márciusi FilmMagazin

Page 1

MAGYARORSZÁGON JÁRT A KILENCEDIK LÉGIÓ: A SAS

FilmMagazin 2011. március

EXKLUZÍV

DANNY BOYLE EGY RAJTUNK KÍVÜLÁLLÓ HATALOM SORSÜGYNÖKSÉG A FÖLD INVÁZIÓJA CSATA: LOS ANGELES

ÁLOMHÁBORÚ BEMUTATKOZIK AZ ÉV EGYIK LEGJOBBAN VÁRT FILMJE!


KEDVES OLVASÓK! Még ki sem hevertük a februári filmdömpinget, máris érkezik az év egyik legjobban várt filmje, márciusban mutatják be ugyanis Zack Snyder legújabb látványorgiáját Sucker Punch (vagy magyarosan: Álomháború) címmel. Ehavi lapszámunkban kiemelten foglalkozunk a témával, megpróbáltuk a premier előtt az összes létező információt leírni róla Nektek, hogy Ti is átérezzétek azt a felfokozott várakozást, ami a szerkesztőséget már hetek óta lázban tartja. Mi a feladatunkat teljesítettük, most már csak reménykedni tudunk, hogy Zack Snyder a 300-hoz hasonló élvezetes popcorn mozit alkotott, nem pedig a legutóbbi baglyos filmjéhez mérhető ökörséget hozott össze.

A Hellboy 2 etyeki forgatása után a hoollywood-i rendezők is kezdik felfedezni a hazánkban rejlő potenciált és egyre többen választják filmjükhöz a magyar tájakat. Nemrégiben még Angelina Jolie és Brad Pitt nevétől volt hangos a hazai bulvársajtó, manapság Keanu Reeves-ről cikkeznek a legtöbbet, de járt nálunk Sir Anthony Hopkins és Kevin Macdonald is. Utóbbi kettő Magyarországon forgatott filmje (A rítus és A sas) épp márciusban érkezik a mozikba, szóval kiemelten foglalkozunk mindkettővel. Ezen felül még lesz Sorsügynökség háttércikk, 127 óra és Rango kritika, a Filmklasszikus rovatban pedig személyes kedvencem, az Egy asszony illata kapott helyet. Jó szórakozást!

CÍMLAPSZTORI: A Sucker Punch már csak azért is izgalmas vállalkozás, mert nem egy amazonnal dolgozik, hanem mindjárt öttel. A filmkészítői körökben manapság oly igen népszerű, barnában és aranysárgában kitűnően ábrázolható ötvenes években egy élénk képzeletű hajadont, Babydollt (Emily Browning, aki majdnem eljátszotta a Twighlight főszerepét, de ennél nagyon sokkal több nem tudható róla) mostohaapja tébolydába zárat. Mivel onnan csak lobotómia után van esély a kijutásra, a lány egy (filmkészítői körökben manapság még az ötvenes éveknél is népszerűbb) elképzelt világban keres menedéket. Hamarosan elmosódik a határ álom és valóság közt. Az mondjuk érdekes vonatkozása a történetnek, hogy az álomvilág központi eleme egy kupleráj, ahol a klienseket erotikus színpadi táncokkal kell szórakoztatni, de hát ízlések és pofonok… >> 20.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia Hannibál, Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Jánvári Gergő Márk (Paulkemp), Verebélyi Tamás (Spike), Kónya Sándor (Sanya08) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám megjelenés: 2010. április 12.

2 / FilmMagazin



HÁTTÉR JOHN CHU RENDEZHETI AZ ÚJ G.I.JOE FILMET Megvan az év első(?) WTF-je. A Paramount Stúdió ugyanis eldöntötte, hogy a 2009-es G.I. Joe: A Kobra árnyéka című filmjéhez egy folytatást készít. (Ez mondjuk nem meglepő, ha azt nézzük hogyan lett vége a filmnek.) Az biztos, hogy Stephen Sommers nem tér vissza rendezői székbe, ezért a stúdió több jelöltet is megnevezett, hogy ki dirigálhatja le a filmet. Szóba került többek között Jaume Collet-Serra (Viasztestek), F. Gary Gray (Az olasz meló 2003.) és John Chu neve is. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy a stúdió mindenkit megdöbbentett, ugyanis Chu ülhet a rendezői székbe, akinek eddig olyan filmeket köszönhetünk, mint a Step Up 2-3 és legutóbb a Justin Bieber film. Én nem szoktam előre temetni filmeket, de ezúttal azt mondom, hogy a stúdió a lehető legrosszabb döntést hozta. Persze aztán majd lehet pozitívan csalódunk… A szereplőgárdáról egyelőre annyi biztos, hogy Sienna Miller nem tér vissza a folytatásban, így vagy nem lesz benne a Bárónő karaktere a filmben, vagy más fogja játszani.

4 / FilmMagazin

MEGVAN A SUPERMAN - FILM CÍME No, rendező és főszereplő már eddig is volt a projekthez. Épp az előbb írtam, hogy a hírek szerint Kevin Costner is szerepet kaphat a moziban, így most már ideje volt, hogy hivatalos címet is kapjon a film. Nos, ez megtörtént a projekt innentől kezdve Superman: The Man of Steel címmel fog futni. A sztoriról viszont még viszonylag keveset tudni, annyi biztosnak látszik, hogy ezúttal is Zod tábornok lesz az egyik főgonosz, de vélhetően Lex Luthor is fontos szerepet fog kapni. SHANE BLACK RENDEZI A VASEMBER 3 - AT Mivel Jon Favreau bejelentette, hogy nem szeretne beleülni a Vasember 3 rendezői székébe, így a gyártó stúdiónak ennél a produkciónál is új direktor után kellett néznie (Arról nem szólnak a hírek, hogy Favreau színészként rész vesz-e produkcióban, pedig az első két részben ő alakította Tony Stark testőrét). A rendezői feladatokat végül is Shane Black láthatja el, aki inkább forgatókönyvíróként ismert Hollywoodban. Olyan filmek szkriptjei

fűződnek a nevéhez, mint az Utolsó cserkész, vagy a Halálos Fegyver. Rendezőként eddig egyetlen filmet jegyez, a 2005-ös Durr, durr és csók-ot, ami szerintem nagyon jó volt. Érdekesség, hogy abban a filmben is Robert Downey Jr. volt a főszereplő, és állítólag nagyon jól öszszebarátkozott Black-kel a forgatás alatt. A Vasember 3 premierje azonban még nagyon messze van, hiszen a karakter előbb az “Avengers” moziban fog feltűnni 2012-ben. (Szintén Robert Downey Jr. alakításában.) Így a Vasember 3-nak vélhetően csak az “Avengers” bemutatása után fognak nekiállni. ARANYMÁLNA 2011 Idén is az Oscar - díj előtt egy nappal került megrendezésre az Aranymálna díjkiosztó gála, mely az év legrosszabb filmjeit díjazza. Nem meglepő módon M. Night Shyamalan utolsó léghajlítói kapták a legtöbb „elismerést”, hiszen minden lényeges kategóriában „győzedelmeskedni” tudtak. Mi egyedül a Drágán add a rétedet totális mellőzését nem értjük, véleményünk szerint ugyanis több kategóriában megszorongathatta volna a léghajlítókat…


OSCAR 2011 Idén sem maradhatott el az a nap, amikor mindenki sztárokról és filmekről beszélt, elsősorban a tengerentúlon. Mielőtt azonban mi is bejutnánk képzeletben a Kodak Színházba, sétáljunk először végig az elmaradhatatlan kelléken, a vörös szőnyegen. A ragyogó napsütésben kissé hűvös idő fogad minket. Kabát viselése szigorúan tilos! Foglaljuk el helyünket, mert azonnal kezdődik az este. Természetesen a 2011-es Oscar-díj átadóról beszélek. Magyar idő szerint február 28-án, hajnalban 2:30kor kezdetét vette a show. Az est házigazdái a két fiatal titán, James Franco és Anne Hathaway volt. Egyik érdekessége az estének, hogy maga James Franco is jelölt volt a legjobb színész kategóriában. A másik, hogy a régi hagyományokhoz idén sem ragaszkodtak annyira a készítők. A színpadi megjelenítés jól volt kivitelezve, a modern kornak megfelelően. Régebben nagy színházi díszletettel dolgoztak, ám mára

az egészet majdnem teljeses átvette a virtuális megjelenítés. Ezt már az elején megtapasztaltuk, amikor a házigazdákat digitális trükkök segítségével beleillesztették a legjobb film kategória össze szereplőjébe. A humoros kis montázs után megjelent Tom Hanks, aki mindjárt két kategóriában is nyertest hirdetett. Ami ezután következett, azt sokakat meglepett, mivel Kirk Douglas 94 évesen is megjelent a publikum előtt és átadta Melissa Leonak a legjobb női mellékszereplőnek járó szobrocskát. Melissa örömében kiejtett egy b betűs szót is, ami az élő adás miatt cenzúrázatlan maradt. Mila Kunis és Justin Timberlake konferálta fel a legjobb animációs film kategóriát, amit a Toy Story 3 vihetett el. Lee Unkrich beszédében főként a betegszabadságát töltő Steve Jobsnak köszönte meg, aki nemcsak az Apple-t alapította, hanem a Pixar-t is. Egy kicsivel később láthattuk James Franco-t női ruhában is, valamint az amerikai ABC televízió

hivatalosan bejelentette, hogy 2020ig meghosszabbították Oscar közvetítéssel kapcsolatos tévés jogokat. A legizgalmasabb kategóriák a végére maradtak, ami nálunk már azt jelentette, bőven elmúlt hajnali 5:00. Natalie Portman állapotosan vehette át élete első Oscar-díját a Fekete hattyú-ban nyújtottakért. Ne feledkezzünk meg Christian Bale-ről se, aki A harcos című filmben alakított maradandót. Ő lett a legjobb férfi mellékszereplő. A Legjobb rendező Tom Hooper lett A király beszédéért, és innentől már egyszerű volt kitalálni, hogy Colin Firth lett a legjobb színész, és A Király beszéde lett 2011-ben a legjobb film kategória győztese. Sokan A közösségi háló-t gondolták befutónak, de egy állítás továbbra is igaznak látszik, hogy amelyik filmet a Színészkamara díjkiosztóján megválasztanak a legjobbnak, az-az Oscar gálán is általában nyerni szokott.

FilmMagazin / 5


HÁTTÉR A FÖLD INVÁZIÓJA - CSATA: LOS ANGELES A földöntúli élet keresése, ismeretlen eredetű erők kutatása évtizedek óta izgatja az emberek fantáziáját. A Föld inváziója - Csata: Los Angeles című sci-fi filmben ádáz földönkívülek támadták meg bolygónkat, a film pedig arra fókuszál, hogyan védik meg magukat Los Angeles lakói. A rendező Jonathan Liebesman , és a főszereplők Aaron Eckhart , Michelle Rodriguez , Michael Peña, Nzinga Blake , Ne-Yo, és Bridget Moynahan a modern Los Angelesben egy második világháborús kamu támadás által inspirált események újraérzésében. Éveken keresztül egyre gyakoribb UFO jelenségek tűntek fel világszerte- Buenos Aires, Szöul, Franciaország, Németország, Kína…, de 2011-ben azonban a megmagyarázhatatlan jelenségek váratlanul szörnyű valósággá válnak – a Földet ismeretlen erők támadják meg. Ahogy az egész világ szép lassan összeomlott, Los Angeles lett az emberek utolsó mentsávra, egy háborúban, amire senki sem számított. Egy tapasztalt vén róka Michael Nantz (Aaron Eckhart) főtörzsőrmester és újonc csapata lesz a kiválaszott, akik felveszik a harcot egy olyan ellenséggel, mely más minden eddigi ismert formánál. A katonák szembe néznek az ellenséggel, kitartanak – bár már maguk sem értik, miért, hiszen a földönkívüliek válogatás nélkül gyilkolnak meg mindekit. Jonathan Liebesman célja, hogy a film reális ábrázolja egy idegen inváziót egy totális, brutálsi háborús film stílusában, ihletül véve a Black Hawk Down és a United 93 és dokumentumfilmszerű stílusát. A film néhány jelenetét a kaliforniai Marine Corps Base Camp Pendletonban vették fel, de más katonai egységek is segítséget adtak a minél hitelesebb képhez. Maga Aaron Eckhart is kivette a részét, hiszen a felkészülés közepette még a karját is eltörte nagy igyekezetében. Vajon elegendő ez, az Angyalok Városának védelméhez? A bemutató március 11. a tengerentúlon, nálunk pedig március 17-től látható a mozikban.

6 / FilmMagazin


INVÁZIÓS FILMEK AMIKET LÁTNI ÉRDEMES Írta: Sanya08

Az emberiséget érdekli a földön kívüli élet mióta világ a világ, azt hiszem ezt így ki lehet bátran jelenteni. A világűr sötét mélye, hívogató titokzatossága képes elkápráztatni az embert, és ihletet adni a művészembernek. Legyen szó festőről, íróról, vagy – természetesen – filmkészítőről. A filmesek már az ötvenes években felfedezték maguknak a science-fiction világát, a földönkívüli létforma vizsgálását, izgalmasnak tartották hogy eljátszanak a gondolatával annak, mi van vajon odakünn? Van-e valami? A válasz nyilvánvalóan az volt hogy: NANÁ, hát miért ne lenne? Unalmas volna ha egyedül volnánk. Először inkább mi magunk mentünk ki az űrbe és láttunk világot, megismertünk különböző létformákat. A műfaj egyik klaszszikusa a Forbidden Planet, mely szegény megboldogult Leslie Niel-

>> A

FILMESEK MÁR AZ ÖTVENES ÉVEKBEN FELFEDEZTÉK MAGUKNAK A SCIENCE-FICTION VILÁGÁT, A FÖLDÖNKÍVÜLI LÉTFORMA VIZSGÁLÁSÁT, IZGALMASNAK TARTOTTÁK HOGY ELJÁTSZANAK A GONDOLATÁVAL ANNAK, MI VAN VAJON ODAKÜNN? VAN-E VALAMI? A VÁLASZ NYILVÁNVALÓAN AZ VOLT HOGY: NANÁ, HÁT MIÉRT NE LENNE? << sen egyik első filmszerepe volt, egy csapat űrhajósról szól akik a távoli jövőben rábukkannak egy idegen bolygóra, melyen fura dolgok történnek. De ez nem invázió. Ekkor még senki nem jött a Földre, senki nem háborgatta nyugodalmas világunkat. Az én generációm, ha azt mondják földönkívüli invázió akkor egyből Roland Emmerich kilencvenhatban készült (azt hiszem mára már egy-

fajta klasszikussá vált) filmje, a Függetlenség napjára gondol. Amikor Will Smith és Jeff Goldblum az egész amerikai hadsereggel karöltve vették fel a kesztyűt a ronda idegenek ellen, a számítógépes effektusok pedig egetrengetően nagyszerűek voltak, még ha nem is forradalmiak, de tény: azelőtt ritkán láthattunk ilyen mértékű rombolást, arról nem is beszélve hogy maga a Fehér

FilmMagazin / 7


HÁTTÉR

Ház is porrá lett a szemünk láttára, ez pedig a filmtörténet egyik leghíresebb képsora. Vitathatatlan. A filmet áthatotta az amerikai patriotizmus szele, ez azonban mai szemmel nézve inkább már nosztalgikusnak hat, el lehet nézni, ahogy azt is hogy az amerikai elnök igazi hős, maga száll szembe az idegen űrhajókkal, nem fél fegyvert fogni ha arra kerül a sor. A film óriási pénzösszeget hozott a konyhára, a folytatás pedig azóta is a levegőben lóg. Will Smith sztárrá vált (mondjuk már a Bad Boys után is az volt, de ezek után már végképp), Emmerich meg gyakorlatilag azóta se csinált ennél jobb filmet. A kilencvenes években készült szintén a Támad a Mars!, mely Tim Burton pályafutásának egyik legröhejesebb és legállatabb filmje. A Támad a Mars története szerint az idegenek ellátogatnak kicsiny Földünkre, de szándékuk nem békés csöppet sem. Hamar kitör a háború és elhullanak jópáran. Burton nem fogta vissza magát fekete humort illetően, a kreatív ötletek tárháza megnyílt, az eredmény egy roppant őrült, kattant, morbid akció-vígjáték

8 / FilmMagazin

lett mely egyben paródia, valamint kvázi hódolat a trash-nek, fejhajtás a B-filmek előtt. Az idegenek ennél gonoszabbak még nem voltak, kinézetük félelmetes és igen fenyegető hanglejtéssel képesek beszélni („Akak-ak-ak”). Az elnök szerepében Jack Nicholsont láthattuk, Pierce Brosnan is felbukkant mint tudós, Danny De Vito, Glenn Close, Michael J. Fox és persze Tom Jones is tiszteletét tette ebben az alulértékelt kis remekműben. Na persze nem csak agyatlan, komolytalan produkciók készültek ebben a témában. Voltak rendezők akik igenis komolyan vették a feladatukat és igyekeztek nem csupán popcorn-filmet produkálni hanem valami értékesebbet letenni az asztalra. Steven Spielberg Világok harcát ugyan korántsem tartom egy tökéletes filmnek de ha a műfajt nézzük, mondhatjuk azt hogy kiemelkedő darab. Perspektívát váltottunk, végre nem a hadsereg szemszögéből láthattuk a rombolást hanem egy család szemén keresztül, így maga az eredmény kvázi családi dráma lett nyakonöntve egy

remek Tom Cruise-alakítással aki egy felnőni képtelen, felelősséggel nehezen birkózó apát alakít. A Világok harca egyben remake-je volt az ’53-as sci-finek, ami H.G. Wells híres-klasszikus regényének adaptációja. A regény leginkább arról volt híres hogy Orson Welles annak idején jókora ijedelmet okozott rádióadásával. A felbolydult hallgatóság tényleg azt hitte, hogy idegenek jöttek a földre. Spielberg a maga professzionális eszköztárával vitte vászonra Wells művét és bár nem tudta meghazudtolni magát a film végi enyhe giccsel, mégis emlékezeteset alkotott. Emlékszünk mikor még M. Night Shyamalan jó rendező volt? Nos, menjünk vissza kilenc évet és vessünk egy pillantást harmadik filmjére, a Jelekre. Kicsit nehéz visszaemlékezni, igaz? Szinte már el is felejtettük hogy az is ufós film volt, ahogy az is jobbára kiugrott a fejünkből hogy Mel Gibson szerepelt benne aki mostanában inkább arról híres hogy csúnyákat mond a telefonba. A Jelek rendesen megosztotta a közönségét, megosztja még a


mai napig is, de Shyamalannak még azon filmjei közé tartozik amit komolyan lehet venni. Nem muszáj mindenkinek szeretnie, de azt nem lehet vitatni hogy a Jelek egészen egyedi, minimalista eszköztárral rendelkező kamaradráma amiben – ahogy Spielbergnél – egy család szempontjából figyelhetjük az eseményeket. Csakhogy itt még maga a rombolás is elmarad. Csak a jó öreg suspense, az maradt meg. Egyfajta inváziós filmnek tekinthetjük John Carpenter Elpusztíthatatlanok című dolgozatát melyben egy munkás arra lesz figyelmes hogy valami nincsen rendben a körülötte lévő világgal. A film egyrészt preMátrix, másrészt egy intenzív, maszkulin, mocskosul szórakoztató akciómozi mely cinizmusával és laza egysorosaival könnyűszerrel megragadja a nézőjét. Michael Bay is belekóstolt kicsit a zsánerbe nemrégiben, a Transformersben ugyan óriási robotok jönnek a Földre de itt is invázióról van szó, idegenek akarják porba tiporni kicsiny világunkat, míg az Autobotok igyekeznek ezt megakadályozni. Nem mondom hogy ma-

gasröptű film ez, egyáltalán nem, kifejezetten a popcorn-generáció számára készült el, de itt is megvan minden amit egy hasonszőrű akciófilmtől elvár az ember. Robbanás, némi érzelem, történet meg mehet a kukába, mégis szórakoztató „alkotásról” van szó. Bay kitombolhatta magát kellőképpen. ÉS A TÖBBIEK? Nos, hirtelenjében eszembe nem jut több film ebből a témából. Akad, minden bizonnyal dögivel. Legalábbis ami tényleg említésre méltó. A Strauss-testvérek is készítettek egyet a Skyline-t mely nálunk még

nem került bemutatásra (nem is baj), de csúfos kudarc lett, olcsó klisék pufogtatása semmi érzelmi kapocs nélkül. C. Thomas Howell elkészítette a Világok harca folytatását ami direkt DVD-re ment…Nos, olyan is lett. Az új film pedig A Föld inváziója - Csata: Los Angeles címmel fut aminek a főszereplője Aaron Eckhart, a rendező pedig Jonathan Liebesman. Az előzetesek masszív harcot, akciót ígérnek, és csak reménykedhetünk hogy kapunk egy filmet ami igenis emlékezetes és nem úgy fogunk rá visszagondolni hogy „na ez is egy hatalmas lufi volt”.

FilmMagazin / 9


HÁTTÉR

A SAS A II. században a Római Birodalom Britanniában harcoló Kilencedik Légiója máig tisztázatlan körülmények között tűnt el. Természetesen rengeteg mendemonda kering, hogy mi is történt velük valójában, de ha jól tudom, egyértelmű bizonyíték a mai napig nincsen egyik elméletre sem. Egy ilyen dolog a filmkészítők fantáziáját is megmozgatja, legutóbb Neil Marshall készített erről filmet A kilencedik légió címmel, melyben Michael Fassbender, Dominic West, Olga Kurylenko és Noel Clarke játszottak. Most pedig Kevin Macdonald rendező jelentkezik A sas című alkotással, amely ugyanezt a témát veszi elő. A főbb szerepekben Channing Tatum, Jamie Bell és Donald Sutherland láthatóak. Írta: Kóczy A történet szerint Kr. u. 140-ben járunk. A Római Birodalom már egészen Britanniáig kiterjesztette határait, de még nem tudja teljesen ellenőrzése alatt tartani a területet. Kaledónia (a mai Skócia) területén élő lázadó törzsek ugyanis makacsul ellenállnak, és nagyon jól tartják az északi területeket. Marcus Aquila (Channing Tatum) azzal a céllal érkezik Britanniába, hogy viszszaállítsa apja, Flavius Aquila erősen megtépázott tekintélyét. Ő ugyanis 20 évvel ezelőtt vonult be Kaledóniába az 5000 fős Kilencedik Légió élén, és magukkal hordozták a légió szimbólumát, egy sast, amit a Kilencesek sasának neveztek. A légió sosem tért haza Britanniából, és a sasnak is nyoma veszett. A római császár, Hadrianus, emiatt annyira dühös lett, hogy egy falat építtetett a terület köré, jelezvén az ismert világ határát. Ez volt Hadrianus fala. Marcust komoly sérülései miatt leszerelik a Római hadseregből, ezért kénytelen nagybátyja, a szintén leszerelt harcos (Donald Sutherland) falujában gyógyulgatni. Amikor egy gladiátor küzdelemben megmenti egy fiatal fiú, Esca (Jamie Bell) életét, megvásárolja, hogy rabszolgaként szolgálja őt. Miután megtudja, hogy az

északi törzs egyik templomában látni vélték a Kilencedik Légió elveszett szimbólumát, Esca-val együtt Hadrianus fala felé veszi az irányt, hogy visszaszerezze a sast, megmentve ezzel apja becsületét. Persze ez egy cseppet sem veszélytelen vállalkozás… HÁTTÉR A film elkészültének kezdetei egészen a ’90-es évekre nyúlnak vissza. Anglia egyik legismertebb producere, a BAFTA-díjas és Oscarjelölt Duncan Kenworthy úgy érezte akkoriban, hogy az egyik kedvenc műfaja, a történelmi kalandfilm eléggé

hiányosan van jelen a mozikban. Ahogy a producer mesélte, egyik gyerekkori kedvenc regénye volt Rosemary Sutcliff-tól a The Eagle of the Ninth. Kenworthy úgy gondolta, hogy ebből az 1954-ben íródott regényből egy remek, nagyköltségvetésű, szandálos-kardozós filmet le-



HÁTTÉR hetne összehozni. Ennek érdekében megkereste az írónő kiadóját és ügynökét, hogy megvásárolja tőlük a megfilmesítés jogait, azonban rengeteg munkája mellett sokáig mégsem került sor ennek a filmnek az elkészítésére. 1998-ban aztán újra felvetődött a megfilmesítés ötlete, és ekkor már komolyan mozgásba lendültek azok a bizonyos fogaskerekek is. Az egésznek újabb lökést adott, hogy 2000-ben egy másik hasonló témájú film, a Gladiátor hatalmas siker lett, utat nyitva ezzel a többi, hasonló történelmi kalandfilmnek. Ennek azonban az a hátránya is megvolt, hogy rengeteg olyan film is született, amelyek olyan irányt képviseltek, amilyennek Kenworthy nem szerette volna saját filmjét. A producer elmondta azt is, hogy Kevin Macdonald-dal régóta ismerték egymást, így amikor a rendező megtudta, hogy nála vannak a The Eag-

le of the Ninth jogai, megkereste őt és elmondta neki, hogy régi vágya, hogy egy kosztümös, ókori Rómában játszódó filmet készíthessen és érdeklődött, hogy megrendezhetnée ezt a filmet. Azonban akkor még nem volt kész forgatókönyv, ráadásul annak megírása egyre csak tolódott, plusz akkoriban Kevin MacDonald még mozifilmes tapasztalat híján volt, így megint csak elnapolták a projektet. Kenworthy legközelebb 2005-ben kereste fel a rendezőt, aki akkor éppen első mozifilmje, Az utolsó skót király előkészületein dolgozott, és egyúttal rögtön be is ajánlotta a producernek Jeremy Brock forgatókönyvírót, aki Az utolsó skót király szkriptjeit is jegyezte. A producer eleinte hezitált, mivel egy másik íróval kezdték meg a munkálatokat, ennek ellenére úgy döntött, hogy Brock átírhatja a forgatókönyvet a saját ötletei szerint. Ő

(Macdonald-dal és Kenworthy-vel ellentétben) nem olvasta Sutcliff regényét, de amint elkezdte olvasni, egyből meglátta benne az izgalmas lehetőséget. Amint a forgatókönyv elkészült, a producer a film finanszírozásával kezdett foglalkozni hogy neki tudjanak állni a forgatásnak. Persze ez időt vett igénybe, úgyhogy Macdonald addig nekiállt A dolgok állása című film megrendezésének, azzal az ígérettel, hogy ha Kenworthy megvárja, amíg azzal végez, akkor megrendezi A sas-t is. VAN EGY ORSZÁG… Végül is A dolgok állása utómunkálataival egy időben megkezdődtek A sas-nak az előkészületei is. A filmesekhez co-producerként csatlakozott ekkor Caroline Hewitt. Az első feladat az volt, hogy a helyszíneket kellett kiválasztani. Kenthworthy biztos volt benne, hogy Skóciát nem

>> A PRODUCER ELMONDTA AZT IS, HOGY KEVIN MACDONALD-DAL RÉGÓTA ISMERTÉK EGYMÁST, ÍGY AMIKOR A RENDEZŐ MEGTUDTA, HOGY NÁLA VANNAK A THE EAGLE OF THE NINTH JOGAI, MEGKERESTE ŐT ÉS ELMONDTA NEKI, HOGY RÉGI VÁGYA, HOGY EGY KOSZTÜMÖS, ÓKORI RÓMÁBAN JÁTSZÓDÓ FILMET KÉSZÍTHESSEN ÉS ÉRDEKLŐDÖTT, HOGY MEGRENDEZHETNÉ-E EZT A FILMET. << 12 / FilmMagazin


Kevin Macdonald nagyapja az a Pressburger Imre, aki 1942-ben Oscar díjat nyert a Negyvenkilences szélességi fok forgatókönyvéért.

lehet mással helyettesíteni, ezért úgy döntött, hogy a jelenetek nagy részét ott fogják felvenni. Azonban semmiképpen sem szerették volna túllépni a film költségvetését, ezért szerettek volna egy olyan helyszínt, ami egyrészt nagyon olcsó, másrészt tele van viszonylag érintetlen erdőkkel, és folyókkal. A stáb ezt a másik helyszínt végül is hosszas keresgélés után Magyarországon találta meg. Ez több szempontból is kedvező volt, hiszen helyben tudtak találni statisztákat (mivel nem akartak a tömegjelenetekhez CGI-t használni), plusz Kevin Macdonald már járt is az országban korábban, amikor nagyapja életéről forgatott dokumentumfilmet, aki történetesen itt született. Tehát egy igazi nemzetközi stáb állt össze a film elkészítéséhez, hiszen volt angol producer, skót rendező, ausztrál látványtervező, és magyar kaszkadőr-koordinátor is a tagok között. Macdonald-nak egyébként nagyon tetszett a forgatásnak az a 9 kijelölt helyszíne, amiket Magyarországon felépítettek, és maga az ország is lenyűgözte. Minden adott volt tehát a forgatás elkezdéséhez, már csak a színészeket kellett kiválasztani. A SZEREPLŐK Már az elejétől kezdve két főszereplőben gondolkodtak, és arra is töreROSEMARY SUTCLIFF Rosemary Sutcliff (1920-1992) népszerű gyerekregények, illetve ifjúsági regények szerzője, ahogy ő mondta, a műveivel a 8 és 88 év közti gyermekeket célozta meg. Több mint 50 könyvet írt, a műveit több mint 20 nyelvre fordították le. A történelmi, és fantasy jellegű írásai mellett rádiójátékokat, és televíziós forgatókönyveket is írt. Sutcliff művei közt olyan könyvek találhatók meg, mint a The Lantern Bearers, a Sword at Sunset, a The Mark of the Horse Lord, a Song for a Dark Queen, a Black Ships Before Troy, a The Hound of Ulster, a Beowulf, a The Roundabout Horse, a The Minstrel and the Dragon Pup, és a saját gyermekkoráról, és ifjúságáról szóló önéletrajzi mű, a Blue Remembered Hills.

kedtek, hogy két minden tekintetben különböző ifjút találjanak. Marcus Aquila szerepére végül Channing Tatum amerikai színészt választották, aki hazájában olyan filmekben szerepelt már, mint a Step Up, a Bunyó, vagy a G.I. Joe: A Kobra árnyéka, de egy történelmi kalandfilm még úgymond idegen terület volt számára. Esca szerepét az egykori Billy Elliott főszereplője Jamie Bell kapta meg. Korábban ő sem nagyon játszott még ilyen műfajú filmben. A két fiúban az volt a közös, hogy mindketten egy táncos filmmel lettek ismertek, mely azt is biztosította, hogy megvolt a fizikai felkészültségük, és könnyedén tanultak koreográfiákat. A két színész egy rendkívül lelkesen, és elhivatottan vetette magát a forgatási munkálatokba, és örömmel vették ki a részüket a kaszkadőrfeladatokból is. Rajtuk kívül még leszerződtették a filmhez, a színészveterán Donald Sutherland-et, aki Marcus nagybátyját játssza a történetben. Sutherland szinte már állandó vendég Magyarországon, hiszen nemrég itt forgatta a Ken Follett A katedrális című regé-

nyéből készült The Pillars of the Earth című 8 részes sorozatot is. Guern szerepére napjaink egyik legkarizmatikusabb színészét, Mark Strong-ot kérték fel, aki már olyan alkotásokban szerepelt, mint a Csillagpor, a Robin Hood, vagy a Kick/ Ass, de Guy Ritchie-vel is dolgozott már többször együtt (Spíler, Sherlock Holmes). Seal herceg szerepét pedig Tahar Rahim francia színészre bízták, aki viszont nemzetközi szinten még nem számít annyira ismert névnek, talán ez a film lehet a kiugrás neki. Mivel a film egy részét itt forgatták Magyarországon, így több ismert magyar színész (pl. Laklóth Aladár, László Zsolt és Bicskei Lukács) is szerepet kapott.

Stáblista Rendező: Kevin Macdonald Főszereplők: Channing Tatum, Jamie Bell, Donald Sutherland Forgalmazó: Palace Pictures Hazai premier időpontja: 2011. március 24.

FilmMagazin / 13


HÁTTÉR

SORSÜGYNÖKSÉG Magunk irányítjuk az életünket, vagy titokzatos erők döntik el, mi történjen velünk? Az Oscar-díjas Matt Damon és Emily Blunt erre a kérdésre keresik a választ a Sorsügynökség című romantikus thrillerben. Írta: Veszják Matt Damon játssza David Norrist, azt a karizmatikus amerikai kongresszusi képviselőt, akinek úgy tűnik politikai sztárságot szánt az élet. Matt Damon ebben a filmben olyan férfit játszik, aki bepillantást nyer abba, milyen jövőt szánnak neki, és rájön, hogy valami mást szeretne. Találkozik egy gyönyörű táncosnővel, Elise Sallasszal (Emily Blunt), akivel furcsa körülmények sokasága közben kerül romantikus kapcsolatba. David Norris (Damon), a karizmatikus politikus éppen arra készül, hogy elfoglalja helyét az amerikai

14 / FilmMagazin

szenátusban, amikor találkozik egy gyönyörű balerinával (Blunt), aki egyetlen más nőhöz sem fogható. Célja elérése érdekében meg kell szereznie a nőt, akit igazán szeret, és meg kell akadályoznia, hogy a titokzatos Sorsügynökség emberei ráerőltessék az akaratukat. Norris lassan őrülten beleszeret, ám ekkor különös idegenek bukkannak fel, és az a céljuk, hogy mindenáron szétválasszák őket. David rájön, hogy magával a Sorssal kell szembeszállnia – pontosabban a Sorsügynökség embereivel. Bár ilyen erővel szem-

ben minimálisak az esélyei, Davidnek két választása van: elengedi a nőt, és elfogadja előre megírt életét, vagy dacol a Sorssal, hogy megtarthassa szerelmét… George Nolfi egy másik forgatókönyvön dolgozott, amikor régi barátja és producertársa, Michael Hackett telefonbeszélgetésük közben megemlített neki egy Philip K. Dick-novellát: ez volt a Helyreigazító csoport. Bár a sztori jogait akkor még nem szerezte meg, Hackett jó munkakapcsolatot ápolt Dick jogutódjaival, így megkezdte a munkát a történeten.


Matt Damon saját édesanyjának köszönheti azt, hogy megismerkedett a feleségével és ezért - bevallása szerint - örökké hálás lesz neki.

azokra a kérdésekre, hogy miben hisz és mi szeretne lenni. Az egész pedig abba van belecsomagolva, hogy hőseink menekülnek a sorsügynökök elől. Szóval így kell kinéznie egy igényes szórakoztató mozinak.” Carraro komoly tekintélynek számít a vizuális effektusok terén, és most tudta, Nolfi azt szeretné, ha a trükkök észrevétlenül illeszkednének a film szövetébe. „A Sorsügynökség emberei hirtelen egyik helyről a másikra kerülnek, valahányszor benyitnak egy ajtón – magyarázza. – Ez lehetővé tette, hogy a nézőt rengeteg változatos helyszínre kalauzoljuk el.” Dick novellájában az eredeti karakter biztosítási ügynök, de Nolfi azt akarta, hogy David Norris politikus legyen. Karizmatikus és népszerű demokrata képviselőt képzelt el, aki fiatalon Brooklyn kies sikátoraiban edződött. „Azzal, hogy politikust választottunk, olyan karak-

MATT DAMON NYÍLVÁNOSAN VALLOTT SZERELMET Kellemetlen helyzetbe került Emily Blunt és Matt Damon, amikor a New York-i Szabadság-szobornál forgatták a Sorsügynökség című akcióthriller egyik romantikus jelenetét. Az Amerika jelképének számító műemléket nem lehetett lezárni a forgatás kedvéért, ennek köszönhetően nagyjából négyszáz turista figyelte, amint a két sztár szerelmet vall egymásnak. Nagyon ciki volt, mert vagy ötször bele kellett kiáltani a szélbe, hogy >> Szeretlek <<, a turisták meg csak néztek - pironkodik Damon. - Szerencsére amikor elhangzott, hogy >> Enynyi! <<, megtapsoltak, mert tetszett nekik a produkció.

Damon-nek tetszett a sztori első változata, és azt mondta, ha a dolog továbbra is ilyen jól alakul, nagy örömmel elfogadja a szerepet. Nolfi továbbra is csiszolgatta a projektet, mígnem A Bourne ultimátum révén – amelynek társ-forgatókönyvírója volt – ismét együtt dolgozott Damonnel. „A forgatókönyv ekkorra már olyan állapotba került, hogy Matt érdemi megjegyzéseket tudott tenni – magyarázza Nolfi. – Amint formálisan is elkötelezte magát a projekt iránt, már oda-vissza együtt tudtunk működni.” Az író és a színész filozófiai tárgyú beszélgetéseket folytattak a témáról, az ebből fakadó ötleteket Nolfi hasznosítani tudta a forgatókönyv finomításakor. Mivel Damon és Nolfi már dolgoztak együtt Chris Moore producerrel, úgy gondolták, ő a megfelelő személy, aki segíthet a projektet a megvalósulás felé lendíteni. „Tetszett, hogy a sztori több műfajt is összefog – mondja Moore. – Van benne thriller, jó nagy adag akció, megható szerelmi szál, a főhős meg egzisztencialista drámát él át, mert válaszolnia kell

FilmMagazin / 15


HÁTTÉR ter hullott az ölünkbe, akinek a döntései nem csak a saját sorsára vannak hatással – magyarázza Hackett producer. – Ha a karrierjét választja, milliók helyzetét befolyásolhatja, a másik lehetőség viszont a saját boldogsága.” Nolfi történetének elején David Norris képviselő toronymagasan vezet szenátori kampányában. „Ő a legfiatalabb képviselő, akit valaha megválasztottak, hatalmas várakozások fűződnek hozzá, mert magával ragadó személyiség” – magyarázza Nolfi, Harris miért olyan népszerű, mint egy rocksztár. Bár Davidet vonzó egyénisége és közvetlensége mindenki kedvencévé tette, azért őt is emberből gyúrták. „Néha a feje tetejére állítja a dolgo-

16 / FilmMagazin


A két főszereplő igazi baráttá érett a forgatás alatt, így rendkívül kínos volt nekik a csók jelenetek rögzítése. Azért csak megoldották valahogy…

kat – magyarázza Damon. – Előfordul, hogy túl őszinte – vagyis nem eléggé politikus.” Ez a kis hiba olyan galibát okoz Davis számára, ami miatt első alkalommal nem indulhat a szenátori székért. „Ifjonti hevületében hibát követ el – folytatja Hackett. – Ássunk egy kicsit mélyebbre, és rájöhetünk, tudat alatt így próbál meg letérni a megkezdett útról, hogy megtalálhassa igazi önmagát.” David ballépését a sajtó jól fölfújja, s végül emiatt elveszti a választásokat. Bár a Bourne- és az Ocean-filmek nem nélkülözik az erős nőalakokat, Damon most kapott először olyan romantikus főszerepet, amelyben karaktere végzetesen szerelmes egy nőbe. Davis szerelmének tárgyát olyan színésznőnek kellett alakítania, akiről elhisszük, hogy a férfi képes hegyeket megmozgatni érte. Az elvesztett választások éjszakáján David az elköszönő beszédére készül a Waldorf Astoria hotelben, s előtte félrevonul a mosdóba, hogy kicsit összekapja magát. „Porig van sújtva, amiért vesztett – magyarázza Nolfi. – Nem önmaga, hanem a támogatói miatt, akiket fellelkesített, aztán nem teljesítette ígéretét.” Itt találkozik a lenyűgöző balerinával, Elise Selassal, aki a biztonságiak elől bújt el a férfimosdóban, miután leleplezték, hogy besurrant egy esküvőre. David ellenállhatatlannak találja a lányt, ő pedig felismeri a politikust, aki épp most veszítette el a választásokat. A férfi azonnal és végzetesen kezd beleszeretni Elisebe, ami nem szerepel a Sorsügy-

FilmMagazin / 17


HÁTTÉR

MATT DAMON NEVÉBEN OKOZTAK FELFORDULÁST Azt állította egy férfi pár nappal a New York Fashion Week egyik rendezvénye – Gwen Stefani show-ja – előtt, hogy Matt Damon asszisztense, és ebben a minőségében két jegyet követelt az első sorba a sztár és felesége számára. Mindezt akkor, amikor Stefani ügynöksége már nem is fogadott el jelentkezéseket. A rendezvény szervezői természetesen gyorsan átírták az ülésrendet, hiszen nagy megtiszteltetés, ha a Damon házaspár megjelenik egy divatbemutatón. Aztán a show kezdetekor a divatdiktátorok és a fotósok hada izgatottan várta, hogy Damonék megjelenjenek, de nem jött senki, ezért hirtelen két biztonsági ember töltötte be a foghíjat, mert roppant kínos lett volna, ha pont az első sorban két hely üresen marad.

18 / FilmMagazin

nökség tervei között. A következő néhány évben David fáradhatatlanul jár a hol eltűnő, hol felbukkanó Elise nyomában, és próbálja elhárítani, amit a sorsügynökök kitaláltak neki. Ez pedig mindkettejük számára végzetes lehet. De mi is ez a csoport, amely ki tudja, honnan, ellenállhatatlan erővel manipulál bennünket? Kik a sorsügynökök, akik nincsenek sehol, mégis ott vannak mindenütt? „Van egy bürokratikus rendszerük, amelynek segítségével az életünket finoman abba a mederbe taszigálják, amelyben szerintük folynia kell – világít rá Hackett. – Az ügynökség egy olyan algoritmus megtestesítője, amellyel a ’másik erő’ iránt viszonyulunk. A ’másik erő’ pedig a rajtunk kívül álló hatalom, amely döntéseinkre hatással van. Nem véletlen, hogy a Sorsügynökség koncepciójá-

nak leglényege egyes vallási rendszerekre emlékeztet.” Az Elise-t játszó színésznő megtalálása sokkal nehezebb volt, mint a férfi főszereplőé. A produkció a világ minden részéről több száz táncosnőt megnézett, több tucatnyi meghallgatáson maga Nolfi is jelen volt. „Nyolckilencszáz profi táncosnő játékát vettük videóra, és volt is közöttük jó pár ígéretes jelentkező – meséli Nolfi. – A végén mégis arra jutottam, színésznőket is meg kellene nézni.” Amikor a kritikusok kedvence, Emily Blunt elolvasta a forgatókönyvet, ösztönösen tudta, hogy képzett színésznő kell a szerepre. „Felhívtam az ügynökömet, és mondtam neki, ha nem színésznő játssza ezt a szerelmes történetet, lőttek az egész filmnek – meséli Emily. – Georgenak esze ágában sem volt tiltakoz-


Emily Blunt Natalie Portman-hez hasonlóan hónapokig tanult balettozni, hogy a ráosztott szerepet hitelesen tudja alakítani.

>> MINDEN EGYES EMBERNEK VAN EGY SAJÁT SORSÜGYNÖKE, AKI A DOLGAIT INTÉZI. A DAVIDÉRT FELELŐS ÜGYNÖK, HARRY A MEGSZÜLETÉSE ÓTA EGYENGETTE ÚTJÁT, HOGY ELÉRHESSE AZT, AMIRE HIVATOTT. ELISE-RE CSAK AZÉRT VOLT SZÜKSÉG, HOGY EGYETLEN PILLANATBAN, A MÉLYPONTON VISSZATÉRÍTSE A CSÚCS FELÉ VEZETŐ ÚTRA. UTÁNA MÁR NEM KELLETT VOLNA TALÁLKOZNIUK… << ni.” „Emily egyetlen meghallgatással bebizonyította, hogy tényleg nem táncosnőre van szükségünk – ismeri el Nolfi. – Összeolvasta a szövegét Matt-tel, és ott volt előttünk Elise.” David elmondja Elise-nek, hogy épp elvesztette a választásokat, a lány pedig csodálatos bátorító szavakkal önt belé lelket. „David éppen elköszönni készül támogatóitól, és úgy érzi, neki végképp befellegzett – folytatja Blunt. – A karakterem viszont észre téríti, és újra feléleszti benne a szenvedélyt hivatása iránt. Arra ösztökéli, hogy legyen őszinte, mert a lány számára ez a legfontosabb erény.” „Ötperces beszélgetés után beleszeret Elise-be – árulja el karakteréről Damon. – A lány hatására úgy dönt, önmagát adja leköszönő beszédében. Megszólalása akkora sikert arat, hogy visszatérhetnek politikusi reményei.” Elisenek és Davidnek fogalma sincs arról, hogy találkozásuk nem a vélet-

len műve volt. Az eseményt a Sorsügynökség gondosan kitervelte. Ám csak egyszer kellett volna találkozniuk. „Az ügynökök a Sors nevű erő akaratát közvetítik – magyarázza Moore producer. – Az ügynökség azért működik, mert az embereknek némi útmutatásra van szükségük, nehogy falnak menjenek vagy fölrobbantsák egymást.” John Slattery játssza Richardsont, Harry főnökét, aki megpróbál rendet teremteni abban a káoszban, amely beosztottjának bakija miatt David életében előáll. „Richardson régóta dolgozik az ügynökségnél, és ez az ügy komoly törést jelenthet a karrierjében – magyarázza. – Mindig is serényen igyekezett fölfelé mászni a szamárlétrán, ezért ha beüt egy ilyen baleset, az nem sok jót jelent számára.” Hogy némi bepillantást nyerhessenek a politika világába, Nolfi összeismertette Damont és a Charlie-t játszó Michael Kellyt Harold Ford korábbi

parlamenti képviselővel. „Beszélgettünk a politikáról, és Ford olvasnivalót is adott, meg filmeket ajánlott – meséli Kelly. – Az egyik film a The War Room volt, ami Bill Clinton kampányáról szól, és elolvastam a Counselort is, amit Ted Sorensen írt, akinek nagy része volt abban, hogy Kennedyből elnök lett.” Minden egyes embernek van egy saját sorsügynöke, aki a dolgait intézi. A Davidért felelős ügynök, Harry a megszületése óta egyengette útját, hogy elérhesse azt, amire hivatott. Elisere csak azért volt szükség, hogy egyetlen pillanatban, a mélyponton visszatérítse a csúcs felé vezető útra. Utána már nem kellett volna találkozniuk. Harry azonban lemarad David „helyreigazításáról”, ezzel pedig olyan események kezdődnek, amelyek miatt előfordulhat, hogy a férfi nem teljesíti be sorsát. Hogy mennyire sikerült Damonnek elsajátítania a politikai légkör viselkedésszabályait, és vajon a színész saját sorsügynöke mennyire ért célt ezzel a mostani filmmel, a március 31-i bemutatója után kiderül.

Stáblista Rendező: George Nolfi Főszereplők: Matt Damon, Emily Blunt, Terence Stamp Forgalmazó: UIP - Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. március 31.

FilmMagazin / 19


HÁTTÉR

ÁLOMHÁBORÚ Hadd okítsam kissé a nagyérdeműt: a „sucker punch” jelentése váratlan támadás, ütés, mint mikor a téli túraöltözékében kissé férfias habitusú Kovácsnét „Megvagy Zsolti!” felkiáltással szájon vágta egy ukrán a sátoraljaújhelyi vasútállmáson, majd zavartan bocsánatot kért a tévedésért. Írta: Kovácsné A Sucker Punch-csal a Warner Bros valóban váratlan ütést mért a mozijárókra – a stúdiónak mégis lett női főszereplős filmje, azok után, hogy Jeff Robinov, a filmstúdió elnöke 2007-ben (állítólag) kijelentette, hogy nincs az a kaporszakállú mennybeballagó, hogy még egyszer hitvány asszonyembert engedjenek a rivaldafénybe, mert az ilyesmi csak viszi a pénzt. Robinov a kisebbik rosszat választotta, és nem törődve azzal, hányan titulálják majd gumigerincű nyálkaembernek, azonnal cáfolta, hogy az ő száját valaha is elhagyta volna a „hitvány aszszonyember” toposz, különös tekintettel a rivaldafényre. Erre a stúdió, mondhatni teljesen váratlanul, azonnal érdeklődni kezdett Zack Snyder nős-lövöldözős ötlete iránt, amire annak idején a Watchmen elkészítése miatt nem jutott idő. A nős-lövöldözős film egyáltalán nem olyan halva született ötlet, mint azt az ember első hallásra gondolná, elég, ha felidézzük a (köztünk szólva valami gyalázatosan rossz) Kaptár filmek sikerét, a szinte teljesen emészthető Utánunk a tűzözönt,

vagy a többek közt ezeket is parodizáló Terrorbolygót. Megfigyeléseim szerint egy széles és egyre növekvő réteg támogatja azt az elképzelést, hogy a jó nő voltaképp egy F kosaras dúracél melltartót viselő férfi, aki mindenféle langymeleg érzelmeskedéstől és kötődéstől mentes, viszont tetszőleges fegyverrel bárkit bármikor kiirt. (Egyébként az ellenkező koncepció is terjedőben van, vagyis hogy az igazán kívánatos férfi egy érzékeny, odaadó, kissé borostás nő.) A nős-lövöldözős film sikere azon múlik, hogy találunk-e olyan főszereplőt, akire alkatilag passzol az F kosaras, ugyanakkor nincs olyan benyomásunk, hogy a hölgy legnagyobb problémája a gépfegyverrel az, hogy használat közben esetleg letörheti a körmét. A Sucker Punch már csak azért is izgalmas vállalkozás, mert nem egy amazonnal dolgozik, hanem mindjárt öttel. A filmkészítői körökben manapság oly igen népszerű, barnában és aranysárgában kitűnően ábrázolható ötvenes években egy élénk képzeletű hajadont, Babydollt (Emily Browning, aki majdnem elját-

ZACK SNYDER SZERINTÜNK Zack Snyder filmjeiben leginkább a látványra helyezi a hangsúlyt, a történet nem mindig kap kiemelkedő szerepet - de jó is így, néha ilyen is kell. Rangsorunkban az utolsó helyre kerülő baglyokról tavaly szeptemberi számunkban olvashattatok, az első helyet pedig megelőlegeztük az Álomháborúnak - reméljük nem kell majd csalatkoznunk!

20 / FilmMagazin

Az őrzők legendája

Holtak hajnala


Az origo érdekes játékra invitálta az olvasóit: a Sucker Punch - nak kellett ütős magyar címet találni. Született néhány teljesen elborult is.

szotta a Twighlight főszerepét, de ennél nagyon sokkal több nem tudható róla) mostohaapja tébolydába zárat. Mivel onnan csak lobotómia után van esély a kijutásra, a lány egy (filmkészítői körökben manapság még az ötvenes éveknél is népszerűbb) elképzelt világban keres menedéket. Hamarosan elmosódik a határ álom és valóság közt. Az mondjuk érdekes vonatkozása a történetnek, hogy az álomvilág központi eleme egy kupleráj, ahol a klienseket (pl. a mutáns nácikat, hogy csak a legátlagosabbakat említsem) erotikus színpadi táncokkal kell szórakoztatni, de hát ízlések és pofonok, a tébolydánál biztos a kupleráj is vonzóbb alternatíva, meg különben is, nem árt, ha a közönségcentrikus műalkotás nem csak a vértől csöpög. Babydoll szövetkezik négy másik lánnyal, és elhatározzák, hogy törik, ha szakad, legyőzik fogvatartóikat, Madam Gorskit (Carla Gugino, a Watchmenben is szerepelt), Bluet (Oscar Isaac, az utolsó Robin Hood mellett volt János király) és a pókerfanatikusok számára igencsak beszédes nevű High Rollert (Jon Hamm). A négy segédamazon kissé Ronin-szerű felállásban a hűséges Amber (Jamie Chang, amerikai reality műsorok nálunk szinte ismeretlen csókos szájú üdvöskéje), a szókimondó Rocket (Jena Malone, a Donnie Darkoban láthattuk, bár szerintem ott mindenki a vérnyúlra figyelt), a sokat tapasztalt Blondie (Vanessa Hudgens a High School Musical-ből, aki világéletében akciófilmben szeretett volna játszani, de fene se tudja miért eddig mindig elhessegették a rendezők) és a nem túl lelkes Sweet Pea (Abbie Cornish, aki Cate Banchett fiatalkorát alakította az

Watchmen

300

Álomháború

FilmMagazin / 21


HÁTTÉR CSAJOK A CSÚCSON, AVAGY AZ ÁLOMHÁBORÚ HARCOS AMAZONJAI

Jamie Chung - Amber

Emily Browning - Baby Doll

Vanessa Hudgens - Blondie

>> A

NŐS-LÖVÖLDÖZŐS FILM EGYÁLTALÁN NEM OLYAN HALVA SZÜLETETT ÖTLET, MINT AZT AZ EMBER ELSŐ HALLÁSRA GONDOLNÁ, ELÉG, HA FELIDÉZZÜK A (KÖZTÜNK SZÓLVA VALAMI GYALÁZATOSAN ROSSZ) KAPTÁR FILMEK SIKERÉT, A SZINTE TELJESEN EMÉSZTHETŐ UTÁNUNK A TŰZÖZÖNT, VAGY A TÖBBEK KÖZT EZEKET IS PARODIZÁLÓ TERRORBOLYGÓT. << Elizabethben). Ha én ellenség lennék, már a nevek hallatán a nyakamba kapnám a lábam (és úgy szaladnék el, mielőtt valakinek változatos leszbikus képek villannának át azon a rosszindulatú agyán), de a pszichológiailag kevésbé érzékeny ellenségek lenyomására a miniszoknyás hölgyek teljes fegyverarzenállal is rendelkeznek, a szamurájkardtól az aknavetőig bezárólag, valamint egy titokzatos tanácsadóval (Scott Glenn, aki a Bárányok hallgatnak óta nem igazán kapott nagyobb filmben szerepet), aki a nők helyett az agymunkát végzi, hogy a nemi szerepek azért ne zavarodjanak össze teljesen. Tiszta anime, nem? De. Pontosan ezt várjuk a 300 rendezőjétől, az igazi, 100%-os, képregényszerű szórakoztatást, valami iszonyúan

22 / FilmMagazin

egyszerű mesét a jó és a rossz harcáról, rengeteg szemtelenül hatásvadász effekttel. Valószínűleg nem is fogunk csalódni, bár kérdés, nem lesz-e kissé túl egyszerű, vagy ellenkezőleg, elég egyszerű lesz-e az a történet, ahol a bögyös nenők a sárkányoktól a B52-es bombázókig mindenkit felkoncolnak. Minden az egyszerűség mértékén bukik, kérem. Snyder másik híres filmjének, a Watchmennek pont 20 perccel kellett volna egyszerűbbnek lennie, hogy osztatlan sikert arasson. Az F-kosarak izgalmas témájára visszatérve: a képek és előzetesek alapján az emberanyag-felhozatal illetve a képi világ tényleg a 300-zal lesz összemérhető, ráadásul a koreográfiáért és kaszkadőrmutatványokért ugyanúgy Damon Caro felel, mint az ógörög extravaganzában

(meg Zack Snyder összes többi filmjében). Ki tudja, talán valamelyik viszonylag ismeretlen hölgy számára ez a film olyan ugródeszka lesz, mint Gerald Butlernak volt hajdanán a tőszavakban beszélő, de szemet gyönyörködtető húsformákkal bíró Leonidász király szerepe. A színésznőknek 12 hétig tartott, hogy kigyúrják magukat a megerőltető akciójelenetekhez (valamint a kupiban előadott varieté betétekhez), a főszereplőknek például rutinfeladatként kellett 95 kilót kinyomniuk, és állítólag napi hat órában gyakorolták a különböző harcművészeti technikákat. Harcművészeti technikákra márpedig szükség volt, mert mint az már az eddigiekből is kiderülhetett, a film javarészt arról szól, hogy a csajok három létsíkon – a valóságban (tébolyda), a valóságot


Vanessa Hudgens szerint ez egy tuti kultfilm - reméljük igaza lesz és nem kell csalódnunk!

megszokott szereplők mellőzésétől,

Jena Malone - Rocket

Abbie Cornish - Sweet Pea

Carla Gugino - Madame Gorski

FilmMagazin / 23


HÁTTÉR

imitáló álomvilágban (kupleráj) és a full fantáziavilágban (ahová beférnek mindazok a gépek és szörnyek, amik a tébolydába pl. nem férnek be) kaszabolják az ellent. Amit pedig a hölgyek a 95 kiló után sem tudnak megcsinálni, azt majd megcsinálja a technika, és az előzetesek szerint lesz min legeltetni azokat a vájt szemeinket. A Sucker punch művészeti vezető nem más, mint Rick Cater, aki 2010-ben az Avatar látványtervezőjeként kapott Oscar díjat, de dolgozott a Jurassic parkban, sőt, a Vissza a jövőbe sorozatban is. A vizuális trükkök kivitelezését az ausztrál Animal Logicra bízták, ahol annak idején többek közt a Mátrix trilógia (és persze a 300) felturbózása zajlott. A hozzám hasonló begyöpösödött konzervatívoknak jó hír, hogy a film nem 3D-s, tehát egyrészt nem kapunk fejfájást, másrészt senki nem fog feleslegesen repkedni, illetve hullámvasutazsonló begyöpösödött konzervatívoknak jó hír, hogy a film nem

24 / FilmMagazin

3D-s, tehát egyrészt nem kapunk fejfájást, másrészt senki nem fog feleslegesen repkedni, illetve hullámvasutazni, csak azért, hogy mi azt mondjuk, hogy vóv. Az adrenalin löket további fokozása érdekében az alkotók ütős zenéket válogattak öszsze, a modern dübör-gősök mellé bekerült egy-két olyan, szívemnek kedves, antik csapat is, mint a Led Zeppelin vagy a Def Leppard. Most már csak az szúrhatja el az egész koncepciót, ha Zack Snyder költői dühében elfelejti, hogy nem videóklip-sorozatot rendez, hanem filmet. Nem mintha bármi baj lenne pl. a Heavy Metal című feledhetetlen klasszikussal, ami szex, erőszak, elvadult látvány és vidám tánczene tekintetében bármely mai alkotással felveszi a versenyt, de most azért valami másra számítunk. Az álomvilágos történetek halála, ha a rendező maga is elhiszi, hogy tényleg mindent lehet, és a sztori a karakterekkel együtt egyszer csak eltűnik a minden mögött.

A magam részéről én nagyon várom ezt a filmet, az előzetesére már hónapokkal ezelőtt felfigyeltem. Nem tehetek róla, de szeretem, ha a kedvemben járnak, ha mondanak nekem esti mesét, mint gyerekkoromban, és nem utolsó sorban azt, ha nem próbálnak meg becsapni azzal, hogy a francos nagy semmit megpróbálják agyondimenzionálni. (Igen, én még mindig mérges vagyok a Fekete hattyúra, bár tudom, hogy egyedül vagyok vele.) Szinte biztos vagyok benne, hogy a Sucker punch pontosan az lesz, ami: stilizáltan véres, indokolatlanul ámde csak szimbolikusan erőszakos, szexuális energiáktól túlfűtött ugyanakkor nemi szervektől tartózkodó, lakkozott műbőr szinten fetisiszta, egyáltalán, éppen olyan komoly és mély, mint egy Blikk vezércikk (tehát sajna csak 18 éven felüliek hipózhatják vele az agyukat). Egy élőszereplős rajzfilmet várok, ugyanolyat, mint mondjuk a Sin City volt. Már előre fenem a pattogatott kukoricámat.

Stáblista Rendező: Zack Snyder Főszereplők: Emily Browning, Vanessa Hudgens, Abbie Cornish Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. március 24.



EHAVI PREMIEREK MÁRCIUS 3. Elhajlási engedély

Gyermekeim apja

127 óra

Három

Nem beszélek zöldségeket!

Rango

MÁRCIUS 10. Anyát a Marsra

Egy család

Kellékfeleség

A rítus

26 / FilmMagazin


MÁRCIUS 17.

Fütyülök az egészre

A Föld inváziója Csata: Los Angeles

Pál Adrienn

MÁRCIUS 31.

Sanctum 3D

Sorsügynökség

MÁRCIUS 24. Álomháború

A Sas

A kártyavár összedől

Ébredj velünk!

FilmMagazin / 27


KRITIKA

A RÍTUS

Ha Jézus életrajzi filmjeit most nem számolom, a Jóistent a maga perszonális valójában bemutató művet eddig kettőt láttam, a Dogmát és a Gyaloggaloppot. Az ördögöt és hű szolgáit elénk állító műalkotások száma ezzel szemben olyan 352465-re tehető, ami azért sokat elárul az istenadta nép istenhez való viszonyáról. A Jóistent a maga perszonális valójában bemutató filmek ráadásul tapasztalataim szerint minimum harsány röhögésbe szoktak fulladni, ahelyett hogy a Mindenható nyájasságára és emberbaráti szeretetére koncentrálnának. Az ördögöt valahogy sokkal könnyebb eltalálni: az egy olyan ripacskos fejű izé, ami két okádás meg egy káromkodás közt a vesénkbe lát. Az ördög meg nem tud félreugrani, itt is eltalálták. Sokadszorra. Írta: Kovácsné

28 / FilmMagazin


Anthony Hopkins egy nyilatkozatában kifejtette, hogy az alkohol segített megtalálni a vallás igazi lényegét.

A műfaj elengedhetetlen alapfigurája, Michael az Ifjú Kétkedő Papnövendék (Colin O’Donoghue) álmában nem gondolta volna, hogy pont őt küldik el a Vatikánba a háromhetes gyorstalpaló ördögűzési szemináriumra. Róma, illetve a Vatikán komoly sokkot jelent az ifjú amerikainak, egy McDonald’s sarkába húzódva rettegve várja, hogy az emberek megint normálisak legyenek, és végre ismét temperával barnára festett vizet ihasson az undorító, koffeint és természetes ízanyagokat tartalmazó européer kávé helyett. Ám a szemlátomást hiperaktív olaszok, illetve a helyi kulináris kultúra mind semmi ahhoz képest, mikor megismerkedik a műfaj másik elengedhetetlen alapfigurájával, Lucas atyával (Antony Hopkins), aki nem afféle katedráról szónokló, nyüzüge óraadó tanár, hanem igazi gyakorlati szakember, napi 3-4 ördögűzéssel, és kizárólag sötétbarna színű elemekkel berendezett lakással. Michael eleinte természetesen tele szájjal körberöhögi a vén kóklert (már amennyire tele szájjal röhögni lehet a nyilvánvaló pszichés és fizikai kínoktól szenvedő terhes nőn és kisgyereken, akiket Lucas atya próbál meg több-kevesebb sikerrel kipurgálni), de az ördög jelenléte egyre nyilvánvalóbb, főleg a műfaj harmadik elengedhetetlen eleme, a remekül flashbackelhető, Ellentmondásos Szerepű Atyj (Rutger Hauer) vonatkozásában.

Már megint egy olyan film, ami nem tudja, mit akar. A rendezőről meg az ember inkább nem szeretné tudni mit akar, pedig sajnos valószínűleg csak sok szép pénzt. Mikael Håfström karrierje horrorok és thrillerek során ívelt felfelé (vagy lefelé) (vagy valamilyen irányba), gondolom a következő logikus lépés az obligát ördögűzés volt a számára, mert olyanja minden magára valamit is adó rendezőnek van. Pedig lehet, hogy el kellene már szakadnia a műfajtól: az 1408 vagy A tó szelleme nem voltak rosszak, de azért annyira jók sem voltak, ez a szegény bánatos Rítus meg hát... Akárcsak a klasszik Ördögűzőnek, a Rítusnak is van valós előzménye, mégpedig egy bizonyos Gary Thomas atya személyében, aki az Egyesült Államokban a mai napig aktív ördögűző mikrovállalkozást

SIR ANTHONY ÉS A HIT Az Oscar-díjas színész vallással kapcsolatos nézeteit az teszi érdekessé, hogy Anthony Hopkins legújabb szerepében katolikus papot alakít, méghozzá olyat, akinek ingatag a hite. A film forgatása közben a színész újraértékelte mindazt, amit addig a világról gondolt. – Semmiképp sem vagyok ateista – jelentette ki egy tévés talkshowban nemrég a színészlegenda. – De ugyanúgy hiszek az Úr létezésében, mint a részecskefizikában. A rítus forgatása előtt és alatt elolvastam a témában mindent, amihez hozzáfértem. Darwin A fajok eredetével kezdtem; a budapesti forgatás idején is újra elővettem. Hopkins azonban nemcsak a természetfölötti erejében, hanem a kételkedésben is hisz. Azt mondta, A rítus forgatása során sok mindenben változtak a nézetei. Az ezzel kapcsolatos gondolatait bele is íratta a forgatókönyvbe, és el is mondja őket A rítus-ban. A filmbeli ördögűző az interjút ezzel a titokzatos mondattal zárta: – Abban az istenben hiszek, amelyikben Einstein hihetett…


KRITIKA

>> ANTONY HOPKINS MÉG AKKOR IS LEHENGERLŐ, MIKOR SZEMLÁTOMÁST CSUKLÓBÓL JÁTSZIK, TISZTÁRA MINT MIKOR AZ ANTIK III. RICHÁRDBAN AZ EMBER EGYSZER CSAK ELKEZD RETTEGNI A HAUMANN PÉTERTŐL. << üzemeltet. Hű de érdekes, most aztán megtudhatjuk, hogyan is... De nem. Az egész felvezetés, mely szerint „a film valós történeten alapul, de inkább mégsem, és a szereplők is igaziak, de azért feltupíroztuk ám az egészet, és a könyv amiből készült, na az inkább csak egy ötlet volt” kissé összezavarja a lelkes parapszichopata nézőt, hát persze, hogy egyből elkezdtem tűnődni, hogy na most akkor mi az eredeti és

30 / FilmMagazin

mi a tupír. Kicsit olyan Zelig érzete van az egésznek, tudjuk, mikor szemüveges kis giznyák Zelig életéről elkészül a hollywoodi film a hihetetlenül jóképű főszereplővel, a lába elé omló szőke hősnővel meg a hárfafutamokkal. Az meg elég komoly baj, ha valakinek a horrorthriller közben a Woody Allen ugrik be. Az alkotók nem voltak képesek a kételyt helyes arányban szotyogtatni (mint például a méltatlanul nem méltatott

Harmadik csoda), de arra sem voltak képesek, hogy a valóságot részint a maga sokkoló realitásában mutassák be (mint pl. az Ördögűző tette volt, mikor pontról pontra végigkövette, mi mindent csinálnak velünk jóakaróink a körzetorvosnál meg az SZTK-ban), részint a megfelelő pontokon pofátlanul eltúlozzák (Antony Hopkins átfestése ebből a szempontból nem ér). Innentől a nézők nagy része ugyanolyan kétke-


dővé válik, mint maga a fiatal pap, és az a megmásíthatatlan benyomásunk támad, hogy az öreg bizony csakugyan egy kókler volt. Ami nem lenne baj, ha a film erre próbálna minket rávezetni, de hát éppen hogy nem erre próbál. Az egyetlen, ami A rítusban érdekes, az maga a Vatikán, ahol papék a modern technika legmodernebb vívmányaival felfegyverkezve power point előadásokat tartanak az ördögről. Ez valamilyen szinten félelmetesebb, mint maga a veres szemű Patás. Kár, hogy nem sikerült egy normális, a szó bármilyen értelmében komolyan vehető forgatókönyvet írni, mert lett volna, aki eljátssza. Antony Hopkins még akkor is lehengerlő, mikor szemlátomást csuklóból játszik, tisztára mint mikor az antik III. Richárdban az ember egyszer csak elkezd rettegni a Haumann Pétertől. A kedvünket csak az veszi el, hogy Hopkins mesternek ez már az n+1. filmje, amiben elhiteti velünk – sikerrel – hogy a 130 centis, virsli ujjú, csúnya kövér bácsi is lehet vérengző szörny. Az Ösztön óta tudni lehet, hogy az idős Sir pénzért bármit, de azért neki is kijárna már valami normális film. A fiatal Colin O’Donoghue… nos, ő fiatal. Gondolom a manifesztálódott Luciferrel folytatott pankrációs menettel érhetett fel számára, hogy Hopkins mellett kellett játszania az ifjú naíva borzasztóan hálátlan szerepét. Ami Rutger Hauert illeti, életem első nagy szerelméről beszélünk (ahogy ott lovagolt a nagy feketete lovon, karján a pici és nagyon tollas Michelle Pfeifferrel...hát lehet azt feledni, kérdezem én?). Mára

már igencsak megöregedett - ebből is látszik, hogy van valami közös bennünk - de jelenléte a vásznon még mindig meghatározó. Azt viszont nem tudom megbocsátani neki (vagyis inkább a koncepció kiötlőinek), ahogy magyarul beszél. Az isten szent szerelmére, hogy stílszerű legyek, ha már leforgatnak hazánkban egy filmet, hogy nem sikerült találni az öregnek egy szájdublőrt, aki elmondja helyette azt, hogy „Virágom”? Én vagyok az utolsó, aki ilyen hülyeségekbe beleköt, de ha valaki a frissiben meghalt feleségét brutális akcentussal siratja, az számomra legalább olyan hamis, mint az, hogy minden misztikus amerikai filmben lennie kell egy Kovak nevű, magyar származású szereplőnek. Még egy bánatomról szeretnék szót ejteni így a vége felé: ilyen, már elnézést, de fos zenével tisztességes ijesztgetős-lélektani-démonos filmet már a 80-as években se lehetett volna eladni. Nőjünk már fel a feladathoz! Nem mondom, hogy minden sátános filmben tilinkózzák el a Tubular Bellst, de azért valami felismerhető, karakteres, a fülünkbe jégcsákánnyal bemászó dallamot igazán kiötölhettek volna. Az Ördögűzőt (bár ezt csak így négyszemközt merem bevallani) Max von Sydowtól eltekintve soha nem tartottam egy kiemelkedő filmnek. A maga korában polgárpukkasztónak számító, kizárólag ijesztgetésre és undorra kihegyezett, szenzációhajhász B-kategóriás marhaság, az Ómen vagy akár a jóval korábbi Rosemary gyermeke is nagyságrendekkel jobb volt nála.

Van viszont egy hatalmas nagy előnye mindenki mással szemben: ő az etalon. Az animációs vígjátékok kötelező vizuális poénjainak egy meglepően nagy része a mai napig az Ördögűzőből van. Szállóigék születtek a nyomában (Örök kedvencem a „Your mother sucks cocks in hell”, de aki nem tud angolul, lehetőleg ne a tanárának vagy a külföldről hazánkba szakadt nagynénikéjének adja fel ezt a rejtvényt). Volt második része, előzménye, felújítása. És rengeteg, rengeteg utánzata. Olyannyira etalon, hogy A rítusban konkrétan is utalnak rá („Mire számítottál? Pörgő fejekre és borsólevesre?”), ami azért nagyfokú szemtelenség. Az Ördögűzővel a legnagyobb baj éppen ez a mérföldkőség, bármilyen sátános filmet azonnal kötelező vele összehasonlítani, és ha nem hasonlít rá, akkor azért kell leköpni (vö. pl. a szerintem teljesen vállalható, legnagyobb részében kimondottan jópofa Fallent), ha meg hasonlít rá, akkor azért. Mint például ezt a szerencsétlen Rítust. Nem olyan rettenetesen nyomorúságos film ez, inkább csak minden vonatkozásában kisstílű.

60% Stáblista Rendező: Mikael Hafström Főszereplők: Anthony Hopkins, Alice Braga, Rutger Hauer Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. március 10.

FilmMagazin / 31


KRITIKA

127 ÓRA James Franco egyszemélyes műsorszáma. Írta: Sanya08 Ki gondolta volna, hogy ez a srác ide fog jutni? Amikor még Harry Osborne szerepében először bukkant fel a Pókember-filmekben, nem is sejtettük, hogy később ő lesz generációjának egyik legszimpatikusabb, legdolgosabb színésze és tessék, Franco megcsinálta kérem szépen, szépen ügyesen kievickélt a popcorn-mozik világából és nem hagyta, hogy beskatulyázzák, ráhúzzanak egy lepedőt, megcímkézzék és a többi és a többi, metaforákat írhatnék még, de minek, mindenki érti, mit akarok mondani. James Franco egy remek színész, ezt eddig is tudtuk (igazából nekem ez akkor esett le amikor láttam őt az Ananász expresszben), ezt pedig mi mással lehet totálisan bebizonyítani mint egy kvázi egyszemélyes műsorral amilyen a 127 óra. Az, hogy ez a film jól sikerült persze nem egyedül Franco dicsősége, bár nagyban hozzájárult a lélekjelenléte, hiszen a direktor nem más, mint

32 / FilmMagazin

Danny Boyle, és itt stop. Merengjünk el egy kicsit. Azt mondtam az imént James Franco-ról hogy ő napjaink egyik legszimpatikusabb és legdolgosabb színésze. Utóbbit si-

mán el lehet mondani Danny Boyleról, plusz még adjuk hozzá: ez a fickó (és egyébként Franco is) igazi istenverte kaméleon. Kezdődött minden a Trainspottinggal a kilencve-


James Franco rajongói örülhetnek, hiszen nem sokára hazánkba érkezik legújabb filmje, a Király!, mely a bemutatói alapján ígéretesnek tűnik.

nes években, ami mára igazi kultuszfilmmé nőtte ki magát. Megismertük Ewan McGregort, és azt hogy milyen is a brit szigetországban drogokon felnőni, majd abból szabadulni. Boyle neve már csupán ennyivel márka lehetne, de azóta olyan hevesen váltja a zsánereket hogy azt öröm nézni és ami azt illeti, nemigen tud hibázni egyikben sem (potenciális kivétel ez alól a szabály alól a Part, melyet nem láttam még), akármilyen műfajba vándorol, valahogy mindig sikerül olyasvalamit barkácsolnia amit muszáj imádni. Zombifilm? Gyerekjáték, megcsinálta a 28 nappal későbbet. Romantikus komédia? Az élet sója. Sciencefiction (Napfény), pszichothriller (Sekély sirhant), aztán a nemrégiben agyondíjazott örömfilm, a Gettómilliomos.

A fickó gyakorlatilag nem tud hibázni. Új filmje igaz történeten alapszik, egy biciklisről szól, aki bennragad a sziklák között és több napig nem tud onnan kiszabadulni. Kezén hatalmas kőszikla, a víz fogy, élelem semmi, telefon nincs, és senki nem tudja, hogy ott van. Itt jön a képbe James Franco tehetsége, aki tartja két vállán a filmet bőszen és ügyesen, Boyle pedig arra is képes volt, hogy maga a történet ne fulladjon unalomba, mert valljuk be: nem kis feladat megrendezni egy filmet melynek egy főszereplője van és egyetlen helyszínen játszódik (igaz, álomjelenetek is akadnak de a lényegen nem változtat). Könnyedén unalmassá válhat, ha nem megfelelően kezeljük a dolgokat. Boyle szerencsére jó rendező, így a filmet sikerült megtöltenie igazi energiával,

élettel, így ha már esetleg Francót megunnánk, a képi megoldásokra és a vágástechnikára odafigyelhetünk és elégedetten bólogathatunk: igen, ezt így kell csinálni. Intenzív másfél óra ez, ami ritkán veszít lendületéből, nem válik fásulttá és nem kell percenként rátekintenünk az óránkra hogy ugyan mikor lesz már vége. Intenzív és izgalmas, azon felül szórakoztató is egyben. Franco beleadott apait-anyait az alakításába és igazán megérdemelte volna azt a bizonyos Oscar-díjat, melyet Colin Firth dadogva elhappolt tőle. Nem fogjuk egykönnyen elfelejteni azokat a perceket, amiket együtt töltöttünk vele, teljes kétségbeesésben, szenvedésben, emlékek és hallucinációk között. Nem fogjuk egykönnyen elfelejteni azt a bizonyos jelenetet a film végén mikor már nincs más megoldás. Majd az azt követő katarzist. Danny Boyle és csapata nem mindennapit vittek véghez a 127 órával.

95% Stáblista Rendező: Danny Boyle Főszereplők: James Franco, Kate Mara, Amber Tamblyn Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2011. március 3.

FilmMagazin / 33


PORTRÉ

DANNY BOYLE „Imádom a Gladiátort, de jobban értek a kisebb filmekhez.” Írta: Spike Daniel „Danny” Boyle 1956. október 20-án látta meg a napvilágot Angliában, Radcliffe városában, munkásosztálybeli ír katolikus családban. Édesanyja Írországban, Ballinasloeban, míg édesapja az Egyesült Királyságban, ír szülők gyermekeként született. „Ez egy nagyon szigorú, katolikus család volt. Én nyolc éven keresztül ministráns voltam, és sokáig azt hitték rólam, hogy pap vagyok. Anyám legkedvesebb kívánsága mindig is ez volt, hogy pap legyek.” - emlékszik vissza Boyle. 14 éves korában, Boyle jelentkezett, hogy átmehessen a helyi iskolájából az angliai Wigan város közelében található papneveldébe, de lebeszélték szándékáról. A Times magazinnak adott interjújában, amely során a 2004-es Milliók című angol vígjáték-dráma alkotása került a figyelem középpontjába, így nyilatkozott: „14 éves koromban azt akarták tőlem, hogy legyek pap, így át készültem menni egy papneveldébe, Wigan közelében. Azonban Conway atya félrehívott engem és azt mondta, hogy nem lenne jó ötlet, ha ezt csinálnám. Az, hogy ő mentett-e meg engem a papságtól vagy a papságot tőlem, nem tudom. De hamarosan drámát kezdtem el tanulni, és úgy érzem, úgy gondolom, hogy egy igazi kapcsolat lehet a két dolog között, a döntésemből kifolyólag. Úgy hiszem, hogy az olyan rende-

34 / FilmMagazin

zők, mint Martin Scorsese, John Woo vagy M. Night Shyamalan szintén olyan emberek, akiktől a papi hivatást várták el. Van ebben valami teátrális, valami igazán színpadias.” Tanulmányait később az angol székhelyű Thornleigh Szalézi Kollégiumban, majd a Bangor Egyetemen folytatta, ahol együtt tanult Frances Barber, Olivier-díjra jelölt angol színésznővel. Boyle tagja volt a Dramatic Need nevű, az Egyesült Királyságban bejegyzett jótékonysági szervezetnek is, amely nemzetközi művészeti szakemberek (zenészek, színészek, énekesek) segítségével és kooperációjával próbál meg segíteni az Afrikai kontinens, és az azon belüli vidéki közösségek hátrányos helyzetű lakosainak. SZÍNHÁZI KARRIER Tanulmányai befejezése után a Joint Stock Theatre Company nevezetű színi társulathoz szegődött, amelyet 1974-ben David Hare, Max Stafford-Clarke és David Aukin alapított, majd 1982-ben a Sloana Square-en található Royal Court Theatre tagja lett, ahol megrendezte élete első két színművét, a Genius-t, Howard Brenton angol dráma-és forgatókönyvíró, és a Saved-det, Edward Bond szintén angol színházi rendező, poéta, teoretikus, drámaés forgatókönyvíró segítségével. A Royal Shakespeare Company, Ang-



PORTRÉ EDDIGI RENDEZÉSEI KÉPEKBEN A forrás - 2006

Sekély Sírhant - 1994

Trainspotting - 1996

Az élet sója - 1997

A part - 2000

Trampli - 2001

Meztelen porszívózás a paradicsomban - 2001 Milliók - 2004

28 nappal később - 2003

Napfény - 2007

Gettó milliomos - 2008

127 óra - 2010

36 / FilmMagazin


lia egyik legnívósabb színházának részére öt produkciót is készített. 2011-ben ő lesz a direktora a Mary Shelley által 1818-ban írt kultikus Frankenstein című novella színpadra szánt változatának, amelyet Nick Dear, BAFTA-díjas dráma-és forgatókönyvíró scriptje alapján rendez majd. Boyle-t már nyolc éve foglalkoztatja a projekt, és örül, hogy viszszatérhet a színház világába, hiszen elmondása szerint nagyon megviselte az elmúlt, filmezéssel eltöltött 15 év. A National Theatre Live - amely a Királyi Nemzeti Színház része - a darabot élőben is közvetíti majd, 2011. március 17-én. A rendező projektje elnyerte mind a közönség, mind a kritikusok tetszését - bizonyára az is közrejátszott, hogy Benedict Cumberbatch és Jonny Lee Miller játsszák Victor Frankensteint.

ziós adaptációja volt, valamint a BBC Two égisze alatt futó Mr. Wroe's Virgins című mini-sorozatnak is készített három részt 1993-ban. Danny Boyle nem tévesztendő öszsze az angol forgatókönyvíróval, Daniel Boyle-lal, aki a Morse felügyelő és a Mi kis falunk Skóciában című 1995-ös brit televíziós sorozat scriptjeiért is felelős. Két nagy sikerfilmje között - a 2000-es Part valamint a 2002-es 28 nappal később két egész estés filmet is rendezett a BBC-nek 2001-ben: az egyik a Meztelen porszívózás a paradicsomban, míg a másik a Trampli című alkotások voltak. Boyle filmek iránti szeretetére intenzív hatással volt az Oscar-díjas (A keresztapa 2 - 1974) Francis Ford Coppola által 1979-ben rendezett monumentális, a Vietnámi háborút impozáns színészpalettával felvonultató és egyben bemutató

keresebb brit filmjét készítette el, amely végül a Trainspotting megrendezéséhez, karrierjének egyik csúcspontjához vezetett. A Sekély sírhant forgatókönyvéért felelős John Hodge, valamint a producer Andrew Macdonald 1996-ban a London Film Critics Circle Best Newcomer Award kitüntetéséhez segítették hozzá. A Trainspotting című 1996-os műremeke Irvine Welsh skót novellista legsikeresebb, azonos című filmfeldolgozása volt, és immár másodízben dolgozott együtt Ewan McGregorral. A felkavaró, polgárpukkasztó, a társadalom elé görbe tükröt állító, drogos fiatalok életét bemutató dráma egycsapásra híressé tette a színészrendező párost. Az Angol Filmintézet az igen előkelő 10-ik helyre rangsorolta Minden idők 100 legmeghatározóbb brit filmje listáján,

>> „14

ÉVES KOROMBAN AZT AKARTÁK TŐLEM, HOGY LEGYEK PAP, ÍGY ÁT KÉSZÜLTEM MENNI EGY PAPNEVELDÉBE, W IGAN KÖZELÉBEN. AZONBAN CONWAY ATYA FÉLREHÍVOTT ENGEM ÉS AZT MONDTA, HOGY NEM LENNE JÓ ÖTLET, HA EZT CSINÁLNÁM. AZ, HOGY Ő MENTETT-E MEG ENGEM A PAPSÁGTÓL VAGY A PAPSÁGOT TŐLEM, NEM TUDOM…” - DANNY BOYLE << A The Daily Telegraph egyik kritikusa, Charles Spencer így nyilatkozott az alkotásról: „Frankeinstein története annyira ismert, hogy szinte lehetetlen a régi történetet új köntösben tálalni. Mégis, Boyle megtette…” A The Times írója, Libby Purves ezt írta: „Ez egy pokoli produkció. Izgalmas a játék, alig van időnk levegőt venni.” TELEVÍZIÓS KARRIER 1980-ban kezdte meg televíziós pályafutását a BBC Észak-Írországi kirendeltségénél, ahol producere volt az Alan Clarcke által 1989-ben rendezett ellentmondásos rövidfilmnek, az Elefántnak. Később már direktora volt az olyan produkcióknak, mint az Arise And Go Now, a Not Even God Is Wise Enough, a For The Greater Good, Scout, a Morse felügyelő című televíziós detektívsorozat (két epizód erejéigSzabadkőműves misztériumok 1990, Kerubokról és Szeráfok1992), amely Colin Dexter angol krimiíró 1975-ben írt Chief Inspector Morse nevezetű novellájának televí-

klasszikus opus, a két Aranyszobrocskát is elnyert Apokalipszis most. Robert K. Elder amerikai újságíró, szerző és filmrovatvezető A film, amely megváltoztatta az életemet című művében is megtalálható azon harminc rendező között kedvenc produktumával, akikre szintén nagy hatást gyakorolt egy-egy kimagasló műremek, ezzel is meghatározva későbbi karrierjüket. „Az agyam teljesen kizsigerelt volt akkoriban. Én egy befolyásolható huszonegy éves fickó voltam. Az agyamat nem táplálták és nem öntözték nagy kultúrával, tudod, ahogy a művészetet szokta ezt tenni. Azt a mozi ereje csiszolta homokkal.”-nyilatkozta Boyle. FILMES KARRIER Hollywoodi debütálását, és egyben az első egész estés nagyjátékfilmbeli bemutatkozását egy 1995-ös fekete-komédiával, a Sekély sírhanttal kezdte meg, a főbb szerepben az akkor még feltörekvő csillaggal, Ewan McGregorral. Kvalitását már itt kamatoztatta, hiszen az év legsi-

míg 2004-ben generációjának legjobb, legmeghatározóbb mondanivalójú ír alkotásává avanzsálódott. A sriptért ismételten John Hodge felelt, akit Oscar-díjra is jelöltek a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában, és ha a legrangosabb elismerést nem is kapta meg, egy BAFTA-díjjal mégis kárpótolták. Számos kritikus vallotta, hogy Boyle, és a másik meghatározó angol forgatókönyvíró és rendező, Guy Stuart Ritchie megújították a 90-es évek elején a brit mozit, és hatásuk, azóta is megkérdőjelezhetetlen. Az egyre népszerűbbé váló rendező Hollywoodba költözött, és megpróbált tárgyalásokat folytatni számos neves amerikai stúdióval. Ennek egyik eredménye lett az 1997-es az Élet sója című romantikus-dráma, amelyben a rendező-forgatókönyvírő-színész triumvirátus immár harmadízben dolgozott együtt. A filmet részben ugyan az angolok finanszírozták, mégis elsősorban hollywoodi filmnek volt tekinthető. Az Élet sója miatt viszont visszautasította az Alien franchise negyedik részének, az 1997-es

FilmMagazin / 37


PORTRÉ

Alien: Feltámad a halálnak a rendezését, és helyette inkább ezt a kevésbé mainstream darabot választotta (saját bevallása szerint is otthonosabban mozog a kisebb kaliberű, független filmek világában, mint a nagyköltségvetésű hollywoodi blockbusterek közt. Ezt követte két nagy sikerfilmje, amelyek közül az egyik 2000-es Part című dráma, a főszerepben a tehetséges szívtipróval, Leonardo DiCaprióval. A filmet Thaiföldön forgatták, és ismételten McGregort szerette volna megnyerni, de végül belviszály miatt a Titanic sztárjáé lett a főszerep. A film Alex Garland angol forgatókönyvíró és novellista 1996-ban írt, kultikus művének azonos című feldolgozása volt. Másik alkotása a 2002-es 28 nappal később című, a zsánerbe új színt vivő poszt-apokaliptikus zombihorror, szintén Garland forgatókönyve alapján, a főszerepben Cillian Murphy-vel. Ezután következett az Alien Love Triangle nevű sci-fivígjáték, amely egy 30 perces rövidfilm volt, a főszerepben Kenneth Branagh-val. A projektet először három részesre tervezték, de később törölték, lévén a Mimic-A júdás faj című 1997-es sci-fi-horror, Mira Sorvino-val, és az Imposztor című 2000-es sci-fi, Gary Sinise-zelamely Philip K. Dick 1953-ban írt művének azonos című filmfeldolgozás volt, végül egész estés filmmé

38 / FilmMagazin

váltak. 2004-ben a Milliók című vígjáték-dráma következett, Frank Cottrel Boyce 2004-ben írt novellája és forgatókönyve alapján. 2007-ben ismételten együtt dolgozott Alex Garland szerző és forgatókönyvíróval, valamint a 28 nappal később sztárjával, Cillian Murphy-vel. A Napfény című alkotása 40 millió dolláros büdzséből készült, de világszerte csak 32 milliós bevételt termelt, ennek ellenére a kritikusok pozitívan fogadták a sokak szerint az 1968-as kultikus Kubrick filmből, a 2001: Űrodüsszeiából, az 1972 Tarkovszkij klasszikusból, a Solarisból, valamint a legendás, 1979ben Ridley Scott által rendezett Alien: A nyolcadik utas a Halálból egyaránt inspirációt merített sci-fit. 2008-ban végre pályája csúcsára ért minden tekintetben, hiszen megrendezte a nyolc Oscar-hét BAFTAvalamint négy Golden Globe-díjjal kitüntetett Gettó milliomost. A film Indiában, Bombay utcáin játszódott, ahol egy szegénysorban élő fiatal fiú megnyeri, a Legyen ön is milliomos című világhírű vetélkedőt. A film újszerűsége, aktualitása, őszintesége, valamint a fiatal és tehetséges Dev Patel briliáns alakítása elkápráztatta a világot; a 15 millió dollárból forgatott alkotás közel 400 milliós bevételt hozott, és a nézők mellett a kritikusokat is ámulatba ejtette szerte a világon. A számos díjból végre meg-

kapta a hőn áhított Oscar-díjat a Legjobb rendezőnek járó kategóriában, és korunk legnagyobb filmrendezői közé emelkedett. „Ahhoz, hogy jó filmes légy… irányítanod kell. Olykor szükséges egyfajta pszichotikus vágy, hogy ezt elérjük. Az emberek a legtöbb esetben a könynyű utat választják. Tenni kell azért nagyon keményen, hogy valami mást, valami szokatlant alkothass!”nyilatkozta Boyle. Andrew Mcdonald, a Trainspotting producere így méltatta a filmet és Boyle-t: „Boyle egy olyan témát dolgozott fel, amelyet reálisan, politikailag korrekt módon ábrázolnak, azonban a háttérben meghúzódó droghasználók, árvák és a nyomornegyedek lakóinak hiteles bemutatása miatt nem csak egy igazán hiteles filmet alkotott, hanem hihetetlenül felemelőt és örömtelit is!” 2010-ben ismét maradandót alkotott: elkészítette a 127 óra című kaland-drámát, amely életrajzi vonatkoztatású film is egyben, hiszen Aron Lee Ralston amerikai hegymászó tragikus kalandját meséli el. Aron a Utah sivatagban, a Blue John Canyonban beszorult egy sziklahasadékba. Öt napon keresztül küzdött a túlélésért, mígnem saját maga le nem vágta a szikla által beszorított jobb alkarját, és elképesztően erős lélekjelenlétének és élni akarásának hála sikerült kimászni a hasadékból, majd hamaro-


san rátaláltak. Azóta művégtag helyettesíti az amputált végtagját. A forgatókönyvet Ralston 2004-ben írt Between a Rock and a Hard Place című műve alapján adaptálták vászonra. James Franco megdöbbentően keltette életre Ralston karakterét, akit ezért az Akadémia Oscarjelöléssel jutalmazott a Legjobb férfi főszereplő kategóriában. A film végül hat Oscar-kilenc BAFTA-és négy Golden-Globe jelölést kapott. Boyle tehát újabb globális közönség bevételi - és kritikai sikerben fürödhetett, joggal! JÖVŐBELI FILMTERVEK Jövőbeli filmtervei között szerepel a 28 nappal később folytatása, és a Ponte Tower című alkotás is. A 28 hónappal később már tervbe van véve, azonban állítása szerint a film máshol fog majd játszódni, mint két elődje. A Paani című Shekhar Kapoor indiai direktor által rendezett romantikus - sci-fi munkálataiban, mint producer vesz majd részt. Egy Empire Magazinnak adott interjúban elárulta, hogy ismét nagyon szívesen dolgozna együtt egyik készülő filmjében Ewan McGregorral. A RopeOfSilicon riportere mikrofonvégre kapta Danny Boyle rendezőt, és feltette neki a kérdést, amire minden bizonnyal sokan kíváncsiak: Hogy is állunk a Transpotting folytatásával? “Biztosan lesz folytatása a

Trainspotting-nak“ - állította Boyle. „Persze ez csak az én véleményem, nyilván egy csomó más embertől is függ. Én azonban szeretném, ha tudnátok, egyszer meg fog történni.” A folytatás a hírek szerint tíz évvel az első rész után fog játszódni, Boyle azonban húsz évet akar várni, hogy a színészek filmbéli koruknak megfelelően nézzenek ki: “10 évet észre sem veszel egy színészen“– magyarázza. Tekintve, hogy a Trainspotting 1996-os film, Boyle elmondása alapján valamikor 2016 környékén számíthat folytatásra. A hitelességre nem sokat adó The Sun nevű brit bulvárlap úgy tudja, hogy a Bond-filmek producere, Barbara Broccoli felkérte Danny Boyle-t a következő 007-es kaland megren-

dezésére. Az Entertainment Weekly e-mailben érdeklődött az Oscardíjas rendezőjénél a hír igazságtartalma felől. "Mindig is élveztem nézni a Bond-filmeket, de nem tervezem, hogy rendezzek egyet" - fogalmazott Boyle."Nem tudom, ki találta ki ezt a sztorit, de üzenem neki, hogy nagyon hízelgő, hogy felmerült a nevem." Ezen kívül Boyle rendezi majd a 2012-es londoni olimpiai játékok nyitó-és záróünnepségét is, Billy Elliot segítségével. Nagy megtiszteltetésnek, és különleges lehetőségnek nevezte a felkérést, és máris leszögezte, nem érdekli a kínai Yimou Zhang által rendezett 2008-as nyitóünnepség, ő egy abszolút Londonra és a 21. századra koncentráló előadást tervez.

FilmMagazin / 39


KRITIKA

.

RANGO A westernek újra fénykorukat élik, a Félszemű sikere után itt a Rango, a gyerekeknek készült gyík-western. Írta: Fekete Felícia A film egy önmagát kereső magányos gyíkról szól, és arról, hogyan válik hőssé és találja meg végül önmagát és a szerelmet. A történet ezzel igazi 21. századi mesévé válik, mert korunk kedvenc témáját, az önismeretet dolgozza fel. Másik igen fontos aktualitása a műnek a fenyegető és állítólag közelgő vízhiány, ugyanis a különböző állatkák Rango vezetésével az éltető vizet keresik. A rogyadozó, kiszáradás szélén tengődő sivatagi kisváros neve, nemes

egyszerűséggel Por. Itt találkozik Rango szerelmével, Babszemmel, aki mindig rosszkor merevedik meg. Babszem természetesen igen csinos, és afféle igazságkereső Scarlett O’Haraként küzd apja földjéért a western filmekből ismerős korrupt polgármester ellen. A városka messziről egy átlagos sivatagi porfészek, de „ha közelebb megyünk, kiderül, hogy nyeles fagyi nyeléből, benzineskannából, kihajított autógumiból meg ilyenekből épült. A város ezáltal önálló karakterré vált” – mondja Mark „Crash” Mcceery látványtervező, aki többek között Batman visszatérben (Batman Returns) tervezte Danny De Vito által alakított Pingvin maszkját Az eredeti műben az imádnivaló lúzer, Rango hangja Johnny Depp, és a magyar szinkronra is igyekeztek egy hazai sztárt találni, ami sikerült is Nagy Ervin személyében, aki tökéletesen oldotta meg a feladatot, csakúgy, mint az összes többi szinkronhang, Elek Ferenc, Haumann Petra, Reviczky Gábor, Harsányi Gábor és Huszár Zsolt. Sajnos nekem ez mindig problémát okoz, mert amíg azon gondolkodom, hogy kinek a hangján szólal meg az adott

karakter, addig nem tudok a filmre figyelni, de ez már az én problémám. Ha már magamról beszélek, meg kell említenem, mióta úgy ahogy felnőttem rettenetesen unom az animációs filmeket, de a Rangot nagyon élveztem. Egyetlen kifogásom támadt, hogy sokszor még én is féltem, undorodtam a horrorisztikus jelenetektől, csak sejtésem lehet vajon egy kisgyerek, hogy fog erre reagálni. A rendező a megvalósítás során arra törekedett, hogy a karakterek annyira élők legyenek, mint egy élőszínészes film során. „Nem azt akartam, hogy Rango Johnny Depp hangján szólaljon meg, az volt a célom, hogy Rango maga legyen Johnny Depp.” Nem ismerem Johnny Deppet, de ha tényleg olyan, mint Rango, akkor szeretném megismerni.

80% Stáblista Rendező: Gore Verbinski Eredeti hangok: Johnny Depp, Isla Fisher, Ray Winston Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. március 3.

40 / FilmMagazin


MEGJELENT A NAGYSIKERŰ WEBOLDAL NETES MAGAZINJÁNAK ELSŐ SZÁMA! FÓKUSZBAN AZ „ÉLJEN A SZERELMESEK NAPJA” CÍMŰ PÁLYÁZATRA BEKÜLDÖTT 10 LEGJOBB PÁLYAMŰ. ELÉRHETŐSÉG: WWW.TOLLAL.HU


KRITIKA

NEW YORK, I LOVE YOU Gondban vagyok a New York, I love You film kritikájával. Ugyanis azon a meleg februári napon, amikor megnéztem a sajtóvetítést, a film után olyan boldogan szökdécseltem a körúton a munkahelyem felé, mint egy ifjú szerelemes. Azt gondoltam, végre egy igazán felemelő, kedves, emberi film, ami bearanyozza a napomat. Írta: Fekete Felícia verzióban nem kerületek történetei térnek el egymástól, hanem a történetek minősége. Kiemelkedően jó és nagyon gyenge filmetűdöket láthatunk, de ha nem álltunk fel az első kettő után, akkor nagyon kellemes meglepetésben lesz részünk. Például aki szereti a Maffiózók sorozatból Andrea Donna de Matteot örülhet, mert a színésznő megint magát játssza a harmincas New York-i olasz lány személyében. James Caan is remekel az olasz patikus szerepében, viszont Natalie Portman mint vallásos zsidó lány már kevésbé. Portman által rendezett, házasodni készülő lány és a nála sokkal idősebb indiai gyémántkereskedő szerelme elsőre is erőltetettnek és giccsesnek tűnt, másodszorra már arcpirítóan. Talán segített volna a filmen, ha nem a két leggyengébb, legsablonosabb jelenetet rakják a film elejére. Így csak azt tudom tanácsolni, hogy egyszer nézzék végig a filmet, és hogy egyszer érdemes is. Bár még sosem jártam New Yorkban, de ezek után már biztos, hogy el fogok menni, mert ez a legeurópaibb amerikai város, Amerika minden előnyével, és a hátrányai nélkül - gondoltam magamban. A jóképű Bradley Cooper a Másnaposok után megint elvarázsolt, Andy Garcia minding csodálatos, és a lányos arcú Orlando Bloom is meggyőző volt. Ethan Hawke és a prostituált jelenete meg majdhogy nem tökéletes - tettem hozzá gondolat-

42 / FilmMagazin

ban. Ezek után elkövettem az a hibát, hogy megnéztem még egyszer na, ezt nem kellett volna. Ekkor hirtelen egy bugyuta, erőletett amerikai utánzata lett a Párizs szeretlek, című francia filmnek. Ami amúgy szintén egy kicsit erőltetett volt. A történetek sokkal jobban egymásba kapcsolódnak ugyan, mint elődjében, ahol kissé talán túlságosan is elkülönültek egymástól az epizódok, így Párizs kerületei is. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy az amerikai

70% Stáblista Rendező: sokan Főszereplők: Orlando Bloom, Julie Christie, Bradley Cooper Forgalmazó: Mokép Hazai premier időpontja: 2011. február 17.



SOROZAT

PÓKEMBER LEGÚJABB KALANDJAI 2 Folytatódik a Pókember sorozat, lássuk mit tud a 2. évad! Írta: Sanya08 Kicsivel több időbe telt, mire végeztem ezzel. No nem azért, mert hoszszabb lenne (ugyanúgy 13 részből áll), csak néha már elfelejtettem nézni, meg volt más dolgom, de tegnap behoztam a lemaradást, és megnéztem az utolsó 4 részt zsinórban, egymást után. Hát gratulálok hozzá az alkotóknak! Most már tényleg kijelenthetjük, hogy ez egy baromi igényesen elkészített Pókember-széria volt(?), tele mindennel, ami egy rajongónak kell. Kezdve a remek akciókkal, a hűségesen megírt karakterekkel és a szupergonoszokkal, befejezve egy duplacsavarral a végén. Mind a 13 részen keresztül fenntartották a feszültséget és a lendületet, egy percre sem állt le a cucc, ráadásul azzal a bravúrral, hogy még Parker magánéletén is képes voltam izgulni, hogy vajon most összejön Gwen-nel, vagy nem. A lényeg, hogy az összes karakter nagyon szerethető, és tényleg senkit ne tévesszen meg az elsőre bénának tűnő rajz, mert tényleg kihoztak mindent belőle amit csak lehetett. Az epizódok mind külön történettel bírnak, de részei egy nagyobb volumenű sztorinak, összefüggnek egymással. Vannak fordulatok, csavarok, felbukkant sok klasszikus rosszfiú, és egy-két klasszikus elem is helyet kapott. Volt például egy Bandaháború is, ami a régi képregénysorozatban is volt. Ez a rész itt átkozottul szórakoztató volt, non-stop akció, lélegzetelállító animáció, és piszokjó beszólások, egysorosok. Aki netán csalódott a mozifilmekben, az itt megtalálja a maga Pókemberét, de aki szerette a filmet, még az is szeretheti ezt, mert sok elem

44 / FilmMagazin

mondom visszaköszön itt. Ami még nagyon tetszett a sorozatban, az az, hogy nem gyerekes. Akárcsak az eredeti képregény, itt sem az van, hogy infantilis baromság az egész, nem gyerekes. Persze, gyerekek is nézhetik, de ahogy Stan Lee mondta arra, hogy gyerekeknek készíti-e ezt a sorozatot: “Soha nem nekik készítettem, hanem mindig magamnak.” Ez itt is látszódik. Néhol egész felnőttes a széria, megvannak a komoly pillanatai, például Harry és az apjának a kapcsolatát ábrázoló részeknél, vagy Venom visszatérése,

de összességében mégiscsak egy laza hangvételű, nagyon szórakoztató kis sorozat ez. A befejezés persze nyitva hagyja a kaput a folytatáshoz, nézném is egyből a következőt, a gond csupán az, hogy nincs következő, és ahogy kinéz most a helyzet, nem is nagyon lesz. Jellemző, hogy a legjobb sorozatokat mindig lekapcsolják. Aki teheti tehát nézze az RTL KLUB-on szombat reggelenként 10 órától, mert megéri! Nagyon jó, ha mondom, nekem pedig hihettek!



FILMKLASSZIKUS

EGY ASSZONY ILLATA Főszabály a mozikészítésben, hogy az Oscar-nevezéshez az alkotóknak filmjükkel illik merész kirándulást tenni a szirupos giccsbe, hovatovább látványos, könnyzacskóingerlő alakításra ösztökélni a szerencsés főszereplőjüket. Hihetetlenül hangzik, de Martin Brestnek az Egy asszony illatával úgy sikerült ehhez hasonlatos, „díjra termett” filmet tető alá hoznia, hogy az erőlködés izzadságszaga meg sem csapja gyanútlan orrunkat. Írta: Hannibál Drámája szinte végig mértékletes ütemű meglepetésprodukció, amely talán éppen szolid előadásmódja végett nem úszott akkora díjesőben, mint ahogy azt – egyébként teljes joggal – elvárnánk. Elmormolhatunk még egy aranyszabályt: néha egy zseniális csatárral még szerényebb tudású együttest is győzelemre lehet vinni. Szerencsére szó sincs itt technikai-alkotói amatőrizmusról, csak épp ez a bizonyos csatár azért homályosítja el az egész stábot, mert egészen véletlenül Al Pacinónak hívják. Az Egy asszony illata a színészveterán rehabilitációja volt a ’90-es évek elején. Pacino alakítja Frank Slade nyugdíjazott alezredest, aki hosszú évekkel ezelőtt elveszítette a látását. Hálaadás hétvégéjén unokahúga családlátogatásra indul gyermekeivel és férjével, ezért az érettségi előtt álló, fiatal gimnazista, Charlie Simms (Chris O’Donnell) felügyeletére bízza Slade-et erre a pár napra. Charlie, a megszeppent és alázatos kamaszfiú óriási nehézséggel szembesül: Slade cinikus, szigorú és rezignált – ráadásul magával vonszolja a fiút New Yorkba, ahol hedonista módon, nagykanállal kezdi falni az életet: luxusszállodák, előkelő vacsorák, családi vacsora, és nők. Utazásuk alkalmával lassacskán megismerik egymást. Nézetkülönbségeik, eltérő sorsuk miatt szüntele-

46 / FilmMagazin

nül felszikráznak köztük az ellentétek, de a kölcsönös rokonszenv is gyökeret ver furcsa barátságukban. Társas útjuk végére még tanulnak is egymástól: Slade ismét megízleli a puszta létezés boldogságát, Charlie pedig megható leckét kap az öregtől felelősségről és bátorságról. Brestnek nem volt könnyű dolga: az Egy asszony illata ugyanis Dino Risi 1974-es, A nő illata című olasz filmdrámájának amerikai remake-je. Utóbbiban Vittorio Gassman alakította a megcsömörlött katonatisztet,


kísérőjét, a fiatal srácot pedig Alessandro Mommo. A mai kínos hollywood-i ötlethiányban e száraz tény nem nagy szó, az már annál inkább, hogy Brest filmje bizony szinte minden téren állja a sarat Risi eredetijével szemben, sőt, helyütt toronymagasan felül is múlja azt. Elemzésünkben most nem bocsátkozhatunk mélyebb összehasonlításba, de szembetűnő különbség, hogy míg Risi szelídebb, melankolikusabb filmet készített, addig Brest – akármennyire is hollywoodi eszközökkel dolgozik – szomorkásabb (s egyúttal talán őszintébb) road movie-t sarjasztott saját táptalajából.

Pacino Slade-je ugyanis csökönyös veterán, aki imád uralkodni mások fölött, és nagy adag szarkazmussal fogadja beszélgetőpartnereit. Nem csoda tehát, hogy Charlie-val való kapcsolatába nemcsak flegma szigor, de egyenesen pragmatikus militarizmus vegyül, s ezzel együtt túlcsorduló neurózis. Tulajdonképpen nem a párhuzamos karakterépítés, a főszereplők markáns dualizmusa az Egy asszony illata egyedüli ütőkártyája, hanem Frank Slade (és természetesen Al Pacino) döbbene-

FilmMagazin / 47


FILMKLASSZIKUS tes jellemereje, amely még az érdektelen üresjáratok közepette is képes határozottan továbblendíteni a produkciót. Gunyoros és zsarnoki ez az alak, rémisztő kiképzőtiszt és gáláns modorú világfi szellemes, ötletes, és mégis határozottan fanyar vegyüléke; rakétaként dörrenő dialógusai, precíz műgonddal prezentált természetrajza, komplexitásának meglepetései ezüsttálcán szolgálják ki a türelmes nézőt – néha egyenesen úgy érezzük, kisigényű „feel good” mozit nézünk, annyira frissek és ütőképesek a Sladeféle bölcseleti poénok, másszor a meghasonlott veterán költői lirizálása késztet kifejezetten őszinte meghatódásra. Nem is tudom, van-e még egy hasonló drámája a kortárs amerikai mozinak, amely egyszerre fejet hajt a kommersz nézőigények előtt, ugyanakkor a realista melodrámák hódolóinak is kedvez. Felkavaró története, szintén megható viszonyábrázolása, emlékezetes színészi teljesítményei miatt fontos megemlítenünk az Esőembert, amelyben Dustin Hoffman játszott egy, Slade-hez hasonlóan fogyatékkal élő, középkorú férfit, míg fivérét, a léha örökifjút Tom Cruise formálta meg.

48 / FilmMagazin

Valójában nehéz bármit is írni erről a filmről, annyira összetett, sejtelmes és zamatos, annyira igényli az adott néző mihamarabbi tárgyiasult jelenlétét. Martin Brest amellett, hogy Dino Risitől eltérően jóval rezignáltabb katonatiszttel ismertet meg bennünket, még arra is fokozott figyelmet szentel, hogy az epizodikus szerkesztettségű jeleneteket hol iróniával, hol ledér eroticizmussal, hol pedig fátyolos mélabúval töltse tele. Pacino és O’Donnell hatékony csapatkája hol megríkat, hol kegyetlen támadást indít a rekeszizmok ellen, de semmi esetre sem hagy hidegen. Szenvedélyes, bizsergető képsorok követik egymást, mint például a mohó „carpediem-osztás” a repülőgépen, a betyáros vendégeskedés Slade rokonainál, a tüzes éttermi táncjelenet, a ferraris autókázás, ugyanakkor a zsúfolt dramaturgiára rohamosan ülepszik Pacino kissé teátrális világfájdalma is, amely egy túlzottan giccses konfrontációban éri el csúcspontját. Bár Slade és Charlie végső, nagy szócsatája tényleg hatásvadász, az előzékeny és félszeg srácnak elhisszük, hogy számadása van a cinikus férfival, és a Holt költők társasága rothadó iskolaerkölcsét vis-

szaidéző Pacino-replikával is elvetik kissé a sulykot, de a mozi varázsa mégis olajozottan működik. Brest mechanizmusa akkor is totálisan működőképes és gondolatébresztő jellegű, ha Bo Goldman szüzséjével néha igyekszik a tendenciózus megagiccs posványa felé terelgetni a vászon eseményeit. Tehát egyáltalában nem panaszkodhatunk: az Egy asszony illata nemcsak briliáns dráma a bátorságról és a magányűző ragaszkodásról, nemcsak kéjes utazás a puccos borok, a nők és az egzotikumok álomszerű világába. Egyúttal lélekbalzsam, végig szikrázó karakterbravúr, amelyben Al Pacino élete legnagyobb alakítását nyújtja A sebhelyes-arcú, A Keresztapa és a Serpico mellett, Chris O’Donnellben pedig azok, akik a Batman-filmek után egyáltalán nem tartották cas-ting képesnek, most „csalódhat-nak”. Így is lehet.. whoooo-aaaahhhh!!!



KÖV. HÓNAP

THOR Thor nagyszabású kalandja kitágítja a Marvel univerzumot a jelenkori Földtől Asgard misztikus birodalmáig. A történet középpontjában a hatalmas Thor áll, az erős, de gőgös harcos, akinek vakmerő tettei miatt újra fellángol egy ősi háború. Ezért Thort száműzik a Földre, ahol az emberek között kell élnie. Amikor világának legveszélyesebb gonosztevője a legsötétebb erőket küldi a Föld ellen, Thor megtudja, mit jelent igazi hősnek lenni.

ISMERETLEN FÉRFI Dr. Martin Harrist (Liam Neeson) autóbaleset éri Berlinben. Mire a kórházi ágyban magához tér, megváltozik körülötte a világ. A felesége (January Jones) nem ismeri fel, és egy másik férfi azt állítja, hogy ő dr. Harris (Aidan Quinn). A hatóságok nem hisznek a lábadozó férfinak, neki pedig nincs sok ideje magyarázkodni: titokzatos bérgyilkosok vadásznak rá. Amikor az életét menti és a személyazonosságát próbálja visszaszerezni, talál egy szövetségest (Diane Kruger), aki talán a leggyanúsabb, hiszen látszólag semmi oka sincs, hogy a kétségbeesett férfin segítsen. Martin gondolkodás nélkül beleveti magát a nyomozásba, miközben saját épelméjűségét, önmagát kérdőjelezi meg. A váratlan események során a doktor egyre közelebb kerül az igazsághoz… A MESTERGYILKOS Arthur Bishop (Jason Statham) profi bérgyilkos, aki szigorú szabályok szerint él, és mindig tiszta munkát végez a célpontok likvidálása során. A munkája professzionális tökéletességet kíván, és azt, hogy érzelmileg maximálisan függetleníteni tudja magát; Bishop pont ezen képességek miatt számít a legjobbnak szakmájában. Amikor azonban megölik Harryt (Donald Sutherland), Bishop mentorát, és egyben jó barátját, Bishop kegyetlen bosszúra készül.

50 / FilmMagazin




Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.