Tiszta online! - az Alfa Biztosító reklámfilmje időseknek
Véletlenül láttam meg a Facebookon, hogy nemzetközi díjat nyert az Alfa Biztosító nyúlfarknyi reklámfilmje, hát persze hogy megnéztem. A biztosító neve nem biztos, hogy mond valamit az olvasóknak, de ha a cég leánykori nevét mondom (Aegon), akkor már biztosan ismerős mindenkinek. Persze az nem véletlen, hogy követem E posztjait, ő volt az Aegon Művészeti (később Irodalmi-) Díj felelőse, aminek
háttérmunkája olyan kedves feladatom volt sok éven át. Meg hát a papám is kisfilm- és reklámfilmproducer volt (igen, az átkosban - mert nyugati bérmunkáik is voltak). Cannes-ban volt nemzetközi reklámfilmfesztivál is, az igazi fesztivál után nem sokkal. Oda persze csak a papám járt, de minden ősszel elhozták a nyerteseket és
levetítették Budapesten.
Ez a filmecske Litkai Gergely ötlete alapján készült. Egy képzeletbeli
Anonim Analógok nevű önsegítő szenvedélybeteg csoportban játszódik. A Kálmán nevű idősödő férfi arról vall a sorstársainak, hogy mit szeret annyira a sárga csekkben. De már 30 napja tiszta!
Minimalista, mindössze 1 perc 40 másodperces kis film, amely mindvégig abszurd és egyre izgalmasabb. Kis remekmű.
Az interneten keresgélve látom, hogy ez egy sorozat, volt például egy hosszabb filmecske, amelyben Kálmán már egy éve tiszta, és nosztalgiából látogat vissza kedvenc ügyfélszolgálatára. Vagy amelyben arról mesél, hogy miért szereti a sorban állást. Amazok mind túl abszurdak, de a díjnyertes filmecske letisztult, jól billeg a realitás és a fantasztikum határán. És a színészi alakítás is éppen még elég jó hozzá. Akkor mi is gratulálunk. Én, mint digitális korai alkalmazó gúnyosan néztem a filmeket, amíg eszembe nem jutott, hogy a telefonnal fizetés, a digitális számlák (és azok hézagos követése) milyen nagy fokú könnyelműséghez vezetett
nálam (akiben a hajlam amúgy is ott volt). Hja, így mulat egy magyar úr!
Arról is szeretnék egy reklámfilmet, matrónakorú anyukám meggyőzésére, hogy a számlákat se kérjük papíron, mert csak a baj van velük... Ő mindent az interneten intéz, élelmiszer házhoz szállítást, ruhabeszerzést, a közüzemi számláit régóta csoportos beszedéssel egyenlíti ki. Viszont látom, amikor heti kétszeri sétánk előtt kihalássza a számlákat a postaládából - és máris el van rontva a napja. És a számlák csak gyűlnek az íróasztalán, pedig két iratmegsemmisítője is van. (Az első mégse romlott el, mert én ördögi ügyességgel kiürítettem.)
Minderről az jutott eszembe, hogy a sárga csekkek fogyatkozása a Magyar Posta üzletét rontja, amely egyre-másra zárja be hivatalait (érthető), és kis gonosz praktikákkal hajhássza a profitot, ami viszont dühítő. Például most, hogy Kolozsvárra kellett küldenem egyik könyvemet, és a posta többe került, mint a könyv. Ilyen közelre! Ahogy a kedves postás kisasszony elmagyarázta, egy friss díjszabás
változás miatt ennyire drága. Régebben a súly emelkedésének arányában nőtt az ár, de most csak két fokozat maradt – hopp, az én könyvem éppen hogy, de a drágább kategóriába került... Hát igen, a nevezetes pillangóhatás! Az Alfa Biztosító készít egy vicces reklámfilmet, és néhány kilométerrel arrébb a Posta változtat a díjszabásán. Vagy ahogy az államigazgatásban megtanultam: „Minden mindennel összefügg.”
De az is eszembe jutott, az EU-ba belépés 20. évfordulóján, hogy nem arról volt szó, hogy mindenben nagyobb lesz a verseny? Hogy esetleg az osztrák posta is működne nálunk? Vajon ott még mindig szombaton is kézbesítenek? Hahó, bécsi barátok, mi a helyzet arrafelé?
Megtekinthető itt: Tiszta online!
