2012. májusi FilmMagazin

HÁTTÉRCIKK: KALÓZOK! - A KÉTBALLÁBAS BANDA

FilmMagazin EXKLUZ ÍV JOHN C USACK PORTR ÉVAL

2012. május

KESERŰ CSALÓDÁS ÉJSÖTÉT ÁRNYÉK RÉGI MESE, ÚJ KÖNTÖS HÓFEHÉR ÉS A VADÁSZ 21 JUMP STREET A KOPASZ OSZTAG

MEN IN BLACK SÖTÉT ZSARUK 3.

BETEKINTETTÜNK A FILM KULISSZÁI MÖGÉ >> 14.

KEDVES OLVASÓK! M

ájusban sem lesz egyszerű eldönteni, hogy a nehezen összekuporogtatott pénzünket melyik filmre áldozzuk, hiszen még azok között a produkciók között is akad egy-két gyöngyszem, amely nem kapott akkora hírverést, amekkorát a minősége alapján megérdemelt volna. Ilyen például Wes Anderson Holdfény királyság című filmje, amit én személy szerint már nagyon várok és amelynek kritikája sajnos átcsúszott a következő számba, abban viszont biztosan KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL!

szerepelni fog. Hasonlóan jártunk a Sacha Baron Cohen-féle A diktátorral is, amelynek a sajtóvetítése éppen két nappal a lapzártánk után esedékes. Persze, örülünk neki, hogy a hivatalos bemutató előtt legálisan (!) láthatjuk a filmet, de még boldogabbak lennénk, ha ebben a számban már be tudtunk volna számolni az élményeinkről. Sebaj, nem kell szomorkodni, mert eme két film hiányától eltekintve brutálisan erős lett a májusi Film-Magazin! A felhozatalból leginkább a MIB 3 háttércikkünket emelném ki, amely minden részletre kiterjedően mutatja be a film kulisszatitkait, de érdemes elolvasni a Kalózok - A kétballábas banda írásunkat, az Éjsötét árnyék és a Bosszúállók kritikánkat, a John Cusack portrénkat, valamint a Szalmakutyákról szóló Filmklasszikus írásunkat is. Júniusban pedig kicsit megpihenhetünk, mert csak két igazán mainstream film kerül mozikba, ám ezek közül az egyik a Prometheus, amelyről ha minden igaz már kritikát fogunk írni és terveinkben van egy jó hosszú háttércikk az Alien-univerzummal kapcsolatban is. Ám ezek már a következő szám finomságai, amire még egy hónapot

várni kell, de addig is ajánlom figyelmetekbe a mostani FilmMagazin-t, mert tényleg ütős lett!

CÍMLAPSZTORI: „Sokan a fent említett elismert és díjazott nevek ellenére kisebb fenntartásokkal állnak a harmadik MIB-hez, holott nincs ok aggodalomra. Nem csak vidám légkör, akciódús látvány és érdekes történet járul a díjazott stábtagokhoz, de még a mellékszerepekben is olyan nevekkel találkozhatunk, mint a Broadway szerepeiről is ismert Michael Stuhl-barg vagy az Oscar díjas Emma Thompson.

A Men In Black 3. minden bizonynyal jó bevezető lesz a könnyed és élvezetes, nyári mozik világába.” >> 14.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Fekete Felícia, Hannibál, Hompola Júlia V. (Vampka) , Madura Gábor (iverson2), Mocanu Attila, Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kónya Sándor (Sanya08) , Verebélyi Tamás (Spike) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Csánki Kata (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám tervezett megjelenés: 2011. június 10.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

ARGO

DE PALMA IS BACK

B

rian De Palma sajnos azon kedvenc rendezőim egyike, aki mostanában csak nagyritkán forgat filmet. Legutóbbi munkája a Redacted volt, amit nem láttam még mindig, előtte pedig a Fekete Dáliával sokkolta a népet. Mondom sokkolta, mert szegény nem tudott eleget tenni a kritikusok és a közönség elvárásainak, bukott is jókorát az öreg. Nekem mondjuk ott van a polcomon a DVD, és őszintén szólva szeretem is azt a filmet, mert tény hogy kicsit félresiklott a dolog, de még így is értékelhetőnek tartom.

Vannak benne kameramozgások és beállítások, amik egész egyszerűen hátborzongatóan jók. Szóval De Palma most végre újra forgat, ezúttal egy francia thrillernek, a Szerelmi bűnöknek az újráját készíti Rachel

4 / FilmMagazin

McAdams és Noomi Rapace főszereplésével, akik szerelmi viszonyba keverednek egymással. És így el is érkeztünk a lényeghez. A rendező úr valahogy imádja ezt a témát, és mindig izgalmas erotikus jeleneteket volt képes letenni az asztalra (Femme Fatale nyitánya a mosdóban? Ember, az egy kihagyhatatlan mestermű!), most se kételkedek benne. Persze kétesélyes a dolog, ha magát a filmet nézzük. Vagy egy igazi klasszikus de palmai remekmű lesz, mint mondjuk a Carlito útja vagy a Gyilkossághoz öltözve (mondjuk annál a filmnél kicsit rezeg a léc, de akkor is piszokjó), vagy egy lenyűgöző kudarc, mint a Fekete dália. Így vagy úgy, örülök annak, hogy az öregúr visszatért közénk és alig várom, hogy lássam ezt a filmet.

N

em, nem Árpa Attila azonos című baromságáról van itt szó, hanem Ben Affleck legújabb rendezéséről. Nem, mielőtt valaki megszólalna, nem remake-et csinált a magyar „kultklasszikus remekműből”, hanem egy igaz történeten alapuló filmet rendezett, amelyben újfent magára vállalta a főszerepet. A ’70-es években játszódik a sztori, és az van, hogy egy kamu-film készítésével szeretné Affleck és csapata kimenteni néhány túszt a terroristák fogságából. Kicsit Ocean’s-feeling, de annál komolyabb, és John Goodman is tiszteletét teszi, aminek örülünk mindig.

Mivel Affleck rendezéséről van szó, ezért természetesen nincs az az Isten, amiért kihagynám ezt a filmet.

Szimplán azért, mert a srác közepes színészből egy csapásra érett, remek direktor lett, és ennek a fényében persze a színészi tálentuma is megnőtt. Itt az előzetes, tényleg nagyon jónak ígérkezik:

A CSODÁLATOS PÓKEMBER

A

Pókember iránti rajongás ide vagy oda, azért megmondom az őszintét, kissé szkeptikus merek lenni ezzel az új filmmel kapcsolatban. Több oka van ennek, az egyik az a tény, hogy újrakezdik az egész franchise-t. Tudom, hogy a Sam Raimi-féle sorozat már kifújt a harmadik részre, de érdekes lett volna egy negyedik epizód, amiben gatyába rázzák az egészet és Raimi kijavítja a hibáit. Illetve kevésbé hagyja, hogy a stúdió belepofázzon a munkájába, mert mindannyian tudjuk, hogy miattuk került bele Venom a harmadik etapba. És ha Venom, meg úgy maga a szimbióta nincs, akkor az egész film sokkal jobb volna. Ó, mindegy. Halott lóba nem rúgunk bele – mondaná egy bölcs ember. Ez az egyik ok a szkepszisre (van ilyen szó? nem húzza alá a gép, úgyhogy gondolom van), a másik meg a mindenki által agyontémázott dolog, mégpedig hogy ugyan minek is újra elmesélni azt, hogy miként lett Pókember Pókember. Tényleg szinte lejárt lemez ezt felhozni, mert mindenki ezen rinyál dehát igazuk is van. Vélemé-

nyem szerint elég béna lépés volt a Sony részéről ez, hogy ilyen hamar rebootolják a cuccot, mert ezzel nemcsak a rajongók agyát cseszik fel, de az egyszeri mozibajáró is már húzza-vonja a szemöldökét hogy most akkor mi a szentszar van.

Igen, húzza-vonja, mert nem fogja érteni, és még emlékszik ám arra a Tobey fiúcskára, akit anno megcsípett a pók, és valószínűleg azóta se szárította fel a könnyeit amelyet Ben bácsi halála miatt csöpögtetett. Viccet félretéve, tényleg hülye ötlet volt ez, de ha már így állunk, akkor el kell fogadni, remélnünk kell azt, hogy legalább jól oldják meg.

Marc Webb ugye a filmrendező, ami megint fura, mert ő a (500) Days of Summer című remek romantikus komédiával futott be (ami nem mellesleg az én egyik kedvenc filmem is), ami ugye távol áll a képregényfilmek világától. De bízok benne. Aggodalomra ad okot az is, hogy a film stílusát illetőleg hangulatát sötét tónusúnak, realisztikusnak mondják, ami egyértelműen a Sötét Lovag hatása. Mióta kijött az a film, mindenki azzal jön, hogy az ő filmje

“dark” meg “gritty” lesz, ami oké, rendben, de nem mindegyikhez illik ez a jelző, pláne nem Pókember kalandjaihoz. Ugyanakkor azt is rebesgetik, hogy Póki végre vicceskedni fog, tehát olyan lesz, mint a képregényben ami jó jel. Ez látszódik a trailerben is, például amikor az autótolvajt húzza. Na az klasszikus Spidey, szóval remélem rendben leszünk ezen a téren.

Egyébként az új trailer alapján jónak tűnik a film. Az akciók is rendben lesznek szerintem, de remélem nem csak éjszaka fog bunyózni Póki, annak nem örülnék, ő nem Batman. A Gyík egy remek ellenfél, kíváncsi leszek milyen lesz itt, és izgatottan várom mit hoznak ki ebből a “Parker szülei”-sztoriból. Mindenesetre az eddigi előzetesek közül tényleg, ez a legjobb, ami ígér is valamit és remélem be is tartja, illetve még többet hoz. Nem fogok nagyon meglepődni, ha kiderül a végén hogy egy bitangjó film készült, hiszen az X-Men: Az elsők-nél is sokan kételkedtek, a reklámja béna volt és mégis, el lett találva a cucc.

Remélem itt is ez lesz a helyzet.

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

LONDONBAN JÁRTUNK 2:

LONDON SCHOOL OF DRAMATIC ART - ÉLMÉNYEK 4*10 hetes színészkurzus Londonban. Írta: Kóczy

A

zzal gondolom nem mondok újat, ha elregélem, hogy nagyon régóta szeretem a filmeket és a tévésorozatokat. Azt viszont talán még nem említettem, hogy az is mindig érdekelt, hogy milyen érzés lehet egy-egy filmben avagy színházban a színpadon közönség előtt szerepelni, ergo a színészet. Otthon nagyon amatőrszinten igazából mind filmben mind színpadon kipróbáltam magam, de nem igazán éreztem, hogy komoly esélyeim lennének a szakmában, így nem is foglalkoztam ezzel komolyan. (Utólag azt mondom, tán hiba volt.) Arról pedig nem is álmodtam, hogy miután kijövök Londonba itt majd én színészetet fogok tanulni.

6 / FilmMagazin

Aztán még tavaly decemberben olvastam az egyik angol színész és BAFTA-díjas filmrendező, Noel Clarke Twitter-én (az ő neve Magyarországon inkább a Doctor Who rajongóknak cseng ismerősen szerintem, ő alakította Mickey-t a 2005ben újraindított sorozat első két évadjában. Esetleg még A kilencedik légió című Neil Marshall filmből. A több filmjét nem nagyon mutatták be otthon), hogy az egyik londoni drámaiskola, a London School of Dramatic Art (http://www.lsdaacting.com) indít egy 4-szer 10 hetes színészkurzust (itteni viszonylatban) baromi olcsón és mindenkit szeretettel várnak, aki érdeklődik a szakma iránt, és ki akarná próbálni magát. Egy kicsit tépelődtem a dol-

gon, mert hát a pénz az pénz, de nem is ez volt a fő probléma, hanem sokkal inkább abban nem voltam biztos, hogy az én angol nyelvtudásom elegendő-e ahhoz, hogy én itt Londonban színésznek tanuljak három hónappal azután, hogy ideköltöztem. De úgy voltam vele, hogy ha nem is sikerül, de megpróbálom, legfeljebb költöttem egy kis pénzt a hobbimra, ha meg bejön, akkor végre foglalkozhatok olyannal, ami tényleg érdekel.

Szóval kitöltöttem a jelentkezési lapot, elküldtem e-mailben, utaltam a pénzt, és izgatottan vártam a január 15-ét, nevezetesen az első órámat.

Az már első alkalommal kiderült, hogy a nyelvi akadályok miatt tel-

Az iskola épületét és néhány belső szobáját megörökítő képeink forrása: http://www.lsda-acting.com/gallery.html

jesen felesleges volt aggódnom, hogy ugyanis az ég világon semmi gond nem volt az angolommal. Sőt, igazából még utólag azt mondom, hogy talán jobban is jártam így, mintha ugyanezt a pénzt mondjuk egy nyelviskolába fektettem volna, mert itt azért szerintem jobban fejlődik a nyelvtudásom úgy, hogy rajtam kívül mindenki angol. Viszont majdnem mindenkinek volt már korábban valamilyen tévés vagy hasonló tapasztalat, kivéve engem. De ebből sem éreztem semmilyen hátrányt, szóval így az első 10 hetes kurzus végén azt mondom, hogy egyáltalán nem bántam, hogy végül belevágtam a dologba.

A 10 hétben egyébként három különböző dologgal foglalkoztunk, ha nagyon iskolai keretek közé akarom szorítani, akkor azt mondom, hogy három különböző tantárgyunk volt.

Egyrészt volt egy amolyan “Bevezetés a színészetbe” dolog, ahol tényleg az alapokat tanultuk meg, hogy mikre kell odafigyelni mielőtt

nekiállunk eljátszani valamit. Ebbe beletartozik az úgynevezett 7 alapkérdés, amely többek között ilyeneket tartalmaz, hogy egy színésznek mindig tudnia kell, hogy mikor, hol, milyen körülmények között játszódik a jelenet illetve természetesen azt is, hogy mit szeretne láttatni a nézővel az adott jelenetben. Aztán tanultunk “Karakterépítést”, hogy gyakorlatilag a semmiből hogyan lehet egy kitalált karaktert létrehozni magunknak. Teszem azt, adott egy mindössze három mondatos párbeszéd, és akkor a színésznek magának kell kitalálnia mindent, hogy az a párbeszéd milyen körülmények és karakterek között történhetett meg. Illetve még tanultunk “Improvizációt” is. Persze ezt nem tanultuk igazából, hiszen azért improvizáció. Itt különböző improvizációs feladatokat és gyakorlatokat végeztünk.

Persze a 10 hét alatt olyan sok mindent még azért nem tudtunk elsajátítani (bár a tanáraink dicsértek minket), csak éppen, hogy bele-

kezdtünk, úgyhogy számomra egyértelmű volt, hogy folytatni akarom ezt a dolgot, amit áprilistól meg is tettem.

Itt már annyiban módosult a dolog, hogy tanulunk már monológokat is.

Mindenki kapott egy rövidebbhosszabb monológot, amit meg kellett tanulni, és azt különböző módokon adjuk majd elő. (Én Robert Farquhar Dead Heavy Fantastic című művéből kaptam egy részt, nem tudom, otthon ismeri-e valaki.)

Illetve most már tanulunk különböző hangképzési feladatokat is, hiszen ahogy tanárunk mondta, azért arra fel kell készülni, hogy mondjuk egy három órás színdarabot előadjon valaki, ráadásul olyan hangerővel, hogy a színházban hátul ülők is hallják. Egyébként az óráink nagy része úgy kb. 20% elmélet, 80% gyakorlat.

A gyakorlati rész pedig ilyen szituációs feladatokból áll. Például volt olyan, hogy megvolt adva egy párbeszéd részlet, és aköré kellett felépíteni egy komplett történetet úgy, hogy a megadott párbeszéd benne legyen. Egy másik alkalommal egy fotót kaptunk, és aköré kellett egy történetet felépíteni hasonló módon.

A csoportunkban amúgy kb. 10-en vagyunk, rajtam kívül többnyire angolok, de nagyon jófej mindenki. Az óráinkat pedig három abszolút profi színész, Samantha Robinson, Judy Browne és Richard Neale tartják, mindhárman nagyon rendesek, segítőkészek, és látszik minden órájukon, hogy nagyon sokat tudnak erről a szakmáról.

A második vagy harmadik héten maga Noel Clarke tartott nekünk órát, ami miatt szerintem már megérte a kurzusba befektetett pénz, hiszen nem minden nap beszélgethet kötetlenül az ember egy BAFTA-díjas rendezővel. Nagyon sok hasznos és jó dolgot mesélt a színész szakmáról (azt viszont nem árulta el, hogy milyen szerepet fog alakítani az új Star Trek filmben.)

Aztán, hogy később esetleg komolyabban fogok-e tudni ezzel kezdeni valamit, netalántán mondjuk színészetből megélni, ilyeneken még nem gondolkodom igazán, egyelőre csak jó szórakozásnak fogom fel a dolgot, mert hogy tényleg az.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

HÓFEHÉR ÉS

A VADÁSZ Bár Édesanyám szerint közel negyven évesen is gyermeklelkű vagyok, kisfiam megszületése óta pedig ez csak még sokszorosan köszön viszsza, különösen, amikor újabb és újabb mesefilmeket nézhetek meg. Rupert Sanders Hófehér és a vadász című moziját is sikerült alaposan megszakérteni, hogy más gyermeklelkű néző is kedvet kapjon. Írta: Veszják

H

ófehér (Kristen Stewart alakítja) az egyetlen e földön, aki szebb, mint a gonosz Ravenna királynő (Charlize Theron), ezért halál vár reá. A gonosz uralkodó egyvalamire azonban nem számított: a fiatal lány megszökik tömlöcéből, és most hatalmát fenyegeti, miután kitanulta a háború művészetét Erictől, a vadásztól (Chris Hemsworth), akinek el kellett volna fognia őt…. Az elsöprő sodrású akció-kalandfilm producere Joe Roth.

8 / FilmMagazin

Az ő nevéhez fűződik többek között a több mint egymilliárd dolláros bevételt hozó Alice Csodaországban (Alice in Wonderland) létrehozása. A rendezőnek, Rupert Sandersnek ez az első nagyjátékfilmje, korábban reklámfilmekkel és látványtervezéssel szerzett magának hírnevet. Sam Claflin játssza Williamet, az ifjú herceget, aki régóta rabja Hófehér jellemességének és tisztaságának. Hőseinket törpék kisded csapata segíti küzdelmükben, akiknek megformá-

lóit mintha „A brit színművészet nagymesterei” című kézikönyvből válogatták volna össze.

Ian McShane játssza Beith-t, a törpék megkeseredett vezérét; Bob Hoskins alakítja Muirt, vak szószólójukat, Ray Winstone Gortot, a részeges kötekedőt; Nick Frost Niont, Beith jobbkezét; Toby Jones Collt, a legerősebb törpe harcost; Eddie Marshant Duirt, Coll legjobb cimboráját; Johnny Harris Quertet, Muir zenei tehetséggel megáldott fiát;

A Done in 60 minutes nevezetű kategóriában olyan videók szerepelnek, amelyek egy létező film történetét dolgozzák fel 1 percben.

Brendon Gleeson pedig Gust, a legfiatalabb törpét, aki megtestesíti az alattvalók Hófehér iránti szeretetét.

Joe Roth jó orral sikert szimatolt amikor Evan Daugherty forgatókönyve megérkezett a Roth Films Los Angeles-i főhadiszállására. Roth fejlesztési igazgatója (és a Hófehér executive producere), Palak Patel tisztában volt Daugherty sztorijának erényeivel, hiszen a történet roppant invenciózusa közelítette meg a Grimm testvérek klasszikus meséjét, amely először 1812-ben jelent meg a Gyermek- és családi mesék című kötetben.

A brit rendezőt (aki napjaink egyik legkiválóbb reklámfilmesének számít) azonban nem volt könnyű meggyőzni. „Éppen szerettem volna játékfilmet készíteni, és volt már pár ötletem. Amikor megkaptam a forgatókönyvet, arra gondoltam: Hófehérke? Ez most komoly? De miután elolvastam, rájöttem, ebből a történetből tényleg új világot lehet teremteni. Az fogott meg ebben a mesében, hogy amikor megszólal, mindenkiben kelt valamilyen rezonanciát. Mindenki olvasta gyerekkorában, és látta az 1937-es rajzfilmet – ami a Disney első tündérmesefeldolgozása volt. Rájöttem, mégis jó ötlet, hogy ezt a klasszikust a feje tetejére akarjuk állítani.” Sandersnek az is tetszett, hogy sokkal férfiasabb sztorival állhat elő, mint az eredeti. „Hófehér a mi történetünkben mitikus hőssé emelkedik. Úgyszólván ő a női Luke Skywalker. Olyan világot építettünk, amely érinti a Hófehérke témáit, felvonultatjuk a jól ismert metaforákat, de mindent sajátos perspektívából mutatunk. Megvan a tükör, a piros alma és a gonosz királynő, de az egészhez hatalmas csatákat és egy felkelést is hozzáadtunk. A történet sokkal nagyobb léptékű, a téteket is jócskán megemeltük. Az élet harcol a halál ellen.”

Sanders nem törékeny Hófehért akart, aki passzívan vár megmentőjére, az ő hősnője ugyanolyan határozottan tört célja felé, mint ellenfele. A forgatókönyv fejlesztése során a rendező rájött, hogy a Grimmmese szimbólumainak meglehetősen fontos szerepük van a cselekmény előrelendítésében. „A tükörnek, az almának és a többinek megvan a maga mélyebb jelentése. Az alma az élet fájának tudását jelenti.

Hófehérke története segít megérteni, hogy halandók vagyunk, és arra tanít bennünket, hogy ne temessük magunkat a féltékenység és harag hekatombái alá, mert ez megöl minket. Arra is tanít, hogy élvezzük az életet, és ne sóvárogjunk olyasmi iránt, aminek abszolúte semmi jelentősége.” A film készítői arra törekedtek, hogy a Hófehér ne csak időtlen értékeket idézzen meg, de tükrözze a Grimm testvérek szellemét, stílusát és hangvételét is, valahogy úgy, mintha a német néprajzkutatók újra megalkották volna meséjüket kétszáz évvel azután, hogy először papírra vetették. A forgatás 2011 őszén kezdődött Angliában.

A film alkotói az Oscar-díjas Charlize Theronnak szánták a királynő szerepét, akinek az tetszett a Királynő szerepében, hogy egy elárult és sebzett lényt alakíthat – akit egyébként könnyű lett volna sírni valóan unalmas sztereotípiákból összerakni. „Ravennának már egészen kis korától azt szuggerálta az anyja, hogy csak akkor lehet igazi önmaga, ha örökre szép és fiatal marad – enged betekintést a karakter előéletébe a színésznő. – Idővel ráébred arra, hogy célját csak mágikus erejével érheti el. Elindul hát azon az úton, ahonnan nincs visszatérés.” Amikor színésznőt kerestek Hófehér szerepére, nem egyszerűen a Királynő legfőbb ellenségét akarták megtalálni. A film alkotói olyasvalakire vágytak, aki az archetipikus

Királynő szerepében, hogy egy elárult és sebzett lényt alakíthat – akit egyébként könnyű lett volna sírni valóan unalmas sztereotípiákból összerakni. „Ravennának már egészen kis korától azt szuggerálta az anyja, hogy csak akkor lehet igazi önmaga, ha örökre szép és fiatal marad – enged betekintést a karakter előéletébe a színésznő. – Idővel ráébred arra, hogy célját csak mágikus erejével érheti el. Elindul hát azon az úton, ahonnan nincs visszatérés.” Amikor színésznőt kerestek Hófehér szerepére, nem egyszerűen a Királynő legfőbb ellenségét akarták megtalálni. A film alkotói olyasvalakire vágytak, aki az archetipikus karakter mindkét oldalát meg tudja ragadni. Sorozatos castingok után kiderült, Kristen Stewart a tökéletes választás. Azonban egy tündérmese mit sem ér jóképű herceg nélkül.

Ebben a történetben ez a hős William, Hófehér gyerekkori játszópajtása, a néhai király barátjának, Hammond hercegének a fia. Amikor William megtudja, hogy gyerekkori szerelme életben van, a tapasztalt íjász megfogadja, hogy felkutatja, és többé nem hagyja el. Williamnek elege van a száműzetésből, és vissza akarja szerezni a királyságot a népnek, amelyet egy látszólag végtelen hatalmú lény tart hatalmában. A herceg Hófehérben szövetségesre talál.

A vizuális, illetve régimódi trükköknek köszönhetően miniatűrré változtatott legkiválóbb brit színészek alakította törpöket mi is viszontláthatjuk hamarosan a mozivásznon.

Stáblista Rendező: Rupert Sanders Főszereplők: Kristen Stewart, Charlize Theron, Chris Hemsworth Forgalmazó: UIP - Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. május 31.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

KALÓZOK! - A KÉTBALLÁBAS BANDA Május 17-én mutatják be kishazánkban a Columbia Pictures, a Sony Pictures Animation és az Aardman produkcióját, a Kalózok! - A kétballábas banda című animációs filmet, melyben Hugh Grant élete első animációs szerepét játssza. Írta: Veszják

A

forgatókönyv Gideon Defoe The Pirates! In an Adventure with Scientists című regénye alapján készült, és olyan sztárok adták a hangjukat az eredeti produkcióhoz, mint Hugh Grant, David Tennant, vagy Imelda Staunton, de a magyar változat sem kisebb nevekkel büszkélkedhet, hiszen a Kalóz kapitányt, Nagy Ervin, Sálas kalózt, más néven Kettest, Simon Kornél, Köszvényes kalózt pedig Csuja Imre szinkronizálja.

10 / FilmMagazin

A Kalózok! - A kétballábas banda határtalanul lelkes, túláradó, de a nyílt tengeren enyhén szólva kevésbé sikeres Kalóz Kapitányának, oldalán csőcselék legénységével -, egy célja van: legyőzni riválisait, Fekete Bellamyt (Jeremy Piven) és Fullánk Lizt (Salma Hayek), és megszerezni a hőn áhított „Év kalóza” díjat. Célja olyan küldetésbe hajszolja, melynek során hőseink az egzotikus Vérszigettől a ködös London utcáin át sok helyen megfordulnak.

Útjuk során megütköznek egy ördögi királynővel (Imelda Staunton), és közéjük keveredik egy szerencsétlen fiatal tudós (David Tennant). Ám soha nem szabad elfelejteni, mit szeret legjobban egy kalóz: a kalandot… meg a sonkát. „Imádtam a kalóztörténeteket, amikor kissrác voltam, különösen a Kincses szigetet - mondja a kétszeres Oscar-jelölt rendező, Peter Lord (Csibefutam). - A valódi kalózok mellett valószínűleg nem volt olyan

Az egyik háttérzeneként a Flight of Conchords I’m Not Crying című száma funkcionál.

NA DE HOGYAN SZÓLALNAK MEG? Az animátorok szájcserével beszéltetik a karaktereket. Minden karakternek van egy csomó különböző szája attól függően, hogy mit kell mondania, amiket mágnessel csatolnak a fejükhöz. A bábok száját és fejét külön részleg készítette. 6 818 szájat kreáltak a filmhez, amiből egyedül Kalót Kapitánynak 1 364 száj jutott.

egyszerű élni, de ezek a sztorik elbűvölő, fölényes és színes világot kerekítettek köréjük, a kalóztörténetekben trópusi szigetek, kék ég, ágyúk és fantasztikus jelmezek vannak. Szóval ellenállhatatlanul varázslatos a világuk. Így hát, amikor megtaláltuk ezt a sztorit a reménytelenül optimista kalózzal és legénységével, úgy éreztem, el tudjuk mesélni úgy, hogy megőrzünk valamit a klasszikus formájából, miközben mindent kicsit el is ferdítünk más irányba.” Ez a „ferdítés” már a történet karaktereinél is megfigyelhető, rendkívül szerencsétlen kalózokról van szó, akikből a legkétbalkezesebb bandát alkotják, mely minden kapitány rémálma. „Ők született mamlaszok, tényleg nagyon, nagyon, nagyon rossz kalózok – mondja Hugh Grant. – De Kalóz Kapitány örök optimista, és ezért a legénysége végig kitart mellette.

Szereti őket, szereti a hajó papagáját, és nagyon hiú a dús szakállára.”

A Kalózok! - A kétballábas banda története egy Aardman-megbeszélésen kezdődött, ahol azon agyaltak, mi legyen a következő filmjük. „Gyakran csinálunk ilyeneket, az emberek hozzák az ötleteiket, képregényeket, scripteket, regényeket, amiket átbeszélünk – magyarázza Lord. – Nos, az egyik ilyen találkozón Gideon Defoe könyve, a The Pirates! In an Adventure with Scientists is ott hevert az asztalon.

Elvettem, belenéztem, és azonnal hangosan nevetni kezdtem. Volt valami látványosan egyedülálló benne. Világos lett, hogy ebből készülhet a következő film, mint ahogy az is, hogy én akarom megrendezni.”

Kalóz Kapitány bandája nem egyszerű társaság, hiszen tele van számkivetettekkel, a gyermeki Albínó kalóztól a Művégtagos kalózon át (akinek testrészei folyamatosan cserélődnek, mindenféle vízen úszkáló törmelékekből és hajórakományból) a Meglepően Domború Idomú Kaló-

zig, akiről láthatólag senki sem tudja, hogy valójában nő. Még az olyan elég valós karakterek, mint Charles Darwin vagy Viktória királynő is vidám és nevetséges árnyalatot kapnak az Aardman kezei között. „Ezeket az embereket olyan kontextusba helyezzük, amiben nem tudod nem azt várni tőlük, hogy még viccesebbek legyenek” – mondja Defoe.

A Kalózok! – A kétballábas banda stop-motion stílusban készült, ami az Aardman kézjegye, és amivel a társaság már négy Oscart nyert. „Mi sok szempontból úgy készítjük az animációs filmjeinket, mint 50 éve, csak kombináljuk ezt a hagyományt művészi vizuális effektekkel és komputer-animációval (CG), mert ha van valami, amit nem lehet klasszikus technológiával (kockáról kockára) megcsinálni, az a tenger – mondja Lord. – Vagyis vesszük a mi csodálatos, tömör, báb-animációs kalózhajónkat, és a komputer grafika tengerére helyezzük, és csodálatosan fest az egész. A két technológia ötvözése olyan, mintha egy nagyobb, izgalmasabb világba lépnék be, melynek óriásiak a vizuális potenciáljai. De soha nem felejtjük el, hogy a közönség mit szeret a stop-frame (ugyanúgy „kockázásos”) animációban. Nevezetesen, hogy sokkal valóságosabbak, hihetőbbek és ugyanakkor mágikusabbnak hatnak, mint más animációs technikák. Nem tudom, van-e olyan, hogy Aardman stílus, de az biztos, hogy a cég egyfajta kötelezettséget vállal a gyönyörű és kifinomult kézműves munka és a megfelelő szobrászat iránt.”

Minthogy ő a regény szerzője, Defoe-nél nem választhattak jobbat a forgatókönyv megírására. Csakhogy Defoe-nak nem volt tapasztalata a stop-frame animációkkal kapcsolatban, mielőtt megírta az adaptációt. „Ha lett volna bármi viszonyítási alapom, nem tudtam volna úgy megírni, ahogy megírtam - mondja. Kiderült, hogy a hatalmas, izgalmas csaták a tengeren, meg a tömegjelenetek rémálmai a stop-motion stílusnak. Ám szerencsére nem korlátoztak semmiben. Senki soha nem

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

>> JULIE LOCKHART

PRODUCER SZERINT EGY ANIMÁCIÓS FILM SZEREPLŐVÁLOGATÁSA KÜLÖNLEGES ÉLMÉNY. SZÉT KELL VÁLASZTANI A HANGOT MINDEN MÁS BENYOMÁSTÓL. MEG KELL HALLGATNI, MAJDNEM, MINT EGY TESTETLEN HANGOT ÉS ELKÉPZELNI, HOGYAN FOG AZ KIJÖNNI A KARAKTER SZÁJÁBÓL. << mondta, hogy >> Nem tudjuk ezt megcsinálni <<, a válasz mindig az volt, hogy >> oké, megtaláljuk a módját <<. A stop-motionnek megvan az a varázsa, hogy a tényleges fizikai jelenlétre alapoz. Amikor egy dolog fizikailag ott van, szemben mondjuk a komputer-animációval, akkor a karakterek olyanok, mintha valóban életre kelnének.”

A gyártás előtt jóval elkezdték a karakterek, jelenetek megtervezését és kivitelezését. Johnny Duddle figuratervező és Norman Garwood látványtervező hamar munkához láttak. Garwood élőszereplős filmekben dolgozott előtte, tehát lelkesedése óriási volt, hogy végre egy animációs filmben is dolgozhat. „Egy élőszereplős filmnél kapsz egy forgatókönyvet, ami akár már teljesen vagy majdnem kész, és pontosan

12 / FilmMagazin

tudod, mi történik az első forgatási naptól kezdve. Ennél a filmnél folyamatosan teremtettük a világot, ahogy íródott a forgatókönyv, gyakorlatilag segítettünk annak kiagyalásában, létrejöttében.”

A karakterek és helyzetek megtervezése és kivitelezése feladta a leckét az animátoroknak. Lord szerint az animátorok nem egyszerűen mesteremberek. „Én mindig úgy gondolok rájuk, mint művészekre mondja. - Amikor belevágnak a munkába, nincs semmijük, csak egy báb és egy hang, amikbe nekik kell életet lehelni. Ha jól csinálják, a közönség meg lesz győződve arról, hogy az a báb nemcsak él, mozog, hanem gondolkodik is… ez egy óriási varázslat és hihetetlenül megnyugtató.” Ian Whitlock, a film egyik vezető animátora azt mondja, hogy

A film kritikai fogadtatása pozitív, így kíváncsiak vagyunk mi is a végeredményre.

a stop frame kézműves metódusa teljesen más minőséget ad a komputer-animációnak. „A komputer grafikánál bármit megtehetsz. A karaktereket elviheted oda, ahova csak akarod. Valójában ez már kezd túl sok lenni. Amikor komputer grafikát csinálok, észreveszem, hogy korlátozom magam annak érdekében, hogy jó előadás születhessen.

A bábokkal nem így van. Eleve korlátozva vagy a báboktól, és úgy próbálod őket mozgatni, elhelyezni, ahogy ők engedik.”

Amikor befejeződött a forgatás, készen voltak a felvételekkel, átadták az egészet Justin Krish vágónak, akinek ez volt az első animációs filmje. A film vizuális hatásait Andrew Morley és Ted Chaplin felügyelték. Kezdettől világos volt, hogy a stop-frame filmet meg kell támogatni vizuális effektekkel, a hézagokat, ahol kézzel nem lehet megtenni, kitölteni animációs technikával. „Az volt a legfontosabb számunkra, hogy Aardman-világot harmóniába hozzuk a komputer grafikával mondja Chaplin. - Minden, a tengeri szörnyektől a bálnákon át az óriási hajókig, úgy kellett kinézzen a felvételeken, mintha ott készültek volna a stúdióban. Ez a film nagyszabásúbb bármelyik Aardman-filmnél, ami eddig született. A mi feladatunk az volt, hogy minden szeretetünket, figyelmünket beletegyük a projektbe.

Nem akarjuk, hogy a közönség előtt elveszítsük a hitelünket, azt szeretnénk, ha a közönség elfelejtené, hogy amit néz, az animáció.”

Julie Lockhart producer szerint egy animációs film szereplőválogatása különleges élmény. Szét kell választani a hangot minden más benyomástól. Meg kell hallgatni és elképzelni, hogyan fog az kijönni az adott karakter szájából. Nekünk pedig (jelen sorok írásakor) már csak három hetet kell aludni, hogy lássuk ezeket a szeretetreméltó karaktereket.

Stáblista Rendező: Peter Lord Eredeti hangok: Jeremy Piven, Salma Hayek, David Tennant Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. május 17.

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR

MEN IN BLACK SÖTÉT ZSARUK 3.

J és K ügynökök, félelmetes mégis humoros kalandjai nem ismeretlenek a Men In Black filmek rajongói közt (sem). A két ügynök sokak örömére harmadszor is akcióba lendül. Amire számítani lehet: időutazás, sármos, de halálos ellenség, régi ismerősök, új arcok és megannyi izgalmas, meg persze abszurd pillanat. Írta: Vampka

J

ügynök (Will Smith) sok megmagyarázhatatlan dolgot látott már, de semmi, még az idegenek sem tudták úgy összezavarni soha, mint saját, karót nyelt, örökké mogorva partnere, K (Tommy Lee Jones). Amikor azonban K élete és a bolygónk sorsa forog kockán, J ügynök visszamegy az időben, hogy rendbe tegye a dolgokat. Rájön, hogy az univerzum tele van olyan titkokkal, amiket K soha nem mondott el neki – titkokkal, melyek most feltárulnak előtte és új partnere, a fiatal K (Josh Brolin) előtt, akivel kénytelen szövetséget kötni, hogy megmentsék az idős K-t, valamint a

14 / FilmMagazin

hivatalt és nem utolsó sorban az egész emberiség jövőjét.

Már 10 év telt el azóta, hogy a feketeruhás férfiak megvédték a Földet a világ söpredékétől, és a filmesek azóta sem tettek le arról, hogy legyen harmadik rész, de kissé tartottak tőle, hogy az csak egy amolyan harmadik film lesz. „A Men in Black-filmek igazából J és K ügynök kapcsolatáról szólnak. Ez a film közel hozza őket egymáshoz, hozzánk, megmutatja a kapcsolatuk erejét és eredetét. Egy ideje megvan már ez az ötlet – megvolt már a második rész előtt –, de idő kellett, hogy megérjen. Most viszont eljött

Will Smith nagyméretű humanitárius munkát végez, tevékenységéért már a Simon Wiesenthal Humanitárius Díjat is megkapta.

az a pont, amikor mind úgy éreztük, hogy összeállt egy lenyűgöző és eredeti, friss történet, ami nem csupán az előzőek majmolása” – mondja a laza ügynök szerepét játszó Will Smith. „A film kezdetén J és K partnerek, de nem sokat tudnak egymásról az együtt töltött idő ellenére – mondja Walter F. Parkes producer. – A történet kezdetén Z (a MIB főnöke) nem régen halt meg, és K tartja a gyászbeszédet, amiből szinte semmi nem derül ki Z-ről. Ez annak ellenére így van, hogy állítólag Z volt a legjobb barátja. J méltán csodálkozik rá, hogy ennyi év után ő sem tud semmit arról az emberről, akivel együtt dolgozik. Ezen alapszik a történetünk. Ez az esemény egybe esik az egyik idegen, Vadállat Borisz elmenekülésével, akit K 40 évvel korábban, 1969-ben fogott el, és aki

most visszatér, hogy bosszút álljon K-n.” Bosszújának lényege: Borisz visszaugrik az időben 1969-be, és megöli a fiatal K-t. 2012-ben mindenki úgy emlékszik, hogy K meghalt 40 évvel ezelőtt az akcióban, egyedül J tudja, hogy valójában mi történt a társával. Hogy megmentse K-t, J követi Boriszt vissza a múltba.

Ennek köszönheti, hogy sokkal többet tud meg partneréről, mint addig, és azt látja, hogy a fiatal K nyitott volt, barátságos és érdeklődő. Hamarosan arra is fény derül, mitől vált azzá a mogorva emberré, akit később ismert meg, és akinek a partnere lett.

Az 1969-es K-t Josh Brolin játszsza, aki szerepében ravasz és intelligens. „Sorban forgattuk a jeleneteket. Az elsőben Tommy alakítja K-t, aztán következik Josh, és csak a

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

forgatás utolsó hetében tér vissza Tommy – mondja Sonnenfeld, aki mindhárom Men In Black-et rendezte. – Ami számomra elképesztő volt, hogy úgy éreztem, mintha egy embert rendeznék, nehéz volt megmondani, mikor ért véget Tommy Lee Jones szerepe, és mikor kezdődött Josh Broliné .”

A rosszfiú Vadállat Borisz szerepére a filmesek Jemaine Clementet választották. Aki korábban már dolgozott vele, azt mondta, mind külsőleg, mind színészi képességeit tekintve tökéletesen alkalmas. „Ami leginkább meglepett a teljesítményében, hogy egyszerre tud ijesztő, művelt, értelmes, vicces és sármos lenni, egyszóval mindent hoz, aminek benne kell lennie Borisz figurájában” – mondja Sonnenfeld.

16 / FilmMagazin

Természetesen, bár a film a karakterek kapcsolatának feltárásával foglalkozik, azért nem egy súlyos, nehéz dráma. Ez a Men In Black, ami azt jelenti, hogy furcsa lényeket, hihetetlen szerkentyűket kell felvonultatnia, és mindemellett mulatságosnak kell lennie.

A MIB-filmek mindig kihívást jelentettek a látványtervezőnek, hiszen a valóság lehetőségeit addig tágítják, ameddig csak lehetséges, és most további kihívást jelent, hogy két világot kellett megtervezni, egy 2012est és egy 1969-est. A két időpont közt eltelt 40 évnek látszódnia kellett a MIB terében, minden négyzetcentimétert át kellett öltöztetni a két idősík megkülönböztetéséhez. „A többi film hangulatával összhangban, soha nem akartak direktben nevettet-

Josh Brolin következő projektjeinek egyike az Oldboy remake lesz, aminek a elkészítéshez az eredeti rendezője is áldását adta.

A SÖTÉT ZSARUK VENDÉGEI Ki az igazi ufó? A választ nyilván K ügynök és J ügynök tudja a legjobban az Univerzumban. A Men In Black - Sötét zsaruk 3. ismét megmutatja majd, hogy a világ tele van fura, mókás és gonosz űrlényekkel, akik szeretnek álruhában a Földön tanyázni. Az interneten terjedő hírek szerint a harmadik részben is lelepleződik néhány emberbőrbe bújt ufó… a legfrissebb információk szerint talán Lady Gaga is köztük lesz. A Sötét zsaruk alkotói eddig őrületes fantáziával gyártották a furcsábbnál furcsább földönkívülieket, hogy aztán az őket ellenőrző hatóság nevében Will Smith és Tommy Lee Jones, a mostani részben pedig Josh Brolin-nal együtt elkaphassa őket – de abban mindenki biztos lehet, hogy szükség esetén Lady Gaga valóban állja majd a versenyt. (InterCom)

ni. - mondja a négyszeres Oscarjelölt Bo Welch - Nem úgy terveztem a látványt, hogy nevetséges, humoros legyen. A humor éppen csak megtörténik benne.” Az pedig, hogy a humor teret nyerjen magának, figyelemfelkeltő megoldások kellenek, hiszen a vicces helyzetekből egy pillanatot sem szabad elszalasztani. Ennek érdekében nem csak a látványvilág és a földönkívüliek megjelenése volt fontos, hanem a már jól ismert kellékek, öltönyök, közlekedési eszközöket is fel kellett vonultatni – modern és 40 éves változatukat is. „A Men In Blackben autók mindig nagyon coolak” – mondja Sonnenfeld. – Találni kellett egy 1969-es modellt, ami méltó a színvonalhoz. Ez lett a Ford Galaxy.

Nemcsak ikonikus a megjelenése, hanem Galaxynak hívják, ami abszolút passzol a filmhez.” A MIB univerzum egy másik integráns eleme a számtalan kütyü és fegyver, amit az ügynökök használnak. És

most megláthatjuk ezek prototípusát az 1969-es jelenetekben. Például a memóriatörlő neutralizáló 2012-ben kicsi, vékony tárgy. Ezzel szemben az 1969-es változat egy egész szobát elfoglal a központban. „1969-ben is ugyanaz a formája, csak éppen százszor nagyobb – mondja Welch.

– Mint minden, a technológia is változik, kisebb és tisztább az egész 2012-ben. 1969-ben még minden olyan nagy és nehéz…”

De a nosztalgia nem minden: szükség volt eddig ismeretlen, friss tárgyakra, ötletekre is. A film leghalálosabb fegyvere például kétséget kizáróan Boriszhoz kötődik. „Borisz kezei közt állandóan ott van kis szolgája, akit ő csak „menyétnek” szólít.

Ez egy szörnyű, ördögi teremtmény, mint egy tüzes sündisznó – fejtegeti Clement. – „Halálos tüskékkel rendelkezik, amikkel általában homlokon lövi az embereket.” A fegyverek, kocsik, kütyük és az ikonikus öltönyök mellett természetesen a vizuá-

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

lis effektekre is nagy hangsúlyt fektettek, hiszen az űrlényeket jórészt számítógépes munkákkal hozták létre, nem is beszélve rengeteg látványos trükkről és akciójelenetről.

Rick Baker leleményes (és Oscardíjas) földönkívüli lényei elengedhetetlen részét képezik a Men In Black -filmeknek, így érthető, hogy a legendás tervező a harmadik részben is visszatér. Az ő ötlete volt, hogy az idegeneknek legyen kicsit vicces a külsejük. Egyik nap megérkezett és azt mondta: „Mi lenne, ha a szörnyecskék 1969-ben amolyan hatvanas évekbeliek lennének, retrofuturisztikus szörnyek, amik az akkori kollektív emlékezetet tükröznék, és adnának egy kis ártatlan beütést a sci-finek?” Csak egy bájos ötlet, de mindenki odáig volt érte. A stáb egyébként folyamatosan együtt dolgozott: sminkesek, látványtervesek és színészek együtt ötleteltek a rendezővel és a producerekkel. Például a látványtervező Bo Welch, mielőtt véglegesítette a látványterveit, megnézte Baker alkotásait, hogy paszszoljanak egymáshoz. „Ő fantasztikus idegeneket tervez és én olyan környezetet akartam köréjük, ami kiemeli őket” - magyarázza.

18 / FilmMagazin

„Vannak filmek, amikben öregíteni kell a szereplőket. Másoknál hamis testrészek és fejek kellenek. A MIBfilmekben szinte minden van, a valódi sminkektől a számítógép által generált dolgokig. Végül is több száz földönkívüli szerepel a filmekben, és mindnek külön történetet kellett kreálni” – mondja Baker. Természetesen ő tervezte az idegenek vezérét, a rossz fiú Vadállat Boriszt is. Baker alkotott neki egy nagyon dögös motoros szerkót, olyan szemüveggel, amely mintha beágyazódna mélyen Borisz szemüregébe. „Egészen mássá alakítottam Jemaine-t, mint amilyen ő valójában. Igazából valódi úriember, ám a szerkójában nagyon fenyegető, ami a nők szerint mégis rendkívül szexi.” „Amikor először bementem hozzá, Rick Baker leültetett, és azt kérdezte, hogy nem vagyok-e klausztrofóbiás – emlékezik nevetve Clement.

– Kérdéseivel talán kicsit meg akart ijeszteni, ami sikerült is neki. Még olyat is mondott, hogy sokan, akik a sminkes trükköket készítik, még csak egyszer csináltak ilyet életükben.” Erre az ijesztgetésre jó oka volt: Clement az első forgatási napján 8 órát ült a sminkes székben

SZAMBÁZÓ SÖTÉT ZSARUK Nem könnyű a sötét zsaruk élete. J és az ifjú K ügynököt (vagyis Will Smith-t és Josh Brolin-t) Rio de Janeiróba szólította a kötelesség, hogy a karneválon, szambatáncosok karéjában üdvözölje rajongóit és mindazokat, akiket lelkesít a hír: a Sötét zsaruk harmadszor is viszszatérnek. Tommy Lee Jones nem tartott a két színésszel, így a legtöbb újságírói kérdés arra vonatkozott, hogy ő vajon miért maradt ki az utazásból. Will Smith sietett mindenkit megnyugtatni: régi társa, az öreg, morcos, de nagyon kemény K ügynök szerepét ismét Tommy Lee Jones alakítja majd. De a 3D-s 3. történetének alapja egy bátor időugrás: ő egy intergalaktikus konspiráció nyomában járva kénytelen visszautazni abba az évbe, amikor K még csak 29 éves: és ezt a fiatal K-t az egyébként 43 éves Brolin kelti majd életre. A sötét zsaruk Rióban azért a vidámabb oldalukról is megmutatkoztak: úgy látszik, néhány szamba táncos lány még a legharcedzettebb ufóvadászt is mosolyra készteti. (InterCom)

Hihetetlen, de Tommy Lee Jones szinte napra pontosan 40 évvel ezelőtt mutatkozott be a nagyközönségnek a Love Story című filmben.

>> “EZ A FILM KÖZEL HOZZA J ÉS K ÜGYNÖKÖT EGYMÁSHOZ, HOZZÁNK, MEGMUTATJA A KAPCSOLATUK EREJÉT ÉS EREDETÉT. EGY IDEJE MEGVAN MÁR EZ AZ ÖTLET - MEGVOLT MÁR A MÁSODIK RÉSZ ELŐTT -, DE IDŐ KELLETT, HOGY MEGÉRJEN. MOST VISZONT ELJÖTT AZ A PONT, AMIKOR MIND ÚGY ÉREZTÜK, HOGY ÖSSZEÁLLT EGY LENYŰGÖZŐ ÉS EREDETI TÖRTÉNET, AMI NEM CSUPÁN AZ ELŐZŐEK MAJMOLÁSA” << (amiből aztán „csak” napi 4 óra lett, miután belejöttek a munkába a sminkesek). A vizuális trükkjeiért szintén Oscar-díjas Ralston egyike volt a legelsőknek, akik csatlakoztak Sonnenfeldhez, és ő is a munka legvégéig szoros együttműködésben dolgozott szinte minden egységgel a gyártástól a vizuális effekteken át a mechanikus effektek kidolgozásáig.

A film számos részlete hatalmas kihívást jelentett számára, a börtön

megépítésétől a Holdon az Apollo 11 elindításáig. A legnagyobb kihívást mégis az jelentett, hogy alkalmazkodni tudjon Sonnenfeld rendezői stílusához. „Barrynak nagyon sajátos stílusa van – mondja Ralston. – Az ő filmjei nagyon jellegzetesek. A figuráinkat stilizálni kellett, hogy a saját világukat megjelenítsék, ám mindennek valóságosnak kellett hatnia, még olyankor is, ha valami hihetetlen történt.”

Sokan a fent említett elismert és díjazott nevek ellenére kisebb fenntartásokkal állnak a harmadik MIBhez, holott nincs ok aggodalomra.

Nem csak vidám légkör, akciódús látvány és érdekes történet járul a díjazott stábtagokhoz, de még a mellékszerepekben is olyan nevekkel találkozhatunk, mint a Broadway szerepeiről is ismert Michael Stuhlbarg vagy az Oscar díjas Emma Thompson. A Men In Black 3. minden bizonnyal jó bevezető lesz a könnyed és élvezetes, nyári mozik világába.

Stáblista Rendező: Barry Sonnenfeld Főszereplők: Will Smith, Josh Brolin, Tommy Lee Jones Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. május 24.

FilmMagazin / 19

EHAVI PREMIEREK

MÁJUS 3.

Keleti nyugalom - Marigold Hotel

21 Jump Street - A kopasz osztag

A biztonság záloga Némafilm

Együtt élhetnénk

MÁJUS 10.

Magyar várak és kastélyok 3D

Asszonyok kútja

Nathalie második élete

Éjsötét árnyék

MÁJUS 17.

Nannerl, Mozart nővére

A holló

2 nap Párizsban

20 / FilmMagazin

Kalózok! - A kétballábas banda

A diktátor

MÁJUS 24.

Fatima - A 13. napon

Kezeket fel srácok!

A folyosó

Viszlát, első szerelem!

Men in Black - Sötét zsaruk 3.

Tegnap éjjel

MÁJUS 31.

Várandósok - Az a bizonyos 9 hónap Hófehér és a vadász

Cosmopolis Holdfény királyság

FilmMagazin / 21

KRITIKA

ÉJSÖTÉT ÁRNYÉK Emlékszik még valaki rajtam kívül a Gyűrűk urából készült rajzfilmre? Én háromszor futottam neki, és szégyen ide vagy oda, mindháromszor elaludtam rajta. Pedig igazi rajongói tisztelgés volt a könyv előtt, rengeteg beléje invesztált idővel, tehetséggel és szeretettel... de egy könyvből nem lehet úgy filmet csinálni, hogy minden oldaláról csinálok egy festményt, majd ezeket egymás mellé helyezem. Írta: Kovácsné

A

z Éjsötét árnyék is valahol itt esik hasra, legfeljebb látványosabban. Az alkotók jelen esetben nem könyvet, hanem egy kultikus tévésorozatot vettek alapul, ami annak idején (1966 és 1971) közt több mint 1200 részt ért meg. A

22 / FilmMagazin

kicsiny Johhny Depp ezen nőtt fel, az akkoriban kamaszodó Michelle Pfeiffernek ez volt a végtelenített Tvájlájt, pont annyi vérrel meg erotikával, ami akkoriban már-már (de persze nem egészen) botrányos volt. (Nálunk meg Szabó család volt,

meg a teljes 15. kerületben egy darab tévé az állatorvosnál. Nem csoda, hogy az átlagember az amerikai filmes kultúra háromnegyedét nem érti...) Depp olyannyira rajongott a sorozatért, hogy fejébe vette: filmet csinál belőle, és az ötlettel termé-

>> A

FILM SE NE VICCE M ELÉ S, SE G NEM E RES, S LÉG V E NEM ÉELÉG HOGY D R Á ROHA MAI. DNA M DIG HO E G . P EGY VÁ RT UK… <

<

szetesen Tim Burtont kereste meg.

Mire észbe kaptak volna, már dübörgött a gépezet, két forgatókönyvíróval (egyikük a Büszkeség és balítélet meg a zombik című regényt jegyzi, ami pont három oldalon át iszonyú vicces, csak ennél sajnos sokkal hosszabb), öt producerrel, stb.

Ez a rajongás túl soknak bizonyult.

Hiába igyekeztek az alkotók elszakadni a sorozattól, és olyan filmet készíteni belőle, ami megáll a saját lábán, nem tudták megcsinálni azt, amit pl. a 2009-es Star Trek: nem tudtak kilépni az imádott előd árnyékából.

Eleve meglehetősen halálraítélt gondolat, hogy a 200 évvel ezelőtt eltemetett vámpír nem napjainkban éled fel, hanem a hetvenes években. A néző számára természetszerűen idegen a kissé dohos főhős, az ő útkeresése a modern világban lenne ugyebár a humor forrása. Mikor a tévésorozat futott, a hetvenes

éveket írtuk. Most viszont 2012-t.

Nekünk már nem csak a vámpír idegen, hanem a „modern” környezet is, amibe belecsöppen. Szerencsésebb esetben ez a megoldás egészséges kívülállást biztosíthatott volna – vagyis ugyanolyan jókat kuncoghattunk volna a bolondos hippiken, mint a nem kevésbé bolondos vámpíron – ehhez viszont hiányzik a filmből az a kellemes nemespenészfíling, ami miatt az ember néha megnéz egy-két percet a Dallasból. Az Éjsötét árnyak világa letagadhatatlanul és önparódiába hajlóan Tim Burton-ös (girbe-gurba f ával, Halloween tökkel, kavargó köddel, sok szép piros vérrel) de egyáltalán nem retró. (És sajnos nem is igazán az az extravaganza, amire számítottunk. A látványtechnikai megoldások egyáltalán nem rosszak. Csak épp nem kimagaslóak. Vagy Tim Burton fogyott ki az ötletekből, vagy én hülyültem el annyira a szorgalmas

munkában, hogy a rejtett kis vizuális poénokat már észre sem veszem.)

A „hetvenes évek” koncepciót az is magyarázhatja, hogy mint azt Johnny Depp egy interjúban megjegyezte, számára enyhén szólva fura élmény volt a virággyermekek korában felnőni, és szerinte a beatkorszak „az ember ízlés mélypontja” volt. Hogy a filmben végig jelenlévő fura, kellemetlen disszonancia ezt próbálja megjeleníteni, vagy csak nem sikerült elkapni a korszak igazi jellegzetességeit, az számomra örök rejtély marad.

A másik probléma, ami viszont egészen biztosan a tévésorozatra vezethető vissza, az a kismillió szereplő és történetszál. Az alaphelyzettel még nincsen semmi gond: Barnabás (Johnny Depp), az 1700as évek playboy milliomosgyereke kikezd a nagy hatalmú boszorkánynyal (Eva Green), aztán dobja. Mire a szexi banya is dobja Barnabás

FilmMagazin / 23

KRITIKA

szívszerelmét (Bella Heathcote), méghozzá bele a nagy büdös szakadékba, majd vámpírrá bűvöli a férfit, és a lincselés céljaira mindig készségesen rendelkezésre álló helybeliek segítségével elevenen eltemeti. 1972-ben meg kiássák.

Vámpír a családban. Jellemfejlődés.

Vér. Móka. Kacagás. Helyett Barnabás fejenként három szót vált a változatos mentális problémákkal küszködő családtagokkal (Michelle Pfeiffer, Johnny Lee Miller, Chloe Moretz, Gulliver McGrath) plusz a három éve náluk alkoholizáló pszichológussal (Helena Bonham Carter) plusz az azóta is életben lévő boszorkánnyal, plusz a reinkarnálódott szerelmével, egy-egy gyors snittben mindenkinek elrendezi az életét (vagy a halálát), aztán vége, mehe-

24 / FilmMagazin

tünk haza. Nem is a túl sok mellékszál a baj, hanem a köztük lévő kapcsolatnak, de legfőképp a főszálnak a hiánya. A mellékszereplőknek gyakorlatilag nincs karakterük, Barnabást pedig nehéz szeretni (Johnny Deppet nem nehéz, csak az általa alakított figurát), mert nem sikerült eltalálni, hogy pontosan mennyire legyen modern/régimódi, romantikus/csapodár, nemes lelkű/vadállati.

Nem lehessen tudni, kinek a lelkén szárad, hogy az egész történet úgy szétesett, mint egy hurkapálcikából készült medveszállító láda, de film körül érzésem szerint túl sok nagy (és számos kisebb) elme sertepertélt, akik közül mindnek megvolt a kedvenc szereplője, története és poénja, amihez ragaszkodott. Graham King producer szerint a filmet

JOHNNY DEPP PÉLDAKÉPE Sajnos, a vámpírok sem élnek örökké. Jonathan Frid amerikai színész a múlt héten költözött el közülünk. 87 éves volt, és kis híján megérte, hogy a régi dicsőségére új fény virradjon: ő játszotta ugyanis Tim Burton legújabb éjsötét komédiája, az Éjsötét árnyék tévésorozat-eredetijének főszerepét, a 200 évvel a halála után, a modern világban újra feltámadó vámpír figuráját. A tévésorozatnak a hetvenes évek elején 1225 epizódja készült az USA-ban, és a vámpírt Burton filmjében most alakító, ismét meghökkentően különös jelmezben színre lépő Johnny Depp gyerekkorának kedvenc műsora volt. – Csak Jonathan Frid kedvéért rohantam haza délutánonként az iskolából – emailezett Johnny Depp a színészre emlékezve az LA Times bloggerének.

– Talán miatta lettem színész.

Kiskölyök koromban is kívülálló természetem volt, és ő egy másik dimenzióba repített. A suliban az ő mozdulatait és hangsúlyait utánoztam, és a mostani filmbe is beépítettem az ő stílusát. Az öreg színész – már meglehetősen rossz egészségi állapotban – a Burton-féle Éjsötét árnyék forgatását is felkereste, és egy rövid pillanatra kamera elé is lépett. Még átadta sorozata rajongóinak, az új film készítőinek a stafétabotot, mielőtt – péntek, 13 -án – örökre lehunyta vámpírszemét. (InterCom)

úgy csinálták meg, hogy az élvezetéhez egyáltalán nem kell előzetes ismeretekkel rendelkezni. Mi épp az ellenkezőjét éreztük: Majdnem két órányi kényelmetlen feszengésben volt részünk, miközben folyton az volt a benyomásunk, hogy minket itten valamiből kihagynak, és hoszszas gondolkodás után sem sikerült rájönnünk, hogy komédiát, horrort, thrillert vagy családi drámát akartak mutatni nekünk, mert a film se nem elég vicces, se nem elég véres, se nem elég drámai. Hogy rohadna meg. Pedig hogy vártuk… Amúgy egyébként a siker garantált lehetett volna, mert igazi beltenyésztett alko-

A Burton - Depp duó állítólag már az Alice Csodaországban forgatásán megkezdte ezen film tervezését. Ahhoz képest lehetett volna jobb is…

tásról van szó. Tim Burton és Johnny Depp afféle fejükön összenőtt akrobaták, akiknek Danny Elfman húzza a talpalávalót, miközben Helena Bonham Carter bohócmutatványokat ad elő, és az egészet Bruno Delbonnel filmre veszi. Burton rendezte már Michellel Pfeiffert is (a Batman visszatérben). Rick Heinrichs egy rakás Tim Burton film látványtervezője volt. A film producerei közül Richad D. Zanuck az Alice Csodaországban producere volt, Graham King pedig a Rangoé. És még sorolhatnám.

az életben valami normális szerepet eljátszani. Pedig nagyon ideje lenne, mert lassan de biztosan kopik kifelé abból az életkorból, mikor excentrikusan metroszexuálisnak lenni (ami az egyetlen kiút abból a trágyagödörből, amit a „tinisztár” kategória képvisel) még menő. (Johnny Depp minden, csak nem klasszikus értelemben férfias, még ha a fizikai hiányosságokat kiváló színészi játék és egyfajta megfejthetetlen lelki sötétség pótolja.) Elnézést, talán kicsit sokat írtam Deppről. De ez a film alapvetően az ő egójáról szól. Vélet-

Deppnek testre szabott figurája az eltévedt, kissé nyikhaj hős, a „de hát mi a jó istent keresek én itt?” arckifejezéssel, és zseniális, ahogy ezt a karaktert összepárosítja az elpusztíthatatlan, kegyetlen és sportos vámpírral. Abban mondjuk némi ellentmondást érzek, hogy a színész szerint az általa alakított karakter egy „elegáns, jó modorú férfi”, miközben a vásznon már megint Jack Sparrow rohangászik, ezúttal egy vödör mésszel nyakon öntve. Nem ez az első alkalom, és valószínűleg nem is az utolsó, hogy sóhajtozva eltűnődöm, vajon mikor lesz lehetősége Johnny Deppnek még egyszer

lenül sem Barnabásról, a peches vámpírról.

A többieknek nincs mit eljátszaniuk (pedig még a húsz másodperces mellékszerepekben is olyan arcok tűnnek fel, mint Christopher Lee).

Michelle Pfeiffer hiába tartja magát remekül 50 felett is (és hiába akkora Dark Shadows rajongó, hogy a legendárium szerint saját maga hívta fel Tim Burtont, hogy játszhasson a filmben), a családot inkább kevesebb, mint több sikerrel összefogó matriarcha szerepében nem nagyon tud megvillanni. Helena Bonham Carter nagyjából öt percet kap egy olyan karakter megformálására, aki

legalább három filmnyi lelki szúbogárral küzd. Eva Green fej - fej mellett ökörködik Deppel, kiváló választás volt a Tim Burton-nél hagyományosnak számító ambivalens negatív női figura szerepére. (Amit amúgy Carter szokott játszani, csak hát... itt azért tejmirigyet kellett villantani, meg alufóliából készült minimalista estélyi ruhában előadni a gaz csábítót...). És persze meg kell emlékeznünk Alice Cooperről is, aki önmaga szerepében előad néhány számot. Az igazat megvallva a hajdani szexszimbólum öregebbnek tűnik, mint a 200 éves Barnabás, és nem kis részben felelős azért, hogy az ember nem bírta igazán beleélni magát a filmbéli hetvenes évekbe.

Nincs még egy akkora csapás, mint ha az embernek idősebb korában végre lehetősége nyílik arra, hogy megvalósítsa ifjú kori álmát.

Ha kiderül, hogy nem lehet megcsinálni, az a kisebbik baj, a krach akkor üt be igazán, mikor az derül ki, hogy megvalósítható, és a végeredmény egyáltalán nem olyan, mint ahogy mi azt elképzeltük. Jelen esetben legalább egy tucat emberről van szó, aki évtizedekig dédelgette az Éjsötét Árnyék filmtervét, hogy aztán elrontsa. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna megkérni valakit, aki életében még csak nem is hallott az egészről, hogy „Te figyelj, lenne itt egy sztori, hogy a vámpírt kétszáz év után kiássák a földből. Tudnál ebből rittyenteni valami filmet? Pénz nem akadály.”

60% Stáblista Rendező: Tim Burton Főszereplők: Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Eva Green Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. május 10.

FilmMagazin / 25

KRITIKA

BOSSZÚÁLLÓK Marvel üti DC-t - ez a legszembetűnőbb, ha a két kiadó képregényeiből készült filmeket nézzük, és ha kivételnek vesszük Nolan Batman mozijait. Míg a DC nyögvenyelősen keresi az arányokat és olyan remek alapanyagból készítenek celluloidhulladékot mint amilyen a Zöld lámpás, addig a Marvel Studios szépen sikert sikerre halmoz. Írta: Sanya08

H

ogy mi a titka? Igazából nem kell olyan sokat kutakodni, annyi az egész hogy okosabbak náluk az írók és a producerek, a vezetők körültekintőbben választják ki a rendezőket, a forgatókönyvírókat. Legújabb – és egyben eddigi legjobb – húzásuk az volt, hogy Joss Whedon-t szemelték ki a Boszszúállók rendezőjének és társforgatókönyvírójának. Wheldon eddig leginkább sorozatairól volt híres (Buffy, Firefly, Angel), de néhány filmhez is köthetjük a nevét (íróként jegyezte például a Toy Story első részét, az Alien negyedik epizódját

26 / FilmMagazin

és a Féktelenül című akció-klaszszikust). Védjegyének számítanak a pergő dialógusok, jól kidolgozott karakterek, a cselekményvezetéshez szükséges tehetség és nem utolsó sorban a szereplők közötti dinamika remek megrajzolása. Ha mindezen tényezőket figyelembe vesszük, akkor már érthetővé válik számunkra az, amit eleinte talán nem értettünk: hogy miért is őt választották a munkára? Miért épp Joss Whedon? Látva a filmet, teljesen egyértelművé vált a dolog. Még mielőtt belemerülnék a filmet illető kritikába, illetve a véleménynyilvání-

tásba, hadd osszam meg a kedves olvasóval néhány gondolatomat, amely megelőzte az alkotást.

NEHÉZSÉGEK Azt gondolnád hogy piszkosul egyszerű dolog készíteni egy ütős Bosszúállók-mozit, de tévedsz. Amikor megtudtam, hogy készül ez a film ténylegesen és valóságosan, akkor elkezdtem aggódni amiatt, hogy elcseszik. Ugyan már, hajlamosak elcseszni, ne is tagadjuk.

Féltem, hogy valamit elszámolnak, hogy a pénzéhes, kapzsi producerek és stúdiófőnökök túlságosan

Az eddigi Marvel-filmekhez hasonlóan most is érdemes megvárni a stáblista végét, hiszen egy ha így teszünk, egy plusz jelenet lesz a jutalmunk.

beleszólnak olyanba amihez nem értenek, és aztán kész a baj. Mert lássuk be: egy ilyen film nem akármilyen kalibert igényel. Mert az addig rendben van, hogy eltalálták Vasembert. Remek, dicséretre méltó. És örülünk, nagyon is. Hulkot se nagyon cseszték el, meg úgy általában, az összes Bosszúálló eredetfilmjét tisztességesen megrendezték, de a helyzet az, hogy azok nem igényelnek akkora tehetséget, erőt és odafigyelést, mint maga az Avengers. Egy film, amiben ennyi híres és szeretett szuperhős helyet foglal, nem lehet elkapkodni, és ami a legfontosabb, a nyomás az alkotókon óriási. A nyomás, amit a rajongók éreztetnek is, mert elkúrhatsz egy Vasember-filmet, vagy egy Thort, és még az sincs rendben, de semmiség ahhoz képest, ami akkor következne be, ha elkúrod ezt a filmet. Akkor eret vágsz a rajongókon, és akkor számításaim szerint kitörne a harmadik világháború, de az is előfordulhat hogy ezek csupán tévképzetek. Meglehet, most tényleg túlzásnak érzed amit írok, és ki tudja, lehet hogy direkt sarkítok hogy éreztessem valamennyire a nehézségét ennek a helyzetnek, de gondoljon bele minden tisztességes képregényrajongó. Igazam van, ugye?

BOSSZÚÁLLÓK, GYÜLEKEZŐ!

Loki jön, az embereket rabszolgasorba akarja hajtani valami romlott érveléssel karöltve. A világunk veszélyben van, háborúban állunk, Nick Fury pedig a fejét vakargatja.

Tenni kell valamit. Valamit. Összehívják hát a szuperhősöket: Amerika Kapitányt, aki a II. világháború óta jégbe fagyva aludt. Vasembert, a cinikus és magának való sztárhőst.

Thort, akit Loki testvére lévén személyes indítékok is irányítanak. És persze Bruce Bannert, a tudathasadásos zsenit aki rosszabb napjain nagy zöld szörnyeteggé változik. Ők mind egyenként is problémásak, hát még csapatként, legalább olyan problémásan működnek. Ahhoz, hogy a csoporttagok közti dinamikát és kapcsolatrendszer ábrázolva legyen, Joss Whedon a legjobb ember, ő pedig ezt meg is oldja nagyon ügyesen. Cinikus, pergő nyelvű dialógusai és humorbombái remekül illusztrálják a szituációt és vázolják

FilmMagazin / 27

KRITIKA

fel a dolgokat. Ez a film egyik legnagyobb pozitívuma, és ez az ami a többi Marvel-filmet is veri. Whedon jó érzékkel nyúlt az anyaghoz és úgy formálta meg a filmet, hogy belevigye a saját stílusát, de ugyanakkor megtartsa azokat a szükséges összetevőket, amelyeknek jellemeznie kell ezt a filmet. Minden egyes szereplőnek megvan a maga egyéni személyisége, indítéka és története, gyengéje, ezek érzékeltetve is vannak. Senki sincsen háttérbe szorulva, itt mindenki megkapja a maga 15 percét a hírnévre és ragyogásra.

Nincs hibás láncszem. Azok egyaránt örülhetnek a film alatt akik Amerika kapitányt szeretik, mint azok, akik Thort preferálják. Természetesen a legtöbb szarkazmust és vicces beszólást Starktól kapjuk a maga megszokott stílusában, de mindenkinek megvan a maga poénos momentuma. Senki nem lóg ki a sorból, a csapat tagjai egyenként egyenrangú individuumokként vannak ábrázolva, ezzel pedig telibe találta az eredeti képregényeknek a fő vonalát is. Egyedül talán Sólyomszem az, akivel mintha nem tudtak volna mit kezdeni, kissé alul van használva, de azért a végén neki is jut több szerep.

Fekete Özvegy, alias Scarlett Johansson is végre színteret nyert, mert míg a Vasember 2-ben kissé erőtlennek és hiteltelennek bizonyult a csinos de veszélyes ügynöknő szerepében, addig itt kellő mélységet kap a szerepe. Azon kívül akad neki is egy-két seggberúgós jelenete, és bár nagy bánatomra egy szál melltartóban nem verekedett, így is lehet legeltetni rajta a szemünket.

28 / FilmMagazin

WHY SO SERIOUS? Ami legjobban szembeötlik a Boszszúállók kapcsán az a játékosság.

Annyira van komolyan véve az egész amennyire kell, és remek, hogy a rendező sose felejti el szórakoztatni a nézőjét. Hol a párbeszédekkel, hol az akciókkal, hol olyan zseniális gegekkel, mint amilyen a finálé során előfordul (Hulkot tessék figyelni! És ha már Hulk, igazi titkos fegyverként működik a filmben, Mark Ruffalónál jobb megszemélyesítését a zöld meláknak eddig nem láthattuk). Ez itt nem a Nolan-féle “gritty and realistic”, hanem a jó öreg popcorn-mozi úgy, ahogyan szeretjük. Egyszerű történettel és sodró cselekményvezetéssel, tetejébe pedig gyönyörű akciójelenetekkel. És ha már akciójelenetek…Szájtátósak.

Szuperhős szuperhős ellen, szuperhős űrlények ellen, város lerombolva, kő kövön nem marad. Rég láthattunk ennyire látványos és örömittas hősködést, meg ekkora pusztítást (nem számolom a Transformerst, mert ott hiába dőlt le akárhány toronyház, semmit az égvilágon nem éreztem, itt viszont igen, pont azért mert jól volt megírva és voltak karakterek akik miatt aggódni lehetett). És akkor még semmit nem mondtam, látni kell ezeket a szcénákat és kész. Szó nincsen arról, hogy ez most egy olyan film, amit tanulmányozni fognak majd évekkel később. Dehogyis. Viszont azt el lehet mondani, hogy új követendő példa született nem csak a képregényfilmek, de úgy általában a blockbusterek számára is. Így kell látványmozit csinálni! Remek karakterek, tisztességes forgatókönyv és egy-

szerű, de végig követhető sztori.

Plusz, még az alapanyaghoz is abszolút hűséges marad úgy, hogy sikerül egy saját lábán megálló történetet és cselekményt létrehoznia.

(Michael Bay, jegyzetelj!)

VERDIKT Összesítve, jobban a nyári szezon nem is kezdődhetett volna. Kezdeti félelmem teljesen elpárolgott, mert Whedon egy olyan filmet rakott le az asztalra, amely elejétől a végéig szórakoztat és leköt, és amin egy igazi szuperhősrajongó örömkönynyekben tör ki. Ez pedig nagyon nagy szó, ha tőlem kérdezitek. Még utolsó szavak gyanánt, eszembe jutott Brad Bird Mission: Impossiblefilmje. A közös ebben és abban a műben az, hogy mindkettő mellőzte a különösebb drámázást és a zúzásra meg a tömény szórakoztatásra helyezte a hangsúlyt. Mindkettőnek bevált. Tessék követni a példájukat.

90% Stáblista Rendező: Joss Whedon Főszereplők: Robert Downey Jr., Scarlett Johansson, Chris Evans Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2012. április 26.

KRITIKA

21 JUMP STREET - A KOPASZ OSZTAG Kovalens kötelék. Írta: Mocanu Attila

A

z elmúlt néhány évben nem győzünk lépést tartani az újrahasznosított történetekkel.

Igaz, a filmművészetnek természetéből fakad az újraértelmezés lehetősége. A motívumok sokfélesége és a hivatkozásrendszerek bonyolultsága lehetővé teszi, hogy egy rég elfeledett kulturális fenomént, újabb csomagolásban tálaljanak az alkotók a nagyérdemű elé. A 21 Jump Street azért tartozik az értékes remake-ek szegényes táborába, mert erre a filmre ténylegesen szükség volt. A nyolcvanas évek vége meghatározó időszak volt az Egyesült Államok szórakoztatóipara számára.

A sokszínűségével elérte, hogy egy generáció életét formálhatja. A talkshow kultúra, a VHS kazetták ugrás-

30 / FilmMagazin

szerű terjedése stb. mind hozzátartoztak ahhoz, hogy akkurátus képet kaphassunk arról, hogy milyen is volt fiatalnak lenni a diszkóláz idején.

A 21 Jump Street című sorozat öt évadon keresztül futott 1987-1991 között az Egyesült Államokban. Ha a fentebb említett időszak gimis kórképére vagyunk kíváncsiak, akkor ajánlott néhány rész megtekintése.

Az idén elkészült egészestés játékfilm ugyanis mai kontextusba helyezi a kamuzsaruk esetlen kalandjait. A történet dióhéjban annyi, hogy fiatalos kinézetű rendőrök újra visszatérnek az iskolapadba, inkognitóban, hogy így leplezzék le a csínytevéseket, amely nem is annyira játék, hiszen mind a sorozat, mind a film fő

problematikája a drogfogyasztás.

Anno ecstasy, de ma már a designer drog a módi. Lord és Miller rendezők pedig mindent bevetnek, hogy a film aktualitást nyerjen. Talán nem is a mostani közönség örömére, hanem majd a húsz év múlva, valamilyen szuper lézerlemezről lejátszva mondhassák: „Hm, régen tudtak ám partizni.” Figyelemreméltó, hogy milyen professzionális módon komponálják a kulturális identitás időszakait az alkotók. A trendek meghatározó kellékei ennek a történetnek a bemutatásához. A 2005-ös évet úgy tárja elénk a film nyitójelenete, hogy húsz éves fejjel meglehetősen öregnek éreztem magam. Mikor volt már az, hogy klasszikus Eminem nótákat sugároztak a rádi-

Egyes vélemények szerint a Jonah Hill - Channing Tatum által alakított figurák az eredeti Tom Hansom jellemének szétbontása.

JONAH HILL ÚJRA A SULIBAN Két fiatal zsaru egy kábítószer-kereskedő után nyomozva kamasznak öltözik, és álruhásan beépül egy amerikai középiskola diákjai közé.

Jonah Hill és Channing Tatum akcióvígjátéka, a 21 Jump Street – A kopasz osztag őrült ötletből készült, és őrült is maradt: az amerikai mozis eredmények azt bizonyítják, hogy a nézők vevők a gyors poénokkal kombinált gyors akciójelentekre. Egy nehézséggel azonban jár egy ilyen film: a sztárjait állandóan azzal zaklatják az újságírók, hogy a saját iskolai élményeikről kérdezgetik őket. És, bármilyen meglepő, a színész nem ugyanazt élte át, amit a figura, aki eljátszik. A film szerint Channing Tatum nem a tanárok kedvence, de a suli királya, az a rendőr viszont, akit Jonah Hill alakít örök áldozat, akit a srácok gúnyolnak, a lányok sajnálnak – ezért nem akar rendőrként sem iskolába menni bevetésre. – Ha most járnék suliba, biztosan jobban érezném magam, mint eredetileg – vallotta be Channing Tatum egy sajtótájékoztatón. – Atléta voltam, de állandóan bukásra álltam. Szívesen nekifutnék még egyszer. – Csak az volt fárasztó a kamaszkorban, hogy az ember egész nap igyekszik laza lenni – vélte partnere, a film kedvéért átmenetileg lefogyó Jonah Hill. – Egyébként nekem nagyon bejött a gimi. Szerintem, ebben a korban a legjobb fej az ember. Miközben a 21 Jump Street-et írtam, folyton a még kamaszkorú húgomat kérdezgetem, hogy mit hogyan kéne megfogalmaznom. ő meg mindig tudta a választ, bár az többnyire az volt: „Na, ilyet biztosan nem mondanak egy suliban. És nem is csinálnak!” (InterCom) ók, és az MTV is. Ma már Facebook van, Justin Bieber és öko-tudatosság.

Jonah Hill korunk nagy komikusa (sajnálatos, hogy a szinkronhangja pocsék) Channing Tatum pedig korunk filmiparának az egyik legsármosabb pasija. Ez a két karaktertípus magában az alkotásban is nagyon fontos párhuzamokra mutat rá.

Kis túlzással, ugyanazt a párost alakítják, mint az életben. Jonah a tehetséges színész, mókamester, aki többnyire minőségi filmekben játszott szerepeket. (pl. Apatow komédiák) Kinézetre viszont inkább a poszt-pubertás kori fiatalt testesíti meg, utóbbi kifejezés a filmben is elhangzik. Túlsúlyos, fura haja van és kevés szerencséje a lányokkal.

Channing Tatum az ellenpólus. Izmos, igazi szépfiú, akinek a színészi kvalitásai igen kérdésesek lehetnek, ahogyan filmszerepei is (Step Up, Kedves John).

A sztorinak az a komoly erőssége, hogy mindkét hősét új lehetőségekkel ajándékozza meg, felszólítja őket az empátiára. Mindkettejük betekintést nyer a másik szenvedéseibe, örömeibe, így válhatnak örök barátokká azok a fiatalok, akik korábban még gyűlölték egymást. Mert most már felnőttek és ideje a szemétbe dobni az előítéletek. Hangsúlyos a filmben, hogy mindenkiben megvan a lehetőség, mindenki nagy dolgokra hivatott, csak nem mindegy, hogy éppen mihez kezd a bőség zavarában. Két olyan karakter

kalandjait nézhettük végig két izgalmas órán keresztül, akik egymás segítségével váltak a társadalom hasznos tagjaivá. És ki igazán hasznos, ha nem a törvény biciklis őrei.

Rég láttam ilyen (ha egyáltalán) önreflektív hollywoodi filmet, amely nem válik paródiává, exploitációvá.

Megmarad értékes, értelmes akciókomédiának, amit élvezet megnézni.

Rákérdez a zsáner néhány problémás pontjára, például hogy miért robban fel minden, ami felborul. Néhány elemet meg egyenesen kifiguráz, az utolsó leszámolás nem éppen úgy sül el, ahogyan azt megszokhattuk a nyugati parttól. Igaz, nem kerülték el a bevett formulákat, de ez nagyon könnyen megbocsájtható. Ami már kevésbé, hogy végleg átálltak a digitális vetítésre a multiplexek termei. Igen, a kép sokkal élesebb, de jobb lesz nekünk ettől?

Nem. Félő, hogy a mozibajárás elveszti az utolsó értéket is: a varázst.

De a 21 Jump Street elég tökös volt ahhoz, hogy mindezt elfeledtesse velünk.

90% Stáblista Rendező: Chris Miller, Phil Lord Főszereplők: Jonah Hill, Ice Cube, Channing Tatum Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2012. május 3.

FilmMagazin / 31

KRITIKA

TEGNAP ÉJJEL Ha valaki csak Eva Mendes meztelen testéért nézné meg a filmet, az ne fáradjon, mert Massy Tadjedin iráni rendező csak kombinéig (!) vetkőzteti a színésznőt. Írta: Fekete Felícia

A

2004-ben készült Closer/ Közelebb című Julia Robertses, Natalie Portman-os és Clive Owen-es szerelmi dráma meglehetősen jó film, szexi, izgalmas és végig magasan tartja a pulzusunkat.

Valami hasonlóra vágyhatott Massy Tadjedin iráni rendezőnő mikor elkészítette élete első filmjét, a sokat sejtető névre hallgató Last Night-ot.

A témát és a színészgárdát sem bízta a véletlenre: Eva Mendes, Keira Knightly, az ausztrál Sam Worthington és a francia Guillaume Canet láthatólag mindent megpróbált, hogy Tadjedin sikert arasson, sajnos sikertelenül. De azért megértem a színészeket, hogy elvállalták ezt a filmet, a forgatókönyvet olvasva még akár azt is gondolhatták, hogy egy jó kis mozi válik majd a történetből. Na de nem vált, mert vértelen lett az egész.

32 / FilmMagazin

A történet a következő: jól szituált harmincas brit pár a megcsalás témakörét járja végig, először elméletben aztán a gyakorlatban is. Az üzletember és író felesége egy éves járás után három éve házasodtak össze, igaz egyszer szakítottak közben mikor a feleség Párizsban élt.

Gyerekük még nincs, és elég fiatalok ahhoz, hogy néha kétségeik támadjanak.

A sztori ott kezdődik, hogy elmennek egy elegáns buliba, ahol természetesen kétszintes a lakás és óriási terasz van, az italt meg fehér gombos-kabátos pincér szolgálja ki. A buli remekül halad, a rendező érzékelteti velünk, hogy ez egy összeszokott és intelligens pár, akiknek még barátaik is vannak. Ám egy váratlan pillanatban becsap a ménkű Eva Mendes formájában. Will Smith Welcome to Miami című klip-

jében feltűnt színésznő (ő mondja a szálló igévé vált Bienvenido a Miami refrént) túl csinos ahhoz, hogy a férj megússza szárazon, azt az előzőleg elkövetett hibát, hogy először is: elfelejtette megemlíteni a feleségének, hogy az új kolléganő Laura létezik. Másodszor, arról is hallgatott, hogy fél éve Laurával volt több napos üzleti úton Los Angelesben. A buliból hazaérve Joanna kiakad, és a kanapén alszik. De azért hajnalban tanúi vagyunk még egy közös tojásevésnek, ahol megint meggyőznek minket, hogy ez egy nagyon jól működő kapcsolat a féltékenységi jelenet ellenére. Sajnos a film során ezt sokszor és sokféleképpen a szánkba rágják, holott egy jobb alkotásban ezt egy félperces jelenettel is érzékelni tudják, vagy ne adj isten egy pillantásból is. A legnagyobb probléma a filmmel mindenképpen

A film olyan témát boncolgat, amiben már előtte is készült számos alkotás, így nagyon nehéz benne újat mutatni - nem is sikerült.

MASSY TADJEDIN Az iráni származású rendezőnő 1978-ban született Iránban, azon belül is Teheránban, ám fiatal éveit már kaliforniai Orange County-ban töltötte. Egyetemi tanulmányait a Havardon folytatta, ahol angol nyelvet tanult. Filmes munkássága idáig mindöszszesen csak forgatókönyvírásból állt (ő jegyezte a Leo és A fiók című filmek szkriptjét is), ám ez a Last night-tal megváltozott, hiszen most már a rendezői titulust is sikerült megkapnia. Sok sikert kívánunk a következő filmjeihez!

az, ami oly sokszor előfordul, hogy egyes bátor rendezők megpróbálnak amerikai nézőknek francia művészfilmet csinálni, tragikus eredménynyel. Az európai kapcsolati drámáknak pont az a lényege, hogy a részletekből kell magának a nézőnek átérezni a filmet. Az amcsi nézők színvonalára levinni egy kapcsolati drámát csak szájbarágósan lehet.

(Mondjuk, úgy látszik nekik sem nagyon tetszett, mert az imdb-n is csak 6,5 csillagot kapott.)

Izgulnunk kéne érte, hogy vajon Michael és Joanna megcsalták-e vagy majd megcsalják-e egymást, de az egész valahogy egyáltalán nem érdekes, irreleváns hogy úgy mondjam. Semmiféle feszültséget nem tud érzékeltetni a rendező, mert valahogy nem érződik sorsdöntőnek a kérdés, hogy mit fog csinálni a férj a világ egyik legszebb nőjével

(Eva Mendessel) Los Angelesben.

Ami lássuk be akár még érdekes is lehetne.

Persze van még remény, mert a sovány feleség (Keira Knightly) New Yorkban (ahol angol létükre élnek) összefut párizsi szerelmével, a film legjobb alakítását nyújtó Guillaume Canet által megformált Alexszal. Így már azon is lehet izgulni, hogy vajon ők lefekszenek-e egymással, amíg Michael, a férj a szuperszexi ám megtört szívű Laurával (Eva Mendes) van üzleti úton.

Akad itt még egy probléma az arányokkal is. A tárgyalás után még iszunk valamit, majd lefekszünk a gyönyörű munkatársnőnkkel túlságosan realista megközelítése az életnek. Míg a történet másik szála: az életünk legnagyobb elszalasztott szerelmével körbejárjuk New York legtrendibb szórakozóhelyeit egy

idegen kutyával meg sajnos kicsit sem reális bármennyire sokan szeretnénk az hinni, hogy az. Sajnos az írónő és francia szerelmének románca sem sikerült túl izgalmasra, de azért a gyönyörű lakásbelsők miatt végig lehet nézni, ahogy Alex és Joanna (Keira Knightly ) végig szórakozzák a New Yorki éjszakát.

Ha még ekkor is ébren vagyunk, akkor megtudhatjuk, hogy milyen döntést hozott a férj és a feleség, de igazából ez már senkit nem érdekel.

65% Stáblista Rendező: Massy Tadjedin Főszereplők: Keira Knightley, Sam Worthington, Eva Mendes Forgalmazó: PARLUX Hazai premier időpontja: 2012. május 24.

FilmMagazin / 33

KRITIKA

CSATAHAJÓ A Csatahajó nem ott bukik el, hogy megpróbálja merészen megújítani az unalomig ismert formulát, ott fut zátonyra, hogy hozzáértés nélkül kezeli azt a tengernyi ötletet, melyet mások már réges-régen kitaláltak és sikerrel alkalmaztak. Írta: Kovácsné

A

z azért rendkívül megnyugtató, hogy bizonyos dolgok állandóak ebben a folytonosan változó, undok világban. Lám-lám, a Csatahajóban az amerikaiak és a japánok legjobb druszák lesznek, és mikor támadnak az ufók, már nem miszlikbe bombázott Kremlt mutogatják némi titkos elégtétellel, hanem Kínát, vö. a hatalmi pólusok eltolódása. De mindezen apokaliptikus jelek mellett a legtöbb hetven éve megnyugtatóan egyforma klisé megmarad: az ufóleszállás körzetében természetesen van érzéki szájú, nagy csöcsű nő, hadirokkant morcos feka és cingár zsidó tudós. A világ még nem billent ki teljesen az egyensúlyából. Ellentétben ezzel a szegény filmmel. Most komolyan, mennyibe került volna összeszedni a többi röhejes klisét is, és csinálni

34 / FilmMagazin

még egy Függetlenség napját, amitől ugyan az ember tikkelve tépte a haját, és nem tudta, hogy sírjon vagy röhögjön, de az alkotás saját kategóriáján belüli nagyságát egy pillanatra sem jutott eszébe vitatni, különös tekintettel az Egyesült Államok elnökére, aki saját két kezével lőtte le a repülő csészealjat. (Ok, ez utóbbi jelen esetben nem nagyon jött volna össze, mert a Csatahajóban trükkös montázsok révén maga Félbarack Obama mond beszédet az ufók érkezése alkalmából, belőle meg tényleg mindenféle egészségügyi reformot simán kinéz az ember de hogy F16-ossal cigánykerekezzen az égbolton, na azt nem).

A Csatahajó nem ott bukik el, hogy megpróbálja merészen megújítani az unalomig ismert formulát, ó nem. Ott fut zátonyra, hogy hozzáér-

értés nélkül kezeli azt a tengernyi ötletet, melyet mások már régesrégen kitaláltak és sikerrel alkalmaztak. Az rendben van, hogy beteszik főszereplőnek a vérfagyasztóan tehetségtelen Taylor Kitsch-et. De az már nincs rendben, hogy a kirakatbaba egy olyan lázadó figurát játszik el, akinek valójában semmi oka nincs lázadni. Az istenekre, hát hol az alkoholista/elhunyt/fiát hírnevével árnyékba borító apafigura, a móresre tanítandó izomagyú antagonista, vagy a bármilyen humán faktor, ami a karakter dühöngését felmagasztalná? Ezek hiányában meg nem értett, szerencsétlen sorsú géniusz helyett pusztán egy izgága idiótát látunk a vásznon, akit különösen visszataszítóvá tesz, hogy kizárólag azért lesz a világ egyik legjobb csatahajóján a harmadik legfontosabb

A Csatahajó nevezetű társasjáték 1984-ben került a Hasbro-hoz, azóta termeli a cégnek a dollármilliárdokat.

FILMZENE A filmzenei kiadás tartalmazni fogja a Steve Jablonsky (Transformers) által komponált eredeti score-t, valamint egy számot a Rage Against the Machine gitárosától, Tom Morello-tól. A trailerben hallható You Touch viszont nem kapott helyet a cd-n.

ember, mert a tesója (Alexander Skarsgard) a kapcsolatai révén benyomta az állásba. Persze Taylor Kitsch még egy jól megírt szerepben is olyan lett volna, mintha a szintetikus tesztoszteronnal telenyomott Kiss Ádámot kizavarnák a Csendesóceán közepére, hogy na fiam, ez itt az ágyú, az ott az ufó, arra köll lőni.

A filmben abban az öt percben látható valódi színészi játék, amíg Liam Neeson összevonja a szemöldökét, hogy azannya, jönnek az idegenek.

Az is rendben van, hogy jönnek az ufók, akiket egy szálig ki kell irtani.

Nagyon helyes, velem szembejönne a köpedelem ufó itt a „Kazinci uccában”, az biztos, hogy ráengedném a kutyát. De az nincs rendben, hogy az ember egy fél óráig azt hiszi, hogy valamilyen frappáns nóvumot fog látni az idegen kultúrák kommunikációs nehézségeiről, mert a hadihajó rádudál az ufóra, az ufó visszadudál, mire a hadihajó rálövi az egész tárat. Fel tudjuk dolgozni ezt a dramaturgiai melléfogást? Hát miféle agresszor ez az emberi faj, kérem szépen? Gyanús, hogy itt egy csírájában elhalt, de minden nyomában ki nem irtott rendezői-forgatókönyvírói koncepciót érhetünk tetten. (Már ha volt forgatókönyvíró.

Vagy rendező.) Van még egy-két

ilyen nüanc, hogy az ufó kegyesen nem lövi szarrá az előtte álldogáló Aranyos Kisfiút, meg hogy az ufó SWAT team úgy szabadítja ki a foglyul esett kollégát, hogy közben haja szála sem görbül az ott álldogáló két tucat katonának. Képzeljük el ugyanezt a Rambó 43-ban: Stallone berobbantja a kunyhó ajtaját, vállára kapja a bent senyvedő amerikai hadifoglyot, aztán a tátott szájjal csodálkozó gépfegyveres vietnami parasztokra ügyet sem vetve visszaballag a dzsungelbe. Hát széjjelverné a közönség a mozit, az is biztos.

Arról meg már szólni is alig merek, hogy aki kedveli a stratégiai játékokat (és most egy pillanatra tekintsük stratégiai játéknak a „Juttassuk el Törpapát Aprajafalvára, kérd meg aput, hogy segítsen az egér kezelésében” szoftverterméket is) az zokogva fog elmenekülni az első komolyabb csatajelenet után.

Azt viszont nem szögezhetjük le egyértelműen, hogy a Csatahajóban abszolúte nincs semmi szórakoztató, mert van. Helyenként már-már önmagát parodizálja (hogy szándékosan, avagy sem, azt nem tudtam eldönteni), egy csomó nagy, meg látványos dolgot pakoltak bele (haditechnika, csöcs, stb.), sőt, még az AC/DC könnyűzenei formáció halhatatlan „Thunder”-e is felcsendül

(miközben az öreg szakik beindítják a második világháborús csatahajót, és még sikerül is nekik, bár amióta Aranykezű Pista bácsi elkötötte az 56-os tankot, én már semmin nem lepődöm meg). Mindenki Navy meg Army feliratú izompólóban feszít, és az összes olyan dolgot, ami nem lő és nem túlságosan olajos, maga Rihanna kezeli (ezzel véve el egy munkahelyet valamelyik feltörekvő, fiatal és tehetséges afro-amerikai színésznő-palánta elől, mert Rihanna egyáltalán nem rossz, de nagyon nehéz megérteni, mi szükség volt rá a filmben a nevén kívül... ja... hogy ezért volt rá szükség). És Liam Neesonnak ezerszer jobb a segge, mint a Taylor Kitschnek.

Végül is a Csatahajót az olyan rettenetekhez képest, mint pl. a Föld inváziója – Csata: Los Angeles nem csak az adja el, hogy sokkal rövidebb a címe. A Csatahajó egyetlen pillanatra sem próbál minket mindenféle komolykodással meg erőszakolt karakterfejlődéssel meg jól átgondolt, megfelelő ritmusú rendezéssel a depresszióba taszajtani.

Olyan bátran és gátlástalanul buta, béna, és idióta, hogy az már-már tiszteletet érdemel. Valahogy úgy, ahogy az indiánok is szentként tisztelték a falu bolondját. Bár azt azért nem hiszem, hogy különösebben megsiratták volna, mikor jött a medve és megette.

60% Stáblista Rendező: Peter Berg Főszereplők: Taylor Kitsch, Alexander Skarsgard, Liam Neeson Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2012. április 18.

FilmMagazin / 35

PORTRÉ

JOHN CUSACK „Van bennem egy egészséges félelem a sztárságtól, mint művész nem szeretném, ha a celebek közé sorolnának. Egy színész végezze a dolgát, majd menjen haza. Ne bratyizzon senkivel, ha nem muszáj.” Írta: Spike

A

zseniálisan sokoldalú, kivételes affinitású John Paul Cusack, amerikai származású színész, producer és forgatókönyvíró 1966. június. 28-án született Illinois államban, Evanstone városában, ír-amerikai katolikus családban. Édesapja, Dick Cusack is színész volt, aki nyolc évvel ezelőtt halt meg hasnyálmirigyrákban – egyben dokumentumfilmes is, saját filmprodukciós céggel, és barátja volt Philip Francis Berrigan, néhai amerikai békeaktivistának -, akárcsak gyermekei, Ann, Joel, Bill és Susie - John testvérei. A Cusack gyerekek gyakran játszottak otthon színházasat. Egy ízben Ann nővére megrendezte a Hamupipőkét a nappalijukban; Ann volt Hamupipőke, Joan a gonosz mostohatestvér, Bill alakította a herceget, Johnra pedig a kutya-szerepet osztották. A kis Cusack igen korán rálépett a családja által kitaposott ösvényre: nyolcévesen már reklámokban szerepelt, a helyi színjátszó csoport tagja lett, 17 évesen egy erotikus komédiában, a Class-ban tűnt fel. Édesanyja, Nancy (szül: Caroline), matematikát tanított, és politikai aktivistaként is tevékenykedett. Egy évet töltött el mindösszesen a nívós New York Egyetemen, de tanulmányait félbehagyta, mivel elmondása szerint

36 / FilmMagazin

(frappánsan utalva a hőn áhított színészi karrier megkezdésére) „krónikus lázadási problémákkal küszködött.”

Cusack hírnevét az 1980-as években szerezte meg; elsősorban tini filmekben szerepelt, mint az 1984es Tizenhat szál gyertya, az 1985ös Jobb, ha hulla vagy című romantikus-vígjáték, a még szintén ebben az évben rendezett Tuti dolog, és az egy évre rá készült Egy őrült nyár c. alkotás, amelyben Demi Moore partnereként szerepelt a vásznon, de a klasszikus 1986-os Állj mellém! című kaland-drámában is láthattuk őt.

1988-ban egy cameo, azaz rövidszerep erejéig feltűnt a Suicidal Tendencias nevű amerikai punk együttes, Trip At The Brain című zenés klipjében. Az 1980-as évek végén kiszélesítette szerepei repertoárját - és a beskatulyázódást elkerülvén - olyan alkotásokban ajánlottak neki főszerepet, mint a Cameron Bruce Crowe, amerikai rendező, producer és forgatókönyvíró által rendezett 1989-es Mondhatsz bármit (amely egyben a rendező debütáló alkotása is volt), az 1990-es, négy Aranyszobrocskára jelölt Svindlerek című thriller, noir köntösben, olyan sztárok oldalán, mint az Oscar-díjas (A Prizzik becsülete – 1985) Anjelica Huston, valamint a

PORTRÉ

kétszeres Golden Globe nyertes (Csodálatos Júlia – 2004, A gyerekek jól vannak – 2010) Anette Bening. Az 1991-es Kétszínű igazság című mélyebb hangvételű politikai drámában, James Todd Spader partnereként láthattuk. Még ebben az esztendőben a legendás direktorgéniusz Woody Allen ajánlott neki szerepet az Árnyak és köd c. krimidrámában. 1994-ben ismét együtt dolgoztak, mégpedig a Lövések a Broadway című krimi-vígjátékban. A Szűnj meg, Fred! című kultikus vígjátékban is neki ajánlották Fred karakterének főszerepét, de a család-

38 / FilmMagazin

jában bekövetkezett tragikus haláleset miatt ezt végül nem fogadta el.

Pályája ezután folyamatosan felfelé ívelt, felfigyeltek virtuóz tehetségére és sokszínűségére, melynek hála egyre komolyabb és sikeresebb szerepekben tündökölhetett, számos fantasztikus hollywoodi művész oldalán. A 90-es években a művészi hitelesség megőrzése érdekében olyan ajánlatokat utasított vissza, mint az Apollo 13 vagy a Tisztességtelen ajánlat. Feltűnt viszont Al Pacino mellett a Minden gyanú felett című politika drámában, és Kevin Spacey partnereként a Clint East-

wood által rendezett Éjfél a jó és a rossz kertjében című alkotásában.

Az 1997-es Otthon, véres otthon (amely film forgatókönyvét is ő jegyezte) című fekete-komédiában igazi nívós színészpaletta társaságában szerepelt, de az addigi karrierje csúcspontját kétségkívül Jerry Bruckheimer, világhírű amerikai filmes producer – akinek a nevéhez olyan AAA-kategóriás remekművek tartoznak, mint az 1998-as Armageddon, a 2001-es Pearl Harbor - Égi háború, vagy a Karibtenger kalózai quadrilógia - ugyanazon évben rendezett Con Air – A fegyencjárat című kirobbanóan izgalmas, látványos és adrenalindús akciófilm jelentette a számára Nicolas Cage, valamint a méltán népszerű és elismert John Malkovich oldalán. A produkció az év egyik legnagyobb bevételt termelő blockbusterévé avanzsálódott, hiszen a 75 millió dolláros büdzséből fogant alkotás végül világszerte több mint 224 milliót jövedelmezett, és megosztván a kritikusokat szinte azonnal kultstátuszba emelkedett, és ez lett Cusack-nek mind a mai napig a második legnagyobb tőkét termelő mozija. Az elkövetkezendő években is számos, eltérő műfajú alkotásban szerepelt; ilyen volt az 1999-es A John Malkovich menet című fantasztikus elemekkel átitatott feketekomédia, (amelyben megszállott bábjátékost alakított, többek között Cameron Diazzal, és a névadó Malkovich-csal egyetemben); a 2000-es Pop, csajok satöbbi c. alkotás, (amelyben alakítását egy Golden Globe-díj jelöléssel honorálták, és amelyben egy szerelemben csalódott lemezboltos karakterét keltetette életre Catherina - Zeta Jones partnereként); vagy a 2002-es Max című dráma, (amelyben a fiatal Hitler szárnyai alá vevő zsidó műkincskereskedőt formált meg, amely filmet Magyarországon forgatták, több nemzettel együtt koprodukcióban).

2007-ben a világhírű horror író, Stephen King novellájából készült azonos című filmes adaptációban, az idegborzoló 1408 című horrorthrillerben láthattuk a vásznon, mint egy írót, aki a vészterhes és kísérteties történések középpontjába csöppen. A még szintén ebben az évben debütált Grace nélkül az élet című drámában megözvegyült apaként

FilmMagazin / 39

PORTRÉ

>> „NÉHA

ELINDULSZ EGY IRÁNYBA, NÉHA VISZONT CSAK JÖNNEK FELÉD A DOLGOK HULLÁMOKBAN. ÉRDEKESEN ALAKULT ÍGY A KARRIEREM.” <<

láthattuk, a 2008-as Jó üzlet a háború c. politikai szatírában nővére, Joan Cusack oldalán Brand Hauser bérgyilkos szerepét alakította, de mellette láthattunk olyan művészeket, mint Hilary Duff, az Oscar-díjas Marisa Tomei, Dan Aykroyd, valamint Khrisna Pandit Bhanji (azaz Sir Ben Kingsley).

Nővérével, az Oscar-jelölt (A dolgozó lány – 1988) Joan Mary Cusack-kel, valamint közeli barátjával, a Golden Globe- és Emmy-díjas (Törtetők – 2004) Jeremy Samuel Pivennel számos produkcióban szerepeltek együtt: a Tizenhat szál gyertyában, a Mondhatsz bármitben, az Otthon, véres otthonban, a Pop, csajok satöbbiben és a Jó üzlet a háborúban is. Az 1999-es Broadway, 39. utca című drámában amelynek alapját Marcus Blitzstein, amerikai zeneszerző 1937-ben írt, The Gradle Will Rock című musicalje szolgáltatta -, szintén együtt tűnt fel a vásznon a testvérpár, csak úgy, mint a 2007-es Fiú a Marsról című családi filmben, valamint a Híradó sztárjai című, hét Oscar-díjra jelölt romantikus - drámában, igaz itt csak egy cameo szerep erejéig láthattuk Cusack-et, mint egy dühös szóvivőt.

Cusack és Piven egymással szembenálló karaktereket alakítottak: az Egy őrült nyár, a Szerelem a végzeten (Kate Beckinsale oldalán), a Mondhatsz bármit, a Svindlerek, a 2003-as az Ítélet eladó című thriller, valamint az Otthon, véres otthon mind-mind ilyen produktumok voltak.

40 / FilmMagazin

2009-ben a világvégét, idegen támadást és természeti katasztrófákat prognosztizáló, AAA-kategóriás címeiről híressé vált Roland Emmerich, német filmrendező, 2012 című látványos és óriási bevételt termelő blockbusterében láthattuk ismételten sztárparádéban, hiszen együtt játszott többek között Amanda Peettel, Oliver James Platt-tel, Danny Gloverrel, valamint a kétszeres Oscar-jelölt (Larry Flynt: A provokátor – 1996, A harcmező hírnökei – 2009) Woody Harrelsonnal. A filmet hivatalosan 2009. november 13-án mutatták be, a 200 millióból forgatott szuperprodukció végül közel 770 milliót jövedelmezett, amely Cusack pályafutásának a bevételt tekintve mind a mai napig legnagyobb sikere. Amanda Peet, amerikai színésznő kollégájával ez volt a harmadik közös szereplése, hiszen a rendkívül intelligens, és bravúrosan csavaros Azonosság című 2003-mas pszichológiai-horrorban (amelyhez Agatha Christie, világhírű angol krimi írónő és novellista, And Then There Were None c. detektívregénye szolgált inspirációul), valamint a Fiú a Marsról című alkotásban is együtt láthattuk őket a vásznon. Előbbiben egy limuzin sofőrt, míg az utóbbiban egy válságban lévő írót személyesített meg Cusack. A rá következő esztendőben a Hot Tube Machine című sci-fivígjátékban tűnt fel, mint egy rögeszmés viselkedésű tini. Legújabb mozija a még idén, 2012. április 27én bemutatott, negatív kritikai vissz-

hangtól hangos A holló című thriller, amelyet többek között Budapesten is forgattak, és amely fiktív alkotásban Edgar Ellen Poe, amerikai író, költő személyiségét öltötte magára, hogy egy sorozatgyilkos után nyomozzon. A szerep kedvéért, és a minél intenzívebb hiteleségért több mint tíz kilót fogyott. Cusack bevallása szerint olyan szinten elmélyedt a szerep őrületében és alkoholizmusában, hogy a téli Magyarországon és Szerbiában forgatott film az életet is kiszívta belőle."Úgy éreztem magam azokon a macskaköves utcákon, mintha a lehető legtávolabb lennénk a világtól. Nagyon sokat filmeztünk éjszakánként, a végén már olyan volt, mintha egy vámpírt játszanék" - mesélte a színész a WENN magazinnak. "Amikor végeztünk az egésszel és a londoni reptéren várakoztunk, odalépett hozzám James McTiegure, a rendező, rám nézett és azt mondta: ember, neked haza kell menned!" "Haza is mentem, a családom pedig rettenetesen megijedt tőlem. Elképesztően lefogytam addigra és még mindig elég kattant is voltam, így ez nem is csoda" - tette hozzá Cusack. Bevallotta továbbá, hogy ennek a filmnek a forgatása újra rádöbbentette, hogy mit szeret annyira a színészetben.

Szívesen emlékezik például arra, amikor lóháton vágtatott keresztül egy temetőn – „Lóháton vagyok Szerbiában, Edgar Allan Poe-t játszom a ködben és vágtatok keresztül az alvilágon. Azért ez igazán remek.” “Néha elindulsz egy irányba,

néha viszont csak jönnek feléd a dolgok hullámokban. Érdekesen alakult így a karrierem.” Még az idei esztendőben számos projektje van bejelentve: ilyen a Paperboy, amelyben elmondása szerint „Két szót sem improvizált”, a The Number Station és a Frozen Ground című thriller; a No Somos Animales, az Adult World és a Carnacal című vígjáték; valamint a The Butler c. dráma.

Cusack rendkívül ügyel magánélete a nyilvánosság elől való elzárására. Egy ízben úgy nyilatkozott, a sztárság „a legrosszabb dolog, ami egy színésszel történhet.” Így aztán, ha valahol megjelenik egy Cusackinterjú, biztosak lehetünk benne, hogy abban kizárólag legújabb filmjéről, a szakma kihívásairól, esetleg partnerei színészi teljesítményéről beszél. Olyan szinten nem engedi, hogy belelássanak a magánéletébe,

még a családi állapotáról sem lehet tudni semmi bizonyosat. Persze nagy valószínűséggel nőtlen, bár néhány rajongója szerint felesége és két gyereke van. Anti-militarista, emberjogi aktivista, tüntetések, demonstrációk résztvevője, akit nem egyszer letartóztattak. Egyébként a Cusack-család minden tagja szenvedélyesen kiáll az emberi jogokért, a háború ellen. Nem mellesleg, a filmsztár rendszeresen jótékonyko-

FilmMagazin / 41

PORTRÉ

FILMEK, AMIKET LÁTNOD KELL TŐLE Állj mellém!

Svindlerek

Lövések a Broadwayn

Con Air - A fegyencjárat

A John Malkovich - menet

Pop, csajok, satöbbi

42 / FilmMagazin

dik, valamint az eladósodás, az AIDS, a fair kereskedelem és Afrika problémáira próbálja felhívni a világ figyelmét. 2005 májusától egészen 2009-ig közreműködő bloggere volt a The Huffington Post nevű amerikai hírportálnak (Naomi Klein, kanadai származású társadalmi aktivistának is adott interjút), de első bejegyzése csak az év későbbi szakaszában történt meg. Kiterjedten írt az iraki háborúval szemben foglalt álláspontjáról és a Bush-kabinet iránti megvetéséről, világszemléletüket „depresszív, korrupt, törvénytelen és tragikusan abszurd”-nak nevezte.

2008 júniusában a MoveOn.org, 1998-ban alakult amerikai non-profit, liberális beállítottságú, közrend érdekvédelmi és politikai bizottság site-ján is kifejtette, hogy Bush és Arizona szenátora, John Sydney McCain III ugyanazon irányadó prioritásokkal kormányozott. 2008 márciusában letartóztatták Emily Leathermant, mivel Cusack Malibui otthonánál próbálta meg zaklatni a színészt. 2008. október 10-én végül öt év próbaidőt kapott, és kötelező jellegű pszichiátriai tanácsadásban is részt kellett vennie, valamint elrendelték, hogy a következő tíz évben távol kell tartania magát nemcsak Cusackól, hanem a színész lakásától és vállalkozásától is.

Cusack 20 éven keresztül aktívan kick-bokszolt a stílus egyik megalapítója, Beny „The Jet” Urquidez, a legendás rekordtartó (6 világbajnoki öv) amerikai-mexikói származású kick-boxos, harcművészeti koreográfus és színész keze alatt. A Mondhatsz bármit c. filmje óta űzi a sportot, és jelenleg is őrzi a hatos szintű fekete övét, Urquidez Ukidaken karate rendszerén belül. Emellett lelkes rajongója a Chicago Cubs valamint a Chicago White Sox nevű világhírű baseball csapatoknak, sőt, egy ízben maga vezette a chichagói csapatoknak otthont adó Wrigley Field baseball stadionban megrendezésre kerülő ceremóniát, ahol elhangozott a baseball himnusza, a Take Me Out to the Ball Game című 1908-ban szerzett világhírű örökzöld szám is. Többen észrevették már számos Chicago Beers mérkőzéseken is, de a Stanley-Kupa Döntőben a Chicago Blackhawksnak is szurkolt már, amely egy profi jégkorongcsapat.

Cusack színházi és televíziós produkciókat is rendez. Alapító tagja a New Crime Thetater Company nevű színtársulatnak, ahol számos darabot rendezett. 2012. április 25-én csillaga szó szerint minden eddiginél fényesebben tündökölt, hiszen ő is csillagot kapott a Los Angeles-i Hírességek Sétányán - A holló című filmje előtt néhány nappal kapta meg az elismerést -,amely nívós kitüntetés talán a legértékesebb az Oscar-díj mellett, amellyel egy színészt részesíthetnek. Cusack számára természetesen hízelgő volt a gesztus, de ugyanakkor picit zavarban is volt, mert a ceremóniát ő az egész karrier elismerésének érezte. “Úgy érzem, még határozottan a karrierem közepén vagyok, és még messze a vége, úgyhogy ez egy kicsit vad így.” “Mindig úgy gondoltam, hogy az ilyesfajta megtiszteltetés Cary Grant vagy Alfred Hitchcock számára jár ki.” A ceremónián Cusack nővére, Joan, valamint számos barátja, köztük Jack Black, Dan Aykroyd és Billy Bob Thornton is részt vett. „Szeretek színészekkel dolgozni, szeretek a közelükben lenni, egyszerűen csodálatosak” – nyilatkozta Cusack, aki viccesen megjegyezte, ő mindent megtett annak érdekében, hogy tönkretegye a karrierjét, de nem járt sikerrel, sőt, komoly barátokat szerzett az évek során. Nővére szerint testvére annak köszönheti sikereit, hogy szenvedéllyel csinálja a munkáját. Három évtizedes filmes pályafutással és több mint ötven filmmel a háta mögött Cusack a 2469. csillagot kapta a sétányon. Cusack amikor a Variety újságírójával beszélgetett elmagyarázta, hogy számára a forgatókönyvírás a színészet mellett

fejlődött ki, mert mindig is határozott véleménye volt, ha forgatókönyvben hibákat talált. “Írni akartam, és meg akartam próbálni, hogy milyen írónak lenni, de az írást többek között a színészi tapasztalataim is inspirálták.” “Mint színész érezni kell, hogy mi működhet és mi nem, és nincs más, igyekezni kell a legtöbbet kihozni az eredeti anyagból.” “Már elég korán megtanultam, hogy a jó rendezők hallgatnak a színész megérzéseire.” A veszély szerinte abban áll, hogyha nem mondod el a véleményed, így egy olyan film keletkezik, amiben a lyukak egyszerűen nincsenek befoltozva. “Sajnos, ez egyszerűen túlélés kérdése”, teszi hozzá Cusack. De kitart amellett, hogy ő nem egy egoista alkat, aki állandóan kérdőre vonja a rendezőket, az ellentmondás kedvéért. Az Álomgyár egyik legfoglalkoztatottabb, legkörülrajongodtabb, virtuóz módon sokszínű, megnyerő karizmájú és igazán produktív művésze nehezen tudja megítélni, hogy meddig fog még forgatni, és mi az, ami még előtte áll. “Nem tudom” – egyben magabiztosan és valódi bizonytalansággal. „Arra fogok menni, amerre visznek a dolgok” – nyilatkozta.

FilmMagazin / 43

FILMKLASSZIKUS

SZALMAKUTYÁK Vannak rendezők, akik igazi állatok voltak. Nem, nem negatív értelemben, hanem olyan alkotók, akik szarnak mindenre, azt csinálnak, amit akarnak és ahogyan akarják, nem feltétlen a publicitásra hajtanak hanem arra, hogy lerakjanak valamit az asztalra, és vízióik megvalósításának rögeszmés akarásával megkeserítik színészeik életét. Nem Oscar-t várnak, de olyan művet szeretnének elkészíteni, amely maradandó, és amely provokatív, pofon vágja az emberfiát. Sam Peckinpah egy ilyen rendező volt. Írta: Sanya08

H

írneve alapján kétes emberi értékeket képviselő ember, de én erről most nem fogok írni, mindez lényegtelen ha egy művésznek valamely művét vizsgáljuk. Érdekesnek érdekes lehet, de gyakorlatilag nem oszt, nem szoroz.

Fatty Arbuckle vagy Errol Flynn munkásságát sem az alapján határozzuk meg hogy a fickó kólásüveggel erőszakolt meg valakit. Sam bácsi, vagy ahogy sokan hívták őt: Véres Sam kompromisszumokat nem tűrő stílusával feje tetejére állította a filmvilágot, nélküle nem lenne

44 / FilmMagazin

most John Woo, és talán Tarantino sem. Heves erőszakjeleneteivel mintha direkt a prűd, sznob marhákat akarná bosszantani, lassított haláljelenetek, kín és brutalitás.

Sokszor vádolták őt meg azzal hogy utálja az állatokat, a lánya is ellene fordult a Vad banda forgatásán ha jól tudom, de most nem vagyok benne biztos. A fickó igazi gyíkokat ölt meg egy jelenet kedvéért, erre megjelentek az állatvédők. Én nem vagyok egy olyan ember aki passzióból állatokat kínoz, mert nagyon utálom az állatkínzást, szóval nem tar-

tom ezt a lépését szimpatikusnak a rendezőnek, de érdekes tény az biztos. A Szalmakutyákban egy akasztott macska van a szekrényben. Na ez milyen? Durva, mi? Annak is lett szánva. Én azt gondolom, hogy nem igazi macska lett felakasztva. Habár… Sose lehet tudni.

Peckinpah ezen filmje egy férfiról szól, aki meglehetősen visszahúzódó, magának való furcsa ember.

Van egy gyönyörű felesége, akivel vidékre költöznek. A férfi szinte minden idejét valami kísérletnek szenteli, egyre inkább megromlik a kapcso-

IDÉZETEK A FILMBŐL: Amy Sumner: David, add ki nekik Niles-t! Csak őt akarják! Menj már!

David Sumner: Agyonütik, mint egy állatot.

Amy Sumner: Szarok rá! Indulj már!

David Sumner: Ennyire nem izgat, drágám?

Amy Sumner: Nem hát.

David Sumner: Engem igen. Ez az otthonom. Az Én otthonom. Én pedig nem tűröm az erőszakot a házamban.

David Sumner: Egyetlen birodalomban sem ömlött még annyi vér, mint Krisztuséban.

Barney Hood: Montesquieu, ugye?

David Sumner: Tényleg?

Louise Hood: Az kicsoda?

Barney Hood: Valaki, akit érdemes lenne elolvasnod.

>> A

HANGULAT FOJTOGATÓ, A STÍLUS PROVOKATÍV, PECKINPAH MÉG MOST IS ÉL. <<

lata nejével, de ő ebből semmit nem vesz észre. A tetőn munkások dolgoznak, akik viszont folyton gúnyt űznek belőle, felakasztják a macskájukat a ruhásszekrénybe, leselkednek az asszonyka után az ablakon keresztül és ott röhögik ki a férfit ahol csak tudják. Igazi tahók. A történet egy pontján a nőt megerősza-

kolják ketten a munkások közül. David Summer, a férj ebből mit sem tud. A végén egy hibbant férfit rejteget a házában és az Istennek sem akarja kiadni a hisztérikus, őrjöngő csőcseléknek. Előjön belőle a másik énje, a pohár betelik és ha törik-ha szakad, de megvédi a saját otthonát. Felesége ellene fordul, ellenté-

tes elveket vallanak. David-ből, az addig csendes, megalkuvó életmódot folytató emberből egy csapásra gyilkos lesz.

Az a helyzet ezzel a filmmel, hogy pokolian zavarba ejtő tud néha lenni. Ami egyáltalán nem rossz – sőt!

– de elég ahhoz, hogy egy átlag mozinézőt kikergessen a világból.

Eleve Dustin Hoffman figurája (David Summer) egy fura ember.

Szimpatikusnak szimpatikus, az ember többé-kevésbé tud vele azonosulni, de nem teljesen, a film során egy idő után már kicsit átesik a ló másik oldalára, túlzott furcsasága frusztrálóvá válik. Tétlensége zavaró, és rossz nézni, ahogy szerencsétlenkedik. Szánalmas figura.

Ennyi. Dustin Hoffman azonban remekül oldotta meg a rászabott feladatot, itt lehet látni hogy mekkora színész ő, pedig állítása szerint csak a pénz miatt vállalta el a filmet, mondván hogy nem szereti az erőszakos filmeket. Hát ahhoz képest piszokjól játszott, meg kell mondjam.

Néha már félelmetes volt az a tehetetlensége, ahogy egyszerű átlagember módjára pulóverben bemegy a kocsmába, – ezzel egy teljesen más világba lépve be – és cigit kér.

Még a cigi sem áll neki olyan lazán, ahogyan az más filmekben lenni

FilmMagazin / 45

FILMKLASSZIKUS

szokott. Dustin teljesen átvedlett.

Próbálja elhárítani a helyiek viccelődését azzal, hogy meghívja őket egy sörre, lefullasztják a kocsiját, de erre se szól semmit, folyton igyekszik megalkudni és kerüli az erőszaknak még a gondolatát is. Egy bizonyos pontig…”pushed to the edge…”

Ellenben David felesége Amy egy teljesen más tészta. Ő az a tipikus trófea-feleség. Gyakorlatilag ő és David egy furcsa párost alkotnak, nem igazán illenek össze, attól füg-

46 / FilmMagazin

getlenül, hogy látjuk őket mókázni az ágyban szex előtt, meg sakkozni, de ők ketten két eltérő személyiség, ellentétes elvekkel és látásmóddal, melyre igazán csak a film végén derül fény. Susan George Amy-je gyönyörű, vonzó lány, kinéz kb. tizennégynek, de annál azért idősebb, legfőbb gondja hogy a férje gyakorlatilag le se szarja őt, van, hogy egy egész napra eltűnik, és a tanulmányával foglalkozik, Amy-t ez pedig – érthető módon – megviseli.

Egy jelenetben David-et elhívják a munkások vadászni, s míg lövi vagy próbálja lőni a madarakat, az aszszonyka otthon van és olvas. Az egyik munkás bekopogtat hozzá és… megerőszakolja őt. De ha ilyen egyszerű volna a helyzet! És itt van a filmnek az a bizonyos rohadtulzavarba-ejtő része, vagyis hogy az asszonyka tulajdonképpen élvezi a szexet, még ha ellenkezik is, és ettől az állam leesett. Hoppá… Ezen anno a cenzorok (meg még ma is) ren-

desen felháborodtak, a biztosíték ki lett verve (rossz szóhasználat), sok helyen ki is vágták azokat a képsorokat, amelyek arra utalnak, hogy a nő esetleg élvezi a dolgot. Mert az még hagyján, hogy egy nőt megerőszakolnak, no de hogy még élvezi is, az már nem, az már nem megy le sokak torkán, mert mindennek van határa. Ez olyan, mint amikor a Tiszta románc-ban a James Gandolfini által alakított gengszter félholtra veri Alabamát a hotelszobában. Eddig még okés lett volna a jelenet, de utána a nő visszavág és a fél tárat a fickóba ereszti, miután felgyújtotta, megszúrta, stb. Ezt nehéz volt megemészteni. Itt ugyanez a helyzet, mondjuk itt a Szalmakutyáknál sokkal érthetőbb a felháborodás, ha nem volna felháborodás, akkor elvesztené funkcióját a jelenet, akkor az azt jelentené, hogy hatását vesztette. Így viszont Sam még sírjában is kuncoghat azon, hogy még ma is sokan pokolba kívánják őt ezekért a képsorokért. Ez után a jelenet után az ember már másképp néz Amy-re.

Basszus, ez a nő lefeküdt egy másik férfival! A ribanc! Megerőszakolták és élvezte is! Mennyei atyám. És erről David mit sem tud.

A filmben a töréspont ott következik be, amikor egy helyi hibbant elmegy egy nála jóval fiatalabb lánynyal romantikázni és véletlenül kitöri a nyakát… Rohadt egy cucc, mi?

Akasztott macska, jótékony erőszakolás, kitört nyakú lány. A férfit keresni kezdi a lány dühödt apja, meg a fél falu, az egész csőcselék. David autóval véletlenül elüti a férfit és hazaviszi őt. A csőcselék megérkezik, és a férfit akarják. David pedig nem adja ki, mondván ez az ő háza és hogy takarodjanak innen. Makacsul ragaszkodik elvéhez, ezzel őrületbe kergetve feleségét, aki inkább odaadná a sebesültet a vérszomjas bandának. A ködös éjszakán történő finálé szinte már hipnotikus, az erőszak itt nagyobb méreteket ölt, Peckinpah itt elemében van, jöhetnek a lassítások és a vér. Puskával szétlőtt lábujj, testek hullnak “porba”.

David addig küzd, míg a pokolra nem küldi az összeset. Mintha mondjuk valami zombifilmet nézne az ember, csak jönnek megállíthatatlanul, betörik az ablakokat, minden résen próbálnak bejutni, vérre szomjaznak. Ahogy az akciónak vége van, mindenki halálnak halálával halt meg, David autóval elmegy

REMAKE Az 1971-es filmnek 2011-ben érkezett meg az remake-je Rod Lurie rendezésében, Kate Bosworth és Alexander Skarsgard főszereplésével. Bár a film közel sem akkora katasztrófa, elkészítése teljesen felesleges volt.

az éjszakába a gyerekgyilkossal. “I don’t know my way home. – That’s okay. I don’t either.”

A film heves erőszakkitöréseivel talán még most is kiválthat a nézőből szélsőséges érzelmeket, belőlem inkább döbbenetet váltott ki.

Dustin Hoffman itt nyújtja élete egyik legjobb alakítását, emlékezetes karaktert formált meg és úgy, ahogyan más nem tudta volna, Susan George pedig több mint csinos kirakatlány. A hangulat fojtogató, a stílus provokatív, Peckinpah még most is él. Nem tudom, hogy bele tudnék-e kötni. Nem nagyon. Talán második nézésre kitűnnének a film hibái, biztos vannak, de így első nézésre nem tudok rosszat mondani. Igazi klasszikus, kompromisszumokat nem tűrő mestermű.

FilmMagazin / 47

KÖV. HÓNAP

PROMETHEUS Egy tudósokból álló expedíció az ember földi életének eredetére utaló nyomokat talál. Ezeket követve indulnak kutatóútjukra, mely az univerzum legtávolabbi, legveszélyesebb vidékére vezet. Olyan tájra jutnak, és olyan ellenségekkel kell szembenézniük, amilyenről ember eddig nem is álmodott. Még a rémálmaikban sem.

Egy szörnyű csata vár rájuk: ha alul maradnak, akkor az egész emberiség velük pusztul.

MADAGASZKÁR 3.

Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Gloria, a víziló, és Melman, a zsiráf még mindig azon küszködnek, hogy hazajussanak szeretett városukba, New Yorkba, és persze Julien király és a pingvinek is csatlakoznak a komikus kalandhoz. Útjuk során átszelik Európát, ahol megtalálják a tökéletes álcát: egy vándorcirkuszt, amit átalakítanak - Madagaszkár stílusban.

48 / FilmMagazin