FilmMagazin szeptember

Page 1

AZ ÖSSZES LEGENDÁNAK VAN KEZDETE: STAR WARS

FilmMagazin 2011. szeptember EXKLUZÍV

10 ÉVE TÖRTÉNT 9/11-ES FILMEK SZUPERHŐSÖK KÉPREGÉNYFILMEK ÚJRATÖLTVE JOHNNY ENGLISH DEPRESSZÍV SZEMÉYISÉG A HÓDKÓROS

A BIUTIFUL SZTÁRJA

JAVIER

BARDEM


KEDVES OLVASÓK! J

ó pár szeptemberi lapszámot elkészítettünk már, de ennyire izgalmas ősz-kezdésünk még nem volt. Köszönhető ez elsősorban a változatos filmfelhozatalnak (hiszen körünkben üdvözölhetjük a nemzetközileg elismert Biutifult, Jodie Foster legújabb rendezését, A hódkorost, a nyolc év után újratöltve visszatérő Johnny Englisht, a pozitív csalódásként elkönyvelt Örült, dilis, szerelmet és a csak negatív felhangokkal büszkélkedő Conan, a barbárt) és azoknak a témáknak, amelyekkel ebben a hónapban volt szerencsénk megtölteni a lapot. A nyár elmúlásával például szomorúan állapítottuk meg, hogy a szuperhősös képregényadaptációk időszaka is lejárt, már ami a 2011-es évet illeti, de sebaj, 7 oldalas háttércikkünkben azt vizsgáljuk, hogy melyek lesznek azok a hasonló témájú filmek, amelyek a következő egy-két

évben fognak megjelenni. A sötét lovag - Felemelkedés, Man of Steel, The Amazing Spider-Man, Iron Man 3, Bosszúállók - el leszünk havazva az biztos. Az sem véletlen, hogy a szeptemberi számunk éppen 2011. szeptember 11-én jelenik meg: a 10 évvel ezelőtt bekövetkezett tragédia emlékére összegyűjtöttük azokat a filmeket, amelyek a jelenséggel foglalkoztak / foglalkoznak, illetve annak is utánajártunk például, hogy milyen az iszlám vallás megítélése a 2001-es eseményeket követően. Harmadik külön említésre méltó témánk a Filmklasszikus rovatban szereplő Star Wars írásunk, mely az Egy új remény alcímet viselő negyedik (első?) részről szól. A cikk apropója a napokban megjelenő Blue-Ray változat, melyhez még nem volt szerencsénk, de a filmről a megjelenés örömére mindenképpen írni akartunk. Hiányzója is van az e-

havi számnak: bár az utolsó pillanatig reménykedtünk, végül mégsem valósult meg az eltervezett Drive kritikánk. A filmről nemsokára a weboldalunkon olvashattok! KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL

CÍMLAPSZTORI: „Azért lettem színész, mert szeretem az embereket. Megtanultam, mi az a szeretet. Mert csak az tud igazán szeretni, aki maga is elég szeretet kapott. Én csak hétköznapi emberekről szeretek filmet csinálni. Nem izgatnak olyan figurák, akiknek hatalmuk van. Nem villanyoznak fel azok a hősök, akik tudnak repülni.” >> 38.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia, Hannibál, Hompola Júlia V. (Vampka) Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kovács Beáta (Zaphier), Kónya Sándor (Sanya08) , Mocanu Attila, Verebélyi Tamás (Spike) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Laska Pál (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám tervezett megjelenés: 2011. szeptember 11.

2 / FilmMagazin



HÁTTÉR JOE MOORE RENDEZHETI A DIE HARD 5-ÖT Egyre biztosabbnak tűnik, hogy elkészül a Die Hard ötödik része is. Már csak azért is, mert immáron biztosra vehető, hogy rendezőt is találtak a produkcióhoz. Elég sok rendező neve felmerült, a stúdió eredetileg Noah Munro-t szerette volna megnyerni a filmhez, ám ő inkább a 300 folytatásának rendezői székébe ült bele. Felmerült még Nicolas Winding Renf és Justin Lin neve is, de végül John Moore-t szerződtették le. (Amihez állítólag Bruce Willis beleegyezése is kellett.) Moore a negyedik rendező a Die Hard sorozatnál, az első és a harmadik részt John McTiernan, a másodikat Renny Harlin, míg legutóbbi epizódot Len Wiseman dirigálta le. Moore nevéhez egyébként olyan filmek fűződnek, mint az “Ellenséges terület”, A Főnix útja, az Ómen 2006-os remake-je, vagy a Max Payne számítógépes játék filmváltozata. A történetről egyelőre annyit lehet tudni, hogy John McLane-nek ezúttal Moszkvában kell megküzdenie egy globális problémával. A hírek szerint a forgatás is Oroszországban lesz.

4 / FilmMagazin

UNDERWORLD: AWAKENING A változatosság kedvéért ismét egy folytatás, hiszen az “Underworld” vámpíros/vérfarkasos film is immáron a negyedik részéhez érkezett. Az első két rész nekem nagyon tetszett, viszont a legutóbbi film (The Rise of the Lycans) kicsit gyengébbre sikerült már szerintem, és az nem is folytatás, hanem inkább amolyan előzményfilm volt. Az új epizód az “Awakening” címet viseli. Ami mindenképpen pozitívum, hogy az első két részhez hasonlóan ismét Kate Beckinsale lesz a főszereplő. (A harmadik részben Rhona Mitra játszott, de mivel előzményfilm volt, természetesen nem Beckinsale karakterét.) A történet szerint Selene 12 évnyi fogság után tud megszökni börtönéből. Eközben az emberek tudomást szereztek a vámpírok és a vérfarkasok létezéséről, és kegyetlen hajtóvadászatot indítottak mindkét faj egyedei ellen. A két ősi ellenség most úgy tűnik kénytelen összefogni a túlélés érdekében, mivel minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent rájuk egy 14 éves lány, akiben megvan a vámpírok és a vérfarkasok összes képessége, és egy

BioCom nevű cég akar kísérletezni rajta… A rendezői székbe ezúttal két svéd direktor Mans Marlind és Björn Stein ülhetett. (Az első két részt Len Wiseman rendezte, míg a harmadikat Patrick Tatopolous) A főszereplő Kate Beckinsale mellett pedig többek között Charles Dance, Stephen Rea, Michael Ealy, India Eisley és Sandrine Holt fog feltűnni a filmben. A bemutató 2012. január 20-án lesz Amerikában (természetesen a manapság nagy divat 3Dben mutatják be). MÉG TÖBB FELÁLDOZHATÓ Nos, hivatalosan is bővülni látszik a csapat. Múltkoriban felröppent a hír, miszerint maga az atyaisten Chuck Norris is benne lesz a Feláldozhatók folytatásában, és igen, IGEN! Hivatalosan is benne van a jelenlegi hírek szerint, bár nyilván nem kell nagy szerepre számítani a 71 éves színésztől. Viszont így is nagy szám, ezt kár volna vitatni. Mellette még Van Damme is benéz majd, bár ő ha minden igaz nagyobb szerepben, mert elvileg negatív lesz a figura amit játszik majd. Tehát: Stallone, Jet Li (most akkor mégis? nem úgy


volt, hogy nem?), Randy Couture, Dolph Lundgren (neki külön örülök), Jason Statham, Mickey Rourke (aki meghal. SPOILER?), Van Damme, Norris, és várjunk olvastam olyat hogy Scott Adkins is tiszteletét teszi. A jó életbe már… ütős lesz, az biztos!

ki az Utazót? Én elkezdtem nézni de soha nem fejeztem be. Az mekkora szar…Na, de ne sopánkodjunk itt, inkább élvezzük ezt a cuccot. Depp pedig tényleg, kapja össze magát, ha meglátom még egy olyan szarban, istenbizony végképp kiábrándulok belőle.

THE RUM DIARY Már jó ideje ott van a levegőben ennek a filmnek az ötlete. A The Rum Diary-ről beszélek, amely Hunter S. Thompson írásából készült, és Johnny Depp egyik dédelgetett projektje. Ne felejtsük el, hogy járt már hasonló cipőben, emlékezhetünk mind a Félelem és reszketés Las Vegas-ban című remek elborult Terry Gilliam-dolgozatra. A hangnem itt hasonlóan elmeháborodott lesz, talán nem annyira mint a másikban, de van benne potenciál. Továbbá, hozzá kell tegyem, hogy úgy néz ki, mintha Depp kicsit észbe kapott volna a sok semmilyen, hülye szerep után végre egy emlékezeteset fog alakítani. Nem tudom, valahogy unom már, hogy állandóan kalózbőrbe bújik, vagy ilyen-olyan limonádékban vesz részt. Látta vala-

MAGYAROK ISMERETLEN TEREPEN Nem először fordul elő, hogy a leleményes (“leleményes”) magyar filmkészítők olyan terepre tévednek, ami számukra tökéletesen ismeretlen és az eredmény bizony nem mindig olyan, amivel nemzetközi vizeken büszkélkedhetünk. Mind próbáljuk elfelejteni a kilencvenes évek egyik legnagyobb magyar fiaskóját, az EURÓPA EXPRESSZ című dolgozatot, melyben Stohl Buci(!) Steven Seagal babérjaira tört és szanaszét rúgta a terroristák fenekét egy vonaton, Dobó Kata segédletével. Azt hiszem egyébként, hogy ezt a filmet újra meg kéne egyszer néznem, egész érdekes lehet. Az ARGÓ is ismeretlen víznek számít úgy vélem, bár ott többé-kevésbé sikerült egy nézhető filmet összehozni

(de így se tudom szeretni, sajnálom). Most az történik, hogy steampunk science-fiction filmet készítünk…Igen. Tudom, hogy ez fura. Én is szédülök, amint leírom ezeket a szavakat. Magyar steampunk-film? Na de ez még mind semmi, az egyik szerepben feltűnik Mark Hamill (vagyis Luke Skywalker, tudjátok), és lesz James Purefoy meg Lance Henriksen is. A film már 2008 óta készül, akkor hallhattunk róla először, aztán szépen eltűnt és mindenki elfelejtette, most pedig elébünk toltak egy hosszabb előzetest, amiben a látványt hangsúlyozzák, borongós atmoszféra, sötét képi világ, láthatóan egyben van minden. Én optimista vagyok, csak úgy mondom. Optimista, habár van egy érzésem, hogy egy ilyen koncepcióval baromi csúnyán el lehet hasalni, mert…Igen, mégiscsak magyarok készítik. Lehet, hogy nem vagyunk erre készek, lehet hogy egy vonatszerencsétlenség lesz az eredmény, de a potenciál megvan arra is, hogy egy remek film készüljön. Utóbbiban reménykedek. Úgy is vehetjük, hogy ez ha sikerül, kis lépés lesz az emberiségnek, de nagy nekünk. Hatvani Balázs a rendező, egyébként. Akit nem ismerek. Ami nem meglepő, mert nem sok magyart ismerek. A film címe pedig Sorsvonalak (Thelomeris).

FilmMagazin / 5


HÁTTÉR

KÉPREGÉNYFILMEK Elérkezett a szuperhősök kora. Írta: Vampka

A

z utóbbi egy-két évben a képregények örökifjú szereplői kikanyarítottak maguknak egy jókora szeletet a hollywoodi filmiparból. Mindig is voltak szuperhősös filmek, amióta csak létezik a képregény és a mozgókép, de az új évezred elképesztő technikáinak köszönhetően nincs többé lehetetlen, ha repülő, lángoló, vagy más egyéb, furcsa képességgel rendelkező embert kell a széles vászonra tenni, nem is beszélve a hősök "kiegészítőiről", legyen az ragyogó pókháló, vagy röpködő kalapács. Az idei nyár a szokásosnál is több szuperhőssel ajándékozta meg a mozinézőket, de aki rákapott a témára, annak sem kell aggódnia: a 2012es, és az azt követő két évben sem szenved majd hiányt jobbnál jobb, hatalmas érdeklődéssel övezett szuperprodukciókban. Az alábbiakban sorra vesszük, mikre lesz érdemes jegyet váltani, és arról is szó lesz, melyik filmet mi inspirálta, milyen másik képregény-adaptáció előzte meg, csak hogy mindenki képben legyen.

6 / FilmMagazin

Idén már nem lesz részünk szuperhősökben (ha csak nem vesszük meg DVD-n, esetleg ülünk be a mozikba az Amerika Kapitányra vagy a Zöld Lámpásra megint), de még télen kapunk egy folytatást, mégpedig a Nicolas Cage által megformált Szellemlovas újabb kalandját. A Ghost Rider: Spirit of Vangeance címre hallgató film előreláthatólag februárban érkezik az amerikai mozikba, ami azért egy bizonyos szempontból érdekes, a főszereplő, Johnny Blaze tortúrájának első része ugyanis nem mondható éppenséggel elsöprő sikernek. Úgy tűnik, Nicolas Cage-nek mégis sikerül újra meg újra elérnie, hogy hamvaiból támasszák fel a filmeket, amikben ő lenne a főszereplő, annak ellenére, hogy az említett alkotások lassan állandó jelleggel buknak el a pénztáraknál. A Szellemovas második része inkább lesz reboot, mint folytatás, hiszen a karakterek háttértörténete állítólag valamivel eltér majd attól, mint amit az első részben tudtunk meg, a mitológiáról, a Szellemlovas eredetének legendájáról fo-

gunk többet megtudni (az alkotók ígéretei szerint, akik nem mások, mint a Crank készítői). A sztori alapját Johnny gyermekének születése adja, a Sátán pedig ezt a gyereket akarja majd felhasználni, hogy testet öltsön a Földön. De nem csak Johnny saját érdeke elpusztítani magát az Ördögöt: egy szekta hivatalosan is megbízza vele. Mindeközben egy részeges pap (Idris Elba alakításában) vadászik majd rá, hogy mennyire hatékonyan, az kiderül, ahogy az is, miért titulálják ezt a részt rebootnak... Fél év, és rájövünk. A filmből már megjelentek képek, egy pofás plakát, és egy rövid, elég látványos előzetes is, de ismerjük a mondást a nagy füstről meg a lángokról. És most nem Johnny Blaze tüzes motorjára célzok. A LEGNAGYOBBAK A következő évnek azonban nem ez lesz a legnagyobb durranása. A legütősebb szuperhősös mozi címre három film is esélyes. A világ talán három legnépszerűbb igazságosztó-


ja új történettel lép a mozivászonra, lesz, aki folytatást kap, lesz, aki új sorozatot, de akad egy minden szempontból tömény szuperprodukció is, ami összefogja a tavalyi és idei év szinte összes Marveles szuperhősét. Az utána következő két év is bővelkedik izgalmas ígéretekben, nem is kevésben. Kezdjük először a jövőre debütáló új sorozattal, A csodálatos Pókemberrel. A CSODÁLATOS PÓKEMBER A film júliusra van hozzánk bejelentve, tehát a nyár jövőre is jó lesz a hősök felhozatalának a szempontjából. Egy ideje már pedzegették, hogy lesz új Pókember, ami nem is csoda. A Tobey Maguire féle Spiderman sorozat színvonala magasról indult, a trilógia első darabját ahányan imádták, az utolsót minimum annyian húzták le, amit én mondjuk nem értek, mert szerintem még a harmadik volt még a legjobb, de valószínűleg a Spiderman iránt érzett minimális rajongásom a vélemény oka. Tobey csillaga viszont lassacskán le is áldozott, azóta se sokat hallani róla, a filmből James Franco hozta ki a legtöbbet, akit azóta Oscar-díjra is jelöltek, valószínűleg nem utoljára. Az új Peter Parkert a 28 éves, kölyökképű Andrew Garfield játssza, ő viszont nagyon tehetséges, és egyre népszerűbb. Sokoldalú, hiteles színész, a Közösségi háló című, díjazott film egyik

Golden Globe-ra jelölt főszereplője, de a közelmúltban a mozikba kerülő Sose engedj el! című drámában is nagyot alakított. Rajta kívül azonban a manapság híres színészek közül egyedül Emma Stone tűnik fel, a többiek többnyire ismeretlen, vagy idehaza hanyagolt emberek, ami persze nem zárja ki azt, hogy jól játszanak. Ezzel legalább elkerülhető lesz a "túl sok nagy színész miatt nem tudom, hova nézzek" - szindróma, ami értékelendő egy ilyen újraélesztési próbálkozásnál. A rendezői székbe végül az 500 nap nyarat jegyző Marc Webb ült le, de volt szó a magyar Andy Vajnáról, és eleinte Sam Raimiről is, akit végül - fent említett sikertelenség okán - elvetettek. A filmet gyártó cég azonban nagyon bízik ezúttal a sikerben, olyannyira, hogy éppen hogy csak megjelent az első hosszabb előzetes (ami nagyon ígéretesre sikerült, megjegyzem), de már van forgatókönyvíró kijelölve a második résznek. Az első rész története eredetsztori lesz, tehát ismét megismerkedhetünk többek közt azzal az a bizonyos, szemétkedő kis pókkal is, akinek a marása nyomán a Parker fiú nyálkás hálót kezd kilőni a csuklójából, épületek közt teng-leng a klasszikus, piros-kék, tapadós hacukában, és megmenti a világot egy Gyík elnevezésű gonosztól. Az előzetes figyelemfelkeltő, és mindenekelőtt reménykedésre ad okot, eb-

ben a részben a még diák Peter Parkert az olyan szkeptikusok is megkedvelhetik talán, mint én. Egyedül egy valami árnyékolja be nekem a dolgot: csak engem emlékeztet a film címe A hihetetlen Hulkra? Remélem, nem lesz minőségbeli párhuzam a két film közt. A SÖTÉT LOVAG - FELEMELKEDÉS Szintén júliusban toppan be a mozikba a film, amit viszont tűkön ülve várok, ez pedig nem más, mint az új Batman-trilógia harmadik és egyben sajnos befejező része, a The Dark Knight Rises. Christopher Nolan úgy tűnik, képtelen mellényúlni, ami nem is baj. Az előző két Batman, az Eredet és a Tökéletes trükk is mind nem csak hogy kasszasiker volt, de bámulatos a történet kifinomultsága, az árnyalt utalások, és az szívetelmét megdolgoztató cselekmény, nem is beszélve a színészgárdáról, amit minden esetben szájtátva bámulunk. Bruce Wayne, a kőgazdag, kékvérű igazságosztó története mindig is lenyűgözött, leginkább a karakter többrétegűsége, a sorsának a kettőssége, valamint azon egyszerű oknál fogva, hogy nem radioaktív pókok, nem földönkívüli meteorok vagy istenek által kapta az erejét, hanem egyszerűen felállt, az asztalra csapott, és szimpla halandó létére nekiállt felvenni a harcot az emberiség ocsmány részével. Szeren-

>> A KEVÉSBÉ VICCES,

INKÁBB KOMOLY TÖRTÉNETEK KEDVELŐI IMÁDNI FOGJÁK A THE DARK KNIGHT RISES-T, EZ BIZTOS. <<


HÁTTÉR

ismét örülhetünk Tony Starknak, de nem csak neki. A filmet már régóta tervezték, de mielőtt elkezdték volna csinálni, akartak neki előzményfilme (ke)t, így történt az, hogy idén öszszesen három Bosszúállóval is öszszefuthattunk, név szerint Thorral, a Thor moziban pár percre feltűnő Hawkeye-jal, azaz Sólyomszemmel (Jeremy Renner az esőben épp Thort akarná, lenyilazni, emlékszünk?), és Amerika Kapitánnyal. A csapatban ott van rajtuk kívül a Vasember filmek főszereplője, Tony Stark és a Fekete Özvegy is, akit Scarlette Johansson játszik, végül pedig Hulk, akit már sikerült két színésznek is eddig viszonylag sikertelenül eljátszania, de Mark Ruffalo ezúttal talán fellendíti a zöld monst-

a filmtörténelem során sikerült szinte kivétel nélkül úgy vászonra vinni a sztorijait, hogy fennmaradjon a Denevérember különlegessége és jelleme. Az viszont biztos, hogy Nolan Batman: Kezdődik filmjével a szuperhős története hasznos vérfrissítésen ment keresztül, de Christian Bale színészi tehetsége is nagyban hozzájárult a rajongótábor növekedéséhez, nem beszélve a Sötét Lovag feledhetetlen és utánozhatatlan gonoszát alakító Heath Ledgerről. A rendezőnek szokása ugyanazokat a színészeket összeszedni, akikkel már sikeresen dolgozott, így eshetett meg, hogy az Eredetben is szereplő Joseph Gordon-Levitt (aki egy időben esélyes volt Heath helyére arcának hasonlósága miatt, mint Joker, de mégsem azt a szerepet kapta), Marion Cotillard, persze Michael Caine, mint Bruce Wayne komornyikja, és az ezúttal főgonosz bőrébe bújó Tom Hardy is játszik a harmadik Batmanben. Mellettük újra feltűnik polgármesterként Nestor Carbonell, a Batman technikai felszereléseiért felelős Foxként Morgan Freeman, a rendőrfőnököt pedig Gary Oldman alakítja, aki az eddig egyetlen előzetesben meglehetősen ramaty állapotban van. Az említett trailer amúgy már most megmutatja a film hangulatát és minőségét. Baljós, szomorkás hangulat keveredik a kirobbanni készülő feszültséggel, nem látunk mást, csak a kórházban fekvő, erőtlen rendőrkapitányt, felhőkarcolók üvegcserepeit, amint lehulló falevelekként hullanak alá, és egy

8 / FilmMagazin

pillanatra a Batmant püffölő, Bane nevű gonoszt. Eközben Jim Gordon vagy Bruce Wayne-hez, vagy Batmanhez beszél a kórházi szobában. Mivel nem mutatják Christian Bale-t, így nem derül ki, hogy vajon felfedte -e magát a rendőrfőnöknek, vagy álarcban látogatta meg. Gordon mindenáron meg akarja győzni róla, hogy a városnak még szüksége van rá, Batmannek vissza kell térnie, Bruce Wayne válasza azonban egy kérdés: mi van, ha nem képes rá, ha már nincs többé? A válasz persze egyértelmű, és minden fanatikus ugrabugrál a székén, hogy dehogynem tér vissza, hogyne lenne képes rá, de ha az előző rész végére gondolunk, meg Nolan rejtélyes, keserédes befejezéseire, egyből rettegni kezdünk: oké, hogy talán sikerül megint megmentenie Gothamet, de mibe fog ez kerülni neki a végén? A filmben lesz egy régi-új arc is, a Macskanő, aki lehet, hogy dob egy kicsit a hangulaton. Őt Anne Hathaway alakítja, benne még nem sűrűn csalódtunk, és szerintem most sem fogunk. A kevésbé vicces, inkább komoly történetek kedvelői imádni fogják a The Dark Knight Rises-t, ez biztos. BOSSZÚÁLLÓK Az eddig utolsónak beharangozott nagy durranás pedig tényleg hatalmasnak ígérkezik. A főszereplőkkel leginkább idén foglalkoztak a mozik, de Iron Man sziporkázását már évekkel ezelőtt megismerhettük, most pedig a Bosszúállók moziban


rum népszerűségét. Ígéretek szerint visszatér Loki, és természetesen Nick Fury, a Bosszúállók szervezője is fontos szerepet kap. Ha ezt így hirtelenjében összeszámoljuk, az akkor hét-nyolc nagy színész, és hét -nyolc szuperhős, akiket sikerült eddig mind egy szálig fantasztikusan ábrázolni, mind karakterileg, mind történetileg, így elég nehéz feladat lesz úgy megcsinálni a Boszszúállók mozit, hogy mindenkire ugyanúgy figyeljünk, és ne csak a kedvencre koncentráljunk. Habár azt nehéz, ha több karaktert is szeretünk, én például Tony Starkot és Thort is nagyon csípem, de a kifejezetten kedves és végtelenül pozitív Amerika Kapitányt is megkedveltem, nem is beszélve Hawkeye-ról, aki-

nek ugyan MÉG nincs saját filmje, de az alapján a két perc alapján is baromi jó fejnek tűnt. És akkor még nem is beszéltünk a sztoriról és a gonoszról, elvégre valamit csinálnia is kell a sok nagyágyúnak, nem elég leülni a kerek asztalhoz, és menő pillantásokat vetni a kamerába. Natalie Portman ugyan nem lesz jelen, hogy asszisztáljon a hősöknek, de Gwyneth Paltrow igen, így nem csak Johansson kisasszonyra hárul a feladat, hogy minden felelősséget a hátára vegyen, amit egy ilyen filmben lévő női szerep megkíván. A rendező az a Joss Whedon, aki a Buffy, a vámpírok réme sorozatért felelős, és a Thorba is belenyúlt picit. Szerintem nem kell félni, ennyi nagy színész egy filmben egy

idő után lehet, hogy magától is elnavigálna. A Marvel nagyon okosan, tudatosan szórta a kis morzsákat a filmjeiben, plusz jelenetek, utalások, jelentéktelennek tűnő felvillanások kötötték össze szépen-lassan mindegyik szuperhőst a többivel, teszem azt Thorban ott van az megjegyzés Tony Starkra, aki a Hihetetlen Hulk végén meg is jelenik egy kocsmában, libabőrt okozó mondatával, mi szerint kell neki a szuperkatona, ergo Hulk, valami nagyhoz. De ugyanígy ott van Amerika Kapitány pajzsa a második Iron Manben, az elsőben pedig Thor kalapácsa tűnik fel a film végén, szóval van itt mézesmadzag rendesen, és valamiért nincs is kétségem afelől, hogy ok mindenképp lesz, amiért imádhatjuk

FilmMagazin / 9


HÁTTÉR a Bosszúállók mozit, ha más nem, akkor az, hogy már áprilisban megnyitja nekünk a nyári szezont. 2013 A 2012-es év ezzel elméletben be is fellegzett, de senki ne mondja, hogy ez a négy film, amiből három ilyen nagy kaliberű, nem lesz elég, sőt, talán még sok is, főleg, hogy kettő ugyanabban a hónapban száll versenybe a mozinézőkért. A következő egy-két évben viszont legalább ennyi szuperhős repül, lendül, úszik vagy robban a mozivászonra, köztük klasszikusok, újdonságok, és nagy visszatérők, a Marvel és a DC háza tájáról is.

MAN OF STEEL Zack Snyder már bizonyított adaptációval, az ő nevéhez fűződik a maga nemében korszakalkotónak számító 300. A spártai harcosok drámai történetét Snyder képes volt a brutalitás ellenére úgy elénk tárni, hogy nem csak a szemünk esett ki a helyéről az elképesztő látványvilágnak köszönhetően, de a történet is hű maradt a képregényhez, és valamelyest a történelemhez is, megmaradt a dicsőség és büszkeség érzése, miközben az érzékenyebb lelkűek szíve sajoghatott a hősies halottakért. Aki bírja a folytonos kaszabolást, repkedő végtagokat, a szexuális tartalmakat és az állandó félmez-

telenkedést (a női nézők fele szinte biztos, hogy a kockahasak villogása miatt viselte el a vagdalkozást), az biztosan élvezte a filmet. A 300-nak egyébként még ugyanerre az évre terveznek folytatást vagy reboot-ot, az még nem derült ki, de ezt nem Zack fogja rendezni. Én szerettem, és szeretem a mai napig, de Snyder másik adaptációja rám még nagyobb hatással volt, ez pedig a Watchmen. Az effektek és a látvány itt is kifogástalan, elképesztően hatásos megoldásokkal dolgozik, és a végsőkig hű a képregényhez. A filmet többször láttam moziban, és annyira megszerettem, hogy még a képregényt is képes voltam besze-

VÁRÓLISTA A cikkben említésre került jó pár képregényadaptáció és mi akarva, akaratlanul is elgondolkoztunk azon, hogy vajon melyiket várjuk a legjobban. Tény, nagyszerű szórakozásnak ígérkezik mindegyik, így nagyon oda kell majd figyelni, hogy pénzhiány miatt melyiket fogjuk majd mellőzni és melyiket fogjuk a moziban az első nap első előadásán megnézni. Íme a mi várólistánk!

10 / FilmMagazin

Iron Man 3

Man of Steel


rezni. Zack Snyder művészi vénával rendelkezik, kifinomult módszerekkel képes vegyíteni az agressziót és a gyengédebb, komoly érzelmeket, remek színészeket válogat össze, és a végeredmény kivétel nélkül mindig gyönyörű, bár általában keserédes felhang kíséri a történeteket, amiket kiválaszt megfilmesítésre. A Man of Steel talán utóbbi szempontból más lesz. Snyder címválasztása a Batmanéhez hasonlít (Nolan akkor először hagyta el a Batman szót a film címéből, így lett a végén The Dark Knight, és volt is sikere rendesen). A film egyelőre készül, nem túl sokat tudni róla, 2013-ra ígérik, és Snyder precizitá-

The amazing Spider - Man

sát ismerve valószínűleg el is készül. Ó, és azt még nem is mondtam, kinek a története ez... A Man of Steel nem más, mint az űrből érkező hős, Superman feldolgozása lesz. Volt már egy gyengécske próbálkozás feléleszteni a kultuszt, ami Christopher Reeve-vel sajnos véget ért, bár a TV képernyőin a Smallville című sorozatnak köszönhetően máig ott van, de az nem ugyanaz. Henry Cavill főszereplésével ezúttal talán kapunk egy olyan Superman filmet, amit érdemes lesz folytatni, és amire bárki szívesen beül. Kérdés csak az, hogy a 300-hoz hasonló, durva filmet is megkockáztat-e a rendező, vagy inkább Az Őrzők Le-

The Avengers

gendája című, szintén az ő nevéhez fűződő mese vonalát célozza meg? Én örülnék, ha a Man of Steel valahol a kettő közt helyezkedne el, lenne benne élet és nem kevés akció, de nem kéne minden öt percben összerezzenni, mert valakinek eltörik a karját vagy levágják a fejét. A filmben egyébként Amy Adams (Lois Lane), Diane Lane (Martha Kent), Kevin Costner (Jonathan Kent), Russel Crowe és Laurence Fishburne is játszani fog. THE WOLVERINE A másik ígéret az évre a The Wolverine, ismét Hugh Jackmannel a főszerepben, azaz ezt egyelőre 2012 végére mondják, de nem valószínű, hogy addigra el is készül. Az X-Men csapat legmogorvább tagja már büszkélkedhet egy eredettörténettel, ami megosztja a mozizókat, van, aki szerint remek lett; van, aki élvezte, de nem hagyott benne túlságosan mély nyomot (ide tartozom én is), és akadnak, akik szerint borzalmas volt. Furamód erről a filmről még nincs túl sok információ, de minden bizonnyal arra épít majd, amit az Originben felhoztak: keleti kalandozásokat, ahol is megismerkedik a harcművészetekkel egy szamuráj edzésén keresztül. A leckék eredményességéből mondjuk én nem sokat láttam viszont az X-Men trilógiában, de majd meglátjuk, mit is takar az, ha valakit egy szamuráj képez ki. Ken Watanabe is helyet kapott a cast tagjai közt, a rendező pedig ígéretes. James Mangold már dolgozott együtt Hugh Jackmennel a Kate és Leopoldon, és ő rendezte A nyughatatlant, meg a Börtönvonat Yumába című filmeket is.

The Dark Knight Rises

FilmMagazin / 11


HÁTTÉR

IRON MAN 3 Még ebben az évben örülhetünk Tony Stark harmadik önálló filmjének. Az Iron Man harmadik része is 2013-ra lett betervezve, ezt is az eddigi részek főnöke, Jon Favreau fogja rendezni. Amíg ki nem jön a Bosszúállók, addig nem valószínű, hogy túl sok infót kapnánk, mert mind a rendező, mind a Marvel munkatársai azt nyilatkozták, hogy a harmadik Vasember mozi nagyban függ majd a Bosszúállókban történő eseményektől, annak egyfajta folytatása lesz, csak épp Starkra koncentrál majd, és egyébként is inkább Thorra és Amerika Kapitány folytatására koncentrálnak, hiszen Tony Starknak már elég nagy reklámja van. Tehát a történet még rejtély, de az biztos, hogy Tony megint egy új páncélt tervez magára, és ez már jól hangzik. REMÉNYEK Pletykaszinten él a Fantasztikus Négyes újrafilmesítése is. Az IMDb adatai szerint 2013-ra tervezik a nagy visszatérést, de az legalább annyira bizonytalan, mint a Farkas 2012-ben való megjelenése. A 20th Century Fox állítólag nem elégedett a képregény adaptálásnak eredményével, nem tartja elég sikeresnek az amúgy igenis közkedvelt filmeket, ezért lecseréli a stábot a harmadik

12 / FilmMagazin

részre, és rebootolja a sorozatot. Rengeteg szóbeszéd keringett és kering most is a film körül, már voltak találgatások az új színészekre, és a rendezőket is elkezdték nézegetni, de hogy mikor lesz ennek eredménye… Hát szerintem nem 2013-ban. AMERIKA KAPITÁNY ÉS THOR A két Chris, Hemsworth és Evans elfoglaltságaitól függ, hogy az ez évre tervezett két produkció, Thor és Amerika Kapitány 2013-ra vagy végül 2014-re készül-e el, mert az biztos, hogy lesz folytatás. Ezzel pedig a garantált és konkretizált képregényhősök mozijai véget is érnek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs betervezve rengeteg másik, egyelőre még kezdeti fázisban tartó szuperhősös film. Sőt, megszámlálhatatlan hős készül még elfoglalni a mozikat, többnyire a Marvelen keresztül, a képregények egyik guruja ugyanis vérszemet kapott, és számos szereplővel szeretné megismertetni a világot. ÚJ SZEREPLŐK, FOLYTATÁSOK Például szinte száz százalék, hogy az X-Men – Farkas filmből megismert Deadpool is saját filmet kap 2014 körül, köszönhetően Ryan Reynolds alakításának, és persze a karakterben rejlő rengeteg lehető-

ségnek. A feljebb említett Hawkeye számára is garantált egy saját film, csak még azt nem tudják, mikorra. Emlegetik, hogy Daredevil is visszatérhet, de az is valószínű, hogy a Dr. Strange névre hallgató, némileg elvontabb, misztikus tanulmányokat folytató tudós történetét is megfilmesítik, akire amúgy a Thorban utalás is volt Odin kincstárának egy darabja kapcsán. A DC elég hallgatag e kérdésben, de a Marvel helyette is tervez: több másik, a mozizók számára eddig ismeretlen hőst is életre akar kelteni, név szerint például Iron Fistet, a Marvel Batmanének titulált Moon Knightot vagy Ant-Mant, de a nőkkel is szeretnének foglalkozni, így felmerült Wonder Woman és Miss Marvel neve is. Folytatásokról is van szó, a Bosszúállók, a Csodálatos Pókember és az új generációs X-Men is biztosan kap második részt, de hogy a Wanted 2 és a Sin City 2 milyen sorsra jut, az már kérdéses. Szóval csak nyugalom, ezek után mindenki fellélegezhet, aki hozzászokott a különleges képességű emberek izgalmas történeteihez: nem fogunk hiányt szenvedni a történeteikből az elkövetkezendő években sem, a várakozás tétlen óráiban pedig érdemes újra fellapozni a képregényeket!



HÁTTÉR

CONAN, A BARBÁR Szegény barbár se kerülhette el a sorsát és sok év után először visszagyömöszölték őt a gyöngyvászonra, hogy megismerje őt a mai generáció is, azok akik csak nevetnek Schwarzenegger nevén („Nézd már, ott a terminátor de meghízott! höhö”). A címszerepet ezúttal Jason Momoa játssza, ő Conan a barbár, a színészt pedig a Games of Throne-ból ismerhetik azok akik járatosak a tévésorozatok területén. Írta: Sanya08

N

a most, én nem láttam még ezt az új filmet, úgyhogy engedje meg a kedves olvasó, hogy most csak személyes véleményemet nyilvánítsam ki az új produkcióval kapcsolatban. Véleményemet, mely egyrészről cinikus, másrészről pedig bizakodó, amire mondjuk a sorra beérkező kritikák nem adnak sok alapot. A direktor úr Marcus Nispel. Az a Marcus Nispel, aki egy pár éve elkészített egy másik remake-et, a Texasi láncfűrészest, ami egy korrektül sikerült mozi lett, azt leszámítva hogy egy bizonyos Tobe Hopper megcsinálta már a hetvenes években csak sokkal nagyobb sikerrel és

14 / FilmMagazin

értőbb kezekkel. Azután a Pathfinder című vikinges mozit vitte vászonra, melyhez nem volt még szerencsém, de a kritikusok és a közönség egyöntetűen azt szavazta meg, hogy az eredmény nem lett valami emlékezetes, sőt…Egészen rosszra sikerült. Sebaj, attól még a kredit ott van, az a bizonyos láncfűrészes cucc egész sok pénzt hozott a kaszszára, a fiatalok szerették (megint, azok akiknek fingjuk nincs arról, ki az a Tobe Hopper), tehát a producerek úgy döntöttek, hogy üsse kő, hát csinálja ő ha nagyon akarja. Fogta hát magát és nekilátott a munkálatoknak, közben az évek alatt ilyen meg olyan hírek láttak napvilágot,

egy ponton még Schwarzenegger-t is be akarták szervezni, és volt olyan, hogy Dolph Lundgren azt nyilatkozta: szívesen szerepelne benne. Persze, lehet hogy rosszul emlékszek, mindenesetre mondott ezzel kapcsolatban valamit. Ebből nem lett semmi, nyilván, megnézhetjük a stáblistát és nincs ott a neve. Az eredeti Conan 1982-ben készült John Milius irányítása alatt, és hamarosan kultstátuszt vívott ki magának a dolgozat. Egyrészt azért, mert a filmnek kissé komoly, komor hangvétele volt (bosszúállás, etc), másrészt a nézőközönség zabálta a kardozós kalandfilmeket, akár vásárban a cukrot, és persze ott volt


Jason Momoa a Trónok harcán kívül a Baywatch-ból és a Csillagkapu: Atlantisz-ból lehet ismerős a hazai nézőknek.

Arnold Schwarzenegger, aki akkoriban tört fel. Na persze vicces megnézni, így évek múltán ebben a szerepben (amelyet tényleg, hozzákötünk egyből ha meghalljuk a barbár nevét), azzal a mókás stájer akcentussal és minimál mimikával amivel megáldotta a sors. De hát nem színészi tálentuma miatt szerettünk belé, hanem izmos felsőteste végett. Már persze, ez heteroszexuálisan értendő. Nem félreérteni, na. A film valóban egy remek, szórakoztató kalandfilm volt, telis-tele kézzel készített effektusokkal, szörnyekkel, mágiával, varázzsal, szexszel, egy dögös hölggyel meg azzal a James Earl Jones-szal, akit leginkább Darth Vader hangjaként ismerünk meg. Hogy szükség van-e egy feldolgozásra?

Nos, tekintve hogy maga az első film is már regényből készült, mondjuk azt, hogy jogosan vették elő újra az alkotók. Állítólag ez a film közelebb áll a könyvekhez mint Milius filmje, de vajon tényleg jó? Tényleg kell nekünk egy újabb Conan-film? Tény, hogy legalább nem vizezték meg, a pg-13 besorolás helyett Resre gyúrt Nispel, ami már önmagában becsülendő dolog. Jason Momoa pedig szépen ki van gyúrva, elég ránézni és ott van Conan. Én mégis – perszehogy – szkeptikus vagyok, mert nem tudok mást belelátni, mint pénzcsiholást ezerrel. Sajnos a kritikusok sincsenek jobb véleményen a látott mű után. A 3D-t szapulják rendesen (mert persze hogy ezt is úgy kellett moziba küldeni, de mostmár kezd kifújni ez a lufi

hálistennek), amellett pedig a sztorit se dicsérik agyba-főbe. Ugyan van, aki élvezte a dolgozatot, de az se hallgatja el, hogy maga a történet béna, a dialógusok úgyszintén, de legalább véres, így az egész megér egy misét. Bűnös élvezet lenne? Én ebben reménykedek, ha egy magasabb szintű szórakozásban nem is, bízok abban, hogy legalább van neki egy ilyesfajta szórakoztató vonulata. Apropó, a filmben még feltűnik Stephen Lang is, mint a főgonosz, Ron Perlman mint Conan apja, és Rose Mcgowan (aki sokáig játszani akarta Vörös Sonját, de végül nem lett belőle semmi) aki gonosz boszorkány. Látvány tekintetében mutatósnak tűnik a film az előzetesek alapján, szóval talán egy ilyen poszt-nyári mozinak elmegy, agyzsibbasztásnak. Meghát ki ne vágyna némi véres hurkára? Ha?

Stáblista Rendező: Marcus Nispel Főszereplők: Jason Momoa, Rachel Nichols, Stephen Lang Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2011. szeptember 1.

FilmMagazin / 15


HÁTTÉR

BARÁTSÁG EXTRÁKKAL Létezik barátság férfi és nő között? Ha felmerül a kérdés, akkor nem. Írta: Kovácsné

V

alószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek kedvenc izzadt-ságízű szellemi rágógumija a férfi-női barátság. Mivel a hollywoodi stúdiók egymáshoz való viszonya nagyjából olyan, mint az RTL Klubé és a TV 2-é („Ha ezek a köcsögök 21:23-kor leadják a Steven Segalt, akkor mi meg jól leadjuk 21’24-kor a Jean Paul van Dammeot”), a Csak szexre kellesz után, illetőleg azzal gyakorlatilag párhuzamosan itt van nekünk a Barátság extrákkal, egy újabb film arról, hogy mi történik, ha véletlenül lefekszik egymással két amúgy sem teljesen normális ember, akik feltehetően a „független faszakiscsaj vagyok tesz-

16 / FilmMagazin

toszteron túltengéssel” illetve a „hangyák az anyámban” jellegű népnevelések kapcsán szocializálódtak annak idején… Dylan (Justin Húzónév Timber-lake) és Jamie (Mila Leszbit Is Bármikor Kunis) két tipikus karakter, abban a világban, melyet a modoros.blog.hu leginkább „rohanó-nak” titulálnána. Jamie egy fajvadász cégnek dolgozik, Dylan nagymenő látványtervező New Yorkban. Az előbbi egy munka kapcsán Los Angelesbe csábítja az utóbbit. Általam valamivel jobban frekventált filmekben itt következne az, hogy „...és ekkor az ufók lebombázták a Hollywood feliratot, ám az ellenállók maroknyi csoportja Dylan-

-nel az élen...”. Ám most szexiromantikus komédiáról van szó, tehát a szerelemben már oly igen sokszor csalódott két magányos lélek azonnal egymásra talál. Na. De nem talál, hanem bennük is megfogalmazódik az a brilliáns ötlet, ami már oly sokunkban, mikor az egyszerű dolgokat megpróbáljuk agyonbonyolítani, hogy „mi lenne, ha kötöttségektől mentesen lefeküdnénk egymással?” Következik a gyötrődés, az önismereti félóra, a családi vállraborulás és a többi, sok-sok kacagással fűszerezve, amíg mindenki boldogan egymásra nem talál. Nem csalódik, aki a fentiek alapján úgy érzi, hogy borzasztóan irtózom ezektől a filmektől. (Hogy egy ilyenre betegyem a lábamat , ahhoz minimum a Richard Curtis-nek kell írnia a forgatókönyvet, valamint idősödő, de még mindig sármos angol uraknak kell játszaniuk a főbb szerepeket. És még akkor is pofákat fogok vágni, és oda kell majd loctite-ozni az üléshez). A zsáner esetében egy vékonyka, többnyire aztán el is tűnő vonal választja el a tudatos parasztvakítást az emberi történetek bölcs humorral fűszerezett elmesélésétől, a nézőcsalogató csöcsvillantást az erotikától, a hülyeségek groteszkbe hajlóan kíméletlen ostorozását a fingós poénoktól.


Emma Stone nemrégiben vehette át a PETA Kind Choices díját, melyet az állatokkal történő etikus bánásmód propagátoraként érdemelt ki.

No de mit is ajánl nekünk konkrétan a Hepburn-Tracy filmek modernizált utánérzésének szánt Barátság extrákkal? Ha hinni lehet az előzeteseknek, Timberlake és Kunis bámulatra méltó összjátékát a vásznon. A két színész a jelek alapján teljesen magáénak érezte az eljátszott figurákat, ahogy Timberlake megfogalmazta „Ilyesmik történnek az emberrel, amikor elér egy bizonyos kort, akárcsak én”. Kunis szerint Jamie “igazi New York-i” aki “várja a herceget a fehér lovon” ugyanakkor “mélyen titkolja érzelmeit”. (Más szavakkal… No de hagyjuk). Csak a szerelmi jeleneteknél érezték úgy, hogy a barátság extrákkal valójában nem működőképes, főleg az extrák vonalán. Kunis véleménye sommás: “Kíváncsi vagy a legkevésbé szexi szexjelenetekre? Hát a mieink azok voltak. Egy ponton már meg se tudtam szólalni, annyira elzsibbadt a lábam.”

Dylan családját, azaz a kissé habókos anyát és a kötelezően halálos beteg atyát a remek karakterszínész Patricia Clarkcson, illetve a mindig nézhető Richard Jenkins játsszák. (Utóbbi az a bácsi, akinek láttán az ember másfél órát tűnődik a tévé előtt, hogy miben is látta, aztán rájön, hogy mindenben.) A hivatalos sajtóanyag szerint “Ritka, hogy egy vígjátékban olyan komoly téma is felmerüljön, mint az Alzheimer”. Ezzel a kijelentéssel valahogy nehezen azonosultam, főleg pl. a Szeress, ha tudsz haldokló (majd effektíve meghaló) AIDS-es sráca után, de ez már legyen az én bajom. Minden romantikus komédiában kell vagy 10 deka búskomorság, különben még azt hinnénk, valami komolytalan butaságot látunk. Dylan egy nővérrel is büszkélkedhet (Jenna Elfman), aki nehezményezi, hogy bátyja nem vesz részt az öreg gondozásában. (Aztán majd részt vesz, ne aggód-

EXTRA JÓBARÁTOK Ők folyton tagadják, a pletyka újra és újra beindul: a világ gyanakszik, hogy Mila Kunis és Justin Timberlake járnak: hiszen a Barátság extrákkal forgatása során vagy két hetet voltak kénytelenek egy ágyban tölteni, és azóta is sokat látni őket bizalmas kettesben. De Will Gluck, a Barátság extrákkal rendezője másképp látja a párt. – Biztos vagyok benne, hogy a forgatás alatt nem jöttek össze – jelentette ki a rendező. – Arról biztosan tudnék: eleget néztem őket az utóbbi időben játék közben és civilben is. De ők különben is annyira hasonlítanak egymásra, olyan közel van egymáshoz kettejük személyisége, humorérzéke, temperamentuma, hogy inkább olyanok, mint egy testvérpár. Ha megpróbálnának járni, öt perc múlva meggyilkolnák egymást.

FilmMagazin / 17


HÁTTÉR

junk, mert 11 deka búskomorság a szakértők szerint már sok lenne). Nem szabad megfeledkeznünk Dylan kollégájáról: az Észt Osztó – ezúttal ráadásul meleg - Jóbarát mindig hálás szerepében ezúttal Woody Harrelsont láthatjuk. Állítólag már a stáb is szakadt a röhögéstől a rutinos öreg róka alakítása láttán, remélhetőleg a nézőknek sem fog csalódást okozni (nem szokott, bár jelen esetben a láncfűrészt és a zombikat sajnos nélkülöznünk kell). Will Gluck, a rendező (a Pompomsrácok és a Könnyű nőcske című csodákkal kapcsolatban találkozhattunk a nevével) jó kapcsolatot ápolt a rá bízott színészekkel, és a lehetőségekhez mérten hagyta őket kibontakozni. Állítólag a film egy jó része improvizáción alapul. A forgatás

18 / FilmMagazin

először New York klasszikus helyszínein zajlott (igen, igen, amiket egyébként az ufók szoktak lebombázni). Ennek persze megvan az az előnye, hogy az ember akkor is tudja, nagyjából mire ült be, ha véletlenül lefelejtik a hangot, elvégre mi történhet egy olyan filmben, ahol szerepel a Central Park, a Hudson River, a Times Square és a Grand Central Station, viszont nincsenek ufók? Ugyanakkor szinte alig tudtak forgatni, naponta ezres tömegek figyelték és posztolták minden lépésüket. (Láttam már ilyet. Kb. ötven idióta sikoltozza és ordítja folyamatosan, lélegzetvétel nélkül adott színész keresztnevét, mintha együtt őriztek volna haszonállatot. Bámulatos.) Később Los Angelesben már nyugodtabb körülmények közt zajlott

a forgatás, hiszen az emberek ott napi szinten találkozhatnak filmesekkel, olyan közömbösen kerülgetik a stábokat, mint az elütött macskát. Az ikonikus helyszínek természetesen itt sem maradhattak el, Kunis és Timberlake pl. két napot töltött a Hollywood felirat O betűjében egy jelenet kedvéért. Állítólag nagy sztárok rajtuk kívül még sohasem másztak fel oda forgatni, képzeljék, az összes többi filmben csak trükk az egész! Ahhoz képest, hogy a fentiekben burkoltan és burkolat nélkül mennyit összefortyogtam szegény filmről, a Barátság extrákkal feltűnően jó nemzetközi fogadtatásban részesült, a kritikusok el voltak ragadtatva a remek színészi játéktól, sokan egyenesen 2011. legjobb romantikus komédiájának titulálták az alkotást. A férfi női barátságról nekem az a privát véleményem, hogy hogyne, persze, létezik, csak vagy kell hozzá 10 év sikeres és emberi kommunikációban gazdag házasság. Ezzel szemben persze jóval gyakoribb, hogy barátkozás közben az egyik, a másik, vagy mindkét fél meg akarja kefélni a másikat, de úgy, hogy csak úgy sisteregjen. Nincs is ezzel semmi baj, az ilyesfajta kellemes feszültség szárnyakat ad az agyi működésnek, és évekig tartó, rendkívül szórakoztató gyötrődéshez vezethet. Baj akkor van, ha valaki ezt túl komolyan veszi, ne adja az isten filmet akar belőle csinálni. A pozitív kritikák és a plafon alatt 20 centivel repkedő hivatalos sajtóanyag ellenére én rendkívül szkeptikusan várom a Barátság extrákkal című alkotást (hiába, akinél könnyű szerelmi vígjáték kategóriában még A szerelem Harley Davidsonon érkezik az etalon...Megyek is és levetem magam valami jó magas tereptárgyról....). Azért megnézem majd, ha másért nem, a Woody Harrelsonért. Hátha így vénségemre még meg tudnak lepni.

Stáblista Rendező: Will Gluck Főszereplők: Justin Timberlake, Mila Kunis, Patricia Clarkson Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. szeptember 22.



HÁTTÉR

4 REPÜLŐGÉP EGYENESEN AZ AMERIKAI ÁLOM

SZÍVÉBE A szeptember 11-i terrortámadás hatása az amerikai népre és filmiparára. Írta: Mocanu Attila

A

pám mindig felajánlotta, hogy elvisz kocsival az iskolába. Nem értettem miért, hiszen majdhogynem a házunk előtt állt meg a jó öreg sárga iskolabusz. Kedd volt. Általában minden reggel átnéztem a New Jersey-i partról, a mindig varázslatos manhattani felhőkarcoló tömegre. Aznap valamiért nem. Átlagos napom volt az iskolában. Semmi rendkívülit nem tapasztaltam, sőt egyenesen unalmas, érdektelen nap volt. Délután, hazafelé menet elcsodálkoztam, hogy vajon miért áll apám autója a ház előtt. Nem volt valószínű, hogy hazaugrott valamiért, hiszen New York-ban dolgozott, kocsival majdnem másfél órára otthonunktól. Beléptem az ajtón. Szüleim a televízió képernyőjét bámulták, majd miután észrevették, hogy hazaérkeztem, megkérdezték tőlem, hogy mit szólok ahhoz „ami történt”. Nekem viszont fogalmam sem volt arról, hogy mi „történt”. Szüleim közölték a megrázó híreket. Megtámadták Amerikát, megtámadtak minket. Eltérített repülőgépek csapódtak bele az ikertornyokba és a Pentagonba. A Capitolium épületét célzó negyedik gép pedig lezuhant egy szomszédos államban. (Ekkor még nem volt köztudott, hogy a repülőgép utasai akadályozták meg azt a támadást.) Nem hittem a fülemnek, nemhogy a sze-

20 / FilmMagazin

memnek. Azóta is jól emlékszem arra az érzésre, amikor először láttam meg a híradóban azokat a bizonyos képsorokat. És igen. Már tíz éve volt. Tíz éve, hogy délután kisétáltunk a Hudson-folyó partjára és átnéztünk az imént említett varázslatos Manhattanre. Az egész város füstben állt. Legalább két hónapon keresztül tartott a rendkívüli „9/11 sokk”. A katasztrófák média reprezentációjának tudósai és szakírói, egy egészen egyedülálló helyzettel találkoztak. A világ összes létező csatornája a World Trade Centerbe csapódó utasszállító gépekről és a tornyok összedőléséről készült felvételeket sugározta. Már aznap elkezdték rebesgetni a terrortámadás tényét, és erre az eshetőségre elég hamar konkrét bizonyítékokat is találtak. Néhány napon belül pedig Osama bin Laden és további bűntársainak fotói lepték el az amerikai és a világsajtót. A tragédia után, George W. Bush amerikai elnök hivatalosan is bejelentette: az Al-Qaeda akciója nem marad megtorlás nélkül. Röpködtek a videó üzenetek a KözelKeletről, amelyekben legalább fél méteres szakállal rendelkező turbános fiatalemberek, további támadásokkal fenyegetőztek. Mindent öszszevetve valószínű, hogy még sohasem volt ennyire feszült légkör az


FilmMagazin / 15


HÁTTÉR

Egyesült Államok földjén. Az emberek fejvesztve kezdték keresni saját magukban a nyugalmat, de nem lehettek biztosak abban, hogy meg is találják. (Arról, hogy a nép miként dolgozza fel a katasztrófákat, érdekes és körültekintő elemzés található Császi Lajos – A média rítusai című könyvében A World Trade Center viccek magyar olvasata nevezetű tanulmányában. Osiris: MTAELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport,2002) A PATRIOTIZMUS ÚJJÁÉLEDÉSE ÉS MICHAEL MOORE Meglehet, hogy nem is érdemes úgy említeni a jelenséget, mint újjáéledést, de kétségtelen, hogy az Egyesült Államok népe átértékelte a hazafiasság kérdését a millennium utáni első esztendőben. Ez egy hosszabb folyamat kezdetének a természetes része volt, mivel családok ezrei veszítették el hozzátartozóikat a terrortámadás következtében, majd pedig a fiatal családtagok indultak harcolni a Közel-Keletre. A kertvárosi utcákban egyre több csillagos-sávos lobogó jelent meg, a járművekre felkerültek az ország hivatalos szlogenjei, az iskolákban nagyobb hangsúlyt fektettek az aktuálpolitika tanítására, ezzel hozzásegítve az ifjúságot a fennálló helyzet megértéséhez. A lakosság elkezdte felépíteni a saját védőpajzsát a betolakodók ellen. Aztán jött Michael Moore.

22 / FilmMagazin

A túlsúlyos filmrendező a hisztérikus balliberális emberek szócsöve és egyben tipikus tagja azoknak. (Előre leszögezem, hogy Moore-t kizárólag a Fahrenheit 9/11 című dokumentumfilmje miatt bírálom. További munkáit és tehetségét nagyra tartom és tisztelem.) Őt nem érdekelte különösebben, hogy filmjével, egy egész társadalomnak a saját országába vetett hitét rengeti meg. Nem fogok és nem is szükséges belemenni abba, hogy mi igaz és mi nem igaz az alkotásában. Egész egyszerűen azért, mert nem tudom, nem tudjuk az igazságot. Az igaz, hogy a népnek joga van megtudni mindazt ami körülötte folyik, ám Moore nem csak mesélt. Konkrétan ráerőszakolta a népre a saját igazát, azokat az állításokat, amelyeket ő helytállónak talált. Jött tehát egy filmes, szétvágta a forgalmazási csatornákat (minden idők legjobban kaszáló dokumentumfilmjét készítette el, elvitte az Oscar-t és az Arany Pálmát, plusz még számos fesztivál díját) és mindeközben, elvette az amerikai néptől azt, amire ezekben a nehéz időkben a leginkább szüksége volt. A bizalmat és a reményt. AZ ÁLOMGYÁR REAKCIÓJA SZEPTEMBER 11-RE Miután tisztes távlatba került a katasztrófa (vagy talán még előbb is), elkezdtek spekulálni a médiaszakemberek, hogy vajon ki, mikor és milyen módon fog mozgókép formá-

jában megemlékezni az eseményről. Kisebb televíziós dokumentumfilmeket tűztek adásra, az első hivatalos munkát például a CBS sugározta 2002 márciusában. Az eredeti és „hivatalos” nagyjátékfilm viszont még váratott magára. Ennek ellenére a személyes kedvencem, éppen 2002-ben jelent meg. Ez egy film antológia, melyben 11 különböző rövidfilm található, 11 különböző filmrendezőtől szerte a világon. Minden egyes alkotás 9 perc 11 másodperc plusz egy képkocka hosszúságú és az alkotók a saját szülőhazájuk szemszögéből mutatják be a tragikus eseményeket. (Néhány név a rendezők közül: Claude Lelouch, Sean Penn, Ken Loach.) A 2004-es év is a dokumentumfilmekről szólt. Először is megjelent a Fahrenheit 9/11 (májusban volt a premier a Cannes-i filmfesztiválon), amit már nem szükséges bemutatni, és készült egy szintén összeesküvéselméleteket taglaló rövidebb munka, amely a Google Video-n vált elérhetővé. Ez azt jelzi, hogy három év után már mindenki felmerte tenni a kérdést: lehet, hogy a Bush- kormány a felelős? Megalakult a 9/11 Truth movement (Igazság mozgalom), amely egy tüntetőcsoport volt, akik bizonyos technikai kérdésekre kerestek választ a támadásokkal kapcsolatban. (Például, hogy miért nem találtak repülőgép maradványokat a Pentagonban.) Két évvel később végre eljött az ideje a katasz-


>> JÖTT TEHÁT EGY FILMES, SZÉTVÁGTA A FORGALMAZÁSI CSATORNÁKAT (MINDEN IDŐK LEGJOBBAN KASZÁLÓ DOKUMENTUMFILMJÉT KÉSZÍTETTE EL, ELVITTE AZ OSCAR-T ÉS AZ ARANY PÁLMÁT, PLUSZ MÉG SZÁMOS FESZTIVÁL DÍJÁT) ÉS MINDEKÖZBEN, ELVETTE AZ AMERIKAI NÉPTŐL AZT, AMIRE EZEKBEN A NEHÉZ IDŐKBEN A LEGINKÁBB SZÜKSÉGE VOLT. A BIZALMAT ÉS A REMÉNYT. << trófáról szóló nagyjátékfilm bemutatásának. Nem okozott nagyobb meglepetést, hogy Oliver Stone rendezi a World Trade Center tragédiáját feldolgozó játékfilmet. A rendező munkásságát széles körben ismerték, elég volt csak néhány kultikus moziját (A szakasz, Született július 4 -én, JFK) figyelembe venni ahhoz, hogy egyértelművé váljon: Ő a lehető legjobb választás erre a feladatra. Az, hogy a filmnek egyszerűen World Trade Center lett a címe, azért volt fontos, hogy a stúdió megerősítse a viszonylag sok melléktermék mellet, hogy ez tényleg a „hivatalos” film az a katasztrófáról. Ez a lépés, és Nicolas Cage főszerepbe helyezése, bebiztosította a 2006-os alkotás kasszasikerét. Véleményem szerint a film, művészileg sikertelen volt. Ugyanis nem volt képes kellő részletességgel feltérképezni azt az érzelmi kórképet, amely többek között az amerikai családokat és a hős tűzoltókat, rendőröket érintette. Ez nem csoda, hiszen anynyira összetett problematikával állt szemben az alkotógárda, hogy kvázi nem volt lehetőség megfelelő moz-

góképet alkotni. (Több hozzátartozóit elvesztő család is kifogásolta azt, hogy egyáltalán film készült az eseményről.) Ez az év egyébiránt is fontos és termékeny volt a Szeptember 11-ről készült játékfilmeket illetően. Példának okán, ebben az évben készült el egy másik fontos „katasztrófafilm”, ez pedig a negyedik repülőgép esetét feldolgozó United 93 című munka volt. Ugyanebben az évben készült egy azonos témájú TV-film, A hős 93-as járat címmel. Mivel a budapesti piacokon ezt kezdték el árusítani, sokan öszszekeverték a mozifilmmel. Nagyot azonban nem csalódhattak, hiszen mindkét alkotás profi operatőri munkával és feszes rendezéssel büszkélkedhet. A mozifilm forgatókönyvírója és rendezője Paul Greengrass volt (Bourne-trilógia), aki később az Egyesült Államok Irakba való 2003as bevonulásáról készített pörgős akciófilmet Zöld zóna címmel. IRAKI HÁBORÚS TEMATIKA A KORTÁRS AMERIKAI FILMBEN Ha már megemlítettem a Matt Damon főszereplésével készült mo-

zit, akkor érdemes beszélni azokról az alkotásokról, amelyek már magát az amerikai visszatámadást, offenzívát dolgozzák fel, tehát az iraki és az afganisztáni háborút. Ékes példája ennek a 2008-as Testvérek, ami egy Suzanne Bier film remake-je, de olyan jelentéktelen dramaturgiai különbségek vannak a két rendezés között, hogy nem szükséges az eredetit a továbbiakban emlegetni. Itt az az általános problematika kerül górcső alá, hogy egy családfő behívása a háborúba- és az esetleges visszatérése- milyen hatással lehet szeretettei életére. Ezért is fedezhetünk fel meghatározó hasonlóságokat a Bombák Földjén című Kathryn Bigelow filmmel, ahol a főhős nem képes funkcionálni az amerikai középosztály ingerszegény világában, és inkább a csatateret választja, mint a családját. Ezek a karakterek az állandó életveszélyben érzik embernek magukat, a háború számukra addiktív drog. Különösen érdekes megközelítésből vizsgálja az amerikai kertvárosi légkört A harcmező hírnökei nevezetű 2009-es film, amely hazánkban sajnos csak DVD-

FilmMagazin / 23


HÁTTÉR

n jelent meg. A csatatér veszélytelen, ám annál feszültebb oldalába kapunk betekintést. Főhősünk azt a megbízást kapja a hadseregtől, hogy a csatatéren elhalálozott honfitársainak családjait értesítse a tragikus hírekről. Az alkotásban többször is a fejükhöz vágják a könnyekkel küszködő hozzátartozók, hogy miért nem ők vannak a csatatéren, ahelyett, hogy hivatali munkát végeznek. Ekkor viszont megvilágosodik a néző: sokkal keményebb lelki tűréshatár szükséges ahhoz, hogy a piszkos munkának ezt a részét véghez tudják vinni. Míg néhányan fizikailag védik meg az Egyesült Államokat, ők a nemzet pszichológiájával bajlódnak, és ez bizony kőkemény meló.

24 / FilmMagazin

AZ ISZLÁM VALLÁS MEGÍTÉLÉSE 2001 UTÁN A muzulmán népek a mai napig kénytelenek szabadkozni, hogy bizony nekik és a vallásuknak semmi köze a terroristákhoz, illetve a terrorizmushoz. Amikor az ikertornyok összedőltek és az Al-Qaeda ezért azonnal felelősséget is vállalt, talán örökre sikerült megbélyegeznie a közel-keleti népeket. Az Iszlámot az amerikaiak nem ismerték túlságosan, vagy legalábbis nem foglalkoztak vele, erősen keresztény ország lévén. Majd amikor éjjel-nappal azt hallották a televízióban, hogy ezeket a szörnyű tetteket Isten, avagy Allah nevében tették a terroristák, rögtön arra asszociáltak, hogy ezeknek az embereknek a vallása engedélyezi

az ilyesfajta cselekedeteket. (A korábban említett United 93 című film első jelenetében például a Koránban levő imákat mormolják a terroristák, a támadás előestéjén.) Ezt végiggondolva, hiába van felháborodva a legtöbb muszlim, mert nem a nyugati ember a hibás az előítéletekért, hanem Osama bin Laden és a társai, akik a vallássukkal magyarázták tetteiket. Amikor Londonban és Madridban is bomba robbant, végleg elásta magát az Iszlám vallás Európában, nem beszélve a temérdek arab bevándorlóról akik megnehezítik mindennapjaikat. Véleményem szerint az Iszlám sosem lesz képes lemosni magáról az erőszak jelzőjét. Allah az elmúlt évtizedben, az amerikai szórakoztatóipar egyik fő cél-


pontjává vált. Elég csak Eminem-re gondolni aki Without Me című slágerének videoklipjében bin Laden-nek öltözve ugrándozik egy fiktív híradó műsorán. Nevetség tárgyává tette az Iszlámot a South Park nevű animációs sorozat is. A sorozat készítői ezek után halálos fenyegetéseket kaptak az arab világtól, így többet le sem adhatták ezeket a részeket. A sorozatokban és filmekben megforduló arab származású karakterek is szinte kivétel nélkül szembetalálkoznak az amerikai emberek előítéleteivel, legtöbbször a poén formájában, ám ezeknek a poénoknak véresen komoly gyökereik vannak. TÍZ ÉV, ÉS A VILÁG NEM FELEJT Bár alig látjuk már azokat a bizo-

nyos képsorokat a TV-ben, mégis mindenki életében meghatározó fordulat volt az, ami 2001. szeptember 11-én történt. Mindenkinek - akivel eddig beszéltem - megvan a saját kis története arról, hogy miként értesült a katasztrófáról. Úgy gondolom, hogy egy olyan esemény történt ezen a napon, amit a világ sohasem lesz képes feldolgozni. Hiába vannak sokan akik elítélik az Egyesült Államokat, ők is tudják, hogy a világot ők vezették, vezetik és fogják vezetni. Az, hogy egy ilyen szent és sérthetetlen nagyhatalomról kiderült, hogy még ők is sebezhetőek, az egész világot kétségbe ejtette. Az új torony épül és őszintén remélhetjük, hogy egy évtized múltán végre viszszaáll a világ rendje.

FilmMagazin / 25


HÁTTÉR

JOHNNY ENGLISH ÚJRATÖLTVE Ha az angol humor testet öltene, egészen biztos, hogy a megszólalásig hasonlítana Rowan Atkinsonra. A feledhetetlen (és örökké irritáló) Mr Bean szülőatyja azonban nem csak a mackóját imádó, szerencsétlen karakterrel írta be magát a filmtörténelembe, hanem minden idők legfurcsább kéme, Johnny English neve is hozzá fűződik, aki nyolc évet várt, hogy visszatérjen a mozivászonra a Johnny English újratöltve című komédiában. Írta: Vampka

A

történet szerint Őfelsége Titkosszolgálata legkülönlegesebb hírszerzőjének ezúttal meg kell akadályoznia egy fontos államférfi meggyilkolását, különben káosz uralkodik el az egész világon. Amióta nem találkoztunk az MI7 legfontosabb kémjével, Ázsia egyik eldugott zugában tökéletesítette képességeit. Az ügynökség vezetői azonban megtudják, hogy veszélyben a kínai miniszterelnök élete, ezért elő kell keríteniük a nem hétköznapi kémet. Tehát most, hogy a világnak ismét szüksége van rá, eljött az ideje, hogy Johnny English újratöltse magát. Nem hibázhat: a legújabb high-tech kütyük segítségével le kell lepleznie egy összeesküvést, amely behálózza a KGB-t, a CIA-t, de még magát az MI7-t is. Csupán napokkal a világ vezetőinek konferenciája előtt egyetlen emberen múlik az emberiség jövője. Johnny English a katasztrófát bátran bevállalja, de a kudarc ismeretlen szó számára. Oliver Parker egykori brit komikust kérték fel a film megrendezésére, aki olyan produkciókon dolgozott már, mint A sötétség ideje, St. Trinian’s – Nem apácazárda, Dorian Gray, és a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember. „Rowant azért olyan jó filmezni, mert még a legapróbb gesztusa is – felemelt szemöldöke, szeme forgása – a nagy célt,

26 / FilmMagazin

a szórakoztatást szolgálja – vág bele lelkesen a rendező. – Rowan analitikus szemmel közelít a komédiához, s amit létrehoz, különleges és rendkívül kifinomult. Briliáns módon képes dekonstruálni egy poént, ahogyan felépíteni is. Amikor az ember Rowannel dolgozik, egyetlen dologra kell odafigyelnie: hogy elég teret hagyjon neki tehetsége kibontakoztatására.” Atkinson, a producerek és Parker találkozóján kiderült, hogy valamennyien azt szeretnék, ha az új film túlszárnyalná az előzőt. „A kémfilmek sokat változtak nyolc év alatt, ezért nem rukkolhattunk elő ugyanazzal a nótával – folytatja Parker. – A forgatókönyv igényes sztorit adott elő, ezért tudtam, a film thrillerként is megáll majd a saját lábán. Sőt, ha jól csináljuk, épp a thrillertől lesz ellenállhatatlan a vígjáték.” 1992 és 1997 között Rowan Atkinson brit hitelkártya-reklámokban szerepelt, amelyekben balszerencsés kémet alakított. Akkoriban fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy jó lenne egészestés filmet készíteni, amelynek ez a karakter a főhőse. Mesélt erről a Working Title producereinek, Tim Bevannek és Eric Fellnernek, akikkel már több filmen is dolgozott. A Johnny Englisht 2003-ban mutatták be, és hatalmas sikert aratott, összbevétele meghaladta a 160 millió dollárt. „Nagyjából négy éve csináltuk


Rowan Atkinson házának építését lábatlan gyíkok hiúsították meg. Az élet ugyanolyan tréfás, mint a színész, akivel ezt eljátszotta…

Rowannel a második Bean-filmet – meséli Bevan. – Négy-öt évente szeret mozifilmet forgatni, úgyhogy gondoltuk, most eljött az ideje, hogy English megint vászonra kerüljön. Ráadásul pont nincs a mozikban új Bond- vagy Bourne-film, tehát gondoltuk, amikor 2011 második felében kijövünk a produkcióval, versenytársak nélkül tarolhatunk a piacon. Egyébként is úgy véltük, itt az ideje, hogy a nézők végre szívből nevethessenek is egy kicsit.” Jamish McColl brit komikus, író és színész – aki a Mr. Bean nyaralban már dolgozott együtt Atkinsonnal –, kapta a feladatot, hogy William Davies executive producer sztorijából forgatókönyvet írjon. „A Johnny English óta megjelent Bourne és az új Bond. Újraírták a műfaj szabályait. Azt akartuk, hogy a következő Englishmozi továbblépést jelentsen az elsőhöz képest, azaz modernebb és izgalmasabb legyen. Arra törekedtem, hogy a közönséget minden értelemben magával ragadja ez a mozi: amikor nem a körmüket rágják a cselekmény izgalmai miatt, a hasukat fogják a nevetéstől.” Amikor a szereplőválogatásra került a sor, a hitelesség volt a kulcsszó. „Azt akartam, hogy ha véletlenül Daniel Craig betoppan, és át akarja venni a főszerepet, akár egy szabályos Bond-mozit is össze tudjunk hozni” – magyarázza Parker.

MR. BEANNEK ANNYI Nem alakítja többé Mr. Beant Rowan Atkinson. A legnépszerűbb brit komikus nem arról híres, hogy elkapkodná a dolgokat vagy a levegőbe beszélne, ezért alighanem készpénznek lehet venni kijelentését, amely egyébként egy ausztrál magazinnak adott interjújában hangzott el. Atkinson ugyanis éppen az ötödik kontinensen népszerűsíti legújabb filmjét, a Johnny English című akcióvígjátékot, s ebből az alkalomból mesélt az általa alakított legkedveltebb karakterről is. - Persze az ember soha ne mondja, hogy soha, de most úgy tűnik, egyszer s mindenkorra végeztem Beannel tette még hozzá Atkinson, talán hogy ne keserítse el végleg a rajongókat.

FilmMagazin / 27


HÁTTÉR – Az ember érzi vele kapcsolatban, hogy a lelke mélyén mégiscsak hős. Kate pedig meglátja ezt benne.” Pike rengeteget olvasott a karakter minél hitelesebb megformálása érdekében: pszichológiai témájú könyveket, az FBI kézikönyveit, valamint Desmond Morris antropológus munkáit. „Roppant izgalmas a téma! – mondja a színésznő. – Kate-nek az a dolga, hogy tanulmányozza kollégáit, elemezze a viselkedésüket, aztán jelentést írjon róluk a főnökeinek. Azonnal meglátja Johnnyban az őszinteséget, amit rokonszenvesnek talál.” Azonban nincs kém, nincs titkos ügynök olyan személy nélkül, akitől tanulhatna, akire felnézhetne, úgyhogy bizony, még Johnny is igényel mentort, esetünkben Simon Am -brose ügynököt. Őt Dominic West alakítja, aki már 15 évesen rajongott Atkinsonért. „Borzasztó érdekes volt Rowant munka közben megfigyelni. Mindent olyan módszeresen és tüzetesen csinál” – számol be tapasztalatairól a színész. „Dominic tökéletesen hozza a karaktert, hősies, lenyűgöző és elbűvölő ügynök – mondja kollégájáról Atkinson. – Johnny valósággal imádja az ő hő-

sét, aztán persze kiderül, hogy erre azért nincs meg minden oka.” A szereplőválogatók számára komoly próbatételt jelentett, hogy megfelelő színészt találjanak English társa, Tucker megformálására. Fiatal tehetségre volt szükségük, aki az MI7 új nemzedékének szemléletét képviseli, szemben English ódivatú módszereivel, amelyek leginkább a szoknyavadászat és a szabályok megszegése területére korlátozódnak. Számos jelentkező meghallgatása után találtak rá Daniel Kaluuyára, akit a közönség a Spanok (Skins) című sorozat egyik szereplőj ismerhet. „Rowan azért nagy komikus, mert mindent matematikai pontossággal és logikával tervez el, s azután jön a kivitelezés – mondja közelmúltban díjat nyert Kaluuya. –

Arra törekszik, hogy a film a lehető legjobb legyen, de nem az egója miatt, hanem mert mindent ki akar hozni az anyagból, ami benne rejlik.” Rajtuk kívül még többen fontos szerepet játszanak Johnny második kalandjában, mint például Tim McInnerny, aki a kerekes székes Patch Quartermaint, az MI7 fegyverszakértőjét játssza; Pik-Sen Lim, a Gyilkos Takarító, aki bármilyen használati tárgyat puskává tud alakítani, és számos alkalommal English életére tör; Williams Belle a parkour szakértő Linget alakítja, akit English végigkerget Hongkong háztetőin; Stephen Campbell Moore a brit miniszterelnök bőrébe bújik, Richard Schiff játssza Fisher CIA-ügynököt, Mark Ivanir pedig Karlenkót, az orosz kémet.

Stáblista Rendező: Oliver Parker Főszereplők: Rowan Atkinson, Dominic West, Gilian Anderson Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. szeptember 15.

28 / FilmMagazin



EHAVI PREMIEREK

AUGUSZTUS 4. Zajháborítók

Biutiful Talán egy másik életben

Conan, a barbár

Őrült, dilis, szerelem

A bőr, amelyben élek

A hódkóros

AUGUSZTUS 11. Angéle és Tony

Végső állomás 5

AUGUSZTUS 11. Drive - Gázt!

Columbiana

30 / FilmMagazin

Happy, Happy


Johnny English újratöltve

Pótpasi

AUGUSZTUS 25. Így ért véget a nyaram

Barátság extrákkal

Elhurcolva

Őshüllők 3D: A tenger dinoszauruszai

Srác a biciklivel

AUGUSZTUS 25. Cápák éjszakája 3D

Csak tudnám , hogy csinálja!

Egy fehér, fehér világ

Hétköznapi pár

Ismeretlen föld

Felperzselt föld

FilmMagazin / 31


KRITIKA

ŐRÜLT, DILIS,

SZERELEM “Szelerem, szelerem, tiszta szelerem / A szelermet én nem feledem én” (Dolák-Saly Róbert: Érzelmi dal) Írta: Kovácsné

A

dolog nem indult túl jól. Rendszeres olvasóim talán már tisztában vannak azzal, mennyire vagyok én rajongója a romantikus komédiáknak, főleg mikor nincs ingyenes sajtóvetítés. Ráadásul csak hétvégén értem rá moziba menni, amikor ugyebár a férjemet is kénytelen vagyok magammal hurcolni „családi élet” címszó alatt, ha tetszik neki, ha nem. Szóval megvettük a jegyet, aztán az oldalborda-donor felvetette, hogy majd amikor sötét lesz, ő gyorsan átsurran a másik terembe megnézni a Conan a barbárt, én meg némi tűnődés után felajánlottam, hogy várok 1 -2 percet, míg lemegy a főcím, ne mondhassa a FilmMagazin, hogy nem voltam bent a vetítésen, aztán utána lopódzom. Ezek után megtekintettük a Barátság extrákkal előzetesét (erről a filmről ugyanebben a számban máshol értekezem nem túl behízelgőeket, de az előzetest látva úgy vélem, hogy még egészen finom voltam és nőies…). Végül csakugyan besötétedett, és hamarosan azon vettük észre magunkat, hogy már nincs is annyira kedvünk átvonulni az illegalitásba megnézegetni a Jason Momoa kétes bájait. Calt, a könyvelőt (Steve Carrell) egy szép nyári este azzal lepi meg a felesége (Julianne Moore), hogy el akar válni tőle, mert lefeküdt egy kollégájával (Kevin Bacon). Cal beledől a dugába, és esténként részegen átkozza a parázna kollégát meg

32 / FilmMagazin


Ryan Gosling legjobb barátja egy kutya, akinek már 11 éve a gazdája és bevallása szerint ilyen hosszú kapcsolata még nem volt senkivel.

>> A

FILMET EZER MÁSIKBÓL GYÚRTÁK EGYBE, MÉG CSAK NEM IS KIMONDOTTAN ÜGYESEN, VAN EBBEN SZERESS HA TUDSZ, IGAZÁBÓL SZERELEM, RANDIGURU ÉS MINDEN MÁS. <<

a csalfa asszonyt a kocsmában. (Hmmm…nevezzük inkább “bár”nak. Ne legyenek illúzióink összeköpködött padlóról, vastagfalú és vastagon retkes üvegpoharakról meg a saját vasgolyójába gabalyodó ittas kéményseprőről). Hamarosan felhívja magára a helyi pléhboy, Jacob (Ryan Gosling) figyelmét, aki megígéri, hogy inkább megtanítja csajozni, csak ne tutuljon ott minden este, mert rontja a bótot. A tanfolyam váratlanul sikeres, Cal igazi nőfaló lesz. Persze miközben a teste máshol jár, a szíve a spájzban egy dunsztosba rejtve még mindig az odahagyott asszonyért dobog. A gyerekeire vigyázó 16 éves kiscsaj (Aanaleight Tription) szíve meg őérte. Az meg csak utóbb derül ki, hogy a dögös Hannah (Emma Stone) szíve kiért dobog, és egyáltalán, mi a

vérért szerepel ő a történetben. A filmet ezer másikból gyúrták egybe, még csak nem is kimondottan ügyesen, van ebben Szeress ha tudsz, Igazából szerelem, Randiguru és minden más. (Sajnos nem tudom megmondani, hogy a “váratlan fordulatot” melyik másik ötven mozgóképes alkotásban láttam már, csak egy vidor csehszlovák film ugrik be még gyerekoromból, de annak sem emlékszem a címére… Vénülök.) Ez nem lenne baj, elvégre szinte minden művészeti alkotás ezer másikból van összegyúrva, de itt a végeredmény arányai kissé torzak, az egész film valahogy kiegyensúlyozatlan, mint a kötéltáncos disznó.

Dramaturgiailag problémás az egymás mellett futó szálak kezelése, a történetek meg-megbotlanak, egyikmásik szál félbehagyott vagy érdektelen, egyes szereplők sorsát az alkotók nem rendezik le kielégítően. Ráadásul az egészet átlengi valami undok irigység fíling, amit az Egyszerűen bonyolultból a magyar nézők már ismerhetnek: itt van ez a sok gazdag ge… ejakulátum, a bársonyos gyepükkel, meg a formára nyírt sövényükkel, meg a lakberendezett házukkal, mi a jó istenért nem képesek örülni neki? (“Ah, drágám, jó lesz ropogós croissant reggelire habos kakaóval? Szólok Esperanzának, mindjárt megcsinálja!”

FilmMagazin / 33


KRITIKA

A történet ott siklik ki (illetve ott nem siklik be), hogy semmit nem árul el a házasság megromlásának okairól. Kevéssé valószínű, hogy a nej félrelépéséről a férj punnyadt tornacsukája meg a sárga műanyag inge tehet, emberünk szemlátomást a kezdet kezdetétől slampos, nehezen hihető, hogy egy pár bőrcipő és egy jobb ing elég ahhoz, hogy az asszonyka más szemmel nézzen rá. A nej ráadásul olyannal lép félre, akit szemlátomást rühell. (Nem a félrelépőket és partnereiket akarom piedesztálra emelni, de ezt a motívumot kezdem nagyon nehezményezni az érzelmes amerikai filmekben. Nem lehetne megoldani csak egyszer azt, hogy a gaz csábító nem egy egydimenziós rohadt tahó, aki csak azért tűnik fel a vásznon,

34 / FilmMagazin

hogy legyen kire célba köpni?) Amennyiben a válóok az volt, hogy a felek nem voltak képesek/ hajlandóak egymással szóba elegyedni, hol segítettek ezen a problémán az elegáns baszógép baráti tanácsai sunavadászat témakörben? Egyáltalán, mekkora eséllyel javítja a házastársi légkört, ha a megihletett férj egymás után kilenc nőt megkefél? Hova tegyük a kikapós ex-alkesz tanárnőt, aki kisestélyiben (!) a helyi kocsmában (?) élete párját keresi (?!)? És vajh hová pozicionáljuk belső morális skálánkon a további kilencven kisestélyist, akik még hisznek a mesékben, különös tekintettel a Szex és New Yorkra, aztán szénné kúrva ott hagyják őket az út – illetve a történet - szélén? No és a gyerekek? Ők milyen

nyű szülői praktikák áldozatai? (Legnagyobb megdöbbenésemre azt olvastam egy amerikai kritikában, hogy a házaspár gyermekei “nagyszerűek”, jóllehet a lányka egy tévéfüggő kis rohadék, a kissrác (Jonah Bobo meggyőző alakításában) meg nyilvánvalóan kényszerbeteg). Lapos marad az amúgy kellően domború Hannah története is. Vajon az ő élete hol ment mellé anynyira, hogy a filmben épp csak egy villanásra megmutatott patkányszerű félkegyelműtől várt szerelmet? No és mi rejlik az elegáns baszógép múltjában (akiről persze kiderül, hogy “csak kompenzál”, mikor a film által könnyedén csak „eldobhatós muffnak” aposztrofált nők százainak életét teszi tönkre)? Míg egyes jelenetek szenzációsak, mások abszolút


Színésztársai szerint Steve Carell-lel rendkívül „nehéz” forgatni, hiszen folyamatosan rögtönöz és nevet megakadályozva ezzel a komoly munkát

ŐRÜLT, DILIS SZEREPOSZTÁS Van író, aki egy koponyát tart az asztalán, hogy ihletet szerezzen, mások pincérnek állnak, mielőtt egy étteremről írnának, Dan Fogelman forgatókönyvíró, akinek többek között a Verdák mindkét részét köszönhetjük, más módszert alkalmaz: szerepet oszt. Amikor körülbelül új írása tízedik oldalánál tart, eldönti, kit képzeljen maga elé attól kezdve. Ennek persze semmi köze a későbbi szereposztáshoz, néha nem is színészt, hanem egy rockzenészt vagy szomszédot vagy filmes kollégát jelöl ki magában – de attól, hogy a figura arcot, hangot kap, rögtön könnyebb lesz írnia. – Az Őrült, dilis, szerelem írásakor rögtön az elején eldöntöttem, hogy az események láncolatát elindító házassági botrány főszereplőit Steve Carrelnek és Julianne Moore-nak képzelem majd – nyilatkozta egy szakmai lapban az író. – De ez szimplán az én műhelytitkom volt, semmi egyéb. Csak aztán az ügynökömnek elküldtem a forgatókönyv vázlatát, és abban benne felejtettem a neveket, ő meg véletlenül így küldte tovább a stúdiónak az anyagot. A stúdió lecsapott az ötletre, és mi lett a félreértés vége? A film.

hiteltelenek, az utóbbiak közé tartozik pl. a kimondottan kakasos nyalóka szinten mézesmázos befejezés. Voltak pillanatok, mikor egymás hasát fogtuk a röhögéstől (kedvenc poénom az asszony elzokogott vallomása: “éjjel bent maradtam az irodában… és megnéztem egyedül az Alkonyatot…. Olyan szörnyű volt!”). De volt olyan is, amikor sóhajtozva bámultuk a zöld exit feliratot, amelyen túl valamelyik teremben a Conan hentelte az ellent. Summa summarum, az egész alkotás egy gyors legyintéssel elintézhető középszerű nyári moslék volna, ha nem lenne a szereposztása olyan, amilyen. De olyan. Az a fajta energia, ami Carrel és Gosling közt sistereg, olyan ritka, mint a fehér holló. Egyáltalán, a tenyérbemászó

képű, elsőre blikkre rendkívül ellenszenves Gosling olyan fantasztikusan jól játszik, hogy sikerül neki a lehetetlen: megszeretteti velünk a karaktert. Már-már elhisszük azt, amit egyébként a való életben biztosan nem, hogy a hányadék jó útra tér, édes gyerekeket dobál a levegőbe és még el is kapja őket, bölcs mosollyal terelgeti vissza a helyükre az erkölcs és a jó modor útjáról letérőket, meg hasonlók. Kimagaslóak a női karakterek, nem csak Julianne Moore-ra gondolok, akivel soha nem volt semmi bajom, hanem az összes olyan főbb és mellékesebb szerepeket játszó csészeszájúra, akiknek a fajtájától egyébként a falra mászom (De most komolyan, ezeket tenyésztik valahol? Vagy – ahogy az az éktelenül rosszmájú férjem gyanítja – sorozatban műtik ilyenre? Vagy in dö Júnájtid Sztécc mindenkinek van legalább egy afro-amerikai felmenője? Jegyzem, az iskolai ballagásos jelenetben még a hatéves kislány szája is csészévé volt rúzsozva.)

A sziporkázó színészi teljesítmény miatt aztán megbocsátja az ember a nyolclábra sántító sztorit és az unalmas pillanatokat, sőt, szurkolni kezd, adott pontokon már-már könynyek szöknek a szemébe, hogy micsoda rendes figurák ezek, hát ne szopasd őket, Teremtőnk… Az ember valami egészen emelkedett érzéssel jön ki a moziból, lám, minden jóra fordult, emmán télleg a szelerem hatalma. Ezért járunk moziba. A szerelem messze nem ilyen, de kit érdekel.

80% Stáblista Rendező: John Regua Főszereplők: Steve Carell, Ryan Gosling, Julianne Moore Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. szeptember 1.

FilmMagazin / 35


KRITIKA

A HÓDKÓROS Walter Black egy reménytelenül depresszív személy. Az ő filmje ez. Írta: Sanya08

E

zzel a szöveggel indul a film (vagy valami hasonlóval), és azt látjuk, amint Mel Gibson hanyatt fekve tovaúszik a vízen egy matracon. Szögezzük le előre azt, hogy én nagy Mel Gibson-rajongó vagyok, mindannak ellenére, amit az elmúlt évek során művelt magával. Az azonban teljesen vitathatatlan, hogy generációjának egyik legkarizmatikusabb színésze volt. Hogy lecsúszott egy kicsit, hát ez van kéremszépen. Mindannyiunkkal előfordulhat. Még a legjobbakkal is. Azt is makacs tényként kell kezelnünk, hogy ez a film Gibson nélkül nem jöhetett volna létre, vagy legalábbis nem ilyen formában, nem lett volna ennyire jó, mert ez a fickó adja az egésznek a szívét. Minden bizonynyal kellett hozzá egy lelkiállapot, egy múlt ahhoz, hogy ilyen intenzitással létre tudja hozni ezt a karaktert. A történet maga meglehetősen bizarrnak tűnik első hallásra, és

36 / FilmMagazin

végül is az is, ezt nem rejti véka alá Jodie Foster rendező. Walter Black, ahogyan azt megtanuljuk a dolgozat első pár percében egy depresszív alak. Folyton elalszik, családjával való viszonya megromlott, a cége hanyatlóban van, a fia utálja őt, a felesége pedig nem bírja tovább elviselni ezt a magatartást amihez a dolgokhoz áll. Egyszóval, a férfi egy igazi fuckup, pont Gibson-nak való szerep. De ez csak a bemelegítés. Ezután az történik, hogy Walter részegen talál egy szemetesben valamit…Egy kézre felhúzható bábut. Egy hódot. (innen a film címe, ha nem jöttetek volna rá) Ez a hód aztán beszélni kezd hozzá (pontosabban Walter saját magához) és átveszi az irányítást. A hód Mel Gibson hangján szólal meg, egészen fura akcentussal, és a fickó lelki állapotában javulás következik be. Egy egészen komplex filmmel állunk tehát szemben és ami azt illeti, megle-


Mel Gibson legközelebb rendezőként fog munkálkodni és Makkabeus Júdásról készítene filmet, aki a görög-szír seregek ellen vezetett felkelést

pett hogy mennyire nem egyszerű az egész dolgozat. Jodie Foster rendezése elsősorban elegáns, nem hivalkodó és láthatóan biztos kézzel irányított mindenkit a stábban. Másodszor, a történethez is megfelelő óvatossággal nyúlt hozzá. Melodrámát nem mellőzve (de nem is túlzásba víve) mesélte el ezt az első hallásra képtelennek és bizarrnak tűnő történetet, aminek remek eredményéhez – ahogy azt már mondtam – nagyban hozzájárult Mel Gibson, akiről egyből az jutott eszembe, mintha magát alakítaná. Nyilván nem, de biztosan segített neki a megformálásban. Alakítása egyszerre vicces és megható, igazán formában volt a fickó. Személy szerint egy Oscarral is jutalmaznám, de a kalapomat rá, hogy az Akadémia semmibe fogja venni őt. Nem tudom miért, csak megérzés. Mindenki megállja a helyét a filmben, kezdve Jodie Fosterrel, egészen a fiatal tehetség Jennifer Lawrence-szel bezárólag. A forgatókönyv kellő mennyiségű adagokban szolgálja a humort, keverve ezt néminemű szomorkás hangvétellel, és úgy általában az egész filmet jellemzi egy keserédes íz, ami kifejezetten tetszett. A vége sem a tipikus hollywood-i szabálykönyvek szerint zajlott, azazhogy

nem teljesen úgy. Egy parányi feloldás, vagy legalábbis annak reményét megkapjuk, de azért érezhetjük, nem fenékig tejfel az egész, a Black-család élete kicsit kérdőjeles lesz a jövőre tekintve. Ez volt az én benyomásom. Összesítve tehát, ez egy megható, mosolyra fakasztó és enyhén depresszív film, amit mindenkinek melegen tudok ajánlani. Mondhatni, egy finomra hangolt jellemtanulmány. Na persze, a megrögzött Gibson-utálók úgyis elkerülik messziről, de akik még nem vesztették el a fickóba vetett hitüket, azok nézzék meg. Ugyan itt nem áll boszszút, nem rúg szét seggeket (hacsak nem számoljuk bele a végén a hóddal vívott élet-halál harcát), de eléggé szívhez szóló alakítást nyújt ahhoz, hogy ismét szívünkbe zárjuk a morcos ausztrált.

80% Stáblista Rendező: Jodie Foster Főszereplők: Mel Gibson, Jodie Foster, Anton Yelchin Forgalmazó: Corner Film Hazai premier időpontja: 2011. szeptember 8.

FilmMagazin / 37


KRITIKA

BIUTIFUL Betonkemény melodráma. Írta: Sanya08

N

o persze, mi másra számíthatnánk Alejandro González Iñárritu-tól, aki már jó párszor sokkolt minket többrétegű, nehezen emészthető, hatalmas odafigyelést igénylő mozijaival? Filmjeinek témája általában a halál, szerelem, élet, elmúlás, mindezeket pedig olyan hangnemben tálalja és olyan stílusban, amit aztán a mű megtekintése után napokig lehet elemezni és magunkban feldolgozni. A Biutiful talán az eddigi legmaszszívabb alkotása. Ha szabad ezt mondani. A 21 gramm is egy remek dolgozat volt, de ha ehhez hasonlítjuk, akkor az egy sokkal kisebb film. Méretében és ambíciójában is, pedig az se volt semmi tényleg. Itt azonban Inárritu olyan magasra teszi magának a mércét, hogy attól félünk lefejeli, de aggódnunk nem kell, veszi az akadályt. Legalábbis mondhatni. Mindenesetre kudarcot

38 / FilmMagazin

nem vall, na de csak szép sorjában haladjunk, na. A konklúziót még toljuk magunk előtt. A történet egy férfiról szól, aki megtudja hogy halálos beteg. Ez már önmagában elég húzós téma, sokféleképpen lehet hozzányúlni. A férfinak el kell tartania a családját, a gyárban meg kell felelnie, közben ilyen meg olyan ügyekbe bonyolódik, amik egyáltalán nem könnyítik meg a hátralevő napjait. Mocskosul kemény film ez. Kemény, és ugyanakkor – ahogyan a címe is mutatja – gyönyörű. Gyönyörű, mert olyan érzelmek sorát jeleníti meg a direktor, amiktől a legtöbben ódzkodnak. Gyönyörű, mert nem köntörfalaz. Gyönyörű, mert egyfajta fura költőiség lengi át az egész művet, azon felül Javier Bardem játéka is rátesz egy lapáttal. A színész talán soha nem nyújtott még ennyire intenzív alakítást, ezért már csakis és kizárólag miatta érde-

mes megnézni, és muszáj értékelni az igyekezetét. Azon kívül fájdalmas és kemény, mert nem fordítja el az arcát, a főszereplő betegségének különböző fázisait szinte rossz nézni, a kamera a várost és a környéket a maga reális valójában mutatja meg legtöbbször, ami nem valami szívderítő látvány, továbbá maga a kontextus az, ami nehézkessé teszi a befogadást. Ez jó is meg rossz is. Egyrészt jó, mert ez azt jelenti, hogy kissé több idő kell a film értékeléséhez, fel kell dolgoznunk. Ezt jónak tartom. Viszont a melodráma egy kicsit így is sok, a végére könnyedén belerokkanhat a néző, a direktor túl sok súlyt rak a vállunkra, melyet nehezen bírunk el így elsőre. Ezért a hatás a mű fináléjában kétes. Ha kibírtad, meghatódsz. Ha nem bírtad ki, akkor csak nézed fáradt arccal és felfogod mi történik, de sírásra már nem lesz erőd.

Látjátok, fura hogy ennyire kétes érzelmeket váltott ki belőlem ez a film. Értékelem a direktor igyekezetét és a intencióját, a szép és naturalista képek sorozatát valamint Bardem világraszólóan zseniális alakítását, de úgy érzem ez sok volt így egyszerre. Időt kérek hát a befogadáshoz.

80% Stáblista Rendező: Alejandro González Inárritu Főszereplő: Javier Bardem Forgalmazó: Szuez Film KFT. Hazai premier időpontja: 2011. szeptember 1.



PORTRÉ

JAVIER BARDEM „Azért lettem színész, mert szeretem az embereket. Megtanultam, mi az a szeretet. Mert csak az tud igazán szeretni, aki maga is elég szeretet kapott. Én csak hétköznapi emberekről szeretek filmet csinálni. Nem izgatnak olyan figurák, akiknek hatalmuk van. Nem villanyoznak fel azok a hősök, akik tudnak repülni. A habos romantikus komédiákat pedig nagy ívben kerülöm.” Írta: Spike

J

avier Ángel Encinas Bardem 1969. március 1-én született Spanyolország kilencedik legnépesebb városában, Las Palmas de Gran Canaria-ban. Édesanyja, Pilard Bardem szintén elismert művésznő, édesapja, Carlos Encinas üzletember, aki a születése utáni két évben környezetvédelmi munkákban vett részt, miközben az anyja egyedül nevelte fel a kis Bardemet. Családja ízig-vérig elismert spanyol színészdinasztia; gyökereik a katalán filmművészet szinte legrégebbi napjaikig nyúlnak vissza. Nagypapája, Rafael Bardem Solé 1972. november 6-án hunyt el Madridban, 83 éves korában, míg nagymamája, Matilde Munoz Sempedro szintén Madridban, 1969. április 14-én hajtotta örök álomra a fejét. Bátyja, Carlos, valamint nővére, Monica is színészek. Bardem is római katolikus neveltetésben részesült, akárcsak nagymamája. Életét már korán egy sötét politikai belviszály árnyékolta be, hiszen nagybátyját, a 2002. október 30-án elhunyt forgatókönyv-

40 / FilmMagazin

író és filmrendező Juan Antoni Bardemet letartóztatták a Francisco Paulino Hermenegildo Teódulo Franco y Bahamonde (vagy ahogyan egyszerűen ejtették: Franciso Franco) spanyol diktátor, valamint Államfő életét feldolgozó antifasiszta filmje miatt. Gyermekkorában szinte megbabonázta a színház és a film világa. Mindössze hatéves volt, amikor megtette első komoly lépését: szerepet kapott Fernandó FernandGómez, néhai spanyol színész és rendező El Pícaro (The Scroundrel) c. alkotásában, majd számos televíziós sorozatban is feltűnt. Később rugbyzett a fiatalkorú Spanyol Nemzeti Válogatott színeiben, majd első „szerelme”, a festészet iránt kezdett el érdeklődni, mivel elmondása lévén nem érezte magát túl sikeres művésznek a családján belül, így a színpadot ecsetre váltotta. Négy évig a Madridban működő, Escuela de Artes y Oficios nevezetű felsőoktatási művészeti intézményben tanulmányozta legkedvesebb hobbiját. Mivel pénzre volt szüksége, így kü-



PORTRÉ lönböző munkákat vállalt el, hogy támogatni tudj a festészetet, bár ezen a téren nem tartotta sokra affinitását, hiszen akkor „még mindig festenék. Ez nem volt sem jó, sem rossz. Olyan volt inkább, mintha úgy éreztem volna, nekem nem itt van a helyem”- emlékezett vissza Bardem életének arra a részére, amikor felhagyott imádott szenvedélyével. 1989-ben a spanyol komédia-show, az El Dia Por Delante (The Day Ahead) egyik adásában egy Superman jelmezt viselt, azonban a komikus vázlat és a szereplése miatt feltette magának a kérdést, hogy akar-e egyáltalán színész lenni. Elismerte továbbá, hogyha csak egy napig is, de dolgozott sztriptíz bárban, mialatt küzdött művészi karrierjével. Első komolyabb filmszerepét mindössze 20 évesen kapta, a túlfűtött erotikájú The Ages of Lulu (Lulú) című 1990-ben készült spanyol filmben, amelyben egy homoszexuális férfit alakított. 1992-ben a drámai elemekkel átszőtt komédiában, a Jamón, jamónban (Sonka, sonka)! fehérneműmodellként és leendő torreádorként láthattuk a vásznon későbbi felesége, Penélope Cruz (Penélope Cruz Sánchez) oldalán. Tehetségére felfigyeltek az angolszász világban, és hírneve egyre inkább terjedni kezdett, minek hatására az Oscar-jelölt (Célkeresztben – 1993) színészlegenda, John Gavin Malkovich egy angol nyelvű filmszerepet ajánlott neki, de visszautasította szegényes egzisztenciájára hivatkozva. Végül 1997-ben, a furcsa humorral megáldott spanyol filmrendező, Alejandro „Alex” de la Iglesia Mendoza, Démoni szeretők c. akciómozijában, a mexikói-amerikaispanyol koprodukcióban megkapta első angol nyelvű szerepét, amelyben egy démoni bűnözőt keltett életre. A protagonista tehetsége már ekkor kezdett körvonalazódni, hiszen hazájában több mint két tucat filmben játszott, de az igazi áttörést, és a nemzetközi sikert a rendkívül sok díjjal kitüntetett amerikai művész-direktor, Julian Schnabel (a 2007-es Szkafander és Pillangó-ért Aranyszobrocskára is jelölték), Mielőtt leszáll az éj című 2000-ben rendezett bibliográfiai produkciójában érte el. A megboldogult Reinaldo Arenas-t, kubai költőt, regény-és

42 / FilmMagazin

drámaírót alakította parádésan, akinek azonos című, 1993-ban írt műve alapján a film is készült. Partnere már ekkor nem kisebb személyiség, mint John Christopher "Johnny" Depp II volt, kimagasló játékát pedig az Akadémia egy Oscar-díj jelöléssel honorálta, amely különösen nagy becsű elismerés volt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy spanyol színészt először jelöltek a legpatinánsabb filmművészeti díjra. Üzenetrögzítőjén elismerő dicséreteket kapott az Oscar-díjas (Egy asszony illata – 1992) színészlegendától és példaképétől, Alf redo James "Al" Pacinótól, amely gesztus elmondása szerint az egyik legszebb dolog volt az életében. Ezt követően visszautasította a három Oscar-díjjal kitüntetett ikon, Steven Spielberg (Schindler listája – 1993, Ryan közlegény megmentése – 1998, Különvélemény című sci-fijének egyik főszerepét - végül Colin Farrell-lé lett Witwer szerepe – amely az elhunyt, Hugó-díjas (Az ember a Fellegvárban – 1962) amerikai szerző, a műfaj egyik legelismertebb legendája, Philp. Kindred Dick, 1956-ban publikált azonos nevű rövidnovelláján alapult. Helyette 2002-ben ismét tárgyalásokat folyatott Malkovichcsal, akinek örömmel vállalta el első rendezői debütálást, a Táncos a házban (Nicholas William Richmond Shakespeare amerikai szerző, író 1995-ben írt azonos novellája alapján) c. filmjének főszerepét, amelyben egy nyomozót alakított. Bardemre már 1997-ben felfigyelt, és a projekt azóta foglalkoztatta, de végül öt év múlva készült csak el a mű, többek között anyagi okok is közbeszóltak, de az is fontos szempontnak bizonyult, hogy a spanyol művész ezen idő alatt folyamatosan tanulta az angolt. „Mindig hálás leszek neki, hiszen anno ő biztosította nekem az első lehetőséget, hogy először szerepeljek egy igazi angol filmben.”-nyilatkozta Bardem. 2004-ben a Velencei Filmfesztivál a Legjobb színész kategóriában jelölte a Belső tenger című, Alejandro Fernando Amenábar Cantos spanyol-chilei születésű direktor által rendezett, a 77. Oscar- díjátadó gálán egy–egy Oscar-és Golden Globe díjat nyert (a Legjobb Idegen nyelvű film kategóriában) önéletrajzidrámában nyújtott lehengerlő játéká-


ért, amely a paralízis-féle betegségben szenvedő Ramón Sampedro életén alapult, aki 29 éves korában egy búvárbaleset folytán megbénult. Sokan öngyilkossággal vádolták, de ő haláláig állította, hogy asszisztáltak neki ahhoz, hogy feladja az életét. Végül káliumcianid-mérgezésben halt meg 1998. január 12én. A hiteles és világszerte egyaránt óriási kritikusi bravúrt elérő film felhívta a figyelmet a már életében a küzdés példaképévé váló tragikus módon eltávozott fiatalemberre. Első komolyabb hollywoodi debütálása is még ehhez az évhez köthető, hiszen ha az elutasított Különvéleményben nem is, de a Collateral – A halál záloga című bűnügyi-thrillerben végre partnere lehetett a három Oscardíjra jelölt (Születet július 4.-én – 1989, Jerry Maguire – A nagy hátraarc – 1996, Magnólia – 1998 színész-fenoménnak, Tom Cruise-nak, igaz csak egy kisebb (bűnöző) szerep erejéig. 2006-ban, a két Aranyszobrocskára érdemes rendezőlegenda (Száll a kakukk fészkére – 1975, Amadeus – 1984), Jan Thomás Forman (Milos) által rendezett spanyol-amerikai alkotásban, a Goyai kísérteteiben szerepelt együtt az Oscar-díjas (Fekete hattyú – 2011) Natalie Hershlag (Portman) oldalán, mint a spanyol inkvizícióban élő szerzetes. Bár a történelmi környezetben a film hiteles, a történet maga kitalált. Forman kijelentette: "Nem készült még eddig film, erről a különös (történelmi) időszakról." Az ezt követő évben két könyvből készült filmadaptációban is játszott: a Coen testvérek (Joel David Coen és Ethan Jesse Coen) Nem vénnek való vidék című krimijében, a Pulitzer-díjas (Az út – 2006) Cormack McCarthy, amerikai novellista 2005ben írt azonos című műve alapján. Valamint Michael Cormac "Mike" Newell (BAFTA-díj - Négy esküvő és egy temetés – 1994) angol rendező és producer, Szerelem kolera idején c. regényfeldolgozásában, az irodalmi Nobel-díjas (1982) Gabriel José de la Concordia García Márquez (Latin-Amerikában csak Gabo néven), a 20. század egyik legjelentősebb szerzőjeként aposztrofált kolumbiai regényíró, novellista, forgatókönyvíró valamint újságíró 1985ben írt könyve nyomán. Minkét műben nyújtott alakítása lehengerelte

FilmMagazin / 43


PORTRÉ

az ítészeket, mégis az előbbiért, a Coen fivérek filmjében briliánsan megformált szociopata gyilkos, Anton Chigurh szerepéért emelkedett a legfényesebb csillagok közé, hiszen Oscar-Golden Globe-és BAFTAdíjjal tüntették ki a számos nagyhírű elismerés mellett, ráadásként spanyol színészként elsőként vehette át a legrangosabb filmes kitüntetést. Az Entertainment Weekly amerikai magazin 26. helyre rangsorolta az "50 Most Vile Villains in Movie History" 2008-as listáján, míg az Empire angol filmmagazin a 46. helyre voksolta a 100 Greatest Movie Character Of All Time szavazásán. Még ebben az évben az Independent Feature Project (IFP) – amely intézet elsősorban az amerikai független filmeket honorálja egy Gotham-díjjal jutalmazta eddigi életművét valamint munkásságát. Bardem spanyol színészként elsőként ért el mindent filmes berkekben, és mára a világ egyik legkeresettebb és legelismertebb művészévé vált.

44 / FilmMagazin

Korunk egyik legnagyobb hatású filmrendezője, a két Oscar-díjat nyert (A tábornok – 1970, a Keresztapa 2 – 1974) az amerikai producer, forgatókönyvíró direktorgéniusz, Francis Ford Coppola egyenesen örökösének választotta Bardemet, sőt, a nagy triumvirátushoz, Al Pacino, Jack Nicholson és Robert de Niro személyiségéhez hasonlította, hiszen hasonlóan ambiciózus és éhes, és nem hajlandó a babérjain ülni, „mindig izgatott, hogy valami jót cselekedjen.” Eredetileg szerepelt volna Coppola 2099-es Tetro című drámájában, de a rendező úgy érezte, hogy a karakter megformáláshoz egy hölgy lenne a legmegfelelőbb választás, így a színészt helyett kolléganőjére a szintén spanyol Carmen Maura-ára osztotta a főszerepet. Játszott volna még szintén ebben az évben Rob Marsall Oscardíjas rendező (Chicago – 2002) Kilenc című musical-ében is, fergeteges női sztárok oldalán, amely az azonos nevű, többek között öt Tonydíjat is nyert a Broadway darab fil-

mes feldolgozása, amelynek fundamentumát az öt Oscar-nyertes (negyven éve megdönthetetlen rekord) Frederico Fellini néhai olasz rendezőlegenda 8 és 1/2 c. 1963-as fantasztikus filmje szolgáltatta. A főszerepet végül kimerültség miatt nem ő, hanem angol színészkollégája, a két Oscar-díjas (A bal lábam – 1989, Vérző olaj – 2009) Daniel Michael Blake Day-Lewis kapta meg. Következő szerepét a 2008-as Vicky Cristina Barcelona c. romantikus-vígjátékban kapta, a három Oscar-díjra érdemes (Annie Hall – 1977, Hannah és nővérei – 1986) élő fenomén, Woody Allen (Allen Stewart Königsbergben), amerikai forgatókönyvíró, rendező, színész, komikus, jazz zenész, író és drámaíró alkotásában. A műben ismételten Penelope Cruz partnereként tűnt fel, a szerelmi háromszög harmadik tagját pedig a gyönyörű, fiatal és tehetséges Scarlett Johannson alakította. 2010-ben a Cannes-i Filmfesztivál a Legjobb színésznek járó kategóriában jutalmazta Alejandro


>> BARDEM A 2012-RE DATÁLT ÚJ BOND-PRODUKCIÓRÓL, A BOND 23 RENDEZŐJÉVEL, AZ OSCAR-DÍJAS (AMERIKAI SZÉPSÉG – 1999) SAMUEL ALEXANDER "SAM" MENDES-ZEL TÁRGYALT A FILMBELI GONOSZ SZEREPÉRŐL. A THE HOLLYWOOD REPORTER ONLINE KIADÁSÁBAN MEGERŐSÍTETTE, HOGY EZ ÜGYBEN TALÁLKOZOTT AZ ANGOL RENDEZŐVEL. MINT MONDTA: MÉG NEM ÁLLAPODTAK MEG, DE A BESZÉLGETÉS "NAGYON IZGALMAS" VOLT. <<

González Iñárritu, mexikói filmrendező Biutiful c. drámájában nyújtott alakításáért, amelyben egy igen komplex karaktert játszott. Mivel a Golden Globe és a SAG (Screen Actors Screen Awards – Az Amerikai Filmszínészek Szakszervezetének Díja) sem hozott számára sikert, ezért volt mindenki számára meglepetés, amikor 2011. január 25 -én, a 83. Oscar-gálán váratlanul megkapta harmadik jelölését az Akadémiától, de elveszítette azt Colin Firth-tel szemben (A király beszéde – 2010). 2011-ben a tervek szerint feltűnik majd az amerikai Fox (Fox Broadcasting Company) televíziós csatorna égisze alatt futó musicalvígjáték-dráma televíziós sorozatban, a Glee – Sztárok leszünkben!, valamint Terrence Frederick Malick amerikai filmrendező, producer és forgatókönyvíró legújabb nagyjátékfilmjében, amelyet 2010 őszén kezdtek el forgatni Oklahoma államban, Bartlesville városában. Szigorú keretek között őrzik a film részleteit, de

annyit már tudni lehet, hogy partnerei a vásznon az Oscar-díjas (Godd Will Hunting – 1997) Ben Affleck (Benjamin Géza Affleck-Boldt), Rachel Anne McAdams, Olha Kostiantynivna Kurylenko valamint Rachel Hannah Weisz lesznek. Bardem a 2012-re datált új Bondprodukcióról, a Bond 23 rendezőjével, az Oscar-díjas (Amerikai szépség – 1999) Samuel Alexander "Sam" Mendes-zel tárgyalt a filmbeli gonosz szerepéről. A The Hollywood Reporter online kiadásában megerősítette, hogy ez ügyben találkozott az angol rendezővel. Mint mondta: még nem állapodtak meg, hiszen először el kell olvasnia a forgatókönyvet, de a beszélgetés "nagyon izgalmas" volt. Bardem szereti a világhírű ausztrál rockbandát, az AC/DC-t, és rajong a heavy metálért. Bevallotta továbbá – amelyet különböző interjúk során adott -, hogy nem tud vezetni, így elsősorban a filmjei „kényszerítik” rá, hogy a volán mögé üljön, és saját elmondása szerint inkább tartja ma-

gát „munkásnak”, semmint színésznek. Egy, a Mielőtt leszáll az éj kapcsán adott interjújában így nyilatkozott: „Nem hiszek Istenben… De hiszek az őrangyalokban. Reinaldo Arenas (akit a filmben alakít) választott erre a szerepre. Ez az ő bosszúja – nagy közönség előtt meghallgatásra lelni, ami egykoron nem adatott meg neki.” 2005-ben óriási vitát kavart kijelentésével, amikor támogatását fejezte ki az azonos neműek házasságát illetően Spanyolországban. Merész és polgárpukkasztó véleménye vitákat gerjesztett, amikor azt találta mondani, hogy ha ő homoszexuális lenne, ekképpen cselekedne: „Házasodj össze még holnap, és csak kapja be az Egyház!” 2011. májusában csatlakozott az amerikai emberjogi aktivista, John Prendergast 2007-ben alapított Enough Project-jéhez - amely kommuna a népirtást és az emberiség ellen elkövetett bűncselekményeket igyekszik megszüntetni, és ezen szörnyű tetteknek gátat szabni -, hogy felhívják a világ figyelmét a Kelet-Kongóban kialakult ásványválságra. Bardem elvállt, mielőtt randizni kezdett volna a gyönyörű, egzotikus szépségű spanyol Penélope Cruz-zal, aki 2008-ban Oscar-díjat is nyert a Vicky Cristina Barcelona című romantikus vígjátékban nyújtott alakításáért, amelyben Bardemmel együtt játszott a vásznon. A két híresség nem beszélt kapcsolatukról és bizalmas magánszférájukról a nyilvánosságnak, azonban az amerikai Associated Press nevű hírügynökség értesülései szerint 2010. júliusában a pár végül összeházasodott a Bahamákon. 2010. szeptember 14-én Cruz bejelentette, hogy négy és fél hónapos terhes első gyermekével. A Hollywood Reporter szaklap a spanyol Hola! testvérlapjától szerezte az információt, hogy 2011.január 22-én, három nappal Bardem harmadik Oscar-jelölése előtt (Biutiful) Cruz egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit Leo Encinas Bardemnek kereszteltek.

FilmMagazin / 45


KRITIKA

COWBOYOK ÉS ŰRLÉNYEK Ha egy film címe ennyire megdöbbentő, az átlagosnál nagyobb kíváncsiság fogja övezi, különösen akkor, ha a címet nagy nevekben bővelkedő színészi gárdával társítják. Látszólag ezzel a ténnyel a film készítői is tisztában voltak, ezért nem vették a fáradtságot, hogy színvonalas alkotást hozzanak létre. Írta: Komma Olívia

H

iába ígér Daniel Craig alakítása az első jelenetben kifejezetten kellemes szórakozást, a folytatás nem felel meg az elvárásoknak. A történet Arizonaban játszódik az aranyláz idején. Főhősünk a sivatag közepén arra eszmél, hogy sérült és karjára egy fém karperec rögzült. A legközelebbi településen kap segítséget - a jószívű lelkésztől -, aki már az elején összefoglalja a film lényegét: „Láttam már jókat rosszat tenni és rosszakat jót tenni.” Ebben a filmben a rettegett bandavezér, Jake Lonergan (Daniel Craig) a „főjó”, őt követi a sorban a zsarnoki Dolarhide ezredes (Harrison Ford), majd az indián nagyfőnök. Mindenki mindenkinek ellensége egészen addig, míg fel nem tűnnek a kisváros lakóira lecsapó űrlények. A szeretteiket féltő kemény fejű alfahímek félreteszik előítéletei-

46 / FilmMagazin

ket, hogy erőiket egyesítve legyőzzék az idegeneket. Természetesen a csapatból nem hiányozhat a rejtélyes nő (Olivia Wilde), a szomorú sorsú gyermek, a szerencsétlen doki (Sam Rockwell), és a hűséges kutya. Az egész kíséret Lonergan köré épül, mivel a csuklóján lévő bilincsről kiderül, az az egyetlen fegyver, mellyel hatékonyan lehet irtani az űrlényeket. A párbeszédek rémesek, a színészi teljesítmény - Craig kivételével siralmas. Harrison Ford esetében nehéz megállapítani, hogy a szerepe miatt gyenge vagy ő maga halványult el, Olivia Wilde pedig viaszbábuként mereszti szemeit. Folyamatosan sablonos megoldásokkal találjuk szemben magunkat és bárgyú jeleneteknek lehetünk tanúi. Izgalomnak még a nyoma sem tapasztalható, egyedül attól komikus a mo-

zi, hogy népszerű színészek komoly képpel harcolnak nevetséges helyzetekben. Igazi fantáziátlan fantasy. A végére az ember egyáltalán nem találja ötletesnek még az alapgondolatot sem, inkább csak sajnálni tudja, hogy nem a több élményt ígérő Cowboyok és a vízinövények támadása című filmre váltotta meg a jegyet.

45% Stáblista Rendező: John Favreau Főszereplők: Daniel Craig, Harrison Ford, Olivia Wide Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. augusztus 25.



FILMKLASSZIKUS

STAR WARS Minden legendának van kezdete. Írta: Hannibál

A

hetvenes évek első felében a Csillagok Háborúja eposz, az intergalaktikus háborúskodás, jó és rossz ki tudja hányadszor előrángatott ellentéte, felizzó fénykardok és fülünk mellett süvítő vadászgépek -mind csupán a fiatal álmodozó, bizonyos George Lucas fejében léteztek. A srác már egész fiatalon megmakacsolta magát, és úgy döntött: ő bizony nem lesz hétköznapi amerikai ember, délután elszunyókáló icipici kispolgár, hanem filmrendezőnek áll, és megajándékozza a világot különös vízióival egy távoli galaktikáról. Még a Nixon-éra alatt kezdett kerek sztorit csinálni a fejében összetorlódott ötletekből, aztán jó pár esztendő eltelt, mire elkészült, megfelelő stúdiót talált hozzá és elkezdhette a forgatást. 1977. május 25.-ét az idők végezetéig piros betűs ünnepként tartjuk majd számon a celluloid történetében: ugyanis ekkor villant fel először a mágikus Star Wars felirat a mozikban, és indulhattunk el legeslegelőször -ki gyerkőcként, ki idősebbként- az álmaink útján, és zsugorodhattunk össze ismét kilencévessé. Az Egy Új Remény a világ legjövedelmezőbb filmes vállalkozásnak, a Star Wars-kalandnak a megalapozója. A széles galaktikában játszódó emblematikus jelentőségű sorozat egyes számú darabja jött, látott és győzött; minden idők legsikeresebbjévé vált, és egyben a felső tízezer elit klubjába emelte „Lukács Györgyöt”.

48 / FilmMagazin

No, de hogyan is kezdődött a nagy kaland? Hát úgy, hogy galaktikus polgárháború dúlt. A gonosz birodalmi erők egy meglepetésszerű támadás során túszul ejtik az ellenük irányuló lázadásban ludas Leia hercegnőt (Carrie Fisher), aki a Birodalom rettegett csúcsfegyverének, a Halálcsillagnak az ellopott (és számukra különös fontosságú) tervrajzait úgy menekíti biztonságba, hogy egy egyszerű asztrodroid memóriájába átpasszolva -és egy segélykérő üzenetet is mellékelve- szélnek ereszti a hideg űrbe. A droid és társa, a bőbeszédű C-3PO kalandos úton kerül Luke Skywalker (Mark Hamill) nevelőszüleinek tulajdonába, ahol is a parasztfiú továbbítja a kétségbeesett üzenetet az illetékes helyi remetének, Obi-Wan Kenobinak (Alec Guinness). Az idős Jedi és a fiatal Luke, akiben ott az Erő, a robotokkal útnak indulnak hát, hogy megsegítsék a fiatal hercegnőt, és a lázadás ügyét. Útközben felszednek egy belevaló, öntörvényű csempészfuvarost, Han Solót (Harrison Ford) és hű társát, Chewbaccát (Peter Mayhew), hogy teljes létszámmal induljanak hadba Darth Vader (David Prowse) és Grand Moff Tarkin kormányzó úr (Peter Cushing) ellen. Ha valaki úgy olvasná el az alábbi ízelítőt, hogy életében nem hallott még a sorozatról, nem volt tanúja az egész testben szétáramló zsibbadásnak a moziban, miközben a Star Wars képsorai futottak, akkor való-

színűleg megmosolyogna engem, és csak legyintene. A fenti sorokkal azonban mindenki tisztában van, a film szövegkönyvét pedig őrült és kevésbé őrült fanatikus-hordák kántálják majd' kiugró szívvel világszerte. Az okot, ti. hogy mi váltotta ki ezt a globális méretűvé duzzadt tömeghisztériát, George Lucas rendező úr stílusában kell keresnünk. Tekintélyeset hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy ez az egész csak úgy kipattant a szakállas mesemondó bácsi fejéből, természetesen több filmes alkotás inspirálta és hatott a gondolkodásmódjára. Nagy kedvence volt például Akira Kurosawa 1958-as Rejtett erődje, melyben az ragadta meg, hogy a történetet két, a tápláléklánc legalján lévő rabszolga meséli el -ennek mintájára a Star Wars monumentális ívű, évtizedeket felölelő eseménysorozatát is a két droid perspektívájából látjuk. Beszélhetnénk még a Britannia ostromáról, ami a yavin-i csata képi világához és operatőri megoldásaihoz szolgáltatott némi alapot, ám alaposan beleásni magunkat a különböző forrásokba nem érdemes. Mindez az innen-onnan átvett motívumok, rendezői fogások ellenére is színtisztán szakállas mesélő bácsikánk mesterműve, akinek ha csupán ezt az egy részt álmodja meg, már akkor ott a helye a legmeghatározóbb rendezők Olümposzán. Ez a zárkózott, távolságtartó déli úriember ugyanis olyat vitt végbe, amit nem sokan tudnának utána csinálni: álomba ringatott,



FILMKLASSZIKUS

furfangos varázslóként megnyitott egy kaput az időben, és mi, akik annak idején már felnőttként láttuk a csodát, a százhúsz percnyi mennyország idejére kölykökké fejlődtünk vissza. A gyerekek mohóságával ittuk, szívtuk magunkba a képsorokat, a kellemesen egyszerű, gyermeki és könnyedén befogadható montázsokat, a letaglózó látványvilágot, az egyedi és jellegzetes Star Wars-zenét, a puritánnak ható, mégis érdeklődésünkre méltó hősi kalandokat. Bizony, a film kulcsszava az egyszerűség: a cselekmény -amit ha lecsupaszítunk, nem több kéthárom oldalnál- világosan érthető és fekete-fehér. Bizony, Jók és Roszszak örökös csatározásáról szól a Star Wars, és talán többről is. Az ókori mitológiai elemektől kezdve a különböző vallási meggyőződésekig, tézisekig minden megtalálható benne, persze rejtett formában, kissé átalakítva, új idomokba öntve. Ez önmagában is paradoxon és zsenialitás: Lucas ui. úgy álmodott meg egy hangsúlyozottan "réges-régi" és "messzi-messzi" galaxist, hogy földi dolgokat szőtt bele, kicsit kifacsarva, kicsit más színben feltűntetve. Ettől egyszersmind életszerű és a hihetetlenségig fokozott science fiction filmektől élesen elkülöníthető, furcsa emberi-távoli tündérmese a Star

50 / FilmMagazin

Wars; egy olyan kihagyhatatlan élmény, amely nélkül szegényebb lenne valóságunk. Egy teljes univerzumot kapsz, ami "idegen, de mégis valahogy olyan ismerős". Lucas láttat veled egy galaktikát, ahol minden pontosan úgy megy mint nálunk: a csillagrendszereket megadóztatják, van Szenátus, van diktatúra, vannak hűvös birodalmiak, gátlástalan talpnyalók, vezéregyéniségek, vannak sivatagos peremvidékek, vannak parasztok, remeték, ócskavaskereskedők, csalók, tolvajok és stricik. Minden szakasztott olyan, mint a mi társadalmunkban - csak ugyanezt épp úgy élheted át, ahogy még sehogyan sem láthattad. Épp ezért tökéletes a Star Wars légköre: a fantasztikumból és a valóságból van összegyúrva. A szereplők egyike sem egy összetett figura, de mindannyiukkal azonosulni lehet, ettől rettenetesen életszagú és könnyed az egész. Hiszen ki ne szerette volna Luke Skywalker módjára lézerstukkerrel vagy akár fénykarddal aprítani a rosszban sántikáló ellenfeleket? Ki ne akart volna Darth Vader mintájára unszimpatikus fickókat fojtogatni, csodálatos könynyedséggel vadászgépbe pattanni és csatlakozni a csatához, egyszóval részévé válni egy galaktikus csodának. Mindenki eljátszotta már,

hogy ő Han Solo, a nagyszájú és mindenkire fittyet hányó, saját úton járó csempész, vagy esetleg a diplomatikus elveket valló, velejéig jó Leia hercegnő. Álomszerepek ezek, melyeket mindnyájan magunkévá tettünk már lelki szemeink előtt. Irigyeljük őket, mert benne vannak ebben a tünékeny és sajnos egyszer véget érő, óriásira növesztett macska-egér harcban. Ikonok ők, legvadabb és legmélyebben őrzött vágyaink megtestesítői. Óhatatlanul is felébresztik bennünk a vadászszenvedélyt, legszívesebben mi is fénykarddal és lézerstukkerrel mászkálnánk, laza coolsággal és csipetnyi bátorsággal felvérteződve odapörkölnénk a birodalmi flottának, majd diadalittasan szántanánk végig a csillagokkal pettyezett galaktikát és ujjongva ölelnénk keblünkre bajtársainkat. A Star Wars teret enged sólyomszárnyú vágyainknak, kikapcsol bennünket, a moziban vagy a televízió képernyője előtt ülve garantáltan elfeledkezünk egy kicsit a mindennapi rohanásról, és a remek díszletek, a könnyfakasztóan gyönyörű zene (örök hálánk John Williams bátyánknak), a heroikus összecsapás, a magával ragadó atmoszféra igézetében feloldódunk. A film látványa pedig utcahosszal veri a nagy elődöket. Hol vannak A cápa


trükkjei a Star Warshoz képest? Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy már a folytatás (A Birodalom visszavág, 1980) is überelte az Egy Új Reményt a felmutatott trükkök terén, mégis ez az első SW-film jelentette a mérföldkövet a látvány terén Hollywoodban. Mindenki emlékezetébe belopta magát az első snitt a birodalmi csillagrombolóról, amint komótosan végigmasíroz a mennyboltozaton, és ráérősen cammogva bár, de beéri és megkóstoltatja egy kis ólommal a hozzá képest parányi méretű Tantive IV.-et. Már ebben a szcénában össze van foglalva a Star Wars képi világának lényege, s ami ezután jön, az szintén elkápráztat. Lucasnak csekélyke költségvetést sikerült összekalapoznia, az általa alapított ILM a kor viszonyaihoz képest mégis minőségi munkát tudott fölmutatni, olyan alternatívát, amelynek akkoriban nem akadt versenytársa, és tulajdonképpen ma sem lehet túlszárnyalni. Erről szól a Star Wars: legek minden téren. Illetve majdnem minden téren. A színészi alakítások ui. hagynak némi kívánnivalót maguk után, gondolok itt elsősorban Mark Hamillre (Luke Skywalker), aki valami iszonyúan unottan formálja meg a pozitív főhőst, Luke Skywalkert. Hamill ma inkább szinkronszínészként és epi-

>> NAP,

MINT NAP FELCSENDÜL JOHN W ILLIAMS REMEKBESZABOTT ZENÉJE ÉS A MÉDIÁBAN IS ÁLLANDÓAN FELBUKKAN KEDVENC HEXALÓGIÁNK, DARTH VADER HÖRGÉSE SEM HALKUL EL SOHA. << zodistaként keresi kenyerét, nem úgy mint a szintén tehetség híján lévő Carrie Fisher, aki azóta elismert forgatókönyvíró. Az akkoriban épp tiniéveiket maguk mögött tudó Hamill és Fisher természetesen óriási sztárokká váltak, de csupán hullócsillagok lettek, és nem kaptak állandó helyen a hollywoodi nagyok között. Nem úgy Harrison Ford, aki az Egy Új Reménynek köszönheti, hogy ma a legtehetősebbek és a legnépszerűbbek között van. Az itt megteremtett lázadó-típusú, öntörvényű gazfickó figuráját fordosan cinikus vigyorral és utánozhatatlan dumával "adta el." A Star Wars-béli sikerének is köszönheti tán, hogy Spielberg később felfigyelt rá, és az Indiana Jones trilógiájának címszereplőjévé tette. Ő az, aki a későbbi részekben is elárulja: nem kis színészi képességek bújnak meg benne. Rajta kívül Alec Guinness, a brit színjátszás mestere az, aki magáévá teszi szerepét: Obi-Wan Kenobi megformálásáért Oscar-díjra is jelölték. A figura tragikus halálát -ami

egyébként az ő ötletéből fakad- tömegek gyászolták meg, és bizony az öreg Guinnesst is, aki 2000 nyarán maga is örök álomra hajtotta fejét. Így indult hódító útjára egy mítosz, ami több generáció gondolkodásmódját befolyásolta, divatot teremtett, marketingcuccoknak szolgált alapul, Lukács úrból meg, aki egy egész birodalmat épített a legendájára, idős és szeszélyes milliomost csinált. Így kezdődött egy tán soha véget nem érő nagy amerikai sikertörténet, ami most már biztos, hogy örökké életünk része lesz. Hiszen nap mint nap felcsendül valahol John Williams remekbeszabott zenéje, az írott és elektronikus médiában is rendszeresen felbukkan kedvenc hexalógiánk, Darth Vader hörgése sem halkul el soha. Mert a legnagyobb műveket tényleg sosem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ez George-nak talán azért is jobb így, mert pénztárcájának vastagodásának -ahogy a Star Warsnak- sosem lesz vége.

FilmMagazin / 51


KÖV. HÓNAP

VASÖKÖL Charlie Kenton (Hugh Jackman) egy kifacsart harcos, egykori bokszoló, akinek karrierjét a ringben megjelenő 2,5 méter magas acélrobotok megjelenése töri derékba. Most nem több mint egy piti kis üzletelő, aki épphogy elég pénzt keres a hulladékfém-bizniszből, hogy eljusson egyik meccshelyszínről a másikra. Amikor Charlie számára már nincs remény, úszik a tartozásokban, hirtelen a fiát is a nyakába varrják egy nyárra. Így kelletlenül összeáll Max-szel (Dakota Goyo) hogy együtt építsenek meg és közösen edzenek egy igazi bajnok-robotot. Vasököl ringbe lépésével Charlie és Max kapnak még egy esélyt a visszatérésre és az egymásra találásra.

FERTŐZÉS Egy gyilkos vírus hihetetlen sebességgel terjed. A járvány világszerte növekszik, mutálódik, és egyre fokozódó pánikot kelt. Néhányan azonban nem adják fel a harcot: megpróbálnak az ellenszer nyomára bukkanni, hogy akár saját életük kockáztatásával mentsék azt, aki még menthető.

52 / FilmMagazin

HÁROM TESTŐR Miután a francia király három legkiválóbb testőre, Athos, Porthos és Aramis felfedezik, hogy összeesküvés készül az uralkodó hatalmának megdöntésére, megismerkednek a becsvágyó ifjú hőssel, D'Artagnan-

nal, és szárnyuk alá veszik. Négyen együtt aztán minden veszéllyel dacolva igyekeznek meghiúsítani az alantas cselszövést, amely nemcsak a koronát, hanem egész Európa jövőjét fenyegeti. A három testőr sokadik feldolgozása következik…




Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.