Dal+Szerző magazin 2020/02

dal+ szerző A Z A R T I S J U S I N G Y E N E S Z E N E I PA R I , K U LT U R Á L I S M A G A Z I N J A I M E G J E L E N I K F É L É V E N T E I M M X X / I I . I

HÜTTER DÓRA HUJBER SZABOLCS #KÖSZIADALT2020 CISAC-JELENTÉS HUSZKA JENŐ

w w w. a r t i s j u s . h u

ÁRON ANDRÁS BOGNÁR SZABOLCS SUGÁR MIKLÓS LEMEZEK, KÖNYVEK

1

EDITORIAL EDITORIAL

TARTALOM

Az elmúlt években a zeneipar legfőbb bevételi forrása a koncert lett. Ezt húzta keresztül világszerte a COVID-19 vírus megjelenése. Mostanra egyértelmű, hogy a helyzet tartós, így sokan kénytelenek egy újfajta berendezkedésre áttérni. De mit várhatunk ennek tükrében és úgy általánosságban 2021-től? Erről kérdeztünk hazai zeneipari szereplőket. Áfacsökkentéssel elkerülhető lehet egy 40 milliárdos ágazat összeomlása – summázhatjuk röviden a 2020 novemberi Music Hungary 2020 konferencia tanulságait. Az idén Veszprémben megtartott rendezvényen a járványhelyzet ellenére is nagyon sokan vettek részt, ebből is látszik, hogy a zenei szereplőknek szükségük van a szakmai párbeszédre és a közös kiútkeresésre a COVID-19 okozta válságból.

Címlapunkon Áron András. Apey zenéiben bárki megtalálhatja azt, ami neki szól: a sludgedoom metál rajongóit a LAZARVS szólítja meg, a country-blues hívei a szólólemezeket hallgatják rongyosra, és akkor még meg sem említettük a grunge-os Trilliont és a most éledező új formációkat. A dalszerző-gitáros 2020-ban Junior Artisjus-díjat kapott, vele készült nagyinterjúnk.

Sokan járunk olyan alkotók nyomában, akik a könnyűzenében a szabad alkotás és kifejezés, azaz az értékteremtés lehetőségét látták. Dalaik a mai napig működnek, és nem csak „az eredeti sztárfelhalmozásnak” köszönhetően. Ennek a megközelítésnek próbáltunk a mélyére látni az Artisjus-díjban részesült Hujber Szabolccsal.

Dupla évfordulót ünneplünk, születésének 145., halálának 60. évfordulóját. Egy sokoldalú ember, aki rengeteget tett a magyar zenééért, mellesleg a XX. század egyik legnépszerűbb magyar zeneszerzője. Ő Huszka Jenő, az Artisjus elődjének társalapítója. ≠ A SZERK.

2

02

HÍREK

04

LEMEZAJÁNLÓ

06

HOGYAN TOVÁBB? KÖRKÉRDÉS

10

ÉRZELMES TÍPUS ORSOVAI RENI | PROFIL

12

JÓ KINT AZ ESŐBEN HÜTTER DÓRA | PROFIL

14

ÉRTÉKEK ÉS SZENTSÉGTÖRÉS HUJBER SZABOLCS | SZÖVEGÍRÓ

}

18

SOSEM A PIA ÉS A DROG VOLT A BENZINEM ÁRON ANDRÁS APEY | DALSZERZŐ

}

22

MINDEN DAL MÖGÖTT VAN EGY TÖRTÉNET #KÖSZIADALT2020

24

TAVALYI NÖVEKEDÉS UTÁN IDÉN BESZAKADÁS CISAC-JELENTÉS

28

BEJÁRNI MINDEN MŰFAJBA SUGÁR MIKLÓS | ZENESZERZŐ

}

32

ELFOGADÁS, EMPÁTIA, SOKSZÍNŰSÉG BOGNÁR SZABOLCS | ZENESZERZŐ, PRODUCER

}

36

ÁFACSÖKKENTÉSSEL ELKERÜLHETŐ LEHET EGY 40 MILLIÁRDOS ÁGAZAT ÖSSZEOMLÁSA MUSIC HUNGARY 2020

40

CSODAGYEREKBŐL A JOGVÉDELEM PIONÍRJA HUSZKA JENŐ

42

A FELHASZNÁLÓK FIZETNÉNEK TÖBBET STREAMING BEVÉTELEK FELOSZTÁSA

44

TÖRÉKENYSÉG ÉS LELASSULT IDŐ A JÁRVÁNY ÉS A ZENÉSZEK LELKI EGÉSZSÉGE

46

KÖNYVAJÁNLÓ

48

IRODALOM CSELÉNYI BÉLA

IMPRESSZUM

14 A DALBÓL A ZENE AZ, AMI MEGFOGJA AZ EMBERT – A SZÖVEG PEDIG AZ, AMI OTT IS TARTJA

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS zeneipari magazinja MMXX. második félév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Szabó András Bálint

18 HISZEK ABBAN, HOGY NINCSENEK VÉLETLENEK, HOGY MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK

Ebben a számban közremûködtek: Biczó Andrea, Bihari Balázs, Deme Zsófia, Hegyi György, Kalocsai Krisztina, Nagy Kátya, Prieger Zsolt, Rónai András, Steszkó Zsanett, Takács Dalma Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Nyomdai kivitelezés: ColorPack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4. Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83

28 JÓLESŐ ÉRZÉS, HOGY 30 ÉVE LÉTREHOZTUNK EGY ÚJ MŰFAJT, AZ ÉLŐ ELEKTROAKUSZTIKUS ZENÉT MAGYARORSZÁGON

32 VALAMIÉRT TERMÉSZE­T E­S EN VONZÓDTAM AZ AFRO-AMERIKAI VAGY MÁS AFRIKAI GYÖKERŰ ZENÉKHEZ

Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a ta­gok­nak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz-hírek ÁTADTÁK A DÉRY-DÍJAKAT

A magyar irodalmi élet egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakmai elismerésében részesült Babarczy Eszter, Bartók Imre, Ottilie Mulzet, valamint megosztott díjat kapott Polgár Anikó és Csehy Zoltán. A Déry Tibor özvegyének végakarata alapján megalapított Déry-díj az irodalmi élet kimagasló alkotóit jutalmazza. Az első Déry-díjat 1984-ben adták át (akkor még Déry Tibor-jutalom néven), azóta több százan részesültek az elismerésben. Az pénzjutalommal járó kitüntetés forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jogdíjak összegét is. Az elismerés egyúttal Déry Tibornak is emléket állít, az átadóünnepség a névadó születésének évfordulóján, október 18-án vagy ahhoz közeli időpontban történik. Az elismerést odaítélő kuratórium elnöke Závada Pál, titkára az Artisjus főigazgatója, Dr. Szinger András, tagjai pedig Ilia Mihály, Keresztesi József, valamint Bán Zsófia. A díjátadás idén videókonferencián zajlott le október 26-án.

ÚJDONSÁGOK A SZIR-BEN

A Szerzői Információs Rendszer, az Artisjus online ügyintézési felülete újabb hasznos funkciókkal bővült. A SZIR-felhasználók már személyre szabottan, egy erre dedikált oldalon tekinthetik át, hogy a műveiket eddig milyen filmekben használták fel, és a műveik milyen hanghordozókon jelentek meg. Így egyszerűen ellenőriz­hetik azt is, hogy a művek mely filmes felhasználásairól érkezett be adat­ szol­gáltatás (azaz zenefelállítás) az Artis­ jushoz. Ugyanitt nyomon követhetik, hogy a kiadók adatszolgáltatásai alapján az Artisjus nyilvántartása szerint mely hanghordozókon jelentek meg eddig a művei.

Emellett bővítettük az automatikus értesítések körét is. Így többek között arról kapnak emailt (vagy SMS-t) az érintettek időről időre, ha egy műbejelentés az ő jóváhagyásukra vár, vagy kifizethető jog2

díjról számlát várunk. Az automatikus értesítések egy része kikapcsolható a SZIRben (Profil-Üzenetek-Értesítések) vagy az értesítő emailben található leiratkozásra kattintva.

tanárok és a gyerekek megismerkedhettek a módszerrel. Emellett német, finn, spanyol és brit kutatók folytattak kutatást a projekt kétéves időtartama alatt arról, hogyan lehet a módszertant tökéletesíteni.

A projekt sikeresnek bizonyult, és várhatóan folytatódni fog.

2021-TŐL BANKSZÁMLÁS KIFIZETÉS

Az Artisjus fokozatosan megszüntette a jogdíjak postai úton történő kifizetését.

2021-től kezdődően a szerzői jogdíjakat minden esetben bankszámlára utalja az egyesület. A változásra azért volt szükség, mert a sikertelen postai kézbesítések ésszerűtlen kiadásokat róttak a szervezetre, az Artisjusnál többletköltségek keletkeztek. Ezt a terhet az egyesület egésze – tehát az összes szerző, jogutód- viselte.

Ez a helyzet nem volt fenntartható, sem méltányos a többséget képviselő, bankszámlás szerzőkkel szemben. Az Artisjus működését meghatározó Alapszabály már régóta előírja: „a szerző, örökös, zeneműkiadó vállalja a jogdíj átutalásához szükséges bankszámla nyitását és fenntartását”. A változás a jogdíjra jogosultak számára is előnyös: a jogdíj azonnal megérkezik a számláikra és elkerülhetik az esetleges postai sorban állást (ami jelenleg egészégügyi kockázatot is rejt).

FUTURE SONGWRITING

Az eredetileg Finnországban indított projekt jelentős sikereket ért el a finn általános iskolás énekzene-okta­tásban. Lényege, hogy a digitális technika használatával interaktívvá és élményalapúvá teszik a kisiskolások zenei foglalkozásait. A középpontban a közös dalszerzés áll. A helyi sikerek után az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatásával más országokra is megnyitották két éve a projektet. Magyarországról a dalszerzők egyesületét, az Artisjust hívták meg partnernek. A projekt 2020 év végén zárul le, ered­ményeként négy európai országban valósulhattak meg „rendhagyó énekórák”, ahol a zene-

JÖN A DEX 2021!

Jó hír a könnyűzenei szerzők számára: a késő tavaszi időszakban az Artisjus 2021ben is megrendezi a Dalszerző Expót – immár negyedik alkalommal. Tekintettel a zenészek bevételkiesésére, pénztárcabarát megoldásokkal készülünk. A világjárvány miatt várható bizonytalanságokkal, beutazási korlátozásokkal számolva állítjuk össze programunkat – a 2021-es DEX minden tekintetben rugalmasan tud majd reagálni egy esetleges újabb hullámra. A pontos helyszínért és időpontért a DEX Facebook- és Insta-oldalát érdemes követni. A korábbi DEX-ek előadásvideói addig is korlátlanul elérhetőek az Artisjus Youtube-csatornáján, évek szerint le­ját­ szási listába rendezve.

KONCERTEZÉS BIZTONSÁGOSAN

A német Hallei Orvosi Egyetem kutatói azt vizsgálták 1500 önkéntes bevonásával, hogyan lehetne koncerteket tartani a résztvevők egészségének kockáztatása nélkül. Arra jutottak, hogy higiéniai elő­írások fegyelmezett betartása mellett „alacsony” vagy „nagyon alacsony” plusz kockázatot jelentenek a koncertek.

A vizsgálat alapján a következő ajánlásokat fogalmazták meg: A koncerthelyszíneken megfelelő szel­ lő­zéstechnikát kell kialakítani, ami biztosítja a rendszeres légcserét. A járvány ideje alatt a higiéniai előírásokat mindig be kell tartani, beleértve a maszkviselést; külön személyzetnek kellene felügyelnie ennek betartását. Az ültetési rendet és a beengedhető nézők számát a megbetegedések

HÍREK

mmxx.ii déry tibor A DÉRY TIBOR ÖZVEGYE ÁLTAL ALAPÍTOTT DÉRY-DÍJ AZ IRODALMI ÉLET KIMAGASLÓ ALKOTÓIT JUTALMAZZA

fotó: molnár edit mti

számának alakulásához kell igazítani. Több bejáratot kell biztosítani a torlódások elkerülése végett, a belépés előtti várakozásra kijelölt területnek a szabad levegőn kell lennie. A koncert alatti ételfogyasztást ültetett helyre kell korlátozni, elkerülve a bárok túlzsúfoltságát.

SPOTIFY-ÚTMUTATÓ MAGYARUL

„Hozz ki többet a Spotifyból az előadók számára összeállított eszközök és tippek segítségével!” – áll a streamszolgáltató magyar nyelvű, online útmutatójának nyitóoldalán. A zenészeknek, kimondottan

az előadóknak összeállított tájékoztató oldalon olyan alapvető kérdésekre ka­punk választ egy helyen, amire való­színűleg sokan lesznek kíváncsiak. Kiderül például, „hogyan juttathatom el a zenémet a Spotify-hoz”, best practice-ek, avagy „bevált gyakorlatok”, „hogyan lehetsz ellenőrzött előadó”, vagy hogyan küldjünk be zenét úgy, hogy a műsorlisták összeállításánál figyelembe vegyék azt. Az információk ezen az oldalon érhetőek el: http://bit.ly/ spotify_artist A Spotify egy novemberi bejelentése szerint egyébként is célul tűzte ki, hogy „a zenészeknek nagyobb befolyása legyen

arra, hogy hogyan alakul a karrierjük”, legalábbis a platformon belül. „A zenészekkel beszélgetve úgy látjuk, hogy fontos számukra, hogy az albummegjelenés hetén kívül is építhessék a kapcsolatot a rajongótáborukkal, és esetleg a korábbi katalógusukra is ráirányíthassák a figyelmet” – nyilatkoz­ták.

Ahogy a dalszerzo.hu cikke fogalmaz, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy meg lehet mondani a Spotify-nak, melyik dalt szeretnénk megnyomni, de ez csökkentett jogdíjjal jár. A részletekért érdemes elolvasni a teljes (azonos címen megtalálható) cikket az oldalon. ≠ 3

LEMEZEK

PÉTERFY BORI & LOVE BAND SZIKRA

THE DEVIL’S TRADE THE CALL OF THE IRON PEAK

DALINDA Ă TJĂ RĂ“K

laptop đ&#x;’ż

laptop đ&#x;’ż VINYL RECORD

laptop đ&#x;’ż

PĂŠterfy Bori ĂŠs zenekara a 2017-es elsĂśprĹ‘ kritikai sikert aratott, tĂ­zĂŠves ĂŠvfordulĂł alkalmĂĄbĂłl megjelent Bori X utĂĄn jelentkezett most vadonatĂşj anyaggal, amit sajĂĄt bevallĂĄsa szerint a karantĂŠn, a vĂ­rushelyzet, a koncert elmaradĂĄsok okozta frusztrĂĄciĂł tĂślt meg, a dalokba kreatĂ­v mĂłdon ĂśltĂŠk bele dĂźhĂźket ĂŠs az Ĺ‘rĂźletet. De ha igazĂĄn Ĺ‘szintĂŠk akarunk lenni, a Szikra ĂśsszessĂŠgĂŠben nem kifejezetten egy korlenyomat, az adott helyzetre valĂł reakciĂł, ez viszont sokkal inkĂĄbb elĹ‘nye az anyagnak, hiszen egyrĂŠszt nem kifejezetten rugaszkodnak el sajĂĄt vilĂĄguktĂłl, mĂĄsrĂŠszt a lemez kortalan tud maradni, ugyanis ĂśnmagĂĄban is tele van izgalmas megoldĂĄsokkal. Az elĹ‘zĹ‘ lemezrĹ‘l hellyel-kĂśzzel megmaradt egy kis szelet a korĂĄbbi elektronikus irĂĄnybĂłl, amin egyĂŠrtelmĹąen TĂśvishĂĄzi Ambrus Erik SumĂł-s hatĂĄsa ĂŠrezhetĹ‘. TĂşlnyomĂłrĂŠszt azonban „koncerten tombolĂłsâ€? dalok kaptak helyet, ami ugyebĂĄr mĂĄr csak azĂŠrt is ironikus, mert egy teljesen koncert nĂŠlkĂźli idĹ‘szak eredmĂŠnye a Szikra – de talĂĄn ez sem teljesen vĂŠletlen. Mindenesetre azĂŠrt vannak „megborulĂĄsokâ€? is, de ezek sem az Ĺ‘rĂźltkĂśdĂŠs szintjĂŠn, sokkal inkĂĄbb lassĂş, a tĂśbbitĹ‘l eltĂŠrĹ‘ mederben csordogĂĄlĂł folyamok, amik egyrĂŠszt megtĂśrik a lemez egysĂŠgĂŠt, mĂĄsrĂŠszt viszont tovĂĄbb szĂ­nesĂ­tik azt. â‰

Alig kÊt Êv telt el a Devil’s Trade mŹvÊsznÊv mÜgÜtt megbúvó Makó Dåvid legutóbbi albuma óta, a The Call Of The Iron Peak azonban mÊgis egy egÊszen mås vilågot fest, mint elődje. Erre a kßlÜnleges atmoszfÊråra figyelt fel a mÊltån híres francia underground kiadó, a Season of Mist is, amit egyÊbkÊnt az egyik legfontosabb ex­ treme metal kiadókÊnt tartanak szåmon a vilågon. Ennek kÜszÜnhetően Devil’s Tradenek pÊldåul 2020-ban tÜbb alkalommal is lehetősÊge volt a szakmai kÜzÜnsÊg előtt bemutatkoznia Európa egyik legjelentősebb showcase fesztivåljån, a Eurosonicon.

A vĂ­rus aztĂĄn termĂŠszetesen az Ĺ‘ terveit is keresztĂźlhĂşzta, de bizonyos ĂŠrtelemben Ăşj tĂśltetet is adott a lemeznek, ami a belsĹ‘ utazĂĄsra koncentrĂĄl. Ha lehet, a korĂĄbbiaknĂĄl MakĂł zenĂŠjĂŠnek mĂŠg mĂŠlyebb bugyraiba merĂźlhetĂźnk el, egy karizmatikus, sĂśtĂŠt, mĂŠgis erĹ‘teljes vilĂĄgba, ami mĂĄr az elsĹ‘ hallgatĂĄs sorĂĄn azonnal beszippant, ĂŠs amibe mĂŠg jĂł nĂŠhĂĄnyszor ĂŠrdemes alĂĄmerĂźlnĂźnk, hogy Ăşjabb ĂŠs Ăşjabb rĂŠtegeit fedezzĂźk fel. Ă?gy talĂĄlhatunk meg benne a korĂĄbbi anyagokhoz kĂŠpest egy ĂşjdonsĂĄgot: az elfogadĂĄs ĂŠrzĂŠsĂŠt. A lemez ĂŠrdekes koncepciĂłja szerint hĂĄrom rĂŠszre tagolĂłdik, amiket fĂŠlegy perces instrumentĂĄlis ĂĄtkĂśtĂŠsek vezetnek ĂĄt, ĂŠs amelyek egy lĂŠgzĂŠstechnikĂĄt jelkĂŠpezve mutatjĂĄk az utat a megnyugvĂĄs felĂŠ, amelynek legvĂŠgĂŠn a tĂşlvilĂĄgon talĂĄljuk magunkat. â‰

Az a capella lĂĄnytriĂł – NĂĄdasdy Fanni, PaĂĄr Julianna ĂŠs TĂ­mĂĄr SĂĄra – az elmĂşlt idĹ‘szakban rengeteg elismerĂŠsben rĂŠszesĂźlt mind a kĂśzĂśnsĂŠg, mind a szakmai felĹ‘l, ez pedig nem vĂŠletlen. A nemrĂŠgiben a WOMEX20 fellĂŠpĹ‘i kĂśzt is jelen lĂŠvĹ‘ Dalinda ugyanis valami olyat csinĂĄl, amit kevesen tudnak: a nĂŠpzenĂŠt olyan formĂĄban tĂĄlaljĂĄk, ami akĂĄr a popslĂĄgerekhez szokott hallgatĂłk szĂĄmĂĄra is ĂŠrthetĹ‘, ĂŠlvezhetĹ‘, sĹ‘t, nagyon is szĂłrakoztatĂł. Ennek kulcsa, hogy mindhĂĄrom lĂĄny vĂŠgtelenĂźl ĂŠrtĹ‘ mĂłdon nyĂşl a nĂŠpdalokhoz, ezeket ĂŠrzĂŠkenyen ĂĄtdolgozva tĂĄrjĂĄk elĂŠnk, a tĂśbbszĂłlamĂş megszĂłlalĂĄs pedig valahogy mĂŠg tisztĂĄbbĂĄ ĂŠs ĂŠrzelemdĂşsabbĂĄ varĂĄzsolja az egĂŠszet. MunkĂĄssĂĄgukban van valami elementĂĄris erĹ‘, mindezt pedig kĂźlĂśnfĂŠle zenei kalandozĂĄsokkal, kĂ­sĂŠrletezĹ‘ hangzĂĄssal fĹąszerezik. Nincs ez mĂĄskĂŠpp az Ă tjĂĄrĂłk cĂ­mĹą lemezen sem, amin ĂŠrezhetĹ‘en nagy gondossĂĄggal lettek kivĂĄlasztva ĂŠs sorba rendezve a nĂŠpdalok, hiszen egytĹ‘l egyig mind olyan, ami hosszĂş ĂŠvtizedek mĂşltĂĄn, 2020-ban is kĂśnnyen ĂŠrtelmezhetĹ‘, ĂŠs amivel azonosulni tudunk. SĹ‘t, akĂĄr a mai vilĂĄgban Ăşjra aktuĂĄlissĂĄ vĂĄlhatnak, Ăşj ĂŠrtelmet nyerhetnek, a Dalinda triĂłja pedig hihetetlen gondossĂĄggal vĂĄlogatja Ăśssze nekĂźnk ezeket a tematikĂĄkat, hogy nekĂźnk ne is legyen mĂĄs dolgunk, mint hĂĄtradĹ‘lni ĂŠs ĂŠlvezni ezt a kĂźlĂśnleges zenei utazĂĄst. â‰

ETALON PRODUKCIĂ“ (2020)

SEASON OF MIST (2020)

4

FONĂ“ BUDAI ZENEHĂ Z (2020)

LEMEZEK

BRĂ“DY JĂ NOS GĂ Z VAN, BABĂ M!

GALAXISOK TĂ–RTÉNETEK MĂ SOK ÉLETÉBĹ?L

SZILà RD EGO TRÉNING

laptop đ&#x;’ż VINYL RECORD

laptop

laptop

Bródy Jånos vitathatatlanul a hazai kÜny­ nyŹ­zene egyik legnagyobb legendåja, aki minden bizonnyal ÜrÜkre beírta magåt a magyar poptÜrtÊnelem nagykÜnyvÊbe.

TĂśbb mint fĂŠl ĂŠvszĂĄzada mozog a zenei ĂŠletben, ĂŠs 40 ĂŠve szĂłlĂłelĹ‘adĂłkĂŠnt osztja meg kĂśzĂśnsĂŠgĂŠvel mĂŠlyrĹ‘l jĂśvĹ‘ gondolatait. Nincs ez mĂĄskĂŠpp nyolcadik albumĂĄn sem, ami a GĂĄz van, babĂĄm! cĂ­met kapta, ĂŠs ami az ĂŠnekes-dalszerzĹ‘ sokat sejtetĹ‘ szavai szerint akĂĄr egy folytatĂĄsos film cĂ­me is lehetne, ami rĂłlunk szĂłl sok ĂŠve mĂĄr. A nĂŠvadĂĄst termĂŠszetesen a TĹąz van babĂĄm! cĂ­mĹą 1967-es Milos Forman-film inspirĂĄlta, sĹ‘t, a 12 dalos lemez nyitĂĄnyĂĄt Ă­gy is kereszteltĂŠk el. Ez persze nem vĂŠletlen, sĹ‘t, remekĂźl vezeti fel a lemez egĂŠszĂŠre jellemzĹ‘ kritikai ĂŠlt, hiszen a film egyik kulcsjelenete azt mutatja be, hogy aki nem lopott, az vegye Ăşgy, hogy nem nyert. Ez az elv pedig nem csak a ‘60-as ĂŠvekre ĂŠs annak rendszerĂŠre lehet igaz, errĹ‘l is mesĂŠl nekĂźnk BrĂłdy egy tucat dalon ĂĄt. LassĂş folyamkĂŠnt zĂşdulnak rĂĄnk a gondolatĂŠbresztĹ‘ dalszĂśvegek, hogy legyen idĹ‘nk feldolgozni, ĂŠrtĂŠkelni a hallottakat, erre pedig rĂĄjĂĄtszik a hangszerelĂŠs is, ami vĂŠgig inkĂĄbb az ĂŠneket festi alĂĄ, ĂŠs nem azt akarja elĂŠrni, hogy „csak rĂĄ figyeljenekâ€?. Ebben az egyensĂşlyban fontos szerep jutott Kirschner PĂŠternek, aki nemcsak gitĂĄros, zenekarvezetĹ‘, de hangmĂŠrnĂśke is az anyagnak. â‰

A Szabó Benedek Ês a Galaxisok nemrÊg úgy dÜntÜtt, elhagyja a frontember nevÊt, Ês szimplån GalaxisokkÊnt mŹkÜdnik tovåbb. Ez a lÊpÊs remekßl leírja azt az evolúciót, amin a formåció az Êvek sorån keresztßlment: a 2013-as Kapuzåråsi piknik mÊg sokkal inkåbb volt szemÊlyes, az elbeszÊlő szemszÜgÊből a vilågra tekintő, generåciós problÊmåkat boncolgató anyag. IdőkÜzben Benedek zenekarral egÊszßlt ki, Ês mind zeneileg, mind vilågåban mintha tågult volna a perspektíva, aminek tÜkÊletes lenyomata Ês újabb ållomåsa a TÜrtÊnetek måsok ÊletÊből. EgyrÊszt fő fókuszåban valóban måsok sztorijai ållnak: fiktív szereplők bőrÊbe bújhatunk, a '70-es '80-as Êvek kÊpzeletbeli utcåit róhatjuk Ês kßlÜnbÜző kalandokba keveredhetßnk. Mås szempontból is tågul az egÊsz, hiszen mår nem „csak� a zenekart hallhatjuk a lemezen, hanem vendÊgmŹvÊszekkel bővßlt az arzenål, akik azzal, hogy kicsit Ünmagukból hozzåtesznek, sokkal inkåbb årnyaljåk az anyagot.

HarmadrĂŠszt szĂł szerint is bĹ‘vĂźlt az album, hiszen Benedek rĂŠgĂłta dĂŠdelgetett vĂĄgya teljesĂźlt azzal, hogy egy monumentĂĄlis, dupla lemezt tegyen le az asztalra. Az egĂŠsz albumon ĂŠrzĹ‘dik valahogy a tĂŠtnĂŠlkĂźlisĂŠg, mikĂśzben pont ez a felszabadultsĂĄg ĂŠrzĂŠse teszi annyira szerethetĹ‘vĂŠ ĂŠs az ĂŠletmĹąbĹ‘l kiemelkedĹ‘vĂŠ az anyagot. ArrĂłl nem is beszĂŠlve, hogy a Galaxisok talĂĄn mĂŠg sosem volt ennyire „bulisâ€?. â‰

A Quimby zongoristĂĄjakĂŠnt ismert Balanyi SzilĂĄrd idĹ‘rĹ‘l-idĹ‘re elĹ‘rukkol a zenekarĂĄhoz kĂŠpest sokkal poposabb irĂĄnyt cĂŠlzĂł zenĂŠjĂŠvel. Most is mĂĄr egy ideje ĂŠrlelgette szĂłlĂłszĂĄmait, majd tavaly Ăşj dĂśntĂśtt, ideje elĹ‘venni a mappĂĄt, ahol Ăśtleteit, demĂłit gyĹąjtĂśgeti, ĂŠs jobban kibontani a dalkezdemĂŠnyeket. EbbĹ‘l szĂźletett meg a hatszĂĄmos Ego trĂŠning EP, amit Stuttgartban, Berhard Hahn produceri „felĂźgyeletĂŠvelâ€? rĂśgzĂ­tettek. SzilĂĄrd persze szĂłlĂłban sincs egyedĂźl, hiszen mint ahogy korĂĄbban, Ăşgy most is a kĂŠt csodĂĄlatos hangĂş, karizmatikus ĂŠnekesnĹ‘, Galambos Dorina ĂŠs Kiss FlĂłra volt segĂ­tsĂŠgĂŠre. Az EP, mĂŠg ha nem is tudatosan, de egyfajta furcsa Ăźzenet a mĂşltbĂłl: bĂĄr mĂŠg jĂłval a karantĂŠn elĹ‘tt Ă­rĂłdtak a dalok, valahogy tĂśbb ponton visszakĂśszĂśnnek olyan ĂŠrzĂŠsek, kĂŠpek, amiket igazĂĄn ebben a furcsa 2020-as ĂŠvben ĂŠrthettĂźnk meg. A fĹ‘ motĂ­vum azonban tovĂĄbbra is a szerelem, ĂŠs annak ezer arca, egy kapcsolat nehĂŠzsĂŠgei, problĂŠmĂĄi, ĂŠs mindezek feloldĂĄsa. A szomorĂşsĂĄg ĂŠs fĂĄjdalom helyett inkĂĄbb a hullĂĄmzĂĄs jellemzi, nemcsak szĂśvegvilĂĄgĂĄban – amiben egyĂŠbkĂŠnt SzilĂĄrd segĂ­tsĂŠgĂŠre Kardos HorvĂĄth JĂĄnos volt –, hanem zeneileg is, hiszen az abszolĂşt upbeat, egyszerĹąbb dallamvezetĂŠsĹą, fĂźlbemĂĄszĂł dalok kĂśzĂŠ „furakodnakâ€? olyan balladĂĄk is, mint pĂŠldĂĄul a Mondd vagy sĂşgd. â‰

GRUNDRECORDS (2020)

SZERZĹ?I KIADĂ S (2020)

TOM-TOM RECORDS (2020)

5

ZENEIPAR

KÖRKÉRDÉS

HOGYAN TOVÁBB? Az elmúlt években a zeneipar legfőbb bevételi forrása a koncert lett. Ezt húzta keresztül világszerte a COVID-19 vírus megjelenése, mely hatására először – úgy tűnt – ideiglenesen voltak kénytelenek a zenészek, zenekarok lemondani turnéikat. Mostanra azonban egyértelmű, hogy a helyzet tartós, így sokan kénytelenek egy újfajta berendezkedésre áttérni. De mit várhatunk ennek tükrében és úgy általánosságban a jövő évtől? Erről kérdeztünk hazai zeneipari szereplőket.

6

ZENEIPAR

DR. SZINGER ANDRÁS

CSONTOS VIRÁG NOÉMI

HORVÁTH GÁBOR

ARTISJUS, FŐIGAZGATÓ

MAGNEOTON, MARKETINGIGAZGATÓ

RÓMER HÁZ, SHOP-STOP, SZERVEZŐ

A zenei szerzői jogdíjak beszedéséért felelős szervezetként nyilván nem kis aggodalommal tekintünk a következő évre, de hiába használunk Oracle-alapú rendszereket, sajnos nincs megbízható jóslatunk. A zeneipar „first hit, last out”, azaz vírus okozta lezárások azonnal negatívan érintették az iparágat, a korlátozásokat azonban ebben az iparágban fogják utoljára feloldani (fesztiválok). A szerzők Artisjus által kezelt bevételeinek jelentős része az élőzenéből, illetve a vendéglátóipar, szálláshely-ágazat, a kereskedelem és a média zenefelhasználásának díjából származik. Miközben az idei év a tartalékok feléléséről, a „féllábon kihúzzuk valameddig” megközelítésről szólt, az elhúzódó válság a 2021. évben már strukturálisan érintheti ezeket az ágazatokat, legsúlyosabban talán a fesztiválokat, koncerthelyszíneket, kereskedelmi szálláshelyeket: e vállalkozások egy része várhatóan megszűnik, vagy profilt vált. Az Artisjus próbál a jogdíjrendszer keretein belül rugalmas megoldásokkal segíteni a talpon maradásban, továbbra is hiszünk abban, hogy a zene jót tesz az üzletnek.

Az utóbbi években mindenki nagy hangsúlyt fektetett a koncertszervezésre, mert úgy tűnt, hogy ez a biztos jövő egyik alappillére. Ezt az elképzelést és a booking ágazatot 2020 teljesen letarolta. Mivel jelenleg még nem lehet látni a világjárvány végét, a hangfelvételi repertoárunkra koncentrálunk. Most nem lehet koncertekre feltenni a vállalkozások jövőjét. Aki eddig csak bookinggal foglalkozott, annak is muszáj improvizálnia, hogy túl tudja élni ezt az időszakot. Nekünk sok elképzelésünk van 2021-re. A közönség számára érdekes dalokat és videókat szeretnénk megjelentetni. A streaming szolgáltatóknál a tartalmainkat lejátszási listákkal és kampányokkal szeretnénk minél jobban támogatni. A social médiában a TikTokra és az Instagramra koncentrálunk. Ezeken kívül pedig a back katalógusunkat szeretnénk kreatívan és maximálisan kihasználni. És persze közben reménykedünk, hogy minél előbb lesznek újra koncertek, fesztiválok, élő szcéna…

A jelenlegi helyzetről és a 2020-ról szerintem nincs értelme már beszélni, erről az évről biztosan nagyon sokat fogunk majd még mesélni a gyerekeinknek. Az új rendeletek bevezetésével a maradék reményeink is elszálltak: az idei összes koncertünket lemondtuk. A döntést el kellett fogadnunk, bízom benne, hogy a szigorításoknak köszönhetően hamar túl leszünk ezen a rémálmon. Rajtunk már biztosan nem fog múlni. Alkotó embernek tartom magam, tavasszal is nagyon nehéz volt beletörődni a kialakult járványügyi helyzet intézkedéseibe. Erre az elmúlt 20 évben ugyanis nem volt példa. Minden erőmmel előre tekintek és hiszem, hogy a 2021-es év friss és új energiákat hozhat min­d­annyiunk életébe. Próbálom ezt az időszakot hasznosan tölteni és olyan új projekteket, valamint rendezvényeket kidolgozni, amelyekre eddig nem volt időm. Alig várom a 2021-et, azonban egy picit tartok is tőle. Remélhetőleg az egész szakma megfontoltan és józan ésszel vág bele a következő évbe.

Bízom abban, hogy a zenei és kulturális élet újraindítása nem csak nekünk lesz fontos.

7

ZENEIPAR

8

MIKUS TAMARA

BALI DÁVID

HAJDU ZOLTÁN

SLÁGER FM, PROGRAMIGAZGATÓ

HANGFOGLALÓ PROGRAM, NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK & EXPORTSTRATÉGIA

AUDMAX, BRAND MANAGER

2020-ban a koronavírus világjárvány nehéz helyzetbe hozta a hazai zenei szcéna szereplőit is. Az elmaradt zenei rendezvények teljes újratervezést igényeltek a magyar előadók és szerzők életében is. A járvány első szakaszától bebizonyosodott, hogy a magyar zenészek mindent megtesznek, hogy ha csak egy kicsit is, tartsák a lelket a közönségben. Számtalan karantén dal és lélekmelegítő otthoni produkció jelezte a magyar zenészek végtelen odaadással próbálnak kapcsolatban maradni a közönségükkel. A fesztiválszervezők online gyűjtőoldalakat hoztak létre, hogy virtuálisan is ös�szehozzák a hazai zenésztársadalmat, összetartva ezzel a rajongóikkal. 2021 az építkezés éve lesz a zenei szférában (is). Jövőre elkezdődhet az újraépítkezés. A 2020-as év elmaradt újdonságai végre napvilágot látnak és reményeim szerint 2021-ben, méltóképpen bemutatásra kerülnek. Ha 2020 a lappangás éve volt a zeneiparban, 2021 második felében a felépülés időszaka lesz a zenei megjelenésekben. 2020ban a reklámköltések csökkenésével a szerzői jogdíjak is csökkentek, a 2019es szint várhatóan 2021-ben érhető el újra, így szinte biztos, hogy nehéz év elé nézünk.

2021-gyel kapcsolatban a vásárlóerő visszaesésétől és a torlódástól tartok a leginkább. Mind a sokszorosan újratervezett nemzetközi turnéútvonalak, mind a szakmai események tekintetében közös vonásnak látszik, hogy a 2020-tól tovább görgetett előlegek és jegybevételek összessége erősebb érv lesz majd az újraindításban, mint a proaktív hozzáállás megőrzése a tehetséggondozásban és -cirkulációban. Márpedig a szakmai események vásárlőerő nélkül kevésbé tudnak kihatni erre a folyamatos odafigyelést igénylő folyamatra, ami lételeme a magyar könnyűzenei export sikerének is. Emiatt már az idei évtől a HOTS-szal is inkább a digitális, tudásmegosztási és együttműködési alapú projekteket helyeztük előtérbe, mert bár így is lesznek kötelező szakmai események, ahol jelen lenni egyben állítás is, de közben többet tudunk (és kell is) adni most a szerzőknek és előadóknak a saját programjainkkal, mint hogy hiú ábrándot ébres�szünk bármely feltörekvő, meghívott produkcióban is, hogy ugyanonnan indulna majd egy ilyen eseményen, mint akik korábban kijárták ezt az utat itthonról az elmúlt években.

Rendes hétköznapokon hangszeres-, hangtechnikai vállalkozásnál mint brand manager, hétvégéken színpadi technikusként dolgozom. Munkám során rengeteg zenésszel, hangszerrel és hangtechnikával foglalkozóval tartok napi kapcsolatot. A folyamatokat látva azt gondolom, hogy teljesen át kell álljunk fejben. Hogy mire? Ötleteim vannak, csak nincs nálam a bölcsek köve. A klubok és a fesztiválok jövője teljesen kétséges a fejemben, a zenekarok ezáltal kényszerpályára kerültek. Szerintem a háttérmunkára kell fókuszálni, gyakorolni, próbálni, alkotni, hogy a kényszer ne legyen parkolópálya. A koncertezést lehetőség szerint át kell tolni az online térbe. Tudom, hogy sokunknak új megélhetés után kell (vagy kellett már) néznie, de egy ilyen ismeretlen helyzet új kihívásokat szül és kényszerít ki új megoldásokat. Az Audmax lehetőségeihez mérten mindent megtesz, hogy a zenészek extra platformhoz jussanak.

ZENEIPAR

MOLNÁR TAMÁS

BOROSS ZOLTÁN

DALSZERZŐ, ÉNEKES

HANGFOGLALÓ PROGRAM, PROGRAMIRODA-VEZETŐ

2021 első félévétől még nem várok túl sokat. Mivel előreláthatólag nyáron térhet vissza az élet a színpadra korlátozások nélkül, az élő elhangzásokból származó jogdíj bő egy éven keresztül nullához közeli értékeket produkál, és attól tatok a többi jogdíjnemben is jelentős visszaesések várhatók. Azok az alkotók, akik bevételeik jelentős részét a jogdíjak adják ki, csak jövőre fogják igazán érezni a vírushelyzet hatását. Persze még így is ez a „szerencsésebb” réteg, mivel a nagyából számszerűsíthető következményekre, fel lehet készülni, ezzel szemben a főként koncertezésből élő művészek alól egyik pillanatról a másikra húzták ki a színpadot. Félő, hogy békeidőkben is rapszodikus zeneipar még kevésbé lesz vonzó a pályakezdő fiataloknak, abba pedig bele sem merek gondolni, hogy az új generáció művészei hogyan teszik fel az életüket egy ennyire sebezhető hivatásra.

Biztosan sokunkban átértékelődött a színpad szerepe és ha végre a közönség elé állhatunk, még intenzívebben élünk meg majd minden ott töltött percet. Abban is biztos vagyok, hogy hálás közönség vár majd minket, hiszen a zene egy olyan összetartozásérzést ad, amire semmi más nem képes.

Valószínűleg közhely, de 2021 nem lesz olyan, mint 2020, viszont olyan se mint 2019. Mivel még nincs vakcina, a nagy nemzetközi turnék legtöbbje nem fog elindulni, a megszokottnál kevesebb világsztárt fogunk tudni itthon megnézni, és valószínűleg a rajongók sem fognak komoly utazásokra vállalkozni, hogy bulizhassanak, ezért az olyan nagy fesztiválok, mint a pl. a Sziget, komoly kihí­vásokkal szembesülhetnek. Az is nagy kérdés, hogy mennyire vállalkoznak az emberek a nagy tömegben való létezésre, akár lesz oltóanyag, akár nem. Feltételezhető, hogy 2021ben a kisebb, niche vagy butik jellegű fesztiváloknak fog állni a zászló, és a korlátozott létszámú szabadtéri koncerteknek/buliknak. Sajnos ez egyben azt is jelenti, hogy számíthatunk a piac jelentős átalakulására, helyek és produkciók megszűnésére, szakemberek pályaelhagyására, és összességében az sem kizárt, hogy az esetleges további vírusok okozta fenyegetés olyan alapvető változásokat fog indukálni a globális zenei szférában, amit utoljára a Napster okozott. ≠

MI A HELYZET A TENGEREN TÚL? Az élőzenével foglalkozó szaklap, a Pollstar nyilvánosságra hozta az iparág állapotát bemutató, legnagyobb mintájú felmérés eredményét. 1350 amerikai szakmabelit kérdeztek meg, akik az élőzene legkülönfélébb területein dolgoznak.

A Pollstar bíztató jelnek nevezi, hogy a válaszolók többsége, 55%-a 2021-re várja az élőzene talpra állását. Ezen belül a legtöbben inkább az év második felét tartják reálisnak.

31% szerint 2022 előtt erre nem lehet számítani, 15% pedig bevallotta, hogy fogalma sincs. Az élőzenei szereplők 31%-a mondta, hogy 10–12 hónapra elegendő tartaléka van; több mint harmaduk viszont legfeljebb fél évig bírja még. Az amerikai élőzenei iparág szereplőinek 50%-a igénybe vett valamilyen támogatást, ami a munka nélkül maradtakat segítette; 75% érzi úgy, hogy a kormányzat sokkal jobban figyelt más, érintett iparágakra (turizmus, vendéglátás, repülés stb.).

Mindössze 8%-uk mondta, hogy nem kényszerült semmilyen változtatásra a munkaerőben, egyébként a kényszerszabadságok, elbocsátások, a munkaidő és/vagy a fizetések csökkentése szinte mindenkire jellemző volt.

Ami az élőzene jövőjét illeti, a legtöbben, válaszonként 80-90% úgy látják, hogy a következő intézkedéseket mindenképpen be kell vezetni: készpénz- és érintésmentes technológiák, intenzív fertőtlenítés, a vendégek szűrése; 72% szerint a helyszínek kapacitását is jelentősen csökkenteni kell. 39% úgy látja, hogy a közönség nagyobb szeparációját lehetővé tevő, továbbá a bevételeket is növelő VIP-k, privát területek széles körben el fognak terjedni. A túlnyomó többség úgy véli, hogy az említett intézkedések miatti plusz kiadásoknak meg kell oszlania az iparág szereplői között, vagyis nem lehet ezeket csak pl. a helyszínekre vagy a promóterekre stb., pláne csak a közönségre terhelni.

9

10

PROFIL

ORSOVAI RENI

ÉRZELMES TÍPUS Jelölték a Petőfi Zenei Díj év női előadója kategóriájában, Rácz Gergővel közös dala hetekig vezette a rádiós listákat miután megnyerték a Dal 2020 műsort, amelynek videoklipje huszonnyolcmilliós megtekintés felett jár. Ebben az évben mégis a koncertek hiányoznak a legjobban az énekes-szerzőnek.

Orsovai Renáta életében már egészen kiskora óta fontos szerepet játszik a zene. Édesanyja a színház világába vezette be, ötévesen már játszott a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, édesapja pedig hatévesen beíratta zongorázni. Ének-zenei általános iskola, kórusversenyek után középiskolába a Hang-Szín-Tér Művészeti Iskolába járt, ekkor már nem is volt kérdés számára, hogy ezen a pályán szeretne elhelyezkedni.

Nem tudja pontosan, mi hozta az áttörést, de úgy érzi, a legfontosabb az volt, hogy minden döntést úgy hozott meg az életében, hogy az zenei karrierjének kedvezzen.

Láthattuk már több zenekar és előadó oldalán vokálozni, 2014-ben feltűnt a Rising Star televíziós tehetségkutatóban. Évek óta dolgozik Deniz mellett, akivel nem csak a szövegírás során, de az élő fellépések alkalmával is megtalálta a közös hangot. Hasonló a helyzet Rácz Gergővel is, akivel rengeteget beszélgetnek személyes tapasztalatokról, megfogják a közös pontokat és ezekből építkeznek a dalokban. Az énekes-dalszerzőhöz régóta tartó munkakapcsolat fűzi, ami idén érte el egyik csúcspontját, ugyanis a Dal 2020 műsort Mostantól című szerzeményük nyerte, és rekord ideig vezette a magyar rádiós top 40 listát.

Nem ez volt az első alkalom, hogy Reni feltűnt a műsorban, 2018-ban Nene nevű zenekarával jutott be az élő adásba a Mese a Királyról című dallal, idén pedig a legjobb négy produkció közé jutott a Későre jár. Zenésztársaival, Vörös Milánnal (gitár), Márkosi Józseffel (zongora, moog), Boda Evelinnel (basszusgitár) és Varga Szabolccsal (dob) a Kodolányi János Egyetemen találkozott és együtt döntötték el, hogy saját zenéjüket szeretnék színpadra vinni. Mindez nem sokkal az első Dalos nevezésük előtt történt, így elég hamar belecsöppentek a sűrűjébe. „Természetesen kellett egy kis idő, mire kikristályosodott, hogy pontosan milyen irányvonalat szeretnénk képviselni a zenekarral, próbáltuk összekovácsolni minden tagnak a zenei világát. Most már sokkal tudatosabban írunk zenéket, mint az elején, és szerencsére egészen nagy egyetértés van köztünk” – mesélt az énekesnő a kezdetekről. Az alkotói folyamat során a hangszeresek hozzák az alapot, amin közösen ötletelnek aztán, az énekdallamot és szöveget pedig Reni írja.

Rendkívül érzelmes típusnak tartja magát, így a szövegírás is úgy működik nála, hogy először a dal hangulatot próbálja felismerni, hogy milyen emlékképeket tud felidézni és csatolni a dallamhoz. A dalai éppen ezért tele vannak személyes, megélt történetekkel,

amik persze szerinte is ott lehetnek mindenki életében. Ahogy kihívásként éli meg azt, hogy saját magát fejlessze, ugyanúgy hatni is szeretne a hallgatóira: „Szeretnék érzelmeket kiváltani az emberekből, éppúgy, ahogy az én kedvenc előadóim váltanak ki belőlem”.

Koncertek híján ezt az évet stúdiózással töltötték, emellett pedig Reni tanít a székesfehérvári Gorsium Művészeti Gimnáziumban. „Minden nap az motivál, hogy úgy tekintsenek vissza rám, ahogyan én azokra a zenész tanáraimra és családtagjaimra, akiknek most köszönhetem, hogy itt lehetek” – mondja az énekesnő, akit borzasztóan feltölt a fiatalokkal való foglalkozás. ≠ –KK– FOTÓ: DANCS ENIKŐ BIANKA, HEGYI JÚLIA LILY

11

PROFIL

HÜTTER DÓRA

JÓ KINT AZ ESŐBEN Talán sokan láthatták, ahogy őszinte, gyermeki lelkesedéssel jelent meg egy fiatal, még ismeretlen zeneszerző a Dalfutár legutóbbi évadában. Hütter Dórát több száz jelentkező közül választotta ki a műsor, hogy együtt dolgozzon dalán egy ismert szövegíróval, producerrel és énekessel. A végeredményt érdemes meghallgatni, de nézzük, ki is valójában ez a tehetséges szerző.

Zeneszerető családban nőtt fel, így valamilyen formában végig jelen volt a zene az életében. Elmondása szerint eleinte semmit sem csinált tudatosan, csak tudta, hogy sokkal jobban feltölti, mint bármi más. 13 évesen vette első gitárját, az ének pedig magától értetődő volt mellette. Néhány év múlva felvételizett a Szatmári Művészeti Líceumba, majd onnan zene-pedagógia szakra a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre. A mesterfelvételije előtt érezte, hogy egy sokkal ingerdúsabb, nyüzsgőbb közegre van szüksége, így Budapestre költözött és Micheller Myrtill tanítványa lett. „Ez olyan, hogy van, amikor valamit nem tudsz nem csinálni” – így zárja a gondolatot az énekesnő, amikor arról beszél, hogy tudja már, neki a zenével van dolga az életben. Úgy gondolja, mindkét területen sokat kell még tanulnia: „Egyébként óriási felelősség a zenész lét, ahogy a pedagógusi pálya is. Mindkettőhöz meg kell érni, sokat kell fejlődni egyfolytában, tudni kell az üzenetet jól közvetíteni.”

Különböző szóló, duó és trió formációi után 2019 nyarán életre hívta első igazi zenekarát, a sunny-popot játszó Dorchipelagót. Botos Norberttel (billentyű), Henter Ambrussal (basszusgitár), Pethő Csabával (gitár) és Borbély Bence Regővel (dobok) már korábban is ismerték egymást, dolgoztak is együtt, büszkén beszél róluk mint kreatív alkotótársakról és jó barátokról. A próbák során általában Dóra viszi a dalokat, elég konkrét instrukciókkal, konkrét dallammal, harmóniamenettel és szöveggel, a hangszerelésben viszont megbízik a zenekar ötleteiben és jó ízlésében. Ehhez képest a Dalfutár negyedik évadában egy igazi dalszerző kalandban volt része. Csider István Zoltán szövegíróval, Bognár Szabolcs producerrel (lásd vele készült interjúnkat, a szerk.) és Radics Gigi énekessel készítették el közösen a Színtévesztő című dalt. A szerző játékosan fogta fel a feladatot és nem volt benne semmiféle megfelelési vágy, nem tudhatta, kinek mi jut majd róla eszébe, ami még izgalmasabbá tette az első találkozást a művészekkel.

Több tehetségkutatós elismerés után zenekarának bemutatkozó lemeze 2020 augusztusában jelent meg Napsugár címmel. Bár a tervezett session felvételek a korlátozások miatt elmaradtak, a tagok külön-külön jártak a SoundCam Productions Stúdióban, a kész munkával elégedettek. Dóra, elmondása szerint, könnyebben ír magyarul és szerinte fontos az is, hogy akihez szól, szintén értse. „A Napsugár lemezünk anyaga nagyon személyes és önazonos dalokból áll, hiszen többnyire én írtam a szöveget egy kivételével.

Ez egyfajta felvállalás: itt tartok én jelenleg, ez a véleményem, ezt tudom most üzenni a világnak. Nem is történhetne másképp, mint magyarul.”

12

Pozitív kisugárzását hallani a dalaiban, érezni, amikor színpadon áll. Hisz abban, hogy az emberek alapjáraton jók, boldogok akarnak lenni, a békét keresik ebben a zűrzavaros világban. Az önmegvalósítás mellett fontos neki, hogy amit csinál, ne legyen öncélú, motiválni szeretné az embereket. Reméli, hogy hamarosan ezt személyesen is meg tudja tenni, turnézni, minél több emberhez eljutni. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: VARGA ÁGNES LUJZA

VINYL RECORD ALBUMOK DORCHIPELAGÓ NAPSUGÁR (2020)

13

INTERJÚ

HUJBER SZABOLCS I SZÖVEGÍRÓ

ÉRTÉKEK ÉS SZENTSÉGTÖRÉS Van a magyar dalszövegírásnak egyfajta értelmiségi-művészi hagyománya: sokan járunk olyan alkotók nyomában, akik a könnyűzenében a szabad alkotás és kifejezés, azaz az értékteremtés lehetőségét látták. Dalaik a mai napig működnek, és nem csak „az eredeti sztárfelhalmozásnak” köszönhetően. Ennek az értelmiségi-művészi megközelítésnek próbáltunk a mélyére látni Hujber Szabolccsal.

Dal+Szerző: Gratulálunk az Artisjus-díjhoz! A laudációban az áll, hogy „doktorjelölt nyelvészként a dalszövegek – mi más?

– vizsgálata képezi kutatása tárgyát.” Lehet, érdemes tudományosan foglalkozni a dalszövegekkel?

Hujber Szabolcs: Köszönöm! A tudományos megközelítésről szólva: mindent meg lehet közelíteni így. Részemről sok mindennel kapcsolatban érvényesül ez a szemléletmód. Ez egyfajta igényesség is. A dalszövegeknél ez azért jelentkezik, mert tudományosan is foglalkozom a magyar nyelvvel. De más az elemzés és más az írás. A nyelv és a nyelvtudomány sokkal szentebb, összetettebb dolog annál, hogy az írást pusztán elméleti alapon közelítsem meg. Az intuíció nélkülözhetetlen, az elemző megközelítés pedig a megvalósításban segít: például hogy időmértékesen le tudom kottázni magamnak a dalokat, amiken dolgozom. Igyekszem a prozódiát teljes alapossággal, szakszerűen megragadni – de ha épp jön valami fantasztikus sugallat, akkor persze francba a jambussal! (nevet) Ez tehát egy kettősség: biztosan kell egy erős ösztönösség, kell az a megmagyarázhatatlan, revelatív pillanat, amikor „valaki belül” megsúg egy-egy szót vagy mondatot. De mindemellett nekem kell a tudatosság, az elemző megközelítés is, ami alapján tégláról-téglára felépül a szöveg.

DSZ: Mit szeretsz jobban: zenére írni vagy teljesen tiszta lappal nekiállni?

HSZ: Ez folyamatosan változik. Az is változó, hogy tollal és papírral, vagy klaviatúrával szeretek-e épp dolgozni. Időszakosan hol az inspirál, hogy begépelem a szöveget, hol meg a papír illata és zizegése. A felhasznált eszközök hatással vannak az ember gondolkodására, és az előre megkapott zene különösen ilyen.

Most épp volt egy időszakom, mikor inkább az esett jól, ha én

írok előre, és az alapján dolgoznak a zeneszerzők. De a zenészek annyira dominánsak ebben a műfajban, hogy ez nagyon ritkán adatik meg. (nevet) DSZ: Pedig valahogy mégiscsak az a hosszú távú tapasztalatunk, hogy leginkább azokra a magyar dalokra emlékszünk évtizedes távlatokban, amiknek jó, emlékezetes, megragadó a szövege.

HSZ: Egy Murphy nevű kanadai zenész megállapítása szerint a dalból a zene az, ami megfogja az embert – a szöveg pedig az, ami ott is tartja. Ha évtizedes távlatokban gondolkodunk, akkor ennek alapján a szöveg tesz hosszú időre emlékezetessé egy-egy dalt. De mivel tényleg a zene az, ami elsőre megragadja az embert, a zenészek ezt hangsúlyozva veszik túl komolyan a saját fontosságukat. Pedig mind a két alkotóelemre egyformán szükség van egy jó dalhoz, és nem állítható egyikről sem, hogy fontosabb lenne a másiknál. Mégis, ha megnézzük az automatikusan beállított jogdíj arányokat a SzIR-ben: 60% zene, 40% szöveg. Vajon amikor ezt elgondolták, mire alapoztak?

Persze, ott a hangszerelés és a többi feladat, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a tennivalók a dal szempontjából fontosabbak lennének, mint a szöveg. Pláne hosszú távon. Ahogy elnézem az Artisjus dalszerzőket (bemutató) népszerűsítő kampányának hatását, az az érzésem, hogy az emberek nagy része még mindig a zeneszerzőt érti a dalszerző alatt. Egy magyar énekestől olvastam azt a mondatot, hogy „nemcsak hogy én vagyok a dalszerző, hanem még a szöveget is én írtam.” De ez csak elsőre vicces, mert ha még a szakmán belül is rosszul használjuk ezeket a fogalmakat, akkor mit várjunk a közönségtől? Sokszor még én is érzem úgy, hogy nem vagyok a „zeneiparon” belül: 15

INTERJÚ

a szövegíró csak úgy beadja a szöveget a zenészeknek, akik aztán majd szakemberként kezelésbe veszik, és majd attól lesz jó. A szövegíró gyakran érezheti magát pusztán egy külsős beszállítónak – és sokszor csak az is.

DSZ: Pedig a szöveg az egyetlen eleme egy dalnak, ami még lokális. Minden más a globális trendekhez igazodik, a könnyűzene már régóta nagyjából ugyanolyan mindenütt a világon. A crossovereken kívül nincs „magyar hangszerelés”, vagy „magyar sound”. Csak a magyar szöveg emel ki egy dalt a nemzetközi kínálatból a hazai hallgatók számára. Talán az sem túlzás, hogy a szöveg maradt a dalok egyetlen értékhordozó eleme, ami üzenetet képes eljuttatni a magyar közönséghez.

HSZ: Ha tudományosan közelítünk, akkor jól megmutatkozik, hogy a dalok pont úgy működnek, mint a szakrális szövegek – gondoljunk csak a koncerteken lelkesedő közönségre. És a szakrális szövegek egyik nagyon fontos tulajdonsága, hogy képesek egy adott kultúrának az értékeit, tanulságait megmutatni és továbbadni. Ha egy globalizálódott piacon lemondunk a jó magyar dalszövegekről, akkor ezzel sok olyasmiről is lemondunk, aminek a fontosságát talán nem is sejtjük. A tudományos megközelítés azt is megmutatja, hogy a dalszövegeknek muszáj lenne beteljesíteniük azt a funkciójukat is, hogy az adott nyelvi-kulturális közösségnek a múltját szépen vezetik a jövő felé. És a dalok egyéni szinten is működnek, képesek gyógyítani is. Általános közönségreakció, hogy: „Köszönöm, hogy megmentetted az életemet a dalaiddal!” és hogy ”Ha szomorú vagyok, ezt hallgatom, és mindig helyrehoz!”. Ha tehát elfogadjuk, hogy a dalszöveg nagyban hasonlít a szakrális szövegekre, akkor az a logikus következtetés, hogy ha lemondunk a jó magyar dalszövegekről, akkor az szentségtörés. (nevet) DSZ: Felteszem, hogy a legtöbb könnyűzeneszerző nem gondol bele ennyire mélyen, és nem kifejezetten teoretikusan elmélyült szerzőtársat keres – hanem olyat, aki megbízhatóan leszállítja a jó sorokat. A megbízások elnyerésekor mennyire fontos a személyed, a meggyőződésed, a hozzáállásod?

HSZ.: Ez szerzőnként változó arányban van jelen. Fontosnak tűnik, hogy a zeneszerző milyen prekoncepciókkal érkezik az együttműködésbe. Bródynak van az az aranyköpése, hogy „ezzel a zenével jól elrontottátok a szövegemet.” Vannak zeneszerzők, akik pont fordítva érzik: hogy a szöveg elrontja az ő csodálatos zenéjüket. Ők eleve olyan szövegírót keresnek, aki hajlandó és képes nem elrontani a dalt. Nem mindig világos, hogy ennek mi az oka: lehet ez hiúság – vagy épp egyfajta racionalitás, ami alapján tényleg tudják, hogy a zenéjük pont úgy jó, ahogy van. Én a legtöbb helyről azért azt kapom, hogy személyesen az én gondolataimra és megközelítésemre van szükség ahhoz, hogy egy dal kerek egész legyen.

DSZ: A szövegíró munkája nagyban meghatározza egy-egy előadó általános arculatát azzal, hogy miről és hogyan énekel. Te is meghatározó eleme vagy több kortárs produkciónak.

HSZ.: Igen, vannak ilyen produkciók, például a Margaret Island, de bőven vannak átfedések más szerzőkkel is. Például ahogy eljutottam egyre több helyre és egyre komolyabb felkéréseket kaptam, többször is Tariska Szabolcs után érkeztem, amikor ő már megalapozott egy csomó mindent, és az én szövegeim újabb színfoltként jelentek meg inkább a produkcióban. De abban egyetértünk, hogy a dalszöveg e tekintetben is nagyon fontos.

16

Ha tudományosan közelítünk, akkor jól megmutatkozik, hogy a dalok pont úgy működnek, mint a szakrális szövegek – gondoljunk csak a koncerteken lelkesedő közönségre

„

INTERJÚ

DSZ: Ez a hatás akkor a legerősebb, amikor egy szövegíró a saját produkciójának ír, azaz állandóan és kizárólagosan ő határozza meg, hogy miről és hogyan énekel a főhős. Saját zenekar híján te hogy viseled ennek a hiányát? Hiányzik egyáltalán?

HSZ.: Érzem ezt a hiányt. A magamfajta dalszövegíró magából a produkcióból kimarad: nem áll ott a színpadon, nem érzi közvetlenül a dalok hatását a közönségre. Pedig a dalok elsősorban azért születnek, hogy előadják őket. Ez a fajta, a saját alkotásaidból való állandó kimaradás néha tényleg sok tud lenni. És mivel nem hiszem, hogy megtanulok még annyira zenélni, hogy saját zenekarom lehessen, ezt másképp kell megoldanom.

A versíráshoz nyilvánvalóan öreg vagyok: negyvenkét évesen az igazi lírikusok már rég halottak, nekem meg még egy kezdődő vérbajom sincs. (nevet) De talán a prózaírás lesz az a terület, ahol személyesen is szoros kapcsolatban tudok maradni a műveimmel.

DSZ: Ráadásul ott a legtöbb döntést magad hozhatod meg, és minden esetben tiéd a végső szó. Hogy viseled, amikor szerinted jó soraidat visszadobja vagy kijavítja egy megrendelő? Gyakran fordul elő ilyesmi?

HSZ: Ennek van nagyon praktikus része: hogy a szöveg elénekelhető-e. Előfordulhat, hogy van egymás után négy mássalhangzó, ami leírva-elmondva még működik, de szegény énekesnek már beletörik a nyelve. Ilyenkor javítani kell. De nagyon sokszor sikerült megvédenem bizonyos soraimat, és ezeket szinte 100%-ban visszaigazolta a közönség reakciója is. És van olyan is, amikor elég, ha annyit mondok: higgyétek el, hogy ez így lesz jó – és elfogadják, hogy „oké, ha te mondod, akkor úgy is van”. Ez a fajta bizalom nyilván az elmúlt tizenvalahány évi munkám hozadéka. Nem nagyon bánt, ha egy-egy sort cserélni kell, az viszont megrázó, sőt: kegyetlen, amikor egy teljes szövegre mondják azt, hogy „nem erre gondoltunk”. Ha egy zene hangulatára tudatos munkával felépítek valami kerek egészet, és azt kell kidobni, akkor csak azt tudom felelni: minek írtatok ilyen hangulatú zenét, ami eleve zsákutca? Előfordult, hogy ilyenkor én magam újraírtam a szöveget, de ez nagyon nehéz helyzet, és az is megesett, hogy nem volt hozzá elég lelkierőm. Ma már azt mondom, hogy inkább írja meg más – és a fenébe, tényleg megírja!

Olyankor aztán kiderül, hogy az ember nem nélkülözhetetlen. (nevet) DSZ: Az én tapasztalatom, hogy egy produkció minél inkább tömegtermék, a szövegíró annál könnyebben cserélhető. Te viszont sok olyan produkcióba is írtál és írsz, ahol valóban fontos a szöveg.

HSZ.: Igen, bár rendszeresen megkapom, hogy egy-egy sor már „túl értelmiségi”.

Mondjuk szerepel benne Van Gogh, amire még remek rímek is vannak, mégis javítanom kell. De van nekem egy tanári énem is, ami azt mondja, hogy jó lenne, ha a popzene oktatna-tanítana-nevelne is a szórakoztatás mellett. Amikor egy zeneszerző vagy énekes kihúz a szövegből valami „okosat”, akkor nekem bele kellene törődnöm, hogy nem adok át tudást – pedig azzal a sorral maga a dal is több lenne, és valamilyen módon gazdagodna általa a világ. És ez a mi, saját világunk: a magyar nyelv miatt jól körülhatárolható közösség világa.. A magyar könnyűzene valahogy mégsem meri, nem tudja kihasználni a műfajban lévő lehetőségeket, hogy a minimálisnál valamivel többet, hasznosabbat, értékesebbet közvetítsen. Persze sosem lesz népnevelő esemény egy popkoncert. Ez nem is baj, de egy-egy apróságot, kis tudást, új nézőpontot azért bele lehetne csempészni a dalokba. Én mindenesetre törekszem rá. ≠ INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY FOTÓ: SOMAY MÁRK, FACEBOOK

ℹ HUJBER SZABOLCS

1978-ban született. Magyar és portugál szakos bölcsész és tanár, egyben a Margaret Island, Rácz Gergő, Freddie, Pápai Joci, Berkes Olivér, Péterfy Bori, a Magashegyi Underground, Vastag Csaba, Zséda és számos más előadó ismert dalának szövegírója.

Szerzői munkásságáért 2020-ban Artisjus-díjat kapott. Hivatásának tekinti a dalszerzés népszerűsítését, így lett az Artisjus Dalszerzők Napja kampányának nagykövete. Bölcsész énjét a nyelv beható vizsgálata foglalkoztatja, kutatásai és doktori dolgozata a dalszövegek világát tárják fel.

Miközben fiatalok ezrei éneklik lelkesen szövegeit különböző színpadok előtt, ő az Édes Anyanyelvünk című folyóirat szerkesztőségi titkára.

radio TOP5 SLÁGER ESŐ (MARGARET ISLAND) VELED MINDEN (MARGARET ISLAND) LEGSZEBB SZAVAK (MARGARET ISLAND) SZEMBOGÁR (BOHEMIAN BETYÁRS) LIBIKÓKA (MARGARET ISLAND)

INTERJÚ

INTERJÚ

ÁR ON ANDRÁS APEY I DALSZERZŐ

SOSEM A PIA ÉS A DROG VOLT A BENZINEM Áron András Apey zenéiben bárki megtalálhatja azt, ami neki szól: a sludgedoom metál rajongóit a LAZARVS szólítja meg, a country-blues arcok a szólólemezeket hallgatják rongyosra, és akkor még meg sem említettük a grunge-os Trilliont és a most éledező új formációkat. A dalszerző-gitáros Junior Artisjus-díjat kapott, teljesen egyszerre elkészítette szóló- és nagyzenekaros lemezét, most pedig új vizekre evez.

Dal+Szerző: Igencsak eseménydús év áll mögötted. Egyszerre jött ki a LAZARVS és a Book of Changes című lemezed, ráadásul mindkettőn a karantén ideje alatt dolgoztál. Hogy tudtad ezeket összehangolni? Áron András: Nehezen. 2017-ben már megtörtént egyszer ez a karambol, éppen ezért szerettem volna elkerülni, hogy megismétlődjön. Ennek ellenére a járványhelyzet egymás mellé fésülte a kettőt, ráadásul itthonról, telefonon keresztül kellett levezényelnem mindent, és konkrétan egy napon véglegesítettük őket. Eleinte biztos voltam benne, hogy életem két legrosszabb lemezét készítem el.

Régebben nagyon rosszul kezeltem, ha valami nem úgy alakult, ahogy elképzeltem, de most lejjebb tudtam adni az elvárásaimból. Az a fajta „festő” vagyok, aki pontosan tudja, mit szeretne látni a vásznon, és hiába látja a vázlatokat, egyik sem tetszik neki. Úgy éreztem, hónapokon át a rossz képeket nézem, egyik verzió sem tetszett.

Ennek ellenére, most úgy érzem, mindkettő hibátlan lett. A LAZARVS végső verzióját reggel kaptam meg, és már első hallgatásra is tökéletesnek éreztem, délután pedig megérkezett a Book of Changes, de addigra már nagyon elfáradtam, csak hetekkel később hallgattam meg egészében.

DSZ: Azt mondod, korábban nehezen kezelted, ha valami nem az elképzeléseid szerint történt. Ezek szerint nemcsak a zene, de a kompromisszumkészséged is fejlődött? ÁA: Május óta akkorát változtattam az életemen, mint még soha. Könnyebben elengedek dolgokat, legyen szó gyerekkori sérelmekről vagy zenei maximalizmusról. Ezeket korábban palástolni akartam magam elől, de most már szembenézek velük. Persze ez nemcsak a lelki, de a zenei fejlődésemnek is köszönhető, hiszen 16-17 év tapasztalata után könnyebben kihallom a hibákat, amikor egy albumot készítünk.

DSZ: Létezik egyáltalán olyan, hogy „tökéletes album”, ami örökké tetszik? ÁA: Szerintem fontos elfogadni, hogy amikor az első-második lemezed írtad, akkor hol voltál. Az első két Apey & The Pea-n úgy énekeltem, mint egy sün, ami fel akarja fújni magát. Akkor még nem találtam rá az igazi hangomra, és ez sokáig zavart is, de

ha most visszahallgatom, már el tudom fogadni, hogy akkor így fejeztem ki magam és erre volt szükségem. Talán nem énekeltem tökéletesen és nem a legjobb szövegeimet írtam, de ez így van rendben.

Amióta átraktam az agyam az új mindsetre, más szemszögből tekintek a tíz-tizenöt éves dalszövegeimre. Bár látom a gyermeteg hülyéskedést, mégis olyan őket visszaolvasni, mintha a múlt­ból szólnék a mostani önmagamhoz. Mintha az idő múlásával minden mondat jelentéssel telt volna meg.

DSZ: Mit mondanál a tíz évvel ezelőtti Áron Andrisnak, ha leülhetnétek beszélgetni? ÁA: Azt, hogy ne csináljon semmit máshogy. Nem bánok semmit. Ha bármit megváltoztatnék a múltban, nem alakult volna úgy az életem, ahogy. Továbbra is vallástalan vagyok, de hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek, hogy minden okkal történik. Most nagyon jól érzem magam.

Kiegyensúlyozott és nyugodt vagyok, holott a járványhelyzet miatt jövő nyárig nem koncertezhetünk. Persze szörnyű, ami történik, de mégsem aggódom. Amíg nem kell háborúba mennem, addig nincs katasztrófa.

19

INTERJÚ

Kicsit több dolgot látok és érzékelek, mint a körülöttem lévő emberek

„

DSZ: Pedig igencsak lefejezte a zenész szakmát a koronavírus. ÁA: Nem szeretnék álszentnek tűnni: szerencsés vagyok, mert megvan min­ denem, hogy átvészeljem ezt az időszakot, de egy másodpercre sem felejtem el, hogy ezzel nincs így mindenki. Nehéz élethelyzeteket eredményezett a vírus, évekre szóló károkat okoz, nem akarom lebecsülni mások nehézségeit. Ebbe belegondolni a legrosszabb: nagyon féltem a barátaimat mind az anyagi, mind az emocionális változástól.

DSZ: Egy korábbi interjúdban azt mondtad, új szólóalbumod, a Book of Changes segített a jobbik feled megtalálásában. Számomra nagyon kifejező a cover, amin a kutyáddal, Töpi­vel egy üres nézőtér előtt ültök. (lásd nyitóképünk – a szerk.) Ez rímel a befelé figyelésre és a jelenlegi helyzetre is.

20

ÁA: Erre nem gondoltam még, de pont ezt szeretem a művészetben, hogy mindenkiből más érzelmeket vált ki. A borító és a cím is rímel a vírushelyzetre, holott mindkettő előbb megvolt, mint az egész COVID-őrület. Bár a lemez eredetileg az én változásomról és személyiségfejlődésemről szól, nagyon aktuális a világ jelenlegi helyzetében. Pedig kerültek rá olyan dalok is, amiket 2-3 éve írtam.

A fotót a Nothing At All klipjének forgatásán lőtte Bodnár Dávid, és rögtön tudtam, hogy ez lesz a cover. Az egész helyzet spontán alakult, és nagyon örülök, hogy odaült Töpi mellém és megörökíthettem őt az örökkévalóság számára. Egyébként a lemezen is „játszik”: többször belecsörgött a nyakörvével a felvételekbe. Persze nehéz őket kihallani, lehet, hogy csak én veszem észre.

DSZ: Többször említetted a személyiséged változását – hogy hat ez az alkotói munkádra? ÁA: Még nem tudom. A terapeutám szerint óvatosnak kell lennem, mert beláthatatlan következményekkel lehet a művészetemre ez az átalakulás, de ezzel nem feltétlenül értek egyet. Soha nem a szerek vagy a destruktív életvitelem okozta melankóliából táplálkozott a zeném. Amikor józanul írok, tisztábban átlátom az alkotást.

DSZ: Ráadásul a Book of Changes-en pozitív érzelmekről is énekelsz. Például szerelemről. ÁA: Meg lehet fogalmazni szörnyű dolgokat szépen, és szép dolgokat szörnyen. Én azokról a pillanatokról írok, amiket szeretnék megörökíteni. Nem kell innom és szívnom, hogy ebbe az állapotba kerüljek, sosem a pia és a drog volt a benzinem. Ha játszom, automatikusan jönnek ezek az érzések. Ráadásul 13-14 éves korom óta írok zenéket, és most, hogy átlapoztam az összest, rá kellett jönnöm, hogy mindegyiknek ugyanaz a DNS-e, maximum más megfogalmazásban. És ez független az életmódomtól.

DSZ: És mi ez a DNS? ÁA: Már nagyon fiatalon megismerkedtem az elmúlás és a halál tényével. Mire 17 lettem, túl voltam két tüdőműtéten, és elveszítettem édesanyámat, keresztülmentem sok dolgon, már maximálisan értettem, mi történik. Erről írok, mindig ez volt a központi témája a művészetemnek. Kicsit több dolgot látok és érzékelek, mint a körülöttem lévő emberek. Emiatt sokáig haragudtam magamra, tompítani akartam ezeket az ingereket, de most már elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. Nincs szükségem tudatmódosító szerre. Egyébként azt látom, hogy sokan 30-40 éves fejjel sem értik az elmúlás tényét – ami persze nem baj, hiszen ezek szerint nem vesztettek el közeli hozzátartozót.

DSZ: Ezek szerint te meg tudtál barát­ kozni ezzel a témával? ÁA: Nem mondanám. Én sem megyek le az utcára ünnepelni, hogy valaminek vége van, de elfogadtam, hogy ez az élet rendje. Sajnos nem sok spirituális iránymutatást kapunk a szocializálódásunk során, nem feltétlenül tudjuk, hogy melyik érzelmet melyik fiókba kellene elrakni. Az élet végessége megtanítja azt is, hogy a jelenre

INTERJÚ

és a jövőre koncentráljunk, jól érezzük magunkat az adott pillanatban, és ne 60 évesen jöjjön ránk a viszketés. Ez persze nekem sem ment könnyen: amikor berobbant az Apey & The Pea, eleinte nagyon belezuhantam a munkába, folyton a következő feladatot kerestem, és nem élveztem ki a pillanatot. 2018-ban minden megtörtént velem, amiről valaha álmodtam, de egy másodpercig sem voltam benne jelen. Utólag visszanézve sajnálom, de elfogadom, hogy akkor ilyen voltam.

DSZ: A belső folyamatok mellett morális és globális kérdéseket is feszegetsz a zenéidben. Nagy követőtáborral rendelkezel, ami nagy felelősség – fontosnak érzed a társadalmi szerepvállalást? ÁA: Pont az elmúlt hónapokban értettem meg kristálytisztán, hogy mekkora felelősségem van abban, amit kimondok. Hogy figyelnek rá az emberek, és ezt jól kell megfogni. Mindig is volt bennem egy kis forró Che Gueavara-vér. Nem sok dologban szólaltam fel a karrierem során, és politizálni most sem fogok, de fontosnak érzem, hogy a legégetőbb kérdésekben koncerteken kinyissam a számat. Szerencsém van, mert értelmiségi, jó értékrendű emberek hallgatják a zenémet, akikkel érdemes párbeszédbe lépni.

Nem akarok hipokritának tűnni, mivel pontosan tudom, hogy nem tettem eleget ebben a témában. De közben azt érzem, hogy nehéz megtalálni az egészséges határt zenészként a véleménynyilvánításra bizonyos közéleti témákban. Viszont eléggé úgy fest, hogy nemsokára muszáj lesz mindannyiunknak a megszokottnál sokkal komolyabban elgondolkozni azon, hogy jó ötlet-e hallgatni és a homokba dugni a fejünket, és inkább otthonról megnézni a híreket, és szörnyülködni, hogy mi történik.

DSZ: Barátnőd, Schoblocher Barbara (a Blahalouisiana frontembere – a szerk.) zeneileg (is) új utakat nyitott az életedben. Milyen érzés egy olyan emberrel dolgozni, akivel egy párt alkotsz, közben pedig egészen más zenei területeket képviseltek? ÁA: Már nagyjából egy éve együtt éltünk, de hiába van tele a lakás hangszerekkel, a Dance with the Devils felvételéig egyszer sem zenéltünk együtt. Régóta tudtam, hogy ezt a dalt Barbival szeretném elkészíteni, mégis nagyon kínos volt az első negyed óra, amikor belevágtunk a felvételekbe. Már az első perctől érződött, hogy összepasszol a hangunk, jól működünk együtt, de folyton elröhögtük az egészet. Aztán ez rövid időn belül feloldódott, bevontam Barbit a zeneírásba, hangszerelésbe, dalszerzésbe, és azóta is nagyon jól működünk együtt. Ő egy csettintésre kibillent engem a pesszimizmusból, és én is őt az álomvilágból.

Attól függetlenül, hogy ő pop berkekből jön, én meg a metálból, Barbinak több jó meglátása van az én irányomba, mint fordítva. Ugyanis nekem nincs jogsim a pophoz, sosem hallgattam. De összességében sokkal több a közös bennünk, mint a különbség.

ℹ ÁRON ANDRÁS APEY

1988-ban született Budapesten. Gyerekkorában zongorázni tanult, majd basszusgitározni kezdett, de Oroszlán György (Bergendy) tanácsára gitározni kezdett. A kétezres évek első fele még a Pantera és a metalcore bűvöletében telt, majd énekesként került a Neck Sprain zenekarba. Zenekara a korábban Apey & The Pea néven működő LAZARVS trió, amely megalakulása óta változatlan felállással (Makai László dobos, Prepelicza Zoltán basszusgitáros) működik, dolgozik a Trillionban és zenekaraiba nem illő dalait szólóban rögzíti, de írt már dalt a Margaret Island tagjaival is. „Legfőbb erénye a tiszteletreméltó és inspiráló bátorság, a kompromisszumok nélküli művészi hang, az őszinteség önmagáról és világnézetéről” – írta Jónás Vera laudációjában, melyért Áron András Apey-t a dalszerzői kiemelkedő teljesítményeiért, sokoldalú hangzásvilágáért díjazta az Artisjus.

VINYL RECORD LAZARVS (APEY AND THE PEA) DEVIL'S NECTAR (2013)

DSZ: A LAZARVS, a szólód és a Trillion mellett most két másik zenekar is bontogatja a szárnyait. Mik ezek a projektek? ÁA: Igen, a LAZARVS egyik tagjával 7–8 éve tervezünk egy formációt, de erről egyelőre nem mondhatok többet. A másik egy olyan zenekar, amivel a szólóprojektemet szeretném kiegészíteni, és ebben Barbi is benne lesz. Karnevál-hangulatú bandában gondolkozom, ez lesz a tél fő projektje. Emellett a Trillion is most ébredezik, ott is új lemezre számíthatnak a hallgatók. ≠

HELLISH (2014) HEX (2017) TRILLION DREAMING BLACK (2016) LINK WATER (2018) SZÓLÓLEMEZEK FEATHERS, BLACK FLOWERS (2010) FOXES (2016)

INTERJÚ: TAKÁCS DALMA FOTÓ: BODNÁR DÁVID

STRANGER (2017) BOOK OF CHANGES (2020)

BELSŐSÉG

#KÖSZIADALT 2020

MINDEN DAL MÖGÖTT VAN EGY TÖRTÉNET Október 16-án ünnepeltük azokat a zeneszerzőket, dalszerzőket, akik nélkül ma Magyarországon nem születhetne ilyen sok jó zene. A Dalszerzők Napja alkalmából 74 könnyű- és komolyzenei szerző készített kisfilmet arról, hogyan született meg egy daluk, számukra honnan jön az ihlet, és milyen egy dalszerző élete. Október 16-ig bárki szavazhatott a kedvenc szerzői videójára a kosziadalt.hu weboldalon, a nyertes videó különdíjban is részesült.

Idén nyáron az Artisjus pályázatot hirdetett olyan videók elké­ szítésére, melyekben a szerzők mutatják be a zene születését és saját dalszerzői énjüket. A kezdeményezés célja az volt, hogy a zenei produkciók mögött láthatóvá váljon az alkotó és az alkotómunka: az ihlethez talán elég egyetlen pillanat, de kedvenc dalaink megírása mögött rengeteg gyakorlás, tanulás, próbálkozás, munka rejlik.

A videókészítő szerzők között talá­lunk élő legendákat, ország­ szerte ismert szerző-előadókat, feltörekvő tehetségeket; képviselteti magát több műfaj a poptól az elektronikus zenén át a jazzig, a világzenétől a metalon át a komoly­zenéig. A háromperces videók a témákat tekintve is rendkívül sokszínűek. Sokan egy-egy daluk születéséről mesélnek, gyakran megemlítve az általános, minden dalszerző számára megfogadható tanulságokat – például azt, hogy egy dal sikerében meghatározó szempont, mennyire segíti a szöveg azt, hogy sokan tudjanak kapcsolódni a benne megfogalmazott érzésekhez.

Többen beszéltek szerzői ars poeti­cájukról vagy arról, hogy egyáltalán mit jelent az, hogy valaki dalokat ír. Szűkebb, gyako­ rlatibb kérdések is szóba kerültek, például a prozódia vagy az 22

Abletonnal rögzített improvizáció – vagy éppen az, hogy hogyan lehet összeegyezteti a szerzői létet az anya­sággal.

A kisfilm-pályázat 74 nyerteséből 68-an azt is vállalták, hogy megmérettetik magukat a Dalszerzők Napjához kapcsolódó, október 16-ig tartó közönségszavazáson – és elindulnak a félmilliós különdíjért. A filmekre végül több mint 11 ezer szavazat érkezett a kosziadalt.hu oldalon, és Varga Livius Magam adom – a születéstől a dal utóéletéig című kisfilmjére voksoltak legtöbben a közönségszavazáson Filmjében a Quimby slágereként jól ismert, eredetileg A kutya vacsorája zenekar számára írt Magam adom című dal születésének körülményeire emlékszik vissza: „Mindenképpen felülről jön. Valahogy késszé teszi az ember elméjét, lelkét, szívét. Amikor beáll az Univerzum, és te vagy a szócsöve”.

A szerzői videók lejátszási listába gyűjtve megtekinthetőek az Artisjus Youtube-csatornáján, a közönségszavazáson résztvevő 68 alkotás pedig a kosziadalt.hu oldalon is elérhető. ≠ –AJM– FOTÓ: YOUTUBE

BELSŐSÉG

IDÉZETEK A VIDEÓKBÓL „Az a sikeres dalszerző, aki képes néha beletalálni önmagába. Ez egy abszolút egyértelmű pillanat: ilyenkor jön a dallam és maguktól gurulnak ki a sorok.”

Jónás Vera „A szöveg akkor jó, ha csak simán rímel az életedre – a legjobb meg akkor, ha nem is te írod, hanem valami íratja veled.”

Prieger Zsolt „Gyönyörű folyamat számomra, amikor a motívum, ami először eszembe jutott, a zenei forma által kiteljesedik.”

Dobszay-Meskó Ilona

„Zenésznek lenni bizonytalan állás, a dalszerző énemnek lehetek ám hálás.”

Palya Bea „Egy jó dal mindig valamennyire megosztó. Ha a pályatársaid rád vetik magukat és savaznak, az a biztos jele annak, hogy megérezték: a dal működik.”

Tárkány-Kovács Bálint „Dalszerzőként nem az lenne a feladat, hogy érzékenyítsünk? Az, hogy a problémák tabusítása helyett mondjuk ki, éljük meg őket – és ezáltal induljunk el a megoldás felé vezető úton.”

Petruska

ℹ

TOP 10

KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS EREDMÉNYE

1. VARGA LIVIUS

Magam adom – a születéstől a dal utóéletéig 2305 SZAVAZAT

2. HODOVÁN MILÁN

Első hangtól az utolsóig – Lychee 1966 SZAVAZAT

3. KRULIK ZOLTÁN

Kisteknőc 892 SZAVAZAT

4. MÜLLER PÉTER SZIÁMI

Dalszöveginkarnáció 445 SZAVAZAT

5. PALYA BEA

Én írom a dalt – a dal is ír engem 404 SZAVAZAT

6. DOBSZAY-MESKÓ ILONA

Az Eszméletről 354 SZAVAZAT

7. VITÁRIS IVÁN

Our Planet – The Artist 250 SZAVAZAT

8. NÉMETH JUCI

Rögtön, elsőre 234 SZAVAZAT

9. DONÁSZY TIBOR

Dobszóló 2020 215 SZAVAZAT

10. ANTARES

A FriendZone születése 202 SZAVAZAT

23

ZENEIPAR

CISAC-JELENTÉS

TAVALYI NÖVEKEDÉS UTÁN IDÉN BESZAKADÁS Normális körülmények között az lenne a közös jogkezelőket tömörítő nemzetközi szervezet, a CISAC éves, globális jelentésének legfontosabb adata, hogy 2019-ben a beszedett jogdíjak összege 7,8%-kal nőtt az előző évhez képest, túllépve a 10 milliárd eurós határt. Azonban jelenleg ennél sokkal fontosabb az az előrejelzés, hogy 2020-ra 20-35%-os visszaesést jelez előre a szervezet. Ez a becslés persze nagyon különböző előrejelzéseket foglal össze, így például a kanadai jogkezelő 11%-os, az olasz viszont 46%-os visszaesésre számít. +22,2%

-2

+7,8%

8,26M 8,78M

2015

2016

9,32M 9,37M

2017

2018

10,10M

2019

0– 35

%

2020

A legtöbb jogdíj továbbra is a televíziós és rádiós felhasználások után keletkezik: az az említett 10 milliárd euró 37,3%-áért volt felelős. A jelentésben olvasható előrejelzés szerint a televíziós reklámbevételek 2020-ban az előző évihez képest 12%-kal esnek vissza, és ez a bevételekkel arányosan számított jogdíjakra is hatni fog. A tévés iparágat különösen rosszul érintette a nagy sportesemények elmaradása, hiszen ezek szüneteiben igen magas díjakat tudnak kérni a hirdetésekért. A közszolgálati televíziók sok országban kevésbé kitettek a reklámozóknak, azonban voltak olyan fejlődő országok, ahol a kormány ezek esetén is a jogdíjak csökkentését kérte a jogkezelőktől. Ráadásul a csökkenő bevételek és a kijárási korlátozások, a távolságtartási szabályok az új művek (pl. filmek, tévésorozatok) megrendeléseit és költségvetését is visszafogták.

A második legnagyobb terület az élő- és háttérzene, ami az összes besze­dett jogdíj 27,7%-áért felel. Ez az a terület, ahol a legnagyobb, akár 80%-os visszaesésre lehet számítani. Elmaradtak a koncertek, fesztiválok, és bezártak azok az éttermek, üzletek stb., ahol háttérzene szól (és a jogkezelők számukra jellemzően elengedték vagy legalábbis jelentősen csökkentették a jogdíjakat). Ráadásul ha majd visszatérhet az élet a régi kerékvágásba, akkor sem fognak a jogdíjak rögtön a korábbi szintre visszaugrani, hiszen sok szervező cég, bolt, étterem stb. tönkremehet. (Egyes üzletek, amelyek 2020 elején egy évre előre kifizették a jogdíjakat, a következő évben számíthatnak könnyítésre, így ez is csökkenti a 2021-ben beszedhető összeget.)

A digitális bevételek nőttek a leg­na­ gyob­bat a 2018-ashoz képest: 27,5%-os volt az emelkedés, így ez a terület az ös�szes jogdíj 20,5%-áért felelős. Közismerten a digitális szolgáltatók a legkevésbé kitettek a járvány hatásának, olyannyira, hogy egy előrejelzés szerint év végére 450 millió stream előfizetőre lehet számítani (a bevételek túlnyomó többsége nekik kö25

ZENEIPAR

369

MAGÁNMÁSOLÁSi DÍJ

647

cd, VIDEÓ

6,4%

2 075

DIGITÁLIS

20,5%

3,7%

445

EGYÉB

4,4% 3 763

TV, RÁDIÓ

37,3%

2 799

ÉlŐ, HÁTTéR

27,7%

szönhető, nem azoknak, akik nem fizetnek, cserébe reklámokat hallgatnak). A jogdíjak emel­ke­dése ezen a területen azonban távolról sem képes kiegyensúlyozni más források visszaesését. A jelentés úgy fogalmaz: interneten „az alkotók munkáját még mindig nem becsülik meg eléggé”. Az, hogy az előfizetők számának növekedése milyen mértékben látszik majd a jogdíjak emelkedésén, attól függ, hogy az egyes országok jogkezelői milyen alkupozícióban vannak, újra tudják-e tárgyalni a szolgáltatókkal kötött szerződéseket.

A fő jogdíjforrások közül a CD- és videóeladások utáni jogdíjak a teljes összeg 6,4%-át teszik ki, és viszonylag stabil az értékük (1,1%-kal esett vissza egy év alatt); a magánmásolási díj úgy tette ki a globális jogdíjösszeg 3,7%-át, hogy ugyan 74 ország szerzői jogi törvényeiben szerepel, valójában csak 31 országban tudtak ilyen jogdíjat beszedni a jogkezelők.

2020 A CISAC több ország példáján keresztül mutatja be, hogy a közös jogkezelők milyen módokon próbálták enyhíteni az alkotókat érintő károkat. Sok helyen előrébb hozták bizonyos jogdíjak kifizetéseit, és különféle támogatásokat, segélyeket is nyújtottak a leginkább érintetteknek. A jogkezelők részt vettek a károk felmérésében, és lobbiztak azért, hogy az egyes kormányok vagy külön mentőcsomagot állítsanak össze a kreatív szektor számára, vagy azért, hogy a terület ne maradjon ki a széles körű mentőcsomagokból.

Több jogkezelő kidolgozta, hogyan tudja az élőben streamelt koncerteket jogosítani – bár a jelentés megjegyzi, hogy ezek ugyan néha nagyon nagy közönséget érnek el, ám az alkotók számára jellemzően kevés bevételt hoznak. Fontos az is, hogy a jogkezelők egy „globális közösség” tagjainként megosztják egymással a tapasztalataikat, illetve az olyan, nemzetközi szintű fejlesztések, mint az ISWC rendszer megújítása, ami az online felhasználások gyorsabb és hatékonyabb azonosítását segíti.

A jelentés előszavát Björn Ulvaeus, az ABBA egykori tagja, a CISAC májusban megválasztott új elnöke jegyzi. Kiemeli, hogy az alkotók a válságban bebizonyították, hogy „innovatív és rugalmas” emberek, illetve az is kiderült, hogy mekkora társadalmi igény van a munkájukra: a művészet az, ami segít a nehéz idők átvészelésében. „Ugyanakkor a rugalmasság, a vállalkozókedv és a társadalmi szolidaritás nem elegendő. Ahhoz, hogy kilábal26

junk a válságból, a kormányokhoz kell fordulnunk” – írja Björn Ulvaeus. „Nemcsak a segélycsomagokról van szó, bár azok is nagyon fontosak voltak, hanem arról, hogy a jogalkotóknak meg kell oldaniuk azokat a strukturális problémákat, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák az alkotókat. Tudjuk, hogy a demokrácia malmai lassan őrölnek, és talán jól is van ez így, de remélem, hogy a COVID-19 által okozott válság ráébreszti a politikusokat, hogy a kultúra milyen sérülékeny helyzetben van, és hogy gyorsan kell cselekedniük, mielőtt túl késő lesz. A digitális világban – csakúgy, mint a régi, analóg világban – a kreatív iparág középpontjában az alkotók munkája áll, ám mégis gyakran csak szükséges rosszként kezelik őket, legalábbis ami a méltányos díjazást illeti. Ez csak még még feltűnőbb lett a járvány alatt, amikor gigacégek részvényesei elképesztő profitot könyvelhettek el az alkotók által létrehozott tartalmak online felhasználásából.”

Ulvaeus szerint az Európai Unió szerzői jogi irányelve „a legjelentősebb lépés abba az irányba, hogy elérjük az alkotók méltányos megbecsülését az online világban”, éppen ezért „kiábrándító, hogy fennáll a veszélye annak, hogy úgy felhigítják, hogy nem lesz képes elérni eredeti célját”: A CISAC elnöke itt arra utal, hogy az Európai Parlament által elfogadott irányelvet az egyes országok jogrendjébe kell implementálni, és ebben a folyamatban az Európai Bizottság egy olyan ajánlást fogalmazott meg, ami számos szakmai szervezet szerint szembe megy az irányelv eredeti céljával – részletesen blogunkon írtunk erről. „Az online stream soha nem lesz képes helyettesíteni egy telt házas előadást. Vagyis ha a kulturális infrastruktúra nem kapja meg a kellő támogatást és összeomlik, akkor egész társadalmunk lesz szegényebb; szürkébb és unalmasabb lesz az életünk” – írja a CISAC elnöke. ≠ RÓNAI ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓ: ISTOCK, D+SZ MAGAZIN

28

INTERJÚ

BOGNÁR SZABOLCS | ZENESZERZŐ, PRODUCER

ELFOGADÁS, EMPÁTIA, SOKSZÍNŰSÉG Bognár Szabolcsot nemrég a Dalfutárban láthattuk, ahol Hütter Dórával, Csider István Zoltánnal és Radics Gigivel alkották meg a negyedik széria egyik libabőröztető szerzeményét, a Színtévesztőt. A zenei világkalandorságban jártas billentyűs-űtőhangszeres zeneszerző, producer jelenleg Berlinből kormányozza szólóprojektjét, az Àbáse-t, de a Solqlap Budapesttel, a Mabon Dawud Republic-kal és az új inspirációk keresésével sem állt le – jövőre érkező nagylemeze mellett márciusig tizennégy további felvétele jelenik meg.

Dal+Szerző: Nem kevés zenésszel dolgoztál már együtt, sokszor ki is hangsúlyozod, hogy a közös munkában tudsz igazán kiteljesedni. Viszont általában az adott projekt stílusában jártas előadókkal és a jól ismert zenésztársakkal kell kooperálnod.

Milyen volt a Dalfutár esetében teljesen váratlan zenei helyzetben és emberekkel összefogni?

Bognár Szabolcs: Nagy szerencsém volt, mert nagyszerű csapattársakat kaptam, akikkel már ismeretlenül is egyértelmű volt a közös nevező. Nagyon szépen kidolgozott és inspiráló lett a kompozíció és a szöveg is. A legnagyobb kihívást az okozta, hogy nem tudtam, ki fog énekelni. Az énekhang egy nagyon személyes „eszköz”. Egy hangszerrel viszonylag könnyen lehet igazodni egy-egy stílushoz vagy hangszereléshez, de általában a zenei alapot igazítjuk az énekes igényeihez, és nem fordítva. Nagyon sok múlik a hangszínén, stílusán, személyiségén és hangterjedelmén. Ha egy énekessel dolgozom, a stúdiózás egy hosszú beszélgetéssel kezdődik, hogy minél jobban megértsem és érezzem, mit szeretnénk közösen alkotni. Ez a nehézség nagyon nyomasztó és életidegen volt számomra, úgy kellett a lehető legjobban felkészülnöm zeneileg, hogy elképzelésem sem volt, kinek kell majd alkalmazkodnia hozzá. Természetesen, ahogy megláttam Gigit az ajtóban, hatalmas kő esett le a szívemről és egyből hallottam a kész számot a fejemben. Tudtam, hogy nagyon szép és termékeny napunk lesz. Ezt az egész társaságon lehetett érezni, ami szerintem a kamerákon keresztül is átjött.

nagyobb zenei kihívást az jelentette, hogy Csicsi (Csider István Zoltán) nagyon sűrűre írta a szöveget. Egy egész napom ráment csak arra, hogy felvettem az akkordmenetet és kitaláltam, hogy lehet ráénekelni a számot. Miután megtaláltam a megfelelő tempót és ritmikát, felvettem az éneket, és körbe-körbe hallgattam az eredményt, különböző ritmikai ölteteket és stílusokat próbáltam rádúdolni, köréépíteni. Összesen öt Színtévesztő demo van a gépemen, ezek között van hiphop, samba és egy 6/8-os, ballada jellegű, jazzes verzió is.

Nagy odafigyeléssel kellett választanom, hiszen nehezítette a feladatot, hogy élő zenekarral rögzítettem az alapot, ami azt jelenti, hogy sokkal kevesebb a változtatási lehetőségem később mondjuk egy elektronikus zenéhez képest.

DSZ: Szerintem sokakat megvettél azzal, hogy producerként két verziót is készítettél a dalhoz, még úgy is, hogy közben nyomta a vállad a maximalizmus. Hogy néz ki nálad ilyenkor az alkotás folyamata?

BSZ: A fent említett nehézség miatt is tudtam, hogy két verziót kell csinálnom. Eldöntöttem, hogy készítek egy olyat, ami közelebb áll hozzám, kicsit gyorsabb, és több teret enged az improvizációnak, és egy olyat, amivel bár ugyanúgy tudok azonosulni, de kicsit egyértelműbb, letisztultabb, lassabb és könyebb hozzá alkalmazkodni. A leg-

DSZ: Ha visszagondolsz, mi volt eddig a legnagyobb zenei kihívásod?

BSZ: Az első berklee-s felvételimre egy egyedi koncepciót szerettem volna vinni, ami hűen tükrözi a zenei érdeklődésemet.

Egy Ableton alapú, rengeteg mintából álló loop szettet állítottam össze, ahol elő29

INTERJÚ

ször felépítettem élőben nulláról egy zenei alapot dobokkal, basszussal, szintetizátorokkal és hangmintákkal, majd ráimprovizáltam zongorával. Akkor csináltam először ilyet és egy héten keresztül napi 12 órát voltam a hangszer és a laptop előtt, hogy kidolgozzam és begyakoroljam a koncepciót. A hét végére egészen sápadt és kimerült voltam a napfényhiány miatt, de megérte, rengeteget fejlődtem és felvettek.

DSZ: Jelenleg Berlinben élsz. Hogyan sodort oda az élet?

BSZ: Édesanyám Németországban született, hétéves volt, mikor Magyarországra költöztek a családjával. Bár sosem tanultam meg németül, de gyakran jártunk ide rokonokat látogatni. Az elmúlt években egyre többet lehetett hallani, hogy Berlinben nagyon friss és pezsgő a kulturális élet, öt évvel ezelőtt pedig édesanyám is ideköltözött. Gyakran jöttem meglátogatni őt, nagyon inspiráló volt a zenei színtér és az európai nagyvárosok közül itt éreztem egyedül azt a feltétel néküli szabadságot és elfogadást, ami tényleg mindenki számára elérhető, függetlenül attól, honnan érkezik. Itt ismerkedtem meg a leendő menedzseremmel és kiadómmal is, és amikor a feleségemmel megfogant első gyerekünk, úgy döntöttünk, itt az idő, hogy kiköltözzünk. Flóra lányunk már itt született.

DSZ: A vírus mennyire befolyásolja az ottani zenész léted?

BSZ: Az egész zeneipart a feje tetejére állította. A streaming oldalak elterjedése miatt a legtöbb előadó az élő fellépésekből tartotta el magát és ez a lehetőség egyik napról a másikra megszűnt. Kénytelen voltam még több nem zenei mellékállást vállalni, és minden szakmai tervünket módosítani kellett. Épp egy több állomásos európai Àbáse-turné szervezésének a közepén voltam, amikor beütött a vírus. Jó oldala is van viszont a megszorításoknak, sokkal több időm volt gyakorolni és dolgozni a félkész zenéimen, befejeztem a jövőre megjelenő nagylemezemet és jövő márciusig összesen 14 további felvételem fog megjelenni különböző válogatásokon, EP-ken vagy remixek formájában.

DSZ: Az itthoni zenészvilág java mintha a családod is lenne, sok projekt köthető a nevedhez – Solqlap Budapest, The Mabon Dawud Republic, Àbáse, korábban Akkezdet Phiai, iamyank Live Band, Amoeba. Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a külföldi léttel? Melyik formációk vannak most a fókuszban?

BSZ: A fent említett projectek közül már csak az Àbáse-nak, a Solqlap Budapestnek és a Mabon Dawud Republicnak vagyok aktív tagja. Mindhárom zenekarral próbálunk apró, de jól megfontolt lépések mentén haladni, építkezni. Ha kell, mindig haza tudok utazni stúdiózni, és csak fontos koncerteket próbálunk elvállalni. Ezt szerintem jól ellensúlyozza, hogy én itt vagyok és tudom építeni és ápolni a nemzetközi kapcsolatokat.

Azóta egyébként itt is tagja lettem egy-két izgalmas produkciónak, billentyűzöm Wayne Snow zenekarában, a Zeitgeist Freedom Energy Exchange és Mop Mop együttesekben, és belecsöppentem egy nagyon izgalmas új kollektívába, amely Sonic In(ter)ventions néven fut. Velük nyár közepén indítottunk a vírus közben kiéhezett és megfáradt közönségnek (meg persze magunknak) egy terápiás jellegű szabadtéri improvizatív élőzenés sorozatot az üres Tempelhof reptéren. Azóta kinőtte magát a kezdeményezés és már egy hivatalosan jegyzett szervezet vagyunk Out Of Time Embassy néven két stúdióval, workshopokkal és egy hamarosan megjelenő improvizatív lemezzel.

DSZ: Szimpatikus, hogy a munkamoráloddal és valamennyi zenei megmozdulásod kapcsán is hangsúlyozod az összefogás, sokszínűség, elfogadás fontosságát.

BSZ: Azt hiszem, ez erősen neveltetés kérdése. Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol erős morális értékeket ültettek belénk és központi szerepet kapott a más30

Nagy lelkesedéssel és következetes-­ séggel kere­sem az új zenéket

„

ság elfogadása, az empátia fontossága és a sokszínűség szépsége. Ez valahol egy végtelenül praktikus szemlélet is, az élet minden terén azt tapasztalom, hogy csak gazdagodom és fejlődöm, ha olyan emberekkel dolgozom, akik az enyémtől eltérő háttérrel rendelkeznek.

DSZ: Ugyaninnen fakad a szerelem az utazás és más nemzetek zenéi, hangzásai iránt?

BSZ: Az egyik a másikból következik.

Nagyon sok fajta zene vett körül gyerek­ koromban és valamiért természe­te­sen vonzódtam az afro-amerikai vagy más afrikai gyökerű zenékhez. Nagy lelkesedéssel és következetességgel kere­sem az új zenéket, és ahogy tágult a zenei horizontom, úgy érdekeltek egyre jobban az első szerelmeim – a jazz, a soul, a hiphop és a brazil zenék gyökerei, és jutottam el a tradicionálisabb afrikai zenékig vagy az afro beatig. Annyira szerettem ezeket a stílusokat, annyira érdekelt az eredettörténetük, hogy megfogadtam magamnak gimnazistaként, hogy egyszer eljutok a születésük helyére. Szerintem nem lehet egy-egy stílusról érdemben úgy beszélni,

INTERJÚ

hogy kiemeljük őket az őket körülvevő és nekik megágyazó kultúrális összefüggésekből.

Nagyon élvezem az ilyen összefüggések kutatását.

DSZ: Mely országok, kultúrák voltak számodra a legnagyobb mérföldkövek?

BSZ: Egyértelműen Amerika és Brazília. New Yorkban a felvételik miatt töltöttem két télen át összesen négy hónapot, 2015-16 között, Brazíliában pedig 2017-ben tartózkodtam öt hónapot. Mind a két helyen megfizethetetlen tapasztalatokra tettem szert és rengeteget fejlődtem zeneileg. New Yorkban és Bostonban három éven keresztül minden évben felvettek több zenei egyetemre, de sosem volt elég pénzem elkezdeni a tanulmányaimat és nem tudtam kedvezőbb ösztöndíjakat szerezni. Ennek ellenére rengeteget tanultam a helyi kultúráról és a zenészek hozzáállásából, és sok fontos kapcsolatot sikerült kiépítenem. A brazil utam során egy magamnak tett gyerekkori igéretnek tettem eleget, belevetettem magam a helyi kultúra és zenei színtér felfedezésébe, és rögzítettem is egy 13 számos lemezt, ami jövőre fog megjelenni.

DSZ: A zenei inspirációk gyökerét kutatva mely országok vannak még tervben?

BSZ: Nagyon szeretnék eljutni Nigériába, Maliba, Jamaikába és Kubába.

DSZ: És az együttműködőket tekintve kik azok, akik még célkeresztben vannak?

BSZ: Van egy füzetem, amiben jegyzem ezeket a neveket, három teli oldalnál tartok.

A teljesség igénye nélkül talán a legfontosabbak: Luedji Luna, Oomu Sangare, IFÉ, Sampa The Great, Chris Dave, Rema, Priscila Toscan. Ugyanakkor azt is hiszem, hogy a legfontosabb új jövőbeli együttműködéseim olyan emberekkel lesznek, akikről még nem tudok.

DSZ: Hazai előadók közül vannak nevek a lejátszási listádon?

BSZ: Sokat hallgatom a Jazzbois és Vanis megjelenéseit, szeretem amit a Slow Village, a Tariqa, Stas és Roqa csinál, és várom, hogy megjelenjenek Heilig Tomi és Boros Levi szóló anyagai.

DSZ: Ha már hazai vizek: a Solqlappel meghatározó bázisotok volt a Keleti Blokkos, saját kézzel épített stúdió. Hogy érint a Blokk bezárása?

BSZ: Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert tíz évvel ezelőtt, amikor először kezdtem el a Blokkban próbálni, még pont elcsíptem a – szerintem – aranykorszakot: még nyitva volt egy tágas és inspiráló közösségi szoba, amiben működött egy gazdagon feltöltött becsületkasszás büfé, a vezetőség aktívan dolgozott a hely karbantartásán és szívén viselte a bérlők sorsát és igényeit, működött a Metropol Stúdió, a bérlők ismerték egymást, rengeteg volt a „nyitott ajtó”, és az egész épületet belengte egy inspiráló és aktív kreatív légkör. Én azt vettem észre, hogy ez az évek során szép lassan eltűnt, de legalábbis nagyon megváltozott. Az épület bezárása nagyon szomorú, de sajnos egyáltalán nem lep meg, évek óta lógott a levegőben. Biztos vagyok benne, hogy a kreatív közösség hamarosan új otthonra lel majd, ahová tovább viszik a Blokk eredeti szellemiségét, az „Ajtósi Dürer 19–21.” pedig mindnyájunkban örökre szép emlék marad.

ℹ BOGNÁR SZABOLCS

Bognár Szabolcs ütőhangszeres-billentyűs zeneszerző-producer a nemzetközi együttműködések és inspirációk szerelmese. Berlinből irányítja Àbáse nevű szólóprojektjét és a harmadmagával vezetett Mabon Dawud Republicot, melyet a hazai zenei élet krémjével az első magyar Fela Kuti emlékest apropóján indítottak. A Solqlap Budapest egyik alapítója, korábban állandó billentyűs volt az Amoebában és az iamyank Live Bandben. Most Wayne Snow zenekara mellett a Zeitgeist Freedom Energy Exchange és Mop Mop együttesekben billentyűzik, és a Sonic In(ter) ventions kollektíva tagja.

VINYL RECORD FIXI 4 AZZELÜNK A BETONON (2012)

AMOEBA KEEP THE FUNK ALIVE (2015)

SOLQLAP BUDAPEST LET'S GET IT TOGETHER (2013) MIXTAPE #1 ABONY SESSIONS (2016) SWEET (2020)

THE MABON DAWUD REPUBLIC WAWA TREE / AY AY AY (2018) THE MABON DAWUD REPUBLIC (2020)

DSZ: Mikor láthatunk legközelebb itthon? (Ha a vírushelyzet engedi, persze.)

BSZ: Elvileg december 30-án játszunk a Müpában a Mabon Dawud Republic-kal, Lakatos Mónikával, Lisztes Jenővel és Saïd Tichitivel kiegészülve. ≠

ÀBÁSE ELEVATE (2016) INVOCATION (2019) ELEVATE: REMIXES (2020)

INTERJÚ: STESZKÓ ZSANETT FOTÓ: IGOR SANTOS, KARMATIK PHOTO

31

32

INTERJÚ

SUGÁR MIKLÓS I ZENESZERZŐ

BEJÁRNI MINDEN MŰFAJBA Zenész-zeneszerző családból származik, de a saját útján halad előre. Azt mondja, konzervatív zeneszerző, de sok műfajba van bejárása. Ugyan sok helyen tanult a világban, de nagyon rossz meghatározásnak tartja a multikultúrát, mert szerinte „multikulti” zeneszerző nem létezik. Petrovics-tanítvány, kreatív szervező, karmester és zeneszerző, akinek legközelebbi munkatársa a felesége. Az Artisjus-díjas Sugár Miklóssal beszélgettünk.

Dal+Szerző: Ha valakinek elismert zeneszerző az édesapja, az felelősség, teher vagy inkább egy életre szóló tanítás? Hogy gondol minderre? Mint egy predesz­ tinációra?

Sugár Miklós: Nem, fel sem merült, hogy követnem kellene az „apai örökséget”. Az persze szép lassan kialakult, hogy azért valami közöm csak lesz a zenéhez, mert harmadik általánostól a Lórántffy utcai ének-zeneibe jártam, ahol a kor legjobb tanárai tanítottak éneket. Ha most ilyen lehetőségem adódott, hadd emeljem ki az énektanárok sorát: Varga Imréné, Csík Miklós, Bartalus Ilona és Friss Gábor. Ők sok mindenben meghatározók voltak számomra, valamint Szirányi Jánosné is, aki megpróbálta a zongorázás tudományát belém verni, de az iskolában is nem kisebb vendégeink voltak, mint Pablo Casals, Yehudi Menuhin, Benjamin Britten, a perzsa sah és még sokan mások. Ezután egy kisebb kiesés volt a zene iránti érdeklődésemben. Ez is magyarázza, hogy csak 4-5 évvel az érettségi után lettem a Zeneakadémia karmester-, majd zeneszerzés-hallgatója, igaz, közben a középiskolai énektanár- és karvezetőképző szakot is végeztem..

DSZ: Édesapja népdalgyűjtéssel is foglalkozott komolyan. Önt, aki leginkább modern­zenei kísérleteiről ismert, menyiben foglalkoztatta pályáján a zenei hagyomány kérdése?

SM: Engem is foglalkoztatott és ma is foglalkoztat a népzene. Mindig is különösen fontosnak tartottam a kortárs zene és a népzene kapcsolódási pontjait. Például 1973-ban Gyimesben Szabó Csaba révén részt vehettem egy erdélyi népdalgyűjtésben, ami nagyon meghatározó volt számomra. Utána – már a zeneszerzés szak elvégzése után – írtam a Sirató című vonósnégyesemet egy régi siratódallam alapján, mely első rádiófelvételem lett, majd Ballada című, két brácsára írt darabomat a legrégebbi magyar ballada variációs feldolgozásaként értelmezem, mely elég sok előadást, sőt lemezfelvételt is megélt.

DSZ: Mi ad önnek az EAR, vagy még inkább: mit ad az EAR a világnak? Mit jelent egyáltalán 2020-ban az elektroakusztika, amikor a kísérleti megoldások már a popzenét is vastagon jellemzik? Vannak-e új, radikális utak, amiket még be lehet és főképp: be kell járni az innovációt kereső komponistának?

SM: 1991-ben alapítottuk az EAR együttest, mely így idén idestova 30 éves lesz. 68 évesen már nem gondolkodom azon, hogy milyen újdonságokat hozzak létre, járom a saját

megkezdett utamat, azt a zenei világot alakítgatom tovább, ha lehet az eddigieknél is jobban. Jóleső érzés, hogy 30 éve létrehoztunk egy új műfajt, az élő elektroakusztikus zenét Magyarországon, bár nem gondoltuk volna, hogy a Magyar Rádióban 23 év után kihúzzák lábunk alól a talajt, több mint 500 megírt művel a hátunk mögött, mert az EAR-nek több mint 350 kompozíciót írtak, függetlenül a stúdió megszűnésétől. Persze én nemcsak az EAR-nek írok darabokat, hanem minden szinte más műfajba is van „bejárásom”.

DSZ: Petrovics Emil volt a mestere.

Mit tanult tőle? Azt olvasni róla, hogy nyitott mester volt, de nem volt éppen hipermodernséggel vádolható. Teret adott a fiataloknak? Szabadságot tanult tőle?

SM: Petrovics hatása, azt hiszem, mindazokra jelentős volt, akik nála tanultak.

Apám sem volt egy hipermodern szerző, tehát konzervatív volt az iskolázottságom.

De ez jó, mert ők a szakmát, és nem valami irányultságot oltottak belénk A Zeneakadémiának a szakmai tudás megszerzéséről, és nem a zenei irányultság kialakításáról kell szólnia. Ma is minden téren konzervatívnak gondolom magam, de a megújításoknak nem vagyok ellene.

33

INTERJÚ

DSZ: Zeneszerző, karmester és menedzser is.

SM: Mindig is a zeneszerzés volt számomra a fontosabb és az volt az első. Az már gyerekkoromban megvolt, és a karmesteri ambíció csak később jött elő. Az aktivitásomat meg a mai napig őrzöm, szeretem alakítani a környezetemet, és azt hiszen, ezt mások is elfogadják. A koncertszervezések meg kifejezetten az érdeklődésem középpontját jelentik.

ℹ SUGÁR MIKLÓS

1952-ben született Budapesten. 1971ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, ahol először karmesteri, majd zeneszerzői tanulmányokat folytatott. 1978-84-ig a Honvéd Művészegyüttes karmestere volt, 1978-91-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1979-87 között a Magyar Zeneszerzők Egyesülete Fiatal Zeneszerzők Csoportjának tagja, majd annak titkára. 1988-90-ig a Magyar Rádió zenei osztályának szerkesztője.

1991-ben a Nemzeti Filharmónia menedzsere és az EAR együttes alapítója. 1992-ben Erkel Ferenc-díjat kapott.

1989-ben kapott először Párizsba ösztöndíjat, 1999-ben Berlinben, 2002ben Lyonban ösztöndíjas. 1992 óta egyénileg, illetve EAR együttessel 14szer nyerte el az Artisjus-díjat.

VINYL RECORD ALBUMOK

DSZ: Az aktivitással összefügghet az is, hogy kiterjedt külföldi tanulmányok-kapcsolatok vannak ön mögött. Mit tanult, mivel lett több külhonban? Mennyivel lett nyitottabb, mennyiben lett zenei szempontból hogy úgy mondjam: „multikultúrájú”?

SM: Nem lettem multikultúrájú, én az európai kultúrában vagyok otthon, a multikultúra mást jelent. Sokat tanultam Párizsban, Berlinben, Lyonban, de mindig tudtam, melyek a tanultak közül az én elképzelésemhez tartozó elemek. A „multikultúrát” nagyon rossz szóhasználatnak tartom. Semelyik zeneszerző nem volt „multikulturájú” Mindenki olyan zenét írt, persze áthallásokkal, ami az ő népéhez, az ő világához tartozott. Nem kell erőltetni valami furcsaságot.

DSZ: Kórusműveiben és más megnyilvánulásaiban is spirituális témákat hoz elő.

Mennyiben függ össze zeneszerzés és istenszolgálat? Már csak azért is kérdezem, mert sokszor érzem azt, hogy nagyapja templomi karnagysága és kántorsága mintha az ön alkotásaiban folytatódna. Vagy ez felesége hatása is részben, aki kórusvezető és munkatársa is?

SM: Számomra természetes, hogy kórusműveim egy részében egyházi szövegekhez nyúltam. De például apám nem igazán foglalkozott egyházi témájú kórusművekkel, pedig ő még talán közelebb volt ehhez a világhoz. Feleségem a legközelebbi munkatársam. Sokszor beszéljük meg zenei elképzeléseinket, és ennek az interjúszövegnek is ö a számomra első számú véleményezője.

DSZ: Számos Artisjus-díj tulajdonosa. Vannak különleges alkalmak is ezek között, vagy ez már rutinszerű történés az ön életében? A legújabb díját az év komolyzenei művéért kapta egy olyan alkotásért, ami Beethoven művészetét fogalmazza újra.

SM: Az Artisjus-díjak megtiszteltetések: elismerései a tevékenységünknek, sokszor nemcsak az enyémnek, hanem a velem együttműködőknek is. Természetesen az idei díj a legnagyobb, amit kaphattam, és ennek nagyon örülök. De nem kisebb elismerés számomra az a sok díj, amit az EAR együttessel kaptam, mert az viszont a munkásságunk elismerése, amit viszont a magyar zenei élet jobbításáért folytattunk.

BALLADA; MUSICA AGILE; CHOREA; ÁTTŰNÉSEK; TALÁLKOZÁSOK; MOZAIK (1988) EAR MOVEMENTS; RÖVID TÖRTÉNET; FLUCTUS; MODELLEK; PERCUPICSY; ÍRISZ (1999) VIHAR UTÁN; DALOK; LUXATIO; HÁROM

DSZ: Legközelebbi tervei? Merre mozdul mostanában komponista énje?

SM: Nem szoktam a terveimről beszélni, mert hátha más elképzeléseim és felkéréseim lesznek pár hónap múlva, bár ezt a kérdést néhány éve az NKA úgy próbálta "megválaszolni", hogy a zeneszerzői világtól egy teljesen eltérő kötelezettséget rótt ránk, amikor egy évre előre meg kell határoznunk szerzői programunkat. Én ennek ellenére sem írnám le az elképzeléseimet. Majd úgyis minden kiderül. ≠

DAL...; NO.2; FRANCIA DALOK; MINIATŰRÖK (2003) MOZAIK; MUSICA AGILE; ÁTTŰNÉSEK; FELHŐ-VARIÁCIÓK; REMINISCENCES; CHOREA; TALÁLKOZÁSOK; BALLADA; (2005)

34

INTERJÚ: PRIEGER ZSOLT FOTÓ: SOMAY MÁRK

, Y L E SZZEIGR H N K A N YETLE N A V A N E B D N E AHOL RAIM. ÁCIÓS M R O F N I I Ő Z G L RTISJUS ONLINE SZER ET A DO GDÍJÜGYED ZZ TE IS AZ A CSATLAKO EZ, HOGY MINDEN JO H RENDSZERÉ ÁTLÁSD! N É D E Y N N KÖ

artisjus.hu 35

ZENEIPAR

36

ZENEIPAR

MUSIC HUNGARY 2020

ÁFACSÖKKENTÉSSEL ELKERÜLHETŐ LEHET EGY 40 MILLIÁRDOS ÁGAZAT ÖSSZEOMLÁSA A VIII. Music Hungary Konferencia egy időre biztosan az ország utolsó rendezvénye volt. A május helyett november 9-10-én, új helyszínen, Veszprémben megtartott rendezvényen a járványhelyzet ellenére is nagyon sokan részt vettek, ebből is látszik, hogy a zenei szereplőknek szükségük volt a szakmai párbeszédre és a közös kiútkeresésre a COVID-19 okozta válságból, közvetlenül a második nagy lezárások és korlátozások előtt.

A konferenciát a Hangvillában tartották, a megnyitón beszédet mondott Porga Gyula, Veszprém polgármestere, Navracsics Tibor a VEB2023 kormánybiztosa és Weyer Balázs, a Szövetség elnöke is, aki hangsúlyozta: „Az élőzenei szektor, ha magához is tér jövőre, nehezen belátható, milyen sebességgel lesz képes újraépíteni magát, mennyire fognak az emberek elkezdeni koncertre járni.” Nem meglepő módon a beszélgetések és előadások jórészt a COVID-19 okozta válság zeneiparra gyakorolt hatásáról szóltak, de szóba kerültek a rendezvényzöldítési törekvések a Veszprém-Balaton-régióban a 2020-2023-as években, mely Veszprém Európa Kulturális Fővárosa címhez kapcsolódik, illetve a fesztiválok fenntarthatósági megoldásai is, amihez online vendégként Claire O’Neillt kapcsolták be, aki az A Greener Festival társalapító igazgatója. A konferencia hibrid megoldással működött, a külföldi- és egyes hazai meghívottak online vettek részt és néhány panel élőben követhető volt a Szövetség Facebook-oldalán is. Szintén online kapcsolták be Neus Lópezt a német Initiaive Musik export-vezetőjét és Helge Hintereggert, a Music Austria egyik alapítóját, hogy az ottani állami mentőövekről beszéljenek, az általuk sorolt számokat pedig döbbent csend követte.

A konferencia két legnagyobb érdeklődésre számot tartó paneljének egyike Szilágyi Dávidnak, a PwC vezető elemzőjének prezentációja volt arról a hatástanulmányról, amit a Szövetség rendelt meg a koncert- és fesztiváljegyek áfakulcsának egységesen 5%-ra történő csökkentéséről. A tanulmány finanszírozását a MHSZ mellett a Sziget, a Magyar Fesztiválszövetség, a VOLT Produkció, a Broadway, az Inconcert és a Petőfi Irodalmi Múzeum állta. A Szövetség hangsúlyozta a tanulmánnyal kapcsolatban, hogy szükség

van egy olyan támogatási eszközre, amely közép- és hosszú távon is piaci alapon, a valós teljesítményt értékelve nyújt segítséget az egyes szereplőknek: ilyen a koncert- és fesztiváljegyek áfakulcsának egységesen 5%-ra történő csökkentése.

2019-ben összesen több mint 7 millió jegy kelt el különböző koncertekre és fesztiválokra, amely nettó 45 milliárd Ft jegyárbevételt jelentett a szektor szereplői számára, melybe a vendéglátás és egyéb kapcsolt szolgáltatások bevételei nem számítanak bele. Az iparág az áfacsökkentés közvetlen hatása miatt 6,7 milliárd Ft addicionális nettó bevételhez tud jutni évente, amitől ugyan elesik az államháztartás, de a költések miatt, a PwC számítása szerint ennek közel háromszorosa térülne meg.

Szilágyi azt is elmondta, hogy a jelenlegi 18% és 27%-os, nemzetközi viszonylatban kiemelkedően magas áfakulcs megnehezíti 37

ZENEIPAR

38

ZENEIPAR

a külföldi előadók „megszerzését”, mely csökkenti a versenyképességet, hazai viszonylatban pedig csökkenti a kockázatvállalási- és vállalkozási kedvet is. Az épp a Konferencia ideje alatt bejelentett újabb szigorítások, bezárások és a kijárási tilalom is jele annak, hogy iszonyú nehéz bő fél év, talán egy év is állhat a zenészek és zenei szereplők előtt, pedig a kulturális szférát így is elképesztően megtépázta az elmúlt kilenc hónap, az újraindítás is nehezített pályán történik majd. Egy ilyen jellegű, hosszú távú segítséggel hasonló esetekben a zenei vállalkozásoknak később kell a bércsökkentés vagy leépítés eszközéhez nyúlni, illetve a jegyáremelés is elkerülhető lehet, valamint megelőzhető egy több mint 40 milliárd forintos, hatalmas kulturális és társadalmi jelentőséggel bíró ágazat összeomlása. A teljes hatástanulmány elérhető a MHSZ weboldalán.

A konferencia „headliner” beszélgetésének vendége Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója, a magyar könnyűzene koordinálásért és társadalmiasításáért felelős miniszteri biztos volt.

Weyer Balázzsal beszélgettek arról, hogy miből és hogyan épül fel az az ötéves tervezet, amit még tavasszal nyújtott be Demeter a kormány felé, ebben érintették a hazai rádiózás, az oktatás, a klubok és zenekari próbatermek helyzetét is, mely mind-mind erősen támogatásra és javításra szorul.

Arra a kérdésre, hogy a Demeter által indítványozott 5 milliárd forintos COVID-19 mentőcsomagjából hogyan lett Raktárkoncert Demeter csupán arra utalt, hogy van, ahová az ő keze sem ér el. A beszélgetés alatt már tudható volt, hogy a szórakozóhelyeket ismét be kell zárni és újabb rendezvénytilalom lesz, de ezen kiesések enyhítésére irányuló kormányzati lépésről Demeter sajnos nem tudott információt adni. Ezzel együtt is gesztus értékűnek tekinthető, hogy Demeter végig ott volt a konferencián, hogy közelebbről megismerje a hazai zeneipar jelenlévő szereplőit és problémáit, meghallgassa és párbeszédet kezdeményezhessenek azokról.

A 2012-ben elindított Music Hungary konferencián évről évre a legfontosabb problémákat járja körül, de kétségtelen, hogy jó eséllyel idén van a legnagyobb szükség egy ilyen platformra, a zenei szakma pedig reméli, hogy megéri a következő évet, ám, ahogy ez mindenkitől elhangzott, valós, igazi állami segítség nélkül ez lehetetlen lesz. ≠ –AJM– FOTÓ: NEMES RÓBERT

39

40

LEGENDÁS SZERZŐK

HUSZKA JENŐ I 1875.04.24–1960.02.02.

CSODAGYEREKBŐL A JOGVÉDELEM PIONÍRJA Dupla évfordulót ünneplünk, születésének 145., halálának 60. évfordulóját. Egy sokoldalú ember, aki rengeteget tett a magyar zenéért, és nem mellesleg a XX. század egyik legnépszerűbb magyar zeneszerzője.

A szegedi születésű fiatalember már ötévesen fellépett a nagy szegedi árvíz károsultjainak megsegítésére rendezett eseményen mint hegedűs csodagyerek, és bár gimnazistaként elküldte Levél című színdarabját a Nemzeti Színház rendezőjének, Paulay Edének, egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy végül művészi pályára lép. Ez a fajta kettősség igazán érettségi után bontakozott ki, hiszen egyrészt joghallgató lett, másrészt beiratkozott a Zeneakadémiára is – talán nem is véletlen, hogy első nyomtatásban megjelent művének címe Jogász csárdás.

Mindezen túl az egyetemista, zeneakadémista Huszka koncertszervezőként ismerkedett a korabeli zeneipari háttérmunkával: az ő szervezésében debütált először a színpadon Dohnányi Ernő. A diploma megszerzése után egy évig Párizsban dolgozott mint hegedűs, bár állást kapott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd az év letelte után munkába is állt.

Itt említsük meg régi barátját, kollégáját, Marton Ferencet, akit bátran nevezhetünk harcostársának is, hiszen Huszka zenei sikereiben közösen osztoztak. Marton jegyezte a librettókat: első komoly sikerük az 1902. december 20-án debütáló Bob herceg volt, amit még egyetemi éveikben kezdtek el közösen írni. A fiatal Fedák Sárival a Népszínházban bemutatott operett üstökösszerű sikert hozott Huszkának, a darab több mint százszor ment le az évadban, dalbetétjei pedig 118 évvel később is örökzöldek. A nemzetközi sikert is hozó mű után sorra jelentek meg az újabb operettek: az Aranyvirág, a Gül baba, Tündérszerelem, a Rébusz báró, a Nemtudomka vagy az 1919-es Lili bárónő. Ez utóbbi talán legnépszerűbb operettje, bár később is írt jól ismert műveket, mint például a negyvenes években a Mária főhadnagyot.

Mindezen túl Huszka jogászi tevékenysége sem elhanyagolandó, hiszen az Artisjus elődjének számító, 1907-ben alakult Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezete, azaz a MARS Szövetkezet egyik alapítója, alelnöke, majd később 25 évig elnöke, illetve a Szerzők Mechanikai Jogait Védő Részvénytársaság elnöke lett, amelyekben az elsők között foglalkozott a szerzői jog kérdéseivel, szervezeti kereteivel, sőt a CISAC-nál is 18 éven át alelnöki tisztséget töltött be. ≠ –AJM– FOTÓ: ZINNER ERZSÉBET / MTI

NÉPSZERŰ HUSZKA-DALOK

Londonban, hej, van számos utca Bob herceg Dal az első szerelmes csókról Bob herceg Ott túl a rácson Gül Baba Leila keringője Gül Baba Darumadár fönn az égen Gül Baba Szellők szárnyán Lili bárónő Egy kis cigaretta, valódi, finom Lili bárónő Tündérkirálynő, légy a párom Lili bárónő Délibábos Hortobágyon Mária főhadnagy Rózsám, viruló kis rózsám Erzsébet

41

BELSŐSÉG

STREAMING BEVÉTELEK FELOSZTÁSA

A FELHASZNÁLÓK FIZETNÉNEK TÖBBET Régóta megy a vita arról, hogyan kellene felosztani a stream bevételeket. A jelenlegi eljárás (kissé leegyszerűsítve) az, hogy az összes bevételt osztják fel a szolgáltatók a teljes hallgatottsági arányok alapján, tehát minden megy a „közösbe”.

Vagyis ha valaki soha egyetlen Taylor Swift-számot nem hallgatott meg, az általa befizetett előfizetési díj egy részét akkor is Taylor Swift kapja. A másik megoldás, ami mellett sokan érvelnek évek óta, a felhasználó-központú (user-centric) felosztás volna, vagyis az, ha minden egyes felhasználó esetében az általa befizetett összeget az általa hallgatott zenék jogtulajdonosai között osztanák fel.

Az egyik érv az utóbbi megoldás mellett az, hogy jobban ösztönözné azt, hogy a felhasználók fizessenek a streamért, ha biztosak lehetnének abban, hogy a pénzük tényleg annak jut, akinek a zenéjét hallgatják. Ez a feltevés nyert most megerősítést.

A stream üzleti modelljétom gray i #brokenrecord nek – a járványhelyzet miatt különösen élesen felvetődő – problémáival foglalkozó #BrokenRecord kampány (amiről részletesen blogunkon ”””), a brit Musicians’ Union és a szerzőket képviselő The Ivors Academy megbízásából készült egy reprezentatív felmérés a brit közönség hozzáállásáról.

A megkérdezettek túlnyomó többsége, kb. 80%-a értett egyet a következő állításokkal: az előadók nem kapnak elég pénzt – a szerzőket alulfizetik – a session zenészeknek is részesülniük kellene a stream jogdíjakból – a legtöbb lemezkiadó túl nagy részesedést kap a jogdíjakból. Kicsivel kevesebb ember, de még mindig bőven a többség (68%) véli úgy, hogy a stream platformok túl sok pénzt tartanak meg magunknak.

42

A megkérdezettek 69%-a mondta azt, hogy a jelenlegi rendszerben nem fizetne többet a streamért. Ugyanakkor ezeknek a válaszadóknak a fele már egyetértett azzal, hogy ha az előfizetési díjuk közvetlenül a szerzőknek, előadóknak menne (a felhasználó-központú felosztás szerint), akkor hajlandó lenne többet fizetni.

(Mint azt sokan megjegyezték, a stream szolgáltatók fennállásuk óta, néhány ország kivételével nem emeltek árat, az előfizetési díjak még az inflációt sem követték – sőt, a különféle kedvezmények, például a családi csomagok elterjedése miatt gyakorlatilag csökkent az áruk.)

Tom Gray, a #BrokenRecord kampány vezetője szerint „a felmérés vitathatatlanul azt mutatja, hogy a zenehallgatók a bevételek méltányosabb elosztását várják el, vagyis azt, hogy több pénz jusson az előadóknak, zenészeknek és szerzőknek. A jelenlegi rendszer fenntarthatatlan és nem etikus, és a zeneiparnak megoldást kell találnia – ha szükséges, hát kormányzati beavatkozással.” Érdekes eredménye még a felmérésnek, hogy a megkérdezettek többsége, 60%-a szerint a stream, főleg a playlistek hallgatása sokkal inkább a rádiózáshoz hasonlít, mint a CD-hallgatáshoz. ≠ RÓNAI ANDRÁS, FOTÓ:TWITTER, ILLUSZTRÁCIÓ: D+SZ MAGAZIN

AZ ELŐADÓK NEM KAPNAK ELÉG PÉNZT

A SZERZŐK ALUL VANNAK FIZETETve

a legtöbb lemezkiadó túl nagy részesedést kap a jogdíjakból

A SESSION ZENÉSZEKNEK is JÁRNA A STREAMING BEVÉTELEKBŐL

a stream platformok túl sok pénzt tartanak meg magunknak

43

44

BELSŐSÉG

A JÁRVÁNY ÉS A ZENÉSZEK LELKI EGÉSZSÉGE

TÖRÉKENYSÉG ÉS LELASSULT IDŐ Míg egy éve a zenészek és zeneipari dolgozók lelki egészsége egy széles körben vitatott téma volt, a járvány ezt látszólag háttérbe szorította – miközben nyilvánvaló, hogy az egyik leginkább veszélyeztetett szektorban dolgozók lelki egészségére komoly hatással van a helyzet.

Ez a téma előkerült egy friss interjúban, ami Sally Anne Gross-szal és szerzőtársával, George Musgrave-vel készült.

Mindketten a University of Westminster oktatói, az ő kutatásuk volt a korábbi viták egyik kiindulópontja; Can Music Make You Sick? című, idén megjelent könysally anne gross vük ingyenesen letölthető az internetről. Sally Anne Gross a 2019-es BuSH vendége volt, vele készült beszélgetésünk a dalszerző-blogon elolvasható. Az Arts Desken megjelent interjúban azt mondják, hogy eleinte úgy tűnt, hogy a járvány felülír mindent, amit négy év munkával kiderítetek. Azonban rájöttek, hogy valójában a zenészek lelki egészségéről szóló kutatásuk éppen azt mutatta be, amit a kronavírus csak a lehető legélesebben és legegyértelműbben nyilvánvalóvá tett: „hogy mennyire törékeny ez az egész, hogy egyetlen szempillantás minden alatt elillanhat.”

Márpedig ez a „minden” a zenészek és a zeneipari szakemberek számára nem más, „mint az álmaik, a reményeik, az ambíciójuk, az életük” – mondja Sally Anne Gross. Éppen ezért nem tudják azt mondani (még akkor sem, ha érzik, hogy az egészségüket fenyegeti a zeneipar működése), hogy az egészet sutba dobják, hiszen erre tettek fel mindent.

George Musgrave úgy fogalmaz, hogy „a pozitivitás, az önbizalom és a ‘minden a lehető legjobb képét” sugározta a zeneipar, és az emberek elfeledkeztek arról, hogy „mennyire sérülékeny

helyzetben van a kulturális ágazat” – a járvány viszont „igazán extrém módon mutatta meg” ezt a sérülékenységet. Érdekes módon van a járványnek egy pozitív aspektusa is, mégpedig az idő szempontjából. „A zenészekkel készített interjúkban nagyon gyakran előkerült az idő kérdése, főleg a nők beszéltek sokat arról, hogy felgyorsult az idő” – mondja Sally Anne Gross. George Musgrave szerint például az A&R vagy a rádiós megbeszéléseken ha valakiről nem hallottak mondjuk tíz hete, akkor máris az volt a kérdés, hogy mi történt, eltűnt ez az ember, felhagyott a zenéléssel? A karantén alatt viszont lelassultak a dolgok. „Sok zenésztől hallottam, hogy ez megkönnyebbülést jelentett számukra, és végre volt alkalmuk olyan dolgokon elgondolkodni – akár egyénileg, akár egy egész szcéna szintjén -, amikre korábban az őrült hajtás miatt nem jutott idő” – mondja Sally Anne Gross.

Elmeséli, hogy amikor az elektronikus zenei színtéren dolgozott menedzserként, akkor „péntektől vasárnapig rengeteg munkám volt, az egész hétvégén úton voltam, viszont a hétfői napot mindig kivettem – a klubok világában a hétfőt mindenki átaludta.

Manapság viszont senki nem kapcsolhat ki soha, főleg nem úgy, hogy ő mondhatná meg, hogy mikor.” De úgy látja, hogy miközben a járványhelyzet miatt a munka új formáival ismerkedik az egész világ, szerencsére sokan figyelnek arra, hogy valamiféle ritmust vigyenek az életükbe.„Sokan látják azt is, hogy nem kell magad feláldozni a zene oltárán”, és ez reményt keltő fejlemény. ≠ RÓNAI ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓ: ISTOCK

45

KĂ–NYVEK

FLEA LSD GYEREKEKNEK

đ&#x;“– Ereader „Egy romantikus kiskĂślĂśk voltam, tele ĂŠrzelmekkel, akit mĂŠlyen megĂŠrintett a kĂśnyvek fantĂĄziavilĂĄga, a tĂśrtĂŠnetek tĂĄlalĂĄsĂĄnak mesteri mĂłdja, ĂŠs az, amit az ĂŠlet az utcĂĄn kĂ­nĂĄlt. És Hollywoodban elĂŠg sokat kĂ­nĂĄlt. MĂĄr egĂŠszen tudatĂĄban voltam Ăśnmagamnak, de megmagyarĂĄzhatatlan mĂłdon kĂśzben gyakran voltam szomorĂş, ĂŠs kĂŠtsĂŠgbeesve kerestem a bajtĂĄrsakat, a szeretetet ĂŠs a megĂŠrtĂŠst. SimĂĄn kĂŠszen ĂĄlltam arra, hogy megĹ‘rĂźljek, csak azĂŠrt, hogy bebizonyĂ­tsam, hogy ĂŠrek valamit.â€?

Michael Peter Balzary vagy ahogy a vilåg ismeri: Flea, a Red Hot Chili Peppers egyik alapító tagja, basszusgitår fenomÊnje, Ês a rock'n'roll univerzum egyik legszerethetőbb figuråja.

LSD gyerekeknek címŹ ÜnÊletrajzåban maga írja meg szÜvevÊnyes, viszontagsågos, szomorú, elkÊpesztő, felemelő Ês inspiråló ÊletÊt addig a pontig, amíg a Red Hot Chili Peppers-zel elindul a halhatatlannå vålås útjån. Az LSD gyerekeknek nem egy szokvånyos sex & drugs & rock'n'roll botrånykÜnyv, hanem egy ÊrzÊkeny ember Ês mŹvÊsz őszinte, egyedi hangvÊtelŹ, túlåradó, ÜsszetÊveszthetetlenßl flea-s stílusban megírt memoårja fiatalkoråról, ami tele van kedves, szívbemarkoló, megindító, hihetetlen, bizarr Ês hajmeresztő tÜrtÊnetekkel. ≠HELIKON (2020)

46

V.A. HANGOK ÉS ĂœTEMEK 4.

.

PRESSER GĂ BOR PRESSER KĂ–NYVE I.

đ&#x;“–

đ&#x;“–

Mint ahogy koråbban arról tÜbbszÜr beszåmoltunk, a Hangfoglaló Program (leånykori nevÊn Cseh Tamås Program, becÊzve CSTP) 2015-ben indította el KÜn�nyŹzenei ÜrÜksÊg alprogramjåt, amely első felvonåskÊnt a Kådår-korszak Ês a rendszervåltås kÜrnyÊki Êvek zeneiparåt tÊrkÊpezi fel. Ennek egyik igen fontos alkotóelemÊt kÊpezik azok az Êletútinterjúk, amelyek az akkor aktív vagy akkor indult zenÊszek, a kÜzeli Ês tåvolabbi múlt zeneiparånak alakítóinak pålyåjåt kísÊrik vÊgig. 2020-ban elkÊszßlt a legújabb kÜtet, egÊszen pontosan a negyedik, ami azt jelenti, hogy az eddig elkÊszßlt hatvanÜt beszÊlgetÊsből a legfrissebbek is napvilågot låtnak. Hogy mennyire eklektikus a vålogatås, jelzi, hogy Barcs Miklós Ês Pajor Tamås egy kiadvånyban olvashatók, de az oral historyból nem maradt ki Dresch Mihåly, drMåriås, Kiss Ferenc, Lantos Ivån, Mohai Tamås, Råduly Mihåly, Rupaszov Tamås Ês Vas Jånos Panyiga sem.

Az interjĂşkat Dragojlovics PĂŠter, JĂĄvorszky BĂŠla SzilĂĄrd, Papp MĂĄtĂŠ ĂŠs Rozsonits TamĂĄs kĂŠszĂ­tettĂŠk. A kĂśnyvet Vass Norbert szerkesztette. â‰

„Lacika ßgyesen feltette Tomit a színpadra, nekitåmasztotta a Marshallnak, Ês råadta a szaxofont. Pont úgy lógott Tomi nyakåban, mint egy basszusgitår, rÜgtÜn el is kezdett gitårozni rajta, de mert az nem szólt, Tomi håtranyúlt, kicsit feljebb tekerte az erősítőn a hangerőt, de legalåbbis valamelyik gombot. A szaxofon így se szólalt meg, de ekkor råjÜtt, hogy nincs bedugva a zsinór, így aztån előkaparta valahonnan, Ês megpróbålta beletuszkolni a szaxiba.

James meg Ên nem tudtuk, most sírni kell, vagy rÜhÜgni, de ekkor vettßk Êszre, hogy mår Jånoska is jåtszik. Låttuk, ahogy tÜk komolyan dobol, csak nem hallottuk. Egyszer sem Êrt a dobokhoz, lÊgdobolt.�

Presser GĂĄbor elĂŠrkezettnek lĂĄtta az idĹ‘t, hogy elmondja, Ĺ‘ hogyan ĂŠlte meg a „Presser-sztoritâ€?. A szemĂŠlyes hangĂş ĂŠletrajzi kĂśnyvbĹ‘l most Ăşj megvilĂĄgĂ­tĂĄsba kerĂźlnek egy legendĂĄs korszak ismert (ĂŠs ismeretlen) tĂśrtĂŠnetei, beleshetĂźnk a stĂşdiĂłk, a VĂ­gszĂ­nhĂĄz kulisszĂĄi mĂśgĂŠ, ĂŠs olvashatunk a „barĂĄtok ĂŠs ellensĂŠgekâ€? kĂśzt, munkĂĄval eltĂśltĂśtt tĂśbb mint 50 ĂŠvrĹ‘l. Hogy mindez nem fĂŠrt bele egy kĂśtetbe, nem meglepĹ‘, ezĂŠrt a Helikon kiadĂł tavasszal egy mĂĄsodik kĂśtettel is jelentkezik. â‰

HANGFOGLALĂ“ (2020) HELIKON (2020)

KĂ–NYVEK

KOSZITS ATTILA PÉCS UNDERGROUND '80

DUFF MCKAGAN IT'S SO EASY ...ÉS Mà S HAZUGSà GOK

HAVAS HENRIK BENKĹ? LACI

đ&#x;“–

đ&#x;“– Ereader

đ&#x;“–

Nagyon rÊgóta Êrett mår, hogy elkÊszßljÜn egy, PÊcs kÜnnyŹzenei ÊletÊt feltÊrkÊpező kiadvåny. Hogy erre a feladatra a lehető legautentikusabb szemÊly vållalkozott, kßlÜn szerencse Ês ÜrÜm, hiszen Koszits Attila mint rådiós újsågíró-szerkesztő, dj, zenÊsz, szervező, lokålpatrióta egyrÊszt belßlről låtta a hetvenes-nyolcvanak Êvek pÊcsi undergroundjåt, måsrÊszt kitŹnő dokumentåtor, aki szerkesztői szerepkÜrÊben hårom lÊpÊst håtra is tud tenni, hogy objektív szemmel foglalja Üssze az esemÊnyeket, kiemeljen, pontos adatokkal szolgåljon kÜzel 500 oldalon, mindezen túl le is kÜssÜn. Az elkÊpesztő kutatómunka måsfÊl Êvtizeden åt zajlott: Koszits bemutatja a hetvenes-nyolcvanak Êvek pÊcsi kulturålis intÊzmÊnyrendszerÊt, alaposan kÜrßljårja az egymåsba fonódó pÊcsi underground kulturålis Êletet, ahol az ÜsszmŹvÊszeti tevÊkenysÊg a lehető legtermÊszetesebb volt, ennek színtereit, előadóit, sőt utóbbiakkal harmincegy interjút is olvashatunk.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a PĂŠcs Underground '80-hoz hasonlĂł ĂśsszefoglalĂł kiadvĂĄny egyĂĄltalĂĄn nem kĂŠszĂźlt mĂŠg: lĂŠtezĂŠse is igazolja, jelenleg is miĂŠrt olyan erĹ‘s ĂŠs izgalmas a pĂŠcsi kulturĂĄlis ĂŠlet. â‰

HúszÊvesen, 1984-ben Duff McKagan felkerekedett, hogy elhagyja szßlővårosåt, Seattle-t – rÊszben, hogy valóra våltsa ålmait, rÊszben pedig azÊrt, hogy elmenekßljÜn a heroin elől, aminek hasznålatåba addigra tÜbb kÜzeli baråtja is belehalt. MÊg csak pår hetet tÜltÜtt Los Angelesben – az autójåban lakva –, amikor jelentkezett a hirdetÊsre, amiben egy Slash nevŹ ismeretlen keresett basszusgitårost. Nem sokkal kÊsőbb megszßletett a vilåg legveszÊlyesebb zenekara, a Guns N' Roses, amely aztån tÜbb mint 100 millió lemezt adott el vilågszerte.

Az It's So Easy ‌Ês mås hazugsågok címŹ ÜnÊletrajzi kÜtetÊben Duff felidÊzi a zenekar hihetetlen útjåt a vilåghír felÊ, Ês azt is, hogy ennek milyen åra volt. Ahogy a csapat egysÊge repedezni kezdett, Duff úgy Êrezte, neki is vÊge van, Ês kis híjån tÊnyleg belepusztult az alkoholizmusba. Ez a pont azonban vízvålasztó lett az ÊletÊben, Ês minden szempontból kijózanodott, hogy aztån a kÜvetkező Êvekben olyan utat jårhasson be, amilyet szinte senki mås a rockszakmåban.

A kĂśnyvben a rockzene egyik legokosabb ĂŠs legizgalmasabb figurĂĄja ĂŠlvezetes stĂ­lusban tĂĄrja az olvasĂł elĂŠ a fĂśldkereksĂŠg talĂĄn legmegĂĄtalkodottabb zenekarĂĄnak kulisszatitkait ĂŠppĂşgy, mint sajĂĄt ĂŠletĂŠnek fontos ĂŠs tanulsĂĄgos pillanatait.â‰

ZenĂŠsztĂĄrsai, csalĂĄdja ĂŠs menedzsere elevenĂ­tik fel a hĂ­resen ĂśnfejĹą zenĂŠsz, az Omega billentyĹąsĂŠnek ĂŠlettĂśrtĂŠnetĂŠt, ĂŠs a sztorikbĂłl maga az ĂŠrintett is jĂłcskĂĄn kiveszi a rĂŠszĂŠt: megtudhatjuk, miĂŠrt trĂłnol Lacika egy csapatnyi felnĹ‘tt kĂśzĂśtt bilin, hogyan jĂĄtszott a kezdĹ‘ Omega az amerikai nagykĂśvetsĂŠg nyĂĄri bulijĂĄn, ĂŠs Ĺ‘ miĂŠrt tehertaxin tĂĄvozott onnan, hogyan sietett Gina Lollobrigida a fiatal zenĂŠszek segĂ­tsĂŠgĂŠre, mi kĂśze Korda GyĂśrgynek a Hammond orgonĂĄhoz, ĂŠs mekkora tĂśrĂŠst okozott PresserĂŠk kivĂĄlĂĄsa – egyszĂłval a magyar kĂśnnyĹązene hĹ‘skorszaka elevenedik meg az Omega szemĂźvegĂŠn ĂĄt. Havas Henrik szĂĄmos elmĂŠlyĂźlt ĂŠs kĂśtetlen beszĂŠlgetĂŠsen alapulĂł Ăşj kĂśnyve a legelvakultabb rajongĂłk szĂĄmĂĄra is rengeteg meglepetĂŠst tartogat. A beszĂŠlgetĂŠsek keretĂŠt BenkĹ‘ LĂĄszlĂł rosszindulatĂş daganattal folytatott elszĂĄnt kĂźzdelme adja – valami, amirĹ‘l a kĂśtet szerzĹ‘je is sokat tud. A beszĂŠlgetĂŠsekbĹ‘l kĂŠt csalĂĄd tĂśrtĂŠnete sejlik fel: az egyik a BenkĹ‘ famĂ­liĂĄĂŠ, a mĂĄsik pedig a minden vita, civakodĂĄs ĂŠs kisebb-nagyobb ĂśsszeveszĂŠs ellenĂŠre fĹ‘nixmadĂĄrkĂŠnt feltĂĄmadĂł OmegĂĄĂŠ. â‰

MADE IN PÉCS (2020)

ALEXANDRA (2020)

CSER KIADĂ“ (2020)

47

IRODALOM

CSELÉNYI BÉLA

info cselÊnyi bÊla 1955-ben szßletett Kolozsvåron, 14 Êves kora óta ír verseket, 1973 óta publikål folyóiratokban. 1975-től a kolozsvåri Gaål Gåbor Irodalmi KÜr tagja, majd vezetője, Êvekig tiszteletbeli szerkesztősÊgi tagja a pårizsi Magyar MŹhelynek. 1987-ben Budapestre kÜltÜzÜtt.

TÜbbek kÜzÜtt a Magyar Rådiónål, a Magyar Tåvirati Irodånål Ês a Magyar �rószÜvetsÊg KÜnyvtårånak munkatårsakÊnt dolgozott. Romåniåban hårom, Magyarorszågon hat verseskÜtete Ês egy rÜvidpróza-kÜtete jelent meg, emellett tÜbb verses antológia tårsszerzője is. 2020-ban Artisjus-díjjal ismertÊk el ÓrajåtÊk Bronzapåval címŹ mŹvÊÊrt.

Båthori Csaba a díj åtadåsa alkalmåból így mÊltatta a díjazott kÜtetet: „Csak a makacs felfedezőknek mutatkozik meg, akik hajlandók felhågni verbålis kÜltői anyagånak csúcsaira, kßlÜnleges szótårsítåsainak bozótosåba, színesen-szokatlan szÜkkenő kÊpzeletÊnek színhelyeire. Minden kÜnyve amolyan betakarítås Ês szeszÊlyes ihletvonulatokat villantó metszet, vålogatås. Mintha folyton betÜmkÜdnÊ a múltban tåtongó Źrt, Ês verseiben åtlåtna a jÜvőbe. Mert derŹje jÜvőt ígÊr, tåvlatot nyit, segít Êlni.� fotó: somay mårk, artisjus

đ&#x;“– CSELÉNYI BÉLA Ă“RAJĂ TÉK BRONZAPĂ VAL PARNASSZUS KĂ–NYVEK (2019)

48

a zilahi szilvapålinka szerepe a forradalomban Êrdekes lenne lemÊrni a zilahi szilvapålinka szerepÊt a forradalomban nem a hőzÜngő legÊnyekre gondolok inkåbb a magånyos zugivókra keresztapåm nem volt zugivó mindig csak kocsmåban iszogatott mindig szilvapålinkåt de csak a zilahiból ha keresztapåm vízfestmÊny lett volna zilahi szilvapålinkåban oldva futottak volna szÊt viseltes bőrkabåtjånak barna szålai s keveredtek volna Üssze a kolozsvåri Êpßletek repedezett årnyÊkaival bånatra ÜrÜmre mindig ugyanazt itta ez volt a lågyítójele mår ha ugyebår keresztapåm cirill betŹ lett volna aztån hazament a forradalomban vagy kicsivel utåna nem tudom pontosan egyes nÊpeknÊl annyira rÜvidek úgyszólvån pår percesek a forradalmak leßlt az ågyra s ßlve maradt úgy talåltak rå lelkÊnek rendszervåltåsåra

cätlin mägi mŹvÊszete mintha azt ÊnekelnÊ      szavak ßnnepe      szavak ßnnepe mintha talpa alatt boróka tundra låbujjaival billentyŹzik mintha finom zongorapedål lenne a szintetizåtor dudål dorombozik Ênekel Êszaki ballada keleti sorskÊrdÊs nyugati åpoltsåg dÊli szenvedÊly      szavak ßnnepe      szavak ßnnepe rezeg zsong bong boltíves terme a torka visszaidÊzi balladåk koråt európa őserdőit penget rockzenekarban meg egyedßl meg nem csak egyedßl      szavak ßnnepe      szavak ßnnepe kicsi bezårható mezítlåbas nő mantråz Ês emancipål      szavak ßnnepe      szavak ßnnepe megnÊzem mikor szßletett Ês mit csinåltam akkor

49

50