Baratáinknak 2017/1 by Friendraiser Jezsuita

Barátainknak OKTATÁS MENEKÜLÉS HELYETT BEJRÚTBAN TANULHASSANAK 2017. TAVASZ

TARTALOM Mi történt? 4 Jézus társává válni 6 Papszentelés – unboxing 7 P. Vízi Elemér SJ 8 Management by Jesus 10 In memoriam 11 Menekülés helyett tanulhassanak! 12 „Én csak embereket ismerek” 14 Fotókból híd 16 A kövek értelme 17 Meghívó Dobogókőre 18 Egy régi álom megvalósulása 19 Ignáci lelkiség a gyakorlatban 20 A SZIK Alumni tevékenysége 22 A jó felismerése… 23

Jelen kiadványunkat a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya által tárolt, korábban ön által postai úton vagy digitálisan megadott információk alapján juttattuk el önhöz. Adatait kizárólag a rend által kezdeményezett kommunikációra használjuk, harmadik félnek nem adjuk át. Amennyiben nem kíván a jezsuita rendtől további hírlevelet kapni, kérjük jelezze a friendraiser@jezsuita.hu címen vagy a +36 1 327 4054-es telefonszámon. Ha a jezsuiták Barátainknak című értesítőjét következő számától kezdve szeretné digitálisan fogadni, kérjük, küldje el kérését a friendraiser@jezsuita.hu címre. A digitális formátum igénylésével segít csökkenteni postai költségeinket. Köszönjük!

ADOMÁNYAIKAT A MINDENKORI JEZSUITA MUNKÁKRA BÁRMIKOR KÖSZÖNETTEL FOGADJUK A „JTA BARÁTAINK” ELNEVEZÉSŰ

ALAPÍTVÁNYI BANKSZÁMLÁRA:

11100104-18064333-12000007 (CIB BANK ZRT.) BARÁTAINKNAK A MAGYAR JEZSUITÁK HÍRLEVELE Felelős kiadó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, P. Vízi Elemér SJ Szerkesztő: Jacsó Annamária Olvasószerkesztés, korrektúra: Szigeti László Tördelés: Köllőd Márton Fotók: Bardocz Csaba (17. oldal), Czope Anna (19. oldal), Hölvényi Kristóf – JRS MENA (12–13. oldal), Jacsó Annamária, JRS Europe (14. oldal), Makofka Sándor (9. oldal), Márki-Zay Péter (11. oldal), Nevelős Gábor (17. oldal), Orbán Gellért (7. oldal), Tar Éva (23. oldal) A címlapképen a Bejrút egyik külvárosában, Bourj Hammoudban található Frans van der Lugt Oktatási Központ diákjai láthatók, azon háromszáz menekült kisgyermek közül, akik végre iskolába járhatnak. (Fotó: Hölvényi Kristóf, JRS MENA) Kapcsolat: www.jezsuita.hu E-mail: friendraiser@jezsuita.hu Facebook: Jezsuiták barátai www.mixcloud.com/jezsuitak www.youtube.com/c/jezsuitak

VEGYEN RÉSZT A MAGYARORSZÁGI JEZSUITA MISSZIÓBAN! Több lehetőség áll rendelkezésére, hogy támogatásával részese legyen a jezsuita missziónak Magyarországon. A választás az öné, annak alapján, hogyan kíván segíteni, illetve milyen lehetőség áll rendelkezésére. Az állandó források meghatározók anyagi stabilitásunk szempontjából. Évenként tervezhető alapot tudnak biztosítani tehetséges diákjaink ösztöndíjazásához, szociális támogatásokhoz, valamint tanárok tudományos tevékenységeihez. ESETI ÁTUTALÁS (WIRE TRANSFER) EURÓPÁBÓL A magyar jezsuita munkák támogatására – elektronikus banki utalással, az alábbi adatok felhasználásával, magyarországi bankszámlánkra indított átutalással – köszönettel fogadunk adományokat: • Bank neve: CIB Bank Zrt. • BIC (Swift Code): CIBHHUHB • Bank címe: 1027 BUDAPEST, MEDVE U. 4–14. • Bankszámla neve: JTA Barátaink (Society of Jesus Foundation) • IBAN (nemzetközi bankszámlaszám): HU25 11100104-1806433312000007 ESETI ADOMÁNYOZÁS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBÓL ÉS KANADÁBÓL A magyar rendtartomány számára csekken vagy utalvánnyal (donation by check/money order) küldhetnek adományt az alábbiak szerint, a „Saint Jutta Foundation” részére címezve: • Kanada: Saint Jutta Foundation, 432 Sheppard Ave. East, Toronto, Ont, M2N 3B7 Canada. • USA: Saint Jutta Foundation, Jesuit International Missions, 2050 N. Clark St. Chicago IL 60614 USA.

KÖSZÖNTO

KEDVES BARÁTAINK!

„E

vezz a mélyre!” (Lk 5,1–11) – ez volt a mottója ősszel megtartott 36. Általános Rendgyűlésünknek, mely lelki megújulásunk igényének és keresésének vetületében nem is ragadhatta volna meg találóbban feladatunkat a mai világban, mint hogy a kiengesztelődés és az igazságosság szolgálatára hívjon. Ez viszont csak akkor lesz hiteles és békét teremtő, ha Jézus társaiként tesszük. Világunkban szembeötlő az erőszak, a feszült helyzetek, a migrációs és menekültválságból született szemléletbeli és cselekvésbeli különbözőségek, a vallási és nemzeti, gazdasági és szociális feszültségek… A menekültügy, a kilátástalan helyzetbe szorult emberek támogatása fontos része szolgálatunknak, melyben kiemelt helyet kap a helyi visszaintegrálás segítése. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tartós növekedés, a változás eléréséhez érdemes helyi, konkrét, közösségeket megerősítő kezdeményezéseket támogatni. Hogyan kapcsolódhatunk be ebbe? Tény, hogy kis lépésekkel is sokat tehetünk. Tavaszi kampányunkkal a bejrúti Frans van der Lugt Központ segítésére kérjük barátaink támogatását. Erről a 12–13. oldalon olvashatnak. Örömmel számolok be arról, hogy formációban lévő rendtársaim előrébb léptek azon az úton, amelyet több éve kezdtek el, amikor meghallották az Úr hangját, és igent mondtak hívására. Horváth Ferenc december óta papként szolgál Budapesten. Tamás Barna januárban Miskolcon letette ünnepélyes fogadalmát. Bellovics Gábort és Petrovics Lászlót pedig április 29-én diakónussá szentelik pesti Jézus Szíve templomunkban. Imádkozzunk értük különösképpen is. A nagyböjt jó alkalom arra, hogy elinduljunk a kiengesztelődést munkáló Jézussal. Kívánom, hogy az előttünk álló időszak nyisson teret gondolkodásunkban és cselekvésünkben az ő közelségének, hogy megtapasztaljuk gyógyító és szabaddá tevő erejét, s így társai legyünk a kiengesztelődés és igazságosság szolgálatában. Barátsággal az Úrban! P. Vízi Elemér SJ provinciális

2017. TAVA SZ

LELKISÉG

MI TÖRTÉNT?

ásodik elemibe jártam. A naptár 1962-t írt. Februárban vagy márciusban történt. Az időjárás még barátságtalan volt, kiskabátot viseltünk. Az iskolából hazafelé menet feltűnt számomra, hogy néhány idősebb fiú, talán hetedikesek vagy nyolcadikosok lehettek, körülállják Lusztig Tomit, és röhögve mindenféle ocsmányságot kiabálnak rá. Odamentem, hogy megnézzem, mi történt. Tomi negyedikbe járt. Kicsit esetlenül mozgott, szemüveget viselt, s nem volt erőssége a testnevelés. Ugyanakkor nagyon aranyos fiú volt. Anyukájával ott mentek el nap mint nap a házunk előtt,

BAR ÁTAINKNAK

mikor iskolába igyekeztek. Tomin sokszor szerencsétlenül lógott a táska, a sál, minden, és állandóan sürgetni kellett, nehogy elkéssen a suliból. Ahogy a csapat közelébe értem, hallottam a fiúk kiabálását: „Na, te kis taknyos zsidó, miért nem állsz fel?” Minden próbálkozása után újból elgáncsolták, és visszalökték a porba. Tomi táskája, szemüvege leesett, és valóban taknyos volt az orra. Különösebben nem bántották, de nagyon megalázó volt a helyzet. Valami ismeretlen, erős szorítást éreztem a mellkasomban. Megbénított a gyermeki gonoszság. Ők is „úgy hallották” ezeket a megbélyegző szavakat, melyeket a felnőttektől átvéve ráöntöttek Tomira. Hiszem, hogy a gyermek alapvetően nem gonosz. A felnőtt-társadalom ocsmány, megkeményedett szíve teszi ilyenné a gyereket is, aki aztán sokszor még a felnőtteken is túltesz gonoszságban, rosszindulatban. Ott álltam Tomi mellett, és nem tudtam megszólalni. Egyszerűen csak folytak a könnyeim. „Nézd, a kis hülye sváb, neki is folyik az orra!” Odalöktek Tomi mellé a porba, és röhögtek. Világ életemben utáltam az erőszakot. Nem szerettem verekedni. Volt egy nagyon jó barátom, aki nagy bunyós volt, de én soha nem ütöttem. Haragudott rám, hogy nem ütök vissza. „Simán leüthetnél engem, te hülye, leüthetnéd a másikat is, miért nem ütsz? Ha ját-

LELKISÉG szunk, sokszor fölém kerekedsz. Most miért nem ütsz!?” Egyszer nagyon felidegesített. Belevágtam az utcán a sárba. Ott hemperegtünk. Mikor megláttuk egymást, hogy nézünk ki, elkezdtünk röhögni. Nagyon jó barátok voltunk, de én továbbra is utáltam bunyózni. Kerültem ezeket a helyzeteket. Most is ott voltam Tomi mellett, és nem tudtam megmozdulni, megszólalni. A fiúk elmentek. Tomi megfogta a kezem, és hazakísért. Anyám nem értette, mi történt. Tomi csak annyit mondott: „Nincs semmi baj. A nagyok kicsúfoltak minket.” Ott maradtam anyámmal, és csak sírtam, sírtam, sírtam. Hosszú idő telt el, mire el tudtam mesélni, mi történt. Hogy rohadt kis büdös zsidók, svábok vagyunk. Már nem emlékszem, mi volt a válasz, de a jelenet ma is eszembe jut, ha látom, hogy valakit kicsúfolnak, gúnyol-

nak, megaláznak. Valami furcsa szorítás. Szorít a szív és a mellkas. Pedig sokszor a saját szívemben is feltámadnak ezek az idegen érzések, jóllehet nem bántok másokat. Meglepődöm, miként kerít hatalmába a személytelen indulat, méreg, amely ott van bennem, a társadalomban, az emberek között. Felelőtlenül szítjuk az indulatokat a szívekben. Már messze nem arról szól a vita, hogy milyen egy megfontolt befogadást előkészítő, irányító politika. Sokszor úgy tűnik számomra, hogy mára a cél sárba lökni a másikat, fenntartani az árkokat, melyek elválasztanak egymástól, és tartósítják a politikai katyvaszt. +++ A fiúk elmentek. Tomi megfogta a kezem, és hazakísért… Ott maradtam anyámmal, és csak sírtam, sírtam, sírtam. Hosszú idő telt el, mire el tudtam mesélni, mi történt. Hogy rohadt kis büdös zsidók, svábok vagyunk. P. Hofher József SJ

2017_BelvCs_JSZ_130x68mm 2017. március 8. 16:56:01 Composite 150 lpi at 45 degrees

belvárosi csend március 1. – május 31.

parbeszedhaza.hu

Ignác filmpremier Táncmeditáció Komolyzenei koncertek Filmklubok Lelkigyakorlatok Szemlélődő imák

lelkiség k ult ú r a teológia

2017. TAVA SZ

H I V ATÁ S

JÉZUS TÁRSÁVÁ VÁLNI Miskolcon, az év első napján, Jézus Társasága névünnepének szentmiséjén, rendtársak, rokonok, barátok és a hívek közösségének jelenlétében tette le ünnepélyes fogadalmát Forrai Tamás provinciális kezébe Tamás Barna jezsuita. Az alábbiakban arról vall, mit jelentett számára ez az ünnep, s hogyan élte meg.

röm, hála, meghatódottság, méltatlanság, figyelés, folytatás, út. Jézus. Jézus társává lenni. Küldetésben másokhoz menni, segíteni az embereken, a lelkeken. Köd, melyben továbbmegyünk, mert valami mégis arra késztet, hogy továbbmenjünk. Elfogadottság, amikor nem kell izgulni, hogy kellek-e, elég jó vagyok-e. Jézus Társaságát jelenti. Ő elég jól ismeri erősségeimet és gyengeségeimet, és meghív, hogy köteleződjek el. Az imát jelenti, mellyel nevén szólítom Jézust. Mit akarsz, Uram, hogy ma érted tegyek?

Az előkészület napjaiban újra megéltem a „két zászló” valóságát, a különbséget Jézus tábora és a kísértő tábora között. Jézus hív, hogy legyek az övé, menjek az emberekhez az ő nevében, a kísértő pedig ügyeskedik, hogy inkább az ő oldalára álljak. Gondolatok, érzések térnek vissza, melyek nem adnak belső békét. Aztán meglátom: ez nem Istentől van, el akar téríteni a célomtól. Nem engedek neki. Erőt kapok, hogy Jézust kérjem. A megkülönböztetés, az examen ideje, mely az Úr békéjét hozza. Kegyelem... Az ünnepen jó volt Jézus előtt térdelni a szentáldozáskor, a fogadalom letétele előtt. A kórus éneke ráhangolt az imára. Sokan imádkoztak velem, közel és távol. A fogadalomtétel elköteleződés és ünnep, az Úr szeretetének íze. Ismerős a forrás! Mint a házasok kapcsolatában, a lényeg itt is a hétköznapokban van. A java még hátravan! Ebből a kapcsolatból indulni el mindenben, amibe belefogok. Elérhetővé válni Jézus számára minden lépésben. Jézus mindig próbálkozik velem. Én akarok-e mindenben vele élni, az emberek üdvösségéért fáradozni? Ez kegyelem, amit Istentől kérek, mert csak ő adhatja meg. Kérem a testvérek imáját is. P. Tamás Barna SJ

H I V ATÁ S

PAPSZENTELÉS – UNBOXING*

papszentelés eseménye elég könnyen leírható. A szertartáskönyvben szerepel minden összetevő, amelyre szükség van: mondatok, mozdulatok, imák, gesztusok és a személyek, akik ezeket végzik. A papság, amelyre felszentelnek, már más. Ugyanúgy köthető hozzá sok mondat, mozdulat, ima, gesztus és személy. Élet vagy életforma. Most inkább kezdet, ahogy a püspök mondja a szentelés végén: „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned.” P. Horváth Ferenc SJ Sok szép visszajelzést kaptam, szóban és írásban egyaránt (ez utóbbit kértem is a jelenlévőktől). Valaki azt írta, hogy habár katolikus nevelést kapott, hisz Istenben, és jár templomba, ha valaki papságra, szerzetességre adja az életét, azt ő eddig olyan életformának tekintette, amely alapvetően a küzdelemről, a szenvedésről, az örökös lemondásról szól, aminek nincs értelme. De ez az ítélete összeomlott, ahogy látta, milyen örömmel és szabadon vagyok jelen a szentelésen. Az ünnep során azt éltem meg, hogy beleengedem magam abba, ami van, úgy, ahogy vagyok. Ez szép ajándék. Alaposan felkészített az Úr, főleg az utolsó hónapokban. Akárhogy próbálkozom, nem tudok felidézni olyan eseményt vagy részletet, amely a szenteléskor kellemetlen vagy nemkívánatos lett volna. Annyira magával sodort az öröm és a felszabadultság, hogy csak így tudtam jelen lenni. Tudom, ez nem tőlem van. Nincs szándékomban nosztalgikus emléket építeni belőle, amibe beleragadok. Arra szeretném használni azt a sok szeretetet, amit kaptam, hogy meríthessek belőle annak, akinek szüksége van rá.

* A kifejezés olyan kisfilmekre utal, amelyekben a kamera előtt kibontanak egy csomagot, és bemutatják a tartalmát.

2017. TAVA SZ

ARCÉL

P. VÍZI ELEMÉR SJ

síkdánfalván született 1974-ben. Az Úr már a középiskola elvégzése után az egyházi szolgálat felé terelte. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron (1992– 1994) és Freiburgban (1994–1998) végezte. A szentelésére való felkészülésként hat hónapot Jálics Ferenc SJ lelkigyakorlatos házában töltött Griesben (Németország), hogy jobban megismerje a szemlélődő-meditációs lelkigyakorlatot, és elmélyítse az ezzel kapcsolatban szerzett ismereteit. Ezt követte a pasztorális gyakorlat Székelykeresztúron (öt hónap), a diakonátusi felkészítő a freiburgi egyházmegye szemináriumában (három hónap), ahol diakónussá szentelték, majd diakónusként Sepsiszentgyörgyön szolgált (hat hónapig). 2000. július 30-án szentelték pappá szülőfalujában, ezt követően három évig érseki titkárként tevékenykedett Gyulafehérváron, és ellátta a zalatnai plébániát. 2003. szeptember 15-én lépett be a szegedi jezsuita noviciátusba. 2005. szeptember 6-án tette le az egyszerű fogadalmat, majd Torontóban lelkiségi tanulmányokat végzett. 2006–2007-ben a novíciusmester segítője volt Budapesten. 2008-tól a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Háznak, 2010-től pedig az Ignáci Lelkiségi Központnak is a vezetője. A lelkigyakorlatok kísérése és a lelkivezetés mellett a személyesen kísért lelkigyakorlatok kultúrájának meghonosítása volt szolgálatának fő irányvonala. 2011-től többedmagával elindította és vezette a lelkigyakorlat-kísérő- és lelkivezető-képzést. 2013–2014-ben végezte el a rendi képzés harmadik szakaszát, az úgynevezett terciát Dublinban, illetve két hónapot Nepálban, Katmanduban töltött. 2014-től a provinciális sociusa, helyettese. 2015. április 7-én tette le az ünnepélyes fogadalmat. 2016. október 2. és november 12. között a rend 36. Általános Rendgyűlésén küldöttként vett részt, s annak utolsó szakaszában az újonnan választott jezsuita általános rendfőnök, P. Arturo Sosa november 7-én jelentette be provinciálisi kinevezését. Vízi Elemér beiktatására 2017. február 2-án, a megszentelt élet napján ünnepélyes szentmise keretében került sor a budapesti Jézus Szíve templomban.

BAR ÁTAINKNAK

ARCÉL Az újonnan megválasztott provinciálissal Horváth Árpád SJ készített interjút, mely A Szív februári számában jelent meg. Ebből közlünk egy részletet: Mi a legszebb élményed jezsuita szerzetesként? – Hogy úton lehetek. Mindjárt szerzetesi életem legelején, amikor még úton voltam, zarándokútra küldtek bennünket kettesével. Nem vihettünk magunkkal sem pénzt, sem élelmet. Rá voltunk szorulva, hogy keressük az emberek jóságát. És arra is, hogy keressük Isten vezetésének a jeleit. Megtapasztaltuk a gondviselést. A kiszolgáltatottságban megéltem az Istenre való ráhagyatkozás erejét. És ez nagyon sokat jelentett. Rájöttem, hogy ezen az úton képződik le egész személyes utam mintázata, a bizalom megélése. Közel vitt ez rendalapítónk, Szent Ignác tapasztalatához, aki megtérése után sokat volt úton, s magát zarándoknak nevezte. És tény, hogy közel vitt Jézus úton levéséhez. Van ebben valami titok, ami nyitottságot és éberséget teremt Isten és az emberek felé. Így világlott be számomra, hogy Jézus társainak, egész Társaságának is mernie kell mindig úton maradni. Így tárulkozik fel számunkra az a folyton változó tér, amelyben az élő Istennel találkozhatunk. És ez a találkozás számunkra igazi erő, a biztonságunk, amelyre a személyes közösségi életünket alapozhatjuk. Mi az, amivel a magyar jezsuiták igazán gazdagítani tudják az egyház életét? – Társaságunk legnagyobb kincsét a lelkigyakorlatok jelentik. Szent Ignác ezzel nyerte meg első társait, ez lett apostoli szolgálatuk kiindulópontja. A lelkigyakorlat olyan út, amely elvezeti az embereket a személyes istenkapcsolatra, amire a mai korban különösen is nagy szükség van. Meggyőződésem, hogy jezsuitaként ennek az eredeti karizmánknak az odaadó szolgálatával segíthetjük a legjobban az egyházat.

2017. TAVA SZ

O K TATÁ S

MANAGEMENT BY JESUS

keresztény értékeken alapuló vállalkozói képzésünk 2004-ben indult, s folyamatosan lehetőséget biztosít (zömükben kis- és közép)vállalkozóknak a közös gondolkodásra, tanulásra. A kurzuson igyekszünk úgy is tekinteni Jézusra, ahogy – mai fogalmainkkal élve – az akkori tizenkét fős „vállalkozás” a „menedzserére”. Ezen az úton Márk evangéliuma kísér bennünket. Az indulás óta több mint ötszáz családi vállalkozó és középvezető vett részt a háromnapos (csütörtök estétől vasárnap délig tartó) Management by Jesus (MbJ) szemináriumon, melyet ma már két P. Kiss Ulrich SJ segítőmmel tartunk. Az MbJ – küldetésnyilatkozata szerint – mint közösség és mozgalom elkötelezi magát a katolikus egyház szociális tanításának és e tanítás bibliai és evangéliumi gyökereinek tanulmányozása és széles körű ismertetése mellett, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ez utóbbi mindenekelőtt a Iustitia et Pax Pápai Bizottság által kiadott, Az üzleti vezető hivatása című dokumentum alapelveinek megvalósítását jelenti mind az egyes vállalkozásokban, mind azok összefogásával, mindig a közjóra törekedve. Munkamódszerünk elsősorban vezetői szemináriumok és azokat megalapozó és segítő lelkigyakorlatok, szakmai műhelyek és eszmecserék szervezése, illetve következetes hálózatépítés a korábbi szemináriumok végzettjei körében. Mind az alapeszmék, mind módszereink népszerűsítését segítik a bemutatkozó jellegű üzleti reggelik, kóstolók, próbanapok, a reprezentatív szimpóziumok, továbbá az intenzív kapcsolattartás a médiával. Eddigi tapasztalataink alapján láthatjuk és tudatosítjuk, hogy e kapcsolati tőke és a barátság ápolása kiemelten segíti a kezdő, induló vállalkozókat, startupokat, és hozzájárul, hogy az évek során felhalmozott közösségi tudást továbbadjuk a jövő nemzedékeknek. Soron következő szemináriumaink: · Kanada, Ancaster: 2017. április 6–9. · Erdély, Nyárádszentlászló: 2017. május 4–7. · Máriabesnyő: 2017. május 18–21.

www.mbj.hu www.facebook.com/kissulrich 10

BAR ÁTAINKNAK

óth Lajos 1932. október 20-án született Tóalmáson. Az iskola első négy osztályát szülőfalujában végezte, majd a váci kisszemináriumban tanult tovább, és ott is érettségizett. 1950 és 1951 között a szemináriumban tanult Vácott, de a szüleire nehezedő nyomás miatt gyári munkásnak állt. A már korábban megismert Pálos Antal SJ hatására kezdte el a noviciátust 1952. február 2-án, de ez a katonai szolgálat miatt novemberben megszakadt. 1955. február 2-án lépett be újra a noviciátusba, immár másodéves egri szeminaristaként. Fogadalmait 1957. augusztus 9-én tette le. 1955 és 1958 között az egri teológián tanult. 1958-ban szentelték diakónussá Egerben, majd Vácott pappá. Először Tápióbicskén lett káplán és hitoktató, majd 1961-től Gombán szolgált. 1963 és 1967 között szerzett licenciátust Budapesten. 1968-ban a pesterzsébeti Jézus Szíve templomban volt káplán, majd egy év múlva Kiskunhalason. 1971-től Csongrádon, majd még ugyanazon évtől Jászkarajenőn szolgált káplánként. 1973-tól Bugacon, majd 1985 és 1989 között Balatonkenesén volt plébániai adminisztrátor. 1989-ben – már jezsuita rendi keretben – rövid időre Makkosmáriára helyezték, majd még attól az esztendőtől egészen 2006-ig plébánosként szolgált Hódmezővásárhelyen. Ezután nyugdíjasként kisegítő lelkészként tevékenykedett ugyanott, míg be nem költözött a pilisvörösvári Szent Erzsébet Otthonba, ahol a ház lelkészeként folytatta szolgálatát az idősek között, időnként pedig kisegített a környező plébániákon. 1997-ben Hódmezővásárhely városa a Signum Urbis Honorantis („a város megbecsülésének jele”) kitüntetést adományozta neki. Egyházmegyei működése idején végezte el terciáját, amelyet még 1983ban kezdett el. Hódmezővásárhelyen tette le ünnepélyes fogadalmát 1991. szeptember 8-án. Tóth Lajos türelmesen viselt hosszú betegség után Pilisvörösváron hunyt el 2017. január 12-én. Temetése a pesti Jézus Szíve templomban volt.

IN MEMORIAM

P. TÓTH LAJOS SJ (1932–2017)

K A M PÁ N Y

MENEKÜLÉS HELYETT TANULHASSANAK!

annak gyerekek, akiknek menekülniük kell. Azt szeretnénk, hogy ne kelljen rettegniük és félelemben élniük. Gyerekek, akik akár évek óta nem részesülnek abból, ami járna nekik: az otthon békéjéből és az iskolai nevelésből. Azt szeretnénk, hogy játsszanak és tanuljanak. Részesüljenek gondoskodásban és megfelelő oktatásban, hogy aztán boldoguljanak az életben, ha végre majd hazatérhetnek. Mi innen, távolról szemlélve az elképzelhetetlent – saját képességeinkhez mérten – lehetőséget teremthetünk mindehhez. Több millió kisgyermek szerte a világon háborúk áldozataként él. Másik milliónyi kisiskoláskorú, a föld más részein, minden reggel útnak indul, hogy beülhessen az iskolapadba, és belevesse magát az új ismeretek rengetegébe. Nem is tudják, milyen kiváltságos helyzetben vannak: létezik egy intézmény, ahol mindezt napról napra biztosítják számukra.

BAR ÁTAINKNAK

A Magyarországtól mintegy kétezer kilométerre fekvő Libanonban, a Frans van der Lugt Központban menekülni kényszerült kisgyerekeket fogadnak szeretettel és elfogadással nap mint nap önkéntes és elkötelezett tanárok és nevelők. Így a gyerekeknek most már van kitől tanulniuk, tudásszomjuk kielégítésének így csak a szorgalmuk szabhat határt. Bejrút északkeleti részén, a Bourj Hammoud negyedben a Jezsuita Menekültszolgálat támogatásának köszönhetően olyan intézmény működik, amely lehetőséget biztosít szíriai és iraki menekültek oktatására és felzárkóztatására. A központot a szíriai polgárháborúban terroristák áldozatául esett Frans van der Lugt holland jezsuita atyáról nevezték el. Libanonban ma minden negyedik ember szíriai. Több mint másfél millió menekültet – köztük keresztény családok ezreit – fogadott be a négymilliós ország. A munkaerőpiac, a lakhatás és különösen az iskolai rendszer lehetőségei azonban

K A M PÁ N Y nem elegendők a betelepülő tömegek számára. A források kiapadóban vannak, korlátozott az iskolai férőhelyek száma. A Közel-Keleten évek óta elhúzódó konfliktushelyzet miatt a menekült gyerekek hosszú hónapokra, sőt akár évekre is kikerülnek az oktatási rendszerből, növelve ezzel a kockázatot, hogy egy „elveszett generáció” részévé válnak. Sokuknak a központban indított hat hónapos oktatási program az első tanulmányi élményük.

Az ingyenes oktatási program keretében figyelmet fordítanak az arab, a francia és az angol nyelv tanítására, hogy a diákok sikerrel kapcsolódhassanak be a háromnyelvű libanoni oktatási rendszerbe. Az iskoláskorú gyerekek felzárkóztatása mellett óvodai felkészítő programot is szerveztek. „Menekülés helyett tanulhassanak!” kampányunkkal arra hívjuk önt, hogy járuljon hozzá egy jól működő intézmény hosszú távú fenntartásához.

„HISSZÜK, HOGY EGY GLOBÁLIS PROBLÉMÁRA HELYI SZINTEN LÉTREHOZOTT KEZDEMÉNYEZÉSEK NYÚJTHATNAK MEGOLDÁST.” A Frans van der Lugt Központ a térségben létező kezdeményezések és intézmények közül az egyik leghatékonyabb. Naponta két turnusban, reggel és délután érkezik ide háromszáz diák, hogy részt vegyen a felzárkóztató órákon. Itt mindenkit szívesen látnak: nem tesznek különbséget a diákok között, legyen szó muszlim vagy keresztény, iraki vagy szír menekültről. A tanárok maguk is sokszínű közösséget alkotnak, példát állítva ezzel a békés együttműködésre: libanoni és szíriai nők és férfiak, helyi lakosok és menekültek egyaránt vannak közöttük. Önkéntes alapon dolgoznak.

Amennyiben jó szívvel támogatná a bejrúti Frans van der Lugt Központ munkáját, köszönettel fogadjuk anyagi hozzájárulását jezsuita alapítványunkon keresztül: JTA – Menekültszolgálat 10702019-18064333-52900004 Bank: CIB Bank Zrt. Közlemény: „JMSZ” vagy „Bejrút” Értesüljön a kampány híreiről, eseményeiről! Kérjük, a megjegyzés rovatba írja be nevét és e-mail címét, hogy felvehessük önnel a kapcsolatot, s rendszeresen tájékoztathassuk a gyermekek sorsának alakulásáról.

2017. TAVA SZ

K A M PÁ N Y

„ÉN CSAK EMBEREKET ISMEREK”

értanúk kora? Te odaadnád az életedet felebarátaidért? Felebarátaink a menekülők, a közel-keleti népek is, mindazok, akiknek el kell hagyniuk otthonukat. Frans van der Lugt látta őket, az embereket, a felebarátokat. Azért élt, hogy megélje és másokban is elmélyítse a lelki tapasztalatot: származástól, vallástól, nézetektől függetlenül minden ember értékes. Frans van der Lugt holland származású jezsuita pap volt. 2014. április 7-én, a nyugat-szíriai Homsz városában megölték. Vajon milyen indíttatásból? Egyszerűen az erőszak indokolatlan jeleként?

BAR ÁTAINKNAK

Azt a férfit, aki csak a szír emberekért maradt ott. Tízezrek menekültek el Homszból a lázadók és a kormányerők összecsapásai elől. Azonban voltak, akik nem tudtak vagy nem akartak menekülni, elhagyni az otthonukat. Frans atya az utolsókig kitartott a maradókkal. Egyik este egy álarcos rontott a rendházba, „a papot” kereste, majd hidegvérrel kivégezte a jezsuita szerzetest. Van der Lugt atya 2014 elején különböző nyelvű videoüzeneteiről vált ismertté, melyekben próbálta ráébreszteni a világot a térségben kialakult helyzet komolyságára:

K A M PÁ N Y „A bajok közül a legnagyobb az éhség. Nincs mit enni. Semmi sem fájdalmasabb, mint nézni, ahogy az anyák az utcán kutatnak bármi után, ami ehető… Nem fogom elfogadni, hogy éhen haljunk. Nem fogadom el, hogy az éhségbe fulladjunk, hogy a világ elnézi, amint a halál hullámai elnyelnek minket. Szeretjük az életet, szeretnénk élni. És nem akarunk a fájdalom és a szenvedés tengerébe süllyedni!” Frans van der Lugt az egyik legbefolyásosabb holland bankárcsalád gyermekeként született 1938-ban (egyik bátyja később az ING csoport egyik vezetője lett). 1966 óta élt Szíriában, szerzetesként és képzett pszichoterapeutaként. „Al-Ard”, „A Föld” néven, családi és rendi támogatással muszlimok és keresztények számára egyaránt nyitva álló központot, speciális iskolát és lelkigyakorlatos házat épített fel a Homsz környéki hegyekben. Emellett francia szőlőtőkékkel beültetett, közösségi művelésre szánt ültetvényt működtetett. Az iskolát és a farmot elsősorban fogyatékkal élők számára tartotta fenn. Egy olyan kulturális környezetben, ahol az ilyen embereket elrejtik és szégyellik, Frans atya kisbuszával naponta összegyűjtötte őket a környékbeli településekről, s taníttatta és foglalkoztatta őket, hogy részesei lehessenek „egy közösségnek, amelyben mindenki értékes”. Nem állt távol tőle, hogy az általa tartott szertartásokra a helyi imámot kérje fel prédikálni. Vallotta, hogy nem a vallásokból kell kiindulni, hanem az emberi találkozásokból. Ez a nyitottság vonzotta a fiatalokat van der Lugt atya munkáihoz, eseményeire, a találkozás lehetőségeire. Abban a színes társadalomban a jelmondatává vált: „Nem ismerek sem keresztényeket, sem muszlimokat. Én csak embereket ismerek.”

Egy személyről mindig az árul el a legtöbbet, amit mások mondanak róla annak nyomán, amit enged meglátni önmagából. Így talán épp az előbbi gondolat segít közel jutnunk van der Lugt atya szellemiségéhez, s megmagyarázza, miért is az ő nevét kapta a bejrúti jezsuita oktatási központ. Frans atya halála után néhány héttel a város felszabadult. Nekünk pedig a lelkünket kell felszabadítanunk mindannak számára, amiért Frans atya az életét adta: hogy minden embert szeretni kell azért, mert létezik. Biztosítani kell mindenkinek, hogy gyakorolhassa ember voltát. Nem azt figyelni, mit tesz, hanem tenni érte. A Frans van der Lugt Központ sok menekült kisgyereknek igyekszik segíteni. Innen, a távolból is támogathatjuk őket, hogy minél teljesebb életet élhessenek, hogy megtarthassák emberségüket, és majd hazatérve az oktatás által lehetőségük legyen a múltjukra építve, de új életet kezdeni.

2017. TAVA SZ

J E Z S U I TA K I T E K I N T É S

FOTÓKBÓL HÍD EGY BEJRÚTBAN DOLGOZÓ FIATAL MAGYAR FOTÓS

ölvényi Kristóf 2015 szeptemberében a Keleti pályaudvartól Zsámbékig gyalog, aztán az osztrák határig buszon kísérte és fényképezte a menekülteket. A fiatal fotós jelenleg Bejrútban van, és képeket készít a mártírhalált halt jezsuitáról, Frans van der Lugtról elnevezett oktatási központban is. Kinek a megbízásából, mióta vagy Bejrútban? – A JRS MENA szervezetnél (Jesuit Refugee Service, Middle East and North Africa) jelentkeztem önkéntesnek. Ez az iroda Bejrútban van. November óta vagyok itt, és előreláthatólag április végéig maradok. Az ittlétemnek két fő célja van. Az egyik, hogy megtanuljak rendesen arabul (2015-ben végeztem arab szakon, így az alapok már megvannak). A másik, hogy folytassam a mostani menekültválságot dokumentáló projektemet. 2015– 16-ban főként Európában fotóztam a menekülteket, most viszont szerettem volna megtapasztalni, milyen a helyzetük a Közel-Keleten. A JRS-en belül az a feladatom, hogy képi anyag készítésével

bemutassam a menekültszolgálatnak a régióban végzett munkáját. Milyen tapasztalataid vannak a Frans van der Lugt Oktatási Központról? – Nagyon pozitív benyomást tett rám. Családlátogatásaim során azt tapasztaltam, hogy nagyon jó a híre. Az ide járó gyerekek állami iskolába is járnak, ahol nem ritka a pofon és a megalázás. A szülők főleg azt emelték ki: érzik, hogy a gyerekeiket a központban emberszámba veszik, és odafigyelnek rájuk. Ezt a látottak alapján én is csak megerősíteni tudom. Kóczián Mária

www.parbeszedhaza.hu/reflexio 16

BAR ÁTAINKNAK

KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

A KÖVEK ÉRTELME

mikor tavaly szeptemberben Marosvásárhelyre érkeztem, bizonyos szempontból nagy váltás következett be az életemben. A filozófiával töltött három müncheni év után indultam Erdélybe, hogy belevágjak az ilyenkor szokásos gyakorlati időbe. Ezt Jézus Társaságában magisztériumnak nevezik, és általában két esztendeig tart. Ezzel számomra a teória helyett a praxis került előtérbe, méghozzá a korábbihoz képest elég más kulturális közegben. Mindezzel együtt mégsem volt nehéz hamar otthon érezni magam. De ne szaladjunk ennyire előre. Rendházunk teljes külső felújítása ekkor még javában tartott. A régebben minorita szerzetesek által használt inS. Nevelős Gábor SJ gatlan állapota az évtizedek során meglehetősen leromlott, a munkát nem lett volna ildomos halogatni. Rendtársaimmal, Ulrich és Barnabás atyával pedig próbáltuk a por és zaj humoros oldalát is meglátni. Hála Istennek, a tél már egy szép épületben köszöntött ránk. A vásárhelyi Jezsuita Udvarban nem csak itt zajlottak munkálatok. A hatvanfős egyetemi kollégium közterei és szinte minden lakása kisebb-nagyobb megújuláson ment át az elmúlt években. Sokak nagy odaadása és türelme kellett ahhoz, hogy itt szépen kő kőre kerüljön. De mégis miért éri meg mindez? Egy személyes élményem segíthet a válaszadásban. Hálás vagyok, hogy a néptáncos önképzőkör munkájába is bekapcsolódhattam. Itt kollégisták tanítottak kollégistákat, méghozzá marosszéki táncra. A sok próba után arra jutott a csapat, hogy tudásunkat az egész közösségnek bemutatjuk. Szép volt látni, ahogyan az amatőr táncosok, akik korábban maguk is tartottak a szerepléstől, hogyan vonják be a többieket egy nagy közös ünneplésbe. A csoda megszületett. Hisszük, hogy így közelebb kerülhetünk igazi önmagunkhoz, egymáshoz és lényegében az Úrhoz. Szerintem ez a kövek értelme.

2017. TAVA SZ

KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

MEGHÍVÓ DOBOGÓKŐRE

elköltöztem Dobogókőre február 2-án. Azóta esténként, amint a lelkigyakorlatos ház és a rendházunk közötti rövidke utat minél hosszabbra nyújtva csodálom a zúzmarás fákat, a párás levegőn átszűrődő holdfényt vagy éppen a csillagos eget, s gondolataimban felbukkannak a nap során hazaindult lelkigyakorlatozók, néha megkérdezem magamtól: hogyhogy én még maradhatok? Azután hálásan nyugtázom, ami különben köztudott: új tartományfőnökünk kinevezésével, aki a Manréza vezetője volt, itt jelentős vákuum keletkezett. A Természet pedig ezt nem tűrte. Beszippantott. Novíciusmesteri megbízatásom lejárta után, szeptember közepén zarándoklatra indultam. Most jobban értem már, hogy Szent Ignác miért küldte olyan szívesen gyalogolni rendtársait, amikor a római nagy rendházban „penitenciát” szánt valakinek. A zarándoklás mai divatja is közelebb került hozzám. Lényünknek

BAR ÁTAINKNAK

– és rendezetlenségeinknek – vannak olyan mélységei, amelyekhez az Úr könnyebben hozzáférhet a természet, a mozgás, az egyszerű életmód, a napszakok ritmusa, P. Lukács János SJ spontán találkozások révén, mint úgymond magasabb rendű eszközökkel. Persze önmagában mindez kevés lenne, de alapnak szinte nélkülözhetetlen. A számomra nagylelkűen felajánlott mini szabad év további három hónapját Torontóban töltöttem. Régi vágyam teljesült azzal, hogy nyugodtan leírhattam néhány gondolatomat a noviciátusról. A kiindulópontot a Rómában összeült rendgyűlés fogalmazta meg: Társaságunk azzal a kérdéssel szembesül, hogy a lelkigyakorlatok miért nem alakítanak át bennünket olyan mélyen, mint remélnénk. Gondolatom, miszerint nem pusztán lelkiismeret-vizsgálatra van szükségünk (arra is), elég egyszerű. Az 1950-es években sok szenvedést okozott, hogy Isten távolinak, személytelennek tűnt. Ekkor Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének jobb megértése tudta mélyen átalakítani a jezsuiták istenkeresését. S másik könyvében, a Rendalkotmányban rejlik az életünket, közösségeinket átformáló erő. Ehhez a kulcsot, mint annak idején „nagyapáink”, némi odafigyeléssel mi is megtalálhatjuk.

KÖZÖSSÉGEINK ÉLETÉBOL

EGY RÉGI ÁLOM MEGVALÓSULÁSA

JTMR 2010-ben kezdte meg a miskolci jezsuita gimnáziumhoz kapcsolódó, a város lakossága számára is nyitott, a sporttal együtt közösségfejlesztési lehetőségeket szintén tartogató Közös-Tér Központ megvalósíthatóságának vizsgálatát. Az elmúlt években részletes tervek készültek, és a rendtartomány a fejlesztés céljára megvásárolta a gimnázium melletti hat és fél hektáros területet. Ezzel párhuzamosan folyamatos volt a fejlesztési források keresése, de 2016 közepén még úgy tűnt, nem lesznek adottak Bartal Attila a megvalósítás feltételei. projektmenedzser A nyár derekán azonban megjelent egy kormányhatározat több szerzetesrend fejlesztési céljainak, köztük a Közös-Tér Központ megvalósításának az anyagi támogatásáról. A döntés értelmében a JTMR három év alatt összesen egymilliárd forint költségvetési támogatást kap a kivitelezésre. Ezt követően hamarosan összeállt a projektcsapat, pontosították a célokat, majd megköttetett a támogatási szerződés. Világossá vált, hogy a korábbi tervek szerinti komplexum létrehozására nincs lehetőség, viszont egy visszafogott, alacsony fenntartási költségű, ugyanakkor profi sporttevékenységekre alkalmas, a gimnázium tanulói létszámához igazodó, a sporttagozat elindításához szükséges tornacsarnok és edzőtermek kivitelezése megvalósulhat. A létesítmény játékterében keresztben két kosárlabda-edzőpályát, hosszában pedig futsalmérkőzések megtartására is alkalmas, szabvány méretű kosárlabdapályát alakítunk ki, melyhez háromszáz fős mobil lelátó és edzőtermek is kapcsolódnak. A csarnok városi klubok által szervezett sporteseményeknek és iskolai rendezvényeknek egyaránt helyet ad majd, s végre fedett térben tud majd összegyűlni a gimnázium teljes diáksága és tantestülete. Jelenleg az épület tervezésének kezdeti fázisában vagyunk. A tervek nyár végéig készülhetnek el, s ennek alapján, közbeszerzési eljárás keretében választják majd ki a kivitelezőt. A jövőre esedékes, látványos munkálatok befejeztével, 2019 elején várható az épület átadása.

www.kozos-ter.hu

2017. TAVA SZ

MAGIS 2017

IGNÁCI LELKISÉG A GYAKORLATBAN

ki jártas az ignáci lelkiségben, talán már találkozott Szent Ignác kedvelt szavával, a „magis”-szal, amely a többre, jobbra törekvést jelenti a lelki életben. De hogyan valósítható meg a mindennapokban? A MAGIS Találkozó lehetőséget kínál fiataloknak, hogy alapvető tapasztalatot szerezhessenek az ignáci lelkiségről. E tapasztalat mindenki esetében más lehet. Egyrészt azért, mert különbözőképpen vagyunk nyitottak, különféle dolgok jelentenek számunkra kihívást, másrészt pedig különböző tevékenységekben, experimentumokban vehetünk részt. A sok különbözőségben mégis van közös nevező: ismerjük fel Jézust a mindennapokban! Akár művészeti foglalkozáson, akár szociális szolgálatban vagy csendes lelkigyakorlaton veszünk részt, a középpontban a találkozás áll Jézussal, és az, hogy rá figyelve nyitottá váljunk a növekedésre. A MAGIS-ról személyes élményeken keresztül lehet a leghitelesebben beszélni, így pár gondolatot szeretnénk megosztani saját tapasztalatainkból, bízva abban, hogy ezzel sokak érdeklődését fel tudjuk kelteni. Dávid: Bennem az fogalmozódott meg a nyári MAGIS-t követően, hogy nem az a lényeg, hogy milyen experimentumon vesz részt az ember, a Jézussal való találkozáshoz a reggeli fókusz, a napi szentmise, az esti examen és a közösségi reflexió, a MAGIS-kör vezet el. Ezek abban tudtak segíteni, hogy a hétköznapjaimban, az apró dolgokban is felfedezzem Isten irántam megnyilvánuló figyelmes szeretetét. Kriszti: Számomra a MAGIS egyet jelent a komfortzónámból való kilépéssel. Eddigi MAGIS-élményeim során mindig adódtak olyan szituációk, amelyek súrolták a határaimat, azonban ezekben a helyzetekben tudtam igazán megtapasztalni Isten jelenlétét. Ez megerősített abban, hogy a hétköznapjaimban is bátran merjek belépni olyan helyzetekbe, amelyek eleinte félelemmel töltenek el. Ha ugyanis Jézust tartom szem előtt, ezek a határhelyzetek tudnak segíteni, hogy valamivel több, jobb legyek.

www.jezsuita.hu/new/magis Horváth-Szűcs Krisztina és Horváth Dávid

BAR ÁTAINKNAK

SZIK/ÖREGDIÁKSÁG

A SZIK ALUMNI

Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium öregdiák-mozgalmának újraszervezése 2014 tavaszán, egy kis önkéntescsapat (SZIK Alumni Board) vezetésével kezdődött. Tagjai azzal a céllal dolgoznak együtt, hogy kialakítsák a kollégium egykori diákjai közötti kapcsolattartás kereteit és a jelenlegi diáksággal való együttműködés formáit. A SZIK Alumni elnevezéssel megkezdett közösségépítő munka pillérei közé tartozik a havonta megjelenő hírlevél, amely fontos információs csatorna az egykori és a jelenlegi diákság között, ugyanakkor személyesebb hangvételével – egy-egy öregdiák életútjának bemutatásával – kifejezett szándéka, hogy a közösséget alkotókat egyéni szinten is közelebb hozza egymáshoz. Az alulról jövő közösségépítés további elemei a havonta megtartott, nyitott és így találkozási alkalmat teremtő Board-megbeszélések. Kiemelt program az évenkénti öregdiák-találkozó, ahova az elmúlt több mint huszonöt év minden öregdiákját várjuk, illetve új kezdeményezés a „rétegtalálkozók” szervezése. Itt informális keretek között a kollégiumban öt év során együtt végzettek számára teremtünk találkozási alkalmat. Hogy a megfogható, látható tartalmakon túl milyen gyümölcsökben bízunk? A fenti munkának talán az egymás megerősítésére és az abban való megerősödésre való vágy ad mélyebb dimenziót, amit a kollégiumtól ignáci megalapozásként kaptunk. S a lehetőség a személyes elmélyülésre, amelynek középpontjában a szakmai igényesség, a közösségi/társadalmi elköteleződés és a spirituális tapasztalat áll. Számunkra az az igazán izgalmas kérdés, hogy a SZIK Alumni hogyan tud mindezek kibontakoztatásának támogatója lenni. Hogyan tudja segíteni az egykori kollégistákat, hogy személyes életükben, a saját területükön hitelesen képviseljék fenti hármas küldetésüket – akár vezető beosztásban, akár üzletemberként, kutatóként, szociális munkásként, a családban és a társadalomban élve. Pünkösty András és Pogrányi Anna

BAR ÁTAINKNAK

FRIENDRAISING

A JÓ FELISMERÉSE… „Gyakran előfordul, hogy lelkünket az Úr egyik vagy másik tevékenység irányába mozgatja és készteti, azáltal, hogy megnyitja lelkünket.” (Loyolai Szent Ignác)

ezárult egy naptári év, mely bővelkedett a programokban, élményekben, tapasztalatokban. Ez a rengeteg jó önök nélkül nem valósulhatott volna meg, így ismét szeretnénk kifejezni hálánkat. Köszönetet mondunk, hogy hívó szavunkra a 2016-os évben is nagylelkűen támogatták adományukkal három Jacsó Annamária friendraiser kiemelt kampányunkat: A miskolci Közös-Tér közösségfejlesztési program javára indított adománygyűjtési sorozatunk újabb állomásán, 2016 tavaszán a már meglévő alaphoz további 2 004 000 forinttal járultak hozzá. Ezzel is közelebb kerültünk a megvalósításhoz. Reméljük, 2019-ben már a program indításáról adhatunk hírt. Az őszi időszakban 2 063 124 forintot adományoztak a Barátainknak elnevezésű alapítványi gyűjtőszámlára. A tél során indított Életrendezés Alapunk könyvelésünk szerint 2017. február 12éig 2 111 550 forinttal növekedett, lehetőséget adva ezzel a dobogókői lelkigyakorlatos háznak a kedvezményes napidíj biztosítására, valamint az Oázis Lelkigondozó és Mentálhigiénés Szolgálat szakembereinek, hogy továbbra is térítésmentesen biztosítsák egyéni lelki beszélgetéseiket és csoportos foglalkozásaikat. Nagylelkű adományaikon túl, a tudatos rendelkezésnek köszönhetően a 2015-ben felajánlható SZJA egy százalékokból – a NAV-kiegészítést követően – 4 298 763 forint érkezett alapítványunkhoz. A kapott összeg felhasználásáról szóló részletes beszámoló a jta.jezsuita.hu oldalon lesz olvasható. Kérjük, idén is éljenek a lehetőséggel, és rendelkezzenek a Jézus Társasága Alapítvány javára! Függetlenül attól, hogy milyen bevallási formát választanak, személyi jövedelemadójuk 1+1 százalékáról május 22-éig rendelkezhetnek. Az ehhez szükséges tudnivalókról, teendőkről és a 2017-es kedvezményezetti körről az újsághoz mellékelt rendelkező nyilatkozaton olvashatnak. Támogató tevékenységünk az idei évben új irányt vesz. Fontos számunkra a hazai és nemzetközi együttműködés. Hiszünk abban, hogy a mindennapjainkat behálózó globális problémákat együttes erővel, helyi szintű szakmai segítség adásával a megoldás irányába mozdíthatjuk el. 2017-ben a Nemzetközi Jezsuita Menekültszolgálattal együttműködve a bejrúti Frans van der Lugt Központ munkájának támogatásába kapcsolódunk be. Az önök segítségére is számítunk, hogy az ott befogadott menekült gyerekek lehetőséget kaphassanak a továbbtanulásra, életük megalapozására. Kérjük, viseljék szívükön a Menekülés helyett tanulhassanak! kampányunkat.

2017. TAVA SZ