KOMOLY
rofonos hangfelvételi metódust is, a bronzágyúra panaszkodó vásárlók miatt pedig dinamikakompressziót vezettek be a lemez gyártás során. Cozart Fine 1964-ben távozott a Mercurytól, és bár még azután is születtek kiváló felvételek, a Living Presence sorozat 1967-ben véget ért. A jubileumi gyűjtői kiadvány ötven CD-t tartalmaz a ’90-es évek ben már megjelent, Wilma Cozart Fine által az eredeti berende zések segítségével digitalizált felvételekből, illetve egy bónuszle mezt egy vele hallható interjúval. Az eddig említett felvételeken kívül helyet kapott a csomagban az 1951-es Kubelík-felvétel mél tó párja, az 1953-as teljes Smetana: Hazám ciklus (a mű egyik leg jobb létező felvétele, pazar monóban); csellóversenyek és Bach hat szólószvitje Starkerrel, az összes Janis- és Szeryng-felvétel, és természetesen a két parádés bemutatólemezt sem felejtették ki, így lesz mit mutogatni a szomszédnak is (Hi-Fi a la Española, Fiesta in Hi-Fi).
A gyűjtemény magját a Doráti által vezényelt legendás Sztra vinszkij-trojka (A tűzmadár, Tavaszi áldozat, Petruska), valamint a Prokofjev- és Bartók-felvételek adják, bár a Szőnyi Olga-féle felejthető Kékszakállú-előadás helyett szerencsésebb lett volna helyet találni a Concertót és a Táncszvitet tartalmazó lemeznek. Sajnos a több mint százharminc CD-nyi felvételből óhatatla nul kimaradt néhány, aminek mindenképpen itt lenne a helye: mindössze két lemezen vezényel Paul Paray, de Ravel- és De bussy-felvételei – különösen a legendás Bolerója – helyett be kell érnünk a Suppé-nyitányokkal. Érthető okokból tartalmazza a gyűjtemény az amerikai polgárháború indulóit korhű előadásban megszólaltató hangdokumentumot, de az indulók mellett ak kor már szoríthattak volna helyet a Fennell által vezényelt Percy Grainger-daraboknak is (Country Gardens). Mindent egybevetve a kiadvány előnyei messze túlmutatnak a hiá nyosságain, és a gyűjtemény olyan sok, lakatlan szigeten is nélkü lözhetetlen felvételt tartalmaz, hogy egységesebb színvonalú, éppen ezért egyértelműen jobb választás, mint a kö zelmúltban megjelent, hasonló terjedelmű RCA Living Stereo és a The Decca Sound antológiák. n
WILMA COZART FINE (1927–2009) amerikai producer és művészeti vezető, a Mercury kiadó Living Presence komolyzenei sorozatá nak egyik megálmodója, aki fér jével, C. Robert Fine hangmér nökkel együtt több száz felvételt készített a kiadó számára 1953 és 1964 között. A kollégái által „bársonykesztyűbe bújtatott vasököl”-ként jellem zett, nemes arcvonású Cozart Fine egyszerre volt szigorú menedzser, vájt fülű producer és látnoki képességekkel megáldott művészeti vezető, akinek sikerült beletalálnia abba a niche-be, amivel az addig főként a könnyűzenei palettán jeleskedő Mercury egy csapásra az RCA-vel és a Columbiával egy porondra került.
DORÁTI ANTAL (1906–1988) magyar származású amerikai karmester és zeneszerző. 1945től kezdve mindössze három év alatt professzionális zenekarrá fejlesztette a világháború alatt parkolópályára került Dallasi Szimfonikusokat, majd 1949-től 1960-ig a Minneapoli si Szimfonikusok vezető karmesteri posztját töltötte be, és ezzel a zenekarral készítette a Living Presence sorozat számos emblematikussá vált felvételét. Doráti a huszadik század egyik méltatlanul elfeledett karmestere, akit sok szor csupán a balettek specialistájaként szoktak emlegetni, azonban precizitása, tüzes stílusa éppúgy jól érvényesült Bartóknál és Sztravinszkijnál, mint Haydn és Csajkovszkij műveinél, és kiváló érzékkel varázsolt elő korábban nem hallott zenekari textúrákat is a partitúrából.
NÉMETH MARCELL
31