Dal+Szerző magazin 2017/01.

dal+ szerző AZ AZ ARTISJUS ARTISJUS INGYENES INGYENES ZENEIPARI, ZENEIPARI, KULTURÁLIS KULTURÁLIS MAGAZINJA MAGAZINJA II MEGJELENIK MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE NEGYEDÉVENTE II MMXVII MMXV / /II.I. II

www.artisjus.hu www.artisjus.hu

JOBBAN FÉLÜNK MAGUNKTÓL EGYEDI PÉTER, ÓRIÁS

AZ AJTÓK NYITVA ÁLLNAK A MAGYAROK ELŐTT IS A showcase fesztiválok CSIRKELÁB=PEACE Szűcs Levente Bohemian Betyars A DALSZERZÉS OLYAN, MINT AZ ARANYMOSÁS Molnár Tamás a stockholmi dalszerzőtáborban 1

EDITORIAL

TARTALOM

2 HÍREK 4 LEMEZAJÁNLÓ 6 AZ AJTÓK NYITVA ÁLLNAK A MAGYAROK ELŐTT IS A SHOWCASE FESZTIVÁLOK

Az utóbbi idők legizgalmasabb magyar vonatkozású zeneipari eseménye az a kisebb népvándorlás, ami Európa showcase fesztiváljai felé indult: úgy néz ki, hogy mi is egyre inkább szeretnénk felzárkózni a világhoz, felvenni a fonalat, bekapcsolódni, netán be is mutatkozni produkcióinkkal. Van már saját showcase eseményünk is, mely leginkább a régióra fókuszál. Összeszedtük mindazt, amit erről a zeneipari szegmensről tudni illik, megszólaltatva a hazai szakértőinket. Showcase-ből és szorgalomból talán a Bohemian Betyars profitált a legtöbbet, hiszen ismert klubzenekarként járják már Európa koncerthelyszíneit. Folk-punk, csirkeláb-peace: mindent megtudunk Szűcs Leventétől. Kodály emlékévet tartunk, már javában zajlanak a kiváló zenepedagóguszeneszerző halálának ötvenedik évfordulójához kapcsolódó koncertek, megemlékezések, mégis fel kell tennünk a kérdést: vajon valóban abba az irányba tart a magyar zeneoktatás, valóban a Kodály-módszer országa vagyunk a hétköznapokban egy-egy ünnepi beszéd után? Címlapunkon egy olyan szerző - Egyedi Péter -, aki Óriás nevű zenekarával talán eddigi legerősebb és legsokszínűbb lemezét készítette el Minden villany ég címmel. Folytatjuk producereket bemutató sorozatunkat, ezúttal Takács Zoltán Jappán, a HS7 volt billentyűse, a Soerii és Poolek oszlopa, legalább ötven album producerét látogattuk meg stúdiójában. Molnár Tamás elsőként járt a stockholmi dalszerző táborban, természetesen beszámolt nekünk tapasztalatairól. Jogi esetünkben valóban különös esettel foglalkozunk. Nem is mondunk mást: fun nIvbogh DayaHmoH maH. n a szerk.

2

10 MEDVETÁNC BARABÁS LŐRINC 11 SZÉLES SPEKTRUM DJ BOOTSIE 12 CSI RKE LÁB =P E ACE } SZŰCS LEVENTE, BOHEMIAN BETYARS 16 JOBBAN FÉLÜNK MAGUNKTÓL } EGYEDI PÉTER, ÓRIÁS 22 NYOLC MENŐ EMBER VAN A VILÁGON COOL-FAKTOR 24 LISTÁK YOUTUBE, MAHASZ, ZENESZÖVEG 26 GYAKRAN ÁLMODOM ZENÉKET } MÁRKUS TIBOR 30 ÖNVIZSGÁLATI TESZT MUZSIKUSOKNAK A NAGY KODÁLY-TÜKÖR 32 I NKÁB B P SZI CHOLÓ­­G USOK VAG Y UNK... } TAKÁCS ZOLTÁN JAPPÁN 38 tugh qoH nachDaj je chevlu’ta’ JOGI ESETEK 40 2016 SZÁMOKBAN CHARTOK ÉS ÁBRÁK 42 A DALSZERZÉS OLYAN, MINT AZ ARANYMOSÁS MOLNÁR TAMÁS A STOCKHOLMI DALSZERZŐTÁBORBAN 44 AZOK A RÉGI CSIBÉSZEK KÖNYVAJÁNLÓ 46 CSIKIDÁM DAL+SZÖVEG 48 NÁDASDY ÁDÁM IRODALOM

IMPRESSZUM

12 MIKOR A NAGYLEMEZT ÍRTUK, ÚGY ÉREZTEM, EBBEN A MŰFAJBAN MOST VALAMI ÉSZREVEHETŐT FOGUNK LETENNI AZ ASZTALRA

16 KÜLÖNÖSEN JÓ HANGULATÚ, MIKOR ÖSSZE VAGYUNK ZÁRVA VALAHOL, ÉS ERRE AKKOR RÁ IS KAPTUNK

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXVII. első negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté Ebben a számban közremûködtek: Balkányi Nóra, Biczó Andrea, Bihari Balázs, Deme Zsófia, Hegyi György, Kalocsai Krisztina, Nagy Kátya, Rónai András, Steszkó Zsanett, Tóth Péter Benjamin Lapterv: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Nagyillés Szilárd Korrektor: Kótai Kata

26 TÚL A HARMÓNIÁKON ÉS A DALLAMOKON MONDANI IS

Nyomdai kivitelezés: Color Pack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4. Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83

A MUZSIKÁVAL

Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

32

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

AKAROK VALAMIT

SZABADÚSZÓKÉNT VALAMIKOR KÉT HÓNAPIG ÜLÖK ÉS FILMEKET NÉZEK, UTÁNA PEDIG ÖT NAPIG NEM ALSZOM, MERT ÚGY JÖNNEK KI A MUNKÁK

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz hírek újdonságok a felosztásban Több ponton is módosult a jogdíjak felosztásáról szóló szabályzat. A legtöbb szerzőt érintő változás a könnyűzenei koncertek kifizetésénél történt. Korábban a többfellépős rendezvényeknél a műsor nagy részét össze kellett várni a jogdíjfelosztáshoz – ez az eljárás a nagy fesztiválok esetén akár kétéves csúszást is jelenthetett a kifizetésben. A módosításnak köszönhetően már akár egyetlen fellépő műsorának beérkezése elég ahhoz, hogy az adott fellépő dalaira felosszuk a jogdíjakat.

A másik fő változás a TV-felosztást érinti. Eddig ezek a jogdíjak két nagy medencéből kerültek felosztásra: a filmzenés és az összes többi elhangzás 50-50%-ban részesült. Mostantól három ilyen alapot képzünk: a konkrét elhangzások 45%-ot, a szignál- és háttérzenék 15%-ot, a filmek 40%-ot hasítanak ki a tévés jogdíjakból.

E módosításokat a 2017-es felosztásoknál már alkalmazza az Artisjus.

Az Alapszabály is módosult egy új európai irányelv alapján. A legfontosabb változás, hogy mostantól a tagsági jogokat elektronikus úton is lehet majd gyakorolni.

Ez praktikusan például azt jelenti, hogy a négyévente megtartott választásokon nem kell majd személyesen megjelenni, hanem online rendszerünkben is lehet majd jelölni, választani.

koncertbejelentés online Márciustól online küldhetik el koncertjeik adatait az Artisjusnak a dalszerzők, akik egyben fellépők is. Mindazok, akik élnek a lehetőséggel, így gondoskodhatnak arról, hogy a dalaik elhangzásáról pontos adatok érkezzenek be a jogdíjfelosztáshoz.

Ugyanakkor azért is érdemes elküldeni ilyen módon a fellépés adatait és az elhangzott művek listáját, mert így a szerző online nyomon követheti, hogy épp hol tart az adott koncert jogdíjainak beszedése és kifizetése.

Olyan lezajlott belföldi és külföldi koncertek jelenthetők be, amelyeken az adatokat küldő szerző jelen volt fellépőként vagy a 2

mmxvii.i zenekar menedzsereként. Kifejezetten a koncertek bejelentésére szolgál a felület, tehát a háttérzene jellegű fellépések, mint például a vendéglátós zenélés adatait itt nem tudják a szerzők elküldeni.

Két külön szolgáltatás indult egyszerre: egy a fellépő-szerzőknek, egy pedig a rendezvényszervezőknek. Mindkét felület az Artisjus.hu főoldalán felül látható Belépés gombra kattintva érhető el.

A szerzők az eddig is (pl. online műbejelentésre, elhangzások és jogdíjak megtekintésére) használt rendszerbe belépve, a szokásos azonosítás után érik el a „Fellépések” menüpontot. Aki ezt még nem tette meg, bármikor pótolhatja az Artisjus budapesti vagy vidéki irodáiban.

A rendezvényszervezők otthonról végezhető regisztráció után egy teljesen új felületen tudják bejelenteni a zenés eseményeket.

artisjus irodalmi díj Az Isteni színjáték fordításáért veheti át az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2017-ben Nádasdy Ádám. Ladik Katalin, Ménes Attila, Dérczy Péter és György Péter az idei év további négy díjazottja. Az egyesület irodalmi díja próza, líra, tanulmány, valamint esszé/ kritika kategóriákban jutalmazza az elmúlt év meghatározónak ítélt műveit. Az irodalmi nagydíj célja egy kiemelkedő, különösen értékes alkotás elismerése. Grecsó Krisztián laudációja a 2017-es nagydíjas, Nádasdy Ádám „nyolcéves gigászi munkája, Az Isteni színjáték magyarítása kizökkentette a magyar irodalmi hatástörténetet, új medret váj, mert miatta a Dante-olvasás kikerülhetetlenül része lett annak, ahogy magunkra nézünk, illetve, ahogy a mai magyar irodalom lát minket, és ennél többet költő, fordító nem is remélhet”.

A líra kategóriában Ladik Katalinnak A víz emlékezete című verseskötetéért ítélték meg az Artisjus-díjat. A prózai kategóriában Ménes Attila Folyosó a Holdra című regényét díjazták. Dérczy Péter Között című esszéje Orbán Ottó költészetéről a

tanulmányok kategóriájában kap elismerést az Artisjustól. Az esszé/kritika kategóriában Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele című kötetért György Péter viheti majd haza az elismerést. A díjazottak március 28-án veszik át a Budapest Music Centerben (BMC) díjaikat. A korábbi években az Artisjus Irodalmi Díj kitüntetettjei között volt mások mellett Kukorelly Endre, Pintér Béla, Spiró György, Tandori Dezső, Háy János, Zalán Tibor, valamint CsernaSzabó András és Závada Pál is.

zenei roadshow Elindult a Hangszert a kézbe országos programsorozat, hogy közelebb vigye mindenkihez a zenét és a zenélést országszerte. Hét városban öt-öt napon keresztül ingyenesen látogatható interaktív hangszerkiállítás, „hangszersimogató”, rendhagyó ének- és zeneórák várják a látogatókat. A ProArt szövetség is jelen lesz az eseményen gyerekeknek szóló szerzői jogi tudatossági előadással. Az eseménysorozat minden helyszínén várható interaktív hangszerkiállítás, rendhagyó énekóra iskolai csoportoknak, profi hangszeres bemutatók és kurzusok – továbbá minikoncertek, szakmai beszélgetések és előadások.

A Hangszert a kézbe Szolnokon indult februárban; Debrecenben folytatódott márciusban, és a következő városokat érinti tavasszal és nyáron: Nyíregyháza (március 28.-április 1.), Pécs (május 9-13.), Szombathely (május 23-27.), Kecskemét (május 30.-június 3.) és végül Budapest (június 20-24.).

alkotóknak visszajár A Gazdasági Versenyhivatal felé tett vállalás alapján az öt közös jogkezelő (Artisjus, EJI, Filmjus, Hungart, MAHASZ) önálló honlapot indított arról, hogy mi is valójában a magánmásolási díj, és, hogy hogyan lehet ezt visszaigényelni. A magánmásolási díj – vagy más néven üres hordozó díj – a szabad magáncélú máso-

HÍREK

d+sz hírek

mmxvii.i ladik katalin költő, performer, színésznő. az artis­jus irodalmi díj egyik idei díjazottja fotó: schreiner józsef

latkészítés ellenértéke. Ez az egyetlen olyan jogdíj, amely nem a tényleges felhasználás engedélyezéséért, hanem a felhasználás lehetőségéért fizetendő. Újdonságot jelent, hogy a professzionális alkotótevékenységet folytató szerzők visszaigényelhetik a magánmásolási díjat, ha az üres hordozóra kizárólag ilyen saját műveiket másolják. Ennek folyamatáról a Maganmasolasidij.hu honlap Visszatérítés menüpontjában lehet tájékozódni.

női dalszerzők Évről évre növekszik a női zeneszerzők és szövegírók száma hazánkban. Ez derül ki az Artisjus legfrissebb adataiból, amelyeket a nőnap alkalmából tett közzé. A 2016-ban újonnan regisztráló dalszerzők közül csaknem minden negyedik volt nő. Kevésnek tűnhet, mégis jelentős előrelépés ez a korábbiakhoz képest: a női dalszerzők aránya itthon 2015-ben 16%, 2005 előtt mindössze 5% volt. A nők részére kifizetett jogdíjak mértéke a növekedést ilyen arányban még nem követi, de várhatóan ez hamar változni fog.

Az Artisjus 2016-ban a magyar dalszerzőknek összesen 4,486 milliárd forint jogdíjat fizetett. Ebből a női dalszerzőknek 376 587 948 Ft jutott, 8,4%-ot hasítva ki a teljes jogdíjtortából. Ez az arány 2007-ben még csak 5,1% volt.

változások a cstp-nél A korábban a Design Terminál keretében működő, majd tavaly nyár végén bezárt Cseh Tamás Programirodát az A38 Hajó működteti 2017-ben. A Nemzeti Kulturális Alap tavalyi, nyílt, az A38 által megnyert pályázatának kiírásából az derül ki, hogy 100 millió forintból a Programiroda segíti a különféle alprogramokat, ezek végrehajtóinak kapcsolattartását, a tapasztalatok feldolgozását; elősegíti a Nemzetközi Alprogram megvalósítását; felügyeli; megszervezi az induló előadók meghallgatását, a nyári fesztiválszezonban egy „roadshow”-t. A Programiroda vezetője Boross Zoltán, titkára Facsády Orsolya, kommunikációját Vasák Benedek viszi. Újdonság, hogy külön munkatárs, Bali Dávid felel a zenei exportért.

3

LEMEZAJÁNLÓ

MARY POPKIDS ALL YOU CAN KEEP

JUNKIES BULI VOLT, BULI VAN, BULI LESZ

BELAU THE ODYSSEY

laptop

laptop disc

laptop

A Mary PopKids 2014-ben adta ki debütlemezét, majd ugyanebben az évben megnyerte a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató műsor első szériáját, aminek köszönhetően a zenekar legnagyobb hazai fesztiválok színpadaira állhatott. Na nem mintha arról lenne szó, hogy a Mary Popkidsnek ez egyébként nem sikerülhetett volna, hiszen a szokatlan felállású, nyolctagú zenekar egyszerűen oda termett.

Amint felcsendül az első dal, minden rejtett energiájukat felszabadítják, és mintha mi sem lenne természetesebb, olyan örömzenélésbe fognak, hogy mosolyt csalnak az utolsó sorokban állók arcára is. Ezek után nem csoda, hogy az emberek pedig tömegével szeretik őket, PopKidsék azonban nem siették el a dolgot. Hiába a nyomás és a népszerűség, a jó munkához idő kell, ez pedig rendkívüli módon érződik All You Can Keep című második lemezükön.

A korábbihoz képest egy sokkal jobban átgondolt albumot raktak össze, ami mind hangulatában, mind stílusában egységes tud maradni úgy, hogy közben mégsem laposodik el. A dalokat ugyanis összeköti egy kellemes, nyugodt, soul-os groove, és bár magukhoz képest egyáltalán nem vidámak a szerzemények, mégis a háttérben szintén végigvonul a feelgood életérzés, amitől egyszerűen jólesik újra és újra meghallgatni. n

Hazánk egyik legnépszerűbb punkrock zenekara, a Junkies több mint két évtizedes pályafutása alatt most jelentkezett sorban tizenkettedik nagylemezével. A hazai rnrszcéna egyik legismertebb arcai, mégis megmaradtak az undergroundban. És habár nem lépnek fel stadionokban több tízezer ember előtt, ez talán sokkal inkább előnyükre szolgált, mint hátrányukra. Hiszen így kevesebb irányukba a nyomás és az elvárás, és azt csinálhatnak, amihez igazá értenek: hamisítatlan rock & roll-lemezeket! Kérdés persze, hogy ennyi idő alatt mennyire tud, illetve van-e szükség arra, hogy egy zenekar megújuljon, de a Junkies szerencsére tizenkettedszerre sem okoz csalódást. Egyfajta időutazásra invitálja a hallgatókat, ahol ugyanúgy jelen van a ’90-es évek Junkies-a, mint a jelenkorunké. A bevallottan „slágeresebb”-nek szánt előző két lemez (Mi van veled? Semmi?; Félelem és reszketés Budapesten) néhány motívumát is megtartotta a négyes, miközben érezhetően visszanyúltak a gyökerekhez is. Így született meg a Buli van, buli volt, buli lesz a címéhez hű hangulata, ami úgy tud erős és nyers lenni, hogy közben néhány olyan melódiát is elrejtettek, hogy még egy poppernek is jó eséllyel dallamtapadása lesz tőle. n

Kétség sem fér hozzá, hogy Kedves Péter jelenleg Magyarország egyik legtehetségesebb dalszerző-énekese. A Belau ötlete egy horvátországi nyaralás alkalmával fogant meg benne, így az első album alapkoncepciója tulajdonképpen már adott is volt. Az Odyssey 12 dala egy mediterrán utazásra invitálja a hallgatót, felváltva instrumentális és vokálos dalokkal. Utóbbiakhoz pedig nem is akárkik adták hangjukat, hiszen a közreműködők közt olyanok szerepelnek, mint Hegyi Dóri, Dallos Bogi, Szécsi Böbe, Myra Monoka, Herrer Sára vagy Antonia Vai. A kezdeti szólóprojektből az elmúlt bő egy évben először duóvá, majd végül zenekarrá avanzsáló Belau saját magát egyszerűen sundowntempoként aposztrofálja, és ebben a megnevezésben tulajdonképpen több is benne van, mint gondolnánk.

A debütalbummal, az Odyssey-vel ugyanis főképp a downtempo vizein evezünk, miközben gondolatban már mediterrán helyeken kalandozunk, magunkba szívjuk a napfényt és a tenger illatát, és az életről merengünk.

Se nem vidáman, se nem szomorúan. Bár hangulatilag érezhető az elvágyódás, mégsem kap központi szerepet, sokkal inkább egy kitekintés, egy szép emlék a nyaralásról.

Akárhogy is, egy átgondolt, letisztult lemezről van szó, amiről nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt időszak egyik legkellemesebb meglepetését okozza. n

fat mopsz kft.

4

nordic records

szerzői kiadás

LEMEZAJÁNLÓ

ØRDØG SÖTÉTANYAG

BOZAN FOR YOUR BALANCE

PRIEGER PRIEGER 50

laptop disc VINYL RECORD

laptop

laptop disc

2013 tavaszán jelentette be feloszlását hazánk egyik legnépszerűbb metálzenekara, a Superbutt. Ehhez képest nem is kellett sokat várnunk, hogy „romjain” megalakuljon az Ørdøg, amely 2014 novemberében ki is jött Tíz fekete dal című lemezével. Most pedig elérkezett a folytatás ideje. Az előző albumhoz hasonlóan ez is a Hammerworld magazin CD-mellékleteként jelent meg, ám ezen túl számos ponton eltér elődjétől. A Sötétanyag kilenc dala ugyanis egy sokkal jobban átgondolt, egységesebb képet mutat. A frontember, Vörös András elmondása szerint a korábbi dalok egy összeszokóban lévő társaság első szárnypróbálgatásai voltak, míg mostanra ös�szecsiszolódtak annyira, hogy tudatosan igyekezzenek a következő szintre lépni.

Ez pedig sikerült. A Superbutt-korszakhoz képest egy kifejezetten dallamos lemez készült – mindegy, hogy magyarul vagy angolul, ordít vagy énekel, Vörös továbbra is Magyarország egyik leghitelesebb frontembere. A Varga Zoltán producerelésével – remekül szól! – és a Wackor énekes-gitárosa, Nagy-Miklós Péter teljes zenekari tagként való közreműködésével készült Sötétanyag egy hatalmas előrelépés, és egy újabb mérföldkő a zenekar életében. n

Bodrogi Bozán András a ’80-as években kezdett a zeneiparban tevékenykedni, a ’90-es évek óta pedig a szakma megkerülhetetlen figurájává vált. Jelent meg szólólemeze, zenélt és koncertezett a FreshFabrikkal, több zenei műsort is vezetett, jelenleg pedig Youtube-szakértőként örökíti tovább az évek alatt felhalmozott tudását. Tehát egy, a zenéhez számos ponton kapcsolódó, sokszínű személyiségről beszélünk, amit csak azért kell kiemelni, mert BoZan ennek köszönhetően pontosan tudja, mit hova kell tenni, hogy akár öt dalban is könnyedén megmutassa ezer arcát. Tisztában van vele, manapság mi a menő, viszont nem feltétlenül igyekszik trendinek lenni, nincsenek túlpolírozott hangok, erőltetett hangzás vagy klisés életbölcsességek. BoZan a lehető legszimplább módon fejezi ki magát, és ehhez az egyszerűséghez remekül passzolnak az akusztikus hangszereken (akusztikus gitár, strumstick, sansula, table tube) feljátszott témák.

A Schram Dávid produceri, Kristóf Norbert és Nagy Viktor hangszerelési segédletével készült EP egy őszinte, lecsupaszított mű, ami szövegcentrikussága ellenére zeneileg is annyira magával ragadó folyam, hogy szinte észrevétlenül úszik át az angol nyelvből a magyarba. n

Tavaly töltötte be 50. életévét a hazai elektronikus tánczenei színtér egyik legismertebb kulcsfigurája, Prieger Zsolt.

A kultikus zenész legismertebb projektje az Anima Sound System, így talán nem meglepő, hogy Prieger életmű-lemezén, túlnyomó részt vannak az Anima-szerzemények, mint a Shalom, a We Strike vagy a Csillagtalan. De hogy ne legyen ennyire egyszerű, Prieger egy kis csavarral ezen dalok remix-változatát tette fel a lemezre. Nem ez az egyetlen azonban, amivel sokszínűvé teszi a korongot. A nyitódal még a ’80-as években aktív formációjának, az ÉV-nek egy szerzeménye, de helyet kapott az Anima mellékágának is tekinthető dubprojektje, a Dubcity Fanatikz valamint az ősi sztyeppei kultúrák és a techno különös találkozásából született Sword and Scythe is. A remixereket is fontos kiemelni, mivel olyanokról van szó, mint Kim Cascone, a Twin Peaks hangmérnöke vagy S Olbricht, a záródalban pedig pont Prieger veszi át ezt a szerepet, és egy Weöres Sándor-verset megzenésítő Sebő együttes-darabot gondolt újra. Ha már csak ezeket nézzük, egyértelmű, hogy egy olyan zenei időutazásra indulunk, ahol az elektronikus zene legnagyobb ínyencségein mehetünk sorra, és úgy kóstolhatunk bele a különféle stílusokba, hogy van mégis egyfajta priegeres egysége. n

edge records schubert music publishing

ko records

5

6

ZENEIPAR

SH OWCASE FESZTIVÁLOK

AZ ajtók nyitva állnak a magyarok előtt is Tavaly Európa legnagyobb showcase fesztiválján, az Eurosonic Noorderslagon a közép-kelet-európai zenekarok voltak fókuszban a CEETEP (Central Eastern European Talent Exchange Program) lezárásaként, ahol négy zenekar és egy busznyi szakember képviselhette hazánkat. Az akkor egyszerinek tűnő alkalom úgy fest, követendő példa lett. Idén már az Eurosonic-on túl a szlovén MENT-en és az észt Tallinn Music Weeken is népes delegációval képviseltetjük magunkat a frissen létrejött HOTS – Hungarian Oncoming Tunes – név alatt. De mik ezek a showcase fesztiválok és egyáltalán, mit adhatnak a hazai zeneiparnak?

A showcase fesztiválok „kirakat rendezvények”, ahol bemutatkoznak az adott iparág szereplői. Jelen esetben a zenei showcase fesztiválok elsődleges „áruinak” az ott fellépő előadók számítanak, akik egy-egy rövid koncert erejéig bizonyíthatnak a „vásárlóknak”, azaz fesztivál- és koncertszervezőknek, promótereknek, kiadóknak és újságíróknak, akik hírüket viszik a világban. Hiszen ma már, amikor mindenhol a koncertek és fesztiválok tarolnak, egy zenekarnál is a legfontosabb az lesz, hogy a dalaikat miképp adják elő élőben.

Azonban a konkrét üzleten túl ezeknek a fesztiváloknak a legnagyobb értéke az, hogy terepet biztosítanak ahhoz, hogy a világ minden pontjáról érkező iparági képviselők találkozhassanak, kapcsolatot építhessenek, amikből később együttműködések születhetnek.

A showcase fesztiválokon a zenekar feladata, hogy jó show-t csináljon, míg a menedzseré az, hogy olyan embereket tudjon elhívni a koncertre, akik nyitottak lehetnek a közös munkára. „Menedzser vagy kiadói szempontból a legfontosabb a hálózatépítés. A menedzsernek akkor is jelen kell lennie, ha a zenekara nem lép fel. Az ő feladata, hogy kiépítse azt a működő hálózatot, amiben ezek az emberek, döntéshozók már mind barátként tudnak részt venni és úgy tudnak vele kommunikálni. Nekem 10 évbe telt, mire ezek az emberek, akik meghatározóak az európai zenei életben barátként tekintettek rám. És ott kezdődik az, hogy már kíváncsiak a termékedre is” – mondja Jeges Zsolt, aki a MamaZone kiadó alapítójaként kb. tíz éve állandó vendég az európai showcase fesztiváloknak. A Turbót, a Grand Mexican Warlcokot, a Middlemist Redet, a Fran Palermót és Stahl Barbarát is képviselte már ilyen eseményeken. És bár a legnagyobb európai showcase fesztiválok már több évtizede működnek, hazai berkekben mintha csak most indulna el valamilyen mozgás, kezdtünk el erősebben nyitni a showcase fesztiválok felé. A delegációkon túl a Cseh Tamás Program februári Backstage beszélgetése is részben eköré a téma köré épült, míg tavaly Budapestnek is saját showcase fesztiválja született, a Budapest Showcase Hub, azaz BUSH.

ÍGY SHOWCASE-EZÜNK MI Szép Fruzsina - a Lollapalooza Berlin fesztiváligazgatója és a Yourope – europai fesz­ ti­valszövetseg elnöksegi tagja, korábban a Sziget programigazgatója és a Magyar Zenei Exportiroda vezetője – szerint azonban koránt sem ennyire új keletű a dolog itthon sem, az elmúlt 10-20 évben rendszeresen találkozott hazai kollégákkal a világ showcase eseményein. „Az biztos, hogy például az A38, a Sziget, a MamaZone, a Magyar Zenei Exportiroda, a Fonó, a Hangvető, a Hagyományok Háza, a CLS és a MÜPA, ahová tudtak, mindenhova elmentek és mindig lelkesen képviselték a hazai zenei és művészeti szakmát és kultúrát”- meséli, jómaga pedig közel 20 éve állandó vendége ezeknek a fesztiváloknak. 1999-ben a WOMEX-en vett részt először, azóta pedig minden évben visszajár előadókat felfedezni, előadást tartani vagy panel beszélgetések vendégeként, olyan fesztiválokra, mint például a Womex, Eurosonic, ILMC, MaMA, Reeperbahn, Cana­ dian Music Week, m4music, Le Printemps de Bourges, by:Larm, AWME, APAM, Cinars, Nouvelle Prague, Where´s the music, vagy az Amsterdam Dance Event.

7

Szép Fruzsina szerint a mostani, kiemelt érdeklődés annak köszönhető, hogy 2016-ban a CEETEP és a közép-kelet-európai régió és az innen érkező zenekarok kerültek fókuszba az Eurosonic Noorderslagon: „A hazai média is hírt adott erről és a Eurosonic 30 évében talán a valaha legnagyobb és legszínesebb magyar delegáció képviseltette magát. Magyarországot 4 hazai zenekar képviselte, de összesen 32 zenekar léphetett fel a CEETEP logója alatta a régióból. Így nem csak Magyarország, hanem a teljes régió fókuszba került. Együtt a szomszédos országainkkal sokkal erősebbek vagyunk, mint egyedül. Ez a gondolatiság volt a lényege az 5 évig tartó CEETEP-nek, hogy közösen, egymást segítve fejlesszük a régiót, hozzunk létre úgynevezett Európa színpadokat a fesztiváljainkon (a Szigeten ez a manapsag is müködö Európa Színpad), a zeneipart és az embereket, akik ebben a szakmában mozognak.

Indítsuk be a cserét a szomszédos országaink között, fejlesszük a tudásunkat workshoppokon keresztül egymás piacairól, segítsük fellépésekkel a zenekarainkat a saját országainkban és ne csak a saját sikereinket hajtsuk, hanem ismerjük el és örüljünk a másik országból jött zenekar vagy kolléga sikereinek is. Egy-egy jó példa mindenkinek motiváló lehet és húzza maga után a többieket is.”

A fesztiválra előző évben Jeges Zsolt a MamaZone kiadó képviseletében szervezte meg a magyar delegációt és fogadást: „A tavalyi évben sikerült a CSTP-t meggyőznöm arról, hogy adjanak arra keretet, hogy még több embert delegáljunk, hogy ne csak az legyen, hogy Magyarország ad egy fogadást, hanem vigyünk ki magyar szakembereket is, hogy nézzék meg, milyen egy showcase fesztivál.

Ez rengeteg ajtót megnyitott és most már elég sokan szeretnének kijutni ilyen fesztiválokra.”

Az Eastaste zenei licensz ügynökség – amely a kelet-európai régióból gyűjt zenéket és licenszeli őket reklámokhoz, filmekhez stb.

– erős kapcsolati hálója segítette életre hívni a Budapest Showcase Hub-ot, vagyis a BUSH-t: „Rengeteg nagyon jó zenekart/előadót 8

találunk nap, mint nap Kelet-Európa szerte, ezek jó részét showcase fesztiválokon fedezzük fel. Közben azzal is szembesültünk, hogy az elmúlt években nem igazán történtek jelentős változások a régiós zenekarok életében, hiszen továbbra sem hemzsegnek sem egymás, sem a nyugat-európai országok színpadain. Fontos dolog a networking és a showcase-eken való szereplés, de közben nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ennyire nem 1.0-ás a zeneipar és rengeteg egyéb faktor van még, ami sikeressé tehet egy zenekart.

Attól, hogy ismersz néhány kulcsfigurát, még nem lesz a koncerteden közönség vagy erős online táborod. Tehát úgy gondoltuk, remek eszköz lenne egy, a mostani zeneipari és technológiai trendeket követő, ill a régiót átívelő/összehozó zeneipari eseményt létrehozni.

Ezért szerveztünk workshop-okat számos régiós zenei újságíróval, digitális média szakértőkkel, kerekasztal beszélgetéseket meghatározó klubokkal, promóterekkel, stb., amikre rendkívül pozitív visszajelzéseket kaptunk. Ezt a fajta edukációs folyamatot csak erősíteni fogjuk a jövőben, és nem mellesleg évközben is több aktivitást szervezünk, aminek a régiós zenekarok nagyon fognak örülni”– meséli Somló Dániel, a BUSH zenei programfelelőse.

A BUSH sem teljesen előzménymentes, 2007-ben ugyanis az akkor még létező Magyar Zenei Exportiroda RegiON névvel indított hasonló fókuszú showcase-t, ami két évet ért meg. A RegiON zenei konferenciának és a hozzá tartozó showcase fesztiválnak pont az volt a lényege, hogy elhelyezze Magyarországot a nemzetközi zenei térképen és összehozza a régió szakmebereit és kösse őket össze egymással és a nyugat-európai kollégákkal. A RegION Live showcase fesztiválon belvárosi menő klubbokban léptek fel 50%ban magyar és 50%-ban közép-kelet-európai zenekarok. Fontos filozófia volt számunkra, hogy a régiót képviseljük, mert közép-kelet-európai régióként nagyobbak és erössebbek voltunk, mint egyegy kisebbnek tekintett országként, mint akár Magyarország vagy Szlovákia, Szlovénia, Lettorszag, stb. 2008-ban sajnos nem volt

ZENEIPAR

senki, aki az Exportirodåból tåvozó emberek helyett åtvette volna a RegiON szervezÊsÊt, ami azonban mås európai showcase-k szåmåra irånytŹkÊnt szolgålt, mint pÊldåul a Tallinn Music Week vagy a MENT. A kÊt fesztivål is bizonyítja, hogy egy-egy sajåt, hazai showcase esemÊny mennyire pozitív hatåssal lehet a zeneipar fejlődÊsÊre: „Mår csak az a tÊny, hogy az adott orszåg zeneipari szereplői megjelennek egy ilyen esemÊnyen, talålkoznak egymåssal, beszÊlgetnek, informåciót cserÊlnek - ne adj Isten a kßlfÜldi delegåltakkal ugyanezt teszik - mår ez Ünmagåban ad egy olyan lÜketet, hogy annak csak pozitív hatåsa lehet. PÊldåul tÜk jó låtni Êvről-Êvre, ami a szomszÊdos SzlovÊniåban tÜrtÊnik a MENT fesztivålnak kÜszÜnhetően. MÊgpedig azt, hogy ennek a miÊnknÊl is kisebb orszågnak az apró zeneipara kezd Üntudatra Êbredni, hinni Ünmagåban/egymåsban, nem feltÊtlenßl csak a sajåt Êrdekßk szerint hoznak dÜntÊseket. Erre nålunk meg van pår emberben a nyitottsåg, de mÊg hosszú, rÜgÜs út vezet a felismerÊshez. Fontos hangsúlyt fektetßnk az edukåcióra is, ugyanis sokan úgy kezdenek bele kßlÜnbÜző zeneipari tevÊkenysÊgekbe, hogy nincs hozzå szakmai tudåsuk Ês tapasztalatuk. Nålunk rengeteg workshopon, tovåbbkÊpzÊsen, kerekasztal beszÊlgetÊsen vehetnek rÊszt a låtogatók, amelyeken próbålunk olyan hasznos informåciókat åtadni, melyeket maguktól nem feltÊtlenßl sajåtítanånak el�- mesÊli Dåniel. A BUSH az első Êv utån rengeteg pozitív visszajelzÊst kapott mind a nemzetkÜzi mind a hazai rÊsztvevőktől, így minden okunk megvan rå, hogy az Êsztekhez vagy a szlovÊnokhoz hasonló fejlődÊsben bízzunk.

NE A NYUGATOT FIGYELJÉTEK, FIGYELJENEK Ĺ?K MINKET Ezt SzĂŠp Fruzsina mondta a BUSH egyik paneljĂŠn arra reagĂĄlva, hogy a hazai zenekaroknak nagyon sokszor a nyugati orszĂĄgok a cĂŠl, nekik szeretnĂŠnk megfelelni, ahelyett hogy a rĂŠgiĂłra koncentrĂĄlnĂĄnk. De mennyire tudjuk itthon elengedni a nyugat irĂĄnti kapaszkodĂĄst ĂŠs menďż˝nyit vĂĄltozott a hazai zeneipar a RegiON Ăłta eltelt 10 ĂŠvben? „Azt lĂĄtom, hogy a hazai zenekaraink kĂśzĂśtt van jĂł pĂĄr, akik ezt a filozĂłfiĂĄt kĂŠpviselik. KivĂĄlĂł csapataink vannak, ĂŠs hallom nemzetkĂśzi kollĂŠgĂĄktĂłl, hogy ĂŠrdeklĹ‘dnek ĂŠs lĂĄtjĂĄk a tehetsĂŠget, ami idehaza vanâ€?- mondja Fruzsina, arra a kĂŠrdĂŠsre vĂĄlaszolva, hogy itthon mennyire tudtunk alkalmazkodni a konferenciĂĄn elhangzott gondolathoz. A BUSH-t is kivĂĄlĂł kezdemĂŠnyezĂŠsnek tartja, amire mĂĄr rĂŠgĂłta szĂźksĂŠge volt Budapestnek. „A RegiON Ăłta, ami vĂĄltozott, az az, hogy mĂŠg tĂśbb jĂł zenekarunk van ĂŠs vannak olyan agilis ĂŠs szakmailag jĂł arcok, akik beszĂŠlnek nyelveket, van kiĂĄllĂĄsuk, rendelkeznek nemzetkĂśzi kapcsolatokkal, bĂĄtrak ĂŠs motivĂĄltak, hisznek abban, amit csinĂĄlnak, kĂŠpesek kinĂŠzni a sajĂĄt dobozuk szĂŠlĂŠrĹ‘l, hisznek a zenekaraikban vagy abba a projektbe, amit kĂŠpviselnekâ€? – mesĂŠl a vĂĄltozĂĄsokrĂłl. – „Ami viszont 10 ĂŠve sem vĂĄltozott - ĂŠs nagyon remĂŠlem, hogy az ĂŠn ĂŠletemben mĂŠg megvĂĄltozik - az a hazai mutyi, a rosszindulat ĂŠs az irigysĂŠg a mĂĄsik sikerĂŠre. KĂ­vĂĄnom, hogy ez vĂĄltozzon ĂŠs kĂŠpesek legyĂźnk egymĂĄs sikereinek Ĺ‘szintĂŠn ĂśrĂźlni ĂŠs egymĂĄst tĂĄmogatva, az Ăźgyet figyelve lĂŠpĂŠsrĹ‘l lĂŠpesre haladni.â€?

Jeges Zsolt szerint is az a fontos, hogy a zenekar Ês annak a menedzsere jó vagy rossz. „Onnantól kezdve nem Êrdekli őket, hogy honnan jÜtt egy zenekar. Az angolszåsz hegemónia egÊsz egyszerŹen csak annak kÜszÜnhető, hogy rutinosak, måshogy gondolkoznak, Ês nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan ítÊlik meg őket, hanem azzal, hogy mi a trend Ês milyen stílusú zenekarokra van most nyitottsåg. Az ajtók nyitva ållnak a magyarok előtt is.

Le kell rakni olyan produkciót, amire azt mondjåk a kßlfÜldi szervezők, hogy „okÊ, ez jÜhet.�

A BUSH-on elsősorban a rÊgió van fókuszban Ês nem emelik ki kßlÜn a hazai előadókat, a rÊgió orszågait egyenlő arånyban szeretnÊk kezelni. Ahogy Somló Dåniel mondja:„Nincsenek mår hatårok, Ês ez annål is inkåbb ÊrvÊnyes a mŹvÊszetekre, azon belßl is a zenÊre. Az, hogy pont Budapesten van megtartva a rendezvÊny, nem vonja maga utån, hogy magyar showcase-t kell csinålni. Plåne, hogy az ilyen kis orszågokban, mint a miÊnk viszonylag kevÊs nemzetkÜzileg ÊrtÊkelhető produkció van, Ês ritkån szßletnek újak. Szßletnek! Csak nem olyan gyakran, nem olyan arånyban, pÊldåul egy 325 milliós lakossågú Egyesßlt à llamokban.

Viszont, ha az egÊsz kelet-európai rÊgiót egyben nÊzzßk, akkor mår igen nagy terßletről, Ês szåmokról beszÊlhetßnk, aminek az egyenes velejårója, hogy tÜbb igazån ÊrtÊkes produkciót tudunk felmutatni.� n

â„š

MIRE FIGYELJ, HA SHOWCASE-RE JELENTKEZNÉL? ∑ ElsĹ‘ lĂŠpĂŠskĂŠnt figyelj a hatĂĄridĹ‘kre, egy-egy showcase-re ugyanis kb. fĂŠlĂŠvvel elĹ‘bb kell jelentkezned. A jelentkezĂŠsi anyagodat Ăşgy rakd Ăśsďż˝sze, hogy a legfontosabb informĂĄciĂłk mellett tartalmazzon valami olyat, amitĹ‘l felfigyelnek rĂĄd – van egy jĂł kliped, ĂźtĹ‘s szĂśveged, egyedi vagy vizuĂĄlis megjelenĂŠsben? Ne felejtsd el megmutatni! ∑ Persze, a koncertezĂŠs mellett jĂł, ha arra is felkĂŠszĂźlsz, hogyan vedd fel a kapcsolatot a kint lĂŠvĹ‘ szakemberekkel. „MindenkĂŠppen ĂŠrdemes konzultĂĄlni olyan kollĂŠgĂĄkkal, akik mĂĄr jĂĄrtak ĂŠs kiismerik magukat, tudjĂĄk hogyan ĂŠrdemes nekilĂĄtni ĂŠs mit ĂŠrdemes egy ilyen esemĂŠnyen csinĂĄlni, hogyan ĂŠrdemes kapcsolatba lĂŠpni nemzetkĂśzi kollĂŠgĂĄkkal ĂŠs hogyan tudsz 5 perc alatt valamit Ăşgy elĹ‘adni, hogy abbĂłl egy 20 perces beszĂŠlgetĂŠs, majd Ăźzlet ĂŠs majd bizalom ĂŠs barĂĄtsĂĄg legyen. Ne csak a sajĂĄt kertĂźnket ĂĄpoljuk, hanem segĂ­tsĂźk a tĂśbbi kollĂŠgĂĄt ĂŠs azok zenekarait, legyĂźnk bĂźszkĂŠk a mĂĄr elĂŠrt sikerekre ĂŠs hozzunk pĂŠldĂĄt azokrĂłl, akiket mĂĄr ismerhetnek mĂĄshol isâ€?- tanĂĄcsolja SzĂŠp Fruzsina. ∑ Mindemellett pedig fontos, hogy akĂĄr fellĂŠpsz a fesztivĂĄlon, akĂĄr nem, legyĂŠl jelen, ismerkedj, ĂŠpĂ­ts kapcsolatokat! Érd el, hogy idĹ‘vel tĂŠged is felismerjenek, ez vezet ahhoz, hogy az ĂĄltalad kĂ­nĂĄlt zenĂŠre is kĂ­vĂĄncsiak legyenek, hiszen arrĂłl mĂĄr egy jĂł ismerĹ‘stĹ‘l, barĂĄttĂłl hallanak ĂŠs nem egy idegen prĂłbĂĄlja rĂĄjuk „erĹ‘ltetni.â€?

đ&#x;ŒŽ

http://budapestshowcasehub.com/ bush@budapestshowcasehub.com

Nagy KĂĄtya

9

PROFIL

BARABÁS LŐRINC

MEDVETÁNC Barabás Lőrinc neve leginkább az Irie Maffiából és a Barabás Lőrinc Eklektricből közismert. Amellett, hogy úgy tűnt, az Eklektric után csak szólóprojektjeivel foglalkozott, tulajdonképpen mindig is játszott zenekari felállásokban külföldön és itthon is (például a Random Trip visszatérő vendégeként). A 2016-os év talán a nagy visszatérés a jazztrombitás, zeneszerző életében, hiszen egy új formációt és egy remek lemezt is hozott magával.

Barabás Lőrinc a Kőbányai Zenei Stúdió jazztrombita szakán tanult 1999 és 2002 között, majd 2002-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán folytatta tanulmányait. Zenei munkássága kezdeti éveiben, a főiskola után már több zenekar tagja volt, és elmondása szerint ez egy nagyon intenzív, élményekben és lemezekben is gazdag időszak volt. Random Szerda néven klubestet vezetett 2005 és 2010 között, ahol változó felállású formációkkal játszott teljesen improvizatív zenét, s amely sorozatot fel is élesztett tavaly ősszel. Az Uptown Felazra egy zeneszerzői társulatként tekinthetünk leginkább, hiszen nem koncerteztek, filmzenéket írtak, és a Kész Cirkusz című Dyga Zsombor-film zenéjéért el is nyerték a Magyar Filmszemle Legjobb filmzene-díját. Az Irie Maffiának 2008-ig volt tagja, ekkor kezdett jobban koncentrálni a Barabás Lőrinc Eklektric-re, amely tulajdonképpen a diplomamunkája volt. Mind közül ezt érezte leginkább a sajátjának Lőrinc.

2009-ben kiköltözött Londonba kíváncsiságból és kalandvágyból. Nagyon sokat ingázott a fellépések miatt mindkét országban, így ez jelentette az Eklektric végét. „Itthoni koncertek, és kinti klubestek, fellépések itt és ott is. Az Eklektric két lemeze után más irányokban akartam kísérletezni. Nem akartam, hogy megélhetési zenekar legyen belőle, és inkább abbahagytuk” – összegezte Lőrinc.

2011-ben három hónapot töltött New Yorkban a SAE Institute Electronic Music Production kurzusán, ahol elektronikus zenei szoftverekkel ismerkedett. Aztán kezdődtek kísérletei a loopolással, és az ő szavaival élve, kicsit magába zárkózva írt zenéket. Szakított a populáris iránnyal, és főként instrumentális, szűkebb közönséget érdeklő zenéket csinált. Ebből született első szólóalbuma 2013-ban, amely már-már meditatív hangulatú lemez, amit egy háromsávos loop pedálra írt. „A Sastra lemez dalainak címei indiai zenei kifejezések és délamerikai indián törzsi szavak. Itt már elindult bennem az indián kultúra iránti érdeklődés.”

Közben Valerie June amerikai énekesnő trombitása lett, és a művész európai zenekarának tagja lett, olyan helyeken fellépve, mint a North Sea Jazz Festival, a Montreaux Jazz Festival, a Highline Ballroom vagy a Beacon Theatre.

A Sastrához képest a következő szólólemeze, a 2015-ös Elevator Dance Music már inkább egy stílusgyakorlat, amelyet így jellemez: „Dallamok és témák 120 bpm-re. Arpeggiós, house-os, néhol trance-es hangulatok vegyítve a trombitával.”

A Barabás Lőrinc Quartet különböző felállásokban már létezik néhány éve, de leginkább a Random Szerdák hangulatát idézve improvizatív zenéket játszott zenésztársaival. „Nagyszerű zenészekkel játszottam az évek alatt, de még nem forrt ki bennem az pontosan, hogy merre akarok menni zeneileg. Aztán letisztult a dolog, és a rengeteg élmény, utazás, hallott zene, kísérletezés eredményeként kezdtünk el dolgozni a számokon.” Így a végleges felállás 2016 februárjában látszott megszilárdulni. A doboknál Nagy Zsolttal, 10

a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar ütősével, akit amellett, hogy nagyon technikás dobosnak tart, nyitott és kreatív zenészként jellemez Lőrinc. Basszusgitáron Herr Attila játszik, aki többek között a Besh o droM zenekar tagja, így népzenei, blues és jazz vonalon is abszolút magabiztos. Cséry Zoltán billentyűs a Special Providence-ben zenélt évekig, jelenleg pedig többek között a Patché zenekarban játszik, de rendszeresen feltűnik a Random Trip esteken is. „Ő egy átmenet a jazzbillentyűs és a szintetizátoros között, és mindkét világot belecsempészi a Quartettbe” – mesélte Lőrinc.

2016 őszén jelent meg a zenekar első lemeze Beardance címmel, amelyet az év hazai jazzalbuma kategóriában Fonogramdíjra is jelöltek. n KK, Fotó: Galgóczy Németh Kristóf

PROFIL

DJ BOOTSIE

SZÉLES SPEKTRUM DJ Bootsie zenei munkássága már több mint húsz évre nyúlik vissza. A scratch hazai nagymestere egészen fiatalon rájött, hogyan lehet a lemezjátszót hangszerként használni. Különös érzékkel nyúl minden új dologhoz, közben mégis megőrzi a jól megragadható Bootsie-világot munkáiban. Mindig tud meglepetéseket okozni, és úgy tűnik, erre rá is pörög sokszor. Például ki gondolta volna, hogy ennyire jól működik a dj-pult kiegészülve egy big banddel?

DJ Bootsie a kilencvenes években Az Árral szemben rap együttesben készítette a zenei alapokat, innen indult zenei karrierje. Miután rájött, hogy nem ez az ő közege, és csalódott is a színtérben, úgy érezte, hogy mást kell csinálnia. Útja Yonderboi mellé, majd a Žagar zenekar felé vitte, ahol megvetette lábát az elektronikus zenei műfajokban.

Ebben az időben érezte úgy, hogy önállóan is bizonyítani akar. Az alkotásban leginkább a hangok, hangulatok, érzelmek, ezek kifejezése, átadása, a különböző technikai megoldások, és ezek összessége, ami megfogja, illetve az motiválja, amire kihívásként tekinthet. Zenéjének alapját az urban hiphop adja, emellett sokat merít a magyar kultúrkörből. A nagyrészt instrumentális számokban az elektronika, a jazz, a kortárs zene és a népzene erős filmzenei hatásokkal jelenik meg. „Mindig ugyanazt kerestem a zenében, és azt csináltam, amit a szívem diktált, meg persze az érzéseim. Hiába, ha sokszor nem tűnt racionálisnak vagy éppen gazdasági szempontból nullának ígérkezett, a lényeg az alkotás volt.”

Első lemeze The Silent Partner (2004) címmel a downtempo műfajában kiemelkedő alkotásnak számít itthon, de sokan felfigyeltek rá nemzetközi szinten is, így a második album (Holidays In The Shade, 2009) már a nagynevű BBE kiadónál jött ki, akárcsak a 2015ös In Solem Verti. Utóbbira egészen sokáig kellett várni, talán mert az egyik legszemélyesebb anyaggal van dolgunk. A népzenei ihletés újfent megjelenik az albumon, emellett érezhetünk más kultúrák iránti kitekintéseket, illetve hangsúlyosabb lett az elektronikus tánczene lenyomata benne. A nemzetközi siker máshogy is megmutatkozott, hiszen több dalát is felhasználták olyan sorozatokban, mint a Buddha Bar vagy a CSI helyszínelők.

Bootsie rendszeresen készít film- és színházi zenéket. Ő készítette Rófusz Ferenc Ticket című animációs filmjének zenéjét, de az Éji séták és éji alakok zenéjénél is remekül együttműködött Miklauzic Bencével. „Minden ilyen munkámat élveztem, és jó volt csinálni, a nekem tetsző, elsőre szimpatikus dolgokat vállalom el, ez az egyik oka, hogy örömmel gondolok rájuk. A saját anyagnál el tud terelni sok olyan részlet, ami azután felülírhatja a tervezett végeredményt. Az alkalmazott munkáknál a jó leírásoknak és a rendezői instrukcióknak köszönhetően ez nem történik meg”.

A dj egyébként több formációban is járja a klubokat és fesztiválokat itthon és külföldön: „Egy dj-szett nem ér fel egy koncertélménnyel. Pláne, hogy ma mindenki dj, és lépten-nyomon valami komoly dolognak próbálnak eladni minden kontroller fölött piszmogó embert.

Ettől még szeretek és szoktam is dj-ként játszani, próbálok markánsan elkülönülni az előbb említett kaszttól” – fejti ki. Így nem meglepő lépés tőle, hogy kvartettel (dob, szaxofon, vibrafon, samplingek, lemezjátszó) és egy big banddel is vállal fellépéseket. Az Acoustic Big Band ötletét az MR2 Petőfin akkor induló MR2 Akusztik adta, illetve maga a felkérés, hogy Bootsie játsszon a műsorban. Azóta megjárták a MüPát, a Trafót és még néhány exklu-

zív helyet, és mindig lelkesedéssel beszél a zeneszerző erről a felállásról: „Boldogság és büszkeség volt, amit éreztem, és hihetetlen nagy hála a zenészek felé, mert a profizmusukon túl az idejük jelentős részét fordították a próbákra.”

Legújabb anyagával az eddig megszokottat felrúgva hamarabb is érkezett, a nagylemez formátumát pedig lecserélte egy rövidebb történetre. Az Ég című EP 2016 végén jelent meg a Mamazone Records kiadásában. Bootsie bevallása szerint tudatos volt a váltás, azzal a szándékkal, hogy a bootsie-s világ tömörebben, rövidebben jelenjen meg az albumon. A négy szám így is az érzelmek széles spektrumát járja be. Az EP-t egyébként az év hazai elektronikus zenei albuma kategóriában Fonogram-díjra jelölték.n Kalocsai Krisztina

11

KOMOLY

12

INTERJÚ

SZŰCS LEVENTE, BOHEMIAN BETYARS

csirkeláb=peace Az általában brutális energiával koncertező speed-folk-freak-punk Bohemian Betyars több mint négy év után hoz ki új nagylemezt. A hattagú miskolci zenekar az utóbbi időszakban megnyerte az országosan tolt Nagy-szín-padot, és sok külföldi fellépésen túl már bemutatkozhatott a holland Eurosonicon is. Szűcs Levente énekes-gitárossal beszéltünk kitörés helyett építkezésről, társadalmi felelősségről, a zenekar holdudvarából kinőtt UbikEklektik kisfesztiválról, és a folk-punk helyzetéről is.

D+SZ: Sok idő telt el az utolsó nagylemez óta. Hova érkeztetek el most új albumotokkal, a Csavargóval?

Szűcs Levente: Ez az első LP, ami előtt bizakodó vagyok. A lemezírás, dalszerzés, stúdiózás nekem mindig kihívás lelkileg. Nem úgy készülnek a számok, hogy hú, ez is jó lesz, meg az is. Most kezdek megnyugodni. Pár embernek megmutattam a Csavargót és nagyon örültek, pozitív volt a reakciójuk. A lemezcímen is sokat gondolkodtunk, de jó ez a szó, annyi mindent elmond. Az elmúlt négy évben tényleg körbecsavarogtuk a dolgokat magunk körül.

D+SZ: Miért volt benned kétség?

SZL: Az előző két lemez (Boros u. 1. – 2011; Stone Soup/Kőleves – 2012) nem ütötte meg azt a szintet, ami a zenekar elvárása lett volna. Ez a négy év viszont jó volt arra, hogy megtaláljuk a saját irányunkat és stílusunkat. Visszahallgatva az új lemezt, úgy érzem, most megvan, felnőttünk... Jó, valami olyasmi történt, hogy az ifjúkori felnőttség lépcsőjére léptünk (mosolyog). A sok tinédzser allűr, hejehuja, „jajdebebaszok dolog” kiment belőlünk. Ez érettebb anyag. Remélem, tényleg a mi hangunk, és nem lehet majd máshoz hasonlítani.

D+SZ: Mi ez a saját hang, amit most megtaláltok?

SZL: Azt a sok dolgot, amit eddig szerettünk – akár ritmus, akár gitártéma –, megtanultuk adagolni az extra dolgainkkal. Már tudjuk, mik a jó alapanyagok és fűszerek, miből mennyi kell. Például hol jöjjön be öt másodperc cimbalom, de az az öt másodperc akkor olyan, hogy az egész album benne van. Lesz egy közös dalunk a Parno Graszttal is, amit nagyon vártunk már. Párszor találkoztunk, óriási zenészek, aranyszívű, bolond emberek. Sosem volt még olyan jó stúdiómunkám, mint velük.

veset találtam. Tökre örülnék, ha találnék, ha küldene valaki ilyet.

Mikor a nagylemezt írtuk, úgy éreztem, ebben a műfajban most valami észrevehetőt fogunk letenni az asztalra. A Eurosonicon is azt láttuk, hogy minden van poptól metálig, de kevés olyan buli volt, mint a miénk (a Eurosonic Noorderslag Európa egyik legfontosabb showcase fesztiválja, amit januárban szoktak szervezni a hollandiai Groningenben, lásd cikkünket – a szerk.).

Könnyebb helyzetben vagyunk, mint mondjuk egy indie-pop zenekar. Nekünk mindig látványosabb lesz, ha jól sikerül egy koncertünk. Áldásos stílust választottunk, de ez a mi energiánk is.

D+SZ: A csirkeláb, a logótok a szimbóluma ennek, nem?

SZL: Igen, a kakas egy ideje már szerepelt motívumként körülöttünk. Kakas a hegedűsünk beceneve (Palágyi Máté), a taréj miatt benne van a punk, de folk is egyben, és a csirkeláb (mutatja) a Peace jel is. Punkos, folkos, de paraszt egyszerre.

Ezt a logót megtartjuk.

D+SZ: Milyen a folk-punk fogadtatása általában külföldön?

SZL: Talán különlegesebbnek számítunk. Jobban kedvelik, használható, el tudják adni.

D+SZ: Úgy tűnik, a „folk plusz valami” Magyarországon nehezebb volt lenyelni a népzene dolgot. A mai napig rossz áthallása irány mostanra elég népszerű mindenfevan. Sokan az oviban tanult csárdásra gondolnak, ami így megmarad a ciki határán. De le. Egyetértesz? azt már nem érzem, hogy jobban megbecsülnének külföldön. Ez pár éve volt inkább SZL: Igen, 2009-ben még nem volt ekkojellemző. Rengeteg más folk-punkot kerestem amúgy, ami jól szól, vagy izgalmas, de ke- ra hulláma. Nem tudom, hogyan működik  13

 a zenének ez a hullámzása. A gitárzenét most elég kimerítettnek a nevükben beszélni, de már biztos, hogy megint a zebegényi érzem, de új dolgok mindig jönnek hál’ istennek. A legtöbben úgyis Szőnyi táborban leszünk. Izgalmas lesz, szerintem hamarabb fog diszkóba járnak, DJ-ket hallgatnak, de élőzenében lehet frissíteni. betelni a helyszín, mint tavaly.

Ahogy a zenekar, úgy az Ubik is fejlődik, ha csak a kényelmeD+SZ: Az UbikEklektik fesztivál a ti zenekarotok holdudvará- sebb vécézés, kajálás, pia kikérés vonalat nézzük, de látványban ból nőtt ki. Palágyi Máté azt mondta, érdemes kevesebb em- is szeretnénk jobbak lenni. Az élőzenei színpad átkerül oda, ahol bert érintő, de közösségi élőzenés megmozdulások felé menni tavaly a techno volt. Azzal megöltük a falut. Nem tudom, Kakas mesélte-e ezt a történetet, de mikor a mise ment, a basszus – mint amilyen az Ubik is. Szerinted is?

SZL: Abszolút. Persze nem is tudtunk volna tízezres fesztivált annyira verte a templomot, hogy a pap nem tudta folytatni a csinálni (nevet), de ez nem terve az Ubiknak. A nagy tömegeket beszédét. Akkor – délelőtt 11 volt – már felszólt a polgármester. megszólító fesztiválokon sokan keresnek valami mást, ők mennek Az élőzenét be tudjuk fejezni éjfél körül. el egy alternatívabb zenekar koncertjeire, vagy például az Ubikra.

D+SZ: Ha kisfesztiválok: beszálltatok a Bánkitó egy külön Ez jó jelenség, lehet belőle táplálkozni. Egyfajta antikultúra, az erős, tömeges popkultúrával szemben – az a világ a rádiók vagy a programjába Pécsen. A fesztivál mindig foglalkozott közéleti fesztiválok fő vonala, számomra hígabb. A legtöbb magyar nagy- témákkal, idén ez a korrupció lesz. Hogy viszonyultok a közélefesztivál lelketlen, ugyanaz a Jager-diszkó megy mindenhol. Én ti témákhoz zenekarként?

SZL: Ha elkezd politizálni egy zenekar, az kényes dolog, főleg tíznem vagyok amúgy az Ubik szervezője (azok Palágyin kívül Görög Miki, Fehér Gábor és Józsa Áron – a szerk.), nem szeretnék milliós országban – akkor is, ha valamiben a közönségünk nyolcvan 14

DAL+SZERZŐ INTERJÚ

százaléka egyetért velünk. Sok zenénk és szövegünk szól arról, hogy tudod, hogy valami szar, de épp ezért meg is mutathatod, hogyan lehet felszabadulni. Mi inkább a levezető csap vagyunk, nem a gerjesztő. Bár punkok vagyunk, bennünk van az is, de próbáljuk okosan csinálni. Civil, emberi jogi szempontból viszont zenekari szinten is kiállunk ügyek mellett. Főleg Máté van benne ezekben, ő ment mostanában gyerekházakba zenélni szociális flesseltetésre, hegedült a kis pólyásoknak. Személyesen sokkal jobban szeretnék részt venni az ellenállásban, mint ahogy eddig tettem.

D+SZ: Mondtad előbb, hogy jól sikerült az Eurosonic. Milyen volt a koncertetek?

SZL: Nem hittem el, hogy 45 perc alatt képes voltam úgy elfáradni, mintha két és fél órát játszottunk volna. Bennünk volt a kiskutya, kicsit gyorsabbak voltunk – ha nagyobb a kihívás és nagyon meg akarjuk mutatni, akkor hajlamosak vagyunk túlpörögni.

A zenénk elkezd gyorsulni, tudod, tztzztzzttzztzz, mint a kiskutyák. De úgy éreztem, működött. Azt láttam amúgy a fesztiválon, hogy ha valaki ki is teszi a szívét, az emberek csak bólogatnak. Jó érzés volt, hogy nálunk felszabadult a közönség. Mi épp ezt próbáljuk igényesen elérni. Ez is a zene oldala, nem csak a gyönyörködtetés. Nem azt mondom, hogy eddig igénytelenek voltunk, de próbálunk elszakadni a szórakoztató, kocsmapunk-folk-ugribugri zenéknek az olcsó jellegétől. Nem csak úgy bulizik az ember, hogy jaj, de boldog vagyok. A Csavargóban szerintem most megvan a harmónia.

A komorság és a jókedv is.

D+SZ: Egy ilyen showcase-nek erősen húspiac jellege van, ti hogyan készültetek?

SZL: Sok embernek írtunk előre. Célzottan hívtuk őket, és sokan írtak is, hogy amúgy is beraktak már a naptárjukba. Egy francia, vagy egy jobb német booker hiányzott már.

Most be is jött pár dolog, ami épp kellett. A showcase-eken mindenki CD-t, USB-t, pendrive-okat osztogat, mi bohemianes házipálinkát csináltunk. Ott volt rajta a nevünk, a „speed folk freak punk” felirat. Aki jött, annak adtunk. Szóval alkohollal próbáltuk lekenyerezni az alkoholista koncertszervezőket (nevet).

D+SZ: Magyar zenekarok mostanában láthatóbban vannak jelen külföldi showcase-eken, sokat van szó a „kitörési” lehetőségekről, tavaly elindult a BuSH (Budapest Showcase Hub). Ti korábban is sokat koncerteztetek külföldön – mi jelentene nektek következő lépést?

SZL: Inkább építkezésre gondolunk, mint kitörésre. Ez a szó nekem valami hirtelent jelent, és ez eddig nem jellemezte a zenekart. Mindig alakultunk, okosabbak lettünk, egyre több embert ismertünk meg, és kaptunk is lehetőségeket. Külföldön az Eurosonic-kal, itthon a Nagy-szín-paddal. Most élni kell ezzel, okosan csinálni, sokat zenélni, jó koncerteket adni. Ami még szerepelt a listánkon, az a harmadik lemez és pár jó klip. Ezek szerintem sokat fognak dobni még a dolgokon.

D+SZ: Mondod, hogy ti hívtátok az embereket az Eurosonicon. Hogy megy az önmenedzsment?

SZL: A kezdetektől mi mentünk a dolgok után. Nem volt olyan, hogy áá, nincs elég jó koncert, mert rossz a menedzser. Nálunk jobban senki nem fogja akarni, hogy működjünk. Az évek alatt sokat tapasztaltunk arról, hogy önerőből mi mindent tudunk összehozni. Mindenki azt csinálja, ami a személyiségéhez passzol, amihez kicsit ért.

Magyarországon elértünk arra a szintre, hogy leszervezi a koncertjeinket, megismertük a szervezőket. Külföldön sokkal inkább lenne szükségünk segítségre. Kiadóhoz viszont továbbra sem szerződünk. Volt már róla szó, de abban maradtunk, hogy nem kellenek az ilyen csapdák (mosolyog). n

ℹ BOHEMIAN BETYARS

A Bohemian az utóbbi években húzott el igazán. A zenekar 2009-ben alakult, saját szavaikkal egy „bor és pálinka-delíriumban eltöltött este árokban ébredős másnapján”. A miskolci zenekar külföldön már évek óta táncoltatja a közönségét, már majdnem ezer fellépésen vannak túl Balti-tengeről Atlanti-óceánig. Némi lendületvesztés után a tavalyi Nagy-szín-paddal lettek országosan ismertek, a versenyt messze a legnépszerűbb zenekarként nyerték meg.

A Bohemian spontán pogóhullámot és nehéz levegőt hagy maga után, miközben semmi köze a vásári szórakoztatáshoz. Ha táncoltatni és buliztatni kell, nehezen találni náluk energikusabb és őszintébb zenekart. A speed-folk-freakpunk Bohemianbe belefér a taréjos hegedűs, a zúzós pszichedélia, és a kevert balkáni-cigány zene. Az „önkívület mélyvizébe” bedobó zenekar holdudvarából nőtt ki a zebegényi UbikEklektik Fesztivál is, ami a magyarországi kisfesztiválok egyik leghippibb eseménye nyár végén, ősz elején.

Tagok: Szűcs Levente – ének, akusztikus gitár; Palágyi Máté – hegedű, vokál; Muhari Krisztián – trombita; Mihályfi Máté – szólógitár, vokál; Fehér Gábor – bőgő, vokál; Dankó Dániel – dob.

vinylrecord BOROS U. 1. (2011) STONE SOUP (2012) UTCABETYÁR (2016)

Balkányi Nóra, Fotó: Nagyillés Szilárd (D+SZ)

CSAVARGÓ (2017)

15

INTERJÚ

16

INTERJÚ

EGYEDI PÉTER, ÓRIÁS

Jobban félünk magunktól Minden villany ég címmel nemrég jelent meg az Óriás negyedik nagylemeze, amely minden várakozást felülmúlóan erős munka, amely egyrészt hozza mindazokat az ismerős zenei és gondolati elemeket, amelyekből a zenekar építkezik, másrészt ki is lépett ebből a komfortzónából, hogy új, izgalmas terepre tévedjen.

Egyedi Péter dalszerző-szövegíróval alkotásról, határfeszegetésről, önkontrollról beszélgettünk.

D+SZ: Tavaly ünnepelte 10 éves születésnapját a zenekar. Honnan indult az Óriás, és hogy érzed, ehhez képest hová jutott egy évtized alatt?

Egyedi Péter: Az első saját zenekarunk az Annabarbi volt, aminek Ákos (Örményi Ákos, az Óriás basszusgitárosa, a szerk.) is oszlopos tagja volt. Annak 2005 tavaszán lett vége, és rögtön utána nem is akartunk semmit csinálni. Aztán elkezdtünk mozgolódni, és egyértelművé vált, hogy a Bátor-ikertesók (Bence dobos, Gergő gitáros, a szerk.) külön utakon fognak járni, mi pedig Ákossal megyünk tovább együtt. Először Mike Zweckerrel kezdtünk próbálni, aztán Hortobágyi Lacival, és meglepően hamar összeállt egy működő dologgá, mert kiszaladtak belőlünk a bennünk rekedt dalötletek.

D+SZ: Ezek Annabarbi-dalok voltak?

EP: Nem. Ez olyan, mint amikor aktívan mozogsz, majd egy évig egyáltalán nem, aztán újból nekiállsz, és érzed, hogy jólesően ropognak a csontjaid. Érződött, hogy zenélni akarunk – hogy ez elrendeltetett. Hamar zenekarrá is formálódott, amiben nekem fel kellett vállalnom, hogy itt (csak) én énekelek és a főbb szerzője is én leszek. Az Óriás az első EP megjelenésének idején egy aranyos közösséget gyűjtött maga köré, és amikor megjelent a Jön., mint egy boom, ömlött vissza ránk, hogy ez jó dolog. Aztán amerre alakult tovább, abban is folyamatosan örömünket leltük, de utólag visszagondolva utána már mindig voltak magunkra rakott elvárások. Ezt pedig jó volt a mostani lemezzel teljesen feltörni. Végig azt csináltuk, amit szerettünk volna, de ott motoszkált bennünk egy olyan érzés, hogy de jó lenne egy kicsivel többre vinni. Nagyon simogattak azok a vélemények, hogy az Óriás egy űrt tölt be, hogy végre egy rockzenekar, ami se nem Tankcsapda, se nem Hooligans. Olyan rockzene, aminek van szíve, töke és mondanivalója. Ez mégsem jelentkezett abban, hogy átlépjük a párszáz fős nézőszámot. És erről egy idő után le kellett mondani. Ez lett a legutóbbi nagy szünet egyik átgondolandó dolga is. Mostanra ért be, hogy a helyén kell kezelni ezt a dolgot, mint az elején. Nagyjából ez volt az utunk.

D+SZ: Azt nyilatkoztad korábban, hogy ha célfókuszáltabbak lettetek volna, talán kicsit előrébb járnátok. Pontosan mit értesz ez alatt?

EP: Vagy te, aki valamit szeretnél kifejezni, de itt a hogyanok a legnagyobb kérdések. Hogyan hangszereled meg a dalaidat, hogyan írod meg a szövegeidet – én ezekben nem akartam megkötni azokat a kompromisszumokat, amik esetlegesen könnyebbé tették volna a zenénk terjedését. A Petőfi előretörése 2006 után egy jó világot mutatott be, de miután ez egy véleményformáló csatornává alakult, a zenei produkciók utána ennek próbáltak megfelelni. Ez egy természetes dolog. Sok esetben ez jól is működött olyan zenekarok esetében, amelyek azt is fejben tartva alkottak, hogy a legfontosabb forrás a sikerhez a rádió. Bennünk pedig mindig az volt, hogy csináltuk a dolgainkat, és minden lemezen született olyan dal – például a Helyet tudni vagy a Csak a szirma kell –, ami nem ilyen célzattal készült, de utólag azt gondoltuk, hogy majd ez menni fog, hogy bekúszunk mi is a saját kis módszerünkkel abba az értékrendbe, ami segíthet abban, hogy nőjön az érdeklődés a zenekar iránt. De nem így lett.

A Nagy-szín-pad-os szereplés fókuszáltabb médiafigyelmet adott, ami jó volt, de utólag akkora hatását nem éreztük. Az is érdekes volt, hogy az első szériában 20 percben kellett bemutatkoznunk, és ezt

17



INTERJÚ

 hogy állítjuk össze. Kellett bele két dal, ami emblematikus, ami ismert és be tudnak azonosítani, de fontosnak tartottuk, hogy olyan dalokat is belerakjunk, amik megmutatják, hogy a „slágereken” kívül milyen oldalai vannak a zenekarnak. Ott is egy kicsit máshogy próbáltuk megoldani a feladatot. De visszatérve a kérdéshez, erről már végképp letettünk. Persze vannak véleményformáló csatornák, mint a rádiók, de én szeretnék abban hinni, hogy az emberek nem hülyék, és ha ez elkezd valahogy beszivárogni ennek az egyébként sem túl nagy országnak az egyébként sem túl nagy underground szcénájába, akkor utána az teszi a dolgát. És ha nekünk ez a sorsunk, hogy párszáz fős közönségnek játsszunk, az egyáltalán nem baj. Én úgy érzem, hogy a közönségünknek egy nagyon fontos zenekar vagyunk, fontos helyen vagyunk a szívükben. Van egy csomó visszajelzés, ami nem lájk, nem követőszám, hanem például ha a te dalodra vonulnak egy esküvőn, az nagyon jól tud esni. Ezek nagyon emberi, szívmelengető gesztusok.

D+SZ: Vegyük végig az eddig megjelent lemezeiteket. Az első a 2008-as Jön.

EP: A Jön. egy tipikus csináld-magad-műhelymunka eredménye, a felvételeket próbatermekben készítettük, és olyan barátok segédkeztek, akik akkoriban kezdtek stúdiózni, mint például Horváth Attish, a Subscribe gitárosa. Kijött a gödöllői próbaterembe, segített fellőni a mikrofonokat, és utána tudtuk mi magunk felvenni a dalokat.

Az énekfelvételeket Csongor Bálinttal csináltam, azt már a Subscribe próbateremben.

Ezek a maguk medrében csordogáló folyamatok voltak, felszabadultan. Nem is volt rögtön boom, pár hónappal később érződött inkább csak a hatása, hogy ezt szeretik.

Néha visszahallgatom a dalokat, és jó hallani, hogy milyen volt akkoriban a hangzásunk.

A szövegek közt van olyan, amin azóta kicsit mosolygok, de így is teljes mértékben vállalom azt az időszakot is. Jó lenyomata az akkori énünknek.

D+SZ: Ezután következett a 2010-es Példák hullámokra.

EP: Ekkoriban már gazdagítani szerettük volna a hangzásunkat, bejöttek a billentyűs, vonós témák. Illetve mindezt szerettük volna profi körülmények közt, rendes stúdióban rögzíteni. Ehhez kellett pénz, így végül lepaktáltunk az EMI Music Publishinggal. Kiköltöztünk Érdre 10 napra Attish stúdiójába – ha már barkácsban megcsinálta az előző lemezt, most csinálja meg profi módon. Ez is felszabadult, de jóval koncentráltabb munka volt, a stúdióban alakult sok minden. Különösen jó hangulatú, mikor össze vagyunk zárva valahol, és erre akkor rá is kaptunk. Egy izgalmas, szárnypróbálgatós lemez volt.

Nemrégiben visszanéztem pont Az egyikben ott klipjét, illetve az ahhoz tartozó werket, rég röhögtem ennyit. Ott volt egy olyan ötlet, hogy az a kutya, amelyiknek a szemszögéből mutatjuk a zenekar életét, az valójában a Laci (Hortobágyi László, akkori dobos a szerk.). De egyszerűen annyira röhejesen nézett ki a kutyajelmezben, hogy még jó, hogy elvetettük. Egyébként ez egy játékos lemez volt, itt is rengeteg mindent mi csináltunk, például én vágtam össze a Gyere gyere klipjét kézikamerás felvételekből. Akkoriban volt talán a legtöbb koncertünk is, a jelentős fesztiválokon ott voltunk, illetve akkor hívtak el minket a Eurosonicra is. Aztán jött 2011-ben a Gondalapos EP, és egy évvel később kitaláltuk, hogy ugyanezt megcsináljuk élő felvételekkel is. Ez nagy kaland volt: elhívtunk egy csomó barátot, és kvázi közösségi megmozdulásokká gyúrtuk át a dalokat. Egy nap alatt, élőben játszottuk el őket úgy, hogy közben videóra is rögzítettük, és szerintem nagyon jó anyag készült. Kiváló állapotában kapta el a zenekart. Beck Zoli, Varga Ádám, Papp Szabi, Bátor Gergő, Szepesi Matyi – remek társaság gyűlt ott össze egy napra, és erre kifejezetten büszke vagyok.

meg, sokat próbáltunk, és Ádi volt, aki a hangképeket kialakította. Nagyon érdekes munka volt, főleg azért, mert ez valahol az egók harca: ha te vagy egy zenekar vezetője, szerzője, énekese, akkor nagyon nehezen adod ki a kezedből a művészi döntéseket. Izmoztunk rendesen, de végül nagyon örülök, hogy Ádi sok olyan döntést és ötletet hozott be, ami utólag már megkérdőjelezhetetlen. Ekkoriban csináltunk először profi videolipet is, mert előtte erre nem volt módunk. A Helyet tudni klipjét Szimler Bálint és Rév Marci készítette, szép is lett a végeredmény.

D+SZ: Eddig mintha szabályszerűen követtétek volna az EP–album–EP– album sorrendet. Ez mennyire tudatos?

EP: Semennyire. Inkább csak éreztük, hogy minek van értelme. A zenekar komoly időszakában mi is próbáltunk odafigyelni arra, hogy van egy alapvető ütemezési szokás, amit érdemes betartani, ha D+SZ: Ezt követte a 2013-as Tűz, víz, repülő. valamit szeretnél elérni. Gondolkodtunk EP: Itt már jobban szerettük volna kidolgozni a zenéket, amik bennünk voltak, és ilyenekben, de végül sosem ez volt a veezért vontuk be Varga Ádit mint producert. A felvételeket hosszabb felkészülés előzte zérelv. Például a 0209 is teljesen tervezet18

INTERJÚ

lenül jött, a nagy, átgondolt, nagyon agyas Tűz, víz, repülő után mindenképp valami kőegyszerű dolognak kellett jönnie.

D+SZ: Elérkeztünk tehát a most megjelent Minden villany ég című negyedik Óriáslemezhez. Úgy érzem, mintha átléptetek volna egy határvonalat, és ezzel egy egészen új világ nyílt volna meg előttetek.

EP: Két éve egy nagy átbeszélést tartottunk, és arra jutottunk, hogy akkor kezdünk el aktívkodni, ha új dalok lesznek, és azokat meg is akarjuk mutatni. Szinte rögtön utána meg is kezdődtek az előkészületek. Igyekeztünk korlátok nélkül dolgozni, de emiatt folyamatosan csúsztunk. De ezt én éreztem így – merthogy én lettem ennek az anyagnak a zenei rendezője –, hogy lehet, hogy az eredeti ütemezéshez képest sokat csúszunk, de még hagyni kell, hogy a saját tempójában főjön a leves. Az én fejemben egy hos�szabb beharangozó ciklus előzte volna meg a megjelenést, már december elején kijöttünk volna egy dallal, aztán még hárommal. Gondolkoztunk azon, hogy mennyire legyen „merész” a beharangozás, szerintem jól választottunk végül. Volt a Fény, aztán a Senki se fél, ami egy klasszikusabb Óriás-dal, majd a Kezdjük el. Nagyon jó volt a fogadtatás.

Mikor befejeztük ezt a lemezt, semmiféle félelem nem volt bennem, de persze azért izgul az ember, mert szeretné, ha szeretnék. A visszajelzések – még ha reménykedtem is, hogy jók lesznek – minden várakozást felülmúltak. Úgy tűnik, mi jobban félünk magunktól vagy a minket érintő változásoktól, mint kéne.

D+SZ: Mennyiben változott a dalszerzés folyamata?

EP: Egyrészt kimondtuk, hogy nem akarunk korlátokat. Egy rnb-s hasonlattal próbáltam ezt a zenekar és a környezetünk felé kommunikálni: ha meghallgatsz egy Beyoncélemezt, akkor kattognak a különféle kütyük, de amikor színpadra viszik, akkor egy rohadt jó zenekar van mögötte. Ezt próbáltam átültetni, hogy legyen egy lemezünk, ami úgy szól, ahogy csak a kedvünk tartja, aztán majd kitaláljuk, hogy élőben mi lesz. Azt éreztem, hogy a trió pezsdítő kamara jellegét, ami a 0209-nél kifejezetten jólesett – amikor csak a gitár van meg a basszus, alámegy a dob, felé meg az ének –, mindenképp felül akarom írni, szét akarom bontani. Kevesebbet akartam üvölteni, szellősebbet, nyugisabbat szerettem volna, olyan anyagot, aminek a dalok vannak a központjában. Ne legyen kényszer, hogy végig gitár van egy számban, vagy élő dob kell bele, vagy hogy ne lehessen elvarázsolt éneket használni. Teljes szabadság van. A lemezkészítés során volt ennek egy második hulláma is, amikor nálam kezdett elgurulni a gyógyszer, és jöttek a merészebb ötletek. Akkor a szűk baráti körünk, akik kvázi a lemez társproducerei lettek, arra biztattak, hogy ezeket még bátrabban meg lehet lépni. Ez az utolsó hónapra adott egy plusz löketet.

D+SZ: Az új lemezen több különleges, az eddigi Óriás-daloktól eltérő hangszerelésű szám van, mint például a Kezdjük el vagy a Dühös víz. Ezeket mennyire kell áthangszerelni az élő megszólaláshoz?

EP: Nem kell áthangszerelni. Be kell vonnunk olyan eszközöket, amiket eddig nem használtunk. Plusz a lemezbemutatón lesz két állandó vendégünk: Bátor Gergő az Annabarbiból, aki gitározni és vokálozni fog, illetve Menyhei Ádám, aki billentyűkkel, vokálokkal és kütyükkel tesz hozzá az egészhez. A cél nem az volt, hogy az ember 100%ban azt hallja vissza, amit a lemezen, hanem hogy a dalok szellemiségét, hangulatát adjuk vissza.

ℹ EGYEDI PÉTER

Egyedi Péter énekes-gitáros-dalszerző 2001-ben kezdett együtt zenélni Örményi Ákossal, Bátor Bencével és Bátor Gergővel az annabarbi nevű indierock zenekarban. A csapat 2005-ben búcsúzott a közönségtől, 2006-ban Egyedi pedig Győrfi Istvánt váltotta az Isten Háta Mögöttben basszusgitárosi pozícióban. Ezzel egyidejűleg Örményivel megalapította az immár több mint tíz éve működő Óriást. Első lemezük 2008 őszén jelent meg, ezt további három album követte, a legutóbbi idén februárban jött ki Minden villany ég címmel. Jelölték őket Fonogram-díjra (Az év hazai alternatív albuma, 2012), a Kettőnégy Az év zenekarának választotta őket (2010), illetve bekerültek a legjobb 15 zenekar közé az első Nagyszín-pad tehetségmutatóban (2014).

A jelenleg trióként működő zenekart a két alapítón kívül Nagy Dávid dobos erősíti 2007 óta. Egyedi mindemellett sajtófőnökként dolgozik a Fishing On Orfű fesztiválon, aktív résztvevője a Rájátszásnak, és szólóesteket is tart Mindenkinek megvan a maga története címmel.

vinylrecord ÓRIÁS (EP, 2007) JÖN. (2008) AZ EGYIKBEN OTT (EP, 2010) PÉLDÁK HULLÁMOKRA (2010)

D+SZ: A szinti tehát visszatér, mint állandó elem?

EP: Ez egy jó kérdés. Ez az ötös felállás sokkal komplexebb, és nekem nagyon tetszik.

Sokkal több hangszerelési lehetőségünk van így. Mivel nem vagyunk akkora zenekar, hogy gond nélkül megcsináljunk egy tízállomásos vidéki turnét, így mindenképp az a

GONDALAPOS (EP, 2011) TŰZ, VÍZ, REPÜLŐ (2013) 0209 (2014)



MINDEN VILLANY ÉG (2017)

19

INTERJÚ

 terv, hogy inkább kevesebb, de koncentráltabb, és akár nagyobb bulikat csináljunk.

Ahol ez a felállás jól működhet. De ez a jövő zenéje.

D+SZ: Volt egy olyan nyilatkozatod, miszerint nem a zenekar felállása, hanem a dalok hangulata határozza meg a hangszerelést. Melyik az a dal, ami a legtöbbet változott a lemezkészítés folyamata alatt?

EP: A Kezdjük el mindenképp, az annyira egy rock & roll dal volt, hogy még kolomp is volt benne. Az volt az első irányt adó átalakulás – vagy ahogy Ákos mondta, ott gurult el a gyógyszer. A Fény is elég sokat alakult azok számára, akik csak az egyszálgitáros verzióját ismerték. Ennek a demóját egyébként én már évekkel ezelőtt megcsináltam a tervezett szólólemezemre; az a demó lett a mostani verzió alapja. A Dühös víz egy utolsó beesett őrület, amit októberben vettünk fel. A többinél gyakorlatilag már az elején odakerültek a dolgok, ahol most hallod őket, de mind nagyon sokat finomodott az elmúlt egy évben. Az elmúlt hónapokban gyakorlatilag már csak elvenni kellett a dalokból. És fontos megemlíteni, hogy az utolsó két hónapban, a hajrában csatlakozott Dorozsmai Gergő, aki több zenekar mellett vezető hangmérnök a Tom-Tom Stúdióban, és az ő zenei ötletei is sokat raktak hozzá a lemez megszólalásához. Akkoriban kezdtem szétesni, úgyhogy ez nélküle ilyen formában nem is jöhetett volna létre. A végén pedig Szabó Szebasztián masterelt – ő csinálta a 30Y Dicsőség című lemezét is, ami nagyon tetszett, ahogy szólt.

D+SZ: És az mit jelent, hogy kezdtél szétesni? Besokalltál?

EP: Igen, kezdett a fejemre nőni az egész. Nyilván ha érzelmileg nagyon involvált vagy egy sztoriban, és közeledik egy határidő, akkor nehezebb döntéseket hozni, sokkal több a kétely. Gergő pedig odaült mellém, két hétig járt hozzám, néztük át a mixeket és raktuk rendbe a dolgokat. Azért volt ő telitalálat, mert rögtön akklimatizálódott ebbe a világba, sokat beszélgettünk, hogy mit jelent ez a lemez, és rá is érzett, hogy mit szeretnék. Nagyon tetszettek nekik a dalok már abban a stádiumban is, de olyan ötletei voltak mellé, amik teljesen passzoltak a lemez világába. Magáénak érezte ezt az egész dolgot, lelkes volt, és ez nagyon kivételes.

D+SZ: Beszéljünk kicsit a Rájátszásról, ami egy teljesen más alkotói hozzáállást és folyamatot jelent. Mik a legnagyobb eltérések, illetve számodra mitől olyan izgalmas ez a projekt?

EP: Nekem az egy felüdülés. Kétféle „kaszt” keveredik: a zenész és az író/költő.

Mi, a frontemberek ahhoz vagyunk szokva, hogy a saját közegünkben, a saját zenekarunknál mi visszük el a balhét. Ezt itt félre lehet rakni. Simán előfordul, hogy részt veszel a másik dalában, de csak annyira, hogy háttérvokálozol vagy csörgőzöl a dobos mellett. A másik oldalról is van, aki átmerészkedik a reflektorfénybe, és már dalt is ír – erre Grecsó kiváló példa. Rendesen egymásba kavarodtak ezek a szálak. És a legfontosabb aspektusa a Rájátszásnak az emberi mivoltja. Ez a társaság úgy tudott működni eddig is, hogy jó találkozni. Találkozunk évi 10–12-szer, jókat beszélgetünk, és a színpadon is ezáltal egy különleges kémia alakul ki. Szerencsére az embereknek is tetszik. Nekem pedig néha nagyon jó más szerzeményeit is énekelni, vagy csak megtalálni azt a kis pluszt, amit te hozzá tudsz tenni egy adott dalhoz. Mindig is csapatjátékos voltam az életben, de a zenében, a saját zenekaromban domináns vagyok.

Itt pedig ezt el tudom hagyni.

D+SZ: Vannak szólóestjeid is Mindenkinek megvan a maga története címmel. Mikor válik számodra egyértelművé egy dallal kapcsolatban, hogy az egy Óriás-szám vagy egy szólószerzeményed lesz?

EP: A kettő más világ volt, egy ideig egyértelműen választottam ketté a dalokat.

Voltak csendesebb, intimebb, nyugodt dolgok, amikből azért néha lettek Óriás-da20

lok. De alapvetően a rockzenekarosabb dolgok kerülnek az Óriásba, az intimebbek pedig a szólódolgaim lettek. Ezt szeretném felforgatni kicsit. Ha az Óriás nem rockzenekarként definiálná magát, csak zenekarként, aminek mindegy, hogy milyen zene a motorja, és abba bármi belefér, akkor ezt össze lehetne hozni. Most majd elválik, mi lesz, hiszen akarva-akaratlanul ezt a korlátot ezzel a lemezzel feltéptük. Ugyanakkor a szólódalaim nagyrészt már rögzítve vannak, csak néhány simítás kellene, rendszerezni őket, aztán megjelentetni. Azzal az volt a cél, hogy a bennem rejlő nyugisabb, érzelmesebb dolgokat fogalmazzák meg, de emellett onnan indult el bennem az a gondolat, hogy ne legyen határ. Amikor elkezdtem ígérgetni, hogy kihozok egy szólólemezt, akkortájt kezdtem el olyan demókat csinálni, amik most érezhetőek a Minden villany ég végeredményén. Ez egy jól sikerült összemosódás. Nyilván azokat a dalokat is szeretném megcsinálni, de az, hogy ez most mennyire fog szétválni a jövőben, az még számomra is kérdéses. n Biczó Andrea fotó: Nagyillés Szilárd (D+SZ)

21

barns courtney

22

ZENEIPAR

COOL-FAKTOR

nyolc menő Ember van a világon... ...a többieket nem érdekli, mi cool, csak a jó zene. A brit Barns Courtney még első nagylemezének megjelenése előtt áll, de már egymillió dollárnál is több bevételt generált mozifilmekbe, tévésorozatokba, sportközvetítésekbe, videojátékokba, reklámokba stb. elhelyezett zenéiből. A Music Business Worldwide interjút készített Courtney menedzserével és zeneműkiadójával.

A történetben még jacht is van – egy ilyenen ismerkedett meg a Various Management vezetője, Dave Bianchi és Harvey Weinstein filmes mogul, ami Barns Courtney első nagy hollywoodi megbízásához vezetett–, az igazán érdekes azonban az, amit a cikk a brit zenei kultúra jelen állásáról mond.

Az elmúlt néhány év legnagyobb brit befutói mind ugyanazt a pályát jártak be: először az országon kívül lettek sikeresek, és a brit média csak jóval ezután figyelt fel rájuk. Az egyik legújabb előadó, aki átütő sikert ért el, Rag’n’Bone Man először Németországban került a rádiós listák élére Human című dalával; George Ezra Budapest (!) című száma fél évvel azután került be a brit rádiós top 40-be, hogy Németországban és Olaszországban a top 10-ben volt; a legújabb felfedezettek közül Anne-Marie Ausztriában és Ausztráliában (!) került a listák élvonalába, Dua Lipa Belgiumban. Barns Courtney pedig az Egyesült Államokban fog turnézni három hónapig a debütáló album megjelenése után; hazáját inkább hanyagolja az adatokat és a buzzt követő menedzsment.

dua lipa

„A londoni központú médiát semmi újdonság nem érdekli, amit nem talál „coolnak”.

Csakhogy a nagyközönséget ez egyáltalán nem érdekli, csak a jó zene. Azt szoktam mondani minden ügyfelemnek, hogy a világon összesen nyolc „cool” ember van. Négyen Hoxtonban élnek [kelet-londoni kerület], ketten New Yorkban, ketten meg talán Los Angelesben. Az emberiség rajtuk kívüli része meg a lakótelepekről jön, és Ed Sheerant és Adele-t szeretik, mert őket érzik igazinak, az ő zenéjük érinti meg őket˝– mondta a MBW-nak Dave Bianchi menedzser.

Barns Courtney zeneműkiadójának vezetője, Gerard Phillips szerint ha az ember a nemzetközi területen mozog, akkor látja csak igazán, hogy a brit kultúra mennyire arra fókuszál, hogy cool-e a zene, ahelyett, hogy jó-e. „Németországban például sokkal kevésbé ítélik meg egymást az emberek az alapján, hogy ki milyen zenét hallgat. Ott akár a legmenőbb klubban is megszólalhat a legnyálasabb dal, és senki nem fog emiatt panaszkodni.” n

rag’n’bone man

Rónai András, Fotó: Joost Vandebrug (Barns Courtney)

23

LISTÁK

1

YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1

RICO X MISS MOOD VIHAR

5.897.615

2

BURAI KRISZTIÁN X G.W.M X MISSH

ENGEDJ…

4.958.735

3

PÁPAI JOCI

ORIGO

3.535.153

4

KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT

3.141.191

5

HALOTT PÉNZ

ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

2.877.062

6

MARIO

ÁLRUHÁBAN

2.877.062

7

L.L. JUNIOR FEAT. BURAI KRISZTIÁN

MÁSOK GOMBOLJÁK AZ INGEM

2.859.402

8

TNT

FEHÉR KARÁCSONY

2.645.516

9

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

2.488.944

10

MR.BUSTA

HENNESSY

2.259.694

11

MARIO

HÉY LÁNY

2.030.352

12

BYEALEX ÉS A SLEPP (LOTFI BEGI REMIX)

MÉG MINDIG...

2.017.592

13

AK26

EGYEDÜL

1.942.547

14

JOLLY, KIS GRÓFO

NO ROXA ÁJ

1.892.868

15

MARIO FEAT WESZÉLYES ELEMEK

TUDOM, HOGY AKAROD

1.835.482

16

APACUKA ZENEKAR

HABOS KAKAÓ

1.812.362

17

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

1.794.829

18

DANI FAMILY-ENRIKÓ

LÉGY AZ ENYÉM

1.749.399

19

PUNNANY MASSIF & AM:PM MUSIC

ÉLVEZD

1.580.530

20

G.W.M FEAT GL

ROSSZLÁNY

1.552.042

2

zeneszöveg-TOPLISTA

1 2

KARÁCSONYI DALOK

MENNYBŐL AZ ANGYAL

KARÁCSONYI DALOK

CSENDES ÉJ (TÖBB VÁLTOZAT)

3 4

KARÁCSONYI DALOK

KIS KARÁCSONY, NAGY KARÁCSONY

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

5 6

KARÁCSONYI DALOK

PÁSZTOROK, PÁSZTOROK ÖRVENDEZVE

CSONDOR KATA

ADD TOVÁBB!

7 8

SOULWAVE

KALANDOR

JÉGVARÁZS

LEGYEN HÓ

9 10

TNT

FEHÉR KARÁCSONY

KULKA JÁNOS

HALLELUJA

11

12

KOWALSKY MEG A VEGA MIT MONDJAK MÉG? KARÁCSONYI DALOK

HULL A PELYHES

13

14

KARÁCSONYI DALOK

JINGLE BELLS

REPUBLIC

ERDŐ KÖZEPÉBEN

15

16

KOWALSKY MEG A VEGA EGY VILÁGON ÁT

17

18

19

20

QUIMBY

MOST MÚLIK PONTOSAN

CHILDREN OF DISTANCE

IDEGEN

KIS GRÓFO

A NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT

KARÁCSONYI DALOK

TÉLAPÓ ITT VAN

KARÁCSONYI DALOK

FEL NAGY ÖRÖMRE

 JAVÍTOTT  RONTOTT n MARADT 

ÚJ SZEREPLŐ A LISTÁN

A TOPLISTÁK A DECEMBER ÉS MÁRCIUS KÖZTI



IDŐSZAKOT FE­DIK LE, ÉS KIZÁRÓLAG MAGYAR ZENEI ELŐADÓK EREDMÉNYÉT MUTATJÁK. A YOUTUBE- ÉS ZENESZÖVEG.HU-LISTA AZ EGÉSZ VILÁGRÓL ÉRKEZŐ MEGTEKINTÉSEKET TARTALMAZZA, A TÖBBI KIZÁRÓLAG



MAGYARORSZÁGI ADATOKBÓL TÁPLÁLKOZIK. EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINK:

  

2017 tél

 n

       

LISTÁK

3

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

1 2

HALOTT PÉNZ, AGEBEAT & KOVARY

ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

RÚZSA MAGDOLNA

JEL

3 4

FREDDIE

EZ A VIHAR

NEW LEVEL EMPIRE

SZERTESZÉT

5 6

MARGARET ISLAND VELED MINDEN BLAHALOUISIANA

TÚL TÁVOL, ELÉG KÖZEL

7 RÁCZ GERGŐ X ÍV 8 VERÉB TAMÁS



playlist



VÉGIGHALLGATNÁD? KÍVÁNCSI VAGY A TOPLISTÁKAT ALAKÍTÓ TENDENCIÁKRA, JELENSÉGEKRE?

BOLONDOD VOLTAM ELŐTTEM A KÉP

9 KIRÁLY VIKTOR 10 DENIZ

SHOULDA WOULDA COULDA VELED

11

12

DALLOS BOGI

MÁR NEM ZAVAR

MUZZAIK & STADIUMX

SO MUCH LOVE

13

14

THE BIEBERS, HERRER SÁRI

MINDEN A MIÉNK

KIRÁLY VIKTOR

TÁRD KI A SZÍVED

15

16

WELLHELLO

#SOHAVÉGETNEMÉRŐS

ZSÉDA

ADJ MÉG LEVEGŐT!

17

18

TÖBB ELŐADÓ

EGY SZABAD ORSZÁGÉRT

SOULWAVE

KALANDOR

19

20

KÁLLAY SAUNDERS BAND

JOY

CALIDORA, LOTFI BEGI

AZT MONDOM ÁLLJ

4



playlist és elemzés a dal+szerző blogon

www.dalszerzo.hu

 

5 MAHASZ album TOPLISTA

MAHASZ single TOPLISTA

1

ÁKOS

2 3

HALOTT PÉNZ, AGEBEAT & KOVARY ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

UGYANÚGY

n n

1

TANKCSAPDA

DOLGOZZÁTOK FEL!

2 3

RÚZSA MAGDOLNA

ÉRJ HOZZÁM

REPUBLIC

KONCERT BUDAPEST PARK 2015.09.19.

4 5

KONCZ ZSUZSA VADVILÁG

6 7

HOOLIGANS

IGAZ TÖRTÉNET

OSSIAN

30 ÉV LEGSZEBB BALLADÁI

RÚZSA MAGDOLNA

ARÉNA KONCERT

DÉS/GESZTI

A PÁL UTCAI FIÚK

PÁPAI JOCI 4 OMEGA 5 DENIZ

ORIGO

6 7

SOULWAVE

KALANDOR

CSONDOR KATA

ADD TOVÁBB (HÓBAN ÉBRED)

8 9

KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT, MEG A JÁRÁSÁT

PÉTER-SZABÓ SZILVIA

AZ ÉJ UTÁN

8 9

10

ZÄVODI + BERKES OLIVÉR

HÁTTÉRZAJ

10

KERESZTES ILDIKÓ

MOST

11

SPOON 21

DEÁK

11

WELLHELLO

#SOHAVÉGETNEMÉRÕS (FILMZENE ALBUM)

12

13

RÚZSA MAGDOLNA

ÉRJ HOZZÁM

14

15

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

16

17

ALVIN ÉS A MÓKUSOK VESZTES ALKAT BP.-I GYERMEKKAR & CSÁNYI L.

MENNYBŐL AZ ANGYAL

18

19

RÁCZ GERGŐ X ÍV

BOLONDOD VOLTAM

ÁBRAHÁM X MATKOVICS

20

KANIZSA GINA

56 VELED

HALOTT PÉNZ VALAMI VAN A LEVEGŐBEN

 

  

KOWALSKY MEG A VEGA VARÁZSSZAVAK

12

DESPERADO BEST OF 13 VÁLOGATÁS VOLT FESZTIVÁL 2016 14

15

TANKCSAPDA

QUIMBY

#MÚLTJELENJÖVŐ

18

19

FALL LIKE RAIN

20

RAPÜLÕK



HÁROM ROHADÉK ROCKCSEMPÉSZ

70 - ARÉNA 2016. ÁPRILIS 9.

16 VÁLOGATÁS STRAND FESZTIVÁL 2016 17

BON VOYAGE VÁLOGATÁS UTAZÁSHOZ, SZURKOLÁSHOZ

2017 tél

BRÓDY JÁNOS

n

           n

JÓNÁS JELENÉSEI

ÁKOS VELETEK VAGYUNK / DUPLA ARÉNA 2015 BESZT OF



26

JAZZ

MÁRKUS TIBOR, JAZZ-ZENÉSZ, TANÁR

Gyakran álmodom zenéket Vannak, akik szerint a hazai zeneoktatás, azon belül is a jazz elég jó helyzetben van, kellően elismert és támogatott. Rájuk gondolok, amíg mai beszélgetőtársam nyomában botorkálok a Nagymező utca 1. légópincéjében a Jazz-tanszak összhangzattanterme felé. És azokra a növendékekre és tanárokra, akik az életüket teszik fel arra, hogy zenével táplálják Magyarország lakóit.

Dal+Szerző: Köztudott, hogy Ön imád tanítani.

Márkus Tibor: Így van.

DSZ: Hogyan köszön ez vissza a jazz-zenészi munkában?

MT: Ez szétválaszthatatlan. Idestova 30 éve, hogy tanítok, és ez idő alatt rengeteg emberrel találkoztam – és találkozom a mai napig. Ők óhatatlanul hatással vannak rám is. Aztán ott van a „tanulva tanítás” elve is: az ember kénytelen a tanítás során valamiféle logikát felállítani, elemezni, rendszerezni, és óráról órára átgondolni mindazt, amit éppen tanít. Ez így van az elméleti és a gyakorlati területeken is. Én tanítok jazztörténetet, jazz-elméletet és jazz-zongorát is. Ugyanúgy képben kell lenni a mai műfaji elágazásokkal és irányokkal mindkét területen, hiszen fiatalokkal dolgozunk, akiket ez érdekel. Nekik persze képben kell lenniük a régi irányzatokkal is. Azt szoktam nekik mondani: ha tudni akarod, hová igyekszel, tudnod kell, honnan jöttél. Nekik látni kell a folyamatot, ahogy idáig jutottunk, nekem pedig naprakésznek kell lennem a kortárs kérdésekben. Ez a kettő kiegészíti egymást, és persze nyomot hagy a munkáimon.

Mindehhez jön a közös játék: van egy jazz-klubom Solymáron, ahová az ismertebb jazz-művészek mellett gyakran hívok tanítványokat is. Ezek a gyerekek annyira lelkesek és tehetségesek, hogy megérdemlik. Ráadásul erre tették fel az életüket, így a saját eszközeimmel én is megadom nekik a bemutatkozási lehetőségét. A solymári zenekar úgy áll fel, hogy a nagy zenekaromból jön a ritmusszekció, azaz Csuhaj Barna Tibi bőgőn, Jeszenszky Gyuri dobon, én pedig zongorán játszom. Ez az Equinoxszeletke kíséri a vendégszólistákat, akiket meg is kérünk, hogy tiszteljenek meg bennünket egy-két Equinox-kompozíció eljátszásával. Ezen túl viszont szabad kezet adunk neki, és azt játszunk, amit ő szeretne. Ezek között gyakran van a szólista saját kompozíciója, és persze vannak sztenderdek: ezt vendége válogatja. Amikor fiatal növendék jön, akkor nagyon inspiráló az a tűz, az a lendület, amivel az a generáció játszik, és bennünket is magával ragad.

De nem csak a jazz klubban vannak jelen a tanítványok. Az Equinox Szeptettből négyen voltak a növendékeim: Kovács Linda és Eszes Viktória, a két énekes hölgy, és Jász Andris és Zana Zoltán, a két szaxofonos. Nem egy időben jártak, a legfrissebb

végzős Eszes Viki, aki két éve fejezte be a Tanszakot. Ebből a szempontból én el vagyok kényeztetve, mert ahogy tanítok, kereshetem és észrevehetem a tehetségeket és az egyéniségeket. Évekig tanítom ezeket a művészpalántákat, és így velük együtt érlelődik az én véleményem is. A tehetségekre lecsapok, és elhívom a zenekaromba. (nevet) A mostani szeptett is így állt össze: egyszerre gondolkodom egyéniségekben és zenekarban is, és így sikerült az egyéniségek együttműködését kialakítani.

DSZ: Az alkotómunkában is jelen van valamilyen tanító célzat? Vagy Sztravinszkijjal tart, aki szerint a zene önmagán kívül semmit nem képes kifejezni?

MT: Nem értek egyet ezzel a gondolattal. A saját műveim – és ezt nem én fogalmaztam meg így – valamiféle üzenetet hordoznak. Túl a harmóniákon és a dallamokon mondani is akarok valamit a muzsikával.

DSZ: Ez a mondanivaló mennyire tudatos elhatározás dolga?

MT: Szerintem nem lehet úgy zenét szerezni, hogy most van fél órám, és akkor komponálok egyet. Én üzeneteket kapok.

27

JAZZ

Intézet hangmérnöke, Kishonti István segített ebben. Ez mindössze két jól elhelyezett, komoly mikrofon, de egész szimfonikus zenekarokat is vesznek fel vele. Kihasználtuk a különleges lehetőséget, és egyes tételekben eljátszottunk még a zongorák különböző térben való elhelyezésével is. A felvétel minden tekintetben alkalmas arra, hogy az audiofil technika lehetőségeit sokféle műfajban és hangszeren megmutassa. De nem oktatási anyagnak készült, hanem felfedeztük a lehetőségeket.

Máig nem tudtam megfejteni, hogy ezek honnan jönnek. Belülről-e vagy felülről? Nem tudom, de egyszer csak kapok egy üzenetet. Gyakran álmodom zenéket. Éjjel felébredek, és azonnal gyorsan le is kottázom, mert reggelre elfelejtem. A mai napig tudom, hogy melyik kompozícióm született álmomban. De persze ezek csak témák, és az ihlet után jön a szakma: megharmonizálom, ritmizálom, formába öntöm, meghangszerelem őket.

Amit ezzel üzenni akarok, az lényegében az, hogy a zene egy és megbonthatatlan, és általában a művészetek is egy és megbonthatatlan egységet képeznek. Nem szeretem a hierarchiákat és utálom a mindenféle szelekciókat a műfajok között. Nincsen jobb vagy rosszabb minőségű műfaj, és a minőség nem műfajfüggő. Ezért aztán gyakran komponálok olyan műveket, amelyek a különféle műfajok fúzióját tükrözik, a zene mellett más művészeti ágakat is beleértve. Végső soron egyről beszélünk, amikor mondani akarunk valamit, csak a kifejezőeszközök mások. Én ezeket az eszközöket igyekszem egyesíteni; megmutatni, hogy egy film vagy egy tánc hogyan tudja ugyanazt elmesélni, amit egy zene.

DSZ: Zenepedagógiai alkotásokra gondolt már?

MT: Ha olyasmire gondol, mint Bartók Mikrokozmosza: nem komponáltam ilyesmit. Viszont van olyan lemezem, ami használható lenne akár oktatásra, szemléltetésre is. Ez a Waves of Time című anyag, ami egy tizenkét tételes sorozat, ami egyfajta zenei kronológiát jár végig az ősi sámánénektől a tizenkét fokú, szeriális zenéig. Az összes tétel önálló, külön zeneszerzői megközelítést igényelt, például, hogy az egy hangon megszólaló sámánzene után egyre bővül a témák hangkészlete.

Hatalmas szerencsénkre a felvételt egy viszonylag ritkán hallható audiofil technikával készíthettük el. Az oktOpus Multimédia 28

DSZ: Ez a felfedező attitűd a jazz egyértelmű sajátossága.

De ez a nagy kutatókedv ahhoz vezetett, hogy a műfaj mára ezernyi apró ágra bomlott, mint egy hatalmas fo­lyódelta.

MT: A jazz a születése óta nyitott volt a különféle zenei hatásokat önmagába beengedni, hisz már maga is műfajok fúziója útján jött létre. Ahogy elterjedt a világon, hatottak rá a helyi zenék, sokszor népzenék is. A jazz nagyon ravasz, mert figyel! (nevet) Mindig résen van, hogy mi történik, és beengedi magába a hatásokat. De amitől jazz marad: mindig a saját nyelvére fordítja le ezeket a hatásokat. Nem használja fel egy-az-egyben mondjuk a már említett Sztravinszkij vagy Bartók valamelyik motívumát, hanem a saját, helyi jazz nyelvjárásában szólaltatja meg.

Visszatérve a folyódelta-hasonlatra: ez talán a mai zene világképével magyarázható a legjobban. A jól meghatározható korszakok és stílusok évszázadai után most nem műfajok vannak, hanem egyéniségek. Nem lehet skatulyázni, hála istennek! (nevet) Ha a közönség vagy a kritikusok mégis megpróbálkoznak vele, akkor általában kiderül, hogy nincs megfelelő skatulya egy csomó produkcióra. Emiatt látszik annyira sok ágra szakadni a jazz is, de sok más műfaj folyójával együtt végső soron a zene tengerébe tér vissza. Ott már elmosódnak a műfaji határok, ami szerintem nagyon szerencsés folyamat. A jazz valahogy közben mégis jazz marad, elsősorban az improvizáció és a nyelvi gyökerek miatt.

DSZ: A ma divatos hangzások nagyon elektronikusak, sokan szeretik a kevésbé muzikális, monoton, révülős irányzatokat is.

Ezeket vajon hogyan fordítja le a jazz a maga nyelvére?

MT: Minden műfaj másképpen fogadja be az elektronikus zenét. A klasszikus zenészek egy része sokat bíbelődött a hangok mikroszkopikus elemeire bontásával, majd szintetizálásával, hogy új kifejezőeszközökre tegyen szert. A jazz és a rock inkább a készen kapott hangszínekkel operált, és arra tette a hangsúlyt, hogy ezeket hogyan integrálja és szólaltassa meg a saját zenéjében. Az, hogy „készen kapott”, jelen esetben persze szinte végtelen hangszínt jelent. (nevet) Ami a monoton gépzenét illeti: szokás attól félni, hogy az ilyesmiből elvész a lélek, de ez csak akkor fenyeget, ha az eszköz háttérbe szorítja a célt. Amikor kritizálták Schönberget, hogy kiszámítható, szeriális zenét, ír, ő azt válaszolta: szeriális ZENÉT írtam.

A zene a fontos, a technika csak egy eszköz, ami kifejezi. Szedjünk szét fejben egy zongorát, mit kapunk? Egy gép alkatrészeit: billentyűket, kalapácsokat, csavarokat, pedálokat és hasonlókat. Aztán

JAZZ

odaül mondjuk Keith Jarett egy ilyen géphez, és azonnal lelke lesz a muzsikának, amit megszólaltat rajta. De ott van Joe Zawinul vagy Chick Corea, akik fantasztikusan frazeálnak a szintetizátoraikon, és a zene szolgálatába állítják az elektronikát.

A Szeptett megalakulása óta, olyan másfél éve én is elkezdtem a szintetizátorokkal, különféle ütőhangszerekkel, zajokkal és hasonlókkal foglalkozni. Ennek a mi esetünkben az a célja, hogy kiszolgálja az akusztikus hangzást, de azonnal megmutatkozott, hogy milyen széles lehetőségek vannak benne.

DSZ: A közönség a közelmúltban komoly és mély összbenyomást szerezhetett az Ön műfaji fúziós elképzeléseiről a MüPA-ban, ahol a zene mellett vetítés és tánc is helyet kapott. Mennyi időbe telt létrehozni az előadást?

MT: Az első ötlettől számítva körülbelül egy év. De hozzá kell tenni, hogy nagyon elfoglalt vagyok, három helyen tanítok, szakértőként részt veszek a minisztériumban a jazztanterv kidolgozásában, könyveket is írtam. Emiatt eleinte változó intenzitással foglalkoztam a dologgal. Aztán az idő előrehaladtával persze egyre komolyodott a munka.

DSZ: Sokat változott az előadás az eredeti tervekhez képest?

MT: Sok ötletet építettünk be. Az egyik mindjárt az elektronikához kötődik: ahogy elkezdtem használni a szintetizátort a kompozíciókban, kiderült, hogy kifejezetten szimfonikus irányba tapogatózom, az állt jól a hangzásnak. Adódott az ötlet, hogy akkor viszont szólaljon meg a maga természetes szépségében, amit elképzelek. Kapóra jött, hogy Bálint Matyi nevű tanítványom komolyan érdeklődik karmesteri tudomány és a hangszerelés után is, ezért egy korábbi darabom szintetizátorszólamát átírta szimfonikus zenekarra. Ez adta az utolsó lökést ahhoz, hogy szimfonikus koncertet csináljunk.

Közben felvetődött persze, hogy nem tűnik-e ez egy divathullám meglovaglásának: ma népszerűek az ilyen-olyan módon „szimfonikus” produkciók. De végső soron ebben is a minőség dönt: a közönség egy része igenis igényes a minőségre, aki pedig nem, azt is magával ragadja, ha valami igazit hall.

Nagyon örülök, hogy az Anima Musicea Kamarazenekar elvállalta ezt a koncertet, mert ilyesmit még sosem csináltak azelőtt. Klasszikus zenét játszanak nagyon magas fokon, mégis a zsenialitásukat dicséri, hogy milyen hamar és jól ráéreztek a stílusra, és tudtak alkalmazkodni.

DSZ: A társművészetek hogyan és mikor kerültek a képbe?

MT: Már az elejétől ott motoszkált az összművészeti bogár a fejemben. (nevet) Minden tekintetben igyekeztem egy változatos, eklektikusabb képet mutatni. A filmet és a táncot természetesen a zene mellé illeszthető, kifejezőeszközként igyekeztem használni. Pethő Kincső egy szál zongorával kísért táncprodukciója tökéletesen illett is az előadásba. Ráadásul a zenekaron belüli lehetőségeket is igyekeztem kihasználni: például a két énekes hölgy színészi szerepet is kapott, egy lelki dráma két vitázó hangjaként is megszólaltak.

DSZ: Hogy fogadta az előadást a közönség?

MT: Nagyon jól! Eleve nagy öröm, hogy egy ilyen beskatulyázhatatlan zenével meg tudjuk tölteni a Fesztiválszínházat. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk ott helyben és az előadást követő napokban is. Ami ugyanilyen fontos, hogy a zenésztársaim is azóta azon örömködnek, hogy ez milyen remek este volt. Hálás vagyok érte, hogy elértük, amit erre a koncertre megálmodtunk. n

ℹ MÁRKUS TIBOR

Az 1956-ban Szombathelyen született Erkel Ferenc-díjas magyar jazzzenész 1992-től annak megszűnéséig, 2008-ig az Erkel Ferenc Zeneiskola és Szakközépiskola, ezt követően a Tóth Aladár Zeneiskola, illetve a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora, jazzelmélet és jazztörténet tanára. 2000 szeptemberétől a nyugdíjba vonuló Gonda János utódjaként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén adjunktusi minőségben módszertant, tanítási gya­korlatot és kötelező zongorát tanít. Publikációival, zenekritikáival és el­méleti munkáival (Alapfokú jazzok­ tatás. Jazzelmélet; A voicing gyakorlati alkalmazása a jazz-zongora és a kötelező zongora oktatásban) jelentősen hozzájárult a jazzművészet széles körű ismeretterjesztéséhez. Zenekarának (Equinox Jazzquartet) eddig négy CD-je jelent meg, komponált még kísérőzenét pódiumműsorokhoz, dokumentumfilmhez, valamint kórusés nagyzenekari műveket.

vinylrecord SOUL FOR FREE (1991) EQUINOX (EQUINOX, 1995) THREE TREES (EQUINOX, 1999) WAVES OF TIME (2000) ARE YOU FREE? (EQUINOX, 2002) MY PIECES (2004) ECLECTIC (EQUINOX, 2004)

interjú: Hegyi György FOTÓ: PÁLYI ZSÓFIA, Barcsik Géza

BÁBSZÍNHÁZ (2007) MYSTERIOUS TALES (2015)

29

A NAGY KODÁLY ZOLTÁN-TÜKÖR

Önvizsgálati teszt muzsikusoknak Ötven éve hunyt el Kodály Zoltán. Általában úgy véljük, hogy munkássága kitörölhetetlen nyomot hagyott a zenekultúrában és a zenei oktatásban. Azt is szívesen hisszük, hogy a zenével kapcsolatos meglátásai máig élnek és érvényesek, egyben meghatározzák a magyar zenészek gondolkodásmódját is. Ám aki egy kicsit is elmélyül Kodály hatalmas szellemi hagyatékában, rá kell döbbenjen, hogy nem ennyire derűs a helyzet. Játsszunk hát egy kicsit! Alábbi tesztünk segítségével mérlegre tehetjük, hogy mennyire Kodály-kompatibilis a mai Magyarország, és azon belül az életünk, a munkánk, a szellemiségünk. A felméréshez Kodály gondolatait hívjuk segítségül.

30

KODÁLY 50

„Legyen olyan a magyar zenehallgató és zeneélvező közönség, amely végül is a hozzáértők befogadóképességével vehesse birtokába az emberi géniusz egyik legszebb szüleményét: a zenét.” Értékelje 1–10-ig terjedő skálán a legszélesebb értelemben vett magyar zeneélvező közönség hozzáértő befogadóképességét! „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!” Értékelje 1–10-ig terjedő skálán, hogy ön mennyire művelte ki tehetségét, és ezzel mennyire vált az emberiség jótevőjévé! „Mechanizálódó korunk olyan úton halad, amelynek végén az ember géppé válik. Ettől csak az ének szelleme véd meg.” Ön mennyit énekel? Napi egy óra vagy több: 10 pont, napi egy percnél kevesebb: 0 pont. „A zenei önképzésnek... nem lehet más célja, mint keresni az utat a jobbnál jobb zene felé, s ezzel szolgálni az egész nemzet lelki emelkedését.” Értékelje 1–10-ig terjedő skálán, hogy zenei munkásságában mennyire tartja szem előtt a nemzet lelki emelkedését? „... a jó zenész kellékeit négy pontban foglalhatjuk össze: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad vagy előreszalad, baj van.” Értékelje 1–10-ig terjedő skálán saját hallásának, értelmének, szívének és kezének kiműveltségi fokát! „A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.” Értékelje 1-10-ig terjedő skálán, hogy alkotásai és előadásai mennyire szolgálják önmaga és mások belső világának jobb megismerését, felvirágzását és kiteljesedését! „A zene nem a magányosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni.

Kapja meg belőle részét minden magyar gyermek.” Értékelje 1-10-ig terjedő skálán, hogy az ön munkája mennyire közkincs? Mennyire hozzáférhető minden magyar (gyermek) számára?

"Akit előbb énekre tanítunk, csak azután hangszerre: hamarabb megfogja a meloszát minden zenének... Az énekkel olvasókészséget szerez a növendék, ezzel könnyebben hozzáfér a nagy szellemek alkotásaihoz, rövidebb idő alatt több művet ismerhet meg, mint ha csak fáradságosan silabizál." Értékelje 1–10-ig terjedő skálán, hogy mennyit énekelteti növendékeit, gyermekeit! „Minden népnek van egy sereg népdala, amely oktatásra kiváltképpen alkalmas. Ezeket jól kiválogatva, a népdal lesz a legmegfelelőbb tananyag, hogy rajta a gyermekeknek az egyes zenei elemeket bemutassuk és tudatosítsuk ezeket...

Mielőtt más népeket akarunk megérteni, magunkat kell megértenünk. Semmi sem alkalmasabb erre, mint a népdal.” Ön hány népdalt ismer? 200 felett: 10 pont, 10 alatt: 0 pont. „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be." Értékelje 1–10-ig terjedő skálán, hogy mennyire egészséges táplálék az ön munkássága?

eredmények: 100–85 pont: Ön vagy bámulatosan alkalmazza és átéli a Mester szellemiségét a mindennapokban, vagy egyszerűen hazudós.

Szívből gratulálunk, vagy pedig szégyellje magát.

84–60 pont: Ön egy őszinte törekvő. Erőfeszítései és eredményei tiszteletet érdemelnek, és mi szeretettel bátorítjuk a folytatásra. Magyarország igazán hálás önnek, bár ezt valamiért néha kissé nehezen tudja kifejezni.

59–40 pont: Úgy tűnik, önnek még fejlődnie kell, de ne csüggedjen: a Kodály-módszerrel messzire juthat.

39–15 pont: Ön valószínűleg amatőr popzenész. Nem kell szégyenkezni, valakinek a csipszet is le kell gyártani. Próbálkozzon azzal, hogy krumpliból készíti: meg fog lepődni!

14 pont alatt: Ha ön zenész, azonnal változtasson pályát! Ha nem az, és a Dal+Szerző magazint a fogorvosi váróban találta, akkor kellemes gyökérkezelést kívánunk. A gyógyuláshoz pedig hallgasson zenét! n Hegyi György, fotó: GINK Károly (MTI)

31

32

PRODUCEREK

TAKÁCS ZOLTÁN JAPPÁN, PRODUCER

Inkább pszicholó­­gusok vagyunk, mint szol­gál­ tató személyzet „A producerség a szakmám, a Soerii & Poolek meg egy piszkosul drága hobbi˝ – vallja Takács Zoltán Jappán, aki 17 évesen a Heaven Street Seven billentyűseként vált ismertté, jelenleg a Soerii & Poolekben borzolja a kedélyeket, producerként pedig több mint 50 nagylemez fűződik a nevéhez.

Dal+Szerző: Milyen meghatározó zenei élmény jut eszedbe gyerekkorodból?

Takács Zoltán Jappán: Nagyon idegesített, mikor lakodalmas zenészek játszottak slágereket. Kisgyerekfejjel nem tudtam megfogalmazni, miért, csak éreztem, hogy valami nem stimmel. Később otthon egy kis béna szintetizátoron kísérleteztem, nem értettem, hogy miért nem olyan a végeredmény, mint az a szám, amit meg akartam csinálni. Próbáltam megfejteni a dolgokat. Akkor döntöttem úgy, hogy ezzel komolyabban akarok foglalkozni, amikor a Heaven Street Seven Kisfilmek a nagyvilágból című lemezét kezdtük volna felvenni. „Nyugatnémet” hangmérnökünk, Bernard Hahn, aki később tanítómesteremmé és mentorommá vált, idefelé jövet 42 fokos lázas lett – hazavitték. Ott álltam a napi szinten havi fizetésbe kerülő stúdióidővel, a zenekarral és egy akkor még idegen hangmérnökkel.

Odaültem mellé segédkezni. Eltelt egy hónap, Bernie megérkezett, nálam is lakott, egyfolytában tudtam faggatni. Volt olyan dal, amit már az én instrukcióim alapján raktunk össze. Az esélytelenek nyugalmával elkezdtem ötletelni, és végül tök jó lett.

D+SZ: Magához a Heaven Street Sevenhez hogy kerültél? Olvastam, hogy burleszkbe illő történet, de a részleteket homály fedi.

TZJ: Az unokabátyám zseniális jazz-nagybőgős és basszusgitáros. 1997-ben, 16-17 éves koromban éttermekben is játszottak. Volt velük egy csodálatos zongorista, aki azóta nagyon jó barátom, Kovács Erik Tamás. A Budapest Ragtime Bandben játszik, Hobónál zongorázott sokáig, és ő írta a Barátok közt zenéjét. Elmentem őket megnézni, aminek az lett a vége, hogy számára túl jól sikerült a buli, én pedig átvehettem a zongorista szerepét. Kábé egy évvel később Kovács Ákos Dadan felhívta Eriket, hogy volna-e kedve a Heaven Street Sevenben játszani, de ő inkább jazz dolgokban gondolkodott. Eszébe jutott, hogy van itt egy ügyes gyerek, egy hangot nem hallott játszani, csak emlékezett, hogy prüntyögtem valamit. Lehet, hogy az a burleszk része, hogy utána egy félreértésből kifolyólag két nap alatt megtanultam egy komplett Heaven Street Seven-lemez összes billentyűtémáját olyan szinten, hogy utána én javítottam ki őket a próbán.

mással tette volna, mint egy vadidegen, tizenhét éves sráccal, aki életében nem találkozott egy híresebb zenésszel sem. Leült velem szemben, előadta a showbizmant. „Itt a kazetta, tanuld meg, szerdán találkozunk a próbán!” – mondta hétfőn. Kiderült, hogy csak át kellett volna néznem, megtanulni, ami tetszik, de én haptákba vágtam magam, hazarohantam, fülhallgató fel, és bemagoltam az egészet. Bekerültem kvázi session zenészként, aztán kábé fél év után „véglegesítettek”. Előtte maximum fél-metal számok feldolgozásaival kísérleteztem, tehát elég komoly kihívás volt.

D+SZ: Előtte jártál zeneiskolába?

TZJ: Nem, de trombitáltam gyerekkoromban. Bátyám zongorázni kezdett, ezen felbuzdulva szintetizátorokat kértem, ha ötösöm lett, ballagásra, mindenre. Volt gimnáziumi zenekarom, de hatalmas ambícióim nem voltak ezzel kapcsolatban.

D+SZ: Aztán a Heaven Street Sevennél megtetszett a producerség?

TZJ: Nem, az egyszeri, „mankó” dolog volt. Előtte már próbálkoztam, csak nem értettem, hogy mit csinálok. Volt egy nagyon D+SZ: Hogyhogy egy félreértés miatt? rossz elektronikus zenei projektem, amiben TJZ: Azért, mert Dadan, szuper ex-menedzserünk nagyon tudott keménykedni, és ki teljesen értelmezhetetlen, barkács-módon  33

34

PRODUCEREK



csináltunk zenét. Aztán szép lassan eleget voltam zenészek között, hogy megtudjam, miért szól így az erősítő, a gitár, és az érettségire kapott, Tesco Gazdaságos szintetizátorom miért nem szól úgy, mint egy Yamaha.

Meg nem értettem, hogy miért szól minden magyar lemez borzalmasan a külföldiekhez képest. Egyébként most számoltam össze, hogy hetven nagylemez fölött van az eddigi munkásságom. Mostanra tudtam összerakni egy olyan workflow-t, amivel nagyjából stabil minőséget tudok szállítani. Iszonyatosan durva meló meg szakma. Szeretem csinálni és büszke vagyok a munkáimra, de kéthetente találkozhatsz egy olyan feltörekvő sráccal, aki gyakorlatilag le tudna iskolázni a francba.

D+SZ: Mi alapján szoktál szelektálni, ha felkérnek?

TZJ: Időszakfüggő. Szabadúszóként valamikor két hónapig ülök és filmeket nézek, utána pedig öt napig nem alszom, mert úgy jönnek ki a munkák. Nemegyszer anyagi szempontok alapján elvállaltam olyat, amit nem kellett volna. Szelektálni úgy szoktam, hogy meghallgatom az anyagot, vagy elmegyek egy próbára. Illetve stílus alapján van, amit nem csinálnék soha.

(a frontember Henri Gonzalez – a szerk.) szólóban három-négy dalt. Azok közül van pár olyan, amit a mai napig meg szoktam hallgatni. Örülök neki, hogy beindultak. Ők azon nagyon kevés zenekar közé tartoznak, amelyeknek én írtam, hogy dolgozhatnánk együtt.

D+SZ: Ha már a magyaroknál tartunk, körül tudod írni, hogy mostanában mire van szükségük a magyar zenehallgatóknak?

TZJ: Eléggé zavaros időszak van. Pár évvel ezelőtt elindult egy magyar indiezenekar-bumm. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ennyi zenekar. Rájöttek a gyerekek, hogy lehet ezt ésszel is csinálni, nem feltétlenül kell nagyokat szidva zsörtölődni a garázsban. Nagyon szimpatikus, ahogy nagyon jó zenekarok jönnek elő. Például a Blahalouisiana kellemes csalódás volt. Érdekes, hogy sokan vannak olyanok, akikkel korábban dolgoztam, vagy játszottak a Heaven Street Seven előtt. Ilyen volt a Jacked is, abból származik a Blahalouisiana. Mindenesetre végigkoncerteztem tíz évet úgy, hogy nem tudtunk kit magunk elé rakni. Hogy körvonalazható-e a közönség zenei ízlése, azt nagyon remélem, hogy nem egy rádióból kéne lemérnem. Nem akarok politizálni, de manapság az embereknek kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy trendi zenei blogokat bújjanak. Viszont nagyon dicséretes és jó dolog, hogy vannak zenekarok.

Most például véletlenül belecsöppentem a magyar stoner-metal színtérbe. A születésnapomon buliztunk Szegeden és Szarvason az Uzipov és az Apey & the Pea zenekarokkal. Nem volt hangmérnökük, én kevertem a koncertjeiket. Nagyon érdekes volt látni, hogy ezek létező színterek, létező zenekarokkal és létező közönséggel.

D+SZ: Észrevehető nálad, hogy az underground krémjével foglalkozol elsősorban: 30Y, Fran Palermo, Ivan & The Parazol stb.

TZJ: Igen és vicces, hogy általában ezekkel a zenekarokkal a fellendülésükkor akadok össze. Félreértés ne essék, nem neheztelek egyikükre sem. Az, hogy egyszer dolgoztunk együtt, nem jelent kötelezettséget a jövőre nézve. Nagyon érdekes, hogy az Ivan & the Parazol is gyakorlatilag azzal a lemezzel lett sikeres, amelyiket velem csinálták. Nagyjából a 30Y is, bár velük készítettem három lemezt. A Supernemnél D+SZ: Külföldön kipróbáltad már mapedig egyértelmű, hogy a Tudományos- gad? Van tapasztalatod abban, hogy mi fantasztikus poppal felültek egy olyan hely- a különbség a magyar és külföldi produre, amihez közük nem volt előtte. Valamiért ceri munka között? ez így alakult, nem tudom, miért.

TZJ: Egyszer majdnem kimentem New Yorkba, egy gazdag úriember lemezét ös�D+SZ: Szíved csücske projekt? szerakni, de végül kiderült, hogy értékelTZJ: A Fran Palermo. Csináltam velük egy hetetlen az alapanyag. Viszont van szenagyon jó anyagot és utána még Henrivel rencsém ismerni egy osztrák srácot, aki

ℹ TAKÁCS ZOLTÁN JAPPÁN

Producer, hangmérnök és zenész.

1998-ban a Hea­ven Street Seven billentyűseként vált ismertté, ahol tag maradt a zenekar 2015-ös lezárásáig.

Időközben beszippantotta a stúdiók világa: producerként több mint 50 nagylemez megszületése fűződik a nevéhez.

Együtt dolgozott például a 30y-nal, az Ivan & The Parazollal, a Fran Palermóval, a Supernemmel, Odettel, az Óriással, a Kaukázussal, a Magashegyi Undergrounddal vagy a Junkie Jack Flash-sel. Jelenlegi és jövőbeli projektjei többek között: Roy & Ádám, Uzipov, Red Bull Pilvaker.

Zenészi ambícióit a Heaven Street Seven megszűnése óta a Soerii & Poolekben kamatoztatja Kovács Gergely (Volkova Sisters) oldalán. Horváth Barnabással (a Soerii & Poolek dobosa, multiinstrumentalista) négy éve dolgoznak együtt dalszerző és producer párosként, Jappan & Barnsz művésznéven.

vinylrecord KEDVENC 5 PRODUCERI MUNKA 30Y: MENTÉS MÁSKÉNT (2007) FRAN PALERMO: AM I RIGHT BOY (2015) HS7: FAUN (2012) ODETT: MEGBOCSÁJT (2011) SUPERNEM:TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS POP (2011)

 35

PRODUCEREK

 gyakorlatilag az osztrák „én”. Leegyszerűsítve pénznek hívják a köztünk levő különbséget. Neki annyi az óradíja, amiért én egy dalt csinálok, ez jelentős különbség mondjuk egy tízszámos album esetében. Ugyanezzel foglalkozik, csak épp van egy háromszintes faháza a hegyekben. Alul stúdió, középen lakás, felül a zenekarok szállása. Úgy éli az életét, ahogy én elképzelem, hogy hogyan kéne élnem az enyémet.

D+SZ: És te több feladatot is ellátsz egyszerre.

TZJ: Igazából azért vagyok hangmérnök, mert nincs, aki dolgozzon nekem hangmérnökként. Most már itt van Barnika (Horváth Barnabás Botond, civilben a Soerii és Poolek dobosa – a szerk.), aki az asszisztensemként indult, de annyira ügyes és multitalentum, hogy egyenrangú dalszerző- és producerpárosként munkálkodunk.

Egy ennél nagyobb stáb megfizetése iszonyatos költség egy magyar zenekar büdzséjéhez mérve, a felvevő-, keverő-, mastering hangmérnök, asszisztensek egyenként kábé annyiért dolgoznak, mint én.

D+SZ: A producer létet körülbelül így képzelem el, mint itt, nálad, gitárokkal körberakott pincehelyiségben, stúdióban, de neked ott van a Soerii & Poolek, ami pedig mindennek az ellentéte.

TZJ: A Soerii & Poolek úgy indult, hogy volt egy csomó ötletem, amit a Heaven Street Sevenben nem lehetett megvalósítani.

Három évig szórakozgattunk a lakásban, aztán rájöttünk, hogy ez eszméletlen jó lesz, és innentől kezdve tudatosan készültünk rá. Akkoriban már rezgett a léc a Heaven Street Sevennél, de nem mondtam ki még magamban sem, hogy egyszer csak vége lesz, és akkor valamit kell csinálnom.

D+SZ: Meglehetősen különböző a két zenekar világa.

TZJ: Sok mindenben különböznek, de valójában mind a kettőben zenészek próbálnak könnyűzenét játszani. A Heaven Street Seven egy klasszikus értelemben vett alternatív rockzenekar, a Soerii & Poolek pedig egy alternatív elektropop zenekar.

A Heavennek volt üzenete, a Soerii & Pooleknek pedig mindig is az volt a mondanivalója, hogy nincs mondanivalója. Viszont én nem érzem, hogy hatalmas nagy ellentét lenne abban, hogy producerként háttérmunkákat végzek, egyébként meg zenélek, hiszen 17 évesen felkerültem a színpadra, és 37 éves koromig hetente iksz alkalommal ott voltam. Sokkal természetesebb közegem, mint a stúdió. Közben voltam CD-bolti eladótól, nagy multi konnektor cégének a műszaki igazgatóján át minden, aztán rájöttem, hogy ehhez kezdek érteni, és épp elég erőforrást invesztáltam bele. Végül is a producerséget inkább a szakmámnak tekintem, a Soerii & Poolek meg egy piszkosul drága hobbi.

lesz. Mikor végzünk az interjúval, hazamegyek, megetetem a családomat és megyek a klipforgatásra. Dallos Bogival van két befejezetlen dalom, és ami a legviccesebb, hogy az új Uzipov-dalnak én leszek a producere. A kedvenc magyar zenekarom. Sőt Áron Andris Apey-nek a második szólólemezét is én fogom csinálni, úgy tűnik.

D+SZ: Mennyire szokták megengedni a klienseid, hogy beleszólj a dalokba?

TZJ: Az a baj, hogy egy zenekar az több emberből áll és minden embernek elég komoly elképzelése van, hogy mit szeretne a zenekarban hallani. Inkább pszichológusok vagyunk, mint szolgáltató személyzet. Az időnk 80%-át teszi ki, hogy meggyőzzük azt, aki felbérelt minket, hogy jobb lesz a lemezük, mintha nem lennénk ott. Gyakran minden egyes nüansz ki van gyakorolva, majd én megjelenek és közlöm, hogy „figyu, azt a részt vegyük ki, a hátuljáról a refrént rakjuk előre…” És akkor ott áll a gitáros, hogy „normális vagy? A fél életemet azzal töltöttem, hogy ezt a számot összerakjuk.” Általában megsértődnek az arcok. Pedig nem nézem, hogy mit játszanak, hogy ki milyen zenész. Azt nézem, hogy milyen az a szám, amit csinálnak. Csomó olyan dal van, amikben nem is játszik a zenekar, mert Barna elég jól dobol, én felbillentyűzöm, felgitározzuk, felbasszusozzuk, felvokálozom és kész. Ez nem szükségszerű, de például a Junkie Jack Flash zenekar esetében a Bomba című szám kizárólag azért készült, mert a rádiók és a kiadó azt mondta a dalukra, hogy nincs kész. Írtunk hát egy refrént, felgitároztuk, tettünk hozzá dobot és egy korrekt popdal lett. Ők például nagyon örültek. Abszolút megértették, hogy miről van szó, már azzal a kéréssel kerestek meg, hogy tegyük jobbá azt, ami nekik van. Nem mintha bármi baj lenne vele.

Nehéz, mert én a zenekar beosztottja vagyok, ennek ellenére én ugatok nekik. Ez a pszichológia része, úgy kell interpretálni, hogy mindenkinek a lelkivilágát kezeljük közben. Valamennyire pop-producernek tartom magam, de nem vagyok az a pipettával kimérő típus. Sok dolgot benne hagyok, de azért terrorista tudok lenni, ha arra van szükség. Felismerem, hogy kiben mennyi lehetőség van.

D+SZ: Úgy tudom elképzelni, hogy kicsit beleszeretsz abba a dalba, amibe épp beleköltözöl.

TZJ: Tíz-húsz éven keresztül ez nem megy. Ha mindegyikkel így lennék, akkor egyrészt éhen haltam volna, mert fél évig csinálnék egy dalt, másrészt sok olyan felkérés van, ami kedves emberektől jön, jópofa, de igazából semmit se ér. Oké, hogy szerelem, meg nagy felelősség, de közben akkor is ebből élek.

D+SZ: Záró kérdés: mitől jó egy zenei producer?

TZJ: Valószínűleg attól, hogy bántás és ártó szándék nélkül D+SZ: Jelenleg min dolgozol mint producer? erőlteti rá saját zenei elképzeléseit egy zenekarra, és a végén jó TZJ: Mikor megérkeztél, épp a Red Bull Pilvaker egyik dalának a lesz az, amit kihoz belőle. n felvételeit exportáltam, illetve egy másikat is itt reppeltek fel az úriemberek. Projekt szinten Roy & Ádám új lemezén dolgozom. Elég- Steszkó Zsanett gé meglepődtem, mind a megkeresésen, mind a végeredményen. FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ) Sosem voltam nagy Roy & Ádám-rajongó, de tök vicces kis motyó 36

ALKALMAZOTT ZENE

37

38

JOGI ESETEK AH OL MÉG RAJONGÓ NEM JÁRT AZELŐTT

tugh qoH nachDaj je chevlu’ta’ A Star Trek franchise tulajdonosaként ismert Paramount Pictures és CBS Studios hosszú ideje türelmesen viszonyult a rajongói irodalomhoz – legyen szó kisfilmekről, képregényekről, könyvekről. Most azonban Alec Peters és cége, az Axanar Productions kihúzta a gyufát – a jogtulajdonosok klingon hadurakká változtak, és vért akarnak látni...

Peters egy rajongói rövidfilmet készített Prelude to Axanar címmel, amit tervei szerint már egy egész estét nagyjátékfilm, az Axanar követne. A szükséges összeget közösségi finanszírozással szedte össze – nem is volt nehéz dolga, mert a konzervatívabb rajongók egyáltalán nem kedvelték meg az új mozis remake-eket. A film a Csillagflotta születésének idejére vezet vissza, ahol a Klingon Birodalom még a galaxis megkérdőjelezhetetlen ura, és hamisítatlan, eredeti Star Trek-hangulatot áraszt magából.

Egy teljes értékű mozifilm rémképe, és a producer által a támogató magánszemélyektől összegyűjtött több százezer (!) dollár miatt megkongatták a vészharangokat a Paramount főhadiszállásán, és pert indítottak a cég ellen. Bár az amerikai és az európai szerzői jog közötti különbség megnehezíti a dolgunkat, mégis sok tanulságot tudunk levonni az ügyből. Egy filmsorozatra épülő univerzum mely elemeit lehet jogi úton is védeni?

Karakterek Ez talán a legegyszerűbb kérdés. Bár az Axanar filmek alapvetően új szereplőket vonulhatnak fel, van benne olyan karakter is, amely az eredeti Star Trek televízió-sorozatban, és arra épülő regényben is megjelent – Garth of Izar, az axanari csatát megnyerő Csillagflotta kapitány. Az ügyben eljáró bíróság megállapította, hogy ez a szereplő kellően azonosítható és könnyen megkülönböztethető más karakterektől. Az ő szerepeltetése tehát nyilvánvalóan szerzői jogot sért. Kényesebb kérdés az előzőnél, hogy a Star Trek-univerzumban megjelenő fajok közül a legismertebb vulkáni és klingon faj jogi oltalom alatt állhat-e. A bíró szerint ezen fajok küllemére és természetére vonatkozó részletes és következetes gyakorlat és leírás szintén túlmutat az egyszerű ötleten, így jogi védelemben részesül.

A klingon nyelv A Star Trek univerzum talán legizgalmasabb vetülete a klingonok – saját nyelve. Ezt a nyelvet a Paramount és a CBS felkérésére egy nyelvész, Mark Okrand alkotta meg, de teljes értékű nyelvvé vált, és önálló életre kelt. Elérhetőek klingon szótárak, nyelvleckék, versek, stb. Bár a nyelvet általában nem mint önálló alkotást, hanem az alkotásokat szolgáló eszközt szoktuk tekinteni, egy ilyen mesterséges nyelv esetében a hozzáadott kreativitás és

szakértelem egyértelműen szintén a szerzői jog által védett alkotást eredményez. A szerzői jogi oltalom alapvetően soha nem szolgálja a további művek létrehozásának tilalmát, a nyelv valóban olyan alapvető építőkockának tekinthető, amelyet minden későbbi alkotó bátran használhat. Kimondható, hogy ez a kérdés tehát a szerzői jogászok számára a legkényesebb az egész ügyből – tulajdonképpen szerencsénk, hogy ennek eldöntése nélkül, a többi körülmény miatt is nyugodtan eldönthető lesz az egész eset.

Sok egyéb, kisebb-nagyobb egyezőség Az Axanar film ugyanis még nagyon sok dolgot emel át a Star Trekvilágból. Ilyenek például a Föderáció, a Klingon Birodalom, a Vulkán tanács, az egyenruhák és egyéb öltözetek, a Föderációs logó, a „csillagidő” szerinti dátumok stb. Ezek megítélése azért érdekes, mert a szerzői jog univerzális alapelve szerint az egyes ötletek soha nem állhatnak védelem alatt, hanem mindig csak azok egyéni-eredeti kifejtése.

Hogy mi a „kifejtés”, az természetesen világos egy regény szó szerinti átvétele, egy film vagy egy grafika egyszerű lemásolása esetén. Annál nehezebb megítélni az átvételt akkor, ha nem teljes a „koppintás”, hanem csak egyes elemek rendszerét veszik át. Ahogy az ebben az ügyben eljáró bíró is megállapította, ezek az elemek talán egyesével nem is részesülnének védelemben, de ezek hálózata (az a bizonyos „gondolatszövedék”, amely kifejezés a magyar szerzői jogászoknak olyan kedves) már szerzői jogban részesül.

Nagyon hasonló tehát ez az ügy a különböző rádiós és televíziós műsorformátumokkal kapcsolatos esetekhez. Ott még inkább igaz, hogy az egyes elemek önmagukban nem érik el a védelemhez szükséges eredetiséget, de ezek összessége, egymásra épülő hálózata együtt már igen. Erre az alapra sok milliárdos üzlet épül. Úgy tűnik tehát, az ügyet könnyen elveszíti a túl magabiztos Axanar-producer. Érvei arról, hogy ő semmi védett elemet nem használ, illetve hogy nem-kereskedelmi jellege miatt ezek a „kisebb hasonlóságok” nem ütköznek a szerzői jogba, hiú ábrándnak bizonyulnak. Ahogy a klingonok mondják: tugh qoH nachDaj je chevlu’ta’ – azaz a bolond és a feje hamar elválik egymástól. n Tóth Péter Benjamin, illusztráció: NÉMETH GYULA (D+SZ)

39

ALKALMAZOTT ZENE

41

ZENEIPAR

MOLNÁR TAMÁS A STOCKHOLMI DALSZERZŐTÁBORBAN

A dalszerzés olyan, mint az aranyMOSÁS Molnár Tamás első magyarként részt vehetett a Stockholm Songwriting Campen.

A harmadik alkalommal megszervezett dalszerzőtáborba az Artisjus közvetítésével és támogatásával jutott el; a jelentkezők közül a szervezők választották őt.

A Dal+Szerzőnek ottani tapasztalatairól mesélt: a profizmusról, a közös munka kultúrájáról és arról, mit tanulhatnánk a rendkívül sikeres svéd zeneipartól.

Molnár Tamást a legtöbben az Anti Fitness Clubból és újabban a Jetlagből ismerik, emellett a legkeresettebb szövegírók közé tartozik, dolgozott szinte az összes popsztárral. A Dal+Szerző magazin vele készült interjúja 2016 júniusi számunkban olvasható.

írni, és talán az egyik betalál”. Rengeteg szempont kell, hogy egy időben érvényesüljön ahhoz, hogy egy dal igazán nagyot szóljon, nincs konkrét recept. „Olyan ez, mint az aranymosás: sok földet kell megmozgatni néhány csillogó porszemért” – fogalmazott Molnár Tamás.

Az alkalmi együttműködésekből következett, hogy inkább a kreatív energiák szabad áramlása volt a cél, és nem egy-egy konkrét előadó számára írtak számokat. A cél az volt, hogy valami izgalmasat hozzanak létre. Ugyanakkor a jól sikerült szerzemények esetében később azon dolgoznak, hogy eljussanak a lehető legjobb, legnevesebb előadókhoz. Erre meg is van az esély.

Ott volt például a Shy szerzőpáros (Shy Martin és Shy Nodi), akik az egyik legnépszerűbb, most már Grammy-díjas elektronikus formáció, a Chainsmokers új dalát írták, vagy olyanok, akik Katy Perry, Lorde, Craig David, Ed Sheeran, Rudimental, Sam Smith, Iggy Azealia, Zara Larsson, Chris Brown, Mary J. Blige, Jennifer Hudson, Steve Aoki, Adam Lambert vagy a Fall Out Boy dalaiban működtek közre. Ott volt Era Istrefi koszovói albán énekesnő is, aki a Bonbon című slágerével jutott tavaly a listák élére.

Nyitottak és befogadóak voltak „Sokat tanultam, azt hiszem, tovább látok most, hogy olyan kreatív szerzőkkel volt szerencsém együtt dolgozni a világ különböző pontjairól, akik hozzám hasonlóan hivatásukként élik meg a dalszerzést” – foglalta össze Molnár Tamás a Stockholm Songwriting Campen szerzett tapasztalatait. „Nyitottak és befogadóak voltak, inspiráltak és mindenki vérpofin állt az alkotáshoz”; annyira, hogy sokan el sem hagyták a szállodát a három aktív nap során, és sokszor vacsora után is a producer roomokban folytatták a dalokat, „bár nyilván senki nem tartott pisztolyt a fejükhöz”. „Elképesztően jó hangulatban folyt a munka” – mondta Molnár Tamás, aki mostantól keresni fogja a lehetőséget, hogy hasonló alkotóközösségekben folytassa. (Nemrég például a HOTS oldalán megjelent egy felhívás egy tallinni dalszerzőtáborról.) „Könnyen beleszokik az ember a megszokott környezetébe”, az ilyen összejövetelek viszont alkalmat adnak arra, hogy az kilépjen „Sok ember kreatív energiái összpontosulnak egy dalban” a komfortzónájából.

További fontos jellemző, hogy mindenki birtokolja a dalszerzés minden fázisát: akik elsősorban szerzők, azok is kitűnően tudSok dalt kell írni, és talán az egyik betalál nak énekelni, hangszerelni; azok, akik előadók, használják a zeA táborban 12 országból 45 szerző vett részt, köztük a szervezők neszerkesztő programokat, és persze mindenki több hangszeren kifejezett céljainak megfelelően nagyrészt nők. Három nap alatt játszik. Az is alapvető, hogy dalszerző szöveget is ír (míg nálunk mindenki más-más hármas csoportokban dolgozott egy-egy da- „sokszor megszületik a hangszerelés kamu angollal feldemózlon. Molnár Tamás amerikai, brit, norvég és svéd társakat kapott. va”, aztán kapja meg egy szövegíró – nemegyszer Molnár Tamás).

Megkérdeztük, hogy tapasztalatai alapján mik a fő jellemzők, Így amikor több ember együtt dolgozik – és a nemzetközi popesetleg a hazai helyzethez képest a különbségek. zenében már ez az alap: a világslágereknél sokszor 5-8 szerző és Molnár Tamás hangsúlyozta mind a rendezők, mind a résztve- 2-3 producer nevét olvashatjuk –, akkor nem az történik, hogy vő dalszerzők profizmusát. A megközelítés az, hogy „sok dalt kell mindenki a maga leszűkített feladatát végzi, hanem „mindenki 42

KOMOLY

tud mindent, és akár 8-10 szerző kreatív energiái összpontosulnak egy dalban”.

Ebben a folyamatban segít a dalszerzőtábor fő szponzora, a résztvevők által használt Auddly app, amelyben közös szerzeményeket lehet létrehozni úgy, hogy minden résztvevő beletehet szövegrészleteket, megjegyzéseket, hangfájlokat, és ezt a többiek valós időben látják. Így jól követhető, ki mivel járult hozzá, és az app-ban tárolt információk segítenek a szerzői százalékok későbbi megállapításában is.

Az ABBA a kultúra része, nemzeti büszkeségként tekintenek rá A dalszerzőtáborban ugyan 12 országból voltak résztvevők, de azért a világsikerű svéd modellt is lehetett tanulmányozni. Svédország a harmadik legnagyobb zenei exportőr a világon az Egyesült Államok és Nagy-Britannia után, és ha az egy főre eső vagy a GDP-hez viszonyított exportot nézzük, akkor első helyen van.

Molnár Tamás szerint ennek egyik oka lehet az a tisztelet, amely a popzenét övezi. Az ABBA például a kultúra része, amire nemzeti büszkeségként tekintenek – ez jól látszott a dalszerzőtáborban is, hiszen a helyszínt adó Pop House Hotel alagsorában található az ABBA Múzeum, és az egyes szállodaszobák is a zenekar munkássága előtt tisztelegnek. Ha lenne egy hazai világsztár előadó vagy szerző, az komoly hatással lehetne az egész magyar popzenére: a fiatalok szeme előtt lebegne a példa, ami „vonzóbbá tenné a szakmát” – sőt, egy világsikerű szerző nyomán láthatnák az emberek, hogy a dalszerzés ugyanannyira hivatás, mint művészet. „Volt aki az utazásom előtt úgy búcsúzott: jó szórakozást! Belátom, nem szomorkodtunk sokat, végtelenül jó hangulatban teltek a sessionök, de ez mégis egy szakmai találkozó volt, melynek középpontjában az alkotás állt” – mondta Molnár Tamás.

A popzenét – azon túl, hogy a művészet és a kultúra része – egy számottevő exportra képes iparágként tartják számon, így

az oktatásra is különösen komoly hangsúlyt fektetnek. „Világos számukra, hogy a komolyzenével szemben a piacképesebb, befogadhatóbb könnyűzenével könnyedebben meg lehet szerettetni a zenét, így a dalszerzést is a fiatalokkal.”

Folynak a tárgyalások a dal megjelenése kapcsán A tábor részben az ismerkedésről, kapcsolatépítésről szólt, részben a közös munkáról. Molnár Tamás az első napon a norvég Drew-val és az amerikai Ebonie Smith-szel, a másodikon a svéd FxM duóval dolgozott együtt (tagjai: Fanny Hultman, Madelene Eliasson). Ők a stockholmi dalszerzőiskolában, a Musikmakarnában ismerkedtek meg, ami kifejezetten pop dalszerzőket oktat. Velük egy melankolikusabb ötletből indultak ki, amitől a végére teljesen elrugaszkodtak: egy slágergyanús tropical house született. A két lány elképesztően lazán állt a dalszerzéshez: „hosszasan beszélgettünk közben, témákról, hangulatokról ment a megfejtés órákon át” – ám ezzel együtt estére elkészült a dal, mely azóta egy (egyelőre nem publikus) világsztár belga DJ-producernél landolt, akivel „e pillanatban is folynak a tárgyalások a dal megjelenése kapcsán”.

A harmadik napon két londonival került össze: Sarah Close inkább előadónak vallja magát (de „teljesen természetes számára , hogy a dalszerző is egyben”); Raphaella pedig már olyan világsztár produkciókkal dolgozott együtt, mint a Rudimental, Wilkinson vagy a Gorgon City. A harmadik sessionön készült közös daluk egy Molnár Tamás által bedobott bassline-ra épült, és a refrént és a dalcímet is ő írta. Rajtuk kívül persze több olyan szerzővel is felvette a kapcsolatot, akikkel a későbbiekben alkalmuk nyílhat a közös munkára. n Rónai András, fotó: marosi Viktor

43

KÖNYV

BAMBI- ÉS VODKASZAGÚ BACKSTAGE

AZOK A RÉGI CSIBÉSZEK A rock and roll sosem magányos alkotás, a rock and roll mindig csapatmunka.

Csatári Bence és Poós Zoltán Azok a régi csibészek – párbeszéd a rock and rollról című kötete az NKA Cseh Tamás Program, a Jaffa Kiadó és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága összefogásának köszönhetően mostantól kötet formában is olvasható a beat, pop, rock legendáival, ritka fotókkal illusztrálva.

Az Azok a régi csibészek című beszélgetéssorozat 2015 tavaszán indult az NKA Cseh Tamás Program „Könnyűzenei Örökség” alprogramjának támogatásával. A sorozat szórakoztató formában járta körül a magyarországi könnyűzene történetét. A magyar rock legendás szereplőivel vázolt fel pályaképeket és tisztázott öltözői pletykákat meg legendákat. Nemcsak az volt a célja, hogy a mesélők történetein keresztül benézzünk a Bambi- és vodkaszagú backstage-ekbe, hanem választ keresett karrierek felívelésére és kisiklására is.

A Csatári Bence történész és Poós Zoltán író által moderált beszélgetések résztvevője volt Balázs Fecó, Boros Lajos, Bródy János, Frenreisz Károly, Horváth Attila, Kóbor János, Nagy Feró, Németh Alajos, Pataky Attila, Schuster Lóránt, Szörényi Levente, Török Ádám, Trunkos András és Zalatnay Sarolta. Az estek népszerűsége arra indította a szervezőket, hogy elkészítsék a beszélgetések írott, szerkesztett változatát is. Ezeket most fényképekkel, valamint a korszak legfontosabb alakjait és formációit bemutató szószedettel kiegészítve jelentetették meg egy kötetben. A könyv a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg még 2016 decemberében.

A KÖTET SZERZŐI Csatári Bence (1972) történész, újságíró. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos kutatója. A Kádár-rendszer könnyűzenei politikájáról írt PhD-értekezését 2008-ban védte meg az ELTE-n. További két önálló kötete, valamint számos tanulmánya jelent meg zene- és médiatörténeti témákban, illetve több televízió vendége volt rocktörténeti szakértőként. Az ELTE-n és a Balassi Intézetben rendszeresen tart rocktörténeti szemináriumokat.

Poós Zoltán (1970) író. Hat verseskötete, három regénye és számos esszékötete jelent meg. Rovatvezetője volt a a VOLT magazinnak, az egyik alapítója a WAN2 zenei szaklapnak. 1992 óta foglalkozik populáris kultúrával. 2002-ben Zelk Zoltán-díjat, 2012-ben Füst Milán-díjat kapott.

44

book CSATÁRI BENCE, POÓS ZOLTÁN: AZOK A RÉGI CSIBÉSZEK © JAFFA KIADÓ, 2016 A KÖTET MEGJELENÉSÉT AZ NKA CSEH TAMÁS PROGRAM ÉS A NEMZETI EMLÉKEZET BIZOTTSÁGA TÁMOGATTA

KÖNYV

45

46

DAL+SZÖVEG

SZIKORA RÓBERT (1953–)

CSIKIDÁM! Bár apja, Szikora Jenő ismert táncdalénekes, a legenda szerint mégis egy általános iskolai bál érlelte meg az elhatározást a kis Robiban, hogy zenész legyen és ne sportoló. A Rock And Roll Music előadásának a sikere – azaz, addig ismeretlen lányok léptek oda hozzá – térítette örökre a színpadra. Azóta Rákospalota és Magyarország egyik legismertebb dalszerzője.

Ahogy az egész országban, a hatvanas évek Rákospalotáján is minden utcában legalább egy beatzenekar működött, de mindenki legalábbis gitárral kezében próbálta kifejezni magát. Ebből a tömegből Szikora Róbert hamar kitűnt tehetségével: 15 éves volt, amikor 1968-ban bekerült az első ismertebb zenekarba, a One Wordbe, de egy évvel később már a Fermben dobolt Környei Csaba, Környei Attila, Menyhárt János és Gerdesits Ferenc mögött.

Szikora 1974-ben igazolt a Hungáriába, amely még korántsem volt azonos a későbbi „nagy” Hungária-felállással, sőt a műsor is meglehetősen vegyes volt, de nem sokkal később elkészítették Beatles-láz című műsorukat, amely kifejezetten nagy sikert aratott itthon és külföldön is. Mégsem jelenhetett meg nagylemezük, csak évtizedekkel később.

Szikora ezen a „meg nem jelent” lemezen Magányos éjjel című dalát énekelte.

Nagyjából senki sem számított arra, mi történik a zenekarral, miután Sípos Péter kiszállt, majd Novai Gábor és Dolly belépett a Hungáriába, hogy új stílust, új fazont, új dalokat hozzanak. A Hungária-féle mindent elsöprő rockandroll-hisztériának Szikora igencsak részese volt, hiszen 1980 és 1982 között számos, máig mindenki által ismert megaslágerrel ajándékozta meg az országot, jó néhány alkalommal előjött a dobok mögül, hogy eljátssza az olasz hősszerelmes fiú szerepét.

Hogy kiváló és sikeres dalszerző, egy Szűcs Judithnak írt lemez is bizonyította, amelyet Bob Lanky álnéven írt, ám ez a zenekaron belül feszültséget szült, így 1982. október 5-én kilépett a Hungáriából, ami első látásra a lehető legőrültebb lépésnek hangzik, hiszen ki hagyná ott Magyarország legsikeresebb zenekarát? Szikora mégis lépett, majd tárcsázta a telefont.

Korábbi zenésztársát, Környei Attilát hívta, akivel nem sokkal később bizonyos R-GO néven alapított kicsit a Kid Creole and the Coconutsra hajazó szafari-csikidam zenekart, ahol Szikora Róbert énekelt, Környei Attila basszusgitározott, Kozma Tibor gitározott, Holló József a billentyűs hangszereken játszott, Barille Pasquale dobolt, és a két védjegy gida, Clavier Charlotte és Varga Éva vokálozott. Ebben a felállásban négy listavezető albumuk jelent meg, R-Go, Amulett, Szeretlek is + nem is, Rég várok valakire – abban az időszakban, amikor a popkonkurenciát a Hungária és az Első Emelet jelentette. Szikora sokoldalú, leginkább a Beatlesen szocializálódott dalszerzői képessége ebben az időszakban bontakozott ki igazán, és bár több változás és névmódosítás is történt, a koncepció mindig a sokszínűség maradt. Az R-GO 2007-ben 25 éves jubileumi koncertjén tartott egy pályaösszegzést és ekkor jelent meg Szikora Róbert – Szerethetsz is + nem is címmel Zoltán János interjúkötete is.

Szikora az egyik legsikeresebb, máig látható tévésorozat, az 1990-es Angyalbőrben dalszerzője, melyhez később két soundtrack is készült, szólólemezei jelentek meg, 2013-ban pedig a X-Faktor egyik mentora lett. n

-AJM-, ilusztráció: németh gyula (D+SZ)

DÍJAK, ELISMERÉSEK ÉV ÉNEKESE (1985) ÉV ZENESZERZŐJE (1986, 1987) ÉV SZÖVEGÍRÓJA (1986) EMERTON-DÍJ (1988) BÖRZE AWARD ÉLETMŰ-DÍJ (2003) A MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE (2013) ZÁMBÓ JIMMY-DÍJ (2016)

radio TOP 5 ELHANGZÁS CIAO MARINA (SZIKORA RÓBERT, KÉKES ZOLTÁN) SZERETLEK IS, MEG NEM IS (SZIKORA ZSUZSA, KOZMA TIBOR, HOLLÓ JÓZSEF, BARILE PASQUALE, KÖRNYEI ATTILA, SZIKORA RÓBERT) NE FÉLJ, TE KIS BOLOND (SZIKORA RÓBERT, SZIKORA ZSUZSA) VÁRNI RÁD (SZIKORA RÓBERT, FENYŐ MIKLÓS) GYERE, GYERE JULI (KÉKES ZOLTÁN, SZIKORA RÓBERT)

47

IRODALOM

DANTE ISTENI SZÍNJÁTÉK

POKOL – 21. ÉNEK (részlet)

(Fordította: Nádasdy Ádám) ℹ nádasdy ádám Nádasdy Ádám számos szakmai díjjal és elismeréssel rendelkező nyelvész, költő, műfordító, esszéista. 1972 óta az ELTE Angol Nyelvészeti Tanszékén tanít, 2017-től professor emeritus.

Több verseskötete is megjelent, műfordításai hangos sikereket arattak.

Többek között Shakespeare-drámákat, Oscar Wilde-, G.B. Shaw-műveket fordított, ezeket számos magyar nyelvű színház a műsorára tűzte.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2017ben Nádasdy Ádám kapja Dante Isteni színjátékának fordítása alapján. A közel évtizedes munkával készült fordítás sokak számára tette szerethetővé és befogadhatóvá a 700 oldalas elbeszélő költeményt. A Pokolkapu feliratának egy sora volt talán az egyetlen a tizen­ négyezer soros műben, amelyet Nádasdy felhasznált elődeitől.

Grecsó Krisztián laudációjában kiemeli: „Nádasdy Ádám nyolcéves gigászi munkája, Az Isteni színjáték magyarítása kizökkentette a magyar irodalmi hatástörténetet, új medret váj, mert miatta a Dante olvasás kikerülhetetlenül része lett annak, ahogy magunkra nézünk, illetve, ahogy a mai magyar irodalom lát minket, és ennél többet költő, fordító nem is remélhet.” fotó: szilágyi lenke

book DANTE ALIGHIERI: ISTENI SZÍNJÁTÉK NÁDASDY ÁDÁM FORDÍTÁSA © MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ, 2016

48

Ahogy télen a velenceiek 7 hajógyárában forr a sűrű kátrány, mellyel a sérült hajókat kenik, hisz olyankor nem járhatják a tengert: 10 van, aki újat épít, más tömíti sokat futott gályája réseit, ki elöl kalapál, ki hátul illeszt, 13 ez foltot varr, az vitorlát javít, kötelet sodor, evezőt farag; úgy főtt itt lent (isteni rendelésre 16 s nem tűztől fűtve!) egy sűrű ragacs, mely a két partot nyúlósan bevonta.

Láttam a szurkot, ámde benne semmit, 19 csak azt, hogy puffognak a buborékok, fölfúvódnak, majd újra összeesnek.

Míg álltam és bámultam lefelé, 22 rám szólt a vezetőm: „Vigyázz! Vigyázz!”, és odahúzott szorosan magához. Én hátranéztem, mint aki szeretné 25 látni, hogy mitől kéne menekülni, ám attól, amit lát, úgy megijed, hogy nézés közben már inkább rohanna; 28 s láttam: mögöttünk egy fekete ördög jön futólépésben a hídra föl!

Ajjaj, nagyon ijesztő volt az arca, 31 s félelmetes a mozgása, ahogy kitárt szárnnyal, szinte lebegve járt!

A vállára, mely hegyes volt s erős, 34 egy bűnöst dobott föl hátrafelé, elöl jól markolta a két bokáját.

A hidunkról azt bőgte: „Rondakarmok! 37 Hoztam egy városatyát Szent Zitától!

Mártsátok be; én megyek vissza még, mert van ott ezekből bőségesen!

40 Ott mind korruptak, Bonturót kivéve...

Pénzért a nem-ből is igen-t csinálnak!”

Bedobta, s már futott a sziklaparton 43 visszafelé: nem láttam még kutyát tolvaj után gyorsabban iramodni.

A bűnös lemerült, s följött fenékkel; 46 a híd alól pár ördög rárivallt:

„A Szent Képmást itt hiába imádod!

Itt másképp úszunk, mint a Serchióban! 49 Ha nem szeretnéd, hogy megkaparásszunk, a szurokból ne dugd ki semmidet!”

Majd száz szigonnyal elkezdték böködni, 52 „Titokban táncolj – mondták –, meg ne lássuk!

Lent üzletelj a sötétben, ha tudsz!” Így tuszkolják a konyhai segédek 55 a fővő üstbe villákkal a húst, ha föl- följön a leves felszínére.

Szólt a jó Mester: „Észre ne vegyék, 58 hogy te is itt vagy! Kuporodj le inkább egy szikla mögé úgy, hogy eltakarjon. És engem bármennyire sértegetnek, 61 te ne ijedj meg; ismerem a dörgést, vettem már részt ilyen csetepatéban.”

Azzal elindult lefelé a hídról, 64 s ahogy a hatodik gátra kiért, szükség volt rá, hogy bátor képet öltsön.

Mert olyan dühvel, oly szilaj rohammal, 67 ahogy a kutyák hajtják el a koldust (az dermedten áll, kintről kéreget), úgy rohantak elő a híd alól, 70 s feléje tartották villáikat. Ám ő rájuk kiáltott: „Nyugalom!

Mielőtt hozzám érnétek szigonnyal, 73 egyiktek lépjen elő és figyeljen, aztán majd eldöntheti, bökdös-e.”

Mind kiabáltak: „Menjen Bűzfarok!”

76 Mozdult az egyik (míg a többi várt), odament s morgott: „Most ez mire jó?…” „Azt hiszed, Bűzfarok – kezdte a Mester –, 79 hogy látnál engem járni idelent, a csapdáitok közt sértetlenül, ha nem isteni szándék küldene?!

82 Engedj át minket! Égi rendelés, hogy e vad utat másnak megmutassam!”

Erre a dölyfössége lelohadt, 85 a szigonyt lábhoz tette s odaszólt a többieknek: „Nem kell bántani!”

49

50