Barátainknak 2017/3

Page 1

Barátainknak MENEKÜLÉS HELYETT ZENE TANULHASSANAK

2017. TÉL


TARTALOM A zene hatása az életünkre... A jézusi tűz közelében Ünnepel a közösségünk A zene az kell… Orgonafelújítás indul a Mária utcában Nem csak az orgona szorul felújításra Egyházzenei szolgálat Sursum corda Zenészhallgatóinkról 25 éves az Avas-déli Isteni Ige-templom Mindenben érvényesüljön a kegyelem Az ajándék dallam Egy százalék

4 6 8 10 12

Ha a jezsuiták Barátainknak című értesítőjét következő számától kezdve szeretné digitálisan fogadni, kérjük, küldje el kérését a

14 15 16 17

friendraiser@jezsuita.hu címre. A digitális formátum igény-

18

ALAPÍTVÁNYI BANKSZÁMLÁRA:

20 22 23

BARÁTAINKNAK A MAGYAR JEZSUITÁK HÍRLEVELE Felelős kiadó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, P. Vízi Elemér SJ Szerkesztő: Jacsó Annamária Olvasószerkesztés, korrektúra: Szigeti László Tördelés: Köllőd Márton Fotók: Bakos Studió (3. oldal), Orbán Gellért (6–7. oldal), Simon Gábor (10. oldal), Emmer László (címlap,12–14. oldal), Sasha Herold (16. oldal), Ákos Péter, Sallai Jenő (17. oldal), Király Lexa (18–19. oldal), Mozgó Endre (22. oldal), Tar Éva (23. oldal), Mudra László (B4) Kapcsolat: www.jezsuita.hu E-mail: friendraiser@jezsuita.hu Facebook: Jezsuiták barátai www.mixcloud.com/jezsuitak www.youtube.com/c/jezsuitak

Jelen kiadványunkat a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya által tárolt, korábban ön által postai úton vagy digitálisan megadott információk alapján juttattuk el önhöz. Adatait kizárólag a rend által kezdeményezett kommunikációra használjuk, harmadik félnek nem adjuk át. Amennyiben nem kíván a jezsuita rendtől további hírlevelet kapni, kérjük, jelezze a friendraiser@jezsuita.hu címen vagy a +36 1 327 4054-es telefonszámon.

lésével segít csökkenteni postai költségeinket. Köszönjük!

ADOMÁNYAIKAT A MINDENKORI JEZSUITA MUNKÁKRA BÁRMIKOR KÖSZÖNETTEL FOGADJUK A „JTA BARÁTAINK” ELNEVEZÉSŰ

11100104-18064333-12000007 (CIB BANK ZRT.) VEGYEN RÉSZT A MAGYARORSZÁGI JEZSUITA MISSZIÓBAN! Több lehetőség áll rendelkezésére, hogy támogatásával részese legyen a jezsuita missziónak Magyarországon. A választás az öné, annak alapján, hogyan kíván segíteni, illetve milyen lehetőség áll rendelkezésére. Az állandó források meghatározók anyagi stabilitásunk szempontjából. Évenként tervezhető alapot tudnak biztosítani tehetséges diákjaink ösztöndíjazásához, szociális támogatásokhoz, valamint tanárok tudományos tevékenységeihez. ESETI ÁTUTALÁS (WIRE TRANSFER) EURÓPÁBÓL A magyar jezsuita munkák támogatására – elektronikus banki utalással, az alábbi adatok felhasználásával, magyarországi bankszámlánkra indított átutalással – köszönettel fogadunk adományokat: • Bank neve: CIB Bank Zrt. • BIC (Swift Code): CIBHHUHB • Bank címe: 1027 BUDAPEST, MEDVE U. 4–14. • Bankszámla neve: JTA Barátaink (Society of Jesus Foundation) • IBAN (nemzetközi bankszámlaszám): HU25 11100104-1806433312000007 ESETI ADOMÁNYOZÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBÓL ÉS KANADÁBÓL A magyar rendtartomány számára csekken vagy utalvánnyal (donation by check/money order) küldhetnek adományt az alábbiak szerint, a „Saint Jutta Foundation” részére címezve: • Kanada: Saint Jutta Foundation, 432 Sheppard Ave. East, Toronto, Ont, M2N 3B7 Canada. • USA: Saint Jutta Foundation, Jesuit International Missions, 2050 N. Clark St. Chicago IL 60614 USA.


KÖSZÖNTO

KEDVES BARÁTAINK!

E

számunk vezérfonala a zene. Ennek mentén felcsillannak egyéni utak, történetek, és a rendünkkel kapcsolatos néhány híradáson túl megismerhetik a budapesti Jézus Szíve templomunk orgonájával kapcsolatos elképzeléseket is. A szép és a minőségi zene átalakítja az életünket – jobbá tesz, felemel, vigasztal, gyógyít, mert a zene szakrális, és megcsillant valamit Isten szépségéből. Felidéz valamit abból, amit keresünk és ami bennünk van. Általa megízlelhetjük a mennyországot, melyet gyakran a szép és felemelő zenével és énekkel tudunk kifejezni. Az örömhír terjesztésének eszközeként a zene megjelenik a liturgiában, az egyházi életünkben, kíséri imáinkat, Istenhez fordulásunkat. Rendünk mindig is tudatában volt annak, hogy a zene olyan nyelv, mellyel el lehet érni távoli népeket, kultúrákat, mert egyetemes az üzenete. Elég, ha csupán a XVII–XVIII. századi dél-amerikai missziókra gondolunk, ahol a zene és az ének az evangelizáció és a katekézis eszközeként jelent meg. A zene elmondja azt, amit szavakkal nehéz kifejeznünk. A minőségi zene önmagában is örömhír, ma is alkalmas arra, hogy elérje az embereket, felemelje és megnyissa szívüket az örök értékekre. Egy olyan világban, ahol az erőszak, a félelem és a szétesés rányomja a bélyegét történelmünkre, különösen is fontosnak tartjuk a zene művelését.

Kívánom, hogy a közelgő ünnepek, amikor Urunk születésére emlékezünk, zeneként teremtsenek egységet és békét életünkben, a világban, és megtapasztalhassuk annak a szimfóniának a szépségét, amely Isten megtestesülésével csendült fel az emberiség történetében. A köztünk és velünk élő Isten szelíd ereje hangolja mindannyiunk életét az ő jelenlétére, és kísérje napjainkat az új esztendőben! P. Vízi Elemér SJ provinciális

2017. TÉL

3


LELKISÉG

A ZENE HATÁSA AZ ÉLETÜNKRE

A

zt, hogy az ember elég korán elkezdett egyszerű hangszereket gyártani, és különféle dallamokat megszólaltatni rajtuk, mindannyian tudjuk. Mint ahogyan azt is, hogy a zene elejétől fogva része a keresztény liturgiának is, elsősorban a zsoltárok éneklésével, majd pedig az ősi gregorián énekkel. Még a gimnázium hetedik osztályában, énekórán tanultunk röviden erről a fajta liturgikus énekről, melyről Szabolcsi Bence néhány mondatát a mai napig őrzöm magamban. A következőket mondja a gregorián énekről: „Minden dallamszövés forrása és mintaképe, telített bőség, túlcsorduló gazdagság ez a melodika, kisajtolt nedve elvirult világtájaknak, ezredéves szüret.” És valóban: a gregorián ének a latin egyház egyedülálló, egészen különleges kincse. Ha egyszerűen és szépen szólal meg, méltón dicséri a Teremtőt és emeli hozzá a lelkeket. És a zene mint a lelket segítő eszköz tulajdonképpen ebben találja meg páratlanságát. A hangok, az érzelmek szintjén is próbál elmondani valamit a megfoghatatlanról, a mélységről, magáról Istenről. Egyházi hagyományunknak a később kialakuló polifon (többszólamú) művek mellett szerves része a hangszerek használatának lehetősége is, elsősorban az orgonáé, de megfelelő módon és igényességgel más hangszerek is szolgálhatnak a szentmisén. Viszonylag hosszú ideje veszek részt szentmisék zenei részének alakításában, és mindig mély vágy volt bennem arra, hogy sokak számára egyértelművé váljon: a zene és az ének a szentmisének nem „díszítőeleme”, hanem szerves része. (Gondoljunk csak bele, hogy a bizánci keleti szertartás egyetlen nem énekelve elhangzó része a prédikáció és néhány rövid ima.) Az illetékesek szájából olykor elhangzó, „ott majd énekeljünk valamit...” jellegű félmondatok sajnálatos módon pontosan elárulják, hogy sokan mennyire becsülik a liturgikus zene szerepét. Márpedig az nem arra szolgál, hogy üres időkben kitöltse a „kínos csendeket”, hanem hogy az embert az imádsághoz segítse, kifejezze Isten iránti tiszteletét és szeretetét, s valamiképpen Istenhez emelje a lelket. Természetes, hogy a zenével nemcsak az istentiszteleten találkozunk, hanem más formában is, legyen szó könnyűzenéről vagy klasszikus koncertről, esetleg tábortűz melletti énekelgetésről. Az igényes zenélés eredménye azonban mindig hasonló: közösséget teremt megszólaltatói és hallgatói között, és misztikus módon megérinti az ember egész lényét. Hogyne volna hát mélységes kapcsolatban a spiritualitással, az ember lelki életével!

4

BAR ÁTAINKNAK


LELKISÉG

Saját életemben is azt tapasztaltam meg, hogy mindaz a szolgálat, amit azért végzünk, hogy szép zene és igényes éneklés által a liturgiában dicsőítsük az Urat, a jelenlévők javára is vált. Kezdő papként pedig azt tapasztalom, hogy engem is segít, ha biztos zenei alapra támaszkodhatom, ami a szentmise végzésében segítségemre van, összekapcsol az egész közösséggel. Mária utcai templomunkban azonban legfontosabb liturgikus hangszerünk, az orgona egészen kiábrándító állapotban van. Hamis, hangolatlan és hangolhatatlan, némely része használhatatlan is. Mindez azt mutatja, hogy mára alkalmatlanná vált arra, hogy megfelelő módon segítsen bennünket az Istenre figyelésben. Nagyon bízom abban, hogy e különleges templomban, ahol annyi fiatal és idősebb testvérünk otthonra talált és szívesen időzik, hamarosan valóban megkezdődhet ennek a fontos hangszernek a teljes megújítása. Bízzunk abban, hogy újjászülethet, és így újra alkalmassá válik arra, hogy valóban segítségére legyen az imádkozó és istenkereső embereknek. P. Bellovics Gábor SJ

2017. TÉL

5


H I V ATÁ S

A JÉZUSI TŰZ KÖZELÉBEN

B

ellovics Gábornak hívnak, és 1986. december 27-én születtem Mosonmagyaróváron. Ott is érettségiztem 2005-ben. Az érettségi évében zárult le bennem az a meghívási-döntési folyamat, melynek során világossá vált számomra, hogy valóban krisztusi ember szeretnék lenni, közel kerülni Krisztushoz, és egész életemmel, papként szolgálni őt. 2005-től a győri szemináriumban készültem az egyházmegyei szolgálatra, 2007-től pedig Rómában, a jezsuiták vezette Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként éltem. Tanulmányaim ötödik évének végén szereztem diplomát a Pápai Gergely Egyetemen. Közvetlenül a jezsuita noviciátus megkezdése előtt pasztorális-gyakorlati évként egy csodálatos tanévet töltöttem a győri Szent Imre-plébánián, Balázs Tamás atya mellett. Innen jártam heti tizennyolc órában hittant tanítani a győri evangélikus gimnázium 9–12. évfolyamos diákjaihoz, valamint a meglehetősen nagy plébánia apostoli életébe is bekapcsolódtam, elsősorban a közösségekkel, a liturgiával és a temetésekkel kapcsolatos és a szentségkiszolgáltatáson kívüli feladatokat végezve. Noha rendkívül jól éreztem magam ezen a plébánián, ez volt az az év, amikor meg tudtam hozni döntésemet, hogy jezsuita szerzetesként szeretném szolgálni Istent és az embereket. Tehát ezt követte a kétéves noviciátus, melynek kihívásaiért, tapasztalataiért nagyon hálás vagyok. Sok kérdés újra felvetődött bennünk, novíciusokban, számos

6

BAR ÁTAINKNAK


H I V ATÁ S olyan helyzetben találtuk magunkat, amilyenekkel azelőtt nem találkoztunk. Két hónapig voltunk kórházi segédápolók egy geriátriai osztályon, elvégeztük a harmincnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot, pénz és élelem nélkül indulva gyalog elzarándokoltunk Lengyelországba. Próbáltuk megismerni magunkat, a határainkat, és mindezzel együtt azt az Urat, akinek az életünket szeretnénk ajándékozni. Az elmúlt évek szép élménye, amikor fiatal rendtársaimmal az egyik fogadalomújítás előtti rövid elcsendesülésre a magyarszéki kármelita nővérek kolostorába utaztunk. Itt az első este egyikük röviden beszélt nekünk a fogadalmakról. Engem egyvalami ragadott meg igazán. Arról beszélt a nővér, hogy a „tűz” szó még soha senkit nem égetett meg. Tehát ha csak beszélünk, szavakat használunk, nem biztos, hogy valóban átéljük, megéljük azt az örömet és lelkesedést, amelyet Isten tud adni, nem biztos, hogy az belénk ég. Számomra meghatározó volt e gondolat hivatásom értelmezésében. Szeretném, és kérem az Urat, hogy mindig legyen valami a küldetésemben, amiben igazán ott van a szívem. Alapfelismerésemmé vált a miskolci jezsuita gimnáziumban töltött két gyakorlati évem alatt, hogy attól tanulunk, akihez valamilyen szinten kapcsolódni, kötődni tudunk. Ezt a magam számára a jézusi küldetésben látom: Jézus is együtt örül, együtt sír mindazokkal, akikkel kapcsolatba kerül, azaz hagyja, hogy megérintse az emberek öröme, gondja. Az ilyesfajta „együtt érző élet” számomra mélységesen összekapcsolódik a keresztény hivatással. S a napi élményeket az Úr elé hordva azt tapasztalom, le lehet tenni elé mindazokat a dolgokat, melyeknek a megoldása nem az én feladatom. Hordozni és megoldani nem nekem kell mások kérdéseit, elég az úton való őszinte odaszegődés és a támogató ima. Abban erősödöm meg egyre inkább, hogy a legfontosabb e jézusi tűz közelében lenni, hogy valóban örömmel, erővel sugározhassam és vihessem azt a kis parazsat, amit ki tudok gyűjteni belőle. Ennek pedig csak akkor lesz ereje, ha teljes személyiségemet, egész lényemet átizzítja. A két miskolci év után utam Münchenbe és Regensburgba vezetett, ahol rendi elöljáróim jóvoltából újabb két évet kaptam, hogy elmélyülhessek a zenei tanulmányokban, és a németországi jezsuita tartományt is megismerhessem, valamint az ott zajló társadalmi és politikai diskurzust. Amikor mostanában, újra Budapesten élve, éppen csak megérkezve szembesülök politikai, társadalmi indulatokkal, sokszor haraggal, feszültséggel, nem beszélve az egyházunkban nemegyszer megnyilvánuló indulatokra és szokatlan beszédmódra, gyakran gondolok az augusztusban a Közel-Keleten töltött időm során látott arcokra. Azokra, akik már belefáradtak a vádaskodásba, s egy kis nyugalomra és békére vágynak. Olyan békére, amelynek a külső keretei számunkra adottak. Egy olyan élet, egy olyan egyház szolgálatára szeretnék szegődni, ahol együtt keressük Jézus arcát és a belső békét, s a tőle tanult szelídséggel fordulunk egymáshoz, tisztelve és megbecsülve a másik méltóságát. Ahol az Igazságról, Jézus Krisztusról és örömhíréről alázattal és egyszerűen teszünk tanúságot. Hiszem, hogy Istenről és az evangéliumról nem érdemes veszekedve beszélni. Ezért szeretnék az Isten és ember, illetve az emberek közötti kiengesztelődés tanúja és segítője lenni. P. Bellovics Gábor SJ

2017. TÉL

7


TÁ R S A S Á G

ÜNNEPEL A KÖZÖSSÉGÜNK

A

Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott a Torontóban élő Jaschkó Balázs atyának. A kitüntetést a testület nevében Miklósházy Attila SJ, a külföldön élő magyarok nyugalmazott püspöke adta át. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet Jaschkó Balázs a katolikus egyházért végzett. Csókay Károly atya szeptember 10én ünnepelte gyémántmiséjét. A kalandos életű misszionárius, nagy szeretetű apostol, templomépítő, az Avas Károly atyája, öregek vigasztalója, lelkivezető, Szent Ignác-i lelkigyakorlatok adója, a karitász lelkes tagja, cursillós, hősies gyóntató szokásos vidámságával és mélyreható, de valahogy mindig humortól csillogó tekintetével fogadta a gratulációkat. Ha valaki magas életkorára vagy hatvanéves papi pályafutására utal, már szinte szállóigévé vált félmondatával szokott válaszolni: „bűnbánó lelkülettel élek főképp hanyagságaimért, amíg a Jóisten megengedi...” Károly atya október 23-án egy miskolci kitüntetésben, a Kartal–Veczán-díjban is részesült, amely életműdíj olyanoknak, akik kiemelkedőt tettek a közösségért, a keresztény hitért. Jálics Ferenc atya kilencvenéves. November 16-án, a Jézus Szíve templomban került sor hálaadó ünnepi szentmiséjére (képünkön). Október utolsó napjaiban, Nürnbergben gyűltek össze először az alakuló közép-európai provincia formációban részt vevő rendtagjai: skolasztikusok, magiszterek, szentelés előtt állók és újmisés jezsuiták. A találkozó az ismerkedésre, barátkozásra, a közösséggé alakulásra nyújtott lehetőséget. A formálódó jezsuiták, akik majd egy provinciában fognak élni és dolgozni, a közös szolgálatra, az együttélésre és a majdan együtt végzendő munkákra is közösen tekinthettek előre. Október 21-én került sor Bellovics Gábor papszentelésére pesti Jézus Szíve templomunkban, amely zsúfolásig megtelt. Veres András győri megyés püspök beszédében kiemelte: „Minden hivatás titok. Felmerülhet a kérdés: miért ezt az embert választotta ki Isten? És bennünk, papokban: miért engem, hiszen méltóbbat is találhatott volna az Úr. Sokévi papi szolgálat után világos számomra a válasz. Aki megismeri

8

BAR ÁTAINKNAK


TÁ R S A S Á G

Isten szeretetét, egyetlen dologra vágyik: viszonozni ezt a szeretetet, és készséggel, szeretettel válaszolni az ő hívására.” A szentmise után az újmisés a templomkertben fogadta a rokonok, rendtársak, barátok sokaságának jókívánságait. Első ünnepélyes szentmiséjét Mosonmagyaróváron mutatta be másnap. A szentbeszédet Havassy Bálint László mondta, aki hozzá hasonlóan a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke volt. Nagyszerű beszéde nekünk, jezsuitáknak különösen is a szívünkhöz szólt, mert bővelkedett a rendi vonatkozásokban. Az újmisés áldás előtt Gábor személyes hangon adott hálát és fejezte ki köszönetét mindazoknak, akik segítették az útján. Ez a szép gesztus láthatóan mélyen megérintette a jelenlévőket. Az áldások után került sor az ünnepi vacsorára, amely különösen jó alkalmat teremtett, hogy kapcsolatokat építsünk a helyi papsággal, remek asztali beszélgetések folytak. Gábor müncheni közösségéből is számosan itt voltak, hogy együtt ünnepeljenek velünk. Nagyon szép volt ez a két nap, igazán felemelő közösségi ünneplés. Ilyenkor megsejthetjük, hogy milyen az Isten országa. Összeállította: P. Koronkai Zoltán SJ

Imádkozzunk a jezsuita közösségért, hogy az Úr tartsa meg őket hivatásukban! 2017. TÉL

9


O K TATÁ S

A ZENE AZ KELL… DE MIÉRT IS? S MIRE JÓ? ZENE A MISKOLCI JEZSUBAN

M

űvészetek, zene… „készségtárgyak”. Zenélni, énekelni kiegészítő tevékenység vagy kikapcsolódás, netán időpocsékolás? Vitára okot adó, sokféleképpen értelmezhető kérdés. A művészeti nevelés eszközeként különleges hangsúlyt kap a jezsuita pedagógiában. Sőt a „másokért élő ember” ideáljának megvalósításában nélkülözhetetlen. „Láthatatlan erő”, amelynek köszönhetően valamiféle egységgé tud összeállni a gyerekekben mindaz, amit az iskolában tanulnak. S hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban? Kiscsoportos, személyre szabott foglalkozásokkal, egyéni, a gyerekek érdeklődési körének leginkább megfelelő műhelyek választásával, néptánc és népi ének tanításával gazdagodik a mindennapok zenei oktatása, amelyet a színvonalasan működő énekescsoportok még vonzóbbá tesznek. A 2003-ban alakult, s rövid idő alatt az iskola meghatározó közösségévé vált Magis kórus puszta létével – a maga százhúsz fős létszámával – is bizonyítja az örömteli éneklés jelenlétét az iskolában. Hogyan? A hétköznapok és a hétköznapi emberek szintjén. Célja megmutatni, hogy a zene gyönyörűséget ad, a közös éneklés felemeli, örömtelivé teszi az embert. Oldja a feszültséget, könnyíti a terheket, teljessé teszi az emberi kapcsolatokat, barátságokat. Azt is meg akarja mutatni, hogy a próba, a gyakorlás, a technikai fejlődés áldozattal, lemondással jár. A kórus neve összefoglalja küldetését: „Ami segít, hogy lehetőségeinkkel éljünk, és ami képessé tesz, hogy jól válasszunk – az a MAGIS. Választani a helyesebbet, az Istennek kedvesebbet… Nem félni az áldozatvállalástól, a fáradtságtól, szolgálni tudni, önzetlenül örömet szerezni, s eközben észrevétlenül magunknak is gazdagodni” – fogalmazták meg a diákok. Ez a szolgáló, együttműködő, közösségben gondolkodó és az éneklést a gyönyörködtetésen túl valami különleges lehetőségként megélő magatartás és gondolkodásmód szülte meg a Magis kórus egyedi küldetését: a zenés színházi produkciók létrehozását. Hogyan jött létre ez a zenés színházi projekteket megvalósító módszer? 2008 tavaszán a Fokoláre közösség Gen Rosso együttese ismertette meg velünk azt a projektmunka keretében zajló együttműködést, melynek résztvevői – kreativitásukat, aktivitásukat érvényesítve – az igényes zenei felkészülés mellett közösen

10

BAR ÁTAINKNAK


O K TATÁ S

alakíthatták a Streetlight című musical színpadra állítását. A közös alkotás nemcsak egy feledhetetlen előadást eredményezett, hanem tapasztalatot hozott a közös éneklés erejéről-öröméről. Az ezt követő bemutatók – Kaszap István (ifjúsági opera), Damaszkusz (rockmusical), La Mancha lovagja, Képzelt riport…, A padlás, Túl a Maszat-hegyen – ugyanígy a ma emberének szóló, erkölcsi szempontból értékadó darabok, amelyek zenéjükkel ráhangolnak az értékközpontú gondolkodásra, érzelmileg nyitottá, befogadóvá tesznek. Az évek során egyre inkább előtérbe került az előadások missziós jellege, a tanúságtétel. Zenés színház mint jezsuita iskoladráma? Talán rátaláltunk a jezsuita pedagógia e markáns elemének XXI. századi megfelelőjére… Mert valóban, a „másokért élő ember” ideálját követve személyiségében kiteljesedett, szakmájában kompetens, növekedésre nyitott, vallásos, szeretetre képes, az igazság iránt elkötelezett és a szolgálatban nagylelkű emberré képes válni az a diák, aki e zenés műhelyekben részt vesz, énekel, táncol, alkot, együttműködik, tanúságot tesz, törődést vállal és elvisel, másokra figyel – és eközben önmagára reflektál. Ezáltal válik a diákok életében a zene, a közös énekélmény az önismeret és a kompetenciák fejlesztésének eszközévé. S hol és hogyan van jelen mindebben a tanár? Elsősorban kereteket szab, amelyek között teret ad, hátteret biztosít, szakmai tudásával jelen van, fejleszt, együttműködik. Segít a zenei kihívásokban, technikai-gyakorlati tanácsokkal támogatja a fejlődést, és hozzájárul a folyamatos reflektáláshoz, hogy a megélt élmények építő tapasztalatokká válhassanak a gyerekek számára. Például: „Rájöttem, mekkora szükség van rám a kórusban.” Herpainé Velkey Klára

2017. TÉL

11


K A M PÁ N Y

ORGONAFELÚJÍTÁS INDUL A MÁRIA UTCÁBAN

„A

hangszer sajnos nincs méltó állapotban, egy esetleges felújításkor minden eleméhez hozzá kell nyúlni” – szól a lesújtó szakértői vélemény a Mária utcai jezsuita templom orgonájáról, melyet 1894 óta hét alkalommal építettek át. Az egyre kevésbé alapos és igényes átalakítások miatt mára mindennapos, hogy a billentyűk beragadnak, a sípok elnémulnak, s az orgona hangzása már csak nyomokban idézi egykori dicsőséges fényét. Valamit kezdenünk kell vele, mert így méltatlan a műemlék templom pezsgő lelkiségi és kulturális életéhez. Igyekszünk a Wegenstein-műhely egyik egykori mesterműveként emlegetett orgonánkat úgy megújítani, hogy legyen alkalmas bensőséges hangulatú szertartások halk kísérésére, és a legjobb orgonákhoz szokott művészek is szívesen fogadják el meghívásunkat. A páratlan iparművészeti értéket képviselő míves orgonaszekrényt szeretnénk restaurálni, a rózsaablakot eltakaró utólagos sípművet viszont elbontanánk, és helyette az orgona fénykorát idéző stílusban bővítenénk a hangszert. A felújítás során nemcsak az elavult alkatrészeket kívánjuk újakra cserélni: építtetnénk egy második, a szentély előterében elhelyezett játszóasztalt is. Szeretnénk ugyanis lehetővé tenni, hogy az orgonisták ne csak a távoli karzat homályos sarkában megbújva szólaltathassák meg a hangszert, s hogy templomunk közössége és koncertjeink közönsége közelről tapasztalhassa meg, hogyan születik meg az orgonamuzsika a játékos sok száz billentyűt, pedált, regiszterkapcsolót virtuózan bejáró kezei és lábai nyomán. Arra kérjük barátainkat, a következő lehetőségek közül akár többel is élve, járuljanak hozzá a grandiózus vállalkozás elindításához.

SEGÍTSEN ÖN IS, HOGY A JÉZUS SZÍVE JEZSUITA TEMPLOM ORGONÁJA MEGÚJULHASSON, ÉS ISTEN NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE SZÓLJON. 12

BAR ÁTAINKNAK


K A M PÁ N Y

TÁMOGATÁSI LEHETŐSÉGEK Banki átutalás vagy a mellékelt csekk segítségével: Számlatulajdonos neve: Jézus Társasága Alapítvány, JTA Jézus Szíve Templom Kedvezményezett számlaszáma: 11100104-18064333-19000008 A megjegyzésrovatban az utalásnál kérjük feltüntetni: „Orgonafelújítás”. Orgonapersely: Ha inkább készpénzzel támogatná az orgonafelújítást, a Jézus Szíve templomban megteheti: a formájával is az orgonát idéző adománygyűjtő persely a koncertek alkalmával a bejáratnál, azok között pedig a templomtérben áll. Online az adjukossze.hu oldalon: A rendszeres támogatóink által már jól ismert közösségi adománygyűjtő oldalon bankkártyával, pillanatok alatt, költségmentesen és akár anonim módon lehet tetszőleges összeget juttatni az orgonaprojekt javára. Hagyatékozás: Az orgonaprojekt elindítását lehetővé tévő alaptőke egy olyan ingatlan értékesítéséből származik, amelyet a magyar jezsuita rendtartományra hagyott néhai tulajdonosa. Ha módjában áll kifejezetten a Jézus Szíve templom céljaira, illetve az orgona javára rendelkeznie, és hozzájárul, nevét megörökítjük az orgonán elhelyezendő plaketten. Örökbe fogadna otthonában egy orgonasípot? Szeretnénk az orgonafelújítás minden támogatóját megajándékozni köszönetképpen az orgona egy darabjával. Az adományok mértékétől függően ajánlunk fel kisebb vagy nagyobb sípokat – nagyjából egy centiméternyit minden ezer forint után. Mivel a sípokhoz csak a hangszer szétszerelését követően, leghamarabb jövő nyáron férünk hozzá, támogatóinkat meghívjuk a 2018. február 10-én rendezendő orgonabálra, ahol örökbefogadói oklevelet nyújtunk át nekik. Kérjük, az adományozás során adja meg telefonszámát és/vagy e-mail-címét, hogy elkészíthessük oklevelét, és elküldhessük a meghívót.

2017. TÉL

13


K A M PÁ N Y

NEM CSAK AZ ORGONA SZORUL FELÚJÍTÁSRA A Jézus Szíve templom orgonaprojektjéhez kapcsolódva egy sor egyéb fejlesztést is szükségesnek látunk és célul tűztünk ki. Mikor kezdjünk porral és felfordulással járó építkezésekbe, ha nem azelőtt, hogy a templom leendő új koronaékszere a helyére kerülne? Az oldalhajók 2015–16-os kifestését követően a főhajó és a karzat – szakaszosan komoly állványozással járó – tisztasági festését a régi orgona bontása és a megújult hangszer visszaépítése közé szeretnénk időzíteni. A XX. század második fele óta lényegében érintetlen, leromlott tetőhéjazat cseréjét pedig még a festést megelőzően, az orgonaprojekthez kapcsolódva kell meglépni. Az orgona hosszú távú és stabil működése érdekében a főhajó hőszigetelésének érdemi javítását is szükségesnek látjuk. A karzat és a hozzá kapcsolódó toronyszobák nyílászáróinak hő- és hangszigetelése mellett a főhomlokzat nyílászáróinak (bejárati kapuk és a rózsaablak) utólagos szigetelése, illetve a főhajó oldalsó ablakainak cseréje is szükséges – mindez a templom fűtési viszonyaira is jótékony hatással lesz. Végül, de nem utolsósorban a megújuló templombelsőhöz és orgonához méltó, stílushű környezetet szeretnénk kialakítani a karzaton a padlózat és a kórusdobogó átépítésével, a kórust és az orgonistákat kiszolgáló közösségi terek célszerű berendezésével és professzionális koncertkellékek beszerzésével. Ezek a fejlesztések az orgona megújításával együtt valóban alkalmassá tennék a templomot, hogy fontos helye és szerepe legyen a budapesti egyház- és komolyzenei palettán. Bízunk benne, hogy az orgonaprojekt révén a Palotanegyed polgárai és a turisták is felfedezik a Jézus Szíve templom nagyszerű akusztikáját. Álmunk, hogy néhány éven belül – számos európai nagyváros jeles templomaihoz hasonlóan – minden délben negyedórás orgonakoncertre invitálhassuk a templomunk mellett elsétálókat. Az orgonafelújítási projekt további részleteiről a templom honlapján, a jezusszive.jezsuita.hu/orgonafelujitas oldalon olvashatnak barátaink.

14

BAR ÁTAINKNAK


KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

EGYHÁZZENEI SZOLGÁLAT

1

991-ben születtem. Zenei tanulmányaimat az esztergomi ferences gimnáziumban, illetve a Zsolt Nándor-zeneiskolában kezdtem meg, az orgona rejtelmeibe Baróti István vezetett be, akit diákként helyettesíthettem is az esztergomi bazilikában. 2010 és 2013 között a Bartók-konzervatóriumban Elekes Zsuzsa orgonista növendéke voltam, a Harmat Artúr Központi Kántorképzőt pedig 2012ben végeztem el Bednarik Anasztázia orgonaművésznő irányításával. Eddigi zenei pályafutásom során közel negyven koncertet adtam Magyarországon, Erdélyben, Németországban és Hollandiában. Repertoáromon főként német barokk, francia romantikus és XX. századi magyar szerzők művei szerepelnek. 2013 óta szolgálok a templomban, ahova Rónaszéki Tamás karnagy hívott meg a megüresedett kántor-orgonista állás betöltésére. Feleségemmel négy éve vagyunk házasok, és két gyermekünk született. A jezsuita intézményekben többféle módon tevékenykedem: a zenei élet koordinálása mellett kántori, orgonista- és korrepetitori feladatokat látok el, illetve vezetem a Loyola scholát, valamint egyre rosszabb állapotban levő orgonánkat igyekszem javítgatni, életet lehelni belé. Ezeken felül gondnokként és karbantartóként is jelen vagyok a templomban és a Párbeszéd Házában. Több közösségnek is tagja vagyok: Musica Sacra kórus, a Csütörtöki csoport házashittanja, Loyola schola, angol közösség. A munka mellett jelenleg is igyekszem gyarapítani tudásomat, több területen is. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola katekéta-, illetve lelkipásztorimunkatárs-képzésén, valamint villanyszerelő-tanfolyamon veszek részt. Izgatottan várom templomunk orgonájának megújulását, hogy az új hangszer felkerülhessen a magyarországi orgonák térképére, és méltóképpen ékesítse a Palotanegyed ékszerdobozát, a magyarországi jezsuiták „főtemplomát”. Burik Gábor

2017. TÉL

15


KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

SURSUM CORDA A Jézus Szíve templom orgonája javára november 22-én megrendezett jótékonysági gálahangversenyen Szabó Balázs orgonaművész, orgonaszakértő, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium egykori diákja vállalta, hogy megcsillogtatja az igencsak felújításra szoruló hangszer néhai fényét. A nemzetközi hírű muzsikust a templomi orgonazene lelkiségéről is kérdeztük. Számít-e, hogy a karzaton játszol, vagy a szentélyben? – Nagyon jó eszköz lehet, ha az orgonistát mindenki látja, és ő is mindent szemmel tud tartani. De nem a magamutogatás vagy a koncertszituáció elősegítése a cél, hanem az, hogy az orgonista ne elérhetetlen, megközelíthetetlen és láthatatlan valaki, hanem ugyanúgy a közösség tagja legyen, aki a liturgiában szervesen részt vesz, és kommunikál a hívekkel. Van még a templomi orgonamuzsikának spirituális vonzereje manapság? – Meggyőződésem, hogy a templomban a minőségi egyházzenének és az orgonának evangelizáló ereje van, és a liturgia kiemelt, fontos részei (ezt egyébként a II. vatikáni zsinat is kimondta, csak kevesen szeretik idézni). Ezt a jezsuiták már évszázadokkal korábban így gondolhatták, hiszen pont ők terjesztették el az orgonát Távol-Keleten vagy az Újvilágban. Sokan mondják, hogy nem szabad túl jól vagy túl színesen orgonálni egy templomban, mert az eltereli a figyelmet a lényegről. Én épp ellenkezőleg gondolom, hiszen még a koncertdarabok túlnyomó többsége is vallásos zenemű, akkor is, ha ez nincs külön jelölve rajtuk. S a magas színvonalú orgonajáték nemcsak öncélú lehet, hanem állhat a liturgia szolgálatában: segít a hívek szívét megnyitni, és felemelni az Úrhoz. Sursum corda... Végh Dániel

16

BAR ÁTAINKNAK


KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

ZENÉSZHALLGATÓINKRÓL

A

Jezsuita Roma Szakkollégium (JRSZ) a budapesti felsőoktatási intézményekben tanuló roma és hátrányos helyzetű fiataloknak nyújt lakhatást, ösztöndíjat és szakmai segítséget. Szakkollégiumunk lehetőséget biztosít zenei tehetségei számára, hogy nyugodt, csendes, elkülönített helyen gyakorolhassanak. Részükre a kollégium épületén belül, a kápolnában egy pianínó is rendelkezésre áll. Jelenleg Sallai Jenő az egyetlen zenészhallgatónk, ő a budai Vienna Konservatorium klasszikus zenei tanár- és művészképzés szakára jár. Jenő rendkívül elhivatott a szakmája iránt. „Kisgyerekkorom óta kapcsolatban vagyok a zenével, mivel cigányzenészcsaládból származom, az életünk a zene.” Zeneművészeti szakközépiskolákba járt, mestere Örökös Attila nemzetközileg elismert hegedűművész és Szenthelyi Miklós Kossuth-díjas hegedűművész volt. Különböző versenyeken is részt vett, ahol sikeres szereplése versenydíjakban is megmutatkozott. Végzett hallgatóink közül Berki Tamás jelenleg a kőbányai Orchidea Magyar– Angol Két Tanítási Nyelvű Általános iskolában zongoratanár. Emellett egy tehetséggondozó projektben is részt vesz: hátrányos helyzetű roma gyermekeket tanít zongorázni. Rendkívül elkötelezett abban, hogy segítséget nyújtson az ilyen gyerekeknek. Egyik fő motivációja, hogy tudását továbbadhassa. Gyermekkora óta zenél, számos versenyen eredményesen vett részt, neves zenekarokban játszhatott, amire méltán büszke. A sikereken felbuzdulva a JRSZ kezdeményezésére már végzett zenészhallgatóinknak alkalmuk nyílt profi, technikailag jól felszerelt keretek között is megmutatni tehetségüket. Ennek nyomán egy CD is született, A klasszikus zene (x)árnyalata címmel. Zenész- és énekeshallgatóink szívesen csatlakoztak olyan eseményekhez is, melyek egy jó ügyet szolgáltak, számos jótékonysági koncerten vettek részt. Orsós Ibolya

2017. TÉL

17


KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

25 ÉVES AZ AVAS-DÉLI ISTENI IGE-TEMPLOM

N

egyedszázada, 1992. szeptember 27-én szentelték fel Miskolcon az avas-déli Isteni Ige-templomot, valamint ezzel egy időben tették le a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium alapkövét is. Ennek a jeles napnak az emlékére idén szeptemberben egész heti búcsúi programmal készült a római és a görögkatolikus közösség. A templom felszentelése óta közösen használják a templomot, saját kápolnával és hittanteremmel. 1988-ban Velkey László orvosprofesszor Seregély István egri érsekkel összefogva vetette fel azt a gondolatot, hogy Miskolc legnagyobb lakótelepén a katolikus egyháznak egy ökumenikus templomot kellene építenie. Az eredeti elképzelés szerint négy felekezetnek adtak volna itt helyet, a protestáns közösségek azonban még a tervezés szakaszában lemondtak a bekapcsolódásról. A római és görögkatolikus egyházakat képviselő püspökök 1988. május 23-án jegyzőkönyvben rögzítették az ökumenikus templom építésének szándékát és a feladatokat. A terv megvalósításához még abban az évben területet kaptak a városi tanácstól. 1989-ben az építkezés vezetésére és az egyházközség képviselő-testületének életre hívására Mándy Zoltán és Grunda János szervezőlelkészek kaptak megbízást. 1991. június 2-án, pünkösdkor tették le ünnepélyesen az alapkövet, melyet Seregély István érsek szentelt meg. Karácsonykor már éjféli misét tartottak a neobizánci stílusú új templomban, 1992 tavaszán pedig több mint száz gyermek volt itt elsőáldozó, az akkor még aláállványozott épületben. Az avas-déli Isteni Ige-templomhoz, valamint a hozzá tartozó római katolikus plébániához és görögkatolikus parókiához szervesen kapcsolódott egy egyházi gimnázium felépítésének terve is. Seregély István érsek először a bencéseket kérte fel a leendő gimnázium vezetésére. Az ő visszalépésük után a Magyarországra visszatelepült jezsuitákhoz fordult. 1992. szeptember 27-én, a templom felszentelésének napján helyezték el az iskola alapkövét, amelyet Kada Lajos érsek, bonni pápai nuncius áldott meg. A szertartáson jelen volt Seregély István egri érsek, Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyés püspök, valamint sok világi és egyházi méltóság. A magyar jezsuita provinciát P. Nemesszeghy Ervin tartományfőnök képviselte. 1993 és 1995 között felépült az északolasz mintát követő harangtorony is. A négy evangélistának a templom főhajójában lévő képei Xantus Géza csíkszeredai festőművész alkotásai. A római katolikus kápolna szárnyas oltárát Máger Ágnes festőművész, a fából faragott keresztút stációit Kopp Judit készítette. A görögkatolikus kápolnát

18

BAR ÁTAINKNAK


KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

Kárpáti László szekkói és ikonjai, valamint Janka Gábor ikonjai díszítik, az üvegablakokat Pénzeli Péter és Monostory Viktória készítették. 1994 májusában megérkezett P. Csókay Károly SJ, hogy átvegye az Isteni Ige-templom lelkészi szolgálatát. Károly atya folytatta a templom építésével kapcsolatos munkát, a meghibásodások javítását és a lakótelepen élőket felkeresve a közösség építését. Ezekben az években került sor a kapcsolat felvételére és elmélyítésére Miskolc többi plébániájával. Az avasi templom az ökumenikus együttműködésre való készség példája. A kezdetektől fenntartott nyitottság gyümölcse az is, hogy a 2000 adventjétől összegyűlő református közösség, később önálló gyülekezet éveken keresztül az itteni hittanteremben, majd a gimnáziumban tartotta az istentiszteleteket és más alkalmakat. Az eltelt huszonöt év alatt mindvégig szoros volt a templom és az iskola együttműködése a jezsuiták lelki vezetésével, a plébániai, a parókiai, valamint a gimnáziumi közösség erősödött, és folyamatosan ellátja missziós feladatát az avasi lakótelepen. A jubileumi ünnepet háromnapos lelkigyakorlat vezette be. A templombúcsú csúcspontját az Orosz Atanáz vezetésével végzett vasárnapi görögkatolikus püspöki liturgia jelentette, melyen jezsuita atyák – köztük P. Vízi Elemér provinciális – is koncelebráltak. Forrás: Minap

2017. TÉL

19


A J E Z S U I TA M Ú LT A K T U A L I TÁ S A I

MINDENBEN ÉRVÉNYESÜLJÖN A KEGYELEM RÉSZLETEK GYULAY ENDRE NYUGALMAZOTT PÜSPÖK P. HUNYA DÁNIEL JEZSUITÁRÓL SZÓLÓ ÍRÁSÁBÓL

S

zeretnék megemlékezni egy hatvan évvel ezelőtt Istenhez költözött magyar jezsuitáról – egy szegedi jezsuitáról, aki a Dóm tér 6. szám alatt élt több mint húsz esztendőn keresztül, s a magyar papnevelésért és a magyarságért dolgozott. 1957. november 6-án, Érden, nagyon hosszú betegség, éveken át vissza-visszatérő haldoklás után, ajkán a „mindenben érvényesüljön a kegyelem” szavakkal fejezte be életét P. Hunya Dániel, a magyar papnevelés kiemelkedő alakja. Endrődön született 1900. április 9-én. Vallásos családi légkörben nevelkedett, s a gyulai katolikus gimnázium még jobban elmélyítette hitét. Aktívan részt vett az ottani Mária-kongregációban. 1919ben kellett döntenie hivatásáról. Édesapja sokáig ellenezte elhatározását. Abba még belement volna, hogy világi pap legyen, de szerzetesnek nem akarta engedni. A döntő nap reggelén a fiú apja elé állt: „Bármilyen pályára elmegyek, amit édesapám kíván, de kijelentem, hogy boldog csak akkor leszek, ha jezsuita lehetek.” Édesapja megtört, s megadta a szükséges szülői beleegyezést. Hunya Dánielt 1928. augusztus 29-én szentelték pappá. 1930 szeptemberében, szinte újmisésként az új Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet spirituálisa lett. Rábízták a szeminárium lelki hagyományainak megteremtését. Első feladatának azt tekintette, hogy megtervezze a papnevelő intézet öt évének lelki munkáját, amelyet nagy éleslátással az önnevelésre épített. Alapozásul – öt évre bontva – Szent Ignác lelkigyakorlatait állította a növendékek elé. Estéről estére diktálta a következő reggeli elmélkedés anyagát a hivatás tisztázásáról, az áldozatról, az alázatról, a szeretetről, az apostolkodás megvalósítási lehetőségéről, sőt az akkori és a majdani napirendjükre is kitért.

20

BAR ÁTAINKNAK


A J E Z S U I TA M Ú LT A K T U A L I TÁ S A I

Az esti pontok mindig élményszámba mentek. Tüzesen, lelkesen, meg�győződésből és meggyőzően szólt. Átadta saját meg­éléseit. Az egyik ezek közül a tökéletes odaszentelés volt Jézus Szentséges Szívének. Így írt: „Ne legyen gondod életed útjaira, melyeken járni akarsz, ne legyen gondod az eszközökre, melyeket használni akarsz. Csak egyre legyen gondod, hogy rám figyelj, szeress, és teljesítsd akaratomat, amelyet mindenkor megmutatok néked.” Napról napra egyre világosabban látták a növendékek, hogyan tudnak szakítani a bűnnel, hogyan bontakozhat alázatuk, milyen legyen a világtól való függetlenségük, hogyan élhetnek a szeretetben. Hunya Dániel kiemelve a szociális gondolkodást és felelősséget (már a harmincas években!) bemutatta a lelkes apostolt és a paptestvérhez való kapcsolatot, a szeretet fontosságát. Egyéni lelkivezetést is végzett. Havonta fogadta növendékeit lelki beszámolóra, s ők felsorakoztatták sikereiket, kudarcaikat. Mindig meglátta a lényeges problémát, és próbált utat mutatni a megoldáshoz. Munkássága lassan túlnőtt az Egyházmegyeközi Szeminárium keretein. Megalapította a Papi Lelkiség című kiadványsorozatot, mely európai színvonalú volt. Néhány számának megjelenése után Kispap-egység címmel külön rovatot indított benne. Az előzők alapján látva életét három mondatot rejthetünk szívünkbe. Az egyik arra vonatkozik, amit ő maga megélt, s a magunk életébe is át kellene ültetnünk: „A szenvedés nem ment föl a küldetés alól. Isten elegendő kegyelmet ad.” A másik a papságról szól: „Az egyes papok, papnevelők, az új papi hivatások mellé oda kell állni kegyelmi hátvédnek.” A harmadik: „Isten a nagylelkűekhez nagylelkű!” Hunya Dániel sírjára oda lehetne írni: „Nagylelkű volt.” Az ő és a többi XX. századi hitvalló életét látva mi is megtanulhatnánk: „Az Isten nagylelkű, hősies, áldozatos keresztény életet vár, és bármelyik századunk hitvallóit nézzük, ezt látjuk, ezt tapasztalhatjuk. Az út előttünk van, nagylelkűnek lenni Isten és a felebarát szeretetében.”

2017. TÉL

21


ARCÉL

AZ AJÁNDÉK DALLAM P. Csókay Károly SJ idén ünnepelte pappá szentelésének hatvanadik évfordulóját. Jelenleg Miskolcon, az avas-déli Isteni Ige-templom jezsuita plébániájához kapcsolódóan végez lelkipásztori szolgálatot. A zenéről kérdeztük: A gyémántmiséjén felcsendült egy ismerős dallam, mi volt ez? – A ferences kisnővérek megleptek a szentmise végén: egy Szűzanyát dicsérő éneket adtak nekem. Nagy meglepetés volt számomra. Ezt a dalt először chilei szolgálatom során hallottam, amikor népmisszionáriusként működtem. Egy kis faluban, egy hegyi kápolnában annyira megérintett ez a dallam és szöveg, hogy spanyol nyelvről lefordítottam magyarra. Hazaérkezésem után egy alkalommal elénekeltem az egyik nővérnek, aki lekottázta, és megtanította a rendtársainak is. Nagyon megható élmény volt, hogy annyi év után is megmaradt a dallam, és pont ezzel köszöntöttek. Hatvanévi papi szolgálat alatt nagyon sok élményben volt részem, de a nővéreknek köszönhetően ezen a szép ünnepen egy kicsit vissza tudtam emlékezni a Chilében töltött évekre. „Ó, Szűz, olyan tiszta, mint a nárdusz és a rózsa. Édesanya, szebb vagy a felkelő napnál! Kérésemre hallgass, bizakodom benned, Szeretetnek Anyja, hálám zeng! Nincsen párja annak, amilyen jó te vagy, ma rád bízom a lelkem, s könyörgök hozzád.” Károly atyának mit jelent a zene, van esetleg kedvence? – Közel állnak hozzám a taizéi énekek, az egyik kedvencem a Te vagy a fény című. Amikor egy kicsit nehéznek érzem a szolgálatot, sok erőt ad az a rész, amikor azt énekeljük: „Add, hogy ne szólhasson bennem a sötét.” Szeretem ezt ilyenkor magamban énekelni. A zene nagyon fontos az életünkben, kifejezi azt, amit érzünk, általa is közelebb kerülhetünk a Jóistenhez. Az pedig mindannyiunk számára az egyik legfontosabb, hogy személyes és jó kapcsolatot tudjunk ápolni vele. Nagy Luca

22

BAR ÁTAINKNAK


FRIENDRAISING

EGY SZÁZALÉK

K

étségtelenül sokaknak jelentett segítséget, hogy idén az adóhatóság készítette el személyi jövedelemadójuk bevallásának tervezetét. Megspórolhattuk a terjedelmes, sokszor nem egyértelmű kiadvány kitöltésére fordított időt. Ha semmilyen módosítást nem alkalmaztunk, e tervezet vált a hivatalos bevallássá, s a fel nem ajánlott egy százalék a NAV-hoz, majd az államhoz került. Rajtunk múlott, hogy a tervezetet ellenőriztük-e, s az előző év jövedelmeiről a valóságnak megfelelő bevallás készült-e. Fordítottunk-e kellő figyelmet arra, hogy a személyi jövedelemadó civil szervezeteknek felajánlható egy százalékáról rendelkezzünk? A NAV idén 3,8 millió bevallási tervezetet készített, melyből 1,4 millió az adózók bevallásává vált. Ennyien nem tettek semmilyen lépést a bevallással kapcsolatban, további több százezer adózó pedig módosítás nélkül hagyta jóvá a tervezetet. S bár nagyon egyszerű volt felajánlani a civil szervezeteknek a személyi jövedelemadó egy százalékát, közel háromszázezer fővel csökkent a felajánlók száma, így a felajánlások összértéke a 2016-os 8,5 milliárdhoz képest 7,5 milliárd forintra csökkent. Ez a tendencia a Jézus Társasága Alapítványhoz érkezett felajánlások nagyságában is megfigyelhető volt: a NAV értesítése alapján a 2016. évi személyi jövedelemadók egy százalékának felajánlásából alapítványunk 3 246 596 forint támogatásban részesült, mely egymillió forinttal volt kevesebb az előző évihez képest. Olykor kevésnek tűnhet a négy-ötezer forint értékű felajánlás, de összeadódva számos jó és értékes ügy elindítója, segítője lehet. Módfelett hálásak vagyunk annak az 576 felajánlónak, akiknek köszönhetően szerteágazó munkánkat ezzel az összeggel is tudjuk támogatni. Ezért is kérjük barátainkat, támogatóinkat, a jezsuita intézmények pártfogóit és a közösségek tagjait, s mindenkit, aki céljainkkal azonosulni tud, hogy a személyi jövedelemadó 2018-ban benyújtandó bevallásánál a civil szervezetek számára adományozható egy százalékot ajánlja fel a Jézus Társasága Alapítvány számára, támogatva ezzel a jezsuiták munkáit.

A JÉZUS TÁRSASÁGA ALAPÍTVÁNY ADÓSZÁMA: 18064333-2-42 Köszönjük, hogy tudatos rendelkezésével segít. Számítunk önre! Jacsó Annamária

2017. TÉL

23


VÁLLALKOZZON ADOMÁNYOZÁSRA! Ha cégén keresztül támogatja a Jézus Szíve Jezsuita Templom orgonafelújítási projektjét, az adomány teljes összegét elszámolhatja költségként, és még adókedvezményt is igénybe vehet? Mindehhez csupán egy rendkívül egyszerű adományozási szerződés megkötésére van szükség.

LEGYEN AZ ÖN VÁLLALKOZÁSA IS AZ ORGONAFELÚJÍTÁS KIEMELT TÁMOGATÓJA! TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: JEZUSSZIVE.JEZSUITA.HU/ORGONAFELUJITAS ORGONA@JEZSUITA.HU


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.