Ripley – Steven Zaillian nyolcrészes fekete-fehér sorozata
Továbbra is féltem az időmet a sorozatoktól, valami hiteles helyről érkező ajánlás kell, hogy mégis belevágjak valamelyikbe. Nálam ez most Garaczi László odavetett Facebook bejegyzése volt április 8-án: „Ripley (Netflix) - remek!”. Ennyi elég is volt, hogy belekezdjek, és aztán 10 perc múlva már elbűvölt és magával ragadott.
Azt hiszem, alapvetően hozzájárul a sorozat sikeréhez, hogy feketefehérben forgatták. Ettől a történetmesélés elvont lett, színesben a tempó komótosnak, sőt lassúnak hatna. Így viszont csak részletező és szokatlan. Az idő: 1961-62, amikor még csak fekete-fehér TV létezett.
A színhelyek: New York, a Nápoly közeli Atrani, Róma és Velence. Az elvontságot fokozza, hogy mindenütt kevés az ember, pedig a valóságban biztosan nem volt így, azokban az években se.
A forgatókönyv alapja természetesen Patricia Highsmith (1921-1995) krimiíró 1956-ban megjelent nagy sikerű pszichothrillere, amelyből már több filmfeldolgozás is készült, de egyik sem ilyen részletező, illetve mélyre hatoló. A forgatókönyv meglehetősen hűségesen követi
az eredeti regényt, amelynek lényege Ripley és a rendőrség macskaegér harca. A regény címe nem a a puszta vezetéknév, hanem így hangzik: A tehetséges Mr. Ripley. A sorozat végső soron e tehetség mibenlétét járja körül. Ripley remek képességekkel rendelkezik a következő területeken: tervezés, előrelátás, különösen ügyesen rögtönöz és hidegvére van. Ugyanakkor vannak benne mélyen megbúvó érzelmek. Nagy érdeklődés támad benne pl. Caravaggio életműve iránt (ezt a film forgatókönyvírója tette hozzá a cselekményhez, Patricia Highsmith regényében ez a név nem fordul elő.) A Caravaggio szál az egyes részekben egyre erősödik. Több jelenetben a festő meg is jelenik, a maga hús-vér valóságában, azaz a cselekmény visszaugrik több, mint háromszáz évet.
A sorozat azért mond többet még a regénynél is, mert a részletezettség
lehetővé teszi, hogy minden eddiginél jobban drukkoljunk Ripleynek, ennek a velejéig gonosz embernek, aki a pokol küldötte - pedig nem akarunk. De az ábrázolás annyira belülről történik, hogy mindaz, amit a képernyőn látunk, az velünk zajlik. És azt csak nem akarhatjuk, hogy mi magunk bukjunk le?
A fényképezés mindvégig egészen bravúros. Minden egyes kép a fotógalériák falára kívánkozik. Mégis, ez az artisztikum nem idegen a mától. Nagyon modern, ahogy az egyes helyszínek nevét kiírják a képernyőre. És van egy trükk, amit még sohasem láttam. Ripley gyakran végigolvassa az összes olasz napilapot, hogy van-e hír saját viselt dolgairól. A kamera ráközelít a betűkre, aztán átvált angolra. Highsmith összesen öt Ripley regényt írt, reméljük, a sorozat folytatódik.
(Írta és rendezte: Steven Zallian. Fényképezte: Robert Elswit. Zene: Jeff Russo. A főbb szerepekben: Andrew Scott, Dakota Fanning, Johnny Flynn, Maurizio Lombardi, Eliot Sumner.)