Barátainknak 2015/2

Page 1

Magis 2015. Ĺ?sz


tartalom Magis és Inigo – magiszterként 4 Hivatás, mint követés 6 Vietnami magiszterek érkezése 8 Örökfogadalom 10 FFA-képzések, újra 12 Őrségváltás a KÉK-ben 15 Beszélgetések Süveges Gergővel a Párbeszéd Házában 16 Az én Szívem 17 Nepálban a katasztrófa idején 18 In Memoriam 20 Mindent túlszárnyalva 22 Postai vagy digitális úton a Jezsuita Rend adatbázisában tárolt, korábban Ön által megadott információk alapján értesítettük. Adatait kizárólag a Rend által kezdeményezett kommunikációra használjuk, harmadik félnek nem adjuk át. Amennyiben nem kíván a jezsuita rendtől további hírlevelet, megkeresést kapni, kérjük jelezze a friendraiser@jezsuita.hu címen vagy a +36 1 327 4054-es telefonszámon.

BARÁTAINKNAK – A MAGYAR JEZSUITÁK HÍRLEVél újsága Felelős kiadó: Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, P. Forrai Tamás Gergely SJ Szerkesztő: Naszádos Márk Grafikai tervezés: Tar Éva Korrektúra: Szigeti László Címlap: P. Nemeshegyi Péter SJ – fotó: Katkó Tamás Fotó, képi tartalmak, grafika: Czope Anna, Ercsey Zsófia, Erdélyi Gábor (16. old.), Fábry Katalin, iStockphoto, Köllőd Márton, P. Sajgó Szabolcs SJ, Studio Bakos Kapcsolat: www.jezsuita.hu, friendraiser@jezsuita.hu, /jezsuitak (Jezsuiták Barátai)

Ha szeretné a jezsuiták értesítőjét – Barátainknak – következő számától kezdve digitálisan fogadni, kérjük, küldje el kérését a friendraiser@jezsuita.hu címre. A digitális formátum igénylésével segít csökkenteni postai költségeinket. Köszönjük!

ADOMÁNYAIKAT A MINDENKORI JEZSUITA MUNKÁKRA BÁRMIKOR KÖSZÖNETTEL FOGADJUK A „JTA BARÁTAINK” ELNEVEZÉSŰ ALAPÍTVÁNYI BANKSZÁMLÁRA:

11100104-18064333-12000007 (CIB BANK ZRT.)


K Ö SZ Ö N T Ő

Kedves Barátaink!

A

MAGIS, mostani számunk témája számomra a belső motiváció és lendület erejét jelenti: a mindig megtehető kicsit jobbat. Ez az útonlevés alaptapasztalatára épül, amelynek során meg tudom érezni a célhoz közeledés vágyát és örömét. Fókuszunk a 36. Általános Rendgyűlésre való felkészülés, amelyhez sok reflexióra, közösségi megfontolásra lesz szükségünk. Ezt egészíti ki az a többéves folyamat, amelynek keretében erősebb nemzetközi integrációt és együttműködést készítünk elő szomszédjainkkal, ezen belül is elsősorban a német nyelvterületen élőkkel. Közösségeinkben fájó tapasztalat sok idősebb rendtárs elvesztése: egy számunkra példát adó, a szétszóratásban megedzett nagy generáció indul el végső útjára. Megerősítő így látnunk az új hivatásokat, a fogadalmazókat. Külön öröm számunkra, hogy többéves előkészület után idén nyáron két fiatal vietnami rendtag, Tuan és Ngu érkezett hozzánk misszióba. Magyarul tanulnak, és magiszteriszolgálatban kezdenek Miskolcon: imádkozzunk értük is! Szolgálatunkban alapvetően nem többet szeretnénk tenni, hanem elsősorban elmélyültebben, figyelmesebben és másokkal együttműködőbben szeretnénk cselekedni. Ennek keretében kezdi el új szolgálatát Nagy Bálint mint új hivatásgondozó; Koronkai Zoltán mint miskolci iskolalelkész, Kovács Lajos mint marosvásárhelyi egyetemi lelkész, Horváth Árpád mint pesti templomigazgató, Jancsó Árpád és András Csaba mint miskolci magiszterek. Tanulmányait kezdi el Bellovics Gábor Németországban és Szász András Budapesten.

Hálásak vagyunk azért a sok szeretetért, figyelemért, szakmai vagy anyagi segítségért, amel�lyel barátaink szolgálatunkat segítik. Különösen is szeretném megköszönni a 100 éves A Szív folyóiratra küldött adományokat, melyekből 150 NOE-s nagycsalád kapott egyéves előfizetést. A „Bajban Kárpátalja” felhívásra 8,1 millió forint érkezett egészen rövid idő alatt. Úgy érezzük, hogy a menekültekkel való foglalkozásra is fel kell készülnünk. Kedves Barátaink, legyenek részesei továbbra is közös küldetésünknek! Tisztelettel: P. Forrai Tamás Gergely SJ provinciális

2015. Ősz

3


l e l ki s é g

Magis és Inigo – magiszterként

S

zent Ignác kedves szava egyre érthetőbbé válik az életemben, mégis megőriz valami újszerűt, valami frisset, ami mindig valami többre, valami újra hív, ami azt kéri, hogy hagyjam el eddig begyakorolt stratégiáimat, és egyre jobban adjam magam oda Neki. Szóval ez a magis – mely latinul azt jelenti: inkább, jobban, többet – már jezsuita novícius korom óta foglalkoztat. Miután leraktam a filozófia terheit Rómában, és visszatértem, magammal hoztam ezt a társamat. Első tanulmányaim alatt összebarátkoztam vele, és éreztem, hogy ez nekem szól, mert „emberléptékű”. Nem megszakítani vagy kizsigerelni akar, hanem a fokozatosság elvét követi, és ezt ajánlja fel. Napról napra ígér növekedést a jóban. Reménnyel telve léptem be az Inigo ifjúságpasztorációs csoport „kapuján” szeptemberben. Hirtelen sok mindennel kellett elkezdenem foglalkozni. Lelkinapok, lelkigyakorlatok középiskolai osztályoknak, fiatal felnőtteknek. Ehhez „forgatókönyvet” kellett írni, szakirodalmat olvasni, és természetes oldottsággal jelen lenni a fiatalok között. Hogyan álljak neki, hol kezdjem? A válasz: magis. Először is imádkoztam mindezzel a sok új dologgal, amelyek először inkább nyomasztóan hatottak rám. Tehát a kis lépések stratégiája. Először is figyeltem a társaimra, akiknek már több tapasztalatuk volt ebben. Itt éreztem meg először a közös munka örömét és erejét. Az első „bevetések” után elkezdtem érezni a csapatmunka „ízét”. A közös értékelések és visszajelzések segítettek rátekinteni a gyengéimre és erősségeimre, magamra. Aztán jöttek az első önálló munkák: lelkigyakorlatok adása egy-egy társammal közösen, gyakran a csoportvezetőm nélkül. Felnőttként (sok év tanítási tapasztalattal a hátam mögött) kezdtem elindulni a jezsuita nagykorúság útján.

4

B A R Á TA I N K N A K


l e l ki s é g

Van ebben valami megrendítő. Követem a bensőmben megtalált mély vágyat, azt a bennem megszólaló tiszta hangot, amely Krisztus követésére hív. Aztán szembesülök az első nehézségekkel, amelyek akadályok ezen az úton. Az emberi reakcióm ösztönösen a feladás felé visz. Annyit tudok tenni, hogy Hozzá kiáltok, és odanyújtom Neki ezeket az akadályokat. Aztán várok türelemmel, mondhatom azt is, hogy tehetetlenül. Hagyom, hogy Isten lebontsa bennem ezeket az akadályokat, a régi embert, és felépítse az újat. Régi beidegződések, elképzelések, stratégiák válnak használhatatlanná ebben az új életben. Én pedig megpróbálom elengedni ezeket. Fáj, gyászolom őket. Sokszor érzek nagy ürességet, miután leváltak rólam. De tekintetemet folyamatosan igyekszem Rajta nyugtatni, azon, aki felkeltette bennem a vágyat Jézus szorosabb követésére, és meghívott a Társaságába. Valami mély örömöt ad Vele élni, amely a legnehezebb időszakaimban is jelen van. Párbeszédet, kapcsolatot élek meg Vele. Szólok Hozzá, és Ő meghallgat, és valahogy válaszol. Egy-egy gyász után, amikor valami meghal bennem a régiből, valami újjal gazdagodom, ami közelebb visz Hozzá, az emberekhez és önmagamhoz. Egy folyamatosan mélyülő kapcsolatot, párbeszédet, barátságot élek meg..

S. Hiba György SJ

Nehezebb? Csanády Mária Enid kedves barátunk, olvasónk küldte be ezt a kis történetet.

„Édesanyám gyóntatója, páter Vid is jezsuita volt. Édesanyám sokszor bement hozzá a börtönbe (ott is halt meg a szent atya). Egyik beszélgetésüket Édesanyám elmondta nekem. Én most továbbadom Önöknek, hogy Önök is adják tovább. Rendtársaiknak és a többi embernek. Édesanyám: »Atya, mit tegyek, ha két út áll előttem, és mind a két út helyes? Melyiket válasszam?« „ Páter Vid: »Mindig a nehezebbet.«

2015. Ősz

5


h ivatá s

Hivatás, mint követés nünket, hogy nagyot tegyünk, hogy jobban kamatoztathassuk adományainkat, hogy cselekedjünk valami kiemelkedőt Krisztusért, hogy építsünk valami maradandót, igazságosabbat, jobbat, amely több, amely átlagon felüli. Ez a hang önmagunkra, jó szándékainkra, terveinkre és saját cselekvésünkre irányul. A magunk felé irányuló hang kérdései valahogy így szólalnak meg: „Mit kellene még tennem, amiből több jó születhetne? Min kellene változtatnom, hogy jobb legyen? Van elég erőm? Beleadtam mindent? Vajon elegendő az, amit csinálok?”

A

magyar jezsuiták új hivatásgondozójaként köszöntöm kedves Barátainkat! Ennek az őszi kiadványnak a témája a magis. Arra gondoltam ezért, hogy ebből a kifejezésből kiindulva mutatok rá két belső hangra, amelyet talán a kedves olvasó maga is jól ismer. Két finom belső megmozdulásról van szó, amelyek hasonlítanak egymásra, mégis más irányba visznek, és az egyik vagy a másik megmozdulás követése gyökeresen meghatározza, hogyan állunk hivatásunkhoz és a hivatások gondozásához. MAGIS: amit mi látunk, vagy amit Ő lát? Az első megmozdulás valahogy így hangzik: a magis, a nagyobb jó lelkisége arra hív ben-

6

B A R Á TA I N K N A K

Ehhez képest a másik megmozdulás szelídebb hangon szól hozzánk, és így szól: a magis lelkisége arra hív bennünket, hogy felismerjük, hogy a Nagyobb Jó már itt van közöttünk. Ez a hang nem önmagunkra, hanem a jelenlévő és élő Istenre irányul. Arra hív, hogy az Úrra, és ne önmagunkra figyeljünk. Arra nézzünk, amire Isten néz, és ne feltétlenül arra, amire mi automatikusan néznénk. Bátorít, hogy az Ő logikájában és hangjában bízzunk, és ne a saját terveinkben és eszközeinkben. Az Istenre irányuló hang kérdései így szólalnak meg: „Milyennek látom őt? Hol van ő? Ha rá tudok nézni, mit érzek felőle? Ő hogy néz az adott helyzetre? Hogy néz rám, ránk? Mire hív engem?” Jézus társaiként e második hang követésére vagyunk meghívva, úgy, ahogyan Jézus maga élt: egészen az Atyára irányulva. Ez az a belső hang, amely Ignácot és az előttünk járó oly sok jezsuitát megérintette, átformálta, s végtelen örömmel és biztonsággal töltötte el. Felszabadító ez,


h ivatá s

mert az élő és cselekvő Isten mellett jó lenni! Mély, izgalmas, lelkesítő, vonzó, életadó és minőségileg más. Több, amikor Vele vagyunk!

Kérem imáitokat a magam és azok számára, akikhez az Úr küld most.

Hivatásokat kreálni vagy gondozni? Mint a jezsuiták hivatásgondozója arra vagyok küldve, hogy ezt az utóbbi hangot keressem, éljem és ápoljam. Már most, az elején be kell vallanom, hogy én nem fogok tudni hivatásokat kreálni – azt valaki más teszi. Viszont Isten hangját keresni, gondozni, ápolni – ezt fogom tudni tenni. Ősztől kezdődően zarándokként járni fogom jezsuita közösségeinket, a hozzánk kapcsolódó fiatalokat, és amennyire lehet, megpróbálok elérhető lenni azok számára, akiknek segítség lenne egy-egy jó beszélgetés az Úr hangja és hívása megtalálásának útján.

P. Nagy Bálint SJ hivatásgondozó

hivatas.jezsuita.hu

JSZ2015_183x92 2015. július 23. 18:18:09 Composite 150 lpi at 45 degrees

2015.

szeptember 25 - október 4.

Párbeszéd az elköteleződésről vendégeinkkel: Pál Feri atya, Balczó András, Bucz Magor, Csáky-Pallavicini Zsófia, Ferenczi Andrea, Kóczián Mária, Lackfi János, Mihalec Gábor, Tereza Worowska

facebook.com/jezsuitasziget

parbeszedhaza.hu 2015. Ősz

7


J e z s u ita kit e kint é s

Vietnami magiszterek érkezése

A

Vietnami Jezsuita Rendtartomány egyike a leggyorsabban fejlődő provinciáknak, több mint kétszáz taggal. Ennek az ígéretes növekedésnek két friss hajtása Tran Van Ngu és Nguyen Quoc Tuan, akik nemrég fejezték be filozófiai tanulmányaikat. Júniusban érkeztek Budapestre, hogy részesei lehessenek a missziónknak, és csatlakozzanak a magyarországi rendtartományhoz. A miskolci jezsuita közösségben kezdték el tanulni a magyar nyelvet. Szándékukról és reményeikről kérdeztük őket. Mi vonzott a misszióba és Magyarországra? Ngu: Nagyon örülök, hogy megoszthatom a motivációm a magyarországi misszióval kapcsolatban. Három fő tényező vonzott. Először is: Isten szeretett engem elsőként. Élénken emlékszem az első érzésre, békére és boldogságra, mikor Szent Ignác gyönyörű imáját olvastam: „Vedd, Uram, és fogadd el teljes szabadságom, emlékezetem, értelmem és egész akaratom; mindenem, amim van, és amivel rendelkezem, te adtad nekem mindezt, én most visszaadom neked. Uram, mindenem a tiéd, rendelkezzél vele egészen akaratod szerint. Csak a szeretetedet add kegyelmeddel, és ez elég nekem.” És ez az imádság vezetett el engem a döntéshez, hogy a jezsuita hivatást kövessem. Másodszor, amint a magyar provinciális, Tamás atya levelét olvastam, rájöttem, hogy ajándékot kaptam a magyar jezsuitáktól: egy magyar jezsuita [P. Kráhl József SJ] jött Vietnamba szolgálni 1975 előtt, mikor a Vietnami Katolikus Egyház hiányt szenvedett alkalmazottakban. Azt gondolom, hogy a Vietnami Katolikus Egyház – a mai napig – azon misszionáriusok nagyszerű ajándékának eredménye, akik eljöttek hozzánk, beleértve egy magyar jezsuitát is. Tehát a másik motivációm, ami miatt a magyarországi missziót választottam, a hála. S végül itt van a hit motivációja is. Tudom, hogy magyarországi misszióm számos kihívást rejt magában, de a hivatásom növekedni fog ezekben a helyzetekben. Ezek a kihívások a kultúrák, a nyelvek és a lakókörnyezetek különbségéből adódnak. Kicsit féltem az idegen környezetben való élettől, bár ez az érzés értékes tapasztalat volt a lelki életemet tekintve. Elmondtam Istennek minden érzésemet, ami a lelkemet nyomta, és éreztem a vigasztalást

8

B A R Á TA I N K N A K


J e z s u ita kit e kint é s

a szívemben. Vigasztalva éreztem magam, mert a magyarországi misszió segít ráébredni, hogy sok korlátom van, bíznom kell Istenben, és ő megígérte, hogy nem hagy el engem. Tuan: Magam is tűnődtem azon, hogy mi vonzott misszióba Magyarországra. Mielőtt idejöttem, sokkal kevesebbet tudtam az országotokról, mint más helyekről, amiket a magiszterségemhez választhattam volna. A választásom és a döntésem, hogy Magyarországra jövök misszióba, főleg a következőkön alapult: – hallgattam a szívemből Isten hívására, aki személyesen szeret és személyesen hívott engem, hogy kövessem új nyomokon és új határokon, rendelkezésre állva és rugalmas hozzáállással; – a jezsuita misszionáriusok történelmének mély átérzésén, akik a „menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Mt 28,19) idézet szellemiségében éltek, így Xavéri Szent Ferenc (Indiában és Japánban), Roberto de Nobilis (Indiában), Matteo Ricci (Kínában), Alexandre de Rhodes (Vietnamban)…, és különösen az a magyar jezsuita, aki 1975 előtt szolgált Vietnamban. – és az én gondolkodásomon, hitemen és cselekedeteimen, mert Isten velünk van „mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20).

Mit vársz Miskolctól? Tuan: Nem számítok rá, hogy könnyű életem lesz Miskolcon, mert ez illúzió lenne. Azonban remélem, hogy az identitásom elvesztése nélkül tudok a kultúrátokba, a nyelvhasználatba és az életetekbe beilleszkedni. Jó barátságra várok veletek az Úrban, sokféleséggel, amelyhez mindegyikünk hozzájárul. Jézus Krisztusban mi egyek vagyunk a sokféleségben, és remélem, hogy részem lehet ebben az élményben. Ngu: A Miskolcon eltöltött idő alatt remélem, hogy megtanulom, hogyan legyek jó barátja mindenkinek, akihez küldtek. Várom, hogy meghalljam az ott működő Isten szavát, és remélem, hogy ti és én is felismerjük: milyen nagyon szeret minket az Isten. Készítette: NS. András Csaba SJ Fordította: Szőke Veronika 2015. Ősz

9


T ár s a s á g

Örökfogadalom Április 7-én a Párbeszéd Háza kongregációs kápolnájában szentmise keretében tett örökfogadalmat PP. András Attila SJ és Vízi Elemér SJ. Az eseményről a Reflexió című jezsuita internetes oldalra készült írás.

A

két fogadalmazó tavaly fejezte be jezsuita képzését Írországban az úgynevezett harmadik probációval, amelynek során újra elvégezték a Szent Ignác-i harmincnapos nagy lelkigyakorlatot, különböző papi szolgálatokat és szociális munkát is végeztek, valamint újra tüzetesen tanulmányozták a jezsuita alapiratokat és eljárásmódot. Mindez azért történik a jezsuita képzésben, hogy a lelküket „visszaszelídítsék” a sokféle gyakorlati munkából, feladat elvégzéséből, hogy arra tudjanak figyelni, ami igazán fontos: Istenre. Ezért is hívják a harmadik próbaidőt „a szív iskolájának”.

P. Lukács János SJ homíliájában körüljárta az örökfogadalom jelentőségét, azt, hogy ez mennyiben jelenti a jezsuita hivatás betetőzését, s mégis új kiindulópont. A noviciátus két éve után a jelöltek leteszik a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmukat, de a Társaságba való hivatalos belépésre csak a harmadik probáció elvégzése után kerülhet sor. Régebben erre az eseményre azt a kifejezést használták, hogy most „kebelezi be” őket a Társaság: a fogadalmat tevők egészen a Társaság testének részei lesznek. Ez az, ami új ebben a mozzanatban. Fontos ebben a

PP. Vízi Elemér SJ (balra) és András Attila SJ fogadalomtétel közben

10

B A R Á TA I N K N A K


T ár s a s á g

pillanatban, hogy legyen bennük hála azért, amit kaptak, hogy maguk is adni tudjanak majd a fiataloknak. Fontos, hogy úgy tanuljanak meg szolgálni, hogy ezt soha nem egyedül teszik, hogy mindent úgy tudjanak tenni, hogy az első helyen mindig az Úr legyen, az ő szeretete, szent akarata, és ezen keresztül, ezzel egyesülve tudjanak megcselekedni mindent, amibe csak belekezdenek. A harmadik próbaidőben, a szív iskolájában épp azt tanulják meg a jezsuiták, ami ilyenkor, a húsvéti időszakban különösen is aktuális: felismerni a feltámadt Jézust. Nincs olyan helye a világnak, ahol ő hiányozna, csak az a kérdés, hogyan ismerjük meg. Lukács János a napi evangéliumhoz kapcsolódva (Jn 20,11–18), Ferenc pápa szavaira is utalva elmondta: Mária Magdolna segít nekünk, hogy be tudjunk lépni a feltámadás misztériumába. És ez nem jelenti azt, hogy nem ismerjük a sírást, hiszen ez a szív érzékenységét is jelenti. Sok minden miatt sírhatunk, de az evangéliumban Mária Magdolna azért sír, mert az Úr nincs itt. Majd néhány pillanat múlva a háta mögött álló idegenben felismeri. Melyek azok a szavak, amelyeket meg kell hallanunk, amelyeket ki kell mondanunk, amíg megszületik a fölismerés, hogy itt van az Úr? Mária hírt tud vinni a tanítványoknak arról, hogy látta az Urat, és ez a jezsuiták egyetlen kincse is. A jezsuita „profizmusa” azt jelenti, hogy legyen érzékeny az Úr jelenlétére. Hogy szívből, meggyőződésből el tudja mondani: láttam az Urat. És hogy föl tudja kelteni másokban is az érdeklődést, a hitet vagy legalábbis a reménységet, utat tudjon mutatni, hogy ez lehetséges. András Attila és

Vízi Elemér olyan útra készül, amelyen újabb és újabb küldetéseket fognak kapni, amelyek során a legfontosabb az lesz, hogy tudjanak az Úrról tanúságot tevő közösséget formálni. Arra vagyunk teremtve, hogy Istent keressük. Ő az, akiben megtalálhatjuk békességünket és örömünket – miközben az élet akkor lehet hiteles, ha keresztek is vannak benne, anélkül, hogy keresnénk őket. A jezsuita hagyomány szerint a fogadalomtétel közvetlenül úrfelmutatás után történik, a szentmisét bemutató provinciális kezében tartott Eucharisztia előtt. András Attila és Vízi Elemér itt mondta el az esküt, amely egyben fogadalmuk megerősítése és megújítása volt. A mise végén jelképesen rájuk terítették a fekete utazóköpenyt, amelyet régebben a jezsuita misszionáriusok viseltek.

parbeszedhaza.hu/reflexio

Kóczián Mária

2015. Ősz

11


o ktatá s

FFA-képzések, újra A

Faludi Ferenc Akadémia 1995 óta működik a rendtartományon belül. Az itt zajló sokszínű tevékenységek célja az iskolán kívüli ifjúság- és felnőttképzés, illetve különböző tudományos munkák elősegítése. 1995 és 2010 között sok száz képzési és egyéb programot szervezett az akadémia, ismertséget és elismerést szerezve a hazai egyházi felnőttképzésben. 2010 táján, a Párbeszéd Háza megnyitása óta a két intézmény párhuzamos működése alakult ki; felerősödött a helyi programok támogatása, és lecsökkent, majd megszűnt a képzési programok kínálata. A provinciális hívására 2014 novemberében kezdtem meg a munkámat az akadémián, azzal a céllal, hogy újra legyenek képzési programok. Most azon dolgozunk, hogy visszatérve a Faludi Akadémia alapítási szándékához egy jezsuita képzési központ valósuljon meg.

12

B A R Á TA I N K N A K


o ktatá s

Ez a munka a rend létező képzési programjainak és a kívülről érkező képzési megkereséseknek az összefogását jelenti, illetve a szakmai-szervezői háttér megerősítését egy ignáci multiplikátorképzés érdekében. A tavaszi félévben már ennek szellemében valósultak meg programok, és az őszi félévben már bővebb kínálattal jelentkezik az akadémia. Munkám kezdetén igyekeztem találkozni azokkal, akik képzési feladatokat végeznek a jezsuiták környezetében. A találkozások nyomán kialakult egy kör, melynek tagjaival együtt dolgozva formálódik a Faludi új arculata. Hangsúlyos a tevékenységünkben Itt vagyunk, az ignáci pedagógia megismertetése a kanaponta. tolikus pedagógusokkal, és a miskolci gimnáziumban megvalósított jó gyakorlatok megosztását is szeretnénk segíteni az Ignáci facebook.com/jezsuitak Pedagógiai Műhely (IPM) keretében. A munkák egy része együttműködésben megvalósított program. Ilyen volt a tavaszi félévben a szegedi Parastudióval közösen létrehozott drámaműhely, vagy az igazán sikeresen végigvitt zarándokvezető-képzés. Rivasz-Tóth Kingával (IPM-vezető, Miskolc) májusban felkerestük a ludwigshafeni Ignáci Pedagógiai Központot, ahonnan hasznos tapasztalatokkal és rengeteg ötlettel jöttünk haza. Számomra nagyon szép lehetőség, hogy ebben a közegben dolgozhatom, az eddig itt töltött fél évben sokat gazdagodtam. Személyesen komoly kihívás számomra, hogy a Faludiban elém kerülő sok izgalmas feladatot összeegyeztessem az otthon rám váró családi teendőkkel, a gyerekeink mozgalmas mindennapjaival. Bízom benne, hogy munkám eredményeként a Faludi keretében zajló képzések a korábbi évekhez hasonlóan méltón képviselik majd a jezsuita lelkiséget, szellemiséget, és sokan gazdagodnak általuk.

Jezsuiták Barátai

faludiakademia.hu Rudan Mária szakmai vezető

2015. Ősz

13



K ö z ö s s é g e ink é l e t é bő l

Őrségváltás a KÉK-ben

A

Keresztény Élet Közössége 2012-ben választott elnökségének mandátuma lejárt. Az elnökség testületként működött: tagjai minden döntési helyzetben közösen cselekedtek. A tisztújító küldöttgyűlésen a régi teamből Papné Gyárfás Kati vállalta ismét a jelölést. Két új reménység is feltűnt: egyikük Nyilas Éva Szegedről, a másik Pusztainé Botka Mónika Vecsésről. Az egyhangúlag megválasztott három jelölt elődeitől egy kedves jelképet, egyegy pulikutya-figurát kapott, hiszen ők is a Jó Pásztornak fognak segíteni. Az elnökség feladata aprópénzre váltva lelkigyakorlatok kísérésének és sokféle más apostoli munkának a koordinálását jelenti; kapcsolattartást a KÉK-csoportok vezetőivel, pénzügyek intézését, az elköteleződés folyamatának kísérését. Kapcsolatot tart az európai régióval és a világközösséggel, a hazai propagandamunkát is beleértve, részt vesz a közös egyházmegyei, illetve országos találkozókon, a Párbeszéd Házában működő csoportok körében, s nem utolsósorban – képességeihez mérten – együttműködik a jezsuita apostoli munkákban. Egyházi asszisztensünk, P. Pakot Géza SJ az országhatáron túl kapott beosztást, ami megnehezítette számára, hogy ténylegesen végezhesse a KÉK-hez fűződő feladatait. Ezen a nyáron megnyugtató megoldásként a rend öt jezsuita szolgálatait kínálta fel a Kárpát-medencében: Budapesten és közvetlen környékén P. Horváth Árpád SJ, Szegeden P. Hess István SJ, Miskolcon F. Nagy Ernő SJ, Marosvásárhelyen P. Jakabos Barnabás SJ, Szatmárnémetiben

Az új elnökség tagjai (balról): Pusztainé Botka Mónika, Papné Gyárfás Kati, Nyilas Éva

pedig P. Pakot Géza SJ segítségét, aki egyúttal a közös egyházi asszisztens tisztségét is viseli, hogy a nemzetközi találkozókon ebben a minőségben vehessen részt a KÉK küldötteivel. A megfiatalodott új elnökség terveiről is essék szó: szorgalmazzuk a meglévő csoportok megerősödését. Hogy egymást jobban megismerjük, szeretnénk a havi találkozókat másmás helyszínen rendezni. Szeretnénk szélesebb körben „reklámozni” magunkat az egyházon belül, az internet adta lehetőségeket is kihasználva. Vajon hány plébánián hallottak már a KÉK-ről Magyarországon?! A városmissziós alkalmakon is bevált, hatékony KÉK-es módszereket megtartva új, mindenkit megszólító KÉK-ben gondolkozunk. E módszerek mindig is a jezsuitákkal való együttműködés keretében valósulhattak meg. Szeretnénk ezért a jezsuitákkal és más ignáci lelkiségű közösségekkel még hatékonyabban együtt gondolkozni, tervezni és szolgálni. Csak közösen lehetünk „erősek” az Úrban. Papné Gyárfás Kati és Bárdosy Éva

magyarkek.hu 2015. Ősz

15


S J M é d ia

Beszélgetések Süveges Gergővel a Párbeszéd Házában

M

indannyian kapaszkodókat keresünk. Miközben ömlenek ránk az információk és értelmezéseik, miközben kapkodjuk a fejünket, és szeretnénk saját véleményt kialakítani a körülöttünk zajló eseményekről, azt tapasztaljuk, hogy nehéz az eligazodás, a körültekintő véleményalkotás, a pontos tájékozódás. Miközben többé-kevésbé tisztában vagyunk hitünk alapjaival, az egyház tanításával, legfontosabb értékeinkkel, olykor megtorpanunk, mert olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyekre nincsenek kész válaszaink. Elbizonytalanodunk, az igen–igen, nem–nem gyakran alakul át bennünk, és lesz belőle egyrészt–másrészt. Ami persze egyrészt nem baj, másrészt mégiscsak jó lenne igen–nem válaszokat találnunk a legfontosabb kérdésekre. Egyszóval: kapaszkodókat keresünk. Tudni szeretnénk, mit is gondolunk, miért gondoljuk – és hogy azt hogyan mondhatjuk el másoknak is. Ezért kezdtük el 2015 tavaszán a Párbeszéd Házában a beszélgetéseket. P. Sajgó Szabolcs SJvel és Kiss Márton médiareferenssel figyeljük a híreket, és lecsapunk azokra a témákra, amelyek érdekesek, sokakat érintenek, és amelyekkel kapcsolatban muszáj megfogalmaznunk a katolikus alapokon álló véleményünket. Célunk, hogy több nézőpontot is meg tudjunk mutatni, ezért két partnert hívunk az alkalmakra. Két beszélgetésünk volt eddig: májusban az iszlám és Európa kapcsolatáról esett szó Rostoványi Zsolttal és Nógrádi Györggyel, júniusban pedig az egynemű párok házasságáról és a homoszexualitás megítéléséről Léderer Andrással és Szőnyi Szilárddal. Mindkét este fényesen bizonyította: ha nem a másik legyőzése, hanem a meghallgatása a cél, ha érvek találkoznak érvekkel, ha a tisztelet sugárzik beszélőből, hallgatóból és hozzászólóból egyaránt, akkor mindannyian gazdagodhatunk. Nem célunk, hogy meggyőzzük egymást. De az igen, hogy jobban értsük, mihez képest fogalmazzuk meg a saját véleményünket. Ősszel folytatjuk. Mert két ember között a mosoly a legrövidebb, de a párbeszéd a leghasznosabb út.

Süveges Gergő


S J M é d ia

A jezsuita múlt aktualitása

Az én Szívem Nagymamám nagymamája a negyvenes években egy kis borsodi faluban előfizetője volt A Szív folyóiratnak. Később, amikor tizenéves lettem, a padlásunkról lassan vándorolni kezdtek üveges szekrényembe A Szív régi számai, és kincsként őriztem ezeket a példányokat. Most, lapunk jubileumának apropóján ezekből a régi számokból szoktam válogatni írásokat A Szívbe. Ezt a rovatot olvasva talán Önök is érzik, hogy jubileumi mottónk találó lett: A Szív régi és mindig új. Június 12-én, Jézus Szíve ünnepén, olvasóinkkal együtt adtunk hálát a száz évért a Jézus Szíve-templomban. A szentmise utáni agapén ilyen szép számban még egyik évben sem vettünk részt, mégis idén éreztem a legcsaládiasabbnak a találkozást. Jubileumi évünk következő jelentős eseményeként szeptember 25-én szimpóziumot rendezünk, amelynek témája A Szív története lesz. Történészek, sajtótörténészek előadásai segítenek majd fellapozni folyóiratunk elmúlt száz évének színes és fekete-fehér lapjait, felidézni ínséges és bőséges napjait. Erre az eseményre is Dudás Tamás várjuk minden kedves olvasónkat.

17


önk é nt e s s é g

Nepálban a katasztrófa idején 2

014 őszén három hónapot töltöttem önkéntesként a jezsuiták nepáli iskolájában. Sajgó Szabolcs atya irányított ebbe a szegény ázsiai országba, mikor arról beszélgettünk, hogy olyan helyen szeretnék szolgálatot végezni, amely távol van és különbözik eddig megszokott környezetemtől. A szoftverfejlesztés világából kilépve, útkeresésem részeként döntöttem Nepál mellett. A godavari iskolában végzett szolgálatom, az ott élők derűs élete, a jezsuiták missziói és sok-sok új nepáli barátom segített abban, hogy hazatérve az úti élmények mellett sokakkal megoszthattam spirituális tapasztalataimat is. Hamar egyértelmű lett, hogy valamikor visszatérek ebbe a szegény, ám sok

szempontból csodálatos országba. Az alkalom hamar előállt, mikor nepáli jezsuita barátom, Tek-Raj megírta pappá szentelésének időpontját. Fél év sem telt el, és ismét Nepálban voltam. A szentelésre Tek szülőfalujában (OkhaldungaTarkerbari) került sor. Nepál püspöke a kis hindu település iskolájának udvarán, egy sátor alatt végezte a szentelés szertatását. Az itt lakók számára eddig teljesen ismeretlen katolikus ünnep mindenkit odavonzott a környékről. A szentelés vége után alig telt el tíz perc, mikor irtózatos erejű földrengés rázta meg a vidéket. A természeti katasztrófa sokkoló híre hamar bejárta a világot, arról azonban nem szóltak a hírek, hogy egy kis nepáli falu megmenekült. Bár sok ház összedőlt, senki sem sérült meg, hiszen mindenki az iskolaudvaron tartózkodott. Az itt élők számára mindennél világosabb, hogy a keresztények Istene mentette meg őket. Azóta is erről beszélnek. A felemelő ünnepre és a keresztény vendégek látogatására örökké emlékezni fognak Tarkerbariban. Én pedig, amikor csak tehetem, elmondom, hogy az isteni gondviselés időnként nagyon is egyértelműen nyilvánul meg. Önkéntes szolgálatom volt a kezdete annak az útnak, melynek során újra és újra lehetőségem van tanúságot tenni a gondviselő Istenről és az élet értékeiről. Szabó Gergő Budakeszi

18

B A R Á TA I N K N A K


Nepálnak A jezsuiták barátai eddig 1,2 millió forintot gyűjtöttek az áldozatok megsegítésére. Továbbra is gyűjtünk a nepáliak részére. Amennyiben adományát bizalommal, közvetlenül a helyi jezsuitákon keresztül juttatná el a rászorulóknak, kérjük, küldje a támogatást a magyar jezsuiták megjelölt bankszámlaszámára. Jézus Társasága Alapítvány 11100104-18064333-13000000. A közlemény rovatban tüntesse fel, hogy NEPÁL.


In Memoriam

Úgy szerette Isten a világot,hogy egyszülött Fiát adta oda, Fr. Feigl Rudolf SJ 1921. november 23-án született Szigetújfalun. Elemi után Makó-

ra került cukrászinasnak, majd 1944-ben kezdte el noviciátusát a budapesti Manrézában, mint segítőtestvér. 1949-ben a Fertő-tó mellett átszökve hagyta el Magyarországot. Az északolaszországi Chieriben, majd a belgiumi Eegenhovenben szolgálta a skolasztikusokat. 1954-ben került a kanadai Hamiltonba, ahol a Szent Istvántemplomnál négy évig (1954–58), majd a courtlandi Szent László-templom közösségében 15 éven át tevékenykedett. 1963-ban, Clevelandben végezte a terciát, majd fogadalmazott. 1973-ban áthelyezték a torontói Szent Erzsébet-plébániára, ahol a ministránsokkal foglalkozott lelkesen. 2004-ben a provinciálisa hazahívta, de 2007-ben saját kérésére visszatért Kanadába, és a hamiltoni Szent Erzsébet Otthon lakója lett. Rövid betegség után, 2015. január 8-án a hamiltoni Szent János Kórházban hunyt el.

P. Béky Gellért SJ Üllőn született 1924-ben. 1943-ban belépett a jezsuita rendbe. Filozófiai

tanulmányait a szegedi jezsuita főiskolán végezte. A kommunizmus miatt kényszerült elhagyni hazánkat, és Innsbruckban, illetve Maastrichtban fejezte be tanulmányait. A japán misszióba jelentkezett, ahol negyvenéves szolgálata alatt többek között az oszakai és kobei egyetemen tanított teológiát. Időközben keresett lelkigyakorlat-vezető lett. Nagy beleérzéssel tette magáévá a japán kultúrát, mélyen átélte a távol-keleti emberek lelkivilágát. 1997-ben hazatért: Szegeden, Hódmezővásárhelyen, majd Tahiban szolgált haláláig hűségesen. 2015. január 26-án hunyt el.

P. Beöthy Tamás SJ

1927. február 15-én született Budapesten. A Műegyetem építészmérnöki karára járva ismerte meg az illegalitásba szorított jezsuitákat,. Diplomáját 1950-ben szerezte meg, majd 1953-ban kezdte meg a titkos noviciátust. 1956-ban, a forradalom alatti szerepvállalása miatt külföldre menekült, és Ausztriában tette le fogadalmait 1957-ben. 1958 és 1964 között Írországban végezte el a filozófiát, majd a teológiát, s 1963-ban szentelték pappá Dublinban. 1964–65-ben Münsterben végezte a terciát, majd ünnepélyes fogadalmait 1971-ben Kanadában tette le. A tengerentúlra kerülve először Rochesterben (New York állam) németet tanított, majd a kanadai Hamiltonban káplánkodott. Courtlandben (Ontario) volt előbb káplán, majd plébános. 1980 és 1989 között Londonban (Ontario) a St. Mary Kórházban szolgált lelkészként, közben 1985-ben Smiths Fallsban (Ontario) elvégezte a klinikai gyakorlatot is. 1989-ben az elsők között tért haza Magyarországra. Először Kalocsán volt káplán a Szent István-templomban, majd 1992-től Budapesten lakott, onnan járta az országot, lelkigyakorlatokat adva, és megismertetve hazánkban a Cursillo, illetve a Házas Hétvége mozgalmat. Hosszú szenvedés után 2015. február 11-én hunyt el.


P. Somfai Béla SJ

1932-ben született Sárszentmiklóson. A szerzetesrendek föloszlatása miatt az egri szemináriumban kezdett teológiát tanulni 1950-ben, majd egy évvel később a veszprémiben folytatta, amelyet 1952-ben oszlattak fel. Ekkor kezdte meg a jezsuita „földalatti noviciátust”. Fizikai munka és kétéves fegyveres katonai szolgálat után 1954-ben folytatta teológiai tanulmányait civil hallgatóként. 1956-ban Nyugatra távozott, majd 1957-ben Ausztriában tette le első fogadalmait, 1959-ben pedig a Gergely Egyetemen licenciátust szerzett filozófiából. A teológiát a Toronto Regis College-ban licenciátussal fejezte be 1963-ban, miután 1961-ben ugyanott pappá szentelték. Az Ottawai Egyetemen PhD-t, majd a Szent Pál Egyetemen D.Th fokozatot kapott. Közel harminc évig a Toronto School of Theologyn tanított erkölcsteológiát és bioetikát, miközben a teológiai fakultás dékánja és a teológia tanszék vezetője is volt. Dolgozott a Medical College of Georgián, a montreali Medical Humanities Intézetben és a McGill Egyetem bioetikai kutatóintézetében. Vendégprofesszorként tanított a University of Saint Louison, a tokiói Sophia Egyetemen és a nigériai Enuguban is. 1993-ban emeritált, és visszatért Magyarországra. Szegeden a hittudományi főiskola erkölcstan és bioetika tanszékének vezető professzora és oktatási rektorhelyettese volt 2007-ig. 2015 húsvéthétfőjén, hosszú szenvedés után hunyt el Torontóban.

P. Róna Gábor SJ 1929-ben született Kiskunhalason. A kalocsai iskolanővérek elemi

iskolájában, majd Kalocsán, a jezsuitáknál tanult. 1947-ben nyert felvételt a noviciátusba. 1949. augusztus 15-én, az esedékes fogadalomtétel napján kellett elhagynia az országot, és így menekültként fogadalmazott augusztus 28-án. Németországban, Pullachban kezdte el a juniorátust. Ezt követőn filozófiai tanulmányait a belgiumi Eegenhovenben végezte. 1955 őszén Granadában kezdte el teológiai tanulmányait. 1958. július 15-én szentelték pappá. 1959-től Ecuadorban szolgált harminc éven át, főleg iskolalelkészként, de volt templomi szolgálatban, illetve kórház- és börtönlelkész is. 1980. évi hazalátogatásakor ismerte meg a Szeretetláng lelkinaplót, amelynek továbbadása nagyon fontos részévé vált életének. 1999 és 2008 között a Szeretetláng Mozgalom nemzetközi koordinátora volt. Hasonlóan lelkesen segítette a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségét. 1989-ben az elsők között tért haza, és Kalocsán a jezsuita templomot vezette nyolc éven át. 1997-től két évig volt a miskolci jezsuita gimnázium hittanára, majd 2002-től a pesti Jézus Szíve-templom segédlelkészeként szolgált. Gábor atya 2015. június 21-én egy hirtelen lefolyású betegségben, de békésen aludt el.

arckepcsarnok.jezsuita.hu

In Memoriam

hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16)


F ri e n d rai s in g

Mindent túlszárnyalva

T

udja, hogy vannak, akik Önnél is nehezebb sorban élnek? Erre a gondolatra mozdult meg idén eddig – illetve június 14-éig – 328 jó érzésű adományozó. Már a 8 millió forintot is meghaladja az adományaik összege, amelyet továbbítottunk Majnek Antal munkácsi megyéspüspöknek, aki a segítségek szétosztásáról gondoskodik Kárpátalján. Csodálatos figyelemmel követni az elmúlt 8 évünk legsikeresebb lakossági gyűjtését. A siker pedig egyértelműen a segítőkész embereké, akik úgy érezték, az ügy, illetve a kárpátaljaiak mellé kell állniuk. Köszönjük mindenkinek, hogy társunkká szegődött ebben a munkában is! Mindeközben Barátainknak a tavaszi kérésre is maradt figyelmük. Az idén 100 éves A Szív folyóiratot szerettük volna még több ember számára elérhetővé tenni. Ezért megkértük a Nagycsaládosok Országos Egyesületét (NOE), hogy az összegyűlt adományokból ajánljanak fel tagjaik, nagycsaládok számára éves előfizetéseket. Így a havilap olyanokhoz is eljuthat, akik erre nem tudnak önerőből áldozni. Így 150 család számára tudtunk biztosítani igényes szellemi és lelki olvasmányt erre az évre. Az újmédia, az internet világa a keresztény értékek terjesztésére, népszerűsítésére és elérhetővé tételére is remek felület. Ezzel együtt biztosítja a társadalmi párbeszéd lehetőségét is, melynek – be kell látni – változnak a mindennapi felületei. S ez a csatorna már kihagyhatatlan. A jezsuiták egyik küldetése a médiaapostolság. Az egyik újabb siker, hogy Facebook-oldalunk, a Jezsuiták Barátai követőinek száma idén átlépte az 5000-et. Mindennap friss tartalommal töltjük meg, s bízunk benne, hogy mindenki számára akad legalább hetente egy érdekes és hasznos hír. Reflexió című oldalunk írásait itt is megosztjuk, és az őszre megújuló jezsuita központi honlap (jezsuita.hu) tartalmából is gyakran merít érdekes, fontos híreket közösségi oldalunk. Az év bármely szakában köszönettel fogadjuk adományaikat az 11100104-18064333-12000007 JTA Barátaink elnevezésű alapítványi számlánkra. Ha éppen nem egy aktuális gyűjtés céljára, akkor az alapítvány működésére tudjuk fordítani az ide érkező támogatásokat. Fontos, hogy azt is kijelentsük: minden gyűjtés mögött emberek komoly munkája áll, s ezek a teendők is igényelnek forrásokat. Így adományaik mindenkor jó jezsuita munkák, újabb tervek megvalósítását segítik.

jta.jezsuita.hu

Naszádos Márk „Friendraiser” forrásfejlesztő

22

B A R Á TA I N K N A K



Idei könyvújdonságaink www.jezsuitakonyvek.hu


Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.