2 017. D ECE MB ER 1 3 .
LV. F É LÉVFOLYAM 6 . SZÁM
IL K HET Ö H K A TT
APJA
S É T E G L B E S Z ÉRO K K A L TO kség van rám” N E M A a szü lenni, h “Ott
ldal
12-14. o
! s s z eolldtal ü r B e . 8-9 uk b Indíts tó g y a uold e t al n i m 15. b b ö t Te s l a ,
NYUZ.
E LT E . H
U
ES
INGYEN
A Föld alakjától az űrgeodéziáig
Harcban az élettel
Timár Gábor, az ELTE TTK Geofizikai és Űrtudományi Tanszék vezetője tart előadást 2017. december 14-én „Az atomoktól a csillagokig” sorozatban Földmérés, geofizika és gravitáció: a Föld alakjától az űrgeodéziáig címmel. Földünk alakjának ismerete mindig is fontos szerepet játszott a térképkészítés háttértudományaként is művelt geodéziában. A Föld méretének meghatározását célzó kísérletek nemcsak az adott korban mai szemmel meghökkentően pontos eredményeket szolgáltattak, de mindig hozzájárultak a földalak modelljének pontosításához is. Így az ellipszoidnál összetettebb pontenciálfelület gondolata már bőven Gauss előtt megfogalmazódott. Hasonló gondolati ívet futhatunk be a nehézségi gyorsulás fizikai meghatározásától a Föld tömegének megmérésén át Eötvös kísérleteiig, megalapozva a huszadik század relativitáson alapuló fizikáját és ezzel a műholdakon alapuló GPS-geodéziát is.
Karácsonyi vásár
Az ELTE Szolgáltató Központja az ünnepre való ráhangolódás jegyében idén is karácsonyi kiállítást és vásárt szervez a dolgozóknak és hallgatóknak. Az ÁJK aulájában 2017. december 18-án 8:30 és 12 óra között 26 standdal várják az ELTE érdeklődő polgárait, akik egyebek mellett vak gyermekek által készített kerámiákat, natúr gyümölcs- és zöldségkrémeket, kézműves ékszereket, terítőket, táskákat vagy akár kézműves szappant, könyvjelzőt, süteményt, pálinkát, bort, mézet is vásárolhatnak.
a
Az ELTE Szolgáltató Központ „Hogyan tovább?” című előadássorozatának idei negyedik alkalmán a nehézségek kérdését járja körül Limpár Imre szakpszichológus, aki ezúttal is gyakorlatorientált előadással várja az érdeklődőket. Örvény, lefelé húzó spirál és sodródás, amibe néha belefutunk. De mi lehet a kiút? Van ellenszer, hogy a sorsunkra egy kicsit hathassunk? Ez alkalommal azt járja körbe az előadás, hogyan küzdhetünk meg a sorscsapásoknak megélt nehézségekkel, hogy aztán a végén életünk futása ne gödörtől gödörig, hanem csúcstól csúcsig tartson.
Hamza Gábor beszél pályájáról
Az MTA Könyvtár és Információs Központ Akadémikus Arcképcsarnokának vendége lesz 2017. december 18-án az ELTE ÁJK professzora, Hamza Gábor. A rendezvényen az ELTE ÁJK Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja életéről és tudományos pályafutásáról beszél majd.
Csapat Tóth Bálint
Őri Bálint
főszerkesztő, tördelőszerkesztő,
író, olvasószerkesztő ori.balint@nyuz.elte.hu
Kerestély Koppány
Meleg András
foszerkeszto@ttkhok.elte.hu
író kerestely.koppany@nyuz.elte.hu
Luczi Richárd József író luczi.richard@nyuz.elte.hu
író
meleg.andras@nyuz.elte.hu
Kulik Laura olvasószerkesztő kulik.laura@nyuz.elte.hu
Gál Nóra író, olvasószerkesztő
gal.nora@nyuz.elte.hu
Arrasz Niki író arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu
Nagy Fruzsi olvasószerkesztő nagy.fruzsi@nyuz.elte.hu
László Lívia író laszlo.livia@nyuz.elte.hu
Varga Ági író varga.agi@nyuz.elte.hu
A FŐ S ZER K ES ZTŐ N A D R ÁG S ZÉ LE
” i h i p “ p a Két hón Eljött a december is. Az őszi félév utolsó Nyúz számát tartjátok a kezetekben, ami azt jelenti, hogy hamarosan itt a vizsgaidőszak, és még TéTéKás Nyúz se lesz az elkövetkezendő két hónapban. Az elmúlt két hétben elég sok minden történt. Két hete megérkezett az első Nyúz szám, ami az én főszerkesztőségem alatt készült, igazából csak a nyomdába való beküldéssel adódtak apróbb gondok, de ezen kívül egész rendben ment minden. Meglepően nagy sikere volt a Vigh Patríciával készült közös videónknak, amiben a HÖK novemberi küldöttgyűlését foglaltuk ös�sze két percben. Voltak kétségeim a videó csak Facebookra való feltöltése kapcsán, de örömmel állíthatom, hogy jelenleg ez a legnézettebb az összes eddigi filmes anyagunk közül, ezért nektek jár a köszönet. A következő félévben is sok meglepetéssel készülünk nektek, a Garfield és a Kázmér és Huba természetesen már minden lapszámban megtalálhatóak lesznek Livus belszíni fejtése alatt. Annyit talán elárulhatok a következő félévről, hogy a fotós hajlamúak nyugodtan készülhetnek, ugyanis a közös projektünk a földrajz szakterület néhány tagjával, őket fogja megszólítani. Ezzel zárnám is a nadrágszélem, legyetek ügyesek, sok sikert az elkövetkezendő másfél hónaphoz. Februárban találkozunk, az Erő legyen veletek! :)
TARTALOMJEGYZÉK HÖK............................................................ 4–6 Mentoorkordinátori köszöntő Légy te is Tisztségviselő! Mi is az a BReKi? Tudósítás.............................. 7-9 A CERN-ben jártunk... Kodály év, Brüsszel Faliújság...................................................10-11 Interjú.......................................................12-14 Beszélgetés a Mentorokkal TTT............................................................... 15 Tesla, több mint egy autó Sport.............................................................. 16 A sport összeköt Helyvektor & Kr it i ka............................. 17 Mozaik Teaház és Kávézó drMáriás: A szeretet soha el nem fogy Belszíni fejtés - Képregény.......................... 18 Mozizóna & Sorozatlövő............................ 19 MEMO Outlander
Csatlakozz!
Tóth Bálint
Írsz? Grafikákat készítesz? Fotózol? Esetleg csak érdekel az újság kiadásának a folyamata? Csatlakozz a szerkesztőségünkhöz! Jelentkezz a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu címen!
főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu
IMPRESSZUM
LV. félévfolyam, 5. szám.
Kiadja az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.
Felelős kiadó: Horváth Luca, a TTK HÖK elnöke. Főszerkesztő: Tóth Bálint Vezetőszerkesztő: Tóth Bálint. Tördelőszerkesztők: László Lívia, Tóth Bálint Olvasószerkesztők: Arrasz Nikolett, Őri Bálint. Rovatvezető: Szendrei Zoltán (Sport). Készült a Print City Europe nyomdában 1000 példányban. Címlap: flickr.com Honlap: http://nyuz.elte.hu. Facebook: http://www.facebook.com/tetekasnyuz. Telefon: 372-2654, lapzárta után 20/331-8715. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 15:00. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 14:30-16:00), Déli Hali (00.732). A megjelenő cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség és a felelős kiadó véleményét.
H A LLGATÓ I KÖZ É L E T
MENTOORKORDINÁTORI KÖSZÖNTŐ MENTORNAK LENNI EGY ÉLETRE Sziasztok! Benkovits Ádámnak hívnak. Másodéves biológus hallgató vagyok, és Mentorkoordinátorként az én feladatom lesz a 2017/18-as Mentorrendszer vezetése és igazgatása. Jelenleg a Mentorkoordinátorság mellett bioszos Mentorként és a szakterület aktív képviselőjeként ismerhettek.
A mentorrendszer 2006 májusában, pár lelkes hallgató közreműködésével indult. A kései kezdés ellenére sikerült egy kisebb társaságot toborozni. Az emberek megkezdték önmaguk és társaik képzését, augusztusban megtartották első Mentortáborukat. Szeptemberben felkészülten és hatalmas elszántsággal kezdték meg munkájukat a hozzájuk beosztott gólyáikkal. Látva lelkesedésüket, és a rendszer eredményességét, még több hallgató kapott kedvet a Mentorkodáshoz, és 2007 tavaszán már válogatni kellett a jelentkezők között. A következő tanév elején kétszer annyi Mentorral és nagyobb tapasztalattal vágtak neki a feladatoknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy már nem lehet fejlődni. Sőt! Éjt nappallá téve azon fáradozunk, hogy a Mentorokat minél jobban felkészítsük a rájuk váró kihívásokra. Mert bizony föl kell kötni azt a bizonyos nadrágszíjat, hogy helyt tudjanak állni! Történetünk csupán csak ennyi, viszont minden Mentor órákat tudna mesélni itt szerzett élményeiről.” Már a saját gólyatáboromban arra buzdítottak a Csapvezeim és Mentoraim, hogy amint tehetem, jelentkezzek Mentornak, mert meg van bennem hozzá a lelkesedés és elszántság. A 2016/17-es tanév során mentorként voltam részese a Mentorrendszernek. A képzés során rengeteg emberrel ismerkedtem meg, és számos tapasztalattal gazdagodtam, amelyek sokban segítenek egyetemi tanulmányaimban. Azzal, hogy bekerültem a rendszerbe, újabb kapuk nyíltak meg
4.
előttem, hogy embereknek tudjak segíteni. Én személy szerint azért jelentkeztem (Mentornak), mert szerettem volna valamit visszaadni annak a közegnek, amitől én is rengeteget kaptam, és valljuk be, maga a Mentorság is nagyon menő. Mindig fontosak voltak számomra a környezetemben lévő emberek, éppen ezért jelentkeztem tavaly Mentornak, és hogy nagyobb kihívást állítsak magam elé, idén Mentorkoordinátornak. A Mentorként eltöltött időt élveztem eddig talán a legjobban az egyetemen. Eddig próbáltam kihozni mindenből a maximumot, ami remélhetőleg látszott is. Ennek eredményeként nem csak az alám beosztott gólyák, de a szakterület bármely új hallgatója bátran fordul hozzám kérdéseivel, esetleges panaszaival.
Táboraink mindig hatalmas élményt nyújtanak a hallgatóinknak, és ez idén sem volt másképp. Szeretném, ha a soron következő ÖSSZTÉTÉKÁS gólyatáborunk is hatalmas sikert aratna, és ehhez a jó szervezőség mellett egy kiváló Mentorgárdára is szükség lesz. Az évkezdés óta a gólyáknak rengeteg szociális eseményt szerveztünk, melynek szerves részét képezték a bulik, a közös sport lehetőségek és a kulturális rendezvények is. Mentorkoordinátorként, az én felelősségem a Mentorrendszer folytonos korszerűsítése. Szándékomban áll végig szoros kapcsolatot ápolni az önkormányzati tisztségviselőkkel, a szakterületi koordinátorokkal, a mentorfelelősökkel, az Alapítvány munkatársaival és a HÖK elnökkel is. Célom, hogy minél költséghatékonyabban olyan Mentorokat képezzünk ki, akik méltón öregbítik egyetemünk hírnevét és teljes mértékben képesek ellátni feladataikat.
A Mentorfelelősökkel egyfajta kreatív csapatot szándékozom alkotni, akik segítik a munkámat azzal, hogy tanácsokkal látnak el az egyes programok szervezésénél. A rendszer működéséhez olyan hallgatókra van szükség, akik örömmel képviselik saját szakterületüket és szívesen dolgoznak össze a többivel is. Mentorként elengedhetetlen, hogy hallgatótársaikkal segítőkészek és kedvesek legyenek. A Mentorok egyfajta hidat képeznek a hallgatók és az
oktatók között. A tanulmányok mellett a közéletben is kiemelkedő szerepük van, mert ők azok, akik megkönnyítik a szocializációt az újdonsült hallgatók közt. Jó lenne, ha a következő évben minden tervezett szakterületen sikerülne kialakítani tanköröket a hallgatói és oktatói Mentorok segítségével, mert véleményem szerint ez sokat hozzátesz a gólyák tanulmányaihoz. Rengeteg olyan tudást sajátítanak el ezeken a foglalkozásokon, amelyek később segítik elkezdeni a kutatásaikat. Személyes véleményem, hogy a Mentorok is jól járnak ezekkel a alkalmakkal, mert ők is sok érdekességet hallhatnak ezek során. A gólyáknak már lehetőségük van Mentoraikat értékelni anonim kérdőívvel, mely minden gólyacsoportban megtalálható. Örülnénk neki, ha ezt minél többen és minél részletesebben töltenétek ki, annak érdekében, hogy a rendszer ezáltal is fejlődni tudjon. A tervek szerint a leendő Mentorok február közepén adhatják le jelentkezésüket az idei Mentorképzésre. Mindenkit várunk szeretettel a február elején tartandó bevonó napon, ahol részletesebb tájékoztatást kaphattok a Mentorrendszerről. Az esemény során mentoraitok is beszámolnak saját élményeikről, tapasztalataikról. Hivatalosan a mentorság minden évben csak egy félévre van meghirdetve, de aki egyszer mentor lesz, az tudja, hogy ez egy életre szól. Benkovits Ádám Mentorkordinátor mentorkord@ttkhok.elte.hu
H A L LG ATÓI KÖZÉLE T
LÉGY TE IS TISZTSÉGVISELŐ! EBBEN BIZTOS LEHETSZ! AVAGY MI IS AZ AZ ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG (EB)? Többen találkozhattatok már a Nyúz hasábjain is az Ellenőrző Bizottsággal, de eddig jobbára csak az EB tagi pozíció betöltetlenségéről olvashattatok. Ennek oka részben az lehet, hogy a bizottság munkája kevésbé látványos, mint például a TTK HÖK referenseinek munkája, ettől függetlenül az EB nagyon fontos feladatot lát el az Önkormányzat életében. Ezzel a cikkel szeretném közelebb hozni az EB-t a hallgatókhoz, bepillantást nyújtva a feladatköreibe, hátha ezzel ismertebbé, szerethetőbbé tehetem a szemetekben.
Az Ellenőrző Bizottság feladatát Önkormányzatunk Alapszabálya rögzíti, ez alapján az EB olyan független testület, amely a Küldöttgyűlés felhatalmazásával az
GYERE GAZDOSNAK! Ha érdekel a TTK-s közélet és sosem riadtál vissza a gazdasági ügyektől, itt a lehetőség, hogy kipróbáld magad, segíts a hallgatókon és egy kis plusz bevételre tegyél szert a munka mellett. A TTK HÖK Gazdasági referens tisztségét töltöttem be november elsejéig, de sajnos utódjelölt hiányában kényszerültem lemondani. Gondolom, ha elkezdted olvasni ezeket a sorokat, akkor leginkább az érdekel, mit is csinál egy gazdos és tudnád-e vállalni. Nos, feladatai a következők. - ATTK HÖK pénzügyeinek menedzselése, az éves költségvetési terv elkészítése és negyedévenkénti pénzügyi beszámoló írása a kiadásokról.
Önkormányzat szabályszerű működéséért felel. Ez így elég száraznak tetszhet, de az elkövetkező sorokban igyekszem eloszlatni a ködöt. A Bizottság feladatai közé tartozik a küldöttgyűlési és választmányi üléseken a határozatképesség folyamatos ellenőrzése, a szavazások lebonyolítása és a szavazati arányok nyilvánosságra hozása mind titkos, mind nyílt szavazások alkalmával. Ebből következik, hogy EB-tag nem lehet képviselő, és értelemszerűen más tisztséget sem tölthet be, valamint nem lehet a Választmány tagja sem. A döntéshozó testületek, illetve a tisztségviselők munkájának ellenőrzésén túl, még van egy nagyon fontos feladatunk. Ez pedig olyan ellenőrzések lefolytatása, amelyet az Egyetem bármely polgára kezdeményezhet írásban, amennyiben kifogása van a meghozott döntésekkel vagy a tisztségviselők munkájával kapcsolatban.
- A Küldöttgyűlés által elfogadott költségvetési tervben lévő költések végrehajtása. Erre a költés formájából adódóan eltérő ügymenetek állnak rendelkezésre – amennyiben továbbra is érdekel a tisztség, ezekről szívesen beszélek neked részletesen. - A TTK HÖK gazdálkodási igényeinek képviselete az ELTE HÖK Gazdasági bizottságában. - Átláthatóság biztosítása. - Parkolási és leltár ügyek intézése. A TTK HÖK (mint a legtöbb HÖK) nehezen nevezhető önállóan gazdálkodó szervezetnek, minden költés több lépcsőn kerül jóváhagyásra az ELTE részéről, ez nyilván kiterjedt bürokráciával jár. Ebből fakadóan a "gazdos" feladatköre erősen operatív, effektíve munkavégzés-
Ezekről az ellenőrzésekről állásfoglalásokat készítünk, melyek kötelező érvényűek a kifogásolt személyekre, amennyiben bebizonyosodik a személyi felelősség. Mint azt láthatjátok a mi munkánk inkább a háttérben zajlik, nagyrészt papírmunka, például a tisztségviselők titoktartási, és tisztségváltás esetén az átadás-átvételi nyilatkozatok elkészítése és kezelése. Ezekhez a feladatokhoz elengedhetetlen az Alapszabály, az ügyrendek, és az egyetemi szabályzatok pontos ismerete. Apropó ügyrendek. Ez a kifejezés még ismeretlen lehet, de semmi ördöngösség nincs benne. Mindegyik döntéshozó testület rendelkezik egy-egy ügyrenddel, így Önkormányzatunkban a Küldöttgyűlés, a Választmány, a Választási Bizottság, és természetesen az Ellenőrző Bizottság is. Ezek csupán a testületek operatív működéséről rendelkeznek, jórészt az Alapszabály bővítményei. Így elsőre unalmasnak és bonyolultnak tűnhet a munkánk, de amennyiben az embert érdeklik a szabályzatok és szívügyének tekinti azok betartatását is, hamar rutinossá válhat és élvezni tudja ezt a tevékenységet. Ha felkeltette az érdeklődésedet a munkánk és szeretnél még többet megtudni, keress fel a fogadóórámban a Déli Hallgatói Irodában keddenként 12-14 óra között vagy az Önkormányzat honlapján található elérhetőségeim egyikén. Barátsággal, Papp Tamás ELTE TTK HÖK Ellenőrző Bizottsági elnök
nek tekinthető tevékenység. Nyilván a jó munkavégzés segíti az érdekképviseleti munka gördülékenységét, azonban, míg vannak tisztségek, amelyek konkrétan a hallgatói érdekképviselettel foglalkoznak, addig a gazdaságis inkább alapot ad az érdekképviselet működésének. Miért gyere tehát gazdosnak? - Gyakorlatilag egy "másodállás", ösztöndíjjal. - A karon tevékenykedsz. - Hallgatótársaid javára dolgozol. - Megismerheted a HÖK működését és a kar/ELTE ilyenirányú működését. Ha egy kicsit is felkeltettem az érdeklődésedet, keress bizalommal, igyekszem átadni minden tapasztalatom! Égerházi Bálint egerhazi.balint@nyuz.elte.hu
5.
H A LLGATÓ I KÖZ É L E T
MI IS AZ A BREKI? MOZAIKSZÓBAN A KALAND E heti számunkban Kerestély Koppánnyal, a BReKi frissen választott koordinátorával beszélgetünk. Koppány idén ősszel kezdett a biológia szakon. Fiatal gólya létére azonban már rögtön belevágott a túraszervezésbe, sőt az újságírásba is, hiszen ha az olvasók kicsit figyelmesebbek, meglelhetik a nevét nem egy cikk alján itt a Nyúzban.
Mikor kezdődött nálad ez a rajongás a túrázásért? Van esetleg meghatározó emléked ezzel kapcsolatban? Mondhatnám, hogy amióta az eszemet tudom, mindig is túráztam, azonban a teljes igazság az, hogy ez egy folyamat volt nálam. A hegyek között születtem egy gyönyörű kis városkában, ahol a Kárpátok egy hajtűkanyarral körülölelik a medencét. Szüleimmel korán kiköltöztünk az anyaországba, így minden napom megtelt a honvágy érzésével. Bár Magyarországon egyaránt, (mint Erdélyben), otthon érzem magam, azért kicsit hiányoznak azok a hegyek. Minden évben járunk haza, és ha van rá alkalmam körülnézek a természetben. Tehát részben a honvágy az, amely vonz, részben pedig a kalandvágy és lfőképp a gyönyör. Van több kedves emlékem is; egyszer iskolai szervezésben túravezetővel mentünk fel a Nagyhagymásra, a hegytetőről elképesztő volt a kilátás, amiben egy nagy szelet túrós, szalonnás kenyér társaságában gyönyörködtem. Visszafele elkapott egy kis vihar minket, de nem zavart, mert regénybe illő volt a vadcsapásokon járni. Valamikor a hegy lábához közeledve a túravezető elengedett minket, mondta, hogy csak egy út van lefelé, így nem tévedhetünk el. Nem kellett kétszer mondani, szaladhatnékom támadt és lerohantam a hegyről, közben az út patakká változott a szó szoros értelmében, így a kiálló köveken rohantam végig. Szerencsére nem én voltam az egyetlen ilyen bolond, másodmagammal sikeresen leértünk. Utólag meggondolva nem volt veszélytelen, de újra lerohannék esőben arról a mesés helyről.
6.
Kérlek mutasd be pár mondatban a BReKi-t, mit takar, kiknek szól, esetleg milyen elvárásokat támasztasz azok felé, akik csatlakoznak! A BReKi mozaikszó, a biológus rendszeres kirándulások rövidítése. Előttem is létezett már és remélem utánam is fog. Mivel az utóbbi pár évben nem működött, sokan nem ismerik, de ez remélem nem fog már sokáig így maradni. Nincs semmilyen elvárásom. Bárki jöhet, aki szereti a természetet és a jó társaságot, mellesleg tanulmányi kirándulások is tervben vannak. Összességében tehát a BReKi nem más, mint egy közösség azoknak, akik szeretnek kirándulni és kíváncsiak az élet érdekességeire. Azt már tudják az olvasók, hogy szeretsz barangolni mindenfelé, de honnan jött az ötlet, hogy ezt a hobbid ilyen kereteken belül gyakorold? Az egész úgy kezdődött, hogy a gólyatáborban megkérdeztem Farkas Sophie-t, hogy van-e az egyetemen belül ilyen túrázási lehetőség (ha már sport, kulturális ösztöndíj, nyelvtanulási lehetőség és gyakorlatilag minden van), és csillogó szemekkel mondta, hogy van ugyan a BReKi, de jó ideje nincs már koordinátora és nagy erőkkel
keresnek valakit, aki szívesen elvállalná, hogy újra megismerteti az egyetemistákkal a természetjárás szépségeit. Gondoltam túrázni szeretek, közösségben lenni szintén, így elvállalhatnám, jó tapasztalatokat szerezhetnék mind túravezetés- és szervezés, mind természetjárás terén. De ennyit rólam. A BReKi lényege az, hogy kicsit kimozdítsa a könyv mögül az embereket, hogy
ellazítsa őket, lássák is a természetet, hiszen azért jöttek biológia szakra. Kialakuljon egy közösség természetkedvelő, tudományéhes emberekből, illetve célom emellett az is, hogy kulturális programokkal egészítsük ki mindennapjainkat, hogy ne csak az elménket pallérozzuk, hanem a lelkünket is. - Milyen programmal szeretnéd kezdeni a következő félévet? Már szervezés alatt áll az első program, ami egy boncolás lesz, de sajnos sok megoldandó feladat áll még előttem, hogy meg tudjam valósítani. Utána jó lenne egy természetbeli programot szervezni, de télen jobban figyelembe kell venni bizonyos szempontokat, mint például az időjárás, mind a hőmérséklet, mind a csapadék miatt, illetve hogy milyen hosszú túrát vállalhatunk és milyen útvonalon. Úgyhogy egyelőre még alakul a programterv, azt viszont bizton ígérhetem, hogy a második félévtől nagy lelkesedéssel fogok várni mindenkit, akiben egy csepp kalandvágy is akad, és semmi nem állíthat
meg, hogy a legjobb programokat szervezzem meg Nektek. Milyen lehetőségekkel tudsz szolgálni azoknak, akik szívesen csatlakoznának, de nem feltétlen a kirándulás teszi őket boldoggá? Számos más programfélét tervezek a természetjáráson kívül, szeretnék tudományos jellegű, ismeretterjesztő, de kulturális, művelő programokat is szervezni. Ötleteket, kívánságokat szívesen fogadok ez ügyben is. Bár nem ez a fő irányvonal, nyitott vagyok akár egy péntek esti kocsmázásra, társasozásra vagy mozira is. - És végül a legszokásosabb, de mégis elengedhetetlen kérdés: Ha valakinek sikerült meghozni a kedvét, hol talál meg, hogyan csatlakozhat a BReKi-hez? Sokféleképp el lehet érni engem, de legegyszerűbb, ha Facebookon kedvelitek az oldalt, vagy felmentek a biosz szakterületis honlapra, ott remélhetőleg minden kérdésre választ kaphattok. Van BReKi-s e-mail címem is: breki@biosz.elte.hu Gál Nóra gal.nora@nyuz.elte.hu
T U D ÓSÍ TÁ S
A CERN-BEN JÁRTUNK… TUDÓSÍTÁS A GENFI TANULMÁNYUTUNKRÓL November közepén a Budapest Aeroszol Kutató és Oktató Platform (BpART) csapata (Salma Imre egy. tanár, Weidinger Tamás egy. docens, Németh Zoltán tudományos munkatárs, Blumberger Zoltán MSc hallgató, illetve jómagam a Kémia Doktori Iskolából) útra kelt, hogy közelebbi bepillantást nyerjen a CLOUD kísérlet mindennapjaiba. A tanulmányút keretében két napot tölthettünk Genfben, ezúton is köszönetemet fejezem ki az ELTE Tehetséggondozó Tanácsának az utazási támogatásért. A Swiss Airnek hála már a repülőút alatt ráhangolódtunk Svájcra a finom alpesi csokoládé segítségével, a landolás után pedig örömmel láttuk, hogy mindenkinek ingyenes tömegközlekedési jegyet biztosítanak a reptéren. Utunkat rögtön a CERN felé vettük, és nem igazán lehetett célt téveszteni, mert a „Globe of Science and Innovation”
nevű emblematikus építmény jelzi, merre is járunk (2004-ben adták át a CERN alapításának 50. évfordulójára, és azt jelképezi, hogy a CERN miképpen szolgálja a tudományt és az innovációt). Szemben van a recepció (building 33), ami még a laikusok számára is elérhető, itt lehetőség van ingyenesen megtekinteni a Mikrokozmosz nevezetű interaktív kiállítást. Itt vehettük át a névre és adott dátumra szóló szakmai belépőkártyáinkat, ezzel elméletben bárhova mehettünk. Mivel délután érkeztünk meg, rögtön az események közepébe csöppentünk. Látogatásunk közvetlen célja a CLOUD kísérlet (Cosmics Leaving Outdoor Droplets), (https://home.cern/about/experiments/ cloud) megtekintése volt. Ennek keretében azt vizsgálják a kutatók, hogy a kozmikus sugárzásnak milyen hatása van a felhők képződésére és azok szerkezetére, vagyis közvetett módon az éghajlatra. Először rövid előadást hallgatunk meg a kísérlet elméleti hátteréről, majd részt vehettünk a kutatócsoport napi rendszerességű megbeszélésén. Hihetetlenül inspiráló volt azt látni, hogyan folyik a munka a világ egyik elit intézményében. A mérések három műszakban, 0–24
óráig zajlanak, és minden délután szakmai megbeszélést tartanak kb. 15–17 óra között. Rengeteg a fiatal kutató, többnyire doktoranduszok a világ minden tájáról, a megbeszéléseket azonban szeniorok kísérik figyelemmel és kommentálják akár Amerikából is, az interneten keresztül. Egy ilyen megbeszélésen az adott napi eredményeket értékelik ki, beszélik meg közösen, és azonnal adaptálják is a jövőre vonatkoztatva. Ottlétünkkor éppen hat ember tartott előadást, de ez naponta változik attól függően, hogy kinek van eredménye (esetleg problémája) a saját kutatási területén. A megbeszélés után lazán átsétáltunk Franciaországba, és elfoglaltuk szállásunkat St Genis Pouilly-ban. Este azért nem hagytuk ki Genfet, a csípős idő ellenére is útnak indultunk, hogy megnézzük a tavat, a szűk kis utcácskákat, a rengeteg Rolex reklámot, a reformációs emlékműveket, és empirikus módon is kölcsönhatásba kerültünk Kálvin sörével (hmm). Másnap a kiadós reggeli után siettünk vissza a CERN-be, ahol az egész projekt vezetője, Jasper Kirkby személyesen fogadott minket. Megnézhettük a kísérlet helyszínét, és körbejárhattuk, megvizsgálhattuk az összes műszert. Az bizonyára sokak számára ismert, hogy a CERN-ben részecskefizikai vizsgálatok zajlanak egy gigantikus, 27 km átmérőjű proton szinkrotronnal. Az azonban már kevéssé ismert – számunkra, levegőkémikusok számára azonban kiemelt jelentőséggel bír –, hogy környezetkémiai kutatásokat is folytatnak. A CLOUD kísérlet lelke egy speciális, 3×3 m nagyságú fémből készült hengeres ködkamra. Ebben a kamrában az atmoszférában előforduló bármilyen nyomás -és hőmérséklet értéket be tudnak állítani; a hőmérsékletet –90 °C és +30 °C között változtatják, és <0,1 °C eltéréssel biztosítani tudják. A kamra anyaga rozsdamentes acél, a belső felületét annyira tisztán tartják, hogy a szen�nyezők mennyisége <10 pptv (azaz part per trillion, 1/1012). A műszeren belül UV és látható fényforrást is elhelyeztek, a kiegészítő mérési berendezések (pl. PSM, NAIS, SMPS, API-TOF-MS, különböző gázanalizátorok, stb.) pedig a kamra oldalán, egészen körbe,
sorban vannak csatlakoztatva. A kísérletekhez szintetikus levegőt használnak, és bármilyen gázt be tudnak juttatni a kamrába (ált. O3, NH3, SO2, NOx, HONO, VOC), vizsgálják ezek fotolízisét, és új részecske képződésre való hajlamát. A mérőszobában kb. 9 monitoron folyamatosan figyelik a valós idejű eseményeket, és mindig csak egyetlen paramétert változtatnak, majd ennek hatását elemzik. Abba is betekintést nyerhettünk, hogyan zajlik egy-egy kísérlet, mik az egymást követő lépések: maga a kamra jelképezi a kontrollált atmoszferikus kísérleti „mintát”; a kamrát megtöltik tiszta levegővel és vízgőzzel; beállítják a nyomást és hőmérsékletet; nyomgázokat és kondenzálódó specieszeket juttatnak a kamrába elképesztően alacsony koncentrációban (pptv); a kamrát kiteszik ionizáló sugárzásnak, és/vagy UV fény hatásának; megfigyeléseket végeznek (méreteloszlás, elektromos töltés eloszlás, felhőcseppek és jégszemcsék koncentrációja, stb); a kísérletet megismétlik, reprodukálják több órán keresztül, a paramétereket változtatják; végül a kamrát kitisztítják. Miután köszönetet mondtunk a szíves fogadtatásért, elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és a belsős étterem felé vettük az irányt. A CERN olyan, mint egy miniváros; az itt dolgozóknak (és családtagjaiknak) biztosítanak bölcsődét, óvodát, de vannak boltok, bankok, és étterem is. Odabent soha nem áll meg az élet. Indulás előtt még megtekin-
tettük a Mikrokozmosz kiállítást is. Nagyon szemléletes és interaktív módon láthattuk a részecskék „életét”, az LHC működését, egy igazi ködkamrát, „megszólaltathattunk” tudósokat, ahogy beszélnek saját kutatásukról, és valós, történeti jelentőséggel bíró tárgyak is kiállításra kerültek: pl. az UA1 detektor része, aminek a segítségével felfedezték a W és B bozonokat. Összességében nagyon eseménydús két napot töltöttünk Genfben, öröm volt látni a világszínvonalú kísérleti berendezéseket és az ezzel párosuló nagy szakértelmet képviselő kutatómunkát. Varga Veronika
7.
TUDÓSÍ TÁ S
INDÍTSUK BE BRÜSSZELT! KODÁLY ÉV, BRÜSSZEL. Avagy milyen fokozatra kapcsol Európa fővárosa, ha a sok helyi és néhány Magyarországról érkező zenekedvelőből – vagy, hogy a papageno.hu zenei portált idézzem: „professzionális kórusénekesek, akik évtizedes tapasztalattal rendelkező aktív kórustagok” – alakult kórus ad koncertet a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházban?
1967 március elején megrázó hírre ébredt a magyar és európai kulturális élet: a zene és a pedagógia egyik igazi óriása, az MTA korábbi elnöke, az Oxfordi Egyetem díszdoktora, háromszoros Kossuth-díjasunk – és még sorolhatnám – magunkra hagyott bennünket, hogy már szüleim generációjának is csupán egy módszer és egy körönd jelentsen kézzelfogható emléket Kodály Zoltánról. Idén ötven éve halt meg a XX. század egyik legmeghatározóbb magyar embere – bár kétségtelen, hogy erre a címre azért sokan pályázhatnának joggal. Ez az ötven év teszi még különlegesebbé, hogy nekem megadatott az a fantasztikus élmény, hogy személyesen találkozzam többekkel is, akik szájából a „Tanár úr” kifejezés nem másra utalt, mint Kodályra. Egyikükkel, Kurucz Lászlóval – nagypapámmal, aki azóta ismét együtt zenélhet és kirándulhat Kodály tanár úrral – különösen sokat volt alkalmam beszélgetni róla; vele 2005-ben interjút is készítettem az iskolai újságba az ő visszaemlékezései alapján. Az említett beszélgetés során találkoztam először a Kodály-módszer felőli kíváncsiskodásom eredményeként a pedagógia tudományának valódi összetettségével: érdeklődve róla – hiszen a létezéséről sokat hallottam, ám, hogy valójában mit is jelentett, nem tudtam meg – nagypapám mosolyogva tárta szét karjait és fejtette ki, miért
8.
nem lehet érdemben válaszolni a kérdésemre. Zeneakadémiai évei alatt Kodály módszerének azt nevezték, ahogyan úgy nyitotta ki a terem ablakait, hogy a friss levegő bejöjjön ugyan, de az autók és a villamos zaja kint maradjon a körúton. Komolyra fordítva a szót: Kodály a szolmizáció tanításán túl az emberekkel, a közösséggel is foglalkozott: elsősorban fiatalabb korában például rendszeresen járt diákjaival kirándulni, amely hagyományt nagypapám is továbbvitte saját oktatói pályafutására; valami ilyesmi lehet a Kodály-módszer lényege. A dolog nehézsége azonban érthető, ha Kodály talán legismertebb idézetét nézzük: „Legyen a zene mindenkié!”; hozzád viszont talán más úton ér el, mint hozzám. Mostanra az olvasó már valószínűleg tűkön ülve várja, hogy mi a csuda köze van egyik legnagyobbunknak egy belga városhoz. Nos, az egész a helyi Balassi Intézet munkatársainak köszönhető, akik a dupla évforduló alkalmából – mivel idén 135 éve született Kodály – valami egészen különlegeset akartak alkotni. Főleg helyiekből szerveztek erre az alkalomra egy kórust, amelyben mindenféle anyanyelvűekkel találkozhattunk, köztük számos kint dolgozó magyarral vagy magyar felmenőkkel rendelkező, Magyarországon esetleg még sosem vagy csak egy-kétszer járt énekessel.
Az alkalmi kórus vezetésére Charlotte Messiaent kérték fel, aki sok éve éppen a Kodály-módszer tanulmányozása céljából érkezett Magyarországra. Itt személyesen foglalkozott vele egy egykori Kodály-tanítvány, aki egyben kórusunk elődjének alapítója és 2013-as haláláig vezetője: Ugrin Gábor. Charlotte, a belga Kodály Társaság korábbi elnöke, karvezető, tökéletesen beszél a francia mellett természetesen angolul, de magyarul is. Próbáinkon mindig derűvel töltött el minket, amikor egy mondatot úgy épített fel, mint egy sormintát: két francia szót két magyar követett és így tovább – így a franciául tudó magyarok szerepe sorainkban jelentősen felértékelődött. Itthonról tucatnyian keltünk útra, hogy – főleg én és kortársaim – „évtizedes tapasztalatunkkal” segítsük a többieket. Jómagam sosem jártam még Belgiumban, így kíváncsian vártam, mi fogad majd sokat emlegetett fővárosában. Én a többiektől külön, péntek este érkeztem, és mivel a repülőm egy órás késéssel indult, joggal ébredt fel bennem a félelem, hogy esetleg nem találok már semmilyen buszt, metrót vagy villamost, amely elvisz a szállásomra. A reptéri busz az egyik városi pályaudvarra vitt, ahol a térképem szerint két metró járt, mind a kettő nekem jó útvonalon – az egyik irányba legalábbis. Az irányt ismertem, a megállót láttam, nosza, menjünk akkor a menetirány szerinti jobb oldalra! Az elgondolás szép volt, ha abban az egy megállóban nem pont az ellenkező oldalon jön a metró, mint a gödöllői hév… A másik oldalra átfutva szembesültem egy másik szokatlan ténnyel: több szinten is
jártak metrók, az enyém pedig nyilván az alsóról ment, ahol én sietségemben nem jártam. A segítőkész helyiek azért idővel elvezettek a szállásra, ahol egy gyors koccintás után már nyugovóra is tértünk. A szombati próbán találkoztam először a kórus helyi szárnyával, amely meglehetősen népes volt. Összesen mintegy 70-75-en énekelhettünk. A Balassi Intézettől karnyújtásnyira emelkedő XIII. századi Szent Mihályés Szent Gudula-székesegyházba belépve
S PORT azonban aggodalom töltött el: a gyönyörű templom méretei a Notre-Dame-székesegyházéival vetekednek. A nem túl népes közönséghez szokott szemem azonnal látni vélte a hatalmas térben szinte elvesző pár tíz érdeklődőt… A próba egyébként maratoni hosszúságúra sikeredett, délután kettőkor kezdtünk, este hétkor pedig már a sok kopogó szem mellett egyre többen kezdtek hangot is adni éhségüknek. Nagy örömünkre ekkor a szervezők sok-sok tálcán kezdték behordani a
próbaterembe a helyi finomságokat: aszalt olívabogyót (tudom, hogy ott nem terem, de népszerű :) ), különleges sajtokat, többféle húst, és mindenféle krémmel elkészített szendvicseket. Az ételek mellé természetesen gyümölcslé és víz is járt, de nem maradhatott el a bor sem, amelyről hamar megállapítottuk, hogy meglepően finom. Meglepetésünk aztán ugyanolyan hirtelen múlt el, amikor megláttuk az üveget, amelyen magyar címke hirdette a vörösbor származási helyét. Hiába, vannak dolgok, amikben még mindig nehéz versenyre kelni hazánkkal. A rövid, ám maximálisan kielégítő intermezzo után folytatódott a próba, egyszer végigénekeltük a teljes műsort, majd átmentünk a már említett székesegyházba, amelynek szépségét hosszan csodáltuk mind, akik először láttuk. Tovább emelte látogatásunk fényét, hogy az egyébként akkor már zárva tartó székesegyházban Fassang László orgonaművész gyakorolt éppen, aki a másnapi koncert első felében játszott többek között egy Kodály-darabot is. A koncerthelyszín megismerését követően két lelkes, régóta kint élő magyar lány (Julcsi és Orsi) társaságában vettük nyakunkba a várost és néztük meg a több helyszínen megrendezett „Téli csodák” vásárt. A főtéren lévő gyönyörű fényjátékot ekkor nem vártuk meg, de vasárnap szerencsénkre azt is volt alkalmunk megcsodálni: a teljes téren, körben, minden épület más-más színben pompázott a közben hallható zenékkel összhangban. Miután Brüsszel különböző tereit – amelyek közül az egyik amúgy
évközben egy szökőkút, csak télire lefedik – végigjárva épp eléggé átfagytunk, az irányt egy flamand közösségi ház felé vettük, amelynek alsó szintjén (ez is váratlan :D) söröző üzemelt. Vasárnap délelőtt bevásárlókörútra indultunk, rengeteg helyi specialitást, úgy, mint söröket és csokikat hoztunk magunkkal, ám Levi, aki szintén velünk énekel és történelmet hallgat az ELTE-n, felhívta a figyelmemet arra, hogy az egyik souvenirboltban megállt az idő. Zászlókat is árultak ugyanis matricaként, ám Magyarország zászlaja közepén az ’56-ban eltávolított címer vígan terpeszkedett, emellett pedig megvásárolható volt a teljesség igénye nélkül az NDK, Jugoszlávia vagy éppen Szindikalista Mexikó lobogója is. Értékes és finom (remélem!) terheinket a szállásra visszavíve a székesegyház felé vettük az irányt, ahol a helyszíni próbát követően négy órakor kezdődött meg maga a koncert. Fassang László kicsit több, mint egy órás, bravúros orgonajátéka – melyben Bach, Liszt és Kodály művei mellett saját szerzeménye is felcsendült – után állt színpadra a kórus, két darab erejéig a világhírű orgonistával kiegészülve. A próba alatt is sokan ültek le érdeklődve figyelni, ahogy barátkozunk a templom
méreteivel és az általa megkövetelt hangerőt igyekszünk tudatosítani magunkban, mégis hosszasan csodáltam, hogy még ez a hatalmas főhajó is majdnem megtelt a ránk kíváncsiakkal. Csaknem ötszáz néző előtt lephettünk tehát fel, ami még a teljesen optimista szervezők várakozásait is felülmúlta. Maga a koncert érzésem szerint fantasztikusan sikerült, és ezt érezte az a sok dalostárs is, aki Charlotte-tal és velünk együtt segített bevenni egy helyi sörözőt. Felemelő volt látni, hogy milyen boldogok és nyugodtak az emberek, mennyire nyitott mindenki az idegenek felé. Emellett csodálatos volt tapasztalni azt is, hogy ott kint tényleg gyakran álltak meg ez emberek egy pillanatra, hogy rámosolyoghassanak a pénztárnál álló vásárlóra, meghallgassák a hazafelé induló, furcsa nyelvet beszélő (ezek is mi lennénk)
társaság éneklését este tizenegykor a szélben. Ez a nyugalom és szeretet – amiről ennek az egész időszaknak szólnia kellene – pedig átragadt mindenkire: hiába volt a magyar nagykövetség által szervezett mikulás ünnepség a koncert idjében, még kisgyermekes családokat is láttunk a nézőtéren, de nemcsak magyarok, finnek, koreaiak és franciák is eljöttek, mert látni szerették volna, mit is jelent nekünk Kodály, mit is jelent magyarnak lenni. Ott kint nem volt ilyen vagy olyan szimpatizáns – magyarok voltunk. Aki pedig nem, az kíváncsi volt a kultúránkra. Döbbenettel nyugtáztuk, amikor egy egyetemistakorú srác, Pierre elmesélte, hogy valójában alig párszor járt Magyarországon, francia állampolgár és franciának is tartja magát, viszont édesanyja magyar, és természetes, hogy a gyökereit fontosnak tartja. Mindezt olyan magyarsággal, hogy azt hittük, szeptemberben került ki Erasmussal. A rengeteg kézzel fogható finomság mellett számtalan tapasztalattal is gazdagodtunk tehát. Érdemes lehet elgondolkodni, hogy nem Budapestet kellene-e inkább megállítani, legalább egy-két perc erejéig naponta, hogy az emberek ne idegeskedjenek annyit. „Persze, könnyű ezt mondani, hiszen az itteni fizetések sokszorosából élnek kint” – mondhatnátok, ám amíg saját magunkban nincs rend, addig a pénz nem old meg semmit. Várom, hogy Magyarországon mikor lép oda hozzám egy taxis mosolyogva, mondván: „Ki tudlak vinni a reptérre – ami egyébként 60 km-re található a várostól – mindössze 15 €-ért!” – ami pedig kereken eggyel több, mint a busz ára ugyanonnan a reptérre. Kodály ma is azt üzeni: „Legyen a zene mindenkié!”, és az az érzésem, hogy sok ember jár közel ehhez. Muzsikáljunk együtt a mindennapokban; gyönyörködjünk az élet szimfóniájában; merjünk rácsodálkozni, milyen szép összhang alakulhat ki ember és ember, de akár állat és ember közt is! Rögtönzött kórusunk számos tagja jelezte, hogy nagy örömére szolgálna, ha Magyarországon is megismételhetnénk ezt a gyönyörű előadást. Ezért, és mert Kodály Zoltán azt is mondta, hogy a legszebb hangszer az emberi ének, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy bátorítsak mindenkit: gyertek énekelni, ha kedvet éreztek hozzá, csodálatos élményekkel gazdagodhat így az ember! Aki kedvet – és némi készséget – érez magában az énekléshez, keressen bátran a lenti e-mail címemen! Őri Bálint ori.balint@nyuz.elte.hu
9.
t!
Kรถ
ke n i m vess
INTE RJ Ú
BESZÉLGETÉS MENTOROKKAL „OTT LENNI, HA SZÜKSÉG VAN RÁM” Most, hogy véget ér a szorgalmi időszak, és belevágunk a tanév első vizsgaidőszakába, szerettünk volna visszatekinteni kicsit arra, hogyan értékelnék a mentorok az idei éves munkájukat. Ez alkalomból Fribiczer Csengével beszélgettünk. Szia Csenge! Mesélnél egy kicsit magadról? Másodéves biológus hallgató vagyok, először vagyok mentor, van egy bátyám, vidékiként jelenleg albérletben lakom Budapesten. Ha újraélhetnél egy napot az életedben, hova mennél? A saját gólyatáborom első napjára mennék vissza. Az egy olyan élmény volt, ami nagyon meghatározza az életemet a mai napig. Ha már az első napon tudom azt, hogy kikkel kerülök egy csapatba, akkor azokkal az emberekkel, akik most a legjobb barátaim, sokkal előbb és sokkal jobban megpróbálok megismerkedni a tábor alatt.
csak a mentoron múlik. Én mindent megpróbáltam beleadni.
12.
Szerinted miért vannak GT-k? Leginkább azért, hogy a gólya megismerje a saját szaktársait, információkat szerezzen az egyetemről, hogy tudja, mibe fog belevágni a következő években. Megkönnyíti a gólya és az egyetem életét is.
Szerinted sikerült? Nagy a passzivitás az idei gólyák között, de valamilyen szinten igen – van egy-két gólyám, akik talán legjobb barátoknak mondanák egymást. Mi a benyomásod a mentorképzésről? Én szerettem minden pillanatát, elég sokat adott a saját személyiségemhez is, sok új dolgot tanított meg. Jó volt.
Mit csinálnál másképp? Egyedül talán annyit, hogy picit zavaró volt a mentorhétvégén, hogy nagyon beleesett a ballagási időszakokba. Macerás volt megoldani, hogy egyszerre két helyen legyek. Miért jelentkeztél mentornak? Hosszú dolog volt az életemben, a bátyám 3 évvel idősebb nálam, és amikor 11.-es voltam (17 éves), akkor a saját egyetemén kezdett el mentorkodni, és nagyon tetszett, amit csinált. Már akkor eldöntöttem, hogy ha lesz erre lehetőség, akkor mindenképp szeretnék én is mentor lenni. Szeretek emberekkel foglalkozni, és viszonylag jól ki is tudok jönni velük. Amikor idejöttem gólyaként, akkor a saját mentoraimtól, gólyatábori csapatvezetőimtől egy olyan közeget kaptam, ami szerencsére a mai napig megvan. Ez ritka, a legtöbb csapat szétszéled, de mi valahogy együtt maradtunk. Szerettem volna ezt továbbadni a következő generációnak – náluk is kialakítani egy ilyen közösséget. Nyilván ez nem
maradnak le, mert ugyanúgy megvan a lehetőségük, hogy becsatlakozzanak a közösségi életbe.
Mi a legfontosabb egy Gólyatáborban? A csapatépítés. Az, hogy a gólyák jól érezzék magukat, és hogy minél több embert megismerjenek – ne kezdjék az egyetem első napjait úgy, hogy mindenki vadidegen számukra. Mi történik akkor, ha valaki nem jön el GT-be? Mentorként az releváns, hogy utána nehéz őket elcsábítani a közös programokra. Mi – a mentorgárda - azon voltunk, hogy azokat is megpróbáljuk bevonni a közösségi életbe, akik nem jöttek el a táborba, de ilyenkor sajnos kialakul bennük az az érzés, hogy „ez nem az ő társaságuk – nem ismernek senkit.” A bátrabb gólyák, akik eljöttek, ugyanúgy részesei lettek a csapatnak. Semmiről sem
Mesélj egy kicsit a gólyáidról, és az első találkozásról! Az első találkozás a gólya-mentor találkozókon történik meg. Az első az izgalmas, ott szembesülsz azzal, hogy „most te vagy a nagy, és téged hallgatnak.” Megcserélődnek a szerepek, és ez mindenképp egy jó érzés, egy izgatott érzés. Alapjáraton úgy vagyok vele, hogy nagyon szeretek új embereket megismerni, ezért nagyon élveztem ezeket a gólya-mentor találkozókat is, és jó volt látni, hogy kik lesznek azok, akik átveszik a helyünket. Amikor a saját gólyáimat megkaptam a tábor első napja előtt, az is egy várakozós, izgatott érzés volt, mert akkor már ismersz embereket, és várod, hogy ki lesz az, aki a te csapatodba kerül. Kíváncsi vagy arra, hogy tudsz velük kijönni, kik lesznek az új arcok, vajon mennyire fogsz tudni belőlük egy csapatot kovácsolni.
Mitől lesz valaki jó mentor? Sokat gondolkoztam már ezen. Az első gondolatom: egy jó mentor szerintem kreatív. Emellett mindenképpen segítőkész, és minden szituációt megfelelőképpen tud kezelni. Ezért volt jó, hogy
T U D Ó S Í TÁ S ami ebből megjelenik az újságban ös�szefoglalóként. A tudományos témákat is nagyon szeretem. A kedvencem viszont mindenképp a hátulján lévő képregény. Halloween, Gólyahajó, Überfúzió, Gólyabál... Tudnád-e rangsorolni ezeket, és hogy miért volt fontos a TTK-nak? A legjobb és legfontosabb szerintem a gólyabál volt, bár eltűnt a piros tornacsukám. Gólyaként is ez volt az egyik legfontosabb bulizásunk. Fontosságilag utána talán a Gólyahajó jön, ami kicsit nívósabb, nagyobb kaliberű rendezvény, és fontosabb a gólyák életében. Én is élveztem, és úgy tűnt, hogy a gólyáknak is nagyon tetszik, nagyon szeretik.
a mentorképzés során rengeteg szituációval szembesítettek, és bele kellett tudnunk gondolni, hogy ezeket a szituációkat hogyan fogjuk tudni kezelni majd a gólyákkal. Ezért is érzem azt, hogy a mentorképzés során leleményesebb lettem, mint voltam. Nyilván vannak az emberi dolgok is, például egy jó mentor mindig próbáljon meg ott lenni, ha szükség van rá, de ne adja a sült galambot a gólya szájába.
Készültetek-e valahogy a bioszos tanterv módosításra? Az idei gólyák benne vannak egy tutori rendszerben is, ahol kapnak egy fiatalos oktatót, aki különböző tanácsokkal látja el őket, és vannak heti egyszer csoportos foglalkozások, ahol a mentorok és a tanárok is ott vannak. Sajnos az együttműködést még fejleszteni kell, de bízom benne, hogy ez a következő félévekben fokozatosan jobb, és jobb lesz. A tanterv módosítással kapcsolatban is készültünk külön, összeültünk Miklósi Ádám intézményigazgatóval, és sokat beszélgettünk erről a tutori rendszerről, és arról, hogy ez hogyan fog tudni
működni. Sok oktatóban csak most tudatosult, hogy van egy hallgatói mentorrendszer. Megkaptuk az új tantervet, de igazából, amikor ez az egész elkezdődött élesben (a TO felvette a gólyáknak a tárgyakat), akkor volt az a pillanat, amikor mi is végre teljes mértékben képben lettünk azzal, hogy mi történik velük. Mi a következő lépés most a szak életében? Sajnos erre nehéz válaszolni, mert még mi sem tudjuk biztosan, hogy mi fog történni. Még nincsenek konkrétumok, pl. a tutori rendszerrel kapcsolatban. Az biztos, hogy a szaknak törekednie kell arra, hogy az oktatók sokkal jobban képben legyenek azzal, hogy mit értünk a hallgatói mentorrendszer alatt, és hogy lássák, hogy mi foglalkozunk a gólyákkal.
Az Überfúzió és a Halloween között nem tudok választani, a Halloween jó volt, mert beöltöztünk nagyon sokan. Az Überfúzió pedig azért kell és fontos, mert benne van a nevében, hogy „fúzió”, a lényege az, hogy fuzionáljunk más szakterületekkel. Milyen javaslatokkal élnél a következő év gólyáinak? Merjenek. Merjenek részt venni az egyetemi életben, és megismerkedni új emberekkel. Ezt mondtam a saját gólyáimnak is, az egyetemi élet akkor a legjobb, és akkor a legélhetőbb, ha barátokkal veszed körbe magad.
Szoktad-e olvasni a Nyúzt, és szerinted mi a lap funkciója? Szoktam olvasni, és szeretem is a Nyúzt, sok új információt megoszt az olvasóival. Ismeretterjesztés szinten, HÖK-ös ügyekről. Vicces visszaolvasni, amit megbeszélünk a HÖK küldöttgyűlésén, mivel ismerem a háttérsztorit, és látni,
Nem biztos, hogy lesz idén Bódvarákó, mit gondolsz erről? Mint bioszos, és mint mentor, és mint ember, aki kétszer lent volt már életében Rákón, azt mondom, hogy szép Rákó, és a szívem csücske, mint bárki másnak. Sajogni fog a szívem, de ennek ellenére beláttam azt, hogy FF-nek és a biosznak engednie kell a többi szakterületnek, nem szabad ráerőltetnünk magunkat másokra. Ennek ellenére nagyon boldog lennék, ha benne lenne a többi szakterület is, hogy „Rákón” legyen a GT. A Rákózás olyan dolog, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia előbb, mielőtt kritizálja, mert a legtöbb ember úgy jön haza, hogy vis�sza akar menni, amint hazajött.
13.
INTE RJ Ú „...HÍD A KAROK KÖZÖTT IS...” Ezután felkerestük a múlt kedden az év külügyi mentorának megválaszott Hudáky Mártont, hogy Ő is beszéljen egy kicsit arról, hogyan értékelné az elmúlt félévet, és hogyan látja a külügyi mentorrendszer jövőjét.
Szia, Marci! Mesélj egy kicsit magadról! Harmadéves kémia szakos hallgató vagyok, áprilisban jelentkeztem külügyi mentornak, azóta is aktívan tevékenykedem. Miért jelentkeztél külügyi mentornak? Szeretném fejleszteni az angoltudásomat, amire jó lehetőség nyílik, hiszen akár anyanyelvi szinten beszélő külföldiekkel is találkozhatok, illetve programokat szervezhetek, megismerkedhetek más kultúrákkal. Az ESN ezeknek mind nagyon jó terepet ad. Mi az az ESN? Az ESN az Erasmus Student Network rövidítése. Ez Európa legnagyobb diákszervezete, amit arra hoztak létre, hogy az ösztöndíjjal külföldre utazó diákok beilleszkedését az adott kultúrába segítsék. Az ESN-nek számos egyetemén is központjai alakultak ki, és így az ESN ELTE is egy több, mint 200 tagból álló szervezet már. A kari külügyi mentorrendszer is ebbe a szervezetbe tagozódik bele. Hogyan kell elképzelni egy külügyi mentor hétköznapjait? A külügyi mentoros tevékenységet leg�gyakrabban csak babysitterkedésként szokták elképzelni. Papírmunka, de ha egy picivel több energiát tud belefektetni az ember, ennél már többet jelenthet. Tud valódi kapcsolatokat teremteni, valamint szervezési tapasztalatokat is adhat, amilyen nekem volt a nemzetközi gólyanap, a közös belvárosi kincskeresős túra, vagy más ESN-es alkalmak. Úgy érzem, hogy itt az ESN-ben igen pezsgő élet van, és sok mindenre van lehetőség. Mitől lesz valaki jó külügyi mentor?
1 4.
A külügyi mentoroknál elsődleges a jó kommunikációs képesség, hiszen a világ minden tájáról érkező diákokkal szót kell érteniük, ehhez szükségük van a megfelelő angoltudásra is. Mivel az érkező diákok is nyitottak a kommunikációra, azt gondolom, hogy a legfontosabb tulajdonság egyértelműen a motiváció, hogy az ember nyitott legyen, és szeressen ismerkedni. A nyelvtudást és a kommunikációs képességeket gyorsan el lehet sajátítani. Most rendkívül lelkes emberek alkotják a csapatot, akik mindent megtesznek azért, hogy mindenki megtudjon minden információt, de ezeknek egyfajta egységesítése biztos, hogy megkönnyítené a feladatunkat. Milyen mentoros workshopokon vettél eddig részt? Az ESN-ben már számos workshopon vettem részt, amik mind különböző képességeket voltak hivatottak fejleszteni, így például gyakorolhattam a nyilvános beszédet, vagy például a csapatépítésről volt egy workshopunk, magával az ESN Hungary országos elnökével. Ez a szervezet sok lehetőséget nyújt arra is, hogy az ember különböző szituációkban kipróbálhassa magát. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe is, amikor több emberrel kell beszélnünk, egyeztetnünk vagy valamilyen programot megszerveznünk. Különösen tetszik, hogy az ESN-ben a magasabb vezetők is gyakran kérnek vis�szajelzést és tanácsot tőlünk, hogy mit gondolunk a tevékenységükről. Melyik volt a kedvenc eseményed, és miért? Nekem a mentortábor volt a kedvenc eseményem, ami most október végén volt. Itt nem voltak nemzetközi diákok, csak mentorok az összes karról. Nagyon hasznos és egyben
kellemes két nap volt, amit együtt töltöttünk, itt úgy éreztem, hogy az ESN nemcsak a magyarországiak és a külföldiek között híd, hanem a karok között is, mert eddig nem vettem részt olyan eseményen, amin ennyire közösen megjelentek volna az ELTE-s karok hallgatói. Mik a legnagyobb kihívások külügyi mentorként? Külügyi mentorként az a legnehezebb, amikor az egyik külföldi diák tényleg több segítséget igényel, mint amennyire neked hallgatóként időd és erőd van. Ezt kezelni kell, lehet ilyenkor segítséget kérni a többi mentortársadtól, de alapvetően rá kell bírni őket, és meg lehet mondani nekik azt, hogy vannak olyan feladatok, amiket maguktól is el tudnak végezni. Ezt meg is értik ilyenkor. Ha azt mondja az ember, hogy nyissa meg a Google Maps-et, és meg tudja találni azt a helyet, amit tőlem kérdez, akkor ők is észreveszik, hogy ez egy megoldható feladat. Nagyjából hány mentoráltad van ebben a félévben, és milyen országokból jöttek? Jelenleg 4 aktív mentoráltam van, akikkel foglalkozom. Van egy olasz srác, egy angol lány, és két lány Indiából. Ilyenkor, félév végén van még, amiben kell nekik segíteni? Nem, igazából a félév elején volt sok a munka, a félév végén már csak meghívom őket az egyes eseményekre, és ott nemcsak velem találkozhatnak, hanem mindenki mással is. A munka így végülis megoszlik az emberek között, és nem kell senkinek se túlvállalnia magát. Azt hallottam, hogy kaptál nemrég valamilyen díjat, erről akarsz beszélni? Hát, nem... Na jó! Kaptam egy „év külügyi mentora” díjat a TTK-n belül, de úgy érzem, hogy még nem tettem meg mindent, hogy kiérdemeljem. Mit gondolsz arról, hogy idén közös kari Gólyatábor lesz? Azt gondolom, hogy nagyon nagy kihívás lesz ezt megszervezni a különböző szakos identitások miatt. Jól tudjuk, hogy ha egy BTK-st kérdezünk meg, hogy hova jár, akkor azt mondja, hogy a BTK-ra. Ha kémiást, azt fogja mondani, hogy kémiára. Ez azért van, mert nálunk erősebb a szakterületek identitása, mint a karnak. Elég bonyolult kérdés. Meleg András meleg.andras@nyuz.elte.hu
T E R MÉS ZET - T U D O M Á N Y - T EC H NI KA
TESLA, TÖBB MINT EGY AUTÓ RIPORT A BUDAPEST BUSINESS CLUB AZONOS CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL Mostanra valószínűleg minden, technológia iránt kicsit is érdeklődő vagy autószerelmes figyelmét felkeltette a Tesla, mely már nem is kizárólag verdákat, hanem egy egészen új életstílust épít. Jómagam mindkét csoportot képviselem, így meglestem, mi újat tudnak mondani. Kezdetnek némi felvezetést kaptunk Nikola Tesla fizikus, feltaláló, gépész- és villamosmérnök életéről, aki száz évvel ezelőtt megálmodta az elektromosság köré épülő utópiát. Nem csoda hát, hogy ő szolgált inspirációul Elon Musknak, akit az élő Vasemberként emlegetnek. Hogy kicsoda ő? Ó, hát csak egy Dél-Afrikából emigrált fószer, aki a PayPal megalapításával kereste első millióit, aztán saját autógyárat és űrhajózási vállalatot nyitott, hogy megváltsa az emberiséget. A Tesla Motors-t 2003-ban alapították a Szilícium-völgyben. 2008-ban jelentek meg a piacon első darabjukkal, egy rövid, sportos, Lotusra hajazó, de ami a legfontosabb, teljesen elektromos sportkocsival, a 2400-as, limitált darabszámban kiadott Roadsterrel.
Pár ember fel is figyelt rá, de az igazi áttörést a 2012-ben megjelent Model S hozta. A karcsú, áramvonalas, csodaszép vonalvezetésű és elképesztő menettulajdonságokat produkáló luxusszedán gyorsan belopta magát az emberek szívébe és a magazinok címlapjára. Időközben ráncfelvarráson is átesett és nagyobb akkumulátorokkal operál, amivel a gyorsulási versenyeken sorra hagyta le a nála sokkalta erősebb versenygépeket is, köszönhetően annak, hogy az elektromos motorok esetében nincsen váltás, csúszás, kipörgés és később odaérő nyomaték, semmi, ami visszafogná. 2015-ben radar alatt megérkezett a Model X is, mely voltaképp egy mackósabb Model S a nagyobb tér és könnyű terep kedvelőinek, miközben a megszokott dinamizmust biztosítja. Mindössze két hónapja, idén szeptemberben kezdték meg a középosztályt megcélzó Model 3 tömeggyártását, noha a legtöbb
vevőnek várni kell egy csöppet, hiszen a márciusi bemutató utáni első hónapban 325.000 előrendelés érkezett rá. Ez az a kocsi, amellyel a cég a tömegpiacra szeretne bejutni, s amely a maga 35.000 dolláros árával felülről súrolja a kívánt célt. Ehhez mérten nem olyan erőgép, mint a Model S, de a 350 kilométeres hatótáv és a 6 másodperces gyorsulás így sem rossz.
És hogy még mitől különlegesek ezek a járművek? Van bennük egy olyan kis apróság, amit úgy hívnak, hogy autopilóta. Első körben még csak tanították a rendszert az útviszonyokhoz, de ma már egy központi szerverről folyamatosan fejlesztve eljutottunk odáig, hogy emberi felügyelet mellett önállóan is működik. Megjegyzem, a technológia rendszerint előbbre jár, mint a jogalkotás, ezért a felügyelet. Ezek az autók már most képesek parkolóhelyet keresni és szunyálni, miután kiszálltunk belőlük, a közeljövőben pedig akár az ország másik feléről is eljönnek értünk, vagy egy Uber-szerű szolgáltatással pénzt keresnek nekünk, amíg nem használjuk őket. Mi a jövőkép? A Tesla tavaly felvásárolta a Solar Cityt, és bemutatta a napelem-tetőt, melyet kiegészítve a cég által gyártott fali akkumulátorral otthonról, ingyen energiával tudjuk tölteni autóinkat. Ezen felül érkezik még egy rövid coupé, egy pickup, főleg az amerikai piacra, a kamion, mely forradalmasíthatja a közúti szállítást és egy traktor is, amely éjjel-nappal, sofőr nélkül is képes szántani. Ami a töltést illeti, a fali 220-as hálózatra is rá lehet dugni, de hogy egy hosszabb út során is tudjuk használni, létrehozták és folyamatosan terjesztik a 130 kW-os Supercharger töltőállomásokat is, melyekkel szűk
fél óra alatt „tele lehet pumpálni” a gépet. Itt jön a pszichológiai része. Sokak szerint ez még mindig túl sok idő, de közben meg lehet inni egy kávét, elolvasni egy cikket, és a megújuló forrásból származó, gyakorlatilag ingyen töltés kinek ne érné meg azt a plusz pár percet? Magyarországon most már zöld rendszámot is kapnak a teljesen elektromos, illetve az ún. plug-in hibrid autók, ezzel pedig teljesítmény-, cég- és regisztrációs adómentességet élveznek, melynek anyagi vonzata is óriási. Az már biztos, hogy 2030. vízválasztó lesz az autózás történelmében, hiszen több országban teljesen be fogják tiltani a szénhidrogén hajtású új gépjárművek árusítását.
Nézzünk rá a számokra is! A Tesla Model S alapmodellje 60 kWh-os aksit kapott, de leginkább a 85D modell terjedt el, ami 422 lóerőnek felel meg, de van már dupla motorral szerelt P85D 762 lóerővel és 100D is. Érdekesség, hogy valószínűleg mindegyikben a nagyobbik akkumulátor van, de felárért lehet „updatelni”, vagy rendkívüli helyzetben, például hurrikán alatt a cég szabadítja fel a tartalékot, ahogy idén nyáron tették. A Model 3 kb. 300 lóerőt ad le, méretét tekintve pedig 20%-kal kisebb nagytestvérénél, de még így is akkora, mint egy Audi A4, és szériatartozék az autopilóta. Összevetve egy hagyományos autóval, évi 500-800 ezret lehet spórolni az adómentességen, a szervizen és az üzemanyagon. Otthoni töltéssel 500 km megtétele kb. 2000 forintra jön ki, a kényelem, tisztaság, csend és egyszerűség pedig csak ráadás. Az aksi egyébként alig 2%-ot romlik évente, miközben az elektromotor 96%-os hatásfokkal működik a benzines 30%-ához képest. 500.000 km alatt egy Mercedessel összehasonlítva 8-9-szer kisebb az üzemköltsége, az erős motorfék miatt a fékpofákat elég 100-120 ezer kilométerenként cserélni, 8 év korlátlan garanciát adnak rá és a LEGO-szerű akkumulátorokat is újra lehet hasznosítani épületekben. Az adatok magukért beszélnek. Én már döntöttem. Luczi Richard József luczi.richard@nyuz.elte.hu
15.
S PORT
A SPORT ÖSSZEKÖT KÖZEL 300 KÜLFÖLDI HALLGATÓ SPORTOLT EGYÜTT A USF BUDAPESTEN!
November 24-én, immár második alkalommal került megrendezésre a University Sports Festival Budapest az ELTE Bogdánfy úti sporttelepén az ELTE, az ESN ELTE, valamint a BEAC szervezésében. A kimondottan a fővárosban tanuló külföldi hallgatóknak szóló rendezvény célja, hogy összekösse a világ számos pontjáról hazánkba érkező egyetemi hallgatókat és betekintést nyújtson a hazai egyetemi sportéletbe. Mindemellett az esemény kiemelt célja, hogy Magyarország és Budapest az eddiginél is vonzóbb célpontja legyen a külföldi hallgatók számára. Az eseményre 11 felsőoktatási intézmény közel 300 hallgatója érkezett, akik 50 országot képviseltek. Így sportolhattak együtt Kolumbia, Nepál, Irán, Ecuador, Afganisztán, Németország, de még Zimbabwe hallgatói is! Az USF Budapesten a röplabda és futsal bajnokság mellett több egyéni sportágat is ki lehetett próbálni, többek között számos aerobikedzést és küzdősportot, polefitnesst, funkcionális köredzést vagy a stability workoutot. Az esemény végén egy intézmények közötti verseny is meghirdetésre került, melynek végén a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói végeztek a pontverseny első helyén. Az ezüstérmek az ELTE hallgatóinak nyakába kerültek, míg a dobogó harmadik fokára a Corvinus Egyetem hallgatói állhattak fel.
16.
Simon Gábor, a házigazda BEAC igazgatója kiemelte, hogy a BEAC azért tartotta idén is fontosnak a University Sports Festival Budapest megszervezését, mert a 120 éves klub számára kiemelt fejlesztési irány, hogy olyan programokat szervezzen, mellyel a külföldi hallgatókat is meg tudja szólítani. Jelenleg is közel 200 külföldi hallgató sportol rendszeresen évközben a klub edzésein. A rendezvényt a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ, valamint a VIWA Vitaminwater támogatta.
Végeredmény: 1. Nemzeti Közszolgálati Egyetem 1500 pont 2. Eötvös Loránd Tudományegyetem 1450 pont 3. Corvinus Egyetem - 1100 pont 4. Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem - 1000 pont 5. Budapesti Gazdasági Egyetem - 950 pont 6. IBS Nemzetközi Üzleti Főiskola 900 pont 7. Kodolányi János Egyetem - 900 pont 8. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - 850 pont 9. Metropolitan Egyetem - 750 pont 10. CEU - 750 pont 11. Károli Gáspár Református Egyetem - 700 pont
https://www.beac.hu/hirek/elte/a-sport-os�szekot-kozel-300-kulfoldi-hallgato-sportolt-egyutt-a-usf-budapesten/
K R IT IK A & H ELY V EKTOR
MOZAIK TEAHÁZ ÉS KÁVÉZÓ
polcok roskadoztak a többféle teafű alatt. A meleg hangulatot tehát azonnal kipipálhattuk.Ahogy a nevében is benne van, a Mozaik nem csak egyszerű teaház, és még egy kávézónál is többet nyújt, hiszen akár egy jó reggelit is el lehet fogyasztani napindítónak, többféle francia vagy angol stílusú reggeliből válogatva. Vacsorának a finom melegszendvicseiket, míg ebéd utáni desszertnek a süteményeiket ajánlom. Nekem szerencsém volt kipróbálni egy meglehetősen egyedi recept alapján készült isteni túrós süteményt, ami nem véletlenül az “Isteni túrós” nevet viselő házi specialitás volt, míg italnak a barátnőmmel egy
kanna “Téli mesét” ittunk a karácsonyra hangolódás jegyében, amiből meglepő módon a narancs, az alma és a fahéj is kimaradt – helyette volt benne hibiszkusz és csipkebogyó -, viszont így is teljesen átszellemültünk, annyira finom volt és hű a nevéhez. A felszolgálás kedves volt, bár fájlaltam, hogy első körben, ahogy érkeztem, úgy mehettem is egyenesen a bankba, mert kártyával sajnos nem lehetett fizetni. Azt hiszem manapság ilyesmit elvárni egy vendéglátó egységtől már nem lehet olyan nagy kérés. Az árak viszont teljesen barátságosak voltak, mint általában a hasonló stílusú teaházaknál, bár az ember valahogy mindig nagyobbnak képzeli el a “kanna” teát, mint amit a kis porceláncsodákban eléraknak, jelen esetben pedig a furcsa kialakítása azt eredményezte, hogy egy deci az ötből az asztalon végezte egy tócsában, mire rájöttem, hogy hogyanis kellene helyesen kiönteni a teát a csészékbe (se nem túl lassan, se nem túl hirtelen). Összességében azonban engem teljesen elvarázsolt a hely, és az apróbb bakik sem tűntek olyan hatalmasnak, ha mindent egybeveszek. Nektek is bátran ajánlom, és remélhetőleg ti már készpénzzel és a teáskannákat illetően felkészülten fogtok helytállni, hogy csak pozitív élmény maradjon bennetek és a barátaitokban. Sok sikert az ünnepi ráhangolódásra – és a vizsgákra is! Arrasz Niki arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu
hétköznapi dologra, mely a mi kelet-európai kultúránkat jellemzi, különös tekintettel a politikai viszonyokra és a médiára. Ez, az általa elnevezett „társadalomsebészeti” munkásság, amilyen kevéssé tűnik művészinek és esztétikusnak, annyira megdöbbentő és igaz egyben. Nevetséges köntösbe öltöztetni egy valós problémát bár nem megoldás a bajra, mégis gondolatokat szül. Ez a titka drMáriás sikerének, amellett persze, hogy kendőzetlenül rakja a kirakatba a véleményét. Mostani kiállításán, legújabb festményeit bemutatva, nem is kérdés, hogy miért egy szentírásból vett idézet lett a címadó. Vásznain főképp a jelen vezetőit, közszereplőit és a múlt diktátorait (főként magyar vonatkozással bírókat) jelenítette meg egy-egy ismert bibliai kép szereplőiként. Az üzenet egyértelműen megosztó (ezért
nem is erre helyezem most a lényeget), a festményeket nézve pedig az az érzése az embernek, hogy „ilyet ő is tudna”, a stílus arra emlékeztet, mintha valaki széttrollkodna egy hittanos kifestőt. Azonban kétségtelen, hogy a kiállítás – és legfőképp a képek címadása pl. „Szent Máté Péter átadja stafétabotját Szent Elton Johnnak” - bárkit képes lenne kizökkenteni a hétköznapjaiból, és ha képesek vagyunk rá, hogy egy fél órára minden köz- és vallási témára a lehető legnagyobb komolytalansággal tekintsünk, garantált a döbbenet utáni jókedv. Sajnos a tárlat már bezárta kapuit, de ha érdekel titeket, és lemaradtatok volna, Youtube-on megnézhetitek a festő gondolatait a műveiről. A drMáriás-rajongóknak pedig kitartást kívánok a következő tárlatig. Arrasz Niki arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu
CSENDES OÁZIS A BELVÁROSBAN Végérvényesen beköszöntött a tél, és ez nem is jelenthet mást, mint felkeresni a kedvenc teaházainkat és kávézóinkat, hogy elbújhassunk a hideg elől, és a karácsonyi fűszerezésű italokkal ráhangolódjunk az ünnepekre. A Mozaik Teaház az egyik legjobb választás lehet erre. Randevú, baráti beszélgetés, vízipipázás a haverokkal vagy készülés a vizsgákra egy finom forró ital társaságában? Ha ilyesmikre készülsz, de még nem vagy biztos a pontos helyszínt illetően, akkor ez a cikk neked szól. A Mozaik, ahogy az alcímben is említettem, mindent biztosít ahhoz hogy csendesen el tudj vonulni és csak magaddal, partnereddel, illetve barátaiddal foglalkozz, és mindezt egy forgalmas, jól megközelíthető helyszínen, a Deák tér közelében, a Király utcában. Múlt héten egy barátnőmmel látogattunk el ide, miután sok pozitív véleményt hallottunk róla. Az első ránézésre szűkös hely emeletére érve egy tágas, otthonos, vegyes stílusban, de ízlésesen berendezett teaház tárult elénk, nevéhez híven nemcsak a falon, de az asztalokon is mozaikcsempés berakással. Az ablakban sorban álló vízipipák keleti hangulatot idéztek, míg a falon elterülő hatalmas mozaikkép görög stílusú volt. Ugyanígy az ülőalkalmatosságok is változatosak, kiválaszthattuk igényeinknek megfelelően, hogy asztalnál, karosszékben vagy a földön, párnákon ülve szeretnénk eltölteni az időnket. A vendégtér végében bújt meg egy múltszázadi édességbolti hangulatot idéző pult, mögötte pedig
DRMÁRIÁS: A SZERETET SOHA EL NEM FOGY Ősszel Budán, a Godot Galériában volt megtekinthető Máriás Béla, azaz drMáriás legújabb kiállítása, mely az ironikus „A szeretet soha el nem fogy” címet kapta. Egy késő őszi délután én is felkerekedtem és meglátogattam a Moha kávézó feletti apró galériában berendezett ingyenes tárlatot, ami remek szórakozást nyújtott. Azoknak, akik még nem találkoztak volna a művésszel, most nyújtok egy kis gyorstalpalót: Máriás Béla a Vajdaságból származó kortárs magyar író, festő és zenész – a Tudósok zenekar frontembere. Bár művészetére több stílus(irányzat) jellemző (avantgárd, dadaizmus, pop-art és szürrealizmus), mondanivalója meglehetősen egységes: egyfajta szarkasztikus éllel tekint minden
1 7.
BELSZÍ N I F E J T É S
SZIGETEK
MONDOK EGY
A játék célja az (egyenes) vonalak berajzolása az ábrába, a következő szabályok betartásával: • minden vonal pontosan két szigetet kössön össze; • a vonalak (a továbbiakban hidak) nem metszhetik egymást; • csak vízszintesen vagy függőlegesen futhatnak; • két szigetet legfeljebb két híd köthet össze, valamin; • minden szigetből pontosan annyi híd induljon ki, mint amekkora a szigetre írt szám. Segítségképpen készítettem számotokra egy példát is. Jó szórakozást, a megfejtéseket pedig a rejtveny@nyuz.elte.hu címre várom. László Lívia laszlo.livia@nyuz.elte.hu
PÉLDA 3
2 1
3
3
4
4
3
2 1
2
NYEREMÉNYJÁTÉK 2
4
2
Humoros a tanárod? Másokkal is megosztanád, hogyan sziporkázik az óráin? Küldd be a mondokegy@nyuz.elte.hu-ra a mondatot, a tanár és a kurzus nevét!
Beküldési határidő: a megjelenéstől számított következő hét végéig (következő hét péntek 13.00). Ezt kérlek tartsátok tiszteletben! A nyertes a nyalókáját az Északi Hallgatói Irodában (É 0.75) nyitvatartási időben veheti át. Nyertesnek az minősül, aki ebben a dobozban látta a nevét.
HETI NYERTESEINK 2 2
3 3
2
2 3
4
3
3 2
1 3
3 2
1 6
3 6 2
3 2
2 3
Németh Eszter Kéri Tímea Mészáros Nikolett
2 3
3 3
3
http://tomifekete.blogspot.hu http://pt.jikos.cz/garfield/1996/3/
18.
M OZIZÓN A & S OROZAT LÖVŐ
MEMO AVAGY A FELEJTÉS NAGYOBB ÁLDÁS, MINT HINNÉNK. Ismerős az az érzés, mikor másnap vizsgázol, de nem tanultál semmit a félévben, azonban bejártál az órákra, ha másért nem is, csak aludni? Ez utóbbi tréfa. Mindenesetre ilyenkor jól jönne, ha emlékeznénk a szükséges információkra, hogy a vizsgán mi nevessünk utoljára… Nos, ebben a filmben lesz vizsga, emlékezés, felejtés, sírás és kacagás. Ez a film is, mint a magyar filmek jó része, kevésbé ismert, mintha rejtegetnék az emberek elől az érdekes és igényes filmeket, azt a látszatot keltve, mintha a hazai alkotások nem érnének annyit, hogy felvegyék a versenyt a nemzetközi művekkel. Való igaz, van egy mély szakadék az itthoni filmgyártás több, mint egy évszázados történelmében, azonban bizakodva látom, hogy egyenesen ívelünk ki abból a korszakból. Remek példája ennek, eme filmdráma is, mely ötvözi a tudományos fantasztikumot és a drámát, megfűszerezve jó adag fantáziával, humorral és meghintve egy kevés tudománnyal. Természetesen nem maradhat el a jó öreg szocializmus karikatúrája sem, amely szépen körülöleli a történetet. A metaforánál maradva, ha mindezeket belepakoltuk a „süteménybe”, mehet is a sütőbe, az eredmény pedig két sült bolond, és egy lelkes hétköznapi pszichiáter doktorandusz (elnézést a szóviccért). De miről is szól a film? Valamikor a rendszerváltás előtt találjuk magunkat, ahol erős még
OUTLANDER - AZ IDEGEN A sorozatot Diana Gabbaldon regényei alapján írták, ezeket is tudom ajánlani azoknak, akik szeretnek olvasni, de azok, akik a vizsgák közeledtével a több, mint 900 oldalas Outlander helyett inkább az anatómia könyvet olvasnák, ajánlatos megnézni a sorozatot, ami a könyveknek tökéletes feldolgozása. A történet kezdetén 1945-öt írunk, a világháború befejeztével egy angol házaspár, Frank Randall (Tobias Menzies) és felesége, Claire Randall (Caitriona Balfe) elutazik felüdülni a skót felföldre, hogy kipihenjék a háborút és rendbehozzák a házasságukat. Egy kirándulás folyamán Claire Randall hihetetlen módon visszakerül a múltba és 1745-ben találja magát egy skót felkelőcsoport közepén. Megmenti és jó barátságba kerül a csoport egy fiatal és vakmerő harcosával, James Fraserrel (Sam Heughan). Az angol - skót ellentét ellenére Claire sikeresen beilleszkedik a 18. századi Skóciába.
a materialista felfogás, a tiltott gyógyszerkísérletek és a „kitűnő” bánásmód az egészségügyben. Főszereplőnk, Lónyai egy pszichiáter, aki diplomamunkájában egy ritka betegséget kutat, azonban többnyire csak történelmi forrásokból tud dolgozni páciens hiányában. A történet nem ér véget, véletlenül megtalálja azt az egy embert, akit ez a betegség érint. – Bárcsak az életben is így mennének a dolgok… – Ezt a filmes fogást leszámítva viszont izgalmas kis történet kerekedik. A páciens, Ervin problémája mindössze annyi, hogy mindent megjegyez, amit lát, hall vagy
De mi is az ellentétek alapja? Csaknem egy évszázaddal korábban II. (Stuart) Jakab ült az angol trónon, akit azonban 1688-ban trónfosztottak, helyére pedig Orániai Vilmos került. A skót nép és az angolok között mély szakadék keletkezett, a felföld lakóiban élt a vágy, hogy a skót Stuart dinasztia visszaszerezze méltó helyét a királyság élén. Ellenálltak minden eszközzel az angol elnyomásnak és a Skót-felföldön tartózkodó angolok nemkívánatos személyek voltak. Ebbe a történel-
mi helyzetbe csöppen bele angol főhősnőnk, akinek a sorozat elején nem sokat jósolnánk ebben az idegen és ellenséges világban, de a
érez, ami elsőre nem fest problémának, ám a film alatt rájövünk, milyen édes is a felejtés. Az eseményeket bonyolítja, vagy inkább bolondítja, hogy Lónyainak az édesapja is szenved egy jóval hétköznapibb betegségben, ugyanis ő nem emlékszik semmire, olyan�nyira, hogy fiát fegyverrel fogadja, mikor hazajön. Lássuk a felállást: van egy „normális” pszichiáter; egy középkorú férfi, aki felejteni szeretne és egy öregember, aki emlékezni. Komikusan hangzik, elismerem, az is, de ne tévesszen meg senkit, amennyire könnyed és szórakoztató, éppen annyira izgalmas; megragad minden lehetőséget, hogy felkeltse az érdeklődésünk és ne lankadjon a figyelmünk. Tudományos szinten kevésbé helytálló alkotás, ellenben kiemelném lélektani hatását, bár nem egy Forrest Gump, azért tartogat számunkra pár megfontolandó gondolatot életünkkel kapcsolatban, legyenek azok vizsgák, vagy az élet más fontos területei. A történet bravúros befejezéssel végződik, remekül igazodik egymáshoz mind a lezárás, mind az egész eseménysor, és nem maradhat el a boldog befejezés sem. Ezzel a filmmel szeretnék sikeres vizsgaidőszakot kívánni mindenkinek, és ne feledjétek: bár a felejtés édes, de csak a vizsgák után! MEMO (magyar filmdráma, 88 perc, 2016) Rendezte és a forgatókönyvet írta: Tasnádi István Szereplők: Lengyel Tamás (Lónyai Péter), Molnár Áron (Seress Ervin), Haumann Péter (apa) Pontszám: 7/10
Kerestély Koppány
kezdetben vadnak és kegyetlennek tűnő Skócia folyamatosan szelídül meg Claire szemében, ezáltal mi is egyre jobban megszeretjük a kiltek és skótdudák kavalkádját. Érdemes nézni, mert minden egyes rész tartogat számunkra izgalmakat, a főcímdala
rendkívül fülbemászó, ami egyébként ennek a korszaknak az eseményeit megéneklő skót népdal átirata. A sorozatban megvan minden, ami ahhoz kell, hogy könnyen megszeressük: háború, hazaszeretet, hősiesség és természetesen az ezeket színesítő szerelem sem hiányozhat. Varga Ági
1 9.
ELTE KARÁCSONYI GYŰJTÉS 2017 Mint minden évben idén is beköszönt lassan a tél. Ezen időszak nem mindenki számára telik az ünnepekre való meghitt készülődés örömeivel. Sajnos sok nehézkörülmények között élő gyermek számára a karácsony is nélkülözésben telik. Az egyre hidegebb éjszakák miatt pedig az utcán élő emberek élete veszélybe kerül. Ezért, hogy ez ne így legyen az ELTE Hallgatói Önkormányzata adománygyűjtést szervez a hajléktalanok, illetve a Cseppkő Gyermekotthonban élő gyermekek számára.
AMINEK A LEGNAGYOBB HASZNÁT VESZIK AZ UTCÁN ÉLŐ EMBEREK: • tartós élelmiszer • takaró • megunt, számodra már nem használt, de még jó állapotban lévő cipő, meleg, téli ruházat
A GYEREKEK SZÁMÁRA: • mesekönyvek • játékok • tanszerek • jó állapotban lévő ruhák, cipők • nem romlandó édességek (cukrok, csoki stb.)
Az adományokat az egyetemi karok HÖK irodáiban nyitvatartási időben tudjátok elhelyezni december 12-ig, amiket a karok esélyegyenlőségi referensei fognak továbbítani a rászorulók részére. Segítségeteket előre is köszönjük!
„NE FELEDD, NEM KÖTELEZŐ MÁSOKKAL JÓT TENNI, DE HA JÓT TESZEL, AZ A JÓ VALAHOGY MINDIG VISSZAJUT HOZZÁD!”