KORTÁRS
D+SZ: A múlt század első felében viszonylag gyakori jelenség volt, hogy egy-egy mű ősbemutatója – például Sztravinszkij Tavaszi áldozatának 1913-as párizsi premierje – botrányba torkollt, egy jó ideje viszont már nem látni ilyet. Ennyire érdektelenné váltak az emberek? KK: Nem ártana, ha mostanában is lenne ilyen! (nevet) Több oka lehet, hogy nincs: a közönség nem meri kimutatni a nem tetszését, mert esetleg maradinak és nem eléggé műveltnek hiszi magát, aki pedig zeneértő, az talán nem szeretné rombolni a kor társ zene renoméját azzal, hogy kifütyül egy művet. Azt szoktam mondani, hogy nem gond, ha becsúszik egy-egy rosszabb mű, mert így derül ki, hogy melyik a kiváló. D+SZ: A legkisebbek most hogy állnak Bartókkal? Emlékszem, hogy a zeneiskolában a féléves vizsga kötelező része volt egy Bartók-darab előadása, és akkoriban bizony nem tartozott a kedvenceim közé. KK: Pedig a Gyermekeknek sorozat – ami szinte népdalokra épül – és a Mikrokozmosz is nagyon aranyos darabokból áll! Bartókot követően is sok szerző írt ennek a korosztálynak, így Szokolay, Sop roni, Durkó, Bozay és más szerzők révén kialakult egyfajta gyere keknek szóló magyar zeneirodalom. A gyerekek nagyon nyitottak és fogékonyak, nem feltétlenül csak a dúr vagy moll hangrendszerben érzik jól magukat. Kurtág Játékok című művében például tenyérrel és ököllel kell csapkodni a zongorát, ott aztán egy gyerek glissandózhat és összepedálozhat magának sok mindent. Valószínűleg később romlik el a dolog, amikor már a klasszikus zenei ízlés befolyásolja az embereket, bár isten őrizzen, hogy a klasszikus zenét bántsam… D+SZ: Mit gondol, hatékonyan alkalmazható még ma is a Kodály-módszer? Hiszen az egyik kulcsa, a magyar népdalkincs egyre kevésbé él a mindennapjainkban. KK: Egy kórus kétségkívül erős nevelő hatással bír, de nem visz köze lebb se a kortárs zenéhez, se a klasszikus zeneirodalom hallgatásához. Véleményem szerint a hangszeres oktatás sokkal hatékonyabb mód szer, és még jobb, ha kiegészül koncertek látogatásával is, bár sajnos ifjúsági koncertekből egyre kevesebb van. Huszonöt éven keresztül voltam a Filharmónia szólistája, és minden évben voltak vidéki turnéink; annak idején egy kisgyerek akár évi négy hangversenyen is ott lehetett!
KK: Bevallom, azelőtt soha nem játszottam a műveit. A Naxos nak nagyon tetszettek Debussy- és Ravel-felvételeim, ezért en gem kértek fel a Satie-összkiadásukhoz. Akkoriban hegyekben álltak nálam otthon a Satie-kották, sorban tanultam és vettük föl a műveket. Tulajdonképpen ha csak a szokványos klasszikus-ro mantikus repertoárt játszottam volna, már biztos nem lenne rám szükség, hiszen jönnek a fiatal tehetségek. A kortárs zenének így sokat köszönhetek, itt kevesebb a konkurencia. (nevet) D+SZ: Ön szerint egy előadónak kötelessége ragaszkodni a kottához? KK: Teljes mértékben. Amit a szerző leírt, az szent, abból kell kiin dulni. Ráadásul a zongora esetében a szerzők a hangszer képességei vel is tisztában vannak, hiszen általában a zongoránál komponálnak. D+SZ: Bach gyakran még azt sem tartotta fontosnak feljegyezni, hogy milyen hangszerre írta a művet. KK: Ez egy ingoványos terület, ennek a kiderítését inkább a korhű stílust kutató historikusra hagynám. Én is nagyon szeretek Bachot játszani, és eléggé romantikusan játszom. Hogy ez nem kottahű, és Bach nem is így gondolta? Meglehet, de ha meghallgatna Bach egy modern Steinway zongorát, lehet, hogy tetszene neki, hogy erőtel jesebb hangon, esetleg romantikusabban szólal meg rajta a műve.
D+SZ: Az elnöki tisztsége és az oktatói tevékenysége mellett akad ideje fellépésekre? KK: Igen, és mostanában ráadásul szinte minden hónapban D+SZ: Honnan ered a vonzódása a kortárs zenéhez? volt egy-egy fellépésem. Márciusban az Óbudai Társaskörben KK: A Zeneakadémián Solymos Péter volt a tanárom, aki meg rendezett Gyökerek című sorozatban lépek fel, októberre pedig nyitotta a fülemet a XX. századi szerzők – Sztravinszkij, Schön a Bartók-házba készülök egy kifejezetten romantikus műsorral, berg, Berg – iránt, majd férjhez mentem Bozay Attilához, akinek így a nyáron lesz időm felfrissíteni a darabokat. nagyon sokat köszönhetek. Ő volt az, aki teljes mértékben rá irányította a figyelmemet az akkori „mai zenére”, és az ő szava D+SZ: Kik lennének azok a szerzők, akiket magával vinne egy járása volt, hogy egy előadó nem élhet múzeumban, és kutya lakatlan szigetre? KK: Ha mondhatok hármat: Bachot mindenképpen, Debussyt kötelessége a kora zenéjét megismernie és bemutatnia. és Bartókot. n D+SZ: A Hungarotonnál számos kortárszenei lemeze jelent meg, azonban a Naxos számára Satie összes zongoraművét INTERJÚ: Németh Marcell, FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD vette fel. Miért pont Satie-t?
28