Új főigazgató a Szabó Ervin Könyvtár élén
Miközben a budapesti értelmiség az országos közgyűjtemények váratlan, indokolatlan, egyeztetés nélküli átszervezése miatt háborgott, egy másik fontos változás is történt: 25 év után távozott a Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója, Fodor Péter. Néhány hónapja e hírlevélben festettem róla egy portrét, megírtam, hogy jókedvű, ún. nagy dumás, mindenkivel szót értő, ellentmondást nem nagyon tűrő vezető volt, akinek szíve elsősorban nem a puccos Központi Könyvtárért, hanem a 47 tagkönyvtárból álló hálózatért dobogott, és akkor ítélt sikeresnek egy évet, ha néhány könyvtárt sikerült felújítani, akkor bontott pezsgőt, ha sikerült új fiókot építeni. Hogy nem az általános modernizálás híve volt, jól mutatja, hogy csak 2021-óta lehetett a könyvtárban kártyával fizetni, ugyanakkor a szolgáltatások minden módon fejlődtek, még arra is hajlandó volt, hogy az e-mailes kölcsönzési lejáratot egy nappal előre hozza, ezzel pedig évente mintegy 30 millió forinttól esett el a könyvtár, amely összegből pedig jó néhány beázás elhárítása kitelt volna...
Mint vezetésre termett ember tudta, hogy ki kell nevelnie utódját. És most, hogy hatodszorra már - életkora, nem hajlandósága miatt – nem pályázott, előbújt az utódja, akit már tíz éve maga mellé vett.
Alaposan meglepett, milyen utódot húzott elő a kalapja mellől. Egyáltalán nem a maga fiatalabb változatát, hanem egy „tudós nőt”, akinek a szíve az internetért, az elektronikus szolgáltatásokért dobog. Kovácsné Koreny Ágnes a szökőnapon, február 29-én foglalta el új posztját, amelyet egy csendben lebonyolított pályázaton, tavaly ősszel nyert el. (Összesen egy versenytársa volt.)
Aznap reggel kitette szakmai önéletrajzát és pályázatát a netre, és személyes találkozóra hívta a könyvtár mindenféle vezetőjét.
Én nem voltam rest, és figyelmesen végigolvastam a 47 oldalas pályázatot. Nos, ez egy mintaszerű iromány, alig hiszem, hogy
Párizsban vagy Berlinben jobb céldokumentum születne, ha valaki hasonló intézmény vezetésére pályázik. Azért gondolom így, mert egyfelől ismeri a legújabb és legdivatosabb szervezetfejlesztési bűvszavakat és fogalmakat, ugyanakkor közel is megy az átveendő problémahalmazhoz. Az előbbire jó példa a következő rész:
„Az innováció olvasatomban nem pusztán a legkorszerűbb eszközök és megoldások lehetőség szerinti beszerzését, szolgáltatási rendszerbe állítását, illetve az e-szolgáltatások körének bővítését jelenti, hanem olyan új módszerek megismerését és alkalmazását is, mint a placemaking vagy éppen a design thinking. S ilyen új megközelítés a közösségi tudomány, a citizen science is...” (29. o.)
Repkednek a rövidítések: EEH, IFLA, IKT, SDG és a többiek.
Az új főigazgató szó szerint idézi kedvenc urbanistám, Boyd Cohen smart city alapvetéseit, és kijelenti, hogy a hatból háromban a megújult Szabó Ervin Könyvtárnak lehet fontos szerepe. Egy jó pályázat konkrétumokat is ígér - ebben sincs hiány. A három típusra osztott tagkönyvtári rendszert elavultnak, felülvizsgálatra szorulónak nevezi. Egészen pontosan megjelöli a felújításra szoruló részlegeket, új arculatot, az olvasójegyek leváltását ígéri, méghozzá nem költséges plasztikkártyákra, hanem két lépéses ugrással mobiltelefonos applikációra. A Központi Könyvtárba „wayfinder” szolgáltatást akar, amely elvezetné az olvasót a kívánt helyre a régi és az új épületek labirintusában stb.
A munkaerő-gazdálkodásban is újdonságokat, pl. rotációt, horizontális struktúrákat ígér. Erről eszembe jut barátomnak, a TESCO szupermarket-hálózat egyik magyar vezetőjének története, hogy milyen fontos élménye volt, amikor három napig pénztáros volt egy újpesti áruházukban. Vajon beáll-e a kölcsönzésbe a főigazgató asszony egy-egy napra?
Szóval a pályázatból nem hiányzik semmi – de botorság lenne mindennek a teljesítését elvárni tőle. Vajon lesz-e pénz mindehhez, lesz-e ereje, hogy az elkerülhetetlen konfliktusokat vállalja? És követik-e majd a beosztottjai?
A holland közmondás szerint, aki nem emeli a puskát a célra, biztosan nem talál.
Szóval nem marad más, mint drukkolni az idén 120 éves intézmény új seprűjének.
Közben nagyon remélem, hogy a régi vezető díszpolgári címre való felterjesztéséhez már elkészült az akta. Hogy nehogy a fiókban maradjon, én magam is írok egy javaslatot.
KKÁ szakmai életrajza elolvasható itt. (Reméljük, hogy príma blogjára továbbra is jut ideje.)
Pályázata elolvasható itt.
A kép forrása a könyvtár honlapja, készítőjét nem adták meg.
