Dal+Szerző magazin 2021/02 by Artisjus

dal+ szerző A Z A R T I S J U S I N G Y E N E S Z E N E I PA R I , K U LT U R Á L I S M AG A Z I N J A I M E G J E L E N I K F É L É V E N T E I M M X X I / I I . I

MAJOR ESZTER RANDOM TRIP MOLNÁR VIKTOR TÁLAS ÁRON

w w w. a r t i s j u s . h u

DZSÚDLÓ THY CATAFALQUE SOPRONI JÓZSEF LEMEZEK HÍREK

EDITORIAL EDITORIAL

TARTALOM

Ismét megdőlni látszik az elképzelés, hogy az internet térhódításával ma már bárkiből lehet valaki, csak akarni kell. A világraszóló ismertség eléréséhez egy zenei előadó esetében hálózati kapcsolatokon keresztül vezet az út, az algoritmusok előre eldöntik sorsunkat földrajzi és kulturális elhelyezkedésünk alapján. Ezt állapították meg a BME kutatói a világ vezető kommunikációtudományi folyóiratában, a New Media & Societyben nemrég megjelentetett tanulmányukban. Az idén negyedszerre megtartott Dalszerző Expo a Covid-helyzet miatt két etapban zajlott: az elsőről, mely online zajlott, be is számoltunk tavaszi-nyári lapszámunkban. A szeptember 16-i második menetben minden visszatért a régi kerékvágásba, és a Muzikum Klubban hús-vér előadók és érdeklődők találkozhattak ismét. Címlapunkon Major Eszter, Az év szövegírója Artisjus-díj idei tulajdonosa a zene és a szavak örök szerelmese. 24 éve sorsszerűen csöppent bele a dalszövegírásba az Unisex első lemezének születésekor, azóta pedig a hazai popszíntér számtalan szereplőjével dolgozott. Több gyerekverskötet és egy gyereklemez szerzője. Interjúnkban sokszínű szakmai életútjának mérföldköveiről mesélt. Az év könnyűzenei produkciójának járó Artisjus-díjat 2021-ben egy olyan projekt kapta, amit egyaránt jellemezhetünk koncertsorozatként, közösségként vagy zenekarként, hiszen valahol mindhárom meghatározás helytálló. A Random Trip ötletgazdájával, és egyik állandó tagjával, Delov Jávorral beszélgettünk. Tálas Áron, a több formációból ismert, külföldön is rendszeresen koncertező jazz-zongorista, dobos, zeneszerző jó néhány szakmai elismerés után tavaly Artisjus-díjat kapott az Év junior könnyűzenei alkotója kategóriában. Interjúnkban olyan témák is szóba kerültek, mint az instrumentális zenék értelmezési szabadsága vagy az egyszerűség szépsége. ≠ A SZERK.

HÍREK

LEMEZAJÁNLÓ

KÜSZÖBÖN MÁR A VILÁGHÍR? OH WAIT! HÁLÓZATI KAPCSOLATOK

ÚJAT TEREMTENI THY CATAFALQUE | PROFIL

ÖNAZONOS ÉS ÖNREFLEXÍV DZSÚDLÓ | PROFIL

A PILLANAT OLTÁRA DELOV JÁVOR | RANDOM TRIP

}

EGY RANDI IZGALMÁVAL NEKIÁLLNI AZ ÍRÁSNAK MAJOR ESZTER | SZÖVEGÍRÓ

}

MINDEN, AMIT AZ ISRC KÓDRÓL TUDNI ÉRDEMES KISOKOS

NE ROHANJ EGY ÚJ PLATFORMRA CSAK AZÉRT, MERT AZ ÚJ PATRICK ROSS | BUSH

ENGEM AZ AKTUÁLIS DOLGOK INSPIRÁLNAK MOLNÁR VIKTOR | ZENESZERZŐ

A LEHETŐ LEGJOBBAT HOZZÁK KI MAGUKBÓL DEX2021 | MÁSODIK NAP

EZT ÉN IS LE TUDNÁM JÁTSZANI TÁLAS ÁRON | ZENESZERZŐ, ZONGORISTA

IN MEMORIAM SOPRONI JÓZSEF ARTISJUS-DÍJ

SEGÍT A ZENE, A DAL ERŐT AD ARTISJUS FELMÉRÉS

A LÁTHATATLAN EMBER SEASIDE

ADELE-NAK CSAK FÉL ÉVET KELLETT VÁRNIA A NAGY VINYLVÁLSÁG

IRODALOM MÁRTON LÁSZLÓ

}

IMPRESSZUM

14 A RANDOM TRIPKONCERTEKEN KIFEJEZETTEN EMBERI OLDALÁRÓL MUTATKOZHAT BE MINDENKI

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS zeneipari magazinja MMXXI. második félév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.) Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Szabó András Bálint

18 GYEREKKOROMTÓL KEZDVE, BÁRMI BAJOM VOLT, ARRÓL VERSET ÍRTAM

Ebben a számban közremûködtek: Bihari Balázs, Deme Zsófia, Kalocsai Krisztina, Kovács Attila, Rónai András, Sípos Judit, Steszkó Zsanett Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Nyomdai kivitelezés: ColorPack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4. Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83

28 ÉN NEM SZERETEM MAGAM MUTOGATNI, KICSIT NYERSEBBEN FOGALMAZVA, MAGAMAT MÁSOK ARCÁBA TOLNI

36 AZÉRT ALKOTUNK, AZÉRT SZERZÜNK ZENÉT, MERT VAN BENNÜNK VALAMI, AMIT SZERETNÉNK, HOGY MEGSZÜLESSEN

Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon. Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre. A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük. Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint. ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz-hírek JOGDÍJ IDEI KONCERTEKÉRT

AZONOSÍTATLAN ZENEMŰVEK

Októberben fizette ki az Artisjus az első félévben megtartott belföldi, könnyűzenei koncertek után járó jogdíjat. Azok a fellépések tudtak bekerülni ebbe a jogdíjfelosztásba, melyeknél legkésőbb 2021. június 30-ig beérkezett a jogdíj, július 15-ig pedig a műsor a szervezőtől. Az októberi jogdíjkifizetés során 3115 belföldi rendezvény adatait vette figyelembe az Artisjus, a jogdíjban részesülő magyar szerzők száma 3996 fő, míg a felosztásból részesülő magyar zeneművek száma 14.534 volt. A felosztás az idei év második felében befolyt jogdíjakat nem tartalmazza, ezek kifizetése majd a jövő évi nagyfelosztáskor történik.

Az ún. azonosítatlan zeneművekre elszámolt jogdíjak idővel „lejárnak”, tehát az ilyen összegek egy idő után nem lesznek kifizethetők a művek szerzőinek. Ha a befizetéstől számított három éven belül nem sikerül tisztázni a mű szerzőségét, akkor az elhangzásaiért járó jogdíj „lejár”, és az Artisjust törvény kötelezi arra, hogy az így lejárt jogdíjakat átadja a Nemzeti Kulturális Alapnak. (Korábban ezek három év elteltével a szerzők között arányosan újraosztásra kerültek.) Ezért fontos, hogy minden szerző, jogutód legalább évente egyszer ellenőrizze az Azonosítatlan művek listáját a saját online ügyintézési felületén, a SZIR-ben (vagy regisztráció híján keresse fel a Szerzői Kapcsolatok Osztályát). Az Artisjus munkatársai mindent megtesznek azért, hogy még a lejárat előtt tisztázzák a függőben lévő jogdíjakat: a számítástechnikai, automatikus azonosítást végző rendszerek mellett manuális ellenőrzéseket is végeznek annak érdekében, hogy a függő státuszban szereplő zeneművek valós szerzőségi adatai mielőbb dokumentálva legyenek. A dalszerzo. hu oldalon lehet olvasni bővebben arról, hogyan lehet egy zenemű „azonosítatlan” az Artisjusnál.

HANGFÁJLOK „UJJLENYOMATHOZ”

Az Artisjus egyre több rádióadó műsorát dolgozza fel zenei ujjlenyomatos beazonosítással. Ez pontosabb, gyorsabb jogdíjfelosztást eredményez, mint a hagyományos, a rádióadók önbevallásán alapuló adatszolgáltatás. A technológiát már eddig is alkalmazta az egyesület, és most újabb rádiókra is kibővíti. A szerzők legnagyobb részének ezzel kapcsolatban nincs teendője, mert az internetes zeneszolgáltatóknál (pl. Spotify) fellelhető, és a SZIR-be már feltöltött felvételek „audio fingerprintjével” már rendelkezünk. Ha a rádiók ezeket játsszák, a beazonosítás és a kifizetés megtörténik. Azok a szerzők viszont, akiknek olyan hangfelvételét játssza a rádió, amely nem található meg az online zeneszolgáltatók kínálatában, és az Artisjus online rendszerébe sem töltötték fel a műbejelentés során, mostantól utólag is feltölthetik ezeket a hangfájlokat. (Pl. íratott rádiós használati zenék.) A következő rádióadók esetében egyelőre nem a fingerprint technológia az elsődleges forrás, tehát az ezeken elhangzó szerzemények szerzőinek nincs most teendője: Kossuth, Bartók, Dankó, Duna World, Nemzetiségi Rádió. 2

30% FELHAGYHAT A ZENÉLÉSSEL

Minden második zenész elvesztette zenei bevételeinek 90%-át, a profik csaknem fele vállalt főállást a zeneiparon kívül, és sokan fontolgatják, hogy mostantól már csak kedvtelésből zenélnének – derült ki a ProArt Szövetség ősszel közzétett felméréséből, amit a Hétfa Kutatóintézet készített a koronavírus-járvány hatásairól. A zenészek számára meghirdetett állami és egyéb támogatásokban a kitöltők fele (52%) egyáltalán nem részesült, akik mégis igénybe vettek támogatást, azoknál is csak éves bevételeik átlagosan 15% -át tette ki az összeg. Legnagyobb arányban (21%) a kisvállalkozókat támo-

gató intézkedések révén tudtak enyhíteni anyagi nehézségeiken. Mindezek után nem meglepő, hogy a válaszadók közül majd’ minden negyedik (23%) komolyan elgondolkodott azon, hogy a jövőben csak kedvtelésből zenéljen, míg további 7% egyenesen azt állította, teljesen felhagy a professzionális zenéléssel. A zenészfelmérés eredményei, valamint a korábbi ProArt Zeneipari Jelentések letölthetőek a www.zeneipar. info oldalról.

EGYMILLIÁRD EURÓVAL KEVESEBB JOGDÍJ

Kisebb volt a 2020-ban beszedett jogdíjak globális visszaesése, mint arra számítani lehetett: 9,9%-os, egymilliárd eurós volt a csökkenés, amit a 123 országban működő jogkezelők és az általuk képviselt alkotók elszenvedtek. A visszaesés Európában volt a legnagyobb, ami 16,9% csökkenést jelentett. Magyarországon az Artisjus 17,7% -kal kevesebb jogdíjat tudott beszedni, mint 2019-ben. Globálisan tekintve a rádiós és televíziós felhasználások utáni jogdíjak 4,4%-kal estek vissza, míg a digitális jogdíjak 16,2%-kal emelkedtek. Ez nemcsak a megnövekedett zenefogyasztásnak volt köszönhető, hanem a közös jogkezelők aktív fellépése is fontos volt itt. Természetesen az élő- és háttérzene területe szenvedte el a legnagyobb visszaesést (45,2%) míg a legnagyobb növekedést a magánmásolási jogdíjak hozták: a teljes összegből 4,1%-ot kitevő, 74 országban létező jogdíj 46,2%-ot emelkedett.

ÁTADTÁK A DÉRY-DÍJAKAT

A magyar irodalmi élet egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakmai elismerésében részesült idén ősszel ZÁDOR ÉVA , GÁCS ANNA és SOLYMOSI BÁLINT. A Déry Tibor özvegyének végakarata alapján megalapított Déry-díj az irodalmi élet kimagasló alkotóit jutalmazza. Az első Déry-díjat 1984-ben adták át (akkor

HÍREK

mmxxi.ii déry tibor A DÉRY TIBOR ÖZVEGYÉNEK VÉGAKARATA ALAPJÁN MEGALAPÍTOTT DÉRY-DÍJ AZ IRODALMI ÉLET KIMAGASLÓ ALKOTÓIT JUTALMAZZA

fotó: fortepan

még Déry Tibor-jutalom néven), azóta több százan részesültek az elismerésben. A pénzjutalommal járó kitüntetés forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jogdíjak összegét is. A díjátadás november 15-én az Artisjus székházában zajlott le.

FELMÉRÉS A KÖNNYŰZENEI OKTATÁSRÓL

Az Öröm a Zene Nonprofit Kft. vezetésével három magyarországi szervezet indított kutatást abból a célból, hogy felmérjék a magyarországi könnyűzenei tanulás és gyakorlás helyzetét, lehetőségeit. A koronavírus-világjárvány okozta lezárások, a jelenléti oktatás korlátozása ugyanis új kihívások elé állította a könnyűzene tanítását is. Bár korábban is zajlottak ilyen irányú kutatások, a mostani mégis különleges, hiszen az új helyzet okozta állapotot még nem vizsgálták eddig. Ilyen

specifikus, kifejezetten a könnyűzenére koncentráló munka még sosem készült itthon. Az eredmények alapján vizsgáljuk az intézményes könnyűzenei oktatás lehetőségeit – mondta ANDRÁSIK REMO, az Öröm a Zene Nonprofit Kft. igazgatója. Bár az adatok kizárólag statisztikai célokat szolgálnak, fontos, hogy minél többen válaszoljanak az online kérdőívre, mert így kapható a legpontosabb eredmény, másrészt, mert ez a kutatás a szakmáról, annak jövőjéről szól. Korábbi felmérések ugyanis azt mutatják, hogy azokból lesz tudatos zenefogyasztó, aki maga is zenélt vagy tanult zenélni.

KREATÍV EURÓPA PÁLYÁZATOK

A Kreatív Európa Program 2021–2027-es időszakra elfogadott teljes hétéves költségvetése 2,4 milliárd Euró, ami 63%-kal haladja meg az előző időszak hasonló

programjának keretösszegét. A Covid-19 világjárványra tekintettel a program kiemelt hangsúlyt helyez a kulturális és kreatív ágazatok stabiliásának megerősítésére és válság utáni növekedésére: a legfontosabb célok között szerepel a kulturális ágazatok versenyképességének növelése, és egyúttal a pályázók erőfeszítéseinek támogatása a zöldebbé, digitálisabbá és inkluzívabbá válás útján. Fontos cél az európai kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, az európai alkotások világszintű terjesztése és népszerűsítése, valamint – a megemelt uniós társfinanszírozási arányok révén – a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése. Bővebb információk a pályázatokról és az alprogramokról a www.kreativeuropa.hu weboldalon olvashatók. ≠

LEMEZEK

BARKÓCZI NOÉMI DOLGOM VOLT

HŐSÖK HÚSZAS

LIGHT BY THE SEA ONLY DEATH MAKES ICONS

laptop

A 2021-es év legerősebb nyitószámát Barkóczi Noémi hozta el. Valószínűleg még sohasem írtak olyan dalt egy terhességi teszt kapcsán, amely egyszerre mellbevágó, megrendítő, mégis játékos eszmefuttatás. Barkóczi Noémi korábbi munkái már sokak figyelmét felkeltették, mégis eltűnt pár évre – és itt jöjjön a kötelező „de közbeszólt a pandémia”-mondat is -, de ez a távolmaradás nagyon sokat adott a dalszerző-énekesnőnek. Az a terv, mint ahogy legutolsó EP-jén is már hallható volt, miszerint Noémi zenekarral teljesíti ki dalait, mostanra érlelődött ki; megkockáztatom, annyira, hogy az év legjobb magyar albumai közé emelik. Hogy Dorozsmai Gergő a lemez producere, a rutinosabbak számára talán már elsőre felismerhető, míg egyáltalán nem a háttérben egy olyan összeszokott, évtizedes barát-páros kerekíti ki a dalokat, mint Szőke Barna (ezúttal elsősorban basszusgitárosi szerepkörben) és Gulyás Kristóf dobos. Az így létrehozott hangzás pedig egyszerre puha és légies, picit Suzanne Vega hasonlóan érzékeny világát idézik, amely kiváló körítést ad a Dolgom volt tíz trekkjének, amelyek közül nagyon nehéz kiemelni a legjobbakat, de legyünk igazságtalanok: a címadó Dolgom van, a Belső udvar, Nagyvillanyok vagy a záró Szombat talán a legemlékezetesebbek. Ennél hálátlanabb dolgunk ne legyen. ≠

Születésnapi EP-vel ünnepli 2021-et a Hősök, amely a címhez méltó módon, húsz éve alakult meg a Veszprém–Pétfürdő-tengelyen. A Hősök túlélte a magyar hiphop nagy korszakát, az újsulis tízes éveket, sőt az egyik legnépszerűbb és legstabilabb fesztiválzenekarrá nőtte ki magát. Eckü, Mentha, dj JoeKer és az énekesnő Szélinger Anna négy dalt tett a Húszas EPre, mindegyik új szám, még ha a Szó fel 3. akár egy sorozat harmadik részének is felfogható. Erre a szülinapos posse-számra nyolc év után visszatért az ex-Hősök Brash számos régi arc társaságában, mint Deego, Siska Finuccsi, Tkyd, Essem és Sub Bass Monster. A lemezhez klip is készült – talán magaslabda is –, amihez a Tárt karok adta a témát, amelyről Eckü úgy vallott, hogy „a szülőhely adta biztonság és a gyermekkori élmények visszatérése a központi téma”. Az old school-Hősökrajongók számára kicsit kilóghat a sorból a Maradona című dal, amelynek újsulis alapjához Eckü és Mentha mellett Tkyd írt szöveget, de a svédcsavar képzavarosan egy spanyol srác érdeme, aki szintén helyet kapott a felvételen. Talán ez jelzésszerű is, hiszen a Hősök húszéves múlttal építik a jelent, és remélhetőleg az újabb tíz évet is. ≠

A Light By The Sea duó Baumann Eszter Anna és Davy Knobel magyar–holland párosát takarja, amely idén debütált. A tíz, angol nyelvű számot tartalmazó album Hollandiában készült Eddy Bopp produceri vezényletével, aki egyébként az ország sok ismert producere között egészen biztos benne van az első ötben. A stúdió egyfajta poptörténeti múzeum is volt a duó számára, ahol nemcsak távolról csodálhatták a régiségeket, de olyan eszközökkel dolgozhattak, mint a legendás Sound City stúdió vintage effektparkjával, amit például George Harrison használt, vagy éppen a Genesis együttes lehallgató monitoraival, amelyeken a dalok keverése történt. Mondjuk, ez nem is jelent semmit, hiszen ha elegendő pénzünk van, akár az Abbey Roadra is befizethetünk – mint ahogy számos hazai példa is bizonyítja –, de a Light By The Sea erős albummal és erős dalokkal mutatkozik be. Hogy milyen stílusban utazik a zenekar, meglehetősen nehéz definiálni, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a dalok arra a korszakra rímelnek, amikor az MTV a virágkorát élte valahol 1985 és 1995 között, amelybe ugyanúgy belefér a Dead Can Dance-féle harmonizálás, a gitárok csilingelése egyszerre idézi a U2-t és a dark wave Missiont, de közben valahol megbúvik Phil Collins popérzékenysége is. 2021-ben persze mindez egy elképzelt világ, még akkor, ha halljuk a fejünkben, ahogy Paul King felkonferálja a zenekart, de kerek és hihető álom. ≠

gold record

tom-tom records szerzői kiadás

LEMEZEK

EURÓPA KIADÓ LOVE 2020

BEATRICE MINEK ÉL AZ OLYAN / TÁMADÁS!

TAURUS EX-T 25-75-82

laptop

VINYL RECORD

2021-ben negyvenéves a Menyhárt Jenő vezette Európa Kiadó: hogy ebből az alkalomból készült új minialbuma a zenekarnak, erős túlzás, mivel a lemez nagyjából már tavaly elkészült, de ismerve Menyhárt zeneigazgató perfekcionalizmusát nem csoda, hogy még egy évet dolgozott az anyagon. Az eredmény pedig tényleg izgalmas, amire persze sokan csak legyintenek, hogy persze, és beteszik a Hellóbébit – egy sokszorosan átmásolt kazettán. De ha mégsem süppedünk bele abba az állapotba, miszerint továbbra is a régit, a megszokottat szeretnénk hallani kedvencünktől, Menyhárték esetében jó fogódzókat találunk. Egyrészt valamennyire az is kell, hogy legyen egy ismét megújult Európa Kiadó – ami az elmúlt másfél évben ismét bekövetkezett –, amely egészen biztosan inspirálja időről időre Jenőt, másrészt egy olyan fajta érzékenység, amely egyaránt képes megszólítani a régi rajongókat, de 2021-ben is friss, és tud újat mondani. A lemezcím a klasszikus Love '82 anyagra rímel, amelyre először a tíz évvel később rögzített Love '92 utalt, tehát máris egy duplacsavar utalás. És ahogy az utalások is jelzik, a Love 2020 nem szerzői, hanem zenekari pillanatkép, amelynek a hét dalába ugyanúgy belefér két vadonatúj, több régebbi, illetve a már az URH-időkből is áthozott, klasszikus Szabadíts meg újrafogalmazása is. ≠

Vannak kiadók, amelyek rendületlenül és alaposan keresik és térképezik fel a ritkaságokat, a kiadatlan, letiltott vagy más formátumban megjelent stúdió- vagy koncertfelvételeket. A Kovács László vezette Moiras ilyen, a Beatrice pedig az egyik olyan hívószó, amelyre még mindig lecsapnak a rajongók. A Moiras ezúttal egy kislemezt hozott ki, amely 1979-be visz minket vissza: az A oldalon a Minek él az olyan című Fényes Szabolcs–Szenes Iván-szerzemény hallható, amelyet decemberben rögzítettek a Magyar Rádióban, de ez a felvétel hivatalosan még soha nem jelent meg. Pár hónappal korábban egy rádiós ismerős és egy üveg Club 99 nevű borzalmas magyar whisky segítségével a Beatrice beszabadult a Magyar Rádió 6-os stúdiójába, ahol egyébként zenei felvételeket szinte soha nem rögzítettek. Vedres József (Beatrice-technikus, később gitáros) vezetésével egy éjszaka alatt stikában felvettek tíz számot B. Révész László Az őszinte szó kevés című, csövesekről szóló dokumentumfilmjéhez, de végül a filmben koncertfelvételek hallhatók, így ezek a felvételek végül nem jelentek meg. Csak az 1987-es újjáalakuláskor volt kapható nem hivatalos kazettán, majd 1993-ban kiadta a Bors Jenő (!) vezette EMI Betiltott dalok címmel. Erről hallható feljavított változatban a Jerikó alcímmel elhíresült Támadás című dal. ≠

Az első magyar hardrock-koncert teljes, vágatlan felvétele. Budai Ifjúági Park, 1972. május 1. A magyar poptörténetnek vannak legendás kulcspillanatai, a Taurus legelső fellépése ilyen. Radics Béla gitáros, Balázs Fecó billentyűs, Som Lajos basszusgitáros, Brunner Győző dobos. Avagy a második magyar supergroup. Már egyik tag sincs köztünk. Hogy legyen kapcsolódási pontunk ehhez a korszakhoz, az audiovizuális emléktár igencsak korlátozott, hiszen a zenekar bő egyéves működése során annak ellenére nem jelent meg nagylemeze, hogy már a nyitókoncerten telt ház fogadta őket és kinn, a Park előtt még egyszer annyi ember hallgatta a hard rockot. A Taurus és Radics Béla gitáros örökségét sokan, sokféle módon próbálták és próbálják életben tartani, de talán a legméltóbb tisztelgés, hogy vinylen került forgalomba ez a rocktörténeti pillanat. A felvétel készítője nem ismert, de hallhatóan a keverőpultról rögzítette a koncertet. Ez került Radicshoz és Szaghmeister Ödönhöz. Bár a koncert már sokadik átjátszásról lett vinylre vágva, mégis ez a teljes, az eredeti sorrendet megőrző koncertfelvétel, amely hitelesen adja vissza, milyen potenciál rejlett 1972ben ebben a produkcióban. ≠ moiras records

xlnt records moiras records

ZENEIPAR

HÁLÓZATI KAPCSOLATOK

KÜSZÖBÖN MÁR A VILÁGHÍR? OH WAIT! A Covid-19 járvány leggyorsabban az élőzenei szektort küldte padlóra, és ismét megdőlni látszik az az elképzelés, hogy az internet térhódításával ma már bárkiből lehet valaki, csak akarni kell. A világraszóló ismertség eléréséhez egy zenei előadó esetében hálózati kapcsolatokon keresztül vezet az út, az algoritmusok előre eldöntik sorsunkat földrajzi és kulturális elhelyezkedésünk alapján. Ezt állapították meg a BME kutatói a világ vezető kommunikációtudományi folyóiratában, a New Media & Societyben nemrég megjelentetett tanulmányukban. PhD, a BME docense és KOLTAI JÚLIA PhD, az ELTE adjunktusa saját kutatás alapján térképezte fel a zeneipari egyenlőtlenségek természetét. Az internetes zeneforgalmazás azzal a reménnyel kecsegtetett a zeneipar számára, hogy földrajzi határok teljes eltörlésével, bárkiből lehet világsztár, csak a zene számít. A jelenleg rendelkezésre álló adatok azonban újra megcáfolják ezt az elképzelést. TÓFALVY TAMÁS

Egyértelműen kimutatható, hogy a zeneipar jellemzően a gazdasági és – ezzel szoros összefüggésben, az ennek hatásásra ugyanitt kialakuló – kulturális centrumokban virágzik leginkább. A kiadók legnagyobbjai: a Sony, a Universal és a Warner a kultúra globális központjaiban találhatók, 2018-ban a kezükben összpontosult a zenei felvételek 69,2%-a. A zene áramlása leginkább egyirányú folyamat: ezt a fajta terjedést a nagy zenei tartalom-előállítók gerjesztik, a központokból a perifériák felé osztják el a zenéket. Azok a produkciók, amelyek inkább a periferikus (mind gazdasági, mind földrajzi tekintetben) területeken születnek, csak kivételes esetekben jutnak el a központok közönségéhez. Ezt tükrözi az az adat is, hogy a világ legnagyobb zenei tartalom-előállítójának és exportálójának tartott USA-ban a legalacsonyabb a nem hazai zenefogyasztás aránya. 7

ZENEIPAR

A perifériára szoruláshoz hozzájárul az is, hogy a földrajzi elhelyezkedés egyben kulturális beágyazottságot, kialakult regionális ízlésvilágot is jelent, amely tovább nehezíti a zene multikulturális terjedését.

semmi sem változik Azok a remények, miszerint a hagyományos médiumok és technológia mellett ektomorf az internet demokratizálja a világ számára a tehetségek érvényesülési lehetőségét – nem teljesültek. Mára már tanulmányok is kimutatták, hogy a közösségi hálózatok és az online fogyasztói szokások lokális jellege az internet korszakában is jelentős maradt. Hasonló prekoncepció született anno a zenei színterekről is, de a számok önmagukért beszélnek. Ha az iTunes értékesítési diagramjainak térbeli hálózatait elemezzük, világosan látszik, hogy a zeneipari cégek, stúdiók kreatív munkafolyamatai továbbra is ugyanazokban a kulcsfontosságú városokban zajlanak.

a hálózatok földrajza A domináns hatalmi viszonyok, az elosztás és irányítás dinamikája sem változott az elmúlt húsz évben: lehet, hogy cserélődtek a nevek, de továbbra is viszonylag kevés szereplő uralja a piacot, és az online zenei platformok megjelenése ellenére a bevételek továbbra is aránytalanul oszlanak meg. Így a zenei központokban, multikiadós szerződéssel rendelkező művészeknek még mindig sokkal több lehetőségük van ismertségük szélesítésére. Az online zeneszolgáltató felületek bizonyos szempontból átvették a nagy kiadók szerepét. Ők lettek a kulturális iparágak új kapuőrei a felhasználóik viselkedéséből gyűjtött adatokra építve. Az algoritmus-vezérelt ajánlórendszerek döntő szerepet játszanak a zenehallgatás formálásában és az új zenék felfedezésében. Nem véletlen, hogy a multinacionális lemezcégek egyre nagyobb mértékben igyekeznek bevásárolni magukat. Ahogy a reklámok, úgy a platformon megtalálható tartalmak is algoritmusok segítségével irányítják a terjesztés útját, így semmiképp sem nevezhetők semleges csatornáknak, mivel nagyban meghatározzák – és adott esetben korlátozzák – a feltöltött tartalom terjedését. Magyarán ez az ökoszisztéma is újratermeli az egyenlőtlenségeket az alattuk futó algoritmusokon keresztül. Az ajánlási rendszerek és a fogyasztási minták programozott lekövetése bezárják a produkciókat, egy bizonyos útra terelve a terjedésük vonalát. A streaming szolgáltatók gyakran alkalmaznak emberi és robotizált kurátorokat is, például a lejátszási listák összeállításához. Elképzelhetetlen mennyiségű felhasználói adat áll rendelkezésükre, ez alapján állítják fel a feltételezett választási preferenciákat. Továbbra is tény, hogy az algoritmus átláthatatlansága nagyban hozzájárul az egyenlőtlenségek fenntartásához: a felhasználók és vásárlók nem ismerik az eléjük kerülő tartalmak útját, nincsenek tisztában az elvekkel, hogy mi alapján kerül vagy nem kerül a látóterükbe egy-egy tartalom.

az úgynevezett szupersztár-hatás Több tanulmány arra jutott, hogy a platformok tovább mélyítették az ellentéteket az aránytalan ismertség és még aránytalanabb ismeretlenség között. A zeneipar fő jellemzője a szupersztár-effektus, ami a számok nyelvére lefordítva: a legnépszerűbb előadóké 8

Több tanulmány arra jutott, hogy a platformok tovább mélyítették az ellentéteket az aránytalan ismertség és még aránytalanabb ismeretlenség között

„

dalriada

ZENEIPAR

a legnagyobb részesedés. A streaming korszakban sincs ez másképp, az online jogdíjbevétel igen jelentős hányada igen kevés szerző és előadó kezében összpontosul, talán még nagyobb is ez a koncentráció, mint az ezt megelőző időszakban. Elég ránézni a Spotify lejátszási listáira, ahol egyértelműen a multi kiadóknak kedveznek, amelyek elsősorban a kiemelt előadóikra áldoznak, és ez a befektetés igencsak megtérül.

a metal mint műfaj A BME kutatói a metalon keresztül vizsgálták meg a hazai szcéna fogyasztókhoz való eljutásának útjait és lehetőségeit a nemzetközi színtéren. Az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság mellett három skandináv ország – Finnország, Norvégia és Svédország – ismert a metalzene központjaként. A műfaj elsődleges nyelve az angol, a legtöbb zenekarnak angol a neve és angol nyelven írják a szövegeiket, még a helyi, nem angolszász produkciókban is. Egy 2017-es nemzetközi tanulmány szerint a nyelv jelentős mértékben meghatározza a nemzetközi kapcsolatokat vagy azok hiányát. Míg az angolul éneklő zenekarok viszonylag ismertebbek, számos külföldi kapcsolattal rendelkeznek (más zenekarok, külföldi fesztiválok, kiadók, menedzsmentek, stb.), addig például a finnül fellépő sztároknak gyakorlatilag nincs külföldi kapcsolatuk.

mire jutottak a szerzők Tófalvy és Koltai 23, különböző (extrém) metal műfajokban nagy elismertségnek örvendő magyar zenekar kapcsolathálózatát térképezte fel a Spotify rendszerében. A különféle neveken futó „kapcsolódó előadók” (hasonló előadók / a rajongók ezt is szeretik stb.) ajánlásokat nézték, amiknek az az előnye, hogy minden felhasználó számára ugyanazok, és időben is viszonylag (bár nem teljesen) változatlanok. Ezek a kapcsolatok feltehetően az algoritmikus ajánlásokat is befolyásolják, bár az persze nem ismert, hogy milyen módon és mértékben. A kutatók megvizsgálták, hogy a kiválasztott 23 zenekarnál hánynál szerepel nem magyar kapcsolódó előadó, és hogy ezek közül a kapcsolatok közül hány kölcsönös (vagyis a külföldi kapcsolódó előadónál is szerepel a magyar zenekar, tehát nem egyirányú a viszony). A külföldi kiadók által megjelentetett magyar zenekaroknál a 20-20 kapcsolódó zenekar túlnyomó többsége (átlagban 17,3) volt külföldi, míg a magyar kiadónál vagy szerzői kiadásban megjelenő előadóknál ez a szám csak 1,9 volt. Nemzetközi beágyazottság szempontjából még fontosabb, hogy hány ilyen kapcsolat kölcsönös. A vizsgálatban szereplő 23 zenekar közül 6-nál volt egyáltalán ilyen kölcsönös kapcsolat, és közülük csak egy olyan volt, amely magyar kiadóval érte el ezt az eredményt (a DALRIADA 6 kölcsönös külföldi kapcsolattal),

thy catafalque a maradék öt mind külföldi kiadónál van (közülük az EKTOMORF és a THY CATAFALQUE vezet, 13-13 kölcsönös külföldi kapcsolattal). Ugyanakkor az, hogy milyen nyelvűek a dalszövegek, nem befolyásolta a külföldi beágyazottságot: a kapcsolathálózat elemzése alapján nem lehet mondani, hogy az angol nyelvű szövegek segítenék azt, hogy a Spotify rendszere külföldi előadókkal kapcsolja össze a zenekart. A központ–periféria viszony szempontjából fontos eredmény, hogy a kölcsönös kapcsolatok a magyar zenekarokat leginkább centrumországok előadóihoz fűzik: 11 külföldi zenekar amerikai, 8 norvég, 7 német, és 3-3 finn, dán és brazil. Tófalvy és Koltai megjegyzi, hogy nagyon alacsony a régióbeli, illetve volt szocialista országok előadóival való közös kapcsolatok száma, vagyis a „perifériáról” az érvényesülés útja a központokba vezet. Szintén érdekes megállapítás, hogy a nemzetközi zenei hálózatba erősen bekapcsolt zenekarok esetén a zene hasonlósága a lényeges abban, hogy ki kerül be a „kapcsolódó előadók” közé, másfelől azoknál a zenekaroknál, amelyeket a Spotify nem köt külföldi előadókhoz, jóval nagyobb zenei különbségek is lehetnek a kapcsolatok között: a műfaji hasonlóságnál fontosabb az, hogy a kapcsolódó előadók mind magyarok. Tófalvy és Koltai a tanulmány zárásában hangsúlyozza, hogy a centrum-periféria közti egyenlőtlenségek online újratermelését nem lehet csak az algoritmusok nyakába varrni. Nem tudni, hogy pontosan milyen mértékű a tényleges emberi beavatkozás az említett hálózatokban, ugyanakkor az algoritmusokat is emberek tervezték, és ezek nagyban támaszkodnak a hallgatók viselkedési mintáinak elemzésére.≠ –AJM– FOTÓ: ISTOCK, KARANCZ ORSOLYA (THY CATAFALQUE)

PROFIL

THY CATAFALQUE I KÁTAI TAMÁS

ÚJAT TEREMTENI A Thy Catafalque black metalt játszó stúdiózenekarként indult a kilencvenes évek végén. Van egy különleges hangzása, íze, amitől biztosan tudod, hogy mit hallgatsz, mégis mindig más világ jelenik meg előtted lemezről lemezre, vagy akár dalról dalra. Az avantgárd metalként is aposztrofált produkció lebontja a műfaji határokat, a jazztől, a popon át a folkig, mindennel kísérletezik. A zenekar mögött álló Kátai Tamás Makón született, és zenei pályája némileg eltér a megszokottól. Nincsen formális zenei képzettsége vagy zenei, művészeti családi háttere: egyedül kezdett el zenélni, mert érdekelte az önkifejezésnek valamilyen módja, és autodidaktaként tanult. Először egy ZX Spectrum számítógépen még a nyolcvanas években, később Commodore Amigán, és utána jött a hangszeres zene, szintetizátor, majd gitár. A kilencvenes években több formációhoz csatlakozott (Darklight, Gire), majd ezt követően is voltak, vannak jelenleg is projektjei, mint a Gort, a Neolunar, illetve a saját neve alatt is jelentek már meg anyagai. A Thy Catafalque-ot Juhász Jánossal hívta életre 1998-ban, aki a gitárokért felelt, míg Tamás az énekért, billentyűs hangszerekért, programozásért. A következő évben a KaOtic Productions kiadta első lemezüket, a Sublunary Tragedies-t, ezt követte a Microcosmos 2001-ben. Black metal zenekarként indult a duó, a műfaj kreativitása fogta meg őket. Idővel sokat színesedett a zene, Tamás nem gondolkozott soha határokban, mindig csak csinálta, amit érzett, amit izgalmasnak talált. Ahogy ő fogalmaz, a zene számít igazán: „Az alkotás izgalma az, ami még mindig mozgat, motivál, munkál bennem, ez nem változott. Valami újat teremteni egy üres, fehér vászonra, ez egy végtelenül izgalmas perspektíva.” A harmadik album szerzői kiadásban jelent meg 2004-ben, Tűnő idő tárlat címmel, a korábbi angol nyelvű dalok után magyar nyelvre váltva. A szerző fontosnak tartja a szavakat és gondolatokat, amik a zenével formál, ezért tűnt kézenfekvőnek a váltás. „Úgy éreztem, hogy nem tudom magam természetesen kifejezni angolul, hiába beszélem a nyelvet, azok az apróságok, amik az anyanyelvben és ezzel együtt bennem is ott vannak, egy tanult nyelv esetében vagy hozzáférhetetlenek, vagy nem működnek tökéletesen. Így viszont mi értelme van szövegeket írni, ha kicsit mindig suták lesznek?” – fogalmaz Tamás, akire nagy hatással volt a 20. századi magyar irodalom. Egy verseskötete is megjelent (Távolodó, Távolodó, 2003), illetve a dalszövegeit tartalmazó könyv is (Holdak és mezők, 2018). A következő lemez, a Róka Hasa Rádió nagyobb kihagyás után 2009-ben jelent meg a cseh Epidemie Recordsnál, egyre jobban kinyílt a zene, sok új hangszer is megjelent. Ennek a folytatása lett a 2011-es Rengeteg, ami már Juhász János nélkül készült, és a másik nagy változás, hogy a produkció leszerződött a francia-amerikai Season of Mist kiadóhoz. A zeneszerző innentől egyedül alkot, de ahogy eddig is, közreműködő zenészekkel dolgozza ki a dalok végleges verzióját. Az évek során megfordult a lemezeken a teljesség igénye nélkül: Bakos Attila, Tóth Ágnes, Kónya Zoltán, Hermann Balázs, Dimitris Papageorgiou, Vasvári Gyula, Kobza Vajk, Horváth Martina. Azóta igen termékeny időszakon ment keresztül Tamás, aki akkor már több éve Skóciában élt, így ez is hatással volt rá. A Sgúrr (2015), a Meta (2016), a Geometria (2018) még ez idő alatt készült, míg a Naiv félig

Skóciában, de időközben Kátai Tamás 10 év után hazaköltözött, és már itthon fejezte be a lemezt 2020-ban. Idén nyáron jelent meg legutóbbi albuma, a Vadak. Kátai életműve még sosem mutatkozott be élőben egészen a 2021-es Fekete Zaj Fesztiválig, ahol közel 30 zenész alkotta kollektíva válogatott a teljes Thy Catafalque-diszkográfiából, és blokkokban adták elő a dalokat a Mezolit – Mesék a Thy Catafalque-ról elnevezésű műsor keretében. Kátai Tamás korábban nem vágyott a színpadra, majd végül mégis csatlakozott néhány dal erejéig hozzájuk basszusgitáron. „Óriási megtiszteltetés, hogy ennyi kiváló zenész játszott, és hozzátette a maga tehetségét és energiáit mindenhez” – mondta, és hozzátette, hogy maga a helyszín is csodálatos volt, és a közönség reakciói miatt is örül, hogy végül így alakult. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: KARANCZ ORSOLYA

VINYL RECORD SUBLUNARY TRAGEDIES (1999) MICROCOSMOS (2001) TŰNŐ IDŐ TÁRLAT (2004) RÓKA HASA RÁDIÓ (2009) RENGETEG (2011) SGÙRR (2015) META (2016) GEOMETRIA (2018) NAIV (2020) VADAK (2021)

PROFIL

DZSÚDLÓ I JUHÁSZ MÁRTON

ÖNAZONOS ÉS ÖNREFLEXÍV Dzsúdló karrierje 2019-ben kezdődött, hamar több tízezres, százezres, majd milliós megtekintéseket produkálva. A popelőadó első koncertjei a pandémia miatt meghiúsultak, így első lemeze is a karantén idején jelent meg. Ennek ellenére a korlátozások lazításakor dupla telt házas Akvárium-klubkoncerttel nyitott, 2020ban az MTV EMA Legjobb magyar előadója díjat hozta el, 2021-ben pedig Fonogram-díjat nyert Az év felfedezettje kategóriában. Juhász Márton egy Borsod megyei kis faluból származik, vallásos családból. Gyerekkorában szeretett énekelni, tanult gitározni, és szövegek írásával is korán kezdett foglalkozni. Gimnáziumba Miskolcra járt, drámatagozatos osztályba. Bár a színészi pálya már nem érdekli, a színpad szeretete, otthonossága máig megmaradt benne. Kipróbálta magát a slam poetryben legjobb barátjával, Maier Péterrel (Munkatársak), akivel egy indie zenekart is alapított Pintér Kristóffal kiegészülve, ez volt a The Coworkers. Időközben része lett az amerikai Brockhampton mintájára létrehozott zenei kollektívának, a Holdudvarnak. Marci jó emlékekkel gondol vissza ezekre a projektekre, hiszen mindenből nőtt ki valami slamből is, az indie vonalból a Holdudvarból is. Szólókarrierje például úgy kezdődött, hogy születésnapjára kapott egy beatet a kollektíva két tagjától, ebből lett a Dzsúdló első dala, az Unom 2019-ben. Második kislemeze után kereste fel Schmidt Gergő producer, azaz Tembo (Senkise, Marge, USNK), akivel már az első közös munka során kiderült, hogy jó energiák szabadulnak fel közöttük. Azóta összeforrott kettejük pályája. Marci többször kiemelte, hogy azért is szeret Tembóval dolgozni, mert ő nemcsak szalagon gyártja az alapokat, hanem zseniális zenészként tekint rá, így az alkotói folyamat is sokkal organikusabban működik náluk, mindketten aktív irányítói a dalszerzésnek. Marci első nagylemeze 2020 áprilisában jelent meg Fotófóbia címmel, rajta a Lil Frakkal közös Lej című dallal. Az albumot az otthonról elszakadás, felnövés, fiatal felnőtteket érintő szorongás gondolatköre lengi körül Juhász Marci önfeltáró, önreflexív, tabu nélküli szövegeivel. Ahogy ő fogalmaz: „Ennek persze van hátulütője is, de nem lenne értelme rejtegetni bármit, ha a zene mégiscsak valamit állítani akar”. Dzsúdló nem engedte, hogy műfaji határok közé szoruljon, mindig is hibridként tekintett a zenéjére, ami nem fér bele egy dobozba. A korai trapes vonaltól több irányba kezdett elmozdulni, a 2021 nyarán megjelent második nagylemezen, a Szörnyetegen helyet kapott UK garage vagy akár punk-rock is. „Sokkal merészebben tudok és tudunk nyúlni hangzásokhoz 12

Tembóval. Jó alkotói folyamatban készült ez a lemez, technikailag nagyon sokat fejlődtünk az előzőhöz képest, meg hát nem lehet leválasztani, hogy mostanra összeszoktunk Tembóval” – mesélt Marci a Szörnyeteg születéséről. Ennek lemezbemutató koncertjét a Budapest Park színpadán tartották több ezer ember előtt. Egy éve még arról nyilatkozott, hogy szövegírás tekintetében Beck Zoli az abszolút példaképe, idén pedig egy közös dal is felkerült a lemezre, ez a Szürke. „Zoli óriási tanár. Mind zeneileg, mind emberileg. Kedves volt az egész, azt érzem, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz a folyamat alatt, néha meg is könnyezem ezt az egészet.” A másik két közreműködő az újonc Berta’Lami (Állat) és Krúbi (Bálnák) volt. Juhász Marci úgy érzi, a legnagyobb kihívást a megújulás jelenti számára, de csinálja tovább a projektet, most szeretné kicsit lazábbra ereszteni magát, és kipróbálni olyan témákat is, amiben eddig nem hallhatták őt. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: BODNÁR DÁVID

VINYL RECORD FOTÓFÓBIA (2020) SZÖRNYETEG (2021)

INTERJÚ

DELOV JÁVOR I RANDOM TRIP

A PILLANAT OLTÁRA Az év könnyűzenei produkciójának járó Artisjus-díjat 2021-ben egy olyan projekt kapta, amit egyaránt jellemezhetünk koncertsorozatként, közösségként vagy zenekarként, hiszen valahol mindhárom meghatározás helytálló. A Random Trip immár tizenkét éve ragadja meg a spontán zenei inspirációkat, minden alkalommal más felállásban, ennek köszönhetően válhatott hazánk egyik legeredetibb és legizgalmasabb zenei kezdeményezésévé. A formáció ötletgazdájával, egyik állandó tagjával, Delov Jávorral beszélgettünk. Dal+Szerző: Számítottatok-e ilyen szakmai elismerésre? Delov Jávor: Abszolút váratlanul ért minket, már csak azért is, mert az év produkciója díját vehettük át. Amikor megkaptuk a hírt, a legtöbb magyar zenészhez hasonlóan már hosszú ideje ültünk otthon tétlenül, szóval leginkább egy Nobel-békedíjra lettünk volna esélyesek azzal, hogy az orvosok munkáját segítettük ilyen formában. Viszont roppant módon jólesik, ha erre gondolok, mivel a szakma részéről ez egy nagyon komoly és fontos visszaigazolás. Úgy vélem, ez az elismerés leginkább a produkció csapatépítő szándékának és céljának szól, illetve annak a kézzelfogható eredménynek, hogy sikerült sokkal közelebb hoznunk egymáshoz más és más stílust képviselő előadókat, hangszereseket. Talán kicsit jobban átjárhatóvá tettük a műfaji határokat. Szerintem ez a Random Trip legnagyobb vívmánya, túl azon, hogy igazából mind a mai napig csak jól szeretnénk érezni magunkat a színpadon. Leginkább ez az egy elv és szándék vezet minket. DSZ: Kifejezetten nyitott, vegyes összetételű közönség jár a koncertjeitekre. Tanulható ez a féle hozzáállás zenehallgatói részről? Vagy egyáltalán feladata efféle példamutatás egy hozzátok hasonló produkciónak? DJ: Mi valószínűleg mindig egy gondolatébresztő produkció leszünk. Egyfajta felemás, ambivalens szituáció elé állítjuk a hallgatóságot, hiszen tulajdonképpen szinte mindenkit más és más környezetből ismer a közönség, mindenkit más miatt szeretnek. Mi viszont éppen azt szeretnénk elkerülni, hogy a mindenkori vendégekhez köthető slágereket szólaltassuk meg. Pont ettől egyedülálló ez a produkció. Olyan időket élünk, amikor talán mindennél nagyobb szükség van kapaszkodókra, és a régi, jól bevált, vagy mondjuk ki, néha unásig hallgatott slágerek, pont ilyen kapaszkodók tudnak lenni a 2020-as évhez hasonló nehéz

időszakokban. De attól, mert valakinek egy dalát, albumát vagy teljes életművét nagyon szeretem, még lehet nagyon izgalmas, amikor egy teljesen új szerepkörben látom vagy hallom őt. A Random Trip-koncerteken kifejezetten emberi oldaláról mutatkozhat be mindenki, hiszen azért itt sokszor próbálkozásokról van szó: egyszerűen fel van dobva egy zenei labda, amire minden zenész reagál. Hogy ki hogyan csapja le, az mindig az adott szituáció függvénye. Pont ettől volt kifejezetten izgalmas az alapgondolat, hogy már a zene születésének pillanatában jelen lehessen a közönség, hiszen ezek nagyon ritka és intim helyzetek. Sok zenész tart is ettől, ezért készülnek általában a dokumentumfilmek is utólag arról, hogy mennyire fantasztikus albumot sikerült összehozni. Van egy-egy kivétel, mint Stingtől a Bring on the Night című koncertés dokumentumfilm, ami az ilyenkor szokásos téma helyett, hogy milyen magasra jut egy adott produkció, pont arról szól, hogyan sikerült berúgni egy adott produkció motorját. Nálunk nagyjából ez történik estéről estére, és közben valami olyan energiát és zenei élményt kapunk ezeken az alkalmakon, amit máshol nem feltétlenül kaphatunk meg. DSZ: Miért szeretik a legjobb oldalukat mutatni a zenészek? DJ: Azt hiszem, alkotó emberekként mindannyian abban bízunk, még ha zenészként bizonyos szituációkban a pillanat oltárán is áldozunk sokszor, hogy amit csinálunk, az nem csak annak a szűk körnek, és nem csak annak a rövid időintervallumnak szólj, amikor éppen alkotunk, színpadon állunk. Szeretnénk, hogy évek múlva is visszahallgassanak minket, és hogy akár hosszú évekkel később mondjuk egy nagyon energikus, kompakt, jó koncepcióval kitalált albumot kapjon a hallgatóság, legyen szó régi rajongókról, vagy újakról. Szeretnénk, hogy minél több felfedeznivalót találhassa15

INTERJÚ

nak benne később, és bár van sok maradandó egyszálgitáros, tök egyszerű dal, hiszen azért elsődlegesen az energiáról szól ez, sokan ezért is próbálnak sokan minél komplexebb dolgokat lerakni az asztalra. Szeretjük magunkat a legjobb oldalunkról megmutatni, vagy az adott dalt a lehető legjobb formájában megörökíteni. Aztán vannak olyan szituációk, amikor rá kell jönnünk, hogy a polírozás el is vehet a zene varázsából. Ott van például Paul McCartney Blackbird című dala. Most, 2021-ben nem tudom eldönteni, mit tesz hozzá az, hogy valaki jól hallhatóan üsse a tempót a felvételen a lábával? Lehet, hogy egy másik felvételen nem is szerepelt ez, de valahogy mégis így kerek a dal, lehet, hogy így volt a legjobb a sodrása. Vannak dalok, amelyek így, a maguk kis furcsaságaival együtt tökéletesek, így hordoznak rettentő pozitív energiát, így tudnak ütni, a maguk megismételhetetlenségében. Sokszor mi is azon kapjuk magunkat, hogy úgy érezzük, csinálhattunk volna ezt-azt másképp egy koncerten. A többiek meg ilyenkor nem is értik, hogy miért agyalunk ezeken a dolgokon, mert igazából felesleges: az akkori flow-ban úgy volt jó, úgy szaladt ki természetesen a zene. Nekem is időbe telt elfogadnom, hogy nem érdemes annyira szigorú szemmel néznünk magunkat. És persze egy stúdiófelvétel során ott a lehetőség arra, hogy akár többször nekifussunk egy felvételnek, hogy klassz szövegekkel, tiszta hajlításokkal, tökéletes zongorafutamokkal tudjuk megörökíteni az utókornak az adott dalt. DSZ: Szóba került, hogy a koncertek improvizációs jellege miatt minden résztvevő új oldaláról mutatkozhat be a Random Tripben. Mi az, ami ezen kívül a produkció vonzerejét adja? DJ: Mindig olyan konstellációnak lehetünk szemtanúi, amit nagy eséllyel sem előtte, sem utána nem fogunk látni. Néha úgy tűnhet, hogy az adott előadóknak semmi keresnivalójuk nincs egymás mellett, de az esetek 95%-ában bebizonyosodik, hogy még egymástól látszólag távol eső dolgok között is lehet erős zenei kapocs – az a láthatatlan energiaszál, ami miatt valami különleges megszülethet. A közönség nemcsak a zene megszületését követheti végig, hanem azt is, hogyan engedik be ezek a zenészek saját világukba a többieket, és ezzel egy időben hogyan nyernek bebocsátást mások dimenziójába úgy, hogy első látásra nincs közös nevező közöttük. Sokszor el szoktam mondani, de a legmeglepőbb felállások, a homlokegyenest más műfajban utazó emberek tudnak a legizgalmasabb koncertekkel előrukkolni. Ilyenkor annyira távolról indul mindenki egymás felé, hogy szerintem hatványozódik a nyitottság a zenészek között. Nem abban áll a Random Trip ereje, hogy mindig a lehető legnagyobb neveket hívjuk el. Egy focis párhuzammal élve attól, hogy egy csapatba rakjuk a legnagyobb sztárokat, még nem biztos, hogy maga a csapat jó lesz. Külön-külön lehet, hogy mindenki hatalmas tehetség, de nem biztos, hogy jó lesz a kémia köztük. Ugyanígy egy nagy név még nem garantálja a legjobb zenei íveket, az egymásra való reagálás képességét. Ezt néha a szervezőknek is nehéz elfogadniuk, ami persze érthető, hiszen a nagyobb nevek nagyobb közönséget vonzanak. DSZ: Hangzott már el ilyen igény? DJ: Volt, hogy három-négy olyan mainstream előadóra próbáltak rábeszélni minket, akik még nem vettek részt a sorozatban, és akikről nem igazán tudjuk, mennyire lennének nyitottak erre. Általában jobban szeretjük azt a forgatókönyvet, hogy új résztvevőként egy-két olyan zenészt hívjunk, akiről tudjuk, hogy tudják és szeretik ezt csinálni, nyitottak szakmailag a többiekre. Sokaknak ebben a helyzetben megnyugtató, ha ott van valaki, akit ismernek, akinek a jelenléte megnyugtató, vagy inspiráló. Nagyon bátor és becsülendő vállalkozás lenne úgy kiállni, hogy senkiről nem tudjuk, egyáltalán megy-e neki az ilyesfajta 16

A homlokegyenest más műfajban utazó emberek tudnak a legizgalmasabb koncertekkel előrukkolni

„

rögtönzés, de nagyon-nagyon kemény mély víz egyben. Ha hét emberből ketten először jönnek Random Tripre, akkor a másik öt, akinek már van rutinja ebben, tudja őket is húzni, ha kell. Persze attól, hogy valaki egész életében repertoárt játszik, vagy akár még a konferálásokat is megtervezi, nem lesz rosszabb zenész, mint az, aki spontán a színpadon. Ez nem verseny. Beethoven is ezerszer átírta a műveit, hogy a lehető legtökéletesebb változat maradjon meg a végén, Mozartból meg csak úgy kiszaladtak az ötletek, és ha új gondolatai voltak, legfeljebb új darabot írt. Ettől még egyik sem rosszabb szerző a másiknál. Pásztor Anna fülét például kilenc évig rágtam, amíg sikerült rávennem a közreműködésre. Ő úgy érezte, hogy inkább a tíz évvel ezelőtti énjének szól a felkérés, amikor sokkal nyitottabb volt a freestyle-ozásra, miközben ma már például más módszerrel írja a szövegeit. Aztán ő is rájött, hogy a

történet ennél sokkal egyszerűbb. Nem elvárás a rapperek részéről sem, hogy szigorúan az adott pillanatban rögtönözzék a szövegeiket, közülük is van, aki mondhatni egy friss zenei alapra érkező remixként gondol az adott helyzetben előrántott, akár tizenéve írt szövegére. DSZ: A Random Trip nemegyszer állított már közös színpadra más-más generációból származó zenészeket. A fiatalabb előadók felé mennyire tudtok nyitni? DJ: Fontos, hogy legalább alapszinten képben legyünk mindazzal, ami zeneileg mostanában történik a világban. Nem muszáj az aktuálisan népszerű stílusokat elektronikus formában lekövetnünk, de legalább hangulatukat, sodrásukat tekintve érdemes lenne beépítenünk a saját világunkba, akár akusztikus hangszerek segítségével. Nyilván az is érthető, hogy azok az előadók, akik esetleg hosszú ideje kitartanak a saját eszköztáruk mellett, nem feltétlenül akarnak már ennyire elmerülni a zenék vegykonyhájában, és úgy érzik, hogy akkor adnak egy legtöbbet a koncerten, ha szívből játsszák azt, amivel azonosulni tudnak. Más meg abban hisz, hogy kéthetente új hangszíneket programoz be a szintetizátoron. Szerintem az is dolgunk, hogy nyissunk a fiatalabb generáció felé, pláne, hogy maguk a zenei stílusok is változnak. Tíz éve a pop-rock zene mondjuk a Kings of Leon volt, de a mai huszonéveseknek már lehet, sokkal inkább Machine Gun Kelly. Húsz évvel ezelőtt a punk attitűd mondjuk a Green Day volt, de az a hozzáállás ma akár teljesen más hangszerelésű zenében fedezhető fel. Fontos, hogy új hazai előadókra ne úgy tekintsünk, ahogy ránk tekintettek kezdetben sokan, hogy „mit akarnak ezek itt?!”. Ma a mi kortársaink közül is sokaknak megemelkedik a szemöldöke, ha hallják mondjuk Dzsúdlót, vagy Azahriah valamely számát, holott nekik sokkal jobban sikerült magyarra átültetni valami nagyon amerikait, mint mondjuk sokunknak. Tudnunk kell nyitni olyan előadók, vagy stílusok felé, akik, vagy amelyek nekünk is új terepet jelentenek. Legfeljebb egyszer-kétszer kicsit elvérzünk majd, de az is lehet, hogy közelebb kerülünk majd egymáshoz. És nyilván mi is örülnénk annak, ha ránk találnának olyan fiatal előadók, akik nyitottak arra, hogy akár egy Random Trip keretein belül megmutassák magukat egy eddig ismeretlen oldalukról. Más kérdés, hogy ennek néha technikai, zenei akadálya van. A hálószobapopnak megvan az az előnye, hogy nagyon intim zenékkel rukkolhatnak elő olyan fiatalok, akikről nem is gondolnád, hogy zeneszerzők, előadók tudnak lenni. Viszont előfordul, hogy mondjuk színpadon, az élő hangszerek intenzitása, hangos dobolás mellett képtelenek megfelelő hangerőn énekelni, mert ahhoz vannak szokva, hogy a szobában, az ágyuk mellett egy laptopba bedugott mikrofonba énekelnek. DSZ: Legközelebb hol láthat titeket a közönség? DJ: Most elsősorban a Várkert Bazárban december 30-án megrendezett előszilveszteri koncertre fókuszálunk, ahol a régi Tabán-hangulatot szeretnénk megidézni. Ez a koncert kiváló lehetőség lesz egy generációs találkozóra, hiszen három igazi zenészlegenda áll velünk színpadra Tátrai Tibor, Karácsony János és Solti János személyében. Igazi kuriózum lesz ez az este, hiszen technikai okokból eleve ritkán látható két dobfelszerelés a színpadon, másrészt nekem személyesen is óriási megtiszteltetés, hogy Solti János elfogadta a felkérésünket. Ő maga is játszik majd a Random Tripen belül, és lesz olyan is, amikor ketten dobolunk. A fiatalabb generációból már biztosan ott lesz a Parov Stelarból ismert Lylit, illetve Nagy Kristóf, a Seven Seconds In The Future improvizációs kollektíva gitárosa és vezetője, szóval mindenképpen érdekes zenei találkozásra számíthatunk. ≠ INTERJÚ: KOVÁCS ATTILA NYITÓKÉP: DOBOS TAMÁS, KONCERTFOTÓK: LÁNYI KRISTÓF

INTERJÚ

MAJOR ESZTER I SZÖVEGÍRÓ

EGY RANDI IZGALMÁVAL NEKIÁLLNI AZ ÍRÁSNAK Major Eszter, Az év szövegírója Artisjus-díj idei tulajdonosa a zene és a szavak örök szerelmese. 24 éve sorsszerűen csöppent bele a dalszövegírásba az Unisex első lemezének születésekor, azóta pedig a hazai popszíntér számtalan szereplőjével dolgozott, a Hooliganstől kezdve Szekeres Adrienig. Különleges érzékkel térképezi fel az előadók gondolatvilágát. Több gyerekverskötet és egy gyereklemez szerzője. Interjúnkban sokszínű szakmai életútjának mérföldköveiről mesélt. Dal+Szerző: Orvosnak készültél, konduktori és tanítónői végzettséged van, mégis „megtalált” a dalszövegírói hivatás. Hol kezdődik a történet? Major Eszter: Az általános iskolában Zsoldos Béláné, Ibolya néni volt az énektanárnőm – ő a mai napig élen jár a tehetséggondozásban, és az én terelgetésemben is aktívan részt vett. A kamarakórus tagjaként hétköznapinak tűnt, hogy a rádióban vokálozunk, vagy hogy Huzella Péter és Rigó Béla Tündériskola című musicaljét adjuk elő az iskolanapon. Pedig ez mekkora kiváltság volt! Szóval nagyon hamar bekerültem a zenei közegbe, csak ennek akkor még nem fogtam fel a jelentőségét. A másik meghatározó dolog, hogy gyerekkoromtól kezdve, bármi bajom volt, arról verset írtam. Most is gyakran rímekben gondolkodom. Apukám folyamatosan szóvicceket gyárt, így mondhatni a szavak bűvöletében nőttem fel. Emellett állandóan olvastam és szavalóversenyekre is jártam. Nagyon lámpalázas voltam, de azt éreztem, hogy mennem kell, és meg kell mutatnom, mit jelentenek egy kisgyereknek a nagy költők gondolatai. DSZ: Tehát már ekkoriban nagyon erős volt benned a zene és a szöveg szeretete. ME: Igen, egyfolytában fordítottam a kedvenceim szövegeit, anyukám volt a szótáram. A magyar zenekarok dalszövegeit is ekkor kezdtem felfedezni. A zene és az irodalom volt a legnagyobb mentsváram. Sok koncertre jártam már a gimnázium alatt, és állandóan szólt a fülemben valami. Jókor találkoztam a gimnáziumi magyartanárnőmmel, Imre Flórával is, akire a mai napig számíthatok szakmai kérdésekben. Lator László tanítványa volt, az ő fantasztikus egyetemi gyakorlatait csempészte bele a mi nyelvtanóráinkba is, így kicsit olyan, mintha engem is maga Lator tanított volna. DSZ: És hogyan érkezett az életedbe a dalszövegírás? ME: Egy nap Flóra feladta szorgalminak, hogy különböző antik verslábakra kell verset írni szorgalmi ötösért. Ontottam magamból a verseket, annyira élveztem, hogy a szünetekben másokét is megírtam. Végre igazi formába önthettem a gondolataimat! Valójában, amikor megkaptam az első dalt, amire szöveget kértek tőlem, pont ugyanezt csináltam: hallás után leírtam a hosszú és rövid szótagokat, és arra írtam egy „verset”.

DSZ: Hogy lehet, hogy a pályaválasztásnál mégis annyira elterelődtél az irodalomtól? ME: Mindentől függetlenül, amióta az eszemet tudom, orvos szerettem volna lenni, azért, hogy segíthessek az embereknek. Csak hát a reál tárgyak nem voltak az erősségeim. Az osztályfőnököm, Gara Panni néni, akinek szintén sokat köszönhetek, megkérdezte, hogy komolyan gondoltam-e az orvosi hivatást, vagy el tudom képzelni, hogy máshogyan segítsek az embereken. Tőle hallottam először a Pető Intézetről. Elmentem a nyílt napra, és ott ragadtam. A szolgálatkészséget, ami bennem van, ott jól tudtam használni, de lelkileg annyira megviselt a beteg gyerekek mindennapi közelsége, hogy alig tudtam befejezni az iskolát. A sors úgy hozta, hogy pont az államvizsgám idején készült az első Unisex-lemez, én pedig ott lehettem a stúdióban Szekeres Adrien barátnőjeként. Akadt egy kérdés, de mivel akkor még nem volt mobiltelefon, nem tudták elérni a dalszövegírót. Gyorsan ki kellett javítani a dalszöveget, én pedig nem akartam beleszólni, de belül hallottam a megoldást. Minden, amit előtte megtanultam, ekkor állt össze egy egésszé. Utána Adrien többször is bele-belevont a folyamatokba, 19

INTERJÚ

majd egyszer csak Erdélyi Laci megkérdezte, hogy nem próbálnék-e meg egy egész szöveget megírni. Nagyon izgultam, de elvállaltam. DSZ: Melyik a legelső, ami már teljes egészében a te munkád volt? Hány éves voltál? ME: Az Unisex Száguldj velem! című dala, és 22 éves voltam. Emlékszem, hogy anyukámmal Pozsonyból jöttünk hazafelé, és a rádióban bemondták, hogy ez a felvétel következik... Az hatalmas mérföldkő volt az életemben. DSZ: Érdekes, hogy a korábbi hivatásaidhoz szükséges empátia, pszichológia, segítő szándék benne van ebben is. ME: Igen, ez már bennem is megfogalmazódott. Akkor vált teljesen bizonyossá ez a párhuzam, amikor épp a legtöbbet írtam, és elkezdtem érezni belül, hogy hiányzik valami. Zavart az érzés, hogy futószalagon mennek a dalok, és én mint egy gép, mindennap kidobom a „tökéletes” verseket a belém dobott szavakból. Már olvasni sem volt időm, annyit írtam. Nem tudtam visszatöltődni. És akkor megkértem valakit, aki sokkal okosabb nálam, hogy mondja meg nekem, hogy mit veszítettem el. Azt válaszolta, hogy számomra a szövegírás egy szolgálat, és épp kezdem elveszíteni az eredeti, igazi motivációmat. Ezután elkezdtem másképp nézni az alkotásra, kevesebbet és nagyobb kihívásokat vállalni, hogy helyrebillenjen a lelki békém. Megértettem, hogy sokak számára szellemi táplálékot jelentenek a dalszövegeim, és ez hatalmas felelőség. Mivel az én életemet átszövi a szellemiség keresése, rájöttem, hogy az is a szolgálat része, ha azokat a gondolatokat, amiket például az Új Akropolisz Filozófia Iskolában tanultam, és nekem segítettek a nehéz élethelyzetekben, popszövegek formájában tovább tudom adni másoknak. Ez a felismerés visszavitt az alapokhoz, és új erőre kaptam. DSZ: Akkor azért is a popzene felé indultál el, mert az nagyobb tömegekhez elér. ME: Nem volt tudatos döntés, hogy merre induljak. Jöttek a felkérések egymás után, és benne találtam magam a kellős közepében. Megkaptam a demókat, leültem beszélgetni a szerzőkkel és az előadókkal, hogy mi az, amit el szeretnének mondani a dalukkal, én pedig megfogalmaztam ezeket a gondolatokat. Azt mondják, hogy sokszor megérzek a szavaik mögött olyan összefüggéseket, amiket talán ők még nem is tudatosítottak magukban. Szerintem emiatt is tudtam benne maradni a szakmában. Nem arról akarok beszélni a dalszövegekben, ami engem épp foglalkoztat, hanem próbálom a legjobban személyre szabni mindegyiket. DSZ: És ha elkap egy alkotói „válság”, mi a recepted? ME: Volt ilyen az életemben néhányszor. Szorongva például elég nehéz alkotni. Akkor akarni kell, írni kell mindenáron, mert engem maga az alkotás húzott ki mindig a gödörből. Az a semmihez sem hasonlítható folyamat, amikor megszületik a szöveg és a dal egysége. Fantasztikus érzés, amikor az ember „elcsíp” egy dalt. Amikor megvan az úgynevezett bemondás, az esszencia, a vezérfonál, akkor én már kicsit hátra is szoktam dőlni, mert az a szöveg már a markomban van. Persze utána jön még a nagyobb része a munkának, de az már annak a tudatában, hogy minden oké lesz. DSZ: Ezen a téren voltak mentoraid? ME: Az ember egyedül megy az úton, de azért mindig jön segítség. Egyszer például kaptam egy tanulságos kritikát Orbán Tamástól. Azt mondta, hogy csodásak a gondolataim, de slendrián a ritmikám, mire én azt válaszoltam, hogy akármennyire erőlködöm, jelenleg ennyit tudok. Rávilágított, hogy megrekedtem egy szinten: a szókincsem nőtt, 20

Nem volt tudatos döntés, hogy merre induljak. Jöttek a felkérések egymás után, és benne találtam magam a kellős közepében.

„

de a ritmusérzékem lemaradt mögötte. Rosszulesett, de nagyon hálás voltam neki. Ha huszonévesen megírsz néhány dalt, és rögtön a rádióban hallod vissza, ki az, aki ne bízná el magát? Akkor beláttam, hogy eljött az ideje, hogy a nagyoktól tanuljak. Elkezdtem vizsgálni, hogy mitől működnek mások szövegei, és újra elővettem az irodalomkönyveket és az időmértékes verselést is. Voltak mélypontok az évek alatt, és előfordult, hogy nem tudtam, hogy azért akadok-e el, mert épp nem érzem jól magam a bőrömben, vagy azért, mert már mindent kiírtam magamból. Ilyenkor mindig jött olyan előadó vagy felkérés, ami által megtanultam egy kicsit máshogy hozzáállni az egészhez: vagy nagyobb alázattal vagy épp több lazasággal. DSZ: Az anyasággal valamilyen szinten átlépsz a „másik oldalra”, amikor a zenekaroddal előadod a gyerekdalokká varázsolt verseidet. Milyen érzés ezekkel fellépni?

INTERJÚ

ME: Az az igazság, hogy az elején nagyon féltem, és minden koncert után azt éreztem, hogy erre nem álltam készen. De aztán jött egy véletlen áttörés. Korábban csak egy dalt énekeltem a koncerteken, az én feladatom az volt, hogy a dalok között meséljek a gyereknek, és így felfűzzem a dalokat egy történetre. A „lánydalokat” Volkova Kriszti, a „fiúdalokat” pedig Tarr Dávid énekelte. A Covid miatt Dávid külföldre ment, így nem maradt más választásom, mint hogy megtanuljak előadni több dalt is. Magyar Hajnal, az énektanárom segített ebben, akivel egy éve hozott össze az élet, amikor épp azt éreztem, hogy mennyivel hatékonyabban tudnék írni, ha énekes szemmel is rá tudnék nézni a dalokra. Bár sosem vonzott, de ekkor megtaláltam a helyemet a színpadon. És visszatérve a másik oldalhoz, annyira örülök, hogy egy olyan zeneszerzővel dolgozhatok, aki vissza tudja adni a verseim hangulatát a zenéjével. Dusík Gáborral nagyon jó a közös alkotás. DSZ: A dalszövegíráshoz visszatérve, ahogy az ének terén fejleszted magad, úgy fejlődsz abban is? ME: Remélem! Mindig fejlődhet a ritmusérzék, a zenei memória, és rengeteget lehet fejlődni szókincsben is. És ott van a kutatómunka, amihez a kezdetek óta ragaszkodom. Most több olyan felkérést is kaptam, ami visszavisz a két világháború közötti időszak zenei világába. Nekem is a kor hangulatába kellett belebújnom, antikvár könyvek, kottás albumok segítségével, így végül úgy érzem, hogy hiteles sanzonok születtek. Szerintem az alkotás nem úgy működik, hogy az ember leül, becsukja a szemét, és majd jön valahonnan a „megoldás”. Az intuíció erőfeszítés eredménye, ezt Sztravinszkij tökéletesen megfogalmazta: „Ahogyan ’evés közben jön meg az étvágy’, úgy hozza meg a munka az ihletet”. Vannak praktikáim, például kerülgetni a dalt pár napig, hogy végül már annyira kíváncsi legyek rá, mint egy randi előtt a másikra. Lehet lelkileg, szellemileg készülni, megfelelő állapotba kerülni az első találkozásra. Ha az ember a szívét-lelkét beleteszi az előkészületekbe, akkor jön az a szikra, és azzal együtt a fejlődés lehetősége. DSZ: Van olyan dal-szikrád, ami nagyon emlékezetes? ME: Egy Hooligans-dalnál valahogy nagyon egyértelműen megéreztem, hogy arról kell szólnia, hogy milyen érzés lehet elveszíteni egy édesapát. Ez lett az Apám című daluk. Sok szerzeménynél nem is emlékszem, hogy hol, hogyan írtam meg, folyik ez élet, és egyszer csak kész vannak. Jé, ezt a részt a játszótéren, ezt otthon, ezt séta vagy főzés közben írtam – utólag rakom össze. De van egypár, aminél kristálytisztán megvan a pillanat – érdekes, hogy ezek lettek a kedvenceim vagy a közönség legnagyobb kedvencei. Ezek voltak a legihletettebb pillanataim. Pedig pont fordítva gondolnám: hogy ezekre nem kellene emlékeznem. Ilyen a Kicsi szív Szekeres Adrientől, Az igazi Janicsák Vecától, a Boldogság utca 100. Wolf Katitól vagy a Nincs semmi másom Kökény Attilától, a versek közül pedig a Rügy és a Szivárvány. DSZ: A dalszövegírás megmaradt amellett, hogy most gyerekdalokban is utazol? Min dolgozol most? ME: Persze, megmaradt, többek között a Kökény Attila és a Pátria zenekarral dolgozom most együtt. Illetve filmes munkám is van: készül egy film Karinthy Frigyes és Böhm Aranka életéről, ahhoz írunk dalokat Sebestyén Áronnal. Emellett javában készül a második gyereklemez, és jön majd a következő verseskötetem a Napraforgó Kiadónál, most vagyunk túl az utolsó korrektúrakörön. ≠

ℹ MAJOR ESZTER

Szövegírói tevékenységét 1997-ben kezdte Szekeres Adrien és az Unisex zenekarral, és azóta minden fontosabb hazai előadónak írt dalszöveget. A munkamódszere az azonosulásban rejlik. Nagyon fontosnak tartja, hogy a dal és az előadó között erős legyen a kapcsolat, ezért a dalszerzési folyamat előtt próbálja megismerni az adott énekest. A dalszövegei ezáltal tökéletesen illeszkednek az előadó stílusához és a dal hangulatához. Dolgozott már többek között a Hooligans, Wolf Kati, Zséda, Dobrády Ákos, Szekeres Adrien, Tóth Gabi, Janicsák Veca, Király Linda, Keresztes Ildikó, Bereczki Zoltán, Lola, Tóth Gabi, Takács Nikolas, Kovácsovics Fruzsina, Tabáni István, Fekete Dávid, Cserpes Laura, Nyári Lányok, Kökény Attila, Vastag Csaba, Vastag Tamás, Tolvai Renáta, Kocsis Tibor, Csobot Adél, Dolhai Attila, Völgyesi Gabi, Antal Timi, Arany Timi dalain. Saját gyereklemezét 2018-ban adta ki.

VINYL RECORD TOP10 SLÁGER HA ZENE SZÓL (VIVA COMET ALLSTARS) ŐRIZD AZ ÁLMOD (VASTAG TAMÁS ÉS CSABA) ILLÚZIÓ (HOOLIGANS) KÜZDJ AZ ÁLMODÉRT (HOOLIGANS) LÁSD A CSODÁT (KOCSIS TIBOR) APÁM (HOOLIGANS) MOZDULJ MÁR (LOLA) SZÍVEMET ADNÁM (TÓTH GABI)

INTERJÚ: STESZKÓ ZSANETT FOTÓ: KISS KRISZTI

ÉLD ÁT (NYÁRI LÁNYOK) ÉLJ A MÁNAK (LOLA)

BELSŐSÉG

ISRC-KISOKOS

MINDEN, AMIT AZ ISRC KÓDRÓL TUDNI ÉRDEMES Aki szeretne igazán jó gazdája lenni szerzeményének, az ne felejtse el megadni az ISRC kódját az Artisjus Szerzői Információs Rendszerében. Különösen az online lejátszások esetében lényeges a kód megosztása az Artisjusszal, hogy az elhangzások egyértelműen beazonosíthatóak legyenek. Szerencsére már egyszerűen leszűrhetőek a SZIR-ben azok a dalok és zeneművek, melyeknél hiányzik ez a fontos adat. 22

BELSŐSÉG

mi az az isrc kód?

és ha nincsenek meg a kódok?

Ahogyan egy embert egyedileg beazonosít a személyiigazolvány-száma, vagy egy könyvet az ISBN-száma, ugyanúgy a zenei felvételeknek is szüksége van egy egyedi azonosítóra. Az ISRC (International Standard Recording Code) egy szerzeményről készült konkrét hangfelvételt azonosít. Ezt a kódot az elkészült hangfelvétel jogtulajdonosa (általában a kiadója) maga osztja ki a felvételnek.

Ha a műveiről készült hangfelvételek ISRC kódjait nem ismeri, illetve még nincsenek is ilyen kódjaik, a hangfelvétel kiadójától, vagy a művet kezelő online aggregátortól lehet elkérni a kódokat. Ha a szerző rendelkezik a hangfelvétel tulajdonjogával, maga is rendelhet ISRC kódot a hangfelvétel mellé. Az ISRC kódot – nemzetközi szabvány lévén – a hangfelvétel-kiadók nemzetközi szövetségétől (IFPI) kell igényelni. Az IFPI az igénylésre egy ún. kódtartományt küld. Innentől a hangfelvétel jogtulajdonosának (pl.: kiadó, szerző, aki a hangfelvétel útját egyengeti) feladata, hogy az egyes szerzemények konkrét hangfelvételeihez kódokat osszon ki az IFPI által megadott kódtartományon belül, ezeket nyilvántartsa, és a jövőben következetesen használja a hangfelvételek beazonosítására. Digitális szerzői kiadás esetén a hangfelvételt terjesztő aggregátor is kioszthatja az ISRC azonosítót, ha a szerzők – akik ez esetben hangfelvétel jogtulajdonosai is – ezt nem tették meg. ≠

miért fontos, hogy az artisjus ismerje a kódokat? Ha az Artisjus ismeri egy adott dal, zenemű ISRC kódjait, akkor ez az adat végső soron elősegíti a nyilvános elhangzásokért járó szerzői jogdíjak gyorsabb kifizetését. Az ISRC ugyanis megkönnyíti a zenemű vagy a dal beazonosítását, miután értesítést kapunk a szerzemény nyilvános lejátszásairól. Különösen az online elhangzások esetén fontos, hogy ismerjük a hangfelvételek ISRC kódjait. Ellenőrizze az azonosítók meglétét! Az Artisjus online rendszerében (SZIR) a Művek menüpontban már egy kattintással leszűrhető, mely szerzeményekhez nincs megadva még egyetlen ISRC kód sem.

hogyan lehet megadni a kódokat a szir-ben? Az Artisjus online rendszerébe az ISRC kódot fel lehet vinni a mű bejelentésekor, amennyiben már valaki kész, közönségnek szánt hangfelvételt tölt fel az adatbázisunkba, és a jogtulajdonosa az ISRC kódot is kiosztotta neki. ISRC kódokat utólag, a SZIR „műkiegészítés” funkciója segítségével is fel lehet vinni adatbázisunkba. Műkiegészítéskor több ISRC kód megadására is lehetőség van, hiszen egy szerzeményről több hangfelvétel is készülhet (pl. élő vagy áthangszerelt verzió) akár több énekes vagy zenekar előadásában. Az ISRC kód mellett mindig fel kell tüntetni a hangfelvétel címét és előadóját is.

–AJM– FOTÓ: ISTOCK

ℹ hogy néz ki egy isrc kód? Az ISRC kód egy 12 karakterből álló kód, ami a következő elemekből áll össze: országkód (2 karakter), regisztráló kódja (3 karakter), az adott év utolsó 2 számjegye (2 karakter) és a hangfelvétel kiosztott kódja (5 karakter).

HU – XXX – 21 – 00001

credits due Az ABBA együttes alapítója, Björn Ulvaeus küldetésének tekinti, hogy a dalok alkotói hozzájussanak az őket megillető elismeréshez és díjazáshoz. Az Ivors Academyvel és a Music Rights Foundationnel közösen indította el a Credits Due kampányt, melynek célja egyszerű: minden hangfelvételhez a megszületése pillanatában rendeljék hozzá az összes lényeges metaadatot, ügyelve ezek pontosságára. A metaadatokat aztán a hangfelvétel kiadója a dallal együtt eljuttatná a szolgáltatókhoz, amelyek katalógusába a felvétel bekerül. Így amikor a felvételt felhasználják, akkor a szolgáltató rögtön tudhatná, hogy kik a jogtuladonosok, és milyen arányban részesülnek a keletkező jogdíjból.

„Meg szokták kérdezni tőlem, hogy ez most miért nincs így, és erre nem tudok mit mondani. Szerencsére már sokan most is dolgoznak a problémák megoldásán” – mondta Ulvaeus. A Credits Due szerint a hangfelvételekhez a következő öt metaadatot kellene hozzárendelni az elkészülés pillanatában: • a hangfelvételt azonosító kód: isrc • az alkotókat azonosító kódok: ipi, ipn, isni • a szerzeményt azonosító kód: iswc • a dal címe és alternatív címei • az írók, előadók, producerek és közreműködők nevei

ZENEIPAR

PATRICK ROSS I BUSH

NE ROHANJ EGY ÚJ PLATFORMRA CSAK AZÉRT, MERT AZ ÚJ Két kerekasztal-beszélgetésen is részt vett Patrick Ross, a Music Ally egyik vezetője (COO) a 2021 októberében ismét megtartott BUSH konferencián. A londoni cég a zenei marketing területén igen ismert; kampányok szervezése mellett szakmai képzéseket tartanak, iparági eseményeket szerveznek, informatív honlapot működtetnek. Patrick Ross 2007 óta dolgozik a zeneiparban; sokáig a Kobaltnál, majd az AWAL-nál foglalkozott digitális marketinggel, vezető pozíciókban. D+SZ: 2007 óta dolgozol a zeneiparban, és ezalatt rengeteg mélyreható átalakulást és rengeteg múló trendet láthattál. Mit gondolsz, azok közül az újdonságok közül, amikről manapság a legtöbbet beszélnek, melyik lesz az, ami hosszú távon velünk marad, és melyik az, amelyik úgy végzi, mint mondjuk a „minden zenekar csináljon saját appot” trend? Patrick Ross: Mindig azt szoktuk tanácsolni az ügyfeleinknek, hogy legyenek türelmesek, ne rohanjanak a legújabb platformra csak azért, mert az a legújabb platform. Legyenek óvatosak, és elsősorban azt nézzék, hogy az adott platformon megtalálják-e a rajongóikat. Ha igen, akkor menjenek oda; de azzal nem érdemes próbálkozni, hogy a rajongókat valahonnan máshonnan próbálják odaterelni egy új helyre, csak azért, mert most éppen az ígéri azt, hogy „ez lesz a megoldás mindenre”. Túl sokszor láttam már, ahogy az emberek rengeteg időt és energiát beleölnek valamibe, ami aztán nemsokára el is tűnik. Amikor elkezdtem a zeneiparban dolgozni, még a MySpace korát írtuk; aztán mindenki átment a Facebookra, aztán az Instagramra, ami már szintén elérte a stagnáló korszakát… De az igazán fontos nem a platform, hanem az, hogy felépítsél egy maradandó rajongóbázist, olyan emberekből, akik nem a platformokhoz, hanem hozzád kötődnek, mert az előbbiek jönnek és mennek. Ami az egyes technológiát illeti: sokan úgy gondoltuk, hogy mostanra a VR sokkal nagyobb lesz, mint amekkora valójában lett. De mostanában a metaverzum koncepciójával és a videojátékokkal összekapcsolódva ismét megélénkülni látszik ez a terület, rengeteg

startup foglalkozik vele, és egyre több embernek van headsetje. Az NFT-nek az az alkalmazása, amiben sokan a gyors meggazdagodás ígéretét látták, mára a kifulladás jeleit mutatja, de lehet, hogy ettől még lesz ennek a koncepciónak hosszú távú felhasználása is. D+SZ: A marketingben megkerülhetetlen a TikTok témája. Vannak, akik szerint ez egy egészen új paradigmát jelent, hiszen itt a felhasználók már nemcsak passzívan nézik a videókat, hanem ők maguk is alkotnak. Egyetértesz ezzel? Marketing szempontjából mi a legnagyobb kihívás a TikTokon? PR: Ebben van valami. A TikTok azért alapvetően egy szórakoztató média, aminek a zene mindig is része volt. Persze azt is látjuk, hogy – ahogy korábban is – más, korábban létező nagy platformok elkezdik lemásolni a TikTok legfontosabb jellemzőit. Marketinges szempontból az az érdekes, hogy voltak olyan ügyfeleink, akik maguk soha nem voltak ott a TikTokon, mégis nagyon sokat segített nekik egy ott berobbanó táncőrület. Ilyenkor azt kell felismerni, hogy ez komolyan ki tudja lőni a számokat egy rövid időre, de a lényeg az, hogy ezt jól meg tudjuk ragadni, hosszabb távon le tudjuk kötni a figyelmet, tehát valódi rajongókat szerezzünk. De persze ha van kedved rövid videókat csinálni, és a rajongóid ott vannak a TikTokon, akkor menj oda te is – de ha nem jön neked természetesen a tiktokozás, akkor inkább a szélesebb kontextusra figyelj. Minden tartalomtípusnál el kell dönteni, hogy az adott platformon jól érvényesülő formátumok fekszenek-e neked művészként, vagy sem. 25

ZENEIPAR

D+SZ: Vagyis megérkeztünk az autentikusság központi kérdéséhez. PR: Igen, az autentikusság egyre fontosabb lesz. Nézd csak meg, miért stagnál az Instagram: annyi lett a marketingcélú üzenet, hogy az emberek belefáradtak. A Z generáció pedig nem olyan, mint a korábbiak – például a szüleim még mindig használják a Facebookot, mert azt megismerték, megtanulták. De a Z generáció nem ilyen, hanem nagyon gyorsan átugrik az egyik helyről a másikra, ahol megtalálja azt, amit keres. Ami azt jelenti, hogy a zenészeknek sem szabad ragaszkodniuk egy platformhoz, hanem azt kell keresniük, hogy mi az a felület, ahol autentikusan tudnak kommunikálni. (A streamszolgáltatók meglehetősen korlátozottak ebből a szempontból: ott van a zene, egy kép, egy szöveges névjegy.) Ez a digitális világban folyamatos kihívás, ami talán a fiatalabb generációk számára könnyebben jön. De ez nem feltétlenül igaz. Ott van például Nick Cave, aki soha nem volt igazán jelen a közösségi médiában, de a Red Hand Files – ahol beküldött rajongói kérdésekre válaszol – nagyon jól működik. Nagyon fontos, amiről sokan megfeledkeznek, a kontextus kérdése. Ha csak a zenédről posztolsz, egyfolytában azt promotálod, az unalmas, fárasztó lesz. Meg kell értened a kontextust: miért szeretnek a rajongóid, mi az, ami megfogja őket a zenédben? Ezt a valamit kell megjeleníteni autentikus módon a közösségi médiában. Ha mondjuk az ragadja meg a rajongókat, hogy foglalkozol a klímaváltozás kérdésével, akkor ez a téma nyugodtan megjelenhet a posztjaidban. Annál erősebb üzenet nincs, mint amikor azt látják, hogy annak a képnek, ami a zenéd alapján kialakult a rajongókban, megfelel az, amiről és ahogyan kommunikálsz. D+SZ: Amikor egy új ügyféllel találkozol, mi az első dolgod? PR: A közös munka elején azt próbáljuk meg felmérni, hogy miért zenél valaki, mi hajtja őt; mi az, ami foglalkoztatja a zenén túl, milyen ügyek fontosak számára; mik azok a területek, amiken a rajongók kapcsolódhatnak hozzá. Ezeknek a kérdéseknek nemcsak az a célja, hogy mi megismerjük a zenészeket, hanem az is, hogy ők maguk jobban megismerjék magukat. Ez segít abban, hogy jobban kommunikáljanak magukról – hogy ne abból álljon a jelenlétük a közösségi felületeken, hogy muszájból kiraknak ezt-azt, aztán figyelik, hogy mi az emberek reakciója. El kell gondolkodniuk azon, hogy hogyan 26

Meg kell értened a kontextust: miért szeretnek a rajongóid, mi az, ami megfogja őket a zenédben

„

tudják megjeleníteni magukat a zenén kívül is, hogyan tudnak hiteles „perszónát” kialakítani. D+SZ: Most jöttél először a régióba? PR: Igen, nagyon izgalmas, ahogy globalizálódik a zene, és a korábbinál jóval könnyebb átlépni a határokat – miközben fontos azért a helyi közönség számára is relevánsnak maradni. Azt látom, hogy Közép-Kelet-Európa igyekszik ebben lépést tartani, informálódni, tanulni, felmérni a lehetőségeket. ≠ INTERJÚ: RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: HORVÁTH ÁDÁM

INTERJÚ

MOLNÁR VIKTOR | ZENESZERZŐ

ENGEM AZ AKTUÁLIS DOLGOK INSPIRÁLNAK Egy olyan zeneszerző kapta 2021-ben az Artisjus Év Junior Komolyzenei Alkotója díját, aki – annak ellenére, hogy lírai, igazi művészi alkat – otthon érzi magát a XXI. század világában. Nemcsak hogy magabiztosan mozog benne, hanem abban élve, alkotva, pontosan tervezi jövőjét; mert látja annak előnyeit, lehetőségeit. Nem csupán önálló kompozíciókat ír, hanem népszerű műveket hangszerel át, reklámok, filmek zenei producere, színműveknél bábáskodik mint zenei előadó és tanácsadó. De attól sem retten meg, ha saját, nagyobb együttesre írt alkotásait magának kell dirigálnia. Dal+Szerző: Én úgy emlékszem, hogy a nevedet legelőször a Bartók Rádióban hallottam. Molnár Viktor: A legelső rádiós megjelenésem 2018-ban lehetett, az Arany János Zeneszerzőversenyen a Zeneakadémián. Ott zongorakíséretes dal kategóriában első díjat kaptam, de összességében nem volt eddig különösebben sok rádiós szereplésem. D+SZ: Viszont más tekintetben kifejezetten aktív vagy, gondolok arra, hogy meglehetősen rövid idő alatt sok versenyen lettél díjazott. MV: Onnan kezdeném, hogy 2019-ben végeztem a Zeneakadémián, tehát viszonylag friss diplomás vagyok. Addig is szerepeltem versenyeken kisebb-nagyobb sikerrel: de a már említett 2018-as Arany-verseny volt az első nagy eredmény. A verseny ugyanis országos volt, részt vehetett rajta bárki, fiatalok és idősebb kollégák egyaránt – ennek sikere erősen motivált, és valamelyest meghatározta a pályafutásom első néhány évét. A Zeneakadémia elvégzése után úgy éreztem, hogy valamit csinálni kell, a versenyzés pedig egy jó kapcsolatszerzési módszer, nemzetközi szinten is akár. Rendszeresen keresek versenyfelhívásokat, azokból szemezgetek, és eldöntöm, melyik az, ami a legtöbb hasznot hozza tanulmányi, kapcsolatszerzési, karrierépítési szempontból. A versenyekre elsősorban határidős munkaként tekintek: meghatározott körülmények mellett írhatok, amelyek vonatkozhatnak a darab hangszerelésére, tematikájára, stílusára és egyebekre. Tehát nem általam választott szabályok mentén kell helytállnom. Ha például életemben nem írtam három harsonára, akkor itt a lehetőség. D+SZ: Van ilyenkor egy külső füled, aki kvázi mentorál, vagy inkább beleszaladsz az ismeretlenbe, és utánamész a dolgoknak? MV: Egyértelműen az utóbbi.

D+SZ: Mennyire szereted saját kezedben tartani a folyamatot? MV: Ezt nagyon szigorúan veszem, nem tudom, hogy ez kívülről mennyire látszik. Próbálok minél kevesebbet hibázni, legyen szó a megírt művek színvonaláról, a tematikáról, hogy hova adom, kikkel játszatom, hol szólal meg, milyen visszhangja van, hallhatja-e ismét a közönség, vagy már nem fér bele, mert nem tartom elég jó munkának. D+SZ: 1993-as születésű vagy. Hogy látod, mennyire gondolkodnak hasonlóan zeneszerző kortársaid? MV: Lehet, hogy az én tájékozatlanságomból fakad, de nem igazán látok hasonló motivációjú szerzőket. Jelenleg a legnagyobb kérdésem az önmagam felé egyszerűen megfogalmazva, hogy a kortárs klasszikus zene, amit én inkább csak kortárs zenének hívok, kit érdekel vagy kit érdekelhet. Elég-e az érdeklődés megnyeréséhez az én motivációm, hogy a zeneszerzést a hivatásomnak tekintem, 29

INTERJÚ

illetve hogy amit közlésvágyamból fakadóan alkotok, meg akarom osztani a közönséggel? Keresem a hasonló módon gondolkodó kollégákat, az utakat, amelyek segítségével meg lehet ismertetni a kortárs zenét. D+SZ: Előadói oldalról viszont jó néhány állandó partnered van. MV: Igen, ugyanis vannak olyan előadók a korosztályomból, akik megbízhatók, és nagyon profin végzik a munkájukat. Ilyen például Szőcs Henrik zongorista, Németh Gábor hegedűművész, Mészáros Zsolt Máté orgonaművész, de mondhatom Bor Péter brácsaművészt is. Velük zeneakadémista korom idején jött létre a szakmai kapcsolat: rájuk mindig számíthatok, persze szerencsémre vannak még kiváló partnerek, de jelen esetben nem tudok mindenkit felsorolni. Mindig próbálom bővíteni ezt a kört jövőbeni projektek segítségével. D+SZ: Tulajdonképpen a hálózatépítésről beszélünk: ebből a szemszögből hol tart jelenleg a kortárs zene? MV: Valószínűleg sokan olyan sztereotípiákban gondolkodnak a kortárs zenéről, amelyek több évtizede alakultak ki és rögzültek, miközben a kortárs zene folyamatosan változik és átalakul. Ha már a korosztályomról volt szó, rengeteg tehetséges művészt ismerek, akik Magyarországon tevékenykednek, és akikkel nagyszerű dolgokat lehet létrehozni, amellett, hogy egyébként kiemelkedő képviselői a magyar zenei életnek, de elsődlegesen a közönséget, az érdeklődő közönséget kellene megtalálnunk. Szerintem egy idő után saját magát generálná és építené a hallgatóság. Ha tetszetős egy kortárs darab, az nem jelenti magától adódóan a színvonal csökkenését, egyszerűen olyan témát kell találni, ami érdekli az embereket. Engem az aktuális események, aktuális dolgok inspirálnak, azokból tudok zenét írni. Hogy milyen formailag a mű – sajnálom -, az szerintem magánügy, majd később a zenetörténészek kielemzik, és lelkesen elmesélik a tanítványaiknak, milyen összefüggéseket tártak fel. D+SZ: Nagykökényesről indultál, és feltételezem, már akkor is ilyen szerteágazó érdeklődésű kisfiú lehettél. Mi és kik formáltak azzá, aki jelenleg vagy? MV: Az, hogy most milyen ember és személyiség vagyok, arra természetesen erőteljes hatással van a neveltetésem, illetve az a vidéki környezet is, amiben 14 éves koromig éltem. Azon szerencsések közé tartozom, akik szerető és támogató családban nőttek fel. Viszonylag későn kezdtem zenével „irányítottan" foglalkozni, nyolcévesen iratkoztam be zeneiskolai előkészítőbe, ami azt jelenti, hogy kilencévesen kezdtem hangszert tanulni. A konziba is úgy nyertem felvételt zongoristaként, hogy fogalmam sem volt a zeneszerzésről, mindössze annyi, hogy mások darabjait játszottam. A konzi második évében, tehát tizedikesként kezdtem zeneszerzés órára bejárni, és onnantól kezdtem érezni azt, hogy azt az alkotói kényszeremet, ami már gyerekkoromban is jelen volt, azt itt kamatoztatni tudom. Gyerekként szerettem barkácsolni, rajzoltam, verseket írtam. Már akkor is a cél érdekelt, hogy létrehozzak valamit, és azt meg tudjam mutatni másoknak. Érdekelt, hogy ki mit gondol róla. A zongoratanárom, Entzné Tőkés Emese küldött be a zeneszerzésórákra, hogy az összhangzattant magasabb szinten sajátíthassam el. Dobszay-Meskó Ilona tartotta a zeneszerzés órákat, én pedig már egy-két hét után megírtam életem első – akkor még nagyon kezdetleges – darabját. Ili azt mondta, hogy elsőre nagyon jó. Ez eléggé motivált, bár magamtól is rájöttem, hogy a zeneszerzés milyen élvezetet nyújt, így gyorsan beszippantott ez a világ. Az más kérdés, hogy ez mennyi többletmunkával járt, hiszen egyszerre voltam zongorista és jártam a zeneszerzés szakra, ahol sokkal több 30

Keresem a hasonló módon gondolkodó kollégákat, az utakat, amelyek segítségével meg lehet ismertetni a kortárs zenét

„

óra volt, sokkal több és különbözőbb feladattal. Négy évig párhuzamosan jártam a két szakra. Viszont ott jöttem rá, mint zongorista, hogy vannak, akik ezt nálam sokkal jobban tudják csinálni. Leginkább kamarában szeretek játszani. D+SZ: Tehát inkább csapatjátékos vagy. MV: Igen. Én nem szeretem magam mutogatni, kicsit nyersebben fogalmazva, magamat mások arcába tolni, bár mint zeneszerző mást sem csinálok, csak nem abban a jelenlétben, mint az előadó, aki a színpadon játszik. A magamutogatással természetesen nem az előadókra gondoltam. Mindnyájan ismerjük ezt a jelenséget…

INTERJÚ

D+SZ: Viszont mégis úgy kell megmutatnod magad a műveid által, hogy az előadók maximalizálják a kottában leírtakat. MV: Az első pont nem a találkozáskor van, hanem amikor olyan kottát írok, amivel kapcsolatban nem kerül elő sok kérdés. Érthető, látják, hogy szépen néz ki, nem csúsznak egymásra a grafikai elemek. Ez már egy megbecsülés, egy tisztelet, ezt rengetegszer hallottam a kottáim kiosztása után. D+SZ: Meséljél arról, hogy nálad hogy zajlik ez a kimondottan izgalmas munkafolyamat, azaz a darab elkészülte és a bemutató közötti fázis. MV: Megvan a darab. Még nincs kiosztva: ekkor szoktam megkérni kedves zenésztársakat, hogy segítsenek abban, hogy egyrészt játszható-e, található-e olyan rész, amit nem értenek benne. Ez alapján korrektúrázom a kottát, majd nyomtatható minőségben elkészítem, és elküldöm az előadónak. Szoktam készíteni egy gép által generált hangzó demo verziót, amit csatolok a kotta mellé. Miután kiosztottam a kottát, a legjobb eset, ha úgy megyek próbára, hogy mindent megcsináltak, amit szeretnék. Esetleg finomítunk, ha pedig nem úgy szól, ahogy elképzeltem, akkor alternatívákat kérek, hogyan tudjuk hozzáigazítani ahhoz, amit hallani szeretnék. Az is tanulság, ha valami nem működik. D+SZ: Már utaltál arra, hogy az akadémián megszerzett tudás mellett a mindennapokból való inspiráció milyen sokat jelent neked. A technológia adta lehetőségeket mennyire használod ki? Használsz például valamilyen zeneszerkesztő programot? MV: Igen, gyorsabban lehet vele dolgozni, és ezt nem úgy értem, hogy be lehet másolni vele szakaszokat, aztán transzponálni lehet stb., hanem már egyből géppel készített kottát írok, ami alapvető elvárás. Visszakapcsolva a versenyekhez, már nem fogadnak el kézzel írt kottát. Egyébként szerintem az idősebb szerzők kézzel írt kottáit is már úgy kapják meg az előadók, hogy valaki digitalizálta. Persze nem olyan szép, mint egy igényesen elkészített, kézzel írt kotta, de praktikusabb. Sokan mégis azt a módszert választják, hogy kézzel írják meg a darabot, hogy elkerüljék az automatizmust. Én ennek a veszélyét nem látom, biztos befolyásolja a zenei gondolkodásomat és a zeneírási módszereimet az, hogy évek óta géppel írok kottát. De hozzá kell tennem, hogy mindegyik darabom esetében az ötlet maga kézzel írt. D+SZ: Azt már többen leírták rólad, hogy elsősorban a rövidebb lélegzetű művekre fókuszálsz. A stream platformok működése kihathat a kortárs zenei darabok hosszára is. MV: Biztosan hatással van, főleg azokra, akik popzenét is hallgatnak, de ennek elsősorban üzleti okai vannak. Kizárólag kortárszenei platform nincsen, legalábbis nem tudok róla, ezért jelen kell lenni mindenhol a YouTube-tól a Spotify-ig, de az meglehetősen szerencsétlen lenne, ha kizárólag erre optimalizálnánk a műveinket. D+SZ: Mindezek alapján te hogy látod a 2022-es évedet? MV: Kicsit elfáradtam mint alkotó. Szeretnék a már említettekre jobban koncentrálni, megkeresni, kik azok, akik potenciálisan szakmai erőforrások lehetnek. Ha év végén azt tudom mondani, hogy igen, ez a módja a kortárs zene megújulásának, akkor boldog leszek. ≠

ℹ MOLNÁR VIKTOR

Az 1993-ban, Nagykökényesen született fiatal zeneszerző a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerezte diplomáját 2019-ben, Varga Judit és Bolcsó Bálint tanítványaként. Tanulmányai során mesterei között szerepelt továbbá Vajda János, Fekete Gyula, Serei Zsolt és Dr. Barta Gergely is. Emellett megannyi külföldi professzor mesterkurzusain részt vett. Számos versenyeredménye közül kiemelkedik a 2020-as Nemzetközi Gustav Mahler Zeneszerzőverseny I. díja, a 2018-as Arany János Zeneszerzőverseny I. díja, a milánói Scuola Internationale Musica zeneszerző versenyének III. helyezése 2019-ben, illetve a 2019-es németországi Progressive Classical Music Award V. díja, melyet 47 országból érkezett mintegy 350 kompozíció közül választott ki a szakmai zsűri. A 2020-as Müpa Zeneműpályázat díjazottja két kategóriában is, de elismerései sorát bővíti a 2021-es Junior Artisjus Díj és Istvánffy Benedek-díj, a két alkalommal elnyert Kodály Zoltán Zenei Alkotói Ösztöndíj (2020, 2021), illetve a 2017-es E.ON Hungária Zrt. ösztöndíja.

info TOP5 MIRACLES OF INTERSTELLAR (2020) VÖRÖS RÉBÉK (2017) CONTACTS (2018)

INTERJÚ: BIHARI BALÁZS FOTÓ: KASZAI VIVIEN

MESSAGE (2019) MARS MISSION (2020)

BELSŐSÉG

DEX2021 I MÁSODIK NAP

A LEHETŐ LEGJOBBAT HOZZÁK KI MAGUKBÓL Az idén negyedszerre megtartott Dalszerző Expo a Covid-helyzet miatt két etapban zajlott: az elsőről, mely online zajlott, be is számoltunk tavaszi-nyári lapszámunkban. A szeptember 16-i második menetben minden visszatért a régi kerékvágásba, és a Muzikum Klubban hús-vér előadók és érdeklődők találkozhattak ismét. hiphop i albummal lehet valós közönséget felépíteni

A nagyteremben két panel is volt, ahol szerzők beszéltek a saját gyakorlatukról. Az elsőn a hiphop új generációjának néhány sikeres és egyben kritikailag is igen elismert alakját faggatta a műfaj veteránja, ECKÜ. Mint kiderült, KRÚBI, GEGE és DZSÚDLÓ egészen más módszerekkel ír szöveget. Gege leginkább rímeket gyűjt, és amikor összejött négy-öt, amik összetartoznak, akkor érzi úgy, hogy ezekre már fel lehet építeni egy számot. Krúbi viszont a rímek helyett a témákból, koncepciókból indul ki. Dzsúdló számára pedig a szövegírás erősen összekapcsolódott azzal, hogy a zenei alapokon állandó producertársával, Tembóval dolgoznak; ő azután áll neki a szövegnek, hogy a szám vázlata már megvan. A szótagszám-számlálásra vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy neki könnyebb dolga van, hiszen a pop(osabb) zenében nagyobb a szabadság, lehet nyújtani a szótagokat. Gege sem számolgat, inkább ösztönösen jön neki, hogy milyen hosszú szavakat, sorokat írjon. Krúbi a szótagszám és a rímek helyett inkább a ritmikára figyel; ennek oltárán akár a rímeket is feláldozza. Mindhárman egyetértettek abban, hogy az album formátumnak van létjogosultsága, és több szempontból jobb a zenésznek, mint a single-ök gyártása. Nemcsak hogy nagyobb művészi szabadságot ad, hanem Dzsúdló szerint anyagilag is jobban megéri. Mint Krúbi rámutatott, a legnépszerűbb popelőadók is albumokat jelentetnek meg, és mint mondta, „nem hiszem, hogy Nemazalány fejtette meg a zeneipart, Ariana Grande marketingcsapata pedig nem”. „Valós közönséget” albumokkal lehet felépíteni, hiszen így komplexebb képet tud magáról mutatni az előadó; aki csak single-ökben gondolkodik, az nem fog túljutni a haknizáson. Dzsúdló szerint pedig csak különálló dalokat kiadni egyszerűen unalmasabb, nem okoz akkora kielégülést művészileg, mint egy egész albumot felépíteni. Gege számára is fontos az alkotásban, hogy legyen egy nagyobb egység, amiben gondolkodni tud.

∫

gitárosok i a hangszer is inspirál

Egy másik beszélgetésben három gitáros – és egyben zeneszerző – beszélt a hangszeréről és arról, hogy az hogyan befolyásolja őt a zeneírásban. FÜSTÖS BÁLINT (Margaret Island) egyenesen azt mondta, hogy őt sokkal inkább érdekli a dalszerzés, mint a gitáro-

zás technikai oldala (pl. a gyors játék stb.), és a pedáljait is úgy válogatta meg, hogy olyan hangszíneket tudjon kicsalni a hangszeréből, amik az írásban inspirálják. LITTLE G WEEVIL számára viszont a pedal board „olyan, mint egy űrhajó”; mint mondta: „én leragadtam az egyszáldrótos megoldásnál; a nyerseség, autentika ragad meg ebben a világban.” De minden effekt nélkül is más-más hangja van minden gitárnak, és „minden hangszer inspirál”. A több zenekarban is játszó LUKÁCS PETA hosszú ideig csak a csöves megoldásokra esküdött, azonban pár éve „beadta a derekát”, amikor meggyőződött arról, hogy a digitális technika már van olyan szinten, hogy „az én fülemet már be tudja csapni”. A laptopot egy komplett stúdióként tudja használni, számos automatizálási lehetőséggel, és (bár mint mondta, nem túl termékeny szerző) a zeneíráshoz is ezt használja. Nagy előnye a rendszernek, hogy ha eszébe jut egy ötlet, akkor rögtön fel is tudja venni. A felvételek közben a Margaret Island is laptopot használ. Mint Füstös Bálint mondta, házi stúdióban dolgoznak, és így nem különül el a stúdiózás és a dalszerzés fázisa, hanem ahogy kitalál egy gitárszólamot, már „meg is nyomom a piros gombot”. A Margaret Island számára a kiindulópont a dallam, hiszen a popban a 33

BELSŐSÉG

zene feladata az „énekes kiszolgálása”. Little G Weevil éppen ellenkező módszerrel dolgozik. Az akkordmenet az első, aztán jön a basszusgroove, és az énekdallam csak a végén érkezik. Rengeteg piszkozata van, és csak akkor készít ezekből kész dalokat, amikor eljön a lemezkészítés ideje; ilyenkor meghallgatja a vázlatokat, és „ami tíz másodperc alatt nem fog meg, az megy a kukába”. Lukács Peta pedig elmondta, hogy a legsikeresebb dalai azok lettek, amiket „viccből” írt, illetve megpróbált mások bőrébe bújni. Például a Bikini számára írt A mennyország felé úgy született, hogy miután bekerült a zenekarba, megkérték, hogy írjon zenét is, és „direkt bikiniset” próbált írni – aztán az eredményt a rádiók rögtön felkapták.

∫

stúdiózás, producerek i a zenekarban rejlő potenciál

A stúdiózásról és a producer szerepéről beszélgettek VITÁRIS IVÁN, SZABÓ BENEDEK, SCHOBLOCHER BARBARA és WEIL ANDRÁS – utóbbi nemcsak zenészként (az ODD ID tagja-

ként), hanem elsősorban producerként vett részt a beszélgetésben. Többen egyetértettek abban, hogy itthon még sok a félreértés arról, hogy mi egy producer feladata, illetve az, aki ezt a szerepkört betölti, még több másik feladatot is ellát. Ahogy Schoblocher Barbara fogalmazott, a producer olyan, mint egy stylist: az ő dolga „a dal felöltöztetése a te ruhatáradból, hogy a legjobban nézzen ki. A ruha a tiéd, de lehet, hogy neked nem jutna eszedbe, hogy azt vedd ki a szekrényedből”. Szabó Benedek a karakteres hangzás megteremtését emelte ki; szerinte sok magyar zenével „már nem az a baj, hogy rosszul szól, hanem az, hogy sehogy”, míg sok közepes amerikai zenekarnak van karakteres hangzása, mert alkalmaznak egy producert, aki ezt megteremti. Weil András producerként a fő feladatának azt látja, hogy „maximalizálja a zenekarban rejlő potenciált”, hogy semmi ne akadályozza azt, hogy a felvételen a legjobbat hozzák ki magukból. (A potenciál egyéni szinten is érthető: a producer megláthatja, hogy ki az, akiben vannak rejtett tartalékok, amiket a zenekar többi tagja esetleg nem is lát, éppen azért, mert olyan régóta ismerik egymást.) Ezért nagyon fontos az, hogy a producer először megismerkedjen a zenekarral, hogy lássa, ez az alkotóközösség milyen szituációra, milyen helyszínre hogyan reagál; valamint segítenie kell abban is, hogy ők maguk is megismerjék magukat ilyen szempontból. Ezért ő azt vallja, hogy ha egy zenekarra rosszul hat, ha egy jó nevű stúdióban az időre nagyon figyelve kell dolgoznia, akkor el kell dönteni: „mi a fontosabb, hogy 5%kal jobb legyen a hangminőség, vagy hogy meglegyen a komfort, és lehessen sokszor 34

próbálkozni”. Szabó Benedek egyenesen azt vallja, hogy ő úgy tud a legjobban dolgozni, ha otthon van, és akár az „éjszaka közepén, alsógatyában” is tud felvételt készíteni. Persze mindez műfajfüggő is, hiszen vannak zenék, amiknek jól áll a lofi hangzás, másoknak nagyon fontos az említett 5%. Vitáris Iván beszélt arról, hogy az Ivan and the Parazollal az első stúdiózás alkalmából még nem voltak elvárások, „nem is tudtuk, mit jelent az, hogy valami jól szól”. A későbbi lemezeknél viszont elkezdtek „bindzsizni”, „volt valami a fejünkben, de sokáig soha nem az jött ki, amit vártunk”. A legutóbbi, Budai Pop című lemezük készült úgy, hogy ahogy készen lett a dallam, a szöveg és a hangszerelés, rögtön fel is vették a dalt, és szerinte a zenekarnak ez a metódus a legjobb. Schoblocher Barbara az énekes szempontjából beszélt arról, hogy az első take gyakran a legjobb, míg a hatodik-hetedikre már „kiénekeltem magamból mindent”. Bár a beszélgetés több résztvevője is volt már igen jó stúdiókban (az Ivan and the Parazol például a Los Angeles-i EastWestben), a legtöbb zenekarnak korlátozott a költségvetése, és kompromisszumokat kell kötnie. Weil András szerint az a fontos, hogy „ha már kompromisszumokat kötsz, akkor azok jók legyenek; használd ki optimálisan az előforrásokat.”

BELSŐSÉG

zeneipar i a stream platformok és a szerzők

A nagyteremben tartott előadások nagy része a dalszerzés körül forgott, de a nyitó prezentáció a zeneipari hátteret is megvilágította. A MiDIA piackutatótól KEITH JOPLING jelentkezett be, a blogunkon itt részletesen ismertetett, „a dalokra építő zeneipar kiegyensúlyozásáról” szóló tanulmány társszerzője. Az alapos, sok, korábban háttérbe szorult szempontot is érintő elemzés rövid ismertetése után elmondta, hogy a MiDIA-hoz sok megkeresés érkezik befektetői oldalról, hogy „hogyan lehet pénzt csinálni” a zeneiparban. Jopling kritikusan viszonyult ahhoz a folyamathoz, hogy a zene egyre több és több része „iparosodik”. Úgy látja, hogy komoly különbség van a zenészek fiatalabb és idősebb generációja között. Egy korábban befutott előadó a koncert – rádió – digitális bevételek háromságából meg tud élni, míg egy fiatalnak legalább négy-öt bevételi forrásra szüksége van ehhez, a monetizált livestreamektől a merch-eladásokon át az oktatásig. Szintén új elem volt a megjelent elemzéshez képest, hogy Jopling röviden beszélt a jövőről is. Mint mondta, tíz év után végre megkezdődött a stream platformok differenciálódása. Van, ahol a podcastok, a hangoskönyvek vagy a felhasználók által feltöltött tartalmak kerülnek a fókuszba; az Apple nemrég cégfelvásárlással belépett a klasszikus zene területére. Több a kísérletezés is a livestreamtől a videojátékokig. A rajongók részéről a közvetlen támogatás, a zenészek részéről a direct-to-fan terjesztés jelentősége nő. Nagyon fontos fejlemény, hogy kezd kialakulni az „alkotói gazdaság” (creator economy). Egyrészt arra kell gondolni, hogy a TikTokon a fiatalok nemcsak passzívan befogadnak, hanem kedvenc zenéiket felhasználva maguk is alkotnak. Másrészt Jopling szerint az alkotás folyamata kezd ugyanolyan fontossá válni, mint maga a végeredmény. Ennek sok aspektusa lehet: a dalírás, zenekészítés folyamatának internetes közvetítésétől a hangmintákat árusító platformok felfutásáig. A kérdésre, hogy hogyan növekedhetne a dalszerzők láthatósága a zenefogyasztás mai legfontosabb platformjain, elmondta, hogy már látszik változás, például a Spotify a szerzőket kiemelő gyűjtőoldalai, de azért tudni kell, hogy egy átlagos zenerajongó nem a szerző alapján keresi az új dalokat. Szerinte a zeneműkiadóknak is lenne dolga, például marketing területén; amúgy az utóbbi években a zeneműkiadók jobban átalakultak, mint a hangfelvétel-kiadók. Röviden arra a kérdésre is válaszolt, hogy egy olyan kis piacokról, mint amilyenek régiónkban vannak, hogyan lehetne nagyobb piacokra lépni. Először az akadályokat sorolta fel. Igaz, hogy a stream korábbinál nagyobb globalizációhoz vezetett, de ez elsősorban

az olyan nagy, globálisan népszerű műfajok promotálásához vezetett, mint például a latin popzene. További probléma, hogy a magyarként számontartott előadókat elsősorban a helyi felhasználóknak ajánlja az algoritmus. (Ezt nemrég egy külön kutatás is megerősítette, lásd e cikkünket.) Vannak olyan régiók, ahol megerősödtek komoly helyi, illetve regionális streamszolgáltatók, mint például az Anghami az arab világban, és ezek sokat tudnak tenni a helyi előadók elérésének növeléséért. Nálunk azonban nincs ilyen, így kénytelenek vagyunk az itt működő globális szolgáltatók „játékát játszani”, vagyis ahol lehet, „nemzetköziesíteni” magunkat. Ez sok mindent jelent: a metaadatokat, angol nyelvű dalszövegeket, esetleg nemzetközi slágerek feldolgozásait stb. A napot a nagyteremben MENDREI MIKLÓS rendező és FODOR MÁRIUSZ zeneszerző zárta, akik bemutatták, hogy a Galamb Szabóság számára készült különleges reklámfilmhez hogyan készült a zörejezésekből összeálló hangsáv. Az előadások közben a Muzikumban több workshopot és mentorálást is tartottak. ≠ RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: SOMAY MÁRK

TÁLAS ÁRON I ZENESZERZŐ, ZONGORISTA

EZT ÉN IS LE TUDNÁM JÁTSZANI… Tálas Áron, a több formációból ismert, külföldön is rendszeresen koncertező jazz-zongorista, dobos, zeneszerző jó néhány szakmai elismerés után tavaly Artisjus-díjat kapott az Év junior könnyűzenei alkotója kategóriában, év végén pedig Beats From My Heart címmel jelentett meg szólóalbumot. Most következő interjúnkban többek között ezekről kérdeztük, de olyan témák is szóba kerültek, mint az instrumentális zenék értelmezési szabadsága vagy az egyszerűség szépsége.

INTERJÚ

Mivel nem volt időkorlát, tényleg volt lehetőség olyan produceri munkára, ami jazzlemezeknél nem túl gyakori

„

D+SZ: A tavalyi Artisjus-díjad már bőven nem az első elismerés a sorban. A kérdés első fele talán adja magát, számítottál-e rá? A másik fele pedig, hogy lehet-e bármilyen hátulütője annak, akár saját magad felé támasztott követelmények szintjén, ha egy művészt viszonylag korán elismer, adott esetben kiemelkedő tehetségnek tart a szakma? Tálas Áron: A kérdés első felére válaszolva, nem kimondottan számítottam rá, eleve a Junior Artisjus-díj viszonylag új dolog, bár azt például tudtam, hogy a Mörk díjazott volt korábban, ők jó barátaim. Mindig örültem a korábbi elismeréseknek is, ennek pedig különösen azért, mert arra a tevékenységemre irányul, amit talán a legfontosabbnak tartok, a zeneszerzésre. A második részére válaszolva, hátulütője ilyesminek csak akkor lehet, ha valaki túl nagy jelentőséget tulajdonít ennek szakmai szempontból. Tudni kell örülni az elismerésnek, de ha az ember elkezdi számontartani, hogy mi az a díj, ami még hiányzik, akár azt is gondolhatja, hogy nem ér eleget a munkája. Miközben ez egyrészt teljesen szubjektív, másrészt meg nem szabad, hogy díjak megléte vagy hiánya befolyásolja az alkotói kedvet. Nem szabad megfeledkezni az alapvető indíttatásról. Azért alkotunk, azért szerzünk zenét, mert van bennünk valami, amit szeretnénk, hogy megszülessen, függetlenül minden külső körülménytől. D+SZ: Olyasmi lehet ez, mint amikor egy sikerlemez által támasztott elvárásoknak kell megfelelni a következő anyag elkészítésekor. TÁ: Szerintem ezt illetően inkább azok az alkotók vannak veszélyben, akik különböző dolgokat csinálnak. Az AC/DC esetében minden albumnál lehet számítani egyfajta hangzásra. Én nem feltétlenül nevezném magam jazz-zenésznek, bár abban a zenei világban mozgom leginkább, de például a legutóbbi lemezem eléggé különbözik azoktól az anyagoktól, amiket a trióval csináltunk. Ha valaki azzal a hangzással azonosít, és előjövök egy másféle lemezzel, lehet, hogy csalódást okozok, függetlenül attól, hogy a színvonal ugyanolyan, vagy akár jobban is sikerült egy album az adott területen belül. Ha a hallgató mást kap, mint amire

számít, lehet, hogy azt gondolja, ez már nem olyan jó, mint amit eddig hallott, pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy gondolatban már máshol jár az előadó. D+SZ: Tavaly megjelent egy billentyűs hangszerekre és dobra hangszerelt szólólemezed, a Beats From My Heart, amelyen minden hangszeren te játszol. Miben ad mást egy ilyen módon készülő anyag szerzőként és előadóként, mint azok, amiket a triódban készítesz? TÁ: Kimaradnak azok a dolgok, amik egy közös zenélésnél magát az alkotói folyamatot is befolyásolják. Már az alkotói folyamat is megváltozik attól, hogy tudom, ezt majd én fogom megcsinálni. Popprodukcióknál szokott előfordulni, hogy akármekkora zenekarról van szó, pontosan az szólal meg végül, amit a zeneszerző elképzelt, mindegy, ki játssza. Én viszont olyan műfajokban mozogtam eddig, ahol annak ellenére, hogy adott esetben megírok egy számot elejétől a végéig, még nagyon is számít a többi előadó jelenléte. Ez az anyag annyiból más, hogy még konkrétabb elképzeléseknek kellett lennie a fejemben a zenét illetően. És megvolt az a szabadság, hogy mivel idézőjelben nem volt „időkorlát", tényleg volt lehetőség olyan produceri munkára, ami jazzlemezeknél nem túl gyakori, nagyon apró részletekre is odafigyelhettem, hiszen a teljes lemezt itthon rögzítettem. D+SZ: Van egyfajta személyes atmoszférája a lemeznek. Instrumentális zenével, szavak nélkül hogyan adható át ez az érzésvilág? TÁ: Nagyon sok instrumentális zenét hallgatok, és számomra pont abban rejlik a szépségük, hogy nem annyira egyértelműek az utalások. Lehet, hogy egy dalról azt gondolom, hogy derűsnek, reményteljesnek, vagy épp letargikusnak szánták, miközben egyáltalán nem így van. De ez nem is számít. Ha egy dal bármilyen formában lecsapódik bennünk, akkor már megérte meghallgatni. Ha az alkotói folyamat során eljutok arra a pontra, amikor egy-egy rész intenzíven hat rám, 37

INTERJÚ

akkor nyugodt lehetek, hiszen nagy valószínűséggel másra is hatással lesz. Az instrumentális zenékben azt szeretem, hogy a hallgató fantáziája nyitottabbá teszi a befogadást.

ℹ TÁLAS ÁRON

A Tiszafüreden 1990-ben született jazz-zongorista, dobos, zeneszerző, tanár zenei tanulmányait Mezőkövesden kezdte furulyán, ütőn és zongorán, majd Miskolcon folytatta a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában jazz-zongora és jazz-dob szakon Bundzik Istvánnál és Kacsenyák Gábornál. 2015-ben zongoratanári mesterdiplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Binder Károly és Oláh Kálmán tanítványaként, 2016-ban pedig dobtanári mesterszakon diplomázott Jeszenszky Györgynél és Benkó Ákosnál. A Tálas Áron Trio és a Flight Modus mellett tagja többek között Borbély Mihály, Lantos Zoltán zenekarainak. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének korrepetitora, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongoratanára, emellett helyettes dobtanár a Kodolányi János Főiskolán. Számos zenekar alkalmi közreműködője, mint pl. a Modern Art Orchestra, Budapest Jazz Orchestra, Pátkai Rozina, Micheller Myrtill, Fusio Group, de turnézott Takács Nikolasszal, játszott Csemer Boglárkával és ByeAlexszel is.

VINYL RECORD TÁLAS ÁRON TRIO LITTLE BEGGAR (2018) FLOATIG ISLAND (2016)

DSZ: A Beats From My Heart kifejezetten letisztult anyag. Nem is volt benned olyan késztetés, hogy a jó értelemben vett minimalista hangszerelést kiegészítsd itt-ott egy basszusgitárszólammal, vagy pár sornyi énekkel? TÁ: Akkor jó, ha ezt a zene dönti el. Inkább egyfajta hangzás volt a fejemben a lemez írásakor. Például valamennyire gitározni is tudok, de nem akartam, hogy csak ezért szólaljon meg a lemezen gitár. Néhány zeneszerző/dalszerző korai műveinél lehet érzékelni, hogy mindent meg akarnak mutatni egy darabon belül, amit tudnak. Én is írtam már sokkal bonyolultabb zenéket a legutóbbi lemezen hallható daloknál, de örülök, hogy most így alakult – párszor sikerült elkapni azt az érzést, amikor valaki mástól hallok egy nagyon egyszerű számot, aminek hallatán az jut eszembe, hogy „Ezt én is le tudnám játszani… de miért nem én írtam?” Ez különösen igaz a hamarosan megjelenő szóló-zongoralemezemre. A legfontosabb dolgokat próbálom mindig szem előtt tartani. Lehet akármennyire bonyolult valami ritmikailag, vagy máshogy, attól még legyen formája, legyen hallgatható. DSZ: Az ösztönösség és a tudatosság milyen arányban keveredik nálad? TÁ: Viszonylag sok spontaneitás van ezen a lemezen, annak ellenére, hogy volt lehetőségem arra, hogy mindent megtervezzek. Az első ötlet legtöbbször teljesen spontán jön, improvizálok zongorán, dobon, vagy akár csak az utcán megszólal a fejemben valami – így volt korábban a trióra szánt számoknál is. Mindenki tudja, hogy B-részt írni a legnehezebb, hiszen az alapötlet lehet bármilyen, viszont ami utána következik, annak nemcsak ugyanolyan jónak kell lenni, de kapcsolódnia is kell hozzá. Néha be kell vállalni, hogy nem sikerül. Írok valamit, úgy gondolom, hogy jó, de ha visszahallgatva nem tetszik, akkor el kell tudni fogadni ezt, és megpróbálni újra. Tehát a zeneszerzés általában spontán indul, és utána kerekítem le a részleteket. DSZ: Rockzenei közegben szokták mondani, hogy ha egy dobos dalszerző, akkor általában olyan témákat talál ki, amik egy gitárosnak eszébe sem jutnának. Nálad hogyan hat egymásra az, hogy több hangszeren játszol? TÁ: Legtöbbször észrevétlenül hatnak egymásra. Basszusgitáron régóta alig játszom, de az, hogy annak idején megtanultam egy csomó groove-ot, biztosan hatással van arra, ahogy a zongorához, vagy a dobhoz közelítek. Leginkább az ennek az előnye, hogy azonnal többféle lehetőség villan fel, mikor ki kell találni egy dobgroove-ot például egy meglévő billentyűtémára, vagy basszusgroove-ra. Globálisabban látom/hallom a zenét, és ennek a zenekari játékban is óriási hasznát veszem. DSZ: Egy korábbi interjúban beszéltél egy olyan elképzelésről, ami egyfajta utcazenélős turnéról szólt. Megvalósítottad-e ezt végül? TÁ: Az említett ötlet még nem valósult meg, jelenleg nem annyira alkalmasak erre a körülmények, bár az eszközeim megvannak hozzá, és egyszer már kipróbáltam az utcazenélést Bázelben. Most egy még inkább letisztult, zongorás szólólemezzel fogok kijönni, ami talán úgy írható le, mintha mondjuk Ólafur Arnalds vagy Nils Frahm találkozna mondjuk Sufjan Stevenssel, vagy Nick Drake-kel. Persze, kit mire fog emlékeztetni, ez a hallgatóra lesz bízva. Dalok zongorán. Még idén szeretnék kijönni legalább az első számmal, de lehet, hogy az egész albummal. ≠

SZÓLÓALBUM BEATS FROM MY HEART (2020 )

INTERJÚ: KOVÁCS ATTILA, FOTÓ: HORÁNYI ÁGOSTON, FANTOLY MÁRTON

ZENEIPAR

, Y L E SZZEIGR H N K A N YETLE N A V A N E B D N E AHOL RAIM. ÁCIÓS M R O F N I I Ő Z G L RTISJUS ONLINE SZER A DO ZZ TE IS AZ A ÍJÜGYEDET EN JOGD CSATLAKO D N I M Y G O HEZ, H RENDSZERÉ ÁTLÁSD! N É D E Y N N Ö K

artisjus.hu 39

KOMOLY

SOPRONI JÓZSEF I ZENESZERZŐ

IN MEMORIAM SOPRONI JÓZSEF Amikor döntés született arról, hogy Soproni József Czigány György verseire írott dalai kapják az Artisjus 2021. évi díját, még nem tudtuk, hogy a 90. életévében járó mester időközi halálával ennek a díjnak a súlya, értelme is megváltozik: óhatatlanul az egész, immár lezárult életmű kontextusában kell és csakis abban lehet méltatni. Aki ismerte Sopronit, a Tanár urat, annak nyilvánvaló volt, hogy mint szerző, lényének legfőbb vonásait képes volt műveiben közvetlenül megnyilvánítani. Halk szavú, cizellált beszéde, mívesen megrajzolt motívumaiban ismerhetők fel, érzékeny hallása vetette harmónia világának kialakításában. Sopronit tanítványai introvertált embernek vélték, és ez a befele fordultság egyfajta szemérmes kitárulkozásban jelent meg kompozícióiban. A visszahúzódó ember műveiben az őszinte önvallomás intim élményébe avatja hallgatóját. Soproni zenéjében a részlet és mű egész kettőssége, illetve ezek egyensúlya az aprólékos kimunkáltság és a nagyvonalúság együttes jelenlétében valósul meg. Zenét írni annyi, mint értéket választani. Ez a választás nem csak a zenei nyelvre, nem csak kompozíciós módszerre vonatkozik. Nem a tradicionalitás és modernitás tengelyen való pozíció kijelölést, hanem elsősorban extramuzikális értékek iránti elkötelezettséget, ezen értékek melletti, nemcsak személyes kiállást, de a művekben vállalt elkötelezettséget jelenti. Az az érték, amely Soproni egész életét áthatotta és minden művéből egyértelműen kisugárzott: a humánum. ≠ MADARÁSZ IVÁN

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Artisjus-, valamint Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zenepedagógus Sopronban született. A családi legendárium szerint háromévesen mindent lejátszott hallás után, „hivatalosan”, zeneiskolai keretek között hatévesen kezdett zongorázni. A már tizenkét évesen titokban komponáló és tizenhét évesen első egyházi műveit jegyző Soproni 1949-ben került fel Budapestre, miután felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Mestere Viski János volt, tőle tanult zeneszerzést. A diploma megszerzése után egy évvel, 1957-ben először zeneelméletet, később zeneszerzést tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 1963-tól pedig a Zeneakadémián is, ahol ellenpontot, zeneszerzést, később transzponálás-partitúraolvasást tanított. Docens, egyetemi tanár, rektorhelyettes, professor emeritus, 1988-tól 1994-ig pedig az egyetem rektora volt. Nevéhez fűződik a csembaló tanszak megalapítása, a jazz oktatás bevezetése, és a vidéki tanárképzőkben négy évre emelték a képzési időt. Oktatói munkássága mellett kiemelkedő zeneszerzői tevékenysége: szimfóniák, zenekari művek,

versenyművek (zongora-, hegedű-, brácsa-, gordonka- és oboaverseny), kamaraművek, vonósnégyesek, szonáták, zongoradarabok, operák jelzik széles érdeklődését, melyeket rádió- vagy lemezfelvételek őriznek. ≠ –AJM– FOTÓ: FELVÉGI ANDREA

VINYL RECORD OPERÁK: ANTIGONÉ (OPERA 1987) ARANYLÖVÉS (OPERA 2004) SZIMFÓNIÁK: NO.1 (1975) NO.2 ÉVSZAKOK (1977) NO.3 SINFONIA DA REQUIEM (1979-80) NO.4 (1994) NO.5 SZOPRÁN SZÓLÓ R.M. RILKE SZÖVEGÉRE (1995) NO.6 (2007) ZONGORAVERSENYEK: I. ZONGORAVERSENY (1997) II. ZONGORAVERSENY (2000) III. ZONGORAVERSENY (2001)

BELSŐSÉG

ARTISJUS-FELMÉRÉS

SEGÍT A ZENE, A DAL ERŐT AD Az Artisjus Egyesület a Dalszerzők Napja alkalmából országos reprezentatív felmérést végzett arról, hogy a zene miként segített megbirkóznunk a pandémia kihívásaival. Kiderült, a többség gyakran merít erőt a zenéből, ezért lett az idei szlogen: A dal erőt ad. A dalszerzői kampány négy nagykövete – Molnár Ferenc Caramel, Németh Alajos Lojzi, Schoblocher Barbara és Szentpáli Roland – osztotta meg gondolatait arról, hogyan működhet a zene erőforrásként a nehéz élethelyzetekben. molnár ferenc caramel „Ha az ember talál magának egy jó dalt, akkor az tényleg egy életen át is erőt tud adni neki. Sőt, nem csak erőt, nagyon sok mindent. Mert egy dalon belül is lehet, hogy az egyik sor az erőről szól, a második az igazságról, a harmadik a szerelemről, a negyedik az elvesztésről, az ötödik a búcsúzásról. Olyan érzéseket tud adni, amitől rájövünk arra, hogy milyen jó embernek lenni. Jók ezek az érzések, még akkor is, ha fájnak, mert ez az élet. Szóval egy jó dal valahol az élet tükörképe kell, hogy legyen. Valószínűleg nem a Yesterday a világ legjobb dala, de nekem valamiért mégis a világ legszebb dala.”

bátorságot ad, hogy tegyünk is érte. Megható és szívszorító érzés hallani, hogy valakit Blahalouisiana-dalok segítettek át egy nehéz életszakaszon. Ilyenkor azt érzem, beteljesítették a céljukat. Hálás vagyok, hogy részesei lehetünk a körforgásnak, és továbbadhatjuk, amit mi is valahonnan kaptunk.”

németh lojzi – bikini „Szerzői pályafutásom legmeghatározóbb élményét 1990-ben éltem át, én akkor szembesültem a zenében rejlő óriási erővel. Nem sokkal a rendszerváltás után Temesváron játszottunk a Bikinivel, és az ötezer fős közönség sírva énekelte velünk végig a koncertet. A rendezvény végén megkérdeztünk egy fiatal lányt, hogy miért sírt. Azt felelte: azt hittem, én már sohasem élhetek át hasonlót. Még abban az évben végigturnéztuk Erdélyt, és szinte mindenütt ugyanebben a hangulatban fogadtak minket.”

–AJM–

schoblocher barbara – blahalouisiana „Eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor egy daltól azt éreztem, bármire képes vagyok és enyém az egész világ. Valószínűleg egy ilyen pillanatban dőlt el, hogy a zenéről fog szólni az életem. Kinyílik valami az ember szívében, amitől az egész teste elkezd bizseregni, és ez a pozitív energia sejtszinten hatással van az egész életére. Segít elhinni, hogy a holnap a mánál szebb lehet, és ez 42

szentpáli roland „Ha érdekel valami, amiről úgy gondolom, hogy zenével ki tudom fejezni, akkor azt meg is szoktam írni. Lehet ez egy érzelmi állapot vagy egy számomra fontos, érdekes téma. Ilyenkor nem gondolkodom azon, hogy ez másokra hogyan hat. De ha a darabom végül erőt ad, elgondolkodtat, vagy csak szórakoztat, akkor már célba értem a kompozícióval. Volt, hogy az Orfeusz balettem katartikus élményt nyújtott a hallgatóknak, és előfordult, hogy a tubaversenyem eljátszása mérföldkövet jelentett fiatal szólistáknak. Szerencsésnek érzem magam, jólesik az ilyen visszacsatolás.” ≠

a pszichológiai háttér „A váratlan, a pszichológia által akcidentálisnak nevezett krí zishelyzetekre jellemző, hogy a korábbi, bevált megküzdési eszközeink nem adnak nekünk elegendő segítséget, hogy legyűrjük az ekkor keletkező szorongást, az aggodalmakat, és felül tudjunk emelkedni az ilyenkor óhatatlanul megjelenő veszteségek hatásain” – magyarázza dr. kőváry zoltán pszichológus. „Ilyenkor az embernek plusz forrásokra van szüksége, és a művészet, kivált a zene hatékony segítséget tud nyújtani ezen források felkutatásában. Ezért érdemes nemcsak a már jól ismert dallamokat hallgatni nap nap után, hanem új világokat is bejárni egy-egy izgalmas dalszerző, előadó felfedezése során”.

SEASIDE I PRODUCER

A LÁTHATATLAN EMBER Évekkel ezelőtt még azt mondta, hogy nem igazán szeret koncertezni, és leginkább a matematika érdekli. Mivel színpadon nem látjuk, ezt a szokását megtartotta. Pedig Seaside, azaz Garamvölgyi Dániel Krúbi egyik láthatatlan barátja, aki sokszor producere vagy társproducere is felvételeinek. Hogy a matek iránti érdeklődése megmaradt-e, arról most nem esett szó, de minden másról, ami a produceréletéből hasznos, arról igen. 44

INTERJÚ

D+SZ: Évekkel ezelőtt a Dalszerzőben már bemutattuk Unsaid, unheard című EP-det, de akkor már évek óta dolgoztál Seaside néven. 21 éves voltál, és ahogy mesélted, 10 évesen ismerkedtél meg a Reason nevű programmal. Hogyan lett a 10 éves Daniból Seaside? Garamvölgyi Dániel: E mögött nincs nagy sztori. A gyerekkoromat végigkísérte a zenélés élménye: zongorázni még zeneiskolában tanultam, később pedig elkezdtem gitározni és – a gimis zenekarunk kedvéért – dobolni is. Közben a bátyám révén megismertem zenei programokat, amik segítségével el tudtam kezdeni számítógépen is kísérletezni a zeneírással. Idővel egyre több dalt írtam, és egy ponton úgy éreztem, hogy mindezt meg szeretném osztani másokkal is, ekkor kezdtem el Seaside néven feltölteni őket YouTube-ra – bár a névválasztást ma már jobban meggondolnám. D+SZ: Egy multiinstrumentalista dalszerző hogyan konvertálódik producerré? GD: Mivel már a kezdetektől fogva a saját zenéim producereként is működtem, nálam nem volt szó konvertálódásról. Eleinte egyszerűen nem volt pénzem stúdióba menni, később pedig, mikor már volt valamennyi tapasztalatom a keveréssel, nem szívesen adtam ki a kezemből a zenémet. Ez persze kompromisszumokkal is járt, a hálószobámban a két kis hangszórómmal nem tudtam ugyanazt a hangzást elérni, mint amit egy hangmérnök a stúdiójában. Másrészt nagy bizalmat igényel odaadni valakinek a zenéidet – mikor ezzel próbálkoztam, számomra mindig csalódás lett a vége. D+SZ: Mennyire tudod a munkát külső szemmel nézni? Egyáltalán kell-e? GD: Számomra a zeneírás alapvetően egy felfedező, tapogatózó, kísérletező folyamat. Nagyon hasznos képesség az, hogyha ebből az intuitív állapotból át tudok lépni a producer – inkább analitikus – szerepébe, és egy másik füllel tudom meghallgatni az adott dalt: arra figyelve, hogy tényleg működik-e, azt közvetíti-e, amit én akartam. Úgy érzem, hogy az elmúlt években ebben sokat fejlődtem, most már sokkal gyorsabban tudok váltani a két szerep között. D+SZ: Utólag nagyon érdekes, hogy már ezen a dreampop EP-n is szerepelt egy bizonyos Horváth Krisztián nevű barátod. Hova nyúlik vissza a kapcsolatotok? Mikben közösködtetek? GD: Krisztiánnal gimis osztálytársak voltunk, kb. 15 éve ismerjük egymást. Tizenpár évesen nagyjából egy időben kezdtük el felvenni a számkezdeményeinket, megmutattuk egymásnak az új demóinkat, illetve sokat beszélgettünk a zenéről és a zeneírásról. Akkoriban a Nine Inch Nails volt a legfontosabb kapcsolódási pont a zenei világaink között. Jóval később gitároztam és vokáloztam a Pregnant Whale Pain-koncerteken, Krisztián pedig néhány Seaside-koncerten csi-

nálta ugyanezt. A PWP Blank kislemezét már én kevertem, nem is emlékszem, hogy ez hogy jött, de működőképesnek bizonyult az együtt dolgozás. D+SZ: Amikor Krisztián felvette a Krúbi alteregót, mennyire volt egyértelmű, hogy te (is) dolgozol vele? GD: Nem gondolom, hogy egyértelmű volt, de a közös múlt miatt nem is lepődtem meg, amikor Krisztián megkérdezte, hogy lenne-e kedvem keverni a PestiEstet. D+SZ: A beatmaker szerepkör és a producer nem azonos. Változott a munkafolyamat a Seaside EP-hez képest, amikor gyakorlatilag elejétől végig tudtad, miként épül fel a lemez? GD: Persze, egészen más a saját zenémen dolgozni, mint Krisztiánén. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Krisztiánnak általában erős elképzelése van arról, hogy egy albummal (vagy az albumon belül egy-egy számmal) mit szeretne közvetíteni. Szerintem ez az alkotásnak a legnehezebb része, rátalálni valamire, amit igazán el szeretnél mondani, és úgy megfogalmazni, hogy az közönségre találjon. Mikor együtt dolgozunk, akkor az én célom az, hogy segítsek Krisztiánnak a zenét olyanná formálni, hogy az minél inkább egybevágjon a fejében lévő koncepcióval. Ez ös�szességében egy egyszerűbb szerep, mint a Seaside-kislemez esetében, ahol én feleltem a koncepcióért és a megvalósításért is. D+SZ: Hogyan dolgoztok együtt? GD: Ez projektenként változik. A Nehézlábérzés legtöbb számát csak kevertem, vagy kisebb hangszeres részeket adtam hozzájuk. Az albumon A sírásó viccei volt az egyetlen szám, amelynek teljes egészében én írtam a zenéjét. Az első igazán sokrétű együttműködés köztünk az Ösztönlény volt. Ezen az albumon már a kezdetektől bekapcsolódtam a zenék megírásába. Maga a munkafolyamat számonként különbözött: volt, ahol Krisztiántól kaptam egy akkordmenetet, és abból írtam meg az alapot, máshol pedig az én egyik zenei ötletemet formálta dallá ő. Az albumon való együtt dolgozást egy nagyon aktív párbeszéd jellemezte, ebben az időben sokat pattogtak közöttünk az ötletek. D+SZ: Ki kit kontrollál? GD: Én nem érzem úgy, hogy „kontrollálnánk” egymást. Általában megértjük, hogy a másik mire gondol, vagy mit szeretne elérni egy-egy zenei megoldással. Ez nem jelenti azt, hogy mindig egyszerű olyan kompromisszumot találni, amivel mindketten békében vagyunk. A Jéghideg például rengeteg iteráción ment át, mire eljutottunk a végleges formáig. Egyrészt a témaválasztás miatt, másrészt az albumon betöltött szerepéből fakadóan ez a dal különösen fontos volt számunkra. ≠ INTERJÚ: -BB-, FOTÓ: ASSZONYI ESZTER

ZENEIPAR

A NAGY VINYLVÁLSÁG

ADELE-NAK CSAK FÉL ÉVET KELLETT VÁRNI Szeptemberben blogunkon írtunk arról, hogy több ok együttes hatásaként egyre nagyobb várakozási idővel kell szembesülnie a kiadóknak, ha vinylt szeretnének gyártani. Egyrészt az amúgy is növekvő keresletet még jobban megdobta a pandémia, másrészt Texas állam extrém téli időjárása (ami ártott a PVC-gyártásnak), a világon működő két lakklemez-gyár egyikének leégése és más okok is hozzájárultak ehhez. Főleg az alacsonyabb példányszámokat rendelő, kisebb kiadók kell, hogy sokat várjanak – akár egy évet is. A Variety cikke ugyanerről a jelenségről szól, de több új szempontot is hozzátesz az eddigiekhez. Egyrészt ott van az, hogy a legnagyobb sztárok is megjelentetik az új lemezeiket vinylen, komoly – a kis és közepes kiadóknál sokkal nagyobb – példányszámban. Adele november 19-én megjelenő, 30 című lemezéből például félmillió példányt nyomtak (ráadásul dupla LP-n jön ki). Ahhoz, hogy a kitűzött időpontra, vagyis a hivatalos megjelenés napjára ez mind elkészüljön és a boltokba kerülhessen, Adele-nek egy fél évvel korábban el kellett készülnie a zenei anyaggal. De mint láttuk, ezzel kivételezett helyzetben van. A Sony a cikk szerint más saját kiadványai kárára is Adele-t részesítette előnyben, nehogy az ünnepek előtt kifogyjanak a boltok a készletből. Adele nincs egyedül a szupersztárok között; ahogy Ed Sheeran egy interjúban elárulta, neki júliusban kellett leadnia = című albumát, hogy októberre elkészüljön a vinyl. „Adele legfoglalta a gyárakat, szóval nehéz volt helyet szerezni, ráadásul a Coldplay, Taylor Swift, az Abba és Elton John is versenyben volt velem egy időben” – mondta. Elképzehető, hogy egy ilyen mezőnyben milyen esélyei vannak egy kisebb kiadónak. A Variety cikkében közepes független cégek munkatársai is megszólalnak. Egyikük szerint gyakorlatilag „Tetrist kell játszaniuk”, amikor kitalálják, hogy a lefoglalt gyártási kapacitást melyik kiadványaikra használják el. Ráadásul a tervezést az is bonyolítja, hogy azok a nagy áruházláncok (pl. Walmart, Target), amelyek a CD-árusítást már régen befejezték, elkezdtek vinylt árulni, mégpedig nem kizárólag a mainstream szupersztároktól és az örökzöld előadóktól. Az ATO Records eladásokért felelős vezetője a Varietynek elmondta, hogy a My Morning Jacket rockzenekar új albumának példány-

számait tervezték, amikor a folyamat közepén egyszer csak jött egy olyan mértékű megrendelés egy nagy áruházlánctól, ami miatt meg kellett duplázniuk a gyártandó mennyiséget. A Variety a gyártási oldalon is további problémákra mutat rá a fent említetteken túl. Például arra, hogy az építőanyagok, ezen belül is a fa elképesztő drágulása miatt egyre több épülő házban a vinylből készül a padló, és a gyárak számára jóval egyszerűbb üzlet eladni az anyagot az építőiparba. A nyersanyaghiány miatt különösen problémás a színes vinylek gyártása, pedig ezekre egyre nagyobb a kereslet – ma már a gyártott LP-k kb. fele színes. Vannak áruházláncok, amelyek exkluzív, csak náluk kapható színekben szeretnék a lemezeket. A cikk szerint jelenleg éppen az ezüst, arany, barna és narancs a legproblémásabb, de volt idő, amikor az áttetsző lemezek elkészítése ütközött a legkomolyabb nehézségekbe. A Record Store Day egyik alapítója nem véletlenül mondja, hogy a nehézségekhez olyan tényezők is hozzájárulnak, amikre senki nem gondolhatott előre. Persze az is egy megoldás, hogy a vinyl később jelenik meg, mint ugyanannak a kiadványnak a digitális verziója – olyan sztárok is folyamodtak ehhez, mint Taylor Swift és Olivia Rodrigo. Ugyanakkor a szakértők szerint így az eladható mennyiség 30-40%-a lesz annak, ami az egyidejű megjelenéssel lett volna. Ugyanakkor a legtöbb megszólaló egyetért abban, hogy mindezek a gondok tulajdonképpen egy jó dologra vezethetők vissza, vagyis arra, hogy egyre többen keresik a vinylt, hogy menő lett a formátum. ≠ RÓNAI ANDRÁS, FOTÓ: ISTOCK

IRODALOM

NIBELUNG-ÉNEK I RÉSZLET

kriemhild halála Fordította: Márton László Két zárka, különálló a két férfi lakása, hogy kettejük egymást egy pillanatig se lássa, mígnem Kriemhild a bátyja fejét majd Hagen elé veti. Így a bosszúja teljes mértékét elnyeri.

Kivonja hüvelyéből a kardot. Hagen mit sem tehet. Gondolja Kriemhild: a hőstől most elveszi az életet. Magasba emeli a kardot. Hagen fejét leüti. Ezt döbbenten látja Attila. Szemét a földre süti.

Odamegy a királynő, ahol Hagen van bezárva. Így szól hozzá, haragját a hős elébe tárva: „Ha nekem visszaadnád, amit tőlem elvettél, akkor Burgundiába élve visszamehetnél.”

„Bassza meg!” – így a király úr. – „Halálba szalasszon egy ilyen nagyszerű hőst kardéllel holmi asszony? Hőst, aki legkiválóbb a valaha is harcba menőkből? Igaz, nekem gyűlöletes volt, most lelkem mégis meghőköl.”

Szól Hagen, a sötét hős: „Kérésed rólam lepattan. Tudd meg, nemes királynő, hogy esküvel fogadtam, hogy soha senkinek sem mutatom meg, hol a kincs, míg három király uramból mindhárom meghalva nincs.”

Szól Hildebrand, a vénség: „Ez a nő csak ne örüljön, hogy meg merészelte ölni! Nekem akármibe kerüljön, és igaz ugyan, hogy engem majdnem darabokra vágott, mégis megbosszulom azt, hogy életből halálba hágott.”

„Ezt fogom végbevinni!” – szól a király neje. Parancsolja, hogy véget érjen bátyja szép élete. Gunther fejét lecsapják. Kriemhild viszi oda, hajánál fogva, Hagen elébe. Annak ez nagy bánata.

Hildebrand ádáz haraggal Kriemhildnek nekiugrik. Nagy erővel lendíti kardját a nyakcsigolyacsúcsig. A nő halálfélelemben. A vas beléhasít. Mit használ neki az, hogy felsikolt és visít?

2367 Amikor a gyászba borult hős meglátja ura fejét, Kriemhildhez intézve, száját elhagyja ilyen beszéd: „Így tehát végbevitted, ami akaratod volt, ezért az lesz a sorsod, amit szándékom gondolt.

Mind nekiesnek Hildebrandnak. Halált érdemlő agg! Aki volt a nemes királynő, most csupa szétvágott, vérző tag. Dietrich és Attila király úr sírni kezd. A rokonok és a szolgák siratják ugyanezt.

Most hát a Burgundi házból a nemes királynak vége, Gernotnak vége szintúgy, és nem él az ifjú Giselhér se. Hogy a kincs hol van, azt már csak Isten tudja és én. Te nőstény ördög, előled rejtve marad a Rajna mélyén!” Szól Kriemhild: „Ha már a kinccsel ilyen galádul becsaptál, Siegfried kardja enyém lesz. Itt ravaszságod mit se használ. Ezt hordta a szerelmem, amikor láttam utoljára. Őt elvesztettem miattad! Ez szívem örök nagy kára.”

info márton lászló

A nagy-nagy dicsőség holtan feküszik. Mindenki siralomba és nyomorúságba esik. Tömeges pusztulás lett a királyi vigasság, ahogy a szerelemnek vége is keserű igazság. Hogy utóbb ott még mi történt, azt el nem mondhatom. Úrinőknek, lovagoknak siratni bőven volt alkalom. A nemes szolganépnek is látszott gyászvonulása. Történetemnek itt a vége. Ez A NIBELUNGOK ROMLÁSA.

1959-ben született Budapesten, művei az 1980-as évek eleje óta jelennek meg antológiákban és folyóiratokban. Első könyvét 1984-ben adták ki, azóta mintegy 25 kötete látott napvilágot. Első színházi bemutatójára 1987-ben került sor, azóta rendszeresen játsszák színműveit és drámafordításait budapesti és vidéki színházak. Műfordítóként elsősorban a német irodalom klasszikusait ülteti át. 2021-ben az Artisjus Irodalmi Nagydíjat a mintegy 800 éves A Nibelung-ének című irodalmi mű fordításáért kapta. „Márton a Nibelung-ének kiadványát terjedelmes, filológiailag is rendkívül érdekes tanulmánnyal egészítette ki, amelyben az éneknek egészen újszerű és megrendítően izgalmas interpretációját nyújtja, olyan irodalomértési szempontokat kínálván fel a mű értelmezéséhez, amelyek sok más mű jobb megértéséhez is kulcsot adhatnak” – méltatta a nagydíjas művet Margócsy István.