Tétékás Nyúz 5606.

2 018. ÁPRILIS 2 5 .

LVI. F É L ÉVFOLYAM 6 . SZÁM

IL K HET Ö H K A TT

Z E L E FÁ

APJA

G Á Z S R N T O sem felejt? fánt so 4-15. oldal Egy ele 1

t k ö z öoldtal k o s u .

7 tik at e m a m n á en k h át z é ly.bold o s v m al g a é l V Da l 12-13

NYUZ.

E LT E . H

U

ES

INGYEN

Hogyan működik a hang?

A hang április 16-i világnapja nemzetközi programsorozat immár hatodik éve „mozgalomként” hirdeti az emberi hang fontosságát és szépségét.

A rendezvénysorozathoz az MTA–ELTE Lendület Lingvális Artikuláció Kutatócsoportja tudományos-ismeretterjesztő programmal csatlakozik 2018. április 27-én, ahol a zöngeképzésről lesz szó közérthetően.

Az eseményt Boross Gábor, az ELTE BTK tudományos dékánhelyettese nyitja meg, majd az ELTE Pro Musica Vegyeskara énekel Mindszenty Zsuzsánna vezényletével. Rövid előadást követően a kutatócsoport által használt egyik eszköz, az elektroglottgráf (EGG) – más néven laringográf – működését és az ahhoz kapcsolódó elemzési módszereket is megismerhetik az érdeklődők.

Időpont: 2018. április 27. 10:30 – 12:00 Helyszín: ELTE BTK (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/A, fszt. 47.)

A vallásközi párbeszéd az Európai Parlament szemszögéből

Az ELTE BTK Vallástudományi Központ rendezvényén a vallásközi dialógusok lehetőségeiről beszélgetnek Hölvényi György európai parlamenti képviselővel.

Hölvényi György európai parlamenti képviselő, az EP Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságnak tagja, az Európai Néppárton belül a Bioetika és Emberi Méltóság munkacsoport alelnöke, a Vallási Munkacsoport társelnöke.

A beszélgetést Déri Balázs, az ELTE BTK Vallástudományi Központ igazgatója, és a Vallástudományi Tanszék mb. tanszékvezető egyetemi tanára vezeti.

Időpont: 2018. május 03. 17:00 Helyszín: ELTE BTK (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F, 234.) 101.)

Komplementaritás és szinergiák

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara műhelybeszélgetést szervez 2018. április 27-én Nemzetközi emberi jogi bíráskodás és alkotmánybíráskodás címmel.

A workshop az Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar Alkotmánybíróság eljárása közötti hasonlóságokat és a két intézmény közötti viszonyt kívánja megvitatni. Középpontjában eljárási kérdések állnak.

A résztvevők a tudomány és a gyakorlat jelen képviselői. A hangsúly a közös eszmecserén van, ezért a 15 perces előadásokat a workshop mindkét részében 30 perc vita követi.

Időpont: 2018. április 27. 10:00 – 14:00 Helyszín: ELTE ÁJK Kari tanácsterem (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3., fszt.)

a

Tavaszi Szél 2018

A Doktoranduszok Országos Szövetsége idén is megrendezi „Tavaszi Szél” Konferenciáját: 2018-ban a győri Széchenyi István Egyetem ad otthont a fiatal kutatók tanácskozásának. A jelentkezés határideje: 2018. március 14.

Az egyes szekciók programjai során lehetőség nyílik mind az elméleti, mind a gyakorlati hasznosíthatóság oldaláról bemutatni az adott tudományterületeket és azok tudományágait.

A konferencia multidiszciplináris jellege folytán valamennyi tudományterületnek, illetve tudományágnak részvételi lehetőséget kívánnak biztosítani, így a Szervezőbizottság a szekciók számára létszámkvótákat fog megállapítani a regisztrációs adatok ismeretében. A jelentkezés során elfogadott absztraktokat a DOSz tudományos osztályai objektív szempontrendszer alapján rangsorolják. Azonos rangsorhely esetén a jelentkezés idősorrendje dönt, amennyiben a szekció létszáma túllépi az engedélyezett értéket.

Regisztráció és az absztraktok leadási határideje: 2018. március 14.

Időpont: 2018. május 04. – 2018. május 06.

Helyszín: Széchenyi István Egyetem (9026 Győr, Egyetem tér 1.)

Csapat Tóth Bálint főszerkesztő, tördelőszerkesztő, író foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

Lukács Károly író lukacs.karoly@nyuz.elte.hu

Lepsik Norbert író nincs elérhető e-mail cím :(

Őri Bálint olvasószerkesztő, tördelőszerkesztő, író ori.balint@nyuz.elte.hu

Németh-Prátpál Mirtyll író toth.teodora@nyuz.elte.hu

Puskás Júlia író puskas.julia@nyuz.elte.hu

Arrasz Niki olvasószerkesztő, író arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

Imre Dóri író imre.dora@nyuz.elte.hu

Kulik Laura író (#régenmindenjobbvolt) kulik.laura@nyuz.elte.hu

Fodor Enikő olvasószerkesztő fodor.eniko@nyuz.elte.hu

Szűr Gábor író szur.gabor@nyuz.elte.hu

Fehér Szilveszter író feher.szilveszter@nyuz.elte.hu

A FŐ S ZER K ES ZTŐ N A D R ÁG S ZÉ LE TARTALOMJEGYZÉK

i ó k á r a v Bód Szafari Az elmúlt egy hétben rendben lezajlottak a mentorszóbelik, megszületett a 2018-2019-es évfolyam mentorgárdája. Ez azért is fontos, mert április 28-án a Tétékás GT szervezői, állomásvezetői és mentorai közösen leutaznak Bódvarákóra, hogy részt vegyenek a GT Szimuláción. Ennek az eseménynek elég érthető célja van, le kell tesztelnünk, hogy a jövendőbeli állomások mennyire szórakoztatóak, és mennyire működnek jól éles helyzetben, illetve, hogy egy teljesen új esemény lévén, mennyire tudunk együttműködni kari szinten. Ez nagyon fontos, hiszen ekkora volumenű Ös�sz-TTK-s esemény már régen volt, főleg egy ilyen fontos témában, mint a Gólyatábor, ami mindig is egy érzékeny téma volt, és lesz is.

A tábori körülményekről talán már nem feltétlenül kell olyan sok szót ejtenem, néhány cikkben már részletesen taglaltam, hogy miféle szafarit él át az aktuális társaság, aki lemerészkedik, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen a buli, az emberek és a szép környezet minden apró kényelmetlenséget kárpótol. A Szimuláción én is lent leszek, hiszen két minőségben is közöm van a táborhoz. Egyrészt én felelek a TéTéKás GT kommunikációjáért, másrészt pedig úgy tűnik, hogy ismét én leszek a „videós srác a táborból” (is). Jól érzékelitek, ez a feladat nem áll annyira távol egymástól, hiszen a videózás is egyfajta kommunikációra szolgáló eszköz. Nagy szerencsémre nem leszek egyedül, a Nyúz legújabb fotósa is velem tart, úgyhogy csodálatos képekre is számíthat az, aki kíváncsi rá, hogy mi történt Bódvarákón április 28. és 30-a között.

HÖK............................................................ 4–6 Budaörsi Napok 2018 Tudósítás..............................

7-8 Egy munkanap a repülőtéren Dallamok hátán matematikusok között Interjú...................................

9-10 Scindicatorok Faliújság...................................................10-11 TTT......................................

12-15 Végveszélyben Zelefánt ország Mozizóna & Kritika 16 Dizájneren Dorian Gray arcképe #régenmindenjobbvolt & Négyeshatos 17 Sportnapok az egyetemen Unikornisok léteznek Belszíni fejtés 18 Mozizóna & Sorozatlövő 19 Nap nap után A Series of Unfortunate Events 1. évad

Csatlakozz! Írsz? Grafikákat készítesz? Fotózol? Esetleg csak érdekel az újság kiadásának a folyamata?

Csatlakozz a szerkesztőségünkhöz! Jelentkezz a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu címen!

Tóth Bálint

főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

IMPRESSZUM

LVI. félévfolyam, 6 szám.

Kiadja az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.

Felelős kiadó: Horváth Luca, a TTK HÖK elnöke. Főszerkesztő: Tóth Bálint Vezetőszerkesztő: Tóth Bálint. Tördelőszerkesztők: Őri Bálint, Tóth Bálint, Olvasószerkesztők: Fodor Enikő, Arrasz Nikolett Rovatvezető: Szendrei Zoltán (Sport).

Készült a Print City Europe nyomdában 1000 példányban.

Címlap: flickr.com/Andi Campbell-Jones Honlap: http://nyuz.elte.hu. Facebook: http://www.facebook.com/tetekasnyuz.

Telefon: 372-2654, lapzárta után 20/538-8261. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00.

A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja.

A kiadást fedezte az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.

A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 14:00-15:30), Déli Hali (00.732).

A megjelenő cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség és a felelős kiadó véleményét.

H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

BUDAÖRSI NAPOK 2018 IMIGYEN ZAJLOTT AZ IDEI BN Az április 9-én startoló és 13-án véget érő 5 napos időszak úgy vonul majd be a történelembe, mint BN 2018. A megnyitón sok számot hallhattunk, hogy hanyadik, de csak annyi biztos, hogy 1979-től már a Budaörsi úti kollégium adott helyet az ELTE legnagyobb kollégiumi fesztiváljának.

Egy héten át tartó olcsó bulizás a legnagyobb ELTE-koliban – így gondolhatnak sokan e rendezvényre. Minden nap pár koncert, azt’ utána dj-s buli kifulladásig.

Ha valaki csak a felszínt kapargatja, egy-két napra téved be, az tán tényleg csak ennyit él át a Budaörsi Napokból. Legfeljebb pislog kettőt, hogy miért van borzalmasan széttapétázva-plakátolva fura emberek képeivel és fura mémekkel a büfé meg a koncertek színhelyéül szolgáló nagy rendezvényterem (amit egyébként Lepénynek hívnak). Aztán furcsán néz a valamiért tógát viselő emberkék illetve Joker és Harley Quinn láttán.

Aki viszont kicsit több időt tölt a kácséban, esetleg itt él, az nagy valószínűséggel észrevette, hogy kollégiumunk társadalmának van egy hangos, aránylag szervezett és kolihozragadtabb része. Ezt a részt adják a klubok, amiből 6 van. Nem próbálom most elmagyarázni mik is ezek mert pöppet soká tartana, tán egyszer születik majd erről cikk. Elég most annyit tudni, hogy sajátos félhivatalos társaságok akik a koliban szervezgetnek programokat és néha etetik annak népét. A Budaörsi Napok koncerteken túli része nagyban a klubokon és az általuk szórakoztatott egyszerű ‘’kolinépén’’ alapul. Ugyanis klubos szempontból a BN az az időszak, mikor ezek az entitások versenybe szállnak a kollégium kulcsáért.

No és persze peace-love-friendship, elméletileg s néhol gyakorlatban.

No de – back to the business: akinek a sulijában volt diákkirályválasztás, az tessék ahhoz hasonlítani, akinek nem, annak helpelek. Jóval a rendezvény előtt a klubok választanak jelölteket, akik képviselik majd őket e nemes napokon, s kitalálnak egy szüzsét (konyhanyelven témát), amelybe beleburkolóznak.

(No, és megadatott nékem az a csoda, hogy a Bolyai Club egyik jelöltje legyek, ezért jó kis leleplező cikké tud avanzsálódni ez a katyvasz amit most olvasol.)

Idén ilyesfajta keretekbe rendeződtek a KCs klubjai: DC-univerzum; gulyáskommunizmus; Disney-hősök bukott verziói; Ikeába oltott vikingek; ókori görögök és 8 mérföldes rapperek.

Elég színes kép – s e tarka kompániák a kollégisták szavazataiért vívják küzdelmüket,

4.

hisz aki a legtöbb voksot kapja, azé a kulcs.

Hogyan törekszenek erre a különböző formációk?

Az egész a témaválasztásnál kezdődik, hisz egy menő témával ha kellőképp azonosul a klub, akkor az vagány tud lenni. Meg azért az is cool, hogy felhúztunk egy vasfüggönyt a koliudvarra és tartottunk egy majálist technoszocialista zenékkel. :D Ami a meghatározóbb, az a már említett plakátok, amivel szerteszét beborítanak minden felületet, nem engedvén nem tudomást venni a körülötted zajló eseményekről. Valamint készülnek promófilmek is – ezekben gyakorta kap szerepet kollégiumunk szeretett vezetője, aki nem utasítja vissza a hozzá különféle kérésekkel érkező forgatócsoportokat. E videókkal telik meg a koli facebookcsoportja – gyakran mosolyt, néha unalmat csalva az egyszeri, serpenyőt tarhálni akaró, de a sok szpemtől nem tudó kolis arcára.

Készül minden évben BN újság is a Bolyai Club által, idén jelent meg ennek 40. évfolyama. Oda kicsit más jellegű cikkek kerülnek, mint ebbe a Nyúzba. :D S magán a BN-héten + az azt megelőző (ún. promó-) héten a klubosok mindenféle dolgokat csinálnak azért, hogy jó színben tüntessék

fel magukat, programokat tartva és különböző dolgokat osztva.

Milyen király is lehet, mikor mennél suliba totál kómásan, és a porta előtt a proletariátus öltözeti jegyeit viselő fiatalok várnak rád egy standnál, előtte ingyen kávé felirattal ellátott táblán. S ha visszautasítanád is, kacsintva megkérdik tőled, koffeinmentes kávét elfogadsz-e – egy gyanúsan magas nyakú, átlátszó folyadékot tartalmazó üvegcsét feléd lóbálva.

Aztán osztogatnak még reggelente kakaós csigát, görög joghurtot, sütit, energiaitalt – totál beüt a koli kánaán. Nyereményjátékok zajlanak, melyekkel az esti bulit megalapozandó innivalót, bluetooth-os hangszórót vagy szabadulószoba-jegyet nyerhetsz.

Egészen pörgős dolog ez az időszak, no még maga a BN-hét!

A hétköznapi kollégista csak élné hétköznapi kollégista életét, de ilyenkor szegényt támadás alá veszik a jelöltek s a szavazatra vadászó emberkék – próbáljuk meggyőzni őket, hogy miért jó ha minket választanak. Kicsit a gólyatáborok hangulatához tudnám hasonlítani a BN-t, kicsit egyéb fesztiválokhoz – totál nyitott lesz az ember és nem szégyell fél órán át saját hagymázas idiotizmusával traktálni vadidegeneket. Mondjuk lehet ehhez kell némi alap elborultság meg alkoholos befolyásoltság, de azért sokat ad hozzá a BN-érzés is.

S ha már alkoholos befolyásoltság (vagy inkább csak mikrofonhibától bódultnak ható hang): az ELTEvízió BN-ről szóló adásában megszólalt egy KCSSK-s lány, S. Vivi, s a következő aranyigazságot mondotta volt: „A Budaörsi Napok azért egy hatalmas buli, mert ilyenkor mindenki itt van, mindenkivel összefutok.”

H A L LG ATÓI KÖZÉLE T Tök király, hogy csak lemászol egy sörért papucsban meg pizsamában és összefutsz a fél szakoddal s ha már így alakult, lent maradsz velük és hatalmas sikert aratsz a burzsuj menőkölköket secpercalatt szégyenbehozó outfiteddel. És ezek az idelátogató emberkék sem esnek kétségbe, ha ideiglenesen mozgásképtelenné válnak a különféle aldehidektől, ketonoktól meg alkoholoktól, hisz a drága kolis cimbora biztosítja a megfáradt kollégának a nyugodalmas, gyógyító pihenést.

Egy oldalnyi kalandozgatás után csapjunk bele, mesélek nektek az ez évi BN-ről. Emellett bátorítanék mindenkit a mértékkel történő alkoholfogyasztásra, hisz mint az majd ebből a történetből kiderül, lehet, hogy nem a tudósító az a személy akinek szerepelnie kell a magas véralkoholszintű egyének köreiben. Április 9. – BN hétfő. Emberemlékezet óta BEAC sportnap zajlik a kolifesztivál első napján. Hoznak trambulint, ami segít felpörgetni a természetes szelekciót. A koli udvarát uraló fa környékén rekeszépítő és -mászóverseny veszi kezdetét, ahol is az a lényeg, hogy minél magasabbra építsd rekeszekből álló lábtámaszod s minél magasabbra juss annak széthullása nélkül.

Kitelepült a koliba erre a napra az Eper rádió is, ám a kollégistáknak nem nyerte el a tetszését a csukott ablaknál is elég erősen hallható cserébe nem kívánt zene, volt rá némi panasz.

Ezután lezavartak egy gyors megnyitót, amelyet a jelölt happening követett. Ez egy kb 1,5 órás program mely során a kollégium kulcsáért vetélkedő klubok bajnokai mutatkoznak be vicces vagy viccesnek szánt próbatételek elvégzése közben.

A fesztivált nyitó koncertet a KCSSK-ban már ismert Fák Alatt Zenekar adhatta, őket pedig az Animal Cannibals követte. S talán mindannyian megegyezhetünk abban, hogy a BN egyik legjobban várt kombója a Necc Party volt. Ugyan a hétfői nap erősen memóriavesztett volt részemről, de arra tisztán emlékszem, hogy sok-sok ember rázta csípőjét s egyéb testrészét olyan idők zenéjére, mikor még írni sem tudott, nem hogy egyetemista lett volna. (Ha felcsendült az Everytime we touch, akkor minden bizonnyal beleremegett a kolikupola az öröm­ujjongásokba.) Április 10-én kedden jött el a klubos színdarabok ideje, mikor is a klubok előadhatták érdekesebbnél érdekesebb kompozícióikat. Idén is igen színvonalas, kiváló dramaturggal megáldott műremekek kerültek a nagyérdemű elé.

Bár meg kell említsem, néhol a shakespeare-i magasságok ellenére sem volt a legjobb e cso-

dák fogadtatása.

Koncertügyileg ezen az estén a – rendszeresen nálunk gyakorló s ezért nem mindenki által teljesen szívébe zárt, némelyekben ,,nemigazhogymostkelldobolniéppmeditálnékSriChinmoymantráira’’ gondolatsort ébresztő – Marble Mist kezdett. Őket az elsöprő sikert arató Bëlga követte, zengett az ,,Egy-két-há’’.

Csak úgy csillogott a szeme a csattogós lepkét tologató korába 1 órára akusztikus hatásoknak köszönhetően visszazuhant közönségnek.

Még én is egyszámjegyű életkorúnak éreztem magam a Gépkocsi hallatán, s már-már mentem volna BMX-szel rettegésben tartani a környéket. Dj Andy térítette vissza a népet a modern érába, a pesti éjszakában ismert úri-

ember lemezei pörögtek e hajnalon. Április 11-én már a klubok is koncerteztek – mindenki előadott valami témájához illőt.

Legkönnyebben nyilván ez a legmuzikálisabb témájú csapatnak, a rappereknek ment.

A klubok után jött a (mindenkitől elnézést de hadd sztereotipizáljak már) kötöttpulcsis-szemüveges füveshipszter szabadbölcsészek kedvence, az Elefánt zenekar. Utánuk a Bohemian Betyars emelt pulzust a megjelentek körében, s dobogtatta meg a KCs rendszergazdájának szívét. Dj Gangó uralta utánuk a környék hanghullámjait.

12. napja volt áprilisnak az, amikor a BN-en szónoki csatákat vívtak a csapatok – mindenki elküldte legjobb rétorát, hogy érveljen amellett miért jó az, ha kézbe veszi a koli kulcsát adott klub. Az érvrendszerek összeütköztetését a USEME nevű banda fellépése követte. Sajnos ezen a fellépésükön én magam nem tudtam részt venni (az eddigiekhez hasonlóan), de úgy hírlik nem volt rossz.

Tessék ráguglizni és belehallgatni nótáikba, s ha tetszik akkor boldogság van. Dobpergésük előzte meg azt a most is dobpergéssel beharangozandó bandát, aki töltötte már meg ezelőtt is fullosra a Lepényt – a Fish! együttes idén is tarolt. Sokan döntöttek úgy, hogy egy kicsikét lentről mégis felkelnek és jól érzik magukat. A Fish!-koncert fénypontja számomra mégis egy csodálatos esemény

volt, mikor is megkérdezték a közönséget: tudják-e, melyik a 3. legjobb magyar zenekar, ezzel tán önmagukat próbálván fényezni.

S a kiművelt emberfők sokaságából álló közönségből különböző megoldások érkeztek, ám értesüléseim szerint a leghangosabban a jó nép ezt kiáltotta: ,,AKELA!!!’’ (volt még ott Ossián is, tegyük hozzá, méltán). Erre a banda vezére, felvilágosodván a frissen kapott információtól, bejelentette, hogy úgy van, az Akela 3. legjobb!

(S most akkor kénytelen vagyok beárulni magam és bevallani, ezen a napon nem sikerült a fesztiválterületre jutnom, s vannak olyan híresztelések is, miszerint az első legjobb banda felől érdeklődtek, s úgy már helytállóbb lenne ez a kis epizód.)

Ahogy a koncert véget ért, Dj Toyota állt szolgálatba, s ügyeletét egy váratlan Necc Party zavarta meg, a bulizó emberkék örömére. Jófejség és boldogság kombója volt ez. Ha már itt vannak, gondolták, egye kutya, legyen Necc Party! Április 13. péntek. Ez a nap inkább homályba borul mintsem szerencsétlenségbe. Erre a napra volt kitalálva a jelöltpróba. Ez egy 7 állomásos ivós feladatokkal tűzdelt nemtommi volt, amelynek végén a már eláztatott szervezetet egy nagyszázalékú etilsokknak tették ki.

A nemtudommilyen koktél elfogyasztása utáni x óra kiesett számomra, s így nem tudom elmondnai, milyen volt ez a nap koncertileg.

Bár szerintem nem én vagyok az egyedüli jelölt így. Most néztem meg, hogy elvileg volt Mínuszegy(???), s a 40. évét betöltö Bolyai Club meghívására, a Tigra Kft. által megszponzorálva Anna and the Barbies majd Ferenczi György és a Rackajam.

Amúgy ELTE Online-os képeket nézve jó lehetett.

A 2018-as Budaörsi Napokat végül a gulyáskommunizmust szüzséjéül választó Bolyai Club nyerte 171 szavazattal, így miénk lett a kulcs.

Gyertek jövőre is BN-re és ássátok bele magatokat jobban a klubos részébe, megéri. ;) Szűr Gábor szur.gabor@nyuz.elte.hu

5.

TUDÓSÍ TÁ S

EGY MUNKANAP A REPÜLŐTÉREN Mindig is érdekelt a repülőterek vibráló, különleges világa? A folyamatos pörgés, és a repülés biztonsága mögött álló trükkök és folyamatok titkai?

Egy utasbiztonsági ellenőr feladata nagyon felelősségteljes. Nem szabad visszariadni az ezzel járó komoly szabályozásoktól, és gyorsan kell alkalmazkodni a nemzetközi munkakörnyezetben. Ők a felelősek azért, hogy mind az utasok, mind a repülőgépek személyzete, mind a csomagok teljes mértékben át legyenek vizsgálva, megakadályozva az esetleges támadások lehetőségét.

Mikor megláttam az álláslehetőséget erre a pozícióra az interneten, nagyon lelkes lettem. Gyerekkorom óta vonzott a repülés világa, ezért is jelentkeztem boldogan a meghirdetett munkára.

Budapest repülőtere, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér a tavalyi év során több, mint 11 milliós utasforgalmat regisztrált, vagyis egy év alatt több ember fordult meg a repülőtéren, mint Magyarország teljes lakossága!

A munka jelentkezéséhez beadtam minden szükséges iratot: alapszintű elvárás az érettségi, illetve az angol nyelv mélyebb szintű ismerete. Az iratok elküldése után, szokás szerűen volt egy pár nap várakozási idő. Csak reménykedni tudtam, hogy leszek annyira szerencsés, hogy átjutok az első szitán. Pár nappal később megkönnyebbülten láttam, hogy jelentkezésemet elfogadták, és behívtak interjúra. Maga az interjú egy körülbelül két órás beszélgetéssel kezdődött, magyar, illetve angol nyelven. Viszonylag kötetlen volt, viszont teljesen megfelelő arra, hogy felmérjék az ember nyelvi szintjét, és kommunikációs képességeit. Az interjú után mindenkinek adtak egy tesztet, amit ki kellett töltenünk.

Ez egy logikai teszt volt, különböző

6.

feladattípusokkal. Azok, akik elérték a megadott szintet, sikeresen mehettek a képzésre, ami egy pár hetes procedúra volt, ahol nem csak a munkánkhoz kapcsolódó eszközök működését, és eljárási módokat tanították meg, hanem az egész repülőtér felépítését, továbbá különböző munka- és jogszabályokat. Végül egy vizsgát kellett letenni, amelyet ha az ember sikeresen elvégzett, akkor nyílt útja lehetett a repülőtér pörgős csapatába.

A munkavégzés helye a budapesti repülőtér 2A és 2B terminálján belül történik.

Aki már életében valaha is utazott repülővel, az tudhatja, hogy a poggyászfeladás után érkezünk meg az utasbiztonsági ellenőrzőponthoz, ahol mi a munkánkat végezzük. Aki még nem utazott repülővel, annak röviden ezt úgy tudnám összefoglalni, hogy az alsóneműk, pólók és nadrágok kivételével mindentől megválunk és tálcákba helyezünk, hogy röntgengépek segítségével átvilágítsuk őket. A rendszer képes külön elemezni a folyadékokat, illetve a nagyobb elektronikus eszközöket is, így ezeket külön ki kell vennünk csomagunkból. Ezt elvégezve, minden utasnak át kell haladnia a fémdetektor kapun (kivéve a várandós, illetve szívritmus-szabályozóval (pacemakerrel) rendelkező embereknek). Ha itt a rendszer nem jelzett az áthaladásunkkor, akkor más teendőnk nincs is, mint összepakolni a cuccainkat, és élvezni a repteren töltött maradék időt.

Maga a munka nem is tűnik annyira bonyolultnak igaz? Pedig ez a munka nagyon is megterhelő tud lenni. Folyamatosan koncentrálni kell, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, hiszen ha valamilyen hibát

ejtünk, és ez légi balesethez vezet, a kamerák alapján nagyon hamar visszakeresik a felelős embereket. A munkánkat éppen ezért is komolyan kell vennünk, és mindig a maximumot nyújtani. Viszont hozzátenném, habár az adott munkakör „monoton”, még sincsen két egyforma nap. A teljesség igénye nélkül kiemelnék pár történetet. 2016 nyarán kezdtem el ott dolgozni, a nyári szezon közepén: az igazi mélyvíz. Az elején még minden furcsa volt.

Nem meglepő, hogy egy ekkora utasforgalmat produkáló repülőtéren sok külföldi ember fordul meg, és viszonylag sok közülük nem beszéli az angol nyelvet, vagy csak nagyon nehezen. Így számukra a legegyszerűbb angolt kell használni, vagy ha az is sok, akkor áttérni az activity-re.

Természetesen a magyar emberek is tudnak érdekes helyzeteket produkálni.

Már a legelső héten értek váratlan helyzetek, például amikor egy kedves, idős magyar hölgy jött hozzám. Szokásosan megkértem, hogy pakoljon mindent a tálcájába. A nő feltette a nagyobbik bőröndjét, majd levette a kis válltáskáját, és újra lehajolt valamit csinálni. Én nem lepődtem meg a dolgon, gondoltam, hogy a cipőjét fogja levenni, hiszen ennyire már jártas a folyamatban. Viszont a történet nem így ért véget. A hölgy ugyanis egy élő kakast helyezett a tálcába, majd pedig elégedett mosollyal az arcán nézett rám. A rövid beszélgetésből kiderült, hogy „Ő itt Tibor”, akit Hamburgba visz egy ételfesztiválra, ahol húslevest készítenek majd belőle. Volt olyan férfi, akinek a kézipoggyász fogalma kicsit mást jelentett, és úgy gondolta, hogy bepróbálkozik négy darab autógumival. Természetesen nem engedhettük fel a fedélzetre.

Voltak fiatal srácok, akiknek a poggyászuk virágfölddel volt megtöltve, és néhol egy pár kaktuszt bújtattak el. Így félállásban már kertész is lettem, hiszen mindegyiket külön ki kellett vetetnünk. Volt aki beöltözve jött a reptérre: biztos eltévesztette az utat farsangra menet… És volt olyan vicces kedvű utas is, akinek a beszállókártyája A2-es méretű papírra volt kinyomtatva, hogy mindenki láthassa azt.

A majdnem két évnyi munkám során nagyon sok emberrel találkoztam, különböző élethelyzeteket ismerve meg. Nem mindegyik volt ennyire vicces, mint a fent említett történetek némelyike, de azok a szituációk is csak megerősítenek abban, hogy mi is segítünk az utazás jobbá tételéhez.

Lepsik Norbert

T U D ÓSÍ TÁ S

DALLAMOK HÁTÁN MATEMATIKUSOK KÖZT A tudósok évszázadokon keresztül használták a matematikát arra, hogy analizálják a zenét, sőt, hogy újat írjanak. Ezen iskolának talán legnagyszerűbb képviselője volt Johann Sebastian Bach, aki kétségtelenül kihasználta mind csodás zenei érzékét, mind pedig a matematika szépségét, hogy így szerkessze meg művei sokaságát.

A fenti sorok apropója, hogy idén április 18án, szerdán volt a 37. Matematikus Hangverseny, ezért szerettem volna kiemelni, hogy igenis van kapcsolat a matematika és a zene közt. Bach művei közt például ismertek olyanok, amelyeket – igaz, akkor a kottapapír hiánya miatt, de – úgy írt meg, hogy a tétel végén a zenészeknek meg kell fordítaniuk a kottát, és fejjel lefelé játszani az új előjegyzés szerint. Ehhez pedig kétségtelen, hogy szükséges „némi” matematikai érzék, legalábbis, ha elvárjuk, hogy mindkét változat szépen szóljon.

(A dnb által kedvelt hangzást akkoriban még nem tartották szépnek.)

De beszéljünk a koncertről! Az ELTE ÁJK Dísztermében tartották, ahol volt szerencsém Hudecz Tanár úr egykori rektori székében ülve gyönyörködni a frekvenciatartományok periodikus váltakozásaiban. Igen, ha már TTK, akkor bátorkodtam így fogalmazni. Böde Csaba rutinos konferálásából a nyilvánvaló információkon túl hallhattuk, hogyan kell a lehető legtudományosabban elmondani, hogy az első szám betegség miatt elmarad – ti. hogy az első rész darabjainak sorszámából egyet ki kell vonnunk, hogy értelmes eredményt kapjunk –, de megtudhattuk, hogy nincsen Matematikus Hangverseny Freud Róbert és Laczkovich Miklós tanár urak nélkül.

A szünet elején – hadd beszéljek erről még a darabok ismertetése előtt! – idén először osztották ki a Gács András-díjat. Az elismerést a tervek szerint minden évben egy vagy két olyan fiatal egyetemi matematikaoktató kapja, aki az oktatásban kiemelkedik és sok diákot motivál. Ebben az évben Röst Gergelyre és Zábrádi Gergelyre esett a kuratórium választása, nekik ezúton is gratulálok.

A műsor első felében a komolyabb darabokon volt a hangsúly: Beethoven, Haydn, Brahms, majd némi kilengéssel José White La Bella Cubana című darabja következett. A rész záró száma Poulenc zongorára és klarinétra írt szonátájának II. és III. tétele volt. A művekben közös volt, hogy az énekeseket hagyták pihenni, azonban a résztvevő szöveg nélkül is kön�nyen érezhette magát egy XVIII-XIX. századi bécsi szalonban – és nem csak a díszlet miatt.

A kubai szépségről szóló, zongorán, hegedűn

és brácsán – utóbbin egy Erasmussal érkezett hallgató által – megcsendített dallamok aztán egy csapásra a forró nyárba visznek minket, az ember szinte várja, hogy mikor ugrik elő és perdül táncra egy hölgy és a Szicíliában bujdosó Michael Corleone. Székely Péter Tanár úr kétszer is klarinétozott a félidőben, a Poulenc-darabot is tőle hallhattuk. Poulencet játszani nem könnyű, magam is megszenvedek vele mostanában, de elmondhatom, itt sikerült.

A szünet után a Wigner Jenő Kamarakórus – akik szintén jól ismert vendégek – segített visszazökkenni a zene világába két kön�nyedebb darabbal, azt hiszem, ismerős lehet (ha nem is ez a feldolgozás) a Spider Pig és az I’m a Train. Ezt követően komolyabb vizekre eveztünk, Liszt Mephisto-keringője, majd Asz-dúr noktürnje következett, mindkettő párját ritkító zongoristák előadásában.

Utánuk a 2016-ban alakult Bottom Club Singers érkezett a Deep River spirituáléval és Kozma Mátyás Három válaszúti népdalával. Utóbbival az idén februárban elhunyt Kallós Zoltán néprajzkutatóra emlékeztek. Őket már csupa első szereplők követték a sorban, köztük ismét egy külföldi hallgató, akiről – az első rész hasonló előadójával egyetemben – sajnos majdnem 1 valószínűséggel elmondható, hogy a következő koncerteken nem fog szerepelni. Csajkovszkij Trojkája után a századfordulóról hallhattunk két fuvolára és zongorára írt dalt, az Orosz cigánydalt és a Jade-et. Az est záró műsorszámát, azt hiszem, mindenki kellő érdeklődéssel várta, ez a The Legend of Zelda egyik témája volt zongorára átírva. Sajnos az előadó is nagyon várhatta, mert szegény rettenetesen izgult, remegő kezekkel ült a zongorához, pedig a közönségtől egyáltalán nem kellett tartania senkinek sem.

Számomra meglepetés volt, hogy a tervezett műsor után szokás a színpadra szólítani a közönség soraiból is lelkes, addig bujkáló zenészeket. Ez alkalommal viszont a hihetetlenül hálás közönség és Böde Csaba hívó szavai ellenére sem állt ki senki a színpadra, hogy az est nem hivatalos koncertjéről is írhassak az utókornak – ezen még egy kreatív néző is hiába próbált segíteni páratlan ötletével, mely

szerint, ha senki nem szeretne az első lenni, kezdjük a másodikkal. Idén tehát így ért véget a Matematikus Hangverseny, aggodalomra azonban semmi ok, jövőre készülök én is!

Mert bizony, jövőre sem áll le a Matematikus Hangverseny robogó szekere, még ha már nem is Janzsó Miklós szervezésében vehetünk is részt majd az eseményen. Mizsó, neked ezúton is köszönjük a kitartó munkát; veled, kedves zeneszerető olvasó, pedig remélem, hogy 2019 áprilisában találkozom – persze túl sokan ne gyertek, sokan már így is állni kényszerültek, és szeretnék beférni a terembe!

Műsor:

Vidor Sára (hegedű, mat. alumna), Szederkényi Dorka (cselló), Frenkel Péter (zongora, oktató): L. van Beethoven: B-dúr Allegretto Freud Róbert (zongora, oktató), Laczkovich Miklós (zongora, oktató): F. J. Haydn: Búcsúszimfónia, I. tétel Székely Péter (klarinét, oktató és mat.–fiz. tanár), Freud Róbert (zongora, oktató): J. Brahms: f-moll klarinét szonáta, III. tétel Nagy Ilona (zongora, BME-oktató), Weiner Mihály (hegedű, BME-oktató), Frances Hung (brácsa, AIT -hallgató): J. White: La Bella Cubana Székely Péter (klarinét, oktató és mat.–fiz. tanár), Sógor Tamás (zongora, osztatlan mat.– ének-zene tanárk.): F. Poulenc: Szonáta klarinétra és zongorára, II-III tétel Wigner Jenő Kamarakórus (BME-TTK) Vezényel: Mátyás-Karácsony Zsuzsanna (végzett mérnök-fizikus), Szolnoki Lénárdné (fizikus doktorandusz): H. Zimmer: Spider Pig; A. Hammond – M. Hazelwood: I’m a Train (feldolgozta: P. Knight) Sógor Tamás (zongora, osztatlan mat.–énekzene tanárk.): Liszt F.: 1. Mephisto-keringő Nagy Ábel Mihály (zongora, BME- hallgató): Liszt F.: Asz-dúr („Szerelmi álmok”) noktürn (S. 541 No. 3) Bottom Club Singers (acapella énekegyüttes) Vezényel: Bottka Benedek (osztatlan mat.–fiz. tanárk.), Horváth András (osztatlan mat.–fiz. tanárk.): Deep River (néger spirituálé); Kozma M.: Három válaszúti népdal (Kallós Z. gyűjtéséből) Pituk Sára (zongora, mat. BSc): P. I. Csajkovszkij: Trojka Budai Attila (fuvola, mat. BSc), Juhász Johanna (zongora): W. Popp: Orosz cigánydal; P.-O. Ferroud: Jade Joseph Bertaux (zongora, BSM-hallgató): Kondó K. – G. Fater: The Legend of Zelda – Dark World theme Őri Bálint ori.balint@nyuz.elte.hu

7.

INTE RJ Ú

SCINDIKÁTOROK MESÉLŐ TUDÓSOK Márciusban került megrendezésre a SCIndikátor néven futó tudománykommunikációs verseny, melyben három ELTE-s hallgató jutott fel a dobogóra. A verseny jeligéje “mesélő tudomány”, ám most ők mesélnek nekünk a versenyről.

állapotukról, kezeléseikről, ha elkezdik mesélni, de nem beszélgetek velük ezekről.

Amivel én segíteni tudom őket az az iskolaélmény valamiféle pótlása és az, hogy érdekes dolgokat mutatok nekik a világról.

Hogyan kezdtél el ezzel foglalkozni?

Többször volt, hogy nyáron táborokban dolgoztam, és egy nyáron túl későn kezdtem érdeklődni, már csak a Bátortábor maradt. Ott olyan örömöt tapasztaltam, mint még soha a résztvevő gyerekeken, a legapróbb dolgoknak is nagyon tudtak örülni. Ez hozta meg a kedvemet, hogy korábbi középiskolámnak, az Eötvös József Gimnáziumnak csatlakozzam a kórház suli programjához. És hogyan kerültél SCIndikátorba?

Természettudósként - műveljük akármelyik ágát e széles területnek - talán gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy szűkebb vagy tágabb környezetünk nem teljesen érti mivel is foglalkozunk valójában. Messzire vezető kérdések merülnek fel annak kapcsán, hogy milyen következményeit látja a természettudományok összessége, a természeti rendszerek állapota és akár a teljes emberi társadalom is annak, hogy a tudomány - ide értve a tudományos módszert és a tudomány eredményeit is - kevéssé ismert és még kevésbé megértett az emberek sokaságának körében. Tekintettel arra, hogy jelenleg az ELTE-n kimondottan tudománykommunikáció képzés nem zajlik, még jobban felértékelődik egy-egy, a területet felölelő esemény. Ahogy az a tény is, hogy egy ilyen országos verseny döntőjén ELTE-s hallgatók foglalták el a dobogót. Őket kérdeztem a versenyről, a kutatási témájukról és arról, hogy hogyan jutottak el ezen témákhoz.

Először Kiss Tamást, biológia-kémia tanári szakos hallgatótársunkat kérdeztem SCIndikátoros élményeiről. Igazából kérdezni sem kellet, magától elkezdte mondani, hogy mivel foglalkozik. Az elején leszögezte, hogy bár tudománykommunikációs verseny, nem szigorúan véve egy természettudományos probléma megoldásán dolgozik, ezért némi óvatossággal is közelítette a versenyt, hogy amivel ő foglalkozik az mennyire illik bele.

A versenyben bemutatott előadásom címe: “Természettudományos kísérletekkel a krónikus betegek gyógyulásáért”. Ebben

8.

azt mutattam be, hogy mit tud a természettudomány oktatása nyújtani a betegségük okán iskolapadból kimaradó gyerekek számára, valamint miben tapasztalhatunk más hozzáállást, nem ritkán átlagon felüli motivációt körükben a tanuláshoz.

Tehát nálad a természettudomány eszköz, és a vizsgált probléma - vagy sokkal inkább gyakorolt problémamegoldás - a pedagógiai problémák körébe esik?

Igen, azt kell látni, hogy a környezetük másként határozza meg őket, a kortárskörnyezettől való elszigetelődés nagyon meghatározó.

Esetükben a szülő-gyermek kapcsolat is más, mert a szülő is a betegséget és a gyógyulást helyezi előtérbe ezáltal félig-meddig orvossá válva. A legmotiváltabb gyerekek sokszor azok közül kerülnek ki, akikkel csak Skypeon keresztül zajlik a tanítás. Talán pont amiatt, hogy az iskolaélmény bármiféle pótlása kapcsolatot jelent számukra a kortársakkal. Még ha nem is vonzódik különösebben a kémia iránt, tudja, hogy ugyanazt a kovalens kötést utálhatja ugyan úgy, ahogy azt a vele egyidős gyerekek teszik. A tanulás csökkenti is valamelyest a betegség tudatot és célokat ad.

Lelkileg mennyire megterhelő beteg gyerekeket tanítani?

Néha vannak helyzetek, amelyekben elérzékenyülök, de segít az, hogy tanárként lépek oda. Persze meghallgatom őket az

Tavaly feldobta a YouTube, innen tudok róla. Az egyik szervezőt, Zsíros László Róbertet kérdeztem arról, hogy mit gondol mennyire illik ez bele, mert noha egyetemista vagyok nem kutatok. Arra jutottunk, hogy illeszkedik a SCIndikátorba.

Ezt követően Kincses Dánielt, a Fizika doktori iskola hallgatóját kérdeztem a versenyben szerzett élményeiről és témájáról illetve annak megválasztásáról.

A részecskefizika gimnázium óta érdekel, így a graduális képzésben is ezzel foglalkoztam, valamint jelenleg PHD képzésben is - Csanád Máté témavezetésével - ezt kutatom. A kísérleti részecskefizikai kutatásokban létezik két csapásirány, a CERN-ben végzett nagyon nagy energiájú ütköztetések, és az amerikai Relativisztikus Nehézion Ütköztetőben (RHIC) kissé alacsonyabb de szélesebb energia tartományon történő atommag ütköztetések. Ezek eredményeiből következtethetünk arra, hogy milyen volt a világegyetem az ősrobbanást követő pillanatokban.

Kötelező körkérdés, hogy ezeknek az alapkutatásoknak milyen gyakorlati haszna van a mindennapokban?

Ezen kísérletek mintegy melléktermékeként jönnek létre olyan eszközök, amelyek az élet más területein kerülnek hasznosításra. Ilyen például az orvoslásban alkalmazott protonterápianyaláb, amivel nagy pontossággal lehet tumoros megbetegedések esetén beavatkozni.

T U D Ó S Í TÁ S

A részecskefizikánál és az ősrobbanásnál szűkebben vizsgálva, mi az a kérdés, amit pontosan megcéloztál kutatásodban?

Nagyon leegyszerűsítve, az erősen kölcsönható anyag fázisdiagramját szeretném feltérképezni. Ennek két tartományát vizsgáljuk, az egyik a kvark anyag tartománya a másik pedig az ahol már összetett részecskéről beszélhetünk. Analógiaként érdemes a víz fázisdiagramjára gondolni, amelyben a hőmérséklet és a nyomás függvényeként várható a víz szilárd, folyékony, vagy légnemű előfordulása. Ezen a fázisdiagrammon létezik egy kritikus pont, (373 °C és 220,6 bar) e fölött már nem jellemezhető a víz folyadékként vagy gőzként. Én azt kutatom, hogy a kvark anyag fázisdiagramján létezik-e ez a kritikus pont, és ha igen, hol.

Te hogyan bukkantál a versenyre?

Valójában már tavaly is jelentkeztem volna, csak lekéstem a jelentkezést. Nagyon jó lehetőség volt ez a verseny, a kommunikáció területén sokat tanultam. Ezen a területen ez kiemelten fontos. Az emberek olykor elutasítják annak a lehetőségét, hogy egyáltalán képesek lehetnek megérteni, hogy ez miről szól. Másfelől örömteli, hogy a Higgs-bozon felfedezése óta egyre több az érdeklődő.

Végül Mihály Enikővel, Földrajz BSc-s hallgatótársunkkal beszélgettem a dendrokronológiai kutatásáról és arról, hogy ilyen fiatalon hogy talált ilyen nagy sikert arató kutatási témát?

Még két éve Bódvarákón az ELTE Geobio gólyatáborában Nagy Balázs tartott inspiráló beszédet az akkori elsőéveseknek.

Nagyon célratörően azt mondta, aki kutatni akar, az kezdje el. Még azon az őszön írtam neki, és figyelmembe ajánlott egy dendrokronológiával foglalkozó kurzust valamint Árvai Mátyáshoz és Kern Zoltánhoz a téma ELTE-s művelőihez irányított.

Ha ezt megértjük, akkor idősebb mintákat vizsgálva lehetőségünk lesz a paleoklímai viszonyokra következtetni.

Szűkebben vizsgálva mivel foglalkozol a kutatásban?

Valóban sok szakirodalmat kell olvasni ahhoz, hogy a kutatás kevésbé földrajzi aspektusaiban is eligazodjak, de ugyanakkor személyre szabottnak érzem a területet, amúgy is gondolkodtam gimnáziumi éveim alatt a biológia BSc-n is.

A dendrokronológia azon alapszik, hogy a mérsékelt éghajlati területeken az évszakok váltakozásának köszönhetően a fák növekedési fázisai követhetőek a fa évgyűrűin.

Tulajdonképen az évenkénti gyűrűk sorozata naptár a múltba. Fontos megemlíteni, hogy a környező országok komolyabb dendrokronológiai adatbázisokkal rendelkeznek, mint mi. Érdekességként megjegyezhető, hogy Németországban vagy Arizónában külön intézmények vagy külön fenntartott épületek foglalkoznak dendrokronológiai kutatásokkal, míg mi egyetlen egy erre berendezett műhelyben dolgozunk, de ez személyes tekintetben számomra előnyösként is értelmezhető, így ugyanis minden munkafolyamatot volt lehetőségem kitanulni.Dendrokronológiai vizsgálat tárgyául több féle fa is szolgálhat: régészeti lelet, régi épületekbe épített gerenda, szubfosszilis fák, vagy recens fák. Én leginkább a recens fákat vizsgálom abból a szempontból, hogy milyen éghajlati tényező befolyásolja a kocsánytalan tölgy korai és kései pászta fejlődését. Ezzel egy adott évben esetleg negyed éves pontossággal is meg lehet határozni, hogy milyen klimatikus faktor hatott legerőteljesebben a fa növekedésére.

Ezek a kutatások azért komoly növényszervezettani ismereteket is feltételeznek, ezek a földrajzképzésben érintőlegesen sem kerülnek elő, mennyire volt nehéz ezen az interdiszciplináris tudományterületen megvetni a lábad?

Te honnan értesültél erről a tudománykommunikációs versenyről?

A tavalyi SCIndikátoron már részt vett egy ELTE-s barátom, Becz Álmos, ő ajánlotta figyelmembe. Érdekesnek találtam a lehetőséget a kutatási témámmal összevetve is. Egyfelől a paleoklimatikus viszonyok változásának és a növényzet ehhez történő adaptációjának vizsgálata fontos kérdés a globális felmelegedés tükrében, másfelől kínálkozik, hogy egy természettudományos kérdésben adatforrás lehet egy Stradivari hegedű is, az laikusok számára is izgalmasan hangzik. Én ezúton is köszönöm mindhármuknak, hogy az elmúlt hetek országos médiumainak megkeresése mellett pár percet áldoztak a Nyúzra is, és kívánom minden olvasónak, hogy jövőre akár TDK-n akár SCIndikátoron, akár mindkettőn méresse meg magát!

Lukács Károly

9.

Kรถve

t! e k n i ss m

TE RMÉ S Z E T - T UD O M Á N Y - T EC H N IK A

VÉGVESZÉLYBEN Gyermekkorunkban kitárulkozik előttünk sokszínű világunk lenyűgöző természete, különféle képes könyvek és dokumentumfilmek formájában, s mi mohón, kíváncsian kutatjuk az élőlények sokaságát, hogy minél jobban megismerjük azokat, s fantáziánk könnyebben szárnyaljon. Képzeletben hófödte réteken, párás dzsungelben vagy épp a szikkadt szavannákon indulunk új kalandra. A gyerekekben természetszerűen él a tudásszomj, a kíváncsiság a környezetük iránt. Épp ezért, rengeteg fontos dolgot tanulhatunk tőlük, ha kicsit figyelünk rájuk, s megpróbáljuk az ő szemükön keresztül látni pöttöm bolygónkat.

12.

Fajunk, elképesztő térhódításától részegen, egy mély és veszedelmes álomba merült, melyből csak a múlt század közepén kezdett felocsúdni, hiába a romantikus 19. század buzgó természetimádata. Más fajok egyre csak eltűnnek, és bár ez egy evolúciós szemszögből természetes dolog, az effajta múlás árnyéka így is túl gyorsan nő meg túl nagyra az élővilág többi része felett.

Hangzatos frázis, hogy napjainkra a valaha élt élőlények 90%-a kihalt. Ez persze félrevezető információ, hiszen már iskolás korunkban is tanulunk a nagy kihalásokról, melyek mes�sze megelőzik az ember megjelenését ezen a planétán. Meg kell hagyni azonban, hogy az utóbbi 50 évben a kihalt vagy a kihalás szélére taszított fajok száma erőteljesen megnövekedett. Utóbbira nagyon is aktuális példa a közelmúltban fölbukkant szomorú hír: elpusztult az utolsó hím északi szélesszájú orrszarvú.

Az orrszarvúk a világ legveszélyeztetettebb

erre az állatra. Tudniillik, a búrok a hollanddal rokon afrikaans nyelvet használják, melyen a wyd, csakúgy, mint az angol „wide”, azt jelenti, hogy széles. Azonban az angol gyarmatosítók ezt feltehetően félreértették, „white”-nak, s innét ered az „arfican white rhino” elnevezés.

Továbbiakban a fajra tehát helyesen, szélesszájú orrszarvúként fog a cikk hivatkozni.

A szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum) a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe és az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó faj. Azonban nem szabad azt hinnünk, hogy ilyen egyszerű a besorolásuk, hiszen a rendelkezésükre álló terület jócskán nagy, ezért a hajdani széles elterjedés eredményeképp két alfaja jött létre Afrika szavannáin: a déli szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum simum) és az északi szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum cottoni).

Az orrszarvúk nagy termetű, robusztus

élőlényei közé tartoznak, s a világ második legnagyobb szárazföldi emlősei. Ezeket az őslényszerű élőlényeket igen csekély számú, pontosan öt faj képviseli: a szumátrai-, a jávai- és az indiai orrszarvú, valamint az Afrikában megtalálható két faj, a fekete- és a „fehér” orrszarvú.

Utóbbi elnevezése megtévesztő, és sajnálatos módon igen gyakran használják így. Történetesen a búr telepesektől származik a wyd kifejezés

testalkatú állatok, a szélesszájú orrszarvú akár 3,6 tonnát is nyomhat, testhossza a 4 métert, marmagassága pedig akár 2 métert is elérheti.

A fején található szarvak közül az elülső csaknem 1 méter hosszúra nőhet. E hatalmas állat 17-18 hónap vemhességet követően hozza világra borját, az utódszám ellésenként csak egy.

A borjú 2-3 évig anyja mellett marad, s csak 4-5 évesen válik ivaréretté. Élettartama meg-

haladhatja a 30 évet is jó körülmények között.

Az ázsiai fajok lába vaskos, tuskószerű, míg az afrikaiaké ezzel éppen ellenkezőleg, meglepően vékony, testarányaikat tekintve. Minden lábukon három, patával borított ujj van, orrukon pedig fajtól függően egy vagy két szaruképződmény, tülök található. Azért tekinthető ez roppant különleges „alapanyagnak”, mert a többi patás, pl. szarvasmarhaféléktől eltérően, tülküknek nincsen csontos alapja. Ezek a képződmények a koponya egy megvastagodásán ülnek, ami a csontos alapot szolgáltatja a tülök számára. „Orrszarvuk” anyaga a keratin,

ami a bőrfüggelékekben, tehát a hajban és a körömben is megtalálható, ellenálló fehérje.

Egy orrszarvú bőre akár 2 centiméter vastag is lehet, szőrzettel elhanyagolható mértékben rendelkeznek, ez alól kivételt képeznek a fül-és farokbojtok, melyekkel minden faj rendelkezik. Az ázsiában honos fajok bőrének redőzöttsége olyan erőteljes, hogy könnyen hihetnénk páncélnak is. Szaglásuk a legfejlettebb érzékük, de mozgékony, csőszerű fülük révén hallásuk is jó. Szemük kicsi és nagyon gyenge.

A rinocéroszok és tülkük iránti kereslet nem új keletű jelenség. Már az ókorban is előszeretettel használták fel szarvát különböző tárgyak készítésére, s afrodiziákumként is számon tartották Egyiptomtól Kínáig. Helyet kaptak azonban a Római- és a Perzsa birodalomban is; hol státusz szimbólumként, hol a gladiátor játékok keretein belül.

Az északi szélesszájú orrszarvú esetében sajnos az elmúlt időszakban lett válságos a helyzet a faj fenntarthatósága szempontjából. Ez az alfaj eredetileg Uganda, Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság és a Közép-afrikai Köztársaság határvidékén élt, sőt, a múltban elterjedési területe Csádig és Kamerunig folytatódhatott. Legfőbb ok, hogy az elmúlt évtizedekben ilyen drasztikussá vált az alfaj megfogyatkozása, az orvvadászat.

Az 1970-es években még ötszáz egyedre becsülték az in situ élő populáció nagyságát, s kicsivel több mint egy évtizede azonban csupán alig harminc egyedet tartottak számon. S az orvvadászok még ennek ellenére sem hagytak fel a pusztítással, így elérve azt,

T U D Ó S Í TÁ S

hogy tíz évvel ezelőtt már csak alig egy tucatnyi volt belőlük, s ebbe sajnos az állatkerti és vadonélő állatok egyaránt beletartoznak.

Az utolsó vadon élő példányokat, amelyek a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Garamba Nemzeti Parkban éltek, 2006 és 2008 között lőtték ki.

Ex situ körülmények között ekkoriban még élt néhány egyed, ám ezek egytől-egyig ugyancsak idős állatok voltak. Ezek közül négyet 2009-ben egy kenyai vadvédelmi területre költöztettek át.

Az ezen felüli, állatkertekben tartott példányok az elmúlt évtizedben sorra elpusztultak, és a Kenyába költöztetett állatok közül is elpusztult egy, végelgyengülésben. Összesen tehát kicsiny bolygónkon az északi széles�szájú orrszarvúk száma háromra korlátozódott: maradt Fatu, egy 15 éves nőstény, egy Najin nevű 16 éves nőstény, illetve a nemrég elpusztult Sudan nevű 45 éves hím. Meglehet, ők hárman lettek a világ legőrzöttebb élőlényei, hiszen éjt nappallá téve vigyázták őket fegyveres őrök, hogy megóvják a faj utolsó képviselőit az önérdekű pusztító kizsákmányolástól, noha jó okkal feltételezhető, hogy három egyed nem elég arra, hogy a fajt megmenekítsék a kipusztulástól.

Most pedig szóljunk pár szót az alfaj közelmúltban elpusztult képviselőjéről, Sudanról. Nevét származási helyéről kapta. Innen került el először egy cseh állatkertbe, majd azt követően a kenyai vadrezervátumba szállították 2009-ben.

Negyvenöt éves korában bekövetkezett halálát közvetetten egy fertőzés okozta, melynek súlyosságát az is alátámasztja, hogy az állatorvosok az elaltatás mellett döntöttek. A tudósok nagyon bizakodóak, s feltett szándékuk „feléleszteni” a fajt, ugyanis halálát követően azonnal vettek tőle ivarsejteket. A gondozók (és a világ) legnagyobb fájdalmára nem sikerült megtermékenyítenie egyik nőstény társát sem, noha naiv gondolat volna azt hinni, hogy egyet-

len hímmel fedeztetni lehetne egy egész populáció létrejöttét. Most civilizációnk gyászba borult a halálhír hallatán, hiszen Sudan igencsak közkedvelt „személyiségnek” számított. Ő volt az első állat, ami rendelkezett Tinder profillal.

Mielőtt bármi rosszra gondolnánk, természetesen támogatók szerzésének okán jött ez létre, hogy népszerűsítsék a kihalóban lévő fajt. New Yorkban szoborcsoporttal tisztelegnek a három orrszarvú előtt, ami egyben a világ legnagyobb rinocéroszt ábrázoló szoborcsoportjává is lett minősítve.

Az összes létező rinocérosz faj szerepel a CITES (Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora) megállapodásában foglalt veszélyeztetett élőlényeket felsoroló listáin. Minthogy nagyarányú pusztulásukat a tülkük miatti orvvadászat okozta, úgy próbálják megvédeni őket, hogy megszabadítják őket a becses testrésztől, így semlegesítve az orvvadászok tülök utáni sóvárgását, s egyben az indíték is megszűnik az állat elpusztítására. Az állatokat befogják, elkábítják őket, majd levágják a szarvukat. Mivel a tülök anyaga szaruszerű, s nem csontoso-

dott, az eljárás fájdalommentes és feltehetően a társas viselkedésre sincs túl nagy hatással az amputáció. A Dél-Afrikai Köztársaságban sajnos azt tervezik, hogy engedélyezik az orrszarvúk szarvával való kereskedést, mivel az orvvadászatot sehogy nem sikerült megfékezni. Az orrszarvúak két évtizede pusztultak ki Ugandából az erőteljes orvvadászat miatt. Itt az Orrszarvú Alapítvány menhelyet hozott létre számukra, mindkét alfaj tenyésztésével próbálkoznak. Jelenleg anyagiak hiányában még nem tudták kijelölni és elkeríteni a szaporításukra kijelölt területet. Ha programjuk sikerrel jár, akkor az országban szeretnék visszatelepíteni őket természetes élőhelyükre.

Sudan halálának esete tragikus, és tanulságos is egyben. A civilizált emberiségnek egy újabb nagyvad kipusztulását kell végignéznie, s aki egy kicsit is elgondolkodik ezen, biztosan érzi: ez nincs rendjén. S noha összetett problémáról van szó, hiszen nem okolhatjuk kizárólag a vadorzót, aki megöli az állatot, s aki sok esetben vélhetőleg ezzel biztosítja családja megélhetését a nagyon szegény országokban, gondolnunk kell azokra is, akik ennek piacot csinálnak, s akik igényt tartanak ilyen, és hasonló cikkek birtoklására. Ez nem csillapíthatja az ember által okozott tragédiát, amit felelőtlenségével és kapzsiságával okoz, s amivel ezt a folyamatot felgyorsítja, azonban megfelelő eszköze lehet ez annak, hogy tudatosítsuk magunkban és embertársainkban a környezetünk felé való felelősségérzetet, s erre neveljük az elkövetkezendő generációkat is, hogy ne kelljen azt megélnünk, hogy gyermekeink nem láthatják ezeket a fenséges nagyvadakat.

Imre Dóra imre.dora@nyuz.elte.hu Képek forrása: http://time.com, reddit.com, www.thedailybeast.com, http://www.cbs7.com

13.

TE RMÉ S Z E T - T UD O M Á N Y - T EC H N IK A

ZELEFÁNT ORSZÁG EGY ELEFÁNT SOSEM FELEJT? Még évekkel ezelőtt láttam egy TEDed videót az elefántokról. Azóta vagyok oda értük. Bevallom, megvilágosodásom előtt azon kívül, hogy szürkék és veszélyeztetettek, nem sok mindent tudtam vagy gondoltam az elefántokról. Nyilván tisztában voltam az orvvadászat problémájával, vagy az elefántcsont feketepiaci kereskedelmével (mármint azzal, hogy van; én nem dealerkedek ilyennel), de mindaddig többségében ezek a negatív hírek jutottak el hozzám, hiszen ennek van sajtóértéke, ezek az aktuálisan fontos és meglehetősen sürgető kérdések.

És őszintén, mi jut eszébe egy átlagembernek az elefántokról? Az, hogy két nagy fülük van, meg ormányuk (most a férjemet idéztem). Sosem beszélünk arról, hogy saját kultúrát alakítottak ki, vagy milyen fejlett szociális életük van. (Egyébként tudtátok, hogy az elefántok szerint cukik vagyunk?

Ugyanaz az agyterületük aktiválódik a látványunkra, mint az embereknek, amikor kiskutyát látnak.) Érdekesség, hogy az elefántoknak, csakúgy, mint az embereknek és egyes majomfajoknak és a delfineknek, van egy kialakult énképe. De honnan lehet tudni, hogy az elefánt tisztában van azzal, hogy ő ő, és nem pedig egy másik elefánt? Az elvégzett kísérlet meglehetősen egyszerű és a pszichológusok és a biológusok is széles körben alkalmazzák viselkedés teszteknél. Biztos előfordult már párotokkal, hogy a kutya vagy a macska (kinek mi), megbabonázva lecövekelt a tükör előtt. Mondjuk az én macskám inkább folyamatosan támadta a szerinte a tükör mögött ádázul rejtőzködő birtokháborítót, azaz önmagát. Nem tudta, hogy nem behatoló idegen van a tükörben, hanem ő.

Mi történik, ha ugyanebbe a szituációba helyezünk például egy elefántot? A kutatás során három laborelefántot (mert van ilyen) vizsgáltak a tükör-próbával. Azok

1 4.

az élőlények, melyek rendelkeznek az önfelismerő képességgel, általában az alábbi fázisokon mennek keresztül a tükörrel való első találkozás során: a szociális válaszok, a fizikai vizsgálódás, ismételt tükör tesztelő viselkedés és végül a felismerés, hogy önmagukat látják. A szociális válaszokba tartozik például a trombitálás, meglepődés jeleinek mutatása. A fizikai felfedezésnél lehet, hogy benéz a tükör mögé fajtársat keresve. Miután látja, hogy nincs mögötte semmi, elkezdi próbálgatni a tükröt, felemeli a ormányát és látja, hogy a tükör-elefánt is felemelte a saját ormányát, majd utána esetleg a lábát mozgatja, amit a tükör-elefánt szintén leutánoz. Ezt a próbálgatást folyamatosan ismételgeti, mígnem egyszer csak rájön, hogy önmagát látja a tükörben.

Rendben, elefántunk rájött, hogy önmagát látja a tükörben, de ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy eddig is lett volna egy kialakult képe önmagáról. Ennek a tesztelésére is van megoldás. Az elefántot össze kell firkálni. Ehhez a firkáláshoz öntapadós ragasztóval pöttyöket vagy más mintákat helyeznek el az elefánt testén és így teszik a tükör elé. A tesztalany a tükör elé kerülve

pedig sorra megérinti az ormányával a firkákat, mondván, hogy azoknak nem kellene ott lenniük.

Ezt a tesztet delfineken és majomfajokon is elvégezték, és az eredmények meglepően magas arányban korreláltak egymással. Ebből a kutatók arra engedtek következtetni, hogy ez a tulajdonság a fajok konvergens evolúciójának terméke. Azonban nem csak a viselkedés-mintázatokban hasonlítanak egymásra az elefántok és a többi említett faj. Mindegyikükre jellemző a magas szintű altruizmus és az empátia képessége. Több példát is ismerünk olyan elefántokra, akik nem csak fajtársaik felé mutatnak altruizmust. Hajlamosak bármilyen veszélyben levő állat segítségére sietni; az említett egyedek kutyákat mentettek meg saját egészségük kárára.

Nem csak a magyarban, de más nyelvekben is megtalálható az ismert mondás, miszerint egy elefánt sosem felejt, de van ennek bármilyen tudományos alapja? A válasz igen.

Az elefántok felismerik és köszöntik csordájuk megannyi tagját, szaguk és külsejük alapján. Képesek összetett jelzések memorizálására, sőt, van egy saját jelnyelvük is, melynek segítségével figyelmeztethetik egymást az esetleges támadóra, közölhetik a másikkal az érzelmeiket, igényeiket. Tájékozódó képességük is rendkívüli, ugyanis ha valaha már jártak az adott helyen, mindig tudni fogják az utat. Ezért is előnyös, ha a csapatban van egy idősebb mátriárka, aki már sok felé járt és sok mindent látott, mivel például egy nagy szárazság idején egy olyan oázishoz tudja vezetni társait, amire a fiatalabbak nem emlékezhetnek. Ez a különleges térképészeti képesség a meglehetősen fejlett hipokampuszuknak köszönhető.

H ELY V EK TO R & K R IT I KA A szociális memória is nagy erősségük, a bevezetésben említett videóban mondanak erre is egy példát. Volt két cirkuszi elefánt, akik egy rövid ideig együtt szerepeltek a porondon. Több, mint húsz évvel azután, hogy elválasztották őket egymástól, ismét összetalálkoztak és régi barátként üdvözölték egymást. Több állatkerti dolgozó is beszámolt már arról, hogy az elefántok sok évvel felmondásuk vagy nyugdíjazásuk után is emlékeztek gondozóikra. Ezek a tulajdonságok nem meglepőek, ha bele­ gondolunk, hogy az elefántok rendelkeznek a szárazföldi emlősök közül a legnagyobb agytömeggel és számos vizsgálat bizonyítja, hogy érzelmi intelligenciájuk is igen magas, csak minimálisan marad el a csimpánzokétól.

Az elefántok mélyen megélik a gyászt.

A csorda tagjai napokig az elhullott családtag mellett maradnak, ágakkal borítják be magukat és porral kenik be a testüket.

Megfigyelték, hogy a családtagok később is visszalátogatnak a tetemhez, egyes esetekben magukkal visznek egy csontdarabot, amit ezután a vándorlásokon is maguknál tartanak. Egy elefántbika halála után a többi

az ormányukkal összefogják a sebet, hogy gyorsabban gyógyuljon.

Hogy is épül fel egy elefánttársadalom? Ők kicsit túlzásba is vitték a feminizmust, mivel mindenről a nők döntenek, szóval Babar csak álmodhatott volna a trónról, a valódi uralkodó Selestina kellett volna, hogy legyen az ismert mesében. Mondjuk huszonkét hónapnyi terhesség tényleg tiszteletet parancsoló. Ők határozzák meg, hogy merre vándoroljon a csorda, melyik évszakban hol telepedjenek le, vagy hogy merre kell élelmet keresni. Egy csordában nagyjából tizenöt nőstény él, a legidősebb a mátriárka, a csorda feje. Ezek az egyedek mind rokonságban állnak egymással, ők alkotják a csorda magját. A hímek addig maradnak anyacsordájukkal, ameddig el nem érik a pubertást, ez után szabadon mozoghatnak a csordák között, de egy nőstény csak két esetben hagyja el a csordát: ha elpusztul, vagy ha az emberek fogságba ejtik. Az ilyen erős nőknek bizony udvarolni is kell. A hím először tiszteletteljes gesztusokkal jelzi a nősténynek a szándékait, majd egy kicsit a macskákhoz hasonlóan dör­gölőzni kezd a megálmodott nőhöz.

hím rituálisan megpróbálja felemelni a testet agyaraik segítségével és addig emelik, ameddig el nem törik az agyaruk, ez után magára hagyják a testet, majd később vis�szatérnek és magukkal viszik az elhunyt állat agyarát.

Egy elefánt agya átlagosan több, mint öt kilogrammot nyom és az emberéhez nagyon hasonló barázdák hálózzák be, nagyon fejlett a cerebrális kortexe, ami nagyban hozzájárul a hosszútávú emlékképek és asszociációk elraktározásához, szóval egy elefánt tényleg sosem felejt. Képesek megérteni komplex folyamatokat és ápolják a betegeket is. Ha egy társuk esetleg vérzik, ránehezednek a sebre, hogy elállítsák a vérzést,

Az elefántok társadalmában nagyon fontos a hierarchia, de valamennyire ismerik a demokrácia fogalmát is. A rangsor tetején álló nőstények parancsokat adnak az alacsonyabb rendűeknek, amiket általában kötelességtudatosan végrehajtanak.

Kivéve, mikor puccsot szerveznek. Ha túl zsarnokoskodónak találják a vezetőséget, akkor összefognak és erővel leváltják őket.

Ilyen például akkor szokott történni, amikor egy csordatagot olyannal vádolnak, amit nem követett el. Szóval léteznek forradalmár elefántok.

A borjak felnevelése is közösségi feladat.

Ez egy meglehetősen adaptív szokás, hiszen mindig be van osztva, hogy ki megy

élelemért és ki vigyáz a borjakra, így nincs éhezés, vagy elkóborolt borjú. A fiatalabb, tinédzser nőstények segítenek az idősebbeknek felnevelni a kicsiket. Megfigyelték, hogy az idős anyák tanítják a borjak megfelelő gondozását a következő generációnak.

Hasonlóképpen, a kifejlett hímek is mentorálhatnak egy újabb családtagot, így később nagyobb sikere lesz a párválasztásban.

Az elefántcsordán belül fejlett szociális élet van. A csorda tagjai a másik szájzugához érintik ormányukat, így üdvözölve egymást. Ha rég nem látott baráttal találkoznak, akkor összefonják ormányaikat és hangosan jelt adnak a viszontlátás örömének. Öhm.. néha az izgalom annyira a tetőfokára hág, hogy szó szerint össze… magukat a gyönyörűségtől. Na jó, ezt az elefánt factet kár volt elolvasnom. Az elefántok szerint cukik vagyunk, az elefántok szerint cukik vagyunk… mindjárt jobb.

Az eszközhasználat is csak néhány faj sajátja. Kedvenc szürke nagyfülű hőseink például nagyobb ágakat használnak légycsapóként. Megfigyelések szerint, azokon az elefántokon, akik légycsapót használnak, akár negyven százalékkal kevesebb volt a rovarcsípések száma. Sőt, kész eszköztáruk van, mivel hát elég nagyok, különböző méretű ágakat használnak, attól függően, milyen helyet szeretnének elérni. Szintén érdekes, hogy amint a hőmérséklet emelkedik, többet kezdik használni ezeket, még a rovarok megjelenése előtt. Összekötötték a meleg időjárást és a kártevő ízeltlábúak felszaporodását. Az ágakat és botokat vakarózásra is használják. Ezen eszköz alternatív és kifejezetten szórakoztató tulajdonsága, hogy lehet velük orrszarvúkat dobálni, ami az elefántok egyik kedvenc szabadidős tevékenysége.

Az elefántok tehát csodálatos lények. Képesek az empátiára, a gyógyításra és a rinocéroszok kipécézésére. Mélyen élnek meg örömet, bánatot. Ilyen szempontból nagyon hasonlatosak hozzánk. Mármint, én nem kezdenék egy orrszarvúval, de ki tudja…

Mit tehetünk mi ezekért az állatokért? Figyeljünk oda hétköznapi életünkben a fenntarthatóságra, mivel az elefántok természetes élőhelyei szinte teljesen eltűntek a Föld színéről az elsivatagosodás következtében, amiért a klímaváltozás tehető felelőssé.

Németh-Prátpál Mirtyll nemeth-pratpal.mirtyll@nyuz.elte.hu Képek forrása: Wikipédia, www.zsl.org, www.hercampus.com/school/utah/15things-you-didn-t-know-about-elephants

15.

M OZI ZÓN A & KR I T I KA

DIZÁJNEREN A VALÓSÁG NEM OLYAN EGYSZERŰ Az Index 2016-os dokumentumfilmjét eddig csak néhány kisebb budapesti vetítésen lehetett elcsípni, ám március óta immár az interneten is elérhető, teljesen ingyen, az Indavideón. A filmet az Index videórovatának munkatársa rendezte, az operatőr pedig a 444-nél dolgozó Botos Tamás volt.

Tudom, tudom. Ha egy kicsit komolyabb témájú filmről van szó, általában az a megszokott, hogy a cikkíró hosszabb ideig boncolgatja azt a problémát, amit a film is boncolgat, ám ezzel most nem próbálkoznék meg, ugyanis nem érzem magam eléggé felkészültnek hozzá. A legtöbben ismeritek a Requiem egy Álomért című filmet, ami köztudottan rettenetesen nyomasztó és deep alkotás és aminek a megnézése után én személy szerint három napig depressziós voltam. Meglátásom szerint, a film nyomasztó mivolta érthető módon a szereplők drámájában rejlik, abban, hogy a drogok mennyire tönkre tudják tenni a kapcsolatokat, és magát az életet. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy a film végén a szereplőkre, azzal együtt, hogy életben maradnak, a lehető legrosszabb sors vár, és itt van a csavar.

A Requiem egy Álomért végletekkel operál, amik természetesen egészen egyszerűen megtörténhetnek a droghasználókkal, ám ez a valóságban nem ilyen egyszerű.

A Dizájneren főszereplője Geri, aki miután kómába esett és amputálni kellett a tüdeje egy részét, a felépülése után visszatért az intravénás szerhasználathoz. Geri korábban

DORIAN GRAY ARCKÉPE 1890-ben került először kiadásra Lippincott’s havi magazinjában Oscar Wilde regénye, ami teljes mértékben beleillik a romantika időszakába. Ennek megfelelően meglehetősen borongós, filozofikus, dekadens, és megjelennek benne a természetfeletti elemek.

A történet egy fiatalember, Dorian Gray körül forgó kavalkád eseményeit mutatja be.

A fiatal bekerül a társas életbe, és találkozik Basil Hallwarddal és Lord Henry Wottonnal. Basil egy ízig vérig művészlélek festő, aki egy festményen megörökíti Dorian fiatalságát.

A fordulat akkor következik be, amikor Dorian azt kívánja, hogy bár megtarthatná fiatalságát, sármját az idők végezetéig.

Kívánsága teljesül, attól a naptól egyetlen percet sem öregedik. A festmény azonban nem csak a korosodását mutatja, hanem

16.

heroinfüggő volt, majd több leszokási kísérlet után, sokakkal együtt, a sokkal olcsóbb és könnyebben megszerezhető dizájnerdrogoknál kötött ki, aminek az összetételét és hosszútávú hatásait sem az orvosok, sem ők nem tudták.

Itt kapcsolódunk be mi a történetbe. Fontos megjegyezni, hogy ez egy dokumentumfilm, tehát ami a vásznon történik, az egyszer sem megjátszott. Az alkotásban végig Gerit követjük, arra megy a kamera amerre ő is. Természetesen ezzel együtt jár az, hogy a film során több kábítószerfüggővel is találkozunk, akik ugyanúgy elmesélik a történetüket, félig Gerinek, félig a kamerának. Ezek a sztorik már kezdenek egy kicsit hasonlítani a Requiem egy Álomért című filmben történtekre. Rengeteg függő a szerek miatt vesztette el a családját, állását, megélhetését, sokan már több éve nem látták a gyermeküket.

Sokuk egyetért abban, hogy egy kemény szerhasználó, aki gyakorlatilag már az utcán él, egyedül rehab segítségével tud kiszakadni ebből az életből, és Gerinek is ez a célja. Ám az elvonóra még várni kell, és addig is túl kell élni. Mint már említettem,

a folyamatos kicsapongó életmódot és a lelkében történő változásokat is.

Dorian maga, a fejlődő és alakítható fiatalság jelképében van jelen. Eleinte semmiről sem tud, nem ismeri a „nagybetűs életet”. Nincs tisztában a saját képességeivel és lehetőségeivel. Egészen addig, amíg Lord Henry Wotton be nem lép az életébe. Innentől egy negatív személyiségfejlődést figyelhetünk meg nála, egészen az utolsó pillanatig. Ekkor katartikusan szembesül saját cselekedeteivel és viselkedésével.

Lord Henry, a befolyásoló tényező, aki bár kedvesnek, barátságosnak tűnik, valójában lelkiismeret nélkül tesz meg bármit, amihez a kedve tartja. Komoly hatással van Dorianra, aki felnéz rá műveltsége és tapasztalatai alapján, de nem tudja eldönteni (nem is nagyon akarja), hogy az ő „tanításai” jók-e vagy rosszak. A műben megjelenő etikai és filozófiai kérdések

a film során rengeteg történetet megismerünk, teljesen naturalista módon láthatjuk, hogy milyen mikor valaki belövi magát, első kézből megtudhatjuk, hogy mi motivál egy drogfüggőt, hogy mit érez, miközben „flash-je” van, és hogy tényleg van-e igazi összetartás a függők között. A film végén Geri végre eljut a rehabra, ám a stáblistán még így is találunk bekeretezett nevet.

A Dizájneren nem egy drogprevenciós film, nem él túlzásokkal, nyomasztó hang- és képi effektekkel. Pusztán a valóságot mutatja, és a valóság sokszor nem olyan kegyetlen és rémes, mint a fikció, ám sokkal közelebbinek érezzük magunkhoz.

DIZÁJNEREN (magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2016) Rendezte: Horváth Balázs Producer: Pusztai András Operatőr: Horváth Balázs, Botos Tamás Pontszám: 8/10 Tóth Bálint foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

feszegetésekor természetesen ő áll a középpontban. Az ő jelenléte folyamatosan érezhető a cselekmények során, még akkor is, hogyha nincsen jelen. Nem főszereplő, mégis olyan, mintha folyamatosan ott lenne, mint egy árnyék, aki végigkíséri és élvezi Dorian érzékek általi kiteljesedését.

A borongós, melankolikus hangulatára való tekintettel ajánlott egy esős tavaszi napon, meleg teával és takaróval olvasni.

Csak azoknak ajánlott azonban, akik meg tudnak birkózni az igazi ködös, nehéz Londoni hangulattal, a borzongató történésekkel, amelyek a háttérben történnek, miközben mindenki képmutatóan boldog. Értékelésem: 4 cikk színházban vásárolt mandarin Puskás Júlia puskas.julia@nyuz.elte.hu

# R É GE NM I N D EN JO BBVO LT & N ÉGY ES H ATOS UNIKORNISOK LÉTEZNEK

SPORTNAPOK AZ EGYETEMEN 23. FÉLÉVFOLYAM 5. SZÁM - 2003. OKTÓBER 15.

Az ELTE idén első alkalommal rendezte meg az Egyetemi Sportnapokat. Az egy hét során a sportágak széles skáláját felvonultatta a rendező ELTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzat, volt például kosárlabda, röplabda, tollaslabda bajnokság vagy 5vös 5kilométer futás, de legizgalmasabb a focikupa volt.

A szerdán megrendezett focikupára sikerült megnyerni a kerületi önkormányzat csapatát is, így az oktatók csapata mellett végre nem csak hallgatók küzdöttek a helyezésekért. A Parlament csapata, illetve az NB1-es csapat valamilyen okból nem tudott eljönni. A kezdésnél adott volt két focipálya – illetve négy csapat: oktatók, EHÖK, Önkormányzat, hallgatók. Az már a bemelegítésnél látszott, hogy az EHÖK-ön kívül mindenki ös�szeszokott – ennek okát abban kell keresni, hogy az EHÖK-ösök nem szoktak rendszeresen egymással focizni (talán a sok munka miatt – de ez még szerencsére változhat). Ennek ellenére a Szentgyörgyi József EHÖK-elnök által vezetett társaság nem tűnt rendezetlennek. Ám az összeszokottság hiánya az utolsó előtti passznál szinte minden esetben meglátszott, így egy ellentámadásból az ellenfél egy szép lövéssel bevette – a meccsen amúgy remekül védő – Palkó Tamás kapuját, amivel 1-0 lett a mérkőzés.

Ezt az EHÖK-nek kissé vitatható módon – az Önkormányzat vitatta, az EHÖK nem ☺ - sikerült az elnök úr találatával TTK-IK Kari Bajnokság eredményei:

egalizálnia. A további idő alatt nem esett több gól, így maradt a – talán – igazságos döntetlen. Nagyon rövid pihenő után következhetett a hallgatók elleni mérkőzés, amely az EHÖK szempontjából csúfosan, a hallgatók szempontjából éppen ellenkezőleg végződött, jelen tudósítás írója egy idő után már nem számolta a gólokat. Itt ütközött ki az, hogy a foci csapatjáték – anélkül nem megy.

A harmadik meccsen már semmi nem múlt – így az oktatókból összeállított csapat is gólt rúgott a közben csereként beállt Baksai Károlynak, s mivel erre csak egyedül Juhász Gábor tudott válaszolni, ő is csak egyetlen árva találattal, így a győzelmet nem sikerült az EHÖKnek bezsebelnie.Talán majd legközelebb.

Yeti

A TTK-S FOCI SZTÁRJAI A Nyúz legutóbbi számában volt szó egy egyetemek közti focikupa megnyeréséről. Hát nem ez volt az első kupa...

A címben idézett csapat (Torpedo Vodka) már számtalan kupát, bajnoki címet stb. szerzett meg. Körülbelül öt éve folyamatosan megnyertek minden TTK-s focikupát és bajnokságot (2000 tavaszán rábeszéltük őket, hogy ne induljanak, így meg tudtuk nyerni a bajnokságot (Tapír Terror)), 8 kiírásból 7-szer megnyerték az ELTE Bajnokok ligáját – legutóbb múlt szerdán, a döntőt 7-1-re nyerve – és számtalan országos és egyetemi bajnokságon végeztek első helyen.

Csapatkapitányuk Eöri „Isten” Jancsi folyamatos gólkirály, mióta Ternyák „Csimpánzmajom” Miklós Spanyolországba távozott, Az állócsillagnak látszó csapat jelenlegi tagjai: Zrínyi Péter, Veres „Totó” Zoltán, Sneff György, Földvári „Agysejt” Nándi, Zsom Józsi, Csizmadia Géza.

Tisztában vagyok vele, hogy a mostani kísérletem, hogy bebizonyítsam, unikornisok vannak, meglehetősen bonyolult. Vágjunk bele!

Először is tisztázzuk, hogy az unikornis "ló alakú állat, egyenes, hosszú szarvval a homlokán". Általában varázslatos képességei vannak, tud varázsolni és a szivárványon vágtat. Tegyük félre a varázslatot, és a mostani elmélkedésünk során csak a külsejére figyeljünk. Akkor tehát az unikornis egy csodálatos szarvas ló. A lovakról tudjuk, hogy a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe tartoznak, ezen kívül az emlősök (Mammalia) osztályában helyezzük el őket.

Természetesen azzal is tisztában vagyunk, hogy az emlősök osztálya egy meglehetősen kiterjedt rendszertani kategória, ebbe soroltuk be az unikornisunkat. Legalább ennyire varázslatos lények léteznek ebben a kategóriában, hiszen ezek az állatok megoldották, hogy változatos életmóddal meghódítsák a lehető legtöbb életteret. Ott vannak szárazföldön (pl. emberfélék), levegőben (pl. denevérek) és a vízben is. A Cetek (Cetaceae) vízi emlősök, ezen renden belül vannak a Fogascetek (Odontoceti). Ide tartoznak a narválok.

A narválok azonos öregrenden belül vannak a lovakkal, ezáltal az unikornisokkal is.

A narválok pedig azon csodálatos állatok közé tartoznak, akiknek akár 3 méteresre növő csontképződménye van...

Tehát a narvál egy ma is létező emlős, amelynek hatalmas csontképződménye van, akárcsak az unikornisoknak. Az unikornis latin elnevezése a magyar egyszarvú kifejezésnek, a görög megfelelője monoceros.

A narválok latin, avagy tudományos neve Monodon monoceros, tehát a narvál egyértelműen és tagadhatatlanul unikornis. Mivel a narválok unikornisok, és léteznek, unikornisok léteznek.

Puskás Júlia puskas.julia@nyuz.elte.hu

Kalóz

1 7.

BELSZÍ N I F E J T É S

KÖTÖGETÉS ÉS GARFIELD Kösd össze a betűket! Az összekötő útvonalak nem keresztezhetik egymást, nem maradhat üresen hagyott mező, és csak függőlegesen és vízszintesen haladó vonalakat lehet behúzni.

Fehér Szilveszter feher.szilveszter@nyuz.elte.hu

MONDOK EGY Humoros a tanárod? Másokkal is megosztanád, hogyan sziporkázik az óráin? Küldd be a mondokegy@nyuz.elte.hu-ra a mondatot, a tanár és a kurzus nevét!

NYEREMÉNYJÁTÉK Beküldési határidő: a megjelenéstől számított következő hét végéig (következő hét péntek 13.00).

Ezt, kérlek, tartsátok tiszteletben!

A nyertes a nyalókáját az Északi Hallgatói Irodában (É 0.75) nyitvatartási időben veheti át.

Nyertesnek az minősül, aki ebben a dobozban látta a nevét.

HETI NYERTESEINK Pietraskó Dávid Virág Szabolcsné Eke Nikolett

18.

M OZIZÓN A & S OROZAT LÖVŐ

NAP NAP UTÁN A TINILÁNYFILMEK NYOMÁBAN A vérbeli csajos filmek mindig hódítani fognak, amíg világ a világ. És mi, nők, akárhogy titkoljuk, bizony akkor is fel fogjuk kapni a fejünket az érkezésükre, ha már rég elhagytuk a célcsoport életkorát, de a biztonság kedvéért ráfogjuk a helyzetet egy fiatalabb lányrokonra. Tisztelet a kivételnek.

Egy családi mozizás mindig meghitt, ám nehézkes élmény, hiszen hiába vágynak a felnőttek izgalmas krimire, thrillerre, a család férfitagjai akcióra, a nők bonyolult párkapcsolati és lelki témákra, végül mindig a legfiatalabb családtag életkora, és a neki való témakörök fogják meghatározni, hogy milyen irányba szűküljön le a választható filmek köre. Ez nálunk sem volt másképp, amikor ilyesmire vetemedtünk egy kevésbé üde, kora tavaszi napon egy tizenkét éves húggal, ám az első gondolatom az volt, hogy ugyan, hát a kamaszkor tőlem sem áll még olyan nagyon messze, biztosan találok valamit, ami majd megfog a Nap nap utánban is. Félig igazam lett.

A tinilányokat megcélzó filmek evolúciójáról órákig lehetne regélni: hogyan robbantak be a köztudatba a vámpírok a mi időnkben (az összes más, természetfeletti-misztikus főhőssel) hogy aztán az „átlagostól eltérő” vonalat közelebb hozva a valósághoz, a magányos szupererős szereplőket felváltsák az ugyancsak magányos, ugyancsak erős, ám az erejüket a betegségükkel szemben bevető fiatalokkal.

Ez utóbbi trend a mai napig tart, és bár kezd elcsépeltnek tűnni, mégis van valami megnyugtató abban, hogy a fiatalokhoz végre az az üzenet szivárog, hogyan lehet valaki a hétköznapok hőse, és nem vár mindenki a saját Edwardjára, mint annak idején.

A Nap nap után központi témája nem egy betegség, hanem egy természetfeletti állapot, amely szerint egy A-nak nevezett személy születése óta – bár ez kicsit értelmezhetetlen a történetben – hozzá hasonló korú emberek bőrébe bújva él, minden nap más testében ébredve, de földrajzilag mindig az előző napi testéhez közel. Addig pedig, amíg ő egy napot eltölt az adott testben, annak saját tulajdonosa mintha agyban kikapcsolna egy 24 órára, így másnap felébredve semmire sem fog emlékezni.

Ez az alapötlet rettentő izgalmas, még én is teljes érdeklődéssel figyeltem, hogy mindig más ember napját követjük végig, benne ugyanazzal a személyiséggel, aki minden nap megkeresi a lányt, akibe szerelmes, hogy először ismeretlenül a közelében legyen, majd nyíltan felvállalja a kilétét. Merthogy nincs tinifilm tiniszerelem nélkül, és sajnos a show-t itt is elvitte a románc, ami

miatt az ismeretlen, test nélküli A eredete ugyanolyan nagy kérdőjel maradt végig.

Pedig ez a misztikus szál, és a téma, hogy egy másik ember bőrébe bújva, átélve annak minden örömét és bánatát milyen megrendítő tud lenni, megért volna egy idősebbeknek szóló, elgondolkodtató mozit is, hiszen hogy máshogy érthetnénk meg jobban az embertársainkat, minthogy megpróbáljuk a helyükbe képzelni magunkat. Ezért az erős üzenetért mindenféleképpen jár a pirospont.

Természetesen ez most pont nem az a film lesz, amit mindenkinek ajánlok, de lazább csajos estékre, meghitt, romantikázós pillanatokra, és a fent említett könnyed családi mozizásra pont alkalmas: kicsit elgondolkodtat, de elsősorban inkább csak kikapcsol.

NAP NAP UTÁN /EVERY DAY/ (amerikai romantikus film, 97 perc, 2018 ) Rendező: Michael Sucsy Forgatókönyvíró: Jesse Andrews Szereplők: Angourie Rice, Justice Smith, Colin Ford Értékelés: 10/6

Arrasz Niki arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

A SERIES OF UNFORTUNATE EVENTS 1. ÉVAD Az A Series of Unfortunate Events 1. évadát nem mondanám egy emlékezetes alkotásnak, annak ellenére sem, hogy látszólag minden megvan a sikerhez. Neil Patrick Harris, mint főgonosz, zseniális. A látvány és a hangulat tökéletes, a poénok pedig tényleg viccesek.

Akkor mi is a probléma?

A sorozat 3 testvér kalandjait meséli el, akiket az egész évad alatt üldöz a balszerencse.

Miután a szüleik életüket vesztik egy tűzvészben, a bankár, Mr. Poe kezd el foglalkozni az elhelyezésükkel, és el is viszi őket a család egyik távoli rokonához, Count Olaf-hoz, hogy a gyerekek az ő gyámsága alá kerüljenek, amíg a legidősebbik, Violet, el nem éri a nagykorúságot. Hamar megtudjuk, hogy a grófot kizárólag csak a gyerekek hatalmas öröksége érdekli, és a vagyon megszerzéséért bármire képes.

A sorozat összesen 8 részből áll, ebből 4x2 epizódot nevezhetünk egy-egy fejezetnek, melyek során a gyerekek több „guardian”-t

is megjárnak, ám Count Olaf minden ilyen rész elején feltűnik valamilyen nevetséges álruhában, ami természetesen a 3 testvéren kívül mindenkit megtéveszt. Ez így tökéletesen rendben is van, de az, hogy ezt a sorozat még kétszer-háromszor is eljátssza, az már szerintem több a soknál. Ez a szisztéma egy gyereksorozatban még megállná a helyét, de nem egy olyanban, ami a hangulata, látványvilága alapján már majdhogynem felnőtteknek készült. Az említett okokból kifolyólag karakterfejlődésről alig-alig lehet beszélni. A gonoszok ugyanolyan gonoszak az évadzáróban, mint az első részben, a felnőttek az egész évad alatt ugyanolyan buták maradnak, a gyerekek pedig ezzel tényleg nem tudnak mit kezdeni.

Ha már a gyerekekről van szó, egy kicsit elvártam volna, hogy mindezen kalandok után szemtanúi legyünk egy szorosabb kapcsolat kialakulásának a testvérek között, de ez nem így volt, ami eléggé frusztráló tudott lenni.

Az utolsó részben már megjelentek apró érzelmek a gyerekekben egymás iránt, de még akkor is úgy éreztem, hogy ők inkább távoli rokonai egymásnak, mint valódi testvérek.

Ez az első évad tényleg jó lett volna, de úgy érzem, hogy a készítőknek még nem sikerült eldönteni, hogy ezt az alkotást felnőtteknek, vagy gyerekeknek szánják-e.

Tóth Bálint foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

1 9.