Dal+Szerző magazin 2019/03.

dal+ szerző AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI, KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXIX / III. I

RAKONCZAI VIKTOR KEMÉNY EGON MELANIE MARTINEZ MARKÓ BÉLA

www.artisjus.hu

DOBOS DÁNIEL SZABÓ TIBOR THE ANAHIT ETHNOFIL

VICCESEN KOMOLYAK MÖRK

1

EDITORIAL

TARTALOM

Idén év végén az egyesület tagjai megválasztják az Artisjus legfőbb döntéshozóit a szerzőkből, jogutódokból és zeneműkiadókból álló teljes tagságból. A rendes Artisjus-választások történetében most először a teljes tagság elektronikusan, a Szerzői Információs Rendszerben is lehet szavazni. Az online ügyintézéshez nem regisztrált szerzők a budapesti ügyfélszolgálaton adhatják le voksaikat. Címlapunkon a Mörk. Aki figyeli az Artisjus-díjas zenekar munkásságát, valószínűleg már rég feladta, hogy műfaji határok közé szorítsa a zenéjüket. A négytagú formáció valóságos kaméleon, és legalább olyan komolysággal énekel a nutelláról, mint a halálról vagy a feltámadásról. És úgy tűnik, ezzel megtalálták a piaci rést.

Az idei évben egy olyan fiatal komolyzeneszerzőt díjaztunk, aki művével megnyerte az első Bartók Világversenyt, némi napfényt hozva szerzőjére és a magyar zenei alkotóművészet ifjú művelőire. A versenykiírásnak megfelelően a rövid zongoradarab zenei anyaga egy moldvai táncdallamra épül. Dobos Dániel a Zeneakadémia mesterszakos hallgatója, a kispesti Alsófokú Művészeti Iskola tanára és már több zeneszerző verseny díjazottja.

Az év könnyűzeneszerzője Artisjus-díj kitüntetettje idén két nagyon fontos, kerek jubileumot ünnepel: az egyik zenekarának (Magna Cum Laude) 20 éves évfordulója, a másik pedig életének 50. éve. Így kezdődik a zeneszerző-gitáros Szabó Tiborról, a legtöbbeknek csak Tibiről, írt laudáció, akit szülővárosában, Gyulán kerestünk fel. ≠ A SZERK.

2

02

HÍREK

04

LEMEZAJÁNLÓ

06

HONNAN TUDHATOM, HOGY NEM PLAGIZÁLTAM KATY PERRY ÉS A DARK HORSE-ÜGY

10

FÉLELMEKBŐL ALKOTNI THE ANAHIT | PROFIL

12

ORGANIKUS FEJLŐDÉS ETHNOFIL | PROFIL

14

A MŰVÉSZET NEM ÍRHATÓ RECEPTRE SZABÓ TIBOR | AZ ÉV KÖNNYŰZENESZERZŐJE

}

18

VICCESEN KOMOLYAK MÖRK | AZ ÉV JUNIOR KÖNNYŰZENEI ALKOTÓI

}

22

BOLDOG SZÜLINAPOT, TESÓ – KÉTEZERÖTSZÁZ LESZ SZEMÉLYRE SZABOTT VIDEÓÜZENETEK SZTÁROKTÓL

24

AZ ARTISJUS VÁLASZT VÁLASZTÁSOK 2019

28

MINDEN EGY IRÁNYBA MUTAT DOBOS DÁNIEL | AZ ÉV JUNIOR KOMOLYZENEI ALKOTÓJA

}

32

JÓL ÉRZEM MAGAM A HÁTTÉRBEN RAKONCZAI VIKTOR | PRODUCER

}

36

HORRORMUSICAL MAGYARORSZÁGON MELANIE MARTINEZ

40

EGY BÁJOS EMBER KEMÉNY EGON | ZENESZERZŐ

44

MINTAVÉTEL MADONNÁTÓL A KRAFTWERKIG A SAMPLING EURÓPAI SZABÁLYOZÁSA

46

A BLABLÁTÓL A HIPERKARMÁIG KISS LÁSZLÓ–BÉRCZESI RÓBERT: ÉN MEG AZ ÉNEK | KÖNYV

48

MARKÓ BÉLA IRODALOM

IMPRESSZUM

14 NAGYON SOKFÉLE ZENÉT HALLGATTAM. EGYIK NAP FRANK ZAPPÁT, MÁSNAP WEATHER REPORTOT, PRIMUST…

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXIX. harmadik negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

18 A KÜLFÖLDI BULIK VALÓSÁGOS LÁNCREAKCIÓT INDÍTOTTAK EL…

Ebben a számban közremûködtek: Biczó Andrea, Bihari Balázs, Erdős Viki, Deme Zsófia, Galambosi Eszter, Hegyi György, Kabai Eszter, Kalocsai Krisztina, Rónai András, Takács Dalma Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Nagyillés Szilárd Nyomdai kivitelezés: ColorPack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4.

28 BACH SOK KILOMÉTERT AZÉRT LESÉTÁLT, HOGY BUXTEHUDÉNEK A JÁTÉKÁT MEGHALLGASSA

32 ÉN SZERETEK TELJESEN HÉTKÖZNAPI EMBERKÉNT JÖNNI-MENNI, VISELKEDNI

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a ta­gok­nak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz-hírek mmxix.iii LEZAJLOTT A MÁSODIK NAGYFELOSZTÁS

Június végén fizette ki az Artisjus a 2018as elhangzási adatokon alapuló jogdíjak második részét. Ezúttal a könnyűzenei és komolyzenei koncertek, valamint a filmzenei és a hangfelvétel-kiadási adatok alapján történt a jogdíjak felosztása.

Tavaly novemberben, valamint idén júniusban összesen 22 050 db (az eggyel korábbinál 7%-kal több) zenei rendezvény után részesültek jogdíjból a szerzők, és 91 853 különböző zenemű elhangzását azonosítottuk be. A júniusi nagyfelosztáskor a 2018. július 1. és 2019. január 31. között befizetett koncertes jogdíjakat osztottál fel a könnyűzene esetében – feltéve, ha a szervező a jogdíjak felosztásához szükséges mennyiségű és minőségű elhangzási adatot is eljuttatta az Artisjushoz. A komolyzenei rendezvényeknél a 2018. február 1. és 2019. január 31. között befizetett jogdíjak jutottak el most a művek szerzőihez, ha a jogdíjak felosztásához szükséges elhangzási adat is beérkezett az Artisjushoz. A gépzenei jogdíjak 2,4%-a a televíziókban vetített filmekben hallható zeneművekre kerül felosztásra, amit szintén most számoltunk el a jogosultak felé.

A felosztáskor 54 763 mű adatait vettük figyelembe, és 4933 magyar szerző részesül jogdíjban

JÖN A DEX2020

Az Artisjus 2020. március 2-án és 3-án harmadik alkalommal rendezi meg a Dalszerző Expót. Európában elsőként a budapesti Dalszerző Expo a dalok szerzői számára nyújt évről évre fejlődési és kapcsolatépítési lehetőséget. Célja a nemzetközi dalszerzői együttműködések ösztönzése mellett a könnyűzenei alkotók támogatása és inspirálása is. A kétnapos rendezvény előadói a világ számos pontjáról érkeznek – 2020-ban még több angol nyelvű programmal várják a szervezők a látogatókat a Budapest Music Centerben. A párhuzamosan zajló előadások, workshopok, 2

műhelyprogramok és panelbeszélgetések a dalszerzés teljes spektrumát felölelik. Az érdeklődők ihletett és alkalmazott zeneszerzésről, dalszövegírásról, a produceri és stúdiómunka különböző fázisairól szerezhetnek új ismereteket, vagy mélyíthetik el meglévő tudásukat. A rendezvény mindkét napján a dalszerzők zeneipari támogatása is hangsúlyos része a programnak: előadások és egyéni tanácsadások segítenek eligazodni a szerzői jogok, a zeneműkiadás, a sync-licensing és a zenei menedzsment témáiban.

A Szerzői Információs Rendszer felhasználói az emailben kapott kedvezménykóddal válthatnak félárú belépőt októbert 10-ig. Az ősz folyamán később nyílik meg a jegyvásárlás a szélesebb közönség számára.

HOTS SONGLAB

A nemzetközi piacra törekvő zenei produkciók számára kivételes lehetőség nyílt: a HOTS exportiroda az Artisjusszal és a SuperSize Recordinggal együttműködésben először szervezi meg a SongLabet, amelyen külföldi sztárproducerekkel dolgozhatnak együtt a résztvevők. A jelentkezés már lezárult, a szerencsés résztvevőket maguk a producerek választják ki a beküldött demók alapján.

A négynapos program során nyolc dal születik, melyek végső formájukat a SuperSize stúdió falai között nyerik el – minden bizonnyal igencsak hasznos és tanulságos csapatmunka során. Mindegyik napon egy-egy nemzetközileg elismert producer foglalkozik majd az általa kiválasztott két-két magyar produkcióval.

Az eseményre meghívott zenei producerek Matt Lawrence (Adele, Amy Winehouse stb.), Mo Hausler (Marina and the Diamonds, Bat for Lashes), Howie B (Björk, U2) és Noah Slee (OWSLA, Majestic Casual) lesznek.

A programot a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda és a HOTS könnyűzenei exportiro-

da szervezi, szakmai partnerei az Artisjus és a SuperSize Recording.

IDÉN IS JÖN: DALSZERZŐK NAPJA

Október 18-án a zene alkotói kerülnek a figyelem középpontjába – idén ezen a napon ünnepeljük a Dalszerzők Napját.

A zenerajongókat a tavalyi évhez hasonlóan most is arra buzdítjuk: köszönjék meg kedvenc dalaikat a számok szerzőinek a közösségi médiában, és posztjaikban használják a #kösziadalt hashtaget.

Maguk a dalszerzők is csatlakozhatnak a róluk, értük szóló kampányhoz. Ahogy a rajongóknál, az alkotóknál is csak a fantázia szabhat határt. Például köszönetet mondhat az őt inspiráló szerzőknek, azoknak, akik miatt ezt a pályát választotta, vagy átlendítenek a nehéz korszakokon; de akár a társszerzőknek is. Tavaly októberben a kampány nagykövetein kívül számos zenész csatlakozott a Dalszerzők Napjához. Mások mellett például Rúzsa Magdolna, a Quimby, Lotfi Begi, Szekeres Adrien, Odett, Caramel, az Arizóna zenekar, az Ivan and the Parazol, a Supernem, Kozma Orsi, a The Biebers, Horányi Juli, a Honeybeast is részt vett a kezdeményezésben, és tett közzé a közösségi oldalán a szerzőknek szóló köszönetnyilvánítást.

A Dalszerzők Napját azért hívta életre az Artisjus, hogy felhívja a nagyközönség figyelmét a kedvenc slágerek mögött álló alkotókra, a szerzői munka értékére.

MUSIC MOVES EUROPE!

A következő költségvetési ciklusban induló Music Moves Europe programban és az azt előkészítő projektekben is fontos szerepet kap a zeneipari oktatás, a tudástranszfer. A Majdnem Híres Rocksuli egy 11 tagú konzorciumban vesz részt; a projekt kb. 4 millió eurós, melyből 2 millió euró a támogatás. Az MHRS mellett észt, lengyel, cseh, szerb, magyar, macedón, görög, szlovén, román szervezetek, cégek is ré-

HÍREK

d+sz-hírek mmxix.iii howie b (BJÖRK, U2) A HOTS SONGLAB EGYIK MEGHÍVOTT SZTÁRPRODUCERE

fotó: pussyfootrecords.com

szei a programnak. A közös cél Közép- és Délkelet-Európa zeneiparának fejlesztése különböző eszközökkel: • előadások, workshopok, amik bemutatják a zeneipar működését a régióban • internetes tudásbázis építése a témában a régiónak • szintugrás, vállalkozásfejlesztés a résztvevő oktatási vállalkozásoknak • a most még nem vagy alig létező zeneipari szakmák feltérképezése, oktatása a zeneiparban.

Szintén egy régiós konzorciummal nyert a Hangvető – ez témájában szűkebb, hiszen a világzenére koncentrál, de szintén egy régió, a Nyugat-Balkán zeneiparának fejlesztése a cél. Különlegessége, hogy a Hangvető a konzorcium vezetője: EU-s kultúratámogatást ilyen minőségben még nem nyert hazai cég. A program elnevezése MOST; ennek szláv nyelveken “híd”

a jelentése. A program célja, hogy pótolja ezen területek olyan hiányosságait, mint a megfelelő zenei infrastruktúra, támogatási programok, hiányzó kompetenciák a menedzsment, az ügynökség, a koncertszervezés, területén, a megszakadt világpiaci kapcsolatok

sze bemutatkozó szöveget, honlapot és a szerinte legjobb dalait. A fejlesztők tervei szerint a mindig ingyenesnek megmaradó alapszolgáltatás mellé prémium, fizetős kiegészítő szolgáltatásokat vezetnek be.

TÁMOGATÁS KOMOLYZENÉRE SZERZŐ-TÁRSKERESŐ APP

A Magyarországon egyelőre nem elérhető We Should Write Sometime app a szerzőtársak keresését könnyíti meg az alkalmazás, olyan felülettel, ami egy társkeresővagy randiapphoz hasonlít – hiszen, mint a Billboard írja, “a tökéletes szerzőtárs megtalálása sok szempontból hasonlít a randizáshoz”. Kölcsönös érdeklődés esetén pedig kapcsolatba léphetnek, közös sessiont szervezhetnek a szerzők. A profil tartalmazza azt, hogy a szöveg, a dallam vagy a topline az illető szerző specialitása, milyen hangszereken játszik, és per-

Október 7. éjfélig várja a Nemzeti Kulturális Alap a pályázatokat – ezúttal hét témában lehet támogatást nyerni. Komolyzenei szerzők most igényelhetnek alkotói támogatást, fejenként négy millió forint kérhető. Emellett a korábbi évekhez hasonlóan most is lehet pályázni komolyzenei koncertek rendezésére, hang- és képanyagok készítésére, kottakiadványok megjelentetésére vagy komolyzenei mesterkurzusok szervezésére. Ahogy eddig is, a pályázatokat most is kizárólag elektronikusan lehet benyújtani az NKA oldalán keresztül.

A támogatásokról illetve a nyertesekről az NKA Zeneművészet Kollégiuma dönt. ≠ 3

LEMEZEK

MYRA MONOKA 88

CLOUD 9+ MIXTAPE

PARNO GRASZT MÁR NEM SZÉDÜLÖK (ROLLING BACK)

laptop

laptop

laptop

Myra Monoka régi-új ismerős a hazai zenei szcénában. Korábban már számos előadóval kollaborált, de közreműködött már olyan trackekben is, amik végül a Beatport listáján vagy éppen a német slágerlistákon végezték. Ehhez még hozzájön, hogy Myra nem csak hangját kölcsönzi, de ismert és elismert producer is. A vérében van a zene, ami nem is csoda – hatéves kora óta tanul klasszikus zenét, de hallgató volt Miamiban is, ahol olyan tanárok okosították, mint Elton John, Nelly Furtado és Sean Paul híres producere. Myra tehát megalapozott háttérrel és sokszínű tapasztalatokkal vágott bele szólókarrierjébe, amit némi pihentetés után tavaly hívott újra életre, első „összefüggő” anyaga pedig a nyáron jelent meg egy 88 című EP formájában. Aki ismeri Myra korábbi munkásságát, annak valószínűleg nem meglepő az alapvetően elektronikus zenei irány, R&Bvel és finom popzenével megspékelve.

A keretes szerkezetbe foglalt EP remekül illeszkedik a nemzetközi trendekhez.

A már korábban megjelent kislemezes dalok mellé felkerült a One Love című legújabb track, amiben Eye-D rappel, illetve egy egészen üdítő feldolgozás a Wheatus Teenage Dirtbagjéből. ≠

Úgy tűnik, a Cloud 9+-os srácok konzekvensen kétévente jelentkeznek új anyaggal – 2015-ös Supernova és a 2017-es The Next Step után érkezett meg idén a Mixtape, ami stílusában kevésbé, jellegében viszont annál inkább eltér az előzményektől. Kezdjük azzal, hogy Szivák Zsolt és csapata látszólag elkanyarodott a hagyományos nagylemez formátumtól, így a köztes időben singleként szórták ki a tízszámos album felét. Így a Mixtape – nevéhez hűen – sokkal inkább egy gyűjtés, ami remekül tükrözi, merről merre halad a zenekar, mindezt jó néhány vendégzenész segítségével. Közreműködik ugyanis az AWS, Deego, a Hősök, Járai Márk (Halott Pénz), Fura Csé (Follow The Flow) és MC Fedora is. Ha végigtekintünk ezen a névsoron, olyan, mintha bármelyik hazai fesztivál egyik erős napjának line-upját néznénk, de pont ez a hangulat tükröződik is a lemezen. Ugyanis a sokfajta vendég valóban színesíti az anyagot, viszont egy pillanatra sem érződik az, hogy „beleerőltették” őket a szerepbe – ennek valószínűleg az az oka, hogy ezek az arcok egyébként is szívesen lógnak együtt a Cloud 9+ tagjaival bármelyik színpad backstage-ében. A Mixtape tehát egy sokszínű, mégis izzadságmentes, egy irányba haladó, progresszív anyag, ami ez új löketet adott hazánk egyik legnépszerűbb elektronikus zenei formációjának. ≠

A több mint két évtizedes múltra visszatekintő Parno Graszt már számos sikert könyvelhet el karrierje során nemzetközi színtereken is: többször léptek már fel a WOMEX-en, egyedülálló módon szerepeltek az Európai Világzenei Ranglistán, Európa-szerte sugározták az indiai kutatóútjukról készült dokumentumfilmet, de turnéztak már a világ szinten minden táján.

A hiteles cigányzene nagyköveteiként itthon is teltházas koncertek fémjelzik útjukat. A mainstream siker elérésében nagy szerepe volt annak, hogy A Dal 2016-os kiadásának döntőjéig meneteltek – érdekesség, hogy itt pont a most megjelent lemez címadó dalával neveztek. A várva várt korongon természetesen több autentikus roma népdalfeldolgozás is helyet kapott, így a Párnyi Lulugyi – Fehér virág, vagy a Ki az urát nem szereti című nóta, vagy a Shunén romálé – Halljátok cigányok. De készítettek egy Quimby-átdolgozást is (Sehol sem talállak), illetve egy erdélyi roma népdallal elevenítették fel a Cimbaliband zenekarral közös koncertélményüket is.

A Már nem szédülök című anyag egy nagyon egységes, végig jókedvet sugárzó, könnyen táncra bíró anyag vagy sokkal inkább egy hangulat, ami azokat a bizonyos ereszdelahajamat típusú bulijaikat idézi meg. formációjának. ≠

AM:PM Music

Fonó Budai Zeneház Supermanagement

4

LEMEZEK

MESZECSINKA à LLJ BELE A MÉLYBE!

GALLA MIKLĂ“S EMBEREK, FIGYELJETEK!

VA TRAP HUNGARY MIXTAPE 3

laptop

laptop đ&#x;’ż

laptop

Legutóbbi, 2016-os lemezßket mår mÊltattuk, Ês akkor mÊlyebben foglalkoztunk az indulåssal is, de azÊrt Êrdemes åtvenni gyorsan a tÜrtÊnetet, hogy jobban megÊrthessßk a Meszecsinka vilågåt. A Korai ÖrÜm billentyŹsekÊnt megismert Biljarszki Emil szintÊn ex-zenekarånak nÊhåny tagjåval Ês Olåh Annamåria Ênekesnővel kiegÊszßlve alapítottåk meg a Fókatelepet, majd duókÊnt előbb a Fókaszalonnal próbålkoztak, Ês ez csiszolódott az Êvek sorån azzå, amit ma Meszecsinkånak hívunk. Ilyesformån hivatalosan idÊn ßnneplik fennållåsuk tízedik Êvfordulójåt, amit rÜgtÜn egy új albummal ßnnepelnek. Mondhatnånk, hogy az előző album folytatåsa, de az à llj bele a mÊlybe! fÊnyÊvekre van (Ês ezt a cím is mutatja – ålomból a mÊlysÊgbe) „elődjÊtől�.

PĂŠldĂĄul Ăşj basszusgitĂĄros, Somogyi Ferenc kerĂźlt a ritmusszekciĂłba az ĂźtĹ‘hangszeres Krolikowski DĂĄvid mellĂŠ, ami valĂłszĂ­nĹąleg segĂ­tett az Ăşj szĂ­n kikeverĂŠsĂŠben is, ami a csapat anyagĂĄn ĂŠrzĹ‘dik. Emellett mĂŠg drasztikusabb – ĂŠs elĹ‘remutatĂł – vĂĄltozĂĄs, hogy diszkogrĂĄfiĂĄjukban elĹ‘szĂśr nem kerĂźltek elĹ‘ nĂŠpdalfeldolgozĂĄsok, vagyis a teljes korong kizĂĄrĂłlag sajĂĄt szerzemĂŠnyeket tartalmaz. TalĂĄn pont ez az a pont, ami olyan felszabadĂ­tĂłan hatott a szerzĹ‘kre, hogy a vĂŠgeredmĂŠny mĂŠg a korĂĄbbiakhoz kĂŠpest is nyĂ­ltabb, Ĺ‘szintĂŠbb ĂŠs mĂŠlyrehatĂłbb. â‰

Ha valakinek olyan munkåssåg van a håta mÜgÜtt, mint Galla Miklósnak, akkor nem meglepő, amikor elÊrkezik az a pont az ÊletÊben, amikor kicsit szåmot vet karrierjÊnek főbb ållomåsaival. Az egykori L’art Pour L’art tårsulat tagjakÊnt az egyik legfontosabb hazai popkult alakkå vålt az Êvek sorån. NemrÊg pedig úgy dÜntÜtt, sajåt magåt „dolgozza fel� lemezek formåjåban, ez pedig olyan jól sikerßlt, hogy a tavaly megjelent BÊlåt itt ne keressÊk (Elektromiklós Gallantológia) címŹ lemez utån rÜgtÜn itt a folytatås. Az Emberek, figyeljetek! Galla repertoårjånak egy újragondolt lenyomata – helyet kapott az albumon pÊldåul kÊt Pa-DÜ-Dő-, kÊt rÊgi GM49-, valamint egy Ikarus- Ês egy GM tÜbb, mint 49-dal is. „A jelszó ÜrÜk: a 21. szåzadban a szåmítógÊp is egy hangszer.� – magyaråzza Galla az egyÊbkÊnt egÊszen ßdítő elektronikus hangszerelÊst, åm ha egyet håtra lÊpßnk, azonnal låtjuk azt a rengeteg iróniåt, amivel a dalokat åtitatta. Az album azonban nem csupån egy újragondolt memoår, hiszen szerepelnek rajta vadiúj szerzemÊnyek is, jelezvÊn, hogy Galla azÊrt valahol mÊgiscsak komolyan veszi zenei szólókarrierjÊt.

De szerencsĂŠre csak pont annyira ĂźdĂ­tĹ‘en, amennyire Galla Ăşgy ĂĄltalĂĄban komolyan tudja venni magĂĄt. â‰

Az abszolút DIY-generåció – a Trap Hungary egy csoport, ami arra hivatott lÊtrejÜnni, hogy Üsszetartsa, informålja a legújabb generåciót. A szerveződÊs mÜgÜtt ålló fiatalok sajåt bevallåsa szerint a mixtapesorozat első epizódjånak Ütlete egy A38-as nyeremÊnyjåtÊk kapcsån merßlt fel mÊg 2016-ban. A mŹfaj itthoni tÊrnyerÊsÊt is bizonyítja, hogy a 2018-as måsodik felvonås utån rÜgtÜn igÊny tåmadt egy újabb vålogatåsra, amire egyÊbkÊnt a koråbbiaknål jóval tÜbb jelentkező volt. Az egÊszen kezdőtől a mås ismert Figuråkig terjed a skåla – vÊgßl tíz dal kerßlt kivålasztåsra, de ahogy a szcÊna itthoni terjedÊsÊt låtjuk, valószínŹleg legalåbb mÊg egyszer ennyi track is felfÊrt volna. A tÜrtÊnet azonban így is kerek, a gyŹjtemÊny råadåsul tovåbb mutat egy egyszerŹ åttekintÊsnÊl, sokkal inkåbb egy előrejelzÊs – a tavalyi Mixtapeen helyet kapó Lil Frakk vagy Kapitåny MåtÊ pÊldåul azóta ezrek előtt lÊpett fel a Budapest Parkban. A mŹfaj hatårain belßl az egyÊbkÊnt våltozatos Ês izgalmas előadókat tehåt remek ÊrzÊkkel vålasztjåk ki kÊszítők, illetve a Trap Hungary kÜzÜssÊge.

Ugyanis a fĂłrumon az elĹ‘adĂłk, producerek ugyanĂşgy jelen vannak, mint a rajongĂłk, a vĂĄlogatĂĄs tehĂĄt a kĂśzvetlen kereslet ĂŠs kĂ­nĂĄlat metszetĂŠben szĂźletett meg. EgyszerĹą, de nagyszerĹą megoldĂĄs egy Ăşj generĂĄciĂłtĂłl egy Ăşj generĂĄciĂłnak. â‰

GrundRecords NarRator Records

Trap Hungary

5

6

ZENEIPAR

KATY PERRY ÉS A DARK HORSE-ÜGY

HONNAN TUDHATOM, HOGY NEM PLAGIZÁLTAM EGY DALT, AMIT SOHA NEM HALLOTTAM Számos lap beszámolt arról, hogy az esküdtszék elmarasztalta Katy Perry énekesnőt, a Capitol kiadót és a Dark Horse című – a YouTube-on immár 2,6 milliárdos nézettség fölött járó – sláger szerzőit, köztük olyan iparági nagyágyúkat, mint Dr. Luke és Max Martin. Az ügy – csakúgy, mint a 2015-ös Blurred Linesítélet – túlmutat a konkrét dalok, a Dark Horse, illetve a Flame néven alkotó keresztény rapper Joyful Noise című számának problémáján.

A LEGTÖBB SZAKÉRTŐ SZERINT TÉVES AZ ÍTÉLET, DE ETTŐL MÉG KOMOLY KÖVETKEZMÉNYEI LEHETNEK Annyiban ritkaságnak számít az eset, hogy miközben rengeteg a plágiumvád az Egyesült Államokban, nagyon kevés ügy kerül esküdtszék elé. Az alperesek feltehetően azért mentek most bele ebbe – írja szarkasztikusan a Forbes szerzője -, mert „feltételezték, hogy ami egy hozzájuk hasonló zeneipari profi számára a Napnál világosabb, azt az esküdtek is megértik majd”; mármint azt, hogy a hasonlóságok abból adódnak, hogy a zene „alapvető építőelemei” vagy „a zenei ábécé betűi” közül ugyanazokat használták fel mindkét dalban.

Ez utóbbi kifejezéseket Katy Perry ügyvédje, Christine Lepera használta, és a zenei szakértők túlnyomó többsége egyetért vele.

A legszellemesebb megfogalmazást a Music Business Worldwide idézi, egy kommentből az alábbi videó alatt: „Mostantól minden dalszerzőt, aki kolompot használ, beperel majd a Blue Oyster Cult. Őket pedig egy tehén fogja beperelni.”

A néhány hangból álló motívumok még csak nem is teljes hasonlósága miatti elmarasztalás aggasztóbbá teszi az ítéletet még a

Blurred Lines-ügynél is. Többen is úgy vélik, hogy hasonló perek sokasága várható; sőt, mint a Forbes írja, az Év Dala kategóriában Grammy-díjra jelölt nyolc szerzemény közül négy ellen van már plágiumvád, és még kettő volt, amivel kapcsolatban megjelentek ilyesmit sejtető hírek.

Ráadásul ezek olyan perek lehetnek, amelyekre a szerzők nem tudnak igazán felkészülni. „Meg kell változtatnom a munkamódszeremet, az egész kreatív folyamatot. Minden dalnál sokkal több kutatómunkát kell végeznem, és még ezután sem lehetek biztos abban, hogy nem plagizáltam egy olyan dalt, amit soha nem hallottam” – mondta a CBC-nek egy szerző, Paul Croteau.

BÁRHOL BELEFUTHATUNK ABBA A HÁROM-NÉGY HANGBÓL ÁLLÓ MOTÍVUMBA Az ügy egy másik fontos vonatkozása a „hozzáférés” (access) kérdése volt. A hasonló perekben az amerikai joggyakorlat szerint két dolgot kell bizonyítani: a lényeges hasonlóság mellett azt, hogy a plágiummal vádolt szerző valóban ismer(het)te 7

ZENEIPAR

az adott dalt. Mint arra a Billboard cikke felhívja a figyelmet, ebben a tekintetben igen nagy változást hozott az internet, ezen belül is a stream. Korábban ha nem egy sztár, hanem kevésbé ismert zenész vádolt valakit plágiummal, gyakran a hozzáférés kérdése volt a döntő: „hagyományosan az ügyek nagy része nem jutott tovább ezen a szakaszon, hiszen a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a vádlott ismerte a dalát, hacsak nem adott neki egy felvételt, nem lépett fel előtte előzenekarként, vagy nem volt valami ezekhez hasonló erős érve.”

A Dark Horse ügyében is azt bizonygatták az alperesek, hogy ők bizony soha korábban nem hallották a Joyful Noise-t. A felperes viszont a YouTube-on és a MySpace-en (!) elért többmilliós hallgatottságra, no meg a dalt tartalmazó album Grammy-jelölésére hivatkoztak (igaz, utóbbit a viszonylag kevés figyelemmel övezett Best Rock Or Rap Gospel Album kategóriában kapta). Felmerült továbbá Katy Perry keresztény neveltetése is, mint ami valószínűsítheti, hogy hallotta a dalt, amire ő azt válaszolta, hogy általában szekuláris zenét szokott hallgatni. Általában véve „ha ma valaki meg akar hallgatni egy dalt, akkor azt megteheti, és sokkal könnyebb véletlenül belebotlani is a dalokba” – mondta a Billboardnak egy hasonló ügyekkel foglalklozó jogász. „Sokkal könnyebb lesz a hozzáférés lehetősége mellett érvelni. Lehet, hogy a vádlottnak a Pandora algoritmusa vagy valami playlist kidobta a dalt.”

Az internet más szempontból is szerepet játszhat az ilyen ügyek elszaporodásában.

Rengeteg a producer, beatmaker, akik alapokat töltenek fel akár licencelésre, akár azért, mert hírnévre vágynak. Így „annak az esélye, hogy egy három-négy hangból álló motívum megjelenik egy híressé váló dalban, igencsak megnőtt”.

HOGYAN LEHET KISZÁMOLNI EGY VILÁGSLÁGER BEVÉTELEIT? Az esküdtszék ebben a perben külön döntött először arról, hogy történt-e jogsértés, majd arról, hogy mennyi legyen a kártérítés. Utóbbi tárgyalás is izgalmas volt – mint a USA Today írja, „bepillantást nyerhettünk a szórakoztatóipari könyvelés zavarbaejtő gyakorlatába”.

A felperes szerint a Dark Horse összesen 31 millió dollárt hozott a kiadónak, a single, az album és a dalt tartalmazó koncert-DVD formájában. Ez alapján 20 millió dollár kártérítést követeltek.

Az alperesek szerint minden kiadást beszámítva a kiadó profitja nagyjából 650 ezer dollár volt. A „zavarbaejtő szórakoztatóipari könyvelés” lényege az említett cikk szerint az, hogy „miközben filmek és slágerek állítólag milliókat hoznak, valahogy a végén a profit ehhez képest mindig igen csekélynek tűnik”. Katy Perry esetében például azzal érveltek a kiadó részéről, hogy az énekesnő brandjének lényegi része az, hogy mindig a lehető legdivatosabb ruhákban és sminkben jelenik meg a nyilvánosság előtt. Ha pedig ez a brand része, akkor az alkalmanként 13 ezer dollárt kérő stylist, a 3000 dolláros fodrász- és 800 dolláros manikűrszámlák promóciós költségnek számítanak; és persze ott vannak a kiadó szűkebben vett marketingköltései, a gyártási és digitális költségek, a kiadó alkalmazottainak fizetése stb.

Clive Davis Intézetének tanára szerint az olyan világsztárok esetén, mint Katy Perry, az ismertség nagy mértékben hozzájárul a sikerhez (és így a bevételekhez) – márpedig ennek semmi köze nincs magához a dalhoz. Érdekes módon egyébként abban, hogy maga Katy Perry mennyit keresett a dallal, mindkét oldal egyetértett: 3 millió dollárt, amiből 650 ezer dollár kiadást kell levonni.

Végül az esküdtszék döntése alapján 2,78 millió dollár kártérítést kell fizetnie az alpereseknek, ami a két álláspont között van; messzebb a 20 milliótól, mint az alperes érveiben szereplő 360 ezertől. Ennek nagyját a Capitol Recordsnak kell kifizetnie (1,3 millió), Katy Perry 550 ezer, Max Martin 253 ezer, Dr Luke pedig 250 ezer dollárt kell, hogy fizessen (utóbbi esetén külön meghatározták, hogy mennyit személyesen, és mennyit a cégén keresztül). Érdekes részlet még, amire a Variety cikke hívta fel a figyelmet, hogy a szerzők-producerek szerződéseiben gyakran szerepel egy kitétel, amely szerint mivel az alapot a producer hozza, és így ő vállal garanciát arra is, hogy azzal semmi jogi probléma nincsen – így neki kell fizetnie, ha mégis van. Azonban Katy Perry gyakran az alapot felhasználva írja a dallamot, szöveget, így úgy tűnik, az adott esetben ez nem így volt.

Persze az alperesek – akik hivatalos közleményükben „az igazságszolgáltatás megcsúfolásának” nevezték az ítéletet – fellebbeznek. Az ügy kapcsán gyakran hivatkozott Blurred Lines-ügy több bíróságot megjárt az első, nagy visszhangot kiváltó ítélet után, és végül az eredetileg megítélt 7,4 millió dolláros kártérítést 5 millióra mérsékelték. ≠ RÓNAI ANDRÁS

Felmerült az a kérdés is, hogy a Prism című lemez – ami 2013-ban a 6. legkelendőbb album volt világszerte, több országban platina minősítést kapott – bevételeiből mennyit számoljanak a Dark Horse bevételeként. A felperes úgy érvelt, hogy mivel ez volt a legnagyobb sláger az albumról, nem elég a 13 számos album bevételének egytizenharmadát a Dark Horse számlájára írni. Ugyanakkor az alperes egyik tanúja, Jason King, a NYU 8

9

PROFIL ZENEIPAR

10

PROFIL

THE ANAHIT

FÉLELMEKBŐL ALKOTNI Londonban szerzett tapasztalatait hozta haza magával Csányi Rita és alkotta meg pillanatmegörökítő, minimál elektronikával kísérletező formációját. A The Anahit névre hallgató, szólóprojektből lett zenekarra viszonylag hamar felfigyelt a szakma, izgalmas, de füstösen komor, a mai ember szorongásait megfogalmazó dalaikkal pedig a közönséget is megragadják.

Csányi Rita dalszerző-zenekarvezető a gimnázium után már tudta, hogy zenével szeretne foglalkozni és abban is biztos volt, hogy mindezt angol nyelvterületen szeretné tanulni. Így jelentkezett az Institute of Contemporary Music Performance kortárs zenei egyetemre és Londonba költözött. Miközben a képzés alatt rengeteget fejlődött dalszerzőként és előadóművészként egyaránt, más hozadéka is volt az ott töltött időnek.

Vizsgamunkája egyben első lemeze is lett, amihez az Anahit projektnevet párosította.

Rita szerint az In The Dark album érzelmileg rendkívül összetett. „Azt hiszem, azért, mert általában bennem is egyszerre rengeteg érzés kavarog: csalódás, szabadságvágy, szerelem, magány és az idő múlásától való rettegés. Ezek alapvetően hétköznapi érzések, ezért a közönség is jobban tud kapcsolódni a dalokhoz.” Még az egyetem alatt ismerkedett meg Havasi-Hollanda György gitárossal, aki közreműködött a felvételeken.

A szólóprojektként indult The Anahit csak addig volt egyszemélyes, amíg Rita haza nem költözött 2017 májusában. Már korábban is csapatjátékosként gondolt magára, ezért határozott úgy, hogy amikor színpadra állítja a dalait, zenészeket keres maga köré.

Sashegyi Soma billentyűssel kezdte összerakni a koncert anyagát, aki producerként az elektronikát is kezelni tudja a színpadon. Ekkor dőlt el, hogy Havasi-Hollanda is a zenekar tagja lesz. A trió 2019 januárjában egészült ki Kocsis Dániel dobossal, teljessé téve a formációt.

Debütáló élő fellépésük a KERET blog Kikeltető tehetségkutatójának egyik fordulója volt. „Nagyon izgultam a legelső koncertünk előtt. Főként azért, mert ezek a dalok az én életemről és érzéseimről szólnak, és kicsit ijesztő volt az, hogy kiállok, és ezt másoknak eléneklem. Szerencsére a stressz elmúlt a koncert közben és tudtam élvezni is” – emlékezik vissza az énekesnő az estére. Azóta persze rengeteget fejlődtek a színpadon, ahogyan az alkotói folyamat is sokat változott, fejlődött. Általában Rita ír egy minimál beatre vagy akusztikus alapra éneket és szöveget, ebből készít demót, amit megmutat a többieknek. Soma teljesen újrahangszereli a dalt, tesz bele új szerkezeti elemeket, szinti riffeket, miközben Gyuri már a gitártémákon dolgozik Londonban. Addig küldözgetik egymásnak a változatokat, amíg kialakul a dal végleges formája.

Időközben Rita rátalált a saját stílusára, ami valahol a sötét R&B és a kísérleti pop között mozog. 2018-ban megjelent a zenekar első videoklipje a Clouds Of Smoke című számhoz, amelyet a brazil filmrendező Sousa Haz rendezett, akit nagyon inspiráltak Rita dalai. A második lemezre sem kellett sokáig várni, az Addicted 2019 tavaszán jelent meg, és központi témaként arra keresi a választ, hogy az emberek miért próbálnak kapaszkodókat találni függőségeikben. Az énekes-dalszerző szerint új szintre lépett a projekt

azzal, hogy már az egész zenekar részt vett az alkotásban. „Zeneileg jóval összetettebb lett, mert hárman dolgoztunk rajta. Sokkal erőteljesebb beateket, szintiket, illetve érdekesebb akkordmeneteket használtunk Somának köszönhetően, amelyek helyenként vagy kihangsúlyozzák, vagy ellensúlyozzák a sötét dalszövegeket.”

Amellett, hogy egyre többen fedezik fel maguknak itthon is a zenekart, az Anahitnek nemzetközi tervei is vannak már. Jelenleg is több szálon futnak a külföldi projektek, együtt dolgoznak Matthew Davies-szel (aka anatu), aki az Azedia duó egyik tagja. A jövőben pedig azon dolgoznak, hogy minél több showcase fesztiválra jussanak ki, hogy elindíthassák nemzetközi karrierjüket. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: SCHÄFER DÁVID

VINYL RECORD ALBUMOK IN THE DARK (2017) ADDICTED (2019)

11

PROFIL

12

PROFIL

ETHNOFIL

ORGANIKUS FEJLŐDÉS Egy Ethnofil-dalt hallgatva sosem tudhatjuk, hova visz minket, milyen hangulatok sodrásába kerülünk. A tavaly 10 éves zenekar úgy tűnik, mostanra ért be igazán, az ezt az időszakot lezáró harmadik lemez pedig a leghatározottabb bizonyíték erre.

A középiskolai évek alatt Okos Gergőben merült fel először a zenekar-alapítás ötlete, majd az egri Farkas Ferenc Zeneiskola improvizációs tanszakának egyik estjén történt közös zenélés után Weil András volt az, akit először hívott maga mellé. A közös nevező a népzene-feldolgozás, mivel többen is ebből a közegből érkeztek, de a fő motiváció elsősorban az együttzenélés öröme volt. Az évek során a zenekar nyolc tagúra duzzadt, ám 2019-nek már stabil hatfős felállással ugrottak neki: Okos Viola (ének, hegedű), Zahár Fanni (szaxofon, fuvola), Weil András (billentyűk), Őrsi András (scratch, sampler), Kocsis Levente (basszusgitár), Okos Gergely (dobok) alkotják a jelenlegi formációt.

2012-ben megnyerték a Talentométer tehetségkutatót, majd 2015-ben elvitték a Szimpla Lemming programjának fődíját is. Ezek bár lendületet adtak nekik, nem voltak sorsfordító hatással, elmondásuk szerint azért nem, mivel még nem érett be a zenéjük.

Első lemezük Fülön Csíp címmel 2011-ben jelent meg, még tradicionális népzenét népszerűsítő célzattal, míg második albumuk (Kókuszmúzeum, 2014) jóval kísérletezőbb és eklektikusabb lett az előzőnél.

Dalaik improvizációból, jammelésből születnek, legtöbbször alkotótáborok során: az itt rögzített felvételeket vagdalják, igazítják, egészítik ki, amíg el nem készül a végleges változat. Több Ethnofilszerzemény instrumentális, így a dalszövegeket is a dal atmoszférájára írják. „Az improvizációval elültetünk magot, ami tovább nő a kezünk alatt, és ugyanígy organikusan változik (vagy sem). Így elég őszinte a zenénk. Egy tematikát talán nem lehetne felfűzni a dalokra, hisz' külön egységek. Jellemzőik azonban az elvont képek, a képiség, az ember és környezete viszonya” – mesél Okos Viola énekesnő a dalok születéséről. Hanganyagaik mindegyikének sajátos jellemző légköre van, ami a zenekar egy meghatározott időszakának összefoglalódása. „Velünk együtt változik a zenénk – ezért sokféle, hatan vagyunk sokfélék. Mindig az van legközelebb hozzánk, az fejez ki minket legjobban, ami aktuális” – egészíti ki Gergő testvére gondolatait.

A magyar nyelvű szövegek általában népdalfeldolgozások, míg a dalok születésekor használt halandzsa miatt adta magát, hogy a

saját dalszövegek angolul íródjanak. Viola írja az angol dalszövegeket, az ő inspirációi, asszociációi fogalmazódnak meg, de segítségére van egy ghánai-londoni dalszerzőszövegíró barát, M3nsa is.

Az elmúlt tíz évben rengeteget változtak, ahogyan az őket ért zenei hatások is változnak, bővülnek. „Közben ezek mellett a hangszerelés erősen elektronikus és pszichedelikus jegyeket mutat, ami inkább a The Edge lemez hangzására jellemző már” – mondja Weil András legutóbbi albumuk kapcsán. Harmadik lemezük a jubileumi évben készült el The Edge címmel, amiről azt állítják, elindított a zenekar életében egy új, tudatosabb időszakot. A felvételeket az Egertől nem messze lévő Kétútközben, az akkor felújítás alatt álló Graefl-kastélyban készítették, igencsak feltöltő környezetben. Negyedik lemezükre sem kell sokat várni, hiszen idén októberben tervezik a megjelenését. ≠ -KKFOTÓ: KARMATIK PHOTOGRAPHY

VINYL RECORD ALBUMOK FÜLÖN CSÍP (2011) KÓKUSZMÚZEUM (2014) THE EDGE (2018)

13

14

INTERJÚ

SZABÓ TIBOR | AZ ÉV KÖNNYŰZENESZERZŐJE

A MŰVÉSZET NEM ÍRHATÓ RECEPTRE Az év könnyűzeneszerzője Artisjus-díj kitüntetettje idén két nagyon fontos, kerek jubileumot ünnepel: az egyik zenekarának (Magna Cum Laude) 20 éves évfordulója, a másik pedig – talán nem bántódik meg, ha megosztjuk másokkal is – életének 50. éve. Így kezdődik a zeneszerző-gitáros Szabó Tiborról, a legtöbbeknek csak Tibiről, írt laudáció, akit szülővárosában, Gyulán kerestünk fel.

Dal+Szerző: Több mint húsz éve írsz dalokat. Vágytál arra valaha, hogy díjat is kapj értük?

Szabó Tibor: Szerintem valójában az ember soha nem azért kezd el zenélni, hogy juttatásokat, díjakat kapjon. Legalábbis én biztos nem. Vagy ha valaki ezért kezdi el, az nagyon tévúton jár. Ugyanakkor álszentség lenne, ha azt mondanám, hogy nem örülök neki. Nagyon jó érzés, hogy a közönség mellett a szakma is elismeri, amit csinálok.

A 2019-es évet biztosan nem felejtem el, hiszen a zenekar húsz, én ötvenéves lettem, mindezt megkoronázta az Az év könnyűzeneszerzője – Artisjus-díj. Nagyon megható és megtisztelő egyben.

D+SZ: Mi volt az első inspirációd?

SZT: 7–8 éves koromban már zsebrádión hallgattam az akkori zenéket műfajtól függetlenül. Nyilván nem tudtam még mi a pop, rock, vagy bármi… a stílusokat akkor még nem tudtam behatárolni. Akkoriban nagyon kevés zenei műsor volt, a rádió- és tévéújságban előre bekarikáztam, amit hallgatni/nézni akartam és alig vártam. Később már a bátyáim által hozzájuthattam bakelitekhez, szalagos magnóhoz, így aztán dübörgött a Hendrix, a Led Zeppelin, a Deep Purple, a Beatles, a Rolling Stones. Emlékszem, szenyákat cseréltünk poszterért a suliban, egy Van Halen- vagy egy AC/DC-poszter hatalmas kincsnek számított.

D+SZ: Azóta jó pár év eltelt. Miket hallgattál a későbbiekben?

SZT: Nagyon sokféle zenét hallgattam. Egyik nap Frank Zappát, másnap Weather Reportot, Primust, Fishbone-t, Jamiroquai-t, de ekkor jött a grunge is. Ez a zenei sokszínűség később sem változott bennem, mindenevő voltam, és ez ma is így van. Mindezek mellett gitárosként nagyon sok gitárost szeretek, előnyben részesítem őket a mai napig. Ilyenek például: Van Halen – akit korszakalkotó gitárosnak tartok a technikája és innovációi miatt, az első öt lemezt a mai napig oda-vissza hallgatom –, Jimi Hendrix, Stevie Ray Vaughan, Jeff Beck, Eric Clapton, George Lynch, Slash, Nuno, Robben Ford, John Mayer, Steve Lukather. Utóbbit végre láthattam élőben, most, 2019-ben jutottam el Toto-koncertre, őrület!

D+SZ: Gondoltál arra, hogy egyszer majd a tömeg visszadúdolja, lejátssza, feldolgozza az általad írt dalokat?

SZT: Biztos mindenkiben, aki dalt ír, megfogalmazódik, hogy de jó lenne, ha…! Mindig a közönség a legnagyobb kritikus, rajtuk múlik, hogy bejön egy dal vagy nem. A visszajelzések alapján ma már a bulik kihagyhatatlan eleme például a Vidéki sanzon vagy a Pálinka dal, esküvőkön a Volna-e kedved című dalunk.

Annál szívet melengetőbb érzés nincs, mint amikor az egész társaság felvisít az első akkordnál.

D+SZ: Senkinek sincs kedvenc gyereke. Ezt leszögezve: van olyan dalod, amire a legbüszkébb vagy, ami szerinted nagyon betalált?

SZT: A Sanzont azért emelném ki, mert mérföldkő a zenekar életében, azzal váltunk országosan ismertté. Mindegyik dalunkat másért szeretem. Alapvetően egy kicsit melankolikusabb dalszerző vagyok. Éppen ezért kedves számomra az Úgy szeress című dal, amit én éneklek. Vagy említhetném a Gesztenyét is, amelybe kifejezetten akartam egy picit monumentálisabb gitárszólót. Sokszor követelik tőlem a gitárszólót, és nem 15

INTERJÚ

értik, hogy én csak azért nem fogok szólót rakni egy dalba, mert történetesen gitáros vagyok. Ha nem kívánja a dal, akkor nem lesz benne.

D+SZ: Mi volt az első olyan dalod, amit mikor megírtál, azt érezted, hogy „na, erre tényleg büszke vagyok, lehet, hogy lesz ebből valami”?

SZT: Tudod, ez olyan, hogy amikor az ember elkezdi csinálni, akkor mindegyiket ilyennek érzi. Még nem volt meg a Magna, amikor a Vidéki sanzont már megírtam, de azt gondoltam, hogy egy ilyen harmóniamenet nem illene az akkori zenei piacra. Ennek ellenére megmutattam Misának (Kara Mihály, a Magna Cum Laude billentyűs-szövegírója, a szerk.), akivel akkor a Minkben játszottunk együtt, neki is tetszett, és rögtön írt is rá egy szöveget. Azért kezdődik úgy a dal, hogy „Hússzal ezelőtt érkeztem”, mert Misa akkor volt húszéves. Ennél a számnál volt az, hogy mutogattam, csinálgattam, aztán fiókba került, de később valahogy mindig előkerült. Aztán amikor a kiadóban léptettem a dalokat, és a Vidéki sanzonhoz értünk, azonnal megszólaltak: „ez mi?!” Nem is akartam nekik megmutatni, csak valahogy ott maradt a többi közt. Jó nagy lebaszást kaptunk amiért át akartuk ugrani.

A közönségnél tökéletesebb visszajelzés egyébként nincs egy zenekarnak

„

D+SZ: Volt olyan helyzet, amikor azt érezted, hogy akár el is csúszhattatok volna?

SZT: Minden zenekar életében van ilyen. Volt egy elég faramuci eset. Még a kezdetekkor, mikor a Magna Cum Laude-dalokkal házaltunk egyik kiadótól a másikig, az egyik helyen végighallgatták a demónkat. A míting végén ott maradt egy cetli az asztalon, egy ismerősünk találta meg. Szerinted mi volt ráírva? „Túlságosan igényes, eladhatatlan”. Na az akkor egy ilyen pillanat volt. De a viccet félretéve értem a politikájukat: lehet, hogy valami jó, csak most éppen nem lehet eladni.

D+SZ: Ezután hogyan volt a tovább?

SZT: Mi akkor, 2003 magasságában feltettük magunknak, hogy akármi lesz, rendkívül igényes klipeket fogunk csinálni. Készítettünk egy videót az Osztály című dalhoz, ami aztán eléggé felkavarta az állóvizet körülöttünk. Rengetegen kérdezték, hogy kik ezek, műsorokba kezdtek hívogatni bennünket, de mindez amolyan szalmaláng-szerűen történt.

Akkor érzékeltük először, hogy mekkora hátrányokkal járhat a szakmában, ha nem pesti vagy. Például nem tudsz csak úgy beugrani a tévébe Gyuláról, de az is előfordult, hogy éppen dolgoztunk, így vagy tudtunk adni egy interjút vagy nem. Ott kellett volna lenni. Ez akkor picit visszavetett minket. Ezek után minden várakozáson felül ért minket, amikor egy másik kiadónál egy akkori nagyon jó barátunk hallotta a Minden állomás című dalunkat.

D+SZ: Megugrott a szekér?

SZT: Igen, mert ez a barátunk a Viva TV-nek volt az igazgatója, így hát bekerült oda az ehhez készült klip. Úgy képzeld el, hogy amikor éppen nagyon el vagy szontyolodva, egyszer csak hív valaki, és közli, hogy ma már háromszor látta a klipünket. Először el sem hittük. Elkezdtük nézni a Vivát, és láttuk, hogy tényleg így van. Már nekem is átment cikibe, hogy ennyiszer leadják. Amíg nem vagy hozzászokva, addig ez nagyon fura. Aztán ahogy a Minden állomás album második single-je, a Vidéki sanzon megjött, már nagyon egyértelmű volt. Igazából mindenkinek volt még civil polgári foglalkozása, miközben a dal meg úgy terjedt, hogy nem is játszotta a rádió. Egyedül a Viva játszotta. Hát ez meg hogy létezhet? Amikor már egyáltalán nem gondoltuk, hogy működni fog az egész. Ha az emberek akarják, hogy eljusson hozzájuk valami, akkor az terjedni fog. (A Magneoton kiadásában megjelent Minden állomás című album 2006-ban aranylemez lett és 2007ben Fonogram-díjat is kapott, a szerk.)

16

D+SZ: Szerinted mit rontanak el sokan dalszerzés közben?

SZT: Amikor valamit odatuszkolnak, ha akarja a dal, ha nem. De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem jöhet be. A művészet nem írható receptre, az egész zeneipar egy nagy próbálkozás. Az ember nehezen engedi el, amit kitalált, és jónak gondol.

Vagy működik ösztönösen, belülről vagy nem. A közönségnél tökéletesebb visszajelzés egyébként nincs egy zenekarnak. Ha mindig őszinte vagy hozzájuk, és őszintén nyomod, az érződik. A legfontosabb, hogy egy szerzőnek legyenek felismerhető stílusjegyei – remélem, nekem, nekünk vannak. Van egy dallamvilágom, és lehet, hogy régimódinak tűnök, de én a melódiákban és a zenei dramaturgiában hiszek.

D+SZ: Tudod a slágerírás receptjét?

SZT: Mit nevezünk slágernek? Azt gondolom, inkább jó, meg rossz dalok vannak. A Szomorú vasárnap például hol sláger? Mert hát miről szól az a dal: és

INTERJÚ

mégis világhírű zene. Jó dalokat kell csinálni, amelyek az embereket valamiért érdeklik.

Engem például egy szomorú dal sokkal jobban megérint, mint egy vidám. De alapvetőan ez elmondható a zenekarunk többi tagjáról is, mindnyájan szentimentálisak vagyunk.

Szerencsés együttállása a csillagoknak a mi találkozásunk: Misa szövegei, Misi (Mező Mihály, a Magna Cum Laude énekes-gitárosa, a szerk.) hangja, az én dallamaim – így alkotunk kerek egészet.

D+SZ: Milyen gyakran írsz? Vannak dalaid a fiókban?

SZT: Nem tudom eldönteni, hogy megfontolt, vagy lusta szerzőnek tartom-e magamat. Lusta azért mégsem vagyok, hiszen egyfolytában írok. Folyamatosan gitározgatok itthon is, útközben is, veszek fel magamnak a telefonomra. Amit éppen aktuálisnak érzek, előveszem és tovább gyúrom. Azt viszont nem szeretném, hogy 2020-ban akkor is lemezt csináljunk, ha nincsen mondanivalónk. A Köszönet óta most érkezik a következő lemezünk, öt év után. Mondjuk, jöttünk több dallal külön-külön, erősítjük például a gasztro vonalat…

D+SZ: Úgy tudom, hogy a Pálinka dal tulajdonképpen felkérésre készült.

SZT: A kétezres évek végén az Év Hungarikuma a pálinka volt. A Danubius Rádiónál dolgozó Buza Sanyi barátunk hívott fel, hogy kellene neki egy dal egy hungarikumos pályázathoz a Színezd újra! – mely 2007-ben a SZIN fesztiválhimnusza volt – sikerén felbuzdulva, és mi lenne, ha… Aztán közölte, hogy amúgy a pálinkáról kellene dalt írni. Többször is keresett, mi pont ezer dolgot csináltunk, többek között egy lemezt is.

Megint hívott. Jó, mondom, nekifogok. Úgysem csináltam még ilyet, írok egy igényes mulatós dalt! Ahogy megmutattam, el volt tőle ájulva. Mi meg hitetlenkedtünk, ne már. Aztán felhívott újra, elmesélte, hogy sajnos nem nyert a dal. Viszont előállt egy furcsasággal: hogy meg akarják venni a dalt. Mondtam neki, hogy mi barátságból írtuk neki, és nem szeretnénk eladni. Akkorát nézett és nagyot nőttünk a szemében amiért azt mondtuk, hogy ez bizony Magna-dal marad, így ahogy van. Az is lett.

D+SZ: Éppen most indultok egy tíznapos turnéra. Ilyenkor is tudsz írni?

SZT: Simán, hotelszobában is írtam már dalt. Az egyik dal szólóját is így írtam, délelőtt még a hotelszobában gitároztam, délután már mentem vele a stúdióba. Valójában az egész életem a zene körül forog. De mindig azt mondom, hogy csak azért nem fogok dalt írni, mert kényszer visz rá. Simán eltelik úgy két év, hogy gitározgatok, felveszek dalokat, mire azt érzem, hogy „Hű, na most van meg!”.

D+SZ: Életed főművének a dalokat vagy a zenekart tartod?

SZT: Egyik sincs a másik nélkül.

ℹ SZABÓ TIBOR

Az 1969-es születésű Szabó Tibor első gitárját 14 évesen vásárolta, a Szóljon a rock című AC/DC-koncertfilm hatására. Első zenekarát Sword néven 1987-ben alapította barátaival Kőröstarcsán, ahol 22 éves koráig élt, majd Gyulára költözött. A Mink nevű helyi együttes gitárosa és dalszerzője lett, mely már megelőlegezte, hogy az utána következő formációban övé marad az alkotói poszt. 1999-ben Mező Mihállyal, Kara Mihállyal, Milek Józseffel és Benedek Tamással alapította meg a Magna Cum Laudét. A muzsikus nyolc zenei album társszerzője, valamennyi Magna-szám zenéjét ő szerezte, köztük olyan slágerekét is, mint a Vidéki sanzon, a Pálinka dal vagy a Színezd újra. Írt dalt a Zanzibárnak, Freddie-nek, a Roy és Ádám formációnak is.

VINYL RECORD MAGNA CUM LAUDE STÚDIÓALBUMOK HANGOLJ ÁT (2003)

D+SZ: Mi a Magna Cum Laude hitvallása?

SZT: Mindig a zene volt a legfontosabb, máshogy nem megy, ez evidens a számunkra.

Mit ér a szerelem, ha nem első látásra? A zene is ilyen. ≠

MINDEN ÁLLOMÁS (2006) MAGNATOFON (2007) 999 (2009) CSAK ÜLÜNK ÉS ZENÉLÜNK (2010)

INTERJÚ: GALAMBOSI ESZTER

BELSŐ ÉGÉS (2011) KÖSZÖNET (2014) GYULAI HÚSZFELDOLGOZÓ I–II. (2019)

17

INTERJÚ

INTERJÚ

MÖRK I AZ ÉV JUNIOR KÖNNYŰZENEI ALKOTÓI

VICCESEN KOMOLYAK Aki követi a Mörk munkásságát, valószínűleg már rég feladta, hogy műfaji határok közé szorítsa a zenéjét. A négytagú formáció valóságos kaméleon, és legalább olyan komolysággal énekel a nutelláról, mint a halálról vagy a feltámadásról. És úgy tűnik, ezzel megtalálták a piaci rést: bár rétegzenét játszanak, magyar koncertjeiken tolonganak az emberek, naptárjuk pedig külföldi fellépésektől roskadozik. Ha te is beszélsz „assakaraka humbekül”, érdemes odafigyelned rájuk.

Dal+Szerző: A müpás koncertetek előtt a Facebookon emlékeztetek vissza az elmúlt öt év legmeghatározóbb pillanataira. Ha ki kéne választani a három legfontosabb mérföldkövet, mik lennének azok?

Novai Gábor (billentyű): Talán elsőre a szobakoncertek jutnak eszembe, amiket Márk szobájában tartottunk, és kis hangszereken, a hifi-cuccán és a pianínóján zenéltünk. Az ottani hangulat művészetileg és emberileg is nagyon meghatározó volt számomra, azóta is azt próbáljuk továbbvinni a többi szobakoncertre.

Zentai Márk (ének): Másodiknak valami igazán nagy dolgot emelnék ki, mondjuk az első hamburgi showcase fesztivált, a Jamie Cullum előtti koncertünket vagy a New York-i fellépésünket. A külföldi bulik valóságos láncreakciót indítottak el…

NG: Igen, New Yorkban voltak a legdurvább zenei élményeink. Nem is feltétlenül a koncertünk, de a helyi miliő, a találkozás az ottani zenészekkel nagyon meghatározó volt. Az amerikai zenei közeg a fő inspirációs forrásunk, a helyi showcase fesztivál szervezője pedig nagyon jó észrevételeket mondott.

ZM: Harmadik mérföldkő lehetne akár a Nagy-szín-pad, ami nagyot dobott az itthoni karrierünkön. Megindított valamit, ami mostanra ért be. Idén nyáron érezzük először, hogy nem kell törni magunkat a közönség figyelméért, egymást követik a koncertjeink. És idén állt össze leginkább a műsorunk is, már nem vitatkozunk a számok sorrendjén.

Szabó Dani (dob): És idén Artijus-díjat kaptunk! Nagyon örültünk neki. Az lenne a legjobb, ha szétvághatnánk öt darabra.

D+SZ: Showcase-eken vagy hagyományos fesztiválokon játszotok szívesebben?

SZD: A fesztiválokon sokkal oldottabb a hangulat, a showcase-eken a helyi szervezők hallgatják meg a koncerteket elsősorban.

Szeifert Bálint (basszusgitár): Míg egy hagyományos koncerten az élményért jön a közönség, egy showcase-en a terméket keresik a szakemberek. Egy kirakatban vagy, az első benyomás és az eladhatóság a legfontosabb. Nem komfortos dolog, viszont nagyon hasznos, megedződik tőle a zenekar. De inkább feladatnak fogható fel, míg egy rendes koncert élmény nekünk is, a közönségnek is.

D+SZ: Új lemezetek, a The Death and Resurrection of Mörk (öt és hat számos páros EP-k, a szerk.) elég merész témát dolgoz fel: milyen a fogadtatása?

ZM: Alapvetően nehéz digitálisan megjelenő lemezzel erős reakciót kiváltani. Mi inkább élőben ütünk, úgy jobban átjön, hogy milyen is a Mörk. Úgy érzem, ez az anyag

fokozatosan érik be, viszont nagyon jól tükrözi a zenekart. Külön kiemelném a producerét, Jim Macrae-t – hatalmas élmény volt külföldi hangmérnökkel dolgozni. Emellett gyártottunk vinylt is, ami szerintem nagyon jól sikerült. Az aranyszínű Mörk-logót ketten festettük Danival, a borító grafikai részét együtt terveztük Szász Veronika Venivel, a zenekari fotót a belső borítóra Báthori Gábor „Jim” aka Sinco képe alapján Vörös Áron dizájnolta ilyen szép pszichedelikusra. A The Death of Mörk borítója és lemeze fekete, a The Resurrection of Mörk pedig fehér, márványozott.

SZD: Én úgy érzem, hogy a Death talán jobban befutott, a Resurrection még feldolgozás alatt van, kevésbé ismerik. Kell még egy kis idő, hogy beérjen, hogy megismerjék és megértsék az emberek, milyen is a Mörk, mitől sokszínű ez a lemez.

D+SZ: Hogyan jött a vallásos téma?

NG: Alapvetően érdeklődve, de szarkasztikusan közelítünk az ezoterikus, vallási témákhoz. Ez leginkább abból fakad, ahogy gondolkodunk: egyszerre vesszük viccre és komolyra a dolgokat. De ez talán csak a Resurrection nyitó dalánál, az I am Mörknél jön ki igazán. Vannak pszichológiai megközelítésű, melankolikusabb, és fesztelen, bulizós dalaink is. Az első lemez, a 2016-os You Are Free To Choose egy nagy hullámvasút, az új albumnál 19

INTERJÚ

Nem is zenekarként, inkább alkotói közösségként tekintek sokszor magunkra

„ már a koncepció része volt, hogy két részletben adjuk ki az anyagot. Ez a két különböző tematika az egész Mörköt megerősítette: megmutattuk, hogy van egy olyan oldal is, mint az első EP, és egy olyan is, mint a második.

SZB: Ami a vallást illeti, nem volt célunk a gúnyolódás, egyszerűen jó formai lehetőséget ad a téma. Igazából nem is egy konkrét vallásról van szó.

NG: Szerintem az új lemez egy kézikönyv a Mörkhöz. Nagyon intuitívan működünk, nem is zenekarként, inkább alkotói közösségként tekintek sokszor magunkra. Ez egy terápia is egyben, ahol mindenki kiélheti az éppen aktuális gondolatait, majd összegyúrhatjuk őket. Ezt a diverzitást egyébként kritikaként és pozitív visszajelzésként is hallottuk már.

D+SZ: Közel állnak hozzátok az összművészeti megoldások. Milyen terveitek vannak még, terveztek kooperációt más alkotókkal?

ZM: Nagy előrelépés volt, hogy az A38 Hajó-s lemezbemutatónkon és a müpás koncerten saját vizuált készíthettünk: ezt szeretnénk elvinni még izgalmasabb irányokba. Évek óta tervezek olyan vizuális megoldást, ami egyszerre van jelen díszletként és vetítési felületként. Eleinte voltak táncos kooperációink is, és az is felmerült, hogy együttműködjünk improvizációs színházzal.

NG: És improvizációs workshopokat is tartottunk.

D+SZ: Ti is foglalkoztok más művészeti ággal?

ZM: Olykor fotózgatok és festek, ez a két szenvedély néha fellángol, néha meg teljesen elfelejtem. De ezek csak kiegészítésként vagy terápiás jelleggel vannak jelen az életemben. És nagyon szívesen kipróbálnám magam színészként, valami elborult művészfilmben.

NG: Én szeretek kipróbálni különböző táncstílusokat. Azt vettem észre, hogy ha angol irodalmat olvasok vagy táncórára megyek, máshogy tekintek a zenére. És ez kihat az alkotásra is, rögtön más mindsettel állok neki zenét szerezni. Szerintem mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia egy ellentétes művészeti ágat, mint amivel foglalkozik a mindennapokban.

20

D+SZ: Márk, nemrégiben szerepeltél a Dalfutárban, ahol úgy kellett zenét írnod, hogy nem tudtál se a szövegíróról, se a producerről, se az énekesről. Milyen élmény volt?

ZM: Az alkotói folyamatot talán jobban is élveztem, mint a végeredményt.

Nagy kihívás volt ez a feladat, nem írtam még másnak számot korábban. Az, hogy szétszedjük a dalírás folyamatát részekre, egy klasszikus gondolkodásmódot tükröz, ami a gyakorlatban nem működik túl jól szerintem. Mindenesetre tök jól be lehet vele mutatni a közönségnek, hogy milyen fázisokon megy keresztül egy szám a könnyűzenében.

D+SZ: A Mörkben ezek szerint teljesen máshogy zajlik az alkotói folyamat?

ZM: Nagyon! Két opció van: általában valamelyikünk hoz egy alapötletet, amit együtt összerakunk, finomítgatunk, mindenki hozzátesz valamit. A másik verzió, hogy egyikünk lényegében megír egy új dalt. Olyan nincs, hogy így elkülönítjük egymástól a feladatokat. A szólókarrierem alatt tapasztaltam hasonlót, de már akkor is furcsálltam ezt, szerintem nem működik jól. Akkor erős egy szám, ha a dallam és a szöveg lényegében egyszerre születik. Ha

INTERJÚ

szétszedjük, mechanikus lesz. Maximum úgy tudom elképzelni, hogy ha a két alkotó ember szorosan együtt dolgozik és megvan köztük a kémia.

SZB: Ha termékeket gyártanak, és az egyetlen cél a bevétel, tehát az, hogy sokat játssza a rádió az adott dalt, akkor nincs jelentősége annak, hogy például érzelmileg hiteles lesz-e a szám. Ez egy feladat, amit egy nagy rutinnal rendelkező szakember megold és kész. Ha viszont valaki olyan zenét csinál, ami tényleg szívügye, akkor nagyon fontos az érzelmi kapcsolat az alkotók között. Én nem is szeretnék Márkon kívül mással dalszövegeket alkotni, mert vele bízunk egymásban, vele tudom, hogy jó lesz a vége.

Presseréknél is azért működött, mert az LGT tagjai között erős kapcsolat volt, Adamis Anna és később Sztevanovity Dusán gyakorlatilag zenekari tagok voltak.

D+SZ: Írtatok valaha másnak dalt?

ZM: Nem, ez volt az első alkalom. De most, hogy belegondolok, egy filmzenét mondjuk nagyon el tudnék képzelni a Mörkhöz.

D+SZ: Milyen film lenne?

SZD: Szürrealista thriller.

SZB: Vagy bármelyik Tarantino-film. Ő amúgy is szereti a funk zenét, és beleférnének a darkos dolgok és a poénok is. A Going Underre már többen mondták, hogy olyan, mintha egy Tarantino-filmhez vagy a James Bondhoz készült volna.

D+SZ: Jövőbeni tervek?

SZD: Megyünk showcase fesztiválokra Izlandra és Németországba, emellett jamelünk, dalokat írunk. Több külföldi tervünk is van. A Mörk szubkulturális zene, itthon hamarosan elérjük a határokat. Mindenképpen szeretnénk nyugat felé orientálódni.

NG: Jó lenne egy olyan miliőben, olyan zenészek között játszani, mint amibe New Yorkban csöppentünk. Dani még két hónappal később is azzal álmodott. A német közönség is nagyon jól reagált a zenénkre, ott egy nagyobb réteg kedveli ezt a műfajt. Sőt! Ők akkor is meghallgatják az előzenekart, ha nem ismerik, a halkabb részeken pedig csitítgatják egymást.

D+SZ: Gyakran hallani, hogy az angol nyelven éneklő zenekarok nehezebben boldogulnak itthon. Ti nem érzitek ezt a hátrányt? Egyáltalán, mi lehet ennek az oka?

SZB: Egyrészt, sokan nem értik a szöveget, másrészt bizonyos zenei sémák forognak most már jó ideje itthon. A Mörk sok szempontból kilóg a keretből.

ZM: Én pont emiatt nyitott vagyok arra, hogy magyarul is írjunk szöveget. Mindig próbáljuk a maximumot belefogalmazni a dalszövegeinkbe, és sajnálom, ha nem megy egyből át az üzenet. A nyelvnek pont az univerzalitás az előnye, hogy mindenki megérti.

Ez angolul biztosan nehezebb.

SZD: És itthon mások a zenehallgatási szokások is. Mi 90%-ban úgy hallgatunk zenét, hogy nagyon odafigyelünk rá, de egy csomó haverom laptophangszórón teszi be a lemezt főzés közben. Ők csak félfüllel vannak jelen, nem mélyednek el igazán a dalokban. Szerintem így nagyon nehéz megérteni egy olyan zenét, ami kicsit is kilóg a megszokottak sorából.

ZM: Én nagyon szeretem az albumformátumot. Úgy fogom fel, mint egy filmet: az első számtól az utolsóig végighallgatom, figyelek rá, nem állítom meg. Be tud szippantani, megvan a ritmusa, a dramaturgiája. Ilyen szempontból retro arc vagyok, ezt a hallgatási minőséget szeretem. ≠ INTERJÚ: TAKÁCS DALMA, FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ)

ℹ MÖRK

A Zentai Márk, Novai Gábor, Szeifert „Jason” Bálint és Szabó Dániel Ferenc alkotta Mörk évek óta jelen van a magyar pop palettán, újabban jelentős nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhet. Mindannyian jazztanszakot végzett muzsikusok, zenei világukra mégsem az iskolázottság a jellemző.

Egyediségük, határtalan, szárnyaló fantáziájuk „Psychedelic Soul” stílusú zenéjük mellett klipjeikben is teret kap. Ilyen volt a 2015-ös figyelemre méltó Came for Nothing telefonos „lakásvideójuk” vagy a későbbi, immár ritka professzionális 2018-as Doubt című számra készült filmjük is. Azóta jelentős utat jártak be a Nagy-színpadtól, lengyel -és németországi turnékig, 2019-ben az Artisjus díjjal is elismerte tevékenységüket az Év junior könnyűzenei alkotója kategóriában.

VINYL RECORD ALBUMOK YOU ARE FREE TO CHOOSE (2016) THE DEATH OF MÖRK (2018) THE RESURRECTION OF MÖRK (2019)

22

ZENEIPAR

SZEMÉLYRE SZABOTT VIDEÓÜZENETEK SZTÁROKTÓL

BOLDOG SZÜLINAPOT, TESÓ – KÉTEZERÖTSZÁZ LESZ Újfajta jövedelmi lehetőséget kínálnak a sztároknak és többé vagy kevésbé híres embereknek azok az appok, amelyek segítségével a rajongók személyre szóló videóüzenetet rendelhetnek kedvencüktől – születésnapi üzenetet, esküvői jókívánságokat, vagy akár leánykérést.

A leghíresebb ilyen a Cameo, ahol már 18 ezer híresség található meg, akik 5 és 2500 dollár (1500 és 750 ezer forint) közöti összegért készítik el a videót. Egy-egy videó árát a híresség határozza meg, és ő kapja a pénz 75%-át.

A Cameón már kb. 18 ezer híresség található meg, köztük – e sorok írásakor – 1352 zenész (pontosabban zenész is, mert sokan több kategóriában is szerepelnek). Snoop Dogg (aki befektető is a startupban), Ice T, Lance Bass, Tommy Lee, Ne-Yo, Sisqo, Mike Portnoy, Dee Snider, Flavor Flav, Ariel Pink és sokan mások. Műfajok szerint is lehet köztük keresni; többségük a singer-songwriter kategóriát jelölte meg, sok még a rapper, de az indie-től a metalig legalább néhány tucat zenész minden kategóriában található. A zenészeknél népesebb kategória a színészeké, sportolóké és youtubereké. Ugyanakkor a megrendelők körében a zenészek és a komikusok a számarányuknál keresettebbek.

A cég növekedésével kapcsolatos legújabb hír, hogy egy 50 millió dolláros befektetési kör után megszerezték a TikTok korábbi globális marketingigazgatóját.

A Fast Company hosszú cikket szentelt annak, hogyan tervezi a startup „15 perces hírnevét” hosszú távon fenntartható fejlődéssé konvertálni. Az egyik céljuk az Egyesült Államokon kívüli hírességek megszerzése, mert bár a Cameo székhelye az USA, és az elérhető hírességek 95%-a itt él, a felkérések 30%-a viszont az országon kívülről érkezik. A cikk szerint a sztárok leigazolásával foglalkozó egyik cégalapító szerint nemcsak az új jövedelmi forrás az, ami megfogja a megkörnyékezett hírességeket, hanem az is sokat nyom a latban, amikor látják, milyen lelkesen reagálnak a rajongók a személyre szabott üzenetekre.

(Egyébként lehet jelentkezni is náluk az elérhetőségek és a követők számának megadásával.)

Egy másik terv az, hogy brandek számára is elérhetővé teszik a szolgáltatást. Egy marketingszakértő szerint komoly fegyvertény lehet, hogy néhány kattintással megszerezhet magának egy cég egy hírességet, míg korábban ehhez meetingek és telefonálgatások hosszú sora kellett. Valamint azon is gondolkodik a Camoe, hogy hogyan lehet a személyre szóló videókból „tartalombizniszt”, a megrendelőkből pedig közösséget kialakítani. (A videók jogtulajdonosa egyébként a készítő és a Cameo, nem a megrendelő vagy a címzett.) Hiszen az üzleti modell nagy előnye, hogy nem hirdetésekre, hanem valós tranzakciókra épül – ugyanakkor persze ez okozza a nehézséget, illetve az is, hogy egy egyszeri vásárlót hogyan vegyenek rá a visszatérésre. ≠ RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: ISTOCK

kapcsolódó hír A Google egy Fundo nevű projekttel kísérletezik, ami egyelőre még csak béta verzióban létezik. Ez a youtuberek, influencerek – és persze akár zenészek – számára kínálna új bevételi lehetőséget a meet’n’greet találkozók virtuális verziójával. Egy YouTube-sztár például 40 dollárért (12 ezer forintért) kínált „virtuális fotózkodást”, aminek eredménye három közös fotó – vagyis screenshot – volt.

23

VÁLASZTÁS

elnök

könnyűzenei szerzői véleményező bizottság – szvb

műfaji bessorolási bizottság vezetőség 10 TAG

átdolgozási bizottság

komolyzenei szerzői véleményező bizottság – szvb

küldöttgyűlés felügyelő bizottság 6 TAG ŐKET VÁLASZTJUK MOST

33 TAG ŐKET VÁLASZTJUK MOST

választás

MINDEN EGYESÜLETI TAG

24

zeneműkiadói konzultációs testület

VÁLASZTÁS

VÁ LASZTÁS 2019

AZ ARTISJUS VÁLASZT Idén év végén az egyesület tagjai megválasztják az Artisjus legfőbb döntéshozóit a szerzőkből, jogutódokból és zeneműkiadókból álló teljes tagságból. A rendes Artisjus-választások történetében most először elektronikusan, a Szerzői Információs Rendszerben is lehet szavazni. Az online ügyintézéshez nem regisztrált szerzők a budapesti ügyfélszolgálaton adhatják le voksaikat.

Az újonnan megválasztott tisztségviselők 2023-ig töltenek majd be meghatározó szerepet az egyesület működésében. A lényegi döntéseket ugyanis az egyesületi tagok által választott szerzői testületeknek – tehát a most megválasztásra kerülő Küldöttgyűlésnek és Felügyelő Bizottságnak – kell meghozniuk. Ezek a szervek alkotják meg például a legfontosabb szabályzatokat, döntenek a költségvetés elfogadásáról, és ellenőrzik a tagság részéről az egyesület működését. Munkájuk igen sokakat érint: több mint húszezren adtak megbízást az Artisjusnak arra, hogy beszedje jogdíjaikat és az elhangzási adatok alapos feldolgozása után ki is fizesse nekik. Ezt a feladatot nem maguk a szerzők, hanem a munkaszervezet látja el a szerzői testületek által kialakított szabályok mentén. A testületek tagjai nem havi fizetésért végzik munkájukat, hanem ülésenként költségtérítés jár nekik.

A DÖNTÉSHOZÁS MENETE A döntéshozatal folyamatát a jogdíjak elosztásáról és kifizetéséről szóló Felosztási Szabályzat alakításán keresztül mutatjuk be: 1. A Vezetőség megvizsgálja a felosztásra vonatkozó változtatási javaslatokat 2. A munkaszervezet személyes adatoktól mentes modelleket készít annak szemléltetésére, hogy a tervezett változtatás milyen gyakorlati hatásokkal bírna 3. A Vezetőség a Küldöttgyűlés elé terjeszti véglegesített javaslatát 4. A Küldöttgyűlés tárgyal, majd dönt a javaslat elfogadásáról 5. Az új / módosított felosztási szabályzatot a munkaszervezet lefordítja projektekre, új munkafolyamatokra. Érdemes élni az online választás lehetőségével: saját SZIRfelületére belépve egyesületi tagjaink könnyen, kényelmesen tudnak jelölteket állítani, majd a végleges jelöltlista tagjaira szavazatot leadni. A jelölés nyilvános, azonban mind a papír alapú, mindaz elektronikus szavazás a jelöltekre titkos és anonim – sem az Artisjus munkaszervezete, sem más nem kap arról információt, hogy egy tag kire adta le voksát.

AZ ELEKTRONIKUS VÁLASZTÁS MENETE 0 REGISZTRÁCIÓ A SZERZŐI INFORMÁCIÓS RENDSZERBE

Elektronikusan (online) értelemszerűen csak azok tudnak majd szavazni, akik a jelölési időszakig regisztrálnak a rendszerbe. Ezt személyesen a fővárosi vagy vidéki irodánkban intézhetik el.

1 JELÖLÉS A SZIR-BEN

• Saját tagsági osztályából bárkit jelölhet (beleértve saját magát) a Felügyelő Bizottságba és a Küldöttgyűlésbe is. A neveket a legördülő listából választhatja ki, és legfeljebb annyi személyt jelölhet, ahány főt az adott tagsági osztályból az adott testületbe választani kell.

• Azok a jelöltek, akik a tagsági osztályuk legalább 15 százalékának támogatását elnyerik, felkerülnek a végleges jelöltlistára.

• Az a jelölt kerül fel a végleges jelöltlistára, aki a jelölést elfogadja, azaz megválasztása esetén a tisztséget be is fogja tölteni.

• A „Beküldés” gombbal leadta jelölését. Több jelölésre ezután már nincs lehetőség.

2 SZAVAZÁS A SZIR-BEN

• Saját online fiókjába belépve megtekintheti a végleges jelöltlistát.

• A listából választható ki, hogy kire szeretne voksolni.

• A leadott szavazat titkos és anonim.

• Akkor érvényes a szavazat, ha pont ugyanannyi jelöltre ad le szavazatot, ahány főt az adott tagi osztályból választani kell.

A 2019. évi rendes Artisjus tisztújításról az egyesületi tagság november első hetéig részletes tájékoztatást fog kapni. ≠ –AJM–

25

VÁLASZTÁS

NAPTÁR VÁLASZTÁSI ESEMÉNY

BŐVEBBEN

KI?

ELŐZETES JELÖLÉSEK

A civil szervezetek jelölteket ajánlanak, a Veze- Vezetőség tőség ezt megvizsgálva összeállítja az előzetes jelöltlistát.

JELÖLTEK ÁLLÍTÁSA

A választás a jelöléssel kezdődik: bármely Artisjus-tag dal­­szerzők, zene- 2019. november 25-29. tag állíthat jelöltet saját osztályából (pl. kön�- szerzők, irodalmi szerzők, zenyűzenei szerző csak könnyűzenei szerzőt neműkiadók kép­viselői jelölhet). Csak az érvényes jelöltekre lehet majd a decemberi választáson szavazni.

JELÖLTEK LISTÁJÁNAK KÖZZÉTÉ- A választáson érvényes jelöltek azok lesznek, Artisjus munkaszervezete TELE AZ ARTISJUS.HU OLDALON ÉS akiket a saját tagi osztályuk15%-a támogat a jeA SZIR-BEN lölésben, és elfogadják a jelölést. Ők felkerülnek a végleges jelöltlistára a korábbi előzetes jelöltek mellé. Szavazni a végleges jelöltlistán szereplő személyekre lehet.

MIKOR? 2019. október 14-ig

2019. december 7.

SZAVAZÁS

A végleges jelöltlistában szereplőkre ad- Artisjus-tag dalszerzők, zene- 2019. december 9-11. hatják le az Artisjus tagjai a voksaikat. szerzők, irodalmi szerzők, zeA szavazás tagsági osztályonként történik. neműkiadók képviselői

VÉGEREDMÉNY KIHIRDETÉSE

Ha nincs sehol szavazategyenlőség, a szavazás Artisjus munkaszervezet után 3 nappal lesz nyilvános az eredmény. Az eredmény megtekinthető lesz a SZIR-ben, az artisjus.hu és a dalszerzo.hu oldalakon. (Szavazategyenlőség esetén egy napos pótszavazást tartunk és utána lesz az eredmény nyilvános.)

ÚJ KÜLDÖTTGYŰLÉS ALAKULÓ GYŰLÉSE

GYIK

MI A KÜLDÖTTGYŰLÉS? Az Artisjus legfőbb döntéshozó szerve. Feladatai közé tartozik a jogdíjak felosztását és kifizetését szabályozó felosztási szabályzat, a szociális, kulturális és szakmai támogatásokról szóló támogatási politika elfogadása, módosítása, az üzleti terv és az éves számviteli beszámoló elfogadása, a Vezetőség megválasztása. 33 tagból áll = 12 komolyzeneszerző + 12 könnyűzenei szerző + 5 irodalmi szerző + 4 zeneműkiadó MI A FELÜGYELŐ BIZOTTSÁG? Az Artisjus belső ellenőrző szerve. Feladata -többek közöttmegvizsgálni az üzleti tervet és az éves számviteli beszámolót, az Alapszabály és az egyesületi határozatok betartásának felügyelete. 6 tagból áll = 2 komolyzeneszerző + 2 könnyűzenei szerző + 1 irodalmi szerző + 1 zeneműkiadó

MEGHATALMAZÁSSAL IS ADHATOK LE SZAVAZATOT VAGY JELÖLÉST? Elektronikus szavazás esetén nem, személyes szavazás esetében igen. Csak egyetlen másik Artisjus egyesületi tagnak adható megbízás, azonos tagi osztályból.

26

Küldöttgyűlés

2019. december 14. (pótszavazás esetén: 2019. december 16.)

2020. január

KIK KÖZÜL LEHET VÁLASZTANI? Az Artisjus szakmai civil szervezetektől kapott ajánlások alapján állítja össze az előzetes jelöltek listáját és a jelölési időszakban bármely tag is javasolhat jelölteket. A jelöltek végleges listája előreláthatólag december 7-től lesz nyilvános.

KI VÁLASZTHAT? Azok a szerzők, jogutódok, zeneműkiadók, akik egyesületi tagjai az Artisjusnak. Fontos, hogy az Artisjusnál regisztrált szerző nem válik automatikusan taggá is. A leendő tag felvételéről mindig a Vezetőség dönt, írásbeli tagfelvételi kérelem alapján.

Tagjaink listái honlapunkon elérhetőek (artisjus.hu/egyesulet/ tagsag – Egyesületi tagok).

ELEKTRONIKUSAN KI JELÖLHET ÉS SZAVAZHAT? Minden olyan egyesületi tag, aki regisztrált a SZIR-be.

IDÉN MÁR CSAK ONLINE LEHET SZAVAZNI? Nem. Jelölések és szavazatok is leadhatók lesznek az Artisjus budapesti irodaházában a jelölési és a választási időszak napjain, ügyfélfogadási időben. ≠

INTERJÚ

DOBOS DÁNIEL | AZ ÉV JUNIOR KOMOLYZENEI ALKOTÓJA

MINDEN EGY IRÁNYBA MUTAT Az idei évben egy olyan fiatal szerzőt díjaztunk, aki művével megnyerte az első Bartók Világversenyt, némi napfényt hozva szerzőjére és a magyar zenei alkotóművészet ifjú művelőire. A versenykiírásnak megfelelően a rövid zongoradarab címe Drumul Dracului – magyarul Az ördög útja –, zenei anyaga egy moldvai táncdallamra épül. A díjazott a Zeneakadémia mesterszakos hallgatója, a kispesti Alsófokú Művészeti Iskola tanára és már több zeneszerző verseny díjazottja.

Dak+Szerző: Mikor zenét kezdtél szerezni gyerekkorodban, kvázi játékként fogtad fel?

Dobos Dániel: Igen, persze.

D+SZ: Ez a játékélményt meg lehet őrizni, hogy újra átéld felnőtt fejjel?

DD: Bizonyos szempontból igen, és törekszem is erre, mert ha csak arra gondolok, hogy ez egy zenei anyag, ezt kezelni kell, dolgozni kell, arra egy idő után ráunok, nagyobb munkaként csapódik le a fejemben, de ha megpróbálom megkeresni a savaborsát, ahogy mondod, játékként fogom fel, az sokat szokott segíteni. Leginkább a komponálási folyamat eleje tűnik játéknak, amikor még próbálgatom, mi hol van, illetve amikor már majdnem a legvégén tartok, amikor kipróbálom, hogy nagyon apró változtatások hogyan tudnak működni. De magában az egész munkafolyamatban nem nagyon van erre lehetőség, mert sok figyelmet igényel.

D+SZ: Ugorjunk vissza az elejére, hogy is kezdődött ez nálad.

DD: Hétéves koromban kezdtem el zenével foglalkozni, a debreceni Simonffy Emil Zeneiskolában, egyrészt szülői bíztatásra, másrészt mivel édesapám zenész, azt tette kötelezővé, hogy általános iskola végéig járjuk ki a zeneiskolát.

D+SZ: Hányan vagytok testvérek?

DD: Hatan, én vagyok a harmadik gyerek. Visszatérve, apukám azért mondta ezt, ha mégis zenével akarunk foglalkozni – dönthettünk természetesen máshogy is -, legyen meg az a biztonság és tudás, amit nyolc év alatt fel lehet szedni, ne hátrányból induljunk a többiekhez képest. A másik két nővérem fafúvós hangszerrel kezdte, az egyik fuvolával, a másik oboával. Apukám mindenáron a billentyűs hangszereket akarta erőltetni, ők a fúvós hangszereket akarták, és úgy volt, hogy fagottra kerülök.

Igen ám, csakhogy a nővéreimnek tanszaki koncertjük volt, ahol egy csellista játszott, és nekem annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, csellózni fogok. Bementem a tanár nénihez a zeneiskolába pöttöm 6-7 éves gyerekként és közöltem, hogy én csellóra akarok menni, de fagottra vettek fel – és felvettek! Aztán év elején jött az ütközés,

hogy mi az igazság, merthogy mind a kettőre be voltam iratkozva, és a tanárok összevesztek. Annyira, hogy az igazgatót kellett hívni, hogy tegyen rendet. Az igazgató Fekete Feri bácsi azt mondta, Danikám, döntsd el akkor te, csellózni vagy fagottozni szeretnél, mire én azt mondtam: csellózni szeretnék. Úgyhogy én vagyok az egyetlen a családban, aki vonós hangszerekkel foglalkozik.

D+SZ: Családi perpatvar nem lett belőle?

DD: Nem, abból, hogy nem akartam gyakorolni, néha igen, de egyébként nem.

Fél év után abba akartam hagyni, mert csak pengettünk az első félévben és nagyon untam, azt akartam csináljunk már valamit. De aztán amikor azt mondta édesanyám nem, az egy évet végig kell csinálni, mert nem hagyjuk félbe a dolgokat, második félévtől már vonóztunk is és akkor már tetszett. Így indult a zenei pálya, ki is tartott maga csellózás, hét évet lehúztam a zeneiskolában, de már az utolsó 1-2 évben elkezdett érdekelni a zeneszerzés is. Végül abba az irányba mentem tovább. Először a filmzenevilág fogott meg. Egy gyerek számára nyilván egy teljesen természetes választás.

29

INTERJÚ

D+SZ: Kik voltak a hőseid?

DD: James Horner nagy kedvenc volt, John Williams, Hans Zimmer, tehát a nagyok.

Már akkor is nagyon kedveltem Eric Whitacre-t, ő egy határmezsgyén mozgó alak.

A lejegyzés nagyon szép szó, de én másfél évig nem jegyeztem le semmit. Mindent fejben írtam meg zongora mellett és meg is tanultam közben. Másfél év után elnéztem – az akkor még éppen engem nem tanító – Szigeti Mátéhoz, aki azt mondta, hogy jó lenne ezeket lejegyezni, mert akkor ő is többet tudna róluk mondani. Így indult. Aztán szépen lassan fejlődött a dolog. A szakközépiskola első két évében nála voltam, vele nagyon jól meg lehetett tanulni a technikát és tényeket is, hogy milyen a hangszer, mik a lehetőségei, de közben sosem szólt bele, hogy mi a zenei nyelved. Az volt a szavajárása, hogy le lehet írni azt az E-dúr skálát, csak akkor legyen benne valami különlegesség, mert 100-ból 99 így írná le. Merjünk egyediek lenni. Utána elment Angliába doktorizni.

Helyére érkezett két évig Barabás Árpád. Ő a klasszikus alapokat helyezte előre, viszont abból a szempontból szabadabb felfogású volt, hogy megengedett bizonyos zenei , mondjuk jazz és klasszikus vagy pop és klasszikus crossovereket. Tőle mégis inkább a tudatosságot lehetett megtanulni, hogy minden hangnak legyen meg valahol a helye, ne csak mint papíron zene, hanem a közönség felé is működjön. Így vágtam neki a Zeneakadémiának. Az első három évben Fekete Gyulánál egy kísérletező műhely volt: mindenről, ami érdekelt, írtam egy darabot, próbálkoztam. A maradék kettő évben Bella Máténál jött be a népzene. Úgy érzem, ott alakult ki az, amit most csinálok.

D+SZ: Egy huszonéves zeneszerző akaratlanul is egy megváltozott zenefogyasztói szokásokba nő bele. Tradíció, élményadás és 2019: mindez a te szemszögedből hogy látszódik?

DD: Már tíz évvel ezelőtti kamaszkoromhoz képest is sokkal több virtuális felület keletkezett. Az előnyeiről rengeteget beszélünk, de van hátulütője is: válogathatunk, bekapcsoljuk a Spotify-t, megkeressük a kedvenc előadónkat és nem kell elmenni sehova meghallgatni a Chopin-balladákat, mert megtehetem. Hol vagyunk például attól, amikor Bach sok kilométert azért lesétált, hogy Buxtehudének a játékát meghallgassa?

– nagyon nagy a különbség. Bár ezek a platformok nagyon sokat fejlődtek, okoztak jót is, rosszat is, a közönségnél kezd visszajönni az igény az élő komolyzenére és ezt egyre több embertől hallom, hogy ez ad nekik igazi élményt. Másrészt nagyon hozzá lettünk szoktatva ahhoz, hogy tökéletes minőségben hallgassunk felvételeket, aztán elmegyünk egy koncertre, ahol nem tökéletes minden. Mégis úgy látom, hogy az emberek egyre inkább arra figyelnek, hogy ne a tökéletest hallják, hanem valami élményben részesüljenek. Ezt én is próbálom valamennyire a zenémben képviselni, akár úgy, hogy – nem hibákat komponálok a darabba – nem feltétlenül mindig mindennel fogaskerékként illeszkedő zenét próbálok írni, hanem valami olyasmit, ami emberi.

D+SZ: Viszont ehhez elég jó interakcióra van szükség az interpretáló és a zeneszerző között.

DD: Ez szükséges hozzá: például Bartók műveit azok tudták jól eljátszani, akik konzultáltak vele az elején, hiszen kellett idő, hogy azt a bartókos ízt megtalálják az előadók, ráérezzenek, hogy ez mit jelent. Úgy gondolom, hogy egy szerzőnek azon kívül, hogy megírja a darabját, a kotta csak ötven százalék, a másik ötven arról szól, hogy az előadóval, aki eljátssza a darabot, találkozik, beszél, pontosít, az ő elképzelését is figyelembe veszi. E nélkül ez ma már nem nagyon működik, nem elefántcsont-toronyban élünk, hogy legyártjuk a tökéletes műveket és ők mindent úgy megcsinálnak, ahogy mi gondoljuk. Szerintem ez akár társszerzőséget is feltételezhet, ha olyan a darab. Fontos ma, 30

Mindenről, ami érdekelt, írtam egy darabot, próbálkoztam

„

hogy tudjunk kommunikálni, pedig pont ez a nagy zenei túltermelés sokszor nem enged lehetőséget, mert adott mondjuk három próba, főpróba és koncert. Nagyon pontos instrukciókat kell adni, az előadóval jól kell tudni kommunikálni, mert az előadás a minősége múlik rajta.

D+SZ: Az is tanulási folyamat, hogy egyáltalán el tudd mondani azt, hogy mit szeretnél.

DD: Nyáron karvezetés kurzuson voltam Ordasi Péternél és Rozgonyi Évánál Szegeden, és ugyan csak passzív hallgatóként voltam jelen, de nagyon-nagyon tanulságos volt végignézni ezt az egy hetet, hogyan dolgoznak, mert sokszor előadó fejjel is kell gondolkodni, mert nekem hiába valami egyértelmű, mert 2-3 hónapja azzal a darabbal kelek és fekszem, míg ők most találkoznak vele először, nem várhatom el, hogy a művet ugyanúgy ismerjék.

Fontosnak tartom, hogy rá kell tudni úgy is nézni arra a zenére, hogy nem zeneszerzőként, hanem az adott hangszeresként, egy vezénylőként, hogy hogyan lehet koordinálni. Zeneszerzőként hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni az instrukciókat és akkor az előadó meg nem érti, mit akarunk. Pontos, rövid szavakkal nagyon sokszor jól lehet ezt definiálni. Egy rövid példát hagy

INTERJÚ

mondjak: Kamp Salamon tanár úrral régóta ismerjük egymást, jártam is hozzá órára és egyszer megkérdeztük tőle, hogy tanár úr a kórusnak Bach-műveken keresztül mindig teológiát, szimbolikákat magyaráz, miért nem mondja azt, hogy itt rövidebb hangokat szeretnék, itt legyen legato vagy így mondjuk a szöveget… Azt mondta a tanár úr, hogy anno így kezdte 20-30 éve, de nem működött, mert egyrészt az előadók zokon vették, nekik ne mondják meg hogyan kell énekelni, másrészt nem figyeltek annyira oda rá, merthogy csak száraz technika. Ezek után inkább olyasfajta szimbolikákat, technikákat próbált elmagyarázni, hogy a zene miért olyan, amilyen. Ez viszont működött. Lemondott arról, hogy a technikát mondja, mert onnantól kezdve, ha a zenei tartalmat érti az előadó, meg tudja csinálni, ami szükséges. Érdekes vélemény volt a részéről, de nagyon jól működik. Bárhova elmegy, lehet tudni, hogy ő vezényel, mert úgy át tudja adni, hogy mi van a zenében.

D+SZ: És akkor itt ugrunk vissza arra, hogy hogyan építhet egy huszonéves zeneszerző karriert, egy életpályát, úgy, hogy aktuális tudjon maradni a jelennel. Ennek egy fokozata az, hogy Junior Artisjus-díjas lettél, hiszen a szakma odafigyel rád.

DD: Ma egy zeneszerzőnek nehéz dolga van, a fiataloknak főleg, mert egyrészt sokan vagyunk, látom az egyetemen, hogy alattunk is vannak legalább öten-hatan és mi is öt-hat fős évfolyam voltunk. Ez rengeteg. Bocsánat, de nem biztos, hogy szükség van ennyi zeneszerzőre. Nyilván mindenki megtalálja a maga affinitásának megfelelő munkát, mondjuk színházban köt ki mint korrepetítor.

D+SZ: Az, hogy tavaly megnyerted a Bartók Világversenyt, hozott megrendeléseket?

DD: Igazából egy lavinát indított meg és elég rendesen neki kellett gyürkőzzek a daraboknak, és még most is van. Idén is, vagy ebben a pár hónapban is van olyan munkám, ami a Bartók-verseny kapcsán kerekedett ki.

D+SZ: Volt már, amire nemet kellett mondanod?

DD: Igen, előfurdult már, többnyire azért, mert voltak olyan munkák, amik elsőbbséget élveztek. Általában az első kérdéseim között szokott lenni, hogy mi a határidő. Az egyik tanárom mondta mindig ezt: a zeneszerzőnek két fontos múzsája van, a fizetség és a határidő. Ez egy kicsit nomád életmód, nem látjuk előre, mi fog jönni, viszont ha bekerül az ember egy szakközépiskolába vagy egyetemre, akkor talán már jobban látja, hogy milyen feladatkörei vannak, esetleg mi az, amiben zeneszerzőként részt kell vennie. Ebben az évben ha minden jól megy, elvégzem a tanári szakot az egyetemen és utána, ha a Jóisten is megsegít, doktorira szeretnék menni. Aztán meglátom, hogy hol találok állást: ha lesz szakközépiskolában üresedés, annak örülnék, szívesen tanítanék zeneszerzést, de ha nem, akkor a jelenlegi állásommal meg vagyok elégedve.

D+SZ: Egyházi műveket tervezel még írni?

DD: Igen, nekem ez is egy szívügyem, több szempontból is fontos. Elsődlegesen az, hogy én is gyakorlom a vallásomat. Ezen kívül a neveltetésből is hoztam ezt az egészet, illetve a népzenének is jelentős része a vallásos zene, tehát munkáimat valamilyen módon mindig áthatja a keresztény kultúrkör. Úgyhogy minden egy irányba mutat.

ℹ DOBOS DÁNIEL

Dobos Dániel 1994-ben született Debrecenben, Zeneakadémia mesterszakos hallgatója, a kispesti Alsófokú Művészeti Iskola tanára. A fiatal alkotó 2010 óta több országos és nemzetközi zeneszerzői versenyen ért el helyezést. A VI. Bartók Béla Országos Zeneszerzés Versenyen 2014-ben II. díjat, a Zeneakadémiai Zeneszerzés Versenyén 2016-ban I. díjat kapott, a Kodály Zoltán születésének 135. évfordulója alkalmából a Magyar Zeneszerzők Egyesülete által kiírt pályázaton pedig II. helyezést ért el a magyar népzene által inspirált művével 2017-ben. 2018-ban megnyerte az első Bartók Világversenyt, a versenykiírásnak megfelelően a rövid zongoradarab címe Drumul Dracului – magyarul Az ördög útja –, zenei anyaga egy moldvai táncdallamra épül. 2019-ben az Artisjus Az év junior komolyzenei alkotója kategória díjazottja lett.

művet a Bartók Nemzetközi Kórusversenyre, ezen kívül, ha még belefér, Gódor Erzsi cimbalmosnak fogok egy szóló művet írni, akinek Moszkvában lesz koncertje október-novemberben.. ≠ INTERJÚ: BIHARI BALÁZS FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ)

D+SZ: A következő időszaknak mik a nagy tervei?

DD: Szeptemberben fejezem be a Zeneakadémia számára írandó, Kodály születésnapi művet. Különleges kórusmű lesz, mert regölést fogok benne feldolgozni, ilyet nem nagyon csináltak még tudtommal a magyar zenében. December végéig meg kell írjak egy 31

INTERJÚ

32

INTERJÚ

RAKONCZAI VIKTOR | PRODUCER

JÓL ÉRZEM MAGAM A HÁTTÉRBEN A stúdiófolyosó falán végig arany- és platinalemezek, a polcokon mindenféle díjak: egy sikeres pálya emlékei. A pasztell színek, a süppedős szőnyeg, és az elegáns, high-tech környezet alapján a felületes szemlélő azt várná, hogy a házigazda valamiféle pop-császár, aki a siker-pénz-csillogás bűvöletében, félkézzel ontja a slágereket. De a hangmérnöki széken nagyon is jól látszik, hogy tulajdonosa szívéhez nőtt, és rengeteg időt tölt benne. Hamar kiderül az is, hogy munkával.

Dal+Szerző: Meglepően keveset talál az, aki az online világban kutat utánad.

Pedig egy ismert és elismert producertől manapság elvárás a több gigabájtnyi önfényezés.

Rakonczai Vikor: Én már rég rájöttem, hogy nekem sokkal jobbat tesz, ha egy kicsit izoláltan élek. Nyilván képben vagyok, hogy mi történik a nagyvilágban, de egyrészt én nem szeretném másokról tudni, hogy merre nyaralt, mivel foglalkozik, hol tart a pályáján – másrészt arra sem tartok igényt, hogy rólam tudjanak ilyesmit. Szerintem a közösségi média arra ösztönzi az embereket, hogy állandóan másokkal foglalkozzanak. Nekem viszont fiatal korom óta az a felfogásom, hogy az ember a saját mértéke és léptéke alapján haladjon előre, higgyen magában és ne térjen le az útról. Aki azt figyeli minden nap, hogy mások már hol tartanak, azonnal arra gondol, hogy “hú, én még sehol nem vagyok”, és ez bizony elveszi az ember kedvét. A Facebook és a hasonló felületek viszont pont ezt a bizonytalanságot táplálják, és a legtöbb embert összezavarják.

D+Sz.: Pedig a karriered kezdete pont a reflektorfényes, olykor bulváros pophoz, azaz a VIP zenekarhoz kötődik.

R.V.: Ó, hát az húsz éve volt! (nevet) A közösségi média még ötlet szintjén sem létezett. És persze én is ki akartam próbálni azt a világot, hiszen nagyon szeretem a popzenét, és fiatalon tényleg remekül éreztük magunkat abban a produkcióban. De én már akkor rájöttem, hogy maga a rivaldafény nem érdekel – sőt: mára már kifejezetten zavar. Én szeretek teljesen hétköznapi emberként jönni-menni, viselkedni, amit szerencsére ma teljesen nyugodtan megtehetek. Ritkán adok interjút is, mert fontosnak tartom, hogy az tényleg szóljon valamiről. Gyakran hívnak mindenféle műsorokba is, de általában ezeket is visszautasítom: minek beszélgessek olyan, általános vagy felszínes témákról, amikhez bárki hozzá tud szólni?

D+Sz.: Ez a felfogás vitt téged a produceri munka irányába is?

R.V.: Részben igen. Én nagyon is jól érzem magam a háttérben, és szerzőként, producerként megtehetem, hogy sokféle előadóval, sokféle zenével foglalkozzak. Persze min-

Ritkán adok interjút is, mert fontosnak tartom, hogy az tényleg szóljon valamiről

„

den szerzőnek és producernek kialakul a saját zenei kifejezésmódja és hangzásvilága, ami egyben a névjegye is lesz, de ezek a feladatok még így is hatalmas szabadságot adnak. Kipróbálhattam például, hogy milyen “csak” producernek lenni mondjuk egy tévéműsorban: az Ének iskoláját azért is nagyon szerettem, mert amellett, hogy tehetséges gyerekekkel foglalkoztunk, 33

INTERJÚ

élő zenekarral dolgozhattunk, ami ugye a felnőtt tehetségkutatókra nem jellemző. És hiába nem játszottam egy hangot sem, mégis remek volt, hogy magasan kvalifikált zenészekkel kellett együttműködnöm, akik hallgattak rám, amikor azt kértem, hogy a dalokat az én elképzeléseim szerint valósítsuk meg.

D+Sz.: Ehhez viszont már kell az a fajta elfogadottság, amikor a zenészek is tudják, hogy érdemes rád hallgatni, mert amit javasolsz, az működni fog. Mennyi időbe telt felépíteni ezt?

R.V.: Sok időbe, de főleg sok munkába került. Egyszerűen csinálni kell. Attól nem válik zenei producerré senki, hogy összerak egy-két sikeres dalt. Különösen nem, ha csak a saját produkciójával foglalkozik. Nagyon más az, amikor alkalmazott zenész vagy és bele kell bújnod valaki más bőrébe. Ehhez kell igazán jónak és tapasztaltnak lenni, és szerintem ez a produceri munka egyik fokmérője. Nagyon sok énekes keres meg, hogy segítsek kitalálni, hogy mit és hogyan kellene csináljon. Sokan vannak, akik hozzám jönnek még akkor is, ha nem én írom a dalaikat. Például Radics Gigi, ha itthon dolgozik Magyarországon, nem is hajlandó máshol énekelni, csak nálam, ami nekem nagyon megtisztelő. Ők mind tudják, hogy tőlem olyan hátteret, javaslatokat és instrukciókat kapnak, amik segítik őket a sikerhez vezető úton. Ez egy nagyon személyes, bizalmi viszony, ahol az énekes is sokat kockáztat, a producer felelőssége pedig emiatt óriási.

D+Sz.: A popénekesek pedig általában nem az alázatos hozzáállásukról híresek.

R.V.: Előadója válogatja, de hát ilyen az emberi ego. Sokakkal előfordul, hogy amikor még ismeretlenek, akkor mindenkit nagyon szeretnek a környezetükben, megfogadják a tanácsokat, mindenki jó kolléga – aztán ha beüt a siker, akkor már nem minden esetben fogadják meg a korábbi segítők tanácsait, és jön a makacs önfejűség. Ez talán egyfajta védekező mechanizmus is: egy “sztárnak” azt kell sugallnia, hogy mindenhez ért – mert ha nem így tesz, akkor kevésnek, gyengének vagy kiszolgáltatottnak fog tűnni.

D+Sz.: Mi az a “csomag”, amit egy előadó megkap tőled a közös munka során?

R.V.: Egyrészt van egy csomó gyakorlati segítség, például mindig adok olyan énekelt verziót a dalból, ami segíti az értelmezést, a megtanulást, helyre teszi a prozódiát. Bár nem tartom magam énekesnek, előfordul, hogy én magam éneklem elő a dalt, de általában megkérek erre valakit, akitől szép, világos és érthető éneklést kaphatok. Fontos, hogy ez a felvétel ne legyen túl karakteres, hogy a majdani előadó ne is próbálja meg a demóban hallottakat utánozni, és megmaradjon számára a saját, egyéni értelmezés és előadás lehetősége.

Másrészt a hosszú évek során az is világossá vált bennem, hogy teljesen mindegy, hogy ki, milyen magas fekvésben, milyen hang34

színen vagy frazírral énekel. A fontos egyedül az, hogy a dal milyen érzéseket kelt a hallgatóban. Sok énekes képzeli úgy, hogy ez valamiféle verseny, próbálják az égig emelni a dalok hangnemét – mert hát az ugye ciki, ha nem éneklik ki a tőlük telhető legmagasabb hangokat. Ilyenkor meg kell velük értetni, hogy a hallgató nem erre figyel, hanem az érzést keresi. Mindenkinek máshol jön meg az erő a hangjában, és rengeteg olyan dal van, amiben érzed az ének erejét, de ha jobban meghallgatod, rájössz, hogy egyáltalán nincs is magasan. Ezeket a kérdéseket mind finoman és meggyőzően meg kell értetni az előadókkal. A producer így részben szakmai, részben pedig lelki, szinte pszichológiai támogatást kell adjon az énekesnek.

Az kell, hogy egyszerre jól, és jó érzéssel is énekeljen; úgy kell instruálni, hogy ne sértődjön meg, hanem inspirációt kapjon belőle; ha valami nem sikerül jól, azt a pozitívan kell kritizálni. Nagyon fontos, hogy a producer arra építsen, amiben az adott énekes jó: aki például nem tud annyira ügyesen díszíteni, azt finoman rá kell venni, hogy ne azzal próbálkozzon, hanem olyasmit mutasson meg, amit tényleg tud. A hallgatóban úgysem marad hiányérzet, ha a felvételen egy harmonikus, kiegyensúlyozott éneklést hall, amiben ott van a flow – de ha nem kerüljük el a gyengeségeket, akkor azonnal kilóg a lóláb. És bár ezek mind fontosak, de a zenében az a csodálatos, hogy a lényegi kérdésekre nincs általánosan alkalmazható szabály. Nem tudod előre teljes mértékben leképezni, hogy valami miért és mitől lesz jó. Utólag lehet persze elemezgetni, hogy egy-egy felvételen az énekes teszi-e hozzá azt a nehezen megfogható pluszt, vagy épp a harmóniák olyanok vagy a hangszerelésben van az a bizonyos hook, ami megragad – de igazából nincs szabály. Egyetlen receptet követek: idejön valaki, énekel, és csak az a fontos, hogy mit érzek. Ettől fura helyzetek is előállnak: volt nálam olyan énekes, aki lengette a papírját, hogy milyen komoly iskolát végzett, és mégsem éreztem semmit – és volt olyan is, aki két hónapja jött rá, hogy énekelni akar, és mégis elsírtam magam. Ennek a szakmának csak egy része tanulható meg, a többi érzék kérdése.

D+Sz.: Az érzék – legyen bármilyen kifinomult – nem sokat ér, ha nincs mögötte egy stabil, zenei háttértudás. És valami azt súgja, hogy tudás nélkül eleve az érzék sem fejlődik ki a lehetséges mértékben.

R.V.: Ez így van. Nekem szerencsém van, mert kiváló alapokat kaptam: Esze Jenő személyében nagyszerű tanárom volt. Amikor tizenhárom évesen jelentkeztem az OSZK-ba, meghallgatott, és azt mondta: “Rendben, két hónapig járjon hozzám, aztán majd a fiam átveszi.” Ebből végül nem lett semmi, mert nem adott át, hanem hosszú éveken át ő volt a tanárom. Mind a mai napig nagyon sokat köszönhetek neki. Annyira vártam az óráit, annyi mindenre megtanított, hogy nekem akkor, tizenhárom évesen úgymond “lement a roló”, és onnantól semmi más nem érdekelt, csak a zene. Reggeltől-estig csak gyakoroltam, így négy évvel később, tizenhét évesen már odáig jutottam, hogy előfordult, hogy

INTERJÚ

egy-egy rendezvényre, fellépésre már elküldött helyettesíteni, ha ő valamiért nem tudta elvállalni. Így eshetett meg, hogy amikor később két évig a Kőbányai Zenei Stúdióba jártam, a tanáraim egy részével már egyidőben fellépésekre is jártam. Nagyon sokféle zenét játszhattam, nagyon sokféle műfajban – és még az operettet is imádtam! (nevet) De minden műfajnak megvan a maga stílusa és kifejezésmódja, amit érdemes – és meg is kell – tanulni: mondjuk például az operettet nem érdemes öncélúan dzsesszesíteni, mert felemás hatást kelt. Miközben az operettben is voltak nehéz és virtuóz, komoly tudást igénylő feladatok, ahol kapaszkodnom kellett. Így aztán tizenhét és húszéves korom között volt egy nagyon komoly tanulságokkal járó időszak, rengeteg különböző fellépéssel – volt olyan, amit azért nem vállalhattam el, mert még nem voltam tizennyolc! (nevet) D+Sz.: Hogyhogy nem szippantott be örökre ez a haknivilág? Hogy fordultál a saját dalok, saját produkciók felé?

R.V.: Volt egy fordulópont, amikor a Kongresszusi Központban játszottam, a Piano Bárban. Amikor volt egy negyedórás szünetem, átnéztem a nagyszínpadhoz, ahol az Emberek zenekar játszott, épp a Mama című dalukat mutatták be. Hallgattam őket, és megéreztem, hogy mennyire más, amikor a közönség személyesen rád, a te dalodra figyel.

Ez nagyon megmaradt bennem. Akkoriban a Yamaha zongoraszalonban is dolgoztam, hangszereket bemutató zongoristaként, és ott hallottam egy betérő zenésztől, hogy St. Martin billentyűst keres a zenekarába. Persze felhívtam és elmentem egy meghallgatásra.

Nagyon izgultam, mert akkoriban már ez nagyon komoly és sikeres zenekar volt, a rádiók is rendszeresen játszottak St. Martin-dalokat. A bemutatkozás elég furán sikerült, mert még mielőtt egy hangot is játszottam volna, máris jól elvágtam a kezem, amikor magam alá húztam a műanyag széket. (nevet) De bekötöttük, valahogy eljátszottam a megtanult dalokat – aztán a végén azt mondta Martin, hogy “nagyon tetszik, Viktor, csak túl sokat játszol!” Még bekötött kézzel is túltoltam, dolgozott bennem a bárzongorista! (nevet) De azért felvettek, és nekik is sokat köszönhetek, mert abban a zenekarban tanultam meg sokkal funkcionálisabban, alázatosabban játszani, jobban illeszkedve a teljes képbe.

Nagyon más szemléletet követelt meg, mint a korábbi feladatok, és kiváló iskola volt.

Martin azóta is az egyik legjobb barátom. Akkoriban már kezdtem saját dalokat is írni, amiket próba-szerencse alapon elküldtem a BMG kiadóba is, és végül onnan kerestek meg, hogy volna-e kedvem beszállni egy alakuló produkcióba: ez lett végül a VIP. D+Sz.: És mikortól tekintesz magadra producerként?

R.V.: Nem könnyű pontosan megmondani. Voltam például A&R-munkatárs a Warnernél, Joós Pisti és Pásztor Laci csapatában, ahol a produkcióknak kellett segítséget adni az előrelépéshez, hogy mi az, ami működik, és min lehetne javítani. Emellett sok éven át írtam és hangszereltem dalokat, lemezeket különféle előadóknak is (Ld. keretes összefoglalónkat! A szerk.), és közben egyre jobban megtanultam használni a hangszereket, a szoftvereket, a stúdiótechnikát, megtanultam Malek Miklóstól a keverést és a masteringet – és ezek mind-mind együtt olyan kihívások, amik az embert hosszú távon végül zenei producerré teszik. És az is fontos, hogy zenei producerségről beszélünk: az üzletemberi vénám teljesen hiányzik. (nevet) Ugyanis hiába kínálnak bármekkora gázsit egy megbízásra, a mai napig nem tudok valamit csak a pénzért elvállalni. Nagyon fontos, hogy magával ragadjon, inspiráljon a zenei munka, az előadó, és hogy művészi oldalról tudjam megközelíteni a feladatot. Ha ez megvan, akkor én is hozzá tudom tenni a tőlem telhető maximumot. ≠

ℹ RAKONCZAI VIKTOR

Rakonczai Viktor EMeRTon- és Artisjus-díjas zenész, zeneszerző, zongorista, előadó, Rakonczai Imre testvére, 1976. október 16-án született Budapesten. 1989-ben kezdett zongorázni Esze Jenőnél. 1994-ben kapta az első zenekari felkérést St. Martintól, akivel 1997-ig együtt zenélt. 1997-ben a V.I.P. együttesben folytatta a zenélést mint zeneszerző-előadó. 2001 óta zenei producerként számtalan produkcióban közreműködött, több tucatnyi aranyés platinalemezen munkálkodott: többek között dolgozott Zsédával, Wolf Katival, Tóth Gabival, Lolával, Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra lemezeinél, Rácz Gergővel, a Vastag testvérekkel vagy Lengyelország egyik legsikeresebb női előadójával, Sylwia Grzeszczakkal.

Az ének iskolája című tévéműsor zenei rendezője, a Schubert Music Publishing művésze.

RADIO

LEGJÁTSZOTTABB SLÁGEREK MINDHALÁLIG MELLETTEM MOTEL SZERELEM MIÉRT MÚLSZ ÚJHOLD FEKETE ROUGE

INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ)

35

ZENEIPAR

MELANIE MARTINEZ

HORRORMUSICAL MAGYARORSZÁGON Négy évvel első nagylemeze, a Cry Baby után szeptember 6-án újabb albummal rukkolt elő az amerikai, szürrealista horrorklipjeiről és szexualizált babavilágáról elhíresült Melanie Martinez. A K-12 című korong megjelenéséhez egy egész estés Youtube Movie is párosul, melyet 2018 október és december között, Magyarországon, számos hazai színész és statiszta szereplésével forgattak. kicsi lány, nagy színpadon Lehet, hogy hazánkban nem tartozik a leghype-oltabb mainstream előadók közé, ám Melanie Martinez elképesztő sikereket futott be a tengerentúlon: ő a valaha volt összes tehetségkutató eddigi legnagyobb nyertese. Az akkor 17 éves énekesnő 2012-ben tűnt fel az amerikai The Voice-ban, ahol Britney Spears Toxic-jával, felemás, Szörnyella De Frász-frizurájával és angyali, mégis rémisztő mosolyával levette a zsűrit a lábáról. Bár Melanie a műsorban csak a top 6-os mezőnybe jutott, az általa előadott Seven Nation Army- és Too Close-feldolgozásai az iTunes top 10-es listáira juttatták, ami nem kis szó egy ismeretlen előadótól.

dátumhoz se a helyszín, se a körülmények nem stimmelnek a féltékeny barátnő nyilatkozatában.

aki bújt, aki nem

A tehetségkutatót masszív dalszerzési időszak követte – Melanie mindig egy határozott, individualista előadó hírében állt, aki se vizuálisan, de szövegben és zenében sem enged saját elképzeléseiből. 2014-ben, Dollhouse címmel jelent meg első EP-je, az Atlantic Records gondozásában, melynek címadó dala mára közel 240 milliós megtekintésnél tart a Youtube-on, a Carousel pedig helyet kapott az American Horror Story „Freaskhow”-jában is. Cry Baby című, 2015-ös nagylemezével egy sajátos, eddig nem látott videoklipes tendenciát vezetett be. Kitalált magának egy saját alteregót, Cry Baby-t, akinek történetét egészen a babaszobától kezdve, 13 videoklipen keresztül követhetjük, egészen az általános iskola végéig. Visszatérő szereplők, pasztell, szexualizált babavilág és horrormotívumok jellemezték ezt a három évig tartó erát, melyet a Mad Hatter klipje zárt, az Alice Csodaországban világával.

Sokan azt hitték, hogy a botrány tönkreteszi Melanie karrierét, ám egy féléves social media szünet után az énekesnő elárulta: új albumon dolgozik, melyhez egy egész estés film is párosul. 2018 szeptemberében látogatott először Budapestre, mikor is Instagram sztorijaiban elárulta: a forgatás helyszíne fővárosunk és környéke lesz. Itt tartózkodása alatt folyamatosan nyomokat hagyott maga után: ilyen volt a Szabó Ervin könyvtár tükörtermének Instafotója, vagy egy bababolt a Magyar Nemzeti Múzeummal szemben, de az Astoriánál és a Nyugati pályaudvarnál is folyamatosan fotózkodott rajongókkal – ezek voltak első nyilvános megjelenései a súlyos vádak óta.

a botrány

kamera forog, tessék

Melanie sosem titkolta biszexualitását, ám így is derült égből villámcsapásként érkeztek 2017 decemberében a vádak egykori legjobb barátnőjétől, Timothy Hellertől, miszerint évekkel korábban megerőszakolta őt. Bár Martinez egyből tagadta a vádakat, és le volt sújtva amiatt, hogy a feltörekvő énekesnőként tevékenykedő lány az ő hátán akar hírnevet szerezni, sokan már el sem jutottak a nyílt levélhez, és gyűlöletkampányt indítottak ellene. Később kiderült, hogy a vádak hamisak – a legnagyobb Melanie-rajongók ugyanis hosszú évekre visszamenőleg ellenőrizték az archívumukat, amiből kiderült: a

A filmforgatás október közepén kezdődött, melyet azóta nagy titkolózás kísért.

Bár a filmből néhány részletet már láthattunk Melanie közösségi oldalain, és hétről hétre 30 másodperces snippeteket hallhatunk a dalokból is, az előzetesek megjelenéséig sok infót nem tudtunk a K-12-ről.

a the voice-on túl

36

ZENEIPAR

ℹ

A trailerekben számos magyarországi helyszínt láthatunk: az iskola, melybe Melanie, azaz Cry Baby és a K-12 osztály életét kísérhetjük végig, valójában a fertődi Esterházykastély. A fürdős jelenetet a Széchenyi fürdőben vették fel, és a Szabó Ervin könyvtár tükörtermét is kiszúrhatjuk pár képkockában, ahol majd a végzős bál táncát láthatjuk.

A magyar szereplők egy részéről is lehullott a lepel: Tóth Natália egy Lucy nevű lányt, Heim Vilmos pedig Brandont fogja alakítani a filmben, ám rajtuk kívül számos hazai statiszta és táncos is feltűnik majd. A film különlegessége, hogy Melanie minden egyes lépésből kivette a részét: a forgatókönyvírástól kezdve, a rendezésen át, a szereplőket és a helyszíneket is ő válogatta, a ruhákat és a parókákat tervezte, de még a vágási munkálatok nagy részét is magára vállalta.

a sztori mögött Cry Baby karakterét már jól ismerhetjük, hiszen Melanie első albumának összes dalához is készült videoklip, amely összefüggő történetet alkotott. Az akkoriban, szülei, és óvodás szerelmei miatt szenvedő kislány mára megnőtt, és bentlakásos iskolába került – innen is jött a K-12, mint cím, ami az amerikai oktatási rendszerben az óvodától, a gimnáziumi végzős évig tartó iskolát jelenti. Ez a 12 év azonban nem tűnik egy leányálomnak: az oktatási rendszer része a diákok gyógyszerezése, és manipulálása, hogy elnyomják a személyiségüket, és kifogástalanul jó gyereket neveljenek mindenkiből.

Cry Baby és legjobb barátnője e rendszer ellen fognak össze, hogy véget vessenek az állandó agymosásnak és a diákok közötti folytonos viaskodásnak. Melanie a film műfaját valahol a musical, horror és dráma közti mixként határozza meg. Bár Magyarország mozijaiba nem került be, és a magyar szereplőket a tengerentúli premierekre sem hívták meg, szeptember 6-tól a Youtube Movie-n bármikor megnézhetjük a végeredményt. ≠ ERDŐS VIKI

A 19 éves Tóth Natália már számos magyar reklámban és videoklipben szerepelt, de a hollywoodi filmek világa sem áll tőle távol, számtalan alkalommal statisztált és dublőrködött világhírű produkciókban. A K-12-ben Cry Baby főellenségének, Kelly-nek egy barátnőjét, Lucy-t alakítja. Melanie-t egy közvetlen, mosolygós és segítőkész lánynak ismerte meg. „A kreatívitása kihatott rám az egész film forgatása alatt. Az egyik jelenetnél a buszon van egy mondat amit éneklek, és az előtt is kérés nélkül többször is odajött és elénekelte a rám tartozó részt, ami nagy segítség volt a jelenetnél.”

A fiatal lány kedvenc jelenete a K-12 szalagavatós dala volt, melyet a saját szalagozója előtti este rögzítettek, a Szabó Ervin Könyvtár tükörtermében. A forgatás legnagyobb nehézségének a hideg, téli időjárást és a sok túlórát tartotta, legviccesebb emléke pedig a felvételek utáni hazaút. „Minden alkalommal jó pár értetlen tekintetet láttunk a tömegközlekedésen egy ilyen forgatás után, kb. hajnali 4-kor feltupírozott, szétgöndörített, barokkra hajazó frizurával végig flangálva a városon. Ráadásul karakterem szerint plasztik voltam, így egy enyhe rózsaszín csillogós réteggel fújták be az arcom, karjaim és lábaim, ez még feltűnőbbé tett minket.”

Az ábrázolhatóság érdekében Budapest nem méretarányosan jelenik meg. A feliratozásban a járások központjait tüntettük fel, de az adatok a teljes járásra vonatkoznak.

38

BELSŐSÉG

STATISZTIKA | ÉLŐZENEI ELHANGZÁSOK 2018

A CSÓKKIRÁLY A LEGTÖBBET ÉLŐBEN JÁTSZOTT DAL 2018-ban összesen 22 050 könnyű- és komolyzenei rendezvényt tartottak országszerte az Artisjus statisztikái szerint. A tavalyi élőzenei koncertek után 714 millió forint jogdíjat fizetett 9111 magyar szerzőnek az Artisjus. Ősszel, október 15-én esedékes az év második olyan kifizetése az Artisjusnál, amikor koncertek után kapnak szerzői jogdíjat a jogosultak A második nagy jogdíjkifizetés (azaz „nagyfelosztás”) részeként élőzenei elhangzásokért is utalt jogdíjat az Artisjus a magyar szerzőknek. Ezúttal a 2018 második félévében befizetett jogdíjak érkeztek meg a szerzői számlákra – feltéve, hogy a felosztásukhoz szükséges elhangzási adatot is megküldték a rendezvények szervezői. Ennek apropóján vizsgáltuk meg koncertekről szóló adatainkat a teljes tavalyi évre. Az összesített statisztika szerint a 2018-as élőzenei elhangzásokért összesen 960 millió forintot (egy évvel korábban: 839 millió Ft-ot) fizetett ki az Artisjus. Ebből 714 millió forint jutott magyar zenék szerzőihez, összesen 9111 magyar szerző részesült az összegből. A felosztások adatai alapján a 2018-as élőzenei trendekről is több fontos megállapítást tudunk tenni. Évek óta egyre több koncertet szerveznek Magyarországon. Az Artisjus 2016-ban 18 656, 2017-ben 20 007, 2018-ban 22 050 koncert adatait dolgozta fel; ez évről évre 8, majd 10 százalékos emelkedést jelent. Ebben az összesítésben a falunapi fellépésektől kezdve a legnagyobb fesztiválokig, az ingyenes programoktól a belépődíjas zenei rendezvényekig minden szerepel. A komolyzenei koncertek egyértelmű fellegvára Budapest: tavaly az ilyen rendezvények 48 százalékát szervezték a fővárosban, míg a könnyűzenei koncertek 32 százalékának adott otthont a város. A nagyvárosaink mellett Sopronban és a Balaton környékén is több mint ezer zenei rendezvényt tartottak az elmúlt évben.

jelentős bevétel közel kétezer szerzőknek Ami az előadónak a fellépti díj, az a dalszerzőnek az elhangzások után járó jogdíj.

A 2018-as könnyűzenei rendezvényeken megszólaló magyar dalok zeneszerzői és szövegírói között ezúttal 599 millió forintot, a magyar komolyzenei művek alkotói között pedig 115 millió forint jogdíjat osztott fel az Artisjus. 1916-an kaptak legalább ötvenezer forintot a művek élőzenei megszólalásáért, közülük 1200 alkotó jogdíja haladta meg a százezer forintot éves szinten.

örökzöld a legtöbbet játszott dal A rendezvényszervezők által beküldött listák szerint a tavalyi könnyűzenei koncerteken a megszólaló dalok háromnegyede magyar szerzemény volt, és a komolyzenei rendezvényeken is többségben hazai művek hangzottak el (62%). Egyharmaduk ugyanakkor mindössze egyetlen egyszer szólalt meg élőben egy év alatt, sőt a szerzemények felét is legfeljebb évi 4 alkalommal hallhatta élőben a publikum. A 2018-as élőzenei koncertek legtöbbet ját-

szott zenei produkciója a Hungária együttes örökzöld slágere, a Csókkirály volt.

A részletes elemzés az Artisjus zenei blogján, a dalszero.hu oldalon olvasható: https://dalszerzo.hu/2019/06/27/anagyvarosaink-a-balaton-es-sopron-akoncertelet-kozpontjai-nagy-elozeneistatisztika-2018/ ≠ –AJM–

magyarázatok: • Rendezvény / Koncert: a statisztikában szereplő rendezvények az Artisjus által jogosított élőzenés rendezvényeket jelentik.

A komolyzenei rendezvények esetében így kizárólag csak azok kerülhettek bele ebbe az összegzésbe, melyeken elhangzottak védett (tehát jellemzően kortárs) művek is.

• Magyar szerző: az Artisjus által közvetlenül képviselt szerző, vagyis aki az Artisjust bízta meg a jogai képviseletével: megbízást adott vagy egyesületi tag, vagy kiterjesztett jogkezelés által képviselt. Ez leggyakrabban szó szerint is magyar szerzőt jelent, de nem feltétlenül.

• Magyar mű: a műnek legalább egy szerzője Artisjus által közvetlenül képviselt szerző.

39

40

TÖRTÉNELEM

KEMÉNY EGON | 1905–1969

EGY BÁJOS EMBER Sokszor nehéz azokat a művészeket újradefiniálni, elhelyezni egy képzeletbeli tablón, akik valamiért elhalványodtak az emlékezetben: Kemény Egon zenei életútja igazi XX. századi magyar történet.

A háború előtt sokszor használták a bájos jelzőt a szeretetreméltó emberekre. Kemény Egonra a bájos többszörösen igaz volt, és ha mindezt átkonvertáljuk munkásságára, talán a legszerényebb XX. századi zeneszerzőink egyikének a képe rajzolódik ki, aki mégis sokszor alkotott harsány műfajokban. Bécs, Kassa, Bécs, Budapest, Berlin, Budapest – valahogy így néz ki élete egy térképen, ahol többször átrajzolódtak a határok.

Az 1905-ben született zeneszerző-karmester-hangszerelő tehetségét már hatéves korában felismerte sebész főorvos apja. 1923-ig Kassán tanult zongora-hegedű-zeneelméletet Rétháti Kövér Dezsőtől, a Kassai Városi Zeneiskola igazgatójától, Miskolcon érettségizett, majd a Bécsi Egyetem orvosi fakultásán készült orvosnak, ahol négy szemesztert végzett el, de párhuzamosan az orvosi karral a bécsi zeneakadémiára járt, ahova azonnal a legfelső évfolyamra vették fel. Franz Schmidt-tanítványaként végezte el zenei felsőfokú tanulmányait, ám innen, Bécsből Budapestre vezetett az útja, ahol a huszonéves fiú belecsöppent az akkor rendkívül izgalmas pesti színházi-, jazz-, operett-életbe. 1929-tól az Operettszínház állandó karmestere lett, ahol bemutatásra került első nagyoperettje, a Kikelet ucca 3. is Somogyi Erzsi majd Eggerth Márta, Sarkadi Aladár, Kabos Gyula, Halmay Tibor főszereplésével.

Ebben az időszakban bontakozott ki igazán: ismert zeneszerzők műveit, dalait hangszerelte – 32-es baka vagyok én Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély lány (1928) című operettjéből, a Viktória (1930) című operettet, vagy részben a Zenebona (1928) című jazz-operettet – slágereket írt (Honululu stb.), nem sokkal később pedig már filmzenét írt és hangszerelt, majd évtizedekig a Magyar Rádió egyik legfontosabb szerzője volt –, és nem utolsósorban a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítójaként is számon tarthatjuk.

Legendás Ábrahám Pállal való barátsága: az akkor már nemzetközi hírű zeneszerző 1930ban kérte fel Kemény Egont, hogy Budapest után Berlinben is dolgozzanak együtt. Ebben az időben karnagyként, hangszerelőként, titkárként tevékenykedett hangosfilmtől az operettig.

Az ebben a hároméves időszakban íródott Ábrahám-operettek mind Kemény hangszerelésében szólaltak meg.

Lassan mindenhonnan zene szólt: az élőzenén, a kottán túli világban elterjedtek a gramofonlemezek, a rádió, a hangosfilm, így a szerzői jogok érvényesítése egyre nagyobb szerepet kaptak: a fiatal Kemény Egon Dr. Huszka Jenő mellett a szerzői jogok megerősítéséért tevékenykedett az Artisjus előd MARS szövetkezetnél. Alapító tagja volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének.

1934-ben kezdődött a Magyar Rádióval való szoros kapcsolata: zenedarabjait számtalanszor játszották és mutatták be itt. Mindezen túl rádió- és zenetörténeti jelentőségű is itt végzett munkássága: Kemény Egonhoz fűződik az első rádió daljáték (Schönbrunni orgonák, 1937), híres operaénekesnők és operaénekesek Kemény Egon műveiben énekeltek először könnyűzenei műfajokban a rádióban, ő írta az első rádióoperettet (Májusfa, 1949), vagy a Hatvani diákjai című daljátékában játszott először prózai szerepet operaénekes, Simándy József (1955).

Kemény Egon mindvégig ápolta az osztrák, német, magyar zenei hagyományokat, még az ideológiailag igencsak zűrös ötvenes években is, igyekezett megmaradni egy szeretetre és tiszteletre méltó bájos embernek, még ha éppen munkásmozgalmi dalokat kellett írni vagy gyerekdalokat.

Kemény Egon kétszer kapott Erkel Ferenc-díjat, halálának 50. évfordulójakor CD-n jelentek meg a Hatvani diákjai és a Komáromi farsang című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) dupla albumai. ≠ –AJM– FOTÓ: A FEKETE LILIOM 1946-OS PLAKÁTJA (NYITÓKÉP)

41

INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLINGSAMPLING INTERJÚ

42

JOGI ESETEK

A SAMPLING EURÓPAI SZABÁLYOZÁSA

MINTAVÉTEL MADONNÁTÓL A KRAFTWERKIG Lezárult a Metall auf Metall című Kraftwerk-sláger évtizedekig tartó jogvitája Luxemburgban. Júliusban kimondta az Európai Bíróság: idegen hanghordozókról származó rövid zenei részletek átvételéhez is kell engedély.

A sampling néven ismert használat tehát nem minősül szabad felhasználásnak: bármilyen hosszúságú is legyen az átvétel, a hangfelvétel kiadójának az engedélye kell. Ezt a fő szabályt sem a közelmúlt, sem a legújabb bírói gyakorlat sem változtatta meg. Miért érdekes mégis a Kraftwerk-eset és az újonnan hozott EB-döntés?

A hangfelvétel-sampling problematikáját a kilencvenes évek elején értékelték először a bíróságok. Az első fontos amerikai döntésben a bíró egyszerűen a lopás bibliai tilalmát idézte, és törvényszerűen, az engedély nélküli hangminta-használatot jogsértőnek ítélte. [‘Biz Markie: I Need a Haircut’, Grand Upright Music, Ltd. v. Warner Bros. Records Inc., 1991] Az USA bírói gyakorlata azonban a közelmúltban változott: egy úgynevezett de minimis kivételt alkalmaztak egy egy másodpercnél rövidebb, torzított minta esetén. Azzal érveltek, hogy az átlagos közönség nem ismeri fel az eredeti mintát ebben a felhasználásban. [‘Madonna: Vouge’, VMG Salsoul, LLC v. Ciccone, No. 13-57104 (9th Cir. 2016)] Európában az ilyen jogvitákban irányadó szabályok harmonizáltak. Ez azt jelenti, hogy minden tagállamban kötelezően kell alkalmazni az Európai Unió Bíróságának a jogértelmezését.

A Bíróság idén júliusban publikálta első, ebben a tárgyban hozott ítéletét. ‘Moses Pelham: Nur mir’ című dalában hallható a vitatott minta, amely a Kraftwerk Metall auf Metall c. számából származó 2 másodperces ritmusszekvencia, ami folyamatosan ismétlődik.

“Most a Bíróságon a sor, hogy átvegye a szót ebben a vitában, amelyben a „posztmodern” értelemben vett művészi szabadság ütközik meg a jó öreg tulajdonjoggal” – foglalta össze a vizsgálandó problémát a Bíróság munkáját jogi előkészítéssel támogató Főtanácsnok.

A Bíróság ítéletének egy részében arra keresett választ, hogy az alapjogként értelmezett művészi önkifejezés miként hozható egyensúlyba azzal, hogy a hangfelvételek producerei kizárólagos engedélyezési joggal rendelkeznek.

Az egyensúly keresése nem írhatja felül a kizárólagos jogot. Bár a Bíróság indoklásában elismerte, hogy “a zenei részlet átvételének (samplingnek) a technikája a művészi önkifejezés egyik formáját képezi”, ítéletében megerősítette a fő szabályt: csakis a hangfelvétel-producer engedélyével jogszerű felhasználni, másik hangfelvételbe belefoglalni egy átvett hangrészletet – még akkor is, ha ez a részlet igen rövid.

A Bíróság immár kötelező jogértelmezése szerint akkor nem kell a producer engedélye, ha a részletet egy másik felvételbe módosított és a meghallgatáskor felismerhetetlen formában foglalják bele.

A Bíróság ítéletében ennél több iránymutatást nem ad: a tagállami bíróságoknak, egyedi jogvitákban kell annak a mércéjét kialakítaniuk, hogy milyen esetben és milyen módon állapítható meg a sampling meghallgatásakor felismerhetetlen jellege.

A Kraftwerk-Pelham jogvitában ezt a német bíróság az Unió Bíróságának iránymutatása szerint fogja eldönteni. ≠ KABAI ESZTER

mi a sampling?

A zenei részlet átvételének (sampling) technikája abból áll, hogy a felhasználó – leggyakrabban elektronikai eszközök segítségével – átvesz egy részletet valamely hangfelvételből és azt felhasználja egy új mű létrehozásához.

ki adhat engedélyt?

A hangfelvétel sampling használata szerzőt állít szembe hangfelvétel-producerrel – pontosabban annak a felvételen fennálló jogaival. A hangfelvétel kiadóját megilleti az a jog, hogy a hangfelvételről vagy annak részletéről készült másolatokat engedélyezze, vagy megtiltsa. Az engedély nélkül készített másolatok, igy az engedély nélkül használt minták is, jogsértőek.

43

ZENEIPAR

44

ZENEIPAR

A TOOL KÜLÖNLEGES VISSZATÉRÉSE

AMI MIATT ÉJFÉLKOR NYITOTTAK A BOLTOK A Tool súlyos és különleges (mondjuk alternative metal) zenéje mindig meglehetősen sikeres volt: csak az Egyesült Államokban 13 millió lemezt adtak el, három Grammy-díjat kaptak stb. 2006-os 10,000 Days című albumuk folytatásáról először 2012-ben jelentek meg hírek, ám végül csak az előző után 13 évvel, idén augusztus 30-án jelen tmeg az ötödik stúdiólemez, a Fear Inoculum.

Bár a zenei lapok nagy lelkesedéssel (és kicsit hitetlenkedve) számoltak be erről, a rockrajongók pedig feszülten várták a lemezt, kérdéses volt, hogy a mai, nem éppen a rockzenének kedvező közegben mekkora lesz a kereskedelmi sikere. Az eredmény: a vártnál is nagyobb; a lemez a Billboard albumlista élén nyitott, több országban szintén az élre került, Németországban a 2., Nagy-Britanniában a 4. helyen végzett az első héten.

Kifejezetten érdekesek a Billboard adatai: a Fear Inoculum 270 ezer példánnyal végzett az első helyen, és ebből 248 ezer valós albumeladás volt (a limitált CD vagy a teljes albumként megvásárolt letöltés). 10 ezer alatt volt a nem az album részeként, hanem külön eladott dalok száma (ezekből A Fear Inocolum letölthető egészében és számonként, megtalálható a stream oldalakon 10 darab „ekvivalens egy albummal”). Az (a zenekar korábbi életműve csak augusztus elején került fel ezekhez a szolgáltatókhoz), album 10 dalát 27,6 milliószor streamelték teljes egészében fent van a YouTube-on – és a digitális változatok mellett kizárólag egy egy hét alatt, ez 21 ezer album eladásának igazán különleges, de az átlagos árnál jóval drágább limitált CD csomagban volt kapható. felel meg a Billboard rendszerében.

(Bár a rajongók spekulálnak arról, hogy később biztos elérhető lesz pl. vinylen.) A CD dobozába be van építve egy 4 inches (10 centis) HD képernyő és két darab 2-2 wattos A lap kiemeli, hogy a Tool albuma úgy lett hangfal (ezek USB-ről tölthetők), ezek mellett található egy 36 oldalas booklet (lásd első a listán, hogy semmi más, vagyis sem aláb a videót. Mindez az Egyesült Államokban 45-50 dollárért (13500 – 15000 forintért) koncertjegy, sem merch nem volt mellé volt kapható, de igen hamar kifogyott a boltokból – így a zenekar még egy adagot „csomagolva” – mint arról részletesen itt előrendelhetővé tett. Nagy-Britanniában még drágábban, 80 fontért (30 ezer forintért) írtunk, a bundling ma a listahelyezés elérélehet kapni, magyar boltokban 24–35 ezer forintért láttuk. sének vitatott, de általánosan alkalmazott módszere. Így például az utolsó rocklemez, Az amerikai Független Lemezboltok Szövetsége külön közleményt adott ki, amiben arról ami a Toolénál nagyobb eladásokat tudott számoltak be, hogy az elmúlt tíz évben ez volt az első olyan kiadvány, ami miatt éjfélkor elérni, a Dave Matthews Band 2018 nyakinyitottak egyes lemezboltok, hogy a hivatalos, pénteki megjelenés első pillanatától rán megjelent Come Tomorrow-ja volt, ám ki tudják szolgálni a rajongókat. A reggel nyitó lemezboltok előtt pedig komoly sorok ennek eladásait megdobta az, hogy minkígyóztak, és a CD-k „szó szerint csak úgy repültek le a polcról. A Tool lemeze volt a den koncertjegy mellé járt egy CD vagy legnagyobb lemezbolti siker évek óta. És ez a tapasztalat azt mutatja, hogy vannak letöltés. ≠ még elkötelezett rajongók, akik komoly pénzektől válnak a kedvenceik kedvéért. A fizikai, lemezbolti eladások igenis fontosak: ha jó a tartalom, és minőségi a csomagolás, bármi RÓNAI ANDRÁS megtörténhet. Már csak az a kérdés, hogy ezt a hírt hogyan juttassuk el azokhoz a FOTÓ: TRAVIS SHINN zenészekhez és menedzsmentekhez, akik valami ismeretlen okból lemondtak a fizikai megjelenésekről?” – olvasható a közleményben.

45

KÖNYV

KÖNYV

KISS LÁSZLÓ–BÉRCZESI RÓBERT | ÉN MEG AZ ÉNEK

A BLABLÁTÓL A HIPERKARMÁIG A Gödörben álltunk a pult előtt. Frenk játszott éppen a kisszínpadon, míg a törzsközönség lánycsapat áhítattal és extázisba esve vonaglott. – Ott jön az Őzike, ott jön az Őzike! – suttogta valaki és hirtelen mindenki sört, de legalábbis egy üveget fogott a kezébe. És valóban, Őz Zsolt jelent meg a ruhatár felől: sántikálva, szokásos kedvenc kapucnisában, amelyen cigaretta által ütött lyukak éktelenkedtek.

Zsolti már nagyon ramatyul nézett ki, arca teljesen felpüffedt és vörös volt, jobb keze az ekcémától teljesen használhatatlanná vált és ezért állandóan be volt kötve.

Az alkohol.

Bérczesi Robi közben a pult mellett azt magyarázta, hogy ő el szeretne jutni oda addig a határig, amit a Pajor elkezdett a Neurotic-kal. – Robi, ez miért jó neked? – kérdeztem, – Pajor is megtért inkább, minthogy belehaljon. Őzike egyre lepusztultabb kinézete ellenére igazi csepeli úriember volt: amikor köszönt, az illetővel kezet is fogott. Ezért egy idő után állandóan menekülőre fogtuk, mert pacsi után rohantunk a mosdóba kezet mosni. – Szerbusz Balázskám! – köszönt. – Szevasz Őzike, mizujs? – köszöntem vissza, miközben egyszerre két sörösüveget fogtam a mindkét kezemben. Réz Gyuriét vettem el. – Szevasz Gyurikám! – Szia Őzike! – majd Gyuri sietősen kirohant a mosdóba.

Röhögtünk.

Eltelt így pár év. Aztán Őzi meghalt. Maradtak utána dalok, cikkek és egy zseniális könyv.

Eltelt sok év. Bérczesi és a mostani Pajor Tamás ismerik egymást, nem tudom, miről szoktak beszélgetni, de úgy sejtem, lehetett szó Robi tizeniksz évvel ezelőtti fikszációjáról.

Egészen biztos, érdekes beszélgetések lehetnek.

A nagy kinyilatkoztatásokban nem hiszek, abban különösen nem, ha egy zenész a közönség és műsorvezető előtt látványosan kitárulkozik, a közönség és a műsorvezető könnyekig meghatódik, mennyire szókimondó a művész. Majd minden megy tovább. – Elmúlt dél? – Sziauram, igen! – Akkor kérek szépen még egy deci unikumot kávéval. Nem mellé! Bele.

Robival rengeteg dolog történt, rengeteg magával ragadó belső történet, melynek nyomtatott vetülete a Kiss László segítségével összerakott, 2019 áprilisában megjelent Én meg az ének című könyv. Nevezhetjük élettörténetnek vagy egy negyvenhárom évet összefoglaló pillanatfelvételnek – egy alföldi kis tanyától a Mecsekig, majd Budapestig, a BlaBlától a hiperkarmáig – a fiú, aki egy nagyon sajátos nézőpontból látja magát és a világot, aki szinte soha nem képes kikapcsolni, aki szeretne úgy élni, mint az átlagember, de sokszor nem sikerül, akinek az alkotás maga az élet. Robiék legutóbbi lemeze egy napfényesebb szobában íródott, az Én meg az ének könyv megszületése és létezése is maga a napfény. ≠

book KISS LÁSZLÓ–BÉRCZESI RÓBERT ÉN MEG AZ ÉNEK – BEHÚZOTT SZÁRNYÚ FELFELÉ ZUHANÁS ATHENAEUM KIADÓ (2019)

–BÉBÉ–

47

IRODALOM

MARKÓ BÉLA

BOCSÁSS MEG, GINSBERG – részlet –

info markó béla Költő, szerkesztő, politikus. Kézdivásárhelyen született 1951-ben, a kolozsvári Babes – Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán magyar–francia szakon diplomázott. Marosvásárhelyen az Igaz Szó irodalmi lap szerkesztője, majd a Látó című folyóirat főszerkesztője volt. A Romániai Írószövetség Marosvásárhelyi Fiókjának elnöke. Tagja a Romániai Írószövetségnek, a Magyar Írószövetségnek és a Szépírók Társaságának. Bocsáss meg, Ginsberg című verseskötetéért Artisjus Irodalmi Díjban részesült 2019-ben. „Markó Béla versanyaga a leltározás igyekezetével veszi számba egy rosszabb, de mégis szebb reményekre jogosító kor elmúlását és egy szabadabbnak rémlő jelen tényeit.

Az író nemcsak gondolatgazdagságával, formai sokrétűségével, hanem kisebbségi sorsban is egyetemes szempontokat hangsúlyozó látásmódjával, hitelesen győzi meg az olvasót. Költészetében az összmagyar költészet egyik magas vonulata kezd véglegesülni” – foglalta össze díjazása apropóján Báthori Csaba költő, irodalomtörténész.

(FOTÓ: SOMAY MÁRK)

book MARKÓ BÉLA BOCSÁSS MEG, GINSBERG KALLIGRAM KIADÓ (2018)

MÁSHOL Mi magyarok voltunk, ehhez nem fért kétség, nem voltunk például románok, és ez abból is egyértelműen kiderült, hogy szüleim, nagyszüleim, nagynénéim, nagybátyáim úgy szidták a románokat, ahogy saját magát az ember természetesen nem szidja, viszont nagyon is furcsán voltunk magyarok, és erre viszonylag hamar rá kellett jönnöm, mert itt voltunk mi, máshol volt Magyarország, és amikor a rádiót bekapcsoltuk, akkor máshonnan jött délben a biztatás, hogy éljen a magyar szabadság, éljen a haza, ezt azért elég nehéz volt felfognom, miért nincs itt a haza, ahol mi vagyunk, és miért nem vagyunk ott, ahol a haza van, aztán ezerkilencszázötvenhatban, abban az évben, amelyről az elején még egyáltalán nem lehetett sejteni, hogy egy fél évszázad múlva is ötvenhat lesz, eltérően ötvenöttől vagy ötvenhéttől, hiszen azokról ma már a kutya sem tud, szóval egyszerre kiderült, hogy nemcsak mi, hanem a magyar szabadság sincsen ott Magyarországon, bár néhány napig ötévesen is pontosan éreztem, hogy körülöttem ezt másképpen gondolják, úgy tűnt, hogy végre egy helyen van minden, de aztán gyorsan elmúlt ez az érzés, ismét máshol voltunk mi, magyarok, máshol volt Magyarország, máshol a magyar szabadság, és megint úgy teltek egymás után az évek, hogy próbáltuk ezt valahogy megérteni, ami őszintén szólva majdnem lehetetlen. keverëdëtt a níp.

49

50