Formรกciรณ 2016. ล sz
Tartalom Először Isten, azután…? „Vedd, Uram, és fogadd el... Krisztussal a határ körül Sodrásban A jezsuita formáció állomásai Formációban lévő jezsuiták Jezsuita fogalomtár „Istennek, az Atyának legyen dicsőség örökkön-örökké!” In Memoriam Lelkiségi műhely A noviciátus Nürnbergben A jezsuiták és a menekültek Látogatás a vietnámi jezsuitáknál Közös munka
4 5 6 8 10 11 15 16 17 18 19 20 22 23
BARÁTAINKNAK – A MAGYAR JEZSUITÁK HÍRLEVél újsága Felelős kiadó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, P. Forrai Tamás Gergely SJ Szerkesztő: Jacsó Annamária Grafikai tervezés: Tar Éva Fotó, képi tartalmak, grafika: Czope Anna, S. Dinh Ngoc Pham SJ, Farkas Zoltán, Hölvényi Kristóf, Jacsó Annamária, Kajtor Domonkos, Kiss Ferenc, S. Korponai Gábor SJ, Shutterstock, Tímár Dalma. Kapcsolat: www.jezsuita.hu, friendraiser@jezsuita.hu /jezsuitak (Jezsuiták Barátai) www.mixcloud.com/jezsuitak és www. youtube.com/c/jezsuitak
Októberben megkezdődik Rómában a 36. Általános Rendgyűlés. Ennek keretében, egyebek mellett a leköszönő rendfőnök, P. Adolfo Nicolás SJ helyére megválasztják az új jezsuita általános elöljárót. Kérjük a teljes jezsuita rend legmagasabb szintű találkozóján résztvevő jezsuitákért barátaink imáit! Postai vagy digitális úton a Jezsuita Rend adatbázisában tárolt, korábban Ön által megadott információk alapján értesítettük. Adatait kizárólag a Rend által kezdeményezett kommunikációra használjuk, harmadik félnek nem adjuk át. Amennyiben nem kíván a jezsuita rendtől további hírlevelet, megkeresést kapni, kérjük jelezze a friendraiser@jezsuita.hu címen vagy a +36 1 327 4054-es telefonszámon.
Ha szeretné a jezsuiták értesítőjét – Barátainknak – következő számától kezdve digitálisan fogadni, kérjük, küldje el kérését a friendraiser@jezsuita.hu címre. A digitális formátum igénylésével segít csökkenteni postai költségeinket. Köszönjük!
ADOMÁNYAIKAT A MINDENKORI JEZSUITA MUNKÁKRA BÁRMIKOR KÖSZÖNETTEL FOGADJUK A „JTA BARÁTAINK” ELNEVEZÉSŰ ALAPÍTVÁNYI BANKSZÁMLÁRA:
11100104-18064333-12000007 (CIB BANK ZRT.)
K Ö SZ Ö N T Ő
Kedves Barátaink! Ú
jabb „tanévet” kezdünk; reméljük, hogy a nyári megállás adta új erővel és lelkesedéssel! Igen, mindannyian tanévekben gondolkodunk, ahogy egész életünk is – reméljük – egy hosszú tanulás, növekedés. Ránk, jezsuitákra különösen is jellemző, hogy a hivatásunkat egy folyamatban látjuk, ahol minden esemény, találkozás formál bennünket. „Formációról” beszélünk, amikor a fiatal rendtagok hosszú elméleti és tapasztalati képzés váltakozó időszakaira gondolunk. A Szent Ignác által megálmodott formáció egyben egy lelki út, szerzetesi életünk maga. Majd öt évszázada csiszolódnak ennek az útnak az állomásai, de annak igényessége, a rá szánt idő és energia bőkezűsége állandó! Szerzetesi életünk állomásait és szereplőit mutatja be a Barátaink mostani száma. Nem csak arra hívunk mindenkit, hogy velünk együtt adjon hálát ezen valóban kegyelmi időszakért, s nem is csak bemutatni szeretnénk a jezsuita terminológiát. Sokkal inkább szeretnénk az Olvasókkal együtt arra figyelni, hogy valóban eléggé formál-e a formáció? Ez ugyanis nem magától értetődő. Korunk gyorsan változó kihívásai természetesen a képzési rendszerünket általában is érintik. Ráadásul éppen ettől a hónaptól kezdve egy lényegi, elsődleges képzési szakaszt, a noviciátust, már Nürnbergben kezdik el fiataljaink. Kívánok jó olvasást, és kérem, imádkozzanak értünk, hogy alakítson bennünket ebben az évben is az irgalmas Isten az Ő akarata szerint! P. Forrai Tamás Gergely SJ provinciális
2016. ősz
3
l e l ki s é g
Először Isten, azután…? E
gy jó szerzetes életében az első hely Istennek jár, s ez természetesen a jezsuitákra is vonatkozik. Azt azonban kevesen tudják, hogy nálunk a második hely is „foglalt”. A jezsuita élet változatos kihívásai komoly kérdéseket vetnek fel a rendünkhöz csatlakozókban. Hogyan válhatok e közösség felkészült, megbízható, hiteles tagjává? Hiszen kevéssé jó tulajdonságaimmal együtt vettek fel… és szeretnék nem sablonos mondatokat ismételgető, hanem hiteles tanúja lenni az Evangéliumnak. Nem megfelelési- vagy teljesítménykényszerből, hanem lelki békével és derűvel, Isten szeretetéből folyton újra töltődve élni, és hasznosan szolgálni! E vágy olyan régi, mint maga a jezsuita rend, és ugyanígy a kérdés is, hogy a vágyból miként lesz valóság. Mai válaszunk: erre való a jezsuita képzés. Az első jezsuiták azonban inkább egy gazdag metaforával éltek. A fiatal rendtag egy „Istenhez vezető úton” indul el. A kifejezést már ízlelgetni is jó. Elszakadás a megszokott környezettől. Új, ismeretlen tájak ígérete. Barátkozás a csenddel, a kiszolgáltatottsággal, a Gondviseléssel. Nyitni új kapcsolatokra. Alapos tudásra tenni szert. Erőimet próbára tenni, miközben Istennek engedem át a vezetést, tiszta szándékkal vállalva Őérte az úttal járó kellemetlenségeket. A jezsuitává válás útja közös út. Ha nem tudnánk egymásnak kezet nyújtani, egymással megosztani az útközben tanultakat, létünket kockáztatnánk és ezzel sokféle tevékenységünket is. Hát ezért ragaszkodtak hozzá az első jezsuiták, hogy aki csatlakozni szeretne hozzájuk, „tartsa mindig szem előtt elsősorban Istent, azután pedig [vállalt életmódjuk] jellegét, amely egy, az Istenhez vezető út”. Ezért foglalkoztatta őket annyira a közös út kérdése, amelyen egész különböző személyiségű rendtagok haladhatnak. Jezsuita identitásunk alapja ma is, hogy a sok fontosnak tűnő feladat ne szorítsa háttérbe azt, Akinek és aminek az első és a második hely jár. P. Lukács János SJ
Lukács János könyvet írt a szerzetesképzés mai kérdéseiről. A Jezsuita képzés a Rendalkotmányban című könyv megvásárolható a Jezsuita Kiadónál.
www.jezsuitakonyvek.hu 4
B A R Á TA I N K N A K
h i vatá s
„Vedd, Uram, és fogadd el, […] minden a Tiéd!” [Lgy. 234]
R
eggeli csendes imádságok, német nyelvleckék, beszélgetések, apróbb elintézendők. Erről szól most az életem. És ebben mi a szerzetesi? – tehetném fel a kérdést. A válasz egyszerű: Vágyom, hogy Istennek adva magamat szerzetesként éljek. A külsőségek hétköznapiak, de belül egy számomra nem mindennapos eseményre készülök. Másodéves jezsuita novíciusként az „egyszerű örökfogadalmam” közeleg, amellyel az ősztől együtt szeretnék tovább zarándokolni. Két év noviciátus Jézus Társaságában. Mikor beléptem, féltem. Féltem, hogy meg fogok változni. Hála Istennek ez be is következett. Nem vagyok ugyanaz, aki elhagy- Kajtor Domonkos tam a szeretett családi fészket, és erre a változásra örömmel tekintek vissza. Ignác atyánk így fogalmaz a Rendalkotmányban a próbaidőt töltőkről (novíciusokról): „Segítenünk kell őket, hogy Isten útján a lelkiéletben és az erényekben […] haladjanak.” (RA 243) Változásra, haladásra hív, melyet hat különböző próbatétellel, úgynevezett probációval szeretne elősegíteni. „Elgondolása szerint, e próbatételek képezik az újoncidő sajátosságát.” (KSz 46, 1.§) Az ignáci lelkigyakorlatok, kórházi szolgálat, pénz nélküli vándorlás, házbéli munkák, tanítás és beszédtartás (RA 65–70) mind a „nagyobb lelki előmenetelt” (RA 63) hivatottak szolgálni. És milyen ez a valóságban? Megélve a haldoklók melletti tehetetlenségemet? Mikor Isten előtt szembesülök a saját gyengeségeimmel, sebeimmel, talentumaimmal? Amikor megyek a pénz nélküli létbizonytalanság felé? Életre szólóan szép! Darabonként kellett elveszítenem magam, hogy megértsem, csak a teljes valóságra nyitott lélekkel lehet Istent befogadni és Jézus társává válni.
„M
indannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.” (Ján 1,16). Ez az újmisés papi jelmondatom, ami folyamatosan elkísér. Életemet Isten ingyenes kegyelmeként élem meg. Itt nincs szó se érdemről, se jutalomról, kizárólag ajándékról. 1982-ben születtem a délvidéki Szenttamáson. Nem is olyan régen, pontosabban július végéig még péterrévei plébános voltam, szeptember 18-tól pedig már jezsuita novícius leszek. Persze sub conditione Jacobi, azaz „ha az Úr akarja” (Jak 4,15). Nem az első, de a legmeghatározóbb találkozásom a jezsuitákkal 2003 auguszTóth Árpád tusában volt, amikor a Szabadkai Egyházmegye kispapjaként a római Pápai Német– Magyar Kollégiumba kerültem, melyet a szentignáci spiritualitás légköre hat át. Persze akkor még nem sejtettem, hogy a jezsuita lelkiség legfontosabb elemei úgy épülnek be az (ima)életembe, hogy lassan ez válik számomra természetessé: Istent keresni és megtalálni mindenben, aki bátorít, kísér, mellettem áll és támogat (még ha ezt sokszor nem is tudatosítom magamban), Krisztus társaként és testvéreként élni a hétköznapjaimat, az Ő segítségével napról napra fejlődni életem minden területén, és ezáltal szabaddá válni mindenféle külső és belső függőségtől, és még sorolhatnám. Persze ennek megéléséhez nem kell feltétlenül jezsuita szerzetesnek lenni. Akkor mégis miért szeretnék belépni a Jézus Társaságába? Mert egész lényemmel azt érzem, hogy Isten erre hívott meg, ide vezetett. 2016. ősz
5
h i vatá s
Krisztussal a határ körül
Beszámoló a noviciátus zarándok probációjáról
J
únius elsején tettük meg az első gyalogos lépést az ismeretlenbe, s ahogy teltek a napok, így a dátumot figyelve könnyen meg tudtuk bármikor mondani, hányadik napja gyalogolunk, zarándokolunk szállás, pénz, telefon és különösebb élelmiszerkészlet nélkül. Tizenkilenc nap, kilenc nap a román oldalon, egy meglepetés és ajándék pihenőnap Máramarosszigeten és kilenc az ukrán oldalon. Máramarossziget különösen fontos pontja lett a zarándoklatnak, mert itt meglátogathattuk a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeumát, a börtönt, ahol sok szent ember között Márton Áron is raboskodott. Szatmárnémeti, Borsabánya, Beregszász. Így mondhatni körbejártuk a román–ukrán határ egy szakaszát imádsággal – az isteni gondviselésnek hála! Amikor utunkat terveztük, az irány meghatározása és a közös vágyak, félelmek megbeszélése után úgy döntöttünk, hogy zarándok célpontot keresünk. De egy célpont helyett számtalan állomást találtunk: a történelmi Máramaros és a Huszti, illetve Beregszászi járás gyönyörű fatemplomaiba igyekeztünk minél több helyen betérni, megállni egy imádságra, ihletet meríteni az ikonok teológiájából, magunkba szívni az évszázadok viharaiban helyt álló közösségek (különösen a görög katolikusok) ma is élő hűségéből, lelkületéből az Istenbe kapaszkodó, belegyökerező Tőle átitatott naponkénti életet.
6
B A R Á TA I N K N A K
Sok szempontból léptünk át határokat, három országban jártunk, de magunkban is három félelmetes területre való belépéshez kértük Isten szerető kísérését: – még a reményeinknél is kevesebb helyen találkoztunk magyarul beszélő emberekkel, így át kellett lépnünk a nyelvi, nemzeti akadályokat; – a területeken ahol jártunk, együtt élnek római és görög katolikusok a szintén nagy hagyománnyal és lelki gazdagsággal élő ortodox, illetve pravoszláv egyházakkal, így az egyházunk történelmére és jelenére, ebben az élő, lüktető, néhol egymásnak feszülő, máshol egymást gazdagító mindennapi valóságba is be kellett lépnünk; – szegénység és a távoli háború által megsanyargatott vidéken jártunk, ahol legfeljebb is csak egyszerű adományokra, a befogadók szerény hajlékaiban való megalvásra számíthattunk. Isten gyönyörű fokozatossággal engedett bele minket ezekbe a mélységekbe, ahogy az első tapasztalatok enyhítették a szorongásainkat, úgy jöhettek a kicsit mélyebbek. Így az első napokban magyarul beszélő római katolikus plébániákon kértünk és kaptunk szállást. Később többször román ortodox, vagy ukrán pravoszláv és görög katolikus szerzeteseknél. Egyszer egy román család szállásolt el
h i vatá s
minket, akik a szegénységükben kiemelkedő nagylelkűséggel fogadtak be a fedett szénaszárítójukba és a szívükbe. Később egy ukrán család fogadott be minket, akik először a fáradt zarándokokat csak egy teára invitálták a házukba, majd később, ahogy kézzel-lábbal megértettük egymást, vacsora is került az asztalra. Végül éjszakára is marasztaltak, majd este az ágy szélén ülve a családi fényképeiket mutatták meg. Lassan, szavak nélkül is megértés kezdett megszületni a szívünkben. Utunk utolsó szakaszára, amikor már elkerülhetetlen volt a kéregetésnek, a kiszolgáltatottságnak átadni magunkat – mert se plébános, se kolostor, se semmilyen mentsvár nem akadt a tervezett útvonalunkon –, akkor nőtt meg a szívünkben az a bizalom, hogy az Isten felfoghatatlan pazarló jósággal gondoskodik rólunk, a legváratlanabb helyzetekben. Szinte kérnünk se kellett, a ki nem mondott vágyaink is valóra váltak a minket befogadó családok, közösségek jóvoltából. Gyönyörű volt megtapasztalni, mennyire fontos volt a befogadóknak, hogy megmutassák nekünk azt a világot, amiben ők élnek. Nem szégyellték az egyszerűségüket és szegénységüket. Tisztán magukat adták. Nagy lelki út is volt ez, minden nap csendesen fohászkodva is gyalogoltunk egy szakaszt, közösen imádkoztunk, betértünk a templomokba, és részt vettünk szinte minden nap valamilyen szent liturgián. Kajtor Domonkos és Kiss Ferenc
2016. ősz
7
TÁRSASÁG
SODRÁSBAN Isten akaratát keresve és az Ő sodrásának engedve születendőben van egy új tér a pasaréti Sodrás utcában, amely fiatal felnőtteknek szeretne lehetőséget teremteni megállásra, imára, Istennel való találkozásra. Egy lelkigyakorlatos házról van szó, és valami többről. Néhány szó az érintettektől:
„A
Sodrás egy olyan elhívás, melyben Istennel valódi, személyes és kreatív kapcsolatot élhetek meg. Figyelhetek az Ő hangjára, a mai zűrős és rohanó világtól kiszakadva. Egy tér, ahol Isten személyesen van jelen és megszólít. Egy tapasztalás, ahol az Ő szeretetében megnyugodva ismerhetem meg önmagamat. Amikor hallottam a Sodrásról, leginkább az érintett meg, hogy Isten is kilép a templom falai közül, hogy egy házba hívja a fiatalokat. Egy térbe, ahol kreatívan élhetik meg az Ő jelenlétét. Hiszem, hogy a Sodrás Isten egy szép álma, melybe hívja a fiatalokat, legyenek társai az alkotásban.” (Farkas Zolek) Ez a kezdeményezés az IÑIGO team munkájából, és imádságából születik. „Az IÑIGO erősít(ő). Általánosan erősítőnek nevezünk egy olyan áramkört, amely a bemeneti jelet változatlan alakkal, de magasabb energiával (nagyobb amplitúdóval) adja ki. Az IÑIGO csapata is hasonlóan működik ehhez: öt szentignáci lelkiségű férfi és női szerzetes dolgozik együtt, s azt tapasztaltuk, hogy együtt többek, erősebbek vagyunk, mint egyenként. Közös lelkiségi alapjaink és elkötelezettségünk összetartanak bennünket, eltérő tapasztalataink, adottságaink, stílusunk pedig erősítik egymást.” (Tornya Erika RSCJ) „Jezsuitaként jezsuita munkát végezni, felelősséggel és támogatással. Ez jut először eszembe, amikor az IÑIGO-ban eltöltött két évre gondolok. Felnőttként, munkatapasztalattal, de a Társaságban »fiatal pályakezdőként« az IÑIGO lehetőséget adott, hogy egy öt fős közösség tagjaként tapasztaljam meg a közös munka örömét és az egyéni felelősségvállalás komolyságát. Hála van bennem. Emberi, spirituális és szerzetesi közösséget éltem át itt.” (Hiba György SJ)
8
B A R Á TA I N K N A K
TÁRSASÁG
A Sodrás utcai új lelkigyakorlatos ház tetejére költözik szeptembertől a Montserrat önkéntes házunk. Fiatal férfiak evangéliumi egyszerűségben, testvéri közösségben, támogató keretek között, másokat szolgálva. „Nekem nagyon sokat jelentett a Montserrat ház, több szempontból is. Talán a legfontosabb az volt, hogy merhettem félelem nélkül őszinte lenni, s hogy épp ez a cél, hogy álarcok nélkül feltáruljon az a belső világ, ami én vagyok, amilyennek Isten teremtett, és akivé váltam az eddigi életem során. Jézussal való kapcsolatom teljesen megújult ezalatt az év alatt, de az önmagammal és a világgal való kapcsolatom is. Voltak nagyon örömteli és nehéz dolgok, és időszakok is. Jó, hogy volt tér az egyéni és rendszeres közös imára, megosztásra, szolgálatra, beszélgetésekre. Jó volt jezsuitákkal együtt vacsorázni, akik sokat meséltek az életükről. Komolyan voltunk véve. Remenyik Sándor Istenarc című verse jut eszembe, azt hiszem, sok kapavágást tehettünk együtt a bennünk lévő Istenarc kibontása felé.” (Molnár András) Így vagy úgy, minden kedves barátunk be tud lépni ebbe a Sodrásba: 1. Gyere el önkéntesnek egy évre. Szánj egy évet ennek a belső Sodrásnak felfedezésére, segítséget kapva az imádban és mások szolgálatában. 2. Keress fel bennünket, ha szívesen bekapcsolódnál egyik-másik önkéntes munkánkba (éneklés, kertészkedés, ministrálás, felolvasás, beteglátogatás, férfinap, menekült szolgálatunk, gyerekek korrepetálása, idősek ápolása, fényképezés, kommunikációs munkáink…) 3. Gyere el vasárnap este a Jezsuita 8as misénkre, imádkozz és élj a szentségek erejével (gyónás, áldozás), az Ő szeretetének erejével. 4. Kapcsolódj be a kedd esti imáinkba a Párbeszéd Házában. 5. Teremts újra és újra önmagadban teret, hogy megérezd Isten jelenlétének sodrását, és vidd magadban Ő elé azokat a fiatalokat, akik lelkigyakorlatos házunkba betérnek egyéni imádban. 6. És egyetemistaként, fiatal dolgozó felnőttként: gyere és szánj rá pár napot az elcsöndesedésre, imára a Sodrás lelkigyakorlatos házban, a Sodrás utcában. Várjuk a Veletek való személyes találkozást, közös imádságot és mások szolgálatát. Szeretettel: Bálint atya P. Nagy Bálint SJ
2016. ősz
9
Jezsuita fogalomtár noviciátus:
A jezsuiták képzésének első állomása, közvetlenül a rendbe lépés után. Ez egy két éves időszak, amely függetlenül a rendbe lépő előéletétől, mindenképpen lezajlik. Célja, hogy az új rendtag mélyen megismerje rendünket, illetve, hogy próbára tegye az elhatározását. Központi eleme a 30 napos lelki gyakorlat. A noviciátus idejéhez tartoznak más gyakorlatok is, a probációk (pl. kórházi munka, pasztorális tapasztalat, gyalogos zarándoklat). Ezt a képzési szakaszt zárja a hármas vagy örökfogadalom.
hármas fogadalom:
A noviciátus végén teszik a rendbe lépő fiatal szerzetesek. Másképpen örökfogadalomnak is hívják. Ekkor kötelezi el magát az új rendtag, a szegénység, tisztaság és az engedelmesség mellett.
juniorátus:
A juniorátus célja idegen nyelv tanulása és az általános műveltség fejlesztése. Ez a szakasz általában egy évig tart. Ennek főleg akkor volt jelentősége, amikor még többségében 18 éves fiatalok léptek be a Társaságba. Mivel ma sokan már idősebben és egyéb tanulmányok után érkeznek, erre a lépcsőre gyakran nincs már szükség.
diakónusszentelés és papszentelés:
Általában a teológiai tanulmányok harmadik évében kerül sor a diakónusszentelésre, és fél vagy egy évre rá a papszentelésre. Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, rendszerint néhány éves kifejezetten lelkipásztori tevékenységet végeznek.
licencia:
A mesterdiplomájának megfelelő képzés célja, hogy a hallgató teológiai tudását elmélyítse egy meghatározott területen, illetve a hallgatót bevezesse a kutatás elméletébe és gyakorlatába.
tercia:
A tercia az eddigi jezsuita élet tapasztalatainak kiértékelésére szánt idő is, melynek lényeges eleme a harmincnapos lelkigyakorlat. A tercia közvetlenül az ünnepélyes fogadalmakra készít fel, amelyekkel a szerzetes nyilvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett.
ünnepélyes fogadalmak:
A jezsuiták képzésének második szakasza. Két fő célja van: az egyik, hogy előkészítse a bölcseleti alapot a teológiai tanulmányokhoz, a másik, hogy alapot adjon, amelyről elindulhat a józan párbeszéd a kortársakkal. Hossza három év.
Az ünnepélyes fogadalomtételre csak több mint 10 év szerzetesi élet után kerülhet sor. Amennyiben a Társaság megelégedett a szerzetes életével, akkor meghívja az ünnepélyes fogadalom letételére, ami a jezsuita rendbe való végleges integrálódást jelenti. Az ünnepélyes fogadalmakkal a jezsuita nyilvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a Rend mellett, illetve Jézus Krisztus szolgálatára. Ekkor szokás letenni a negyedik, a pápának való különleges engedelmesség fogadalmát. Ezt követően válik a jezsuita a rend teljes jogú tagjává.
magisztérium:
jezsuita testvér:
filozófiai tanulmányok:
A két évig tartó gyakorlati időszakban a fiatal jezsuita kipróbálhatja magát apostoli körülmények között. A magisztériumi feladat igen sokrétű lehet, kezdve a középiskolai kollégiumi nevelőségtől (miskolci jezsuita gimnázium), a plébániai munkán át, az újságírásig vagy a rádiós munkáig (Vatikáni Rádió).
teológiai tanulmányok:
A négyéves teológiai tanulmányok az irányt a hit általi értelmes megismerés jelöli ki.
A Társaságban a kezdetektől fogva voltak olyan szerzetesek is, akik nem voltak papok. Ők a jezsuita testvérek, akik életüket arra szentelik, hogy szolgálják az embereket és segítsék a Társaságot céljának elérésében.
A noviciátus befejezése után a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban végzi magiszteri szolgálatát. Nevelőtanárként tanulja és szemléli az emberi fejlődés rögös útját, kísérve a gyerekeket személyiségük kibontakozásában.
2009-ben csatlakozott a jezsuita rendhez. Életében kiemelkedően fontos a Regnum Marianum. Zenél, furulyán és oboán játszik. Sikeresen befejezte Bostonban posztgraduális tanulmányait. Augusztus 1-től a miskolci közösség tagjaként iskolalelkészi asszisztens.
S. András Csaba Sj 1994-ben szerzett üzemgazdászi oklevelet Miskolcon. 2001ben lépett a jezsuita rendbe. Rómában és Párizsban tanult teológiát, melyből 2015-ben szerzett doktorátust. Hamarosan befejezi oxfordi nyelvi tanulmányait és elkezdi a dublini terciát.
P. Bartók Tibor Sj Életében fontos szerepet tölt be a zene: csellón, zongorán, orgonán is játszik. A jezsuita rendbe 2011-ben lépett be. A miskolci gimnáziumban töltött két év szolgálat után kezdte el Regensburgban egyházzenei tanulmányait. Jelenleg az egyik müncheni jezsuita közösség tagja.
S. Bellovics Gábor Sj
Vietnámban gazdasági tanulmányai befejeztével csatlakozott a jezsuitákhoz. Filozófiai tanulmányai után a magisztériumot Magyarországon kezdte el. Augusztus 1-től a miskolci közösség tagjaként folytatja magyar nyelvi tanulmányait.
S. Dinh Ngoc Pham Sj
S. Elek László Sj 1992-ben csatlakozott a jezsuita rendhez. Münchenben szerzett filozófia mesterdiplomát, Londonban végezte a teológiai alapképzést. 2009től filozófiát oktat a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. A Jézus Szíve-templom angol ajkú budapesti katolikusok közösségének lel‑ késze.
P. Harai Levente Sj
Némettanári diplomát szerzett, hat év tanítás és az angol nyelvtanári diploma megszerzése után csatlakozott a jezsuita rendhez. Befejezte magiszteri idejét. Rómában a Gergely Egyetemen kezdi el teológiai tanulmányait.
S. Hiba György Sj
Jezsuita Formáció Formáció, avagy engedjük-e formálni magunkat Isten által?
2010-ben lépett be a Jézus Társaságába. A belépés előtt teológiát és filozófiát tanult a Pázmányon. Belépése óta tanult Rómában, jelenleg ifjú‑ ságpasztorációval foglalkozik és lelkész a SZIK-ben. Olykor beküld egy irodalmi pályaművet (verset is, prózát is).
S. Horváth Ferenc L. Sj
A PPKE-BTK-án szerzett esztétika és történelem szakos diplomát. 2011-ben lépett be Jézus Társaságába. A noviciátus befejezése után filozófiai tanulmányait Rómában végezte. 2015-től gyakorlati idejét a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban kezdte meg.
2016
A jezsuita képzés két fő jellegzetességgel bír. Az első jellemző, hogy a képzés hosszú és alapos. A belépéstől gyakran 10–12 év is eltelik, elméleti és gyakorlati időszakok váltakozásában, mire valaki pap lesz és gyakran 15 év mire teljes jogú jezsuitává válik. A jezsuita képzés másik jellemzője, hogy rugalmas. A Társaság mindig azt nézi, hogy hol áll az egyén, mi az amire szüksége van ahhoz, hogy jobb lelkipásztor lehessen, mi az a különleges tanulmány, ami a majdani apostoli feladatához hasznos lesz.
S. Jancsó Árpád Sj
Angol és pszichológiai tanulmányait Vietnámban vé‑ gezte, majd ezt követően 2009-ben lépett be a jezsuita rendbe. Filozófiai tanulmányai befejeztével Magyarországon folytatja tanulmányait és bekapcsolódik a miskolci gimnázium szolgálatába.
S. joseph Nguyen Quoc Tuan Sj
A vietnámi jezsuita előző évét a miskolci közösséggel töltötte, idén szeptembertől a Sodrás utcai közösség tagjaként, a magyar nyelvi tanulmányai folytatása mellett bekapcsolódik az Iñigo ifjúsági pasztorális szolgálatába.
S. Joseph Tran Van Ngu Sj
F. frater, testvér NP novicius pater, azaz novicius atya NS skolasztikus novicius P. pater, azaz atya S. Skolasztikus, tanuló rendtagok, akik túl vannak a noviciátus elvégzésén, és letették a hármas fogadalmat, de még nem tették le az ünnepélyes fogadalmakat. SJ Societas Jesu - Jézus Társaságának tagja
A BME elméleti matematika szakán végezte tanulmányait, a jezsuiták közé 2015-ben lépett be. Érdeklik a sportok, a művészetek, a kézművesség és az építészet, kedvenc könyve Ende Momoja. Szeptemberben a nürnbergi noviciátus tagjaként kezdi el a 2. évét.
N. Kiss Ferenc Sj
A Fáber Szent Péter közösség kreatív jezsuitája. Közösségi oldalakat, grafikákat és webes felületeket tölt meg Örömhírrel. Budapest, Miskolc, Róma, Szatmárnémeti: ezeken a helyeken élt és szolgált jezsuitaként.
S. Korponai Gábor Sj
Gyermekként cserkészként tevékenykedett, később a Segítő Nővérek kötelékében kezdett fogyatékkal élő felnőttekkel foglalkozni. Több éves keresés után, 2014-ben lépett a jezsuita noviciátusba. Készül az ünnepélyes fogadalomtételre, Münchenben végzi filozófiai tanulmányait.
N. Kajtor Domonkos Sj
Magyar szakos végzettséggel 2009-ben lett a jezsuita rend tagja. Filozófiai tanulmányait 2014-ben fejezte be Rómában, majd két évig a marosvásárhelyi Jezsuita Egyetemi Lelkészség Kollégiumában dolgozott. 2016 őszétől a Boston Collegeban tanul teológiát.
S. Mihalkov Ferenc Sj
Miskolci öregdiák, Szent Ignácos szakkollégista, a Gyökerek tábor egykori aktivistája. Korábban épületgépészi diplomát szerzett. Sikeresen befejezte Münchenben a filozófiai képzését. Augusztus 1-től a marosvásárhelyi közösség tagjaként az egyetemi lelkészi asszisztens és miniszter.
S. Nevelős Gábor Sj
Húsz éve tagja a rendnek és tíz éve szentelték pappá. Banki alkalmazottként dolgozott informatikusi beosztásban. Évekig külföldön élt és hat nyelven beszél. Kezdetben templomi és egyetemi környezetben dolgozott, jelenlegi szolgálatát kis- és középiskolások körében látja el.
P. Pakot Géza Sj
A jezsuita rendhez 2000-ben csatlakozott. Filozófia tanulmányait Rómában, teológiai tanulmányait Szegeden, Budapesten és Rómában végezte, majd doktorátusát is Rómában szerezte. Mentálhigiénés szakember, lelkivezető, filozófiatanár. Jelenleg Rómában tartózkodik.
P. Patsch Ferenc Sj
Tizennégy éve tagja a rendnek. Képzése folyamán különböző lelkiségi mozgalmakat kísért, illetve többek között dolgozott a miskolci jezsuita gimnáziumban. Nemrég fejezte be londoni nyelvi képzését és az Arrupe hónapot Spanyolországban.
S. Petrovics László Sj
Szociálpedagógiát hallgatott, a kántortanítóképzőn végzett. A Montserrat hivatástisztázó évet követően 2013ban lett a jezsuita rend tagja. Tanuló rendtag, a Sodrás utcai közösség tagja. Latin, görög, héber nyelvekkel is ismerkedik, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán filozófiát tanul.
S. Szász András Sj 1998-tól a jezsuita rend tagja, spiritualitás kurzust végzett Dublinban. Egy tanévet Kolozsváron a lelkigyakorlatos házban töltött. Szegeden a Szent József templomban volt templom igazgató és elöljáró. 2007-től 2011-ig Szegeden segédlelkész, majd fél évet terciában Sri Lankán töltött. 2012–2014 között miskolci pélbános. Jelenleg segédlelkészi feladatokat lát el.
P. Tamás Barna Sj
Tóth Árpád atya átadta a plébánosi szolgálatát és püspöke által elengedve megérkezett Budapestre. A nürnbergi noviciátus tagjaként kezdi el hamarosan az első évét.
NP. Tóth Árpád Sj
Arcél
„Istennek,
az Atyának legyen dicsőség örökkön-örökké!” (Fil 4,20)
T
eremtmény vagyok. Puszta létem folytonosan függ Isten teremtő-fenntartó tevékenységétől. Hivatásom szempontjából nézve: létemet nem előre választottam, Isten ajándéka, hogy jó keresztény családba születtem – hetedik gyermekként, 97 éve. Édesapám és idősebb testvéreim jó példája, és édesanyám áldozatos jósága volt hivatásom előkészítője. 79 éve, 1937-ben léptem be Jézus Társaságába. Bármire is képessé csak az „Első Mozgató”, Isten tehet. Neki köszönhetem természetes-emberi síkon megfelelő testi- és idegzeti állapotomat a jezsuita életem feladatainak teljesítéséhez. Isten ajándéka! Istennek köszönhetem szellemi képességeimet rendi és iskolai tanulmányaimhoz, illetve a szerzett tudásanyag szóban, írásban történő továbbadásához. Még inkább lekötelezettnek érzem magamat a természetfeletti adományok miatt. A „különleges hivatásra” közvetlenül felkészítő kegyelmeket köszönöm meg: főleg édesanyám imáit (de nem „papi pályára” buzdító szavait, hiszen ilyesmit sohasem mondott!); azt a tényt, hogy József bátyám már jezsuita volt – diákkoromban, 1935-ben pappá szentelésén jelen volt a család Innsbruckban –; másik bátyám „késői hivatásként” a SzegedCsanádi Egyházmegye papja lett (viszonylag
16
B A R Á TA I N K N A K
korán halt meg). Megerősített hivatásomban az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus. Igen, csak Istené a dicsőség! – Istennek ingyenes, meg nem érdemelt ajándéka még az is, hogy béke van a szívemben. Bízom, halálig kitarthatok Jézus Társaságában…
P. Hevenesi János SJ
In Memoriam
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16)
P. Dér János SJ 96 évesen
és 71 éve a Jézus Társaságában békében elhunyt július 1-én.
Dér János jezsuita 1919. augusztus 18-án született a délvidéki Bajmokon. Iskoláit Madarason majd Bácsalmáson végezte. 1933tól a bajai tanítóképző, majd 1943-tól az újvidéki kereskedelmi főiskola hallgatója volt. Tanárként végzett és dolgozott, mielőtt 1946-ban elkezdte a noviciátust Budapesten. Szegeden tanult filozófiát. A kommunista hatalomátvétel elején külföldre menekült. 1952-től teológiát hallgatott Egenhoven-ben, ahol 1955. augusztus 15-én szentelték pappá. Terciáját a spanyolországi Gandiában végezte (1958–59), de ünnepélyes fogadalmait már a chilei Calerában tette le 1959. február 2-án. 14 éven át szolgált Chilében (Calera, Chuquicamata, Santiago, Arica) lelkipásztorként, hittanárként, iskolalelkészként, gyóntatóként, a helyi Mária Kongregáció és cserkészet lelki kísérőjeként. 1966 és 1975 között Peruban teljesített lelkészi szolgálatot (Lima és Los Organos). 1975–1978 között magyar menekültekkel foglalkozott Stockholmban, majd 1978-tól Svájcban (Muttenz, Kriens, Perlen, Bad Schönbrunn) volt lelkész. 2004-től haláláig újra Svédországban élt nyugdíjasként. Hosszan tartó gyengeség után 2016. július 1-én elhunyt. Kérjük, hogy életéért hálaadásul ajánljatok fel egy misét!
2016. ősz
17
O K TAT Á S
lelkiségi műhely A lelkivezető és lelkigyakorlat-kísérő képzés az Ignáci Lelkiségi Központ (ILK) szervezésében 2011-ben indult, a Manréza Lelkigyakorlatos Házzal együttműködve, mely teret biztosít a program elméleti és gyakorlati részének.
M
i a képzés célja és kiknek szól? Az ignáci lelkiség alapján lelkivezetőket és lelkigyakorlat-kísérőket képez, olyan embereket, akik hívást kaptak Istentől erre a szolgálatra. Szeretnénk előmozdítani, meghonosítani és továbbadni a személyes kísérés, lelkivezetés kultúráját, a személyesen kísért lelkigyakorlatokat. A képzés alapvetően két éves, de bizonyos esetekben megelőzi ezt egy felkészülési év (a mindennapok lelkigyakorlata), mely arra szolgál, hogy a résztvevők jobban megismerjék az ignáci lelkiséget, elmélyítsék saját lelki útjukat, istenkapcsolatukat, és ennek alapján részt vehessenek a képzésben, elhívásuknak megfelelően. Ez az év kiváltható a zárt 30 napos lelkigyakorlat elvégzésével is. A képzés lezárása után még további két évig szakmai kísérést kapnak a résztvevők. E multiplikátor képzés által válaszolni szeretnénk korunk emberének lelki keresésére, felkínálva lelkiségünk eszközeit. Az ignáci lelkigyakorlatok beható megismerése által a résztvevők felkészülnek a lelkigyakorlatok továbbadására, és bevezetést kapnak a lelkivezetés szolgálatába. A szerzetesek és papok mellett elkötelezett világiak, valamint más felekezethez tartozó lelkipásztorok és személyek is részt vesznek a képzésben. A jezsuita rendi képzés számukra meghatározó közeget kínál, hiszen a lelkigyakorlatok adása illetve az emberekkel folytatott lelki be-
18
B A R Á TA I N K N A K
szélgetés alapítónktól, Loyolai Szent Ignáctól kezdve a rend alapvető szolgálata, mely ös�szeköt egymással és kihatással van tevékenységünkre. A jezsuita élet számára elengedhetetlen a lelkigyakorlatok ismerete, annak megélése, valamint finom érzékkel való alkalmazása szolgálatunk különböző területein. Így a képzésben lévők a magisztérium idején vagy a tanulmányaik végeztével identitásunk formáló erőivel, küldetésünk alapvető karizmájával kerülnek kapcsolatba, elmélyíthetik ismereteiket a lelkigyakorlatok világában – mind elméleti, mind tapasztalati síkon. A formáció részeként a képzés biztosítja a kereteket és a személyes figyelmet a lelki úton való előrehaladáshoz, hogy életüket, szolgálatukat egyre inkább át tudják engedni Isten szabadító munkájának népe iránt. P. Vizi Elemér SJ
O K TAT Á S
A noviciátus Nürnbergben A
z elsőévesek minden évben szeptember közepe körül kezdik a noviciátust, ahol különböző háttérrel rendelkező fiatalok találkoznak, és nyitnak egy új közösség felé. Őket kíséri a novíciusmester és az ő szóciusa (segítője). Rajtuk kívül még három jezsuita atya él a noviciátusban, akik onnan végzik az apostoli küldetésüket. A nürnbergi noviciátusba Ausztriából, Németországból, Lettországból, Litvániából, Svédországból, Svájcból, és – 2016-tól kezdve – Magyarországról is érkeznek novíciusok. Jelenleg összesen 13 novíciusra számítunk. A tény, hogy különböző országokból érkeznek novíciusok, összecseng a jezsuiták lelkületével, akik mindig a peremterületekre mennek, átlépve a nemzeti határokat. A noviciátus közös nyelve a német, amely bizonyára kihívás azoknak, akik nem beszélik azt anyanyelvi szinten. Mindazonáltal ők két év elteltével megtanulhatnak egy új nyelvet, ami hatalmas előnyt jelent. Ez a nagyobb, nemzetközi csoport a lelki dinamika meghatározó tényezője egészen a jezsuita képzés kezdete óta. Természetesen ennek a folyamatnak a lényege lelkigyakorlatokra épül. Emellett az imádság, az Eucharisztia, a csendes idők és személyes megosztások teszik ki egy novícius mindennapjait.
Mindezeken felül még léteznek az úgynevezett „próbák”. A novíciusok idős vagy beteg emberekkel foglalkoznak, megtaP. Thomas Hollweck SJ pasztalják a sze‑ génységet az egy‑ hónapos zarándoklat során, részt vesznek lelkipásztori és pedagógiai apostoli tevékenységekben, valamint tanulnak. Az „oktatás” – azaz a napi leckék – során a Társaság történelméről tanulnak, belevetik magukat a hit és igazságosság kérdéseibe, a szegénység, erkölcsösség és engedelmesség neuralgikus témáin elmélkednek. Ezáltal aktívan tanulnak arról, hogy mit jelent ignáci módon reflektálni és észlelni. Mindezek célja, hogy jobban megismerjék egymást, és felismerjék Isten szándékát. Végül meg kell hozniuk egy döntést. A noviciátus biztosítja a keretet, melyben ezt a döntést egészséges, megfontolt és mindenekelőtt ignáci módon lehet meghozni – vagyis, hogy valaki teljes szívéből mondhassa, hogy helyes ez az út számára.
Dante-hónap A PÁ R B E S Z É D H Á Z Á B A N 09.03. 18:00 Madarassy István 09.17. 18:00 Horváth Márton Levente Madaradante című orgonaművének ősbemutatója. Pokol – Purgatórium – Paradicsom Vendégünk lesz még Baranyi Ferenc, Bíró Anna Márta, Kaposi Márton, Kelemen János, Mátyus Norbert, Mécs Károly, Nádasdy Ádám, Prokopp Mária, Tusnády László, Várkonyi Borbála és sokan mások. parbeszedhaza.hu
®
K Ö Z Ö SSÉGE I N K ÉLE T É B ŐL / önk é nt e s s é g
A jezsuiták és a menekültek Egy nehéz év tapasztalata T
avaly ilyenkor a migrációs válság első tapasztalatába csöppenve, másokkal együtt a spontán humanitárius segítségnyújtás útján indultunk el és alapítottuk meg a Jezsuita Menekült Szolgálatot. Egy év tapasztalata számunkra a hétköznapi szolidaritás és a reflexió: az ignáci megkülönböztetés szép útja volt. Ezt közösen tanultuk, hiszen ezen a gyorsan változó válságterületen nem is lehet másképpen. Mit látunk ma jobban? Azt, hogy a válság sokkal mélyebb és összetettebb, globálisabb és strukturálisabb, mint gondoltuk. És azt, hogy ez mégis elsősorban rólunk szól: a mi hazánk és Európánk jelenéről és jövőjéről, kiengeszteletlen történelmi sebeiről és jövőt fenyegető értékvesztéséről szól. Az egyháznak – és benne nekünk, jezsuitáknak – a feladata továbbra is az, hogy forrongó, békétlen világunkban felmutassuk az Evangéliumot, és ezáltal minden jószándékú embert segítsünk abban, hogy bátrabban tudjon lelkiismeretére hallgatni. Ehhez pedig egyszerre kellenek a hétköznapok prófétai, szimbolikus tettei, és a valóságot megismerni akaró szellem reflexiója. Ezalatt értem az európai ember intellektuális kötelességét, hogy véleményalkotása előtt megértse, értelmezze, és másokkal is kész legyen megvitatni a világ kérdéseit. Mi az utunk? A ránk tornyosuló feladatokhoz képest megtapasztalt korlátainkból adódó magatartásunk egyértelmű követelményeket állít: • reflektáltan tanulunk másoktól, akik már régebben dolgoznak e területen; • együttműködünk másokkal, akik hasonlóan keresik a hiteles választ; • átadható formákat keresünk és építünk, ahová másokat tudunk meghívni, tudva, hogy egész társadalmunknak formálódnia kell e válságban.
Mi a feladatunk? A JMSZ missziója a menekült családosok támogatása az együttélés elősegítésére, különösképpen is a magyar nyelv oktatásával és kulturális programokkal. Hisszük, hogy ez által az önkéntesség kultúrája építhető, és a személyes tapasztalatok útján csökkenthetők félelmeink.
20
B A R Á TA I N K N A K
K Ö Z Ö SSÉGE I N K ÉLE T É B ŐL / önk é nt e s s é g
Feladataink: • Reflexió és érzékenyítés: A magyar egyházban, amint a társadalomban sem az a nagy probléma, hogy nem egységes, hanem hogy hallgat, s ha beszél, úgy véleménye nem mindig az Evangélium alapján reflektált. Az evangéliumi alapon történő lelkiismereti döntés kizárja a manipuláció kényelmes elfogadását. Abban van elmaradásunk, hogy mi, katolikusok sem ismerjük az egyház társadalmi tanítását és a benne megfogalmazott értékeket. Például az, hogy a szolidaritás és az önvédelem ütközhet egymással, és ilyenkor lelkiismeretünk az „arányosság” elvét kell alkalmazza. Elmaradásunk van abban, hogy a hétköznapok szintjén legyen tapasztalatunk a szolidaritásról: ha egyházközségeinkben magától értetődő lenne például a romák és a hajléktalanok közt végzett misszió, akkor sokkal könnyebb lenne meghoznunk most a migrációs válság kapcsán is lelkiismereti döntésünket. A reflexióból és prófétai cselekedetből sosem lehet elég. Ide tartoznak azon érzékenyítő programjaink, melyeket elsősorban középiskolás fiataloknak alakítottunk ki óravázlatként, vagy egyéni elmélyülést szolgáló e-learninges tananyagként. • A szociális integrációt kívánjuk továbbra is segíteni a bicskei táborban élő, és a Magyarországon már valamilyen státuszt kapott családok látogatásával és későbbi kísérésével. Mindezzel az állam által vállalt hétköznapi és hosszabb távú integrációs feladatokban segítünk, ahol erre szükség van. Bicskén, a tábor bezárásáig óvodai programot vezetünk. • Az oktatási integrációt – mint következő lépést – segíti közvetlenül a magyar mint idegen nyelv oktatása, általunk vagy a partneriskolák tanárait segítve. Most induló programunk egy konkrét integrációs osztály modelljét építi fel, hogy egy év után már megalapozottan tudjanak belépni a magyar iskolarendszerbe a menekült fiatalok. P. Forrai Tamás Gergely SJ és Solymoskövi Luca
2016. ősz
21
j e z s u ita kit e kint é s
Látogatás a vietnámi jezsuitáknál
M
ájus végén ötnapos látogatást tettem a vietnámi rendtartományban, ahol különlegesen szép tapasztalat volt látni az egyház virágzását. Meglepetten, örömmel láttam a virágzó, nyilvános vallásos élet jeleit mindenfelé. Megerősítő volt látni azt a szép egyetemi lelkipásztori munkát, amit a rendtársaink végeznek. Több mint száz fiatalt kísérnek együttlakó közösségekben is, miközben máig erős a kormányzati kontroll, és nagyon nehezen engednek bármilyen új, intézményes egyházi kezdeményezést. E szép lelkipásztori szolgálat során viszont sok olyan fiatallal találkoznak, akik döntenek is a szerzetesi hivatás mellett. Így hálás szívvel szemléltem a teltházas noviciátust, és öröm volt jelen lenni a fogadalomtételen. Látogatásom egy történelmi kapcsolat következménye, hiszen a Kínából a kommunisták által elüldözött magyar jezsuiták egy része az ötvenes években érkezett ide, és szolgált egészen Saigon elestéig. Érdekesség, hogy a köztünk élő P. Nemeshegyi Péter is „átjárt” ide Japánból tanítani nyaranta a hetvenes évek elején. Most örömmel láttam, hogy a fiatal vietnámi provincia a Távol-Kelet sok országába küld szolgálatra fiatalokat. Ezen kétoldalú missziós tapasztalat alapján kerestem meg a kinti provinciálist évekkel ezelőtt, hogy mi is szívesen fogadnánk skolasztikusokat, akik vállalkoznának a magyar misszióra. Ez alapján tavaly két, idén még egy fiatal jezsuita érkezett hozzánk: mindhárman egyetemi tanulmányaik után léptek be a Társaságba, és most a noviciátus és a filozófia elvégzése után jöttek hozzánk. Ngu, Tuan és Ngoc az első évben magyar tanulnak, míg a második és harmadik évben már magiszterként szolgálnak. Hiszem, hogy a jelenlétük megerősíti bennünk is a missziós tudatot és a nemzetköziségünk tapasztalatát, hiszen ezekre nagy szükség van bezárkózó világunkban! Most szívbéli hálával gondolok a vietnámi rendtartományra, és örülök annak, hogy egyre szorosabb kapcsolatot építhetünk egymással. E látogatások során egy különlegesen hiteles, emberi arcot mutató egyházat és egy nagyon fiatal, jólelkű, vidám jezsuita közösséget ismertem meg. Pünkösd ajándékaként fogadtam őket, és kérem, hogy ti is hordozzátok őket és az Európán kívüli egyházat egészében is imáitokban! P. Forrai Tamás Gergely SJ
22
B A R Á TA I N K N A K
Fri e n d - rai s in g
Közös munka I
dén májusban első alkalommal került megrendezésre Rómában a jezsuita fejlesztési irodák munkatársainak konferenciája. A kommunikációval, adománygyűjtéssel, friendraisinggel, valamint közösségépítéssel foglalkozó jezsuiták és laikus szakemberek szerte Európából érkeztek. A konferencia elsődleges célja volt, hogy összehozza az azonos tevékenységi területen dolgozó, de eltérő nyelvi- és kulturális háttérrel rendelkező forrásfejlesztőket. Kiemelt cél volt továbbá, hogy előmozdítsuk az európai irodák közötti együttműködést, átértékeljük és a személyes ismeretség által szorosabbra fűzzük a provinciák közötti korábbi kapcsolatokat. Lehetőséget és teret kaptunk arra, hogy megismerjük az egyes fejlesztési irodákat. A közös értékek, a célok megkönnyítették az együtt gondolkodást. A kiépülő hálózat nem csupán az európai együttműködést erősíti, hanem alkalmat ad a szomszédos országok, a régiók közös együttműködésére is. Az együtt töltött idő egyértelműen rávilágított arra, hogy az ehhez hasonló éves európai – igény esetén regionális szintű sűrűbb – találkozókra nagy szükség van. Annak érdekében, hogy a konferencián elhangzottak minél inkább a magyar provinciára szabottan valósuljanak meg, P. Jorge Serrano SJ júniusban ismét Magyarországra látogatott. Az itt töltött két napja során rátekintettünk a magyar fejlesztési iroda erősségeire, az előttünk álló lehetőségekre, azokra a kapcsolódási pontokra, amelyek által a fejlesztési iroda tevékenysége leghatékonyabban képes támogatni a provincia apostoli tervét. A korábbi évek jó tapasztalata és együttműködése folytatódott idén is a szlovéniai provinciával. F. Peter Rozic SJ és kollégái már 5. alkalommal látogattak el hozzánk. Az idei tavaszi, országos adománygyűjtés ismét a 2014. évben már hangsúlyt kapó KözösTér program javára indult. A jezsuiták által életre hívott, a miskolci, avasi kulturális és ifjúsági sportélet előmozdítását szolgáló közösségfejlesztési programra ez alkalommal 1 714 000 forint gyűlt össze. Örömünkre online is érkeztek már felajánlások a kampányhoz kapcsolódó PayPal számlára. (www.kozos-ter.hu) Köszönetet mondunk minden hozzájárulónak, akik segítségével ez a munka is tovább folytatódhat! Jacsó Annamária
2016. ősz
23