2012. októberi FilmMagazin

A VALAHA KÉSZÜLT LEGŐSZINTÉBB FILM: ROCKY

FilmMagazin 2012. október

50 ÉVE A VÁSZNON JAMES BOND BOSSZÚÁLLÓK ELRABOLVA 2 PREMIER ELŐTT AZ UTOLSÓ MŰSZAK CÉL: TÚLÉLÉS VADÁLLATOK DR. STREUSS LORAX

007 SKYFALL FINISBEN AZ EDDIGI LEGJOBB BOND RÉSZ? >> 6.

KEDVES OLVASÓK! A

bban a szerencsés helyzetben voltunk októberben, hogy a legfrissebb szám készítésekor minden tervünk megvalósult. A rendkívül ígéretesnek tűnő Az utolsó műszak című film premierjének novemberre való áttolása sem okozott komoly fennakadásokat, mert egy 2 oldalas háttércikket még így is bele tudtunk zsúfolni az újságba. Október egyébként egyértelműen James Bond hónapja, és nemcsak azért, mert a hónap végén érkezik a Skyfall című új film, hanem azért is, KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL!

mert minden idők leghíresebb titkosügynöke az 50. filmvásznon töltött évébe lépett. Természetesen mindkét eseményről kellőképpen megemlékeztünk. Kritikáink közül mindenképpen szeretném kiemelni a Hotel Transylvania és Lorax összehasonlításunkat, mely rendkívül rendhagyóra sikeredett.. A dolog háttértörténete röviden annyi, hogy szerzőnk egy-két nap különbséggel látta mindkét animációs filmet, és mindkét produkcióban ugyanazt a hibás koncepciót vélte felfedezni. A dolog eredménye egy 8 oldalas írás lett, mely foglalkozik az utóbbi idők animációs filmjeinek problémáival is, úgyhogy mindenképpen érdemes elolvasni. Végezetül pedig egy, a csapatot érintő pozitív változásról is beszámolhatok, hiszen októbertől új kollega, Török Tamás is publikál a FilmMagazinba, hiszen az említett úriember nagy örömünkre elfogadta a felkérésünket. Debütáló cikknek nem kis feladatot választottunk neki, hiszen mindig remeg az író keze és félelemmel vegyes tisztelettel közelít az olyan filmekhez, amik a Filmklasszikus rovatba kerülnek, de ő remekül vette az akadályt és a 4 oldalas Rocky elemzése tanulságos

(és nem mellékesen élvezetes) olvasmány lesz mindenki számára.

Kifejezetten erős októberi számot hoztunk tehát össze, jó szórakozást kívánunk hozzá minden kedves olvasónknak!

CÍMLAPSZTORI: „Nem vagyok egy nagy 007-es rajongó, de az új részt, amely a Skyfall nevet kapta biztosan élvezni fogom Javier Bardem és Ralph Fiennes garantáltan kiváló játéka miatt. A Film-Magazinban most a James Bond sorozat legújabb filmjéről olvashattok.” >> 6.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia, Hompola Júlia V. (Vampka), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Komma Olívia, Kónya Sándor (Sanya08) , Török Tamás, Verebélyi Tamás (Spike) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Csánki Kata (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2011. november 11.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

AZ UTOLSÓ

MŰSZAK A zsaruk becsülete. Írta: Sanya08

D

avid Ayer-től eddig tudtuk, hogy nem áll tőle távol a rendőrök – korrupt vagy nem korrupt – világa. Ha rápillantunk a filmográfiájára, akkor olyan filmeket láthatunk ott, mint a SWAT, Az utca királyai, vagy éppen a Kiképzés című dolgozat, úgyhogy bizton állíthatjuk: ez az ember valamiért rokonszenvet érez a rend őrei iránt. Saját maga is úgy nyilatkozik erről a témáról, hogy egyszerűen a génjeiben van, nem tehet róla, valahogy olyan környéken nőtt fel, hogy aztán hitelesen tud írni ezekről a dolgokról. A hitelesség a kulcsszó legújabb filmjében, Az utolsó műszakban is,

4 / FilmMagazin

amely két rendőr hétköznapjait meséli el a maga valójában, némi dokumentarista beütéssel. Utóbbit annak köszönhetjük, hogy a rendezőforgatókönyvíró bevetette az egyik legnagyobb trendet Hollywoodban, és egy kézikamerás filmet készített el. Ezt azonban próbálta úgy megoldani, hogy ne nagyon tűnjön lerágott csontnak, vagy a trendek direkt meglovaglásának, hanem a hírek szerint tényleg elért vele egy bizonyos hatást, hiszen így próbálta a két főszereplőt közel hozni a nézőhöz. Más kérdés persze, hogy mindezt meg lehet ám csinálni kézikamera nélkül is, de nem én vagyok

itt a rendező, hanem ő. Ő jobban tudja, mint én, egészen biztosan.

Ayernek csupán hat napig tartott Az utolsó műszak forgatókönyvének megírása. Az évek során megtanulta, hogyan kell hagyományos módon elmesélni egy történetet, ugyanakkor persze olyan sztorit akart átadni a nézőknek, amilyet eddig még nem láthattak. „A hollywoodi zsarufilmek stabil elvárás-rendszert építettek ki bennünk a műfajjal szemben, én viszont kerülöm a kliséket. Bemutatom, milyen is ez a közeg valójában. Helyenként elég unalmas. Máskor borzasztóan feszült. És persze izgalmas, hogy a

A felvételek Los Angelesben zajlottak, ahol számos olyan helyre is eljutott a stáb, ahol egyébként nem forgathattak volna.

rendőrök hogyan viszonyulnak egymáshoz. Arra törekedtem, hogy megnyissak a nézők előtt egy zárt világot.” A producer John Lesher is pontosan ezt a fajta klisékerülést tartotta fontosnak a produkció kiszemelésekor: „Az tetszett meg Ayer forgatókönyvében, hogy nem egy tipikus zsarufilmet vagy korrupt zsarus filmet ígért – magyarázza a producer. – Két jóbarát történetét mutatta be, és azt, hogy min mennek keresztül. A filmben bőven van akció és izgalom, de végső soron a barátságról és a családról szól, vagyis olyasmikről, amikhez a világon mindenki tud viszonyulni.” A másik két producer, Nigel Sinclair és Matt Jackson is azonnal érdeklődni kezdett a projekt után, miután elolvasták a forgatókönyvet. Sinclair és Jackson úgy szerződött le a filmre, hogy semmit sem tudtak a szereplőgárdáról, ami egy függetlenfilmes cég esetében szokatlannak számít. „Egy nappal azután, hogy találkoztunk Lesherrel, felhívtuk, hogy érdekel minket a film – meséli Sinclair. – 24 órán belül Gyllenhaal, a tudtunk nélkül, szintén leszerződött. Nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy így alakult.”

Az utolsó műszak már-már dokumentumfilm, amelyet páran úgy jellemeznek, hogy a Kiképzésnek egyfajta Youtube-verziója, ami meglehetősen érdekesen hangzik. Kíváncsi vagyok, hogy ebből is majd olyan minor-klasszik lesz, mint amabból.

A film két főszereplője Jake Gyllenhaall és Michael Pena, két jóbarátot alakítanak, akik a munkájuk során kovácsolódtak össze, és tisztában vannak azzal, hogy a melójuk során bármelyik pillanatban kaphatnak egy golyót, ami végzetes lehet. Jake Gyllenhaal csatlakozott elsőként Az utolsó műszak stábjához. „Eredetileg az hozott lázba, hogy milyen gyorsan peregtek a forgatókönyv lapjai – magyarázza a színész. – Aztán rájöttem, hogy bár a film a klasszikus módon építi fel a történetét, a mélyben mégis beazonosíthatunk egy radikális és eredeti felfogást, amivel még nem találkozhattunk.” Gyllenhaal, aki főproducerként is dolgozott a filmen, öt teljes hónapig készült a produkcióra; eddig tartott a rendőri kiképzés. „Jake hihetetlenül elkötelezett színész – állítja Lesher. – Ha kell, kemény, ha

kell, sebezhető. Ő vezette a színészcsapatot, nagyon aktív volt a forgatáson, rengeteget próbáltak.

Producerként is 150%-os teljesítményt nyújtott.” Érdekes egyébként Jake-et ilyen szerepben nézni, hiszen nemrég még ő volt a fura srác a Donnie Darko-ban, aki egy óriási nyúllal beszélgetett. Most meg egy tarkopasz rendőrt alakít? Ember, a világ változik…

Michael Peňa nem sokkal Gyllenhaal után került a stábba. „Jake és Michael tökéletesen összhangban volt a forgatáson – mondja Sinclair. – Rendkívül szoros kapcsolatot alakítottak ki, amibe tudatosan vegyítettek egy kis versengést is.

Mindketten rengeteget belevittek a szerepükbe. A film közben néha olyan érzésünk támadhat, mintha Jake uralná a vásznat, máskor meg mintha Michael tenné ezt – valósággal pingpongoznak.” „Mindig is tiszteltük Michael munkásságát – állítja Lesher. – Párszor eljött meghallgatásra, aztán Az igazság árában nyújtott alakításával végleg levett minket a lábunkról.” „Mivel mindketten korán kerültek be a produkcióba, nagy szerencsénkre volt elég idejük arra, hogy a filmmel és persze a rendőri közeggel kapcsolatos technikai részletekkel is megismerkedjenek – mondja Jackson. – Sokat elmond David víziójáról, hogy ilyen kvalitású színészekre és stábtagokra volt

szüksége a megvalósításához.” „Az utolsó műszak egyszerűen nem működne a két főhős közötti kapcsolat nélkül – véli Gyllenhaal. – Részben emiatt emelkedik ki ez a film a műfaj többi képviselője közül. Egy igazi barátság történetét meséli el. Több filmben alakítottam már főszerepet, és ilyenkor nekem kellett elvinnem a hátamon minden jelenetet. Ez a film viszont más, mert itt mindkettőnkre szükség van.” Annyi biztos, hogy mindebből kiderül: nem egy szokványos buddy movie-t rakott le az asztalra David Ayer. A kritikák is egészen jól fogadták, dicsérik a rendezést és a realisztikus ábrázolásmódot, úgyhogy talán nem is kérdés, hogy egy ütős kis filmmel állunk szemben. Azok pedig, akiknek meg már elegük van a found footagemozikból, azok meg… Nos, vegyenek egy mély levegőt, nyeljék le a békát és ők is tegyenek vele egy próbát. Unalmas tud lenni ez a technika, de van, hogy jól tudják használni. Reméljük, itt is ez a helyzet.

Stáblista Rendező: David Ayer Főszereplők: Jake Gyllenhaal, Michael Pena, Anne Kendrick Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2012. november 1.

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

D

aniel Craig, mint a leghíresebb ügynök tér vissza a 23.

James Bond filmben. Amikor a titokzatos Raul Silva (Javier Bardem) megtámadja MI6-et, Bondnak bizonyítania kell M-nek, hogy

6 / FilmMagazin

késszen áll a feladatra. Bond az öreg M-et elbujtatja múltbéli ellensége elől Skóciába, abba a házba, ahol valaha a szülei éltek. Érzi, hogy közeleg a veszély, a 007-es ügynöknek Isztambulban, Sanghajban és

Macaóban kell bizonyítania rátermettségét, hogy megakadályozzon egy nemzetközi katasztrófát. A filmet Sam Mendes rendezte, írta John Logan, Neal Purvis és Robert Wade. James Bond, más né-

A film főcímzenéjét ezúttal Adele énekli, és október 6. óta bárki meghallgathatja az interneten. Nekünk tetszik, nektek mi a véleményetek róla?

ven a 007-es ügynök, egy kitalált brit kém, akinek a figuráját Ian Fleming író alkotta meg 1953-ban. Hőse nevét James Bond philadelphiai ornitológustól kölcsönözte. Fleming számos regényt és novellát írt hőse

kalandjairól. Bond feladata leginkább nagyhatalmú, kiterjedt bűnözői szindikátusok és azok vezetőinek likvidálása, akik világuralomra törnek, vagy a világot jelentősen befolyásoló sötét üzelmekbe kezdenek,

illetve olyan dúsgazdag mágnásoké, akik az anyagi helyzetükből fakadó hatalommal visszaélve szintén világuralomra, vagy globális monopóliumra törnek saját érdekeltségükben, gyilkosságoktól és egyéb bűncselek-

Nem vagyok egy nagy 007-es rajongó, de az új részt, amely a Skyfall nevet kapta biztosan élvezni fogom Javier Bardem és Ralph Fiennes garantáltan kiváló játéka miatt. A FilmMagazinban most a James Bond sorozat legújabb filmjéről olvashattok. Írta: Veszják

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

ményektől sem visszariadva. Az agresszoroknak mindig van kapcsolata az alvilággal és/vagy ellenséges titkosszolgálatokkal, így Bond képességeire van szükség a problémák megszüntetéséhez, főleg mivel legtöbbször "diszkréten" kell azokat megoldani. Jellemző még a történetekre, hogy Bond útja legtöbbször különböző nagyvilági luxusmiliőbe is elvezet, mivel rendszerint a kulcsemberek is ezekben a körökben forgolódnak, de Bond abszolút otthonosan mozog bennük, visszatérő példa erre a pezsgők, borok, konyakok évjárat szerinti ismerete (és élvezete). Ennek oka, hogy Fleming maga is kedvelte a luxust és kulináris cikkeket, ezért ezekkel a tulajdonságokkal felruházta hősét is.

A film forgatása 2011 novemberében kezdődött és elsősorban Angliában, Kínában, Skóciában és Törökországban vettek fel jeleneteket. A film bemutatója egybeesik a sorozat 50 évvel ezelőtti debütálásával, amikor a Dr. No-t bemutatták, 1962ben. A mostani “epizód” röviden arról szól, hogy M és James Bond kapcsolata és élete szörnyű veszélybe kerül, Bond és társa az évek múlásával, a nagy bátorságot követelő világmegmentő akciókkal, rengeteg haragost szerzett, akik közül most felbukkan egy közös ellenség, aki mindkettőjük életére tör.

Elkezdődik az élet-halál harc, eszeveszett üldözés és fegyverropogás.

8 / FilmMagazin

Ha ez mind nem lenne elég az ügynöknek a MI6-et is megtámadják, Bond feje felett kezdenek összecsapni a hullámok, az életükre törő személy elleni harc mellet még az MI6 megmentése is az ő nyakába szakad, fel kell derítenie, hogy ki áll a támadások hátterében és meg kell semmisítenie a fenyegetést, akár az élete árán is. A filmben Javier Bardem játssza a gonoszt, Naomie Harris kapta meg a Bond lány szerepét. A filmgyártási költségek majdnem meghaladják a legdrágább Bond film, a Quantum of Solace 200 millió dolláros költségeit, becslések szerint a Skyfall elérte a 150 millió dollárt, ennek köszönhetően biztos, hogy egy látványos és lélegzetelállító akcióban lesz részünk.

A főgonosz szerepében most Javier Bardem lesz látható, aki szerepléséért Mendes kemény lobbit folytatott, hiszen úgy találta, hogy ezt a karaktert nagyon emlékezetesre kell venni, hiszen meglátása szerint már részek óta hiányzik a kőkemény ellenfél a filmekből. A forgatókönyvet Bardem kedvéért még spanyolra is lefordították, hogy jobban megértse a karakter lényegét.

1962-től kezdve eddig összesen hat színész alakította Bondot a hivatalos sorozatban, akik mind brit származásúak. Kronológiai sorrendben: Sean Connery, George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan, Daniel Craig. Bár

az idők során amerikai színészek is szóba kerültek Bond szerepére, egyiküknek sem sikerült eljátszania, így mostanra "hagyománnyá" vált, hogy Bondot csak brit származású színész játszhatja el. Daniel Craig azonban már kétszer bizonyította, hogy mire képes 007-esként. 2005. október 14-én Londonban hivatalossá vált, hogy Craig követi Pierce Brosnant a duplanullás titkosügynök szerepében, mint a hatodik James Bond. Első Bond szerepének forgatása, a Casino Royale (amely az első Ian Fleming regény adaptációjaként született meg) 2006 januárjában kezdődött el. Bár a rajongók először nem szívesen fogadták Craiget, az ex-Bond színészek, Pierce Brosnan, Roger Moore és Sean Connery, és két egykori Bond gonosz, Christopher Lee és Toby Stephens azonban jó választásnak tartották az új színészt és támogatták őt. Amikor a Casino Royale forgatása a végéhez közeledett, a producerek, Michael G. Wilson és Barbara Broccoli, nyilvánosságra hozták, hogy a 22. James Bond-film előkészületeit már elkezdték. 2006 júliusában Wilson és Broccoli hivatalosan is kihirdették, hogy az új filmnek 2008. november 7-én lesz a világpremierje. A filmnek a Quantum of Solace címet 2008. január 24-én adták. 2007 januárjában Craiget, mint az első 007-es ügynököt játszó színészt BAFTA-

Sam Mendes ígéretett tett rá, hogy ez a James Bond film bevonul majd a filmklasszikusok közé. Bizakodjunk!

A BOND-LÁNYOK

Berenice Marlohe

Naomie Harris

>> BIZTOS,

HOGY EGY LÁTVÁNYOS ÉS LÉLEGZETELÁLLÍTÓ AKCIÓBAN LESZ RÉSZÜNK. << díjra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriában a Casino Royaleban nyújtott alakításáért.

A Skyfall-ban szerepet kapott még Ralph Fiennes, BAFTA - és Európai Filmdíj nyertes angol színpadi és filmszínész, akit leginkább a Schindler listája és Az angol beteg című filmekből ismerhetünk. A film gyártása egy kis csúszással indult az MGM pénzügyi gondjai miatt, de végül a film költségvetése rendelkezésre állt és elkezdhették a forgatást. A film rendezője az a Sam Mendes, akinek az Amerikai szépséget, A kárhozat útját és a Bőrnyakúakat is köszönhetjük. A film nem csak a pénzügyi nehézségek miatt indult akadozva, de Peter Morgan forgatókönyvíró is kiszállt a csapatból. A forgatást előzetes kalkuláció szerint 133 naposra tervezték. A munka 2011. november 7 én kezdődött Londonban és környékén, de vettek fel jelenteket Southwark és a Whitehall , a Nemzeti Galéria, Szent Bertalan Kórház, Canary Wharf, a Charing Cross pályaudvar és az Old Royal Naval College területén is Greenwichben. 2012 májusában a stáb Törökországba költözött, ahol május elejéig forgattak. A nagy Bazárt is lezárták a forgatás idejére, de a tulajdonosoknak

nyitva kellett hagyniuk boltjaikat, viszont üzleti tevékenységet nem folytathattak. Természetesen a boltosok busás napidíjat kaptak a “leállásért”. A produkciót kritika érte egy a háztetőkőn zajló motoros üldözés miatt, de Michael G. Wilson tagadta ezeket az állításokat, és rámutat arra, hogy a stáb körültekintően bánt az épületekkel és minden vissza lett állítva eredeti állapotára.

Vettek fel még jeleneteket Kínában, Sanghajban és az ország más részein is. Az operatőri munkát Roger Deakins vállalta el, aki miután korábban már dolgozott együtt Mendeszel a Bőrnyakúak és a Szabadság útjai forgatásán, így most is szívesen csatlakozott az Oscar-díjas rendezőhöz. A film zenéjét pedig az a Thomas Newman felügyelte, akinek szintén nem volt ismeretlen a Sam Mendes-zel történő közös munka.

Stáblista Rendező: Sam Mendes Főszereplők: Daniel Craig, Javier Bardem, Ralph Fiennes, Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2012. október 26.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

6 SÁRMŐR, 23 FILM Minden idők legismertebb ügynöke, James Bond fél évszázada a filmvásznon Írta: Vampka

E

gy olyan embernek, mint én, aki még 25 éves sincs, a „fél évszázad” kifejezés kifejezetten megdöbbentő, ha arra gondolok, hogy a filmipar milyen fiatalnak számít a többi művészeti ág között.

Bond, James Bond karaktere nem csak a nézők szemében vált kultikus figurává, hanem a filmvilágot is alapvetően megváltoztatta, többek közt neki köszönhetjük az akciófilmek és krimik olyan szintű evolúcióját, ami mind a mai napig meghatározó eleme Hollywoodnak és a kémfilmeknek. Ötven év alatt kötetnyire rúgó esemény történt az MI6 mindig fess ügynöke körül, mind a forgatókönyvekben, mind a valóságban. A cikkben megkíséreljük megmutatni, miből és hogyan lett Bond minden idők legnépszerűbb és legismertebb titkos ügynöke.

Valószínűleg nem mondunk újat azzal, ha azzal kezdjük, hogy kinek is köszönhetjük magát Bondot. Ian Fleming volt az az író, aki világra hozta az akkor még merőben más habitusú férfit. Mind a mai napig népszerű vitaalap magának James Bondnak a valóságbeli megtestesítője. Sokak szerint maga Fleming az, akiről mintázta a karakterét, számos elemet bizonyíthatóan létező emberektől vett át, de mint általában a regények főhősei, James Bond is magától az írótól örökölte legtöbb

10 / FilmMagazin

vonását. Fleming is a brit hírszerzés ügynöke volt, a nácik közt több titkos akciót is megélt és véghezvitt, ugyanolyan kütyüket használt, mint a 007-es, és a luxus, a gyors kocsik, a drága piák meg a szép nők is nagy gyengéi voltak. Nagy ihletet merített állítólag egy Forest YeoThomas nevű, Fehér Nyúl fedőnéven dolgozó, nőcsábász, akciósztárnak is beillő ügynök történeteiből is, de még saját felettesének, ornitológusoknak, és még számos másik embernek is megköszönhetnénk James Bond védjegyeit és jellegzetes jellemvonásait.

Leginkább a filmek voltak, amik sikeressé tették Bondot, és bizonyos szempontból ez fordítva is igaz. A brit titkos ügynök olyan divathullámot indított el a moziban, olyan hatással volt a filmvilágra, aminek a nyomait ma is könnyen fel lehet ismerni, például az okokban, amiért a leghosszabb filmes sorozatnak minősül, túlélve a Rockyt, a Terminátort, lenyomva az Alient vagy Bruce Willis életét, ami mindig nagyon drága. Természetesen voltak itt is hullámvölgyek, de ma kijelenthetjük, hogy James Bond a legbefolyásosabb akcióhős a filmvásznon, tucatnyi hölgy köszönheti neki a világhírnevet, a zenei előadók ölni tudnak egy-egy főcímdalért, a filmek tömve vannak reklámokkal, mi pedig máig

imádjuk az egész felhajtást. Hogy ezt hogy sikerül az alkotóknak elérniük? Lássuk csak…

A legegyértelműbb indok, hogy James Bond mindig megfelel az aktuális divatnak és nézői igényeknek, mind filmileg, mind történetileg, mind megjelenésében. Eddig összesen hat férfi bújhatott a 007-es bőrébe, az, hogy miért őket választották akkor éppen, hogy miért olyan más típus mindegyikük, az sem véletlen baki. Sean Connery kezdte a sort, aki akkoriban még bőven nem számított híres, pláne nem népszerű színésznek, koporsókat fényképezgetett, úszómesterként dolgozott, aztán sorozatokban bukkant fel, de nem volt ismert. 1962-ben mégis rá esett a választás az első filmhez, durva vonásai, kiépített teste és kisugárzása tökéletesen megfelelt az akkor még nem különösebben finom ügynök szerepére. A nők és férfiak egyaránt elégedettek voltak vele, habár a stúdió először Roger Moore -t szerette volna szerződtetni, aki azonban nem ért rá. A film sikerét nem csak Connerynek, hanem a Bond univerzum és a valóság közti párhuzamnak is köszönhették. Elég mozgalmas év volt ez, rakétaválság, függetlenedő országok, űrutazások… Mindenki izgatott volt, persze, hogy volt igény egy olyan mozira, amiben a főhős is megnyer minden

Eredetileg Uma Thurman is szerepet kapott O anyjaként, ám a végleges filmbe egy jelenete sem került bele, az összeset kivágták.

A HIVATALOS JAMES BOND FILMEK Dr. No - 1962

Oroszországból szeretettel - 1963

Goldfinger - 1964 Csak kétszer élsz - 1967

Őfelsége titkosszolgálatában - 1969

Tűzgolyó - 1965 Gyémántok az örökkévalóságnak - 1971

Élni és halni hagyni - 1973

Az aranypisztolyos férfi - 1974 Holdkelte - 1979

Szigorúan bizalmas - 1981

A kém, aki szeretett engem - 1977 Halálos rémületben - 1987

Polipka - 1983

Halálvágta - 1985

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

A magányos ügynök - 1989

Aranyszem - 1995

A holnap markában - 1997 Casino Royale - 2006

A világ nem elég - 1999

Halj meg máskor - 2002

A Quantum csendje - 2008

Skyfall - 2012 csatát, és izgulhatnak a sármos titkos ügynökért. A közönségnek egyértelműen bejött a mára klasszikussá vált történetvezetés mellett a rengeteg futurisztikus vagy képtelen kütyü, meg a legjobb kocsik és nők is népszerűvé tették a filmet, ezt a sémát pedig mind a mai napig megtartották. Az első film a Dr. No volt, ami elég nagy lendületet adott számos folytatásnak. Sean Connery egyébként a mai napig az egyik legnépszerűbb Bond, a huszonhárom filmből az övéi még mindig keresettek és szeretik őket.

Végül George Lazenby után Moore is belebújhatott a méregdrága szmokingba, ám addigra a filmkészítőkkel kicsit elszaladt a ló. Adósságokba verték magukat, szórták a pénzt, és abból azért annyi nem volt, hogy ezt megengedhessék maguknak. Ian Fleming már nem dolgozhatott a filmeken, a két legnagyobb rajongója, Harry Saltzman és

12 / FilmMagazin

és Albert L. Broccoli, akik óriási öszszeget kínáltak neki minden addig megjelent, és az összes, jövőben megírt regénye filmes jogaiért, és még egy-egy stúdiót is létrehoztak direkt a Bond-filmekért (Eon Productions stúdió, Everything or Nothing, tehát mindent vagy semmit), belebuktak a vállalkozásba. Az emberek ugyanis kezdtek kiszeretni Bondból, aki a Connery féle kemény fickóból Indiana Jones féle, kissé komikus kalandorrá amortizálódott. Timothy Daltonnal a cél éppen az volt, hogy felelevenítsék Bond keménységét, de az agresszív, brutális Bond sem igazán jött be az embereknek. Úgy tűnt, James Bond ideje leáldozott…

Amíg Broccoli lánya és mostohafia, Michael G. Wilson közben meg nem örökölték a jogokat apjuktól. Ők döntöttek Dalton leváltásáról is. Olyan színészre esett a választásuk, aki vérfrissítésként és nosztalgikus kisugárzással is szolgálhatott, így lett

Pierce Brosnan a következő 007-es.

A Goldeneye-ban minden visszatért, ami valaha Bondot Bonddá tette: egyszerre két nővel kavart, miközben őrült tudósoktól és gonosztevőktől lazán megmentette a világot, luxuskocsikkal száguldozott fel alá, finom eleganciával gyilkolászott, kivéve, mikor férfias keménységgel eresztett bele egy tárat valakibe. A világ azonban gyorsan változik. A 90 -es éveket követően az egész világ megnövekedett tempóban igényelte az újdonságokat és a változatosságot, Pierce Brosnan pedig ezt nem adhatta meg nekünk, úgyhogy a Halj meg máskor! után megkezdődött az új Bond kutatása. Broccoli lelkes volt, tisztában volt a megváltozott igényekkel, de James Bond mindig is arról volt híres, hogy az épp aktuális igényeknek a megtestesítője, és mi kell a huszonegyedik század emberének? Kifinomultság? Titkolózás? Rejtély? Francokat. Akció és

Fontos adalékok még a Bond-filmekben az autók, a változatos helyszínek, a jó nők és a(z általában testi hibával rendelkező) gonoszok.

A JAMES BOND SZÍNÉSZEK Sean Connery

Roger Moore

George Lazenby Pierce Brosnan

Timothy Dalton

>> A

BRIT TITKOS ÜGYNÖK OLYAN DIVATHULLÁMOT INDÍTOTT EL A MOZIBAN, OLYAN HATÁSSAL VOLT A FILMVILÁGRA, AMINEK A NYOMAIT MÉG MA IS KÖNYNYEN FEL LEHET ISMERNI. << brutalitás, sebesség, robbantás, vér. Úgyhogy hatodszorra is egy brit színész, az előző Bondokra abszolút nem hasonlító, köpcös, szőke, faarcú keménylegény, Daniel Craig kapta a lehetőséget, hogy megint fellendítse a sorozat népszerűségét. A választás mindezek ellenére eleinte nem volt kifejezetten előnyös, az emberek nagy része (köztük én is) fintorogva, bizalmatlanul méregették a pasast. Hogy ez James Bond? Ez egy kidobó embernek megy el legfeljebb, elegancia egy szikrányi sem szorult bele, és még azon is csodálkoznék, ha képes lenne öt mondatot normálisan elmondani, meg mégis ki az a nő, aki beleesik egy ilyen betonmunkás-képű fickóba? Aztán jött 2006-ban a Casino Royale, ahol nem csak a hozzám hasonló hitetlenkedők borultak térdre bocsánatért könyörögve, de magáról a karakterről is sok olyasmit felelevenítettek és megmutattak, ami eddig hiányzott.

Összességében tehát Daniel Craig nagyon is jó választás volt, a filmjei népszerűek (habár volt egy kisebb csőd a világválságnak köszönhetően itt is, amiből sikeresen kilábaltak), és még ebben a hónapban láthatjuk a következő darabot is, ami szintén nem tűnik rossznak, habár tény, hogy erősen emlékeztet egy morcosabb hangulatú Mission: Impossible és a Bourne-filmek gyermekére, de kit zavar? Éppen ettől lesz jó, azt kapjuk, amire épp szükség van: a legújabb kocsik, legagyamentebb szerkezetek, leggonoszabb ellenfelek, legaktuálisabb problémák, legszebb nők, és kinek kellene több? Erről szól ez az egész, hülye hasonlat következik, de James Bond épp olyan a filmvilágban, mint egy szupermodell. Mindenki ismeri, mindenki árgus szemekkel figyeli, ő mutatja meg a legtöbb újdonságot, diktálja a divatot, de ha csak kétdekányi pluszt felszed, és megbomlik a

Daniel Craig tökéletessége, az emberek máris készek lemondani róla, és valami új után nyúlni. Ötven év alatt azonban senki sem tudta teljesen leigázni, és úgy tűnik, nem mostanában lesz vége a diadalmenetnek. 2014-ben jön a következő film, még mindig Daniel Craiggel, aki mostani filmjében saját ügynökségével is kénytelen kicsit bunyózni. Azért rebesgették már a potenciális következő James Bond-ok neveit, de Hollywoodban sosem tudni, mi történik fél év múlva. Reménykedjünk, hogy Craig után is ügyesen választanak, addig is nézzük újra a régi filmeket, van pár, nosztalgiázzunk, és igyunk vodka-martinit, felrázva, nem keverve.

FilmMagazin / 13

EHAVI PREMIEREK

OKTÓBER 4.

A természet IQ-ja

Hotel Transylvania Ahol a szörnyek lazulnak

Barbara

A boldogság sosem jár egyedül

Tüskevár

Gázos

Vadállatok

OKTÓBER 11.

Elrabolva 2.

Aglaja

14 / FilmMagazin

A második feleség

OKTÓBER 18.

Lorax

Parajelenségek 4.

Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát!

A temetésem szervezem

Magic Boys

Csak a szerelem számít

Kertvárosi kommandó

Szesztolvajok

II. János Pál: A fehérruhás vándor

Paradise: Love Szerelmet a feketepiacról

Pardon

Mindenki a mennybe megy

OKTÓBER 25 Barátom Knerten 2. Knerten nyomoz

007 - Skyfall

Vörös kesztyűk

Ízek palotája

FilmMagazin / 15

KRITIKA

HOTEL TRANSYLVANIA, AHOL A LORAX IS LAZUL Két gyerekfilm nem is lehetne különbözőbb, mint a Lorax és a Hotel Transylvania. Ez elméletben azt feltételezi, hogy akkor legalább az egyiknek jónak kellene lennie, de ez nem így van: részint különböző, részint hasonló okokból egyik sem igazán sikerült alkotás. Mivel jó tulajdonságaik és gyarlóságaik akkor fejthetők ki legjobban, ha a két filmet egymáshoz viszonyítjuk, az alábbiakban így is teszünk. Írta: Kovácsné

A

gyerekeket hülyének nézni nem kell félnetek jó lesz.

Hogy klasszikusokat idézzek, popritmusban. Mert ugyebár a gyerekek, ha nem is natúr hülyék, de azért megnyugtatóan jóval kevesebbet tudnak a világról, mint mi, nagy, okos felnőttek. Bámulatosan bugyu-

16 / FilmMagazin

ta dolgokon is kitűnően el tudnak szórakozni, és egyáltalán, felesleges azzal terhelni őket, hogy olyan összefüggéseket magyarázgassunk nekik, melyeket nem mellesleg magunk sem értünk. Másrészt a gyerekek még tudják azt a világról, amit mi kitartóan igyekszünk elfelejteni,

számukra élesen elkülönülnek a jók és a rosszak és a szürkének nincs hatszázhuszonhét árnyalata. Olyan összefüggéseket látnak meg, hogy csak irulunk és pirulunk, és egyáltalán, jóval okosabbak, mint amilyennek a kis édi borzas golyófejük láttatja őket.

A Hotel Transylvania megdöntötte minden idők legjobb szeptemberi nyitóhétvége rekordját Amerikában a maga 43 milliós 4 napi bevételével.

Na, aki ezt a paradoxont ki tudja bogozni, abból már esetleg lehet jó szülő. Jó gyerekfilm-rendező nem feltétlenül. Ugyanis jó gyerekfilm alatt a közmegegyezés azt érti, hogy a szülő nem ájul ki a moziból az unalomtól, míg ellenben a gyerek azt érti alatta, hogy színes, szagos, csak annyira ijesztő, hogy azt a tükör előtt gondosan begyakorolt vigyorral ki lehet bírni és van benne cuki állat meg fingós poén. Már ha nem túl idétlen a történet. Vagy túl szájbarágós. Vagy túl nyálas.

Vagy... Szóval egyszerűbb jó gyerekfilm rendezőnek lenni, mint jó szülőnek (főleg mivel az utóbbi a kiskorúak konszenzusa szerint nem létezik), de azért nem sokkal. Maradjunk tehát annyiban, hogy a Hotel Transylvania „jó gyerekfilm” jóllehet felnőttek számára helyenként elviselhetetlen, a Lorax pedig „közepes” gyerekfilm, és még annál is elviselhetetlenebb. (A sok cirkalom saját nagyobbikomnak szól, aki újabban elolvasgatja a filmkritikáimat, majd minősíthetetlen megjegyzéseket tesz „betokosodott vén hülye” témakörben.)

A Hotel Transylvaniát még faék egyszerűségűnek sem tudnám nevezni. Mondjuk azt, hogy épp csak kicsírázott az az akácfa, melyből majd 30-40 év múlva a faéket ki fogják faragni. Drakula gróf (Adam Sandler) egy összkomfortos, jacuzzis, svédasztalos kastélyt építtet, mely részint wellness hotelként üzemel, menedéket biztosítva az emberi gonoszságtól megcsömörlött rémek és szörnyek számára, részint pedig egy plüssbörtön, ahová Mavis, a vámpír lánya (Selena Gomez) atyailag be van zárva a rettenetesen veszélyes külvilág elől. Az illusztris vendégkör (farkasember, Frankenstein, múmiák, zombik, estébé) épp meg akarná ünnepelni Mavis 118. születésnapját, mikor SZTK recepciósnéni piros hajával megérkezik Jonathan (Andy Shamberg), a lökött turistagyerek, feje tetejére állítva a dogokat és a rémeket. Móka, kacagás, szörnyek, szerelem, pisi, kaki, ektoplazma. Kölkök imádják, ha jót akarunk, meg kell vennünk DVD-n, poszteren és McDonalds menüben.

A gyerekeket hülyének nézni nem kell félnetek.

>> A HOTEL TRANSYLVANIA „JÓ

GYEREKFILM” JÓLLEHET FELNŐTTEK SZÁMÁRA HELYENKÉNT ELVISELHETETLEN, A LORAX PEDIG „KÖZEPES” GYEREKFILM, ÉS MÉG ANNÁL IS ELVISELHETETLENEBB. <<

FilmMagazin / 17

KRITIKA

A Lorax ezzel szemben az ifjabbik generáció morális nevelését tűzi ki célul, amit a fent írt ifjabb generáció egy bizonyos kor felett (nálunk ez úgy kb. a beszédképes életkort jelentette) nem feltétlenül vesz jó néven. Ted (Zac Efron) Műanyagfalva egyik átlagos 8 éves lakója.

(Innentől sajnálom, hogy nem angolul láttam a filmet, a 8 éves hangú Zac Efron ha egy misét nem is, de egy vecsernyét biztos megér...).

Műanyagot eszik, műanyagot iszik, műanyagot... no de hagyjuk. Mindehhez a friss levegőt a simlis Mr. O’Hara (Rob Riggle) árulja jó pénzért. Ted két méterrel magasabb és tíz évvel idősebb szerelme (Taylor Swift) tehát igazi kuriózumot kér, mikor fát szeretne látni. Ted nem habozik, elindul megkeresni a legendás Valahászt (Ed Helms), aki elmeséli neki, hogy családi kis – és középvállalkozása keretében hogyan

18 / FilmMagazin

pusztította ki az utolsó szálig az öszszes fát a környéken, elűzve ezzel az erdőben élő több száz tündibündi macikát, valamint a fák őrizőjét, a Loraxot (Danny de Vito). Érdekes dolog, hogy a két mese épp ellenkező okokból mondott csődöt. (Legalábbis nálam. Most megyek, és elrejtőzöm a ruháskosárban, mielőtt a lányom szemközt lő a ragasztópisztollyal). A Hotel Transylvániában a relatíve aranyos (bár stílusosan szólva csontig lerágott) karakterekhez nem írtak történetet.

Mondjuk nem tudom, mit vártam, mikor a sztori megalkotásában két olyan író vett részt, akik eddig csak Ninjago történeteket bírtak kipréselni magukból, az egyik forgatókönyvíró meg Adam Sandler írással is foglalkozó örökcimbije, Robert Smigel.

(Bár a másik forgatókönyvíró éppenséggel a Boratban is közreműködő Peter Baynham volt.).

A Loraxban ehhez képest a gigászi nagy tanulság mellé elfelejtettek karaktereket alkotni. (Amiket meg pluszban alkottak az eredeti könyvhöz képest, gondolom azért hogy az egyébként időtlen és a mai napig tökéletesen működő történetet „aktuálissá” tegyék – hipster nagymama, gonosz levegő-nagykereskedő, bimbódzó mellű tiniszerelem – azokat inkább nem kellett volna). A Lorax pontosan ezért van több körös hátrányban a Wall-E-val szemben, melynek egyébként egy az egyben koppintja bizonyos fordulatait (meg cakk-pakk az egész történetét): a kis kukásrobotot nagyon lehetett szeretni, a Loraxban meg így konkrétan nem tudtam megmondani, hogy hívták az ifjú főszereplőt, ki kellett keresgélnem az interneten. A szerethető (vagy egyáltalán: bármilyen) karakterek hiánya miatt a Lorax pontosan ugyanolyan műanyagból ké-

A Lorax-nak sem kell szégyenkeznie a pénzügyeket tekintve, hiszen olyan jól szerepel, hogy Amerikában 200 milliós bevételt jósoltak neki.

készült, embertelen, és steril, mint az a világ, amit ostorozni kíván. A gyerekeket hülyének nézni nem kell.

Mindkét filmről eszembe jutott továbbá az is, hogy én mennyire utálom a pónikat. Nem azokat a helyes, erősen magasságkorlátozott, négylábú jószágokat akik a medvekopulálta hegyi ösvényeken saját testsúlyuk kétszázszorosát is felviszik, ó nem, hanem a pónis rajzfilmek pónijait, akik ott hemzsegnek a kis csilivili tüchtig házaikban, senki nem dolgozik, mégis tele vannak zsével, és az a kib-tt legnagyobb bajuk, hogy milyen színű muffinokat süssenek a legközelebbi partira. Én sem vagyok egy kommunista inklinációjú uránbányász, de nekem ettől a burzsoá glamúrtól a belem jön ki, már elnézést. A Hotel Transylvániában egészen pontosan ugyanez az életérzés érhető tetten. Adott ugye a 21 éves aranyifjú, aki közelebbről meg

nem nevezett eredettel bíró, de szemlátomást kifogyhatatlan anyagi javait utazgatásra használja fel, miközben olyan laza, hogy széjjelesik, és találkozik a kőgazdag apuci emós kicsi lányával. Az egész szituval nem lenne baj, ha itt a mese egy realisztikus fordulatot véve arról szólna, hogy a fiatalok totál szétszívott aggyal jól megdöngetik egymást, aztán az aranyifjú mondjuk orális jóindulatáról biztosítja a farkasembert meg az önjáró zselékocsonyát, másnap meg senki nem emlékszik semmire és mindenki megy a dógára. De nem, itt fellobog az igaz szerelem kiolthatatlan lángja az egymással mindösszesen három szót váltó fiú és lány közt. Most ezt csak én érzem hiteltelennek? (Igen, vágja rá a lányom szikrázó szemekkel). Azt sem igazán értem, miért nem kezdtek el sipítozni azok, akik pedig ilyenkor rendszeresen el szok-

KÖRNYEZETVÉDELMI DÍJAT NYERT A LORAX A Lorax című animációs film elnyerte az Enviromental Media Association (Környezetvédelmi Médiaszövetség) díját. A produkció az egyik legnépszerűbb amerikai meséből készült, hőse egy 12 éves kisfiú, Ted, aki el akarja nyerni egy kislány, Audrey kegyeit. Audrey mindenképpen szeretne egy élő fát világukban ugyanis már minden műanyagból van, a tiszta levegőt is palackban árusítják. Ted kutatni kezd, s végül találkozik Loraxszal, aki a természet őrzője, és megtanítja Tednek, hogyan állítható vissza a régi egyensúly, hogy zöldelljenek a fák, és friss legyen a levegő.

(UIP-Duna Film)

FilmMagazin / 19

KRITIKA SANDLER, A VÁMPÍR Adam Sandler szupersztár, mégsem szakadt el a valóságtól. Ha munkára kerül a sor, pont azok a szempontjai, mint mindenki másnak a világon: végezz jó munkát, és végezd el a lehető legkönnyebben. Az idén két vígjátékkal is előrukkoló komikus legújabb filmje a Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak animációs forgatag, középpontjában a kamaszodó lányát egyedül nevelő, őt a széltől is védő vámpír gróffal, Drakulával. Animációs film, tehát gyerekeknek készült, mégis tele van igazi Sandler-féle poénnal… és persze azokkal a barátokkal, akik nélkül a Sandler már nem kezd neki a filmkészítésnek. – Azért szeretek filmeket csinálni, mert bármi lehetek bennük – mondta újságíróknak nemrég a színész. – De animációs film hangjának lenni még sokkal jobb: bármi lehetek, és még nem is tart soká; egy hét alatt felvesszük a hangot, a többi már az animátorok dolga. Ráadásul terepre sem kell kimenni.

(InterCom)

20 / FilmMagazin

tak kezdeni, miszerint „úristen, úristen, nőket és gyerekeket a mentőcsónakokba, már megint egy Disney hercegnős film” A Hotel Transylvania a legdiznisebb és leghercegnősebb film, ami valaha készült (közvetlen ősei a Kis hableány meg az Aranyhaj, egy-két Szörny Rt-s poénnal meg egy enigmatikusabb faterral felturbózva). Krinolinszoknyás, hamvas arcú hercegnők nyugodtan el sunnyoghatnak a dobogónak még a 200 méteres körzetéből is. Hófehérkének legalább megpróbálták kivágni a szívét, aztán jól megnevelte a disznó módjára élő agglegény törpéket. Bell megszelídítette a rémisztő archetipikus férfiszörnyet. De mit csinált vampirella azon kívül, hogy körmét rágva aggódott a szülinapja miatt?

A Loraxban a lakosságnak álcázott pónicsorda az első képben fülig érő szájjal elénekli, milyen hihetetlenül, de baromi jó is nekik, hogy talpig hungarocellben meg polisztirolban élnek, és minden más le van szarva, majd az utolsó jelenetben pontosan ugyanazzal a fülig érő

Idén nálunk eddig csúfosan leszerepelnek kritikailag az animációs filmek, reméljük, hogy a nagy reménységnek tartott Az öt legenda nem fog…

>> MINDKÉT FILMMEL (MEG ÚGY ÁLTALÁBAN AZ UTÓBBI 10 ÉV ANIMÁCIÓS FELHOZATALÁVAL KAPCSOLATBAN) JEGYEZNÉM MEG MINTEGY MELLÉKESEN, HOGY RETTENTŐEN IDEJE LENNE MÁR EGY-KÉT ÚJ ARCCAL FELFRISSÍTENI A POFA-PORTFÓLIÓT. << szájjal eléneklik, hogy milyen jó a környezettudatosság meg az egészséges élet, és a környezetszennyező újgazdag köcsög húzzon el a vérbe. Ha a zajos felszínt picit megkaparjuk, a valós gondolati tartalom a nullához konvergál.

Ennek kapcsán most azt a régóta a begyemet nyomó tüskés gombócot szeretném kiöklendezni magamból, hogy a hátam kezd tele lenni a környezetvédelmi tárgyú gyerekfilmekkel, meg azzal, ahogy ezek olyan üzenetet közvetítenek, hogy attól a kölök nem hogy okosodna, de hülyébb lesz mint egy póni. Már a Wall-E-ban tüzet okádtam attól, hogy a film hepienddel zárul, mert sikerült elültetni egy nyomorult növényt a szénné gyalázott, kiaszott bolygón, a dagadt dekadensek meg körben táncikálnak, mert mostantól minden jó lesz. Én elhiszem, hogy a

gyerekecskék lelkecskéjét nem lehet súlyos multidimenzionális problémákkal terhelni a vasárnapi matiné kereteiben, de szerintem megbocsáthatatlan hiba olyan hurráoptimista és teljesen hamis gondolatokat elültetni a jövő minimum 65%-os THM-mel terhelt zálogaiban, hogy környezetvédelmi vonalon bármi megváltoztatható anélkül, hogy az istenadta népnek fel kellene adnia bizonyos műanyagba vésett fogyasztói elveket, magyarul: az egészséges környezetnek ára van, amit kényelmetlenség és „nélkülözés” formájában meg kell fizetni. (És akkor a gyermekecske még épp csak bekukkantott abba a totál reménytelen gondolati labirintusba, ahol a fogyasztás csökkenése nem csak a környezetszennyezést mérsékli, hanem mondjuk a munkahelyek számát, ezen keresztül az államkasszá-

FilmMagazin / 21

KRITIKA

ba meg a nyugdíjrendszerbe folyó pénzt, meg a satöbbi satöbbi). Az aranyos kisfiú elülteti a magot, másnapra tiszta lesz a levegő, és Budapest belterületén ismét fészket rak a parlagi sas. Aha. Az egyik legsúlyosabb gondja a környezetvédelemnek éppen az a Jóskapista, aki nem képes felfogni, hogy hatalmas és komplex rendszerek megborulása esetén a helyesbítő tevékenység első eredményei – ha vannak egyáltalán – majd olyan egy-kétszáz év múlva fognak jelentkezni, a hatalmas és komplex rendszerek borogatása tehát már csak ezért is balgatag dolog. Az eredeti Loraxban (a könyvben) legalább annyi becsület volt, hogy a kisfiú megkapja a magot, és ezzel vége is a történetnek.

LEHET, hogy minden jóra fordul, de mérget azért ne vegyünk rá.

22 / FilmMagazin

Világmegváltó tartalmi elemzésem után immár akár a technikai részletekre is rátérhetünk, sőt, családtagjaim szerint már régen rá kellett volna térnünk, elvégre moziba a látványért megyünk. (Úristen. Hozzámentem egy pónihoz és ellettem két kiscsikót…)

Megvalósítását és vizuális ötleteit tekintve mindkét film teszi a dolgát, ahogy kell. A Lorax képi világa a Hortont és a Grincset idézi (gondolom ez tisztelgés Dr. Streuss előtt, aki mindhárom művet írta, mert egyébként a filmek alkotógárdája nem ugyanaz), de azoknál kicsit visszafogottabb, vagy az is lehet, hogy már mindent láttunk, amit vattacukorból, neonszínből és az egyenest mint koncepciót tökéletesen nélkülöző vonalvezetési technikából ki lehet hozni. A Lorax látványvilágát egyébként ugyanazok tervezték, mint a Gru-ét és a rendező, Chris Renaud is ugyanaz, aki utolsó adag frissítő hatású európaiságát valószínűleg épp a Gru-ban adta ki magából. A Lorax pajkos erdei macikái gramm-ekvivalensek a Gru minyonjaival, csak a minyonok tényleg aranyosak voltak, meg volt annak némi diszkrét bája, ahogy megszemélyesítették egyszeri hórukkmunkás Dzsót, míg ellenben a macik csak mézédesek meg szőrösek. Az éneklő aranyhalakat szemlátomást az Elvitte a víz vicces meztelencsigáiról koppintották.

A divatosan gothic stílusú Hotel Transylvániát a családi körben rendkívül népszerű Dexter laboratóriuma és Pindúr pandúr sorozatok rendezője, Genndy Tartakovsky jegyzi.

Vélhetőleg az ő számlájára írhatók a pörgős vizuális poénok, a jópofa szörnyvilág és az a néhány poén, ami annyira ütődött volt, hogy még én is nevetni tudtam rajtuk.

Mindkét filmmel (meg úgy általában az utóbbi mondjuk 10 év animációs felhozatalával kapcsolatban) jegyezném meg mintegy mellékesen, hogy rettentően ideje lenne már egy-két új arccal felfrissíteni a pofaportfóliót. A kölkökkel vérre menő vitát folytattunk arról, hogy Drakula Grura hasonlít jobban, vagy Metroman-re a Megaagyból (Egyértelműen az utóbbi. Nem, nem azért mert ez az én álláspontom). Jonathan és a Valahász arca pontosan olyan, mint Linguinié a Lecsóban.

Mavis, a vámpír lánya is ugyanazokkal az arcvonásokkal rendelkezik, mint bármelyik fiatal főhősnő az elmúlt évtizedben. És még sorolhatnám, de bőségesen (és idegesen). És ha már az agyoncsépelt dolgoknál tartunk, valaki négyszemközt elmagyarázhatná, hogy: 1. most épp miért fújnak annyira az amerikaiak a franciákra és 2. ezt a negatív emocioális hozzáállást miért pont abban vélik helyesnek manifesztálni, hogy az érthetetlen akcentussal beszélő, nagy orrú és ellenszenves

Rendhagyó kritikánk után nem található számszerű értékelés, de mindent összevetve a Hotel Transylvaniát 60%-ra, a Loraxot 40%-ra lőnénk be.

francia karakter vadászkutyaként a földet szaglászva követi a főhős nyomát. Mint visszatérő poén, engem ez már a Madagaszkár 3-ban is iszonyúan frusztrált.

A poénokat tekintve (és a franciázástól elvonatkoztatva) a Hotel Transylvánia sokkal jobban eltalált alkotás, kicsiknek és nagyoknak egyaránt múlhatatlan örömöt okozott például a kandallóba fújható Frankenstein-fing. (Nem, nem vagyok hajlandó kifejteni. Tessék elvinni a gyereket és személyesen megélvezni a dolgot). Nem mintha a poénok 80%-a nem lenne teljesen kiszámítható és/vagy ocsmány és/vagy ezredszerre látott, de legalább a maradék 20% aranyos (személyes kedvencem a fejhangon visító scream cheese, azaz rémsajt volt). A Loraxban viszont – és ez önmagában hihetetlen teljesítmény – az öszszes poén erőltetett és idegesítő.

Mindkét filmben fontos szerepet játszik a zene, a Loraxban olyannyira, hogy igazi, régimódi dalbetétek is

vannak benne. Ezeket hiába szánták paródiának, és tettek meg mindent, hogy viccesek legyenek. Iszonyatosak, feleslegesek, megbocsáthatatlanul kilógnak az egészből (illetve abból, amit jobb híján „egésznek” nevezhetünk) és az amúgy is roskatag történetet cafatokra tépik. Komolyan, a végén már én érzetem magam kínosan.

Valamire való generációs válságos filmből (mint amilyen a Hotel Transylvania) nem maradhat ki az a poén, hogy az öregek és fiatalok zenei párbajt vívnak, amiből nyilvánvalóan a fiatalok fognak győztesen kikerülni, de a manapság kötelező, hangmodulált, überkirályfiatalos, teljesen szintetikus bulizene még a Loraxban is megjelenik egy nóta erejéig. Erről az egészről az a gonosz kis gondolat jutott az eszembe, hogy annak idején a rock'n'roll (punk)(rock) nemzedék nem csak azért lázadt, mert épp nem volt jobb dolga (bár legyünk kíméletlenül őszinték: DE IGEN (: ). A világren-

gető ideológiai összeférhetetlenséget kicsit poénosabb síkra terelő, szimbolikus zenei csatának csak ott van értelme, ahol az ütközési pont valamivel érdekesebb, mint az „áááááá, apa nem akar nekem iPodot venni!!!!!!” motívum.

Ha ezt a gyerek elolvassa, kábé a második oldalnál fog rajtam harakirit elkövetni. Pedig ha tovább olvasná, akkor eljuthatna az itt következő fájdalmasan romantikus önvallomáshoz: Fuj, de egy szemét vénasszony lettem. Menten megyek és önkritikát gyakorlok. Hol vannak már azok az idők, mikor én is felhőtlenül tudtam örülni bármiféle marhaságnak, ha elég mozgalmas, látványos és/vagy alpárian vicces volt... Most jobb híján azzal vigasztalom magam, hogy Vadak ura és Utolsó csillagharcos ide vagy oda, belőlem is relatíve normális felnőtt lett. Mindenki vigye el bátran a gyerekeit a Hotel Transylvániára, ha az „aranyos anya” szerepében kíván tetszelegni.

De a Loraxra inkább akkor sem.

Stáblista: HOTEL TRANSYLVANIA

Stáblista: LORAX

Rendező: Genndy Tartakovsky Eredeti hangok: Adam Sandler, Selena Gomez, Steve Buscemi, Kevin James, David Spade, Andy Samberg, Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. október 4.

Rendező: Kyle Balda, Chris Renaud Eredeti hangok: Danny DeVito, Zac Efron, Rob Riggle, Taylor Swift, Betty White, Ed Helms Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. október 18.

FilmMagazin / 23

KRITIKA

ELRABOLVA 2 Liam Neeson még mindig Liam Neeson, legyen szó drámáról, akcióról, vagy bármiről, amiben szerepel. Hiteles, intelligens, megbízhatóan hozza a magas szintet. Az utóbbi időben túlnyomórészt kemény szerepekben láthattuk, de ismerjük be: ez áll neki talán a legjobban. Írta: Vampka

N

a nem mintha olyan gonosz arcú rosszfiú érzést keltene az emberben, épp ellenkezőleg: nagyon kevés ilyen kellemes, barátságos kisugárzású színész dolgozik manapság, de lehet, hogy éppen ez az oka annak, hogy jól áll neki a macsóság a kora ellenére is (idén volt kereken 60 éves, ki hinné?). Kezdhetném sorolni a kedvenc szerepeim tőle, de nem teszem, mert hosszú lenne a lista, az viszont biztos, hogy az Elrabolva keménylegény szuperügynök apukája a lista teteje táján helyezkedik el. Imádtam azt a filmet, a lendületét, a sztorit, a főszereplő karakterét, még a kemény jeleneteket is simán, rezzenéstelen tekintettel végignéztem, mert Neeson nem az a fajta, akiről könnyen leveszi az ember a

24 / FilmMagazin

szemét, mikor játszik, akkor sem, ha valakinek épp ripityára töri a csontjait, lassan és látványosan. Az Elrabolva tömve van agresszióval, ez igaz, de a cél szentesíti az eszközt alapon a Bryan Mills, Neeson karakterének motivációja is sokkal szimpatikusabbá és valamelyest elfogadhatóvá tette a történet brutalitását, elvégre egy bosszúálló apukánál szívet melengetőbb látvány kevés van. Szerintem a negyvenes nők kilencven százaléka (tudat alatt természetesen) emiatt nézte csak végig. Én fordítva voltam vele, tetszett a bunyós része, reméltem, hogy lesz sztori is, amire emlékezhetek. A sztorit megkaptam jó kemény és csillogó csomagolásban, és törvényszerű volt számomra, hogy a második részt nem lesz az az isten, aki

elég jóra meg tudná csinálni az elsőhöz képest. És igazam volt.

Félreértés ne essék, a második darab is remek, csak épp mondhatni túl jó. Apuka nagyon jó fej, kislány nagyon sokat tanult a múltkori esetből, exfeleség nagyon sebezhető és elesett, meg nagyon plasztikázott is, ha már itt tartunk. Minden készen áll egy nagy családi összeborulásra – de szerencsére a nyáladzástól Luc Besson ezúttal is megkímél minket, éppen annyi romantikaszerű izét kapunk, amit még elbír a gyomor és az agy, és Maggie Grace iszonyúan naiv és butuska karakteréből sem lett azért titkosügynök leszármazott, aki kódnyelven beszél, és kézigránátot tart a retiküljében. Sőt, ha belegondolok, akkor hiába hagyott benne mély nyomot a párizsi kis

Szívesen látnánk Liam Neeson-t a The Expendables következő részében. A kora megvan hozzá és az akciójeleneteket sem kell letagadnia…

akció, kissé felelőtlen továbbra is, de nem ő a lényeg a filmben. Vagy mégis? Én azt hittem, hogy ez ugyanazon a séma alapján megy majd, mint az első rész, de tévedtem. Itt nem a lány kerül bajba, hanem apuka és anyuka, de főleg anyuka. Az egész film alatt az volt az érzésem egyébként, hogy egy mocskosul hosszúra nyúlt előzetest nézek. A képek ugrándoztak, ezernyi hang- és képeffekt, dirr-durr, csitt-csatt, autósüldözés, kergetőzés a háztetőn, ó te jó ég, most zsákkal a fején számolja, milyen messze mennek a kocsival és hova… Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz. Valószínűleg bennem van a hiba, az utóbbi időben a lassúbb és tartalmasabb filmeket preferáltam, ez a hirtelen váltás pedig lehet, hogy kicsit megviselte a nem létező objektív értékelési képességemet, de azért az Elrabolva jobb volt, mint az Elrabolva 2.

Nem tudtam elképzelni, mi lesz a csattanó, főleg nem azt, mikor. Elvesztem az akcióban, ami tudom, jó dolog kéne, hogy legyen, de ez egy kicsit túl sok volt. Nekem. Még egyszer mondom: nekem. Mégsem tudom nyugodt szívvel lehúzni, mert ha darabjaira szedem, akkor szinte tökéletes darab, moziban is értékelhető, a hanganyag tényleg első osz-

tályú, azt nem tagadom, hogy ilyen jó hangzásban mostanában nem részesült a fülem. A filmzene is jó volt, feszültségkeltő, ritmikus, néhol pulzáló, megadta az alaphangulatot, dühít is, hogy nem találom sehol, hogy hallgassam egy kicsit. A színészi alakításokkal abszolúte semmi probléma nem volt, de hát valljuk be, igazából egyik mellékszereplő sem egy nagyon átlagon felüli valaki, akinek az eljátszásához külön tehetség kellene. A látványban sem volt kivetnivaló, a történetvezetés sem rossz. Az alapsztori is hihető lenne: Byan Mills a lánya kimentésekor anno kinyírt egy csomó embert, akit nem kellett volna, és most a prostitúcióval foglalkozó elhunytak rokonai kívánnak bosszút állni a gonosz fehér emberen, amiért annak volt képe megszabadítani a világot néhány aljas *ezt a részt kimoderálom saját magam, úgyis tudjuk, milyen emberekről beszélek*. Ehhez csak a két nő, Mills exe és lánya szükséges, na de korábban kell felkelni, ha meg akarod lepni szuperaput. Természetesen nem sikerül tökéletesen végrehajtani az akciót, Mills kiszabadul, és ámokfutást rendez, ezúttal Isztambul utcáin, és most nincs egyedül, mivel kislánya is apuci nyomdokaiba lép. Hogy akkor hol itt a baj? Jó kérdés. Meg

FOLYT. KÖV.?

Rebesgetik az esetleges harmadik részt, de Neeson ellenzi az ötletet. Meg tudjuk érteni…

kell nézni, és meg kell fogalmaznia mindenkinek magában, mert nagy az esély rá, hogy aki hozzám hasonló elvárásokkal ül le a piros székekbe a szép nagy vászon elé, az kicsit azért húzza majd a száját.

Aki csak egy jó akciófilmet vár, az nem fog csalódni, lehet nézni rendesen, ropogtatni a kukoricát, de aki az Elrabolva című eredeti bosszúállós-levadászós siker sztori folytatására számít, az lehet, hogy úgy jár, ahogy én és Liam Neeson karaktere: egyszerűen belefárad a szünetmentes kergetőzésbe.

65% Stáblista Rendező: Olivier Megaton Főszereplők: Liam Neeson, Maggie Garcia, Famke Janssen Forgalmazó: Pro Video Film Hazai premier időpontja: 2012. október 11.

FilmMagazin / 25

KRITIKA

VADÁLLATOK A Vadállatok gyönyörű szépek Oliver Stone szerint. Írta: Fekete Felícia

A

kaliforniai nap megcsillan a Blake Lively gyönyörű testén, burjánzik a fiatalság, az életerő, a magabiztosság és az amerikai (magyar szemmel már-már idiotizmusnak) tűnő pozitív életszemlélet.

26 / FilmMagazin

A két kaliforniai szörfös és közös csajuk irigylésre méltóan szép házban lakik Laguna Beachen. Ezt a nem akármilyen házat készpénzben fizették, tudhatjuk meg rögtön a legelején. Ugyanis az afganisztáni veterán és botanikus haverja a világ

legjobb fűvét termesztik, és elég jól megy a biznisz. De hát, ahogy az már lenni szokott a nagy hal megeszi a kishalat, legalábbis megpróbálja. Mi meg, mint annyiszor már életünkben drukkolhatunk, hogy ez egyszer ez ne sikerüljön a filmben Tesconak fordított Hallmark/Elena drogbárónőnek.

Savages a film angol címe, ami primitív, civilizálatlan embert jelent, meg barbárt is, bár szerintem az angol nyelvben a Savage nem használatos az olyan emberre, aki a Római Birodalom határain kívül él, persze amikor az még létezett. A film egyik nagy kérdése kit tekintünk civilizálatlannak és mi jogon. A drogos-szörfös-buddhista srác, aki képtelen gyilkolni vajon megváltoztatja a világot vagy inkább a világ változtatja meg őt? Stone alkotása egyszerre erotikus film egy szerelmi háromszögről, szokásos drogkartelles történet, kaliforniai love story, és tanmese a drog legalizálása mellett.

Ha többet szeretnétek megtudni a filmről, olvassátok el a szeptemberi számunkban található 6 oldalas háttércikket is!

TÚLÉLNI OLIVER STONE-T Tömény rettegés volt a stáb élete Oliver Stone legújabb filmjének forgatásán. A Don Winslow regényéből készült Vadállatok kegyetlen és véres történet az amerikai-mexikói drogháborúról, és a rendező gondoskodott arról, hogy munka közben mindenki ennek megfelelő hangulatba kerüljön.

- Oliverrel forgatni olyan érzés, mint egy menet a Jurassic Park -élményparkban - próbál megfelelő hasonlatot találni Blake Lively, a film női főszereplője. Hihetetlen élmény, de ugyanakkor az embernek halálfélelme van, mert hol lefelé zuhan, hol meg majdnem leharapja a fejét a T-Rex. Mindenki számára hatalmas megtiszteltetés volt, hogy a világ egyik legnagyobb rendezőjével dolgozhat, de be kell vallanom, alig vártuk a végét. Az utolsó nap közeledtével úgy éreztem, meg kell ajándékoznom a stábot azért, hogy az egészet kibírta, ezért mindenkinek csináltattam egy TÚLÉLTEM OLIVER STONE-T feliratú pólót. Oliver persze nem sértődött meg, nagyot röhögött, és büszke volt, hogy ez miatta van. (UIP-Duna Film)

Stone nem felejtette el a fű árnyoldalait is bemutatni és arra kényszeríti a nézőt, hogy elgondolkodjon az elhamarkodott ítéletalkotásról. Mert bárkiből lehet gyilkos, ha a körülmények úgy hozzák.

Az egyik főhős, Cho, már gyilkológéppé vált Irakban és Afganisztánban, haverjaival pontosan 120 embert nyírtak ki. Ezt kissé tudálékosan közli velünk Blake Lively, aki a narrátor szerepét is betölti a 130 perces alkotásban. Blake amúgy jól játszik amellett, hogy igen tetszetős a külseje bár ez a kettő szerintem nem zárja ki egymást. Ahogy Selma Hayek is, aki szinte lubickol az öregedő anya szerepében. Stone tipikusan minden kollégájának megengedte, hogy kihozza magából a maximumot, az operatőr, a színészek, a berendezők, mindenki fénylik a profizmustól. És persze magától is a maximumot várta: tökéletesen ser-

cen a cigaretta az egyik jelent végén, és azonnal felsercen a másik elején, de talán pont a tökéletes profizmus miatt, és amiatt, hogy Stone szerelmes a saját művészetébe, bizonyos részek nagyon unalmasra sikerültek. Feszültség például azért nem tapintható, mert egyszerűen nincs. Tényleg semmi.

Az Édes-hármas óta pedig hálás téma, ha egy nőn két férfi osztozik, és Stone a világon talán a legjobb abban, hogy gyönyörű embereket filmezzen, úgy, hogy azokba bele is kelljen szeretni. Például az isteni Woody Harrelson a Született Gyilkosokban, Angelina Jolie, Jared Leto és a világszép Colin Farrell a Nagy Sándorban csak, hogy néhányat említsek. Ez most sincs másképp legalábbis Blake Lively-vel kapcsolatban. Aaron Johnson-ba és Taylor Kitsch-be nekem nem sikerült beleszeretnem, de biztosan sokaknak azért sikerülni fog.

Profi munka, gyönyörű alkotás, ami nagyon-nagyon unalmas, de pont mikor már kibírhatatlan kezd lenni, akkor jönnek a komikus csavarok, ami megmenti ezt a tényleg szépséges szép filmet. Szerencsére nem is egyszer csap át hirtelen egy nagyon erős, ironikus komédiába a történet. Az egyik ilyen jelenetben, és végig a film alatt, John Travolta

zseniális, csak én már nem tudok elvonatkoztatni a fürdős sztorijától bármennyire is szeretnék. De még a világ egyik legnagyobb színészét is kenterbe veri Benicio del Toro. Minden szempilla rezzenése tökéletes a romlott és mindenre képes bűnöző megformálásában.

Pont ugyanaz volt az érzésem a Vadállatok sajtóvetítésén, mint amikor a szép emlékű, és mindig üres Új Udvar moziban néztem a majdnem háromórás Nagy Sándort: konkrétan halálra untam magam. De mikor most nyáron valamelyik csatorna leadta és közben ki-be lehetett járkálni a nyári kertbe, kifejezetten kellemes háttérfilmnek bizonyult.

Tehát csak pár év és másodszorra már élvezhetjük a Vadállatokat is, de ahhoz még egyszer végig kell szenvedtük a moziban.

70% Stáblista Rendező: Oliver Stone Főszereplők: Blake Lively, Taylor Kitsch, Emile Hirsch, Salma Hayek Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. október 4.

FilmMagazin / 27

KRITIKA

LOOPER A JÖVŐ GYILKOSA Végre egy ütős, eredeti, gondolkodásra bíró dolgozat, ami ha nem vigyáz, könnyedén klasszikussá válhat a műfajában. Írta: Sanya08

R

ian Johnson először a Brick című noir-hagyományokat követő sulidrámájával hívta fel magára a figyelmet. Aprócska film volt, egyedi hangvétellel büszkélkedhetett és egy szimpatikus színésszel: Joseph-Gordon Lewittel.

Pár évvel később Johnson már nagyobb nevekkel henceghetett, amikor elkészítette a The Brothers Bloom-ot (itthon Szélhámos fivérek címen futott), mely egy teljesen más zsánerű alkotás. A svindlerek izgalmas világába nyerhettünk mókás, szellemes betekintést, és megbizonyosodhattunk arról újfent, hogy Rachel Weisz még mindig nagyon szép. Nem volt olyan ragyogó dolgo-

28 / FilmMagazin

zat, mint az elődje, mindenesetre egy kellőképpen szórakoztató cucc volt, mely okozott nem egy (ami azt illeti: hanem több) kellemes pillanatot a befogadónak.

Most itt vagyunk, 2012-ben. Johnson megint előhozakodott egy filmmel, és újból műfajt váltott, ezúttal a science fiction-t választotta. Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem egészen remek évet fogunk zárni három hónap múlva, mert elég sok emlékezetes film akadt idén, ezeknek a sorát bővíti a Looper. Mi is a Looper? Belefognék a történet ismertetésébe, de 1: röviden nem tudnám, 2: őszintén szólva, kicsit sablonosnak tűnik első hallásra.

Szóval van egy bérgyilkos, akinek el kell intéznie időskori önmamgát, de az megmenekül, fiatalabbik pedig utána ered. Látod? Ha így nézzük, az Időzsarunak sincsen jobb szinopszisa, de ez ne tévesszen meg senkit. Ugyanis az van, hogy a Looper sokkal jobb, mint az Időzsaru, és ami még jobb, sokkal de sokkal jobb és több, mint amit az előzetese látni engedett. Sőt, a trailerek igazából nem is nagyon érintették a film lényegi pontját, meg sem próbálták tükrözni a dolgozat zsenialitását.

Zseniális? Használhatjuk rá? Ne nagyon koptassuk el, de ami tény, hogy Rian Johnson összehozott egy olyan komplex és jól megírt forgató-

Ha többet szeretnétek megtudni a filmről, olvassátok el a szeptemberi számunkban található 3 oldalas háttércikket is!

RIAN JOHNSON 3 film után még nem érdemes nagy végkövetkeztetéseket levonni, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy Rian Johnson a jelenlegi Hollywood egyik legegyedibb rendezője, akire érdemes lesz odafigyelni az elkövetkező évek során is. Sikere talán abban keresendő, hogy minden egyes filmjéhez saját maga írja a forgatókönyvet is, valamint mindig igyekszik olyan emberekkel dolgozni, akikkel már volt közös alkotása, így még gördülékenyebben zajlódhat a munka a forgatásokon. Még több Looperhez hasonló gyöngyszemet kívánunk a rendezőnek!

könyvet, ami mellett nem lehet elmenni. Ha ez pedig nem volna elég, direktorként se vallott kudarcot, mert egy stílusos, jól kimunkált és kiválóan összerakott produkciót tett le a képzeletbeli asztalra.

Pedig csupán 30 milkója volt neki, annyiból dobta össze, ami nem valami nagy összeg, ha az emberfia scifit szeretne csinálni. Mert a Looper ízig-vérig scifi, ugyanakkor több annál. A magjában dráma, tudományos-fantasztikus környezetbe ültetve, néhány szolid akciójelenettel, melyek azonban egyáltalán nem hivalkodóak. Maga a látkép se hivalkodó, nem láthatunk repülő taxikat meg hasonlóan csicsás baromságot,

és egy percig se gondoltam azt, hogy azért nem láthatunk olyan giganagy set piece-eket, mert nem volt rá pénz, nem olcsójánoskodtak, egyáltalán nem sínylette meg a költségvetést a kész mű.

Ahogy mondtam, az előzetesek nem tudtak nagyon igazságot szolgáltatni, nem is néztem őket agyon, így okozott nekem ez a darab rengeteg meglepetést. Ez az egyik amit nagyon imádtam benne, hogy végig húzott magával, nem tudtam mi fog történni, úton-útfélen meglepett, arcon ütött, majd vitt magával tovább, egészen a katartikus végkifejletig.

Brutális, meglepően erőszakos, jó 2 órás játékidejét nem fecsérelte fe-

lesleges dolgokra, annyit magyarázott meg a rendező az időutazásból amennyit szükségesnek érzett a történet szempontjából (senki ne jöjjön azzal, hogy így logikai bakugrás, úgy logikai bakugrás, könyörgök… tökéletesen nem lehet ábrázolni az időutazás mikéntjét), de azért érződött, hogy ismeri az egésznek a szabályrendszerét és magában felállított egy logikát a folyamatra. De nem, Johnson inkább a szereplőivel foglalkozott, ezért is volt egy pici törés a film közepe tájékán, amikor bejött a képbe Emily Blunt, és ott kicsit lelassult a cucc, hogy úgy mondjam: a tempós kezdet után hagyták, hadd lélegezzen kicsit. Hogy aztán a fináléra újra erőre kapjon és láthassuk Bruce Willis-t fegyverrel a kezében, véres pólóval. Igen. Jól olvasod. Örömmel konstatáltam, hogy Bruce – ha egy film erejéig is – de visszatért régi önmagához, és jól választott szerepet. Joseph-Gordon Lewitt pedig méltó ellenfelévé vált.

90% Stáblista Rendező: Rian Johnson Főszereplők: Joseph GordonLevitt, Bruce Willis, Emily Blunt Forgalmazó: Pro Video Film Hazai premier időpontja: 2012. szeptember 27.

FilmMagazin / 29

KRITIKA

AGLAJA Régen sírtam a meghatottságtól egy filmen, az meg tényleg hosszú évek óta nem jutott eszembe, hogy ez a legjobb magyar film, amit életemben láttam. De sajnos a filmművészet nem habos torta, így a vége felé igen gyakran voltam kénytelen az órámat nézni. Írta: Fekete Felícia

K

ét helyen is abba lehetett volna hagyni a cirkuszos család elbaltázott disszidálását úgy, hogy a néző sem unja magát halálra az utolsó fél órában. Az egyik résznél rövid, de megdöbbentően jó és ütős film lett volna,(a kiábrándító anya megjelenik az árvaházban) a lehetséges későbbi, de még nem túl késő befejezésnél meg egy tanulságos, elgondolkodtató és megható mese kerekedhetett volna belőle (régi Romániában felvett családi video.) Ehelyett egy túl kései és harmadik helyen hagyta abba Deák Krisztina a filmjét. Oké, így is szép, kerek történet sült ki belőle csak hát amikor vége lett a filmnek nem az történt, hogy kilőtt magából a szék ami az elején beszippantott hanem nagyon örültem, hogy végre kimehetek. Miért kell mindig, mindent elhúzni? Ugyanez volt a bajom az Aglajához meglepően hasonlító Hajdú Szabolcs által jegyzett Biblioteque Pascallal is. Szuper történet, de a felétől dögunalom.

30 / FilmMagazin

A történet szerint a magyar-román cirkuszos házaspár elszökik Romániából és ezért a mindannyiukat távollétükben halálra ítélik. A szabad világban a korábbi sztárok a senkinél is senkibbek, és ezt nem veszik olyan jó néven. A család felbomlik és mivel az anyuka kénytelen a hajánál fogva lógni a levegőben a főhős kislány egész élete rettegés az anyja életéért. A helyzet sajnos később sem javul. Az Aglaja igaz történeten alapul, legalábbis valószínűleg igazabban, mint mondjuk a Fargo, ami szintén "megtörtént eseményeket" dolgoz fel. Ezzel tisztában voltam mielőtt megnéztem a filmet, de azzal azért nem, hogy a főhősnő a való életben 40 évesen öngyilkos lett. Ennek tudatában azért már nem annyira felemelő, amikor az őt alakító színésznő a film utolsó jelenetében felemeli a fejét az önmegvalósítás mámorában az Alexanderplatz felett. A kislány Aglaját alakító Jávor Babett fekete szemei elviszik a filmet, de jól is van

fölvéve szó mi szó (Mathé Tibor). Ónodi Eszter remekül játszik, így még azt is elhisszük neki, hogy egy jó alakú, hajlékony nő.

Ha időben befejezte volna Deák Krisztina a filmet, akkor az lenne a tanulság, hogy mindenütt szar és a legjobb otthon még akkor is ha Csaucseszku a Kárpátok Géniusza vigyáz ránk. Mert ha belegondolunk, végül is csak egy kis fizetésemelést kértek, és a végén mi lett ebből az egészből. Mindezek ellenére régen nem láttam ilyen jó filmet.

85% Stáblista Rendező: Deák Krisztina Főszereplők: Ónodi Eszter, Bogdán Zsolt, Móga Piroska Forgalmazó: Ristretto Distribution Hazai premier időpontja: 2012. október 11.

SOROZAT

AMERICAN HORROR STORY: ASYLUM Jön a második American Horror Story évad! Írta: Csernák Ákos

A

z első évadáért 17 Emmy-re jelölt American Horror Story 2 díjjal zárta az idényt a szeptember 23-án megrendezett gálán.

Ryan Murphy (Kés/alatt, Glee) horrorszériája a start óta többször is ellentmondásba keveredett: először a rajongók egy része háborodott fel a második évad miatt (erről bővebben lentebb), nyáron pedig többen támadták a döntést, miszerint az Emmy-n minisorozatként indították az egyébként 12 részes első évadot.

A hivatalos indoklás a sorozat "antológia" jellegével állt ki a döntés mellett, ugyanakkor az is tiszta sor, hogy az AHS elvérzett volna, ha a sorozatok szekcióban száll ringbe.

Még ha a széria érdemei itt-ott megkérdőjelezhetőek is, a rajongók szívébe emlékezetébe magát Constance-ként bevéső Jessica Lange szenzációs alakítását tagadni felesleges. Lange szédületes teljesítménye előtt februárban már lerótta tiszteletét a szakma, a színésznő pedig azóta a második évadhoz is aláírt, pedig saját bevallása szerint egyáltalán nem szándékozott sorozatban játszani, legalábbis azelőtt, hogy Ryan Murphy megkereste volna őt Constance szerepével. Jessica Lange idén ősszel már abszolút főszereplőként tér vissza raklapnyi más

32 / FilmMagazin

sztárral megtámogatva, azonban Constance karakterétől ideje búcsút vennünk: Lange immáron az előző figurával teljesen ellentétes Jude nővért alakítja egy apácák vezette bostoni elmeszanatóriumban a '60as években. Az Asylum alcímet viselő második évad ugyanis szöges ellentéte lesz az elsőnek: pár színész átigazolásán kívül vadiúj karakterek, helyszínek, más téma, és újfajta terror várnak a nézőkre. Télen sokan csalódottan fogadták a hírt, miszerint az első szezonnal lezárult a Harmon család története, holott Murphy már a sorozat indulása előtt kifejtette, hogy évadról évadra megújuló show-t készít.

Ez a Murphy munkásságát ismerőknek csak jó hír lehet, hiszen köztudott, hogy a producer (túl) hamar ráun a projektjeire. Ennek a hanyagságnak egyenes következménye a csúfos véget érő Kés/alatt, és a rajongók szerint is meg-megbicsakló Glee. Ami azonban Murphy számára vérfrissítő, az a műfajnak is új löketet ad: a fentebb taglalt koncepció kivételesnek számít, erre pedig úgy tűnik, már a kritikusok is ráéreztek: a complex.com az idény legvártabb sorozatának választotta az American Horror Story: Asylum-ot, ami egyszerre szavaz bizalmat a show-

nak és támaszt eddig talán nem várt elvárásokat Murphy elé mind minőség, mind pedig nézettség tekintetében. A második évad promóciós anyagait elnézve esélyes, hogy a készítők idén az első évad szintjét is megugrották, ami audiovizuálisan kifogástalan, hangulatában egyedi, karaktervezetésében pedig egyszerűen lenyűgöző volt, ám a történet bevallottan elsietett lezárása hagyott maga után kívánnivalót.

Az American Horror Story: Asylum október 17-én debütál az FX Networks-ön, Jessica Lange-n kívül visszatér Evan Peters, Zachary Quinto, Frances Conroy, Lily Rabe és Sarah Paulson; az újoncok között van a Maroon 5 énekese Adam Levin, Jenna Dewan-Tatum, Joseph Fiennes és James Cromwell is.

Az Amerikában október 17-én debütáló első rész címe "Welcome to Briarcliff" lesz.

A FŐCÍM Az American Horror Story facebook-oldalán október 10-én közzétették a 2. évad legelső öt percét, ami azóta a YouTube-on nézhető vissza gyenge minőségben. A felvezetés részeként az új szezonhoz készített főcímet is publikálták, amiben az alkotók szerencsére meghagyták a zenei(?) alapot, de a rém idegesítő zörejekhez ezúttal végre méltó képanyagot is társítottak.

Az első évad főcíme legyen bármilyen különleges is, idővel elvesztette funkcióját, és hosszú távon áttekerőssé vált. Az új video, ami az előzőt hirtelen szolid gyerekmesének láttatja, ezzel szemben jóval érdekfeszítőbb, többet mutat, és alapvetően figyelemfelkeltőbb.

Az eddigi promóciós anyagok mind arról tanúskodnak, hogy az Asylum nagy szintugrás lesz az első szezonhoz képest; hogy ezt mennyire tükrözik majd az egyes epizódok, azt látatlanban nem tudjuk megsaccolni.

FilmMagazin / 33

FILMKLASSZIKUS

ROCKY

1976-ban, John G. Avildsen rendező egy olyan karaktert vitt vászonra, amely még ma is sok ember számára példakép. A név, amely egybeforrt Sylvester Stallone arcával. A név, ami bizonyítja, hogy bárki, egyik pillanatról a másikra hőssé válhat. Rocky Balboa. Írta: Török Tamás

TÉKY ÉR G E SAK << EM C N OK!” „ Y G A >> IV SENK N E L E T

34 / FilmMagazin

S

zámomra a mai filmekben szinte minden megtalálható. Ötletes karakterek, kitűnő színészek, lehengerlő látványvilág, művészi betétdalok és olykor-olykor még egy meglepően egyedi történet is. Azonban valahogy mindig van egy hiányérzetem. Hiányzik valami, amit egyszerűen a modern filmipar már soha nem fog tudni visszaadni a nézőnek. Az őszinteség. A Rocky talán az egyik legőszintébb film, amellyel valaha találkoztam. Történetünk Philadelphia egy olasz szegénynegyedébe vezet el minket, ahol Rocky Balboa életébe nyerhetünk betekintést. Rocky élete nem éppen az a tipikus amerikai álom.

Betevőjét alkalmi munkákkal keresi, vagy éppen főnöke, Toni Gazzo kérésére hajtja be a kölcsönt az egykori „ügyfeleken”. Rocky számára csak egyetlen kitörési lehetőség maradt, a boksz.

Ez a klasszikus egyetlen egy dologra épít, méghozzá Rocky személyére. Azt kell, hogy mondjam, hogy Stallone-nak sikerült tökéletesen átadnia a filmtörténelem talán egyik legátérezhetőbb karakterét. Rengetegen vagyunk szerintem úgy, hogy nem vagyunk elégedett jelenlegi életünkkel. Szeretnénk valahogy kitörni, kiteljesedni. Rocky is erre vágyott, majd 30 év után elérkezett a nagy lehetőség. Ő, a fél-profi

bokszoló, ringbe szállhatott a nehézsúlyú világbajnokkal, Apollo Creeddel. Rocky Balboa, aki a kemény külső ellenére egy végtelenül mély érzésű és szerény ember, eleinte el sem akarja hinni, hogy egy ilyen lehetőség adódott előtte. Eddigi élete során mindenkitől csak azt hallhatta, hogy tehetsége ellenére nem vitte semmire. Miután felfogja, hogy valójában milyen lehetőséget is kapott, minden erejét arra fordítja, hogy a lehető legjobb formába lendüljön a nagy mérkőzésre, mind fizikálisan, mind mentálisan. A legszebb dolog ebben, hogy Rocky-t mindenki teljesen esélytelennek tartja, de ennek ellenére, ő hiszi, hogy

FilmMagazin / 35

FILMKLASSZIKUS győzhet. Ebben nagy szerepe van barátnőjének is, Adrian-nek, aki a magukba zárkózott embereknek tökéletes példája. Ki hitte volna, hogy e lány szívét, egy „izzadtság szagú bokszoló” nyithatja ki?

Hát az, aki igazán átérzi ennek a filmnek a mondanivalóját. Rocky valójában nem is egy karakter. Ő az a fogalom, amely minden emberben megtalálható: a lehetőség. Ezzel az emberrel bárki azonosulhat, majd miután azonosultunk, egyre inkább azt fogjuk érezni, hogy a film részben rólunk szól. Annyira magával ragadó ennek az embernek a sikertörténete, hogy én a film nézése közben teljesen elfelejtettem a külvilágot, és lélegzet visszafojtva lestem

36 / FilmMagazin

minden egyes jelenetet, mert egyszerre kedveltem meg Rocky-t és éreztem, hogy egy hasonló lehetőség akár még előttem is adódhat a jövőben.

A Rocky hangulatát leginkább egy, már a cikk elején említett szóval tudnám összefoglalni: őszinteség.

Ebben a filmben nincsenek még effektek, erőltetett poénok, túljátszott szerepek vagy sallangok, az egész film egy teljesen hiteles életképet mutat be. Ezt az állításomat leginkább azzal tudnám alátámasztani, hogy az én lelkemre a szerelmi - csók és hasonló - jelenetek annyira nem tudnak hatást gyakorolni. Azonban a Rockynak ezt is sikerült az élet minden őszinteségével és szép-

ségével átadni, ugyanis rendkívül meghatónak találtam, hogy a - valljuk be - viszonylag jó képű, remek kiállású Rockynak pont a helyi állatboltban dolgozó, alig megszólaló szende kislány a választottja. Rocky annak ellenére, hogy újdonsült edzője azt tanácsolja, hogy hanyagolja a lányt a hatásos felkészülés érdekében, bokszolónk továbbra is szereti őt és ezt a népszerűség sem tudja megváltoztatni. Jó volt egy olyan karaktert megismerni, aki tényleg emberként bánik a környezetével, és alázatát semmilyen külső tényező sem tudja befolyásolni. És ha már emberség… a Rockyban olyan mondatok hangzanak el, amelyek minden ember számára tanító

jellegűek lehetnek. Talán ezért mondják azt sokan, hogy ez a film maga az inspiráció. Hősünk szájából olyan egyszerű, ám nagyszerű mondatok törnek elő, amiket igazából bárki mondhatna, de szinte senki sem meri. Ezeket a mondatokat nem lehet tanulni… pontosabban mégis, az élet iskolájában. Szerintem már mindenki találkozott azzal a neveletlen kiskölyökkel, aki köszönhetően az értelmes társaságnak, a lehető legrondább dolgokat vágja a fejünkhöz, anélkül, hogy tudná, mit jelentene, emellett a tisztelet legkisebb formáját sem tanúsítja. Igen, Rocky is találkozott vele. Majd ahelyett, hogy a kölyökre hagyta volna a dolgot, szépen hazakísérte, s köz-

ben elbeszélgetett vele. Ebben a 3-4 percben olyan szintű igazságok fogalmazódnak az életről, amely miatt minden tisztelettel fejet hajtok a film összes írója előtt.

A film egyik legendása jelenete az, amikor Rocky a küzdelemre készül fel. Olyan elképesztő elszántságot lehet látni az arcán, hogy én e jelenet alatt szabályosan felkiáltottam mint egy gyermek, hogy: „huhú, nagyon kileszel csinálva Apollo!”. Én a mai napig tartom azt az elvemet, hogy az az igazán jó film, amely minden erőlködés nélkül tud őszinte érzelmeket kiváltani a nézőből. A Rocky egy ilyen film.

A befejezés pedig magáért beszél.

A teljesen esélytelennek tartott

Rocky nem hogy az eddig csak álomhatárnak számító 3. menetet, de az utolsó, 15. menetet is végigbunyózza. Arca a felismerhetetlenségig torzult, de ő küzdött és csak küzdött! Azonban végül, ahogy lennie kellett, a „sérthetetlen sztár”, Apollo Creed győzött, pontozással.

Rocky-t azonban ez cseppet sem érdekelte, teljesítette célját, hogy büszkén, emelt fővel hagyhatja el a ringet. Miután elhangzott a mérkőzés végét jelző gong, Rocky csak egy nevet kiabált, a szerelméét: „Adrian!” A Rocky egy mestermű.

Egy élmény. Mindenkinek látnia kell és garantálom, hogy utána sokkal gazdagabb emberként fogtok felállni a TV elől.

IDÉZET A FILMBŐL Mickey Goldmill: Betört az orrod.

Rocky Balboa: Hogy néz ki?

Mickey Goldmill: Jobb, mint volt.

FilmMagazin / 37

KÖV. HÓNAP AZ ÖT LEGENDA Vajon van Húsvéti Nyuszi? És Mikulás? És Fogtündér? És Homokember? Hát persze! Vannak, amíg van gyermek, aki hisz bennük. Igen ám, de a gonosz Szurok azt szeretné, ha a gyermekek csak benne hinnének.

Vagyis a mumusban. Ezért aztán az álmokból rémálmokat csinál, az örömből félelmet, a fényből sötétséget. Így az "őrzők", a gyermekálmok védelmezői nagy veszélybe kerülnek. Ám akad egy új segítségük, egy új őrző, Dér Jankó, az ötödik legenda.

FELHŐATLASZ Hogyan hatnak egymásra az emberi életek, a tettek és azok következményei a múltból kiindulva a jelenen át egészen a jövőig? Minden mindennel összefügg? Akció, rejtély és romantika szövi át a történetet, melyben egy gyilkos hőssé alakul át, egy egyszerű jótett pedig forradalmat inspirál a távoli jövőben.

38 / FilmMagazin