Dal+Szerző magazin 2023/02

dal+ szerző A Z A R T I S J U S I N G Y E N E S Z E N E I PA R I , K U LT U R Á L I S M AG A Z I N J A I M E G J E L E N I K F É L É V E N T E I M M X X I I I / I I . I W W W. A R T I S J U S . H U

AZ MI-VITA

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS ZENEIPAR GÓRÉ MŰVÉSZTÁBOR KUTRIK BENCE GODFATER.

SISI TOMMY VIG SZENDŐFI PÉTER IRODALOM LEMEZEK HÍREK

EDITORIAL EDITORIAL

TARTALOM

Nem újdonság, hogy idén a legtöbb vitát a zeneiparban a mesterséges intelligencia tömeges megjelenése generálta. Sokak szerint a téma egy hatalmas fekete lyuk, amelynek hatásait jelenleg fel sem tudjuk mérni, sokan már az elején elvesztek a technológiai és jogi útvesztőkben, mások pedig arról beszélnek, hogy most legalább a zeneipari szereplők gyorsan reagálnak és keresik a megoldásokat, ellentétben azzal az időszakkal, amikor kb. húsz éve a tech cégek megoldásai (letöltés, fájlcsere, streaming, content ID stb.) lenyomták a lassan és rosszul reagáló lemezkiadókat. Az e témával kapcsolatos főbb információkat egy nagyobb blokkba szerkesztettük, sőt kitérünk a hollywoodi író- és színészsztrájk ehhez kapcsolódó kérdéseire is.

Kutrik Bencével, az év Artisjus komolyzenei díjasával, a Dunakanyar Kortárs Zenei Fesztivál létrehozójával, a Stúdió 5 társalapítójával, zeneszerzővel és informatikussal körbesétáltuk Dunabogdány jellegzetes helyszíneit a kálváriadombtól a strandig, jó lokálpatriótaként beköszöntünk a kocsmába is, közben áttekintettük eddigi pályájának főbb állomásait is a Commodore 64-től az operáig.

A 2022-ben alakult, Tátrai Tibor, Borlai Gergő, Szebényi Dániel, Gotthárd Mihály és Kéri Sámuel által alkotott godfater. a telt házas bemutatkozó koncertek óta rengeteg rendezvényre és fesztiválra eljutott. Szebényi Dániellel, az idén Az év produkciója kategóriában Artisjus-díjat kapott godfater. billentyűs-énekesével olyan témákról beszélgettünk, mint a közösséggé válás, generációk találkozása egy zenekarban, és az elismerésekhez való viszonyulás.

A 2023 novemberében tartott Music Hungary konferencián Az egyenlőség erő, a diverzitás előny címet kapta az a beszélgetés, ami elsősorban a nők helyzetéről szólt. Tóth Barbara (30Y, ZajZajZaj) moderátor beszélgetőtársai egyrészt Balogh Szonja és Kozma Kata voltak a first.wave projektből, másrészt Varga Balázs (Tixa, Fekete Zaj fesztivál). ≠ A SZERK.

2

02

HÍREK

04

LEMEZAJÁNLÓ

06

MI VAGY TI VAGY MI ÉS TI MESTERSÉGES INTELLIGENCIA

12

PÖRGÉS, GYEREKEK! SISI | PROFIL

14

A KÖTETLENSÉG SZERELMESE TOMMY VIG | PROFIL

16

A ZENESZERZÉS A KEZDETEK ÓTA FOGLALKOZTAT SZENDŐFI PÉTER | ARTISJUS-DÍJAS

}

20

EGY SZTRÁJK HATÁSAI A HOLLYWOODI SZTRÁJK | MUSIC HUNGARY 2023

}

24

AZ ÉRZELMI MUNKÁBÓL NEM LESZ PROFIT? A NŐK HELYZETE A ZENEIPARBAN

26

A TALÁLKOZÁSBÓL ÚJ MINŐSÉG JÖN LÉTRE HEGYI GYÖRGY I MUSIC HUNGARY 2023

28

OLYAN ZENÉKET ÍROK, AMELYEK TŰZBE HOZNAK KUTRIK BENCE | ZENESZERZŐ

34

KIDERÜLT, MIT HALLGATNAK A MAGYAR GYEREKEK PROART ZENEIPARI JELENTÉS I ELŐZETES

36

NINCS KÖNNYŰ VÁLASZ ÜGYNÖKSÉGEK, ÜGYNÖKÖK I BUSH 2023

38

AZ EUROVÍZIÓS DALSZERZÉS MESTERFOGÁSAI MARIA BROBERG MESTERKURZUS I DEX 2023

39

ÍGY KERESNEK AZ AMERIKAI PRODUCEREK PRODUCERI KISOKOS

40

NAGY ADAG TISZTELET VAN BENNÜNK SZEBÉNYI DÁNIEL I GODFATER.

44

ALKOTÁS ÉS ÍZLELŐBIMBÓK GÓRÉ MŰVÉSZTÁBOR

46

NEANDERVÖLGYIEK DARVASI LÁSZLÓ I RÉSZLET A MŰBŐL

48

GALÉRIA DEX 2023

}

}

IMPRESSZUM

16 AKIK A ZENE FELŐL KÖZELÍTENEK A HANGSZERHEZ

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS zeneipari magazinja MMXXIII második félév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Szabó András Bálint

20 AMIKOR SZTRÁJKBA LÉPETT AZ ÍRÓK ÉS A SZÍNÉSZEK SZAKSZERVEZETE

Ebben a számban közremûködtek: Bihari Balázs, Deme Zsófia, Horváth Gergely, Juhász Edina, Kalocsai Krisztina, Kovács Attila, Rónai András ­ Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: iSTOCK Nyomdai kivitelezés: Nyomdai munkák: Gelbert Eco Print Kft. Felelős vezető: Gellér Róbert ügyvezető Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83

28 AZ ÉRZÉK ÉS JÓ ÍZLÉS SZERINTEM NEM TANÍTHATÓ ÉS NEM IS FEJLŐDIK

40 MEGVOLT AZ EGYÜTTÁLLÁS, MINDEN ADTA MAGÁT A FELVÉTELEKKOR

Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint környezetbarát technológiával nyomtatjuk.

A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papíralapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a ta­gok­nak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz-hírek KIOSZTOTTÁK A DÉRY-DÍJAKAT

A magyar irodalmi élet egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező elismerését, a Déry-díjat 2023-ban kiemelkedő irodalmi munkásságáért Ladik Katalin, Mohácsi János, Mohácsi István, Nagy Gabriella és Ilma Rakusa vehette át. A Déry Tibor özvegyének végakarata alapján létrehozott díj az irodalmi élet kimagasló alkotóit jutalmazza. A kitüntetést az Artisjus székházában adták át december 1-jén. A díj Déry Tibor özvegyének végakarata alapján jött létre, aki vagyonával az irodalmi élet kimagasló alkotóinak munkásságát kívánta támogatni. Az pénzjutalommal járó kitüntetés forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jogdíjak összegét is. Az elismerés egyúttal Déry Tibornak is emléket állít, akinek idén ünnepeltük 129. születési évfordulóját.

ELŐADÓMŰVÉSZI ÉS PEDAGÓGUSI DÍJ

Tizenegy pedagógus és tizenegy előadóművész részesült idén az Artisjus elismerésében, a kitüntetések átadására 2023. december 11-én került sor. A szerzői egyesület olyan előadóművészeket díjazott, akik rendszeresen kortárs magyar műveket tűznek műsorukra, valamint olyan pedagógusokat ismert el a díjjal, akik kiemelkedően fontos munkát végeznek a zene és az irodalom oktatásában.

2023-ban Bencsik Orsolya, Szentpéteri Csilla, Bódy Magdi, Tóth János Rudolf, Zentai Márk, Zétényi Tamás, Lázár Balázs, Tallián Mariann, Göllesz Zoltán, Kanyó Dávid, Pálfalvi Tamás, Rohmann Ditta, Szőcs Henrik, Görögh Dániel, Nagy János Yancha, Neumann Balázs, Volent Zsolt, Kiss Bea, Csapó Kornélia, Illés Mária, Kanyó András, Kovács Zalán és Varga Laura kapott elismerést.

KÖZKINCS LESZ A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ

Jövőre számos jól művészeti alkotás válik közkinccsé azzal, hogy elévül a rajtuk 2

fennálló jogvédelem. Ebben a körben említhetjük Kálmán Imre életművét is, aki a világhírű Csárdáskirálynő című operettet jegyzi. Ez azt jelenti, hogy 2024 januárjától mindenkinek joga lesz a korábban védett művei felhasználására, újra publikálására – feltéve, hogy nincs olyan társszerzője a műnek, akinek az életműve még nem vált közkinccsé. A szellemi tulajdonjogok sajátossága, hogy csak bizonyos ideig nyújtanak oltalmat a szerzőknek, feltalálóknak, jogtulajdonosoknak. A szerzői jog az Európai Unió szinte összes államában – így Magyarországon is – megszületésüktől fogva védi a műveket a szerző halálától számított 70 évig. Ebben az időben csak a szerző vagy örököse engedélyével lehet nyilvánosan felhasználni az ilyen védett alkotásokat. A védelmi idő elsősorban azért ilyen hosszú, hogy a szerző házastársa, utódai számára hagyatékot jelenthessenek az alkotások. Az ezekből készült feldolgozások, átdolgozások, illetve műfordítások azonban továbbra is mindaddig jogi oltalom alatt állnak, amíg az ezeket készítő szerzők halálától nem telik el a hetven év.

A zenei művek esetében lehetnek a társszerzőknek, a hangfelvétel tulajdonosának és az előadóinak is jogai, így egy lejárt szerzői jogvédelemmel rendelkező zenemű felhasználása előtt mindig ellenőrizni kell ezeket is.

VÁLASZTOTT AZ ARTISJUS

Lezajlott az Artisjus tisztújítása, a legfőbb döntéshozók végleges listája a szavazási időszak lezárulását követően – december 18. után – elérhető a Dalszerzo.hu oldalon és az Artisjus hírleveléből. Az Artisjus újonnan megválasztott tisztségviselői a szerzőkből, jogutódokból és zeneműkiadókból álló teljes tagságból kerültek ki a tagság szavazata révén. Egészen 2027-ig töltenek majd be meghatározó szerepet az Egyesület működésében. A lényegi döntéseket ugyanis az egyesületi tagok által választott szerzői testületeknek – tehát a most megválasztott Küldöttgyűlésnek és

Felügyelő Bizottságnak – kell meghozniuk. Ezek a szervek alkotják meg például a legfontosabb szabályzatokat, döntenek a költségvetés elfogadásáról, ellenőrzik a tagság részéről az egyesület működését.

Jogdíjkifizetés 2024-ben Az Artisjus.hu oldalon már megtekinthető, hogy melyik jogdíjat melyik napon utalja az egyesület a szerzőknek és a többi jogosultnak. Az „első éves nagyfelosztás” május 15-én esedékes, amikor többek között a rádiós, televíziós elhangzásokért érkezik a jogdíj. A második éves kifizetés június 27-én történik majd, amikor például koncertekért, gépzenei és filmzenei elhangzásokért fizet az Artisjus jogdíjat.

A kifizetések időpontjait tartalmazó naptár az Artisjus.hu oldalon tekinthető meg: Szerző vagyok / Jogdíjfelosztás / Felosztási naptár.

NÖVEKVŐ GLOBÁLIS JOGDÍJBEVÉTELEK

A közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a CISAC nemrégiben publikált éves összefoglaló jelentésének adatai alapján a jogdíjak a pandémia előtti szinthez képest is jelentősen nőttek: 255 közös jogkezelő 116 országban összesen 12,1 milliárd euró szerzői jogdíjat szedett be 2022-ben.

Emellett további változás, hogy a digitális lett a legnagyobb jogdíjbevételi forrás, ami az előző évhez képest 33,5%-os emelkedést jelent. A globális adatok persze elfedik a különböző régiók, országok közötti, olykor igen jelentős különbséget. Az ös�szes beszedett jogdíj több mint felét adó Európában viszont még mindig igaz, hogy a rádiós, televíziós felhasználások utáni jogdíj meghaladja a digitálisat (32% és 28%). A részletes eredmények elérhetőek a Dalszerzo.hu oldalon.

MI VS. DALSZERZŐK

Vajon még képesek vagyunk megkülönböztetni a mesterséges intelligencia és az igazi dalszerzők által írt dalokat? Erre a kérdésre kereste a választ az Artisjus

HÍREK

mmxxiii.ii

ladik katalin kiemelkedő irodalmi munkásságáért: déry-díj

egyedülálló kísérlete, melyben egy dalszerző páros szerzeménye „küzdött meg” egy részben és egy teljesen MI által írt dallal.

A kísérletben elsőként kilenc ismert dalszerző, zenei újságíró és MI szakértő – Balla Gergely, Barkóczi Noémi, Czutor Zoltán, Csepelyi Adrienn, Dés László, Harcsa Veronika, Hegyi Dóra, Járai Márk és Mérő László – próbálta eltalálni a helyes megfejtést, emellett pedig egy online felületen bárki tippelhetett, hogy melyik dal emberi és melyik gépi szerzemény. Az eredmény alapján kijelenthető, hogy a közönség többsége a mesterséges intelligencia segítségével írt dalokat az ember művének vélte, míg azt magabiztosan felismerte, ha igazi dalszerző egyáltalán nem vett részt az

alkotásban. Az alkotási folyamatról szóló videók, a „párbajban” megküzdő dalok, a kilenc résztvevő véleménye mind megtekinthető a Kösziadalt.hu oldalon.

VÁLTOZIK A SPOTIFY JOGDÍJELOSZTÁSA

A Music Business Worldwide értesülései szerint a Spotify 2024 elejétől kezdve változtatásokat vezet be a jogdíjelosztás rendszerében. Az alapelv megmarad: minden bevétel (nagyrészt előfizetési díj) egyetlen kalapba gyűlik, majd ebből a hallgatottsági arányok alapján részesülnek a jogtulajdonosok. A Spotify egy bizonyos összeg elérése után kezdi csak majd kifizetni a jogdíjakat, az ezalatt maradó

összegek visszakerülnek, amiből a több, nagyobb hallgatottságú zenészt kifizetik.

A Spotify második intézkedése a csalások büntetése, így, ha valakit csaláson kap az általuk fejlesztett technológia, akkor nemcsak eltávolítják az adott dalokat, hanem egyben ezek terjesztőjét pénzbüntetéssel is sújtják majd. A harmadik lépés a nem zenei tartalomra (pl. az elalvást, koncentrálást segítő fehér zajra) vonatkozik, ahol csak megemelik azt az időbeli küszöböt, ami után jogdíjra jogosult egy nem zenei tartalom. Az MBW forrásai szerint ezek az intézkedések a következő öt évben együttvéve egymilliárd dollárral növelik majd a „valódi, dolgozó zenészek” között kiosztható jogdíjak mértékét. ≠ 3

LEMEZEK

ÁRON ANDRÁS THE MOMENT

laptop 2023 igazán termékeny év Áron András Apey számára, hiszen egyrészt az Apey and the Pea egyenes ági folytatása, a LAZARVS trió új felállásban, új lemezt adott ki augusztusban Blackest címmel. Áron Andris ezzel párhuzamosan, látszólag a metal színtér közegéhez képest teljesen más, akusztikus, talán leginkább az americana zenei zsáneréhez igazodó világot épített fel saját neve alatt. Mindig nagyon érdekes, ha egy népszerű karakter olyan utazásra invitálja rajongóit, ahol ki kell lépni a zenei komfortzónából és bele kell helyezkedni másikba. Andrisnak sikerült ezt elfogadtatni rajongóival, és újakat is szerzett, és ez nagyon nagy és egyben bátor dolog. A nashville-i Derek Garten hangmérnök és producer – aki a másik magyar country-előadó, Redbreast Wilson munkáit is gondozza, mellékesen Taylor Swift-lemezt is készített már – ezúttal is gyönyörű textúrákat épített a dalok köré, amelyekkel valószínűleg hálás dolog lehetett dolgozni. Kevés ilyen változatos album készült 2023-ban Magyarországon, mint a The Moment, ahol kéz a kézben jár a country a grunge-korszakkal, köztük olyan lúdbőröztető darabokkal, mint a magyar nyelvű Semmiség, a nyitó Caroline Schloblocher Barbara közreműködésével vagy a Helplessly Falling, amelyet Áron Andris Siklósi Örs emlékére írt. ≠

THE UNDERGROUND JAZZ SCENE IN BUDAPEST TODAY AN ADVENTUROUS INTRODUCTION

laptop A pici kiadók sokszor meglepő kiadványokkal lepnek meg minket és a kiszámíthatóbb algoritmusok helyett visszatérhet a felfedezés izgalma. A Budapest-Ankara tengelyen mozgó Inverted Spectrum Records ilyen kiadó, amely magabiztosan mozog a zenei határ- területeken pszichedeliától, experimentális zenén át az avantgárd jazzig, vagy éppen az urban folkig. Valahol nem is igazán érthető, hogy miért nem jelent meg eddig hasonló átfogó kiadvány, amely a budapesti alternatív jazz szcéna egyfajta antológiája.

Ugyanis ha valami izgalmasan fortyog az elmúlt tizenöt évben, amely összeköti a hetvenes-nyolcvanas évek avantgárd törekvéseit a jelennel, az ez a színtér, amelyik e válogatás alapján is jelentheti, köszöni szépen, nagyon jól van, legalábbis művészeti értelemben. A gyűjteményben szereplő számok, amelyek közül ötöt erre a kiadásra remastereltek, eredetileg 2013 és 2022 között jelentek meg, legtöbbjük kiadói támogatás nélkül.

Annak ellenére, hogy az album „jazz”-ként az itt képviselt előadók többségének közös zenei hátterére fókuszál, a prog, a pszichedelia, az etno, a fúzió és a kortárs kísérleti zene kedvelőit is bevonzhatja.

A résztvevők névsora: Bujdosó Trio, Deus Ex Quartet, Kinetic Erotic, Gentry Sultan, Attila Gyárfás Trio, Sauropoda, microdosemike, Dorota, Qiyan, Czitrom & Porteleki, 12z, Decolonize Your Mind Society.≠

mmm records inverted spectrum records

4

FILC TILITOLI

laptop Két EP és egy nagylemez három év alatt.

Nem is rossz arány, ráadásul a pécsi zenekar az országban egyre ismertebb, a budapesti klubszcéna is gyorsan befogadta Pilári Áron dobost, Etlinger Mihály basszusgitárost, dr. Döme András Ábel billentyűst, Szénás-Máthé Nándor szaxofonos-gitárost, Irsik Bence gitárost, illetve az állandó vendégnek kikiáltott scratch-est DJ R-Noldot. Mivel az instrumentális jazz-funk-fúziós zenében utazó Filc 2022-es nagylemezét, a Fruttit egyben, takk nélkül játszotta fel és az eredménnyel elégedettek voltak, most is úgy döntöttek, hogy a négy számot tartalmazó,Tilitoli című EP-t is így veszik fel. 2023 márciusában a palkonyai Művész Vendégházba vonulhattak el egy hétvégére, itt rögzítették kompozícióikat. Utólag szokatlan tűnhet, hogy a dalok munkacímei – Rizibizi, Kamehame, Wakamaka, Harakiri – lettek a véglegesek, de valószínűleg fel sem tűnne, ha nem osztottam volna meg ezt az információt, hiszen a ritmusközpontúságot meglehetősen pontosan leképezik a címek, mint ahogy a Tilitoli is, amelyből később játék merch-öt is terveztek. A lemez húzó dala a Wakamaka, amely klipet is kapott és ha már takk náékül, egyben lett feljátszva, a klip erre rímelve egysnittes lett, amelyet Dózsa-Juhász Máté készített. ≠ szerzői kiadás

LEMEZEK

PÉNZES MÁTÉ ÉS A ZSEB NA BUMMM!

GRAND MEXICAN WARLOCK EULOGY

laptop VINYL RECORD

laptop disc

Pénzes Máté leginkább a Blahalouisiana billentyűseként ismert, de játszik Áron András The Black Circle Orchestrájában vagy éppen a Syrius Legacyban is. Mindezen túl 2023ban két albummal is jelentkezett, az első az EGO címet kapott szólólemez, a másik pedig egy igazán érdekes gondolat átültetése a jelenbe. 2023-ban ötvenéves az LGT: Bummm! című legendás albuma, amely a mai napig semmit nem vesztett a frissességéből, legendás borítója óriás méretben nemrég felkerült egy Dob utcai ház falára is. Máténak még a gyerekkorba visszamenő mély kapcsolata van az LGT dalaival. Ezt az alapélményt gondolta újra és helyezte mai zenei környezetbe Pénzes Máté és a Zseb néven Boros Levente dobossal, Heilig Tamás basszusgitárossal és Kiss Péter gitárossal. A jellemzően instrumentálissá újragondolt, de a számsorrendet következetesen megtartó lemezen szinte csak olyan billentyűs hangszerek szólalnak meg, amelyeket Presser Gábor is használt, igaz, nem mindet a Bummm!-on. Hammond orgona, Rhodes, clavinet, analóg szintik és nem mellesleg vocoder is hallható az LGT-albumain. Az utómunka egy 24 sávos Studer analóg szalagos magnón készült, a master szintén szalagon. A zenekar nem teljesen tüntette el az éneket: Boros Levi énekli a Kék asszonyt, illetve Nagy Barni (Pontiac) a Mienk itt a tér című dalt. A Na Bummm! lemezborítója egy igazi önparafrázis, hiszen az idén 87 éves örökifjú, Kemény György grafikus ötven év után szintén újragondolta a legendás covert. ≠

Nem sokkal az album megjelenése után, egészen pontosan 2023 novemberében a GMW már egy az egyben be is mutatta új lemezét a Magyar Zene Házában. A dalok élőben is működtek, az első háromnegyed órát tökéletesen kitöltötte a hét szerzemény, amelyből az első négy felvétel – The Perfect Prophet, Black God, Unfulfilled, Holy Water – saját bevallásuk szerint is a világvége négy tételeként is értelmezhető.

A Grand Mexican Warlock soha nem volt a vidám kompozícióiról híres, az Eulogy sem erősíti ezt a képzetet, viszont a negyedik album talán a leginkább kiegyensúlyozott és legegységesebb, amelyen egyszerre üt át a rezignáltság és a szépség. Minden összegződik, amely az elmúlt évtizedben jellemző volt a zenekarra, a kilencvenes-kétezres évek komplex rockzenei hatásai (Incubus, Faith No More, Mars Volta stb.), amelyekből felépítették már a kezdetektől is saját magukra jellemző világukat.

Az Eulogy egyértelmű csúcspontja a Despise the Protagonist a maga kilencperces hullámvasútszerű utaztatásával, hangszerelési megoldásaival. Ha van friss lemez, amely megérdemelné a közeljövőben a vinylkiadást is, akkor legyen ez a Eulogy. ≠

mertez management

corner art records

Az őszi Independent Label Fair elég pontosan megmutatta, hogy a kis kiadók folyamatosan újabb és újabb vinylkiadványokat jelentetnek meg, melyek között a ritkaság felvételek kiadásán túl minden szcéna képviselteti magát a miustól a Jazzboison át a Ganxsta Zolee és a Kartelig. Kettőt emelnénk most ki: az első a SANTA DIVER: MORNING AIR albuma a Moiras Records kiadásában. Jó ismerősünk a kiadó, amely részben korábban meg nem jelent pop-rockfelvételeket tesz közzé, de érdeklődési köre a jazz és a folk felé is bőven kiterjed. Mondhatjuk, hogy szokatlan összeállítású triót alkot Kézdy Luca hegedűs, Szesztay Dávid basszusgitáros és Szegő Dávid dobos, de a lényeg, hogy felettébb működőképes és mivel nem kapcsolódik gyorsan avuló trendekhez, zeneisége és hangvétele kortalanná emeli. Zsánerileg a jazz, a kortárs zene, a hagyományos keleti zenei irányzatok és a pszichedelikus rock határán mozog, és ezzel egyedülálló színfoltja a hazai zenei életnek. A Morning Air című album az együttes ötödik sorlemeze 200 példányban limitált kiadás LP-n.

A csavaros népi popot játszó Góbé, amely Kárpát-medencei fúziós folkként aposztrofálta magát, ezúttal koncertlemezt adott ki tavalyi tizenötödik születésnapjáról GÓBÉ 15 MÜPA LIVE címmel a Launching Gagarin & Management gondozásában, ahol a hagyományos zenekari felállás klasszikus zenészekkel egészült ki. A Góbé már nagyon sokszor bizonyította, hogy számukra a zenei műfajok egy nagy játszóteret jelentenek, és noha a kiindulási alap mindig a népzene, szívesen merítenek más műfajokból is. Különösen, ha a klasszikus zenei kincsről és Bartók Béláról van szó – a zeneszerző 44 hegedűduóját feldolgozó lemezükért Fonogram-díjat is kaptak –, de több nagylemezükön is tetten érhető a klasszikus zenei hatás vagy akár a konkrét művekre való utalás is. A nagyszabású koncerten a zenekar az elmúlt 15 évből hívott vendégeket.≠ moiras records / laughing gagarin management

5

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA

MI VAGY TI VAGY MI ÉS TI Nem újdonság, hogy 2023-ban a legtöbb vitát a zeneiparban a mesterséges intelligencia tömeges megjelenése generálta. Sokak szerint a téma egy hatalmas fekete lyuk, amelynek hatásait jelenleg fel sem tudjuk mérni, sokan már az elején elvesztek a technológiai és jogi útvesztőkben, mások pedig arról beszélnek, hogy most legalább a zeneipari szereplők gyorsan reagálnak, és keresik a megoldásokat, ellentétben azzal az időszakkal, amikor kb. húsz éve a tech cégek megoldásai (letöltés, fájlcsere, streaming, content ID stb.) lenyomták a lassan és rosszul reagáló lemezkiadókat.

6

ZENEIPAR

A 2023. novemberi Music Hungary konferencia és showcase fő fókuszában is a mesterséges intelligencia és a zeneipar kapcsolata állt: MI és TI, azaz a mesterséges intelligencia és természetes intelligencia a zeneiparban címmel. A témaválasztás fő célja volt, hogy megvizsgálják, hogyan lehet harmóniát teremteni a mesterséges intelligencia és művészet között, hogyan ölelje magához a zenei szektor a technológiát, és fordítsa a javára. Ezzel kapcsolatban a konferencia idei programkurátora, Márton András (zenész, KFT együttes), elmondta, hogy a MI ugyan nem újkeletű a zeneiparban sem, ám a program összeállításánál fontosnak tartotta, hogy a témát ne csak a zeneipar határain belül, hanem azon túlmutatóan is megvizsgálják. „A panelek összeállításánál igyekeztünk olyan hazai és külföldi meghívottakat találni a zeneiparon belül és kívül, akik példákkal is illusztrálni tudják, hogyan tudjuk ezt a technológiát hasznos eszközzé tenni. Szerettem volna felrázni a programot humorral is, mint a fürdőkádban éneklő verseny, de végül maradtunk az olyan különlegesebb programoknál, mint például ifj. Kurtág György közönség-improvizációs projektje.”

2023-ban az Artisjus is megvizsgálta egy felmérés során, hogy a magyar dalszerzők hogyan viszonyulnak a MI-hez. A felmérések 2023 augusztusában készültek. Az Artisjus által képviselt szerzők körében, 579 fő részvételével, valamint a magyar lakosság körében országosan reprezentatív mintavétellel, 1408 résztvevő megkérdezésével. Az eredmény: kíváncsiság és bizalmatlanság.

A mesterséges intelligencia a zenészek munkájára is egyre nagyobb hatást gyakorol: máris jó néhány olyan MI-alkalmazás jelent meg, ami instrukciók alapján képes dalszerzői tevékenységre, szöveg generálására, akkord és dallam létrehozására. A magyar dalszerzők széles köre nyitott az MI használatára – derül ki az Artisjus 2023-as felméréséből. A kérdőívet kitöltő zenei alkotók 19%-a már kipróbált legalább egyszer valamilyen mesterséges intelligencia alapú programot, köztük többségben vannak a zenei producerek (49%-uk használt már ilyet). A szövegíróknak viszont még csak alig 15%-a hívta segítségül a mesterséges intelligenciát az alkotáshoz a ChatGPT berobbanásának dacára.

Kiderült, hogy a szerzők többsége (58%-a) egyelőre nem használná az MI eszközöket az alkotói folyamatokban egyszerűen azért, mert a munkájuk legélvezetesebb részét, a kreatív alkotást maguknak tartanák meg (56%). Emellett azt gondolják, az önkifejezés csak emberi munkával lehet hiteles (64%), és szerintük jó dalt szívvel-lélekkel lehet írni (45%).

Ellenben a dalszerzéshez kapcsolódó egyéb feladatokat már szívesen „kiszervezik” az MI-nek a magyar dalszerzők, hogy több idejük maradjon a kreatív folyamatokra. Ha az alkotómunka mellett a kapcsolódó feladatokat is tekintjük, jól látható, hogy a többség (66%) támaszkodna a mesterséges intelligencia segít-

ségére: a legtöbben a zenei utómunkában dolgoztatnák (29%), és igénybe vennék a marketing anyagok előállításában (28%), a lemezborító megtervezésében (27%) is.

A felmérésben résztvevők tudják, hogy az MI jelentős hatással lesz a dalszerzői tevékenységükre (44%), 25%-uk tartja lehetségesnek, hogy az MI-megoldások felvehetik a versenyt az igazi dalszerzők munkájával, de alig 8% fél attól, hogy a elveszítheti a munkalehetőségét az MI térnyerése miatt. Akik már nagy mértékben érzik a saját bőrükön az MI térnyerésének hatását, közülük minden második szerző sürgetőnek tartja a szabályozását.

a befogadói oldal

A közönségkutatás szerint a magyarok többsége (59%) ugyan kíváncsi az MI által írt zenére, de az így válaszolók harmada jelentősen szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy tetszik-e majd neki. A lakosság 13%-a pedig elvből elutasítja és kifejezetten nem szeretne MI által generált dalokat hallgatni. Az ellenérzések között szerepel, hogy nincs ember a dal mögött, és ez a tudat zavarná őket még akkor is, ha a zene tetszene nekik. Összességében az látható, hogy a közönség egyszerre kíváncsi és bizalmatlan, és ez egyáltalán nem csak az idősebbekre jellemző.

Meglepő lehet, hogy a legnagyobb arányban a tizenéves korosztály vélekedik így – minden harmadik fiatalnak ellenérzései vannak az MI által készített dalokkal kapcsolatban, míg a 30-as éveikben járók 19%-a, az 50-eseknek pedig csak 16%-a ért velük egyet.

ki vagy mi írta a dalt A kérdés már csak az, hogy vajon felismerjük-e, ha egy mesterséges intelligencia által írt dalt hallunk. Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélekedések, a magyarok 49%-a lát rá esélyt, hogy ki tudná szúrni az MI-t a dalokban. Hogy mindez kiderüljön, az Artisjus egyedülálló kísérletre vállalkozott, melyben egy hús-vér dalszerző páros szerzeménye „küzdött meg” egy részben és egy teljesen MI által írt dallal. Vajon, ha a dalszerzést gép végzi, de az elkészült műveket már egy zenekar játssza el, akkor még felismerhető a mesterséges intelligencia „kéznyoma”?

A közönség többsége a mesterséges intelligencia segítségével írt dalokat az ember művének véli, de magabiztosan felismeri, ha igazi dalszerző egyáltalán nem vett részt az alkotásban – derült ki az Artisjus Dalszerzők napi kísérletéből. Míg a 100%-ban MI által írt dalt többen beazonosították, a részben és teljesen „emberi” alkotásokat már alig tudták megkülönböztetni egymástól: csak minden harmadik tippelő jött rá, hogy melyik az emberi szerzemény, míg az MI-ember koprodukciót a legtöbben teljesen emberinek gondolták.

A kísérletben elsőként kilenc ismert dalszerző, zenei újságíró és MI-szakértő – Balla Gergely, Barkóczi Noémi, Czutor Zoltán, 7

ZENEIPAR

Csepelyi Adrienn, Dés László, Harcsa Veronika, Hegyi Dóra, Járai Márk és Mérő László – vett részt, akik elmondták véleményüket a mesterséges intelligencia és az alkotómunka viszonyáról.

Dés László a mesterséges intelligencia tudatos használatában látja a helyes utat: „Ahogy az internet vagy a mobiltelefon is baromi jó, a mesterséges intelligencia is lehet az – de minden attól függ, hogyan használjuk. Ha bizonyos ötletek megvalósításában segítségül hívjuk, az még rendben lehet. Viszont az már baj, ha miatta eltávolodunk az embertől és az emberi zenéléstől, mert az páratlan és pótolhatatlan”. Míg a gép dalszerzői alkalmasságával kapcsolatban Czutor Zoltán kételkedésének, Járai Márk pedig félelmének adott hangot, így vagy úgy mindannyian megerősítették az előzetes felmérés eredményét, miszerint a magyar dalszerzők többsége ragaszkodik a hagyományos alkotói munkához. „Biztos vagyok benne, hogy dalszerzőként nem fogom beépíteni az MI-t az alkotásba.

Nálunk a dalszerzés a lényeg. Az, hogy az ember dalszerző, az egyben egyfajta gondolkodásmód, egy életforma, ahol nem feltétlenül a végső produktum a cél” – mondta Barkóczi Noémi. A Platon Karataev dalszerző-frontembere, Balla Gergely így nyilatkozott erről: „Mindig arra törekszem, hogy rájöjjek, mi az, ami rajtam zsilipelődik át.

Azt érzem, ezt nagyon torzítaná, hogyha egy ennyire markáns külső dolgot beemelnék az alkotói folyamatba”.

Összességében az látható, hogy a közönség egyszerre kíváncsi és bizalmatlan, és ez egyáltalán nem csak az idősebbekre jellemző

amit jól felismerünk: ha nincs ember a dal mögött

hez Sebestyén Áron dalszerző instruálta az MI-alapú programokat.

A felmérés kapcsán dr. Szinger András, az Artisjus Egyesület főigazgatója elmondta: „A zeneiparban az egyik legnagyobb fejtörést a kizárólag mesterséges intelligencia által létrehozott termékek okozzák. Az MI képtelen értékelhető tartalmat „generálni” anélkül, hogy előtte az emberiség zenei kultúrkincsét „megemésztette” volna, ugyanakkor egy-egy konkrét mű felhasználását nem lehet beazonosítani ezekben az esetekben. E probléma megoldásán dolgozunk európai és globális ernyőszervezeteinkkel közösen – nem csak szakértői, döntéshozói szinten is.”

A kísérlet négy hete alatt 4303 szavazat érkezett, a résztvevőknek mindössze 19,7%-a találta el mindhárom dal esetében a helyes megfejtést, ám az egyes dalokra érkezett tippeket külön-külön is megvizsgálva még érdekesebb eredményt mutatnak.

A 100%-ban MI által írt zenét az emberek nagy része felismerte, míg azt a két dalt, amit részben vagy egészben emberek írtak, a legtöbben már nem tudták megkülönböztetni egymástól. Ebből látszik, hogy a gép által generált szöveg és dallam megtévesztően emberi szerzeménynek tűnhet, amint tapasztalt dalszerzők értő módon gyúrják át azokat. Ha a két dalt a helyes megfejtések aránya alapján hasonlítjuk össze, akkor az azonos igényességgel elkészített hangszerelés és előadás ellenére is az egészében emberek által írt dalt nagyobb arányban tudták jól beazonosítani az emberek.

A Peace of mind című dalt, az „emberi” dalszerző páros szerzeményét a szavazók harmada, 35,9%-a azonosította be helyesen, míg 39,7% az MI és a dalszerzők közös dalának gondolta azt. A dalt Kozma Kata és Zentai Márk, Junior Artisjus-díjas szerzők írták.

A közönség a Hard to Say Goodbye című dalt „diagnosztizálta félre” leginkább. Ez ugyanis az ember és az MI közös alkotása, ám a szavazatok közel fele, 48%-a ezt teljes mértékben emberi dalszerzők alkotásának jelölte. A helyes megfejtésre a szavazatok mindössze 28%-a érkezett. Az MI-vel közös dal megírásához Kádár-Szabó Bence és Sebestyén Áron társszerzők három MI-alapú programot használtak.

A Dreamscapes című dalt teljes mértékben gép írta és adta elő. Ezt a szavazatok alapján az emberek közel háromnegyede, 72,6%-a el is találta helyesen, pedig az Artisjus előzetes felmérése szerint a magyarok 49%-a lát erre esélyt. A dal létrejötté8

„

Az EU-ban a SACEM már egy lépéssel előrébb jár: a francia jogkezelő engedélykötelessé tette a zenék felhasználását MI-fejlesztésre. A 2019-ben elfogadott európai szerzői jogi irányelv rögzíti,

ZENEIPAR

hogy a jogvédett művek adatbányászatra, gépi tanulásra való felhasználása kivételt jelent az általános szabályozás alól. Ugyanakkor a jogtulajdonosok számára lehetőséget biztosít arra, hogy ha igényüket megfelelő módon jelzik, akkor a műveikre továbbra is vonatkozzon az, hogy mindenfajta felhasználásuk engedélyhez kötött. Ez a szabályozás az egyes EU-tagországok szerzői jogi törvénykezésébe is átkerült, így a francia jogban is jelen van.

Ezzel a lehetőséggel élt most a francia közös jogkezelő. Mint a közleményben olvasható, ezután a SACEM által képviselt művek felhasználása MI-fejlesztésre előzetes engedélyhez és „a felhasználás feltételeiről való explicit megállapodáshoz” lesz kötve. A SACEM szerint csak így biztosítható „az általuk képviselt alkotók, zeneszerzők és zeneműkiadók méltányos díjazása”.

A jogkezelő hangsúlyozza, hogy nem a mesterséges intelligencia fejlesztésének akadályozása vagy lassítása a lépés célja, hiszen ez az alkotást segítő, a szerzőket új lehetőségekhez juttató eszközöket is eredményez; a SACEM már most is használ MI-t az adatok feldolgozásában, a jogosultak szolgálatában. Viszont fontos, hogy a fejlesztés etikus és átlátható legyen. A SACEM szerint a felhasználások engedélyhez kötése szükséges ahhoz, hogy „etikus és fenntartható egyensúlyba kerüljenek egyfelől az alkotók és (zenemű)kiadók jogai, másfelől az MI fejlesztésén dolgozó cégek ambíciói.”

csakis az emberek által alkotott műveket illeti meg”, elismerik, hogy bizonyos esetekben nehéz lehet meghúzni a határvonalat az emberi alkotás és az MI generálta tartalom között. Így felmerül a kérdés, hogy lehetséges-e az, hogy olyan mértékű emberi befolyás érvényesül egy MI generálta alkotás létrehozásában – mondjuk egy ember dönt a betanításhoz használt művek kiválasztásáról, valamint a mű létrehozásához ismételten újabb és újabb promptokat ad az algoritmusnak –, hogy az végül mégis emberi alkotásnak számít? (A Music Ally fenti cikke felidézi, hogy idén februárban a Szerzői Jogi Hivatal egy olyan képregény ügyét vizsgálta, amelynek a kockáit a Midjourney hozta létre. Úgy döntöttek, hogy míg az egyes egyedi képeket nem védi a szerzői jog, a képregény egészét viszont igen, mert azt a szerző, Kris Kashtanova válogatta és állította sorrendbe a képeket, illetve szöveget írt hozzájuk.)

Mint tudjuk, nagyon sokszor rendkívül lassan jut el egy folyamat szakértői szintről a döntéshozásig. Az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hatósága (Copyright Office) egyenesen társadalmi egyeztetést, azaz konzultációt indított a mesterséges intelligencia, ezen belül is különösen a generatív MI által támasztott problémákról. A társadalmi konzultációt azért indították el, hogy kiderüljön: szükség van-e az MI-vel kapcsolatban új szabályozási, törvényhozói lépésekre. Az érintettek véleményei az esetlegesen javasolt szabályozást is befolyásolhatják.

4. A meghatározott előadók hangjának, stílusának, kinézetének lemásolása. „Bár ezeket a személyes tulajdonságokat nem védi a szerzői jog”, MI általi lemásolásuk az előadó személyiségi jogait sértheti, illetve a versenyjogba, valamint nemzetközi egyezményekbe is ütközhet.

A hivatal a korábbi ügyek és elemzések alapján úgy látja, hogy négy fő téma köré rendezhetők el az MI és a szerzői jog kapcsolatáról szóló kérdések. Ezekben várják az jogtulajdonosok, fejlesztők és más érintettek hozzászólásait.

1. Az MI-modellek betanításához szükséges-e a felhasznált művek jogtulajdonosainak engedélye? Mint a Music Ally írja, az elmúlt hónapok nyilvánvalóvá tették, hogy mi itt a zenei (és egyéb művészeti) jogtulajdonosok álláspontja. De a hivatal további kérdéseket is feltesz, például ezt: aki úgy gondolja, hogy szükség van engedélyezésre és ezért anyagi kompenzációra, az milyen díjazási rendszert tart megvalósíthatónak és hatékonynak?

2. Az MI-vel generált művek védelme. Bár a hivatal számára „világos, hogy az Egyesült Államokban a szerzői jogi védelem

3. Kit terhel a jogi felelősség, ha az MI által létrehozott mű lényegileg hasonló egy már létező, jogvédett műhöz? (Mondjuk egy olyanhoz, ami szerepelt a betanításhoz használt adatbázisban.) Ha ezt ráadásul nem a fair use elveknek megfelelően használják fel, akkor milyen mértékben felelős a jogsértésért a felhasználó, aki az utasítást adta az MI-modellnek, és milyen mértékben a modell fejlesztője?

Ezek mellett a Szerzői Jogi Hivatal olyan általános kérdéseket is felvetett, hogy a generatív MI terjedése milyen kockázatokkal és milyen haszonnal jár; hogyan fogja érinteni az alkotókat, jogtulajdonosokat, fejlesztőket, kutatókat és általában a közösséget?

Arra is kíváncsiak, hogy vannak-e specifikus, csak egyes szektorokat, iparágakat érintő sajátos problémák.

Maradjunk az USA-nál: Robert Kyncl 2023. januártól vezeti a Warner Music Groupot vezérigazgatóként; korábban 12 éven át a YouTube üzleti vezetője volt, előtte pedig a Netflixnél dolgozott a videostreamre átállás korszakában. Szerinte a következő egy évben már várható, hogy a zeneipar meg fogja érezni az MI hatását.

Egyrészt gyorsuló ütemben fog javulni az MI által generált zenék minősége, másrészt a zene több sajátossága miatt amúgy is a digitalizáció által leghamarabb érintett területek közé szokott tartozni. Ezek a következők: „nagyon széles körben terjesztett, rövid formátum, minden platformon megtalálható és könnyen adódik az ajánló algoritmusok számára”. Ezért a korábbi digitális forradalmak is hamarabb érintették, mint pl. a filmes 9

ZENEIPAR

és tévés ipart; ugyanakkor ennek az eredménye az, hogy Kyncl szerint mára a zeneipar „erősebb és rugalmasabb lett”.

Kyncl úgy gondolja, hogy a YouTube és a Content ID jó vezérfonalat nyújtanak ahhoz, hogy hogyan kell majd az MI-generált zenékkel foglalkozni. „Amikor elindult a YouTube, az emberek elkezdtek mindenféle tartalmat feltölteni, természetesen köztük jogvédetteket is, ami persze a jogtulajdonosoknak nagyon nem tetszett. Mi akkor úgy gondoltuk, hogy többet is teszünk, mint ami a törvényi előírás lett volna, és kifejlesztettünk egy olyan azonosító (fingerprinting) szoftvert, ami lehetővé tette, hogy megtaláljuk a jogvédett tartalmakat és a jogtulajdonosoknak döntést kínáljunk, hogy mit tesznek ezekkel. Ebből egy sok milliárdos üzlet lett, ami mindenki számára rengeteg bevételt hoz” – foglalta össze a történetet a maga nézőpontjából.

A Warner vezetője tehát úgy gondolja, hogy a Content ID-hoz hasonló rendszernek kell majd azonosítania az MI-vel létrehozott tartalmakat, megállapítania róluk, hogy az algoritmus milyen jogvédett művekre támaszkodott ezek létrehozásánál, és a jogtulajdonosok döntése alapján monetizálnia vagy letiltania az adott tartalmat (ugyanis szerinte is fontos, hogy egy alkotó dönthessen úgy, hogy az ő zenéjét ne használja semmilyen MI). Kyncl szerint az MI-t használók is azt akarják, hogy sokakat elérjen a tartalom, amit létrehoz(at)nak, így a nagy platformokra mennek majd, ezért aztán a kiadó a YouTube-bal, TikTokkal, Spotify-jal együttműködve dolgozik a fejlesztéseken, valamint azon, hogy egyáltalán milyen szabályok vonatkozzanak az MI generálta tartalmakra.

A Gizmodo oldal megjegyzi, hogy a Content ID sem működik 100%-os találati aránnyal, és több szakértő szerint az MI generálta tartalmak hatékony kiszűrése még nehezebb feladatnak fog bizonyulni. A TechCrunch pedig ahhoz a gondolathoz fűzött megjegyzést, hogy a zeneipar hamarabb érzi majd meg az MI hatását, mint a filmes és tévés ipar: a hollywoodi írók nemrég lezárult, a színészek még tartó sztrájkjának egyik kiemelt követelése pont az, hogy a forgatókönyvírókat, illetve a statisztákat ne lehessen MIvel helyettesíteni. (Ha már helyettesítés: sztárok hangját felhasználó MI-t fejlesztett a YouTube, de a jogosítási tárgyalások még folynak.)

2023 nyarán jelent meg az a hivatalosan meg nem erősített információ, hogy több major kiadó tárgyal a Google-lal olyan MI-alkalmazás jogosításáról, ami lehetővé tenné a felhasználók számára, hogy – ebbe beleegyező – sztárok hangján szólaljanak meg, énekeljenek. Augusztus végén pedig kiderült, hogy a zenei MI a Google-ön belül a YouTube-hoz fog tartozni, és a fejlesztést a zenészekkel (köztük neves szerzőkkel, producerekkel) együttműködve, visszajelzéseiket beépítve kívánják végezni.

A Billboard friss információi szerint a YouTube már béta verzióban áll, hogy elérhetővé tegye az alkalmazást, amivel egyes kiválasztott youtuberek ismert sztárok hangján szólalhatnának meg – csak éppen lapzártánkig a jogosítási tárgyalások még nem zárultak le. (Ráadásul külön szerződés szükséges a béta és utána az általánosan elérhető változathoz.) A Billboard számos, neve elhallgatását kérő iparági forrást idéz, akik szerint azért is különösen fontosak ezek a tárgyalások, mert precedenst fognak teremteni a jövőbeli felhasználások számára. A fő kérdések a lap szerint a következők: az MI-modellek betanításának módja; a monetizálás: akkor kapjanak pénzt a jogtulajdonosok, amikor betanítják a modellt, vagy amikor valaki felhasználja azt; az, hogy az előadók explicit beleegyezése szükséges-e a beszálláshoz, vagy azt kell jelezniük, ha nem akarják, hogy használják a hangjukat. Külön problémát jelent a szerzői oldal, hiszen 10

ahogy a Billboard írja, még ha kifejezetten kevés előadóval dolgoznak is, a betanításhoz használt zenék szerzőinek száma könnyen százas nagyságrendűre ugorhat.

A YouTube egyesek szerint hajlana arra a megoldásra, hogy a zeneműkiadóknak egy egyszeri nagyobb összeget fizessen, aztán rájuk hagyja annak megoldását, hogy ezt hogyan osztják fel a szerzők között.

Ugyanakkor a források szerint végül várható a jogosítási szerződések aláírása, és a YouTube-ot a zeneipar kifejezetten fontos és megbízható partnernek tartja a területen. Vannak olyanok, akik úgy látják, hogy a kiadók hozzáállása az, hogy „muszáj szerződést kötnünk, mert akár megtes�szük, akár nem, a deep fake alkalmazások mindenképpen elterjednek”, illetve nem akarnak a nyilvánosság előtt a technikai fejlődés kerékkötőjének látszani – ez viszont gyengíti az alkupozíciójukat.

Egyes források szerint a jogosítási tárgyalások mellett az is gondot jelent a YouTube számára, hogy nehezen találnak olyan igazán ismert előadót, aki engedélyt adna a hangja felhasználására. Még azok is, akik egyébként üdvözlik és használják a technikai újításokat, ódzkodnak attól, hogy „ismeretlen videósok kezébe adják a hangjukat, akik aztán olyan kijelentéseket, dalszövegeket adhatnak a szájukba, amik nem tetszenek nekik”. Érdemes megjegyezni, hogy az eddigi legismertebb énekes, aki engedélyezte a hangja MI-felhasználását, Grimes volt, aki azt kérte, hogy „náci himnuszokhoz és csecsemőgyilkosos dalokhoz ne használják”. De kérdés, hogy mennyire hatékonyan lehet ezt moderálni.

Valamint az is, hogy mi van, ha pl. valaki egy ismert előadó hangján egy, az övével ellenkező politikai álláspontot fejt ki – ez önmagában nem ütközik törvénybe, mégis komoly problémákat vet fel. ≠ –AJM– ILLUSZTRÁCIÓ: ISTOCK

, Y L E SZZEIGR H N K A N YETLE N A V A N E B D N E AHOL RAIM. ÁCIÓS M R O F N I I Ő Z G L RTISJUS ONLINE SZER ET A DO GDÍJÜGYED ZZ TE IS AZ A CSATLAKO EZ, HOGY MINDEN JO H RENDSZERÉ ÁTLÁSD! N É D E Y N N KÖ

artisjus.hu

PROFIL

SISI

PÖRGÉS, GYEREKEK! Ő maga sem tudott megnevezni olyan előadót, akivel tudna azonosulni, ezért is szeretne ő lenni az az erős női hang a hazai hiphopszíntéren, aki mást csinál, mint amit a trendek diktálnak, akivel tudnak azonosulni azok, akik különcebbek, akik nem a külsőségekben látják az érvényesülés kulcsát, és aki értéket tud képviselni. 2022 elején robbant be Sisi Yalla című dalával, új üdítő színt hozva a magyar újhullámos hiphopba, 2023-ban pedig elsőlemezes és Artisjus-díjas.

A huszonéves Sisi eredetileg tatabányai származású és a hiphopot nagybátyja szerettette meg vele egészen fiatalon 50 Cent-, DMX- és Eminem-válogatásokkal, Missy Elliot és Gwen Stefani felfedezésével került közelebb, majd kezdett elmélyedni a hiphop- és popkultúrában. Akkori élethelyzete úgy hozta, hogy csalódva az oktatási rendszerben, 18 évesen inkább kiköltözött Ausztriába, ahol vendéglátózott és úszómesterként dolgozott. Az itt töltött időszakban sokat barátkozott különböző kultúrájú és nemzetiségű emberekkel. A multikulturális környezet, majd egy barát tragikus elvesztése sarkallta arra, hogy megmutassa zenéit a nyilvánosságnak. Hazaköltözött, és bár nem ismert szinte senkit a szakmában, nem sokkal később, csak egy rövid ideig gyűjtögetett TikTok követőtáborral a zsebében, kidobta első dalát. Ebben a kezdeti időszakban Biksi Gábor és Teremi Dávid producerekkel dolgozott együtt. „Hiszek abban, hogyha egy producer és egy művész közös cél érdekében összedolgozik, fel tudják úgy használni a kreatív energiáikat, hogy libabőrt keltő hatást érjen el az adott dal” – fogalmaz Sisi.

A Yalla azért is volt meglepő, mert az old school stílust képviselte benne Sisi, ami egyáltalán nem jellemző a korosztályára, viszont annyira természetesnek hatott, hogy kizökkentette a hallgatókat. Sokan bírálták a rappert, hogy a következő néhány száma (Kezeket fel, MagasLow, Manifesto) inkább a new wave trap irányába mozdult el, erre válaszul kihozta a Rappelj jobban című dalt, ami visszanyúlt a Yallában megismert old school hiphophoz.

Ez a néhány kislemez mind azt igazolta, hogy Sisit nem sodorja az ár, hanem azt csinálja, amihez éppen kezdve van. Azóta is a nyitottság és kísérletezés jellemzi.

A rapper nagyon impulzív személyiség, aki intenzíven éli meg a világ történéseit, ebből merítkezik a szövegírás terén is. Általában spontán születnek meg szókapcsolatok, rímek, sorok, versszakok, amiket egy élmény, érzés inspirált. Önazonos, egyedi szemléletmódját frappáns szójátékaival adja át a közönségnek. Sisi előszeretettel és olyan természetességgel, játékossággal keveri az angol és a magyar nyelvet szövegeiben, amelyekben erőteljes gondolatokat és hangulatokat rejt el, hogy ezzel nemcsak a közönség tetszését nyerte el, de a szakma figyelmét is felkeltette, így 2023 első felében Az év junior könnyűzenei szövegírója Artisjus-díjjal jutalmazták.

Sok szempontból 2023 Sisi éve: a Spotify Equal Hungary aktuális nagyköveteként a New York-i Times Square óriáskivetítőjén is feltűnt, tavasszal kiadta SISTEMATIIK című négyszámos EP-jét, az első olyan dallal, amelyben nála featelnek (Lil Frakk a Tsinglingben), és szerepelt a Dalfutár tematikus hiphop-epizódjában is. Eddigi producerei mellé pedig felsorakozott Varga Tamás WaTa is. Idén a koncertezés is igazán beindult Sisinél,

elkezdte megtölteni a budapesti klubokat, fellépett a Budapest Parkban és jelen volt sok közepes és nagyobb fesztiválon is. Elmondása szerint otthon érzi magát ezeken a színpadokon.

Sisi ősszel sem unatkozott, egymás után lépett fel a két hazai showcase fesztiválon (BuSH, Music Hungary), majd két klipje is egy-egy díjat bezsebelt a 07.

Magyar Klipszemlén, miközben zsűrizett a McDonald's Budapest Open Mic-on is.

November 24-én pedig megjelent első nagylemeze SISTERHOOD címmel. Az albumról érkező első kislemez is sejtette már, hogy ez az anyag még Sisihez képest is váratlan lesz. Úgy tűnik, hogy WaTával megtalálták a közös hangot, aki a produceri munkákat jegyzi az összes dalnál.

A rapper szeret vele dolgozni, mert még a rosszabb pillanatokban is fel tudja húzni, vagy ha arra van szükség, visszarántja a földre.

Sisi 2024-ben is tudatosan halad tovább a megkezdett úton. egyre nagyobb tudatossággal építi karrierjét. Ez pedig nemcsak abban nyilvánul meg, hogy figyel arra, hogy ne zabálja fel a szakma, de sokat foglalkozik a mentális egészségével is és igyekszik tudatosan értéket közvetíteni. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: JELI ANDRÁS

13

PROFIL

TOMMY VIG

A KÖTETLENSÉG SZERELMESE Mindig hihetetlen érzés Tommy Vig történeteit hallgatni az Amerikában töltött fél évszázados időszakról, legendás zenészekkel való találkozásairól, belelátni a nagy stúdiók kulisszái mögé, miközben ő maga is elismert muzsikussá vált a jazz hazájában. Mindezt úgy, hogy soha nem feledte gyökereit és a szíve mindig is hazahúzta.

A magyar dzsesszdobos, vibrafonos, zeneszerző, producer, zenei rendező, karmester 1938-ban született Budapesten, édesapja Víg György szaxofonos, klarinétos, aki többek között Szenes Ivánnal írt több slágert is. Tommy egészen fiatal korában kapcsolatba került a zenével, amiről így mesélt: „Négyéves koromban kezdtem dobolni, a parketten és a szőnyegen fakanalakkal. Azután, mikor apám profi zenésztársai (Schlotthauer József nagybőgős, Bacsik Elek gitáros-hegedűs, Tabányi Mihály harmonikaművész stb.) átjöttek próbálni a Szerdahelyi utcai lakásunkba „az igazi jazz” koncertekre, hozzájuk igazodtam, akkor már ötéves lehettem. Követtem a muzsikát a földön. A Radics hegedűs azt mondta apámnak: „Miért nem lépteted fel a fiadat, jól dobol!” 1945 végén a Zeneakadémia nagytermében egy jazzkoncert alatt apám leszólt a nézőtérre: „Tommy, gyere fel!” A színpad közepén a közönséghez közel felállítottak egy pergődobot, azon improvizáltam egy jazzszólót. A siker leírhatatlan volt, mert ráadásul nem is néztem ki négyévesnél többnek. Kikiáltottak csodagyereknek.” Innentől félreállíthatatlanul a jazzélet része volt, dobpárbajokat vívott, díjakat nyert, tízévesen már lemezt készítettek vele Bécsben.

Az 1956-os forradalom leverése után novemberben menekült el a kommunizmus elől és a következő év elején már az Amerikai Egyesült Államokban kezdte újra az életét. Nem tudta, hogy mire számítson, később úgy írta le, hogy belecsöppent egy olyan világba, ahol nem emelkedhetett ki csak azzal, hogy kiváló zenész, mert ez volt a belépő, ezzel indulhatott. „Amerika nem Magyarország, ott nem a barátság, az összeköttetés, a kölcsönös érdekellentét, ismeretség, klikkbe tartozás uralkodik. Ott, ha jó zenész vagy, felvesznek”– jellemezte Tommy az ottani viszonyokat. Bár nagy volt a verseny a sok tehetséges zenész miatt, mégis rendszeresen dolgozott Los Angeles legkiválóbb hang- és filmstúdióiban (Warner Brothers, Fox, Universal, CBS, Columbia, ABC, Disney, Goldwyn, MGM, Paramount), közel 1400 felvételen közreműködve. Olyan legendás zenészekkel és előadókkal osztozhatott egy színpadon vagy készíthetett felvételt mint Henry Mancini, Frank Sinatra, Quincy Jones, John Williams, Mel Brooks, Dean Martin, Stan Kenton, Gil Evans/Miles Davis big band, Nelson Riddle, Shorty Rogers, Michel Legrand, Mickey Rooney, Lalo Schifrin, Jerry Goldsmith, Sammy Davis Jr., Freddy Hubbard, Manhattan Transfer, Burt Bacharach, George Shearing és Tony Curtis, illetve olyan előadókat kísérhetett mint Tony Bennett, Diana Ross, Judy Garland vagy Woody Allen.

Amerikába költözését követően a Juilliard School of Music ösztöndíjasa lett, ami lehetőséget adott neki arra, hogy zeneszerzést tanuljon, és azóta is nagy sikerrel ír és vezényli saját koncertjeit. Először dobosként dolgozott, később kapott nagyobb hangsúlyt a vibrafon a munkásságában, amivel aztán nagyobb sikereket ért el a tengerentúlon. 2001-ben neki ítélték a vibrafonosok Oscar-díjának titulált Vibraharpists’ Academy Awardot. Számos saját albumot és zeneművet írt: egyedi zenei világa a kortárs, a klasszikus és a jazz zene elemeit ötvözi. Elmondása szerint, amiben otthon érzi magát és szeret alkotni, az a jó, kötetlen 14

zene. Hangszeres tevékenysége mellett fontos komponista és hangszerelői aktivitását is megemlíteni. Az elismerés, amelyre a legbüszkébb a zenész-komponista, hogy talált egy interjút Stan Kentonnal, amelyben Don Ellis mellett őt nevezte meg zenei utódjának.

Tommy magyar identitása mindig erős maradt, műveivel a magyar zenei világot igyekezett gazdagítani, leginkább a kortárszenében. Szülőhazája és a sport iránti szeretete mutatkozik be az Aranyszimfóniák című, nyolctételes zeneműben, amellyel a londoni olimpia magyar aranyérmeseit köszöntötte, majd 2016-ban Riói aranyálmok címmel inspirálta a nyári olimpiai játékokra utazó magyar sportolókat. Budapest 1956 című szimfonikus zenekari műve a magyar nép érzéseit közvetíti az 1956-os forradalom alatt átélt élményekről.

Tommy Vig 2006 nyarán költözött haza Magyarországra feleségével, a dél-koreai származású Mia Kimmel, akivel 1967 óta házasok. Mindketten jól érzik magukat itthon, Mia is nagyon szeret itt élni. Azóta rengeteg közös fellépésen vannak túl Budapest jazz klubjaiban és együtt is alkotnak a többek között szintén vibrafonos énekesnővel, aki Kim Sisters formációjával lett híres.

A ma is aktívan alkotó és koncertező művész alázatát és elkötelezettségét a zenéhez a legjobban az a válasza bizonyítja, amit arra a kérdésünkre adott, hogy mi jelent számára kihívást a zeneszerzésben: „Elszomorított, mikor rájöttem, hogy nem fogok olyan jó zenét szerezni, mint Beethoven.” ≠ KALOCSAI KRISZTINA

INTERJÚ

SZENDŐFI PÉTER I ARTISJUS-DÍJ

A ZENESZERZÉS A KEZDETEK ÓTA FOGLALKOZTAT Szendőfi Péter a magyar zenei élet egyik meghatározó, nemzetközi szinten is elismert alakja dobosként, zeneszerzőként és pedagógusként egyaránt. Idén ismét Artisjus-díjat kapott, ezúttal „Az év könnyűzeneszerzője” kategóriájában, ennek apropóján beszélgettünk vele olyan témákról, mint hazai és külföldi tapasztalatok, a zeneszerzői és a zenészi én egyensúlya, vagy az adott formáció személyes zenei mozgástérre gyakorolt hatásai.

Dal+Szerző: Nem olyan régen volt egy miniturnétok a tengerentúlon a Loop Doctorsszal. Hogy sikerült, milyen élményeket szereztetek ott?

Szendőfi Péter: Nagyszerű volt. Nem első alkalommal jártunk már ott, főleg, hogy mindent összevetve éltem is az Egyesült Államokban több évet, vendégtanárként tanítok is ott a The Collective School of Music egyetemen 2014-től. Ez a turnénk a Covid miatt már évek óta tolódott és most végre meg tudtuk csinálni, nagyon jól sikerült. Volt néhány olyan helyszín, ahol játszottunk már korábban, meg persze olyan is, ahol nem eddig még nem. Például ilyen volt a The Bitter End, ami egy világszinten jegyzett klub, ahol nagyon sok nagy név fellépett már az elmúlt 40-50 évben, nemcsak jazz formációk, hanem mindenféle más stílusú előadók is, akár Lady Gagáig bezárólag. Nagy dolog, hogy oda bekerülhettünk, és ott is játszhattunk egy koncertet.

D+SZ: A nemzetközi szinten megszokott infrastruktúra és körülmények után milyen visszacsöppenni a hazai hétköznapokba?

SZP: Nekünk nagyon jó, illetve nem is érezni már a különbséget.

Azt tapasztaljuk, hogy – legalábbis a jazzt illetően – Magyarországon a legtöbb helyen már adottak azok technikai feltételek, amik külföldön is. Sőt, meg kell, hogy mondjam, New York ebből a szempontból nem a legjobb példa, mert ott általában az jellemző a klubkoncertekre, hogy kora estétől akár éjjel háromig folyamatosan váltják egymást a zenekarok. Ez abból a szempontból kicsit megnehezíti a dolgot, hogy ilyenkor nincs hangbeállás, csak úgynevezett line check, amikor gyorsan meg lehet nézni, hogy minden hangszer szól-e, aztán voltaképpen az első szám alatt történik a hangzás beállítása, ami néha elég mostoha körülményeket eredményez. Egy héttel azután, hogy hazajöttünk, pont a Budapest Jazz Clubban

volt egy koncertünk, amit legalább annyira élveztünk, mint a külföldieket, meg nyilván a hazai közönségnek ugyanolyan jó játszani, szóval nincs nagy különbség technikai és más szempontból sem.

D+SZ: Ha jól tudom, jelenleg öt formációban is érdekelt vagy, illetve több intézményben tanítasz. Teljes mértékben triviális kérdés, de hogy tudod mindezt összeegyeztetni?

SZP: Azokban a műfajokban, amikben elsősorban dolgozom, nincs minden zenekarral havi 25 fellépés, inkább egy-egy rövidebb turné, mint amilyen ez a mostani volt, vagy pedig az a jellemző, hogy az adott koncertmennyiség arányosan eloszlik az év különböző időszakaiban. A Fusio Group esetében általában ez a megszokott, hiszen ott hat tagból áll zenekar, mindenki aktív más formációkban, többen tanítanak is, nehezen lenne kivitelezhető, hogy teljesen betáblázunk két hétet, remélve, hogy mindenki ráér mindegyik napon. Szóval – ez attól függ, honnan nézzük – sajnos és hál’ istennek minden belefér az időmbe, és persze mindig változó, hogy épp mennyi elfoglaltság van. Vannak sűrű hetek, turnéval, koncertekkel, stúdióval, tanítással, meg persze kevés alvással, de vannak csendesebb időszakok is, ahogy, amennyire látom, minden zenésznél.

Ha mondjuk egy popzenekarban játszanék, ahol az a menetrend, hogy minden hónapban folyamatosan, minden hétvégén péntek-szombaton vannak koncertek, közben meg próbák, és mást nem csinálnék mellette, nyilván könnyebben átlátható lenne az élet, de így meg sokkal-sokkal változatosabb. Az árnyoldal persze az, hogy egyes zenekarokkal annyit nem játszunk, de a sok formációból összességében azért kijön egy szép számú koncert.

Ehhez jön még a tanítás heti egy-két alkalommal a Kodolányi János Egyetem Modern Zenei Tanszékén, de azt mindig tudom előre, 17

INTERJÚ

A kedvenc dobosaim is azok, egészen a kezdeD+SZ: Meg ugye a változatosság azért sok mindenért kárpótol.

SZP: Így van. Ha képszerűen fogalmazzuk meg a dolgot, mindig olyan étlap van előttem, tek óta, akik ami merít ételeket mindenféle konyhából, tehát a legváltozatosabban táplálkozhatok zenei értelemben. Nem vagyok egy stílusba bezárva, ami nagyon fontos ihletforrás is egyébként, a zene felől hiszen nem ugyanazokat a dolgokat kell dobolni az egyes formációkban, amikben ráadásul más és más zenészek vesznek körül. Ez pedig frissen tart és inspirál is egyszerre. közelítenek D+SZ: Idén kaptál egy Artisjus-díjat Az év könnyűzeneszerzője kategóriában, részben a Fusio Group tavaly megjelent XXX című jubileumi albumának megírásáért és a hangszerhez hangszereléséért, részben a Modern Art Orchestrával készített Yellow Alert című big arra tudok készülni. Ahol még tanítok, mint a Snétberger Tehetségközpont, vagy a már említett The Collective School of Music, de ezek inkább kurzus jellegű képzések, amik szintén könnyen tervezhetők, lehet igazodni hozzájuk a koncertekkel, lehet tudni azt, mire lesz idő, mi az, amit még el lehet vállalni. Elsőre lehet, hogy soknak tűnik, hogy valaki ilyen sok helyen játszik és sokfelé utazik, de ez így azért átlátható, és szerencsére belefér is fér az életembe mindez.

band albumért. A közönség számára néha még ma is meglepő, ha egy dobos egyben szerző is. Nálad hogyan kezdődött a saját szerzemények írása?

SZP: A zeneszerzés a kezdetek kezdete óta foglalkoztatott. Az első garázszenekarunkkal először Beatles- meg Rolling Stones-feldolgozásokat játszottunk, de azt meguntuk félév után, és úgy döntöttünk, csináljunk inkább saját dalokat. Zárójelben hozzáteszem, akkoriban sokkal nagyobb divat volt ez, mint manapság, amikor rengeteg olyan zenekart hallok, akik csak feldolgozásokat játszanak. Ami nagyon jó iskola, de hosszú távon szerintem fontos, hogy mindenki rátaláljon a saját hangjára. A lényeg, hogy az említett formációban nem vállalkozott erre senki, mire mondtam, hogy akkor majd írok én számokat!

Nem volt ez nagyon tervezett döntés, de kicsit tudtam zongorázni, tanultam klasszikus szolfézst, ismertem az akkordokat, meg hallás alapján leszedtem egy csomó olyan számot, amik tetszettek, úgy gondoltam, biztosan menni fog. Az azóta eltelt években persze rájöttem, hogy azért kicsit bonyolultabb folyamat ez: elkezdtem egyre jobban belemélyedni ebbe, rengeteget elemeztem mindenféle zenei stílusokat. Az internet előtti korszakban nem lehetett olyan könnyen hozzájutni az információkhoz, rá voltam kényszerítve arra, hogy a fülemet használjam, és addig keresgéljem a hangokat, amíg megtalálom, mi szól a felvételen, amit épp hallok. Ezáltal egyre jobban beleástam magam ebbe a dologba, és bár kifejezetten nem tanultam zeneszerzést soha, se komolyzenében, sem jazzben, rengeteget fejlődtem különféle zenék elemző hallgatásával.

Az említett Yellow Alert albumot is megelőzte egy hasonló, többéves big band partitúraelemző időszak. A műfajt mindig is szerettem, de soha nem írtam ilyet számokat, és már hosszú évek óta dédelgetett álom volt, hogy egyszer csinálok egy ilyen anyagot. Ha a Covidnak volt pozitív hatása, akkor az az, hogy amíg mindenki otthon ült, és nem tudtunk koncertezni, nekiláthattam a lemez megírásának és megvalósításának. Nagyon hosszú folyamat volt, de nekem zeneszerzőként egészen máshogy jár az agyam, mint hangszeres előadóként: amikor zenét írok, akkor nem dobos vagyok. Ugyanígy, ha dobos vagyok, akkor nem zenét írok, sokkal inkább hangszerelek, vagy kitalálom az adott részét annak a számnak, amit épp el kell játszanom. Érdekes kettősség, de szerintem másoknál is így van.

D+SZ: Előfordul, hogy konfliktusba kerül benned a zeneszerző és az előadó? Hogyan lehet fenntartani az egyensúlyt a kettő között?

SZP: Nálam ez automatikus: zeneszerzéskor mindig a dob, az ütőhangszeres részek a 18

„

legutolsók, amiket kidolgozok, amikor a fő motívumok és a többi szólam már elkészült.

Sokszor egyébként pont ez a része okoz gondot, hogy erre vagy arra most mit játs�szak, ugyanis abszolút nem úgy gondolkodom, hogy van mondjuk egy figurám, vagy valami nagyon látványos kíséret, és írok egy számot, amiben ezeket majd eljátszhatom.

Mindig maga a zene, az adott szerzemény az elsődleges. A kedvenc dobosaim is azok, egészen a kezdetek óta, akik a zene felől közelítenek a hangszerhez, és nyilván ezzel együtt lehetnek akár nagyon nagy virtuózok is. De mindig a zene kell, hogy előtérben legyen, nem pedig az egó, az öncélú virtuozitás. Az internetre ma már bárki bármit feltölthet, a fiatal zenészek rengeteg olyan tartalommal találkozhatnak ott, amik nagyon látványosak, mert valaki rettenetesen gyorsan dobol, gitározik, zongorázik, de attól még korántsem biztos, hogy ezekben van zenei tartalom, jelentés, mondanivaló.

Amikor tanítok, akkor is igyekszem hangsúlyozni ennek a fontosságát, és arra ösztönözni a tanítványaimat, hogy a zene felől közelítsenek.

INTERJÚ

D+SZ: Amikor egy formációban több olyan zenész is játszik, aki saját jogán is szerző, hogy alakul az alkotói kémia?

SZP: A zenekarokban, ahol játszunk, az a közös pont, hogy mindig saját zenét, saját kompozíciókat játszunk. A kidolgozás teljesen szerzeményfüggő. Vannak olyan számok, amik nagyon ki vannak találva előre, tehát adott esetben nagyon nem véletlenül kell az adott témát elkezdenie a zongorának, játszania az adott akkordot a gitárnak, énekelni az adott szólamot az énekesnőnek. Ilyen esetekben mindenki érti, hogy picit kevesebb a mozgástér, mert bizonyos kompozíciók pont attól tudnak jól megszólalni, hogy modellszerűen összerakja őket a szerző, és ha valamit megváltoztatunk, összedőlhet mindaz, ami fölötte van. De vannak olyanok is, amikor sokkal szabadabb kezet kap mindenki, meg persze rengeteg olyan rész, mindegyik zenekarban, amikor van lehetőség az improvizációra, amikor a szám meglévő váza ad egy kerete, és előadás közben rengeteg minden alakul. Szerzőként mindig nyitott vagyok szoktam lenni mindenféle kedvezményezésre, szerintem nem vagyok ilyen demóbeteg típus, aki nehezen változtat az előzetes elképzelésein.

A kompozíció mellett pedig értelemszerűen maga a zenekar is sok mindent meghatároz. Egy big band esetében alkalomadtán akár húsz zenész is együtt játszik, és minél nagyobb egy zenekar, bizonyos értelemben annál kisebb teret kapnak az egyéni elképzelések. Hiszen ha például a második szaxofonos azt mondja, hogy én inkább valami mást játszanék ide, akkor az összes többi fúvós szólama is borulni fog. Ilyen szempontból a big band műfaja kicsit olyan, mint a komolyzene. Adott esetben a szerző ott is hagyhat improvizációs részeket, de maguk a témák nagyon konkrétan meg vannak írva, és általában ragaszkodik is hozzájuk a zenekar. Értelemszerűen ennek az ellenkezője is igaz, mert minél kisebb egy formáció, annál könnyebb alkalmazkodni, annál nagyobb tér van a szabadságra.

Amikor nem szerzőként vagyok jelen, hanem hangszeres zenészként, akkor ahogy a zenésztársaim, én is próbálok maximálisan alkalmazkodni ahhoz, amit elvárnak tőlem, hiszen ilyenkor interpretálnunk kell azt, amit a szerző, aki a számot írta, elképzelt és hallott belül.

Ennek, hogy az egyik helyen úgymond szakmunkások vagyunk, a másikon meg mondjuk építésvezetők, az a jó oldala, hogy a változó szerepkörök frissen is tartják az embert.

D+SZ: Már nem először kaptál Artisjus-díjat, és idén egy állami kitüntetésben is részesültél. Van-e olyan vonatkozása egy ilyen elismerésnek, ami talán meglepő lehet? Ösztönzi azt, aki kapja, netán érvényesülhet elvárásként is?

SZP: Engem nagyon inspirál, és meg kell mondjam, abszolút nem számítottam rá, már csak azért sem, mert tavalyelőtt már díjaztak előadóként. Ráadásul idén megkaptam a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést is, ami szintén rettenetesen meglepett, pláne mert dobosnak nem is ítélték még oda Magyarországon. Amellett, hogy váratlan volt mindkettő, szerintem egy díj inkább következmény. A zenében mindenki teszi a dolgát, a díjak pedig egy-egy életút lenyomatai, amikor valakik elismerik azt, amit csinálunk. Ráadásul itt egy szigorú szakmai szempontok alapján odaítélt díjról beszélünk, és azt gondolom, a jazznek, a jazzel rokon műfajoknak nagyon jót tesz, hogy nemcsak azok munkáját értékeli a szakma, akik a populáris műfajokban tevékenykednek, hanem olyanok is részesülhetnek elismerésben, akik kvázi rétegzenét játszanak magas színvonalon. Mindenképpen jólesik, hogy a Fusio Group harmincéves jubileumára készült lemez és a Modern Art Orchestrával készített album volt az Artisjus-díj apropója, ugyanakkor semmiképpen nem azt váltja ki belőlem egy ilyen visszajelzés, hogy hátradőlök és megveregetem a saját vállamat. Pontosan tudom a helyem az általam tisztelt és szeretett szerzőkhöz és zenészekhez képest, akkor is, ha kapok díjat, és akkor is, ha nem. ≠

ℹ SZENDŐFI PÉTER

Szendőfi Péter hazánk egyik legsokoldalúbb, nemzetközi szinten is elismert dobosa, aki nem csak hangszeres zenészként, előadóként, zeneszerzőként, pedagógusi minőségében pedig a Kodolányi János Egyetem Modern Művészeti Tanszékének, illetve a New York-i The Collective School of Music oktatójaként egyaránt aktív szereplője a jazz és fúziós zenei életnek határainkon innen és túl. Pályafutása során rengeteg formációban játszott, játéka mintegy háromszáz lemezen hallható. Jelenleg olyan zenekarok tagja, mint a Fusio Group, a Loop Doctors, a Szendofi Peter Fusion Jam, az áRON feat. Szakonyi Milán Camp & GnS Horns és a jazz / R&B-t játszó E.K. Avenue.

Többszörös Artisjus-díjas. „Az év könnyűzeneszerzője” elismerését 2023-ban kapta meg a Fusio Group XXX című lemezéért, illetve a Modern Art Orchestrával közösen készített Yellow Alert című big band albumért.

Emellett a közelmúltban állami elismerésben is részesült: kimagasló tevékenységének elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntették ki.

INTERJÚ: –KA–, FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA

19

INTERJÚ

A HOLLYWOODI SZÍNÉSZSZTRÁJK I MUSIC HUNGARY

EGY SZTRÁJK HATÁSAI 2023. május 2-át nem egyhamar fogja elfelejteni az amerikai szórakoztatóipar, amikor sztrájkba lépett az írók és a színészek szakszervezete: az íróké egészen szeptemberig, a színészeké novemberig tartott, így a filmgyártás és televíziós sorozatgyártás történetének leghosszabb ideig tartó érdekképviseleti leállásaként vonul be a történelembe.

A streamingbevételek elosztásának kérdése és a mesterséges intelligencia használatának konkrét szakmák kiesésével fenyegető réme máshol is akut téma. Mivel a hollywoodi sztrájk hatással volt a teljes globális szórakoztatóiparra, a magyar könnyűzenei szcéna meghatározó szereplőit tömörítő Music Hungary Szövetség november elején tartott veszprémi konferenciáján kerekasztalt szervezett e témában Mit tanulhatunk a hollywoodi színészsztrájkból? címmel. A Horváth Gergely/Gondolatkertészet podcast vezette kerekasztal résztvevői közül Békés Gergely ügyvéd az EJI képviseletében, Rajkai Zoltán színész, a magyar szinkron szakmát képviselő SzíDoSz-Szinkron Alapszervezet, a SziA. nemrég leköszönt elnökének és Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatójának mondataiból idéztünk.

MIÉRT VOLT ILYEN ERŐS TÁRGYALÓPARTNER A SZAKSZERVEZET?

Békés Gergely: Nem is az az érdekes, hogy most mitől erős a színészsztrájk, hanem hogy a színészszakszervezet miért lett olyan erős. A történet úgy kezdődött, hogy elképesztően nagy pofont kaptak a színészek Amerikában még az 1930-as évek elején.

A nagy gazdasági világválság idején járunk, bedőlnek a bankok, ennek következtében bedőlnek az ipari szereplők meg a filmgyárak is, megvágják a filmipari dolgozók, színészek és más szakembereknek a bérét. Roosevelt elnököt 1932 őszén választották meg, 1933 elején hivatalba lépett és első elnöki intézkedése az volt, hogy four-days national banking holiday-t hirdetett, azt mondta, hogy most négy napig nincs bank az országban. Minden bankot becsuknak, hogy rendezzék a soraikat, hogy ne dőljenek be a következő időszakban. Amikor ezt bejelentette, a filmgyártók azt mondták, hogy akkor mától 50%-kal megvágjuk az összes filmipari dolgozónak a bérét átmenetileg.

Addigra már mozgás volt a filmiparban a folyamatos jövedelem-csökkenés miatt, a hangosfilm is akkortájt érkezett meg, de ezt az 50%-ot már nem akarták lenyelni és elkezdtek sztrájkolni. Sacramentóban is sztrájkoltak, járkáltak táblákkal körbe-körbe a stúdió bejárata előtt. Pont akkor egy nagy földrengés volt és nagyon sok színész, aki ott sztrájkolt, meghalt. Ez egy olyan sokk volt, hogy utána leültek a színészek és azt mondták, hogy oké, akkor ezt tényleg csináljuk tovább, álljunk össze és nem eseti alapon szervezzük meg magunkat, hanem hozzuk létre a színészszakszervezetet. Nem kell túlgondolni a dolgot, egy szabályt kell megjegyezni, ez a rule number one: innentől kezdve Amerikában színész csak olyan stúdióval dolgozhat, amelynek kollektív szerződése van a szakszervezettel. Ez a szabály azóta is érvényesül és azért tudták 2000-ben is, meg 2023-ban is beborítani a filmgyártást Amerikában, mert ezt érvényesítették. Ez nem egy törvény, ez szakszervezeti alapszabály. Abban állapodtak meg, hogy senkinek

ℹ MIÉRT ZAJLOTT SZTRÁJK? ∑ Jobb fizetésért és jobb munkakörülményekért. ∫ ∑ A streaming és az MI szerepének nö-

vekedését a színészek szerződéseiben is kompenzálják. ∫ ∑ A vetítés utáni részesedés (residual)

az egyik fő probléma, amit sérelmeztek a színészek, ugyanis a streamingcégek nagyon keveset fizetnek, és a színészeknek nincsen bevételük az újrajátszásokból sem, ráadásul a streaming formátumon állandóan elérhetők a tartalmak. ∫ ∑ Az infláció ellenére nem emelkedett

a fizetésük. ∫ ∑ Az SAG (színészszakszervezet) biz-

tosítékot akar, hogy a mesterségesen generált színészek nem veszik át az eredetiek helyét. ∫ ∑ A WGA (forgatókönyvírók) szerint

ha teljesítenék követeléseiket, ezzel garantálva a több mint 10 ezer forgatókönyvíró biztos megélhetését, az az amerikai filmiparnak körülbelül évi 429 millió dollárba kerülne, ami a stúdiók nyereségének csak töredéke.

21

INTERJÚ

ℹ SAG-AFTRA

Screen Actors Guild – American Federation of Television and Radio Artists 60 ezer tagot számláló szervezet az Amerikai Egyesült Államokban.

A SAG-AFTRA 2012-ben j9tt létre, miután a színészeket (SAG) és a televíziós és rádiós művészeket tömörítő szervezetek (American Federation of Television and Radio Artists – AFTRA) összeolvadt. A tagok: színészek, rádiós és tévés személyiségek, táncosok, énekesek, szinkronszínészek, statiszták, kaszkadőrök, modellek, azaz minden olyan előadóművész, akik filmes, tévés vagy rádiós produkciókban dolgoznak, de tagok az újságírók és médiaszakemberek is.

Korábban egyszer volt ilyen jellegű összefogás: 1960-ban, amikor a színészszakszervezet Ronald Reagan vezetésével az egyre jobban növekvő tévéipar miatt kezdtek sztrájkolni az írók és a színészek. A reklámszínészek 2000-ben, a film- és tévészínészek 1986-ban léptek sztrájkba. A sztrájk ebben az esetben azt jelentette, hogy a tagok nem dolgozhatnak addig, amíg a szervezet nem dönt másképp – Amerikai Egyesült Államokon kívüli produkciókban sem. A munka fogalmába a forgatáson kívül beletartoznak a sajtóesemények, interjúk, promóciós kampányok, tehát filmfesztiválok szőnyegeire sem léphettek a szakszervezet tagjai.

AMPTP

Mozis és Televíziós Producerek Szövetsége, velük zajlott a vita. 2023. június 30-ig voltak érvényesek a korábbi szerződések. Miután lejárt, a határidőt meghosszabbították július 12-ig, de nem tudtak megállapodni.

22

nem fognak munkát végezni, amíg a szakszervezet nem állapodott meg előzetesen a minimum feltételekről. 2023-ban ezt a szabályt alkalmazták, mivel lejárt az előző kollektív szerződés. Ameddig nem lett új megállapodás, addig senki nem végezhetett munkát. Drew Barrymore-nak van egy podcast sorozata – nem színészként dolgozik benne. Az írósztrájk párhuzamosan zajlott, de már befejeződött, a színészek sztrájkja, amelynek mindenféle részletszabályai vannak, de speciel pont erre a típusú podcastra nem terjed ki az írósztrájk.

Ezért el is kezdték előkészíteni az új évadot. Aztán hirtelen Drew Barrymore azt mondta, hogy az elmúlt napokban hárman is felhívták: „– Hello Drew, én vagyok Phil. Na, hallom, hogy podcastot csinálsz. Ugye tudod, hogy sztrájk van?

– Öhm, igen, tudom, de rám nem vonatkozik – Figyelj, Drew, sztrájk van! Érted, hogy sztrájk van?” És a Drew Barrymore, aki már letett néhány dolgot az asztalra, azt mondta, hogy mégsem lesz podcast.

A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS A FILMIPAR

Békés Gergely: Most a mesterséges intelligencia okozza a legnagyobb törést. Amikor elkészül egy film, akkor egy konkrét mű konkrét előadását rögzítik, azaz a gyártók megveszik azokat a mozdulatsorokat, azokat a hangokat is, amelyeket a színészek létrehoznak, hogy később abból bármi mást is előállíthassanak. A színészek a filmírókhoz hasonlóan azt mondják, hogy csak az ő engedélyükkel lehessen a mesterséges intelligencia betanítására használni a korábbi előadásokat, és csak az ő engedélyükkel lehessen imitálni, hogy ők előadtak valamit, amit amúgy nem ők adtak elő. Ezért a fő töréspont a mesterséges intelligencia, meg persze a streaming szektor, mert abból pedig nem kapnak elég pénzt.

A gyakorlat az úgy néz ki – és ez már nem csak Amerika –, hogy van egy megszabott ára a produkciónak: az ember leforgatja a filmet, kap valamekkora összeget, Magyarországon keveset, Amerikában sokat, és onnantól kezdve a stúdió azt gondolja, hogy bármit csinálhat vele. Ezt a gyakorlatot, hogy egy összegben kifizetjük a teljes produkció árát, nevezzük buy outnak vagy kivásárlásnak.

Rajkai Zoltán: A mesterséges intelligencia a szinkron esetében már nem az ajtóban áll és kopogtat a szobába, hanem már ott van. Ez azt jelenti, hogy exponenciálisan emelkedik ennek a technológiának a felhasználása, meg a minősége is. Azokon a területeken, ahol kevesebb előadóművészi vagy érzelmi dologra van szükség, mondjuk tutorial videók, ismeretterjesztő filmek stb. esetében, a mesterséges intelligencia már csak etikai kérdés a gyártók és a felhasználók számára, hogy alkalmazzák-e vagy sem.

Abban a pillanatban, hogy elkezd egy nagyobb gyártó ezzel foglalkozni, rövid idő alatt nagyon gyorsan el fog terjedni. Nem lesz szükség humán erőforrásra.

Békés Gergely: Al Pacino saját hangján szinkronizál majd minden nyelven, miközben a szájmozgását is szinkronizálják. Galambos Péterrel beszélgettem nem is olyan régen erről. Két kérdést tett fel nekem: Gergő, jól gondolom, hogy három éven belül új szakmát kell találjak? Igen, Galamb, ezt jól gondolod. És figyelj, Gergő, jól gondolom, hogy az én hangomon fognak megszólalni a hangmások? Igen, valószínűleg jól gondolod. És kapok-e pénzt érte? Nem tudom, és nem tudom, hogy honnan fogsz.

INTERJÚ

ℹ HOGYAN ZÁRULT A SZTRÁJK?

FILM, ZENE, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS

Tóth Péter Benjamin: Az a fajta érdekérvényesítés, ami egyrészt az íróknál, másrészt a színészeknél ott kialakult, egyáltalán nem ismert a zeneszerzői és a zenei előadói körben.

Volt Amerikában zenészsztrájk még a negyvenes években, de zeneszerzői és szövegírói sztrájkról nem tudunk.

Az egyik téma, ami előjött a zeneszerzői fronton, a Netflix és a dalok felhasználása a filmekben,szintén ebbe a teljes kivásárlós irányba mutat. Tehát a stúdió egy összegért megvette a filmhez a zenét és korlátlanul használja. Tudni kell, hogy a zenében a szerzői jogdíjak kifejezetten azon modell alapján működnek, hogy nincs egyszeri kivásárlás, hanem folyamatos felhasználású jogdíjkifizetés történik. Eközben a filmgyártók elkezdtek kihúzni sorokat a költségvetésből, így ezt is, hogy ez nem kell. Ez az egyik téma, ami már magyar szerzőket is érinthet. A jogi trükk az, hogy az amerikai jog alapján kötik a szerződést. Éppen Európai Unió-s jogalkotási folyamat zajlik arról, hogy lehet-e olyan szabályokat előírni, miszerint nem köthetnek amerikai jog alapján európai szerzővel szerződést.

A másik egy picit búvópatakként van jelen: miszerint a zeneszerzők és a zeneműkiadók között van egy nagyon régi szabály, hogy 33, illetve 50%-nál nagyobb részt nem szerezhet egy zeneműkiadó a dalban. De elindult a jogkezelésben is egy verseny és megjelentek a független jogkezelők, akiket ilyen típusú megkötés egyáltalán nem érint: még éppen hogy csak néhány országban, néhány szerzővel vannak leszerződve, de már rögtön az egyik első igényük, hogy ki lehessen akár 100%-ot is fizetni a zeneműkiadónak. Szerintem váratlanul éri a dalszerzői kört ez a helyzet. Nem vagyunk erre felkészülve, hogy ez ellen hogyan kell közösen fellépni, hogy ez ne valósuljon meg. A hagyományosan erős közös jogkezelők, mint az Artisjus, próbálják ezt valahogy képviselni, de szerintem még alszik az alkotói közösség és közben a pofon már úton van. ≠

Az új, három évre szóló megállapodás először nyújt majd védelmet a mesterséges intelligenciával szemben, és a szakszervezet a bérek jelentős növekedését is elérte. A megállapodás értelmében a legtöbb minimálbér 7 százalékkal emelkedik, ami két százalékkal haladja meg a forgatókönyvírók (WGA) és a rendezők (DGA) céhe által elért emelést. A megállapodásban egy „streaming részvételi bónusz” is szerepel, továbbá a nyugdíj- és egészségügyi hozzájárulás is nő.

A szakszervezet szerint a szerződés értéke több mint egymilliárd dollárra rúg.

A megállapodás lehetővé teszi, hogy a SAG-AFTRA-tagok fenntartható karriert építhessenek – hangsúlyozta a szakszervezet a tagságot tájékoztató emailben.

Ben Whitehair, a tárgyalóbizottság tagja a megállapodás elfogadása után a szakszervezet „komoly győzelmének” nevezte az elért eredményt. Hozzátette: korántsem értek el mindent, amit akartak, de a következő, 2026-os tárgyaláson a kérdéses pontokra még visszatérhetnek majd.

A tárgyalóasztal másik oldalán ülő filmés televíziós producerek szövetsége (AMPTP) pénteken terjesztette elő „utolsó, legjobb és végső” ajánlatát, amely a legnézettebb streaming-produkciókban szereplő színészek megnövelt bónuszát is tartalmazta, de nem szerepelt benne a szakszervezet által prioritásként kezelt kérdés, a részesedés az egyes streaming platformok bevételeiből.

–AJM–, FOTÓ: ATOSAN, ANTARES VARGAS / ISTOCK

23

ZENEIPAR

A NŐK HELYZETE A ZENEIPARBAN I MUSIC HUNGARY 2023

AZ ÉRZELMI MUNKÁBÓL NEM LESZ PROFIT? A 2023 novemberében tartott Music Hungary konferencián Az egyenlőség erő, a diverzitás előny címet kapta az a beszélgetés, ami elsősorban a nők helyzetéről szólt. Tóth Barbara (30Y, ZajZajZaj) moderátor beszélgetőtársai egyrészt Balogh Szonja és Kozma Kata voltak a first.wave projektből, másrészt Varga Balázs (Tixa, Fekete Zaj fesztivál).

Balogh Szonja elmondta, hogy többek között Barna Emíliával, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék kutatójával folytatott beszélgetések alapján jutottak arra, hogy a női producerekre kell fókuszálni, ez az a pont, ahol hosszú távú növekedést lehetne elindítani. Általában ugyanis a producer dönt a csapatról, és a zeneiparban – valamint a kutatások szerint minden más iparágban is – egy női vezető nagyobb valószínűséggel választ nőt a csapatába, mint egy férfi.

Nagyon fontos pont a „zenebeszerzés” területe, vagyis az, hogy olyan nagy megrendelők, mint a videojáték-, reklám- és filmipar, törekedjenek arra, hogy ezen a területen is figyelembe vegyék a nemi egyenlőség szempontjait. Mint Balogh Szonja mondta, az amerikai cégek általában „szeretik kirakni a kirakatba”, vagyis a PR-ban érvényesíteni, ha sokszínű volt egy produkciót előállító csapat; ezt kellene elérni a zene területén is. A tapasztalatok szerint a hasonló amerikai fejlemények egy idő után máshol is megjelennek. A first. wave partnere ezen a területen a Schubert Music zeneműkiadó, velük dolgoznak azon, hogy ha egy cég törekedne a nemi kiegyensúlyozottságra a zenebeszerzésben, akkor találjon ezt a szempontot figyelembe vevő katalógusokat.

Kozma Kata ehhez kapcsolódva arról beszélt, hogy például a Netflix kínálatában látszik, hogy van igény a női témák, női szempontok megjelenítésére. Azonban nehéz ezt a zenében is érvényesíteni, ha egyszer hiányzik az a producer generáció, amelyik ezt meg tudná csinálni – márpedig világszinten kb. a zenei producerek 2%-a nő, aminek az oka szerinte az, hogy nagyon sok ponton elbátortalanítják, eltántorítják a nőket ettől a pályától.

A first.wave egy másik tevékenysége az, hogy jó gyakorlatokat mutat be cégeknek, például norvég, svéd partnerektől. Mint Balogh Szonja elmondta, ha a nagyvállalatok változásra kényszerülnek, általában szeretik, ha olyan példát követhetnek, ami már igazoltan működik. Emellett EU-szintű oktatási programot is terveznek, hiszen 24

úgy tűnik, hogy az idén lejáró finanszírozás után jövőre is kapnak majd támogatást. Balogh szerint ebben jó példa lehet a sikeres Girls Do Code EU-program.

Ugyanakkor az EU-szintű fenntarthatósági célok – amelyek között az arányos nemi reprezentáció is szerepel – csak bizonyos méret fölött érvényesek az európai cégekre, és ezt a határt csak a legnagyobb kiadók lépik át. A zeneipar ebből a szempontból egyetlen más iparághoz sem hasonlítható, annyira erősen támaszkodik a „beszerzési láncra”, amelynek a szereplői leginkább kis cégek – magyarázta Balogh Szonja.

Varga Balázs elmondta, hogy náluk a csapat nagyrészt nőkből áll, de ez „organikusan alakult így”, ugyanakkor azt gondolja, hogy „tudatosan foglalkozni kell a témával”, már csak azért is, mert heti szinten szembesülnek azzal, hogy máshol ez nem így van. Szerinte a mai helyzet egészen odáig vezethető vissza, hogy a rendszerváltás utáni zeneipari kibontakozásban minden fontos pozícióba férfiak kerültek, akik azóta is a kapuőr szerepét töltik be. Ezért bár örvendetes, hogy például a Majdnem Híres Rocksuliban egyre több nő végez, sőt, mint a közönség soraiból Zsüd elmondta, az imPro Schoolban idén először az 50%-ot is elérte a nők aránya – a következő lépés még előttünk van, hogy minél inkább a döntéshozói pozíciókban is megjelenjenek a nők.

Tóth Barbara a kapuőri pozíciókról szóló megjegyzésre reagálva elmondta, hogy ő úgy látja, hogy a tudásátadással is gondok vannak, a férfiak kevésbé osztják meg szakértelmüket a nőkkel.

Feltette a kérdést a kerekasztal résztvevőinek, hogy vannak-e olyan szakmai skillek, amelyek inkább a nőkre jellemzőek. Varga Balázs szerint nem náluk nem igazán lehet erről beszélni, inkább azt látja, hogy mások feltételezik bizonyos skillek meglétét vagy hiányát a női kollégáinál, például vannak témák, amikről a partnerei nem akarnak nőkkel egyeztetni. Ehhez kapcsolódóan Tóth Barbara is beszámolt arról, hogy ő is többször hallott olyat, hogy az „anyagiakat majd

ZENEIPAR

megbeszélem a kollégáddal” (mármint aki férfi). Kozma Kata pedig elmondta, hogy vannak olyan önmenedzselő előadók, akik menedzser szerepükben inkább egy kitalált férfinevet használnak.

Barna Emília a zeneipari hatalmi szerepekről szóló kutatásai azt mutatják, hogy általában a nők azok, akikre a szakmai munka mellett az ún. „érzelmi munka” hárul. Tóth Barbara szerint sokan úgy tekintenek erre, hogy ez szükséges, hiszen „alkotókkal dolgozunk”, ugyanakkor „nem ebből lesz profit”. Pedig Kozma Kata szerint az utóbbi években, a lelki egészség témájának előtérbe kerülésével már nyilvánvalóvá kellett volna válnia, hogy igenis pont ez a lényeg. Mint mondta, produceri munkájának „kb. fele pszichológia, a reklámosok, filmesek lelkének pátyolgatása”, amiről egyébként a képzéseken nem szokott szó lenni.

A Tóth Barbara és Marton Zsanett által alapított BSIDEMUSIC ügynökség éppen ezért foglalkozik többek között asszertív kommunikációs tréningekkel is.

A beszélgetés pozitív példákkal ért véget. Balogh Szonja elmondta, hogy nagyon sok támogatást kapott a first.wave, az említett Schubert Music mellett például az Artisjus sokat segített a projektnek a kapcsolatok kiépítésében, illetve finn, svéd partnereik is sokat

hozzátettek a sikerhez. Kozma Kata szerint a dalszerző táborokban is egyre sokszínűbb közeggel lehet találkozni, egyre több a nő a szerzők, producerek között; illetve a Petőfi Nagylemez Programban sem már csak ő az egyetlen női producer. Balogh Szonja a beszélgetés korábbi részére visszautalva azt mondta, hogy hiába vannak a kapuőrök, ha az ember sok energiát tesz bele, akkor igenis át lehet menni ezeken a kapukon. ≠ RÓNAI ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓ: ISTOCK

25

ZENEIPAR

HEGYI GYÖRGY I MUSIC HUNGARY 2023

A TALÁLKOZÁSBÓL ÚJ MINŐSÉG JÖN LÉTRE A Music Hungary konferencián Hegyi György szövegíróval Valuska László beszélgetett a dalszövegekről. A Kőbányai Zenei Stúdióban oktató Hegyi szerint az egyik legfontosabb dolog megérteni azt, hogy a szöveg és a zene nem vizsgálható külön-külön; amikor egy dalban találkoznak, ott jó esetben új minőség jön létre. „Csak bot és vászon, / de nem bot és vászon, / hanem zászló” – idézte Kosztolányit.

Többször előkerült a mesterséges intelligencia kérdése. Így például Valuska felvetette, hogy az MI nem tud hibázni, míg az emberek sokszor attól fejlődnek, hogy hibáznak. Hegyi erre példának a „gigabájt – libamáj” rímet hozta fel, amire „a Magna Cum Laude egy egész karriert épített” (a Vidéki sanzonban szerepelt). Hozzátette azt is, hogy a vége úgyis az, hogy „a közönség majd érti valahogy” a szöveget, hiszen „az emberi elme mindenben értelmet keres”, és azzal a feltételezéssel él, hogy „akart valamit mondani a költő”.

Jónás Vera felvetésére, hogy a művészetnek pont az a lényege, hogy elveszi a megértés kapaszkodóit, Hegyi azt válaszolta, hogy valójában nem a megértés, hanem az átélés a lényeg. Szerinte például az a szöveg, hogy „Látom, hogy elsuhan / felettem egy madár / tátongó szívében szögesdrót / csőrében szalmaszál / magamat ringatom / míg ő landol egy almafán / az Isten kertjében / almabort inhalál” (Most múlik pontosan) „teljesen szétesik, ha elkezded elemezni”, és bár „Kiss Tibit nem érti senki, de át tudják élni”. Ha belefeledkezünk egy dalba, akkor nem az elemző énünk működik.

Ehhez kapcsolódik az a kérdés is, hogy valóban azt érti-e egy szövegen a közönség, amit az író ki akart fejezni. Hegyi elmondta, hogy a Kőbányai Zenei Stúdióban tartott kurzusán gyakran szembesülnek azzal a diákok, hogy ez egyáltalán nem biztos – pl. lehet, hogy szerelmes dalnak értenek egy, a szerzője által vallásosnak szánt szöveget.

Valuska László felvetette, hogy milyen mértékben szükséges elsajátítani a szövegírói hagyományt, illetve hogyan lehet aztán a hatásokat legyőzni? Hegyi szerint fontos a hagyomány ismerete, a hatásokat pedig „nem annyira én győzöm le, mint inkább a korszellem”. Vagyis hiába volt rá hatással Adamis Anna, az ő „mondanivalója és költői nyelve” a mai popzenében szerinte irrelevánssá vált.

Hegyi György beszélt még arról is, hogyan ír másoknak dalszövegeket, legutóbb például Oláh Ibolyának. Mint mesélte, először órákon

át csak beszélgettek, az énekesnő sztorizását hallgatták. Így keletkezett egy „személyes benyomáscsomag” (egyébként ez egy olyan „tanulás”, amit szerinte az MI nem tud formalizálni). De emellett ott van még az is, hogy „nem a hús-vér Oláh Ibolyának írunk szöveget, hanem a karakternek, egy elképzelt figurának”, akinek ugyan van valami köze a valós személyhez, de Hegyi szerint nem sok. Így második lépésben nem vele, hanem róla beszélgettek másokkal.

A dalszövegek témájától kissé eltávolodva Hegyi György arról beszélt, hogy ma „népzenei forradalom zajlik”, hiszen minden telefonon lehet már zenét csinálni, és persze lehet, hogy rengeteg a bénácska dal, de „aki tehetséges, nagyon könnyen ki tudja magát fejezni ezekkel az eszközökkel”. Míg a 20. században meg kellett tanulni legalább zongorázni vagy gitározni, ma már „színes hasábokat mozgatnak” a zenélő fiatalok.

Ugyanakkor régebben ahhoz, hogy egy zene eljusson a szerzőtől, előadótól a hallgatóig, sok száz ember munkája volt szükséges (beleérve akár azokat is, akik a stúdióban lerakták a mikrofont vagy kávét főztek). Mindenki egyfajta piaci, de minőségi szemlélettel állt a feladatához: a cél a jó minőségű produktum előállítása volt.

Ma viszont gyakran csak egy ember minőségi kritériumrendszerén megy át egy dal (aki szerző, producer, előadó, grafikus egyben).

Tényleg nem hiányzik a csapatmunka, a mérnöki tudás? – tette fel a kérdést Hegyi.

Ehhez kapcsolódóan arról is beszélt, hogy aki zenél, annak el kell döntenie, hogy elsősorban „iparági szereplőnek vagy alkotóművésznek” tekinti-e magát. Az elsőtől óva intett, azokra a „kiégett zenészekre” hivatkozva, akik „húszévesen elhatározták, hogy megírják a nagy slágert, és negyvenéves teljesen sérült emberek lesznek”, mert ez nem jött össze. Ezért jobb stratégia, hogy „csak a saját fejedet követve csináld, amit szeretnél” – mondta.≠ RÓNAI ANDRÁS, FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA

27

INTERJÚ

KUTRIK BENCE | ZENESZERZŐ

OLYAN ZENÉKET ÍROK, AMELYEK TŰZBE HOZNAK Az év Artisjus komolyzenei díjasával egy szeptemberinek tűnő novemberi délelőttön találkozunk a Dunakanyar szívében. A Dunakanyar Kortárs Zenei Fesztivál létrehozójával, a Stúdió 5 társalapítójával, zeneszerzővel és informatikussal körbesétáltuk Dunabogdány jellegzetes helyszíneit a kálváriadombtól a strandig, jó lokálpatriótaként beköszöntünk a kocsmába is, közben áttekintettük eddigi pályájának főbb állomásait is a Commodore 64-től az operáig.

Dal+Szerző: Te eleve dunabogdányi vagy?

Kutrik Bence: Anyai ágon igen, de Pesten nőttem fel, utána majdnem tíz évet éltem Észak-Amerikában (USA / Kanada), majd amikor visszajöttem, még hat évet ismét Budapesten laktam. Utána költöztünk Dunabogdányba. Van az a mondás, hogy az ember a családját nem választhatja meg, de a barátait igen. Ez gyermekkorban nem igaz, mert az adott környezetünkben szocializálódunk. Egy olyan lakótelepi környezetben nőttem fel, ahol kevesen voltak a zene iránt hasonlóképpen érdeklődő gyerekek. Ráadásul a kilencvenes éveket kicsit sötét középkornak láttam, kulturálisan nem igazán jutottak el hozzám az akkori izgalmas dolgok. Akikkel igazán beszélgetni tudtam, általában idősebbek voltak, tanárok stb., eltekintve a csekély számú kivételtől. Tizennyolc évesen apám hatására sárkány repülni kezdtem a Hármashatárhegyen. Ott éreztem életemben először, hogy van olyan társaság, amelyben vannak közös témáink. Huszonegy éves koromig repültem, aztán egy baleset miatt abbahagytam. Amikor a Dáridó lett a kb. legnépszerűbb műsor Magyarországon, úgy éreztem, hogy talán inkább külföldön próbálnék szerencsét. Kiderült, hogy ha van informatikus diplomám, akkor beadhatom a bevándorlási kérelmet Kanadába. 2005-ben érkeztem Torontóba, előtte négy évet töltöttem az USA-ban, egy évet tanultam a San Franciscó-i konzervatóriumban, ami nyelvtanulás szempontjából is jó volt, mert előtte a nyelviskolában senki nem beszélt jól angolul (nevet).

D+SZ: Akkor ez egy jó befogadó közeg volt.

KB: Abszolút! Hamar lettek barátaim a közös érdeklődési kör miatt, egész nagy szociális háló épült ki az öt év során.

Kanadába érkezve már tudtam, hogy csak akkor lesznek barátaim, ha elmegyek felsőoktatásba, mivel Észak-Amerikában nem annyira jellemzőek a munkahelyi barátságok.

D+SZ: Ugorjunk vissza az informatikus pályádra, hiszen te nem informatikusból lett zeneszerző vagy, hanem két lábon állsz.

KB: A zene már nagyon érdekelt gyerekkoromban is, de a programozás szintén. A nyolcvanas évek gyermeke vagyok, 1976-ban születtem. Commodore 64-gyel kezdtem, és nem-

csak játszani szerettem rajta, hanem az is érdekelt, hogyan jön létre mindaz, amit látok.

D+SZ: Szerintem a te generációdnál kifejezetten fontos volt, hiszen a nyolcvanas évek első felében költözött a háztartásokba a számítástechnika.

Más zenészek is veled teljesen paralel módon mesélnek hasonló élményekről, hogy mennyire fontos volt nekik a ZX Spectrum, az Amiga, a Commodore és hogy ennek révén hogyan jutottak el az elektronikus zenéhez, a számítógépes zeneszerkesztéshez és később vagy producerek lettek vagy hangmérnökök, vagy éppen informatikusok.

KB: A programozással párhuzamosan zongorázni is tanultam, amely 10-11 éves koromtól indult. Amikor tizennyolc éves lettem, pályát kellett választani, de mivel nem álltam olyan szinten, hogy felvegyenek a Zeneakadémiára – azt szerintem huszonegy évesen értem el –, ezért az informatika mellett döntöttem.

D+SZ: Jól emlékszem, hogy a te történetedben a zeneszerzés is a számítógépes játékokból indult?

KB: Ezt egy barátomnak köszönhetem, aki kinn él Amerikában és akinek egy 29

INTERJÚ

Az érzék és D+SZ: Az alkalmazott zeneszerzői periódusod ebből következett? jóí zlés szerintem KB: Tíz-tizenkét filmben dolgoztam, de pár éve abbahagytam ezt a vonalat. Illetve megcsinálom, ha nagyon érdekel, ha jó a film. 2020-ban MMA-ösztöndíjassá váltam, melynek tárgya egy opera megírása volt. Nagyon komolyan vettem, mert viszonylag nem tanítható és ritkán adódik olyan lehetőség, hogy az embernek van három megfinanszírozott éve egy darab komponálására. Ezért az utóbbi három évben nem csináltam filmzenét, de a nem is fejlődik, legfontosabb, hogy mióta hozzáférek a legjobb előadókhoz, már nem akarok számítógépen realizált zenét hallgatni. csak az alkalmazD+SZ: Vannak, akiknek ez az életpályamodell, hogy párhuzamosan nagyon sok munkát vállalnak el. Te mennyire multitaszkingolsz? ható eszköztár KB: Nem tudok átülni egyik székből a másikba, mindig csak egy darabon tudok dolgozni. Ha valamit ki kell javítani vagy kottát kell írni, az persze megy, de kreatív módon két vagy több munkával nem tudok komolyan foglalkozni. Viszont van „nappali állásom” tud fejlődni

játékfejlesztő cége van. Ők fejlesztették például a Street Fightert a 80-as években.

Neki kellett két játékhoz zeneszerző. Nagyon jó stúdium volt és valahogy jól is ment.

az IBM-nél. Eleinte szégyelltem, hogy mással is foglalkozom, mint a zenéléssel, de ahogy elnézem a barátaimat, akik tanítanak: Bella Mátét és a többieket a Stúdió 5-ből, felvételiztetnek, vizsgáztatniuk kell, ajánlásokat kell írniuk, tanítaniuk kell, értekezletekre kell járniuk stb. az egész napjuk ki van töltve. Valójában nem szívesen cserélnék velük, mert az időm így két különböző szakma között oszlik meg és nem válok fásulttá, mire a komponáláshoz jutok.

D+SZ: Visszatérve Kanadára, számomra kifejezetten érdekes, hogy zenei intézményi szinten neked előbb volt egy külföldi mintád, utána kerültél hazai környezetbe.

KB: Picit visszamegyek az időben: A 90-es években, Magyarországon én csak azokkal találkoztam, akik nem jutottak be a Zeneakadémiára, akiknek emiatt nem volt túl pozitív véleményük az intézményről. Ha egyedül élsz egy idegen országban és nem számíthatsz itthonról anyagi segítségre, akkor rákényszerülsz a teljes felelősségvállalásra és nem hibáztathatsz másokat azért, ha nem sikerül valami. Így kerültem az észak-amerikai felsősoktatásba. Jó volt! Amikor hazajöttem Magyarországra, akkor tudtam, hogy el kell menjek a Zeneakadémiára tanulni egyrészt, hogy bekerüljek a megfelelő szociális közegbe, másrészt ez egy gyermekkori álmom beteljesülése volt. Beiratkoztam magándiákként Vajda János opera dramaturgia kurzusára, majd év végén kikértem a véleményét, hogy szerinte fölvennének-e a Zeneakadémiára. Pozitív visszajelzését követően, fel is vettek egy évvel később..

D+SZ: Itt egy pillanatra megállítanálak, ugyanis nagyon sokszor feljön hivatkozásként Vajda János neve. Szerinted miért van ez így?

JB: Zeneszerzésről és főleg operaszerzésről nagyon sokat lehet tőle tanulni. Most nyáron, három-négy órákat ültünk délutánonként a készülő operám felett. Nagyon sokat tanulok tőle. Mindemellett egy kedves és végtelen jó, szarkasztikus humorérzékkel rendelkező pedagógus, aki mindig fogad, sosem éreztem, hogy a terhére lennék, pedig terhére vagyok. Egyébként ő a négyek egyike (Orbán-Csemiczky-Selmeczi-Vajda (Orbán György, Csemiczky Miklós, Selmeczi György, Vajda János zeneszerzők), akik itt laknak egy karnyújtásnyira, Kisorosziban, komppal hamar át lehet érni. Nagy élmény hozzájuk kimenni, abszolút családias a légkör. Egyszer nem volt, ki vigyázzon a lányomra, amíg Vajda tanár úrhoz mentem, örömmel játszottak vele a kertben.

30

„

D+SZ: Elég magas itt az egy főre jutó kortárs zeneszerzők száma.

KB: Innen jött a Dunakanyar Kortárs Zenei Fesztivál ötlete.

D+SZ: Mindig előkerül az opera mint az egyik legnehezebben megvalósítható műfaj és ahogy korábban említetted, az elmúlt három évben ösztöndíjasként írtál is egyet.

KB: Az opera ennek a szakmának a királya vagy királynője, a legnehezebb dolog operát írni. Kezdődik a librettóval, ami a munkának kb. a kétharmada. Iszonyú nehéz egy librettót összerakni, ugyanis nincs könnyen elérhető librettista. Nehéz olyan költőt találni, aki tudná pontosan, hogyan kell Iibrettót írni vagy / és hajlandó lenne foglalkozni vele, ráadásul a kémia is nagyon fontos. A narcisztikusság a kreáció biztos gyilkosa, ugyanis napi szintű, folyamatos közös munkára van szükség és a tárgyra koncentrálásra, nem annak fitoktatására, hogy ki a nagyobb művész vagy, hogy kinek van igaza. (Megvettem a

INTERJÚ

Verdi-Boito-levelezéseket, hátha találok benne hasznosat. Elképesztő, ahogyan Verdi módszeresen őrületbe kergethette a librettósait.) Utána következik a vokális anyagok problémaköre: hogyan lesz a dialógusok és az áriák viszonya, lesz-e ilyen szétválasztás, hogyan legyen felrakva a zenekar az énekszólam segítésére és nem elnyomására stb.... nincs vége a felmerülő problémáknak. És végül jön a rendező, akivel újra kell gondolni esetleg néhány dolgot.

D+SZ: Mikor költöztetek ide és mióta van a Dunakanyar Kortárs Zenei Fesztivál?

KB: 2016-ban költözünk és két éve, 2021-ben indult a fesztivál. Szerveztem egy koncertet a Nyíregyházi Cantemus Kórussal, ami nagy sikert aratott, a szakmától kezdve a helyi polgármesterig mindenki azt javasolta, hogy csináljam meg rákövetkező évben is. Így tavaly már négy koncert volt, idén az Artisjus is támogatóvá vált. Minden évben több a komolyzenei program: koncertek, kurzusok. 2024-ben két zeneszerzőversenyt is tervezek, amelynek eredményeként a szerzők saját műveiket vezényelhetik majd kóruson és szimfonikus zenekaron.

D+SZ: Hasonló tematikával dolgoznak Érdi Tamásék a Klassz a parton sorozattal a Balatonon, csak klasszikus zenei tematikával, hogy nemcsak hagyományos, hanem egyéb környezetbe is helyezik az előadásokat, például strandra.

KB: Nálunk is volt egy olyan koncert volt, ahol a Debreceni Sonus Ütőegyüttes lépett fel a strandon. A homokban állt a színpad, a koncert után két óriás máglyát gyújtottunk és tartottunk egy közösségi dobolást. Egyik zeneszerző jóbarátom, ennek a koncertnek a hatására és a hely szépségébe beleszeretve költözött Bogdányba, most szinte szomszédok vagyunk.

Igyekszünk színesíteni a koncerteket, mert el lett idegenítve a kortárs zene a közönségtől, nincsen funkciója. Az a baj, hogy nagyon kevés olyan darab születik, ami túléli a premiert. Sok olyan új művet látok, ahol szerintem negligálva van az élvezhetőség az előadók és a hallgatóság számára. Ráadásul sokszor hallatszik a határidő sürgetése is ezeken a műveken.

Nekem azért van talán szerencsém ilyen szempontból, mert szégyenlős vagyok, aminek az eredménye, hogy átlagosan ötször kell megírjak a nulláról egy dalt vagy kórusművet, mire ki merem adni a kezemből. Persze mindig valami tovább öröklődik a korábbi verziókból és olyan is volt már, hogy elsőre sikerült (nagyon ritkán). Ha nem érzek valamit, amikor egy zenét hallgatok, akkor nem tudok vele mit kezdeni. És az unalom nem érzelem. Úgyhogy olyan zenéket írok, amelyek tűzbe hoznak, remélve, hogy másoknál is működik a hatás. Ha nem működik valami, akkor ki kell dobni.

D+SZ: Rögtön kukázol vagy félrerakod?

KB: Most már rögtön. Igazából ebben látom a szakmai fejlődésemet és az alkotói eszköztáram szélesedésében. Az érzék és jóízlés szerintem nem tanítható és nem is fejlődik, csak az alkalmazható eszköztár tud fejlődni.

D+SZ: Tényleg?

KB: Régen két-három hetet tudtam ülni egy frázison, gondolkodván miért nem működik, ahelyett, hogy felszabadítsam magam: nem működik. Úgy vettem észre, mindig az olló a legjobb megoldás.

ℹ KUTRIK BENCE

Artisjus-díjas zeneszerző, zongorista, informatikus. 2003-ban felvételt nyert a San Franciscó-i Konzervatóriumba, ahol egy évig tanulhatott zeneszerzést. 2005–2010 között a Torontói Egyetem Zeneművészeti Karán elvégezte a bachelor programot, valamint egy évet tanult a mesterképző zeneszerzés szakán. Külföldi tartózkodása alatt számos művet írt, köztük kamaraoperát, további kamara és szóló zongoradarabokat, illetve elektroakusztikus zenéket. Komolyzenei tevékenysége mellett filmhez és számítógépes játékokhoz is komponált zenét. 2010-ben visszaköltözött Magyarországra. 2010–2015 között a Zeneakadémia hallgatója volt.

Előbb egy operadramaturgia kurzust végzett el, majd zeneszerzésszakon szerzett diplomát Vajda János növendékeként. 2017-ben Studio 5 néven zeneszerzőcsoportot alakított négy fiatal alkotótársával, hagyományból kiinduló új zenei hangversenyek létrehozására. 2020-ban a MMA Művészeti Ösztöndíj Program nyertese volt. A Dunakanyar Kortárs Zenei Fesztivál fő szervezője. A programsorozat ötletét a szintén általa szervezett 2021-es, Dunakanyar Kortárs Kóruszenéje című koncert adta. 2023ban Artisjus-díj komolyzenei művének választották a Tavasz-esti dal című a capella kórusművét. Alkotói munkássága középpontjában a klasszikus európai hagyományokból építkező kísérleti zene áll.

D+SZ: Az olló az egyik eszköz, ami visszavezet az eredeti tartalomhoz, ötlethez?

KB: A tartalomból jön az inspiráció, és a tartalom kell ahhoz, hogy az ember 31

akarjon nagyon sokat dolgozni. Például a Tavasz-esti dal az édesapám halálát dolgozza fel. Nagyon jó viszonyban voltam apámmal, tényleg minden nap telefonáltunk, beszéltünk, látogattam, ő is látogatott, semmi baja nem volt, egy darázscsípésbe halt bele. Egy olyan dolgot létrehozni, amivel tényleg megtisztelem őt, létrehozni egy érdemes művet, ezek adják az erőt a kemény és alapos munkához, ami ahhoz kell, hogy valami jóvá váljon. És hát az inspiráció az mindig ebből fakad. A jó munkához, ihletet darabokhoz szerintem napi szintű rendszeres munka kell. Ajánlanék egy könyvet a témával kapcsolatban, ha valakit érdekel: Steven Pressfield: The War of Art. D+SZ: Mintha lemennél naponta edzeni. Esterházy Péter is így állt hozzá.

KB: Sting is. Nemrég Rick Beato készített vele egy interjút a Youtube-csatornájára, ahol azt mondja, hogy akkor is le kell menni a stúdióba, hogyha nincs kedve az embernek.

D+SZ: Ha már ennek a kórusműnek az apropóján kaptad az Artisjus-díjat, talán érdekes lehet, hogy mennyiben más egy kórusművet írni, mint egy nagyzenekarit, hiszen például rögtön kiesnek a perkusszív elemek.

32

KB: A médiumban kell gondolkodni. Tehát kórusra énekelve írok, zongorára hangszernél ülve stb. Nagyon szeretek kórusra írni. Egyrészt tiszta a médium, nem lehet olyan kompozíciót írni rá, amelyben mellébeszéléssel elbújunk az inspiráció hiánya elől, másrészt rengeteg kórus van nemcsak professzionális, de amatőr is, ami örvendetes. Szinte zenei képzettség nélkül is lehet énekelni egy amatőr kórusban, ami fantasztikus, mert hozzáférhetővé teszi a zenét mindenkinek (igen, a „zene mindenkié”).

Bogdányban is van kórus. Nagyon hálás dolog írni rá, nagyon könnyen terjed az ember munkája szerte a világban, ha kórusra ír. Egyébként azt látom, hogy talán a Kodályból adódó örökség miatt, a magyarok kifejezetten erősek kórusírásban. Én főleg az a capella műveket szeretem. A Cantemus kórus karnagya, Szabó Soma, Liszt-díjas karnagy szerint is minden, ami nehezíti az előadást, az gáncsolja a darab további, premieren túli életét. Még az is, ha csak egy tamburin kerül bele. Tehát azt kell elérni, hogy a zenekarok, a szervezők, zenészek és a közönség szeressék a darabot, és akkor szerintem lehet élete a műnek. ≠ INTERJÚ: -BBFOTÓ: JELI ANDRÁS, LABANCZ VIKTÓRIA

Minden dalszerzéssel kapcsolatos képzés, esemény, tartalom, szervezet egy helyen. hub.songwriting.hu

artisjus

ZENEIPAR

PROART ZENEIPARI JELENTÉS | ELŐZETES

KIDERÜLT, MIT HALLGATNAK A MAGYAR GYEREKEK A Music Hungary konferencián ismertették a ProArt Zeneipari jelentés legfontosabb észrevételeit, és idén egy hiánypótló reprezentatív kutatás is készült arról, hogy mit és hogyan hallgatnak a 8–14 éves magyar fiatalok, aminek az eredményei elég meglepőek.

34

ZENEIPAR

25,3 MILLIÁRD FORINTOS IPARÁG

Téved, aki a zeneiparra úgy gondol, hogy néhányan rendes munka helyett szórakozgatnak, hiszen az iparág kifejezetten sokat tesz hozzá az ország össz GDP-jéhez. Arról is írtunk már, hogy egy-egy előadó mennyit ad pár este alatt az ország gazdaságához, legutóbb a Coldplay portugál koncertje után tette közzé a városi tanács hogy a négy este 36 millió euró bevételt jelentett Coimbra városának, akik nagyon szerették volna, hogy náluk legyen a turné egyik állomása, mert még úgy is megérte nekik, hogy valamennyit a stadion felújítására kellett költeni. 2019-ben Észak-Írország tette közzé, hogy az élőzenei szektor 345 millió fonttal járult hozzá a gazdasághoz.

A ProArt jelentése a magyar hangfelvétel iparágra terjed ki, ami 2022-ben 25,3 milliárd forintot jelentett. Ebből a fizikai értékesítés 1,7 milliárdot tett ki, a digitális 6,4 milliárdot, a jogkezelés pedig 17,1 milliárd forintot. Arról persze mi is írtunk, hogy az eloszlás meglehetősen izgalmas.

ℹ KUTATÁS 8–14 ÉVES GYERMEKEK ZENEFOGYASZTÁSI SZOKÁSAIRÓL

NEM TÉRT MÉG MAGÁHOZ AZ IPARÁG

Arról egyelőre nincs adat, hogy az élőzenei szektor számai hogyan néznek ki, de a jelentésből kiderült, hogy a 2022-es év még alulteljesített a 2019-hez képest, ennek oka, a kevesebb a fellépés és az infláció. Az Artisjus adatai szerint míg 2019-ben nagyjából 75 ezer élő vagy elektronikus zenei fellépéssel lehetett számolni Magyarországon, addig 2022-ben ez a szám nagyjából hatvanezerre tehető. Az inflációhoz kapcsolódóan a zenészek többsége (51,8%) úgy érzi, hogy az inflációnál nagyobb mértékben változtak a szakmai költségei, azaz a hangszer, stúdió, próbaterem költségei. 70,3% pedig azt látja, hogy ezzel szemben nem, vagy az inflációnál kisebb mértékben tudták növelni az áraikat.

MILYEN ESZKÖZÖN HALLGATSZ ZENÉT? MOBILTELEFON 79% OKOSTÉVÉ 28% SZÁMÍTÓGÉP, LAPTOP 23% TABLET 16% RÁDIÓ 11% TV, ZENECSATORNA 10% MP3 LEJÁTSZÓ 6% LEMEZ-, CD-JÁTSZÓ 3%

A JÖVŐ ZENEHALLGATÓI

A reprezentatív kutatás arra volt kíváncsi, hogy a 8–14 éves korosztály hogyan és mit hallgat. Abban nincs meglepő, hogy 79% a mobilon hallgat zenét, ami annyira kimagasló arány, hogy a második helyezett okostévé mindössze 28% ért el. Rádiót és zenecsatornát csak 11 illetve 10% néz, lemezjátszót pedig csak 3% használ. Arra a kérdésre, hogy milyen platformon hallgatnak zenét, a megkérdezett gyerekek 84%-a, vagyis kimagasló többsége a Youtube-ot adta meg. Második lett a Spotify 26%-kal, 20%-nak saját zenetára van, 10% a közösségi médiában hallgat zenét (az nem derült ki, hogy melyik platformon) és mindössze 3%-os az Apple Music népszerűsége. A korosztály leginkább barátoktól, osztálytársaktól kap ötleteket mit hallgasson, ennél jóval kisebb a szülők ráhatása, ugyanakkor itt már megjelennek különbségel. Például a fiúk sokkal inkább a szülők vagy éppen gamerek, e-sportolók ajánlásaira figyelnek, míg a lányok inkább az alkalmazások ajánlói között böngésznek, és influenszerek, hírességek vagy sorozatok befolyásolják őket.

MILYEN PLATFORMON HALLGATSZ ZENÉT? YOUTUBE 84% SPOTIFY 26% SAJÁT ZENETÁR 20% SOCIAL MEDIA 10% APPLE MUSIC 3%

TOP 10 ZENEI ELŐADÓ 1. AZAHRIAH 2. SHAKIRA

FURCSA ÍZLÉSŰ FIATALOK

3. MAJKA

Persze jöhetnénk azzal, hogy nem értjük a mai fiatalságot, de a ProArt kutatásában a 8–14 évesek legnépszerűbb előadói között találhatóak olyanok is, amiket elég nehéz értelmezni. Az mindenképpen izgalmas, hogy több mint 60%-a magyar az előadóknak, de azért érdekes látni, hogy vannak olyan gyerekek, akik Eddát, Ákost vagy Tóth Gabit részesítik előnyben. Azariah első helyén nem lepődtünk meg, Shakira második helyén annál inkább.

A dobogóra felkerült még Majka, de az élen végzett Manuel, a Halott Pénz, Desh, Eminem vagy KKevin is. ≠

4. MANUEL 5. HALOTT PÉNZ 6. DESH 7. EMINEM 8. KKEVIN 9. BILLIE EILISH 10. IMAGINE DRAGONS

JUHÁSZ EDINA (LÁNGOLÓ)

35

ZENEIPAR

ÜGYNÖKSÉGEK, ÜGYNÖKÖK I BUSH 2023

NINCS KÖNNYŰ VÁLASZ A tavalyi BUSH egyik legizgalmasabb beszélgetése az volt, ami a nagy nemzetközi ügynökségek világát mutatta be. Az ügynökök feladata a hozzájuk tartozó előadók élő karrierjének építése – foglalta össze akkor az egyik szereplő. Ezt feltehetően nálunk is sokan tudják (bár hazánkban ezt a feladatot inkább a menedzserek végzik), de ezen túl sok, kívülről kevésbé látható részlet derült ki a beszélgetésből. Például az, hogy az előadókat nem köti szerződés az ügynökhöz, így gyakorlatilag bármikor megszakíthatják velük a kapcsolatot, és a sikeres előadókra valóban vadásznak is (bár a beszélgetés résztvevői azt mondták, hogy ők maguk még sosem nyúlták le más zenekarát).

Az idei beszélgetés ennek a világnak a bemutatása mellett arra fókuszált, hogy hogyan kerülhetnek be egy nagyobb nemzetközi ügynökséghez közép-kelet-európai előadók.

Vagyis olyanok, akiknek már vannak akár itthoni, akár (pl. playlisteken) nemzetközi eredményei, de jellemzően az európai közönség még nem igazán ismeri őket.

SZEMÉLYES KAPCSOLAT

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi alapján döntenek úgy az ügynökök, hogy foglalkozni kezdenek egy előadóval. Az egyik legnagyobb nemzetközi ügynökség, a CAA londoni munkatársa, Beckie Sugden elmondta, hogy 100%-ban a személyes, érzelmi kapcsolat számít nála, „a megmagyarázhatatlan izgalom”, amit érez. Persze az adatok is segíthetnek a választásban, de gyakran félre is vezetik az embert. Sally Dunstone (Primary Talent International) a TikTokot említette, ami különösképpen megtévesztő lehet – a kiemelkedő megtekintésekből „néha lesznek eladott jegyek, néha nem”. Így nála is a „fül és az ösztön” a döntő.

Számunkra külön érdekes volt a meghívottak közül Marlon Burton, az ATC munkatársa, hiszen ő két magyar előadó, Azahriah és a Jazzbois nemzetközi ügynöke. Mint mondta, eljött nála a pillanat, amikor kicsit elege lett az iparból, és szeretett volna olyasmit csinálni, ami más, mint a megszokott, „ami nyomot hagy”. Ekkor döntött úgy, hogy az angolszász előadók nemzetközi befuttatása helyett a nem angolszász előadókra fog fókuszálni.

AKÁR E-MAILBEN IS FEL LEHET VENNI A KAPCSOLATOT

A kérdésre, hogy előfordult-e már náluk, hogy előzetes ismeretség nélküli megkeresésből (ún. cold e-mail) lett valami munkakapcsolat, mindhárom ügynök igennel válaszolt (szemben a tavalyi beszélgetéssel, ahol viszont ugyanerre nemet mondtak a résztvevők).

Marlon Burton például azért nézte meg Azahriah fellépését az Eurosonic Noorderslagon, mert kapott egy levelet Kedves Pétertől (Supermanagement), ami a figyelmébe ajánlott a koncertet. Nyilván a legfontosabb persze az, hogy ezután maga a show meggyőzte őt.

36

Az e-mailekről elmondták, hogy nagyon fontos, hogy a megfelelő embert keressék meg, legyen mögötte kutatómunka – ehhez a Rostr nevű zeneipari oldalt ajánlották, ahol mindenki ott van, mégpedig nemcsak az elérhetősége, hanem az is, hogy kikkel dolgozik, ami alapján be lehet lőni, hogy érdemes-e őt megkeresni. Ha valaki elmegy egy szakmai eseményre, ott is érdemes az őt érdeklő delegáltakat előzetesen, e-mailben megkeresni, mert ebből is látják, hogy az illető felkészült a találkozásra. (Az ezután létrejövő személyes személyes beszélgetésekben pedig az a legfontosabb, hogy az ember „magát adja”, hiszen a lényeg, mint láttuk, az emberi kapcsolat.)

Az e-mail legyen rövid, lényegre törő, legyen benne link közösségi profilokra, a zenére, ezen belül a kiemelt új megjelenésekre. Marlon Burton elmondta, hogy még ha ebből nem is jön össze a kapcsolat, lehet, hogy csak az ő számára nem alkalmas az időzítés, és mondjuk ha kap egy új levelet fél év múlva arról, hogy pl. kijött az új lemez, akkor ismét lesz esélye annak, hogy igent mond.

INTERJÚ

A LEGIZGALMASABB A FELTÖREKVŐ ELŐADÓK BEFUTTATÁSA

Mindhárom ügynök egyetértett abban, hogy a munkájuk legizgalmasabb, leglelkesítőbb része, amikor felépíthetik egy feltörekvő előadó pályáját. Beckie Sugden például akkor kezdett el dolgozni Anderson .Paakkal, amikor 300 fős koncerteket adott – mára többszörös Grammy-díjas előadó, aki a Silk Sonic tagjaként (Bruno Mars mellett) a Billboard Hot 100 első helyére is eljutott. Mint Sugden elmondta, heti szinten próbálják tőle elcsábítani, de a személyes viszonyuk miatt a munkakapcsolatuk is megmaradt.

Az előadók felépítésében nagyon fontos az ügynökök kapcsolatrendszere, amire támaszkodva egy hezitáló promóternek, fesztiválszervezőnek mondhatják, hogy „de hiszen ismersz engem, hidd el, hogy jó lesz”. A kapcsolati háló felépítése persze rengeteg idő, mindenkivel beszélgetni kell (Beckie Sudgen szerint érdemes még a beengedőhöz is szólni két jó szót – ki tudja, később lehet, hogy saját klubot indít). Marlon Burton azt mondta, amikor ügynök lett, három évig csak találkozgatott, beszélgetett a szakmabeliekkel, és nem ajánlgatott nekik senkit; ezután lett meg az a hitele, amivel hatékonyan tudott előadókat ajánlani.

Persze ettől még nem egyszerű a munkának ez a része (sem).

Ahogy Burton mondta, Azahriah első európai turnéjára nem volt nehéz eladni a jegyeket, hiszen minden állomáson támaszkodhattak a helyi magyarokra, de „most jön a munka”, vagyis a bázis szélesítése a kivándoroltakon túlra.

Egy, a közönségből érkezett kérdés is arra vonatkozott, hogy a showcase-fellépésekből milyen lépések vezetnek a klubturné-

ig, amire Beckie Sudgen szerint „nincs könnyű válasz”, csak az, hogy „csináld, csináld, csináld” – persze vannak bevált fogások, például kapcsolatok építése, kollaborációk helyi zenészekkel.

Fontos az is, hogy azt lehet a saját piacán kívül felépíteni, aki el tudja fogadni, hogy lehet, hogy otthon nagy helyszíneket megtöltő sztár, de külföldön kezdetben biztosan csak kisebb klubokban fog tudni fellépni.

MINDEN NAP EGY KIS GYŐZELEM

Megvannak persze az ügynöki munkának is a kevésbé látványos oldalai. Sally Dunstone például a szerződések kötését, könyvelést, a pénzmozgások követését, a logisztikai tervezést hozta fel példának, amik egyébként azt is mutatják, hogy bár látszólag az ügynöki munka egyetlen területre fókuszál a zeneiparon belül, még így is rengeteg szerepben kell jól teljesíteniük. Valamint komoly elkötelezettségre is szükség van, például azért, mert bármikor, akár éjszaka is „megszólalhat a telefon, hogy valami baj van”.

Ugyanakkor Marlon Burton szerint a munka nagy vonzereje, hogy „minden napra jut egy kis győzelem”: telt házas lett egy nagyobb klub, sikerült egy új területen megjelenni stb., és persze általában az, hogy az ember olyan előadóknak segíthet, akik fontosak neki. ≠ RÓNAI ANDRÁS

37

BELSŐSÉG

MARIA BROBERG MESTERKURZUSA I DEX 2023

AZ EUROVÍZIÓS DALSZERZÉS MESTERFOGÁSAI A Dalszerző Expo őszi sorozatának harmadik eseménye volt a svéd Maria Broberg mesterkurzusa, ahol a résztvevők lépésről lépésre megismerhették, mi kell egy sikeres eurovíziós szerepléshez. Maria Broberg több – nem csak svéd – eurovíziós versenydalon dolgozott már, illetve az EDM stílusban is komoly sikereket ért el topline-íróként, többek között Hardwell, Ummet Ozcan, KAAZE és más előadók számaiban. Katalógusa több mint 100 millió lejátszást ért el a streamoldalakon A topline-írás egyik legfontosabb – a mesterkurzus fókuszát alkotó – témája, hogyan lehet megtalálni a dal lényegét, a történetet, amin a szám végigviszi a hallgatót, és aztán ezt hogyan kell kidolgozni. Másként fogalmazva: a szerzőnek választ kell adnia több, egymáshoz kapcsolódó „miért?” kérdésére: „Miért csinálod ezt? Mit akarsz elérni, mit érezzenek a hallgatók, és miért?”– fogalmazott Maria Broberg. Ha például adott a téma, akkor el kell dönteni, hogy ezzel kapcsolatban milyen érzéseket szeretne a dalban megfogalmazni, a hallgatóknak átadni a szerző, és ezt kell szem előtt tartani munka közben. Egy másik lényeges, ezzel összefüggő téma az, hogy hogyan kell olyan struktúrát felépíteni, ami az adott stílusú dalhoz illeszkedik; különböző műfajokhoz ugyanis más-más típusú topline illik.

Maria Broberg az általa leginkább művelt két stílus összehasonlításával világította meg ezt. „Egy eurovíziós dal esetén nagyon fontos, hogy határozott és világos koncepcióra épüljön a szám, a történetet részletesen ki kell dolgozni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy tv-show. Mind a zenének, mind a színpadi előadásnak olyannak kell lennie, hogy a néző már az első maria broberg pillanatban tudja, hogy miről van itt szó.

Egy EDM-topline viszont sokkal inkább érzések, érzelmek megragadásáról szól, és nem feltétlenül kell egy teljes történetet felépíteni. Ha nem is minden alstílusban, de sokszor csak néhány sornyi ének hallható egy-egy ilyen számban, és nem feltétlenül jelenik meg a teljes dalstruktúra minden eleme. Ezek a különbségek azt is jelentik, hogy másfajta hookok működnek a két műfajban.”

Arról, hogy az Eurovízió milyen helyet foglal el a mai popzenében, Maria Broberg azt mondta, hogy ez nagyon függ az országtól is. „Mi Svédországban nagyon komolyan ves�38

szük az egészet. A kiküldött dal kiválasztása több héten át zajlik a nyilvánosság előtt, és olyankor ez áll a svéd zeneipar fókuszában.

Aztán a nyertes dalt az év maradék részében folyamatosan játsszák, egészen addig, amíg a következő kör el nem kezdődik.”

Mivel más országokban is írt eurovíziós dalokat, tudja, hogy van, ahol nem számít ennyire menőnek, fontosnak. De úgy látja, hogy ez változóban van, és még olyan országokban is, ahol korábban lesajnálóan giccsesnek nevezték az Eurovíziót, kezdik komolyan venni. Broberg szerint a versenybe beküldött dalok minősége is látványosan egyre magasabb lesz. Az Eurovízió mellett szól, hogy egyes országok megmutathatják a zenei kultúrájuk máshol nem igazán ismert részeit, és legalább egy estén több millió ember olyan zenéket hallgat, amiket máskor nem szokott. Azt soha nem tudhatjuk előre, hogy végül milyen dal nyer: van, hogy rock (mint az utóbbi évek legnagyobb sikersztorija, a Maneskin esetén), aztán egy operaénekes, vagy éppen színtiszta pop. A 2018-as nyertes, az izraeli Netta Toy című dala pedig azt bizonyítja, hogy a stílusok meglepő keverése, a kísérletezés is belefér az Eurovízióba. ≠ RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA

ZENEIPAR

PRODUCERI KISOKOS

ÍGY KERESNEK AZ AMERIKAI PRODUCEREK A Billboard cikket írt arról, hogy milyen forrásokból és nagyjából milyen összegeket keresnek a vezető amerikai producerek. Pontosabban általában a producerek bevételeiről szól a cikk, de a kezdő, még nem igazán ismert szakemberekről gyakran csak annyi olvasható, hogy az árakról, százalékokról egyedi megállapodások döntenek. Az írás azonban így is tartalmaz néhány konkrétumot, ami talán Magyarországról nézve is tanulságos lehet.

A leginkább megbízható bevételi forrás az egyszeri, a producernek mindenképpen kifizetett megbízási díj. A Billboard szerint egy major kiadónál lévő pop-, hiphop- vagy R&B-eladó száma esetén a megbízási díjak dalonként 15 ezer dollártól (kb. 5,5 millió forinttól) kezdődnek. A „szupersztár producerek” akár 75 ezer dollárt (27 millió forint) vagy még többet is elkérhetnek; egy elismert szakember esetén 30-40 ezer dollár (11-15 millió forint) jó árnak számít.

Jellemzően az összeg felét már a munka megkezdése előtt megkapják, a másik felét pedig az „üzleti értelemben kielégítő” végeredmény leszállítása után. Ez utóbbi 50% egyben jogdíjelőlegnek is számít, vagyis a hangfelvétel utáni jogdíjból csak az ezen összeg fölötti részt kapja meg a producer – már ha eléri ezt a határt, ami sok dal esetén nem történik meg.

Ha a producer egy albumon több dalt is elvállal, akkor az általános gyakorlat az, hogy ezek ára arányosan csökken. Lehetséges, hogy az első három szám után 30 ezer, a következő kettő után 20 ezer a díj, az utolsó után pedig 10 ezer dollár – hozott egy példát a Billboardnak a producema már inkább társszerzők rek menedzsmentjével foglalkozó Milk & Honey cég vezetője.

Kevésbé ismert, független zenészeknél a díjak persze alacsonyabbak is lehetnek, és „kreatív megoldásokkal” is lehet találkozni, pl. azzal, hogy a producer kapja a hangfelvételek utáni jogdíjak felét, amíg ebből össze nem jön a kialkudott díj.

A hangfelvétel utáni jogdíjakból egy kezdő producer 2%-ot, egy keresett szakember jellemzően 5%-ot kap. Ezt az előadónak járó részből vonják, nem a kiadó mond le róla.

Egy szupersztár producer akár 6-8%-ot is kaphat. Ha többen is dolgoznak ebben a minőségben egy dalon, akkor a helyzet bonyolultabb; lehet például, hogy két keresett,

általában 4%-ot kialkudó producer dolgozik a dalon, de az összesített 8% levonás már túl sok lenne, ilyenkor inkább 3-3%-ot kapnak.

A producerek ma már egyre inkább társszerzőnek is számítanak, ami elsősorban a hiphop térhódításának köszönhető egy, az 1970-es évek óta a szórakoztatóiparban dolgozó ügyvéd szerint. Ugyanis jellemzően ők írják a beatet, ami a szerzemény fontos összetevője. A hiphopban sokszor előfordul, hogy 50-50%-ban osztozik a szerzőségben az alapot szállító producer és a topline szerzője. Más műfajokban nincsenek ilyen sztenderddé vált felosztások, hanem eseti alapon állapodnak meg a felek.

Esetenként járhat a producernek jogdíj a szomszédos jogok és a digitális rádióadók lejátszásai után is. A Billboard szerint az is előfordul, hogy olyan veteránok, mint pl. Max Martin vagy Dr. Luke a „szárnyaik alá vesznek” egy feltörekvő producert. Vele – vagy a zeneműkiadójával – olyan megállapodást kötnek, ami alapján a mentornak jár a jogdíj egy része, cserébe viszont a feltörekvő producer különleges szakmai és kapcsolatépítési lehetőségekhez jut. ≠ RÓNAI ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓ: ISTOCK

39

40

INTERJÚ

SZEBÉNYI DÁNIEL I GODFATER.

NAGY ADAG TISZTELET VAN BENNÜNK A 2022-ben alakult, Tátrai Tibor, Borlai Gergő, Szebényi Dániel, Gotthárd Mihály és Kéri Sámuel által alkotott zenekar a telt házas bemutatkozó koncertek óta rengeteg rendezvényre és fesztiválra eljutott, tavaly novemberben pedig megjelent a 0 című, formabontó helyszínen, élőben rögzített bemutatkozó album is, rajta három saját szerzeménnyel, illetve a tagokhoz valamilyen módon köthető dalok feldolgozásaival. Szebényi Dániellel, az idén „Az év produkciója” kategóriában Artisjus-díjat kapott godfater. billentyűs-énekesével olyan témákról beszélgettünk, mint a közösséggé válás, generációk találkozása egy zenekarban és az elismerésekhez való viszonyulás.

Dal+Szerző: Kitől származik a következő idézet? „Csak azt látjuk, hogy különösebb tervek nélkül, de minden természetesen történik és halad előre, így aztán nem is nagyon lehet megjósolni, mi lesz a következő lépés, merre megyünk, de azt biztosan tudjuk, hogy ez jó.”

Szebényi Dániel: Mondott ilyet a Tibusz is, én is, Gergő is, Misi is. Gondolom valaki a zenekarból.

D+SZ: Te mondtad ezt, amikor tavaly, akkortájt, amikor a godfater. története kezdődött. Változott-e bármi mára, bő egy év alatt, vagy pont ugyanolyan az érzés, mint amikor először játszottatok együtt?

SZD: A zenélésbe mindig ugyanazzal a lendülettel vetjük bele magunkat, de ez a zenekar jellegéből fakad, mivel annyira spontán és improvizatív, annyira a pillanatnyi emóciók határozzák meg sokszor. Magunknak ezt úgy fogalmaztuk meg, hogy a muzsika szentsége alá rendeljük magunkat. Hiszen itt van öt olyan forrongó karakter játszik együtt, aki egyébként rengeteg mást is csinál, és ezen a helyen összeadódik mindannyiunk tudása.

Szerintem maga a zenélés pont emiatt mindig is ugyanakkora örömet jelent majd nekünk, és valószínűleg az attitűd is hasonló lesz. Aztán közben az élet zajlik. Ha bármilyen változás van a zenekar életében, az, hogy azóta fölvettük és kiadtuk az első lemezt, rajta három saját dallal. Mindenkivel történnek a dolgok, mindenki próbálja feldolgozni azokat a hatásokat, amik érik, és

ezek ilyen formában is lecsapódnak. Mára valódi közösséggé váltunk, elkezdtünk együtt alkotni, egymásra reflektálni. Tehát most már nemcsak öt forrongó, szenvedélyes emberről – illetve a koncerteken hétről – beszélünk, hanem valamiről, ami egységként, zenekarként funkcionál. És ez akár meglepőnek is hathat elsőre, hiszen nem mindennapi leosztás az, hogy van itt Kossuth-díjas legenda, de van frissen diplomázott fiatal titán is, a két szélsőérték között meg mi, Miska, én és Gergő, aki hozzánk képest épp egy kicsit korábbi generáció.

Rengeteg ötletünk van, amiket összegyűjtöttünk ez elmúlt egy év folyamán – ezt még kimondani is vicces, mert annyi minden történt –, és ezeket most már még erősebb köteléket alkotva tudjuk megvalósítani. A cél, hogy folytassuk és minél több helyre elvihessük ezeket a dalokat, és azt az üzenetet, hogy 2024-ben is van értelme hangszeren játszani, van értelme az improvizációnak, a hangszeres szólóknak, az erősítőknek. És hogy van értelme annak, hogy a tradíciókat megmutassuk, alkalmazzuk, vagy akár átértelmezzük az aktuális korban és kornak.

D+SZ: Ebben az üzenetben, ami egyébként a godfater. zenéjét hallva is elég nyilvánvaló, van-e bármiféle szándékoltság?

Meg akartátok ezt mutatni, vagy egyszerűen ezzel a gárdával nem is lehetne másképp?

SZD: A godfater. ilyen emberekből áll. Egy Tátrai Tibornak az egész élete arról szólt, hogy gitározott. És ha az ő élete arról 41

INTERJÚ

Megvolt az együttállás, minden adta magát a felvételekkor, D+SZ: Meg valószínűleg másoknak is a produkciót látva és hallgatva. Bár nem láttam konkrétan leírva, egyértelmű, hogy a szakma és a közönség is egyfajta su- és valahogy minpergroupként kezel titeket.

SZD: Az az érdekes, hogy majdnem teljesen ugyanebben a felállásban játszottunk a Barba Negrában fúziós jazz rockot is, és arra 170 ember jött el. Ezért mondom, hogy den azt akarta, nagyon fontos a hangszeres tudás, de nagyon fontosak maguk a dalok is, és maga az üzenet. hogy ez a lemez D+SZ: Ha már a daloknál tartunk, az első lemezt, amin három saját szerzemény, ott és akkor illetve négy feldolgozás kapott helyet, a mostanában megszokotthoz képest szokatlan módon és helyszínen vettétek fel.

SZD: Az album tulajdonképpen egy teljesen élő felvétel, mindenféle utólagos elkészüljön szólt, hogy gitározott, akkor gitározni fog itt is. Ez ugyanígy elmondható mindenkiről. Mindenki hozza a saját kis csomagját, a hangszerét, meg azt a zenéhez való viszonyulást, ami nem merül ki a szórakoztatásban. Egyénenként és zenekarként is nagy adag tisztelet van bennünk a mesterség iránt. Annak, amit csinálunk, nagyon fontos részét képezik a hangszeres részek, de fontos, hogy ezek együtt élnek a dalokkal, amiknek az üzenetére ráerősít maga az előadás, függetlenül attól, hogy mi írtuk-e a számot, vagy sem. Ez egy kölcsönhatás, egy szimbiózis, ami szerintem így szép és jó – nekünk ez így egyértelmű.

módosítás nélkül, mindössze annyi történt, hogy megkevertük az anyagot Gergővel.

A filmet Ladányi Andrea, Kossuth-, Liszt Ferenc- és Harangozó Gyula-díjas balettművész, rendező, színész és koreográfus rendezte, a vágást és az utómunkát szintén ő végezte Bánáti Tamással és Bánhegyi Tamással együtt. A felvétel helyszíne azért lett Parád, egész pontosan a Freskó rendezvényterme, mert egyrészt van személyes kötődés, Gergő azon a környéken lakik, másrészt az is nagyban közrejátszott, hogy kitűnő a hely akusztikája, szóval kézenfekvő volt a választás. Megvolt az együttállás, minden adta 42

„

INTERJÚ

magát a felvételekkor, és valahogy minden azt akarta, hogy ez a lemez ott és akkor elkészüljön. Nekünk pedig természetes volt, hogy így vesszük fel, és nagyon büszkék is vagyunk arra, hogy sikerült ezt megvalósítani. A történethez az is hozzátartozik, hogy előtte volt összesen öt próbánk, meg hat koncertünk, szóval ezzel még bőven nem értünk a lehetőségeink végére.

D+SZ: Mi a legjobb, és ha van ilyen egyáltalán, a legrosszabb abban, hogy különböző generációkból származó zenészek játszanak együtt ebben a zenekarban?

SZD: Ami jó, hogy egy családként tudok funkcionálni. Mindenki hozzáteszi a magáét az egészhez, és csodálatos megélni olyan pillanatokat, mint amikor a 72 éves Tátrai Tibor minket, fiatalabbakat megszégyenítő lendülettel van jelen a színpadon, és olyan energia árad belőle, hogy azt nem hiszed el. Negatív vonzata szerintem nincs ennek a helyzetnek. Nagyon jól megértjük egymást, ugyanis egy nagyon univerzális nyelvet, a zene nyelvét beszéljük mind az öten. És innentől kezdve sokkal elfogadóbbak vagyunk, mert a zene sok mindenre megtanít. Egymás kollégái, barátai, családtagjai vagyunk.

Olyan mély kapcsolatok, olyan mély viszonyulások ezek, hogy csak pozitívumot, meg szeretetet érzek. Pont az a szépsége ennek az egésznek, hogy azt is meg tudjuk mutatni, hogy hiába vannak esetleg különbségek generációk között, a zene ettől független, teljesen kortalan és univerzális dolog, aminek vagy beszéljük a nyelvét, vagy nem – mi beszéljük egymásét.

D+SZ: Idén Artisjus-díjat kaptatok „Az év produkciója” kategóriában. Mi a jelentősége egy ilyen elismerésnek egy zenekar életében?

SZD: Nem a díjakért zenél az ember, de aki azt mondja, nem esik jól az ilyesmi, szerintem nem biztos, hogy igazat mond. Az Artisjus által megítélt elismerés annak a jele, hogy a szakma figyel, és érdemesnek találja a produkciót arra, hogy díjazza. Ezt a produkció nagyon-nagyon köszöni, és arra sarkallja, hogy még nagyobb erőfeszítéseket tegyen azért, amiért eddig is tett: hogy továbbra is képviselje önmagát azokkal a markáns elképzelésekkel, ahogy eddig is. Egy zenekarnak nem célja az, hogy megkapja ezeket a díjakat, de amikor megkapja, az igenis fontos része egy karriernek, és további cselekedetekre sarkallja. Egy olyan visszacsatolás, ami arra ösztönöz, hogy a díjazott az eddigi erőfeszítéseket megduplázza, megtriplázza, és haladjon előre azzal, amit csinál. És gyakran olyan pillanatokban tudja megtalálni az embert egy ilyen elismerési produkciók, amikor lehet, hogy épp szükség is van rá. Nekünk, a godfater. zenekarnak nagyon-nagyon jólesett az elismerés, folytatjuk az elkezdett munkát, és a készülő második nagylemezünkkel igyekszünk meghálálni a bizalmat.

D+SZ: A következő albumról mi az, ami már elárulható?

SZD: Ami biztos, hogy hasonlóképpen készül majd el, mint az első, tehát ugyanúgy élőben fogjuk felvenni, valószínűleg ugyanúgy mi fogjuk megkeverni a végén, és elvileg ismét hét dallal készülünk, de ezúttal több lesz a saját dal. Az új szerzemények mellett valószínűleg rögzíteni fogunk olyan, nagyon-nagyon szép lassú dalt is, amit nem így együtt írt ez a társaság, de amit régóta dédelgetünk. Most áll össze az anyag, elindult a kreatív folyamat, és remélem, jövő év elején olyan már olyan stádiumban lesz, hogy már játszhatunk róla a koncerteken, és persze utána kiadhatjuk, megjelentethetjük. ≠

ℹ GODFATER.

A 2023-ban az Artisjus által az Év produkciója díjban részesült godfater. zenekarban a hazai zenei élet különböző generációkból származó kiválóságai egyesítették erejüket és tapasztalatukat. A formáció tagjai között ott találjuk a sok más elismerés mellett Kossuth-díjas, Artisjus-életműdíjas gitárlegendát, Tátrai Tibort, a számtalan zenekarból ismert, nemzetközi szinten is elismert dobost, Borlai Gergőt, a kortársszíntér egyik legjobb gitárosát, Gotthárd Mihályt, a 2020-ban Artisjus előadóművészi díjazott énekes-billentyűst, Szebényi Dánielt és a szakma által egyik legígéretesebb fiatal basszusgitárosnak tartott Kéri Samut.

A 2022-ben bemutatkozott godfater. az indulás óta már számos telt házas koncertet adott. Első albumukat, mely formabontó módon a 0 címet kapta, és amely a zenekari tagokhoz kötődő feldolgozások mellett három saját szerzeményt tartalmaz, teljesen élőben rögzítették egy különleges helyszínen. Fő céljuk, hogy a blues és rock műfajok hagyományait ápolják, egyben újraértelmezzék a mai kor számára, és megmutassák, mindig lesz létjogosultsága a hangszeres játéknak, a tartalmas, akár spontán, improvizatív, a pillanatnyi érzések által meghatározott zenei mondanivalónak. Ezen gondolatok mentén készül második albumuk is, melyen jelenleg is dolgoznak.

INTERJÚ: KOVÁCS ATTILA FOTÓ: JELI ANDRÁS, KLEB ATTILA

43

44

ZENEIPAR

GÓRÉ MŰVÉSZTÁBOR

ALKOTÁS ÉS ÍZLELŐBIMBÓK Hogy a zenei alkotótáborok magyarországi történetét még nem rendezte ös�sze és foglalta keretbe senki, talán nem is volt feltűnő az utóbbi évekig, amikor egyre többen, és változatos módon és fókusszal indítottak el ilyen típusú kezdeményezéseket.

Hogy a fine dining a gasztronómia meglehetősen speciális területe, valószínűleg mindannyian tudjuk. De ha mégsem, röviden összefoglaljuk: a fine dining egy különleges étkezési forma, ahol olyan fogások szerepelnek, ahol a séf sokszor speciális eljárásokat használ, a rajongók szerint súrolva a művészet határait. Egy menüsor hat-nyolc kisadagos fogásból is áll. Minőségi alapanyagok, különleges eljárások, esztétikai és ízélmény: egy séf a legapróbb részleteket is megtervezi az alapanyagok kiválasztásától a tálalásig. Ha a művészet fogyasztható, akkor a fine dining esetében szó szerint így van. Mégis mi lenne, ha a kettő találkozna és ebből születne valami új?

Balogh Ildikó a Szent György Hang- és Filmművészeti Technikumot vezeti, de részt vesz az Öröm a zene kezdeményezéseiben is. Tulajdonképpen ennek is köszönheti, hogy munkája révén rendszeresen jár az Ördögkatlan Fesztiválra, ahol egy ismerőse ajánlott neki egy épületet az ötszáz fős Kisharsányban. A házból hamarosan Szent György Kúria lett, majd megvásárolva a mellette álló kukoricagórét, úgy döntött, hogy ismeretlen terepre merészkedik és fine dining éttermet indít Góré néven. A Művésztábor ötlete ebből a kettősségből született, és így Ildikó számára a művészet jelenti a hidat közte és az étterem között. Persze a nyilvánvaló dolgokat nem feltétlenül ismerjük fel, ezért kellett külső segítség is: Paczári Viktória és Heiszler Ákos volt ebben partner, míg a kreatív ötletek kidolgozásáért Lombos Marci felelt.

A Művésztábor koncepciója nagyon egyszerű: végy három napot, hívj el részben hasonló, másrészt nagyon különböző habitusú embereket – hangszereseket, énekeseket, producert, videóst, vágót –, ismertesd össze őket a gasztronómiai stábbal, akiket Kállai Csaba séf vezet, kösd össze az ízlelőbimbóikat a menüsor sokszor zavarba ejtő élményeivel, és hagyd a művészeket magukra, hogy mindezt próbálják feldolgozni. A feldolgozás nem is jó szó, inkább inspirációról beszélünk, hiszen a téma teljesen kötetlen. A feldolgozás módja pedig lehet egy vagy több dal, dalszöveg, film vagy akár egy kisplasztika is, hiszen lehet, hogy egy szobrász kap mindent elsöprő ihletet és a többiek segítenek neki.

Eddig három alkalommal dugta össze a fejét egy-egy alkotógárda, ahol Tarján Zsófitól, Jónás Verán át Kizlinger Lilláig, Kemény Zsófiig, Pásztor Sámuelig vagy Heilig Tamásig, Kocska Ádámig sok mindenki megfordult és számos felvétel született mindebből. És hogy nemcsak új produkciók születtek, hanem visszafelé is működik az alkotótábor, arra nemcsak a művészek által elnevezett menüsorok és idézetek, hanem a Kisharsányban azóta rendszeresen feltűnő Szendrői Csaba a legszebb példa, aki Kállai Csabival állítólag egy titkos főzeten dolgozik. ≠ INTERJÚ: –AJM– FOTÓ: GÓRÉ, GÖNCZÖL GÁBOR

45

IRODALOM

DARVASI LÁSZLÓ I REGÉNYRÉSZLET

NEANDERVÖLGYIEK Kis torokköszörülés. Na, még egy.

Ezt itt meginni, rum. Kubai rum.

Köszörülés, khm, khm. Tessék, már mondja is: – Maholnap nyolcvanéves leszek, és nem tudom, megérem-e ennek a mostani háborúnak a végét.

Ne sírj, Mari, főleg ne ilyen hangosan, mert egyetlen szavamat se értik az emberek. Hagyd abba, kérlek szépen. Nem gyászbeszédet tartok. Az igaz, hogy az égvilágon senki nem vette észre, hogy az úr halála után abbahagytam a sörfőzést. Erna, akire rábíztam a tudományom? Ő se főz már. Eszébe sem jut.

Jónász körbemutatott.

– Ez a kastély el fog veszni, földúlják, széthordják. Sajnálom. Én a múlt században is itt szolgáltam, abban a gyönyörű tizenkilencedikben, amikor nem akart mindent az ember, legfeljebb istennel parolázni.

Talán már az is sok volt. Itt lettem mindenes, Kelen úr keze alatt, akiről senki nem tud semmit, pedig olyan pofonnal tudott véleményt nyilvánítani, hogy repültek a fogak. Ki az a Kelen úr, tudja valaki? Senki meg nem moccan közületek. Többségünk így jár. Nem fogtok emlékezni aratóbálokra, sem sztrájkokra.

Kertavatás, persze. Amikor Zimányi barátommal idehoztuk az első motoros cséplőgépet, azt az ijedelmet! Végig kellett járni a parasztokat, nem eszi meg a gyereket és nem a zsidók mesterkedése. Ha az ember elveszti az idővel való kapcsolatának harmóniáját, akkor haragos lesz, mint a viharos ég, és szorong, mint a hóvirág. Túl tetszetősen fogalmazok. Ha az ember nem érzi minden ízében az idő pompáját, és meggondolatlanul sietteti vagy lassítaná a haladását, olyan baj keletkezik, amilyet még nem látott a világ. Az időt nem tisztelő ember kíméletlenné válik, mert az idő tudása segíti az élet tiszteletét, a nemtudása pedig visszafordítja az emberi civilizációt a vadak világába.

– Ne okoskodj már annyit, Jónás, nem vagy te egy Platón!

– Nem vagyok, te bunkó – mondta az öreg csöndesen. – Életem beszédét nem vagy képes végighallgatni. Holnap már esznek a férgek.

A pimasz közbeszúrást Bézsé követte el, egyszerűen féltékenységet érzett, arra gondolt elég önzőn, az ő szolgálata se volt szokványos. És hogy kezdte a fölívelést? Na, hogy! Egy temetésen verekedni.

Az öreg kasznár folytatta.

– Elmondom nektek, az öreg gróf, Kollowitz Endre hogyan vett alkalmazásba engem. Egy versenylova, ami pedig győzött Brnoban és Belgrádban, lesántult. Mi a sánta lovak sorsa. Pontosan. Lelövik őket. A gróf a kezembe adta a puskáját, egy dupla csövű Lancastert, tessék, fiam, csak szenved szegény. A szenvedést magunknak se kívánjuk. Ha meg mi látjuk, mi is szenvedünk. Szerintetek lelőttem?

– Tehetett mást, igazgató úr?

Nem. Visszaadtam a gróf kezébe a fegyvert. Akié a jószág, az dönt felőle. Ez a szegény pára nem az én birtokom. De ha nekem adja, ezt mondtam a grófnak, míg a Kelen urat sápadni láttam, én gondozni fogom, vagy döntök a sorsáról a belátásom szerint. A gróf fölvett, és én mit tettem?

- Gondozta a sánta lovat.

Másnap, de csak másnap elkértem a fegyvert. Kék füst szállt ki a puskából, és az a füst belém költözött. Föl sem köhöghetem. Bennem maradt, mint vérben a lélek. Wind volt a ló neve. Lelőttem a szelet, mert szenvedett. Akkor már az enyém volt. Nem akartam, hogy a fájdalma elvegye tőle az idő méltóságát. Egy ilyen jószág száguldásra termett. Megkérdeztem a szemét, a nézését, mit gondol.

Azt mondta, tegyem meg.

A társaság hümmögött, Jónás pedig folytatta. ≠

46

Ha az ember elveszti az idővel való kapcsolatának harmóniáját, akkor haragos lesz, mint a viharos ég, és szorong, mint a hóvirág.

„

ℹ DARVASI LÁSZLÓ

Darvasi László Az év légiutas-kísérője című novelláskötetéért, valamint teljes életműve elismeréseként kapta meg 2023-ban az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. Az Élet és Irodalom című irodalmi folyóiratnak 1993 óta főmunkatársa, írói álneve Szív Ernő. Számos regény, novella, elbeszélés és dráma és mesekönyv szerzője. Műveit több nyelvre lefordították. A Könnymutatványosok legendája című regényéért – a német fordítás alapján – a jelentős, berlini alapítású Brücke-díjban részesült. „Az Artisjus-nagydíjas kötet nemcsak mutatja a ma magyar valóságát, de szagolja, érzi, öleli és érti is. A novellákat „mesterdaraboknak” nevezi a könyv kiadója, és a kiadás évében hatvanéves szerző valóban semmit sem bízott a véletlenre. Nincs olyan elem, mondat, szó, névelő, aminek ne jelenne jelentése vagy jelentősége később. Az év légiutas-kísérője dermesztően nagy próza, a mindenkori magyar novellatermésben is alapvetés, és kijelöli szerzője helyét a kortárs magyar irodalom élvonalában” – méltatta a díjnyertes könyvet Grecsó Krisztián.

47

DEX-GALÉRIA

48

3

4