Filmmagazin2014december

KARÁCSONYI LIDÉRCNYOMÁS I WWW.CINESTAR.HU

FilmMagazin 2014. december

A LEGJOBB ÜNNEPI FILMEK

AZ EPIKUS FINÁLÉ

 

6 OLDALAS HÁTTÉRCIKK ÚJRANÉZTÜK A GYŰRŰK URÁT

30 OLDALON! NAGY 2015-ÖS FILMELŐZETES

KEDVES OLVASÓK! A

zért meg kell hagyni: a novemberi lapszám elkészítése nem kis meló volt, de az erőfeszítéseinket siker koronázta, hiszen minden idők leghosszabb FilmMagazinját sikerült összehoznunk Nektek. Szerencsére a lendület decemberben is kitartott, úgyhogy ismét grandiózus mennyiségű filmes cikket kaptok!

Kezdjük rögtön a címlapsztorinkkal, hiszen már csak napok kérdése, és véget ér a Hobbit-trilógia, ezzel pedig (talán) örökre lezárul egy nagy fejezetet a filmtörténelemben. Nagy bánatunk, hogy kritikát még nem tudtunk közölni a filmről, mert éppen lapzártánk után egy nappal tartják a sajtóvetítését, de ami késik, nem múlik, a januári számban részletesen kielemezzük majd. Addig is olvassátok el 6 oldalas kedvcsináló írásunkat, megéri, mert remek kis iromány lett.

Ezzel pedig még nincs vége a Tolkien által teremtett világról szóló anyagainknak, ugyanis újra elővettük A Gyűrűk Ura-trilógiát, sőt az első két Hobbit-filmet is újranéztük, hogy méltóképpen ráhangolódjunk a búcsúra. Tapasztalatainkat a 68. oldalra lapozva találhatjátok.

Fontos kiemelni még a 2015-ös filmelőzetesünket is, amely igazán grandiózusra sikeredett, hiszen 30 oldalon több mint 120 filmről olvashattok beharangozót. A lista alapján 2015 elképesztő év lesz, alig várjuk már, hogy belevessük magunkat a filmdömpingbe!

A decemberi szám készítése közben már az ünnepek szele is megérintett minket, így nem csoda, hogy a filmklasszikus rovatba a „legjobb nem Tim Burton rendezte Tim Burton filmet”, a Karácsonyi lidércnyomást raktuk (ami nemcsak komoly Karácsony- de figyelemfelkeltő társadalomkritika is egyben), sőt, még a legjobb ünnepi filmekről is készítettünk egy összeállítást.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem a FilmMagazin és a CineStar stábjának egész éves munkáját, mely lehetővé tette, hogy az újság hónapról hónapra megjelenhessen. Köszönök mindent skacok, a Ti lelkes és kitartó munkátok nélkül most nem tartanánk itt!

Végezetül pedig engedjétek meg, hogy minden kedves olvasónak kellemes karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánjak. Találkozunk jövőre is!

CÍMLAPSZTORI: A Váratlan utazásban Jackson így csinálta meg a goblinok városának egyes felvételeit, a második részben Smaug barlangjában barangolt, az utolsó rész forgatásán pedig saját szavai szerint úgy járkált az öt sereg csatájában, mint egy híradós.” >> 38.

KIEMELT KRITIKA: „Az alapjaiban elrontott forgatókönyvből Ridley Scott sem tudott jó filmet készíteni, bár sokszor úgy éreztem, hogy itt nem is egy szimplán jó film, hanem egy korszakalkotó mestermű létrehozása volt a cél, ami sajnos egyértelműen rosszul sült el. A mértéktartás az, ami hiányzott az egészből, a túlzott motiváció az, ami visszájára fordította a folyamatot.” >> 46.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabó Dániel (Szada) Facebook: Kónya Sándor (Sanya08) Munkatársak: Szabados Melinda (Veszják), Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Pavlics Tamás (TomPowell) Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Kovács Bea (Zaphier), Török Tamás, Verebélyi Tamás (Guts1983), Jánvári Márk (Paulkemp) Segítőink: Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: GameStar Plus, Táblamagazin, Tollal.hu Weboldal: www.cinestar.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Támogatónk: www.7even.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2015. január 16.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

NAGY 2015-ÖS

JANUÁR - FEBRUÁR

BLACKHAT Michael Mann utoljára 2009-ben jelentkezett mozifilmmel (mégpedig a sajátos felfogású Közellenségekkel), úgyhogy a thriller- és akciófilm rajongók már tűkön ülve várhatják a mester legújabb munkáját. Mann ezúttal a cyber-bűnőzés világát mutatja be Chris Hemsworth-szel a főszerepben.

4 / FilmMagazin

APROPÓ SZERELEM Megszokhattuk már, hogy az év eleje tobzódik a romantikus vígjátékokban, és nem lesz ez másként jövőre sem: az egyik legfigyelemreméltóbb alkotásban egy kiégett író (Clive Owen) és egy betegség miatt az álmait feladni kényszerülő művész (Juliette Binoche) kerül se veled se nélküled kapcsolatba.

FÁCÁNGYILKOSOK Szeretjük a skandináv krimiket, úgyhogy jól szórakoztunk a márciusban bemutatott Nyomtalanul című filmen is. Éppen ezért várjuk a Fácángyilkosokat, mert a Nyomtalanulban megismert Q ügyosztály egy újabb esetét dolgozza fel. Aki izgalmas thrillerre vágyik, ne keressen tovább, itt megtalálja a számításait!

ELRABOLVA 3 Az első rész igazán kellemes meglepetés volt, amely bizonyságul szolgált, hogy Liam Neeson egyrészt nem öregedett ki a szakmából, másrészt akcióhősként is kényelmesen megállja a helyét. A pár évre rá következő folytatás már sokkal inkább hatott önmaga paródiájának, semmint egy koherens, értékelhető akciófilmnek. Valahogy mégse lehetett megkérdőjelezni annak a gondolatát, hogy elkészüljön a következő folytatás. A harmadik rész azonban szakít az eddigi hagyományokkal,

ugyanis a túszejtés helyett ezúttal arra koncentrál, hogy Mills miként próbálja meg tisztára mosni saját kezét a felesége halála után. Szökevény-utánérzésre számíthatunk tehát, de talán jobb lesz egy kis váltás; azt hiszem, még röhejesebbé válna a szituáció, ha újra elrabolnának valakit Mills szerettei közül. Az persze aggodalomra adhat okot, hogy a második rész rendezője viszszatér a rendezői székbe (Oliver Megaton), de talán tanult az előző hibáiból és nem fog még egy gyalázatos darabot szállítani.

FILMELŐZETES

RENDÍTHETETLEN Úgy tűnik, hogy Angelina Jolie a színészi mellé egy rendezői Oscar-t is szeretne a vitrinébe tudni, hiszen második rendezése (az első a délszláv háború borzalmairól szóló, minőségileg igencsak felemás A vér és méz földjén volt) tipikus „díjhajhász” alapanyagból készült. A film igaz történetet mesél el: a sportolónak készülő, ám később háborús hőssé avanzsált Louis Zamperini

életét dolgozza fel, akit két társával együtt japán katonák foglyul ejtenek a második világháború csendesóceáni hadszínterén, hogy aztán minden képzeletet felülmúló kínzásoknak vessék alá őket. Zamperini azonban nem tört meg, túlélte a borzalmakat és Amerika ünnepelt hőse vált belőle. Elképesztő dolog, hogy az egykori olimpikon a borzalmak után bő 40 évvel visszatért Japánba, és az 1998-as naganói téli olimpi-

án elvállalta a lánghordozó szerepét, ezzel közvetítve megbocsátását a japán nép felé. Sőt, egyes források szerint még az élő fogva tartóit is szerette volna felkeresni, de azok elzárkóztak az ötlettől. Mindezt egyébként Laura Hillenbrand könyve örökítette meg, akinek az írását a Coen-fivérek adaptálták vászonra.

Sajnos Zamperini már nem élhette meg a róla szóló film premierjét, mert a nyáron életét vesztette.

ANNIE Annie-vel, a csörfös árvaházi rosszcsonttal (akit most A messzi dél vadjaival berobbanó Quvenzhané Wallis alakít majd) nem most találkoznak először a moziba járók, hiszen láthattuk őt már 1982-ben és 1999-ben is a nagyvásznon. Szóval immáron harmadszor kísérhetjük végig az Annie és az árvaházat vezető, gonosz Miss Hannigan (Cameron Diaz a Rossz tanár után ismét egy égetnivaló szipirtyó) közötti harcot, mígnem fel nem tűnik a színen a politikusi ambíciókat kergető milliárdos, Benjamin Stacks (Jamie Foxx), aki egy véletlen folytán megmenti a kis Annie életét, ezzel pedig nem várt fordulat áll be mind az ő, mind pedig a kislány életében. Szóval zsebkendőket bekészíteni, megható filmélménynek leszünk tanúi!

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

DUMAPÁRBAJ Az ország legismertebb stand up komikusai (Kiss Ádám és Hadházi László) a színházak, a tévék és a rádiók után a mozivásznakat is megpróbálják meghódítani. A két humorista rivalizálásáról szóló vicces kis film minőséget a nagysikerű Kalandorokat is jegyző Paczolay Béla garantálja.

TÉLI ÁLOM Törökországból érkezik 2015 elejének legsúlyosabb filmje, az idén Arany Pálmát nyert Téli álom (egyébként török győzelemre Cannes-ban 1982 óta nem volt példa).

Lassú folyású cselekmény, sorsfordító drámák, megrendítő képsorok, mindez több mint 3 órán keresztül.

Művészfilmek rajongói előnyben!

20.000 NAP A FÖLDÖN Nick Cave nevét talán mindenki ismeri, aki valaha forgott már alternatív zenei körökben. A 20.000 nap a Földön az ő életének egy szeletét mutatja be, a valós események mellett egy kis fikcióval, sztárvendégekkel, koncert részlettekkel – sőt még a legutóbbi albumának munkálataiba is betekintést nyerhetünk.

KÉJLAK Öt férfi, úgy dönt, hogy a titkos légyottjaik zavartalan lebonyolítása miatt közösen kibérelnek egy házat. Az ötlet jó, ám amikor az egyik nap egy ismeretlen nő holtteste kerül a „kéjlakba”, komoly bajba kerülnek.

Ki a nő? Miért halt meg? Ki a gyilkos? A film végére minden kérdésre választ kapunk majd.

MORTDECAI Tim Burton bukdácsolása és a Jack Sparrow-szerepbe való belefásultság szép lassan kezdi tönkre tenni Johnny Depp karrierjét, amit szerencsére a színész is érzékel, így próbál kiszabadulni az utóbbi években ráerőltetett skatulyákból. Jó példa erre a főleg forgatókönyvíróként dolgozó (de azért már rendezőként is

bizonyított, lásd: A titkos ablak, Fék nélkül) David Koepp legújabb filmje, melyben a kissé bogaras műkereskedőt, Charles Mortdecai-t alakítja.

Amikor Mortdecai megtudja, hogy az egyik lopott festmény hátoldalán fellelhető egy titkos kódsor, mely a nácik eldugott kincséhez vezet, semmi sem akadályozhatja meg, hogy ne ő találjon rá először.

A MINDENSÉG ELMÉLETE 1963-ban járunk Cambridge környékén, ahol az akkor még ismeretlen Stephen Hawking (Eddie Redmayne) az egyetemista fiatalok gondtalan életét éli. A jó világ viszont nem tart sokáig, ugyanis Hawking-nak 21 évesen szembesülnie kell a ténnyel, hogy ALS betegségben szenved és az orvosai szerint már csak 2 éve van hátra. Ám ez nem riasztja vissza attól, hogy elvegye élete szerelmét, és hozzákezdjen tudományos munkáihoz.

6 / FilmMagazin

PARKOLÓ Miklauzic Bence a feltörekvő fiatal magyar rendezőgeneráció egyik jeles képviselője, akinek a filmjeire érdemes odafigyelni. Legújabb alkotása két eltérő értékrendű és személyiségű férfi párviadaláról szól, akik mindent megtesznek a másik legyőzése érdekében. Mindez modernkori western elemekkel megfűszerezve.

BIRDMAN AVAGY (A MELLŐZÉS MEGLEPŐ EREJE) Alejandro González Innaritu fogta magát és hangnemet váltott. Paul Thomas Anderson-hoz hasonlóan ő is a fajsúlyosabb drámákhoz van szokva, ám ezúttal engedett a csábításnak és egy látszólag könnyedebb hangvételű filmet rakott le az asztalra. A Birdman egy olyan színész kálváriáját meséli el, aki egykoron szuperhőst alakított a mozivásznon (Michael Keaton már csak ezért is tökéletes választásnak tűnik a

MANCS A Fehér Isten után egy újabb kutyás film érkezik kis hazánkból: a Mancs egy, a valóságban is létező mentőkutyáról szól, aki a Spider mentőcsapat tagjaként segített a különböző katasztrófák utáni mentésekben.

Legnagyobb sikerét Törökországban aratta, ahol egy, a romok alatt halálra ítélt kislányt talált és mentett meg.

BÜSZKESÉG ÉS BÁNYÁSZÉLET 1984. London. Az Egyesült Királyság felett a Vaslady „uralkodik”, a Bányás szakszervezet pedig sztrájkra készül. Arra viszont senki sem számít, hogy a Büszkeség Menete nevű homoszexuális szervezet csatlakozik a bányászokhoz, akik nem tudnak mit kezdeni ezzel a nem várt furcsa kis társasággal.

szerepre), most azonban kétségbeesetten igyekszik visszanyerni régi sikerét és a rajongók szeretetét azzal, hogy egy színdarabot rendez. A film hisztérikusan viccesnek és zseniálisnak tűnik, ezt pedig alátámasztják az eddigi kritikák is: sokan már Oscar-díjat emlegetnek, és valóban, látatlanban azt mondom, Keaton-nek kijárna már egy jókora elismerés a szakma részéről. További szerepekben feltűnik még Zack Galifianakis , Edward Norton, Emma Stone, illetve Naomi Watts.

SILS MARIA FELHŐI Olivier Assayas rendező napjaink francia filmjének egyik meghatározó alakja, így nagy szerencse, hogy alkotásai hazánkba is eljutnak. Legújabb rendezése egy kiöregedőfélben lévő színésznő, Maria (Juliette Binoche) megpróbáltatásait mutatja be, aki azzal a szereppel akar újra a csúcsra törni, mellyel fiatal korában befutott: Sigrid-et, a gyönyörű fiatal lányt alakította, aki teljesen megtörte és öngyilkosságba hajszolta főnökét. Felkészülés gyanánt az Alpok hegycsúcsai közé utazik asszisztensével (Kristen Stewart), hogy újra átvegyék a szerepet, az idő kerekét viszont nem sikerül megállítani, a bemutató óta eltelt 20 év pedig nem tett jót Maria-nak, így érthető, hogy a szerepet nem ő, hanem egy feltörekvő ifjú tehetség (Chloe Grace Moretz) kapja. Maria nem tud belenyugodni ebbe, szinte már betege lesz a dolognak, és ez szépen lassan rá is telepszik és hatással lesz az életére…

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR AMERIKAI MESTERLÖVÉSZ Csak remélni tudjuk, hogy Clint Eastwood rendezése nem követi el azt a hibát, amit a legtöbb amerikai háborús film, vagyis nem olcsó propagandának készül. Bradley Cooper alakítja Chris Kyle-t, aki többek között Irakban teljesített szolgálatot, és lett az amerikai hadsereg leghalálosabb mesterlövésze (több mint 150 jegyzett találattal). Az eddigi infók alapján rendesen belemászik a film a katona életébe, és nem pusztán lövöldözés lesz az a két óra.

JUPITER FELEMELKEDÉSE Financiális bukások ide vagy oda, a Wachowski-éktől számíthatunk arra, hogy mindig valami említésre méltót raknak le az asztalra. Legyen szó akár a Speed Racer-ről, vagy a legutóbbi Felhőatlaszról, az eredmény vitaindító és lenyűgöző is tud lenni.

Nem lesz ez valószínűleg másként a Jupiter felemelkedésével sem (a bukás szinte garantálható, a marke-

8 / FilmMagazin

ting elbaltázva, a premier dátumát is átpakolták idén júliusról februárra – az effektek csinosítására hivatkozva), mely egy fantasy és sciencefiction elemeket magán hordozó nagy ívű, látványos akció-kaland lesz. A történet szerint a Mila Kunis által játszott lányról kiderül, hogy egy távoli galaxis hercegnője, Channing Tatum pedig igyekszik őt megvédeni. Röviden-tömören, abszolút

dióhéjban. Ennél nyilván többről lesz szó, ismerve a rendezőket. Az előzetesek alapján egy elképesztő látványvilággal bíró, grandiózus darab van születőben, mely újfent megosztja a közönséget. Én azt mondom, hogy addig jó, amíg képesek vitát indítani a filmnézők körében és nem állítja mindenki egyértelműen azt, hogy mesterműről van szó. Ez mindenképp jó dolog.

SPONGYABOB: KI A VÍZBŐL! Baj van, hiszen valaki ismét ellopta a Herkentyűburger receptjét. Ezúttal viszont nem Plankton, hanem Antonio Banderas kalózmaskarában, aki saját éttermében becsteleníti meg a kiváló burger renoméját. A SpongyaBob és barátai alkotta csapatnak szupererőre van szüksége, hogy visszaszerezhessék a receptet.

A SZÜRKE ÖTVEN ÁRNYALATA Botránykönyvből botrányfilm – legalábbis erre készülnek az alkotók. A rendező életét nehezíti, hogy a férfi főszerepre tökéletes választásnak tűnő Charlie Hunnam még a munka megkezdése előtt kilépett a projektből (helyét az Egyszer volt, hol nem volt sztárja, Jamie Dornan vette át), ami azért nem sok jót sejtet.

NAGY SZEMEK Tim Burton az elmúlt évek látványos fiaskói (Alice Csodaországban, Éjsötét árnyék) után kicsit visszavesz a rá jellemző stílusjegyekből, és így próbál megfogyatkozott rajongótáborának ismét minőségi szórakozást nyújtani. A történet az 1950-es - ’60as évek Amerikájába repíti a nézőt, ahol Margaret (Amy Adams) és Walter (Christoph Waltz) boldog házas-

ságban és hatalmas luxusban él, hiszen a férj halálra keresi magát a fiatalabb korosztálynak szóló, gülüszemű alakokat ábrázoló festményeivel. Az egyetlen probléma, hogy a képeket nem ő, hanem Margaret festette, ez a tény pedig szép lassan kezdi megmérgezni a nyugalmas hétköznapokat. Érdekesség, hogy eleinte Ryan Reynolds-ot és Reese Witherspoon-t akarták a szerepekre.

LIZA, A RÓKATÜNDÉR Az ápolóként dolgozó Liza (Balsai Mónika) egy nap arra ébred, hogy ő egy elátkozott rókatündér. Minden jel erre utal, hisz sorba halnak meg mellette a hódolói, ráadásul egy halott japán slágerénekes szelleme is folyamatosan ott duruzsol a fülébe.

Teljesen groteszk film a debütáló Ujj Mészáros Károly műhelyéből.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

HŐS6OS Kapufának tűnhet a forgalmazó részéről az ünnepi szezon utánra száműzni egy animációs filmjét, ám az is érthető, hogy nem akartak a Hobbit-tal megmérkőzni… A Hős6os egy olyan Marvel képregény feldolgozása, melyben a főszereplők robotokat építenek, hogy így védjék meg az embereket a bűnözőktől.

LAZARUS Egy diákcsoport éjt nappallá téve azon dolgozik, hogy az emberi agyat minél jobban megismerje, feltérképezze. Az egyik teszt során azonban nem várt dolog történik, elszabadul a pokol és megteremtődik egy nem várt entitás, amely onnantól fogva rettegésben tartja a résztvevő kutatókat.

A SZOMSZÉD FIÚ Jennifer Lopez ezúttal egy olyan elvált asszonyt alakít, aki beleszeret a jóképű., ám nála jó pár évvel fiatalabb tinédzser szomszédjába. A légyott után azonban a fiú viselkedése kezd egyre furcsábbá válni, így a nő megpróbál véget vetni a kapcsolatnak. A dolog viszont nem ilyen egyszerű…

KINGSMAN - A TITKOS SZOLGÁLAT Matthew Vaughn legújabb filmje újra egy Mark Millar-képregényt vesz alapul (legutóbb a Kick-Ass-t pécézte ki magának), mely egy brit tinédzser profi titkos ügynökké való kiképzését állítja a történet középpontjába. A kiképző ügynököt min-

denki Darcy-ja játssza (Colin Firth), de több más ismert színész is felbukkan: Michael Caine, Samuel L. Jackson, illetve Mark Strong. Minden jel arra mutat, hogy bombajó film lesz ez, amely megidézi a Bondfilmek dicső múltját (és egyben kicsit ki is parodizálja őket a tiszteletadás

mellett) és erőszakos akciójelenetekkel pezsdíti fel a nézők vérkeringését. Vaugh eddig nemigen hibázott, most sem tűnik úgy, hogy elbénázza a feladatát. A forgatókönyvet az a Jane Goldman jegyzi, aki a rendező eddigi filmjeit is írta, úgyhogy ez is biztató előjel.

10 / FilmMagazin

BEÉPÍTETT HIBA Paul Thomas Anderson legújabb filmje furcsa fordulatot képez a rendező pályáján; az elmúlt időkben PTA rendre intellektuálisan meglehetősen telített és nehezen fogyasztható filmekkel ajándékozott meg minket, most azonban egy (az előzetes alapján) könnyedebb hangvételű produkcióval lép elénk. A Thomas Pynchon regénye nyomán készült film a hatvanas évekbe repít bennünket (ezzel máris könnyedén kapcsolódik a rendező többi filmjeihez, hiszen alkotásain keresztül Amerika történelmének egy-egy szeletével szembesít bennünket a direktor), ahol Doc Sportello detektív egy olyan nyomozásba bonyolódik, melybe még talán Marlowe-nak is beletörne a bicskája. A kész produktumot már láthatta néhány szerencsés ember, a vélemények pedig szinte egyöntetűen azt mutatják, hogy őrült, vicces és őrülten vicces alkotásnak nézünk elébe. Olyan filmnek, mely emlékezetünkbe hívja Robert Altman Hosszú búcsúját, Coenék A nagy Lebowski-ját, illetve még a legendás ZAZ-triót is többen emlegetik. Nem rossz referencia, plusz az sem elhanyagolható körülmény, hogy mindez filmre készült, nem digitális technikával.

VADON Sokak véleménye szerint Resse Whiterspoon-nak már így is egyel több Oscar-ja van a kelleténél (még 2006-ban kapta A nyughatatlan női főszerepéért), ám ő nem elégszik meg ennyivel, és legújabb filmjével ráhajt a másodikra is. Ehhez segítségére van az a Jean-Marc Vallée, aki mikor utoljára rendezőként dolgozott, Aranyszobrocskához segítette a Matthew McConaughey / Jared Leto párost. A film alapját a Cheryl Strayed 2013-ban megjelent Wild: From Lost To Found The Pacific Crest Trail című műve szolgáltatja, amit Nick Hornby adaptált filmvászonra. Az önéletrajzi ihletésű történetben megismerkedünk Cheryl zűrös életével, aki ivott, drogozott és még a testét is árulta. Nem sokkal a válása és édesanyja halála után úgy dönt: nekivág a Pacific Crest Trialnak (ami mintegy 11000 mérföld) így állítva vissza a lelki békéjét.

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

VADREGÉNY A legújabb Disney meseadaptáció nem egyszerűen egy Grimm mese feldolgozása, hiszen több jól ismert mese keveredik benne. Így fordulhat

elő, hogy olyan mesehősöket láthatunk egyszerre a vásznon, mint Hamupipőke (Anna Kendrick), Piroska (Lilla Crawford) és a Farkas (Johnny Depp), a Boszorkány (Meryl Streep),

vagy éppen Babszem Jankó (Daniel Huttlestone). A filmet Rob Marshall (Chicago, Egy Gésa emlékiratai, A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken) rendezte.

KÓDJÁTSZMA Annyi szent, hogy Benedict Cumberbatch mostanság nem unatkozik.

Sorban kapja a hálásabbnál-hálásabb szerepeket (Sherlock, Star Trek Into Darkness, majd legközelebb a Doctor Strange címszerepét is ő fogja alakítani), most pedig úgy néz ki, beletenyerelt a tutiba. A Kódjátszma című filmje ugyan kifejezetten úgy néz ki, mint amelyik az Oscar-díjra gyúr (Cumberbatch-nak már javában jósolgatják az ilyenolyan jelöléseket): a színész egy matematikust alakít, aki a II. világháborúban segít megfejteni az Enigma-kódot. Turing (Cumberbatch) története a kritikák alapján nagyban hajaz az Egy csodálatos elmére, azt pedig mindenki döntse el maga, hogy ez jó-e, vagy rossz. A közismert színész mellett felbukkan még Keira Knightley is, akit idén egy közepes és egy nagyon jó filmben is láthattunk (előbbi a Jack Ryan, utóbbi a Szerelemre hangszerelve).

12 / FilmMagazin

TAVASZ BOSSZÚLLÓK 2: ULTRON KORA Tony Stark megpróbál létrehozni egy, az egész emberiséget felügyelő és védő rendszert, ami elszabadul, és gazdája ellen fordul. A világ legnagyobb hőseinek újra egyesülniük kell, hogy leküzdjék az Ultron személyében megtestesülő veszélyt.

Természetesen Robert Downey Jr. is újra felölti acélpáncélját és Amerika kapitány, Thor, Fekete Özvegy, Sólyomszem és Hulk is csatlakozik hozzá. Maria Hill ügynök, valamint Nick Fury sem fognak kimaradni a buliból. Ultron elhatározza, hogy végleg kiírtja az emberiséget, és első ránézésre nem úgy tűnik, hogy a jól megszokott fogat képes lesz megállítani. Szerencséjükre 3 "új" taggal bővülhet a csapat, még pedig Tony Stark mesterséges intelligenciája (Jarvis) Vízió képében, valamint a sokat emlegetett Maximoff fivérek, a varázslatos Vanda, és az utolérhetetlen Higanyszál az esélyes befutók, amennyiben nem törnek a Bosszúállók életére idő előtt.

JANUÁRBAN ÚJRA FOROG A BOSSZÚÁLLÓK: ULTRON KORA A The Daily Mail információi szerint még két hét forgatás vár a stábra, 2015 januárjában az angliai Pinewood Stúdióban. A színészek közül visszahívták Chris Hemsworth-öt, Robert Downey Jr.-t , Mark Ruffalo-t, Jeremy Renner-t, Scarlett Johansson-t, Tom Hiddleston-t és Paul Bettany-t. Ez a hír azonban nem olyan meglepő, hiszen Kevin Feige producer, még a nyár végén elárulta, hogy mostantól minden Marvel film forgatása után igyekszenek beidőzíteni további két hét produkciós időt, hogy újravegyenek egyes jeleneteket.

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR

PARANORMAL ACTIVITY: THE GHOST DIMENSION A Parajelenségek-franchise legújabb részéről egyelőre még nagyon keveset tudni: konkrétan csak a címet, a rendező kilétét (az előzőeket is jegyző Gregory Plotkin) és az amerikai premierdátumot (ami március 13). Nem lennénk meglepve, ha hozzánk csak DVD-n érkezne.

A PLÁZA ÁSZA 2 A pláza ásza című 2009-es vígjáték Amerikában olyan nagyszerű eredményt ért el a pénztáraknál, hogy nem csoda, hogy elkészült a folytatás. Kevin James (Férjek gyöngye) tehát ismét belebújhat a biztonsági őrként dolgozó Paul Bart szerepébe, akinek ezúttal Las Vegasban lesz jelenése a Biztonsági Őrök Expóján.

AZ ÉLET KÖNYVE Az eddig legfőképpen karaktertervezőként dolgozó mexikói származású Jorge R. Gutierrez-nek abban a megtiszteltetésben volt része, hogy első animációs filmjét Guillermo del Toro segítségével készíthette el. És bár utóbbi neve mást sugalmaz, a végeredmény egy roppant vidám és vicces mese lett. Majd meglátjuk.

BÉRHAVEROK Sajnos jövőre sem ússzuk meg az agyatlan komédiákat, legalábbis a Bérhaverok első ránézésre semmi jót nem sejtet. A történet főhőse Doug (Josh Gad), akinek fel kellene kérnie a legjobb barátját tanúnak – csak sajnos nincsen olyanja. Még szerencse, hogy létezik egy ügynökség, aki bérbe tud ad neki egyet…

PIXELS A Patrick Jean rövidfilmjén alapuló történet szerint idegenek támadják meg a Földet, mégpedig a régi, klasszikus ’80-as évek videójátékainak alapján. Ebben a szorult helyzetben a Földet csak 4 ember mentheti meg, 4 ember, akik annak az időszaknak a bajnokai voltak az arcade-játékok terén.

FATHERS AND DAUGHTERS Gabriele Muccino legújabb filmje 2 idősíkban játszódik: az egyikben egy Nobel-díjas író (Russel Crowe) küzdelmét követhetjük nyomon az 5 éves kislányával, a másikban pedig a lányból már felnőtt nővé cseperedett hölgy életébe nyerhetünk betekintést, aki nem tud megküzdeni a gyerekkora traumáival.

A BEAVATOTT 2: A LÁZADÓ Bár a márciusban bemutatott első rész nem kapott túl jó kritikákat, a pénztáraknál jól teljesített, így semmi sem állhatott a folytatás útjába. A történet ott folytatódik, ahol az előző rész végén abbamaradt, úgyhogy tovább folyik majd a harc az emberi tulajdonságokat középpontba helyező társadalmi rendszer ellen, Shailene Woodley-val a főszerepben. A Young Adult történetek rajongói Az Éhezők Viadal fináléjáig biztosan kihúzzák majd vele.

14 / FilmMagazin

CHAPPIE Akármennyire is kínos kisiklása volt Neil Blomkamp-nak a tavalyi Elysium, a District 9 rendezőjének új filmjére azért érdemes lesz odafigyelnünk a 2015-ös nagy kavalkádban is. Igazából egy robotos coming of age filmmel van dolgunk, melynek címszereplője, Chappie, egy tanulékony, és érzelmekkel rendelkező kis robot. Az emberek világa ugyanolyan hatással van a fejlődésére, mint egy gyermekére, Hugh Jackman és Dev Patel pedig mindent megtesznek majd, hogy ne a Skynet-hez menjen nyári munkára. Szokás szerint a rendező kedvence Sharlto Copley is ott van a stábban, valamint Jose Pablo Cantillo, Sigourney Weaver, és a Die Antwoord két tagja is, Yo-Landi Visser és Ninja is.

DRAGON BLADE A Dragon Blade különlegessége (azon túl, hogy hosszú idő után újra a vásznon láthatjuk Jackie Chan-t), hogy ez az eddigi legdrágább kínai film a maga 65 millió dolláros költségvetésével. A film egyébként egy olyan római légió történetét meséli el, amely Kr. e. 48-ban vonult be a Kínai Birodalomba.

INSIDIOUS CHAPTER 3 A Paranormal Activity mellett az Insidious-saga is folytatást kap jövőre, amit már nem James Wan, hanem az eddigi részeken forgatókönyvíróként dolgozó Leigh Whannell rendez. Ha minden igaz a film cselekménye az első rész előtt játszódik majd, tovább mélyítve ezzel a sorozat univerzumát.

MONSTER TRUCKS Jó ötletnek tűnik a Szörnyecskék és a Transformers-filmek keresztezése? Az eddig csak animációs filmeken (Jégkorszak, A zöld urai) dolgozó Chris Wedge szerint mindenképp, hiszen ilyennek képzeli el a Monster Trucks című filmjét is. A projektre 125 millió dollárt kapott, kérdés mire használja majd.

TÖKÉLETES HANG 2 A 2012-es Tökéletes hang minden szempontból meglepetés volt, nem csak a pénztáraknál szerepelt (viszonylag) meggyőzően, de a kritikák is szerették. A folytatásban Beca és Amy csapata egy nemzetközi ének /tánc / zene Ki mit tud?-on lépnének föl, de baromi nehéz dolguk van, mivel mindenki utálja Amerikát. Mi azonban tudjuk, hogy az Egyesült Államok a zenei kultúra melegágya, így igazából nem is lesz nekik akkora kihívás.

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

MAD MAX: FURY ROAD George Miller annak idején történelmet írt a Mel Gibson nevével fémjelzett Mad Max című filmmel. Az ausztrál alkotás stílust teremtett és igazi klasszikus született, amelynek folytatása sem maradt el az eredetitől. Sőt mi több, minden idők egyik legjobb akciófilmjeként tartjuk számon (külön említést érdemel a fináléban látható grandiózus autósüldözés, melyet tanítani kellene) a Terminátor 2 és társai mellett. Az, hogy a harmadik rész már nem sikerült olyan jól, mellékes annak fényében, hogy az újabb darab legalább olyan ütősnek ígérkezik, mint az első kettő együtt. Miller visszatért és Gibson-t ugyan lecserélte Tom Hardy-ra, de az intenzitás és lelkesedés változatlannak érződik. Mennek arról viták, hogy most ez remake, reboot, folytatás vagy akármi, de ezen azt hiszem lényegtelen agonizálni: ami számít, az az, hogy Max visszatér, CGI minimumra állítva és újra ámulhatunk a hajmeresztő kaszkadőrmutatványokon. Most komolyan, kell ennél több? Talán csak annyi, hogy Rbesorolású legyen, de akkor se fogok könnyet hullajtani, ha esetleg alacsonyabb lesz.

16 / FilmMagazin

UNTITLED CAMERON CROWE PROJECT Cameron Crowe legújabb, egyelőre még cím nélküli filmje a Hawaiiszigetekre kalauzolja el a nézőket, ide vezérlik ugyanis a főszereplő Brian-t (Bradley Cooper), hogy felügyelje egy kémműhold pályára állítását. Időközben azonban beleszeret egy csinos pilótanőbe is…

CINDERELLA Hamupipőke jövőre nem csak a Vadregény című filmben fog feltűnni, hanem megkapja saját történetének modernkori feldolgozását is, hiszen a Disney folytatja klasszikus meséinek élőszereplős felújítását. A rendező a műfajok között előszeretettel ugráló Kenneth Branagh lesz, a címszereplő pedig Lily James.

ARGO 2 A rajongók évek óta követelik, hát most végre fellélegezhetnek: megkapják a várva várt folytatásukat. Árpa Attila újra összehívta az első rész bandáját, hogy egy újabb kaland erejéig kiadósat nevetgéljünk botladozásaikon és vicces beszólásaikon. A történetről egyelőre túl sokat nem lehet tudni, csak olyan részleteket, mint hogy Kulka János egy a japán kultúrát nagyra tartó gonosztevőt játszik és szamurájkardot tart magánál, valamint, hogy Pszycho most sem lesz valami szószátyár. A rendező esküdözött a Magyar Filmhét keretein belül meg-

tartott sajtótájékoztatón, hogy egy minden ízében méltó folytatást készítettek, és hogy a produktum „kibaszott jó” lett. Tele sok akcióval , humorral, pirotechnikai májerkedésekkel és egy olyan forgatókönyvvel, ami alapján nem fogunk elégedetlenül bólogatni, hogy „no már megint egy felesleges folytatás”.

Remélhetőleg több lesz egy bohóckodós akciókomédiánál és olyan filmet raknak le az asztalra az alkotók, ami nem csupán az első rész rajongóit veszi le a lábukról, hanem esetleg azokat is, akiknek valamilyen oknál fogva az előzmények nem jöttek be annyira.

THE SECOND BEST EXOTIC MARIGOLD HOTEL A Keleti nyugalom - Marigold Hotel című alkotást tavaly májusban mutatták be hazánkba, ám némiképp elsikkadt (pedig jó kis film volt), így a folytatás előtt érdemes pótolni, mert nem fogjuk érteni a történetet. A stáb egyébként változatlan, úgyhogy bízhatunk a minőség tartásában.

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

FAR FROM THE MADDING CROWD Thomas Hardy regénye nem először kerül a filmvászonra: 1967-ben már készült egy adaptáció, Julie Christie főszereplésével. Most A vadászatot is jegyző Thomas Vinterberg nyúlt a regényhez, mely egy nőről szól (Carey Mulligan), akinek szívét 3 férfi próbálja meg elnyerni.

ABSOLUTELY ANYTHING Robin Williams a halála előtt jó pár filmet befejezett, amik szép lassan a nagyközönség elé is kerülnek. Bár az Absolutely Anything-ben a színész effektíve nem szerepel, csak a hangját hallhatjuk, hiszen egy kutyát szinkronizált, de ha emlékeztek az Aladdin rajzfilm dzsinnjére, tudhatjátok, hogy ebben is zseniális volt…

UNTITLED WARREN BEAUTY PROJECT Cameron Crowe legújabb filmje mellett Warren Beauty készülő mozija sem rendelkezik még címmel. A történet Howard Hughes életébe enged majd bepillantást, középpontba helyezve a férfi és annak aszszisztense, valamint a szeretője között kialakuló szerelmi háromszöget.

MACBETH Michael Fassbender és Marion Cotillard lesz a főszereplője a legújabb Macbeth interpretációnak, ennél pedig nehéz elképzelni jobb szereposztást ilyen érdekes karakterekhez. A film hűen követi majd Shakespeare szövegét, csak itt-ott vagdostak ki belőle részeket, mert nem akartak 3 órás mozit készíteni.

GET HARD A Kegyenc Fegyenc történetére erősen hajazó filmben egy bankárt (Will Ferrell) börtönre ítélnek, a büntetés megkezdéséig 30 napja maradt hátra. Ennyi idő áll rendelkezésére, hogy a puhány mivoltából kemény férfit faragjon. Mindebben a sittet is megjárt autómosó-srác (Kevin Hart) lesz majd a segítségére.

VÉGRE OTTHON! Az animációs filmek közé is beszűrődött az a téma amit Christopher Nolan vetett fel az Interstellar-ral, ugyanis jelen filmünkben is új bolygót keresnek a főszereplők, csak ők nem emberek, hanem idegenek. És mivel nem találnak, a Földre száműzik egyik társukat, aki így nem várt kalamajkákba keveredik.

THE GUNMAN Pierre Morel az Elrabolva első része után otthagyta Luc Besson aranytojást tojó tyúkját, hogy a saját elképzelései szerint dolgozhasson. Ennek legújabb állomása a The Gunman, amiben Sean Penn egy besározott nemzetközi kémet alakít, aki semmilyen módszertől sem riad vissza annak érdekében, hogy a nevét tisztára mossa. Társai a szintén nagypályás Javier Bardem, Idris Elba, Ray Winstone, Mark Rylance és Jasmine Trinca lesznek.

18 / FilmMagazin

FOCUS Will Smith egy nem túl sikeres sci-fi kitérő után visszatér a köztudatba, egy profi zsebtolvajként, méghozzá Margot Robbie-val, aki a Wall Street farkasával abszolút megcsinálta tavaly a karrierjét. A történet szerint Nicky (Will Smith) egy első osztályú zsebtolvaj, aki már évek óta a „szakmában” van, amikor megismerkedik Jess-el (Margot Robbie), aki szintén bele akar tanulni. A gondok akkor kezdődnek, amikor Nicky beleszeret a lányba, ő viszont kicsit felborítja a játékszabályokat.

THE AGE OF ADALINE Érdekes, ám rendkívül veszélyes ötlettel kísérletezik Lee Toland Krieger rendező. Érdekes, mert egy 29 éves nőről (Blake Lively) szól, aki felett egy baleset következtében megáll az idő, így nem öregszik tovább. Hogy ezt titkolja, egy világkörüli útra indul, ám az utazás során nemcsak új tulajdonságával békél meg, de a szerelem nyila is eltalálja. És veszélyes, mert mindebből könynyebb egy giccses katyvaszt csinálni, mint egy jó filmet. Reméljük azért nem kell csalódnunk.

A TENGER SZÍVÉVEBEN Úgy tűnik, hogy amikor Chris Hemsworth nem Thor kalapácsát pörgeti, akkor Ron Howard rendezővel üti el az időt, ugyanis két Thor-szerep között ezúttal is a 60 éves direktorral forgatott közös filmet. A tenger szívében megtörtént eseményeket dolgoz fel, mégpedig azt, amikor az 1820-as években egy nagy fehér bálna (a rettegett Moby Dick) elsülylyesztette az Essex nevezetű bálnavadász hajót, melynek a tragédiát túlélő legénysége 90 napig hánykolódott a nyílt vizeken.

HALÁLOS IRAMBAN 7 A rosseb se gondolta volna még anno, hogy ez a franchise egyszer elérkezik a hetedik etaphoz. Azt pláne nem gondoltam volna, hogy hatalmas lelkesedéssel fogom várni a folytatást, most mégis itt tartunk.

Néminemű szomorúság is vegyül persze a várakozással, hiszen a széria egyik alapkövét képező karaktert játszó színész, Paul Walker

eltávozott az élők sorából. Ez a tény még különlegesebbé teszi James Wan rendező alkotását, mely a híresztelések szerint sokat merített a hetvenes évek autós-, illetve boszszúfilmjeiből. A csapat tagjai az előző részben (illetve már a harmadik rész végén) elhalálozott Han-t fogják megbosszulni, az elkövető pedig nem más, mint Jason Statham. Elszállt, merész akciójelenetekre lehet

számítani és szuper szereposztásra: a megszokott arcokon – Dwayne Johnson, Vin Diesel, Paul Walker, Tyrese Gibson – kívül még Kurt Russell és a már említett Statham is tiszteletét teszi. A rendezői stafétabot Justin Lin-től lett átvéve, de nem kell aggódni: Wan a horror műfaján kívül (Démonok között, Fűrész, stb.) akcióban is bizonyított már (Death Sentence).

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR

THE LOBSTER Yorgos Lanthimos először készít majd angol nyelvű filmet, témának pedig egy nem mindennapi ötletet választott: egy hotelben összezárnak jó néhány szingliként élő férfit és nőt, akiknek 45 napjuk van, hogy párnak válasszanak maguk közül valakit. Ha ez nem sikerül, az életük azonnal keserű véget ér…

Z FOR ZACHARIAN A Robert C. O’Brien regényén alapuló film története egy olyan lányról szól, aki túlél egy nukleáris háborút, de még így is minden napja harc a túlélésért. A rendező Craig Zobel, a főbb szerepekben pedig Chris Pine, Margot Robbie és a 12 év rabszolgasággal berobban Chiwetel Ejiofor látható.

TOMORROWLAND Casey, amikor átkerül a fantáziavilágba, Tomorrowland-be, találkozik egy meghasonlott egykori feltalálóval, Frank-kel, akivel egy olyan felfedezést kell tenniük, ami nem csak a világot, de őket is megváltoztatja.

Főbb szerepekben George Clooney, Hugh Laurie, Britt Robertson, Raffey Cassidy és Tim McGraw.

A MOST VIOLENT YEAR Oscar Isaac nevét vélhetőleg kevesen ismerik, pedig a színész legutóbb (a Llewyn Davis világában) is bizonyította, hogy istenáldotta tehetségről van szó. Most megkapta maga mellé Jessica Chastain-t, akivel egy olyan bevándorló házaspárt alakítanak, akik New York legsötétebb és legkegyetlenebb korszakában próbálnak a városban letelepedni. A forgatókönyv és a rendezés a legutóbb a Minden odavannal villantó J.C. Chandor nevéhez fűződik

EX MACHINA Alex Garland az a forgatókönyvíró, akinek a filmjeit általában eléggé a szívünkbe zárjuk. Emlékezzünk, ő írta a Dredd-et (szuperjó akciófilm), a Napfényt (Danny Boyle rendezésében egy igencsak megosztó, de figyelemreméltó science-fictiont kaptunk), illetve a 28 nappal későbbet is neki köszönhetjük. Tisztán látszik: tud valamit a fickó. Egy valamivel azonban adósa volt nekünk, mégpedig azzal, hogy saját forgatókönyvéből saját maga rendezzen filmet, de

már erre se kell sokáig várnunk, ugyanis jövőre mozikba kerül az Ex Machina. Egy science-fiction-nel állunk szemben, melyben az Oscar Isaac által alakított ifjú programozó részt vesz egy női robot elkészítésében, melyet emberi vonásokkal tupíroznak fel. Az igazán jó sci-fit mindig szívesen látjuk, ez pedig már csak a sztorija végett is kellőképpen érdekesnek tűnik (meg ugye a forgatókönyvíró személye is bizakodásra ad okot), szóval nincs ok arra, miért NE várjuk Garland rendezését.

20 / FilmMagazin

NYÁR

TERMINATOR: GENESYS Arnold Schwarzenegger is back!

Alan Taylor (Trónok harca, Thor 2) csüccsent bele a rendezői székbe, hogy újabb darabbal gazdagítsa a Terminator-szériát. A történet valahol egy folytatásra, reboot-ra, illetve remake-re utal (első-második részre történő utalások tömkelegével fogunk találkozni), amelyben John Connor (Jason Clarke) visszaküldi a múltba Kyle Reese-t (Jay Courtney), hogy megmentse Sarah Connor-t.

Illetve aztán Sarah Connor menti meg inkább Kyle hátsóját (leszűrve az előzetes tanulságát), mígnem csatlakozik hozzájuk az eredeti terminátor (Arnold képében ugye), aki majd összetűzésbe keveredik az első részben látott gonosz terminátorral, akit meg kell ölnie, de közben vigyáznia kell Sarah Connor-ra és felborul majd egy iskolabusz és Arnold repül is majd és persze, hogy elhangzik az „I’ll be back”, valamint lesz sok akció és fejkapkodás a sok időparadoxon láttán. Igazából mindez jól is elsülhet, és nem akarok én vészmadárkodni, de… Felejtsük is el, reménykedjünk a legjobbakban.

FilmMagazin / 21

HÁTTÉR

HUPIKÉK TÖRPIKÉK 3 A Hupikék törpikék filmek alig voltak vállalhatóbbak az Alvin és a mókusok filmeknél, mégis összeszedtek világszinten kb. 600 millió dollárt, így nem volt kérdés a folytatás elkészítése. Az alkotók ezúttal változtatni fognak a bevált recepten, mert nem élőszereplős, hanem teljes egészében CGI-filmet terveznek bemutatni.

MINYONOK A Gru filmek legjobb pillanatait a kicsi sárga minyonoknak köszönhettük, kérdés, hogy ez a lökött társaság képes-e egymaga elvinni a hátán egy önálló filmet. A sztori eredettörténet lesz, tehát arra kapunk majd választ, hogy hogyan születtek, honnét jöttek, és hogy kerültek az emberekhez eme furcsa kis lények.

TÖRÉSVONAL Az egykor pankrátorként tevékenykedő (és nemrég a Herkules film kapcsán hazánkat is megjárt) Dwayne „The Rock” Johnson drámai szerepben. Egy olyan repülőgép pilótát alakít, aki a lánya keresésére indul a Szent András törésvonal mentén végbemenő természeti katasztrófa helyszínére.

MAGIC MIKE XXL Steven Soderbergh 2012-es Magic Mike című alkotása annak ellenére volt remek szórakozás férfinek és nőnek egyaránt, hogy a férfi sztriptíz világába nyújtott betekintést. A folytatást már nem ő rendezi, de a szereplőgárda nagy része visszatér, úgyhogy a már megkedvelt karakterek sorsáért izgulhatunk ezúttal is.

TÖRTETŐK Ha a kedvenc sorozatainkról kérdeznétek minket, biztosan előkerülne a Törtetők is. Kétség sem férhet hozzá, hogy a 2011-ben befejeződő, egyébként 8 évadot megélt sorozat ott van a legjobbak között, úgyhogy nagy megkönnyebbülés nekünk, rajongóknak, hogy a sztori a nyár folyamán a moziban folytatódik.

B.O.O. A B.O.O. (Bureau of Otherworldly Operations) egy olyan szervezet rövidítése, amely a bűnüldözést sajátos eszközökkel végzi: kísértetekkel. A gondok akkor kezdődnek, amikor két ügynök rájön, hogy a legveszélyesebb bűnözők ellen bevetett szellemek támadást akarnak intézni az egész emberiség ellen.

HANGYA A Hangya talán nem olyan közkedvelt és elismert tagja a Marvel-univerzumnak, mind mondjuk Vasember, Thor és társaik, de hogy milyen fontos a szerepe, az a róla szóló film megtekintése után mindenki számára világos lesz majd. Érdekesség, hogy a Marvel második fázisát nem a Bosszúállók 2, hanem a Hangya fogja zárni: azt gondolná az ember, hogy azért egy ilyen fázist illik a legnagyobb durranással (?) lezárni, ennek ellenére nem így lesz.

22 / FilmMagazin

A FANTASZTIKUS NÉGYES Eddig szinte minden húzásával magára haragította a rajongókat A Fantasztikus Négyes reboot, és azt hiszem kijelenthetjük, hogy joggal.

Ennek ellenére, vagy éppen emiatt a nemrég kiderülő történetre egy rossz szavunk sem lehet. Íme: A film négy fiatalt mutat be, akik egy veszélyes másik dimenzióba kerülnek át, ahol testük elképesztő változásokon megy keresztül. Az életük teljesen megváltozik, és egyrészt új erejükkel kell megküzdeniük, megtanulniuk használni azt, másrészt össze kell fogniuk, hogy megállítsanak egy egykori barátot. Gondolom ez utóbbival Doctor Doom-ra gondoltak, akinek szintén radikálisan megváltoztatták az eredetsztoriját, ami szintén felkavarta az állóvizet. Hol van már az, amikor Johnny Storm miatt hőbörögtünk, nem igaz?

JURASSIC WORLD Újabb folytatás, melyet évek óta várunk és most aztán megkapjuk a magunkét. Ugyan Spielberg újfent nem ért rá (már a harmadikat sem ő dirigálta), de Colin Trevorrow azért bizonyított már az indie-filmek területén a Kockázatos túra című időutazásos darabbal. A főszerepben A Galaxis őrzőivel magának sztárstátuszt kivívó Chris Pratt fog villogni

(mellette Bryce Dallas Howard és Vincent D’Onofrio is tiszteletét teszi), a történet szerint pedig a Jurassic Park immáron turistalátványosságként funkcionál, ám minden a lehető legrosszabbra fordul akkor, amikor a tudósok egy újabb dinoszaurusz-fajt szeretnének kikísérletezni. Mert az olyan jó ötletnek tűnt elsőre, gondolom. A rendező állítása szerint a sztori ugyan elmondva ki-

csit szemöldökráncolós, de ha megnézzük a kész filmet, akkor majd más megvilágításban látjuk a dolgokat és rájövünk, mit miért csinált. A nemrég kikerült előzetes sok kalandot és izgalmakat sejtet, de a látottak alapján nehéz megmondani, hogy megérett-e a rendező egy nagyméretű blockbuster megrendezésére. Mindenesetre őszintén szurkolok neki.

FilmMagazin / 23

HÁTTÉR PAN Nagyon várjuk már Joe Wright (Vágy és vezeklés. Anna Karenina) Pán Péter kalandozásait, vagyis inkább a kalandozásai előtti időket feldolgozó moziját. Merthogy a film egyfajta eredet sztorija lesz Péternek (Levi Miller), akit az árvaházból ragadnak el Sohaországba, ahol végül az ismert mesehőssé válik, nekünk pedig most bemutatja Joe Wright, hogy milyen úton. A kikerült képek alapján még csak szimplán borzongtam a Hugh Jackman-féle Feketeszakálltól, de a trailer után már szabályosan rettegek. Ja, és nem kell aggódni, lesz fiatal Hook (Garrett Hedlund) is, ráadásul Péter haverja. Főbb szerepekben még Nonso Anozie, Amanda Seyfried, Rooney Mara és Adeel Akhtar.

TED 2 Mark Wahlberg főszereplőként tér vissza a Ted 2-be, a film legelső fotóján is ő látható, amint Flash Gordon motorján csücsül. Aki látta a Ted első részét, annak nem kell magyaráznunk, hogy miért fontos Gordon Wahlberg karakterének, aki pedig nem, az mielőbb pótolja a hiányosságot, nem lőjük le a poént.

Ami biztos: Morgan Freeman egy jogi ügyvédet fog alakítani, akit Ted bérel fel, hogy elsimítson egy kis (?) galibát. Bár Mila Kunis szerepét Amanda Seyfried veszi át, lapértesülések szerint állítólag egy cameo erejéig azért felbukkan majd Kunis is (akárcsak Liam Neeson és még sok más A-kategóriás sztár).

AGYMANÓK A Pixar az egy éves pihenőt követően jövőre két filmmel is jelentkezik majd. Ezek közül az egyik az Agymanók, mely elég gyerekesnek tűnő, mégis kreatív koncepción alapul (jelesül hogy a Félelem, a Düh, az Undor, az Öröm és a Szomorúság elevenednek meg a 11 éves Riley fejében, és reagálnak az összes kislányt ért ingerre) úgyhogy jó lenne ha kihoznának belőle egy kiemelkedő alkotást. Erre minden esély meg is van, hiszen az Oscar-díjas Pete Docter (Szörmy Rt., Fel!) írja és rendezi.

24 / FilmMagazin

TRAINWRECK A tavaly a Philips kapitányban feltűnő (és alakításáért BAFTA-díjjal jutalmazott) Barkhad Abdi második (!) filmjével elkanyarodik a dráma világától, hiszen Judd Apatow legújabb komédiájában vesz majd részt, Tilda Swinton, Ezra Miller és a tengerentúlon stand up komikusként már befutott Amy Schumer társaságában.

CROUCHING TIGER, HIDDEN DRAGON: THE GREEN LEGEND Ang Lee egyik legjobb filmjeként tartják számon a 2000-ben bemutatott Tigris és Sárkányt. Nos, a Kill Bill-en és a Mátrix-filmek harci jelenetein edződött Yuen Woo-Ping úgy gondolta, érdemes elkészíteni a történet folytatását. Vajon mi fog kisülni ebből?

REGRESSION A Harry Potter-filmek után talán Emma Watson tudta leginkább megvetni a lábát Hollywoodban. Legújabb filmje is ígéretes, melyben egy olyan lányt alakít, aki családon belüli erőszakkal gyanúsítja meg az apját. Az apa viszont nem emlékszik semmire, ezért egy pszichológust is be kell vonni az ügybe…

HITMAN: AGENT 47 Emlékezhetünk rá, hogy az ismert videójáték-franchise már szolgálta alapját egy filmes feldolgozásnak (a híres bérgyilkos szerepében Timothy Olyphant-tal), ám annak minősége finoman szólva is hagyott kívánni valót maga után. Most Aleksander Bach kapta a megtiszteltetést, hogy a 47-es ügynököt dirigálhassa.

THE MAN FROM U.N.C.L.E. Henry Cavill két Superman-film között Guy Ritchie-hez szerződött, aki az 1960-as évekbe repít majd vissza minket. Filmje egy CIA- és égy KGB ügynökről (Henry Cavill és Illya Kuryakin) szól, akik megpróbálnak lebuktatni egy terror-nukleáris szervezetet. Ritchie talán most a komolyabb oldalát is megmutatja?

GRIMSBY Ha Sacha Baron Cohen-nek bármilyen szinten is köze van egy filmhez, akkor attól nem várhatunk mást, minthogy kő keményen megdolgoztassa a rekeszizmainkat. A színész forgatókönyvíróként is jegyzi a Grimsby-t, amely egy magasan képzett brit titkos ügynökről és annak flúgos testvéréről szól majd.

ŐSZ / ÉV VÉGE AZ ÉHEZŐK VIADAL: A KIVÁLASZTOTT - 2. RÉSZ Jövő ősszel véget ér Az Éhezők Viadala-franchise, már nem kell sokat várnunk arra, hogy minden kérdésre választ kapjunk. A ketté szedett befejezés első részével nem voltunk maradéktalanul elégedettek (lásd előző havi kritikánkat), reméljük a második részre (akárcsak anno, a Harry Potter esetében) a könyvhöz méltóan összeszedik magukat az alkotók…

FilmMagazin / 25

HÁTTÉR

MISSION IMPOSSIBLE 5 Mivel nemrégiben Ving Rhames is csatlakozott a stábhoz, ezért újraegyesült a „régi banda”, Tom Cruise, Jeremy Renner és Simon Pegg társaságában. A filmet Christopher McQuarrie rendezi, aki már jól ismeri Tom Cruise-t, hiszen ő rendezte a színész előző filmjeit, a Jack Reacher-t és A Holnap határánt is.

THE SEA OF TREES Matthew McConaughey az elmúlt pár évben Hollywood legnagyobb királyává küzdötte fel magát, akinek a filmjeire érdemes odafigyelni. Most Gus Van Sant pécézte ki magának, hogy egy olyan, öngyilkosságra hajlamos amerikait alakítson, aki egy japán (Ken Watanabe) emberrel próbál a Fuji erdőből kitalálni

BLACK MASS Scott Cooper legújabb filmje Dick Lehr Black Mass: The True Story of an Unholy Alliance Between the FBI and the Irish Mob című könyvén alapul, az angolul tudok pedig ennyiből könnyen rájöhetnek a témájára is. A főszereplők a Guy Pearce-t váltó Benedict Cumberbatch és Johnny Depp lesznek.

EVEREST Baltasar Kormakur a 2 kaliber után komolyabb témához fordult: igaz történeten alapuló filmjében annak a két hegymászó csapatnak az utolsó napjait meséli el, melyek 1996-ban próbálkoztak a Mount Everest meghódításával. A dolog sajnos szomorú tragédiával végződött, hogy miként, az a filmből majd kiderül.

AZ ÚTVESZTŐ 2 Épp az októberi számunkban értekeztünk arról, hogy milyen meglepően jól sikerült James Dashner regényének a filmes adaptációja, erre tessék, jövőre már jön is a folytatás.

Sőt, már azt is tudjuk, hogy a főgonoszt a Trónok harca Petyr Baelish-e (vagyis gátlástalan Kisujja), Aiden Gillen fogja alakítani.

ST. JAMES PLACE Steven Spielberg újra Tom Hanksszel kollaborál:, legújabb filmjük pedig James Donovan ügyvéd igaz történetét meséli el a hidegháború alatt, aki egy lehetetlennek ígérkező küldetést kap a CIA-től, mégpedig hogy egyezzen meg a szovjetekkel egy amerikai tengeralattjáró kapitányának szabadon engedéséről.

HOTEL TRANSYLVANIA 2 Nem csoda, hogy a Sony berendelte a Genndy Tartakovsky (Dexter laboratóriuma) által rendezett animációs film folytatását, hiszen a 85 milliós költségvetésből több, mint 250-et hozott a kasszába és a kritikusok is jól megszórták 7-es és 8-as pontszámokkal, ami arra utal, hogy korrekt matériát kaptak a kezükhöz. A folytatásban nem csak a rendező, de az első részben megismert karakterek (és szinkronhangjaik) is visszatérnek majd.

26 / FilmMagazin

STAR WARS: AZ ÉBREDŐ ERŐ Voltak már, és vélhetőleg lesznek is még nagy viták arról, hogy vajh J.J. Abrams megfelelő választás-e arra, hogy a legújabb Star Wars-epizódot megrendezze. Az azonban vitathatatlan, hogy tartozhatsz akármelyik csoportba, annyi szent, hogy ott leszel majd a moziban és jegyet fogsz rá váltani. Tudod, hogy így lesz. Miért? Mert ez egy új Star Wars-film, azért. Mert visszatér pár régi ismerős (Ford, Fisher, Hamill) és jönnek melléjük friss arcok (Max von Sydow, John Boyega, Andy Serkis, Adam Driver, Domhnall Gleeson), hogy gyarapítsák az univerzumot még több színes karakterrel. Mert az előzetes információk arra utalnak, hogy Abrams tiszteletben tartja mind a mitológiát, mind pedig a rajongók elvárásait – az sem elhanyagolható tényező, hogy nem digitálisra lett forgatva a cucc, hanem FILM-re. Ez pedig már önmagában sokat jelent.

Persze, ettől még lehet a film vacak, de míg ez kiderüljön, hátra van egy teljes év. Addig pedig lehet megállás nélkül ábrándozni éjjel-nappal arról, mi vár ránk egy messzi-messzi galaxisban.

FilmMagazin / 27

HÁTTÉR

BY THE SEA Angelina Jolie – úgy tűnik – ráérzett a rendezés ízére, hiszen a Rendíthetetlen mellett jövőre egy másik direktori munkája is napvilágot lát majd. A dolog érdekessége, hogy ezúttal ő maga, valamint Brad Pitt lesznek filmjének főszereplői, úgyhogy egy ízig-vérig családi vállalkozásról beszélhetünk.

MR. HOLMES Sir Arthur Conan Doyle regényhőse ismét a figyelembe középpontjába kerül, ám a BBC sikersorozatától, valamint a Guy Ritchie-féle interpretációtól eltérően most majd egy rendhagyóbb feldolgozást kapunk, amelyben az időskori Sherlock Holmes (Sir Ian McKellen) az utolsó esetét eleveníti fel újra.

THE INTERN Robert De Niro az elmúlt években (egy-két kivételtől eltekintve) jól válogatta meg a szerepeit, de ez most mellényúlásnak tűnik: Nancy Meyers (Egyszerűen bonyolult) legújabb filmjében ugyanis egy divatlap idős gyakornokát alakítja majd, akinek a korából fakadóan számos nehéz helyzetet túl kell majd élnie…

A DZSUNGEL KÖNYVE Jon Favreau élőszereplős / CGI keverékű A dzsungel könyve projektje is szépen alakul, a stáb már szinte teljesen összeállt: Sir Kán (Idris Elba), Ká (Scarlett Johannsson) Bagira (Ben Kingsley), Rakcha (Lupita Nyong'o), mellett már Maugli kiléte sem titok, őt a 10 éves Neel Sethi fogja majd játszani.

A HOLOGRAM FOR THE KING A Felhőatlasz egyik kis fejezete után ezúttal egy egész filmen keresztül élvezhetjük Tom Hanks és Tom Tykwer együttműködését. A Dave Eggers azonos című könyvén alapuló filmben Hanks egy üzletembert alakít, aki az Egyesült Államokból Szaúd-Arábiába utazik, hogy cégét megmentse a teljes összeomlástól.

THE GOOD DINOSAUR A Pixar dinoszauruszos animációs filmje egy olyan alternatív világban játszódik, ahol nem következett be a dinoszauruszok kihalása, így együtt élnek az emberekkel (és értelmesebbek is náluk) a Földön, természetesen egy őskori setting-ben. A főszereplő egy Arlo nevű dínó, és az ő „háziállata”, Spot, a kisfiú.

VICTOR FRANKENSTEIN Marry Shelley örökérvényű horror klasszikusát annyiszor feldolgozták már, hogy össze sem tudjuk számolni az ebben a témakörben született alkotásokat. Na de ha a legújabb adaptációt a Sherlock-sorozaton edződő Paul McGuigan rendezi, Az erő krónikájával már bizonyított Max Landis írja a forgatókönyvét, a főszereplők pedig Daniel Radcliffe és James McAvoy lesznek, akkor azért nem olyan nagy gond, hogy egy ezerszer látott témát vesznek elő…

28 / FilmMagazin

JAMES BOND: SPECTRE Sam Mendes a kritikai és anyagi sikert magáénak tudó Skyfall rendezője visszakerült a székbe, aminek mind nagyon örülünk. Daniel Craig is marad a 007-es ügynök szerepében, mely szintúgy igazán örvendetes. Arról nem is beszélve, hogy Christoph Waltz fog keresztbe tenni kedvenc nőcsábászunknak, állítólag

Blofeld-ként. Ha ez még nem volna elég, Bond-lányként felbukkan a csodálatos Monica Bellucci és Léa Seydoux (Adele élete 1-2. fejezet, Mission Impossible 4). Waltz verőlegényeként A Galaxis őrzői bosszúszomjas karakterét játszó Dave Bautistát láthatjuk, az meg plusz érdekesség, hogy a filmhez külön gyártottak egy újfajta Aston Martin-t,

szóval Bond-ot nem kell féltenünk: nem ócskavasat fog vezetni, hanem ad a luxusra. Mendes-ben nagyon bízok, de egyben nagyon reménykedek: a szórakoztatás-faktort feljebb kéne csavarni, mert hiába imádtam a két évvel ezelőtti Skyfall-t, kissé mégiscsak túl morózusra sikeredett.

De tudjátok mit? Ez legyen a legnagyobb probléma…

FilmMagazin / 29

HÁTTÉR

DÉMONOK KÖZÖTT 2 Az Annabelle című spin off után valódi folytatást kap az utóbbi idők legünnepeltebb horror sikere, a Démonok között. A rendező ismét James Wan lesz, ahogy a főszereplők is visszatérnek, de az még kérdés, hogy 2015-ben, vagy esetleg egy évvel később kapjuk-e meg a Warren-házaspár legújabb esetét.

PEANUTS Az eredeti rajzfilm bemutatójának 65. évfordulójára érkezik a legújabb Peanuts mozi, ami nagy tisztelettel bánik majd az alapanyaggal. Legalábbis ezt mutatja a film egyedi rajzolási stílusa, hiszen a fura „térhatású 2D” valóban a képregények grafikáival készül, megtartva az alapmű hangulatát.

AMERICAN ULTRA Mike (Jesse Eisenberg) boldogan él párjával (Kristen Stewart), már a családalapítást tervezik, amikor kiderül róla, hogy alvóügynök, aki számára eljött cselekvés ideje. Érdekesség, hogy a filmesek írtak egy szerepet Uma Thurman-nek is, amit végül Sharon Stone kapott meg, de Connie Britton fogja eljátszani…

SURVIVOR Pierce Brosnan nemrégiben szerepelt már csavaros thrillerben (Szellemíró) és akciófilmben (November Man) is, Survivor című legújabb filmje pedig pont ezt a két műfajt vegyíti.

Az egykori James Bond egy olyan kisembert játszik majd, akinek nem csak egy gyilkosságot kell megakadályoznia, de a saját nevét is tisztára kell mosnia.

LONDON HAS FALLEN A Támadás a Fehér Ház ellen folyatásában a helyszín London lesz, a tét pedig ezúttal nem egy, hanem rögtön több tucat elnök és egyéb rangos vezető élete! Történt ugyanis, hogy a tisztázatlan körülmények között elhalálozott brit miniszterelnök temetésére a világ számos vezetője és tisztviselője összegyűlik, ezzel remek alkalmat biztosítva egy

támadásra, és egy borzalmas, eljövendő világ előkészítésére. Így nem meglepő, hogy a világ legbiztonságosabbnak nyilvánított eseménye egy halálos bűncselekmény helyszínévé változik, amit mindösszesen három ember gátolhat meg: az Egyesült Államok elnöke (Aaron Eckhart), az ő titkosszolgálatának a vezetője (Gerard Butler), valamint egy titokzatos MI6 ügynök!

30 / FilmMagazin

GENIUS A. Scott Berg azonos című regénye alapján készülő alkotás Max Perkinsről (Colin Firth) szól, aki olyan irodalmi legendáknak volt a szerkesztője, mint Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald és Thomas Wolf (Jude Law). A valamikor 2015 folyamán érkező filmben feltűnik még Nicole Kidman is.

THE WALK Ha emlékeztek még a 2008-ban bemutatott, Oscar-díjas Ember a magasban című dokumentumfilmre, akkor képet kaphattok Robert Zemeckis legújabb filmjének témájáról.

A történet Philiph Petit 1974-es mutatványát rekonstruálja, amikor a Világkereskedelmi központ tornyai között egyensúlyozott egy kötélen.

SPOTLIGHT Azt hiszem megvan a „2015 legnagyobb botrányfilmje” cím tuti befutója, a Spotlight ugyanis arról szól, hogy Massachusetts államban hogyan sikerült a The Boston Globe munkatársainak lebuktatnia pedofil papokat. Az egyháznak pedig nyílván nem fog tetszeni, ha kiteregetik a szennyest…

UNTITLED CHRISTMAS EVE PROJECT Joseph Gordon-Levitt és Seth Rogen, a Fifty-fifty-ben remekül együtt dolgozó páros visszatér egy karácsonyi mókázás keretein belül, méghozzá az előbb említett film rendezőjével. A történet három gyerekkori barátról szól, akik minden évben találkoznak egyszer – karácsonykor.

LA GIOVINEZZA / YOUTH Kicsit a Bakancslista című filmre hasonlít a 2014-ben a Legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjával jutalmazott Paul Sorrentino (A nagy szépség) legújabb alkotása, hiszen két idős barátról (Michael Caine és Harvey Keitel) szól, akik elhatározzák, hogy utolsó napjaikat a legnagyobb boldogságban fogják eltölteni.

HANDS OF STONE Robert De Niro életét betölti a boksz: nem elég, hogy egyik legnagyobb alakítását Jake La Motta bőrébe bújva nyújtotta a Dühöngő bikában, de nemrég Sylvester Stalloné-val is megütközött A kiütésben.

Ezúttal viszont szögre akasztja a kesztyűt, hiszen egy edzőt alakít majd – valós események alapján.

KUNG FU PANDA 3 A Kung Fu Panda azon kevés animációs filmek közé tartozik, melynek nem csak az első része volt zseniális, de még a folytatást sem sikerült elrontani, úgyhogy bízhatunk egy minőségi harmadik részben is. A történet részleteit még homály fedi, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kitaláljuk: az előző részek sztorija fog folytatódni, egyes találgatások szerint olyan csavarokkal, mint hogy Pó végre megismerkedik az igazi apjával…

FilmMagazin / 31

HÁTTÉR

EYE IN THE SKY Gavin Hood előző filmjei (X-Men Kezdetek: Farkas, Végjáték) nem sok okot adnak a bizakodásra, de hátha egy ütős témát jól tud prezentálni. Az Eye In The Sky olyan katonákról szól, akik drónok segítségével tartják szemmel a terroristákat, nehogy azok akcióba lendüljenek.

CRIMSON PEAK Ha a Guillermo del Toro-művek közül a Faun labirintusa a kedvenced, akkor most örülhetsz, mert a rendező célja a Tűzgyűrű után visszatérni az ott megismert lélektani horrorhoz. Üröm az örömben, hogy a legújabb hírek szerint 1 évet csúszik a projekt a tökéletes megvalósítás érdekében

DAD’S ARMY Az 1968 és 1977 között Magyarországon Ükhadsereg címen futó klasszikus sit com sorozatot remake-eli Oliver Parker, Bill Nighy és Catherine Zeta-Jones főszereplésével. A történet főszereplője egy újságíró, egy német kém, és egy nem mindennapi hadosztály…

MAN DOWN Shia LaBeouf és Jai Courtney az apokalipszis után. Ebből csak jó sülhet ki, nem? LaBeouf egyébként egy veterán katonát alakít, aki a családját keresi a végítélet (ami szerencsére úgy tűnik, ezúttal legalább nem zombik miatt következik be) utáni Amerikában.

BARELY LETHAL Normális, ha egy 16 éves kamasz lány átlagos életet szeretne élni.

Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mert főhősünk eddig olyan iskolába járt, ahol profi gyilkossá képzik az embereket. Ebből lett elege és ezért rendezi meg a saját halálát – a múltja elől viszont nem menekülhet…

DEMOLITION Jean-Marc Vallée a Mielőtt meghaltam után még magasabbra kapcsolja a dráma-fokozatot, ugyanis egy olyan bankár életét mutatja be, akinek a felesége halála után tönkremegy az élete. A rendezőt ismerve főszerepet megkapó Jake Gyllenhaal készülhet az Oscar-jelölésre…

LIFE Anton Corbijn (Az üldözött) legújabb rendezése James Dean (Dane DeHaan) színész, és Dennis Stock (Robert Pattinson) fotós barátságát mutatja be. A forgatókönyvet Luke Davies írta.

32 / FilmMagazin

THE LAST WITCH HUNTER Nemrég volt egy felsült próbálkozás a boszorkányvadászás érdekes mesterségének bemutatására, de mivel Jancsi és Juliska nem tették valami magasra a lécet, minden esély megvan Vin Diesel előtt, hogy megmutassa, hogyan is kell badass-en vasorrúakat gyilkolni. A történetben ezúttal annyi csavar van, hogy főszereplőnk egy halhatatlan boszorkányvadász, és a modernkori New Yorkban (hol máshol) fog ámokfutni. A rendezés Breck Eisner feladata, főbb szerepekben még Elijah Wood és Michael Caine.

AMIK HOZZÁNK IS ELJUTHATNÁNAK MÁR VÉGRE Az elkövetkező filmek mindegyike valamilyen formában már szerepelt a külföldi mozikban: vagy fesztiválokat jártak meg, vagy pedig szélesebb bemutatót is kaptak. Két dolog közös bennük: az emberek szerették őket, és hozzánk még nem érkeztek meg. Pedig aki jót akar magának, nem hagyja ki ezeket!

WHAT WE DOO IN THE SHADOWS Ha unnod már a „hétköznapi” vámpírokat, akkor ezért a filmért odáig

leszel. Legyen elég annyi, hogy Torontóból a legőrültebb filmnek járó díjjal tért haza…

STILL ALICE Julianna Moore is bejelentkezett az Oscar-ért folyó küzdelembe ezzel a drámával, amely azt mutatja be, hogy hogyan szembesül a diagnosztizált Alzheimer-kórjával egy irodalomtanár, és milyen hatással van mindez az életére.

WHIPLASH Aki akarta, az már megnézhette itthon is a Whiplash című filmet a CineFest fesztiválon, de egy olyan zseniális alkotásról beszélünk, ami széles körű premierért kiállt. J. K. Simmons élete alakítását nyújtja, személyében meg is van az idei tuti Oscar-befutó.

JOKER Simon West ezúttal a szerencsejáték-függő Nick Wild (Jason Statham) történetét meséli el, aki testőrként dolgozik vegasi kaszinókban. Amikor egy barátját brutálisan helyben hagyja egy gengszter, Nick segít neki bosszút állni, ám kiderül, hogy célpontja a helyi keresztapa kicsi fia.

MR. TURNER Mike Leigh filmjeiben gyakorlatilag nem lehet csalódni, és szerencsére most sem lőtt mellé. Ezúttal William Turner, angol romantikus festő életéből készített biopic-et, a zseniális Timothy Spall-lal a főszerepben, aki ezért az alakításáért Cannes-ban díjat is kapott.

THE CALVARY Nagyon szeretjük a McDonaghtestvérpár által képviselt sötét komédiák (Erőszakik, A guardista), világágát, úgyhogy alig várjuk, hogy a Brendan Gleeson fémjelezte The Calvary is eljusson hozzánk. Az se baj, ha esetleg csak DVD-n…

FOXCATCHER A külföldi sajtó szerint igen jó esélyekkel indul a következő Oscardíjátadón Bennett Miller filmje, de persze láttunk már nagy pofára eséseket ilyen téren. Az alkotás egyébként igaz történetet dolgoz fel: Mark Schultz Olimpiai bajnok birkózóét.

LOCKE Ha azt hiszed, hogy unalmas lehet egy olyan film, amiben másfél órán keresztül azt látjuk, ahogy egy férfi egy kocsit vezet és közben telefonál… hát, nagyot tévedsz… persze ha mindez Tom Hardy „one man show-ja”, akkor biztos jó lesz.

FilmMagazin / 33

HÁTTÉR

A HETEDIK FIÚ Aki újabb borzongatós, mesevilágos filmre vágyik, jól teszi, ha beül legújabb ajánlónk filmjére, hiszen nem csak a varázslatok és legendák korában repülhet vissza, de egy misztikus lovagrend utolsó tagjának a Hetedik Fiú megtalálásához vezető útját is végigkövetheti. Írta: Veszják

34 / FilmMagazin

A film látványvilágáért többet között az újkori Star Wars első részét is jegyző John Dykstra felelt.

A

történte persze itt is a jó és a rossz örök harcáról szól, megfűszerezve egy kis sötét erővel és átváltozással és mágikus hatalommal: a békés életéből hirtelen kiszakított egyszerű parasztlegény (Ben Barnes), szédítő kalandba veti magát, hogy harcedzett mentora oldalán szembeszálljon a sötét királynővel (Julianne Moore) és annak válogatott szörnyetegekből álló seregével.

Az emberiséget évszázadokon át a nemes Sólyomlovagok ősi rendje védte a sötétség gonosz teremtményeitől. Mára csak egy maradt belőlük: John Gregory mester (Jeff Bridges), a megkeseredett démonvadász, akinek a nyelve ugyanolyan éles, mint a kardja. Annak idején a boszorkánykirálynő elcsábította, ezért elkövette élete legnagyobb hibáját: megkegyelmezett neki. Ennek most kell megfizetnie az árát, mert a sötét titok, amelyről azt hitte, sikerült örökre eltemetnie, hamarosan kiderül…

Miután szerelme elárulta, Malkin anya, a boszorkánykirálynő börtönében sínylődött és a hosszú évek alatt a bosszúvágya egyre csak nőtt.

A felkelő Vérhold felerősíti misztikus átváltozási képességeit, és sikerül kiszabadulnia tömlöcéből. Malkin megtámadja Gregory-t és megöli a társát, ezért a Sólyomlovagnak nyakába kell vennie a világot, hogy felkutassa az utolsó Hetedik Fiút.

Joseph Delaney Wardstone-krónikák című regénysorozata világsikert aratott, így nem csoda, hogy az első filmadaptáció sem váratott sokat magára. „Blackpool-ban tanítottam, és a feleségemmel találtunk a közelben egy kis falut, Stalmine-t, ahol vettünk egy házat – meséli az író. – A beköltözésünk után megtudtam, hogy az út végén álló templomban régen lakott egy mumus, amit stalmine-i kopogtatószellemnek hívtak. Folyton garázdálkodott a templomban, felborogatta a sírköveket, csapkodta az ajtót, riogatta a híveket, ezért hívtak egy papot. A tiszte-

letes elkántálta a megfelelő igéket, és a mumus távozott.” Ám ez csak az egyik szellem volt, amelynek Delaney a környéken a nyomára bukkant. „Északra tőlünk áll egy Hackensaw Halls nevű ház, amelyhez szellemló tartozik, időnként hallani, ahogy föl-le vágtat a mezőn – folytatja az író. – Aztán ott van a Lancaster-kastély, ahol a Pendleboszorkányokat felakasztották. Lancashire megyében csak úgy nyüzsögnek a kísértetek meg a manók, én meg szépen összegyűjtöttem ezeket a népmeséket. Belegondoltam, hogy hívhatjuk a papot, de előfordulhat, hogy fél a szellemektől vagy mit sem ér a ráolvasás. Ezért kitaláltam Szellemet, a démonvadászt. Az ördögűzés a hivatása, az a küldetése, hogy megküzdjön a sötétség erőivel.”

Tizenhét évbe telt, mire Delaney összegyűjtött ötleteiből megszületett A Szellem inasa című regény, amelyet 2004-ben adtak ki Angliában.

Ebből, és az ezt követő történetek-

FilmMagazin / 35

HÁTTÉR SZINKRONFIGYELŐ BEN BARNES / SZATORY DÁVID: Annak ellenére, hogy a 33 éves kölyökképű angol színész már számos filmben szerepelt, melyek közül sok hazánkban is tiszteletét tette, még nem forrt össze orgánuma egyetlen szinkronszínésszel sem. Noha a Narnia Krónikái: Caspian herceg és a Dorian Gray címek esetében Moser Károlyra (avagy Anakin Skywalker legismertebb hangjára) esett az illetékesek választása, A hetedik fiúban inkább Szatory Dávidot nézték ki neki, aki nem ismeretlen a számára, hiszen a Lopott szavakban már hallhattuk őket együtt. Szatorynak egyébként sincs még állandó szinkronmunkája, egyaránt hívják Jim Sturgess, Joseph Gordon-Levitt, Josh Hutcherson, Dave Franco és Nicholas Hoult esetében is, ha a helyzet úgy hozza.

Gond persze nem lesz vele, Szatory bármikor előhúzható adu.

ből állt végül össze A Wardstonekrónikák című sorozat. Számos nyelvre lefordították és 24 országban adták ki a regényeket. A Thunder Road Pictures producerei tíz éve szerettek bele a történetekbe és a karakterekbe. Bár Malkin céljai elfogadhatatlanok, Basil Iwanyk producer nem hibáztatja a boszorkányokat amiatt, hogy elmérgesedett a viszonyuk az emberekkel. „Nem bíztak a boszorkányokban, ezért ezreket kínoztak és öltek meg, mert mágiával gyanúsították őket – magyarázza a producer. – A boszorkányok kezdetben nem voltak gonoszak. Sajnos az emberek viszont olyanok, hogy hajlamosak elpusztítani, amit nem tudnak ésszel felérni.

A mi történetünkben a boszorkányok visszavágnak. Eljött a nagy leszámolás ideje: vezetőjük, Malkin anya kiszabadult, már csak egy Sólyomlovag maradt, és közeleg a vérhold, amikor a boszorkányoknak a legnagyobb a hatalma. Malkin jól tudja: eljött az idő, hogy visszaszerezze azt, ami egykor az övék volt.”

A Thunder Road évek óta üldözte Szergej Bodrov orosz rendezőt, hogy forgasson nekik valamit, és most eljött a nagy alkalom. „Láttuk a Mongolt, és le voltunk nyűgözve – mondja Erica Lee társproducer. – Forgatókönyvekkel bombáztuk Szergejt az évek során, és boldogok voltunk, amikor végre szólt, hogy A hetedik fiú tetszik neki. A Mongol vizuálisan elképesztő, és tudtuk, hogy ugyanilyen tökéllyel fogja vászonra vinni a mi filmünket is.”

36 / FilmMagazin

JULIANNE MOORE / FEHÉR ANNA: A szinkronrendező, Báthory Orsolya kissé eltért a megszokottól Moore-nál (talán inkább a karakterhez passzoló hangot választott, mintsem múltat idézzen), mivel a színésznőt legtöbbször kiszolgáló Spilák Klára vagy a második legtöbbször hallott Nagy-Kálózy Eszter helyett arra a Fehér Annára esett a választása, aki mindösszesen egyszer, Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. résznél ugrott be. Fókuszban a kontinuitás?

JEFF BRIDGES / SÖRÖS SÁNDOR: Nincs nagy meglepetés a párosításban, Sörös Sándor már közel húsz alkalommal kölcsönözte sajátos orgánumát Bridges-nek, de Mel Gibson, Tom Selleck, sőt még Willem Dafoe hazai rajongói is rengeteg élményt köszönhetnek neki.

Kettejük kapcsolata 1989-ig nyúlik vissza az Azok a csodálatos Baker fiúkig, majd olyan filmekben hallhattuk Bridges torkából Söröst megszólalni, mint a K-PAX, a Vasember, a Kecskebűvölők vagy legutóbb az R.I.P.D. Betonbiztos választás.

KIT HARINGTON / FEHÉR TIBOR: Havas Jon megformálóját a Trónok harcán kívül viszonylag kevés alkalommal láthatták a nézők (főleg nagyvásznon), de akkor az a Czető Roland szólaltatta meg, aki többek között Logan Lerman-t és Aaron Taylor-Johnson-t is a szinkronmunkái között tudhatja. Ez esetben viszont el kell búcsúznunk az eddig többékevésbé bevált párostól és Czetőt ezúttal Fehér Tibor váltotta. Utóbbi talán ismerős lehet Liam Hemsworth kapcsán, de talán egy ilyen moziban eddig viszonylag ritkán felbukkanó színész esetében érdemesebb lett volna a többnyire már megszokott Czetőnél maradni.

DJIMON HOUNSOU / KIRÁLY ATTILA: A Galaxis őrzői Korath-ja számos magyar hanghoz kapcsolható, de mégis talán Galambos Péter az, aki a legtöbbször szinkronizálta őt, de ez nem is meglepő, hiszen Galambost előszeretettel hívják afroamerikai színészekhez. Meglepő módon most nem ő lett a kiválasztott, helyette az a Király Attila került fel a listára, aki az Így neveld a sárkányodat 2 főgonoszának érces szavait magabiztosan közvetítette a magyar közönség felé.

A külföldi rendező bevonása izgalmas perspektívával gazdagította a filmet. „Ha egy alkotó más nézőpontból lát neki a forgatásnak, a film egyedi vonásokkal gazdagodik, és eltér a műfaj többi darabjától – mondja Iwanyk. – Szergej különleges látásmódja mindenkit lenyűgözött a stábban, mert öröm volt egy ilyen eredeti és titokzatos művésszel

együtt dolgozni.”

A történet eredetileg Angliában játszódik, Bodrov azonban nemzetközi közönségben gondolkodott, ezért egy pontosabban meg nem határozott országban található középkori falut helyezett a cselekmény középpontjába. Gregory mester szerepére olyan színészt kerestek, aki hitelesen játszik el egy mogorva,

A színészek harci kiképzését A sötét lovag és A titánok harca koreográfusa, Paul Jennings vezette.

>>

A

TÖRTÉNET KOMORABB ÉS KICSIT MEREDEKEBB, MINT A HASONLÓ SZTORIK, AMIK A JÓ ÉS A ROSSZ HARCÁRÓL SZÓLNAK, MERT NEM FEKETEFEHÉR ELLENFELEK FESZÜLNEK EGYMÁSNAK. <<

szűkszavú, könnyen dühbe guruló katonát. A lovag nem fiatal már, de ifjonti energiák hevítik, és kedves is tud lenni, ha akar. Az Oscar-díjas Jeff Bridges tökéletes választásnak tűnt. „A legkiválóbb amerikai színészek egyike, és olyan kasszasikerekkel büszkélkedhet, mint a TRON és A félszemű – magyarázza Iwanyk. – Jó néhány színész bizonyított már ebben a műfajban, mi azonban tudtuk, hogy Jeff egyéni színekkel fogja gazdagítani a karaktert. És valóban rendkívüli figurát hozott létre.” „Gregory mester megjárta a hadak útját, és nagyon belefáradt már az örökös küzdelembe – veszi át a szót Jillian Share társproducer. – Gondoskodik arról, hogy a gonosz ne törhessen rá a világra, de ezért semmilyen elismerést nem kap. Az emberek hozzá folyamodnak, ha baj van, ám barátkozni nem akarnak vele. Jeff tökéletesen megragadja a kirekesztettség kínzó fájdalmát.”

Jeff Bridges-nek több oka is volt arra, hogy elfogadja a szerepet. „Először is: kiváló Joe Delaney könyve. A történet komorabb és kicsit meredekebb, mint a hasonló sztorik, amik a jó és a rossz harcáról szólnak, mert nem fekete-fehér ellenfelek feszülnek egymásnak. A másik dolog: szerettem volna Szergejjel dolgozni. Láttam a filmjeit, A kaukázusi fogoly és a Mongol teljesen lenyűgözött. Tudtam, hogy ha ő a főnök, jó kezekben leszünk.”

A leendő szerelmesek akkor találkoznak először, amikor Gregory és Tom az Erődített Városba mennek, hogy feltöltsék készleteiket. Gregory iszogat egy kocsmában, Tom pedig magányosan kószál az utcákon, amikor arra lesz figyelmes, hogy a tömeg egy fiatal nőt vonszol. Azt állítják, boszorkány, és meg akarják ölni. Tom hősiesen közbelép, és Gregory inasaként ráveszi a városiakat, hogy adják át neki a lányt. Mivel azt hiszi, a gyönyörű teremtés

nem lehet boszorkány, elengedi, s közben ő maga is a rabjává válik. „A találkozást képtelen kiverni a fejéből – mondja a főszereplő Tom-ot alakító Ben Barnes. – Alice később bevallja, hogy félboszorkány, de ez Tom-ot nem zavarja, mert a lány nem tűnik gonosznak. Alice-t jobban megismerve kezd el motoszkálni a fejében a gondolat, hogy a boszorkányok is emberek: mindenkiben van jó és rossz. Sajnos Alice nem csak kellemes meglepetést okoz neki, a csalódás és árulás sem maradhat ki kettejük történetéből, végig elkíséri őket az útjukon.”

Stáblista Rendező: Szergej Bodrov Főszereplők: Ben Barnes, Jeff Bridges, Julianne Moore Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2014. december 25.

FilmMagazin / 37

HÁTTÉR

A

Gyűrűk Urába simán belefért egy kis Rosemunde Pilcher-szintű romantika, rettenetes mennyiségű vérnősző akció, meg az, hogy nagy és zivataros sorsú népek hőseiből vicces mellékkaraktereket csinálnak. És nyilván nem fértek bele az ősi-magasztos karakterek, pár tízezer évnyi történelmi mélázás, meg hasonlók. Szegény Tolkien papa biztos kidobta volna a taccsot, ha megéri a film elkészültét, de részint nem érte meg, részint abszolúte nem neki készült az alkotás, hanem annak az átlagfogyasztónak aki, ha olvasta is a könyvet, nem elvakult rajongója, és egyébként is a Csillagok háborúját meg a jó ég tudja, mi minden mást szívott magába annak a CGI édesanyjának a tejével. (Saját személyes viszonyom a trilógiával olyan amplitúdóval ingadozott az imádat és a gyűlölet között, hogy férjhez is mehettem volna a műalkotáshoz.)

Peter Jackson A Gyűrűk Urával tehát sikerrel vette mind a három akadályt. Ha Tolkien világnézete nem is, de a történet és a szereplők nagyjából megmaradtak, a közízlés elégedett volt, és a bankszámlának sem volt oka panaszra. A példátlan sikertől vérszemet kapva a rendező / forgatókönyvíró / egyszemélyes atyaúristen számára nyilvánvalóan adta magát, hogy a szegén kisz hobbitkát isz levadássza, mindjárt három folytatásban. (Imígyen mostanra a Középfölde-opusz teljes hossza meghaladja a 19 órát, tessék jó sok pizzát meg sört venni, aszszonyt meg befizetni valami wellnessbe). Az első Hobbit-film meglepően sok szimpatikus tolkieni vonást hordozott, így például a szereplők dalra fakadtak benne és elég sok időt szenteltek a kulináris élvezetek bemutatásának is. Afféle gasztrofantasy lett a dologból, ahol minden tökön szúrt goblinra jutott egy Jamie Olivier. A közízlés azonnal felmordult, annak ellenére, hogy a karakterek továbbra is megnyugtatóan hollywoodiak maradtak, és akcióban sem volt hiány. A második részből eltűntek a dalok meg a jóféle sajtok, cserébe fokozódott az akció, és az alkotók gyorsan visszatértek a Rosemunde Pilcher-hez is,

A HOBBIT AZ ÖT SEREG CSATÁJA

EZZEL A DALLAL BÚCSÚZIK A HOBBIT-TRILÓGIA Ha jól füleltetek A hobbit: Az öt sereg csatája előzetese alatt, és esetleg A Gyűk Ura: A király visszatértet is láttátok már párszor eredeti nyelven, akkor feltűnhetett, hogy a trailer-ben az a dal hangzott fel, amit Pippin (Billy Boyd) énekelt Denethor termében. Most a színész kapta meg azt a lehetőséget, hogy előadja az utolsó Hobbit filmet lezáró szerzeményt, a The Last Goodbye-t. Ha szeretnétek, a YouTube-on meghallgathatjátok a dalt még a december 18-i premier előtt, igazán csodálatos lett.

Érdekes nyomon követni azt a folyamatot, ahogy Peter Jackson lavírozik a tolkieni örökség, a modern közízlés és a bankszámlája közt . A könyvben is monumentális A Gyűrűk Ura tágasabb terepet jelentett a lavír számára, mint a nyeszlett, egykötetes (és tegyük a kezünket a szívünkre: nem túl jól sikerült) kis Hobbit, nem véletlen, hogy Peter Jackson ezt vette elő először… Írta: Kovácsné

HÁTTÉR

egy románckezdemény erejéig (hülyék lettek volna nem kihasználni a Kili-t alakító Aidan Turner elvitathatatlan bájait). A második rész mindezek miatt kimondottan kaotikusra sikeredett (igaz, hogy a rendező szerint mind a két eddigi Hobbit-film kaotikus volt ahhoz képest, hogy most Az öt sereg csatája majd milyen feszes tempójú és logikus lesz, bár Jackson ehhez azt is hozzátette, hogy az első két film zavarosságához nem kis mértékben hozzájárult Guillermo del Toro távozása, a hirtelen jött ötlet, hogy az eleve két résznek is túl kevés anyagból akkor inkább mégis hármat csináljanak, és az időhiány is).

40 / FilmMagazin

Az eddigiekben tehát megvoltak a sajtok, megvolt a lamúr, megvolt a csihipuhi, a közmegegyezés szerint jön a Mélylélektan (nyilván gigantikus adag csihipuhival).

A Mélylélektan az nagyon fontos, mert mint értesülhettem, Tolkien eredeti szereplői egysíkúak voltak.

Most végre szakítunk a törp romantikával és beteljesedik A Gyűrűk Ura előzménytörténete is, Szauron előretörésével az élen. (Én ugyan soha nem gondoltam volna, hogy Tolkien egy törpromantikus volt, mert minden történetben világosan ki volt fejtve, hogy a talajmenti szakállasok mennyire kapzsi és vaskalapos népség, de mindegy). Jackson akció-

thrillernek nevezi a harmadik részt, melynek az eddigi Tolkien filmekkel ellentétben nem az lesz a fő motívuma, hogy az összes szereplő folyamatosan kutyagol Középfölde egyik turisztikai látványosságától a másikig. Mint a címe is mutatja, az alkotás az Öt sereg csatájára lesz kihegyezve, akkor is, ha eredetileg a csatáról annyi szerepelt a könyvben, hogy az ütközet harmadik percében Bilbó elájult. Valóban sok akcióra számíthatunk tehát, csak Az öt sereg csatája 45 percet vesz igénybe a film két órát bőven meghaladó hosszából (és a jó öreg Ian McKellen-t is ki kell szabadítani Szauron fogságából.) A thrillert Thorin

Akik esetleg attól félnek, hogy a Hobbit lezárása után nem lesz több Tolkien-mozi, azok elkezdhetnek reménykedni A szilmarilok adaptálásában.

>> RICHARD ARMITAGE A SÁRKÁNY BARLANGJÁBA VISSZAVONULÓ THORIN-T EGYES INTERJÚKBAN A BUNKERBEN REKEDT HITLERHEZ HASONLÍTOTTA. << LEGO: THE HOBBIT Ha akad egy Hobbit-rajongó kiskölyök a családban, és nem tudod, hogy mit vegyél neki karácsonyra, akkor íme egy tuti tipp: a Traveller’s Tales nevezetű fejlesztőcsapat ugyanis (a többi nagy filmes franchise-hoz hasonlóan) ennek is elkészítette a videójátékos adaptációját, melyben a film eseményei elevenednek meg LEGO kockák segítségével. Izgalmas, látványos, szórakoztató: az egyetlen hátulütő, hogy a játék még a tavasz folyamán jelent meg, így az alapjáték csak az első két film történetét tartalmazza, a befejező epizód pedig fizetős letölthető tartalomként érkezik majd valamikor a film bemutatása után. látványos mentális leépülése szolgáltatja majd, aki teljesen az Arkenkő rabjává válik. Richard Armitage állítólag kiemelkedő alakítást nyújt, és a színész maga is nagy élvezettel nyilatkozott az izgalmas szerepről, a sárkány barlangjába visszavonuló Thorin-t egyes interjúkban magához a bunkerben rekedt Hitlerhez hasonlítva. Egyébként az egész stáb érdekesebbnél érdekesebb aktuálpolitikai vonatkozásokat vélt felfedezni a történetben, mely arra épül, hogy ha eltávolítunk egy eltávolíthatatlannak vélt gonosz hatalmat (jelen esetben Smaug-ot, akit egyebek közt Saddam Hussein-nel is összehoztak, mármint a karakte-

rek hasonlósága kapcsán) akkor a keletkező hatalmi vákuum jókat és rosszakat egyaránt megállíthatatlanul magába szippant és korrumpál.

Izgalmas vonatkozása a filmnek, hogy Szauron-t és Smaug-ot egyaránt Benedict Cumberbatch szólaltatja meg. Az eltéveszthetetlen orgánumú színésznek állítólag sikerült két teljesen különböző karaktert teremtenie csak a hangja segítségével. Mondjuk nekem Smaug beszélőkéje kicsit sok volt a második részben, bár a könyvben is nagyon sokat beszélt – gondolom minden sárkányt esz a magány egy idő után – csak ott valahogy jobban el volt osztva. Szintén a Mélylélektan vonalat erősíti Legolas (Orlando Bloom), Thranduil (Lee Pace) és (az isten bocsássa meg, de a kezdet kezdetétől teljesen felesleges, a filmben kizárólag a női egyenjogúság totális félreértelmezése kapcsán szereplő) Tauriel (Evangeline Lilly) közti, egyre feszültebbé váló kapcsolat is.

A filmet 9 hónap alatt, 3D-ben, 48 kocka / mp-ben vették fel, HFR 3Dben, sima 3D-ben, 2D-ben és IMAXben egyaránt vetítik majd. A Tintinben jelent meg először az a technológia, ami lehetővé teszi, hogy a rendező kvázi egy kézi-kamerával besétáljon a saját virtuális világába és ott felvételeket készítsen, ily módon megszüntetve az éles határvonalat a forgatás és az utómunkálatok között. A Váratlan utazásban Jackson így csinálta meg a goblinok városának egyes felvételeit, a második részben Smaug barlangjában barangolt, az utolsó rész forgatásán

pedig saját szavai szerint „úgy járkált az öt sereg csatájában, mint egy híradós”. Az ígéretek szerint a csata nem olyan szimbolikus affér lesz, mint azt az eddigiekben megszokhattuk, a felülről bemutatott látványos tömegjelenetek helyett az egyéni párharcokra és a vérvalóságra helyeződik majd a hangsúly. Leánygyerekeim biztos nagyon fognak örülni (az is megérne egy misét egyébként, hogyan változik a célközönség epizódról epizódra, jóval észrevehetőbben, mint mondjuk A Gyűrűk Urában).

A csata kapcsán nyilván rengeteg jelenetet vettek fel green screen előtt, ahol a törpéket alakító színészek igen ritkán állhattak ellenfeleikkel egy időben és egy helyen a kamerák elé (pl. Thorin az ősellenségét, Azog-ot a moziban látta először). A Fili-t alakító Dean O’Gorman szerint a sok zöld tereptárgy és a javarészt ellenség nélkül zajló vagdalkozás miatt időnként olyan volt a forgatás, mint egy LSD trip.

Mondjuk nem is biztos, hogy feltétlenül szükség volt ellenfélre, a hírek szerint Graham McTawish, aki két szekercével és egy karddal felfegyverkezve domborította a harcias Dwalin-t, rendszeresen pofán csapkodta a kedves kollégákat a harci hevület közepette, és egy idő után két méternél senki nem mert hozzá közelebb menni. Luke Evans-nek sem volt könnyebb dolga Bard szerepében, pedig ő az egyik jelenetben hat darab teljes jelmezt és maszkot viselő hús-vér orkkal küzdhetett meg a vonatkozó rendezői

FilmMagazin / 41

HÁTTÉR KÖZÉPFÖLDE NAPOK A GYŰRŰK URA COSPLAY CLUB JELMEZESEIVEL

Az igényesen és szeretettel készített filmek mindenkiből kihoznak valamilyen erős reakciót, és vannak olyanok, akiket úgy megihlet a mesevilág, hogy többet ki sem akarnak belőle lépni. Az utóbbiak közé tartoznak A Gyűrűk Ura Cosplay Club tagjai is, akik annak ellenére nem mészárolnak mindenféle értelemben vett trollokat, hogy többen az Ars Ensis Lovagi Iskola és Vívókör tagjai, cserébe viszont elképesztően igényes jelmezekbe öltözve népszerűsítik minden lehetséges fórumon Tolkien-t és munkásságát Magyarországon. Tavalyi akciójukat, mikor a Smaug pusztasága bemutatójára öltöztek be, a mai napig emlegetjük, különös tekintettel a vicces nazgulokra, akiket először mindenki szobornak nézett, aztán volt nagy sikítozás (de én is szoktam titkon sóhajtozni, mikor eszembe jut, hogyan emelte fel könnyedén bruttó 80 kilónyi két gyermekemet az echte magyar Thranduil Bácsi ).

Az öt sereg csatájának hasonló külsőségek közt megrendezett bemutatóit december 17-től december 22-ig lehet megtekinteni a Corvin moziban, a Középfölde napok keretében.

42 / FilmMagazin

Ugyanakkor A szilmarilok jogai Christopher Tolkien kezében vannak, és mivel ő utálja A Gyűrűk Ura filmeket, szinte kizárt, hogy megválna tőlük.

utasítások helyett, ami traumaszerű élményt jelentett, a színész saját szavai szerint nehezen állta meg, hogy el ne rohanjon ijedtében. (Bard mint egy úgynevezett emberi lény egyébként nagyjából-egészéből Peter Jackson és csapatának szülötte, az eredeti könyvben valóban kissé ad-hoc karakternek számított, semmi olyasmi nem szerepelt róla, hogy „hát volt ez az állati szexi figura, aki hosszas vívódás után…”)

A motion capture technika is egészen hétköznapivá vált mostanra.

Nem csak a két főgonoszt, az ork nemzetiségű Azog-ot és Bolg-ot jelenítették meg így, hanem a csapataikat is, bár a technikával jelenleg egyszerre legfeljebb csak tíz ember mozgását lehet követni, ebből kell kigazdálkodni egy sereget.

(A Gyűrűk Urából ismerős Andy Serkis, a technika úttörője second unit rendező volt a forgatás során, valamint Gollum). A tömegjelenetek megjelenítését a Massive nevű, erre a célra kifejlesztett szoftver segítségével oldották meg, mely a számítógép által generált alakok mindegyikét egyéni tulajdonságokkal ruházza fel (és kvalitásai alapján kb. a Skynet ősének tekinthető ).

A Hobbit eddig is megmelengette a kicsinyke gyermekek szívét azzal, hogy a legváltozatosabb tünci állatokat szerepeltette, a pókoktól és farkasoktól mint kevésbé tünci entitásoktól eltekintve találkozhattunk sasokkal, igásnyulakkal és Thranduil pompás jávorszarvasával (aminek nem szívesen lennék a hátán, legfőképp akkor nem, amikor megrázza a fejét ). Most ez a vonulat is eléri méltó beteljesedését, midőn a nálunk sajna gyakorlatilag ismeretlen brit komikus, Billy Connolly Dáin törpekirály szerepében disznón vágtat majd a csatába (agrártudományos háttérinformáció: a digitálröfik eredeti modelljei olyan, csakis ÚjZélandon tenyésző „kune-kune” márkájú disznók voltak, melyeket egy tóvárosi VÁGÓképben játszott karakterszerepük után a vajszívű Jackson saját kezűleg fogadott örökbe). De színre lépnek a harci kecskék is, sőt, a „faltörő kos” is új értelmezést nyer. Az egyetlen karakter, aki valószínűleg nem fog új értelmezést kapni, az a róla elnevezett hobbit, akit Martin Freeman nagyon aranyosan, de talán kissé túl konzekvensen értelmez tesze-tosza balfékként évek óta.

Az öt sereg csatája nyilvánvalóan grandiózus, látványos, technikai szempontból makulátlan film lesz, a kérdés csak az, hogy a napi 12 órában forgató, 13 órában utómunkálatokat végző, 5 órában forgatókönyvet módosítgató, a maradék mínusz hat órában pedig életszükségleteit végző Peter Jackson mennyire volt képes a rengeteg karaktert és sztorit összefogni, főleg azzal a munkamódszerrel, hogy szinte minden jelenethez különböző (gyakran radikálisan különböző) változatokat forgatott, melyek közül néha csak az utolsó utáni pillanatban („mikor már a zene is elkészült”) választotta ki a számára legjobban tetszőt. Nyilván mindenki el fog menni és meg fogja nézni, ilyesmit nem hagyunk ki, de hogy kultikus darab lesz-e a végső epizód, az még messze nem dőlt el.

Stáblista Rendező: Peter Jackson Főszereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2014. december 18.

FilmMagazin / 43

EHAVI PREMIEREK DECEMBER 4.

A fogoly

Berosált a rezesbanda

Swing

Körberajzolva

DECEMBER 11.

Exodus: Istenek és királyok

Dumb és Dumber kettyó

Brooklyn legdühösebb embere

Paddington

Godard: Búcsú a nyelvtől

Lovagok háborúja 2: Harc a trónért

Mázli, a csodakutya

44 / FilmMagazin

DECEMBER 18.

A Hobbit - Az öt sereg csatája

Válás francia módra

Eszeveszett mesék

Szexterápia

Zűrös olasz esküvő

Az Éhezők Viadala: A kiválasztott - 1. 3D rész Vatikáni múzeum

DECEMBER 25.

Éjszaka a múzeumban - A fáraó titka

Hogyan írjunk szerelmet

A hetedik fiú

Asterix - Az istenek otthona

Újrahasznosított szerelem

Parador Húngaro

Szentivánéji álom - Shakespeare’s Globe előadása

Shriley - A valóság látomásai

FilmMagazin / 45

KRITIKA

EXODUS: ISTENEK ÉS KIRÁLYOK Végre mozikba került Ridley Scott már-már kötelezőnek mondható évi filmje, melyben újra történelmi témát boncolgat. Ezúttal a Bibliából ismert, sokat látott Mózes-történethez nyúlt, de az utóbbi éveit jellemző középszer alól most se sikerült kibújnia. Írta: zsebzsb

R

idley Scott egyértelműen a sci-fi (egyik) nagyágyúja.

Olyan mesterműveket köszönhetünk neki, mint A nyolcadik utas: a Halál, vagy éppen a Szárnyas fejvadász. Sajnos azonban a direktor nem hajlandó kitartani az említett műfaj mellett, és ebből néha olyan filmek születnek, mint az egyik legjobban félresikerült Robin Hood feldolgozás, a G.I. Jane című förmedvény, vagy a tavalyi év egyik legmegosztóbb filmje, A jogász. Persze a sci-fin kívül is képes maradandót alkotni, elég csak a Gladiátorra gondolni, de sajnos ez elég ritka. És ezúttal sem sikerült neki az Exodus:

46 / FilmMagazin

Istenek és királyokkal, bár az is tény, hogy közel sem lett annyira rossz, mint a fent említett társai.

Történeti szinten semmi egyedit nem tartogat a film, az unalomig ismételt bibliai Mózes-történet x+1edik feldolgozásáról van szó. Mózes, bár zsidó származású gyerek, édesanyja, és testvére bátorságának köszönhetően mégis az egyiptomi királyi családhoz kerül, a fáraó lánya saját fiaként neveli fel. A film szerint Mózes együtt nevelkedik, és jó barátja lesz a később II. Ramszesz néven trónra kerülő fáraónak.

Egy kitudódott bűntény következtében azonban a fáraó kénytelen szá-

műzni Mózes-t. Mózes ekkor a sivatagba kerül, és itt nomád pásztorként kezd életet, múltját eltitkolva elveszi Cipporát, akivel (és két gyermekükkel) boldogan élnek, mígnem a száműzetés 9. évében, Izrael istene egy csipkebokor képében üzenetet küld Mózesnek. Mózes így válik prófétává, és az addig rabszolgaságban élő zsidó társadalmat neki kell kivezetnie Egyiptom földjéről, egészen a Kánaánig.

Ez egy rengeteg módon, és formában feldolgozott történet, amivel persze nem is lenne baj, mert egy alaphangon elég érdekes és izgalmas sztoriról beszélünk. Egyik legis-

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai, olvasd el az előző számunkban közölt 6 oldalas háttércikkünket is!

NEM RIDLEY SCOTT RENDEZI A SZÁRNYAS FEJVADÁSZ 2-ŐT Az 1982-es klasszikushoz régóta tervezik a folytatást, de több indokból sem jöhetett össze mindezidáig, leginkább azért, mert Ridley Scott sajnos (?) egy nagyon keresett rendezőnek számít manapság Hollywood-ban. Viszont a projekt még él, és hamarosan be is jelenthetik az új direktort. „Sokat beszéltünk róla, hogy miről szólhatna, és egy nagyon erős, három részből álló sztorit találtunk ki. Harrison-nal (Ford) is számolunk a folytatásban, ő a film utolsó harmadában kapna nagy szerepet.” – ezt Ridley Scott nyilatkozta, aki bár nem szeretné rendezni a filmet, producerként és ötletgazdaként aktívan kiveszi a részét a munkából. Azt is elárulta, hogy hamarosan megismerhetjük a rendező személyét is. Harrison Ford-dal bár számolnak Scott-ék, még nem hivatalos a jelenléte. A forgatást a jövő évben kezdenék, amiben lehet is ráció, mivel Ridley Scott a Prometheus 2-n dolgozna, így logikus döntés volt részéről, hogy átpasszolta a Szárnyas fejvadász 2-t.

mertebb adaptációja egyértelműen a Legjobb betétdalért Oscar-díjjal is jutalmazott Egyiptom hercege című DreamWorks-animáció. Ezúttal természetesen egy sokkal nagyobb, drámaibb, monumentálisabb alkotásról beszélünk, de sajnos pont ez a film legnagyobb hátránya. Ez a történet ugyanis csak bizonyos szinten működik. Egy ideig. Nem ekkora méretekben. „Nem akarásnak nyögés a vége” – tartja a mondás. Nos, ezúttal ennek pont az ellenkezője igazolódik be, ezúttal a NAGY akarásnak lett nyögés a vége. Ridley Scott olyan hosszú, izgalmas, hatalmas, látványos eposzt akart kreálni a történetből, hogy a végére maga is elveszett a rengeteg tartalomban, így végül egy vontatott, unalmas, teljesen indokolatlanul filozofálgató katyvasz lett a végeredmény, amit azért a filmben fellelhető több értékes elem szerencsére megment a totális katasztrófától.

Ennél a filmnél a hibákat az alapoknál kell keresnie, mert a részletekkel nincs gond. A látványvilág ugyanis fantasztikus. A hatalmas méret grandiózus látvánnyal párosul, a gigászi piramisok, a csodálatos effektek, a Vörös-tengeren való átkelés hihetetlen ábrázolása mindmind emelik a film renoméját. Szóval ilyen téren nem volt gond, de azt azért meg kell jegyeznem, hogy a sajtóvetítésen 3D-ben vetítették a művet és meglátásom szerint a harmadik dimenzió nem sok pluszt adott hozzá a látványhoz.

A színészválasztás, ha nem is tökéletes, de mindenképpen a pozitívumok közé tartozik, az élen Christian Bale elementáris erejű alakításával. Mellette talán még Ben Kingsley neve emelhető ki, bár ő olyan nyúlfarknyi szerephez jut csak, hogy emiatt kissé talán el is feledkezünk róla. A többiek sajnos

FilmMagazin / 47

KRITIKA

>> AHOGY

AZ ÓRIÁSI EGYIPTOMI PIRAMISOKBÓL IS CSAK GYÖNYÖRŰ ROMOK MARADTAK MEG AZ UTÓKORNAK, ÚGY VÁLIK EZ A FILM IS EGY NEM MINDENNAPI MESTERMŰBŐL EGY KÉTSÉGTELENÜL GYÖNYÖRŰ, DE BOSSZANTÓAN KÖZÉPSZERŰ ALKOTÁSSÁ. << elsikkadnak mellettük, bár igazán nagy gond senkivel nincs. A zene is hasonlóan pozitív összképet mutat, az operatőri munka a látványvilág okán káprázatos, tehát a részletekre tényleg nem lehet panasz…

Az alapokra már annál inkább. A forgatókönyv olyan pontosan és részletesen akarja bemutatni a történetet, és olyan indokolatlanul nagy szerepet szán fölösleges sztorielemeknek, hogy a végére talán maga Ridley Scott is elfelejtette, hogy mi a lényeg. Ezek miatt a részek miatt lesz a film vontatott, és botrányosan unalmas, én magam többször le-lehunytam a szememet, de mint a később beszélgetéseimből kiderült, ezzel bizony nem voltam egyedül. Ridley Scott a kelleténél több időt szentel az alapok lefektetésére, de még a 10 csapás bemuta-

48 / FilmMagazin

tására is, amik azonban ennek ellenére is a film leglátványosabb pillanatait hozzák el a néző számára (én magam sokszor már túlzásnak is éreztem ezt a fajta ábrázolásmódot, bár ez természetesen ízlés kérdése). A lezárás, az Egyiptomból való menekülés, és a tengeren való átkelés az, ahol sikerült mértéket tartani, és a megfelelő időben, a megfelelő módon bemutatni, de ez rémesen kevés. Az alapjaiban elrontott forgatókönyvből Ridley Scott sem tudott jó filmet készíteni, bár sokszor úgy éreztem, hogy itt nem is egy szimplán jó film, hanem egy korszakalkotó mestermű létrehozása volt a cél, ami sajnos egyértelműen rosszul sült el. A mértéktartás az, ami hiányzott az egészből, a túlzott motiváció az, ami visszájára fordította a folyamatot.

Nem rossz film az Exodus, tele van rejtett értékekkel, rengeteg munkával és óriási profizmussal. A gond inkább az, hogy ezt az egészet egy instabil alapra építették fel, ami nem is bírta el ezt a mértéktelen tartalmat. És ahogy az óriási egyiptomi piramisokból is csak gyönyörű romok maradtak meg az utókornak, úgy válik ez a film is egy nem mindennapi mesterműből egy kétségtelenül gyönyörű, de bosszantóan középszerű alkotássá.

65% Stáblista Rendező: Ridley Scott Főszereplők: Christian Bale, Joel Edgerton, Sir Ben Kingsley Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2014. december 11.

KRITIKA

A FOGOLY Atom Egoyan filmjét Cannes-ban Arany Pálmára jelölték – de vajon nem túlzás ez egy kicsikét? Írta: alien

A

ki szereti a minőségi thrillereket, az roppant elégedett lehet a műfaj nemrég bemutatott képviselőivel, hiszen tavaly (az általam az év legjobb filmjének megválasztott) Fogságban, idén pedig a Q ügyosztály első esetét feldolgozó Nyomtalanul borzolta az izgalmas krimire vágyó közönség idegeit. Az, hogy A fogoly elmarad az előbb említett filmek minőségétől, leginkább a forgatókönyv hibája.

Pedig a történettel (amiről – thriller lévén – badarság lenne bármiféle részletet elárulni, legyen elég annyi, hogy a kezdetben sima gyerekrablásnak induló ügy később sokkal nagyobb összeesküvéssé növi ki magát) alapvetően nem lenne probléma, sokkal inkább annak megvalósítása hagy kívánnivalót maga után.

A filmnek ugyanis nem tett jót, hogy ide-oda ugrál az időben, mert ez a

megoldás inkább hat felesleges művészieskedésnek, semmint frappáns direktori húzásnak. Az például különösen vicces, hogy az elrabolt lány későbbi sorsáról már azelőtt értesülünk, mielőtt a bűntény megtörténne, de nem sok jót mondhatok a film befejezéséről sem…

A színészekre viszont egy rossz szavam sem lehet: Mireille Enos zseniális a megtört anya szerepében, de Ryan Reynolds sem volt ilyen jó az Élve eltemetve óta. Talán csak Rosario Dawson haloványabb a tőle megszokottnál, de neki a karaktere is kurtán-furcsán van megírva, úgyhogy ez nem feltétlenül csak az ő hibája.

Külön szeretném kiemelni viszont Paul Sarossy operatőr munkáját, akinek látványos havas képei, valamint az ötletes kameramozgásai nagyfokú profizmusról árulkodnak,

és a film legelismerésreméltóbb szegmensét képezik.

Mint látható, felemás érzéseket táplálok Atom Egoyan filmje felé, mert hiába jók a színészek, szépek a képek és hiába köt le a sztori, rosszul felépített forgatókönyvvel nem lehet izgalmas thrillert készíteni. A potenciál megvolt benne, nagy kár, hogy ez most nem sikerült.

60% Stáblista Rendező: Atom Egoyan Főszereplők: Ryan Reynolds, Mireille Enos, Rosario Dawson Forgalmazó: Cinetel Kft. Hazai premier időpontja: 2014. december 4.

FilmMagazin / 49

KRITIKA

DUMB ÉS DUMBER KETTYÓ Hollywood évek óta ötlethiányban szenved, melynek hatására úton-útfélen a régmúlt sikereit próbálják leporolni, majd újra eladni a nagyközönségnek. Néha ez sikerül, néha pedig nem… Írta: Alteron

T

alán a vígjáték az a műfaj, amely leginkább hanyatlásnak indult az elmúlt évtizedben, hiszen ha jól belegondolunk, alig tudunk olyan alkotást mondani, amit valóban jó vígjátéknak tudnánk nevezni, és évek múltán is ugyanolyan hangos hahoták közepette nézünk újra, mint az első alkalommal. Pedig az alapanyag abszolút jó, ott van például a Förtelmes főnökök 2 c.

50 / FilmMagazin

film is, amely nagyon jó alaptörténettel, és jó színészekkel rendelkezik… mégsem több egy B kategóriás vígjátéknál. Jó-jó, kaptunk nem is olyan nagyon rég egy Másnaposokat (melyeknek a folytatásai már közelébe sem érnek az első résznek), vagy megemlíthetnénk akár a Ted-et is, de még ezek a filmek sem érnek fel a ’90-es és 2000-es évek vígjátékaihoz. Szó szerint az a hely-

zet, hogy ha az ember egy valóban vicces komédiát akar megnézni, akkor minimum tíz évet vissza kell nyúlnia ahhoz, hogy élvezhető alkotást kapjon. Megemlíthetném itt az összes Leslie Nielsen filmet, a Nagy Durranást, a Trópusi Vihart (hopp, mindegy, kivétel erősíti a szabályt), vagy éppen a Jim Carrey és Jeff Daniels nagyszerű párosából verbuválódott, ma már abszolút klasszi-

Érdemes megnézni a film posztereit, amik Luc Besson Lucy című filmjének tökéletes paródiái.

kusnak tekinthető Dumb és Dumbert. És éppen ez a tény volt az, amely miatt bíztam a Dumb és Dumber folytatásában: a zseniális első rész folytatódik a régi színészekkel, és készítőkkel, igazából rossz nem lehet… aztán mégis.

20 év telt el Dumb és Dumber első kalandja óta, ám tulajdonképpen semmi sem változott. Legalábbis az agykapacitásuk továbbra is a béka segge alatt van. Dumb (Jim Carrey) betegséget színlelve egy szanatóriumban tengeti mindenapjait, míg örök barátja, Dumber (Jeff Daniels) éppen vesedonorra vár, amelyre nagy szüksége van, lévén ha nem sikerül időben megműteni, akkor akár bele is halhat a betegségébe. Ám mit ad Isten, kiderül, hogy van egy lánya, aki megfelelő donor lehet, így hát elkezdődik az újabb nagy kaland a lány megtalálása érdekében…

A szinopszis tehát (néhány apróságtól eltekintve) követi az első részben látottakat, amellyel egyébként alapjába véve semmi baj sem lett volna, ha sikerül kellően poénos jeleneteket írni köré. Az még hagyján, hogy az előzetesben az összes valamire való geg-et ellőtték, de sajnos ami maradt, az inkább volt kellemetlen, semmint vicces. Nem értem, hogy hogy jöhetett ez össze, hiszen az első részben olyannyira sok rongyosra idézett jelenet van, hogy az valami elképesztő, a folytatásból pedig már most, a megtekintése után pár órával sem tudok szinte semmi értékelhetőt felidézni. Gondolkodtam rajta, hogy talán velem van a baj, és szimplán csak nem vagyok már vevő az ilyesfajta poénokra, de nem erről van szó, és erre a stáblista alatt jöttem rá. Ott a ké-

szítők elkövették azt az idézőjeles "hibát", hogy párhuzamosan egyszerre mutattak jeleneteket az első, és a második részből, és igen, az első rész, ahogy így láttam, felelevenítette bennem az emlékeket, és az még valóban vicces volt. De a kettyó csak árnyéka önmagának.

Na persze Jim Carrey és Jeff Daniels párosa még mindig zseniális, de rajtuk is érződik, hogy abszolút nem hozták ki belőlük a maximumot.

Ez Carrey játékán látszódik a leginkább, hiszen amellett, hogy hozza az első részben látottakat (illetve a maga sajátos őrültségét), semmi érdemlegeset nem tesz hozzá a filmhez. Ez persze nem az ő hibája, hiszen egy ilyen alakítást ő bármikor kirázz a kisujjából… Itt konkrétan a forgatókönyvvel, illetve a poénok semmilyenségével voltak a gondok.

A történet – mint mondtam – egyébként abszolút nem tartalmaz semmilyen említhetésre méltó dolgot, és nem is szeretném különösképpen elspoilerezni, így nem is mondanék róla többet a fent olvashatón kívül. A mellékszereplők játéka egyébként elfogadható, Kathleen Turner hozza az elvártat, illetve Rob Riggle is, aki a lehető legklisésebb főgonoszt játssza, akit csak el tudunk képzelni. Ja, egyébként a filmben Jennifer Lawrence is szerepelt, de olyan fontos, és figyelemfelkeltő jelenetet kapott, hogy erre csak a stáblista olvasása közben jöttem

rá. Apropó stáblista! Na, ha van miért megnézni a filmet az a stáblista!

Többet röhögtem rajta, mint az egész filmen összesen! Annyira Jim Carrey és Jeff Daniels-improvizáció szaga van, hogy elképesztő, és ez meg is látszik rajta. De kitettek magukért a szinkronszínészek is (Kerekes József és Haás Vander Péter), de az ő poénjukat csak azért sem fogom elárulni… ;) Sajnos a Dumb és Dumber kettyó nem hogy nem ért fel az első rész szintjéhez, de még csak meg sem közelítette azt. Nagyon nagy kár érte, hiszen minden eszköz meg volt rá, hogy ez sikerüljön… csak hát ugye a vacak forgatókönyv, a felejthető poénok és az üres történet keresztbe tettek ennek. Mindent öszszevetve tehát a megtekintését csak az első rész elvakult rajongóinak, illetve a nosztalgiafaktor keresőinek ajánlom, a többiek pedig csak a stáblistára üljenek be.

60% Stáblista Rendező: A Farrelly-testvérek Főszereplők: Jim Carrey, Jeff Daniels, Laurie Holden Forgalmazó: Freeman Film Hazai premier időpontja: 2014. december 11.

FilmMagazin / 51

KRITIKA

BROOKLYN LEGDÜHÖSEBB EMBERE Augusztus 11-én az egész filmvilág gyászba borult, ugyanis minden idők egyik legtehetségesebb, Oscar- és hatszoros (!) Golden Globe-díjas színésze (egyben sokak példaképe), Robin Williams eltávozott közülünk. Életművének utolsó darabjai közé tartozik Brooklyn legdühösebb embere is, ami a számos negatív kritika ellenére egy roppant egyszerű, ám kifejezetten szórakoztató darabra sikeredett. Írta: Török Tamás

H

enry Altmann egykoron egy kifejezetten boldog életet élt családjával, ám miután elveszítette egyik fiát, minden megváltozott. A bátyját leszámítva mindenkivel megromlott a kapcsolata a családban, és ideje nagy részében csak dühöng, bosszankodik és átkoz mindent, amit ezen a bolygón csak lehet. Majd egy nap a Henry orvosát helyettesítő fiatal doktornő szembesíti a ténnyel, hogy haldoklik, és számára nincs már több hátra, csupán 90 perc. Henry az elkövetkező

52 / FilmMagazin

másfél órában a maga humoros módján szeretne búcsút venni a családjától és a világtól.

A Brooklyn legdühösebb embere tipikusan az a film, amire nulla elvárással szabad csak beülni. A történetet szinte biztosan mindenki viszontlátta már valamikor egy másik film keretein belül (ha máshol nem is, akkor a '97-es izraeli 'The 92 minutes of Mr. Baum'-ban, ami a film alapjául szolgál). Forgatókönyv, mint olyan, gyakorlatilag nem is létezik, ám mielőtt a nyilvánvaló bukta-

tókra kitérnék, nézzük meg, hogy mitől tud kifejezetten élvezhető lenni Phil Alden Robinson filmje.

A legnagyobb érvet már a bevezetőben elsütöttem: Robin Williams.

Szerintem az úr színészi kvalitásait senkinek sem kell ecsetelnem, viszont ebben a filmben kifejezetten megnehezítették a dolgát a készítők. A Brooklyn legdühösebb emberében első blikkre rendkívül egysíkú karaktereket kapunk, Henry is ide tartozik, ugyanis alapvetően valóban nem csinál mást, mint szitkozódik és

Egy másik idei szomorú esemény is ide köthető, ugyanis elhunyt az az Assi Dayan, akinek a cikkben említett alkotását dolgozza fel ez a film.

kiabál – teszem hozzá, mindezt rendkívül szórakoztatóan teszi –, ám a rövid játékidő alatt mégis egy kedvelhető karakter válik belőle, és ez 100%-ban Williams érdeme. Ennek az embernek a tekintetében mind a 41 aktív évében ott volt ugyanaz a hamisítatlan "Robin Williams-es" gyermeki rajongás az egész szakma iránt, amit képes volt minden esetben a karakterére szabni. Henry szerepében pedig egyszerre volt öröm és szomorúság látni. Öröm, mert az lehet az ember érzése a film során, hogy szerepen kívül is kikáromkodja magából élete minden baját, közben pedig nevet is rajtuk egy jót. Szomorúság, mert képtelenség nem párhuzamot vonni aközött, hogy karakteréhez hasonlóan nem sokkal később őt is elérte a vég.

Henry jellemének valódi értékeit pedig az a doktornő hozza ki, aki hirtelen felindulásból és dühből mindössze 90 percet jósolt az úrnak.

Ezek után a lány elkezdi egyre inkább a szívén viselni Henry sorsát, és azalatt, míg igyekszik rátalálni a férfi szívéhez vezető útra, magunk is rádöbbenünk, hogy (minden mézesmázas dolgot figyelmen kívül hagyva) az egyszerű düh, a harag az, ami mindannyiunkban ott rejtőzik és olykor a legrosszabb pillanatokban adjuk ki magunkból. Aki pedig erre

meglepően jól vezeti rá a nézőt, az nem más, mint Mila Kunis. Őszinte leszek, abszolút nem voltam elájulva a hölgytől eddig, és persze egy ilyen szerep édeskevés ahhoz, hogy ez megváltozzon, ám a maga őszinte, káromkodós, kiabálós énjével abszolút erősítette a film szórakoztatófaktorát.

A másik oldalról nézve viszont egy hatalmas kihagyott ziccernek is tekinthetjük a Brooklyn legdühösebb emberét. A legfőbb negatívum rögtön a legnagyobb pozitívumhoz párosul: tény, a remek casting vitte a hátán a filmet, viszont egy ilyen történeten belül ezek az emberek sokkal többet is bele tudtak volna tenni a közösbe, ha igazi karaktereket kapnak alapul. Peter Dinklage-ről eddig szó sem esett, pedig ő is szerepel ám a filmben, viszont Henry öccsét az égvilágon bárki eljátszhatta volna, annyira elfelejtkeztek róla az alkotók…

Bizonyos jelenetek pedig abszolút improvizatív ötletek hatását sugallják, amivel alapvetően nem lenne semmi gond, viszont a film, amilyen könnyed, olyannyira lóg a levegőben is néhol, és egyszerűen elfelejti, hogy mi is az, amit mondani szeretne nekünk. Ez pedig egy 80 perces alkotás esetében elég zavaró tud lenni.

Mindenesetre én a Brooklyn legdühösebb emberére egy kifejezetten kellemes kikapcsolódásként tudok tekinteni, ami olykor a legegyszerűbb eszközökkel képes elgondolkodtatásra serkenteni. Robin Williams játéka garantáltan meg fogja nevettetni a nézőt, aki pedig bármiféle elvárás nélkül ül le a film elé, az egy kifejezetten szép és kedves búcsút vehet egy korszakos zsenitől.

Végezetül pedig azt a gondolatot küldeném Williams úrnak, amivel maga a film is zárul, és amiért már önmagában megéri azt a 80 percet a Brooklyn legdühösebb embere: " I never knew till know, it's not the dates that matter... it's the dash."

60% Stáblista Rendező: Phil Alden Robinson Főszereplők: Robin Williams, Mila Kunis, Peter Dinklage Forgalmazó: MTVA Hazai premier időpontja: 2014. december 11.

FilmMagazin / 53

KRITIKA

SWING Fazekas Csaba tíz évvel a Boldog születésnapot! után előbújt és egy zenés darabbal lepett meg minket. Írta: Sanya08

N

em lehet nem észrevenni azt, hogy a Swing egy igazi szerelemgyerek, amely ízigvérig őszinte és kitartó lelkesedés eredményeként jött létre. Önmagában persze ez még nem lenne elég, lelkesedéssel sok film készült már, de közel sem érte el mindegyik azt a célt, hogy a néző szívébe belopja magát. Fazekas Csaba Swing-jének hál' Istennek sikerült ezt elérnie: a rendező a téma és a történet iránti odaadása a film minden percén érződik, a néző pedig érzi azt, hogy itt nem egy tesze-tosza, puszta unalomból és olcsó kompromisszumok sorozatából készült produktumot lát, hanem itt tényleg törődtek a hozzávalókkal és gondos odafigyeléssel látott napvilágot a film.

A Swing négy nő történetét meséli el, mely négy nőben a következő közös tulajdonság bújik meg: mind a négyük lételemüknek hiszi az éneklést. Kovács Kati (Ónodi Eszter) tíz

54 / FilmMagazin

éves fiával egyik városból a másikba költözik és képtelen biztosítani gyerekének azt a fix otthont, amit kellene. Angéla (Törőcsik Franciska) óvónőként dolgozik és álmai netovábbja, hogy énekesnőként befusson, ám mindhiába az akarás, a célhoz érve hajlamos a meghunyászkodásra. Rita (Csákányi Eszter) házassága éppen zátonyra fut és nem lát másban menedéket, mint hogy összeálljon Katival és Angélával egy turné erejéig, remélve azt, hogy az életében keletkezett zűrt sikeresen tudja kompenzálni azzal, hogy kiteljesedik abban, amit férje (Csuja Imre) hevesen ellenzett. A negyedik nő Emmi (Törőcsik Mari) az összetartó erő, az egykori díva és sztár, akit egy emberként imádott az ország. Mára már kiöregedett a szakmából, betegeskedik, de pénz híján az élete során felhalmozott tudását a három "gráciának" szeretné átadni.

Ami ezek után következik, az a hasonszőrű filmek ismert paneljeinek újrafelhasználásából tevődik össze: a három hölgy összekovácsolódásához idő kell, a kezdeti bájos és felszabadult csevegést felváltja az elkerülhetetlennek látszó féltékenykedés, irigység és a klasszikus "túl hamis vagy – nem, te vagy túl hamis"-jellegű összetűzések. Ezek alapján eszembe jutott a 2007-es Bill Condon-film, a Dreamgirls, mely szintúgy három énekesnő pályafutását követte nyomon – a különbség csupán annyi, hogy a Swing-be több érzelem és több élet szorult, mint amerikai elődjébe. Annyi, hogy itt nincs Eddie Murphy, aki ellopja mindenki elől a show-t. Van viszont egy Törőcsik Marink, aki úgy játssza el szerepét, ahogy talán senki más nem tudná: hanyag eleganciával és tiszteletet parancsoló jelenléttel formálta meg Emmit, aki méltóságát, tekintélyét öregkorára sem vesztette

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai, olvasd el az előző számunkban közölt 2 oldalas háttércikkünket is!

el. Tisztában van azzal, hogy már öreg és a szakma fiatalabb húst kíván, épp ezért annyira szívszorító a filmben elhangzó utolsó előadása.

A film remekül és jó érzéssel ötvözi a komédiát és a drámát – egyik sem telepszik rá a másikra, mindkettő tud megfelelően érvényesülni, sőt kéz a kézben jár egymással. Ha a film túlságosan drámai hangot üt meg az egyik percben, a következő pillanatokban már kompenzálva is van a dolog egy jópofa poénnal, egy vicces beszólással. Rengeteg ilyen van egyébként a filmben, az éttermi jelenet, melyben a főszereplők először találkoznak egymással, csúcspontnak minősül. A három főszereplő jellemvonásai is többször poénforrásként lettek felhasználva (Ónodi Eszter Kovács Katija például mindig azzal kérkedik, hogy ő tíz éve szerepelt egy tehetségkutató műsorban – ez egyébként találó kritika napjaink popszakmájára nézve, hiszen kb. bárki, aki valaha szerepelt ilyenben, önmagát vagy őt a szakma már "művésznek" tekinti). Csákányi Eszter is bizonyítja, hogy nem csak kiváló színésznő, de a komikumhoz is ért valamelyest, zseniális például az a magánszám, amelyet hűtlen férjének ad elő. Törőcsik Franciskának már kevesebb poén jutott, de ő sem kevésbé tehetséges, amellett pedig

még eszméletlenül jól is mutat a vásznon és a színpadon egyaránt.

Szerencsére Kulka János sem marad el, bár az ő szerepe inkább kivívja majd a finnyás, előítélettel telített megjegyzéseket, de megnyugtatnám a kétkedőket, hogy szerepe nem merül ki abban a sovány poénban, miszerint "Kulka nőnek öltözik".

Ennél azért több dimenziót kapott…

A három nő közötti kémia is eléggé működőképes, ámbár talán a film több időt is szentelhetett volna annak, hogy mélyebbre hatolóan bemutassa a kapcsolatukat; ahogy az énekpróbákat is lezavarja Csaba egy rövidke – ám tény: annál mókásabb – montázzsal. Így a karakterek közti belső rivalizálás és féltékenykedés (a szerelemi szál nem sikerült túl izgalmasra) is inkább hat kötelező körnek, amin túl kell esni, hogy aztán a végén a kibékülés és a finálé annak rendje és módja szerint érzelmeket váltson ki az emberből.

Ki is váltott érzelmeket (bár úgy éreztem, kicsit késve és elnyújtva jött a befejezés), mosolyogtam, örültem és meg is hatódtam, ámbár jobban is megdolgozhatott volna ezért a forgatókönyv. Mégis: elérte célját, így szőrszálhasogatás lenne túlságosan kritizálni. Összességében véve ártalmatlan és kiadós szórakozást nyújt a

Swing, ami a megfelelő helyeken nevettet, és a megfelelő helyeken hozza a drámát. Nincsen túlkomplikálva, mégis több üres csillogásnál és csinos ruháknál, ezt pedig annak köszönheti, hogy a rendező / forgatókönyvíró megfelelő hangsúlyt helyezett a karakterekre és az érzelmekre. Nem vállal annyit, amennyit nem tud teljesíteni, ígéretéhez mérten hozza a maga szintjét: jó zenék, jól időzített poénok és kitűnő színésznők a jól megírt karakterek szerepében. Ez pedig így van jól, közönségfilmet így kell szépen csinálni, aki ki szeretne kapcsolódni, annak irány a mozi!

70% Stáblista Rendező: Fazekas Csaba Főszereplők: Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska Forgalmazó: Company Hungary Hazai premier időpontja: 2014. december 4.

FilmMagazin / 55

KRITIKA

PADDINGTON Közeledik a Karácsony, közeledik a Szeretet Ünnepe, ezzel párhuzamosan pedig a mozikba is hétről-hétre érkeznek majd a családi filmek, vígjátékok. A sort egy elsősorban gyerekeknek szóló darab nyitja, mégpedig a Paddington. Írta: zsebzsb

A

z év végi / ünnepi időszakban, a nagy rohanások közepette (vagy éppen a mérhetetlen mennyiségű ajándékvásárlás után) mindenki szeret egy kicsit moziba menni, kikapcsolódni. Ez hatványozottan igaz a gyerekes családokra, hatalmas biznisz, egy-egy családi- vagy mesefilmet erre az időszakra időzíteni, még akkor is, ha azok témája nem feltétlenül karácsonyi.

Az már persze más kérdés, hogy ezek között is van kifejezetten erős, és kifejezetten gyenge darab. Ha az erős filmeket nézzük, elég csak a tavalyi Jégvarázsra, vagy a 2011 végén mozikba kerülő Karácsony Artúrra gondolni. De sajnos a gyengébb filmek sem kerülik el ilyenkor a mozikat. Példának okáért itt is két 2011-es alkotást hoznék fel: az Alvin

56 / FilmMagazin

és a mókusok 3-at, valamint a Táncoló talpak 2-t. Mindkettő messze elmaradt az amúgy sem túl nagy várakozásoktól, és a kifejezetten gyenge előzményeket is messze alulmúlták. De vajon ezen a listán (meg úgy általában) hol helyezkedik el a Paddington? Nos, valahol a kettő között.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ritka, kihalófélben lévő medvefaj, Peru dzsungelének egyik eldugott részén, a Legsötétebb Peruban. Egy napon egy angol felfedező, Montgomery Clyde találkozik e medvefaj utolsó három példányával, Lucy nénivel, Pastuzo bácsival, valamint kis unokájukkal, egy egyelőre névtelen medveboccsal. A medvékről kiderül, hogy rendkívül „civilizált” lények, akik nagyon szeretik a mar-

meládét. Évekkel később azonban nem mindennapi földrengés pusztít végig a dzsungelen. A katasztrófában Pastuzo bácsi életét veszti, Lucy néni pedig az unokájával együtt elmenekül a dzsungelből. A kis bocs végül egyedül éri el úti célját, nénikéje ugyanis nem bírja az utazást. Ez az úti cél nem más, mint London. Az apró medve a Paddington állomásra érkezik, innen kapja a nevét az őt befogadó Brown családtól. A beilleszkedés azonban nem olyan könnyű a civilizált világba, mint azt Paddington elsőre gondolta, így hamar fel is kerekedik, hogy megkeresse nagyszülei régi barátját, a Felfedezőt. Ez azonban nem lesz olyan egyszerű, ugyanis menet közben egy másik tudós, egy preparátor is szemet vet a ritka pél-

A film alapjául szolgáló történet kiindulópontját Michael Bond világhírű meséje szolgáltatja.

dányra, és kiállításának legfőbb attrakciójaként gondol rá, így hamar üldözőbe veszi a szerencsétlen medvét. Kérdés, hogy Paddington vajon időben megtalálja-e megmentőjét abban a hatalmas városban.

A történet ezúttal sem túl eredeti, sőt. Elég klasszikusnak mondható sablon, amikor valaki egy számára teljesen ismeretlen környezetbe kerül, és ott kell beilleszkednie. Ezt láttuk már feldolgozva új kultúrába kerülő emberekkel, de az állatok emberek közé integrálása sem új

keletű dolog a mozgóképek esetében. Sőt. Majmokkal, esetleg kutyákkal kapcsolatban évente kapunk legalább egy filmet, a legkülönbözőbb műfajokban, volt már sportfilm, családi vígjáték, de még akciófilm is.

Ennek fényében azonban kifejezetten üdítő, hogy ezúttal egy medvével próbálkoztak, mégpedig egy kifejezetten kreatívan kidolgozott, fiktív medvefajjal. Nagyon fontos kérdés ilyenkor az is, hogy a teljesen oda nem illő állatot, hogyan tudják az új környezetbe integrálni. Nem is feltét-

lenül technikai dolgokra gondolok itt, hanem arra, hogy az adott állat viselkedésileg mennyire passzol a közegbe, és mindeközben mégis mennyire marad hű eredeti mivoltához. Nagyon nehéz ugyanis megtalálni az arany középutat. Hiszen az állat általában vagy teljesen állat marad – ami azért nem jó, mert akkor az egész film önmaga paródiájává válik, és élvezhetetlen katyvasz lesz az egész –, vagy pedig megpróbálnak az állatból embert faragni – de akkor meg a végére nem is

FilmMagazin / 57

KRITIKA >> KICSIK ÉS NAGYOK EGYARÁNT JÓL KI TUDNAK KAPCSOLÓDNI RAJTA, CSAK ÉPPEN AZ A BIZONYOS PLUSZ HIÁNYZIK BELŐLE. <<

vagyunk képesek állatként gondolni rá, és gyakorlatilag a film a legnagyobb élvezeti faktorát veszíti el, állati mivoltának megcsúfolásával. A Paddington esetében ezeket a hibákat kifejezetten ügyesen kezelték, a két lábon járó medve ugyanis meglehetősen viccesen mutat a tömegben, ennek ellenére, vagy talán pont emiatt viszont nagyon is odaillőnek érezzük. Szerencsére a film egy pillanatra sem felejti el azt a tényt, hogy mégiscsak egy dzsungelből érkező medvéről beszélünk, és ehhez fűződik egy-két vicces, valamint még több nagyon viccesnek szánt, de kötelezően félresikerült poén is.

58 / FilmMagazin

A fő humorforrás természetesen a sablon „új helyre kerültünk” vonal, erre van felhúzva a poénok többsége, amit a gyerekek nagyon fognak élvezni, de az unalomig ismételt elemeken a gyerekekkel tartó szülők már nem fognak olyan jól szórakozni. Szerencsére azért humoránál van a film, és a kötelezően vicces párbeszédeket is megkapjuk, melyek közül jó néhány szemmel láthatóan a szülőknek szól, tehát unatkozni ők se fognak.

Térjünk is át a negatívumokra, mert sajnos a film azokat sem tudta levetkőzni. A sablon sztori sajnos a sablon karaktereket is magával hor-

dozza. Az még rendben van, hogy kapunk egy ügyesen megkreált medvét, de az emberekre viszont annál kevesebb idő jutott. Sablon karakterek százai alkotják a filmet, a „főgonosznak” rettentően mondvacsinált motivációja van, nem mellesleg pedig minden egyes karakterjegyét a 101 kiskutya Szörnyella De Frászától kapta (bár Nicole Kidman megszerzése a szerepre azért frappáns húzás volt az alkotóktól, hiszen játszi könnyedséggel hozza azt, amit kell). De a többi karakter sincs túlságosan jól bemutatva: a Brown házaspár lánya és szerelme között tomboló viszony például igencsak jó

Ha esetleg még nem olvastatok volna utána: Paddington eredeti hangját Ben Whishaw (Parfüm: Egy gyilkos naplója) kölcsönzi.

eséllyel pályázhat a „minden idők legegyszerűbb és legfölöslegesebb párkapcsolata” címre, a testvérről meg megtudjuk, hogy hatalmas kémiazseni, de természetesen ennek sem vesszük semmi hasznát (ja de, egy 5 másodperces jelenetben igen!). A szülőkről sajnos még enynyit sem tudunk meg, Mr. Brown még hagyján, de a feleségéről egyetlen érdemi információval sem rendelkezünk. És hogy kiktől kapjuk meg ezeket a karaktereket? Nos, a brit színjátszás színe java megfordul a filmben, de nyomot senki sem hagy bennünk. A forgatókönyv sablonos, a történetvezetés nyíl egye-

nesen, teljes mértékig előre látható mederben halad, amúgy meg minden olyan semmilyen. Kivéve a záró jelenetet a Természettudományi Múzeumban. A múzeum ugyanis egy valódi kísértetkastéllyá változik a záró képsorokban, és tanúi lehetünk egy, a Mission Impossible ikonikus zenéje áltál megtámogatott mentőakciónak, amit a kisebbek nem biztos, hogy annyira értékelni fognak. A vetítésen rengeteg gyerek ült bent, és bár a többségre azért nem volt jellemző, akadtak, akik nem rajongtak ezért a jelentért, és félve fordították el a fejüket, nem is értem teljesen, hogy erre a fináléra

miért volt szükség…

Ezzel a minőséggel, egy-két évvel ezelőtt azt mondom, hogy nem is lett volna baj, de (szerencsére!) az utóbbi időben szinte havonta kapunk egy-egy mesefilmet, vagy családi alkotást, amit nemcsak a gyerekek, hanem a szüleik is imádnak. Ezt figyelembe véve pedig a Paddington által szállított minőség már nagyon kevés. És félre ne értsetek, nem egy rossz filmről beszélünk, sőt, kicsik és nagyok egyaránt jól ki tudnak kapcsolódni rajta, csak éppen az a bizonyos plusz hiányzik belőle. Az a bizonyos plusz, ami régen nem jellemezte ezt a műfajt, és amiben, az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött. Ez a plusz ezúttal hiányzik.

65% Stáblista Rendező: Paul King Főszereplők: Sally Hawkins, Nicole Kidman, Jim Broadbent Forgalmazó: Company Hungary Hazai premier időpontja: 2014. december 11.

FilmMagazin / 59

KRITIKA

A MADAGASZKÁR PINGVINJEI Egy informatív bevezetőhöz elég négy szó: állati mese, mesés állatok. Egy ütős meséhez pedig négy pingvin. Írta: Szada

K

ellemetlenül sokszor előfordulnak olyan esetek – jellemzően animációs filmek esetében – mikor az egyébként objektív kritikus válaszút elé érkezik: engedjen a halántékán doboló, szívét melegséggel elárasztó kisgyermeknek és sutba dobva észérveit csillogó szemmel meséljen a látottakról, vagy éppen ellenkezőleg: rideg tényekként közvetítse tovább élményeit. Ilyen helyzetben voltam a Madagaszkár mellékszálával is, amelyben a pingvinek ahelyett, hogy ellop-

60 / FilmMagazin

nák a show-t (mint azt tették már pár alkalommal) Alex-ék elől, inkább szereznek egyet maguknak, afféle eredet sztori ürügyén. Mint említettem korábban, ez kétféleképpen is elsülhetett volna, szerencsére totyogó szuperkémeink megbirkóztak a helyzettel, így egészestés kalandjaikkal a kicsiket és nagyokat egyaránt képesek elvarázsolni.

James Bond-ot, vagy éppen Sterling Archer-t felidézve nehéz elképzelni, hogy a szuperkémek tojásokból pottyannak ki, de egyszer ők is voltak kezdők, mondhatni ott volt még a tojáshéj a hátsójukon, vagyis

jobban belegondolva nem is annyira elképzelhetetlen a dolog. Mindenesetre történetünk a négytagú szupercsapat három tagjával indít, akik pelyhes tollú újoncokként megelégelik a „pingvinek legyenek cukik és slussz” skatulyát és akcióba lendülnek. A meglepetések lelövése nélkül elárulhatjuk, hogy a Kapitány, Kowalski és Rico alkotta trióhoz hozzácsapódik a csapat cukormázát képviselő Közlegény is, csakhogy a közös – már felnőttként kivitelezett – bevetéseiket nem élvezhetik gondtalanul, mivel felbukkan egy újabb világuralomra törő főgonosz Dave, a polip képében. Csőrös kémeink

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai, akkor olvasd el az előző számunkban közölt 2 oldalas háttércikket is!

kénytelenek összefogni egy titkos földalatti szervezettel, az Északi Széllel, hogy bilincs kerüljön a tintás csápjára… mind a nyolcra. Jóllehet, az iménti sorokat olvasva már rájöttetek, hogy Oscar-díjas forgatókönyvet felesleges várni, de érdekel ez bárkit is egy humorral és szerethető karakterekkel teletömött animációs mesénél? Kapitányt idézve: negatív.

Kowalski bizonyosan számos érvet tudna felhozni a mese megtekintése mellett, amit aztán egy szalvétára skiccelne fel olvadt csokival, de én „csak” kettő beton biztosat tudok és mindkettőről olvashattatok már pár mondattal feljebb. A Madagaszkár pingvinjei ugyanis bővelkedik a megmosolyogtató szituációkban, kacajra késztető helyzetkomikumokban és nevetőizmainkat bizsergető gegekben, amik kortalanul élvezhetőek. Persze a humor közel sem működne ilyen elánnal, ha nem a

Madagaszkár filmekben és a saját sorozatukban már a szívünkhöz nőtt (ha nem láttátok mindegyik részt kizárólag magyar szinkronnal, akkor irány a beszerzés!) pingvinek képviselnék a forrását, de mindegyikőjük egy olyan sajátos személyiséggel bír, amik kimeríthetetlen tárházat képeznek az íróknak. A koncepció egyszerűsége egyébként értelmezhető egyfajta görbe tükörként is, amely kiparodizálja a magukat túl komolyan vevő kémjátszmákat, tehát akár ilyen felfogással is nyugodt szívvel be lehet ülni rá és nem lesz megbánás.

Ilyen alapokkal pedig nem csoda, hogy az animációkért felelős szakemberek szinte lubickoltak a munkájukban, legyen szó akár a pergősebb, akár a lassúbb jelenetekről. És az sem túl meglepő, hogy a viszszatérő (Reviczky Gábor, mint Kapitány; Kerekes József, mint Kowalski;

Katona Zoltán, mint Közlegény) és új (Haás Vander Péter, mint Dave; Széles Tamás, mint az Északi Szél vezére) szinkronhangok jól hallhatóan nagyon élvezték a felvételt, ami alaposan megemeli a minőséget, valamint a hangulatunkat is. Való igaz, hogy mindezek ellenére a Madagaszkár pingvinjeit nem nevezhetjük tökéletesnek, mivel helyenként a magával ragadó iram dacára is megtorpan a film és néhány zseniális karakter fájóan kevés figyelmet kap, de ha a szórakoztatás a cél, akkor ez legyen a legkisebb baj.

Az Eric Darnell / Simon J. Smith páros (Madagaszkár 1-2-3, Z a hangya, Mézengúz) rendezése végső soron remekül ellátja azt a feladatot, amiért megalkották és itt most nem a stúdió bevételére gondolok, sokkal inkább a csillogó szemű gyermekek szórakoztatása. Legyen az éppen egy óvodás, egy általános iskolás lurkó vagy éppen az a bizony bennünk szunnyadó kissrác / kislány, aki ilyen esetekben megdobogtatja a szívünket.

80% Stáblista Rendező: Simon J. Smith Eredeti hangok: John Malkovich, Peter Stormare, Annet Mahendru Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2014. november 27.

FilmMagazin / 61

EXTRA

EXKLUZÍV INTERJÚ EGY IGAZI SZUPERKÉMMEL Riporterünk elkapta a Madagaszkár pingvinjei egyik főszereplőjét és jól kifaggatta például arról, hogy ki a kedvenc 007-es ügynöke. Írta: Sanya08

A

hazai mozikban nemrégiben került bemutatásra A Madagaszkár pingvinjei című animációs film (mely a Madagaszkár spin-off sorozatának nagyjátékfilmes verziója), így végre nem csak a kis

62 / FilmMagazin

képernyőn derülhetünk nagyokat a pingvinek kalandjain, hanem a nagyvásznon is. Én magam még nem láttam (pedig esküszöm meg akarom nézni, épp most a tv-ben is a sorozat megy), de a kritikák alapján

elég korrektnek tűnik. Az elkövetkező sorokban egy interjút olvashattok a film egyik főszereplőjével, egy igazi titkos ügynökkel, aki még Bond-ot is kenterbe veri elhivatottságával és eleganciájával.

Figyelem! Cikkünk csak kitaláció, nem komolyan veendő tartalom! Viszont ha tetszett, a jövőben is csinálhatunk majd ilyeneket! :)

Egy képzett ügynök vagy, aki az Északi Szél nevű tekintélyes ügynökségnek dolgozik. Most viszont pingvinekkel dolgozol. Hol siklott ki a dolog?

Micsoda humorérzéked van Neked!

Hogy én? Dolgozni aranyos kis pingvinekkel? Már maga a gondolat is kész röhej. Azt hittem, hogy ez egy interjú, nem pedig egy "mondjunk egymásnak vicceket"-kör. Attól tartok, nekem nincs időm viccelődésre.

Ismerted a munkáikat a Madagaszkár-filmekből? Ó, nem, nem, nem. Ha egyszer nincsen időm viccekre, akkor aztán filmekre se tudok nagyon időt szakítani. Nem láttam filmet a… Nem jut eszembe a címe, de volt benne egy kutya. A legjobbakban van kutya.

Sokak állítása szerint valamelyest alábecsülted a pingvinek képességeit. Egyetértesz?

Elit titkos ügynökök sose fedik fel, hogy mit tudnak és mit nem. Szóval talán alábecsültem őket, avagy az is lehet, hogy csupán azt a látszatot szerettem volna kelteni. Vagy talán uram éppen Ön az, aki alábecsül engem.

Skipper a nagydumás, de ő, Kowalski, Rico és Közlegény közül ki az, aki igazán irányítja a dolgokat?

Nagyon kíváncsi vagyok erre a Rico gyerekre, a csendesre. Tisztelem azt az állatot, aki keveset mond, de sokat kifejez. Ugyanakkor az is lehet, hogy ő szimplán egy pszichopata, őszintén képtelen vagyok megmondani.

Viselkedésedben nagyon hasonlítasz James Bond-ra. Van kedvenc 007-es ügynököd?

Mivel a kutyák és farkasok az embereket szag alapján ítélik meg, az én választásom Roger Moore. De csak mert olyan finom sonkaszaga van.

Feltűnt, hogy a kisujjadat feltartod, míg iszod a teádat. Ez afféle modoroskodás, vagy kéne valamit tudnunk a neveltetésedről?

A neveltetésem szigorúan titkos.

Nem vicc, ez ténykérdés.

Dr. Octavius Vízagy egy olyan

ellenfél, aki folyton kicsúszik a kezeid közül - ő volt az egyik legkeményebb ellenség, akit le kellett győznöd?

A szó szoros értelmében. Majdhogynem lehetetlen elkapni és leteperni valakit a földre, aki ennyire csúszós. Úgy értem, a fickó csöpög a vízzel.

Mi a franc ez? Ráadásul képes a fal mentén kúszni. Mint egy zsák nedves zselé szemüvegben és cipőben.

Bele se merek gondolni, milyen szaga lehet.

Sok kütyü áll a rendelkezésedre: melyik a legfontosabb?

A kütyü itt van bent. Itt. Az agyamra mutatok, nem a teljes-spektrumú kommunikátorra a fülembe. Ami ah-

hoz képest, hogy teljes-spektrumú, elég vacak kis műszer.

Az ügynökséged, az Északi Szél mottója: "Senki nem töri meg a Szelet.". Nem gondolod, hogy ideje egy kis szlogen újításhoz?

Nekem tetszik. Rövid és lényegre törő. Nem érdekelnek a hosszú szlogenek, amiktől úgy hangzol, mint egy öreg gáztartály.

Amikor épp nem mented meg a világot az abszolút, elkerülhetetlen pusztulástól, akkor mivel ütöd el az idődet? Hogy töltöd a hétvégéidet?

Barátom, definiáltad a tökéletes hétvégét.

FilmMagazin / 63

KRITIKA

FÖRTELMES FŐNÖKÖK 2 Emberrablás még sosem volt ennyire röhejes.

P

edig volt már példa balfék bűnözőkre, csak emlékezzünk a Másnaposok farkasfalkájára, de Kurt, Dale és Nick triója ilyen szempontból még rajtuk is túltesz. A Förtelmes főnökök első része jelen pillanatban számomra egy jó emlék. Egyike azon vígjátékoknak, amiken őszintén tudtam röhögni, márpedig én nem vagyok igazán vígjáték-rajongó. Egy kezemen meg tudnám számolni az olyan filmeket, amik tisztán vígjátékok, romantika és lövöldözés nélkül, és mégis szeretem őket. Az egyik ilyen a Förtelmes főnökök, és hála az égnek, hogy a folytatást is élvezhettem.

A három fickó balhéja az első részben merőben más volt, mint most. Akkor három elviselhetetlen főnököt akartak eltenni láb alól,

64 / FilmMagazin

méghozzá egymáséit, természetesen sikertelenül. Nagyjából… Most más alapsztorival van gondunk, és a förtelmes főnök kifejezés annyiban kap értelmet, hogy Nick-ék ne váljanak azzá. Van ugyanis egy remek ötletük, amivel vállalkozásba kezdenének, és eltökélik, hogy ha beindul az üzlet, ők majd jó vezetőik lesznek a beosztottjaiknak, akkor is, ha milliomosok lesznek a találmánnyal. Egy speckó zuhanyfejről van szó, szóval azért nem váltják meg a világot a drágáim. Találnak is egy gazdag pasast, aki úgy tűnik, belemegy a dologba, de persze aztán kiderül, hogy palira vették a jómadarakat, és nem csak hogy lenyúlták az ötletüket, de totális csődbe is taszítják őket, ha nem találnak ki gyorsan valamit. Ők persze kitalálnak, hiszen

Írta: Vampka hihetetlenül élelmes férfiak: raboljuk el a burzsuj ürge egyébként tök menő arcnak tűnő milliárdoscsemetéjét, aki amúgy egy pszichopata állat.

Időben rájönnek azonban, hogy ez baromság. Úgy hiszik, hogy a balhé lefújva, ám elég hamar kiderül, hogy a kiszemelt áldozat rájött a nagy tervre. Nem baj, semmi gáz! Nagyon szívesen lesz ő túsz, ha ő is részesedhet a papa által perkált váltságdíjból. Papának ugyanis elege van fia inkompetenciájából és aranyifjú életmódjából, a gyereknek (a harmincvalahány éves Chris Pine játszsza, tehát annyira nem gyerek ám) ez meg nem tetszik, és kezébe veszi az ügyet, nem is akárhogy: szépen kizsarolja a három szerencsétlenből a túszdrámát, Te meg csak fogod a fejed, hogy most igazából ki

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai, akkor olvasd el az előző számunkban közölt 3 oldalas háttércikket is!

a bűnöző és ki az áldozat.

Hát, én besírtam párszor a helyzeten, hogy szépen szlengesen fogalmazzak. Egyszer még a kólámból is prüszköltem keveset előre, még jó, hogy nem ültek előttem. Az előzetesből minden kiderül, de azért vannak meglepetések, sőt, csattanó is van, ha úgy vesszük. Kedvenc pillanataim a tájszólásos telefonhívások voltak, a szinkron fergeteges volt, és Nick apatikus személyiségének a megnyilvánulásai is szót érdemelnek, na meg azok a szituk, amikor nem is a három főszereplőn volt a hangsúly, de még csak nem is az Oscar-díjas Christoph Waltz-on. Jennifer Aniston és Chris Pine pofátlanul és könnyedén lopta a jeleneteket, részben a karaktereik elvetemültsége miatt, részben mert látszott rajtuk, hogy ők első sorban nem ilyen szerepekben szoktak leledzeni, vagy legalábbis nem állandóan. Mintha lett volna bennük egy adag frissesség, valami lendület vagy lelkesedés, ami a három komikusból hiányzott, megkopott. Aniston remekül játszott, én sosem szerettem, mint színésznőt, mert nem találtam tehetségesnek, de most belátom, hogy tévedtem. Halálos volt a nimfomán főnökasszony szerepében, egész egyszerűen zseniális. Chris Pine-nal hasonló a helyzet,

ZSEBZSB MÁSVÉLEMÉNYE Egy egészen okosan kigondolt alapötlettel viszik tovább a készítők az első rész történet, magán a találmányon és az emberrablás körüli hercehurcán egészen meglepődtem. A forgatókönyvvel tehát nem lenne baj, ha… Ha nem lett volna a készítőkben az a kényszer, hogy a régi figurákat visszahozzák. Ez a kényszer ugyanis, hogy beleírják régi ismerőseinket, szerintem teljesen elveszi a film élvezeti értékét, és megtöri a film alapjáraton szépen felépített ívét, Ne értsetek félre, átlagos férfi nézőként egy pillanatig nincs bajom azzal, hogy perceken keresztül bámulhatom Jennifer Aniston-t a vásznon, helyenként igen kirívó ruhákban, azonban mint filmrajongó, rettentően zavar, hogy jelenléte teljesen indokolatlan….

mert megerőltető szerepben még nem igazán láttam, habár ő többféle alakot magára öltött már. Most, amellett, hogy külsőleg pofátlanul szexire építették fel, a játéka miatt is bámultam. A Füstölgő Ászokban játszott még nagyon brutális fickót, de Rex, a mostani karaktere még ijesztőbb volt a maga sármos, irritálóan energikus rámenősségével és a kiszámíthatatlan hangulatváltozásaival. Én teljesen bekajáltam a dolgait, pont, mint a három lúzer. Gusztustalan, visszataszító kis mocsok volt, és mégis imádtam. Ez kérem, a színészet hatása, nem csak a jól nyírt borostáé, és a vakítóan kék szemeké. Visszatért Kevin Spacey totál kattant karaktere is, miatta is röhögtem eleget, és persze Anyab*szó sem maradhatott ki, aki most

is roppant hasznos tanácsokkal látta el alkalmi bűnözőinket, sőt, egy autós üldözést is köszönhettünk neki.

Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani, de ha lesz harmadik rész, és nem lesz ennél roszszabb, akkor felőlem jöhet, egyszer biztosan meg fogom nézni azt is.

70% Stáblista Rendező: Sean Anders Főszereplők: Charlie Day, Jason Bateman, Jason Sudeikis Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2014. november 27.

FilmMagazin / 65

KRITIKA

IDŐHUROK A Spierig-testvérek is szerettek volna becsatlakozni az "időutazásos őrületbe", ami kis túlzással a reneszánszát éli Hollywoodban az elmúlt években, ehhez pedig az elismert Robert A. Heinlein All you zombies c. novellájához nyúltak alapul. A végeredmény pedig egy ambiciózus, ám mégis felemás sci-fi lett. Írta: Török Tamás

A

történetből gyakorlatilag lehetetlen bármit úgy elárulni, hogy ne spoilerezném le a film nagyobb csattanóit, szóval tartalmi szempontból muszáj lesz visszafognom magam. Dióhéjban: Adott egy mondhatni titkos társaság, akiknek nem más a feladata, mint a bűnmegelőzés, a szó legszorosabb értelmében. Egy idő-manipulátor segítségével képesek ügynököket leginkább visszafelé küldeni az időben, így még csírájában elfojthatják a történelem legnagyobb terrorcselekményeit. Főhősünk, aki civilben csaposként tevékenykedik, élete utolsó megbízására készül: még a múltban kell lekapcsolnia a már tömegeket meggyilkolt bombamerénylőt, ismertebb nevén a

66 / FilmMagazin

a "Sistergő Robbantót".

Az Időhurokkal kapcsolatban egy, kifejezetten intenzív benyomás alakult ki bennem: mintha két különálló filmet néztem volna. Ennek egyik oka az, hogy az első 40 perc kis jóindulattal nyugodtan tekinthető egy kamaradrámának, remekül megírt narratívával és egy rendkívül intelligens ábrázolással. Történik ugyanis, hogy ügynökünk, a csapos bárjába belép egy idegen, aki "leányanya" névvel ír vallomásokat egy női magazinba. Ez önmagában még nem is lenne érdekes, ám fogadnak egy üveg italban, hogy egy, még a csapos számára is elképesztő történetet fog elmesélni. Ez meg is történik, a történet pedig nem más, mint a férfi élete. Számos aktuális problé-

ma, egyesek számára dilemma kerül boncasztalra, rendkívül érzéki köntösben. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor azt mondanám, hogy például mik azok a normák, amiket szinte muszáj betartania egy lánynak / nőnek ahhoz, hogy ne képezze megvetés tárgyát. Még egyszer hangsúlyozom: ezzel nagyon lesarkítottam a film üzenetét, viszont rendkívül fontos kiemelni az Időhurok ezen aspektusát, ugyanis amikor színre lép maga az időutazás elem, valahogy az, amit mindaddig felépített, az egyszerűen elkezd darabjaira szétesni.

A Heinlein novella részei, fordulatai önmagában működnek. Az első meglepetés rögvest a film legelején arcon csap minket (pozitívabb érte-

Robert A. Heinlein neve onnan lehet ismerős a sci-fi rajongóknak, hogy ő az írója a Csillagközi inváziónak is.

lemben), szóval ezt a következő mondaton belül magam is le fogom lőni, így relatíve minimális spoiler következik. Tehát, a bárba betévedő, életét elmesélő férfi nem véletlen ír női lapba és érti meg könnyedén a hölgyek lelkét, ugyanis hajdanán ő maga is a gyengébbik nem táborát erősítette. Spoiler vége.

Innentől pedig az Időhurok a buta, könnyen elkerülhető hibák iskolapéldáit vonultatja fel.

A remekül megírt, felcsigázó és gyönyörűen ábrázolt első fél után jön a lényeg maga, az az a csapos utolsó munkája. Joggal merül fel a kérdés, hogy akkor mégis miért beszéltem egészen eddig a bárban történtekről, ha ez egy időutazós sci-fi. A film főeszközként használja a "leányanyát", John-t, akinek történetén és személyén vagy háromszor-négyszer csavarnak még egy hatalmasat, ami pont akkor lesz bosszantóan unalmas és kiszámítható, amikor a film a csúcspontjához érkezik. Illetve csak érkezne. Személyes vélemény, de én ezt manapság sajnálatos módon egy gyakori tendenciának érzem, hogy számos rendkívül jól startoló, ambiciózus film egyszerűen elfárad a végére, és jelenesetben ezt maximálisan a rendezőpáros tapasztalatlanságának tudom be. A kezdeti nyugodt tempó

folyamatosan, hatványozott mértékben kezd felpörögni, ám ez nem a feszültségkeltés egyik eszközeként érzékelhető az Időhurokban, hanem sokkal inkább azt az érzetet kelti, hogy a Spierig srácok ráeszméltek, hogy már csak fél órájuk van magára a cselekményre.

Ha valaki kíváncsi arra, hogy a film mennyire kezeli tudományos fantasztikumként az időutazást magát, akkor elárulom: maximálisan.

Ez a komponens abszolút művészi szerepet tölt be, senki ne várja azt, hogy itt bárminek értelme lesz ilyen szempontból, az egész film egy gigantikus paradoxon, ami alapvetően hiába lenne megbocsátható, engem egyszerűen kizökkentett. Imádtam a "Leányanya" történetét, de az ismételt, rosszul ütemezett fordulatok ahelyett, hogy közelebb vittek volna hozzá, inkább csak eltaszították mindazt, amit addig tudtam. Talán ez volt a cél, nem tudom, mindenesetre számomra nem jól sült el, ugyanis a film – alapvetően sokat ismételt – mondanivalója teljesen felejthetőre sikeredett. Ám valakinek köszönhetően az Időhurok mégis 2014 egyik legemlékezetesebb filmjeként lesz számon tartva, ez a valaki pedig meglepő módon nem Ethan Hawke (aki amúgy hozza a tőle már megszokott

minőséget), hanem Sarah Snook. Őszinte leszek, nem nagyon ismertem ez idáig a hölgyet, ám amit ebben a másfél órában nyújtott, az több mint egy jó ajánlólevél a jövőjére nézve. Szerethető, mély, őszinte – talán ezekkel a szavakkal lehet legjobban leírni az ausztrál színésznő játékát.

Az összegzést pedig szintén Ms. Snook játékához kapcsolnám: az Időhurok egy bátor, számos erős pillanattal rendelkező dráma, ami pár elkerülhető, ám mégis komoly hiba miatt nem tud kilépni a középszerűség homályából, viszont megteremtett egy fantasztikus karaktert, akit pedig egy hasonlóan fantasztikus színésznő testesítette meg (akire érdemes lesz majd odafigyelni a jövőben is). Nő és férfi egyaránt megirigyelheti ezt az alakítást.

65% Stáblista Rendező: A Spierig-fivérek Főszereplők: Ethan Hawke, Noah Taylor, Sarah Snook Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, november 26-tól

FilmMagazin / 67

EXTRA

ÚJRANÉZTÜK A GYŰ Ha már újfent – és nagy valószínűséggel utoljára – ellátogatunk Középföldére, akkor itt az ideje, hogy mindent látó szemünket az eredeti trilógiára vessük. Írta: TomPowell

E

gy dolgot viszont most az elején le kell szögeznem: nem szeretem Peter Jackson ”szent triászát”. Pontosabban nem rajongók érte, mint a Tolkien szellemi örökségét felhasználó – és merchandising szempontból sokkal hálásabb – messzi-messzi galaxis vagy a kis túlélő világáért. Ez viszont sosem jelentkezett nálam ellenszenvvel és akadályozott meg benne, hogy minél objektívebben tekintsek a filmekre. Ugyanis minden képkockáján érződik Jackson az alapanyaggal szembeni rajongása és alázata – még ha ezt Tolkien örököse vitatja is – továbbá szakmai profizmusa, ezzel pedig egy olyan filmtrilógiát hozott létre, ami megérdemelten foglal helyet a legnagyobbak között.

>> TOLKIEN

A GYŰRŰK URA – A GYŰRŰ SZÖVETSÉGE (2001) Mielőtt azonban bele mennék a filmek részletes elemzésébe, ki kell térnem magára a Tolkien által életre keltett univerzumra is. Vitathatatlan tény, hogy Tolkien művei nélkül a modern fantasy irodalom nemhogy kevesebb lenne, hanem egyáltalán nem is lenne ugyanaz, mivel annak megkerülhetetlen alapköve. Viszont bizonyos szempontból hiába alkotta meg a legapróbb részletességgel Középfölde népeit, kultúráját és nyelveit az egykori oxfordi nyelv és irodalomprofesszor, érdemi történetről, vagy sokoldalú karakterábrázolásról nem beszélhetünk, sokkalta inkább cselekményről és típusfigurákról. Ugyanakkor ezeket egyöntetű hibaként nehéz lenne felróni, hi-

MŰVEI NÉLKÜL A MODERN FANTASY IRODALOM NEMHOGY KEVESEBB LENNE, HANEM EGYÁLTALÁN NEM IS LENNE UGYANAZ. <<

68 / FilmMagazin

szen a régi idők hősi énekei és mondái előtti tisztelgés – abból is az angolszász irodalom legrégebbi írásos emlékéből, a Beowulf-ból való merítés – nem férne össze a fordulatos cselekménnyel vagy a mély karakterábrázolással.

Nem. Ide dicső szólamok és egyszerű motivációk szükségeltetnek, ahol a jó a maga módján hős, a rossz pedig velejéig gonosz. Ellenben, ha a működési elvét megvizsgáljuk, akkor szembe ötlő, hogy jelen esetben tényleges, jól felépített gonoszról egyáltalán nem is beszélhetünk, hiszen az egy óriási, mindent látó szem (valamint a címszereplő gyűrű) és szó szerint szörnyű serege képében manifesztálódik.

Hogy mégis működik az ellenség fenyegetettség érzete az annak kö-

RŰK URA-TRILÓGIÁT

szönhető, hogy a gyarló lényeket – élükön Gollum-mal – megrontja és kifordítja önmagukból, amitől viszont nem kevésbé válnak veszélyessé, mint egy ténylegesen őrjöngő pszichopata, különösen, ha hatalom összpontosul a kezükben.

Most joggal kérdezheti a Kedves Olvasó, hogy miért volt szükség erre a hosszúra nyúló (irodalmi) eszmefuttatásra, ha a filmekről akar olvasni? Nagyon egyszerű: mert Jackson felismerte ezeket, és időt, energiát nem spórolva festette vászonra Tol-

kien világát. Az pedig még manapság sem vall kis munkára, ha valaki egyhuzamban forgat le három nagyléptékű mozifilmet a rendezőtől kezdve a színészeken keresztül az utolsó asszisztensig. Pláne abban az esetben, ha azelőtt az illetőt kisköltségvetésű horrorokról ismerték.

Ennél fogva merész húzás volt – az azóta megboldogult és gyakorlatilag csak a nevében létező New Line Cinema-nak – Jacksonra bízni egy ekkora volumenű projektet, az idő viszont őket igazolta.

Jackson pedig egy ilyen eposzi történethez mérten ráérősen, de nem lassan mesél. Sokkalta inkább aprólékosan, érzékeltetve nemcsak karakterei, hanem világa nemes múltját és mindemellett tisztelve az alapanyagot és annak kultuszát. És mint minden kezdő rész, A Gyűrű Szövetsége is a bevezetésről, a karakterek megismeréséről szól. A film (ek) egyik állandó sarokpontja, a hobbitok kisszerűsége sikerült talán a legkevésbé az e téren kissé félresikerült casting miatt: színészei

FilmMagazin / 69

EXTRA

(mínusz Ian Holm) érezhetően mímelni próbálják inkább a kisembert megtestesítő hobbitok hétköznapiságát, semmint, hogy az már lényükből, megjelenésükből fakadna (lásd. a Hobbit-trilógia Martin Freeman-jét). Karaktereik – és ebben inkább az alapanyagnak mondhatunk köszönetet – mégis kellően szimpatikusak ahhoz, hogy izguljunk értük. Viszont a többi színész maximálisan helytáll szerepében, a show -t (itt még) azonban egyértelműen Ian McKellen, a nem egyszer kétségek között gyötrődő, mégis egyszerre derűs és gondterhelt Szürke Gandalf-ja lopja el. Neki és persze Jackson-nak köszönhető elsősorban, hogy Mória bányáit követően a karakterekhez hasonlóan ránk is áttelepszik a gyász, amibe Cate Blanchett éteri szépsége mellett ÚjZéland csodálatos tájai hozhatnak megnyugvást, hogy aztán a finálét követően egyszerre bizakodjunk és aggódjunk a felbomlott szövetség tagjainak a sorsáért.

70 / FilmMagazin

A GYŰRŰK URA – A KÉT TORONY (2002) Mivel Jackson-ék egyszerre forgatták le a három filmet, így értelemszerűen a stábbal nem volt különösebb probléma, habár sokszor ők maguk sem tudták, hogy adott nap melyik részt veszik fel éppen. A direktor – habár az előző rész se volt kisléptékű – de itt jutott el abba a fajta eposzi státuszba, amelybe azóta is rendre feleslegesen belesüppedt (pl. Komfortos mennyország, de a Hobbitokat is ide lehetne venni), és amelyet a műfaj képviselői rendre próbálnak utánozni, rendre ifjúsági regényadaptációkkal és rendre sikertelenül.

Az előző rész végén a Szövetség útjai elváltak, így a követendő történetszálak is megnőttek. Szerencsére a rendező ezeket jobbára Tolkien könyvéhez hűen követi, és csak egy, a filmhez egyrészt feleslegesen hozzáírt, másrészt az eredeti sztori leülepedését meggátolandó warg támadást írt hozzá, hogy aztán a

látványos finálé felé a nagyra vágyás legkisebb jele nélkül juthasson el. Ezzel együtt pedig szereplőin is kellő mértékben elidőzött. A TrufaPippin páros ork fogságban töltött ideje alatt helyenként ismét visszaköszön a rendező horrorfilmes múltja, hogy aztán a későbbi konfliktusokat enyhítendő visszatérjünk rájuk és Szilszakállra a cselekmény alkalmi megnyugtatása gyanánt. Végül ezt az alapvetően semleges történetszálat az említett ent kifakadásával és háborúba vonulásával juttatja el egy sikeres érzelmi csúcspontra – érzékeltetve, hogy háborúban előbbutóbb megszűnik az a fogalom, hogy semlegesség – amiben közrejátszik az is, hogy Christopher Lee korrumpálódott Szarumán-ja egy igazi utálni való szemétláda volt két filmen keresztül.

A Samu-Frodó szál kilátástalansága viszont csak részben működik, és ebben közreműködik Elijah Wood félre castingolása, szűkös színészi eszköztára, valamint a helyenként

már valóban túlcsorduló érzelmesség közte és Sean Austin Samu-ja között. Szerencsére azonban ott van a széria legnépszerűbb figurája: Gollum szánnivalóságában nem csak a WETA-nak, vagy a forgatókönyvért felelős Fran Walsh-nak, Philippa Boyens-nek és Jacksonnak van vastagon szerepe, hanem az ezzel a térképre végérvényesen felkerülő, ugyanakkor jobbára ehhez hasonló szerepekben tengődő Andy Serkis-nek is, aki mindent elsöprő játékkal hálálja meg a bizalmat.

A legkiegyensúlyozottabb mégis az Aragorn-Gimli-Legolas triász, és a velük kiegészülő és visszatérő Gandalf történetszála lett, a már említett plusz jelenet ellenére is. A dicső múltú, de megfáradt Rohan népe és annak királyával, Theodennel együtt való magára találása nagyszerűen csúcsosodik ki a helmszurdoki csatában, miközben az említett trió egyenként és együtt is erősebb kontúrokat kap. Közel sem annyira, hogy azok Orlando Bloom

nem túl nagy színészi képességein túlmutassanak, de annyira igen, hogy a most már jó kedélyűen rivalizáló Legolas-Gimli párost szerethető bajtársakká tegye, míg a Kósza királyi erényei is egyre inkább körvonalazódnak, ahogy egy maradandó trilógiáé is.

A GYŰRŰK URA – A KIRÁLY VISSZATÉR (2003) A fináléra egyértelműen beérett az, aminek be kellett érnie: nemcsak a karakterek és Középfölde sorsa, hanem Jackson több éves munkája is. Így pedig egyáltalán nem érzi túlzásnak az ember azt a 11 Oscardíjat, hiszen az nem csak ennek az epizódnak szólt, hanem összességében a trilógiának. Persze mindez Jackson nagyra vágyása nélkül nem jöhetett volna létre, aki többnyire anélkül fokozza a Minas Tirith elleni ostromban a téteket az előző részszel szemben, hogy azon különösebb izzadságszag érződne.

Most tetőzik be az első rész óta

felvezetett – Tolkien és úgy javában a modern brit irodalomban rendre visszaköszönő – háborútól való félelem, szembe nézés az elkerülhetetlennel, ami alól kivonni már senkinek sem áll módjában magát.

Aragorn végérvényesen elindul a királlyá válás útján, amiért még nem kevés lelket (élőt és holtat egyaránt) kell csatába vinnie, Gandalf Pippin segedelmével próbál a Fehér város helytartójának tébolyával és a rájuk rontó seregekkel hadakozni, Éowin és Trufa is a maga módján próbálja kivenni a részét a háborúból, miközben a folyamatosan sompolygó Gollum is fokozatosan Samu és az Egy Gyűrű által szinte teljesen hatalmába kerített Frodó életére tör.

Az elismerő szavak ellenére is azonban úgy gondolom, hogy Jackson helyenként ”túltolta”. Az említett ostromnál a huszadik összedőlő torony látványa már hajlamos ásítást kiváltani az emberből, a Samu és Frodó közti párbeszédek már erősen a giccs határán egyensú-

FilmMagazin / 71

EXTRA lyoznak (vagy lépik át azokat), a végén pedig túlságosan rátapos a fékre a rendező, és ami addig szerethető, az atmoszférateremtésben hangsúlyos komótosságnak tűnt, az itt már elnyújtott – és epizodikus –

végjátékba megy át. És noha az ilyen botlásokért kár (ahogy Szarumán halálának a kivágásért is a mozis verzióból), mégis egy olyan nagy ívű trilógia született, ami ha nem is hozza vissza feltétle-

nül azokat a lovagi eszméket, amik előtt Tolkien lényegében tisztelegni próbált, de – életben tartja azokat, amiért Jackson-ra mindig elismerően fognak tekinteni a filmrajongók. Éppen úgy, mint egy királyra.

A HOBBIT-TRILÓGIA ELSŐ KÉT RÉSZÉRŐL ÍRTUK

A HOBBIT: VÁRATLAN UTAZÁS „A 60 évvel a trilógia eseményei előtt játszódó cselekmény lényegesen könnyedebb és ezzel együtt gyermetegebb darab. Utóbbi talán sokakat zavarni fog, főleg amikor ez kisebb fajta gusztustalanságba is átcsap, mint amilyen az incidens a trollokkal. Jackson-ék azért szerencsére megpróbáltak súlyt adni az alapvetően egyszerű karaktereknek. Noha a sárkány, Smaug dúlta birodalmukból elűzött és otthontalanná vált 13 törp közül csak alig páran jutnak szóhoz, igyekeztek annyi stílusjeggyel felruházni őket, hogy az egyszeri néző is könnyen beazonosíthassa és megkedvelhesse őket, ezáltal pedig izgulni is tudjon értük. Közülük egyértelműen a központi szerepet is betöltő vezér, Tölgypajzsos Thorin emelkedik ki, aki amolyan nyersebb, mogorvább „Aragorn-pótlék”, de kellő motivációval van ellátva, amit a jobbára ismeretlen Richard Armitage (Amerika Kapitány: Az első bosszúálló) hibátlanul meg is old. Színészileg az újonnan csatlakozók közül egyértelmű telitalálat a címszereplőt alakító Martin Freeman.

Ha színészileg valahol rezgett a léc a trilógiában, az a hobbitok részéről volt (leszámítva a most a prológusban is feltűnő veterán Ian Holm-ot), Freeman kisember karaktere azonban, amiket lényegében mindig is játszott (Galaxis útikalauz stopposoknak, Sherlock) és amilyen nagy valószínűséggel a való életben is lehet, tökéletesen passzol egy olyan jámbor, ámde bátor félszerzethez, mint amilyen Zsákos Bilbó.”

72 / FilmMagazin

A HOBBIT: SMAUG PUSZTASÁGA „A látvánnyal külön nem is foglalkoznék, hiszen erre sosem lehetett panasz az eddigi filmek során sem, inkább a 3D miatt emelem ki mégis. A nagyszerű operatőri munkának hála, valamint a pazar kamera beállítások és mozgások révén piszok jól néz ki a térhatás, egyes jelenetek kifejezetten erre is lettek kihegyezve. Én nem vagyok a 3D híve , de erre egyértelműen megéri rákölteni pluszba, hozzá tud adni annyit az élményhez. A hordós menekülős jelenet magasan a leglátványosabb, és legpergősebb része a filmnek. A hatásvadászatot, és a giccses elemeket pedig inkább nem rovom fel Jackson-nak, mert már A király visszatér is hemzsegett ezektől (a Váratlan utazásról nem is beszélve), és akinek a gyomra csak egy kicsit is beveszi ezeket, már egy élvezetes filmet kap. Azt viszont nehezemre esik eldönteni, hogy a párbeszédek néhol tényleg bugyutára sikerültek (pl. a Beorn-os beszélgetések, Bilbo és Smaug párbeszéde), vagy a szinkronnak tudható be, mindenesetre Thranduil-nak a magyar hangjával például nagyon mellélőttek. Az pedig határozottan fülsértő, amikor a „th” hangokat rendre „sz”-nek ejtik, Smaug parasztos kiejtéséről nem is beszélve. Ennek ellenére sokkal élvezetesebb, mint a döcögős, és néhol már-már unalmas Váratlan utazás, a végén a kevésbé mozgalmas részeket is megoldották több szál egymás mellett futtatásával, sőt, még a baktatós jeleneteket is a minimumra redukálták,hogy semmi se zökkentsen ki.”

FilmMagazin / 81

SOROZAT

5. ÉVAD

Hogy azt hittük ettől jobb, drámaibb, meghökkentőbb már nem lehet?

Tévedtünk! Írta: Holhós Linda

„ZOMBIAPOKALIPSZIS UTÁN NINCS ÁRTATLAN

V

annak olyan sorozatok, amik egy idő után elkezdenek veszteni a vonzerejükből.

Amikor mi, nézők, már nem azért nézzük őket, mert annyira lebilincselne bennünket, hanem inkább már csak azért, mert megszoktuk őket… Mert már bennünk van az automatikus inger, hogy nézni kell őket, mivel már évek óta nézzük őket. Olyan ez, mint egy tartós párkapcsolat. Biztonságos, meleg, kiszámítható. Már nem tombol bennünk a minden értelmet nélkülöző vágy, már eltűnt az az oly jellemző se hall, se lát állapot, és mégis, mi még mindig ott vagyunk, mert ott akarunk lenni… Mert szeretjük azt, ami van. És ez jó is így! Hogy ezt

most miért is írtam le ide? Azért, hogy szemléltessem, mivel nem fogunk találkozni, a The Walking Dead legfrissebb évadában sem. Én mindig rettegek attól, ha egy sorozat a fentebb említett állapotba kerül, mivel ilyenkor két alternatíva szokott előfordulni: 1) mivel visszaesik a nézettsége a szériának (csak a nagyon fanatikus rajongók maradnak meg), így rövid időn belül befejezik, lelövik / lezárják / felakasztják – ahogy tetszik. 2) mivel a fanatikus rajongók száma meghaladja a kritikusan elvártat, így tovább írják a szériát, egyre nagyobb ökörségeket összehordva a folytatásban… Majd miután a sok fanatikus rajongó is felzokog a rengeteg hülyeségtől,

nagy kegyesen kinyírják a sorozatot.

Szóval, a sorozatok életciklusában a felfelé ívelő ág a legkedvezőbb. A statikusság pedig a vég előtti utolsó szólam. És az az alkotók legfőbb feladata, hogy úgy írják meg a művűket, hogy a felfelé ívelő szakasz minél hosszabb legyen. Nos, Frank Darabont, és tekintélyes méretű udvartartása, a felfelé ívelés iskolapéldáját mutatja be jelen történetünkön keresztül.

Emlékszem, amikor a kezdet kezdetét leültem megnézni a sorozat első pár részét, nem kevés fenntartásom volt – meg persze előítéletem. Zombik? Mi ebben az új? Miért lenne ez jó? Jobb, mint a többi?

Meg amúgy is… Zombik? Meh… És

SÁG. A NAIV MEGHAL… AZ ERŐS IS NÉHA.” <<

SOROZAT >> MÍG

A SZÉRIA FELFELÉ SZÁLLÓ ÁGBAN VAN, ADDIG A SZEREPLŐK EGYRE MÉLYEBBRE SÜLLYEDNEK A SAJÁT KIS POKLUKBAN, ÉS AZ ÁLTALA KIVÁLTOTT ELKERÜLHETETLEN EMBERI JELLEMCSORBULÁSBAN. <<

mégis ott maradtam a képernyő előtt. Megkedveltem. Lekötött. Még tetszett is – bár akkor még ekkora jövőt nem jósoltam volna neki. Aztán jöttek a szakaszok… (a teljesség igénye nélkül).

ORSZÁGUTI SZAKASZ Nézzétek el nekem, de én erre a fejezetre emlékszem a legkevésbé.

Fel tudom sorolni mik voltak a stratégiailag fontos fordulópontok a történet ezen részén, de valamiért ezt a részt untam meg a leggyorsabban.

SZÉP FEHÉR HÁZ, ISTEN, ÉS ÁTMENETI BÉKE… Számomra itt következett be a fordulópont. Amikor a kis farmon vesztegel a banda, akkor szerettem bele, úgy nagyjából mindenbe… Itt volt az események közt itt-ott egy kis lélegzetvételnyi szünet, és emiatt bele lehetett menni néhány komolyabb elmélkedésbe is. Itt éreztem először azt, hogy ez az egész több mint egy átlagos zombikat mészároló tucatsorozat. Oké, addig is élveztem nézni, de itt vett éles kanyart nálam a megítélése a tartalomnak.

76 / FilmMagazin

BÖRTÖN, TE CSODÁS… Imádtam. Kevésbé idilli… kevésbé szirupos. Sokkal nyersebb, sokkal rugalmasabban kezeli a moralitás határait, mer játszani. Akitől kiütésem volt, az a félszemű önjelölt polgármester volt álomfalván… Ölni tudtam volna azért, hogy ölje már meg valaki… És igen, ennek az évadnak az elején kezdtek üdvrivalgásba azon rajongók, akik valamiért nem tudtak szimpatizálni Rick nejével… Megjegyzés: én sem tudtam szimpatizálni vele. Szóval, ez a szakasz nálam sokpipás. ÚJRA ÚTON, SZERTESZÉT, PLUSZ A KANNIBALIZMUS… Az embert evő ember olyan ziccer volt, amit nem lehetett kihagyni az alkotóknak. Valahol előre várható volt… és mégsem. Bennem például fel sem merült egy ilyen fordulat – és íme a magyarázat arra, miért szerencse, hogy nem én írom a sorozatot. Megkockáztatom, hogy majd’ mindenki tűkön ült, várva a mostani évad nyitányát… Ment az elmélkedés, ötletezés, vajon mi lesz a kannibál banda kezei közt Rick-

ékkel. Ki fog meghalni? Hogyan fognak kiszabadulni? Az én agymenéseimben legalább 6-8 rész ment volna erre a kis kalandra…

Első pofára esés: amilyen gyorsan bekerülnek, majdnem olyan gyorsan ki is kerülnek ebből a közösségből…

Aztán jön a pap, meg a templom… meg ismét egy rövid időre a kannibálok… Második pofára esés: nem, nem arról fog szólni az éved, hogyan törnek ki a templomból, mert az emberevő emberek tömege körbevette őket…

Aztán ott van ugye Beth… Az előző évadban eltűnik, most feltűnik egy rendőrök által igazgatott kisebb csoportosulásban, ahol elég érdekes kacskaringósság jellemzi a gondolkodást.

Harmadik pofára esés: mindenki nézze meg a sorozatot a legújabb részig. Véleményem: MI VAN? De most komolyan… MI VAN? Nem tudom hová tenni a történteket. Le vagyok döbbenve… És ez jó! Mazochista módon élvezem, annak ellenére, hogy az írók egy laza csuklómozdulattal fosztottak meg minden vadregényes, kislányos, pillangós

ATEE007 VÉLEMÉNYE Már az előző évad végén világos volt, hogy valami nem stimmel a Terminusban, és ezt nem csak arra értem, hogy foglyul ejtették csapatunkat. A kannibalizmus egy visszatérő eleme a zombis sztoriknak, várható volt tehát, hogy hamarosan elsüti a tévésorozatban is Kirkman. Amire viszont nem számítottunk, az az, hogy mindezt úgy teszi, hogy egy rész alatt megérteti velünk a másik oldalt is, és már nem is tűnnek annyira gonosznak, hiába vágják át négy fogoly torkát az első öt percben.

Igaz, ez az egész The Walking Dead-re jellemző, hogy nincs gonosz vagy jó: mindenki csak a körülmények áldozata, Az erőszak valóban erőszakot szül, és ebben a világban a bizalom hiánya mindenkiből csak a vadállatot hozza ki. Rájövünk arra, hogy igazából a Terminus lakói is pont ugyanolyanok, mint Rick-ék, akik szintén műveltek undorító (legalábbis számunkra az) dolgokat a négy évad során, hogy mentsék a bőrüket. Igazából teljes izgalommal csakis úgy lehetett nekiülni az ötödik évadnak, hogyha egy darab képet, vagy trailer-t sem néztünk meg előtte, mivel szépen elspoilerezték nekünk a készítők, hogy kedvenc karaktereink túlélik legalább az első epizódokat, kár izgulni értük. Ez nálam teljesen ki is ölte az izgalomfaktort, viszont a dráma pazar volt. Érdekes módon én jobban várom azt, hogy mikor tesznek el láb alól egy újabb főszereplőt, hiszen korábban is ezek a pontjai voltak a legkiemelkedőbbek a sorozatnak, ráadásul most már nincs ott egy arctalan tömeg hőseink mögött, akik kiváló fogyóeszközök lehetnek egy-egy epizódban. Tehát bizony számíthatunk rá, hogy csapatunk szép lassan elkezd tovább hullani…

elképzelésemtől. Mondjuk eddig sem volt hiány a drámai fordulatokban, de azok valamiért nem viseltek meg ennyire (Pl.: Carol és a lányok esete, ami azért sokkal mélyebb erkölcsi dilemmákat is hordozott magában, mint a mostani csattanó).

Hogy egy nagyon kedves ismerősöm szavait idézzem, amivel gyakorlatilag summázta a sorozat teljes jellegét: „Zombiapokalipszis után nincs ártatlanság. A naiv meghal…

Az erős is néha.” És most egyelőre ennyi… A sorozat februárig pihen egy kicsit (hogy csókolnám meg azt, aki egy ilyen finis után két hónapra koplalni küldi az embert!), hogy utána mivel fognak előrukkolni az alkotók, abba bele sem merek gondolni. Amit megtanultam eddig ezzel a sorozattal kapcsolatban, hogy nem szabad előregondolni benne semmit. Mert amit mi kitalálunk, azt biztos kitalálják az alkotók is, és holt biztos hogy nem azt fogják csinálni. Összegezve: részemről ez az alkotás még mindig felszálló ágban van. Minden félelmem ellenére, most is tudták úgy csavarni a fordulatokat a készítők, hogy meg tudjak lepődni. Ami azért nem kis szó, mert engem meglepni nem egyszerű dolog. Behozták a képbe a lehetséges megváltást is, a gyógyírt, aztán az átlagos emberi gyarlóság égisze alatt, ki is írták a történetből. Óriási

pipa! A megvalósításért, és a kivitelezésért. Valamiért az emberi elme hajlamos agyonkomplikálni a dolgokat. Egy lehetséges gyógyír közelebb vitt volna minket a sztori végéhez, amit sokak nem szerettek volna – köztük én sem. Az hogy ezt a felvetést, ilyen módon, ilyen egyszerűen zárták rövidre, meglepően friss, és emberi. A másik elképesztő dolog pedig a tudatosság, ami a történetvezetést jellemzi. A fokozatosság, ahogy a szereplők egyre jobban elvesztik az emberségességüket, ahogy egyre jobban elhatalmasodik rajtuk a kényszer szülte lélektelenség, fásultság és beletörődés…

Az egyenesen bámulatos. Az érzékletesség, amivel kezelik a szerzők a képzelt „világvége” utáni állapotot, az álmok, a vágyak leépülését, az alkalmazkodás miatti megkeményedést, ridegséget, az valami elképesztő. És itt feszül a legnagyobb fordított arányosság: míg a széria felfelé szálló ágban van, addig a szereplők egyre mélyebbre süllyednek a saját kis poklukban, és az általa kiváltott elkerülhetetlen emberi jellemcsorbulásban. Kíváncsi vagyok, mi lesz az abszolút konklúzió.

Lesz-e egyáltalán ilyen? Hová fog vezetni mindez? Mint említettem, én már nem szövök elméleteket a folytatásra. Elhatároztam, hogy amerre visznek, én arra fogok menni – minden előzetes felkészülés nélkül.

FilmMagazin / 77

FILMKLASSZIKUS

KARÁCSONYI LIDÉRNYOMÁS Tim Burton-nek van egy filmje, ami valójában nem is az övé. Igaz, hogy ő alkotta a karaktereket, sőt a történet nagy részét is a nevéhez tudjuk kötni, de végül a Disney-vel való szakítása miatt a filmet Henry Selick készítette el, s szinte biztosak lehetünk benne, hogy bár a végeredmény elég Burton-ös lett, de valószínű a mester keze alatt közel sem lett volna ilyen pozitív kicsengése a sztorinak. Írta: Paulkemp vekkel ezelőtt egyszer már értekeztem Burton-ről és a karácsonyról e lap hasábjain (lásd keretes írásunkat). Elmondtam, hogy Becci második etapja (Batman visszatér), hogyan fogalmaz meg kritikákat a karácsonnyal szemben és Pingvinből, hogyan lesz egy Jézus parafrázis. Majd arról beszéltem, hogy az örökzöld fa ünnepét hogyan semmisíti meg teljesen a Karácsonyi lidércnyomás képei között, melyet most nem akarok teljes mértékben megismételni, de kénytelen leszek, ha szeretnék őszintén beszélni az alkotásról.

De kezdjünk a legelején, mert kár lenne nem feleleveníteni egy csodálatos gyermekmese mozzanatait, s a nélkül a celluloidra rajzolt kotta mögé vágni egyből, hogy magunkat is

É

78 / FilmMagazin

megerőszakolva ne csupán az egyik legizgalmasabb és legaranyosabb „Burton-filmet” lássuk, hanem annak veséjét is. Ismerkedjünk meg tehát Jack-kel és otthonával, Halloween Town-nal. Merüljünk el az olcsó vásári kísértetek és a kimondottan giccses rémisztgetés birodalmába.

Vegyük fel a fonalat a legutóbbi sikeres ünnep után, s adjuk a legjobb rémisztgetőnek járó címet ismét Jack-nek, de gyorsan fűzzük hozzá, hogy e megtiszteltetés egy unott „tökfejre” száll, aki valami újra vágyik, hiszen valljuk be: az év minden napján egy dologra készülni egy idő után megszürkül, s némi szín igazán feldobná hősünket. Hosszú sétát tesz így, mikor is rátalál egy misztikus helyre, ahol egy portálon keresztül Christmas Town-ba jut,

hogy megismerkedjen valami teljesen újjal, valami teljesen mással.

A katasztrófa, miután a fejébe veszi, hogy idén az ördög éjszakája után, a legszentebb éjszakát is ő szervezi meg, természetesen elkerülhetetlen. Hiszen az ijesztgetés birodalmából érkező ajándékok nem igazán nyerik el a földi halandók tetszését, s idén a karácsonyt a légvédelmi ágyúk tüze szenteli meg, melyek Jack démoni szánjának elpusztítását célozzák meg. A Disney persze happy end-et akar, így meg is kapja azt, s a saját feladataink elfogadásával megbékélő egykori lázadó főszereplőnk egy pozitív kapitalista hőssé változik a mesés végkifejletben.

Ez a gyermekmese hiába tűnik aranyosnak, igazából a lehető leg-

>> EZ

A GYERMEKMESE HIÁBA TŰNIK ARANYOSNAK, IGAZÁBÓL A LEHETŐ LEGGONOSZABB MINDKÖZÜL, HISZEN NINCS IS TALÁN ÖRDÖGIBB TETT, MINT MEGSEMMISÍTENI A KARÁCSONYT. <<

AZ ELŐZŐ CIKKÜNKBEN ÍRTUK A FILMRŐL: „A filmmel kapcsolatba hozható téma természetesen a Karácsony kritikája elsősorban, hisz hiába az ajándék és a jó szándék, az embereknek ez nem elég (na jó oké, hogy megtámadják őket kísértet város feldíszített csecse-becséi, de végül is ők legalább azt adják, amit ők is a legszívesebben kapnának), szüksége van pontosan arra a jól megcukrozott szirupra, melyet az ünneptől leginkább elvár.” (FilmMagazin 2010. december)

gonoszabb mind közül, hiszen nincs is talán ördögibb tett, mint a gyermekek számára megsemmisíteni a Karácsonyt (mindezt persze úgy, hogy egy másik hasonló ünnepet és a világ leggiccsesebb műfaját – musical – használja fel, mely minden bizonnyal e tett alól való feloldozás vágyát hordozza magában). A celluloid kockák között ugyanis ott rejtőzik a kritika, melyet nem volt képes Burton tanítványa teljesen kiölni (már ha egyáltalán akarta), s mindenszentek éjszakája, vagy ha úgy tetszik, az egész Karácsony üzenete leredukálódik néhány fényessel csomagolt dobozocskára, mely ha nem azt rejti, amit várunk, az egész ünnep tönkrement. Igazából senkit nem érdekel, hogy az „új mikulás” szíve legmélyére nyúlt, s olyan csodákkal ajándékozza meg az embert, amikre ő a legjobban vágyna.

Tehát a Karácsony szintén gicscses és igazából az ajándékokról, a vásárlásról szól (meg a Last Christmas-ről, de ezt hagyjuk idén még úgy sem hallottam, pedig már december van). A mára jól ismert, és talán el is csépelt ellenvetésen túl

nincs is túl sok más keresnivalónk itt. Így inkább örüljünk neki, hogy van még egy alkotás a karácsonyi filmek végtelen sorában, melyet szívesen vehetünk elő december második felében, és nem kapunk agyvérzést tőle, sőt a cukiság faktora is pont megfelelően van adagolva, hogy ne essünk cukor kómába és megfelelően tudjuk ellensúlyozni vele a valóságot. Örüljünk annak is, hogy Danny Elfman kiváló munkát végzett itt is, s őszintén szólva a stop-motion animáció zsenialitását is csodálhatjuk a nagyon szűk másfél órás játékidőben.

Mint gondolom az érezhető, én nem rajongok ezért az ünnepért, valahogy nagyon távol áll tőlem, különböző okoknál fogva, a gyermekkoromból pedig teljesen hiányzik. Talán azért mégsem meglepő, hogy valószínűleg hiányozna az egész, ha varázsütésre eltűnne, s nem kapnék idegrohamot minden decemberben a kapitalizmus oltárán való áldozástól. Így zárásképpen pedig had kívánjak Boldog Karácsonyt mindenkinek, találkozunk jövőre újra, ugyan itt.

FilmMagazin / 79

EXTRA A LEGJOBB KARÁCSONYI FILMEK

Itt a december, túl vagyunk a Mikulás éjszakáján, az adventi koszorúkon is ég már minimum két gyertya. Nyakunkon a Karácsony, az ember egyre keményebben küzd a jó ajándékokért, egyre jobban várja az év végi szabadságot, meg a téli szünetet, mindenhol fahéj- meg narancsillat terjeng, és az összes bevásárlóközpont vakító giccsei sem elegek ahhoz, hogy az ünnepi fátyol felszálljon a szemünk elöl. Ilyenkor még a legdurvább fazonok is hazamennek anyuhoz, a leghűvösebb emberek is puszilkodnak, szóval a csodák megtörténnek. Ez a Karácsony, vagy valami ilyesmi… Idén feltálaljuk nektek a nem feltétlenül legjobb, de valószínűleg legnépszerűbb karácsonyi filmek legjavát. Nem hinném, hogy sok meglepetést tartogatna, de hátha… Igyekeztünk sok-sok másik lista, kritika, hivatalos oldal és hazai vélemények alapján összeállítani. Persze ez nem egy hivatalos lista, mert nem tudok precíz matematikai egyenleteket felmutatni, de úgyis tudom, hogy a legdurvább filmes matinék időszakában senki sem olyan szőrös szívű, hogy emiatt panaszkodjon.

Igaz? Lássuk inkább a karácsonyi filmek 10 legmaradandóbb darabját az elmúlt pár évtizedből. Írta: Vampka 10) JÉGVARÁZS Tízedik helyezettünk egyben a legfrissebb film is a listán. Ez a mese ugyan nem karácsonykor játszódik, ám hó és jég van benne bőven, amiből sajnos manapság jóval kevesebb jut nekünk az ünnepekkor, mint azt szeretnénk. Elsa és Anna története mégis éppoly' szívet melengető, mint a karácsony szelleme.

A két nővér egy királyság örököseiként nő fel, az idősebbik azonban, Elsa, különleges képességgel bír: képes megfagyasztani bármit az érintésével. Képessége ereje lelki állapotától függ. Mivel nem igazán tudja ezt kezelni, gyermekkorában inkább elzárva, szinte remeteként éli életét, hiába a cserfes, szerető és életvidám húga, aki mindenáron szeretne elzárkózó nővérével lenni.

Felnőtt korukra Elsa megtanulja kezelni képességét, de szüleik idő előtt meghalnak, és Elsa-ra hárul a királyság vezetése, ami túl nagy stresszel jár számára. Egy komoly baleset miatt feladja uralkodói posztját, és elmenekül, de húga, Anna azonnal vállalkozik a feladatra, hogy visszahozza a jogos trónörököst. Az utazás során jó Disney meséhez illően

80 / FilmMagazin

nem csak aranyos dalokból jut ki nekünk (még Oscar-díjas is), hanem a megszokott kellemes szereplőkből, csodálatos látványvilágból, végre egyszer minimális romantikából, egy bonyolult és rettegő "gonosztevőből", és egy olyan testvéri kapcsolatból, ami a családias hangulatot erősíti.

9) MI A MANÓ Ha igazán bugyuta családi filmet keresünk, akkor meg is találtuk. A kisebb korcsoport fogja igazán élvezni a szakállas vicceket, túlzó baleseteket és a felnőttek számára kissé talán erőltetett humort, de azért apu-anyu sem fogja magát halálra unni közben, főleg, ha először látja. A történet főszereplője Kópé, egy manók által felnevelt pasas, aki abban a hitben élt eddig, hogy ő is manó, csak kicsit nagyobb, mint a többiek. Aztán a Mikulás közli vele a kemény igazságot, mi szerint ő sajnos nem manó, hanem ember, és Kópé elindul, hogy felkeresse valódi apját, aki természetesen nem kevésbé nyüzsgő városban él, mint New York. Ráadásul apjának van egy másik, egészen

normális családja. Szerencsétlen fazon nem tudja feldolgozni, hogy van egy fia, azt meg pláne nem veszi be, hogy a gyerek ilyen idősen is manónak képzeli magát. Klasszikus karácsonyi mese, első sorban a gyermeteg lelkeknek és a tíz év alattiaknak, de az ő körükben keményen toplistás, az biztos. A szülő meg szorítsa össze a fogát, ha tudja.

8) POLÁR EXPRESSZ Listánk következő eleme is mese (karácsony van, mit várunk?), ám ez az animációs mesék képviselője, és ennek ellenére némileg komolyabb film az előző helyezetteknél. A több Oscar-ra is jelölt Polár Expressz a karácsony valódi értelmével, az igaz szellem megfejtésével foglalkozik, ám ezen kívül túl sokat nem lehet elmondani róla, legfeljebb azt, hogy nagyon szépen van megcsinálva.

Különlegessége filmes szempontból, hogy az egyik első motion capturerel készült alkotás volt, tehát a szereplők nem kizárólag animációk, hanem igazi színészi játékot láthatunk digitalizálva, de a Polár Expressz sztorija is nagy sikert aratott,

Polár Expressz

Mi a manó

Jégvarázs

FilmMagazin / 81

EXTRA

habár nem eredeti történetről, hanem egy könyvadaptációról van szó.

A film bátran nézhető a csemetékkel, a családdal, de még egy felnőtt társaság sem fog szenvedni vele, ha nem kapcsolnak el róla karácsonyeste.

7) KARÁCSONYI VAKÁCIÓ Kevésbé ismert, vagy legalábbis nem olyan nagyon népszerű filmről van itt szó, de aki ismeri, az vagy egyáltalán nem szereti és teljesen kisöpörte már a fejéből, vagy sosem fogja elfelejteni az élményt. A Griswald család kalandjait meséli el ez a könnyed kis ’89-es film, ami aztán tönkre fogja tenni a rekeszizmodat. Ennek oka, hogy olyannyira a karácsony tragikus, eszméletlenül durva bénázásait emeli ki, amit az ember egyszerűen nem képes kívülállóként szemlélni, hiszen – remélem – mindannyian átéltünk már olyat, hogy elment az áram szenteste, tönkrement a bojler, felgyulladt a karácsonyfa, a kutya ellopta a sültet, valaki rossz likőrt húzott meg, és egyáltalán: CSALÁD. Isten irgalmazzon. Ha pedig mindezt egy olyan famíliával kell átélni, mint Griswaldék, akkor garantált a káosz és a pusztulás. Szerintem klasszikus, de lehet, hogy csak azért, mert én személy szerint nagyon át tudom érezni.

6) HOLIDAY ÉS ALUDJ CSAK, ÉN ÁLMODOM Igen, tudom, ez két film, de egy lépcsőfokra kerülnek a jellegük miatt.

Ez az a része a listának, ahol a gátlástalanul romantikus és vicces gicscseket tartjuk; azokat a filmeket, amiket a férfiak csak a nők kedvéért hajlandóak megnézni, a nők meg nem is tudják igazán, miért szeretik. És mégis mindenki bekajálja a romantikus komédiát, leülünk, megnézzük, a végén pedig megy a nevetős-könnyezős sóhajtozás. Hiába, lelkünk kívánja az ilyen összebújós, bohém filmeket is, amiknek a központi témája a szerelem, mert hát mégis csak a szeretet ünnepéről van szó, ami alatt ráadásul nyugodtan lehet majszolni a gyerektől vagy a tesótól lenyúlt, mikulásnapi csokimaradványokat.

82 / FilmMagazin

A Holiday egy könnyedebb, mondhatni vidámabb film. Története szerint két megviselt csaj (egy amerikai és egy angol) házat cserélnek az ünnepekre. A munka- és kontrollmániás amcsi eleinte nem tud mit kezdeni magával az elszigetelt mézeskalács házikóban, a brit csajszi pedig elveszettnek érzi magát a hatalmas hollywoodi villában. Lassacskán azonban nem csak magukra, de egy-egy pasira is rátalálnak, némi bonyodalom társaságában persze.

Mindez jó körítéssel van tálalva, szeretnivaló mellékszereplőkkel és jó színészekkel. A másik, Aludj csak, én álmodom címre hallgató történetben Lucy, a jó fej, ám mégis magányos nő áll a középpontban.

Lucy plátói szerelmét baleset éri, és mindenféle félreértések folytán a népek abba a hitbe esnek, hogy Lucy a srác menyasszonya, ő pedig szíves örömest vállalja a kómás szerelme barátnőjének szerepét, mivel ezzel nem csak egy öntudatlan pasit, de hozzá egy imádnivaló családot is kap, amiből neki nem jutott. De a kómás srácnak van egy bátyja is, aki nem csak jóképű, hanem jó fej is, és bónusz, hogy teljesen magánál van. Ennyi elég is, hogy tudjuk, mi lesz a sztori vége. A férfiak nagy része nem érti, miért olyan jó filmek ezek, legfeljebb Sandra Bullock lehet számukra vonzó erő. A nők nagy részét meg nem érdekli miért, csak szeretik. Karácsonykor viszont senki nem kérdez semmit, nem gondolkozunk, csak nézünk ugye, így aztán ezeket be lehet dobni az ünnepek alatt anélkül, hogy súlyosan csökkenne a csatorna nézettsége. Az elvetemültebbek a (ne adj isten eredeti) DVD-t is hajlandóak leporolni ilyenkor. Mint mondtuk, Karácsonykor eljön a csodák ideje.

5) DIE HARD Kissé rendhagyó eleme ez a listának, elvégre ez minden, csak nem aranyos és ünnepi, ennek ellenére mégis volt merszem ideállítani a többi közé. Hogy miért? Mert azért legyünk tökösek, és valljuk be: a Karácsony meg tudja viselni az ember gyomrát, nem csak a kajamenynyiséget, hanem a műsorfelhozatalt

Karácsonyi vakáció

Igazából szerelem

Die Hard

KÜLÖNDÍJASUNK: AZ ÉLET CSODASZÉP George Bailey a kétségbeesés szélén áll karácsonykor. Az általa vezetett vállalkozás csődbe jut, ráadásul az életét is értelmetlennek tartja. Öngyilkos akar lenni, csakhogy egy angyal megpróbálja őt megmenteni, és megmutatja neki, milyen lenne az élet, ha ő nem is létezett volna.

4) A GRINCS Na, ez egy olyan film, ami első látásra morbid és bizarr, sőt számomra ijesztő, de ha jobban megnézzük, akkor azért jól el lehet rajta szórakozni. Kedvelt eleme a karácsonyi hétvégék koraestéinek, amikor a kölköket még nehéz leültetni, és elodázni az ajándékok tönkrezúzását meg a testvéri vérontást, de a Grinccsel ez megoldható, ráadásul nem csak a gyerekek élvezik. Én be is kategorziálnám valami „könnyed kis thrillernek”, vagy ilyesminek, de a mai embernek meg sem kottyan egy ilyen fogás a menüben, pedig Jim Carrey egy őrült. Ha röviden kell leírni a Grincs sztoriját, akkor az annyi lenne, hogy a rosszfiút egy nap valaki hirtelen megsajnálja, és nem rossznak látja, és bízik benne, hogy jó lehet, de a rosszfiú azért mégiscsak rossz, viszont a végén kiderül, hogy lehet azért szeretni a rosszat is. Vagy valami ilyesmi. Tök egyszerű.

illetően is. A romantikus sztorik, faviccek és édes kis mesék mellett néha elkél egy-egy olyan műsorszám is, amin nem sírunk, vagy alszunk bele az esti kakaóba. Nos, a Die Hard, azaz a Drágán add az életed éppen ilyen. Nem hinném, hogy be kell mutatnom a cselekményt részletesen, így legyen csak elég annyi annak, aki mégsem ismeri, hogy: Karácsony van, John McClane, a nyomozó, elhidegült feleségével készül találkozni. Az azonban bajba kerül, mivel egy rakás terroristának tűnő fazon, akik igazából rablók, túszul ejtik őt egy rakás emberrel együtt, így férje, a zsarukám kénytelen megmenteni őt és a világot, közben pedig sokkal többen sérülnek (és halnak) meg a filmben, mint az összes többi Top 10-es filmünkben összesen. Vége.

Ja, és persze győzedelmeskedik a jó, mert Amerika. Meg egyébként is: Karácsony.

3) TÉLAPU Elérkeztünk a dobogóhoz. A Télapu sztorijának voltak folytatásai is, amik borzalmasak, ne is ejtsünk róluk szót, meg hát a „közemberből Mikulás” történet sem olyan hű de eredeti, mégis olyan filmről van szó, ami kellően hangulatosra sikerült, hogy idáig eljusson. Megvan benne minden ahhoz, hogy elkezdjük átérezni a Karácsony szellemét, vagy épp „kezeljük”, mert nem egy pörgős vagy csattanós moziról van szó. Ez csak olyan fél szemmel nézelődős, vacsorázgatós film, amit kanapéról bambulunk, és ha kihagyunk 10 percet, nem dől össze a világ, hiszen a végét már az elején is tudjuk. Mégis, a vélemények szerint az egyik legnépszerűbb karácsonyi film az apuka meséje, aki átveszi a Mikulás helyét, és megmenti a karácsonyt.

2) IGAZÁBÓL SZERELEM Filmipari szempontból ez a listánk legkomolyabb filmes eredménye, vetélkedve a Die Hard-dal, termé-

szetesen. Ezért is jutott el egészen a második helyig. Az Igazából szerelem kicsit rossz magyar cím, mert nem a szerelemről, hanem inkább a szeretetről szól, éppen ezért tökéletes karácsonyi film a felnőttek számára, gyerekeknek annyira nagyon nem ajánlott. Tele van érzelmekkel, de azért még nem fulladunk bele a nyálba, van benne humor, izgalom, szerelem, szép helyek, sok-sok remek színész és sok-sok jó kis történetmorzsa. Szépen felépített, kellemes két óra, amit a hardcore rajongók évente többször is megnéznek, de karácsonykor tényleg megér egy estét.

1) RESZKESSETEK, BETÖRŐK! És mi más lenne az első helyezett, mint az a film, amit minden egyes Karácsonykor minden egyes valamirevaló kereskedelmi csatorna orrbaszájba lenyom? Ha most azt mondod, hogy utálod a Reszkessetek, betörők!-et, akkor nem hiszem el.

Simán csak hazudik az ilyen. A mai ember minimum egyszer élete során igenis beleszeretett ebbe a filmbe.

Kevin őrült kalandjai igazi klasszikusok, és hiába hisszük azt, hogy unjuk, a magyar közönség még mindig képes röhögni azon, ahogy a kissrác benyomja a maffiózó szövegét videón, csak hogy átverje a rablókat, vagy a csapásokon, amiknek egyébként halálosnak kellene lenniük, és amúgy is, a KEVIIIIN!! ordítások csodálatos aláfestései az ajándékbontásnak, vagy csak a kiszáradt bejglik kora délelőtti rágcsálásának, amikor másnaposak vagyunk a rengeteg kajától, zúg a fejünk a szentestétől, és fáradtak vagyunk a fadíszítéstől meg a dekorálástól. De miért is szeretjük ennyire ezt a filmet? Szeretjük egyáltalán, vagy tényleg csak megszokásból nézzük?

Nekem már fogalmam sincs, de azt tudom, hogy nincs olyan ember a környékemen, aki ne nézne meg bárgyú vigyorral pár percet a filmből bárhol, bármikor, de különösen Karácsonykor.

FilmMagazin / 83

KÖV. HÓNAP BIRDMAN AVAGY (A MELLŐZÉS MEGLEPŐ EREJE) Sztárnak lenni nehéz. Korosodó sztárnak még nehezebb. De a legnehezebb annak, aki valaha sztár volt, és most újra vissza szeretne jutni a reflektorfénybe. A film főhőse, Riggan Thomson (Michael Keaton) valaha egy legendás képregényhőst alakított a mozikban három részen át. Ám hiába szárnyalt akkor, azóta nem nagyon keresik, ő megöregedett, a szakma szélére sodródott, és most egyetlen utolsó rohammal próbálja visszahódítani magának a népszerűséget. Új, utolsó esélye a Broadwayra szólítja: egy színdarab írója, producere és persze főszereplője lesz. Ha tényleg lesz előadás. Ha ő még bírja erővel. A történet mindössze három nap alatt játszódik: ezalatt kell megküzdenie a családjával, a kollégáival, az ellenségeivel és a jóakaróival, a sorsával... és legfőképp a saját józan (?) eszével.

MORTDECAI Ő a született gentleman. Elegáns, jó modorú, és mindig megőrzi a hidegvérét. Tommy Mortdecai (Johnny Depp), a nagyvilági műkereskedő vad orosz banditákkal, az angol titkosszolgálat embereivel, megdöbbentően hosszú lábú feleségével és néhány nemzetközi terroristával a nyomában is mindig az marad, aki mindig is volt.

84 / FilmMagazin