Két bolti kaland
Május 2-án egy régi barátom fotókiállítását fogom megnyitni a Wenckheim-palotában, és elmentem megnézni előre a képeket egy
szép tabáni lakásba. De korán érkeztem, és sétáltam egy kicsit.
Többek között betértem egy különleges boltba, ahol néhány percre
San Franciscoban éreztem magamat, nem csak a kínálat, de az eladó viselkedése miatt is. Prezent a bolt neve, ami az angolban két
különböző dolgot is jelenthet: ajándék, illetve jelen. Meghatározás: ökotudatos ajándékok. A kedves invitálásra bementem körülnézni. És akkor már akartam valamit venni, már csak azért is, hogy támogassam a szemlátomást vadonatúj boltot. Láttam egy kis üvegfalú hűtőt, mondtam, hogy kérek egy alkoholmentes üdítőt. Erre gondolkodás nélkül rávágta, hogy azt ne vegyem meg, mert sajnos tartósítószer van benne... Jaj, de hát akkor miért tartják? Hát nem tudták, csak utólag derült ki... Mindegy, kérek egyet, hadd fogyjon el hamarabb.
Sok szép árucikk volt a boltban, táskák, különleges képeslapok, minden természetes anyagból, és ennek megfelelően jó drága is. De leginkább a hozzáállás tetszett, hogy inkább maradjon a nyakukon a sok üdítő, de a vevőt, az elveket ne érje kár.
Erről az is eszembe jutott, hogy a múltkor az ALDI-ban egy fiatalember volt a pénztáros, és amikor egy műanyag zacskót is kértem, már úgy adta oda, hogy egy ügyes mozdulattal szétválasztotta a zacskó gonoszul összetapadni hajlamos két oldalát. Én néha percekig bénázok vele... Szóval jól esett az apró figyelmesség. Abból is látszott, hogy nem átlagos emberrel állok szemben, aki üveges szemmel, mechanikusan végzi a munkáját, mert alaposan megnézte a Forbes magazin címlapját, amelyen Azariah, a bombasikerű fiatal énekes volt látható. Kicsit kitekerte hozzá a nyakát, én erre felé fordítottam a címlapot, hogy el is tudja olvasni a szöveget. Amíg a telefonom molyolt a fizetéssel, kicsúszott a száján egy kérdés: Hát ő