Filmmagazin2015augusztus

KEDVES OLVASÓK! M

egtörtént hát a változás, amiről az előző hónapban már szót ejtettem: amikor megláttátok a borítónkat, gondolom azonnal feltűnt, hogy miben más, mint az eddigiek. Bizony, megváltoztattuk a logónkat, mostantól egy sokkal stílusosabb megjelenésű FilmMagazin felirat található majd a címlapjainkon. A régi változat egyszerűsége már nagyon szúrta a szemünket, eljött tehát az idő, hogy lecseréljük és kicsit modernizáljuk a kinézetét.

Az új logó egyébként annak a Nagy Zsoltnak a munkája, aki nemrégiben a címlapjainkat is új dimenzióba emelte, és most is kiváló ötletekkel állt elő, amikből nekünk csak ki kellett választani a számunkra leginkább tetszőt. Reméljük ti is annyira meg vagytok elégedve a változtatásokkal, amennyire mi magunk örülünk nekik.

Bár filmes szempontból ez az augusztus közel sem olyan gyenge, mint azt előzetesen gondoltuk volna, mi mégis egy kicsit feldobtuk a felhozatalt, hiszen elmerültünk a DC filmes univerzumában, így lehetőségünk volt minden fontos információt összegyűjteni a készülő Suicide Squad és a Batman Superman ellen című filmekről. Nem mellesleg pedig Joker nagyvásznas felbukkanásait is gorcső alá vettük, úgyhogy nagyon érdekesre sikerült a mostani FilmMagazin, jó szórakozást kívánok hozzá!

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztők: Szabó Dániel (Szada), Pavlics Tamás (TomPowell), Nagy Zsolt (Ghost990) Munkatársak: Bacs Veronika (vbacs), Balogh József (JOZBALO), Bagi Levente (levinho), Bernadett Gurdon (Moc), Elek Tibor (Gennosuke), Fonyódi Noémi (Delilah), Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Jancsó Orsolya (Sula), Jánvári Márk (Paulkemp), Kónya Sándor (Sanya08), Köller Kristóf (Kkristof), Lánczi Zsolt, Milány Botond (botka5), Molnár Dávid (JFlaherty89), Nagy Zoltán (nagyimacy), Nánási Anita (Nananita), Oláh Róbert (orobertosays), Pénzes László, Szabados Melinda (Veszják), Szollár Bálint Gergely (eszge), Som Balázs (Somi), Török Tamás, Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Verebélyi Tamás (Guts1983) Borító: Nagy Zsolt (Ghost990) Segítőink: Andrássy Judit (Big Bang Média Kft.) Bartók Anna (Fórum Hungary), Figeczki Annamária (InterCom), Pinczés Ádám (HBO), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: GameStar Plus, Táblamagazin, Issuu.com Weboldal: www.cinestar.hu Email: filmmagazin@project029.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2015. szeptember 18.

2 / FilmMagazin

FilmMagazin / 3

EHAVI PREMIEREK

AUGUSZTUS 6.

Phoenix bár

Csodapirula

Divat a szerelem!

Mission: Impossible - Titkos nemzet

AUGUSZTUS 13.

A Fantasztikus Négyes

A csajom barátnője

4 / FilmMagazin

Az ajándék

1001 gramm

Barbie, a rocksztár hercegnő

AUGUSZTUS 20.

Az U.N.C.L.E. embere

BeSZERvezve

Sinister 2 - Az átkozott ház

Irány a Bárka!

AUGUSZTUS 27.

Akváriumban élni

Az Eichmann show

Vakáció

Hitman - A 47-es ügynök

Kész katasztrófa

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

KÉSZ KATASZTRÓFA Kész katasztrófa, avagy megint felcserélődtek a nemi szerepek? Mi történik, ha egy nő pasi módjára kezd el élni? Egyéjszakás kalandok, befejezetlen éjszakák, félvállról vett érzelmek és kapcsolatok? Adjunk egy pofont a társadalmi képmutatásnak? Judd Apatow megtette. Írta: Veszják

M

ostani, ötödik rendezői munkájában egy felejthetetlen karakter portréját rajzolja meg, amelynek megformálója Amy Schumer, a zseniális fiatal komika, aki egyben a film forgatókönyvírója is. Judd Apatow fiatal kora ellenére nem csak egy vígjátéki vénával megáldott kultúra-antropológus, hanem a zűrös emberi kapcsolatok krónikása is. És hogy történt Amy felfedezése? Munkába menet Judd Apatow a The Howard Stern Show-t hallgatta az autójában, és felfigyelt egy Amy Schumer nevű fiatal stand-up komikusra, akinek In-

6 / FilmMagazin

side Amy Schumer című műsora 2013-ban indult a Comedy Centralon, s azonnal a kritikusok és a közönség kedvence lett. Szerelem volt első hallásra, annyira, hogy a rendező meghatódva a hallottaktól ki sem tudott szállni az autóból, amíg véget nem ért a Schumer-rel készített interjú. „Ellenállhatatlanul vicces volt, ugyanakkor mellbevágó őszinteséggel mesélt a magánéletéről – emlékszik vissza Apatow. – Úgy találtam, Amy olyasvalaki, aki kaphatna egy filmet, hogy elmesélje a történetét. Őszinte és sebezhető, és én pont az ilyenfajta vígjátékot szeretem, mert

nagyon emberi tud lenni.”

Az interjú meghallgatása után Apatow és Schumer találkoztak. „Előző éjjel nem tudtam aludni – meséli Schumer. – Roppantul izgultam, mert a Felkoppintva megváltoztatta az életem.” A rendező / producer műveinek régi rajongójaként tudta, a következő nap gyökeres fordulatot hozhat a karrierjében. A találkozás után nem sokkal pedig el is kezdődött a közös munka. „Egyik nap azt mondtam Amy-nek, jobb lenne, ha valami sokkal személyesebb dologgal próbálkozna – mondja a rendező. – Elkezdtünk beszél-

A filmben ismét együtt láthatjuk a Beszélnünk kell Kevinről főszereplőit, vélhetőleg annál sokkal oldottabb hangvételű jelenetekben…

getni az életéről, a kapcsolatairól, meg arról, hogy szerinte miért nem tud kiteljesedni a magánéletében.

Kiderült, hogy erről kell filmet csinálnunk.” A döntés, hogy Amy bensőségesebb húrokat penget a forgatókönyvben, mindent megváltoztatott. „Amikor Amy átküldte az első pár oldalt, Judd öt-hat másik projekten is dolgozott – emlékszik vissza Barry Mendel producer. – Azt mondta, az Amy-től kapott első oldalon több ütős poén van, mint az összes többi forgatókönyvben együttvéve. Ez az igazi tehetség jele. És Amy begyújtotta a rakétákat.”

Bár a többszörösen díjnyertes tévéműsora szoros ütemezést írt elő, Schumer fejest ugrott a Kész katasztrófa forgatókönyvének megírásába. „Gyakran összejöttünk, írtuk és újraírtuk a könyvet – mondja Schumer. – Ha este hétkor letettem a lantot a stúdióban, hazamentem és tízig a filmen dolgoztam.” A közös munka végeredménye ezért nagyon személyes lett és Amy saját küzdelmeit is beleszőtte, így jött létre Amy karaktere, aki valószínűleg soha nem fog megállapodni. Sokkal nagyobb kanállal habzsolja az életet

mint a többség, és ezt egyáltalán nem szégyelli.

Schumer így vall főhőséről: „Úgy gondolja, hogy boldog és minden rendben van vele. Kívülről nézve azonban tudjuk, hogy ez önpusztító folyamat, és tök gáz, amit ez a csaj csinál. De ő ezzel nincs tisztában.”

Apatow izgalmasnak találta, hogy ilyen karakter lett a vígjátékának főszereplője. „Azáltal tart távolságot az emberektől, hogy sok kapcsolata van, mindenkit megcsal, iszik és füvezik – magyarázza a rendező. – Kerüli az intimitást, ehelyett egy csomó emberrel ápol felszínes viszonyt.”

További szereplőket is kölcsönzött Schumer a valós életéből. Ilyen például Gordon, a lányok apja, aki korábban nagy vagány volt, most pedig az egyik idősek otthona réme.

Támogatja Amy szabados életformáját, mert azt a lendületet látja benne, amely régen az ő mindennapjait jellemezte, ma pedig oly fájó a hiánya. „Amy törődik az apjával és gondoskodik róla – magyarázza Apatow. – Kim viszont nem ilyen.

Korán férjhez ment, és még mindig haragszik az apjára, amiért meg-

csalta az édesanyjukat. Távolságot tart az apjától és korlátokat emel maguk közé.”

Senkiházi apja (Cloin Quinn) kislánykora óta azt verte a fejébe Amynek, hogy a monogámia teljes képtelenség. Amy felnőve újságíró lett, és az apai szemlélet a krédója: fullasztó romantikus kapcsolatok nélkül, gátlástalanul élvezi az életet, valójában azonban vakvágányon halad. Amikor rájön, hogy kezd beleszeretni új cikke alanyába, Aaron Conners-be (Bill Hader), a sármos és sikeres sportorvosba, gyanakodni kezd, hogy más felnőttek, beleértve a férfit is, akinek szemlátomást tetszik, tudhatnak valamit. Apatow legújabb filmjében pedig megmutatja, hogy nem tud mellélőni. A szerelem pedig nem ismer határokat.

Stáblista Rendező: Judd Apatow Főszereplők: Amy Schumer, Colin Quinn, Vanessa Bayer Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 27.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

BESZERVEZVE Ha Nima Nourizadeh neve nem is, első rendezésének címe mindenképpen ismerősen csenghet a filmszeretők körében. Ez a csengés viszont többnyire negatív érzelmeket válthat ki az emberekből, ugyanis a szóban forgó film nem más, mint a Project X, ami nem volt több egy másfél órásra nyújtott, agyatlan videoklipnél. A továbbiakban a rendező következő "projektjéről" olvashattok egy gyors áttekintőt. Írta: Török Tamás

A

történet most sem lesz túlbonyolítva. Mike (Jesse Eisenberg) egy átlagos kisvárosi srác benyomását kelti, aki ideje nagy részét teljesen beszívva tölti.

Legfőbb vágya, hogy leküzdje pánikrohamát és elvihesse barátnőjét, Phoebe-t (Kristen Stewart) Hawaiira. Ám a fiatalok élete 180%-os fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy Mike – bár maga sem tud róla – egy magasan képzett alvó ügynök. A fiú emlékei, vele együtt sötét múltja egyre inkább a felszínre tör, majd barátnőjével egy veszedelmes kormányzati akció közepén találják magukat. A rendező egy gyors iramú akció-vígjátékot ígér, amely során Mike-nak minden tudását össze kell

8 / FilmMagazin

szednie a túlélés érdekében. Ami – tegyük hozzá – nem lesz túl egyszerű totál beállva.

Nourizadeh nem csak egy tipikus akció-vígjátékot, de egy sokoldalú, szórakoztató filmet ígér a BeSZERvezve személyében. "Ha a történetet nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a film nem szól másról, mint egy fiúról, aki mindennél jobban el szeretné jegyezni a barátnőjét, ám életük egy hatalmas fordulatot vesz – mondja Nourizadeh. – Ám ha kicsit mélyebbre ásunk, láthatjuk, hogy a film számos olyan elemet ötvöz, amit nem gyakran láthatunk egy időben együtt a filmvásznon. Tele van románccal, akcióval, humorral és számos meglepe-

téssel. Emellett a BeSZERvezve olyan helyekre fogja elvinni a nézőt, amelyekre nem is számíthatott volna. Az egész Mike és Phoebe pici, már-már klausztrofóbiás világában kezdődik, majd az egész film egy pillanat alatt megőrül!"

A rendező szerint a Michael Bonvillain által vezényelt operatőri munka első osztályú, ám Nourizadeh hozzáteszi, nem a látvány képezi a film magját. "Az elég sajátos drogos pár dramedy-je kordában fogja tartani az akciózást. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy nem csináltunk pár eszelős harcjelenetet…”

Nourizadeh azt is elmondta, hogy a film és a forgatókönyv egyik legerősebb pontja a különböző klasszi-

A látványról az a Michael Bonvillain gondoskodik aki a Zombieland vizuális munkálatait is dirigálta.

NÉHÁNY HÍRESEBB FÜVEZÉS A FILMVÁSZNON

Tiszta románc (1993)

A nagy Lebowski (1998)

Félelem és reszketés Las Vegasban (1998)

Félbetépve (1998)

Fűre tépni szabad (2001

Ananász express (2008)

kus zsánerek ambiciózus kavalkádja. "Annyi különböző dolgot kombinál [a film] érdekes és organikus módon, hogy bár néhány fúzió sok filmszerető számára ismerős lehet, ám az egész össze lett mosva egy kicsit, ami miatt mindez teljesen megváltozik. Szeretek olyan dolgokhoz nyúlni, amikről azt hiszik az emberek, hogy már jól ismerik őket, s aztán egy teljesen más megvilágításba helyezni azokat."

Az egyik producer, David Alpert szerint a rendező éles szeme a részletek iránt már a forgatókönyvben is megmutatkozott. "A képek / jelenetek kompozíciói egyedülállóan jól sikerültek, főleg, hogy kellően megadja a szükséges akciómennyi-

séget is – árulja el a producer. – Mielőtt a munkálatok elkezdődtek volna, csinált egy könyvet, mely tartalmazta mindazon karakterisztikai elemeket és képeket, amiket mindenképp szeretett volna implementálni a filmbe. A film Bibliájává vált ez a kis könyv, tematikus elemekkel és tudatalatti üzenetekkel. A tökéletes alapanyagot biztosította, amiből egy remek forgatókönyv és egy még jobb film készülhetett."

Egyértelműen kiolvasható a Nourizadeh és Alpert mondandóiból, hogy egy nagyon egyedi és ambiciózus projektként tekintenek a BeSZERvezve című filmre. Mindesetre jómagam, és szerintem a többség is kellő visszafogottsággal várja ezt a

alkotást a Project X árnyékában.

Akik utóbbit szerették, valószínűleg most sem fognak csalódni. Akik viszont nem, azok remélhetőleg most valamivel többet fognak kapni egy maratoni videoklipnél. A készítők sokat emlegetik a Zombieland-et, ha annak a hangulatát sikerülne megcsípni, már elégedettek lennénk..

Stáblista Rendező: Nima Nourizadeh Főszereplők: Jesse Eisenberg, Kristen Stewart, Bill Pullman Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 20.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

A FANTASZTIKUS NÉGYES A képregénytörténelem legősibb famíliáját nem először láthatjuk a szélesvásznon, az új film azonban a legutóbbi, 2005-ös verzióhoz képest néhány rendhagyóbb elemmel, amolyan eredettörténetként kerül a mozikba. Írta: Vampka

A

Marvel egyik legrégebbi szuperhős csapatának filmje ezúttal a négy kívülálló fiatalra koncentrál, akiknek a zsenialitása egy alternatív és veszélyes világba kalauzolja őket. Az utazás azonban rosszul sül el, és a villámlátogatás után a hazatérő ifjak különös és ijesztő képességeket vesznek észre magukon. Életük teljesen megváltozik, egy csapatként kell szembenézniük nem csak saját felfordult életükkel, de egy barátból lett kegyetlen és hatalmas ellenséggel is.

A film New Yorkban játszódik, és a Négyes történetének azon részére koncentrál, amikor még nem voltak mások, mint becsvágyó fiatalok, akik idealizmusukkal és zsenialitásukkal akarták megváltoztatni a világot, és nem féltek fejest ugrani az ismeretlenbe. A fókusz most a drámán, a karakterek emberségén, bátorságán és kitartásán van. A főszerepekben tehetséges, feltörekvő sztárok láthatóak. Miles Teles (Reed Richards) az utóbbi idők egyik legfoglalkozta-

10 / FilmMagazin

tottabb, húszas évei elején járó színésze. Michael B. Jordan-t (Johnny Storm) Az erő krónikájából ismerhetjük, Kate Mara (Sue Storm) több sorozatban is bizonyított már, Jamie Bell (Ben Grimm) pedig megfontolt szerepválasztásairól híres. Ők négyen alakítják a Fantasztikus Négyes csapatát, ellenlábasuk szerepében pedig Toby Kebbell (Victor von Doom) látható, aki legutóbb a Majmok bolygójában szerepelt.

A történetüket minden képregényrajongó ismeri már, és a tíz éve mozikba kerülő előző filmek kapcsán a nézők számára sem idegenek. Ezúttal azonban a négy srác „karrierjének” kezdeteibe nyerhetünk betekintést. Mint sok más modern géniusz és feltaláló, Reed Richards is szerény körülmények között nőtt fel, innen érkezett a tudósok világába.

12 évesen, mostohaapja garázsában rakta össze barátja, Ben Grimm közreműködésével azt a különleges gépet, ami lehetővé teszi különböző tárgyak egyik helyről a másikra tör-

ténő teleportálását. Ehhez mindöszsze kacatokat, limlomokat, összelopkodott alkatrészeket és persze briliáns elméjét használta fel. Négy évvel később Reed találmánya felkelti Dr. Franklin Storm érdeklődését, aki egy olyan intézményben dolgozik, ahol az ilyen elképesztő újdonságokkal foglalkoznak, tanulóikat pedig újabb invenciókra ösztönzik. Felajánlja Reed-nek, hogy csatlakozzon, legyen része a diákok ezen elit csapatának. Itt lehetőséget kap, hogy tesztelje és fejlessze a találmányát, amit addig nem próbáltak ki emberen. Mikor eljön ennek is az ideje, összeáll a csapat, ami Dr. Storm fiából, örökbe fogadott lányából, Ben-ből, Reed-ből és egy diáktársukból, Victor-ból áll. Csakhogy a küldetés nem egészen úgy sül el, ahogy eltervezték. Olyan földszerű helyre teleportálnak, aminek tulajdonságai valójában egészen eltérnek az emberek által ismert világétól; olyan erejű természetes forrásokkal rendelkezik, ami mindent és

NEM VOLT MINDEN RENDBEN Sajnos azt már a magyarországi premier előtt is tudni lehetett, hogy valami félresiklott a projektet illetően, hiszen sem a kritikai, sem pedig a nézői visszhang nem volt túl pozitív. A film sikertelenségében nagyon sok tényező közrejátszhatott, mégis a 20th Century Fox valakire rá akarja verni az egészet. Jó alany erre Josh Trank, aki állítólag amatőr módon, néha egyenesen felháborítóan viselkedett a forgatáson. Például a számára bérelt házban a kutyáival együtt 100.000 dolláros kárt okozott, amit főbérlő értelemszerűen zokon vett és panaszt tett a seriff hivatalnál, majd be is perelte Trank-et. De nem volt zökkenőmentes a rendező és a színészek kapcsolata sem, Miles Teller-rel például egyáltalán nem tudott szót érteni a direktor. A pletykák szerint a két balhéfelelős egyszer még egy kis lökdösődésbe is belebonyolódott, de a stáb lélekjelenlétének köszönhetően nem sült el egyik félnek az ökle sem. Érdekesség egyébként, hogy annak idején még a zaklatott lelkű rendező könyörögte ki a FOX-tól, hogy a Whiplash sztárja lehessen a főszereplője szuperhősös eposzának…

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

mindenkit átformál rajta, aki nem tudja kezelni. Márpedig ők sosem próbálták, nem is ismerték azelőtt, így az utazás katasztrófával zárul.

Az amatőr asztronauták közül négyen túlélnek egy robbanást, és sikerül hazajutniuk, de Victor-t elveszítik. Ezt követően évekig megfigyelés alatt állnak, megismerik és elsajátítják új képességeiket, amiket természetesen minél többen ki akarnak használni. Kelletlen nyugalmuknak azonban vége, és kénytelenek cselekedni, mikor felbukkan egy régi ismerős, akit ismeretlen és hatalmas erők követnek, veszélybe sodorva ezzel az egész Föld sorsát.

A Fantasztikus Négyes valóban messzire visszanyúló történelemmel rendelkezik. A Marvel képregényt a legendás Stan Lee és Jack Kirby alkották meg, az első szám 1961 novemberének első napján jelent meg, és azóta is töretlen a sikere.

Inspirációul az akkoriban aktuális témák szolgáltak: az atom, a sugárzás és ezek következményei, a háborúk, a világ változásai. A Fantasztikus Négyes azonban rendhagyó abból a szempontból, hogy szereplőinek embersége tagadhatatlan. A

12 / FilmMagazin

hősök azon kivételek közé tartoznak, akik nem használnak álcát, az identitásuk köztudott. A képregények a való világban játszódnak, ezzel is segítve az olvasóknak könynyebben azonosulni a szereplőkkel.

2004-ben a történetüket újragondolták, és ez az új történetszál vezetett a kétezres évek filmjeihez és a mostani alkotáshoz is.

A rendezői székben ezúttal Josh Trank foglal helyet. Ahogy a filmbéli Richards, úgy Trank számára sem ismeretlen a sufniban való ügyködés, és a csináld magad módszer.

2007-ben egy 85 másodperces, internetre feltöltött kisfilmmel tört be a köztudatba, majd nem sokkal később már a nagy sikerű, sötét és nyomasztó, ám nagyon is izgalmas és elgondolkoztató Az erő krónikája című filmmel biztosította be megérdemelt helyét Hollywoodban. Az erő krónikája hangulati világát igyekeztek a Fantasztikus Négyesbe is átültetni. Mivel Trank is szerette a Marvel képregényeket, sőt, ezeken nőtt fel, ezért természetesen örömmel vált az új film rendezőjévé, hogy új szemszögből mutathassa be a Marvel első hőscsaládjának történetét.

Ő azonban a mai világ összezavaró változatosságára, bonyolultságára akart összpontosítani, ezáltal egy sötétebb tónusú és megjelenésű, de minden ízében modern filmet szeretett volna készíteni.

A forgatókönyvet Simon Kinberg írta, de produceri munkát is vállalt.

Az ő nevéhez fűződik a két új X-Men film is, most viszont nem volt annyi dolga, mint azok elkészítésekor. „Josh-nak világos elképzelései voltak, tisztán látta maga előtt, milyen legyen a film hangulata. Tudta, hogy mit kell tenni, hogy ez a film eltérő legyen ne csak az előző F4 filmektől, de az összes többi mozitól is ebben a műfajban. Josh rendezése kreatív, alapos, közben pedig realisztikusan mutatja be a felnőtté válást is” – mondja Kinberg. A forgatókönyvíró is sokat formált azért a végeredményen. Kinberg a négy fiatal képességeit nem lehetőségként és ajándékként akarta ábrázolni, hanem a karakterek problémájaként. Elvesztik testük felett az irányítást, ami egyébként is ijesztő, de egy fiatal felnőtt, aki éppen csak kilábalt a tinédzser évek nehézségeiből, még nehezebben élné meg az

Trank a forgatás végén így vélekedett: „ Ez jobb, mint a képregényfilmek 99%-a!” Az egyik stábtag pedig csak ennyit mondott: „Nem hiszem.”

>> MIVEL TRANK IS SZERETTE A MARVEL KÉPREGÉNYEKET, SŐT, EZEKEN NŐTT FEL, EZÉRT TERMÉSZETESEN ÖRÖMMEL VÁLT AZ ÚJ FILM RENDEZŐJÉVÉ, HOGY ÚJ SZEMSZÖGBŐL MUTATHASSA BE A MARVEL ELSŐ HŐSCSALÁDJÁNAK TÖRTÉNETÉT. << ilyen változásokat, ehhez pedig a megfelelő színészekre volt szükség. „Kellően drámai és tehetséges fiatalokat kerestünk a szerepekre – folytatja Kinberg. – Színészeket, akik inkább karakterközpontú beállítottsággal rendelkeznek. Az X-Men filmeket is így közelítettük meg.” A fantasztikus csapat erős és különleges kapcsolatot alakít ki, ezért a színészeknek is passzolniuk kellett egymáshoz, rendelkezniük kellett azzal a kémiával, ami ezt hihetővé teszi. Miles Teller játssza Reed-et, aki azonnal meggyőzte a castingon az embereket Reed intelligenciájáról, ugyanakkor éreztette a karakter kísérletező kedvét és mélyen rejlő, sötétebb oldalát is. Teller azonban aggódott amiatt, hogy a népszerű és közismert karakternek nem a legendás, hanem a még szinte jelentéktelen, ismeretlen, fiatal oldalát kell megmutatnia, ugyanakkor szerinte érdekes is volt a feladat. Johnny Storm ellenben már a kezdetekben is lobbanékony és forrófejű srác, neki sikerül leghamarabb alkalmazkodnia a képességéhez is. Michael B. Jordan habitusa tökéletesen illik hozzá. Sue, az örökbefogadott test-

vére visszafogottabb, képessége is védekező. A karakter iránti tiszteletből a film alkotói olyan színésznőt kerestek, aki egyesíti magában az erőt, a rejtélyességet és az intelligenciát. Így esett a választás Kate Mara-ra. A legnehezebb dolga azonban Jamie Bell-nek volt, aki a Lényt formálja meg, ugyanakkor talán neki van a legtöbb tapasztalata a főszereplők közül, úgyhogy a stáb bízott benne, hogy nem lesz vele problémája. A színész rendelkezik valamiféle természetes emberséggel és kedvességgel. A rendező azt akarta, hogy a karakternek a belső értékei kerüljenek előtérbe, Bell-t pedig képesnek tartotta ennek az elképzelésnek a megvalósítására.

A film a karaktereken kívül nagy hangsúlyt fektet még a látványvilágra. Mivel a történet lényegében tudósokra és fiatalokra koncentrál, ezért ezeket a megjelenésüknek is tükröznie kellett. A Star Trek tervezőire hárult a feladat, hogy felöltöztessék a Négyest, a harminc főből álló tervezőcsapat élén George Little állt. A CGI-nek is nagy szerep jutott, hiszen a négy fiatal mindegyike látványos képességekkel bír; többek

között emberfeletti rugalmasságot, lángolást, láthatatlanságot és sziklaszerű testet kellett létrehozni, aminek egy része az utómunkák során készült el, mások pedig már a forgatás alatt megvalósulhattak a speciális ruháknak köszönhetően.

A Fantasztikus Négyes ezúttal elrugaszkodik attól, amit eddig láthattunk velük kapcsolatban; a szereplők lelki világa áll a középpontban, amihez a látvány csupán aszszisztál. A dolgok jelen állása szerint a Fox azt tervezi, hogy a Négyes más filmjükben is felbukkan. Talán Deadpool számára nyújtanak társaságot, vagy az X-Men mutánsaival jelennek majd meg együtt? Aztán persze a negatív visszajelzések könnyen keresztülhúzhatják a számításokat…

Stáblista Rendező: Josh Trank Főszereplők: Miles Teller, Kate Mara, Jamie Bell, Toby Kebbell Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 13.

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR

AZ U.N.C.L.E. EMBERE Kémek a sasfészekben, avagy minden lében két kanál… Írta: Kovácsné

N

agyon tudom sajnálni szegény Guy Ritchie-t. No nem azért, mintha földkunyhóban lakna és esténként pockokat kéne fognia magának vacsorára, inkább azért, mert csinált három annyira karakteres filmet (A ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff és a Sherlock Holmes 1) hogy utána bármivel próbálkozott, vagy az volt rá a kritika, hogy „már megint ugyanaz”, vagy az, hogy „áh, nem tud már ugyanolyat csinálni”. Nekem mondjuk semmi bajom nem volt se a Spílerrel, se a Sherlock Holmes 2vel, a maga jogán mind a kettőt rendkívül jópofának találtam, az meg a moziban ülve a legkevésbé sem izgatott, hogy történelmi kitekintésben melyik film hol foglal helyet az életműben (ezen egyébként adott mozi szórakoztató értéke tökéletesen lemérhető: abban a pillanatban, hogy Wikipédia szócikkeket kezdek fogalmazgatni magamban, tudni lehet, hogy a vásznon látottak nem igazán tudnak lekötni.)

14 / FilmMagazin

A történetet mintha a hatvanas évekből vették volna elő… Ja, várjunk csak: hiszen valóban onnan vették elő, a The Man From U.N.C.L.E. egy nálunk szinte teljesen ismeretlen, rohadt burzsoákapitalist… izé, szóval amerikai sikersorozat volt, mely 1964 és 1968 között összesen 105 részben azt a valószínűtlen élethelyzetet dolgozta fel, hogy egy amerikai és egy orosz (párdon, szovjet) szuperkémnek tartósan együtt kell dolgoznia. A 2015-ös feldolgozás afféle előtörténetként szolgál a sorozathoz, és a későbbi partnerek első találkozását mutatja be.

A tutibiztos világvége elkerülése érdekében a nagyszájú / laza / tökös / szívdöglesztő / szabályokat magasról le…. amerikai kémnek, a beszédes nevű Napoleon Soló-nak (Henry Cavill), és a merev / katonás / szocializmusban szocializált / bürokratikus / hierarchikus / archaikus orosz ellenfelének, Ilja Kurjakinnak (Armie Hammer) félre kell ten-

niük kezdeti ellentéteiket, és meg kell keresniük egy kiöregedett náci atomtudóst, mielőtt egy rejtélyes harmadik fél a tata segítségével saját atomfegyvert állíthatna elő. A náci atomtudósnak természetesen van egy gyönyörded lánya (Alicia Vikander), akinek a segítségét a duó igyekszik MAXIMÁLISAN kihasználni, és az a bizonyos harmadik fél sem kutya, sokkal inkább az emberfajnak egy nem kevésbé gyönyörűséges nőnemű példánya (Elizabeth Debicki). A filmben egyebek mellett előfordul még a brit titkos ügynököt alakító Hugh Grant, valamint az amerikai kémfőnök szerepében Jared Harris is (utóbbi karaktere, George Sanders arról a színészről kapta a nevét, aki réges-régen az Angyalt alakította, de számos egyéb kémfilmben is szerepelt). Érdekes mutáns keverék lesz ez a film így első ránézésre, ami igen sok szálon próbálja megpengetni a mozilátogató szívének tömegfogyasztástól elfásult húrjait. Egyrészt nem

Az U.N.C.L.E. a United Network Command for Law and Enforcement nevezetű ügynökség rövidítése.

>> NEM LEHET

NEM ÉSZREV ENNI, HOGY ÚJABB SHERLOCK HOL MES FILMMEL VAN DOLGUN K: EGY RÉG LET ŰNT VILÁGBA N KÉT EGYMÁSSAL T ELJESEN EL LENTÉT ES KARAKT ER BARÁTSÁ GÁNAK FEJLŐDÉSE ÁLL A KÖZPO NTBAN, BUDDY MOVIE , MÓKA, KACAG ÁS, ÉRZELEM, HA SONLÓK. <<

HÁTTÉR

lehet nem észrevenni, hogy újabb Sherlock Holmes filmmel van dolgunk: egy rég letűnt világban két egymással teljesen ellentétes karakter barátságának fejlődése áll a központban, buddy movie, móka, kacagás, érzelem, hasonlók. Másrészt maga a letűnt világ is főszereplő lesz. A hatvanas évek nincs annyira távol tőlünk, mint Sherlock Holmes (látványtechnikailag persze rendkívül hálás) viktoriánus Londonja, ellenkezőleg, ez a fajta retró épp a reneszánszát éli, igen jövedelmező dolog foglalkozni vele (kivéve, mikor nem, ld. a szintén hatvanas évekbeli tévésorozatot meglovagolni próbáló Éjsötét árnyék totális bukását). Harmadrészt az alkotást tekinthetjük egyfajta James Bond paródiának is, negyedrészt az akciófilm az a műfaj, ami valószínűleg soha nem fog kimenni a divatból, ötödrészt pedig nagyot lehet manapság olyan filmekkel szakítani, ahol egy tíztizenöt évre elfeledett szexszimbólum egyszerre csak beérett színészként, új szerepben bukkan fel, gondolok itt most konkrétan Hugh Grant szerepeltetésére.

16 / FilmMagazin

Mármost egy buddy movie-hoz kell két olyan színész, akiktől ezt a buddy dolgot azonnal bevesszük, mint amilyen pl. a Robert Downey Jr. / Jude Law, vagy agg motorosok kedvéért mondjuk a Danny Glover / Mel Gibson páros. A potenciális problémát itt abban látom, hogy sem Henry Cavill, sem Armie Hammer nem egy izgalmas, lángoló egyéniség. Nem azt mondom, hogy rossz színészek, csak azt, hogy eddig semmi olyat nem csináltak, ami kiemelte volna őket a százezres férfiszínész-biomasszából. (Az eredeti

sorozatot egyébként egyikük sem ismerte. Cavill végig ragaszkodott a szüzességéhez, hogy alakítását ne zavarja meg semmilyen prekoncepció, míg Hammer a másik utat választva beleásta magát az ősrégi epizódokba.) Magával a kerettörténettel, illetve az ilyen filmekben létfontosságú szerepet betöltő párbeszédekkel szerintem nem lesz gond, a vicces beszólásokat valószínűleg ismét hozza majd a Sherlock Holmes-filmek kapcsán már igencsak összeszokott Guy Ritchie / Lionel Wigram írópáros.

GUY RITCHIE NEM PIHEN Még szinte be sem fejezte Az U.N.C.L.E. embere munkálatait, a direktor nem tétlenkedik, és folytatja a filmezést, ám egy kicsit más témában. A Charlie Hunnam főszereplésével készülő Knights Of The Round Table Artúr király történetének a feldolgozása lesz majd, ráadásul a rendező úgy tervezi, hogy ezt az alkotását még öt folytatás követi a közeljövőben – aztán a stúdiónak majd nyilván lesz egy-két szava hozzá, a bevételek függvényében. Ha csak a Sherlock Holmes-ból indulunk ki, akkor várhatóan rendesen felforgatja majd a klasszikus sztorit Ritchie, a saját egyedi stílusában. Főbb szerepekben még Jude Law, Mikael Persbrandt, Eric Bana, Djimon Hounsou és Astrid BergesFrisbey. A bemutatót 2016 júliusára tervezik.

Az eredeti sorozat első néhány epizódja még fekete-fehérben készült, szakértőként pedig Ian Flemming bábáskodott felette.

Attól nem félek, hogy vizuális effektusokkal és a tökéletes retró fíling megteremtésével az alkotóknak bármiféle gondja lett volna. A ruhákat a kosztümös drámák terén hatalmas tapasztalatokkal rendelkező, a Lincolnért Oscarra jelölt Joanna Johnston tervezte, a látványtervező pedig Oliver Scholl volt, aki ugyan inkább sci-fikből lehet ismerős (pl. A holnap határából, vagy a Függetlenség napjából) de eddig mindig koherens, hihető világokat teremtett.

Hogy a James Bond-féle kémromantika a mai nézőknek mennyire jön be (értve ezalatt konkrétan az orosz-amerikai ellentétre épülő eredeti James Bond tematikát), azt nem tudom. Bár manapság ismét éledőben van a két nagyhatalom közti ellenségeskedés (ami Lenin elvtárs áldásos munkássága óta változó mértékben ugyan, de egyfolytában jelen van a történelemben), ezt túl komoly tónusokkal bemutatni (egyelőre) nem igazán szerencsés, gondolom a humorra lesz helyezve a hangsúly („buta orosz medve meg a fineszes bugyipecér jenki egymás ellen, hehehe”).

Az alkotással, mint akciófilmmel megint csak nem hiszem, hogy probléma lesz. Ha valaha is eljön az a pillanat, hogy Guy Ritchie nem tud akciófilmet csinálni, tényleg pakolhatjuk a babkonzervet és vonulhatunk le a légópincébe, mert beköszönt az Apokalipszis.

Hugh Grant, mint újra felfedezett fosszília szerepeltetése izgalmas kérdés. Annak idején az első fénykorában kimondottan utáltam szegényt, aztán a Felhőatlasz kapcsán határozottan pozitív meglepetést okozott, nem kis részben azzal, hogy egyáltalán elvállal ilyesmit.

Kíváncsian várom, mit tesz le az asztalra az egykori sármőr (aki egyébként saját bevallása szerint gyerekkorában a sorozat lelkes rajongója volt, valamint – szintén saját bevallása szerint – kém volt a nagybácsikája, amit mindig is igen menő dolognak tartott).

Az U.N.C.L.E. elkészítése igen hosszú szülés volt, mondhatni egy sündisznót próbáltak meg világra hozni farfekvésben. Elég, ha azt nézzük, hogy 1993-tól, azaz a filmes jogok megvásárlásától egészen mostanáig tartott, mire lett belőle valami. A lehetséges rendezők közt az évek során olyan nevek merültek fel, mint Quentin Tarantino vagy Stephen Soderbergh, de a főszerepekkel is rengeteg sztárt megkerestek, hogy a skála két legeslegszélső értékét megjelöljem, Robert Pattinson-t és Russel Crowe-t is. (Gyakorlatilag nem volt olyan ismertebb

angolszász férfiszínész, akit ne próbáltak volna megkísérteni a projekt kapcsán, innentől aggasztónak tűnhet, hogy pont azokra esett a választás, akikre.)

A forgatás során olyan helyszíneket kerestek, melyek tipikus ’60-as évekbeli „nyugati” és „keleti” hangulatot sugároznak. A nyugati atmoszférát Olaszországban (Rómában és Nápolyban) lelték meg, a keletit pedig hol máshol, mint Berlin… helyett Angliában, számos létező épület és díszlet felhasználásával. (Pl. Greenwich-ben kelet-berlini trabantos autós üldözést forgatni a műemlékek miatt igen macerás feladat volt, nem csak az épületeken, de pl. magán az úttesten sem eshetett karcolás.)

Az eddigi kritikák a történetet részint sablonosnak, részint ehhez képest túlkomplikáltnak tartják, és a színészi játékot sem magasztalták az egekbe. Bár az előzetes furcsán „fajidegennek” tűnt (legalábbis meg nem mondtam volna, hogy egy Guy Ritchie filmbe kaptam bepillantást), azért szeretettel várom az U.N.C. L.E.-t, egyszeri szórakozásnak egészen biztosan megteszi majd.

Stáblista Rendező: Guy Ritchie Főszereplők: Henry Cavill, Elizabeth Debicki, Armie Hammer Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 20.

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

BEMUTATKOZIK A DC FILMES UNIVERZUMA Apropójából annak, hogy hamarosan minden eddiginél jobban beindul a nagy DC-filmdömping, kísérletet tettünk arra, hogy egy kicsit átláthatóvá tegyük a helyzetet. A kezdetektől a napjainkig, majd egészen a jövőbeli tervekkel bezárólag, minden igényt kielégítve igyekeztünk foglalkozni a szuperhősfilmek DC-csoportjával. Van-e jövője és ha igen, milyen? És egyáltalán: levedli-e valaha a Nolan filmjei által trendivé tett „gritty and realistic”-stílt? A következő pár oldalon eszmefuttatásokkal egybekötött helyzetjelentéssel szolgálunk.

18 / FilmMagazin

DC: KEZDŐDIK! „2013-ban Zack Snyder Acélemberével aztán megkezdődött a tervezgetés. Nem olyan direkt módon, mint 2008-ban a Vasemberrel, de ezek után a stúdió egyre inkább érdeklődött annak irányába, hogy hasonló utat járjanak be, mint a riválisuk. Superman-t követi a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, majd utána a Suicide Squad.” >> 20.

BATMAN SUPERMAN ELLEN – AZ IGAZSÁG HAJNALA „A nemrégiben napvilágot látott előzetes következetesen végigvitt koncepcióról árulkodik, mely főként a hős a társadalomra gyakorolt hatását igyekszik reflektorfénybe állítani.” >> 22.

SUICIDE SQUAD „Az alapkoncepció lényegében a következő: végy néhány tagot, akik kvázi szupergonoszként tengetik hétköznapjaikat, majd dobd bele őket egy olyan szituációba, amelyben az állam bácsi kedvéért valami jót kell cselekedniük.” >> 26.

HÍREK, PLETYKÁK, ÉRDEKESSÉGEK „A DC All Access nemrégiben erősítette meg a hírt, miszerint Tao Okamoto alakítja Mercy Graves-t. A karaktert az 1996-os Superman: A rajzfilmsorozat számára alkották meg a készítők, korábban nem szerepelt egyetlen képregényben sem.” >> 30.

HOVA TOVÁBB, DC? „Ez a kísérletezés leginkább annak tudható be, hogy kevésbé van bejáratott stílusuk (a külső esztétikán és hangvételen kívül), kevésbé tudták saját magukat definiálni. Ez kiszámíthatatlansághoz vezet, a kiszámíthatatlanság pedig olykor koncepciótlanságból fakad.” >> 32.

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR

DC: KEZDŐDIK! A DC maga is kezdi azt, amit a legfőbb riválisa, a Marvel már sikerre vitt: univerzumot épít, hogy elkövetkezendő filmjeit összeköthesse egymással. No de nem volt ez mindig így, nézzük hát kicsit át, hogy miként kezdődött a pályafutásuk. Írta: Sanya08

1

951-ben kezdődött minden.

Nem, ekkor még közelről sem kezdődött el a filmek egy univerzumba helyeződése (ami ma már teljesen elfogadott, sőt divatos koncepció), de ebben az évben készült el az első film, melynek alapja egy DC-képregény volt. A Superman és a Vakond-ember (eredeti cím: Superman and the Mole-men) ugyan nem egy mérföldkő, ám elsőnek lenni valamiben, bizonyos értelemben történelmi jelentőségűnek szá-

20 / FilmMagazin

mít. Megnézni, hogy miként kezdődött mindaz, ami ma egy gigászi pénztojó tyúkká fejlődött, meglehetősen szórakoztató kaland. Egy tanulságot mindenképp levonhatunk ebből és az elkövetkezendő évek DC-képregények adaptációiból: a címek között főként a Superman és a Batman dominál, kísérletezni főként a kisképernyőn mertek (volt már többek között Wonder Woman sorozat is, melynek minősége megkérdőjelezhető) és hiába jutott min-

den harmadik Superman-re egy Fantom (ó, azok a kilencvenes évek, amikor még Billy Zane ígéretes színésznek számított), az állandóság volt a jellemző. Persze, akadnak olyan címek, mint A kárhozat útja (Sam Mendes rendezése, Tom Hanks-szel a főszerepben), vagy a David Cronenberg által rendezett Erőszakos múlt, de ezek jelen esetben – nem szuperhősfilmek lévén – nem tartoznak a kánonba. Richard Donner ’78-as Superman című re-

Az Acélemberről anno két kritikát is közöltünk, az egyik 60%-os, a másik pedig 90%-os értékeléssel rendelkezett. Még mindig nincs egyetértés…

mekművét is érdemes megemlítenünk lévén, hogy ez volt az első – kritikusok és nézőközönség által is nagy becsben tartott és klasszikusként identifikált – szuperhősfilm, mely igazán helyén kezelte a műfajt.

Tisztelettel bánt a matériával és a színészek mellett az effektusokra is kellő időt és hangsúlyt helyezett.

A későbbiekben (mármint 1951 után) a szuperhősmozi kevésbé volt a kritikusok által dicsőített műfaj, sőt: jobbára lenézték, nem tartották túl nagyra. Ezen a megítélésen valamelyest változtatott az 1989-ben készült Tim Burton-féle Batman, mely még mindig távol állt az univerzumépítéstől, de egyfajta hullámot indított el – mely hullám minőségileg ingadozó volt, de mégiscsak érdemes megjegyeznünk és beszélünk róla.

A kétezres évek már jobban alakultak. A ’98-ban mozikba kerülő Penge sokak szerint nagyban okolható azért a sikerszériáért, mely a mai napig tart és függetlenül attól, hogy a Marvel-ről beszélünk, mindez a DC-re is kihatott, örök riválisok lévén pedig nem hagyhatták annyiban és szükségszerűnek vélték azt, hogy maguk is meglovagolják a trendet. Hét évvel később érkezett is az első igazi áttörés (miután 2005-ben bebuktak Singer Superman visszatér című múltidéző, nosztalgikus és sokak szerint dögunalmas filmjével) Christopher Nolan Batman: Kezdődik!-jével, aminek érdekessége, hogy egy egészen szokatlan szemléletmóddal nyúlt a témához (ami egyébként nagyban emlékeztethet Singer 2000-es XMen: A kívülállók című dolgozatára).

Ennek kulminálódása ugyan már nagyjából belefolyt az univerzálódás korszakába (mostantól nevezzük így, oké?), Nolan mégis elhatá-

rolódott attól, hogy az ő verziója részévé legyen a nagyobb képnek, ennél fogva a Warner-nek újabb színészt kellett keresnie Bruce Wayne figurájához, elhagyva a már egyszer beváló Christian Bale-t.

2013-ban Zack Snyder Acélemberével aztán megkezdődött a tervezgetés. Nem olyan direkt módon, mint 2008-ban a Vasemberrel, de ezek után a stúdió egyre inkább érdeklődött annak irányába, hogy hasonló utat járjanak be, mint a riválisuk. Superman-t követi a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, majd utána a Suicide Squad, ezeket követően pedig a határ a csillagos ég. Különálló Aquamanfilm, majd Green Hornet, egy kis The Flash, egy kis Wonder Woman, mely kis szerencsével megnyitja az utat a női szuperhősök irányába és a nép majd érdeklődni kezd a feminim képregényfilmek iránt. Jön még Shazam Dwayne Johnson-nal, illetve a Justice League pedig már csak hab lesz a tortán.

A DC tehát most minden erejével azon van, hogy hasonló, de mégis kicsit más stratégiát alkalmazzon, mint a Marvel. Sötétebb, erőszakosabb matériájuk (lásd: Batman világa) lehetővé teszi azt, hogy kockáztassanak és merészebbek legyenek, ám ehhez be kell járódniuk. Tapasztalatot kell szerezniük és a saját útjukat járni. Nem csupán a látványra hagyatkozni (helló, Snyder), hanem hagyni, hogy a forgatókönyvírók rendesen kibontsák a karaktereket és motivációikat. David Ayer Suicide Squad-ja lehet az első helyes lépés ebbe az irányba: Ayer azon kívül, hogy határozott rendezői látásmóddal rendelkezik, forgatókönyvei is markáns munkák. Kockázatvállalás ötvöződhet itt az univerzálódással.

De erről később bővebben.

FilmMagazin / 21

HÁTTÉR

BATMAN SUPERMAN ELLEN AZ IGAZSÁG HAJNALA A jövő év abból a szempontból mindenképpen jelentős lesz a Denevérember és az Acélember rajongóinak, hogy végre-valahára együtt, egymás mellett (a híresztelések szerint néha egymás ellen) láthatják kedvenc szuperhőseiket.

Superman és Batman egymásnak eresztése ebben a mai világban ugyan már szinte magától értetődő húzás (lásd a Marvel ügyeskedéseit), mégis kicsit sokáig tartott a DC-nek az, hogy meglépjék ezt a lépést. Ám jobb később, mint soha: ha bízhatunk az alkotók lelkesedésében, akkor egy epikus, monumentális filmben fog egymással összecsapni és összefogni a közös ellenséggel szemben a két hős. Írta: Sanya08

A DC UNIVERZ SZUPER UM HŐSE EGYMÁS I ELLEN?

22 / FilmMagazin

A trailer-re támaszkodó rajongói elméletek szerint a filmben biztosan fel fog bukkanni Aquaman és Flash, még ha csak egy cameo erejéig is.

Z

ack Snyder (akinek a nevéhez a Watchmen, illetve az Álomháború mellett a Holtak hajnala remake-jét is köthetjük) volt az, akit a stúdió alkalmasnak talált arra, hogy levezényelje a projektet, miután zajos anyagi sikert aratott a 2013-as Acélemberrel, mely a makulátlan küllemű és erkölcsű mintapéldány szuperhőst új, kicsit más köntösbe bújtatta. A „gritty, realistic”, azaz „durvább, realisztikusabb” megközelítés természetesen nem volt új keletű, hiszen előtte Christopher Nolan ezekkel a hívószavakkal hívta fel újra a figyelmet Batmanre a Batman: Kezdődik! című filmjével, és amely koncepciót sikerre vitt A Sötét Lovaggal. Látva a befolyó bevételeket, a Warner ezt az attitűdöt nyerőképesnek látta, ezért is döntöttek úgy, hogy Superman-nél is ugyanezt a tónust használják, Snyder pedig eleget tett ezen kéréseknek, megtartva a Batmanfilmeknél is ügyködő David Goyer forgatókönyvírót. Superman szép, színes kosztümjét Snyder egy szürkés filterrel bolondította meg, értsd: ruháját bepiszkolta, tettei mögé kér-

dőjeleket tett, a világban hősként történő felbukkanása pedig durva következményeket vont maga után.

Snyder Superman-világa nem olyan optimista és ideális, mint Richard Donner-verziója 1978-ban, vagy Bryan Singer 2006-os Superman visszatérje. Hősét traumák gyötrik és lelkileg sebezhető. Hibákat vét és kivágja a rajongóknál a biztosítékot olyan húzásokkal, mint az Acélember befejezésében látható, vitákat kirobbantó nyaktörés.

A nemrégiben napvilágot látott előzetes (melyet a Comic-Con lelkes közönsége láthatott először) következetesen végigvitt koncepcióról árulkodik, mely főként a hős társadalomra gyakorolt hatását igyekszik reflektorfénybe állítani. Bár ez a szituáció közvetve több hősfilmben is feltűnik (akár említhetjük a rendező másik dolgozatát, a Watchmen-t, vagy Brad Bird A hihetetlen család című animációs opuszát), az ízelítőt elnézve itt hathatósan foglalkoznak az alkotók ezzel a problematikával. „Mi van akkor, ha közénk, halandó emberek közé kerül egy lény, aki kvázi isteni mivoltával óhatatlanul is

fölénk emelkedik?” – valahogy így lehetne megfogalmazni a premiszszát (hangsúlyozom: a rendező eddigi megjegyzéseire és a látott képsorokra támaszkodva írom mindezt), mely premissza vitathatatlan ambícióról árulkodik. Más kérdés, hogy mindezen ambíció mennyiben fog valós, a film minőségét javító tényezővé válni. Zack Snyder rendezői munkásságát elnézve felmerül az emberben a kérdés, hogy érdemese várni, hogy a látványvilágon és a hangos / látványos akciójeleneteken kívül eső ígéretek betartódnak, hisz a mai napig viták folynak arról, hogy a Watchmen a képregényben látott beállításokon és szituációkon kívül mennyiben volt az alapanyag szellemiségéhez hűséges adaptáció, ahogy az említett és jelen cikk egyik témájául szolgáló Acélember menynyiben hordozza magán azt a drámai truvájt, melyet magáévá kíván tudni (erről a szerkesztőségen belül is folyamatosan megy a vita).

KÉT TITÁN ÖSSZECSAP Az Igazság hajnala egyik legnagyobb vállalása nem pusztán az,

FilmMagazin / 23

HÁTTÉR

hogy igyekszik reflektálni az előző rész végén látott pusztításra és igyekszik annak következményeivel foglalkozni, hanem, hogy – amint az már a film címéből is kiderül – egyazon univerzumba helyezi Superman-t és Batman-t. Ezzel a húzással, versenyre kelve a Marvel Filmes Univerzumával (bővebben erről a 32. oldalon), megkezdi saját mozgóképes univerzumának kiépítését, ami végül egy gigászi, több DCszuperhőst egymás mellé tömörítő moziban fog kulminálódni. És mindez ezzel a két, makacs és hajthatatlanul a maga igazát szajkózó hőssel kezdődik. Míg Superman marad a régiben (azaz megint Henry Cavill fogja játszani), addig Batman szerepében újabb színészt köszönthetünk (Bale nem tért vissza, de Nolan filmjei a rendező állítása szerint egyébként sem tartoznak ugyanebbe a kánonba): Ben Affleck szerepeltetése nagy vihart kavart a rajongók között, amit főként a színész korábbi ballépéseihez vezethetünk vissza, ám az eddig napvilágot látott képsorok alapján több mint valószínű az, hogy kellemes csalódást fog okozni a kétkedőknek. És nem, e sorok írója se felejtette el a Fenegyereket, csupán tisztában van azzal, hogy Affleck mind rendezőként (Tolvajok

24 / FilmMagazin

városa), mind színészként (Holtodiglan, Az Argo-akció) meglepően jó választásokat hozott az elmúlt években, így felesleges előre leírni csak miatta a filmet és a karaktert. Azt viszont mindenképpen izgalmas lesz nézni, hogy milyen lesz, egyáltalán működik-e majd a közte és a hűséges komornyikját alakító Jeremy Irons között a kémia és a dinamika.

A címben utalásra kerülő összecsapás a két hős között több okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az Acélember végső harcjelenetében egy Bruce Wayne tulajdonában lévő épület romba dőlt, ezzel több ártatlan ember halálát okozva. A másik ok minden bizonnyal Superman egyik ősellenségéhez, Lex Luthorhoz kötődik, akinek szintúgy egy újabb verzióját láthatjuk. A remek Gene Hackman és Kevin Spacey után Luthor egy húszas-harmincas éveiben járó ficsúr lesz, aki borzas hajával sokkalta inkább hasonlít egy dühödt geek-re, mint arra az emberre, aki majd egy örökéleten át megkeseríti az Acélember hétköznapjait. A modern időkhöz azonban magától értetődően modern eszközök társulnak, így egy Hackman-féle figura már szinte

Nemrégiben levetítették a stábtagoknak a film egy félkész változatát, és a beszámolók szerint mindenki meg volt elégedve a látottakkal.

>> „MI

VAN AKKOR, HA KÖZÉNK, HALANDÓ EMBEREK KÖZÉ KERÜL EGY LÉNY, AKI KVÁZI ISTENI MIVOLTÁVAL ÓHATATLANUL IS FÖLÉNK EMELKEDIK?” – VALAHOGY ÍGY LEHETNE MEGFOGALMAZNI A PREMISSZÁT. <<

archaikusnak tűnne a mai világban, Superman nemeziseként. Luthor azonban nem feltétlenül dolgozik egyedül, minden bizonnyal lesz még valaki (vagy valami?) a képben, aki megnehezíti majd a hősök életét.

Mert lássuk be: az oké, hogy Superman-re tud hatni a kriptonitjával, de Batman-hez más eszközök kellenek. Ha pedig ők ketten összefognak, akkor olyan módszerekhez kell folyamodni, amik meghaladják az egyszerű ember eszét és erejét.

Erre utaló jel lehet az előzetesben feltűnő Zod holtteste. Hogy milyen szerepet játszik majd a cselekményben? Nagyon jó kérdés…

MINEK A HAJNALA? Hősök, hősök mindenütt! Snyder filmje megágyazva a 2017-ben érkező (szintén általa rendezett) Justice League-nek, szerepeltetni fog néhány olyan arcot, akit a későbbiekben jobban is megismerhetünk. Így fog debütálni a nagyvásznon Wonder Woman, Gal Gadot alakításában (szintén: sok kritika éri a színésznőt a szerep miatt, ám ezek pusztán a fizikumára utalnak), illetve Aquaman, akit Jason Momoa fog életre kelteni. Momoa olyannyira elkötelezett, hogy egy rajongónak a következő szavakkal dedikálta az Aqua-

man-képet: „Fuck Marvel!” Arról ne essék szó, hogy ez mennyire volt elegáns húzás a részéről, a közelgő film minőségén mit sem fog ez változtatni. Egyelőre nem tisztázott, hogy rajta kívül a Justice League többi tagja mennyiben fog megjelenni a filmben, de pletyka szinten említik Flash-t (akit majd Ezra Miller játszik), illetőleg Ray Fisher is több mint valószínű, hogy megjelenik.

Tisztázatlannak tűnik viszont az, hogy már Cyborgként is láthatjuk-e, vagy csak mint Victor Stone fogja tiszteletét tenni. Akárhogy is legyen, a DC-nek biztosra kell mennie ahhoz, hogy a későbbiekben is meglegyen nekik a nézők bizalma: reméljük, hogy a sok szép színes karaktert összeköti bivalyerős gittként egy jó forgatókönyv és egy nyerő rendezői koncepció. E sorok írója pedig nagyon szurkol annak, hogy sikerrel véghezvigyék a feladatot.

Stáblista Rendező: Zack Snyder Főszereplők: Henry Cavill, Ben Affleck, Gal Gadot, Jeremy Irons Forgalmazó: InterCom Tervezett hazai premier: 2015. március

FilmMagazin / 25

HÁTTÉR

SUICIDE SQUAD Az öngyilkos osztag felkerül a gyöngyvászonra, avagy a DC meglépi a maga piszkos tizenkettőjét és hadat üzen a hibátlan morális értékrendet képviselő, színes hacukás piperkőcöknek. Hölgyeim és uraim: a Suicide Squad bemutatkozik! Ne tessenek aggódni, nem ölnek meg senkit, csupán bántanak… de azt csúnyán. Írta: Sanya08

M

iután a Marvel mert kockáztatni azzal, hogy egy olyan hőscsapat történetét vitte filmre, amely nem örvend olyan széles körű ismeretségnek (A Galaxis őrzői), a DC filmes részlege is úgy döntött, hogy bepróbálkozik és maguk is dobnak egy merészet. A Suicide Squad csapata olyan karakterekből áll, akiket maximum a rajongók ismerhetnek, egyszerű, moziba járó emberek pedig csak a szemöldöküket vonogatják a nevük hallatán. Ám bebizonyosodott az, hogy egy ekkora truvájhoz nem kell más, mint jó marketing és a jó hír szájhagyomány által való terjedése. Bejött a Marvel-nek: be fog-e jönni a DCnek is? Jó kérdés. Jó, hogy mernek valami újat mutatni a sok Batman és Superman után? Nagyon is! Habár nem ez lesz az első mozgóképes, élőszereplős megjelenése a csapatnak (felbukkantak már a Smallville és A Zöld Íjász című sorozatokban is), a mozis debütálásuk igen. Ráadásul a DC ezzel megkezdi (vagy inkább folytatja) saját univerzumának kiépítését, hiszen ez zsinórban a harmadik filmjük lesz, amely egyazon valóságban játszódik. Az első volt az Acélember, majd következik a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, végül pedig jelen tárgyalt filmünk. Zack Snyder után pedig David Ayer veszi át a stafétabotot, hogy elkészítse a DC eddigi legkülöncebb moziját.

Az alapkoncepció lényegében a következő: végy néhány tagot, akik kvázi szupergonoszként tengetik

26 / FilmMagazin

hétköznapjaikat, majd dobd bele őket egy olyan szituációba, amelyben az állam bácsi kedvéért valami jót kell cselekedniük – természetesen busás jutalom és a szabadságvesztés elhagyásának fejében. Nem is olyan rossz üzlet. Ja, hogy ismerős a felállás? Nem csoda: Robert Kanigher és Ross Andri alkotók 1967-es A piszkos tizenkettő című háborús akcióklasszikusát vették alapul, melyben szintúgy néhány elítélt tesz rendet a kormány megbízásából. Sőt, maga a rendező, David Ayer is emígy jellemezte adaptációját: „A piszkos tizenkettő képregény változata.” Ezzel pedig ez lesz az első olyan képregényfilm, amiben egy gonosztevőkből álló csapat tevődik meg főszereplőül.

A csapat első verziója még 1959ban debütált a The Brave and the Bold című lapban, melyet aztán később továbbfejlesztettek és egy javarészt átvariált felállással újrapróbálkoztak a koncepcióval 1987-ben (a Legends-ben jelentek meg), ezúttal John Ostrander alkotói felügyelete mellett. A készülő nagyjátékfilm az ő változata alapján íródott.

MORBIDAK VAGYUNK Lássuk be: az előzetes által előrevetített végeredmény furcsának hat.

Hogy a furcsa alatt ki mit ért (jót vagy rosszat), az egyéni ízlés kérdése, mindenesetre David Ayer rendező (aki olyan filmekért felelős, mint Az utolsó műszak és a Harag) víziója kellőképpen sötétnek és morbidan viccesnek tűnik ahhoz, hogy elnyer-

Az előzetesben látható Robin-jelmez alapján akár azt is feltételezhetnénk, hogy Batman segítője alakult át Jokerré, ugyanis a jelmezen…

A DC UNIVERZ UM LEGÁDÁ ZAB BŰNÖZŐ B I EGYÜTT

je azon emberek szimpátiáját is, akiket egyébként az eddigiekben nem igazán lehetett megvenni a DCfilmekkel. Először láthatjuk filmen Gyilkos Krok-ot (Batman egyik ellenségét, a képregényolvasók egész biztosan találkoztak már vele), de Joker „love interest”-jét, Harley Quinn-t, az egykori pszichiátert is először vehetjük szemügyre élőszereplős produkcióban. A megjelentett képkockáról süt az a bizarr báj, a faragatlanság és az, hogy legszívesebben R besorolású film szeretne lenni, de több mint valószínű az, hogy a stúdió nem fogja ezt hagyni: inkább megpróbálják kielégíteni a fanokat azzal, hogy egy erőszakosabb PG-13-t dobnak a piacra, aztán talán (de csak talán) kiadnak Blue-ray-en egy UNRATED CUT-ot, ami valamelyest durvább képsorokat is tartalmaz majd. David Ayer-től egyébként is furcsán hat egy ilyen képregény-adaptáció, hiszen egy olyan rendezővel van dolgunk, aki rendre R-es filmeket tesz le az asztalra (Szabotázs című – Schwarzenegger főszereplésével készült – filmje például néhol tényleg brutális húrokat pendít meg). Az viszont mindenképpen igaz, hogy illik hozzá a premissza, a diszfunkcionális csapat témáját már az imént említett Szabotázsban is pedzegette, a sötét

FilmMagazin / 27

HÁTTÉR tónus pedig szintúgy a sajátja, és talán nem is kell hozzá durva, vérhabos erőszak, hogy otthon érezze magát ebben a világban. Ayer egyébként – amennyiben hihetünk a híreknek – még egy pszichiátert is felfogadott a forgatás idejére, ha esetleg a színészek valamelyike túlságosan eggyé válna a karakterével. Adam Beach nyilatkozta nemrégiben: „David Ayer a realizmus híve.

Szóval, ha a karakter, akit játszol, lelkileg gyötört, akkor azt akarja, hogy te is gyötörd magad…”

KELL EGY CSAPAT Lássuk, hogy kik fognak gonosztevőként jót cselekedni: Rick Flagg (Joel Kinnaman), Deathshot (Will Smith), Captain Boomerang (Jai Courtney), Killer Croc (Adewele Akinnouye-Agbaje), El Diablo (Jay Hernandez), Enchantress (Cara Delevingne), Slipknot (Adam Beach). Ők lesznek azok, akik életüket áldozzák majd a jó ügy érdekében. És persze Joker, akinek a szerepe egyelőre tisztázatlan, de Jared Leto érezhetően elég rendesen felkészült

a filmre; bármily kis szerep is jut majd neki, valószínűnek tűnik, hogy a közönség a keblére öleli majd.

Vagy ha más nem, a 30 Seconds to Mars rajongói mindenképp. Ami pedig a többieket illeti, lutri. Izgalmasnak tűnő karakterek, de jogosan tevődik fel a kérdés, hogy mennyiben visznek el a hátukon egy egész filmet? Margot Robbie, mint Harley Quinn tűnik Joker mellett egy kiemelkedő pontnak, kettejük kapcsolata minden bizonnyal izgalmas néznivaló lesz a fanoknak és az újszülötteknek egyaránt.

Will Smith személye viszont érdekes adalék, már csak az általa játszott karakter szempontjából is. Míg az eredeti matéria szerint Deadshot egy kíméletlen bérgyilkos, aki puszta élvezetből és elhivatottságból öl pénzért, addig itt az eddigiek alapján főként a lánya miatt ragad fegyvert és a lánya lesz az egyik fő motiváció abbéli tettében, hogy leszerződik a kormánnyal. Ha tippelni lehet, ő lesz a csapat lelkiismerete és jó szelleme, persze megtoldva némi komiszsággal.

KÖZÖNSÉGES BŰNÖZŐK? RICK FLAGG – JOEL KINNAMAN Amanda Waller fejéből pattant ki az az elképesztő ötlet, hogy a leghíresebb gonosztevők egyesítsék erejüket, az ádáz nőszemély pedig Rick Flagg-et tette meg a csapat vezetőjének. Ami nem is csoda, tekintve, hogy a figura a hadseregben is szolgált, így van némi tapasztalata az emberek irányításában. A szerepet eredetileg Tom Hardy kapta volna, aki viszont egyéb munkái miatt kénytelen volt passzolni azt a Robotzsaruból ismerős Kinnaman-nak.

CAPTAIN BOOMERANG – JAI COURTNEY George „Digger” Harkness eredetileg Flash egyik örök ellensége (így meg is van a konfliktus, ha esetleg a nagyvászonra költözne a nemrégiben debütáló sorozat), aki a nevét a kedvenc fegyveréről, egy bumerángról kapta és híres a politikailag inkorrekt kirohanásairól. A füzetekben egy idő után a fia veszi át a „kapitánykodást”, kérdés, hogy a film tartalmazni fogja-e ezt a mellékszálat.

28 / FilmMagazin

… pontosan ott láthatóak karcolások, ahol a kikerülő Joker-képeken a gyilkos bohócon is sebesülések vannak.

NA DE KI ELLEN HARCOLUNK? Ez itt a nagy kérdés, ugye? Ha egyszer az egyik oldalon ott állnak a legrosszabbak, mint jófiúk, akkor kik állhatnak a másik oldalon? Kik képviselhetik a negatív irányzékot? Ezt még pontosan nem tudjuk, hacsak nem hagyatkozunk a pletykákra, melyek azt is mondják, hogy maga Lex Luthor elég nagy szerepet játszik a cselekményben. Vagy pedig Joker lesz itt az igazi hunyó, aki mindenkit letarol csak azért, hogy megölje Batman-t és megszerezze magának Harley Quinn-t. Batman egyébként tiszteletét teszi a filmben (feltehetően csak egy epizódszerep jut neki), ezzel is jelezve, hogy ezek a filmek mind egy univerzumban játszódnak, másrészről pedig előrevetítik annak a lehetőségét, hogy Joker felbukkanhat majd egy önálló Batman-moziban is.

Siker lesz a Suicide Squad? Nagyon jó kérdés. A Joker és Batman által kiváltott egyre nagyobb hypenak köszönhetően ez valószínűsíthető, ámbár abban az esetben, ha őket nem vesszük figyelembe, akkor

kevésbé számíthatunk rá, hogy tömegeket vonzzon a mozipénztárakhoz. No persze voltak, akik ugyanezt mondták A Galaxis őrzőire.

Hogy bukás lesz. Hogy a Marvel megszívja. És ha már nekik összejött, ugyan miért is ne jöhetne össze a DC-nek? David Ayer személyében végre egy olyan rendezővel / forgatókönyvíróval van dolguk, aki nem egyedül a látványban utazik, hanem filmjei kellő mennyiségű mondanivalót is tartalmaznak. Emellett pedig elég bátor ahhoz, hogy a matériáját olyan tartalmakkal töltse meg, melyek nem ismernek kompromisszumot. Ennek eredményét leghamarabb 2016. augusztus hatodikán leshetjük meg.

KILLER CROCK – ADWALE AKINNUOYE-AGBAJE Bár a képregények alapján a Killer Crock hivatalosan nem tagja a Suicide Squad csapatának, de ha a képregényekből nem is, a Batman: Arkham játékokból emlékezhetünk rá, milyen ádáz harcot vívott mindig Batman-nel. Nem volt ez másként a különböző rajzfilmekben sem, így talán nem meglepő, hogy a filmesek figyelmét is felkeltette. Kíváncsiak vagyunk milyen szerepet szánnak neki az alkotók.

HARLEY QUINN MARGOT ROBBIE Talán az univerzum egyik legérdekesebb karaktere. Harley Quinn pszichológusként dolgozott, ám egy találkozás a Jokerrel mindent megváltoztatott: Harley teljesen kifordult magából és a gyilkos bohóc megszállott rajongója lett. Az első felbukkanása egyébként egy animációs filmhez köthető (a Paul Dini által készített Batman: The Animated Series egyik részében szerepelt), de később saját képregényt is kapott.

ENCHANTRESS – CARA DELEVINGNE Jó régi karakterről van szó, hiszen az Enchantress néven elhíresült June Moore már 1966-ban feltűnt a Strange Adventures című képregénysorozat 187. számában. A hölgy szőke művészlélekből vált egy fekete hajú, sötét mágiával foglalatoskodó, mondhatni modern boszorkává. Egyelőre nem tudni, milyen és mekkora szerepe lesz az eseményekbe, de már a trailer-ben is láthattuk felbukkanni.

DEADSHOT – WILL SMITH A keserű múltú Floyd Lawton (aki egy véletlen folytán lelőtte szeretett testvérét) először 1950-ben tűnt fel a Batman 59. számában, Bob Kane egyik legendás karaktereként. Bár a filmben számos változást eszközölnek a figurával kapcsolatban (hiszen a képregényekkel ellentétben itt lesz egy lánya, aki miatt vállalja az akciót), de a lényeg változatlan: a legkegyetlenebb bérgyilkosok egyikéről beszélünk.

EL DIABLO – JAY HERNANDEZ El Diablo esetében érdekes problémával néztek szembe az alkotók, a figurának ugyanis 3 inkarnációja is létezik a DC univerzumon belül, így rajtuk állt, hogy melyik személyiséggel ruházzák fel karakterüket. Végül azt a verziót választották, amelyben egy Chato Santana nevű ex-fegyenc válik El Diablo-vá, aki a halálbüntetés elkerülése végett csatlakozik a csapathoz. Különleges képessége, hogy tudja uralni a tüzet.

SLIPKNOT – ADAM BEACH Bár asszociálhatnánk rá, a karakternek nem sok köze van a híres zenekarhoz. Eredetileg tudósként dolgozott és ő maga találta fel azokat az anyagokat és eszközöket, amelyek később a védjegyévé váltak. Először a Fury of Firestorm 28. számában találkozhattunk vele és a Firestormmal vívott küzdelme keltette fel a Suicide Squad figyelmét, hiszen nem mindennapi harcművészeti jártasságról tett tanúbizonyságot

Stáblista Rendező: David Ayer Főszereplők: Will Smith, Margot Robbie, Joel Kinnaman Forgalmazó: InterCom Tervezett hazai premier: 2015. augusztus 6.

FilmMagazin / 29

HÁTTÉR HÍREK, PLETYKÁK, ÉRDEKESSÉGEK LELEPLEZVE MERCY GRAVES KARAKTERE A DC All Access nemrégiben erősítette meg a hírt, miszerint Tao Okamoto alakítja Mercy Graves-t a Batman Szuperman ellen című filmben. A karaktert az 1996-os Superman: A rajzfilmsorozat számára alkották meg a készítők, korábban nem szerepelt egyetlen képregényben sem, jövőre viszont a nagyvásznon is debütál. Okamoto-t személyesen Zack Snyder választotta ki, miután látta a 2013-as Farkas című filmben.

A hölgyeményt a második Batman Superman ellen előzetesében láthatjuk, ahol a LexCorp Industries tulajdonában lévő Zod holttestét szállítja két katona kíséretében. Korábban a Warner Bros. azt állította, hogy a színésznő számára külön létrehoztak egy karaktert. Természetesen ezt a ferdítést nem lehetett sokáig életben tartani. Graves a rajzfilmekben Lex Luthor asszisztense és testőre is egyben, emiatt előre megjósolható, hogy Tao Okamoto Jesse Eisenberg-gel fogja megosztani a nagyvásznon töltött idejét.

JENA MALONE LESZ AZ EGYKORI BATGIRL, VAGYIS AZ ORÁKULUM!?

Régóta köztudott, hogy Az Éhezők viadala filmek Johanna Mason-je, Jena Malone is szerepelni fog a jövőre érkező Batman Superman ellen – Az igazság hajnala mozifilmben. Valamikor még az elsők között jelentették be az ő csatlakozását is. Csak azt nem tudtuk, hogy pontosan milyen szerepre is írt alá a fiatal színésznő. A Latino Review most azt állítja: végre sikerült kideríteniük, kit is alakít Malone.

Az újság szerint nem Carrie Kelley-t, vagyis A Sötét Lovag visszatér sztorik női Robin-ját, hanem a tolószékbe kényszerült egykori Batgirl-t, Jim Gordon nyomozó lányát, Barbarát, vagyis az Orákulumot fogja megszemélyesíteni. Bizony, korábban Robin szerepére pletykálták Malone-t, ám már akkor is sokan voltak, akik úgy gondolták, hogy nem csak túl korai, de túl merész is lenne behozni az utolsó Robint már most (a Batman Superman ellen filmbe), sokkal esélyesebb, hogy a hirtelen vörös hajszínre váltó színésznő egy másik Batman-szárnysegédet, az Orákulumot fogja alakítani.

Ha valaki esetleg nem ismerné az Orákulum sztoriját, azoknak íme a történet röviden: Barbara a képregényekben Jim Gordon nyomozó lánya és Batman szárnysegédje, no nem Robinként, hanem Batgirl-ként. A történet szerint Joker megszökik az Arkham Elmegyógyintézetből, az otthonukban megtámadja Gordonékat, Jim-et elrabolja, Barbarát pedig hasba lövi. A lány túléli az esetet, de tolószékbe kerül. Így lesz belőle Orákulum, egy mindent látó, intelligens hacker, aki a háttérből segíti Batman-t. Leegyszerűsítve: az Arrow sorozat Felicity-jének Batman-es verziója. Persze Barbara karaktere és sorsa sokkal összetettebb, komolyabb és drámaibb.

30 / FilmMagazin

A Wonder Woman film előre láthatólag 2017. június 23-án kerül a mozikba, az Igazság Ligáját pedig 2017. novemberére várhatjuk.

JIM PARRACK LESZ JONNY FROST A SUICIDE SQUAD-BAN! DE AKKOR KI LESZ DEATHSTROKE? Mikor kiderült, hogy a True Blood sorozat sztárja, Jim Parrack is csatlakozott a Suicide Squad mozihoz, szinte tényként terjedt el a pletyka, hogy a színész nem mást fog alakítani, mint az egyik legikonikusabb DC-rosszfiút, Slade Wilson-t, azaz Deathstroke-ot. Ezt a pletykát azóta se erősítették meg (ahogy azt sem, hogy Ike Barinholtz valóban Hugo Strange-et játssza majd), nem véletlenül. Ugyanis Parrack egy egészen más figurát fog életre kelteni: ő lesz Jonny Frost!

Gondolom még te sem hallottál Jonny Frost-ról, de ha a neve hallatán azt gondolnád, hogy Captain Cold-hoz, Killer Frost-hoz és Mr. Freeze-hez hasonlóan ő is egy jeget manipuláló metahumán, nos, akkor tévedtél. Jonny Frost egy ember, egy egyszerű piti bűnöző, akinek semmilyen emberfeletti képessége nincs. Jonny karaktere először a 2008-as, Brian Azzarello által írt és Lee Bermejo által illusztrált Joker képregényben jelent meg. És semmi többen.

Jonny egy kis hal a gothami bűnözők tengerében, aki egy nap azt a feladatot kapja a megbízójától, hogy kocsival vegyen fel valakit az Arkham Elmegyógyintézet előtt. Akit fel kell vennie nem más, mint maga Joker. Frostnak sofőrként, társként el kell vinnie és el kell kísérnie a bűnözés bohóc hercegét az őrült útján, amely során többek között Killer Frost-tal, Harley Quinn-nel, Pingvinnel, Harvey Dent-tel, Rébusszal és végül Batman-nel is találkoznak. S mondanom se kell, hogy egyikükkel se egy baráti csevej kedvéért futnak össze. A történet a főszereplőhöz méltóan őrült, kiszámíthatatlan és brutális, amelynek végén Joker már nem tart igény Jonny Frost további szolgálataira.

Tehát ha nem változtatnak a karakter eredetén, akkor a Suicide Squad-ban Jim Parrack nem más lesz, mint Jared Leto kísérője. A kérdés már csak az, hogy egy múltbéli jelenetben találkozhatunk majd vele, vagy pedig a film végén veszi fel kocsijával az ezúttal a Belle Reve börtönből megszökő Joker-t? És ha nem Parrack, akkor vajon ki lesz Deathstroke? Hiszen az ő karakterének feltűnését már a kezdetek óta rebesgetik, nem valószínű, hogy teljesen kimarad a filmből. Lehet, hogy tényleg a sokak által pletykált Scott Eastwood alakítja majd? Egyes beszámolók állítása szerint a forgatási fotókon csak katonai felszerelésben látható Eastwood ruháján az S. Wilson felirat olvasható, ami elég egyértelmű. Mások viszont ezt kizártnak tartják, ők úgy vélik, hogy Eastwood Dick Grayson-t, a halottnak hitt egykori Nighthwing-et alakítja, aki titkos személyazonosságával beépült a hadseregbe.

COMMON ALAKÍTJA MAJD TATTOED MAN-T Már hetek óta tudjuk, hogy a megannyi ismert színészt felsorakoztató Suicide Squad mozifilmben a népszerű zenész-színész, Common is feltűnik majd, ám az általa alakított szerepről eddig csak tippelgethettünk. Született is három népszerű rajongói megoldás a “Vajon kit alakít Common a már így is rengeteg karaktert mozgató moziban?” talányra, méghozzá John Stewart (azaz Zöld Lámpás), Fekete Rája és Bronz Tigris. Nos, a legújabb forgatási lesifotók tanúsága alapján úgy tűnik, mindhárom elmélet hibás. Igaz, a Zöld Lámpáshoz van némi köze…

Common ugyanis egy olyan karaktert fog alakítani, aki kevésbé ismert, mint a fenti három, de legalább annyira érdekes, sőt! A képeket látva úgy tűnik, ő lesz Mark Richards, a Tattooed Man. Az eredeti Tattooed Man egy kimondott Zöld Lámpás ellenfél volt, majd az újragondolás után, a New 52-es képregényekben már nagyobb rosszfiúvá nőtte ki magát, és a Lámpás mellett több hőssel is összerúgta a port. Köztük például Atom-mal, Vixen-nel vagy Batman-nel. És nem csak szólóban “rosszalkodott”, hanem sokszor csapatban is. Karakterének érdekessége és ereje az “élő” tetoválásaiban rejlik, ugyanis Richards képes “életre kelteni” a tetoválásait és azokkal harcolni. Például ha megfogja a karján lévő szögesdrót-tetkót, akkor igazi szögesdrót lesz belőle. Vagy a fején tekergő sárkány tetkóból egy igazi sárkány lesz, ha úgy akarja. Hasonló, mint Zöld Lámpás gyűrűje, annyi különbséggel, hogy ő csak olyan dolgokat tud valóssá tenni, amelyek a bőrére vannak tetoválva. A tetoválások egy ősi Modora-i mágikus technikával készültek. Richards az általa megölt ellenségei bűneit varratta magára. A „bűnök megfestésnek” is nevezik a technikát.

FilmMagazin / 31

HÁTTÉR

HOVA TOVÁBB, DC? Rövid eszmefuttatás a DC előtt álló utakról, lehetőségekről. Írta: Sanya08

N

em az a kérdés, hogy sikeres lesz-e a közelgő Batman Superman ellen – Az igazság hajnala. Vagy, hogy elegendő bevételt szerez-e a Suicide Squad.

A kérdésre adott a válasz: nem ezekbe fog belebukni a stúdió, nem ez fogja csődbe juttatni őket. A sokkal relevánsabb kérdés inkább az, hogy milyen tervei vannak a DC-nek az őket illető matériákkal? Az egyértelmű, hogy Superman és Batman aranytojást tojó tyúkok lesznek most és mindörökké (ahogy a Marvel-nek Vasember, vagy Amerika kapitány), de ők nem elégednek meg ezzel a

32 / FilmMagazin

két hőssel, ők az összes levet ki szeretnék facsarni a narancsból. Az összes bőrt a rókáról, értsd: összefogni egyesével annyi DC-karaktert, amennyit csak tudnak és vászonra adaptálni a történetüket. Legyen az jó vagy rossz. Érdekes, vagy érdektelen. Másik kérdés, hogy nem fog-e a néző egy idő után beleunni a DC azon stratégiájába, hogy mellőzik a humort és a könnyedséget, helyette pedig zord, komor hangulatot árasztó képsorokkal traktálják a népet.

Hogy meddig fog tartani a Christopher Nolan által csúcsra pörgetett „gritty and realistic” látásmód, ame-

lyet azóta is precedensértékűnek tartanak a DC-nél, csak azért, mert sok pénzt keresett. Lehet vitatkozni azon, hogy Superman-hez mennyire illett ez az attitűd (rövid véleményem szerint illett volna egy kigondoltabb forgatókönyv mellett), azon azonban felesleges vitázni, hogy egy ilyen szuperhősös filmhez nem árt némi derűlátás. Némi szín, némi jó hangulat, amin konkrétan szórakozni is lehet és nem csupán búsongani. Az, hogy a DC ezt észreveszi-e… Nos, szintén jó kérdés. Meglehet, hogy összekapják magukat és mire elérkeznek a Justice League-hez vagy a

A Warner átrendezte Ben Affleck időbeosztását azzal, hogy két nem szuperhősös filmjének megjelenését távolabbi időpontokba helyezte át.

Green Lantern Corps-hoz (mely 2020-ban jön majd), kifejlesztenek némi egészséges humorérzéket, melyhez talán nagy segítség lesz a közelgő The Flash két forgatókönyvírója / rendezője, Chris Miller és Phil Lord. Ámbár ha azt vesszük figyelembe, hogy az Aquaman-t az a James Wan rendezi, akinek munkássága főként olyan morózus, humort nagyban mellőző filmeket számlál, mint a Fűrész vagy a Halálos ítélet, akkor az aggodalmunk teljesen jogosnak tűnhet. Függetlenül attól, hogy a Halálos iramban hetedik etapja nagyban követte a széria fontosabb motívumait és ismertetőjegyeit, aminek bizony fontos hozzávalója a humor és a fizika meghazudtolása. Szintén nem sok humorral kecsegtet annak a ténye, hogy Zack Snyder rendezi nem csak a Justice League első részét (vagyis az első résznek mindkét felét, hiszen két részletben fogják bemutatni), de majd a második részt is.

Másrészt: folyton csak a pesszimizmus, az aggodalmaskodás. A DC így csinálja rosszul, a DC úgy csinálja rosszul és csak a Marvel mindörökké. Habár e sorok írója is inkább a Marvel filmjeit preferálja, azt muszáj megjegyezni, hogy a DC bátrabban tesz kísérleteket. Kísérleteket, melyek még ha be is buknak, a szándék azért dicsérendő. Ez a kísérletezés leginkább annak tudható be, hogy kevésbé van bejáratott stílusuk (a külső esztétikán és hangvételen kívül), kevésbé tudták saját magukat definiálni. Ez kiszámíthatatlansághoz vezet, a kiszámíthatatlanság pedig olykor koncepciótlanságból fakad. Hogy Patty Jenkins mihez fog kezdeni majd a Wonder Woman-nel és Gal Gadot miként fog helytállni a szerepében? A forgatókönyv milyen cselekményt gördít majd elé? Megint egy jó kérdés. Nehéz megválaszolni, éppen a fentebb felsoroltak miatt, ez pedig kétségkívül izgalmassá teszi a várakozást.

Ahogy izgalmasnak tűnik az is, hogy miként barangolják be az univerzum egyéb szegleteit olyan filmekkel, mint a Green Lantern Corps, vagy hogy Guillermo Del Toro mihez kezd majd a Dark Universe című dolgozattal, mely a DC-univerzum természetfeletti képességekkel rendelkező karaktereit gyűjti egybe (pl. John Constantine). De még izgalmasabb, hogy Ben Affleck mit kezd egy nagy költségvetésű stúdiófilmmel (több Batman-filmre írt alá szerződést) és hogy mennyire engedik majd őt kibontakozni. Hogy mennyiben lesz más Nolan világánál és hogy menynyiben kamatoztatja azon képességeit, amelyeket az előző rendezéseivel szedett magára. Hogy merre viszi az út a DC-t? Nehéz megmondani. Homályos a jövő, ámbár sok lehetőséget tartogat magában és mindenképpen érdemes lesz nyomon követni a sorsukat és szurkolni hogy minőségi, szórakoztató produktumokat tegyenek le az asztalra.

FilmMagazin / 33

KRITIKA

A HÓNAP FILMJE „Hogy rászolgált-e a pozitív ovációra a kémszéria legfrissebb felvonása? Egyértelműen igen, és ezt csak alátámasztani látszik a bevételi számláló is, amely jelen sorok írásakor már 265 millión áll, így innentől kezdve már profitot termel a 150 milliós büdzséből tető alá hozott produkció, amely a vaskalapos kritikusokat is ismételten magával ragadta.” >> 36.

AMIT LÁTNI ÉRDEMES „Guy Ritchie-t sokan kezdték temetni az elmúlt években. Tény és való, hogy az a frissesség és újdonság, ami egykor őt jellemezte, rég a múlté, köszönhetően a 8 év Madonna-kómának, valamint annak, ahogy mások az ő kézjegyeit folyamatosan csúcsra járatták. De egy igazán ütős Guy Ritchie-s filmet továbbra is csak Guy Ritchie tud rendezni.” >> 48.

KESERŰ CSALÓDÁS „Pedig olykor felsejlik Trank zsenije (ejnye Fox!), például a baleset utáni ébredés sokkhatása (képzeld el, hogy a tested folyamatosan lángokban áll, vagy megtudod nyújtani a testrészeid… mondjuk ez nem is olyan rossz) valóban Cronenberg testhorrorjait idézően átérezhető és félelmetes, ahogy Doom pusztítása is indokolttá teszi a nagyobb korhatárkarikát.” >> 42.

ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTJAINK 0-10%: Valószínűleg ki fogsz menni a moziból (mert ugye mindenki a moziban nézi a filmeket...).

10-20%: Végignézed talán, mert kifizetted, de valószínűleg játszol alatta a kólásüveggel (mi hattyút szoktunk hajtogatni a jegyből, az is jó).

20-30%: Ha esik az eső, zárva a vidámpark, és nem adnak más filmeket, belefér, bár személy szerint jobban preferáljuk a sárpocsolyákban való szórakozást.

30-40%: Szintén már nézhető, de azért inkább valami mást tölts le... illetve töltsd el jobban az időd a moziban.

40-50%: Átlagos filmek, teljesen átlagosak... mondtuk már, hogy átlagos?

50-60%: Van bennük valami kicsi extra, annyira azok nem érdekesek, de itt már élvezhető egy alkotás, valamelyiket szeretheti is az ember, esetleg rétegfilmek. Ha 990 ft a boltban, érdemes beruházni rá.

60-70%: Érdekes, izgalmas filmek lehetnek, csak akkor válassz mást, ha van a több pontosok közül a kínálatban.

70-80%: Nagy hype, körüllengés, nem tökéletes, legendás filmek, de azért szeret ilyeneket nézni az ember, a DVD-vel is remek estéd lehet, ha pedig nem láttad, mindenképpen érdemes.

80-90%: Erősen karakteres, meghatározó film, DVD-n mindenképp ajánlott, garantáltan napokig kattogni fog rajta az agyad.

90-100%: Meghatározó, elsöprő alkotások, amelyek az életünkbe nagy változást vittek, amiket magunk is beszereztünk DVD-n, élvezet megnézni őket bármelyik nap bármelyik 1,5-3 órájában.

FilmMagazin / 35

KRITIKA

MISSION: IMPOSSIBLE

TITKOS NEMZET „Egy újabb Lehetetlen Küldetés, Mr. Hunt. Az Ön feladata, amennyiben úgy dönt, hogy elfogadja…" Írta: Guts1983

M

ission: Impossible, avagy Lehetetlen Küldetés. Egy név, amely a ’60-as években kultuszt teremetett, mikor is 1966. szeptember 17-én először debütált a hét évadot megélt, öt Emmy-, három Golden Globe-, valamint egy Edgar-díjjal honorált népszerű sorozat első epizódja az amerikai CBS televíziós társaság égisze alatt, Bruce Israel Geller munkájaként. Az idők folyamán az egyes részek fénye egyre inkább elhalványult, és csak árnyéka volt hajdani önmagának, azonban hiába az ítészi középszerűség és a megosztottság, a nézők mégis rajongtak a sármos Ethan Hunt szemkápráztató virtuozitásáért, miközben a James Bond filmekből már ismert rendkívüli technikai tárgyak segítségével vágta ki magát parádés módon a legéletveszélyesebb és leglehetetlenebb helyzetekből is, miközben konspirációkat oldott meg, és harcolt a világunkért a rá törők ellen. Nem hiába az összehasonlítás az Ian Fleming által 1953-ban megalkotott James Bond-dal, hiszen a film koncepciója intenzív hasonlóságokat mutat őfelsége titkos ügynökének kalandjaival, igaz más kontextusban. Noha Bond karaktere a mondhatni tökéletes és mindenki számára vágyott jó karakter stilizált hőse, aki szinte minden vészes helyzetet egy szívdöglesztő mosollyal és elegáns könnyedséggel abszolvál, addig Ethan Hunt személyisége nem annyira mesebeli, köszönhetően a jóval emberközelibb bemutatásának, a szituációkra való életszerűbb reagálásának, melynek hála könnyebb is vele azonosulni.

Míg a Bond-filmek elsődlegesen a tipikus jó-rossz harcáról szóltak, megspékelve mindezt a totális és

36 / FilmMagazin

giccses happy enddel, szereplőik nem voltak annyira karakteresek, sokkal inkább karikatúristák, az erőszak és az áldozatok hiánya nem váltott ki erős empátiát, addig a Mission: Impossible univerzumára jóval jellemzőbb a szürkébb tér bemutatása, a fajsúlyosabb és racionálisabb történet, a kimunkáltabb személyiségek, a meghatóbb és átérezhetőbb képsorok, valamint a hosszas tortúra után kialakult győzelem, amely sok esetben a karaktereknek veszteség, a világnak viszont siker. A hasonlóság tehát szinte kézzel fogható, de az biztos, hogy mindegyik világ másképpen szórakoztat, külön mesemondással nyűgöz le, és talán egyfajta tisztelgés is

ez Fleming halhatatlan figurája előtt a készítők részéről, de szeretjük mindegyiket, és ez a fontos. Jótól lopni nem szégyen, tartja a mondás, és ha mindezt még igényesen, nem izzadságszagúan is teszik, akkor semmi okunk plagizálásra, vagy unalommal tarkított közhelyekre számítani. A gyakorlatban ez működött, olyannyira, hogy a négy M:I film mára összesen több mint 2 milliárd dollárt jövedelmezett világszerte, amely elképesztő számadatnak mondható, így szinte borítékolható volt, hogy valamikor még számíthatunk egy ötödik epizódra is, amelyre közel négy évet kellett várnunk.

Hogy megérte-e a várakozás, az nemsokára kiderül.

TOM CRUISE ÚJ MAGYAR HANGJA: SZÉLES TAMÁS A híradások és a közösségi oldalak is az elmúlt hetekben tele voltak Rékasi Károly motorbalesetével és az ország gyakorlatilag egy emberként szurkolt “Bartha Zsoltnak”, hogy felépüljön. A színész szerencsére már jól van, de a szinkronmunkálatok megkezdésekor még nem volt olyan állapotban, hogy akárcsak mikrofon mögé álljon, így a Mafilm Audiónál természetesen az ilyen esetben kényszerű helyettesítés mellett döntöttek. Az első reakciók netszerte Kautzky Armandot emlegették, aki pont a Mission: Impossible első része előtt – amellyel a Cruise-Rékasi páros gyakorlatilag állandósult – gyakran szólaltatta meg a szcientológia földi helytartóját. Azonban lehet, hogy Kautzky stílusa mostanra pár év James Bondoskodás mellett túlontúl arisztokratikusra váltott és a hangja sem cseng olyan fiatalosan mint régen, ezért esett a szinkronrendező Csörögi Istvánnak a választása arra a Széles Tamásra, aki abból a szempontból mindenképpen Jolly Joker, hogy hangja rendre megfordult már Hollywood férfifelhozatalának a felénél, másrészt ez is bizonyítja, hogy az egyik legmegbízhatóbb jelenleg a szakmában. Ezek közül a legtöbbször Ben Affleck-et vagy a most éppen a mozikban “hangyás” Paul Rudd-ot tolmácsolta, de a kémbusiness sem áll tőle távol: Matt Damon-t is ő szólaltatta meg a Bourne-trilógiában a nála rendre beváló Stohl András helyett, így nem volt abból gond, hogy Stohlnak a nála addigra már szintén állandósult Jeremy Renner-t kellett szinkronizálnia A Bournehagyatékban. Széles egyébként remekül helyettesítette Rékasit, mi elégedettek voltunk a munkájával.

FilmMagazin / 37

KRITIKA

A történet szerint a félelmet nem ismerő szuperügynök, Ethan Hunt (Tom Cruise) ismételten elvégzett egy újabb lehetetlennek vélt küldetést az előző részben megalakult csapata hathatós segítségével. Amikor egy fedett összekötőjénél felveszi legújabb megbízatását, gyanúja beigazolódni látszik, miszerint valóban az a szakadár, jól szervezett és profi terroristákból álló árnyékszervezet, a Szindikátus áll a nemrég meghiúsított merénylet mögött, ami után már egy esztendeje nyomoz. A pár szavas eligazítása során azonban a rejtett konzorcium már őrá vadászik: csapdát állítva neki gázzal megbénítják, majd a hírhedt és brutalitásáról ismert csontkovács, Janik

38 / FilmMagazin

Vinter (Jens Charley Hultén) gondjaira bízzák, aki megkínozza, de sikerül megszöknie a Szindikátus vasmarka elől az egyik legkiválóbb ügynökének, Ilsa Faust-nak (Rebecca Ferguson) hála. Ethan kimenekítést kér, de William Brandt (Jeremy Renner) lesújtó hírrel szolgál neki: a Szenátus feloszlatta az IMF-et, amelyet a központi hírszerző ügynökségbe olvasztottak be, Alan Hunley (Alec Baldwin) vezetésével.

Hunt így teljesen magára marad, továbbá létének fenyegetettsége miatt a CIA is körözést ad ki ellene.

Fél év folyamatos szökés után Ethan még mindig bosszúra szomjas, de ahhoz, hogy sikeresen likvidálja az eddigi legveszélyesebb el-

lenfelének bizonyuló Szindikátus vezérét, Solom Lane-t (Sean Harris), nélkülözhetetlen a kivételes kvalitású csapata, akikkel ismételten felveszi a kapcsolatot. Brandt és Benji Dunn (Simon Pegg) mellett Luther Stickell (Ving Rhames) és a rejtélyes Ilsa is erősíti az ütőképes team-et. Kezdetét veszi tehát a legfelsőbb szinten is megszűntetett Lehetetlen Akciócsoport immáron csak pár főt számláló legújabb és egyben leginkább embert próbálóbb akciója, mielőtt még túl késő lenne – földön, vízen, levegőben egyaránt az igazságért és a békéért.

Minden egyes M:I film szerves eleme a dinamikus szkript, a sodró lendületű, szinte megállás nélküli

A stúdiónak vannak tervei arra is, ha Tom Cruise már elunja az M:I filmeket: ez esetben Jeremy Renner figurája kerülne a középpontban.

TOMPOWELL VÉLEMÉNYE Az első perctől az utolsóig rendkívül jól szórakoztam az újabb lehetetlen küldetésen.

McQuarrie végig rendkívül jó tempót diktál és érezhetően DePalma feszültséggel teli moziját igyekezett elsősorban megidézni. A szériától eleddig ismeretlen politikai szál, valamint machinációk rendkívül jól állnak a filmnek és az eszeveszett akciókat sem rendeli alá a minél nagyobb body countnak.

Persze Tom Cruise egójával ő se tudott mit kezdeni, de ez legyen a legnagyobb gondunk...

akcióáradat, felhasználva a kor legfejlettebb számítógépes technológiáját. Jelen mozi is amolyan azonnali in medias res felütéssel indít, és bizony alaposan kapaszkodnunk kell a moziszékben, ha nem szeretnénk a látottak okán kiesni belőle, nem is beszélve arról, ha IMAX 3D-s filmszínházban kívánjuk megtekinteni.

Christopher McQuarrie rendezésében egy igazán kirobbanó folytatást kaptunk, és nem is lehetett volna J.J. Abrams után hozzáértőbb direktort találni, hiszen McQuarrie immáron harmadízben dolgozott együtt Cruise-zal (Valkűr – 2008, A holnap határa – 2014). Az azonnal konstatálható, hogy remekül megértették egymást, nem mellesleg a forgató-

koztatni kívántak, amelynek mindig maximálisan meg is feleltek. Némi logikátlanság és apróbb baki természetesen jelen produktumot sem kerülhette el, továbbá a film nézése közben úgy érezhetjük, hogy a lehetetlen küldetést olyan még abszurdabb felvonások követik, amelyek kissé már mosolyra késztetik a filmnézők garmadáját. De mindezek nem égbekiáltó szarvashibák, érzésem szerint mindinkább a trendiség oltárán adózott nagyobb-hosszabbtöbb elvet követő ideák, bár azt már megtanulhattuk, hogy a több nem biztos, hogy jobb is, viszont hajlamosak vagyunk megbocsátani, ha ennyire fel tudjuk venni a ritmust, és élvezni a látottakat. A második rész szédülésre késztető falmászós jelenete, vagy a Fantom Protokoll dubai Bjur tornyának tapadós kesztyűvel prezentált akcióihoz mérten a Titkos nemzet sem hagy alább. Olyan látnivalókkal sokkolják a nagyérdeműt, mint a film kezdetén a magasba emelkedő óriási katonai szállítómonstrum oldalán való kapaszkodás, vagy a víz alatti képsorok. De a sorozathoz hű, félelmetes szögekből felvett autós- és motoros üldözések sem maradhattak el természetesen, csak úgy, mint a tűéles vágásokkal és a végletekig kidolgozott operatőri munkával operáló, látványosabbnál látványosabban megkoreografált összecsapások széles tárháza,

MÁR 2017-BE N ÉRKEZH ET A KÖVETK EZŐ RÉSZ

könyvet is ő jegyzi, és mesteri munkát végzett.

Sikerült nagyon konzekvensen átemelni a korábbi részekre jellemző stílusjegyeket, de nem plagizált módon, hanem igazán eredetien, hűsítően, ami mindenképpen felüdülést jelent a nyári szezonban. Szinte semmifajta üresjáratot nem kapunk, a film az első percétől az utolsóig feszes, sodró tempójú, eléggé középszerű dialógusokkal és kínosabb párbeszéddel, de hát az M:I filmek sohasem a mélyenszántó, filozofikus gondolatmenetekről és az Oscardíjas szkriptekről voltak híresek.

Csupán szórakoztatni és elvonat-

FilmMagazin / 39

KRITIKA

>> A MISSION: IMPOSSIBLE – TITKOS

NEMZET AZ IDEI ESZTENDŐ EGYIK LEGLÁTVÁNYOSABB ÉS LEGÉLVEZETESEBB POPCORN MOZIJA, AMELY MÉLTÓ MÓDON KÉNYEZTET MINKET AZ ŐSSZEL DEBÜTÁLÓ ÚJ JAMES BOND ALKOTÁS ELŐTT. << amelyhez megfelelően asszisztáltak a színészek, akik pont annyira voltak hitelesek, amennyire az elvárható egy elsősorban a látványvilágával operáló alkotás esetében. A kulcsszereplő ezen a téren ezúttal is az 53 éves örökifjú, fogpaszta-mosolyú Cruise, aki alaposan letagadhat jó pár évet, hiszen fizikálisan és mentálisan is kicsattan a vitalitástól. Láthatóan és érezhetően is lubickol a szerepében, de ami a legfontosabb: maradéktalanul élvezi is azt, amit csinál. Az ominózus Airbus A400M Atlas oldalán való jelenetet részben ő csinálta végig, de a fulladásra késztető vízi screen esetében is merülő leckéket vett, hogy minél tovább és minél hitelesebben tudjon

40 / FilmMagazin

szerepelni és visszatartani a lélegzetét. Sosem volt Aranyszobrocskára érdemes művész, a nézők mégis elismerik és imádják Ethan Huntként, és ha mindezt ilyen minőségben, odaadással teszi részrőlrészre, akkor számomra abszolút elvárható a jelenléte a főszerepet illetően. A korábbi részekből is viszszaköszön egy-két ismerős személy, mint a vicckavalkád-felelős Simon Pegg, aki érzésem szerint túljátssza a szerepét, és igyekszik minden egyes jelenetet kifigurázni és poénossá tenni megjegyzéseivel, amely a gyakorlatban működik is, hiszen egy emberként tör fel mindenkiből a nevetés, de egy kis mértékletesség jót tett volna. A Cruise

képességeihez méltó Renner teszi a dolgát, az előző epizódból megismert Paula Patton-t a tehetségesebb és szintén letaglózóan gyönyörű, svéd származású Rebecca Ferguson váltotta, de láthatjuk az első felállásból megmaradt Ving Rhames-t is, aki kissé elhalványul a többiek mellett. Új belépő viszont a túlzóan teátrális és ripacskodó Alec Baldwin, vagy a súlytalan, belső tűz és késztetés nélküli egysíkú gonosz, Sean Harris is, aki meg sem közelíti a széria eddigi non plus ultra főgonoszát, az M:I 3-ban szereplő Philip Seymour Hoffman-t.

A Mission: Impossible – Titkos nemzet az idei esztendő egyik leglátványosabb és legélvezetesebb

Ha érdekelnek a film készítésének a kulisszatitkait, akkor olvasd el az előző számunkban közölt 6 oldalas háttércikket is!

nyári popcorn mozija, amely méltó módon kényeztet minket az ősszel debütáló új James Bond alkotás előtt. Egy olyan legendás saga legújabb fejezete, amely az idő múlásával csak egyre nemesedik. Vannak kisebb-nagyobb hibái, azonban mégsem akar spanyolviaszt feltalálóan újat mutatni, csupán felhőtlenül szórakoztatni két órán keresztül azon repertoárjával, amely már bizonyított a közel húsz esztendő alatt.

Remekül gyúrja össze a korábbi filmek élvezetes és jól működő elemeit, tisztelettel viszonyul hozzájuk úgy, hogy mindig képes rálicitálni az előző epizódra, amellyel sikeresen fent tudja tartani a nézők érdeklődését. Harmonikus munka közepette született, nagyon precízen és nagy odaadással elkészített folytatás ez, dacára annak, hogy a Titkos nemzet is szinte teljesen új művészgárda keze munkáját dicséri, amely sikeresen eloszlatta minden kezdeti szkepticizmusomat. Hogy rászolgált-e a pozitív ovációra a kémszéria legfrissebb felvonása? Egyértelműen igen, és ezt csak alátámasztani látszik a bevételi számláló is, amely jelen sorok írásakor már 265 millión áll, így innentől kezdve már profitot termel a 150 milliós büdzséből

tető alá hozott produkció, amely a vaskalapos kritikusokat is ismételten magával ragadta. A siker tehát nem maradt el, így abszolút nem meglepő, hogy máris bejelentették a hatodik epizódot, amelynek forgatási munkálatait 2016-ban tervezik megkezdeni. A rentábilisság garantált, a pátosz már most borítékolható, a hatalmas fan kommuna pedig csak hab a tortán, így ismételten minden adott ahhoz, hogy a jövőt tekintve is beton biztos talpazaton álljon a Mission: Impossible franchise, és olyan sequeleket kapjunk, amelyek maradéktalanul élvezhetőek és tovább öregbítik a kultikus sorozat nimbuszát. Lenyűgöző munka, Mr. Hunt, alig várjuk a legújabb küldetését, persze csak ha elvállalja…

85% Stáblista Rendező: Christopher McQuarrie Főszereplők: Tom Cruise, Jeremy Renner, Rebecca Ferguson Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 6.

FilmMagazin / 41

KRITIKA

A FANTASZTIKUS NÉGYES Rögtön az elején tisztázzuk: ez a film éppen úgy egy dimenzióra van a fantasztikustól, mint a borzalmastól. Írta: TomPowell

N

ehéz erről a filmről írni, és nem azért mert egyértelműen rossz lenne, hanem éppen ellenkezőleg: ott rejlik benne egy remek (vagy legalábbis minimum egy jó) film lehetősége, de a rendező és a stúdió közti csatározás majd minden képkockáján tetten érhető. És mielőtt elkezdenénk skandálni a “Csúnya Hollywood!

Nem hagy teret a rendezőknek!”rigmusokat, tegyük hozzá gyorsan, hogy erre minden okuk megvan.

Michael Cimino A mennyország kapuja című mozija óta kénytelenek a stúdiók rövidebb pórázon tartani a

42 / FilmMagazin

rendezőket és kontrollálni a költségvetést, hogy a pénzüknél maradjanak (nem hiába nevezik filmiparnak), de még így is becsúsztak olyan stúdiókat csődbe juttató katasztrófák, mint Renny Harlin Kalózok című alkotása. Jelen esetben pedig egy stúdió adott hatalmas költségvetést egy mindössze egyfilmes, csodagyereknek kikiáltott rendezőnek. Az a Fox, amelyik az elmúlt években éppúgy kinyírta az egyik legrégibb szériáját egy öblös Yippie-Ki-Yay Motherfucker! közepette (Die Hard), mint lehelt új életet a mostani képregényfilm-dömpingért

felelős franchise-ba a tavalyi esztendő egyik legjobb képregény feldolgozásával (X-Men: Az eljövendő múlt napjai). És hiába nem indult lélektelen pénznyelőnek A Fantasztikus Négyes, mégis az vált belőle.

Pedig simán lehetett volna ez egy klassz film. Hogy miért? Általában két dolgot rónak fel a filmnek már a kezdetek óta: az egyik Fáklya bőrszíne, míg a másik (már ha túljutnak az elsőn), hogy az alapanyagul szolgáló forráshoz képest túlontúl komor és realisztikus próbál lenni. Nem mondom, hogy egyik se váltott ki belőlem heveny homlokráncolást,

12 olyan jelenetet számoltunk össze, ami a trailerben benne volt, de a kész filmbe nem került bele. A jelenség nem új keletű, hiszen már a…

már csak azért sem, mert túlontúl élénken él még bennem a 10 évvel ezelőtti változat (és folytatásának) könnyed, matiné hangulata. Viszont egyáltalán nem vagyok a változtatások ellen sem, pláne ha a koncepció igazolja is utólag, hogy volt értelmük. Egy karakter rasszának megváltoztatása (legyen az akármilyen népszerű) éppúgy nem ördögtől való cselekedet, mint lerágott csontként Christopher Nolan-re és az ő sötét és realisztikus megközelítésére hivatkozni. Ha folyton ragaszkodnánk a jól bevált sémákhoz, akkor Batman még mindig Robinnal az oldalán hadakozna az űrlényekkel a füzetek lapjain, mint tette azt nem egyszer a ’70-es években, és sose jut lehetőséghez Frank Miller, hogy újraértelmezze a Sötét Lovagot, ahogy Nick Fury se hajazna Samuel L. Jackson-ra. De a példánál maradva, sem Bryan Singer identitásukat kereső mutánsai, vagy az előbb említett Nolan ilyen alapon nem jutottak volna lehetőséghez és a képregényeket a szélesebb közönség még mindig gyermekdednek titulálná.

Fantasztikusék pedig mindig is magukon viselték azokat a jelzőket, amelyekkel Josh Trank-ék megpróbáltak zsonglőrködni: a lehető legkülönfélébb típusú emberek összefogásáról, valamint a tudomány hatá-

sáról és felelősségéről. Persze ezeket a Marvel-től megszokott könynyed módon, de ha lecsupaszítjuk ezeket a kérdésköröket, akkor másodlagossá válik egy testvérpár két különböző tagjának a bőrszíne (pláne, ha ott van egy kőóriás is a közelben), ahogy a tudós társadalom felelőssége sem elhanyagolható, ha interdimenzionális kísérleteket folytat a nappaliban, amik éppúgy válhatnak az emberiség javára, mint ahogyan a kárára is. Ezek a kérdések mind-mind felbukkannak a filmben, de a stúdió és a rendezői ösz-

FilmMagazin / 43

KRITIKA MI VEZETETT A FANTASZTIKUS NÉGYES BUKÁSÁHOZ? Bár a stúdió mindent megtesz, hogy Josh Trank-et hibáztassuk a film minőségéért, azért az kijelenthető, hogy nem csak rajta múlott a dolog. Viszont kétségkívül nagy szerepe volt benne, amiről az egyik stábtag osztott meg információkat:

 “Trank soha nem is készített elég jó anyagot, teljesen magába zárkózott és nem beszélt senkivel. A kis monitorja köré építetett egy fekete sátrat, a forgatás után pedig elvonult a lakókocsijába.”

 A rendező elképzelése egy megalapozott szilárd film lett volna, amit a Fox támogatott is, aztán valami félre ment. Elkezdte erőltetni az utómunka során, ezt a fura “csillogós” kinézetét a filmnek, miközben a színészeknek azt is utasításba adta, hogy mikor pislogjanak, vagy vegyenek levegőt, ezzel pedig azt akarta elérni, hogy minél laposabb legyen az alakításuk.

 Amikor végre a Fox úgy döntött, hogy ki kéne rúgni Trank-et, akkor meggondolták magukat. Sőt, annyira belelkesedtek, hogy biztosak voltak benne, az új J.J. Abrams-hez van szerencséjük. Valószínűleg inkább már túl késő volt megszabadulni tőle. “Hogy adhatnál oda egy félkész filmet egy másik rendezőnek? Vagy csak olyan rendező vállalja el, aki elkeseredetten munkát keres, vagy elölről kezdesz mindent és megy az egész eddigi munka a kukába, beleértve az összes pénzt, színészt, embert stb.”

 Pár jelenetet újra fel kellett venni, amit az anyag rossz minőségére fogtak, de igazából a filmhez nem készült semmiféle komolyan vehető befejezés. Mire az írók, Simon Kinberg és Hutch Parker, nagy nehezen összehoztak valamit, addigra a színészeknek már más munkájuk volt. “Rengeteg jelenetet másokkal vettek fel, majd az egész csapat Los Angelesbe költözött, hogy ott Miles Teller-t betegyék egy green screen elé. Az egész egy káosz volt, ekkorra Trank-et végleg kispályára állították.” Úgy néz ki, Trank nem tudott megbirkózni a hirtelen rászakadt felelősséggel, viszont ne akarjon mindenki rögtön ujjal mutogatni rá, mert már a produkció elején is komoly gondok voltak a Fantasztikus Négyessel. “Az egész teljesen átgondolatlan volt, rossz okkal készítették, mindenféle jövőkép nélkül.” A Fox rettegett, hogy elveszíti a jogokat.

Ha nem hoztak volna tető alá egy újabb filmet, minden egyenes úton repült volna vissza a Marvelhez. “Csak erőltették előre a filmet, nem segítettek Trank-nek, vagy rúgták ki, hanem egyszerűen homokba dugták a fejüket. Nem lehet csak egyvalakit hibáztatni, mindenkinek tükörbe kellene néznie.”

44 / FilmMagazin

…Csodálatos Pókember 1-2, valamint a Harry Potter 6 esetében is megfigyelhető volt hasonló, de ez azért már a túlzás kategória szerintünk.

>> MINDEZEK

ELLENÉRE NEM TUDOM UTÁLNI EZT A FELDOLGOZÁST, MERT ÉPPEN AZ BENNE A LEGJOBB, AMI A LEGBOSSZANTÓBB IS: HOGY PRÓBÁL TÖBB LENNI, MINT EGY ÁTLAGOS SZUPERHŐS MOZI. << szetűzés mind a dramaturgián, mind pedig a karakterrajzon egyértelmű nyomot hagyott és vajmi keveset kapunk abból, amivé válhatott volna.

Pedig olykor felsejlik Trank zsenije (ejnye Fox!), például a baleset utáni ébredés sokkhatása (képzeld el, hogy a tested folyamatosan lángokban áll, vagy megtudod nyújtani a testrészeid… mondjuk ez nem is olyan rossz) valóban Cronenberg testhorrorjait idézően átérezhető és félelmetes, ahogy Doom pusztítása is indokolttá teszi a nagyobb korhatárkarikát. A csörtének köszönhetően azonban számos jelenet került ki a végleges verzióból (kb. az előzetesekben fellelhető képsorok fele benne sincs a kész termékben), amitől a rendező is elhatárolódott. Egy ilyen szereplőgárdát (mint Teller, Mara, Jordan, Bell és Kebbell) pedig vétek ennyire nem kihasználni, és egyedül talán Tim Blake Nelson szállítja teljes magabiztossággal a szemétláda hivatalnokot. Pedig amikor pár pillanatra felsír a gyerek, míg anyu és

apu rajta marakodnak, akkor igazán érdekes karakterek és morális kérdések sejlenek fel: míg a meg nem értett Doom a tudását elsősorban a dicsőségért kívánja kamatoztatni, addig a hozzá hasonlatos Richards magáért a világ jobbá tételéért. A folyton kíváncsiságtól tobzódó emberiség és annak felfedezéseinek árát melyik generáció köteles megfizetni? A karakterek különbözőségei és azok finom (valóban nem erőltetett) egymáshoz való viszonyulása szintén egy érdekesebb koncepciót sejtet, amihez a színészek korrektül asszisztálnak is egytől egyig. Ehelyett azonban azt látni, hogy a felvetett morális kérdésekre semmilyen érdemi válasz nem érkezik, a cselekmény öles léptekkel halad előre (olykor éveket), és hogy a stúdió mindent megtesz, hogy legalább a másfél órányi értékelhető anyagot, amit rögzítettek (ejnye, Mr. Trank!) valamilyen formában összevágja egy elégséges dolgozathoz. Paradox módon a főszereplők közti ösz-

szecsapott fináléban talál igazán magára, ami viszont elkeserítő, hogy a tudományos magyarázatokból annál is kevesebb van, mint amennyit 10 évvel ezelőtt kaptunk, az akciókról nem is szólva, amely kettőnél gyakorlatilag meg is áll.

Mindezek ellenére nem tudom utálni ezt a feldolgozást, mert éppen az benne a legjobb, ami a legboszszantóbb is: hogy próbál több lenni, mint egy átlagos szuperhős mozi.

Ugyanakkor a Fantasztikus Négyes minőségét nem tudnám egyöntetűen a Fox nyakába varrni, amikor érezhetően egy komorabb, érettebb koncepcióra ők bólintottak rá és a producerek között ott van maga Matthew Vaughn is, mert Josh Trank éppen annyira hibás. Egy filmmel a háta mögött (aminek sikerében legalább akkora szerepe volt Max Landis forgatókönyvének, mint Dane DeHaan pazar játékának) egyértelműen korai volt úgy behajítani a hollywoodi stúdiórendszerbe, hogy annak szabályait képtelen elfogadni.

Számtalan, a saját stílusáról ismert rendező ültette át úgy kézjegyeit a mainstream filmgyártásba, hogy közben az ő egyedisége sem szűnt meg (elég megnézni a másodvirágzását élő Guy Ritchie-t), de hajlandó volt elfogadni a stúdió beleszólását. Éppen ezért Fantasztikusék mégis nagy valószínűséggel beírják magukat a filmtörténelem lapjaira, nem elsősorban “A stúdió befolyás és az alkotói szabadság viszonya a szórakoztatóiparban” kérdéskörét tekintve, hanem miután a Marvel visszaszerzi a jogokat, annyira túlnyeri előbb-utóbb magát a Disney, hogy az rövid időn belül a jelenlegi stúdiórendszer összeomlásához vezethet éppúgy, mint a már említett alkotások megjelenésekor. Akkor talán egy új dimenzió nyílik meg a filmeseknek és a közönségnek egyaránt.

50% Stáblista Rendező: Josh Trank Főszereplők: Miles Teller, Kate Mara, Jamie Bell, Toby Kebbell Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 13.

FilmMagazin / 45

KRITIKA

AZ AJÁNDÉK Rég volt már ilyen egybehangzóan pozitív visszhangja egy relatíve fű alatt érkező filmnek. Megérdemelt-e? Mindenképp. Klasszikusról beszélünk? Nem feltétlenül. Írta: Török Tamás

N

incs jobb érzés annál, amikor egy 100 éves művészeti ág képes megújulni. Vagy legalábbis annak egy képviselője képes szakítani a "divattal", ezáltal egy talán nehezebben befogadható, ám sokkal mélyebb élményt okozva.

Joel Edgerton, aki Az ajándék írója, rendezője és egyben azon szereplője, aki magasan viszi a prímet, első rendezésként bizony egy több mint korrekt alkotást tett le az asztalra, ami nem volt rest a thriller műfaját máshonnan megközelíteni.

A film egy fiatal házaspár, Simon és Robyn új életének kezdetébe ad bepillantást: Simon karrierje szempontjából egy hatalmas lehetőség előtt áll, ám emiatt Robyn-nal szükségszerűen egy szép kisvárosba kell költözniük. Nagy meglepetésükre újdonsült szomszédjuk nem más, mint Simon egyik volt osztálytársa,

46 / FilmMagazin

Gordo. Ám ahogy az a film során kiderül, múltjuk közel sem olyan makulátlan, mint azt elsőre gondolnánk…

Azok számára, akik semmit sem tudnak Az ajándékról, ez a bekezdés spoileres lehet, még akkor is, ha nem fogok tartalmi részletet megosztani a filmből, ám nem mehetek el szó nélkül az alapfelállás mellett.

Szóval a "bullying", tehát az iskolai szívatás – ami gyakran átlép egy bizonyos határt – közkedvelt téma manapság Hollywoodban, szerencsére elrettentés céljából. Edgerton is pontosan ehhez a jelenséghez nyúl alapul, ám a "cselekvést", tehát a szívatást magát kihagyja filmjéből és annak következményeit mutatja be nekünk. Erre építi fel az elmúlt évek egyik legkellemesebb meglepetését, ám azért nem beszélhetünk hibátlan alkotásról.

Az ajándék nem felel meg a kamaradráma műfaji elvárásainak, ám hangulatában elég erősen jelen vannak ennek a kiváló műfajnak a jellegzetességei. A film cselekménye Gordo, Simon és Robyn kapcsolatára épül, ami rendkívül lassan kerül bemutatásra. Őszinte leszek, mikor láttam, hogy már csak 10 perc van hátra a filmből, nagyon meglepődtem, ugyanis úgy éreztem, mintha egészen addig egy irdatlan hosszú expozíciót néztem volna. Nem is tudom, hogy tapasztaltam-e valaha ilyesmit.

Edgerton gyakorlatilag másfél órán keresztül fokozza a feszültséget azáltal, hogy szép lassan ismerjük meg a múltat, ezzel együtt pedig feltárul előttünk, hogy ki is valójában Simon és Gordo.

A már említett "bullying-vonalnak" köszönhetően a filmben semmi sem fekete vagy fehér. A néző eleinte

Fontos kiemelni az operatőrt az Élve eltemetvéről elhíresült Eduard Grau-t, hiszen most is remek munkát végzett.

tisztán el tudja különíteni, hogy most éppen kivel szimpatizál, mert ezt szoktuk meg más thrillerekből. Majd szép lassan, ahogy egyre több információ kerül a birtokunkba, ez az egyértelmű határ elmosódik, és úgy fogjuk nézni a filmet, hogy fogalmunk sem lesz, mire megy majd ki az egész. Ez annak köszönhető, ami a film legnagyobb erőssége, és egyben legnagyobb gyengesége.

A cselekmény maga egyszerűen alárendeltje a lezárásnak. A feszültségkeltés és a sejtetés olyannyira erős az egész film során, hogy a tempó lassúságából adódóan Az ajándék semmi esetre sem nevezhető eseménydús alkotásnak, amivel alapjáraton persze abszolút nem lenne probléma. Ám fennáll annak a veszélye, hogy a film elveszti a néző érdeklődésének egy részét. Ami azért hatalmas kár, mert bizony az elmúlt évek egyik legtökéletesebben megalapozott és legsokkolóbb befejezéséről beszélünk, ami azzal,

hogy a filmet ott zárta le, ahol sok műfajtársa éppen csak elkezdődne, komoly kérdéseket hagy megválaszolatlanul. Ám itt nem a jól bevált "nyitva hagyom a végét, mert az marha jó" típusú könnyebbik útról van szó, hanem egy olyan rendezői döntésről, ami nem csak egy emlékezetes thrillerré teszi a filmet, hanem egy rendkívül elgondolkodtató tanítással is megfűszerezi azt.

Mindez pedig annak a Joel Edgerton-nak köszönhető, aki nem csak szellemi munkájával, de színészi játékával is lélekkel ruházza fel Az ajándékot. Karaktere tipikusan az az ember, akit a társadalom egyszerűen lerendez azzal, hogy "kattant, menjen el pszichiáterhez", pedig a felszín alatt bőven többről van szó.

Ezt a bizonytalanságot ellensúlyozza a Jason Bateman által alakított Simon, aki pedig egy tökéletesen megkomponált jelenet során megmutatja, hogy van, aki sohasem változik meg...

Ha a filmbe részletesebben beleásnám magam, akkor minden létező értékét elvenném azok elől, akik még nem látták azt, mivel a cselekmény önmagában nem ér fel komolyabb műfajtársaihoz. Ám úgy érzem, hogy mindez egy tudatos lépés, egy szükségszerű áldozat volt ahhoz, hogy Edgerton egy olyan problémára hívja fel a figyelmet, ami mindig is része volt az emberi jellemnek, és mindig is részese lesz annak…

75% Stáblista Rendező: Joel Edgerton Főszereplők: Jason Bateman, Rebecca Hall, Joel Edgerton Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 13.

FilmMagazin / 47

KRITIKA

AZ U.N.C.L.E.

EMBERE

Ahogy mondani szokták: a stílus maga az ember. Őt pedig még mindig Guy Ritchie-nek hívják. Írta: TomPowell rdekes látni, ahogy Hollywood folyamatosan a múltba réved, még inkább, ahogy ezt a legkülönbözőbb műfajokban teszi. Nem csak a folyamatos feldolgozások és reboot-ok okán, hanem ahogy az utóbbi időben a készítők ráeszméltek arra, hogy a CGI hegyek helyett a közönség továbbra is különösen sokra értékeli, ha a film “kézzel fogható”. Míg az akciófilmek jobbára a nagyágyúk kényszerű visszahívásából állnak (lásd. The Expendablesfilmek), addig a kémek világa ezt is a zsánertől elvárható kifinomultsággal teszi. Erre már az előző évtizedben a Bourne-széria is rájött, amit a Casino Royale-al a spionok legismertebbje is próbált lemásolni, majd

É

48 / FilmMagazin

a Skyfall-lal Mr. Bond is rájött arra, hogy a régi vágású, naturalista akciók önmagukban nem elegek, ha az elbeszélésmódjában, karaktereiben nem tükrözi azt, ami ennél a műfajnál alapkövetelmény: a stílust. Szerencsére a brit filmgyártás fenegyereke ennek még mindig nincs híján.

Guy Ritchie-t sokan kezdték temetni az elmúlt években. Tény és való, hogy az a frissesség és újdonság, ami egykor őt jellemezte, rég a múlté, köszönhetően a 8 év Madonna-kómának, valamint annak, ahogy mások az ő kézjegyeit folyamatosan csúcsra járatták. De egy igazi “Guy Ritchie-s” filmet továbbra is csak Guy Ritchie tud rendezni. A Spílerrel szépen – ha messze nem is olyan

elementáris erővel, mint a kezdetekkor, de – visszatért ahhoz a stílushoz, ahonnan a popdíva annak idején elcsábította, a két Sherlock Holmes-moziban pedig a rá jellemző rendezői kézjegyeket igazította a mainstream-filmek által támasztott elvárásokhoz. A rendezői életműben, de különösen Holmes és Watson kapcsolatában igazán szembeötlő (amit a rendező büszkén is vall), hogy mennyire is fontos számára a bromance, amit ezúttal minden eddiginél nagyobb fordulatszámon pörget, mi pedig ezért nem lehetünk elég hálásak neki. Őszintén szólva Ritchie sok szempontból meglepett ennek a ’60-as évekbeli sorozatnak az adaptációjá-

Alicia Vikander az Ex Machinából lehet ismerős – igen, még mindig alig várjuk, hogy valaki hazánkba is behozza azt a filmet…

val, nem különben a filmet gyártó Warner Brothers, aminek több évtizedes terve valósult meg ennek a filmre vitelével. Már az előzetesekben sem voltak a manapság divatos moneyshot-ok, és a film sem szolgáltat igazán ilyesmivel. Sőt! Attól igazán meglepő, hogy ez a film jelenleg elkészülhetett, hogy megvalósítását tekintve egy igazi oldschool buddy movie a korszak (és annak alkotásainak) TÖKÉLETES megidézésével, miközben könnyedén lehetett volna ezt az egész kémhistóriát a divatnak megfelelően napjainkba is elhelyezni. Ritchie viszont nagy bölcsen meghagyta Az U.N.C.L.E. emberét annak eredeti közegében, ami az alkotás legfőbb varázsát is adja. Az embernek végig olyan érzése támad, mintha a Roger Moore és Tony Curtis nevével fémjelzett Minden lében két kanál egy látványosabb (és hosszabb) epizódját látná mai szereplőkkel. Erre csak rájátszik, hogy Henry Cavill olyan zseniális Roger Moore / Pierce Brosnan kombót nyom, hogy azt a James Bond Akadémián tanítani sem lehetne jobban. Az MGM-nél már most

aláírathatják vele a szerződést a 007-es szerepére a Daniel Craig utáni korszakra. Viszont nem különb nála Armie Hammer elfojtásokkal teli, vehemens szovjet ügynöke sem, aki tökéletes ellenpontja Cavill kifinomult úriemberének. A köztük működő kémia, a folyamatos adokkapok hatékonyabban van felfestve – már csak az eltérő kulturális háttér és módszerek végett is – mint Holmes és Watson párosánál, kettősük pedig tökéletesen kiegészül Alicia Vikander cserfes, mégis talpraesett hölgyeményével.

Ilyen téren kár, hogy a sztorit, és ezzel együtt a gonoszokat a két Holmes-mozin is ügyködő Lionel Wigram-mel karöltve beáldozták a már sokszor emlegetett stílus oltárán.

Hiába röhögsz fel minden második percben, vagy dobolsz a lábaddal a rendezőre jellemző, most is hibátlanul összeállított soundtrack taktusain, a forma most felülemelkedett a tartalmon, de csak éppen annyira, hogy az semmi esetre se menjen a szórakoztatás rovására.

2015 most már hivatalosan is a kémek éve: a Kingsman egyszerre a

Bond-mozik előtt tisztelgő és azok elé görbe tükröt állító akció kavalkádja, valamint A kém szókimondó vehemenciája és Ethan Hunt újabb lehetetlen küldetése után, de még Spielberg Kémek hídja és maga az aduász 007-es előtt Guy Ritchie múltidézése is emelte a műfaj nem csekély fényét. Az U.N.C.L.E. embere nem lesz akkora instant klasszikus, mint a barát és tanítvány Matthew Vaughn vérgőzös és szókimondó kalandja, pont a túlzott old school mivoltából fakadóan, de ilyen szexi, lehengerlően laza és stílusos alkotással nagy valószínűséggel nem találkozol a közeljövőben.

80% Stáblista Rendező: Guy Ritchie Főszereplők: Henry Cavill, Elizabeth Debicki, Armie Hammer Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. augusztus 20.

FilmMagazin / 49

KRITIKA

A HANGYA A világ legkisebb szuperhőse is színre lépett végre, mégpedig egy tagadhatatlanul szerethető filmben. Írta: Sanya08

P

róbálom nem traktálni a kedves olvasót azokkal a – szinte már programszerűen elhangzó – búsongásokkal, miszerint Edgar Wright helyett Peyton Reed somfordált a kamera mögé, ezt inkább meghagyom másnak. Nyilván más típusú filmmel állnánk szemben abban az esetben, ha Wright-ot megtartja a stúdió, de legyünk őszinték: nem számít. Csakis az számít, amit végül kaptunk, és tekintve, hogy az eredmény kifejezetten jóra sikeredett, feleslegesnek tartom azon lovagolni, hogy „mi lett volna, ha…” Most pedig, hogy ezt kiadtam magamból, térjünk rá a tényleges filmre.

Scott Lang (Paul Rudd) személyében a Marvel filmes kánon egy újabb tagját üdvözölhetjük, kinek kiléte több szempontból is különbözőséget mutat a Bosszúállók csapat tagjaival szemben. Nem egy másik világból jött, nem milliárdos playboy,

50 / FilmMagazin

nem kapott szérumot, mely emberfeletti erőt kölcsönöz neki, nem egy egész világot átszövő ügynökség tagja és nem változik át zöld monstrummá, amikor felmegy benne a pumpa. Scott Lang egy pitiáner bűnöző. Azon kívül egy átlagjóska.

Nincsenek túl nagy ambíciói, de szándékozik jó útra térni, ha másért nem, hát kislánya kedvéért, aki exfeleségével ellenben valódi hősként néz rá. Ezt nézve a film legnagyobb tétje kevésbé az, hogy Scott megmentse a várost / világot egy új szupergonosz ellencsapásaitól, sokkal inkább az, hogy kiérdemelje lánya odaadó rajongását, és hogy sikerüljön végre valami olyat cselekednie, amire maradéktalanul büszke lehet.

A főhőséhez hasonlóan maga a film is más (bár hasonló) karakterisztikákkal rendelkezik, mint az MCU korábbi produktumai: oldottabb hangvétel jellemzi, mely bár alapvető tulajdonsága a Marvel-

filmeknek, az utóbbi epizódok komolyabb stíljéhez képest mindenképpen vidámabb alkotás készült. Lang simlis figurája és a volt cellatársa (Michael Pena) közötti kémia szolgáltatja főként a humorosabb pillanatokat, de az akciójelenetek is rengeteg olyan geg-et tartalmaznak magukban, melyek nagyban aláhúzzák a Hangya puszta koncepciójában rejlő képtelenséget és poénlehetőségeket. És bár ezek az akciójelenetek az Ultron korához, illetve A Tél Katonájához képest igencsak minimálisan vannak jelen, látványban nem szenvedünk hiányt, épp ezúttal a túladagolás elmarad. Valahogy úgy, ahogyan az Favreau Vasemberében is történt: nagyobb mennyiségben vannak jelen a karakterek és lelki fejlődésük, az ún. emberibb pillanatok, és csak mindezek után jönnek a jól megérdemelt csihi-puhik és hősködések. Mindennek tetejébe még egy, a történet

Ha érdekelnek a film készítésének a kulisszatitkait, akkor olvasd el az előző számunkban közölt 6 oldalas háttércikket is!

szempontjából kevésbé szükséges, de vitathatatlanul mulattató hősbunyót is kapunk a Bosszúállók egy általam meg nem nevezett, de TV spotok által már lelőtt tagjával. Nyilvánvalóan kellett valami, amivel átvezetik hősünket a nagy csapatba, ismerve ezeket a franchise-szabályokat, megbocsátandó húzás ez az alkotók részéről.

Lang hőssé fejlődése csak az egyik aspektusa a filmnek: a hatvanas években működő eredeti Hangya, alias Hank Pym, illetve az utódjának (Lang) kiképzése és stafétabot átadása is meglepően nagy hangsúlyt kap. A Pym szerepében tündöklő Michael Douglas nem lett elhanyagolva, kihasználatlanul sem maradt, a színész pedig bizonyítja, hogy van benne elég tartás ahhoz, hogy ne csak egyszerűen arra használja a Marvel-filmben való szereplését, hogy felmarkolja a sokszámjegyű összeget. Ki merem jelenteni, hogy évek óta nem élveztem ennyire alakítását. Rajta kívül még a lányát alakító Evangeline Lily is kellemes alakítást nyújt, őt a későbbiekben – ha minden jól megy – még láthatjuk. Végezetül Paul Rudd: hu-

morát, ártalmatlan mosolyát és fizimiskáját lehetetlenség nem szeretni, ez a báj pedig hasznára válik a filmnek. Scott Lang általa válik az egyik legemberibb és az egyik legizgalmasabb MCU-hőssé.

Ha mindenképp kéne valamit mondani, ami kifogásolható elem, akkor a főellenség dimenziótalanságát lehetne főként kiemelni. Darren Cross motivációja bár tiszta, a forgatókönyv nem nagyon nyújt másra lehetőséget az őt megformáló Corey Stoll-nak, mint hogy gonoszkodjék agyba-főbe. Mentségére legyen mondva, hogy mindezt legalább szórakoztatóan teszi, személyében az MCU egyik legőrültebb szupergonoszát üdvözölhetjük. Összegezve tehát épp jókor jött ez a film: a sok városamortizálás, CGI, sötétebb tónusú hangnemek (szintén Ultron kora, illetőleg A Tél Katonája) után üdítőleg hatott ez az egyszerűség, ez a "back-to-basics"attitűd, mely leginkább a Vasember első részével teszi hasonlatossá.

Peyton Reed kellő mennyiségű humorral, iróniával felügyelte Scott Lang Hangyaként való első kalandjait és bár hibáknak sincsen híján

(hogy mást ne mondjak, az ellenlábas karaktere megint fájóan egysíkú, legyen bármely szórakoztató a jelenléte), azért a mérleg nyelve simán a pozitív oldal felé dől. Kreatív akciójelenetek társulnak szórakoztató gegekkel (a finálé terepasztalos helyszíne erre kiváló precedens), a forgatókönyv pedig próbálja minél passzentosabban belehelyezni az MCU eddigi filmjei közé, miközben új kapukat is nyit (lásd: Hangya utazását a kvantumtérbe). Kételkedtünk, hogy sikerül-e, de a Marvel most se tudott nagyon mellé lőni. Mindezek után izgatottan várom, hogy Paul Rudd miként fog beilleszkedni a többi Bosszúálló közé és a forgatókönyv milyen konfliktusokat, milyen dinamikát kölcsönöz majd neki / nekik.

85% Stáblista Rendező: Peyton Reed Főszereplők: Paul Rudd, Michael Douglas, Evangeline Lilly Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. július 23.

FilmMagazin / 51

KRITIKA

ÖNKÍVÜLET Ilyen az, amikor az ötletesség és a mondanivaló nem párosul kellő szakértelemmel. Írta: TomPowell

L

ássuk be, hogy híján vagyunk a jó sci-fiknek. Persze az elmúlt években minden évben fel-felbukkan néhány értékesebb darab, de azok a legritkábban a stúdiófilmek világából érkeznek. Noha sokakkal ellentétben szerettem a Prometheus blöffjét és a Csillagok között érzelmessége is magával tudott ragadni, de az igazán ínyenc – noha közel sem hibátlan – daraboknak az olyan alkotásokat tartottam, mint a Looper, vagy az idei Ex Machina. Ezek nem felejtették el a sci-fi mivoltukat, miközben egyéb más műfajokkal is zsonglőrködtek (akció, romantikus dráma), ezzel együtt pedig rendkívül személyes alkotások is maradtak, amiben vélhetően a mérsékelt költségvetés és az ebből fakadó rendezői kreativitás is közre játszhatott. Az Önkívületnek megvolt rá a lehetősége, hogy egy intelligens sci-fi, vagy legalább egy feszes thriller váljék belőle, de egyik

52 / FilmMagazin

sem jött össze neki. És ezért elsősorban a rendező Tarsem Singh tehető felelőssé. Az a direktor, aki elsősorban eddig a vizualitásáról volt híres, olyan alkotásokkal a háta mögött, mint a Zuhanás, A sejt, a Halhatatlanok vagy éppenséggel a Tükröm, tükröm. Ezek jó része eléggé megosztó, de a megvalósításukban olyan senkivel össze nem téveszthető kézjegyeket vonultatnak fel, hogy a néző éppolyan könnyedén beazonosítja készítőjét, mint egy Tim Burton-film esetében. A probléma az az olyan vizualitásukban összetéveszthetetlen rendezőkkel, mint Burton vagy Singh, hogy ezzel általában a történetet kívánják helyettesíteni. Amennyiben ezeket kivesszük alóluk síkegyszerű karakterek és történet a jutalmunk. Az Ollókezű Edward ugyanaz az alkotás lenne Burton groteszk vizualitása és bája nélkül? Nem. A Zuhanás ugyanannyira impozáns lenne, ha

Singh nem veszi a fejébe, hogy mindent, amit csak lehet, valós helyszínen vesz fel? Aligha. De ugyanez fordítva is igaz, hiszen például egy hideg thrillerjeiről ismert direktornak sem áll jól, amikor fantasztikus elemekkel átszőtt történetet kell elmesélnie és itt most sandán David Fincher esetére vetem kritikusi szemem Benjamin Button-nal.

Erre a hosszú lamentálásra csak azért volt szükség, hogy megértsétek, mi az elsődleges probléma az Önkívülettel: pont attól lett megfosztva, ami kicsit is kiemelhette volna a tucat alkotások közül. Singh ugyanis eme mozinál rendre hangoztatta, hogy igyekszik eltávolodni az eddig rá jellemző – és fent taglalt – vizualitástól. Azt már elfelejtette az ilyen kijelentéseknél hozzátenni, hogy állandó jelmeztervezője, Eiko Ishioka, aki képes volt megjeleníteni a rendező olyan fantazmagóriáit, mint Mickey Rourke metál Tapsi Fülesét

Tarsem Singh úgy próbálta megrendezni az alkotást, hogy az leginkább Roman Polanski ’70-es években készített thrillereire hasonlítson.

a Halhatatlanokban, pár éve elhunyt. Singh pedig képtelen érdemben elmesélni ezt a történetet.

Pedig volt benne lehetőség, nem is kevés. A jómódú, de a halálán lévő építész Damien (Ben Kingsley), hogy kitérjen a zord Kaszás elől, belevág egy titokzatos kísérleti módszerbe, melyben a tudatát átültetik egy fiatal új testbe. Azonban, amikor kiderül, hogy ebben a Ryan Reynolds-ra emlékeztető testben a beígértekkel ellentétben van már pár plusz kilométer, és a gyógyszerek szedése nélkül szép fokozatosan visszatér az eredeti én, megkezdődik az igazság hajszolása.

Persze a történet nem árul zsákbamacskát, a fordulatok már jó előre kitalálhatóak (talán egy meglepő volt), egy jó mágus ügyesen tálalja a trükkjeit, de Singh az Önkívület tanúsága szerint inkább szemfényvesztő. A sci-fi ugyanis csak kiindulási alap, és a film 3/4-e egy olcsó

tucat-thriller. Mégis ott lebegnek az olyan felvetett kérdések, mint az öntudat ereje, a halandóság és a halhatatlanság emberiséget állandóan foglalkoztató kérdése, nem is beszélve a morális válságról, de ezekkel érdemben a rendező semmit sem kezd, a rá jellemző vizualitás hiányában pedig az egészről süt az olcsóság és látni, hogy mely jelenetekre, vagy akár beállításokra ment el a költségvetés egy jelentősebb hányada.

De legalább a színészek mentik úgy ahogy a mundér becsületét.

Ryan Reynolds derekasan hozza kiskutya szemeivel a kérdéseket kereső, hasadt főhőst, alkalmanként pedig alig észrevehetően, mégis ügyesen átveszi Kingsley gesztusait – aki rövid jelenése ellenére is erőteljes –, de a leendő Deadpool sehol sincs A hangokban prezentált zseniálisan összetett játékától, míg Matthew Goodie kisujjból hozza a

BLACK LISTRŐL A MOZIKBA A forgatókönyv a katalán származású testvérpáros, Álex és David Pastor munkája, akik nem ismeretlenek a hazai nézőknek sem, hiszen a 2009-es, Chris Pine főszereplésével készült Víruscsapda című horrornak ők voltak nemcsak az írói, hanem a rendezői is. Az Önkívület alapötlete már 2010-ben megvolt, a szkript pedig egy évvel később felkerült a Black Listre (vagyis a legígéretesebb forgatókönyvek listájára, amikből még nem készült mozifilm), a többi pedig már történelem. tenyérbe mászó antagonistát. Azonban az üdvösségéhez még ők is kevésnek bizonyulnak egy olyan filmben, amelyik maga sem tudja pontosan, mi akar lenni, így esik a két szék közül a középszerűség gyors mulandóságának porába.

55% Stáblista Rendező: Tarsem Singh Főszereplők: Ryan Reynolds, Ben Kingsley, Natalie Martinez Forgalmazó: Freeman Film Hazai premier időpontja: 2015. július 23.

FilmMagazin / 53

KRITIKA

AKIHEZ BESZÉL A

FÖLD

Russell Crowe első rendezése bár közel sem tökéletes, azért bőven megér egy misét. Írta: Sanya08

A

z elmúlt jó néhány évben főként Ridley Scott házi aktoraként tevékenykedő Russell Crowe (Amerikai gengszter; Bor, mámor, Provance; Gladiátor; Hazugságok hálója; Robin Hood) legújabb projektjével olyan illusztris társaságba írta be magát, melynek tagjai között Clint Eastwood-ot, Kevin Costner-t, illetőleg Ben Affleck-et is megtalálhatjuk. Olyan színészek közé került, akik úgy érezték, nincsenek híján sem nagyra törő ambíciónak, sem pedig kellő talentumnak (melyet a sok éves tapasztalat során szereztek meg a kamera túlsó oldalán a nagymesterektől) ahhoz, hogy kipróbálják magukat a filmrendezés terén. Van, akinek sikerül kitörnie, sőt színészi karrierjét minőségi értelemben felülmúlnia (lásd az egykor bájgúnár szerepekben tündöklő Ben Affleck példáját), illetve olyan is akad, aki csak szökő évente jelentkezik egy-egy rendezői munkával,

54 / FilmMagazin

hogy ezzel csontot dobjon a filmítészeknek (gondoljunk Kevin Costnerre, aki a 2005-ös csodálatosan ódivatú és még annál is gyönyörűbb képsorokat felvonultató Fegyvertársak óta rendezőként semmit nem rakott le az asztalra). Bármely esetről legyen szó, abban nagy általánosságban egyezik a helyzet, hogy ún. szenvedély-projektekről beszélünk, amik ilyen vagy olyan módon, de személyes vallomássá nemesülnek alkotójuk kezei között.

Russell Crowe első rendezésével a háborús drámák területére masíroz, ám itt nem áll meg: gigászi küzdelmek helyett egy ausztrál férfi útját követhetjük nyomon, amint a háború sújtotta Gallipoliban próbálja meglelni több éve eltűnt – és valószínűsíthetően halott – fiait. Vállalása nagy ívű, emberközeli és mégis epikus történetet ígérő, a sztori iránti elhivatottságát a rendezőnek pedig mi sem szemlélteti jobban, mint hogy a

főszerepet rögtön magára osztotta. Ám mint sok más elsőfilmes rendező, úgy Crowe is túl sokat akar egyszerre anélkül, hogy tulajdonában lennének azok a rendezői fogások, melyeket a profik több filmen át tettek magukévá. Tematikailag erős, de nem minden esetben lett egységes a végeredmény. Egyszerre szeretne szólni egy emberről, aki halott felesége utolsó óhaját szeretné beteljesíteni, egy emberről, aki közeli barátságba kerül egy számára idegen kultúrával, illetve két egymással egykoron háborúban álló ország közötti csendes viszálykodásról és enyhülőnek tűnő ellenségeskedéseikről. Válassza ezek közül bármelyiket a rendező, máris egy jobb filmmel állnánk szemben, ehelyett azonban nem éreztem mást a film végén, mint azt, hogy túlvállalta magát az ausztrál színész.

Crowe azonban így is több érdemet magának tudhat. A fiait eltemet-

A film egyik leglátványosabb eleme a varázsszőnyeg motívuma. Vajon mire akart vele utalni a rendező?

ni kívánó férfi szerepében kellemesen visszafogott, maníroktól mentes alakítást nyújt, de soha nem tolakodik az előtérbe, színésztársait is hagyja, hadd bontakozzanak ki. Így hangsúlyos szerephez jut Olga Kurylenko is: az ő személyében egyrészt a kulturális különbségek mutatkoznak meg, másrészt pedig egy, a férfiéhoz hasonlóan tragikus sorssal megvert, boldogságtól megfosztott nővel állunk szemben. A közöttük szövődő szerelmi szál bár kiszámítható, mégis érzékletesen ábrázolja Crowe a lassú összecsiszolódást, kettejük boldogsága pedig logikus lépés a karaktereket nézve: még akkor is, ha mindezt némileg beárnyékolja a főhős feleségének korai halála, aki így nem kapott túl hangsúlyos szerepet. Vagy legalábbis mindenképpen hálátlannak bizonyult az őt alakító színésznő karaktere. És ha már színészekről beszélünk, úgy érdemel egy említést Jai Courtney is, aki szinte felismerhetetlenül, bajusszal az orra alatt meglepően jó és képes feledtetni korábbi baklövéseit. A Yilmaz Erdogan által alakított Hasan is kellemes adalék a filmhez – azon kívül, hogy erősíti az etnikai diverzitását az alkotásnak – személyében egy igencsak karizmatikus színészt ismerhetünk meg.

Ha úgy nézzük, a cselekmény egyik szála sem sikerült kifejezetten erősre, de egytől egyig szimpatikusak, pontosan azért, mert a kamera mögötti ember szándékai is szimpatikusak. Crowe eposzt kívánt forgatni és bár nem sikerült minden ízében ez a vállalkozása, mégse lett olyannyira kimódolt és esztétikailag dagályos; erősebb a gondolat és erősebb a mögöttes intenció, ezáltal nem lehet rá túlzottan haragudni.

Vannak hibái, olykor veszít a lendületből (főként a második felére igaz ez), de amennyire hátrányára válik a sok téma és mondanivaló, úgy válnak ezek végső soron vitathatatlan érdemeivé is a filmnek. Egy józan ember dolgozata egy apáról, akinek legnagyobb bűne az, hogy fiait harcra bátorította és magukra hagyta.

Egy kezdő rendező békepárti féleposza, megspékelve egy “láttuk ezt már minőségibb formában” szerelmi szállal. Láttunk már ez előtt ígéretesebb rendezői bemutatkozást (színésztől és nem színésztől egyaránt), de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdemes tenni vele egy próbát. Ha másért nem, hát legalább azért üljünk be rá a moziba, hogy Andrew Lesnie gyönyörű, témához illően nagyszabású, elegáns képeiben gyönyörködhessünk. Hogy az-

tán csendben megjegyezzük magunkban, mekkora veszteség az ő halála a filmművészetre nézve. És hogy rendezőként milyen jövő előtt áll Russell Crowe? Ezen a ponton nehéz megmondani. Nem érzem azt, hogy személyében egy zsánerspecifikus direktorral állnánk szemben, ahogy azt sem gondolom, hogy készen állna arra, hogy behódoljon a nagy stúdióknak és rábízzanak egy giga költségvetésű projektet.

Meglátjuk, mit hoz neki a jövő.

70% Stáblista Rendező: Russell Crowe Főszereplők: Russel Crowe, Jai Courtney, Olga Kurylenko Forgalmazó: JIL Kft. Hazai premier időpontja: 2015. július 30.

FilmMagazin / 55

KRITIKA

PIXEL Game Over, avagy hosszan tartó nyüglődés után Adam Sandler karrierjének végérvényesen befellegzett. Írta: TomPowell

A

dam Sandler, ha nem is képviselte sohasem a minőségi szórakoztatást, hosszú évekig elszórakoztatta a nagyérdeműt – köztük jelen sorok íróját is – a felnőtt testbe zárt éretlen kamasz természetével. Az Apafej, a Ki nevel a végén?, Az 50 első randi, vagy a Távkapcs mind-mind vállalható, hovatovább szórakoztató vígjátékok. A baj az, hogy sohasem mert igazán eltávolodni sem a karakterétől (aki lássuk be, ő maga), sem pedig azok természetétől, közben pedig egy generáció szépen felnőtt és legutóbbi filmjei bevételi mutatóit elnézve rá is unt. Már a legkevésbé sem vicces (már ha egyáltalán az volt valaha), ahogy szexista megjegyzésekkel illet egy nőt, vagy popkultúrális utalásokat tesz. Egyszerűen szánalmas és rendkívül elkeserítő, ahogy az is, hogy jobb sorsra érdemes filmeseket és színészeket valahogy mindig sikerül megfojtania az egyre inkább hurkás kezeiből is áradó toaletthumorral.

56 / FilmMagazin

Pedig a Pixel könnyedén válhatott volna egy modernkori Szellemirtókká (ahogy arra annak egyik kultikus szereplőjének szomorú cameo-ja fel is hívja a figyelmet), azonban karakterei annyira magukon viselik a sandleri dilettantizmust, hogy a film a néző azonosulását, vagy a legcsekélyebb szimpátiáját is ellehetetleníti szereplőivel szemben. Kevin James már jóravaló postásként is komolyan vehetetlen volt a Férjek gyöngyében (bocs a rajongóktól), nemhogy az Egyesült Államok Elnökeként. Josh Gad, mint kanos hülyegyerek jól prezentálja, hogy a készítők mit is gondolnak a kockákról (és ez már 10 éve sem volt vicces), Peter Dinkleage arcára pedig nem egyszer kiül, hogy nem volt teljesen tiszta, amikor aláírt erre a förmedvényre, de közel sem olyan látványosan, mint az olyan jobb sorsra érdemes színészekén, mint Brian Cox, Sean Bean, vagy Fiona Shaw, akik vagy felesleges konfliktusforrásként, vagy szánalmas karikatúraként funkcio-

nálnak. Adam Sandler pedig most is csak Adam Sandler, és ez a felnőni képtelen, kanos lúzer mostanra vált végérvényesen sekélyessé és viszszataszítóvá. Az pedig, hogy ezt aközben teszi, miközben egy szarvas telibe hugyozza, vagy amint kultikus, mégis lélektelen pixel ikonok üldözik, fel-felvillanó, kreatív gag-ek közepette, az teljesen lényegtelen. Beköszöntött a totális és jól megérdemelt Game Over, és ezt Sandler esetében a legkevésbé sem bánom.

25% Stáblista Rendező: Chris Columbus Főszereplők: Adam Sandler, Peter Dinklage, Michelle Monaghan Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. július 30.

EXTRA

JOKER A FILMVÁSZNON „Ahhoz képest, hogy Joker mennyire ikonikus figurája a képregények történelmének, a filmre történő átültetése valamelyest problematikusabbnak számít. Hiába a megannyi hozzá köthető történet és a megannyi variáns, amivel kezdhetnének valamit az alkotók, eddig csupán kettő (Letóval együtt három) nagyvásznas variációja van a gyilkos bohócnak.” >> 58.

MILLENIUM TRILÓGIA 2. RÉSZ „Az én szememben mindig is azok a színészek érdemelték ki a legnagyobb elismerést, akik szavak nélkül is képesek felépíteni karakterüket. Noomi és Lisbeth kapcsolata pontosan ilyen, ami számomra megmentette a filmet a teljes érdektelenségtől, sőt, a sok negatívum ellenére se apadt a figyelmem a játékidő során.” >> 62.

SOROZAT: MR. ROBOT „Nem kapott annyi reklámot, mint hasonszőrű társai, de mégis a nyár egyik legjobbját tisztelhetjük a Rami Malek főszereplésével készült sorozatban.” >> 70.

SOROZAT: FEAR THE WALKING DEAD „Lesznek dolgok, amiket évekkel korábban láttunk az eredeti sorozatban, a mellékág pedig elmagyarázza, hogyan is jutottunk el odáig. Bizonyos pletykák szerint az sem kizárt, hogy az eredetiben megismert karakterek némelyike feltűnjön majd, hiszen ebben az időben még teljesen más csapattal járta Rick az utakat.” >> 66.

FILMKLASSZIKUS: NE BÁNTSÁTOK A FEKETERIGÓT! „Az üldözésnek végül a titokzatos szomszéd, Boo vet véget, aki megmenti a gyermekeket.” >> 72.

FilmMagazin / 57

EXTRA

A GYILKOS BOHÓC:

JOKER Mondják, egy hős csak annyira érdekes, amennyire az ellensége. Vagy, hogy egy jó hős mit sem ér egy valamire való nemezis nélkül.

Akármelyiket is vesszük figyelembe, Batman számára Joker a megtestesült ŐSELLENSÉG-et jelképezi: egy elpusztíthatatlan erőt, egy gusztustalan természeti képződményt, aki a sors fintora révén talán nem is létezne Batman nélkül. Ahogy nézzük. Ahogy vesszük. Mert ha egyszer felüti a fejét a megtestesült JÓ, akkor óhatatlanul is előtör valahonnan valami gonosz. Írta: Sanya08

A

Bill Finger és Jerry Robinson által kreált karakter igazán gazdag múltra tekint vissza: születése éve 1940-re tehető, pontosan a Batman legelső, önálló számában, mely a DC Comics gondozásában került az olvasók elé. Joker már kezdettől fogva egy szuperintelligens gonosztevőként volt ábrázolva (vagy ahogy angolul mondani szokás: criminal mastermind), akinek káosz iránti elkötelezettségénél csak a zakkant pszichéje a nagyobb. Ez utóbbi jellemzője megannyi kulcstörténet fontosabb szereplőjévé tette (lásd az annak idején nálunk is kiadásra került A gyilkos tréfa című zseniálisan nyomasztó opuszt), csak egy kis kitérőt tettek vele az alkotók az ötvenes években (lényegében egy ártalmatlan bohóccá degradálták), behódolva a cenzúrának. Definitív eredettörténet híján az alkotók fantáziájukat szabadon engedik olykor (írója válogatja), ám

58 / FilmMagazin

a leginkább visszatérő elem ezzel kapcsolatban az, hogy Joker úgy lett azzá, aki, hogy belezuhant egy kémiai vegyületeket tartalmazó konténerbe, mely a bőrét teljesen kifehérítette. Ez persze csak az egyik sztori a sok közül, így – ahogy vesszük – Nolan járt eddig a legközelebb a maga Joker-interpretációjával: akárhányszor belekezd annak történetébe, hogy miként kapta a sebhelyeit, mindig máshová futtatja ki a sztorit.

Ami a karakter fizimiskáját illeti, álljon itt egy filmes referencia: a Victor Hugo azonos című regénye alapján készült 1928-as film, a The Man Who Laughs egyik szereplőjének a megjelenése szolgáltatta az egyik fő hivatkozási pontot Batman ellenségének megkreálásához. Conrad Veidt Gwynplaine nevű figurájára elég csak ránézni, fülig érő szája és pszichotikus megjelenése egyből eszünkbe juttatja Jokert (lásd a képet a következő oldalpáron).

A FILMEK Ahhoz képest, hogy Joker mennyire ikonikus figurája a képregények történelmének, a filmre történő átültetése valamelyest problematikusabbnak számít. Hiába a megannyi hozzá köthető történet és megannyi variáns, amivel kezdhetnének valamit az alkotók (hiszen az évek során megannyi emlékezetes sztori felhalmozódott), eddig csupán kettő (Letóval együtt három) nagyvásznas variációja van a gyilkos bohócnak.

Szigorúan nem véve most figyelembe a hatvanas években indult campklasszikus sorozatot, melyben Cesar Romero személyesítette meg az embert, aki folyton hisztérikusan nevet. Az a fajta értelmezése a karakternek nyilvánvalóan kevésbé volt szadisztikus és jobban apellált a fiatalabb nézőközönség számára, mint később Ledger-é, aki simán eltüntetett egy ceruzát egy tag fejében.

„A vidámságom csupán álca. A mosolyomat az arcizmaimnak köszönhetem. De maga is tudja, hogy legbelül sírok. Tudja mit, drágám? Sírjunk együtt!”

„Tudod, az elveik és a szabályaik… Csak egy rossz vicc. A legapróbb vész esetén megfeledkeznek róluk! Épp annyira jók, amennyire a világ azt megengedi. Majd én megmutatom. Mihelyt nem áll jól a szénájuk… Ezek a…

Ezek a "civilizált" emberek… Egymást fogják felfalni.”

„Ó, nem foglak megölni. Csak fájdalmat okozok neked. Nagyon-nagyon rosszat.”

FilmMagazin / 59

EXTRA SÁPADT HOLDFÉNYNÉL ÖRDÖGGEL TÁNCOLNI Gyerekként hajlamos imádni az ember Jack Nicholson, túlpörgetett Jokerét, majd később döbben rá arra, hogy mennyiben más ez a figura attól az alaktól, aki a képregényekben jelen van. Persze, Tim Burtonfilmről beszélünk, ennek tetejében pedig egy Jack Nicholson-alakításról – két olyan név, amely fogalomnak is elmenne. Nicholson gyilkos bohóca kicsit más, ahogy Burton Batman-filmje is kicsit más, így igazából ha eltekintünk azoktól az eredettörténetbeli változtatásoktól (már ha Bruce Wayne figuráját nézzük), akkor megbocsátható. Arról nem is beszélve, hogy itt a kilencvenes évekről van szó, amikor a képregényfilm, mint olyan, nem élte egyáltalán virágkorát, na de térjünk vissza Jokerhez. A színész által megformált káosztevő alapjaiban telitalálat variánsa a karakternek: káoszt akar, nincs egy józan pillanata (értsd: az őrülettől történő megrészegülés állapotában van mindvégig), viszont nem mást látunk mindvégig, mint a nagy Jack Nicholson-t, ő pedig kétségkívül felülírja a karaktert. A film Joker keletkezésének történetét is nyomon követi (lényegében egyezik a sokat használt elképzeléssel, miszerint belezuhan egy kemikáliákkal

teli konténerbe), ám egy fontos változtatást is eszközöl: Burton verziója szerint maga Napier, azaz Joker ölte meg annak idején a kis Bruce Wayne szüleit, ezzel nagy fejvakarást okozva a képregényrajongóknak. Hiába no, a jó öreg Burton egyébként se volt nagy rajongója a Batman-képregényeknek, így nem várható el tőle az, hogy hűségesen nyomon kövesse a füzetek elemeit.

Viszont általa egy igazán egyedi, nevéhez méltóan darkos filmet kaptunk, melyben Nicholson vitán felül szórakoztató megformálását nyújtja ennek az őrült kurafinak.

SEBHELYEK TÖRTÉNETE Nolan Jokere Burtonéhez képest már csak abban is más, hogy itt nem egy olyan színész játékát látjuk, akinek személyisége – legyen akárhány tonna smink is az arcán – mindenhogyan átüt és dominál.

Heath Ledger eltűnik a karakterben.

Megbújik. Átváltozik. Az őrület maszkja mögé. A nagybetűs KÁOSZ és rendbontás iránti vágyódás az, mely meghatározza őt. Eredete ismeretlen, de nem is nagyon számít.

Semmit nem tudunk meg róla azon kívül, hogy kiszámíthatatlan és terve van. Nagyszabású terve, melynek nincs más célja, mint az anarchia és az, hogy Batman-nek rossz legyen.

>> TALÁN NOLAN JÁRT EDDIG A LEGKÖZELEBB A MAGA JOKER-INTERPRETÁCIÓJÁVAL: AKÁRHÁNYSZOR BELEKEZD ABBA, HOGY MIKÉNT KAPTA A SEBHELYEIT, MINDIG MÁSHOVÁ FUTTATJA KI A SZTORI. << ANIMÁCIÓS FILM KÉSZÜL A LEGHÍRESEBB JOKER-SZTORIBÓL A Warner Bros. a Comic-Con 2015-ön jelentette be, hogy jön a Batman: The Killing Joke animációs film, kiegészítve egy 15 perces prológussal, amely segít megérteni a történetet és még a keményvonalas rajongóknak is képes lesz újat mutatni. Az 1988-as The Killing Joke (magyarul A gyilkos tréfa) képregényt Alan Moore írta, Brian Bolland rajzolta és egyfajta eredetsztoriként is funkcionál Jokernek. Láthatjuk benne Batman és Joker párharcát (elsősorban pszichológiai síkon), valamint az is kiderül, hogy az egykori Batgirl, vagyis Barbara Gordon mitől kényszerült kerekesszékbe. Jó hír a rajongóknak, hogy Joker szerepére a készítők ismét Mark Hamill-t kérték fel. A színész már hosszú évek óta elköszönt Joker-től (már ami a rajzfilmeket illeti, a népszerű Batman: Arkham játékokban még visszatért párszor a karakterhez), ám pár éve elmondta: ha egyszer rajzfilm készülne a kedvenc képregényéből, A gyilkos tréfából, szeretné még egyszer megszólaltatni a figurát. Imái pedig meghallgatásra találtak, hiszen a Warner fejesei őt választották a szerepre.

60 / FilmMagazin

A Heath Ledger: Too Young To Die című dokumentumfilmben a színész édesapja ad betekintést fia A Sötét Lovag forgatása során írt naplójába.

A Nolan-féle Joker nem definitív, de talán ez áll legközelebb ahhoz a szellemiséghez, amely Jokert általában és nagyvonalakban jellemzi: akárcsak Batman, ő is jelkép és akárcsak Batman, ő sem állhat le.

Próbatétel és játék, emberi életek kockára tétele, a hős megtörése és a végletekig történő húzása. Ez Joker. A fickó, aki gondolkodás nélkül elvágja a torkod. Aki hátba döf, akinek lépéseit sehogy sem tudod előre kiszámolni, mert a végletekig kiszámíthatatlan. Nem véletlen, hogy teljes anarchiát akar.

SZÍNTISZTA SZADIZMUS Jared Leto lesz a harmadik a sorban. Sok információnak híján vagyunk, de eddigi tudásunk alapján kijelenthetjük, hogy ez a variáns megint más lesz, mint az eddigiek.

Extrémebb megjelenés (elég megnézni a legelső promóképet, melyen egy agyontetovált, agyonmaszkírozott, üvöltő paprikajancsi néz ránk), extrémebb szadizmus. Ez a Joker nem valószínű, hogy a tervek embere lesz, bizonyosabbnak tűnik, hogy inkább csak az öncélú őrültségek és erőszakoskodások híve. Egy ripacs, aki gonosz kacaját messziről hallatja, hogy tudja mindenki: közeledik.

Talán a szó köznapibb értelmében „képregényesebb” lesz, talán jobban

részévé lesz a karakternek az az elszálltság, mely más dózisokban, más arányban volt jelen Ledger-nél és Nicholson-nál. Reméljük a legjobbakat. Az mindenesetre bizonyos, hogy számolnak az alkotók azzal a ténnyel, miszerint a karakter idén ünnepeli a 75. születésnapját (épp a jeles napon fedte fel a rendező Leto Joker-küllemét). Szóval számíthatunk egy emlékezetesebb karaktermegjelenítésre.

A HANG A nagy „nevettető” természetesen nem csupán a mozivásznon bukkant fel, rajzfilmes pályafutása jóval nagyobb ívet ír le, ennek sikeréhez pedig elég sok köze van az őt hangilag megszemélyesítő szinkronszínészekhez. Legyen szó akár az egyik leghíresebbről, Mark Hamill-ről, akár Troy Baker-ről, de nemsokára Zach Galifianakis-t is hallhatjuk Jokerként egy videojátékban. Hamill-t egyébként a mai napig az egyik legjobbnak tartják ezen a téren, és láthatóan ő is élvezi, hiszen saját maga kérvényezte, hogy a legklasszikusabb Joker-sztoriból (A gyilkos tréfa) készülő animációs filmben ismét ő kölcsönözhesse a figura hangját. A szerepet megkapta, a részletekről pedig külön dobozban olvashatsz részletesebben.

Mióta megkapta Joker szerepét, Jared Leto folyamatosan hergeli a rajongókat. A saját maga által közzétett képek mindig egyfajta utalások A gyilkos tréfa című képregényre, így arra következtethetünk, hogy annak eseményei már megtörténtek a DC Filmes Univerzumban. Az animációs filmet tehát mindenképpen érdemes lesz majd megnézni mindenkinek, mert egyfajta előzménytörténtként szolgál és kihatással lesz a Suicide Squad, Az igazság hajnala és a későbbi filmek cselekményére is.

FilmMagazin / 61

EXTRA

A LÁNY, AKI A TŰZZEL JÁTSZIK A MILLENIUM-TRILÓGIA / 2. RÉSZ Nem sokkal az első rész megjelenése után a Millennium-trilógia, vele együtt pedig Lisbeth és Mikael története új fejezethez érkezett, melynek vezérfonala nem, ám a körítése nagyban megváltozott. Habár ezek részleteiben felfrissítették a filmet, a végeredmény mégis nagyban elmaradt az első felvonás minőségétől. Írta: Török Tamás

N

álunk a Magazinnál van egy viszonylag engedékeny, ám áthághatatlan szabály arra vonatkozóan, hogy egy filmet mikortól nevezhetünk "klasszikusnak".

Egy ehhez hasonló íratlan törvény a valóságban is jelen van, s talán pontosan ennek fényében elképesztően nagy szó, hogy a könyvek után maga a trilógia, de leginkább A tetovált lány is automatikusan klasszikussá vált. Tény, a skandináv krimik / thrillerek kis túlzással alapvetően a világörökség részei, ám a Millenniumtrilógia valahogy világszinten is fogalommá vált. Még Amerikában is készült szinkron a filmekhez, pedig rájuk inkább jellemző, hogy az idegen nyelvű filmeket egyszerűen újraforgatják, ami persze idővel Stieg Larsson krimijével is megtörtént. Az a helyzet viszont, hogy a második, A lány, aki a tűzzel játszik című felvonásért már nehéz ennyire lelkesednem, attól függetlenül, hogy tovább-

ra is egy remek filmről van szó.

Hiába került lezárásra az előző rész bűnügyi szála, mégis egy közvetlen folytatásról beszélhetünk, ugyanis Lisbeth Salander és Mikael Blomkvist személyes története most kezd csak igazán kibontakozni. Nem sokkal A tetovált lány eseményei után járunk, amikor is Blomkvist és a Millennium nevezetű oknyomozó újság egy olyan, a modern ember számára rendkívül aktuális ügyről igyekszik lerántani a leplet, mint az emberkereskedelem szexuális szolgáltatásokkal kapcsolatos ágazata. Az ügybe Lisbeth is bevonódik, olyannyira, hogy egy hármas gyilkosságsággal

vádolják. Blomkvist feladata az emberkereskedők leleplezése, egyben a lány nevének tisztára mosása.

A tetovált lányt elég sokféleképpen nevezik, közülük az egyik a trilógia eredeti címe: A férfiak akik gyűlölik a nőket. Ez a vezérfonal a műfaj egyik legegyedibb és leglebilincselőbb filmjét hozta el nekünk az első rész személyében, ám az ottani családi dráma helyett itt egy sokkal globálisabb probléma kerül górcső alá az emberkereskedelem által. Legalábbis ezt hittem én. A lány, aki a tűzzel játszik majdhogynem teljes egészében Lisbeth-ről és az ő múltjáról szól, amivel önmagában nem is lenne baj, ám a film krimi elemei teljesen háttérbe szorulnak. Persze,

A lány, aki a tűzzel játszik

A kártyavár összedől

SOKAT VÁLTOZ OTT A MILLENI UM MÁSODI K RÉSZE

A TRILÓGIA

A tetovált lány

62 / FilmMagazin

i

Az amerikai Tetovált lány nem aratott túl nagy sikert a pénztáraknál, így nem valószínű, hogy valaha is remake-elik a folytatást.

mindez bőven lehet tudatos lépés is, ám a trilógia rendezését átvállaló direktor, Daniel Alfredson és csapata egy hatalmas hibát egészen biztos, hogy elkövetett.

A film bővített változata 3, azaz három órás, és őszintén szólva inkább éreztem egy nagyon ígéretes sorozat pilot epizódjának, mintsem A tetovált lány folytatásának. Először beszéljünk a krimi / thriller vonásokról, ami az első felvonás során minimum egy szinten volt a karakterek személyes drámájával. A nőkkel szembeni erőszak klisék és sablonok nélkül lett remekül ábrázolva, de sokkal inkább érzékeltetve a néző számára. Egy olyan karakterrel tudtunk együtt érezni, aki valójában egyszer sem jelent meg a vásznon.

Jelen esetben ilyesmiről nem beszélhetünk. Az emberkereskedelemmel kapcsolatos ügybe gyakorlatilag

>> A MILLENNIUM-TRILÓGIA

MÁSODIK FELVONÁSA HOZZA A KÖTELEZŐT, BÁR NEM KELLETT HOZZÁ SOK, HOGY LEVERJE A LÉCET. HA NAGYON LE AKAROM EGYSZERŰSÍTENI, AKKKOR A FILMET CSAKIS LISBETH KARAKTERE MENTI MEG A TELJES ÉRDEKTELENSÉGTŐL. <<

FilmMagazin / 63

EXTRA

csak úgy beledobálják nekünk a neveket, a maradékot pedig kb. találjuk ki mi magunk. Őszinte leszek, én egy óra után már abszolút nem éreztem, hogy bármilyen hatása lenne ennek az egész ügynek a cselekményre, azon túl, hogy Lisbeth története és múltja ennek segítségével van kibontva… …ám közel sem azzal az alapossággal, ami a skandináv filmekre jellemző. Lehet, hogy én siklottam el valami felett, ám számomra mintha véletlenek sorozatával magyarázták volna az ügy és Lisbeth kapcsolatát.

Mintha minden karakter teljes természetességgel kezelte volna azokat a tényeket, amik egyébként elég megdöbbentőnek kellett volna, hogy hassanak. A nyomozás folyamata is zavarba ejtően kétdimenziós, nincsenek rejtett összefüggések, egyszerűen csak valaki ismer valakit, az a valaki pedig elvezet másvalakihez.

Számomra egy emlékezetes momentum nincs a filmben ilyen szempontból, emellett egy alapvetően

igen nagy volumenű fordulat is teljesen kikerülte az ingerzónáimat. Sokszor érzem úgy, hogy az ilyesfajta "nem befogadás" az én "hibám", tehát egyszerűen más beállítottságú vagyok, ám ebben az esetben nem beszélhetek ilyesmiről; a filmet (a bővített változat) három órás játékidejének ellenére is összecsapottnak éreztem. Nem tudnék most olyan információit említeni, amitől én többnek érezném vagy Lisbeth, vagy Mikael karakterét, vagy kifejezetten okosabb lennék a Millenniumtrilógia "univerzumával" kapcsolatban. Itt most szándékosan nem említem a harmadik részt, egyrészt mert a cikk nem is arról szól, másfelől pedig nem érzem elfogadhatónak, hogy egy ilyen szintű sorozat második felvonása egy három órás bevezetőként funkcionáljon.

Természetesen van, ami nem változott. A színészi játék legalább olyan erős, mint A tetovált lányban, ha nem erősebb. Lisbeth karaktere továbbra sem nevezhető túlzottan

A MILLENIUM SOROZAT FOLYTATÓDIK Mint ismeretes, Stieg Larsson 2005-ben, nem sokkal A tetovált lány könyvesboltokba kerülése előtt meghalt, így nem élhette meg regényeinek világméretű sikerét. Az író egyébként 10 kötetesre tervezte Lisbeth és Mikael történetét, ráadásul sokáig pletykáltak egy esetleges negyedik rész kéziratáról, amin a haláláig dolgozott, de ez végül sosem került a nyilvánosság elé. Tekintve viszont, hogy az alapanyagban még megannyi lehetőség benne rejlik, a jogtulajdonosok úgy döntöttek, hogy egy másik író segítségével folytatják a történetet. A jelenség nem új keletű, nemrégiben például Agatha Christievel fordult elő hasonló. A Millenium Ami nem öl meg című negyedik része augusztus 27-én kerül a könyvesboltokba és annak a David Lagercrantz-nak a nevéhez fűződik majd, aki az Én, Zlatan című életrajzi könyv írójaként lehet ismerős.

64 / FilmMagazin

Áprilisban olyan pletyka kelt szárnyra, hogy mégis lesz folytatás, ráadásul a Sony a 2. és 3. könyv történetét egy filmben szeretné bemutatni.

bőbeszédűnek, ám a gesztusai alapján nyugodtan elmondhatjuk, hogy sokkal nyitottabb lett. Szerintem érdekes az a jelenség, hogy nem a többi karakter, hanem sokkal inkább a néző számára nyílik meg.

Ezt azért nehéz megmagyarázni, mert a jelenség nem leírható információkban rejlik, hanem Noomi Rapace alakításában, akire tipikusan rá lehet aggatni a "született tehetség" jelzőt. Persze kérdéses, hogy ez a hölgy mondjuk egy vígjátékban mennyire mozogna otthonosan, ám az én szememben mindig is azok a színészek érdemelték ki a legnagyobb elismerést, akik szavak nélkül is képesek felépíteni a karakterüket. Noomi és Lisbeth kapcsolata pontosan ilyen, ami számomra megmentette a filmet a teljes érdektelenségtől, sőt, a sok negatív szó ellenére se apadt a figyelmem a három órás játékidő során, ami a felszín alatt lévő tartalmatlansággal együtt elég nagy érdem.

Michael Nyqvist sem lett tehetségtelenebb pár hónap alatt, ám karakterét alaposan elhanyagolták a forgatókönyv megírásakor. Tény, hatalmas szükség van rá továbbra is, ám egyszerűen végig az az érzés motoszkált bennem, hogy Mikael folyamatosan le van maradva egy lépés-

sel a cselekményhez képest. Érdekesség, hogy Lisbeth és Mikael a játékidő nagy részében egyszer sem tartózkodnak egy légtérben.

Igen, nem lehet elvitatni a filmtől (vele együtt a könyvtől), hogy alapjaiban változtat A tetovált lány felállásán. A helyszín is teljesen át van helyezve: a havas, vidéki hangulatot felváltja Stockholm pezsgő élete. Ám mindez egyszerűen nincs eléggé kihasználva, nincs meg az a jellegzetes atmoszféra, ami az első részt jellemezte. A fényképezés teljesen elmarad A tetovált lány gyönyörű képeitől, míg a zenei aláfestés továbbra is a tisztes asszisztálás kategóriájába sorolható csak.

A Millennium-trilógia második felvonása hozza a kötelezőt, bár nem kellett hozzá sok, hogy leverje a lécet. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor a filmet csakis Lisbeth karaktere menti meg a teljes érdektelenségtől. Ha pedig gúnyos akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy ha fele annyi erőt fektetett volna a stáb a filmbe magába, mint az abban lévő frappáns és néha kevésbé frappáns termékelhelyezésekbe, akkor nagyon elégedett lehettem volna. Mindenesetre hátra van még a (jelenlegi) befejező rész, ami elfeledtetheti ezt a kisebb kisiklást.

FilmMagazin / 65

SOROZAT

2010-ben a nagyközönség is belecsöppent Robert Kirkman világégésébe, amely hét évvel korábban indult útjára, képregényként. Az AMC meglátta a potenciált, és nekiállt, hogy bevonva az eredeti alkotót, elkészítse minden idők legjobb zombis sorozatát, és az öt évadon túl lévő történet azt bizonyítja, hogy ez sikerült is neki. De milyen lesz a spin-off? Vajon sikerül neki felnőni az előd nagyságához, vagy egy kötelező jellegű mellékszálat kapunk? Az eddigi információk birtokában az előbbi állítás felé billen a mérleg nyelve. Írta: Ghost990

A

csatorna nem bíz semmit sem a véletlenre, és amíg a The Walking Dead az őszi szezont erősíti, addig a nyárra is előálltak egy új alkotással, amihez nem a képregények, hanem a már jól bejáratott történet szolgáltatja az alapanyagot. A Fear The Walking Dead ugyanabban a világban játszódik majd, mint a méltán híres dráma, ám egy teljesen más sorozatra számíthatunk, mint amit az évek alatt megismertünk.

Miért? A válasz a tálalásban és a körítésben rejlik, hiszen amíg a 2010-ben indult széria esetében in medias res az események közepébe csöppenünk, addig itt az apokalipszis kezdetét élhetjük át, arra az időszakra koncentrálva, amikor Rick Grimes még mélyen aludt a kórházi szobájában. Megismerjük, hogy is jött létre a földi pokol, ami a teljes civilizációnkat felemésztette, állatias ösztöneinkhez visszavezetve bennünket, ahol csak egyetlen törvény van: a túlélés. Hiszen ha egy civilizáció elkezd leépülni, akkor azt gyorsan teszi, nem válogatva az áldozatok között, egységesen pusztítva el mindent, amiben addig hittünk.

Egy valamit azonban nem vehet el: a reményt, amiért küzdeni fogunk minden egyes percünkben, az utolsó lélegzetvételig.

A történet ezúttal messze elkerüli a komor Atlantát, helyette a napfényes Los Angeles városában indulnak az események, ahol megismerjük főszereplőinket: a Kim Dickens által megformált Madison Clark iskolai pszichológusként dolgozik vőlegé-

66 / FilmMagazin

Bár a sorozat egyelőre csak 2 évadot kapott az AMC-től, a készítők szerint akár 5-6 évadnyi „lehetőség” is benne van a történetben.

nyével, a Cliff Curtis alakította Travis Manawa-val. Az angol nyelvet oktató tanár segítségével neveli két kamasz gyermekét, Alicia-t (Alycia Debnam-Carey) és Nick-et (Frank Dillane). Családi állapotukat tovább bonyolítja a férfi ex-felesége, Liza Ortiz (Elizabeth Rodriguez) és fiuk, Chris (Lorenzo James Henrie), aki az apját okolja a válásért és emiatt minden adandó alkalommal eltaszítja magától. A család boldog(nak látszó) élete azonban hamarosan felborul, hiszen egy ismeretlen betegség üti fel a fejét, amellyel a drogproblémákkal küzdő kamasz fiú, Nick találkozik először. A város lakói lassan felfogják a veszélyt, a katasztrófavédelem és a hadsereg is próbál közbeavatkozni, hogy még

időben megfékezzék az ismeretlen kórt. Szépen, fokozatosan elkezdik fenyegetésnek érezni az új járványt, majd hatalmas pánik üti fel a fejét.

Még soha nem találkoztak olyan vírussal, amely hatására a halottak visszatérnek, csak hogy az élőket is magukkal vigyék az örökkévalóság korántsem csábító mezejére. Ellentétben az anyasorozattal, itt messze nincs meg az az előny a túlélőknek, ami ott adott volt. Nincs köztük rendőr, nincs köztük olyan személy, akinek a túlélés szinte a vérében van. Ők egy hétköznapi amerikai család, akik egy felbolydult világban próbálnak életben maradni, miközben fogalmuk sincs arról, hogy igazából mivel állnak szemben. És arról sem, hogy ez mivé is változtatja az egykor mintapolgárként élő lakosságot, akik egymás ellen fordulnak, ki-ki a saját bőrét mentve. Mindez hova vezet? Olyan erőszakhoz és káoszhoz, ahonnan nincs menekvés.

A The Walking Dead készítői teljes erőbedobással álltak neki a spinoff elkészítésének, amely az első kiadott előzetes alapján érezhető is lesz a sorozaton. Végre magyarázatot kapunk a rajongók által legtöbbet feszegetett kérdésre, miszerint mi történt az idő alatt, amíg Rick Grimes kómában volt. Hosszú hetek eseménye vezetett el odáig, hogy az emberek felkerekedjenek, és biztonságos helyeket próbáljanak meg keresni, miközben a zombik által elözönlött világ lassan a holtak martalékává válik. Vélhetően a legnagyobb kérdésünkre most sem fogunk választ kapni, tehát a vírus eredetét nem ismerjük meg, hiszen ez a képregényekben is még rejtély,

FilmMagazin / 67

SOROZAT mint ahogy az is marad. Azonban a kezdeti pánik remek hangulatot kölcsönöz a Fear The Walking Deadnek, hiszen a visszatért testek nem csak körítésként lesznek jelen a sorozatban, mint az eredeti széria legfrissebb évadaiban, hanem szerves részét képezik majd az akciónak és az izgalomnak (megkockáztatom azt is, hogy olykor a rettegésnek). Szintén nagy változás lesz a dinamikában is, hiszen míg a The Walking Dead esetében már rengeteg idő elmúlt az indulás óta, a túlélők már készen állnak bármelyik sarkon lelőni a szembejövő zombihadakat, addig a spin-off igazi morális kérdés elé állítja a szereplőit: vajon elvehetjük egy ember életét, hogy mentsük a sajátunkat? Itt a hullák ugyanis még nem bomló tetemekként vannak ábrázolva, hanem szinte húsvér élőként. Igazából a rettegés és izgalom is ennek a faktornak lesz köszönhető, hiszen amíg mi, nézők tudjuk, hogy hova is tart a világ, addig hőseink még csak most teszik meg az első lépéseket ebben az ismeretlen valóságban, ahol az emberi életek már fabatkát sem érnek.

Mindenki egy célért küzd: a saját és családja biztonságáért, még akkor is, ha ez áldozatokkal jár. A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e meghozni ezeket az áldozatokat?

Gondoljunk csak bele, hogy az eredeti széria esetében is milyen sok időnek kellett eltelnie ahhoz, mire a túlélők rájöttek, hogy mi a biztos módja a zombik elpusztításának, illetve hogy kiből is válik sétáló hulla.

Mivel a Fear The Walking Dead is ugyanabban a világban játszódik, mint ahol a Robert Kirkman által megalkotott képregények, így a készítők elárulták, hogy szeretnék, ha egy ponton találkozna a két sorozat.

Az oda vezető úton pedig rengeteg érdekességet rejtenek el a nézőknek, akik mindkét szériát követik, ugyanis lesznek dolgok, amiket évekkel korábban láttunk az eredeti sorozatban, a mellékág pedig elmagyarázza, hogyan is jutottunk el odáig. Bizonyos pletykák szerint az sem kizárt, hogy az eredetiben megismert karakterek némelyike feltűnjön majd, hiszen ebben az időben még teljesen más csapattal járta Rick az utakat.

>> MINDENKI

EGY CÉLÉRT KÜZD: A SAJÁT ÉS CSALÁDJA BIZTONSÁGÁÉRT, MÉG AKKOR IS, HA EZ ÁLDOZATOKKAL JÁR. A KÉRDÉS CSAK AZ, HOGY KÉPESEK VAGYUNK-E MEGHOZNI EZEKET AZ ÁLDOZATOKAT? <<

THE WALKING DEAD – EZ VÁR RÁNK A 6. ÉVADBAN A sorozat talán az eddigi legjobb évadán van túl, és ez a mennybemenetel folytatódni fog a hatodik felvonásban is. A történet helyszíne ismét Alexandria lesz, ami a civilizáció utolsó bástyája. De vajon egy civilizáltnak csúfolt társadalom képes tovább élni egy törvények nélküli, moralitását vesztett világban? Ez a kérdés körvonalazódik hőseink fejében is, akik az eddigi kemény útjuk során már megtudták a választ: nem, hiszen a túlélés mindennél fontosabb. Nincs többé összetartás, béke és megnyugvás, csak az állatias küzdelem az élelemért, a menedékért, a biztonságért. Rick Grimes és csapata vélhetően szembesülni fog az eddigi legnagyobb főgonosszal is a hatodik évadban, Negan-nal, aki a képregényekben is a legnagyobb kihívást jelentette számukra. Üde színfolt lehet még az előző szezon végén megjelent Morgan feltűnése, aki állandó szereplőként áll szemben az egykori rendőr morális döntéseivel, ugyanis ő még próbálja megőrizni a józanságát, ítélőképességét.

De ő nem is ment át akkora megpróbáltatásokon, mint a szemünk láttára utazó csapat. A kettészakadt Alexandria már nem az a hely, amit az előző felvonásban megismertünk, messze már a biztonságnak és a reménynek minden morzsája. Hullaszag és Farkasok lengik körbe az egykor virágzó közösséget, de a megosztott csoport felveszi a harcot, és nem hátrál meg semmilyen veszély elől. Ez okozza a vesztüket is.

68 / FilmMagazin

Robert Kirkman számára sosem az volt a fontos, hogy honnan indult a földi pokol, hanem az, hogy milyen hatással van az emberekre.

Bármennyire is azonos a világ, a két alkotás nem is lehetne különbözőbb, hiszen a spin-off teljesen más dinamikával kívánja megtartani a nézőket úgy, hogy újakat is bevonjon a zombiapokalipszis világába. A legnagyobb kérdés pedig adott: képes lesz-e minőségben felnőni az egyre jobb évadokkal jelentkező AMC sikerszériához? Az eddig látottak alapján minden esélye megvan rá, hiszen a The Walking Dead hatalmas rajongótáborral bír, a friss megközelítés pedig sokat dobhat a hangulaton, hiszen ismét félhetünk a zombiktól, ismét retteghetünk attól, hogy hol, milyen tragédia vár a hőseinkre, akiknek fel kell magukat találni egy teljesen új élethelyzet-

ben, a megváltozott morális értékek között. Azt is díjaznánk, ha néhány főgonosz kezdeti történetébe (akár a Kormányzó, akár a Farkasok, de még a Sanctuary vagy az Alexandriás szálból is építkezhetnének) is betekintést nyerhetnénk a Fear The Walking Dead által, ugyanis a lehetőség adott, csak jól kell kijátszani azokat a bizonyos lapokat. Augusztus 23-tól pedig a hat részesre tervezett első évadból kiderül, hogy mennyire kell félnünk az élőhalottaktól, illetve azt is megtudhatjuk, hogy a következő évadok berendelése valóban a sorozat minőséget tükrözi-e, vagy csak ennyire elbízta magát a csatorna a rajongók lelkesedését látva…

FilmMagazin / 69

SOROZAT

A nyár egyik meglepetése Sam Esmail munkája, aki egy olyan nyomasztó mégis megnyerő világot teremtett, amit öröm nézni. Írta: Ghost990

A

Mr. Robot nem kapott annyi reklámot, mint hasonszőrű társai, de mégis a nyár egyik legjobbját tisztelhetjük a Rami Malek (Need for Speed, Éjszaka a múzeumban: A fáraó titka) főszereplésével készült sorozatban. Az írásért és rendezésért felelős Sam Esmail nem nevezhető nagy névnek filmes vagy sorozatos körökben, hiszen csupán egy teljes értékű alkotást rendezett eddig. Nos, ez az, ami egy cseppet sem látszik meg a Mr. Roboton, hiszen egy olyan nyomasztó atmoszférát teremtett, ahová a főszereplő teljesen beleolvad. Elliot a betegségéből következően egy kitalált baráthoz beszél folyamatosan, akit a nézőben lát.

A történet egy hackert, Elliot-ot állítja a középpontba, aki antiszociális mivolta miatt mindig is kívülálló-

70 / FilmMagazin

nak érezte magát a társadalomban.

Nappal egy szerverbiztonsági cégnél tevékenykedik, éjszaka pedig hobbijának hódol, ami a különböző internetes fiókok feltörése. Szórakozva bünteti meg olykor az arra érdemeseket, belelát az emberek legmélyebb titkaiba, hiszen minden e-mailhez, üzenethez, banki adatokhoz hozzáfér. Tudja, hogy a világot a cégek irányítják, ezek közül is az egyik legnagyobb, az E Corp (vagy ahogy ő nevezi, az Evil Corp), akik a nappali munkahelyének ügyfelei.

Egy meglehetősen intenzív támadás után találkozik a történet magját alakító anarchista, hackerekből álló szervezettel, aminek élén Mr. Robot (Christian Slater) áll. Céljuk egy olyan forradalom elindítása, amilyet még sohasem látott a világ, ami minden adósságot, minden pénz-

ügyet lenulláz. Újraindítják a pénzközpontú társadalmat. A sztereotípiákkal teletűzdelt főszereplő akaratlanul is eszünkbe juttatja a Harcosok klubja hősét, és bizony vele is nagyon könnyű azonosulni. Destruktív szemlélete ellenére van ráció a mondandójában, és ha kicsit belegondolunk, akkor rájövünk, hogy nagy igazságok hangoznak el a sorozatban. A különbség annyi, hogy amíg nagy részünk csak megérti a problémát, a szervezet tenni is próbál ellene, drasztikus módszerekkel.

Előrehaladva a történetben elkezd egy érdekes meglátás derengeni a nézőben, amelyre az alkotók nagyon szépen rájátszanak, és végig előttünk lebeg a nagy kérdés: ki is valójában Mr. Robot? Egy anarchista, egy megtört ember, vagy egy elszánt fanatista, aki mindent meg-

A sorozat első részét az a Niels Arden Opkev rendezte, akinek a 2009es A tetovált lány című filmet is köszönhetjük.

tesz a célja elérése érdekében? A sorozat nem csak a főszereplőkkel, hanem a mellékszereplőkkel is remekül bánik, nincs egy feleslegesnek érzett személy, nincs egyetlen sablonos karakter sem az egész történetben. Mindennek és mindenkinek célja van, ami a végkifejlethez közeledve egyre világosabbá válik.

Persze egy ilyen szervezet nem tudna egymaga boldogulni a világgazdaságot irányító cégekkel szemben, így az ázsiai Dark Army is belekerül a történetbe, akik a legfélelmetesebb hackerek a világon. Szervezettek, profik és veszélyesek, pont olyanok, akiktől egy egész világnak érdemes rettegni. Hiszen mi is a legnagyobb hatalom? Nem a pénz, nem a fegyver, hanem az információ. Az információ mindenről és mindenkiről.

Sam Esmail sorozatának másik fontos aprósága, hogy nem a tévében már oly sokszor látott, nem létező felhasználói felületeken gépelnek a főhősök, hanem valós, létező rendszereket használnak. Apróságnak tűnik, mégis hatalmas dolog, amellyel még igazibbá, hihetőbbé varázsolják a történetet. A Mr. Robot a kételyekből építkezik, amelyet minden részen keresztül remekül használ. Nem siklik át az apróságok felett, nem akar előrerohanni semmivel, hanem időt enged a szereplők és a cselekmény kibontakozásának. De vajon egy csapat hacker képes lehet megváltoztatni a világot? Az fsociety nevet viselő szervezet leginkább a valóságban is létező Anonymushoz hasonlatos, hiszen céljaik is hasonlóak. A különbség annyi, hogy a sorozat világában kö-

zelebb állnak egy fogyasztói társadalom ellen elkövetett merénylethez, mint az az említett valós társaságnak valaha is sikerült volna.

A Mr. Robot egy dráma, mégpedig a jobbik fajtából, amelyet még a remek színészi játék és a kivételesen erős rendezés is erősít. Az alkotók mindent egy lapra tettek fel, és sikerült nekik olyat alkotni, amit még évek múlva is emlegetni fogunk.

Nem árt, ha van egy kis affinitásunk a számítástechnikához, hiszen sokkal jobban érthető úgy a sorozat, de egy laikus is könnyen megtalálhatja a számítását. Sokan úgy vélekednek, hogy a Mr. Robot a nyár legjobb sorozata. Én azt mondom, hogy idáig az év meglepetése, és ha mindig ilyen kellemes meglepetések érnének, azt bizony örömmel fogadnám…

FilmMagazin / 71

FILMKLASSZIKUS

NE BÁNTSÁTOK A FEKETERIGÓT! Pár évvel az amerikai polgárjogi mozgalmak eszkalálódása előtt, csupán két évvel Harper Lee regényének megjelenése után Robert Mulligan filmre viszi a liberalizmus és az egyenlőség zászlajával megtűzdelt Ne bántsátok a feketerigót!, mely minden jó szándéka és naivitása ellenére csupán azzal a feladattal nem képes megbirkózni, amellyel igazán fontos lenne. Írta: Paulkemp

A

tticus Finch felesége halála után egyedül neveli két gyermekét egy poros déli városkában, a gazdasági világválság idején. Az idilli kisváros képét először a család szomszédjában élő titokzatos, valószínűleg mentálisan sérült Boo Radley-ről szóló pletykák kezdik feszegetni, majd mikor a város

72 / FilmMagazin

bírója Atticus-t kéri fel egy afroamerikai fiatalember védelmére (aki a vád szerint megerőszakolt egy fehér nőt), a felszín alól előtörő indulatok egy pillanat alatt eloszlatják a film első harmadában kialakult hangulatot. Ezért pedig elsősorban a történet mesélője, a négy éves kislány, Cserkész a felelős.

A kislány „szemüvegén” keresztül látott világ egészen tökéletesnek tűnik, míg az erőszakkal vádolt Tom Robinson-t vissza nem hozzák Maycomb-ba, ahol a sértett családja, s az általuk felbujtott farmerek meg akarják lincselni az Atticus védettsége alatt álló vádlottat. A sokak által kritizált, ám mégis elhíresült jelenet-

>> A NE BÁNTSÁTOK A FEKETERIGÓT! MINDEN FELSOROLT HIBÁJA ELLENÉRE EGY REMEK ALKOTÁS, MELY EGYSZERRE ELBŰVÖLŐEN NAIV ÉS HÚSBA VÁGÓAN REALISTA MÓDON IDÉZI MEG EGY LETŰNT(?) KOR SZELLEMÉT. << ben a farmerek indulatait egy gyermek szava fékezi meg. A látszólag öntudatlanul elmondott „monológ” igaz, hogy Cserkész szájából teljesen hiteltelennek hat, s tényleg nem ok nélkül érte kritika, de lehengerlő ereje megkérdőjelezhetetlen.

A történet egyetlen egy hosszú jelenet erejéig tépi ki magát mesélője kezéből, s vezeti el a nézőket az ekkor már a tengerentúlon is roppant népszerű tárgyalótermi drámák világába. Atticus Finch védencéről nagyon hamar kiderül mind a nézők, mind a film szereplői számára, hogy egyszerűen nem követhette el az ellene felhozott vádakat. Az ügyvéd lehengerlő előadása és védőbeszéde ellenére mégis bűnösnek találják Tom-ot, aki ettől teljesen összezavarodva és elkeseredve nem sokkal később szökni próbál, ami közben őrei lelövik.

Itt kellene talán közbeszúrni, hogy mi is az alkotás legnagyobb hibája, hiszen egy film, mely egyenlőségről, egyenjogúságról „prédikál”, olyan alapvető hibát vét, melyet úgy tűnik, a világ legjobb filmjeit összegyűjtő listák készítői rendre megbocsátanak neki, számomra érthetetlen mó-

don. Bár tény és való, hogy ezt a tematikát mondhatni imádja a tengerentúli akadémia és vele együtt az egész szakma, ám a film saját témájának tárgyát papírmasé karakterekként tárja elénk. Sőt, ami még roszszabb, ezen afroamerikai szereplők közül csupán kettő szólal meg ténylegesen (a beszélni alig tudó Tom és Atticus családjának pótmamája), akik ráadásul leginkább a kor afroamerikaiakkal szemben támasztott elvárásainak sztereotípiái: a bejárónő és a kétkezi munkás.

Velük szemben természetesen ott áll a fehér, jól szituált férfi, aki a kor szellemével szembe menve kiáll értük, s mondhatni példát állít mindenki elé, mely mintha azt sugallná, hogy önerejükből ezek az emberek nem lesznek képesek elnyerni az őket megillető egyenlőséget (a valóság erre persze rácáfol), mely semmiképpen sem fest igazán előnyös képet róluk. Gregory Peck-et mindezért mégsem lehet hibáztatni, ő igazán brillírozik a szerepében, s már csak a szintén elhíresült arcon köpős jelenetben nyújtott alakításáért is önmagában megérdemelte az Oscar szobrocskát.

A film utolsó harmada a misztikummal kevert gyermek-kalandfilm és a tárgyalótermi dráma után egy már-már hitchcocki feszültségben megmerítkező thriller lezárást kap, melyben a hamisan vádló nő apja (ő köpte le Atticus-t) gyáva módon az ügyvéd gyermekeit támadja meg, hogy elégtételt vegyen vélt sérelmeiért. Az üldözésnek végül a titokzatos szomszéd, Boo vet véget, aki megmenti a gyermekeket, s ezzel – keretbe zárva a filmet – igazságot és újra idillt hoz Maycomb városába.

A Ne bántsátok a feketerigót! minden felsorolt hibája ellenére egy remek alkotás, mely egyszerre elbűvölően naiv és húsba vágóan realista módon idézi meg egy letűnt(?) kor szellemét. Igaz, véleményem szerint az említett hibák nem megbocsáthatóak neki, ám ha abból a szemszögből nézzük, hogy ezzel is a kor előítéleteire szeretett volna rávilágítani, akkor talán elnézhetővé válnak. Mindenesetre kötelező darab, hisz nem csupán egy bő két óra alatt kalauzol el minket a kor kedvelt műfajainak világába, de ezt olyan színészi alakításokkal teszi, mely biztosan megéri azt a vasárnap délutánt.

FilmMagazin / 73

KÖV. HÓNAP EVEREST Sokszor hallhatjuk azt, hogy valami megtörtént eseményeken vagy igaz történeten alapul és ezt nem mindig azért említik meg a marketingesek, mert valóban így is van, pusztán azt szeretnék, hogy emberközelibb legyen az adott sztori. Nos, Simon Beaufoy és Mark Medoff írók valóban olyan történetből merítettek ihletet, ami 1996-ban megtörtént nyolc hegymászóval, akik a Mount Everesten vesztették életüket, miután egy brutális vihar tört rájuk. Az Everest című drámát az a Baltasar Kormakur dirigálta, aki korábban a Csempészeket és a 2 kalibert szállította nekünk, de nem is ez a film legfőbb érdeme, hanem hogy a szívfacsaró eseményeket olyan színészeken keresztül ismerhetjük meg, mint Jake Gyllenhaal, Josh Brolin, Jason Clarke, Sam Worthington, Keira Knightley, Emily Watson, Robin Wright és John Hawkes. Korábban Christian Bale is szóba került az egyik főszerepre, de végül kilépett a projektből.

FEKETE MISE Az igaz történetet elmondó sztori nem kisebb névre fókuszál, mint akiről a hírekben vagy a világhálón már hallhattatok: ő James ‘Whitey’ Bulger, aki Dél-Boston történelmének legelvetemültebb bűnözője volt, míg 2013-ban sittre nem vágták két életfogytiglannal. A főszerepet az ismét alaposan átalakított Johnny Depp vállalta magára, de rajta kívül számos elismerésre méltó nevet (például Benedict Cumberbatch, Joel Edgerton, Kevin Bacon, Juno Temple) rejt még a szereplőgárda.

74 / FilmMagazin