Róma-Budapest - a Virág Judit Galéria ingyenes kiállítása
A Virág Judit Galéria megint rendezett egy olyan kiállítást, amelyet boldogabb országokban a nemzeti intézmények szoktak. Vagy ilyet nem tudnak? Csak a magángyűjtőkkel speciálisan intim viszonyban lévő galériások?
2016-ban Berlin-Budapest, 2017-ben Párizs-Budapest, és most RómaBudapest. Ez a nagyszabású kiállítássorozat utolsó darabja, amely ismert és ismeretlen kincseket bányászott elő, és mindezt teljesen ingyen nézheti meg a nagyérdemű. Azaz többször is vissza lehet menni – óriási kultúrmisszió ez. A mintegy száz mű elsötétített termekben, mesteri megvilágításban ragyog ki a magyar múltból. A rövid bevezető szövegek jól és érthetően orientálják akár az avatatlanokat is. Egy kicsiny és fontos intézmény érdemei is jól
kidomborodnak: a Római Magyar Intézetre gondolunk, ahová száznál is több fiatal művész kapott ösztöndíjat. Mögötte Gerevich Tibor (1882-1954) állt, mint egyszemélyes intézmény és kurátor. Ebből az anyagból jól látszik, mennyire jól válogatott. Ennek ellenére őt se szerette mindenki, ahogy az egyik magyarázat említi is, a Greshamkör például ki nem állhatta személyét, ízlését és és nyilván kormányközeli álláshalmozását sem. Érdekes, hogy a hosszan tartó rendszereknek mindig voltak olyan kebelbeli, jó képességű, bizalmi emberei, akik képesek voltak a mindenféle tehetségeket pártolni. Mint például a dualizmus korából Pulszky Ferenc (1814-1897), vagy a Kádár-korból Vitányi Iván (1925-2021). Ha csak erre a három emberre gondolunk, hiányérzetünk támadhat a mai kultúrpolitika hullámvasútjára tekintve, amely szemlátomást nem ismeri a nagy tekintélyű, tudós háttérember fogalmát.
De vissza a szenzációs kiállításra. Érdekes megfigyelni, hogy a legeslegnagyobb sztárok legismertebb képei csak mutatóban vannak kiakasztva. De ez nagyon jól van így. Elsősorban Patkó Károly nagy mennyiségű, kevesek előtt ismert remek képei okoztak örömöt. Olyan
sok kép szerepel tőle, hogy a kiállításnak bízvást ez is lehetne a címe:
Patkó Károly és kortársai Róma bűvöletében. De jó néhány Aba
Novák, Vaszary, Kontuly és Molnár C. Pál kép előtt gyökerezett le a lában. Utóbbi rövidülésben ábrázolt gyönyörű női aktjáról a kísérő szöveg elárulja, hogy a korra jellemző módon a művész csak a „hámozott” változatot állíthatta ki. (Ezt a kifejezést a kísérő szöveg használja, a szeméremszőrzetre utal vele. Egy fényképen az eredeti is megtekinthető.)
Nem lehet eléggé dicsérni az ingyenességet – csak a villanyszámla igen tetemes lehet, nem beszélve az őrzési, biztosítási, szállítási költségekről. Nagy ajándéka ez a galériának a budapesti műértőknek. Aki még nem látta a kiállítást, menjen, ámuldozzon! Ha valaki ágyhoz van kötve, vagy külföldön lebzsel, és nem tud időre hazajönni, megnézheti a virtuális túrát: itt.
A kiállításhoz egyébként tartalmas katalógus is készült. (Róma-Budapest 1800-1948. Képzőművészeti kapcsolatok a két város között. Megtekinthető: március 28-ig. Március 15-én zárva. Naponta 10.00-18.00)