FKA twigs – Caprisongs

Magasra tette a lécet a brit énekesnő előző két albumával, és kissé különösen is hat, de annál örömtelibb, hogy egy traumatikus időszakot nem valami hátborzongatóan sötét, hanem egy poposabb, slágeresebb és fülbemászóbb albummal zár. A Magdalene c. lemezén a Robert Pattinsonnal való szakítását dolgozta fel, majd jött Shia LaBoeuf, akit pedig azért perelt be, mert sokféleképpen bántalmazta. A Caprisongs ráadásul a járványidőszak szociális minimumában született – de talán éppen ezt akarja vele ellensúlyozni, ahogy maga is bevallotta, némi feel good music-kal. A klasszikus dalformákat továbbra is feszegeti és csavargatja az elektronikus r’n’b hangzást, ahogy illik, de ebből taknyolás is lehetne. FKA twigsnél azonban ez a terjeszkedés valami csodálatosan laza és nyitott tánczenei szerzeményeket eredményez.

Nem tud más lenni, mint optimista. Bonobo, azaz Simon Green maga beszélt arról a Fragments kapcsán, hogy zenéje mindig ünnep kell legyen, mindig reményt kell nyújtson. Noha a járványidőszak bezártsága alatt nemigen tudott inspirálódni a világkörüli útjaiból, mint máskor szokott, saját bevallása szerint szűkebb, Los Angeles-i környezete nyújtott számára ebben alternatívát. Az otthon rejtett zugai fedezhetők fel, mikor ilyen alkalom nyílik, és neki is sikerült olyan ötleteket előhívnia, amelyek gyökereinek meglétéről nem is tudott. A Fragments kellemesen andalít, ahogy azt Bonobótól megszokhattuk, ehhez hozzájárulnak a közreműködők is, mint Jordan Rakei vagy Jamila Woods. Gyakorta lendületesebbek a dalok, máskor marad azon a downtempós vonalon, amelyen egykor indult. Az általa képviselt deep house mindenesetre bármikor könnyen beég a tudatunkba.

Jelen: Sacrifice, Less Than Zero, Take My Breath, Moth To A Flame (w. Swedish House Mafia), Out Of Time.

Múlt: The Hills, Starboy, Can’t Feel It Coming, Can’t Feel My Face, Blinding Lights, In Your Eyes, Heartless, Save Your Tears.

Jelen: tears in the club (feat. The Weeknd), careless, darjeeling, honda, ride the dragon, papi bones.

Múlt: Two Weeks, Pendulum, Video Girl, Water Me, Lights, Hours, Give Up, Ache, cellophane, sad day.

Jelen: Rosewood, Shadows, Tides, From You, Age Of Phase, Day By Day, Otomo.

Múlt: Break Apart, Kerala, Kong, Cirrus, First Fires, Kiara, Eyesdown, Noctuary, Flutter, Terrapin, Kota.

Jelen: Titanic, 2010, Tabula Rasa, Old Friend, Lye, Vision.

Múlt: Chum, Wol (f. Vince Staples), Hive, Sunday, Whoa, Shattered Dreams, Nowhere2go, Huey, El Toro Combo Meal, Riot.

Az Odd Future csapat egyik rappere (ebből került ki a 2010es évek két meghatározؚó egénisége, Tyler The Creator és Frank OCean) egyik jellegzetessége, hogy rendkívül röviden és nyersen sújt oda. A SICK! az előző két lemezéhez képest alig haladja meg a 20 percet, ezalatt viszont módszeresen aprítja az életet. Az albumon meglehetősen változatos alapokkal pusztít, akadnak sötétebb, elektronikus talajok, min csúcspontjai, a Titanic vagy a 2010, de olyan klasszikusabbnak hangzó, zongorahangmintával operáló szerzemény is, mint a Tabula Rasa. Összességében nem ez lesz életműve legkiemelkedőbb pontja, ugyanakkor örvendetes, hogy még egy ilyen lemeze is kiemelkedik a szürke átlagból.

Jelen: Fa lenni, Szélben szőtt, Galambok, Vágy, Ikiri, Bölcső.

Múlt: Unglitched, Witchcraft, 777, Hyacynth.

Nem szabad elmennünk amellett, hogy a magyar énekesnő idén elnyerte az Európai Unió kortárs popzenei díját, amivel a kontinens legjobb feltörekvő előadói közé került (korábban pl. Adele, Rosalía és Dua Lipa is nyert ilyet). A népzenei elemekkel gazdagított elektronikus muzsikával hódító fiatal hölgy nagyjából a díj elnyerésével egyidejűleg, januárban adta ki bemutatkozó lemezét. Az albumot megelőzően adott már ki néhány kislemezt, és azokhoz képest engedett a slágerességből a gyűjteményre (nem is jelentek meg a korábbi darabjai), de ez csupán annyit jelent, hogy elhagyták a ballasztot, ezáltal egy önállóan építkező, koncepciózus lemezzel van dolgunk, ami első hallgatásakor is hipnotikusan hat. Ha az elektronikus zenei vonalon maradunk, akkor Дevát könnyen viszonyíthatjuk Yonderboihoz, és remélhetőleg olyan csodás karriert fut be ő is.

Jelen: The Overload, Land Of The Blind, Payday, Rich, Pour Another.

Múlt: Fixer Upper, Dark Days.

Január végén jelent meg a britpop-postpunk szcéna egyik feltörekvő leedsi bandájának bemutatkozó albuma, a The Overload. A zenekar gerincét alkotó James Smith énekes és Ryan Needham basszusgitáros két másik banda tagjaként találkozott, akik közös EP-t adtak ki. Nem kellett hozzá sok, és már össze is bútoroztak, hogy aztán olyan szerzemények szülessenek, amelyek alapján sok minden eszünkbe juthat róluk, például a Jarvis Cocker-féle Pulp is, a 90-es évek britpopjának egyik kiemelkedő együttese. A Brexit-éra egy különös helyet foglal el a brit indie rock felhozatalban, már most sajátos jegyekkel bír, és ennek egyik zászlóvivője lehet a Yard Actből is, amely csupán 2019ben alakult. Megvan bennük a lendület, ami azonnal magáévá tesz, dalaik természetesen politikai kritikák, de gyakran a sötét humor és a cinizmus oldaláról közelítenek, nem egyszer hajlanak szürreálisba.