Szolnok a művészetben

i

4

ajk

2

illa

n gKo:epfl>fr

ßSZ£isSÜ

^

SZOLNOK A MŰVÉSZETBEN EMLÉKKÖNYV A SZOLNOKI MÜVÉSZTELEP HUSZONÖTÉVES JUBILEUMÁRA SZERKESZTETTE

IFJ. GONDA BÉLA BÁLINT LAJOS, ELEK ARTÚR, FARKAS ZOLTÁN, DR. BÁRÓ KOHNER ADOLF, DR. LÁZÁR BÉLA, LYKA KÁROLY, DR. RÓZSAFFY DEZSŐ ÉS YBL ERVIN közreműködésével.

KIADJA A SZOLNOKI MŰVÉSZETI EGYESÜLET 1927 szeptember havában

Jubileumi beköszöntő. ír ta : dr. báró Kohner Adolf a S zo ln o k i M ű vészeti E g y e sü le t e ln ö k e .

1913-ban, a művésztelep tízéves fennállásának jubileumán megállapítottuk, hogy a művésztelep Szolnokon helyén van és hogy oly miliőt nyújt a ma­ gyar művészeknek, amely megfelelő irányban befo­ lyásolja azok fejlődését és amely, a természet adta szépségeivel, valamint a főváros kulturális közelségé­ vel épp az, ami művészeinknek kell és amely erőt, eredetiséget ad műveiknek.

Ami 1913-ban megállapítás volt, annak bizonyí­ tékát és fájdalmas valóságát igazolta a háborút kővelő időszak, mely a legsúlyosabb megpróbáltatásnak ideje volt. Telepünk 1919-től kezdve egy szomorú romhalmaz volt. Mégis a bizalom, a művészeknek a telep iránti szeretete megengedték, hogy még a ro­ mok alatt is művészi élet fejlődjék. Ez a mozgató erő, ez a helyzeti energia a megmagyarázója, hogy újra vi­ rágzásnak indult a művészi élet Szolnokon és hogy a telep phönixként feltámadt, dacára annak, hogy szá­ mos versenytársa keletkezett, köztük államilag istápolt hasonló intézményben is.

Nem lehet tagadni, hogy a telepnek ez a feltá­ madása tradicionális erőre mutat. Köszönet és hála ezért a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak, és Lippich István Öméltóságának, ki mint a telep lelkes 1*

3

és hűséges igazgatója, megboldogult édesatyja szelle­ mében és tradíciójában, a telep újrateremtőjének ne­ vezhető.

Nem kevésbbé kell azonban hálásnak lennünk, a telep hűséges törzstagjainak, akik törhetetlen ra­ gaszkodással tartottak ki minden időben az egyesület zászlaja mellett.

Művésztelepünk él, élni és virulni Ing és sok ér­ tékes magyar művészt fog a hazának és a világnak adni.

A szolnoki művésztelep.

Bevezető. í r t a : ifj. Gonda Béla.

A magyar Alföldnek, szép magyar egünknek, a ró­ nának, mezőnek, tanyának, kunyhónak, Petőfi és Arany óta nincs más poétája, mint ami fajmagyar festőművészeink, köztük elsősorban a szolnokiak.

Hiszen Petőfiben is éppen az egyik legnagyobb érték, hogy abból a köznapi szemnek látszóan oly unalmas, egyhangú és száraz magyar Alföldből, annak egy­ szerű népéből, olyan üde, friss, eleven, változatos és színes, mély poézist tudott fakasztani.

Míg korábbi művészeink parlagon hagyták heverni az Alföldet, a szolnokiak hozzáfogtak ennek festői megműveléséhez. S ennek eredménye ma már az, hogy a magyar róna nemcsak kalászban, de mű­ vészi alkotásokban is versenyez a nyugattal. — A szolnokiak müveinek festői tartalma mintha új szép­ 4

ségvarázzsal töltené meg Alföldünket, közelebb hozta őt hozzánk, érzésvilágunkhoz, újból életre keltette, majd fokozta a nagy magyar róna iránt való szeretetiinket. S benne nekünk új szépségideáit teremtett.

Művészeink a Szépművészeti Múzeumban és a nagy nemzetközi kiállításokon festői értékekben mu­ latják be a művelt külföldieknek, hogy van oka a magyarnak az ő rónáiban, tanyáiban, földjében, foIvóihan, egében gyönyörködni, van oka azokat sze­ relni.

Amikor festőink levetett saruval, mélységes áhí­ tattal állottak meg az Alföld szépségei előtt, hogy be­ lőlük merítsenek, akkor, kezdetben, a szolnoki telep­ nek huszonöt évvel ezelőtt való megalakulásakor, ta­ lán nem is sejtették, hogy az eredmény rövidesen az Alföld festői felmagasztosulása lesz. S ilymódon ecsetjük egyidejűén nagy nemzeti missziót is végzett.

A Deák-Ébner, Bihari, Fényes és sok mások szol­ noki zsánerképei, Pólya Tibor magyar paraszt karrikatúráinak humora, együttvéve mind az Alföld festőköltészetének az epikája, míg gyönyörű líráját főképen Mihalik, Szlányi, Olgyay hangulatos tájképei varázsolták elénk, hogy azután Zombory pompás ál­ latfestményein az epika és a líra harmonikusan és színpompásan egybeolvadjon: hogy a magyar földért, a magyar emberrel együtt dolgozó igavonó állat mun­ kájában is, Isten szabad magyar ege alatt gyönyörköd­ hessünk. Avagy nézzük főképen Fényes és Jávor és csaknem valamennyi szolnoki művész derűs csend­ életeit: magyar virág, magyar gyümölcs, magyar mű­ vészi cserép és váza majd mindenütt.

S abban a festői epikában éppúgy ott honol a magyar őserő, mint lírájában az elmélyülésre hajla­ mos magyar érzés s ezek együttvéve adják meg a szol5

iioki művészetnek reáhibázhatatlanul fajmagyar ka­ rakterét. Ez pedig talán elsősorban annak köszönhető, hogy a szolnoki művészek, elsőrendű tehetségük, tu­ dásuk és festői készségük mellett, mindig megőrizték a — tisztánlátásukat. Ez az, amire Szolnokon a ko­ rábbiak nyomán az újabb nemzedék is szinte önkén­ telenül nevelődött, amire elég példa Vidovszky Bélá­ nak, Szüle Péternek és a gyakori szolnoki vendég, Zádor Istvánnak, a szolnoki régi törzsgárdához min­ denképen méltó, zavartalan, tiszta, világos művészi látása.

S itt álljunk meg egy pillanatra. A szolnoki mű­ vészet nem revolució, hanem — evolúció. Mint ahogy a magyar sohasem volt forradalmár természet, hanem inkább kontempláló. Forradalmár a párisi francia, a spanyol, a mexikói. Ezek a nációk szeretik legin­ kább a meglevő rendet felforgatni.

A művészetben, az irodalomban s a divatban az első forradalmár mindig Páris, mint ahogy a politi­ kában is a legnagyobb forradalmat eddig ő produ­ kálta. Párisnak forradalmi átütőereje a legnagyobb valamennyi nemzeté között. Hatása elől a müveit nemzetek alig tudnak kitérni. Hullámgyűrűinek ha­ tára majdnem végtelen. De viszont igaz, hogy kirob­ banó lármás, zajos, sőt szenzációs művészeti forra­ dalmai, külföldi útjukban is, lassankint halkabb, nyugodtabb evolúcióvá csendesedtek. A lázas szenzációk leszűrődtek, a láz alábbhagyott, a víziók szétoszlot­ tak, csak a szenzáció maradt meg, a szó eredeti értel­ mében: az új színlátás, az új forma megérzés alakjá­ ban. Ez természetesen elsősorban az érdekelt művé­ szeket kapta meg, azokat, akiknek egész belső énje, érzése, gondolatvilága a színek és formák problémái­ nak kutatására, megértésére, sőt megoldására van 6

nemcsak herendezkedve, hanem isteni ihlet folytán egyenesen arra van teremtve. Ez alapon, a korábbitól stílusban, felfogásban eltérő új művészet alakul ki, s most már csak az van hátra, hogy a közvélemény is lassankint megértse, mellé álljon.

Mert amennyire igaz, hogy lehet valamiben nagy művészet, anélkül, hogy a művelt nagy közönség azt hamarosan, rövidesen megértené s hogy viszont, azért mert valakit senki sem ért meg, még nem következik, hogy az mindjárt művész, viszont tagadhatatlan az is, hogy minden új művészeti irány annál egészségeseb­ ben és nagyobb lépésekkel haladhat fejlődése útján, minél több megértő hívet nevel és szerez magának a nagyközönségben. De ez sokszor csak az úttörő nagy művészek egész kálváriáján keresztül sikerül. Gon­ doljunk csak arra, hogyha mi ma egy Millet. Corot, majd Manet, Monet, Renoir, Cézanne láttára valóban gyönyörködni tudunk, ezért a mi örömünkért azok a nagy művészek sok lelki küzdelmet, harcot áldoztak, nyomoroglak, üldözést és gúnyt szenvedtek. A mi mai művészeti ízlésünk részben az ő szenvedéseiknek hekatombáin épült fel. Mintahogy kora ízlésének megelőzéséért megszenvedett annyi kiváló magyar mű­ vész, köztük néhány szolnoki is, akiket kezdetben bi­ zony szintén eléggé sújtott a meg nem értés átka. An­ nál inkább, mert nekik nemcsak a tagadhatatlanul fejlettebb és haladottabb ízlésű Budapestet, hanem az önhibáján kívül sokkal kevesebb műízlésű vidéket, otthonának, Szolnoknak közönségét is meg kellett hódítaniuk. Ennek a hódításnak a művészeket és kö­ zönséget egyaránt dicsérő kulturális sikeréről e könyv egy másik fejezetében szólunk, e helyütt legyen elég annyi, hogy ez a siker elsősorban a szolnoki művé­ szek áldozatos kitartásának köszönhető.

7

De tulajdonítható ugyancsak annak is, hogy a szolnoki művészek, éppen jól megalapozott művé­ szeti tudásuk folytán, a modernkori művészeti forra­ dalmak jelenségeit soha vakon nem követték, azokat a szolnoki közvetlen tér-, fény- és színszemlélet, vagyis a szabad természetlátás folytonos hatása alatt előbb megvizsgálták, függetlenebb és tisztultabb látásuk folytán leszűrték belőlük a tiszta művészeti tartalmat s mindig csakis azért és nem a puszta új szenzációkért lelkesedtek. Forradalmárok nem voltak soha, viszont vallották és hirdették, hogy a művészetben nem lehet soha megállás; — kell lennie folyton fejlődésnek és bele kell tudni illeszkedni e fejlődés kereteibe. Bra­ vúrokért sohasem áldoztak fel komolyabb értékeket, műveikben éppúgy hiányoznak a korábbi idők diva­ tos részletező rajza, mint a legújabbaknak inkább csak kontúrtöltelékül használt üres színfoltjai. A ko­ rábbi nagy tájképvásznaknak is elsőízben ők üzen­ nek hadat, vásznaik kisebbek, látókörük intimebb, de sokat s tartalmasat fejeznek ki vele.

Azonban, a mostani huszonötéves jubileum al­ kalmából, a művésztelepet nemcsak már elért, mai magaslatán kell néznünk, amikor már festők egész sora vall hasonló elveket, hanem különös nyomaték­ kai kell reámutatnunk arra, hogy törzsgárdája a telep­ alapítása idején az egész magyar nemzeti művészet­ ben úttörő munkát végzett. Emlékezzünk csak reá, — ezelőtt még csak húsz évvel is, ha a szolnoki művé­ szetről írtunk, vagy beszéltünk, avagy azt magyarázgatni kezdtük, szokásban volt mondanunk, bogy a természet után való plein-air festészet tulajdonképen a barbizoni művészekkel kezdődött, akik immár nem a nagyvárosok, nagy művészeti központok, sötét, avagy egyoldalú világítási! műtermeiben komponál 8

nak akadémikus konvencionalizmusba fulladó táj­ képeket, hanem a városok zajából kimenekülve a szabad természetbe, ott a nagy levegőmassza, az élénk fény, a nagy világosság hatása alatt szabadabb szárnyalásra keltek. Egészen más, a korábbinál, sok­ kal természethűbb lett forma- és színlátásuk, tágabb s mégis egybefoglaló!)!) térszemléletük. S a szellős, le­ vegős nagy térben meglátják a dolgozó embert és álla­ tot, a maguk jellegzetes mozgásaival s íme a természet embere és állatja már nem staffázs, mint korábban volt, hanem szervesen együtt él környezetével, a nap­ fénnyel, az égbolttal, az anyafölddel, a színdús nö­ vényvilággal, a tükröző vízzel, szóval és röviden a ter­ mészet istenadta egész hangulatával, gyönyörű lírá­ jával. - Majd pedig az impresszionista úttörők követ­ keztek, Courbet, Manet, Monet, Turner, Bastien Le­ page és társaik, akik még jobban látják meg a színek lüktetését, szinte meghallják a színértékek, színskálák finom, halk, változatos muzsikáját, a színreflexek rezgéseit, keresik, kutatják a formák fiziológiáját, a formákat nagy leegyszerűsítésekkel hangsúlyozzák, s mindezt a maguk lelkén átszűrve, a maguk egyéni látásával vászonra vetve, a maguk egyéni mondanivalóiképen kifejezve. íme már el is érkeztünk a stili­ záláshoz, a dekoratív előadásmodorhoz, a természet már nemcsak önmagában szép, hanem talán még szebb, érdekesebb, úgy, ahogyan a művész látja és Ha igaz az, hogy minden korszak művészete az igazságot kereste, e kor művészi igazságává újból az egyéni igazság válik, mint ahogy a művészei és iro­ dalom kezdettől fogva mindig az egyéni igazság alap­ ján állott. Hiszen a nagy Phidias éppoly igaz, mint Meunier, Lionardo da Vinci éppoly igaz, mint Renoir, 9

Zola egyéni igazsága nem hamisítatlanabb, mint Vik­ tor Hugóé, Grieg éppoly igaz, mint Beethoven s ezt még a végtelenségig folytathatnánk: minden kornak megvannak a maga nagy egyéniségei, kiknek igaz­ ságai, —r- irodalomban, művészetben, zenében egy­ aránt egybefoglalva, megteremtik e kor stílusát. Mert mi a stílus: nagy egybefoglalás. S ki a művész, aki az ú j szellemet hamarabb megérzi s azt a maga egyéni­ ségén átszűrve, felmagasztosítva, az emberek gondo­ latvilágába belevetíti, belesugározza, hogy utána már igaz legyen az az akadémikus meghatározás is, hogy: ,,a stílus nem egyéb, mint a kor gondolkodásmódjá­ nak a kifejezése ..

A szolnoki művészet is az egyéni iguzsáy művé­ szete, tehát mindenképen stílus s mint ilyennek meg­ von a maga eredetisége és hatásának monumentali­ tása . . . íme valamikor mindezt részletesen magyarázgatnunk kellett, míg ma, huszonöt év múltán, sőt már annak során is, már maguk a szolnoki festmények beszélnek, megérti és megbecsüli őket az egész ma­ gyar nagy közönség is, anélkül, hogy nagy belső ér­ tékükre az esztétikusnak koronkint egy kis kézi vil­ lanylámpással kellene rávilágítania.

I)e kell, hogy szóljunk a szolnoki művésztelep nagy művészeti nevelőhatásáról is. E könyvnek egy másik fejezetében1) teljes névsorát találjuk azoknak a magyar művészeknek, kik több-kevesebb ideig mint a telep ösztöndíjas, vagy vendégtagjai Szolnokon dolgozgattak. S aki köztük élt. mint e sorok írója is, aki éveken át a telep egyik igazgatója volt, tanuskodhatik róla, hogy a szolnoki törzstagok művészeti szel‘) Lázár B é la : Magyar m űvészek Szolnokon.

10

lerne, felfogása valamennyiükön nyomot hagyott. Az ott megfordult közel ötven vendégművész csak tanul hatott, fejlődhetett. Művészeti felfogásukban soha senki nem korlátozta őket, a helyes irányra, útra, mindenki maga reáakadt, anélkül, hogy észrevette volna, bizony valóban mennyire hatással volt rája a törzsgárda: Fényes, Mihalik, Olgyay, Szlányi, Zomhory nagy művészi egyénisége. A szolnoki telepen a szeretet nevelt, az egymásközt való lelki jóbarátság szelleme tanított; ott nem kényszerítettek soha sen­ kire semmiféle stílust, a néha talán utánérzőket — amilyenek pedig a világon mindig voltak, a nagy egyé­ niségek fiatalabb követői között, — soha, még gondo­ latban sem érte, a mesterek esetleges hiúságának gáncsa. Az idősebb mesterek a fiatalok műveiben nem a kezdet hibáit, nem az ifjú kor szertelenkedéseit fürkészgették, hanem az elért eredményeket emelték ki dicsérettel. S tették ezt ugyanakkor, amikor maguk­ kal szemben, úgyszólván kérlelhetetlen ítélkezők voltak.

Az egymással baráti harmóniában élő törzsmű­ vészek közt is mindig volt helye tapintatos, figyelmez­ tető, tárgyilagos bírálatnak, ami helyénvaló mindig, unnál inkább, mert egyszersmind fokozottabb önkri­ tikára is serkent, amire pedig a művészeknek minden­ kor szükségük van. S a fiataloknak nagyon is hasz­ nára vált ez a példa, különösen azoknak, kiket nehány szerencsésebb — pillanatnyi kezdeti siker elhódított. S ill elárulhatjuk, hogy minden sajtókritikánál mélyebb nyomot hagy egy igazi müvészlélekben, érdemesebb társainak jóindulatú, de tárgyilagos bírálata, aminek sohasem szabad a harmónia rovására esni.

Igaz, hogy a művésztelep személyi és stílusbeli harmóniájának a szolnoki festők céltudatosan is meg­ 11

vetették az alapját, amikor, — már a telep alapítása­ kor elhatározták, hogy oda még vendégtagul is csak az jöhet, kit a többiek elfogadnak. S e tekintetben ná­ luk soha, semmiféle külső protekció egymagában nem érvényesülhetett. Ez a tel jesen független autonómia ma is egyik sziklaszilárd alapja a telep egységének.

Aki, vagy akik ezen esetleg rést ütni akartak, előbbntóbb mindig hajótörést szenvedtek.

A magyar művészeti kultúra szempontjából rend­ kívül értékesek még azok a szolnoki telepen két és fél évtizede elhangzó művészi viták, melyek úgyszólván az olt tartózkodás minden napját fűszerezik, mert ezek során a többek közt szóba kerültek mindig azok a legújabb művészeti, inkább forradalmi irányok is, melyeknek puszta elfogadása épp olyan hiba volna, mint teljes, fölényes elvetése. E megbeszélések során, mindezek alapos megvizsgálásra találtak, mint ahogy meghánvták-vetették mindig, huszonöt éven keresztül, a magyar művészeti közélet minden jelenségét. S mondanunk sem kell, hogy a telepnek, ennek a jelen­ tős nagy művészeti egységnek, esetről-esetre kialakult véleménye, tudott magának, ha néha észrevétlenül is, idat törni nemcsak a művészeti intézőkörök, hanem a többi magyar művészek soraiba is, sőt művészeti írók közé is, akiknek főfeladata éppen a művészet népszerűsítése, megkedveltetése, az iránta való érdek­ lődés állandó ébrentartása és a közönség műízlésének helyes irányba igazítása. Tagadhatatlan, hogy a müvésztelep hivatásszerűen kivette a maga megfelelő részét a magyar művészeti közvélemény irányításá­ ból is.

További működésére Isten áldását kérve, át­ adom most már a szót azoknak a kiváló magyar művészeti íróknak, akik a huszonötéves jubileumkor 12

iníívészeinkkel egyíitlérezve, sorban járulnak e könyv­ ben a szolnoki művésztelep elé, bogy egy-egy tanul­ mány képében átadja mindegyikük a maga üdvözle­ tét és ajándékát: egyéni, szép tormába ötvözött gon­ dolatait, arról, mit lettek a magyar nemzeti művé­ szeiért a szolnoki művészek. S én mint szerkesztő, úgy érzem, megtisztelőén kedves munkát végeztem, mikor a többek közt fonálra fűzhettem sorjában ezt a sok írói gyöngyszemet, melyek mindegyikéről a leg­ szebb fény, a szeretet fénye ragyog felénk.

Külföldi m űvészek Szolnokon.

Irta: dr. Rózsaffy Dezső.

A múlt század 60-as éveinek bárom bécsi művé­ széről azt mondták, arra szövetkeztek, hogy az. akkor divatos, sablonos festési irányt megváltoztatják. Ok nem voltak forradalmárok, de önálló egyéni felfogás, érzés, tehetség fejeződik ki műveikben. E három mű­ vész: August von Pettenkofen, Leopold Carl Müller és (inalberi Hafialt (Ignatz Haltait fia). Munkásságuk bennünket annyival is inkább érdekel, mert művészeti tevékenységük java Szolnokon telt el Legkorábban érkezeit közülök a tiszaparti Szol­ nokra, a mainál akkoriban jóval regényesebb kör­ nyezetű mezővárosba az, aki gondolkozásra nézve legfegyelmezetlebb, tehetségre legerősebb volt mindhár­ muk közül: Pettenkofen Ágost (Í822- 188Í)).

A művész IS4()-ig a bécsi Akadémia növendéke volt. Mint 12 éves ifjú került oda 1834-ben. A följegy­ zések szerint szorgalmas akt-rajzoló volt. Éjjeleken 13

át tanulmányozta az emberi és állati csontvázat. A festésben Eybl és Fendi voltak mesterei.

Első művei egészen az Eybl—Fendi-féle modor­ ban és szellemben készültek. Az ötvenes évek elején azonban a művész Párisban járt s ott különösen technikai tekintetben sokat tanult a franciáktól.

Ugyancsak az ötvenes évek elején nagy hírre tett szert katonai tárgyú képeivel. Ilyenek voltak a: Sebesültek kocsija, Harcba induló magyar újoncok, Kozák tábor stb.

Az első magyar vásári jelenetek 1853-ból valók.

Az egykor híres szolnoki piacnak alig van mozzanata, melyet meg ne örökített volna. Ott látjuk képein az árúbódékat a fölhalmozott különböző cikkekkel, az ácsorgó, nyüzsgő, alkudozó népet, a magasfedelü házakat és a Szentháromságszobrot, melyet azóta, mint annyi mást, lerombolt a városrendezés.

Egy darab kelet volt itt Pettenkofen idejében.

Még a vasút is alig járt. Szolnokig még csak el lehe­ tett jutni, de azontúl valóságos Szahara volt az Alföld.

A Tiszát azóta szabályozták. Szeszélyes kanyargásai megfogytak, széles kiöntései ritkábban vannak. A ci­ gányok sem élnek már fél-vad törzsek módjára, mint egykor.

Ennek a 40—50 évvel ezelőtt volt alföldi vidék­ nek és népének hű és szorgalmas interpretátora volt Pettenkofen. ö a magyar vásári jelenetek örökéletü mestere. A rajzok és képek szinte megszámlálhatatlan tömegében mutatta be a szolnoki piacot. Egyik élet­ írója, Liitzow, nem túloz, mikor azt írja, hogy Szol­ nok, a külföldi mezőváros, a művész ecsetje nyomán világhírre tett szert. Ezek a kezdetbeli vásári képei nagyban különböznek a későbbiektől. Nem a pillanat behatása alatt készültek, hanem tanulmányok segít­ 14

ségével, szorgos módon állította össze őket. Még erő­ sen szürkés-barnás tónust mutatnak, de egynémelyiken már látszik a plein-air, kékes árnyékaival, vibráló levegőjével. Ebből a korszakból való két szép képe van gróf Károlyi Lajos tulajdonában Budapesten. Az egyiken vásári jelenetet látunk, a másikon lovak van­ nak ábrázolva az itatónál. Szerette ezeket a pusztai magyar lovakat, hosszú, ápolatlan szőrükkel, sarkos, karakterisztikus formáikkal.

A szolnok-vidéki táj is természetesen érdekelte.

Róla sok rajza és akvarellje maradt fönn, melyek festményeihez tanulmányul szolgáltak. Számtalan­ szor festette a fürdő, táborozó cigányokat.

Ilyen tárgyú képeinek nagy része Bécsben és a reichenbergi múzeumban van.

A mester maga legtöbbre becsülte „pillanatfelvételü“ ábrázolásait, melyeket saját szavával „Augen­ blicksbilder“ névvel jelölt; s amelyekkel Szolnokon a 70-es évek közepe táján remekelt. Ezek egészen impresszionisztikus módon készült plein-air képek.

Hazai gyűjtőink közül Földi János, dr. báró Kohner Adolf, dr. Majovszky Pál és Jásznagykúnszolnok vár­ megye tulajdonában vannak e korbeli képecskéi. Ilyen a Szépművészeti Múzeumban levő „Szolnoki vásár“ is, mely a bécsi Pettenkofen-gyüjtő, Eugen v. Miller zu Aichholz ajándékozása. (Kívüle L. Lobmeyernek és az Eissler-tesvéreknek tulajdonában vannak Bécs­ ben, számra és értékre nézve jelentékeny művek a mestertől.) Majdnem kizárólag fára festett, leginkább tölgyfára, csak néha használt vásznat vagy lemezpapirt. Minden technikában, a litográfiától az olajfestményig egyaránt otthonos volt. Toll, szén, ceruza, pasztell váltakozva megfordult kezében és minden műfajban teremtett remekműveket. Képei nagy ára15

kát értek el. A műkereskedők meggazdagodtak be­ lőle. Szolnokon is, másutt is rendkívül visszavonultan élt a mester.

Tévedés volna a művészt, vagy művészetét a ma­ gyarság részére reklamálni azért, mert magyar tárgyú képeket lestett. Bár hosszasan tartózkodott köztünk, azért mindvégig megmaradt előkelő idegennek. Nem is a magyarsága révén tarthat számot érdeklődé­ sünkre, mint inkább művészi egyéniségének minden helyi vagy nemzeti szemponton felül álló kiválóságá­ nál fogva és ehelyütt pedig főképen azért, mert pél­ dája számos magyar és idegen festőt vonzott Szol­ nokra s ilymódon Szolnok művészetének ő a tulajdon­ képen való megalapítója.

Meghitt barátja L. Carl Müller '1834—1892) is az ő révén került Szolnokra.

Művész pályájának története nagyon változatos.

19 éves korában került a bécsi Akadémiára, hol eleinte Schnorr von Carolsfeld, majd Carl Blaas ta­ nították. Az utóbbi vezetése alatt részt vett a fóthi templom freskóinak festésében. 1801 és 62 ben járt ismét Magyarországon. Ebből az időből való a bécsi művészettörténelmi múzeumban levő „A nap utolsó fáradalmai“ című képe, továbbá: „Magyar lialaszkunyhó“, „Cigánytábor“, „Halászó fiúk a Tisza part­ ján", „Magyar halászkunyhó“ és a .lásznagykúnszolnok vármegye tulajdonában levő „Cigánynő és Cigány­ leány" című képei.

Mondják, hogy utóbb Szolnokra keleti ruhadara­ bokat, drapériákat hozott magával s ezekbe cigányo­ kat bujtatván, keleti tárgyú képeinek egy részét is itt festette. 1875-—76 telén Lenbach és Makart társasá­ gában Kairóban járt, s a Tisza mellől végleg a Nílus­ hoz pártolt. Leginkább mint orientalista ismeretes.

16

Pettenkofen férfias, erőteljes felfogásával szemben lágyaid), néha a modorosságig olvadékony.

Ugyancsak lestegetett Szolnokon a szintén oszt­ rák, egyébként inkább dilettáns Müller Adolf is, kinek több képe van a vármegye tulajdonában.

A korán elhunyt (inalberi Haff (dl (1836-—1865) volt leghívebb csatlósa Pettenkofennek. Valósággal utánzójává szegődött. A műkereskedők is biztatták erre, mert a műfaj akkoriban nagy kelendőségnek örvendett. 1851-től 1855-ig a bécsi Akadémia növen­ déke volt, a nyári szünetet pedig arra használta, hogy Magyarországra kiránduljon. A magyar vidék festői motívumainak akkoriban nagy híre volt a bécsi mű­ vészek körében. így került ő is hozzánk. Megfordult Dalmáciában és Montenegróban is. Műveinek java­ része mégis magyar tárgyú. Mesterének úgyszólván minden motívumával találkozunk nála, vásárt, tanyát, cigányt, gémes kutat éppen úgy festett, mint amaz s az „Österreichisches Kunstverein“ kiállításain a 60-as évek elején müveit gyakran Pettenkofenéinek nézték, bár emennek önálló ereje hiányzott müveiből.

Olló von Thoren <1828 1880) szinten drngonyos liszt voll éppen úgy, mint Pettenkofen, mielőtt végleg a művészi pályára lépett. Részt vett a 48- 49 i szabadságharcban s ennek reininiscenciája az „Epi­ zód a magyar szabadságharcból" {Komárom, PusztaHarkály 1840).

Hírnevét és igazi sikereit azonban állatképeivel érte el. Párizs volt állandó tartózkodási helye. Onnan rándull ki Magyarországra is, hogy tanulmányokat tegyen. Szolnokon a 60-as évek elején járt. Magyar tárgyú müvei nagyrészt ezekből az évekből valók. A bécsi, párisi, genii kiállítások katalógusaiban talál­ kozunk „Magyar puszin, Eső a pusztán, Sapi emente 2

i

W o * . c 7Ai u n *

a pusziim, Szántó ökrök, Magyar bikák, Cséplés Ma­ gyarországon, Magyar hármasfogat, Pusztai lovak, Lólolvajok, Visszatérés a lakodalomról“ stb. című ké­ peivel. Szolnoki polgárok birtokában is több értékes képe van. „Szélesszarvú magyar ökrei az újabb állat­ festés különösségei közé tartoznak“ írja róla Hevesi.

Troyon-nal szokás őt párhuzamba állítani, bár ennek színbeli kvalitásaival nem rendelkezik.

Rövid ideig Szolnokon tartózkodott a hírneves müncheni ló- és csataképfestő Heinrich Lang is (1838— 1891), feleségével, Tina Blau (szül. 1845) tájkép- és virágfestővel. Lang először 1860— 1861-ben volt ná­ lunk, 1866—67-ben Párizsba ment, hogy A. Schreyernél folytatta tanulmányait. 1868-ban párizsi tartóz­ kodása után ismét Szolnokon találjuk. Több szolnoki és magyar tárgyú képe van a nagy német gyűjtemé­ nyekben. Igv Lófogás a pusztán (Drezdai képtár), Pusztai táj (Kiel, Kunsthalle), Lószállítás 11868), Magyar vásári jelenet, és néhány szolnoki rajza, fele­ sége, Tina Blau ajándékából, ifj. Gonda Béláné tulaj­ donában.

Tina Blau 1869—1873-ig tanult Lindenschmittnél Münchenben. Bécsbe visszatérvén Jacob Emil Schindler tájképfestő hatása alá került. 1883-tól fér­ jével Münchenbe költözött, férje halála után azonban csakhamar visszatért Bécsbe, ahol a Práterben bérelt műtermet. Nevét leginkább virágképei és Prater-tájképei párás, harmatos pázsitjaikkal tették ismertté.

Szolnoki tartózkodása idején, a 70-es években ké­ szült ,,A szolnoki utca“ és még vagy húsz ottani képe, ma szolnoki polgárok tulajdonában.

A frankfurti születésű Schreyer Adolf (1828— 1899) is volt Szolnokon. Mint ló- és csataképfestő is­ meretes. A szintén frankfurti születésű Adolf von 13

Vehlen szül. 1833-ban ugyancsak vendégeink közé tartozott. Táj- és állatképeket festett nálunk, Olaszés Németországban és Amerikában.

A Szolnokon működött külföldi művészek név­ sora ezzel még nincs kimerítve.

Igen valószínű, bogy az 1912-ben elbúnyt Josef Berres, (született 1821-ben) a tábornok-festő is tartóz­ kodott itt, Magyarországra való kirándulásai alkal­ mával, továbbá Josef Strassgschwdiidtner is (1826— 1881), aki Pettenkol'ennel együtt több katonai tárgyú litográfiát készített.

A magyar vidék, népélet és népszokások festőisége, szépsége vonzotta a külföldi, elsősorban osztrák művészeket körünkbe, különösen Szolnokra a múlt század 50—60-as éveiben, ök még kezdetleges közle­ kedési és megélhetési viszonyokkal voltak kénytele­ nek küzdeni. A mai magyar művésznemzedék szeren­ csésebb körülmények között folytathatja munkáját a Művésztelepen s e közben hálával emlékezik meg úttörő elődeiről.

Magyar m űvészek Szolnokon. írta . dr. Lázár Béla.

Munkácsy nagy sikereinek elemi volt a hatása.

A hetvenes évek fellendülő gazdasági és szellemi élete mind több és több magyar tehetséget vonzottak a mű­ vészi pályára. Pettenkofen, Szolnok glorifikátora pe­ dig, ráterelte Szolnokra a fiatalok figyelmét.

Az elsők egyike, aki Szolnokra ment ihletet sze­ rezni, Böhm Pál volt (1839—1905). 1875-ben volt Szolnokon, ahol egész raját festette az érdekes cigánv9*

19

típusoknak, parasztfejeket, tájképeket vegyesen. Mün­ chenből jött akkor haza, ahol már nevezetes sikerei voltak. Ez volt a legjobb korszaka, mert a mit Szol­ nokon látott és megfigyelt, megtermékenyítette kép­ zeletét. Kár, hogy utána igen sokáig pusztán emlékei hői élt, keveset járt haza s ezek az emlékei egyre job­ ban halaványodtak.

Járt ott az öreg Ligeti Antal is 11 1890), de az ö művészetére, mely a Koch-Markó-iskola kicsi­ nyes és felaprózott zsánerje, Szolnok mélyebb hatás­ sal nem volt.

Ifjú korában Olaszországban, aztán a Keleten utazott és benyomásokkal úgy tele szívta magát, hogy Egyiptomot festett ő Fóthon és Görögországot Szol­ nokon. Illetve egy képzeleti tájékot, melyet meg­ konstruált, kialakított, megkomponált, amely lehet szép és lehet nemes, de nincs benne topográfiai igazság.

Aggházi) Gyula (1850—1919), minekutána a müncheni akadémiát bevégezte, Párisba ment, ahon­ nét 1875 nyarán Szolnokra került és ott egv évig dol­ gozott. Ez az esztendő rendkívül mély hatással volt egész művészetére, nevelte és ihlette őt Szolnok, egy sorozat figurális és tájképtanulmányon kívül ott ké­ szült a „Kártyavetőnő", a „Laci konyha“ vázlata, a „Kényszerkorcsma“ (a párisi 1881-iki Szalonban kiállítva). Onnét Budapestre jött és a Képzőművészeti Főiskola tanára leli.

Ilinek Miksa (1803—1920) is járt már 1891-ben Szolnokon interöröket festeni, Ebner, Knopp és Bihari társaságában. Szolnokon festette: a „Dinnyét hordó asszony“, „Fűzfacsoport“ című müveit. De a szolnoki nyári nagy meleget nem bírta és ezért járt később inkább a Felvidékre.

20

Deák Ebner Lajos (sz. 1850). 1875-ben jött elő­ ször Szolnokra, s itt közvetlen érintkezésbe jut a ma­ gyar népélettel, melyből művészete táplálkozott. Itt festett első képeivel a „Két jó pajtás“-sál, a „Pajkos riii '-val nagy sikereket aratott s azontúl ott töltötte a nyarat, gyakran a telet is, Pettenkofen, Leopold Müller, von Thoren, később Bihari, egyszer Mednyányszky báró társaságában. Ott festette a „Húsvéti körménél" (Szépműv. Múzeum), „Vásári baleset" (Nagy aranyérem Bruxellesben), „Csirkevásár“ (Nagy aranyérem Münchenben), a „Baromfivásár“ (Szépműv. Múzeum) stb. című műveit. Deák Ebner, Bihari mellett, a szolnoki népélet művészi ábrázolója, a példáját adta meg a szolnoki zsánernek, kiemelve azt a tinóm, ezüstszürke tónust, az alföldi homok és az alföldi nappalok tónusát, melynek legszebb sike­ reit köszönheti.

E. Illés Aladár (sz. 1870) ugyan közvetlenül nem festett Szolnokon, de közelében, Szajolon, még pedig talán élete legjobb müvét, a „Szajoli vízvezeték" című képét, 1900-ban, mely az azévi téli tárlaton méltó föltűnést keltett.

Feledi (Fleseb) Tivadar (1852- 1892), minek­ utána Párizsban elvégezte tanulmányait, Szolnokra jött, ahol a népéletből vett zsánerjeivel a nyolcvanas években érdeklődést keltett.

Ivnnjji Grnnwald Béla, a nagybányai művészek, majd a kecskeméti művészlelep egyik kiválósága is festegetell Szolnokon, ahol nem egy javaalkotása készült.

Kacziámij Ödön (sz. 1852-ben) pályája első felé­ lten, mikor még gyűjtögelte víziója elemeit, Szolno­ kon is járt és oil zsánerképeket festett. Az ő jelentő­ 21

séfje azonban főképen a képzeleti világból vett álom­ képek festésében rejlik.

Knopp Imre (sz. 1867.) is csak átmenetileg járt Szolnokon, 1891-ben; az ő terrénuma elsősorban az arcképfeslés, zsánerképeiben pedig előszeretettel hol­ land motívumokhoz nyúl. Szolnokon festette: „Tisza­ virág“, „Katonai kórház“ c. müveit és néhány táj képet.

Koszta József (sz. 1884.) sokat volt Szolnokon és oP festette meg néhány jeles, a népéletből vett művét, melyek színeiknek füzével, előadásuk erejével a ma­ gyar modern művészet java alkotásai közé tartoznak.

Kosztolányi-Kann Gyula (sz. 1868.) is járt Szol­ nokon, de őt mindenkor színfelfogásának kiépítése ér­ dekelte, melyhez kedvére való impressziót ott nem találván, mihamarabb elsietett délibb vidékre.

Mednyánszky László br. <1852—1919.) egy telet töltött Szolnokon, de ez nem hatott rá elhatározó mó­ don. ö a hegyek, ligetek, a rohanó patakok, a hegyi­ tavak költője. — Az alföld és délibábja nem von­ zották.

Nádler Róbert (sz. 1858.) kóborló természet, aki a világot a festő szemével nézi, a világban a festőit keresi, s éppen úgy érdekli őt a beduin, Cairo, a mód, ahogy az angol festőné leül Cornvallban az utcára, mint egy prágai fürdőhely, egy levicói részlet, s a többek közt Szolnok is. Újabban műegyetemi ta­ nár lett.

Paczka Ferenc (1856—1925.) párizsi útja után Szolnokra is elvetődött, de nem itt találta fel önma­ gát, noha Szolnokhoz őt Pettenkofennel való ismeret­ sége vonzotta, lie ez is csak egy tévedés volt. Pettenkoíen világlátása nem segíthetett rajta, ki már akkor átment Zichy Mihály mellett a bécsi iskolán, a római 22

tartózkodás alatt a klasszikusokon, ismerte a franciá­ kat, németeket, iigyhogy rajta csakis — Tolna Szántó, az odavaló népviselet tarka színhatása segíthetett.

Pataki/ László (1856— 1912.) a magyar népélet­ ből előszeretettel szedte a motívumokat. Legtöbbet Alvincen élt, de járt Szolnokon és környékén is, ahol több képet festett.

Perlmutter Izsák (sz. 1886.) művészetét viszont egyenesen Szolnok oldotta fel az idegenes hatások alól. Itt Szolnokon eszmélt önmagára.

A szolnoki csendes utcák, melyekben nyugodal­ mas fény- és árnyellentéteket teremt a tisztán sütő napfény, a templomba gyertyákkal bevonuló, csendes áhítattal lépkedő parasztlányok, a csendes magány­ ban foltozó vagy krumplit hámozó szolnoki asszo­ nyok — mind megannyi olyan motívum, melyekhez új színfelfogását köthette. Egyszerre mindenki meg­ érezte, hogy nemcsak nagy művész, de nagy magyar művész is! .. .

Spányi Béla (1852—1914.) Szolnok neveltje, ő már gyermekkorát Szolnokon, nagybátyja házánál, K. Spányi Jánosnál töltötte, s az alföld szépségével meg­ telítette lelkét. Itt, Szolnokon lett Müller Adolf a mes­ tere, s azután rendszeres iskoláztatásra Bécsbe, Mün­ chenbe ment, s mint fiatal házas került újra Szol­ nokra, 1878-ban, s első sikereit itt festett müveivel aratta. Csak később ment ki Párisba, majd Mün­ chenbe, hol igazi nagy sikereket aratott. Művészeté­ nek alapja később tehát megváltozott, de érzésben Szolnoktól nem fordult el soha.

Tölgyessy Artur (1853-—1920.) mielőtt Párisba ment volna ki, 1878— 1881 közti években a nyarat Szolnokon töltötte, Pettenkofen mellett, akivel együtt is lakott dr. Bécsynél. Ez idő alatt készültek el, szá­ 23

mos vázlat és részlettanulmány mellett „A Zagyva partján“, „Az Est”, „Út Szarnia felé”, „A Tisza part­ ján“, „Füzes“, „Vízhordó leányok“, „Vásári jelenet", „Halászbárkák“ stb c. művei. Mindez előkészület volt ahhoz, hogy megfesthesse „Déli-bábos puszta“ c. ké­ pét, mellyel 1883-ban első nagy sikerét aratta. Azután átcsap a Balaton festőjének, s lesz az „Aranysugarak” szerzője.

Vágó Pál isz. 1851.1 nem Szolnok, de környéké­ nek, Jászapátinak művésze, az alföldé, mely a magyar huszárt szüli, akinek Vágó a poéta-festője. A legna­ gyobb rajzolók egyike ő, biztoskezü művész, akinél jobban a magyar ember érzés- és mozdulatkarakterét visszaadni senkinek sem sikerült. Szolnokon néhány arcképet leslett.

Végül pedig Zempléni Tivadart <1864—1917.) is meg kell említenünk, mint aki egy darabig Szolno­ kon dolgozott, ha művészetére Szolnok nem is gyako­ rolt elhatározó befolyást. De a felvidék fiát az alföld nem érdekelhette. .. . Szolnok tehát magamagából müvészváros lett Minden feltétel adva volt ahhoz, hogy a körülmények kellő számbavételével egy művésztelep alakuljon, ami csakhamar meg is történt.

A művésztelep története a háborúig. írta: dr. Lázár Béla.1) Szolnokon Pettenkofenék s az azóta ott állun dóan, hosszabb-rövidebb ideig élt és dolgozó művé szék közhangulatot teremtettek. A művésznek ott sem “) (K ieg észítette a szerk.)

24

ellenkezéssel, sem közönnyel nem kellett már meg küzdenie s a közönség is tudta, mit jelent számára — kulturális értéken felül egy művésztelep létesülése.

A magyar művészet szerencséjére több oldalról akadt segítő kéz, akik megragadták a jó ügy szekere rúdját.

1899 ben néhány művész, Bihari Sándor, Boruth Andor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Katona Nándor, Kernstück Károly, báró Mednyánszky László, Mihalik Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vaszary János folyamodtak a kultuszminiszterhez, segítené őket a Szolnokon, mint a magyarság egyik jellegzetes köz­ pontjában való letelepülésben.

Az eszme a levegőben volt, de formába öntése a nemrég elhunyt

K. Lippich Elek érdeme. Szívében hazafias lelkesedéssel azon volt. hogy otthont teremtsen a művészetnek, otthont, mely megadja a feltételt egy magyar festőiskola természetes keletkezésének. K Lippich Elek (18<>2—1924.) kora ifjúságától fogva szerette a művészetet, melyet sznkszerűleg tanulmányozott, hogy azután a vallás- és köz­ oktatásügyi minisztériumban a művészeti osztályba lép jen, hol mihamar annak vezetője lett. Életprog­ ramul ja a művészet fellendítése volt s nemcsak hiva­ talból, de hivatásból is foglalkozott vele s valóban a művészet társadalmi népszerűsítése, a művészeti ne­ velés, rajzoktatás reformja körül elévülhetetlen érde­ meket szerzett. Ilyen férfiú természetesen szívén hordta Szolnok érdekeit. Ehhez járult az a szerencsés körülmény, hogy ugyanekkor Jász-Nagy-Kun-Szolnok vá r m egye fő ispá n j a 25

K. Lippich Gusztáv volt, aki hasonló lángoló szeretettel karolta fel a mű veszet ügyét. K. Lippich Gusztáv (sz. 1848-ban) már 1878 óta Szolnok lakosa, ahol gyakorló ügyvéd volt s annak érdekei teljesen szívéhez szóltak, úgyhogy mikor 1899-ben főispánná lett, tettvágytól égve vette kezébe a rögtön nagyjelentőségűnek felismert ügyet.

A harmadik szerencsés mozzanat pedig az, hogy a kultuszminiszter

dr, báró Wlassics Gyula volt, akiben az új eszmék iránti érzék bámulatos erő­ ben volt kifejlődve, aki az a gondviselésszerű férfiú volt, akire az új művészetnek éppen akkor igazán szüksége volt.

Mi természetesebb, hogy a művészek beadványát K. Lippich Elek nagy szeretettel referálta, s a minisz­ tert azonnal meg lehetett az ügynek nyerni, aki csak­ hamar leiratot intézett Lippich Gusztáv főispánhoz, melyben kijelenti, hogy a kérést szeretettel karolja fel s hozzáteszi, hogy amikor a főispán kezébe leteszi az ügyet, meg van arról győződve, hogy a művészek óhaját a biztos megvalósulás feltételei közé helyezte el.

Aztán így folytatja: „Méltóságod előtt nem szükséges hangsúlyoznom, hogy e művésztelepülés és a vele járó társadalmi érintkezések és időszaki kiállítások révén mily kiszámíthatatlan befolyással lehet Szolnok város és az egész vármegye kulturális és ipari fejlődésére, eltekintve azoktól az eredményektől, amelyek ebből általánosságban a hazai művészetnek fognak javára válni.

Hogy pedig méltóságodnak figyelmét különösen arra kérem fel, hogy a város és vármegye müveit tár 20

sadaImának áldozatkészségét törekedjék ez iránt az ügy iránt felébreszteni, ezzel nemcsak az a célom, hogy a műtermek létesülését lehetőleg biztosítsam, hanem főképen az is. hogy a társadalom érdeklődése felkeltetvén, oly kapcsokkal fűződjék a művészet ügyéhez, melyek a társadalomban a művészeti érde­ kekkel való közösség érzetét meghonosítani alkal­ masak.

A hazai művészet felvirágozása és ebből kifolyó­ lag az általános magasabb nemzeti műveltség kiala­ kulása, csakis a társadalom műveltebb tényezőinek lel­ kes és áldozatokra is kész együttműködésétől remél­ hető“. (Mennyire bevált, találó, igaz szavak! A szerk.)

A miniszter leiratában megpendített eszmék ter­ mékeny talajra találtak Lippich Gusztáv főispánban, aki páratlan lelkesedéssel és soha nem lankadó kitar­ tással végezte a szervezés munkáját. Egyesületet ala­ pít, vármegyét és várost mozgósít, tagokat gyűjt, tel­ ket szerez és ebbeli lelkes működését a következő ada­ tok mutatják: Az 1900. év elején 3000 korona hozzájárulást ajánl meg a miniszter s ugyancsak ezidőtájt a Tisza és Zagyva folyók találkozásánál fekvő fennsíkon, a szolnoki régi vár helyén, egy 1787 négyszögöl területű ingatlant ajánl fel a művészházak építésére Szolnok város áldozatkész közönsége. 1901. évi április hó 28 án Szolnok város és a vármegye tömeges részvé­ tele mellett megtartja a művészeti egyesület alakuló közgyűlését, megalkotja alapszabályait és megválasztja tisztikarát.

Elnök lett: gróf Szapáry Gyula. Ügyvezető alelnök: Lippich Gusztáv. Művészeti alelnök: dr. br. Kohner Adolf- Igazgató pénztárnak: dr. Kőrössy Lajos. Titkár: Gruber József. Igazgató választmány tagjai: dr.

27

gróf Almásy Imre, dr. Átányi József, Bagossy Károly, Barbul László, Barmos (íyórgy, Bagliy Béla, dr. Benko Albert. Beniczky Géza, dr. (’sell József, dr. Deutsch Adolf, Erdenson Márton, Fesztóry Lajos, dr. Gorove László, báró Harkányi Frigyes, dr. Halász Béla, Horthy István, Havas Lipót, Horánszky István, Kar czag Sándor, Kádor Ágoston, Kiss Ferenc, Keppich Emil, Kerekes Géza, Kludik Gyula, Kubiesz Gusztáv, Léderer Sándor, dr. Lenk Gusztáv. Lengyel Antal.

Lippe Vilmos, Magyary Kossá Géza, Mibalik Dániel, Olgvay Ferenc, Okolicsányi István, Örley Béla, Rank Rezső, Scheftsik István, Szalay János, Szlányi Lajos, Tóth János, Vágó Pál, Vig Gyula, báró Wodiáner Albert, Zemplényi Tivadar, Zóbel Gyula. Számvizs­ gálók: Tóth Mór. Gyömőrey Félix, Báthor (iábor, Perénvi János, Ösztreicber Lipót.

Az egyesületnek megalakulásakor 70 alapító, 170 rendes és 12 művész, összesen 252 tagja volt.

Az egyesület megalakulása folytán eljött az ideje, hogy az egyesület a művészházak felépüléséről gon­ doskodjék, e célból a vallás- és közoktatásügyi minisz­ ter úr Gyalus László épílésztanárt a tervek elkészíté­ sével megbízta. Jász-Nagyluín-Szolnok vármegye kul­ turális alapjából 40.000 korona lörlesztéses kölcsönt szavazott meg és az egyesület a két müvészház fel­ építését nyilvános árlejtés útján Pápay Mihály szol­ noki építőnek 65,000 korona építési összegért válla­ latba adta. Az építkezés 1901. év őszén vette kezdetét.

Ugyanakkor Szolnok városa a már előbb átengedett terület előtt fekvő, mintegy 1600 négyszögöl területű ingatlant, kertnek használatra átengedte az egyesület­ nek, úgy ezen, mint a telep részére átengedett terület be nem épített i észét pedig dr. hr. KoInter Adolf sa ját költségén parkíroztalta. Az építkezéseket 1902. évi 28

május hóban befejezték és a művésziekpet 1902. évi június hó 29-én ünnepségek keretében fehwutták.

Gruber József, az egyesület akkori lelkes titkára mondotta a felavató közgyűlésen tartott jelentésében: „Valamikor véres harcok, a magyar nemzet éle­ tének létkérdését eldöntő csaták dúltak e helyen. Ez a hely a mull századokban letűnni és lehanyatlani látta az ozmán holdat, hallotta a Rákóczi tárogatóinak ke­ sergő szavát s a szabadsáhare győzelmes honvédéinek mámoros diadalénekét. Most a képzőművészet egyik legszebb fegyverével: az alkotó ecsettel indul innen magyar festőművészgárdánk hódító kőrútra“.

Es valóban, a telepen kéz,déltől fogva komoly és igazi művészi élet, termelő munka folyt- noha a törzstagok és vendégeik is váltakoztak.

A telep tagjai Szolnokon is kiállításokat rendez­ tek, 1907 óta rendszeresen, melyeken bemutatják első­ sorban Szolnok közönségének, mire inspirálta őket a város és a vidék.

A kiállítások iránt nemcsak a miívészegyesület tagjai, de Szolnok egész közönsége is min I fokozottabb érdeklődési mulatott.1) Eippieh Elek utóda, dr. Maiouszkji Pál min. tanácsos, mint a művészeti ügyosz­ tály főnöke, is állandó jóindulatú figyelemmel kísérte a telep működését. Akadtak azonkívül a telepnek nagyszabású mecénásai is, akik közül

dl*, báró Kohner A d o lfo t külön is ki akarjuk emelni Említettük már, hogy ő parkírozhatta a kertet, de érdeklődését azzal is kimu­ tatta, hogy 1907-ben 1500 koronás alapítványt létesí ') (L ásd , A szolnoki közönség és a nn'írésztelcp“ című fe je ­ zetb en .)

29

tett ükként, hogy ezt az összeget egyenlő részben, három a telepen dolgozó művész kapja. S azóta, mind máig is., lelkes és áldozatkész támogatója a művész­ telepnek, mely nagyon sokat köszönhet neki. ösztöndíj a később azt a rendeltetést kapta, hogy a telepen dolgozó művésznövendékek közt osztassák szét.

1911-ben ugyanis az egyesület azt kérte a miniszter­ től, küldene a telepre a nyár folyamán müvésznövendékeket, akik a plein air festésben — a telep törzstag­ jai felügyelete alatt — gyakorolják magukat, mert hiszen csakis így lehet művészi tradíciót biztosítani.

A miniszter e kérést teljesítette s azóta itt továbbképző tanfolyam létesült, amelyen az első évben 17 nővén dék vett részt, akik a miniszter által engedélyezett öszszegből lakást, élelmezést kaptak és festőanyagok be­ szerzésére havi 20 K-t. Az egyesület elnöke, br. Kohner Adolf ösztöndíja rendeltetését tehát oda módosította, hogy abból öt növendékkel több vehet részt a tanfo­ lyamon. így történt, hogy az 1912. évi tanfolyamon már 20 növendék vehetett részt, akiknek irányításával a miniszter Fényes Adolf, Szlányi Lajos és Zombory Lajos törzstagokat bízta meg.

1911-től 1914-ig, a háború kitöréséig tartott évnvarankint a tanfolyam, melynek növendékei reszt­ vettek a közben rendezett művésztelepi kiállításokon is. Közülük azóta többen országos nevű festők lettek, elsősorban Szüle Péter (immár törzstag is a telepen) és Tatz László, kik immár szép sikerekkel dicseked­ hetnek. tíachal József is a joggal hírnévre törők közé emelkedett, Gaál P'erenc, Gulyás József, Meitlinger Dezső ugyancsak kiválóbb tehetségek, míg Yisky Dezső mint állatfestő tűnt ki s ma Délamerikában van nagy­ sikerű állatfestőiskolája. dO

D r. báró K ohner A dolf

«

A művésztelep tízéves jubileuma.

1913. évi május hó 25-én ünnepelte a telep tíz­ éves jubileumát, mely alkalomból a művészegyesület díszközgyűlést tartott, a telepen pedig mintegy ötven szolnoki művész festményeiből pompás kiállítást ren deztek. A dr. báró Kohncr Adolf elnökletével megtar­ tott gyűlésen «>11 láttuk Almásy Imre grófot, l.ippich Gusztávot, Ciorove Lászlóit, dr. Kiirv Albert alispánt, Harsányi Gyula polgármestert s a szolnoki és környék­ beli intelligenciát nagy számban, továbbá a fővárosból a jelentős művészeti esemény ünneplésére leérkezett írók, művészek sorában Lázár Béla, Lyka Károly, ifj. \Vlassies Gyula báró. lluszka Jenő, G.zakó Elemér, Ligeti Miklós, Janszkv Béla, Vágó József. Lakatos Artúr, Monti Nándor, Nagy Vilmos, ifj. Gonda Béla, Vadász Miklós, Faragó Géza. Pólya Tibor, Tábori Kornél, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Barta Ernő, Zádor István jelentek meg.

A díszközgyűlést a vármegyeháza nagytermében dr. báró Kohncr Adolf elnök a következő, emelkedett szellemű, nagyhatású beszéddel nyitotta meg: Igen tisztelt ünneplő Közgyűlés!

Amiképen a vándor visszatekint, a munkás is megnézi, mit alkotott. Mi is elmélkedjünk ma, hogy jó úton jártunk-e. Nem a művészegyesület fedezte fel Szolnokot hanem Pettenkofen, neki megtetszett itt a csodás levegő, az égbolt, a magyar emberek. — itt minden ezüstös, minden síksági szép megvan itt. Pet­ tenkofen megelőzte korát, akkoriban minden roman­ tikus volt, a magyar azonban nem romantikus.

32

Szolnokon gyönyörű a természet s ahogy Barbizon visszatért a természethez, ezt telte Pettenkofen is, ki nek művét Szolnokon Deák Ebner Lajos és Bihari Sándor folytatták. — A természet utáni festés azonban nemcsak Szolnokot teremti meg, hanem Nagybá­ nyát is.

De hatott művészeinkre a külföld naturalista mű­ vészete is, de viszont, amiképen Taine helyesen fejti ki, hogy minden művészetre hatnak a környezet, a kö­ rülmények, a faj, a levegő, a táj, az életmód, a szoká­ sok, akképen a magyar faj művészete csakis magyar lehet, amiből viszont következik, hogy magyar művé­ szetei csak Magyarországon lehet csinálni és pedig nem soviniszta jelszavakkal, hanem elsősorban azzal, hogy otthont nyújtunk neki. Ilyen magyar otthon a szolnoki művésztelep, melynek célja volt s ma is az, hogy itt minden művész szabadon dolgozhassék.

De volt és van a telepnek egy másik nagy jelentő­ sége is s ez az, hogy felkeltették a művészek a város közönségében a fejlettebb müizlést, a művészet szeretetét s így itt kultúrát csináltak.

S még egyet. Az ifjú müvésznemzedék hajlik a nemzetköziség felé s éppen ezért kell őt a magyar szellemnek az istápolására serkenteni. Ezért is szer­ vezték itt meg a Képzőművészeti Főiskola nyári tan­ folyamát, hogy ebben a magyar levegőben jobb ma­ gyarrá fejlődjenek.

A szolnoki művészlelepnek immár megállapítha­ tóan nagy sikere van s ezért szeretettel és bizalommal tekinthetünk a jövőbe. — A megjelenteket teljes szív­ ből üdvözölve, a közgyűlést megnyitottunk nyilvá­ nítom“.

Utána Lippi eh Gusztáv díszelnök mondott meleg­ hangú, a művészet szeretetélől sugárzó záróbeszédet.

3

33

Ezután az egész közönség a vármegyeházáról a művésztelepre vonult, hol Wlassics Gyula volt kultusz­ miniszternek, ki a telep ügyét melegen felkarolta s részére jelentékeny állami támogatást juttatott, mell­ szobrát leleplezték. Itt dr. Kűri] Albert alispán mon­ dott emelkedett hangú ünnepi beszédet, majd a telep korán elhunyt kiváló művészének, Mihalik Dánielnek mellszobrát ieplezték le, Zombory Lajosnak keresetlen szavakban elmondott emlékheszéde után.

A közönség azután a kiállítási termekbe vonult, ahol nagy érdeklődéssel szemlélték úgy a retrospektív csoportot, valamint az élő, közel ötven szolnoki mű­ vész szebnél-szebb alkotásait. — Az ünnepélyt la­ koma fejezte be, melynek során Almásv Imre gróf, Gorove László, Harsányi Gyula szolnoki polgármester és dr. Lázár Béla művészeti író mondottak felköszön­ tőket.

A jubileumról az egész fővárosi sajtó nagyon meleghangú cikkekben emlékezett meg.

A háború alatt és után. í r t a : ifj. Gombi Béla.

„Inter arma silent musae“ — a háború elhallgat­ tatta a művésztelep működését is, bár tagjai szünet nélkül dolgoztak tovább egyebütt.

Majdnem végzetes csapást mért azonban a telepre Szolnok városának a románok és a kommunisták által való ostroma. A telep épületeit csaknem rommá lőt­ ték, a műtermeket kirabolták, bennük mindent össze­ zúztak, nagy egyéni károkat is okoztak. Hogy azon34

Imii sikerült a telepet halottaiból feltámasztani, az elsősorban annak a lelkes férfiúnak köszönhető, aki 1911 óta a művésztelep páratlanul önfeláldozó buz­ galma igazgatója, s ez

Lippich István ny. főispán, ki a kommiin után való időkben reánehezedő főispáni gondok ezernyi nehézségei közepette sem szűnt meg a telepről folyton gondoskodni, újra feltámasztásáért a harcot felvenni s mint ma már látjuk — fényes eredménnyel végig küzdeni. Lelkes támogatói vol­ tak ebben a munkájában a telep művésztörzstagjai is, kik nagy személyi áldozatokat is hoztak a telep to­ vábbi fennmaradása érdekében.

Fárasztó utánjárások, hosszas és többszörös kérvényezések után sikerült elérni, hogy a telepnek és a művészegyesületnek úgyszólván teljesen vigasztalan helyzete lassankint enyhült. A románok kivonulása után az állam által a szolnoki államépítészeti hivatal­ nak középületek helyreállítására rendelkezésére bo­ csátott 500,000 koronából a müvészegyesiilet 50,000 koronát kapott. Ebből az összegből a tizenkét műte­ rem és lakásból hatot, úgy ahogy annyira rendbehoz­ lak, hogy bennük legalább nyáron éppen csak lakni lehetett. ' Kapóra jött még a szolnoki színpártoló egyesület moziengedélyének akképen való revíziója, hogy a jöve­ delemtöbbletet a kultuszkormánynak tartoztak be­ szolgáltatni. A művészegyesület, — élén Lippich Ist­ vánnal, — nagynehezen keresztülvitte, hogy e jöve­ delemtöbblet felét a kultuszkormány a telep restaurá­ lására engedte át, illetve biztosította. Ilvképen, a mozi­ jövedelem lassú tempójához mérten, sikerült a res­ ti'

Ü~>

taurálást folytatni, de a bevétel elégtelen volta miatt három lakásos-műtermet maguk az illető művészek hoztak rendbe, minek ellenében azokat három évig díjtalanul használhatták.

1924-ben újabb baj történt, az egyik épület egyik sarka — melyet több nagyobb ellenséges lövedék ért, megsülyedt. Ennek rendbehozatalára dr. báró Kohner Adolf, az egyesület elnöke, áldozatkészen 5 millió ko­ ronát bocsátott, — részben kölcsönképen, rendelke­ zésre.

A teljes rendbehozatal mindazonáltal még min­ dig nem volt elérhető. A telep házmesterlakása is tel­ jesen rommá volt lőve, tehát ennek felépítése is szüksé­ gessé vált. Újabb anyagi segítségül a művészegyesület 200 millió koronás kölcsönt vett fel, mely ismét ke­ vésnek bizonyulván, az 1927. évi közgyűlés még újabb 100 milliós kölcsön felvételére adott engedélyt s ez összegek terhére a munkák folyamatban vannak.

S nem panaszképen mondjuk, de a történelmi hűség kedvéért meg kell említenünk, hogy az állam a háborúig adott évi (5000 aranykorona segélyt tel­ jesen beszüntette s az elvégre a szolnoki közönség zsebéből eredő mozifél jövedelmen felül más segítséget máig sem juttatott. Pedig az egyesületet ma már 24 ezer pengő adósság terheli s a teljesen bizonytalan mozijövedelem aligha akadályozhatja meg az esetle­ ges csődöt.

A szolnoki művésztelep, egész huszonötéves dicső­ séges múltjával azt bizonyítja, arról tesz tanúságot, hogy a magyar nemzeti kultúrának egyik elsőrendű tényezője, s a kultuszminisztérium és a kormány által olv helyesen hangoztatott kultúr fölényünknek egyik nélkülözhetetlen — s máris eredményeket elért jelen­ tős képviselője.

36

Hiszen, hogy egyebet ne is említsünk, külföldszerte dicső fegyverünkül ambicionált kultúrfölényiink megnyilvánulása többek közt az is, hogy a szolnoki művészek a háború után rendezett külföldi nemzetközi kiállításokon, köztük Becsben, Velencé­ ben, Brüsszelben, Varsóban, mindenütt sikert arattak, hogy Vidovszkij Bélának „Interior'1 című, szolnoki tárgyú képét az 1922-évi velencei nemzetközi kiállítá­ son az olasz király vélte meg, hogy Záidor István munkáiból a bécsi Albertina, a brüsszeli Musée Mo­ derne és a londoni British Muzeum vásároltak; — hogy Szlányi Lajos mennyire ismert Angliában is, — hogy Pólya Tibor művészetével amerikai és angol lapok cikkek egész sorában foglalkoztak s műveiből Amerikában és Angliában egyaránt többet megvettek, sőt odakünn megrendelésre is dolgozott. Vagy, hogy Fényes Adolf és Zombory művészete mennyire elis­ meri külföldön, sőt a fiatal Szüle Péter is feltűnt már négy nagyobb nemzetközi külföldi tárlaton. S ha még hozzátesszük, hogy valamennyi szolnoki törzstagmüvészíink a legelső belföldi képzőművészen kitünteté­ sek, aranyérmek és egyéb díjak tulajdonosa, s hogy róluk és a művésztelepről több mint száz cikk és tanulmány jelent meg (lásd könyvünk végén), akkor talán nem hivalkodásból, de teljes joggal mondhat­ juk, hogy a magyar kuli úrfölényért elismerésreméltóan sokat tettek s éppen ezért most, a lelep huszon­ ötéves jubileuma alkalmából, fokozottabb mértékben remélhetjük és bizakodással várhatjuk, hogy a kul­ tuszkormány segítő keze hónunk alá nyúljon, mert ez ma már az egyetlen módja annak, hogy a művésztelepnek önhibáján kívül fenyegető csődje elkerülhető legyen.

37

L ippich G usztรกv

A törzstagok és a telep többi művészei. írta: dr. Lázár Béla.1) Bihari Sándor (185(5— 1906) művészete Szolno­ kon gyökerezik. Azóta, hogy 1885-ben először megy Szolnokra, ott kapja a legmélyebb benyomásokat s mindjárt első nagyobb alkotásában, a híres „Bíró előtt“-l>en, megteremti remekét. Művészetének a nép­ élet jeleneteinek tiszta, nyugodt világításban való áb­ rázolása a kiszabott tere, itt teljes és befejezett ered­ ményekhez jut. A plein air formát felbontó, színt fel­ olvasztó problémák ellenkeztek víziója természetével s csak akkor jutott el kétségtelen értékekhez, mikor a szolnoki intériőrök világításában átlátszó és harmo­ nikus színekben látja és festi a természetet. Az 1890ben festeti „Programmbeszéd" óta sokáig távol marad Szolnoktól, de 1897-ben, majd végleg 1900 óta rendes szolnoki lakos, 190(5 március 26-án bekövetkezett ha­ láláig. Ez a második korszaka eredményeiben nem áll az előbbi színvonalán. Bihari megalkudni próbál a plein air-lestéssel, ami nem sikerülhet, — az ő ereje a „Vasárnap délután", a „Mulató betyár" s más ilyenfajta műveiben van, amelyek legnagyobb részére öl Szolnok ihlette, a vidéke a cigányai, a szolnoki vasárnap csendje, kártyázó uraival, kávézó asszo­ nyaival .. .

Fényes Adolf (sz. 18(57-ben) a telepnek kezdet­ től fogva állandó és hű tagja, akinek művészete szoro­ san összefügg Szolnokkal, nagyrészt abból táplálko­ zott és onnét nyerte ihletét. Nemcsak tárgyaiban, de festői megjelenítéseiben is Szolnok koloritja befolyá‘) (K ie g észíte tte a s z e r k )

39

solta színharmóniáit, csendéleteiben is, amelyeknek magyaros jellegét a szolnoki parasztházak nyugodal­ mas és bensőséges költészetéből emelte ki.

Hegedűs László (1870—1912) rövid ideig volt a telepen. Talán legmélyebb festői benyomását is Szol­ nokon nyerte, a magyar paraszt életéből, ahol a „Ha­ zafelé“ c. képét festette.

A korán elhunyt Jávor Pál (sz. 1881-ben) is teli­ vér szolnoki művész, átitatva a modern színfelfogás kultúrájától, aki a hagyományos szürke látásból a ra­ gyogó színek felé fejlődött és mindezt Szolnokból me­ rítette. Fejlődése forrongásai közt a legszerencsésebb pillanatai azok voltak, amikor egy-egy szolnoki táj vagy templominteriör színharmóniáiból alakította ki vízióit. Tüzes virágcsendéletei is nagy színelmélye­ désre vallottak. Érdekes akt-tanulmányai, pompás anyagszerűséggel megfestett porcellán csendéletei, brokát- és selyemdrapériái, mind egy sokoldalú, ki­ váló művészre vallottak.

Az ugyancsak fiatalon elhunyt Kléh János (sz.

1881-ben) a maga csöndes, lefokozott színeit egye­ nesen Szolnoktól kapta, ahol 1908 óta haláláig tartóz­ kodott. Neki Szolnok, a Tiszapart, a telep parkjának virágai adták meg művészetének elemeit. A gyöngéd, tompa, fátyol alá borított színharmóniákat kereste s ezek végtelen változataiból finom muzsikát hallott ki.

Mihalik Dániel (1809—1910) a szolnoki telep nagy halottja, de egyszersmind annak par excellence művésze. Fejlődése elején került Szolnokra és ott ér­ kezett el, lassú, de fokozatos belső érés után. a maga művészi formájához, épp akkor, amikor a kegyetlen halál kiverte kezéből az ecsetet. Hosszú és állandó természetmegfigyeléseinek összefoglalásával foglalkozott éppen. Egy új szintézist készített elő, melynek 40

P ettenhofen ร gost :

Szolnoki vรกsรกr

alapja a szín, eszköze a dekorative felfogott, a nagy formákat átölelő színfolt. De lefokozott, tompa színharmóniákból felépítve, vágyódva a gyöngéd, az el­ mosódó, a lágy melódiák kiépítésére. Mollban írt zene lett az ő művészete . . .

Olgyay Ferenc (sz. 1872-ben) művészete is szol noki tartózkodása alatt kapta meg karakterét, nyert hasonlókép dekoratív jelleget. Olgyay is erős naturalisztikus tanulmányokból indult ki és 1905-iki kollek­ tív kiállításán reményeket keltőén mutatkozott be.

Azóta elment Szolnokról s idegen környezetével vias­ kodik, keresi az új táj lelkét. Szolnoki tartózkodásá­ nak van egy pár befejezett szépségű emléke: most tü­ zes színharmóniák felépítése, majd tónusfátyol alá borított színegységek összekapcsolása . ..

Pongrácz Károly (sz. 1872-ben) ugyancsak a te­ lep egyik alapító törzstagja, a csendes, halk tájszemlé­ let hangulatos művésze. 1909-ben felvidéki birtokára vonult s azóta nem szerepel a nyilvánosság előtt.

Szlányi Lajos (sz. 1869-ben) a telepnek alapítása óta állandó, hű tagja. Ecsetjét elmélyedő, gondos, lel­ kiismeretes, igaz művészet sugallja. A csendes meg­ figyelő nagyszorgalmú munkájával emelkedett leg­ első magyar művészeink sorába. Szolnokon jutott fej­ lődése legszebb eredményeihez, köztük az 1908-ban a Műcsarnokban rendezett nagysikerű gyűjteményes kiállításához, melyet az 1918. évi tárlaton bemutatott műveinek diadala követett. Hosszabb londoni tartóz­ kodása során is néhány értékes művet alkotott. Szol noki és körmöcbányai téli tájai elragadóan üdék, egész pleinafr művészete — maga az igazi természet.

Szüle Péter (sz. 1886-ban) a telep legfiatalabb törzstagja, s akárcsak a telep többi törzstagjai, korán jutott el a legnagyobb magyar művészeti díjakhoz, 42

D eรกk-ร bner L ajos : B arom fivรกsรกr

kitüntetésekhez. Mint figurális festő a formák alapos megfigyelője, színfoltjai harmonikusan segítik plasz­ tikus formakészségét. Művészete szép ígéret a további emelkedéshez is. Bencúrnak haláláig volt egyik leg­ hűségesebb és legkitartóbb, nagytehetségű tanítványa.

Vidovszky Béla, (sz. 1883-ban) művészetét rendkí­ vül szabatos rajz, gondos kompozíció, élénk színlátás s tudatos egybefoglalóképesség jellemzik. Mint interiör-festő, egyike legkiválóbbjainknak. Ilynemű képei egytől egyig komoly művészi munkák, menten az inte riörök szokásos édeskés affektáltságától. Mint arckép­ festő, máris legjobbjaink közé emelkedett, választékos ízlése, különösen a térbe való beállításnál, nemes ele­ ganciával érvényesül. Háborús portréinak egész sora, valamint egyéb háborús festményei legelőkelőbb ka­ tonai intézményeink falait díszítik.

Zombnry Lajos (sz. 18(>7-ben) nemcsak kezdet­ től fogva lelkes, agilis törzstag, liánéin törzsökös szol­ nokivá is vált, kinek Szolnok és a telep az egyetlen és való otthona. Ziigeltől tanult, főképen alapos rajztu­ dást, állatanatómiát s a mozgások helyes megfigye­ lését. Ezzel jött Szolnokra, ahol azután megteremtette az önmaga rendkívül egyéni s minden ízében magyar művészetét, mely őt ma már állatfestőink legkiválóbb­ jainak élére emelte. A novellisztikus állatfestés helyett, a szigorú festői látás, a formák, a színek s a mozgá­ sok karakterének biztos hangsúlyozása jellemzik, s mindezeket sommázó rajzzal, merész, széles ecsettel, rendkívül fejlett fény- és valőrérzékkel foglalja deko­ ratív egészbe. S nyugvó, vagy mozgó-dolgozó állatai mindenkor az alföld nagy, végtelen plein-airjében, szervesen együtt élnek a természettel, mely egyformán kapja meg a művészt, akár a nyár meleg színvilága, akár a téli Tisza jégtáblái kerülnek vásznára.

•44

B ihari S รกndor : P r o c e ssz iรณ

íme, a törzstagok, akik közül a telep halottak, Biharit, Hegedűst, Mihalikot, Kléhl és Jávort kivéve, mind él és munkálja művészetét s vele örök elisme­ résre méltó szolgálatot tesznek a magyar művészet­ nek, kultúránknak.

A törzstagokon felül voltak és vannak a telepnek kiválóbb vendégtagjai is. Hármat már elvesztettünk közülük, Illés Antalt (1872—1911), aki szolnoki szüle­ tésű; Bihari tanítványa lett, majd sokat utazott, kó­ borolt Mexikóban és az amerikai prairieken, honnan tanulmányok százaival jött haza, mígnem egy szeren­ csétlenség áldozata lett. A másik halott, nagymester éptöművészűnk. néhai Lechner Ödön fia, ifj. Lecliner Ödön (1874 1910), Fényes tanítványa, tiszta festői tehetség, aki a lágy, a gyöngéd, az odalehelt színhatá­ sok iránt csodás fogékonysággal bírt s mimóza-érzé­ kenységgel tudta a tónusértékek árnyalatait, s költői szemmel a világot ábrázolni.

A harmadik, még friss halott, a nemrégiben tra­ gikus véget ért Glatter Gyula, magasra ívelt pályájá­ nak kezdetén a telepnek egyik Kohner-ösztöndíjasa volt, idővel pedig a legkeresettebb magyar arcképfestő lett. Portréinak szinte páratlan sikere sohasem ké­ nyeztette el, megmaradt mindenkor alapos munkájú, lelkiismeretes művésznek, aki a művészetet magát egy hivő áhítatával fölébe helyezte mindig — még a maga nagy sikereinek is.

A mai művészvilágban kiválóbb helyet elfoglaló volt vendégművészek közül báró Hatvány Ferencet, a volt Kohner-ösztöndíjas Romek Árpádot és Tatz Lászlót említjük, végül Faragó Gézát, az ötletdús szín­ padi dekoratőr művészt, akik szintén több nyáron át festegettek Szolnokon s részesei voltak a törzstagok baráti, művészi hatásának.

46

Ma is vendégművésze a telepnek Zádor István, aki mint a párisi École des Beaux Arts volt növendéke, Szolnokon kezdetben szintén Kohner-ösztöndíjas volt.

Alapos rajztudása és formaérzéke uralkodott festmé­ nyein is, interiörjei különösen kiváltak, majd a grafi­ kának szentelte művészetét, s ennek csakhamar egyik legelső magyar művészévé és sokoldalú művelőjévé vált. Mint illusztrátor külföldön is, ahol évekig dől gozott, szép sikereket aratott. Mint háborús festő, szá­ zával termelte sikerült rajzait. Mint portrégrafikus — ma a legkeresettebb, arképrajzainak mindegyike ko­ moly, elmélyedő, művészi munka.

Pólya Tibor, Szolnok szülötte, a művésztelep ne­ veltje és állandó vendégtagja, kinek éles túlzásokra hajló karakterizáló képessége és eleven egyéni hu­ mora főképen karikatúráiban jutott művészi kifeje­ zésre. Majd fejlett dekoratív érzéke, egyéni ötletessége a plakátművészet felé terelték és belső dekoratőrművésszé is fejlesztették. De emellett mint festőmű­ vésznek is, mindig vannak tömör művészettel kifejezett, értékes egyéni mondanivalói. — Testvéröecse, Pólya Iván, ugyancsak a telep neveltje. Nyugodt, higgadt formalátása és egybefoglaló kompozíciós érzéke, mind egyaránt kedvező ígéret továbbra is biztató fejlődésére.

Dolgoztak még a telepen az újabb magyar művé­ szek közül: Barta Ernő, Börtsök Samu, Budai Sándor, Csáky László, Csermely János, Falus Elek, Ferkay Jenő,' Frecskai Endre, Germány Elemér, Góth Móric, Halász Hradil Elemér, Kádár Béla. Kallós Árpád, Kör­ mendi Frimm Ervin, Kőváry Szilárd, Koszkol Jenő, I ebicskv Pál, Lusztig Gyula, Major Jenő, Mátray Vil mos, Meitlinger Dezső. Meiszl Ágost, Nagy Vilmos, Rózsaffy Dezső dr., Szirmai Antal, Teván István. Sőt 48

voltak a telepnek női vendégtagjai is: Horváth Giza, Klammer Mariska, Lichtenbergné Popper Aranka, Oppel Magda, Rechnitz Elza, Sons Elemérné s a jelen­ ben is ott dolgozik és a telepi kiállításokon résztvesz: Szüle Péterné Örményi Mária. Szobrászvendégek is voltak: Ligeti Miklós, Liipola Irjő és Mester Jenő.

A szolnoki közönség és a művésztelep. í r t a : ifj. Gonda Béla.

Pettenkofen egyszer a szolnoki országúton szembetalálkozott egy vágtató parasztlegénnyel. „Halt — megállj“, — kiáltott reá. A legény megállóit, leszállóit a lováról, mire művészünk, tolmácsa útján, niegérltette vele, bogy le akarja lovastul festeni. A puszták fia azonban dacosan válaszolt: „belőlem ugyan az urak nem csinálnak komédiát!“ — S máris tovább készült. A hatalmas termetű Pettenkofen azonban, nem hiába volt draganyostiszt, — a gal­ lérjánál fogva megragadta a legényt, fölvetette a nyer­ gébe, — s ökelme bizony nem mert mozdulni többet, szépen tűrte, hogy lerajzolják. Íme így kezdődött Szolnokon a művészet „megértése“, valamikor, anno 1854-ben. Azután jöttek a vásári cigányok. Petten­ kofen bőkezűen adta nekik a pénzt, ültek is modelt eleget, sőt büszkék is voltak reá. Hiába, a cigány mint aféle ősbohém, hamarabb megérti a művészt, nem úgy, mint a vásáros parasztgazdák, akik furfangos nyugalommal tűrték ugyan, hogy szekérfogatukat a mester fösteni kezdje, de azután uccu, a lovaik közévágtak és elvágtattak. Elszaladtak a művészet elől.

4

49

De később már lassankint megszokták. Deák-Ébner már türelmesebb modelekre talált bennük s egész piaci jeleneteket, lovasszekértáborokat megfösthetett, nem szöktek meg előle. Bihari Sándor már a paraszt­ lakásokba és a csárdákba is bejuthatott festeni, Fé­ nyes Adolf pedig egész sor paraszt és munkás zsáner­ képet alkothatott, ügyannyira, hogy el is nevezték a szegénység festőjének s bizony az akkori közönség­ nek ezek a képek nem is nagyon tetszettek, mond­ ván, minek a hétköznapi nyomort még külön lefes­ teni; szépek, művészik csak az ünnepi parádés képek lehetnek . ..

Mert bizony közönségünk a festményben első­ sorban a témát kereste, akkoriban voltak oly nagyon felkapottak nehány festőnknek édeskés, szirupos, de­ rűs zsánerképei, melyekben azonban művészi kvali­ tás vajmi kevés volt. Csupa kivasalt dandy, divatos nők a vásznakon, természetes tehát, hogy az egyszerű szegény nép megszólaltatása a festő ecsetjével, új, idegenszerű, sőt — lenézett volt.

A közönség általában hajlott és hajlik arra, hogy mindig már látott képek, már beidegzett témák és megszokott festői stílus után ítéljen. Nem tud a művészi alkotásokhoz helyes asszociációkkal köze­ ledni. Akkoriban, a múlt század nyolcvanas éveiben, műértőnk még csak alig nehány van, művészeti író esztétikusunk alig egy-kettő. A nagyközönség köré­ ben pedig általános volt az a tévhit, hogy ha valaki nehány külföldi múzeumot turista útján, Baedeker útbaigazítással megnézett s talán egy rosszabb-jobb műtörténelmet átlapozott, az már müértő, kinek joga van modern festőink legjava alkotásait leszólni, egy kézlegyintéssel, sőt gúnyos lnimorkázással elinőO

M ihalik D ĂĄniel : FĹązfa

4*

tézni. Ezek voltak a hangadók, utánuk ment a nagy tömeg Budapesten, a vidéken pedig még ennyire sem voltak. így nem csoda, hogy jó figurális képnek azt tartották, amelyen díszruhák vagy ünnepi népvisele­ tek pompáztak, jó csendélet csak az, melyen a halnak még a pikkelyeit is meg lehetett olvasni, jó tájkép pedig, ahol minden falevelet külön meg tudtak szám­ lálni, sőt még a levelek ereit is látni lehetett. Hogy pedig ezek a képek műtermekben készültek, a termé­ szethez soha semmi közük nem volt, nem volt ben­ nük semmi élet, mozgás, napfény, rezgő levegő, ra­ gyogó színek, semmi egyéni karakter, azt senki észre nem vette, de nem is kereste, mert hiszen ez így volt jó, ilyeneket látott az akkori tekintélyes öreg „miiértő“ már húszéves korában is, s csak éppen azt nem írhatom ide, hogy már az apáik is ilyeneket láttak, mert azok bizony egyáltalában nem láthattak még semmit a magyar művészetből, mert az akkoriban még egyszerűen nem létezett. Ha volt is három-négy kiválóbb festőnk, azok müveit alig ismerték; s éppen elég volt a művészeti kultúrából a lakásban nehány olaj nyomat, köztük a magyar hazafias „Petőfi halála“ és a „Kossuth imája“ címüek. melyeket ezerszámra gyártott az egyébként gyűlölt német sógor, mint ahogy nem utolsó szobadísz volt a tájképes zenélő­ óra Grácból. . .

A magyar vidéki városok közönsége még a nyolcvanas évek vége felé is általában csak ennyi mű­ vészeti kultúrával rendelkezik, míg ezzel szemben Szolnok már akkor is tiszteletreméltó kivétel. Pettenkofen, van Thoren, Karl L. Müller, Tina Blau már megszokott művészvendégei, — festményeiket szol­ noki polgárok is vásárolgatni kezdik, Deák-Ébner, 52

Bihari már büszkeségszámba mennek, s íme az ered­ mény: a szolnoki paraszt, cigány, szegény, mind már szívesen megy modelnek, a müveit közönségben pedig felébred a művészet után való érdeklődés. A képeik­ kel eldicsekednek, néha már művészetről, festőkről is beszélgetnek, lassankint nem nézik őket különcök­ nek, hóbortosoknak, hanem — megbecsülik.

A talaj tehát már elő volt készítve, amikor felvető­ dik a művésztelep gondolata s ez csakhamar meg­ valósul. Ennek immár huszonöt esztendeje s az ered­ mény igazán bámulatos. E sorok írója öt éven át élt együtt Szolnokon a festőkkel és a műbarát közönség­ gel s gyönyörűséggel láthatta a művészeti kultúrának azt az egész Magyarországon páratlan fellendülését, ami Szolnokon lejátszódott. Míg kezdetben alig né­ hány képet vesznek, de már azt is szeretettel becézgetik, büszkeséggel mutogatják, eldicsekednek vele, később lassan-lassan mind több lesz a műpártolók száma (a vásárló mindig szereti magát „művészetpártolódnak nevezni, — ezt a kedves pia traust szí­ vesen elnézzük). A helybeli ügyvédek, orvosok, mér­ nökök, bírák, tanárok, kereskedők, bankvezérek, köz- és magántisztviselők, jobb gyárosok, iparosok s nagyobb mértékben a bankok, részvénytársaságok és egyéb köziiletek, sőt néhány földbirtokos is mind sor­ jában vásárolgatnak művészektől. Csakhamar élénk társadalmi érintkezés fejlődik ki a jobb közönség és a lestők közt, némelyek kijárogatnak a műtermekbe, művészeink ellátogatnak családokhoz, immár jó ba­ rátság is fejlődik, a művésztelep évi kiállításain meg­ fordul egész Szolnok, beszélgetnek, vitatkoznak mű­ vészetről, a művészek szakszerű útbaigazításait, lel­ kes magyarázatait évről-évre szívesen hallgatják, igyekeznek maguk is a művészetet megérteni, abba 53

elmélyedni. A művészek tehát Szolnokon valóságos otthonra találtak, s így otthonra talált ott velük már általában maga a művészet is. S íme, lassankint lom­ tárba kerülnek a régi olajnyomatok, rossz vásári „víz- és olajfestmények“ s helyükbe szolnoki festők értékes művei jutnak. Immár van nem is egy olyan szolnoki polgár, kinek gyűjteményében 30—40 jó kép pompázik, tíz-húsz művészi festmény akárhány jobbmódii polgár falain található s örül az a szegé­ nyebb polgár is, ki csak egy két képnek lehet tulaj­ donosa. Az eltelt huszonöt év alatt a szolnoki művésztelepről körülbelül 5,000 (ötezer) képet adtak el, s ebből alig nehány darab esik budapesti vásárlásra.

Nehogy azonban ez a nagy szám valakit megszédít­ sen: a szolnoki festők közül még egyetlen egy sem telt szert vagyonra, küzdelmes munkájuk nyomán bizony alig telik többre, mint egyszerű polgári élet­ módra. S természetesen a telepet és őket is sújtották a háborús viszonyok, amiről egyébként másutt szóltunk.1) A huszonötéves jubileum tehát nagyon sú­ lyos viszonyok között éri a telepet, nem is szólva ar­ ról, hogy a mostani rossz gazdasági helyzet folytán a szolnokiak művásárlása is nagyon megcsappant. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a művészek munkakedve bármit is hanyatlott volna. Sőt éppen ellenkezően, a most rendezett huszonötéves jubiláns kiállítás a legújabb termésből is pompás értékeket mutat be.

De e fejezet keretében nem hagyhatjuk szó nél kiil azt, hogy a háborús gazdasági konjunktúrák, fő­ képen az inflációs korszak idejében — éppen a szol­ nokiak művásárló kedvének hírére — nehány müke*) A háború alatt i s után c. fejezetb en .

54

O loyay F erenc : S zoln ok i tรกj

reskedő Szolnokra telepedett s ott túlnyomó részben selejtes művészi árúval, giccsekkel, a jóhiszemű kö­ zönséget elárasztotta, a szolnoki telep két évtizedes, keserves, de mindig magas nívójú művészi munkájával nevelt szolnoki műbarátokat és közönséget részben el­ hódította. Ez pedig kétszeres kárral járt, egyrészt, mert a közönséget a selejtesebb művek olcsó áraival a jobb és természetesen drágább művészi munkák vásárlásá­ tól elriasztja, ha pedig drágán adja a tucatárút, meg is csalja. Mindez elsősorban a telep művészeit káro sította, másrészt pedig ártott sokat a közönség fejlődő műizlésének is, amelyet tetszetősen vászonra veteti giccsekkel mindig könnyű megingatni, sőt — megfer­ tőzni. Természetes, hogy minden ilyen eljárás elked vetleníti joggal azokat a festőket, akik a művészetnek már olyan magas fokán állanak, hogy selejtesebb munkák külön vásári célra, sem olcsó, sem más pén­ zért, már presztízs érzetből sem hoznának szívesen piacra. De egyidejűén érzékenyen károsodnak is, mert a vásári tömegforgalom réven java munkáik ér­ téke, a nem teljesen kiforrott kritikájú vásárlóközön­ ség szemében alászáli.

A műkereskedők ilyen vidéki „kirándulásai“ te­ hát minden olyan városban, ahol már valamelyes művészeti kultúra van (s e téren az első kétségtelenül Szolnok), ennek egészséges továbbfejlődését meg akasztják, sőt egyidőre elgáncsolják. Sajnos, ez ellen ma hatósági védelem nem áll kellőképen rendelke­ zésre, az egyetlen mód, hogy a közönségei — amint s amiért ezt e helyen is tesszük, az olcsó, tetszetős de nem kvalitásos művészi munkák felkarolásának k á­ raira — figyelmeztetjük. Önmagát csalja meg, aki a rosszat megveszi, mikor ugyanott helyben jóhoz is juthat. Nem is szólva arról, hogy egyszeriben felbom­ 56

lik azoknak a szolnoki polgári otthonoknak művészi harmóniája, melyekben a kiváló szolnoki és más m ű­ vészek jó festményeinek környezetébe hitványabb mű­ vásári holmit soroznak. A jó kép mindig „üti", ső; joggal „agyonüti“ a környezetében levő rosszat, vág legalább is nem harmonizálhat vele, tehát a korábban ízléses polgári otthon falai között kirívó diszharmó­ niát teremt.

Mert ízléses polgári otthon van sok Szolnokon, ami jelentős részben ugyancsak a szolnoki művésztelep érdeme. Hiszen, amikor el-eljárogattak egyegy jobbmódú baráti család otthonába, lassankint elmagyarázgatták, mi az esetleg ízléstelen a lakásban, miért az a falfestés, a sok hamis stílusú gyári bútor, a hamis „keleti“ szőnyeg, a sok vásári bazárholmi „lakásdísz“, de egyúttal reámutattak arra, mik a való­ ban ízléses szép otthon megteremtésének művészi fel­ tételei. Ilymódon, látszóan észrevétlenül, lassankint egész ízlésnevelés fejlődött ki. A művészek szeretet­ teljes baráti tanácsait mind többen fogadták meg. sőt mind többen előre is kikérték, ha egyszer-máskor va­ lami újabb beszerzésről volt szó. Gyakran hívták meg művészeinket képeik elrendezésére is, hiszen a leg több új képvásárlás esetleg már a többiek átrendezé­ sét kívánja. Voltak esetek, mikor művészeink baráti szívességből még fejléceket is terveztek a falfesté­ sekhez.

Szóval, akiknek Szolnok művészi otthont adott, a festők, jó szívvel ott voltak, mikor a polgári otti on ízlésének emeléséről is volt szó. Igen természetes, hogy ez az ízlésbeli kultúra lassankint többé-kevésbbé átragadt azokra is. kiknek nem volt alkalmuk művé szeinket otthonukban vendégül látni, s ilv módon Szolnok egész művelt közönségében emelkedettel)!)/ 57

nemesebb stílusérzék, mindent átfogó, tartalmasabb általános művészeti kultúra fejlődött ki. Vagyis, ahogy ezt ma már szerte olvashatjuk és hallhatjuk: a müvésztelep rangban magasra emelte Szolnok kul­ túráját.

Ehhez a nemes munkához nagyban hozzájárult még a szolnoki sajtó is. mely a lefolyt egész huszonöt esztendő alatt mindig megértő szeretettel foglalkozott nemcsak a művésztelep ügyeivel, hanem általános művészeti kérdésekkel is. Művészeinknek csaknem valamennyiéről meleghangú esztétikai tanulmányo­ kat közöltek, a szolnoki társadalmi egyesületekben tartott művészeti felolvasásokat pedig mindig részle­ tesen ismertették. Szóval az egész szolnoki társada­ lom éveken át összeforrott a művészekkel s ez az, ami Szolnokot a többi: Nagybánya, Kecskemét és még más művésztelepek fölé emelte. íme tehát: az a Szolnok, amely otthont adott a művészeknek, tőlük viszonzásul egyrészt emelkedettebb művészeti kultú­ rához, másrészt pedig a magyar nemzeti művészet történelmében nagyon jelentős helyhez jutott.

Mint ahogy ismeri már Szolnok nevét az egész művelt világ művészeti szakirodalma is. s ennek ré­ vén a műbarátok, műértök s a művészetei kedvelők világszerte elterjedt nagy serege.

Viszont azonban a történelmi hűség kedvéért nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a szolnoki kö­ zönségnek fent leírt nagy érdeklődése, művészelszeretete s ,a művészekkel való társadalmi érintkezése, a háború kitörése óta jelentékenyen és sajnálatosan megcsappant. Oka ennek részben talán az. hogy a telep évekig romokban hevert, részben pedig a rossz gazdasági viszonyok, melyek éppen a művészetet pár­ toló középosztályt sújtják ma is a legérzékenyebben.

58

SzlĂĄnyi L ajos : T ĂŠli e st

Hisszük és reméljük, hogy az újabb huszonöt év kü­ szöbén újraéled majd az a régi intenzív érdeklődés, melyről fentebb, mint hű krónikások, talán éppen buz­ dítás okáért is emlékeztünk meg. oly örömmel és meg­ elégedéssel.

Szolnok hatása.

Irta: Lyka Károly.

Szinte közhely ma már, hogy a szolnoki művésztelep fontos küldetést vállalt és teljesített. Régen, a Pettenkofen-korszakban, a festők érdeklődése oly elemekre irányult, amelyek az akkori Szolnokon még a falusiasságot képviselték. Amióta a mostani művésztelep fönnáll, a típusos szolnoki kép, messze túlter­ jed a piac festői intimitásain, apró epizód-alakjain, cigányain, csirkés kofáin s megnyitja nekünk a NagyAlföld széles látóhatárát. A sokáig ok nélkül elha­ nyagolt Nagy-Alföld, a maga geológiai monumenta­ litásában, mint új festői érték vonul be Szolnokról művészetünk kincsesházába.

Az Alföld képe ily értelemben csak véletlenül, csak mellékesen érdekelte régibb festőinket. Markó Károly, Lotz Károly ki-kirándull oda, hogy csakha­ mar elhagyja. Az Alföld végtelene nem volt szívük ügye. Nem is lehetett. Egyszerű nagyságának ereje csak olyasvalakiben válhatik vérré, aki életét is oda­ köti. E tekintetben meg nem becsülhető szolgálatot tett a telep művészetünknek. Nem rögtön: az ilyes­ mihez idő kellett s a próbálgatások bosszú sora. Na­ gyon érdekesen indult meg Szolnokon az Alföld nagy 60

Z omborv L ajos : S zรกn tรกs

vonásainak, egyedülálló karakterének meghódítása s megható nézni, mint próbálkozik meg egymásután a kisebb-nagyobb tehetségek egész sora a rejtélyes szfinksz megszólaltatásával. A Mihalik—Olgyay— Szlányi triász eleinte még kisebb részletek megragadá­ sával igyekezett vászonra vinni az Alföld arculatát.

Mednyánszkvt a messzefutó tér végtelene érdekelte, amely fölé költői hangulatot borított. Fényes e líra he­ lyett kötöttebb nyelvű epikai vonásokat ragadott meg s a forma határozott kereteibe feszíette bele az Alföld monumentális lapját. Azonban nem terjeszkedhetünk ki e szűk helyen e hódító hadjárat részletezésére, bár e hézagos utalásokkal annak a kellemetlen félreérlésnek nyitunk ajtót, mintha az Alföldben éppen csak a tárgyat, az új témát becsülnők. A szolnoki művésztelep legfontosabb eredményei ennél jóval többet adnak s amit adnak, azt ott, Szolnokon kap­ ták. Egy művészi forma, egy stílus, az interpretálás hangja, igaz, a festő művész-tehetségének szülötte, ámde nem csakis a tehetségé, hanem azé a sok egyébbé is, ami szemlélete körébe esik. életébe kap­ csolódik. Egy táj, amelynek karaktere a párás lompítottság, aligha sugallhat egy festőnek, aki mindig csak azt látja, vonal- vagy forma-harmóniákat. Egy táj, mint Szinyei sárosi parkja és dombjai, bizonyára leginkább a szín tüze felé biztatják a festőt s nem másfelé. A táj a maga külön karakterét kínálja a mű­ vésznek kihasználásra, inkább formát vagy inkább színt, inkább vonalrendszert vagy inkább silhoultemondanivalókat tár eléje, szóval neki is megvan a maga stílus-sugalló hatalma. Ezt régen a genius loci hangjának mondták a költők s igazuk volt. De a genius loci hangját csak az hallja meg, aki barátsá­ got köt vele, aki együtt él vele, akinek föld. fa, felhő 62

ill meg ott nem átfutó turislaemlék, hanem meghitt látvány.

Erre is adott lehetőséget a szolnoki telep s a mi egyéni véleményünk szerint ez n legnagyobb ado­ mány, amivel festőknek szolgálhatott. Mert ezzel vált lehetővé, hogy az Alföld lefestését felváltotta az Al­ föld megfestése, hogy egy stílus kezd előttünk ki bontakozni, amelynek legfontosabb jegyei másutt nem, csak itt születhettek meg.

A magyar alföld m űvészete. í r t a : Bálint Lajos.

Nem hivatkozhatunk mi elégszer és elég öntu­ dattal, hogy a magyar piktora alig száz esztendő alatt, — évszázados fejlődés előzményei nélkül — futotta meg azt az utat, amely a semmiből, vagy jó­ formán semmiből — mondjuk: a londoni vagy briiszszeli kiállítások nagy sikeréig vezetett. Oda, ahol e százesztendejével fiatalnál is fiatalabb magyar művé­ szet rangban és súlyban egyenlő versenytársként állt olyan nációkkal szemben, amelyek valóban és leg­ alább is évszázadok fejlődésén épülték. A magyar piktúra e százcsztendőnek több mint felében gyer­ mekcipőkben járt — s másik kisebb felében nagy állomások nagy ugrásaival nemcsak megtanulnia kellett azt, amit mások tudtak, — de fel kellett ledeznie mindazt, ami itt lélekben és földben gyöke­ rezik. Mindazt, ami speciálisan magyar s ami lélek­ ben, tárgyban és levegőben művészetünk magyar izét adja. Minden nagy állomás egyben új felfedezést is jelentett ilyen szempontból, — akár nagy egyesek 63

erős egyénisége, — akár egy helyen dolgozók együt­ tes eredménye jelentette ezt az állomást.

A helyek között, amelyek jelentőséggel rögződ­ tek meg a magyar művészet történetében, egész bi­ zonyosan éppen e magyar szempontból talán leg­ jelentékenyebb a szolnoki kolónia, amely most ün­ nepli buszonötesztendős fennállását. Értékes felfe­ dezése: a magyar Alföld — e nagy síkság piktúrája.

Nem az az alföld, amelyet előtte való képekből jól ismerünk romantikus vagy kevésbbé romantikus esikós szcénáival, gémes kútjaival, gulyáival és mé­ neseivel. Új és másfajta alföld felfedezése ez. A po­ ros úté, az egyszerű és síma tarlóé, a göröngyös szántásé, a szabályos keresztekbe rakott termésé . . .

Valamié, ami ott feküdt nyíltan és titokzatosság nélkül mindenki előtt s amit mégis Szolnok és a szolnokiak fedeztek fel. Egyszerű igazságot találtak meg, de a magyar piktora számára fontosnál fonto­ sabbat. Megérezték és megéreztették, hogy a magyar síkság e látszólag szegény és szűkszavú szimplaságában a színnek és formának mélységes és titokza­ tos gazdagsága él. Dúsabb variációjú, játékosabb színteliségü, ha kell egyszerűségében monumentálisabb, ha kell fantasztikusabb, mint regényes begyóriások vagy haragvó tenger. Szolnok a magyar piktúra számára a síkság tématikus és problémabeli gazdag­ ságának felfedezését jelentette. Nem véletlen az, hogy azok a művészek, akik egy nyárra vetődnek el a Tisza és Zagyva szögeletibe, rendesen a tizedik nyáron is ott dolgoznak még. Szolnoknak, saját ma­ guknak ez a felfedezése leköti, magához bilincseli őket. Nem véletlen, hogy a magyar művészetnek egy olyan súlyos értéke, mint Fényes Adolf, mikor évtizedek eredményeivel szakítva, szinte megdob64

P onqrAcz Karoly : S zoln ok i tรกj

bentően új, erős és érdekes stílust termel ki magá­ ból és magának, új formája minden témái lehető­ ségét megtalálja e nagyszerű síkságban és Szolnok­ hoz való hűségében.

Emlékezünk még egy kissé a wildei para­ doxonra, mely arról szól, hogy a természet utánozza a művészetet s furcsa okoskodásával azt állítja, hogy a híres barna és különös londoni köd csak az­ óta van, amióta ama bizonyos festők és festői is­ kola megfestették. Tudjuk, hogy e látszólag fejtetőn járó szellemeskedés mögött milyen gondolat rejlik.

Ez a gondolat pedig talán sohasem olyan közeli hozzánk, mint mikor a szolnoki művészetről van szó. A magyar Alföld így, ilyen változatos szín- és forma-, tónus- és valőrgazdagságban, a mi tudatunk számára csak azóta van, amióta Szolnok művészete meglátta és művészete nyelvén megteremtette. Szol­ nok magyar művészettörténeti jelentőségének ez egyik legfontosabb értéke.

Szolnok és a magyar Alföld. írta: Elek Artúr.

Hogy ebben a világban mi minden a festői szép, a színfoltokban feltáruló és tónusban egybeolvadó, — arra a festés művészete csak sok százados gya­ korlat után, sokáig tapogatózva, hosszú időkre meg megállva, érzett rá. A táji érdekeset általában a hegyi tájakban látják az emberek. Sokáig a festés művészete is csupán azokban érezte meg, bizonyság reá az Odyssea jeleneteit megérzékitö ókori falfest66

menyeken kezdve, az egész olasz művészet. A tizen­ hatodik századi németalföldi festők voltak az elsők, kik a sík tájban is megtalálták a festői témát. De a mi művészetünk kezdő korszakainak festői csakis hegyvidéket festettek. Petőfi, aki első felfedezője volt az Alföld természeti szépségeinek, nem tudta festőinket — sem a korabelieket, sem az utána való nemzedékekéit — a maga elragadtatásának és lelke­ sedésének részesévé tenni. Mint egyebütt, nálunk is a festői naturalizmus irányára várt a sík tájak meg­ hitt és monumentális szépségeinek feltárása. Szór­ ványos kirándulások után a Szolnokon megtelepe­ dett festők voltak azok, kik teljes erejüket ennek a feladatnak szentelték. Mi vonzhalta Pettenkofent, a császári Bécs osztrákját, fényes szülővárosából és Olaszországból, Párisból, a nyári porban és téli sár­ ban fuldokló kis magyar mezőváros felé? Tudjuk, hogy leginkább a nagypiac vásári jeleneteit festette ott, sátoros kocsijukon tanyázó cigánynépséget, csupa etnográfiai tarkaságéi motívumot. De a régi Szolnok minden vásári mozgalmasságával és színes ségével maga is csak motívum volt, „staffázsa“ a végtelen és mérhetetlen alföldi tájnak. A Nagy-Al­ föld sajátosan színeződötl levegőjében lett festői ha­ tásúvá, ecset alá, színes megábrázolásra kínálkozó a kicsi magyar város. A szolnoki nagypiacon való­ jában a nagy magyar Alföldet festette Pettenkofen.

Az útrakész naturalista természetnézésnek ő volt az első hírhozója. De a művészetben is csak úgy, mint a tudományban, nem az alkalmi fölfede­ zések, az igazi és tarlós eredményű fölfedezések, hanem azok, melyeknek folytatásuk támad, ame­ lyek folyamatossá lesznek és melyek eredményeiket, kimélyítik. Pettenkofen után Szolnokon sokáig 67

semmi sem következett és Ébner-Deák Lajos után sem, aki más érzéssel és más felfogással ugyan­ azokra a motívumokra vetette rá magát, mint Pettenkofen.

Csak mikor Szolnokot választotta főhadiszállá­ sául egy csoportnyi festő és szinte rendszeres m un­ kával kezdte meg környékének a „kiaknázását“, csak ekkor tárultak föl az Alföld festői szépségei.

Azok is, melyek szűk körben figyelhetők meg és azok is, melyeknek áttekintéséhez mély távlati te­ kintet szükséges. A nagy magyar Alföld minden méla és szomorú szépsége érzékletté salt a meghitt motívumokat követő festmények hosszú során. I)e láthatóvá lett más képeken az is, amit addig senki meg nem látott: alföldi tájunk monumentalitása.

Olyan alkotók vásznain, mint Koszta József és Fényes Adolf, megjelenőit egész vad kétségében és mélységében a csillagos szemű alföldi éjszaka és megjelenőit a sárga tarlója és kiaszott legelőjű vég­ telenség rettenetes erejű szépsége.

Ezt jelenti Szolnok a magyar művészet történe­ tében. A nagy magyar Alföld festői feltárását és meg­ hódítását.

A szolnoki művésztelep jelentősége. írta : Farkas Zoltán.

Az.a huszonöt év, mely a szolnoki művésztelep alapítása óta elmúlt, kétségtelenül egyik döntő je­ lentőségű korszaka volt a magyar festészetnek. Ez volt az az idő, mely alatt a magyar társadalomnak kultúrát teremtő és hordozó rétege valamiképen közelebb jutott a képzőművészethez, mert efféle 6R

J ávor P á l : S zoln ok i Z agyva-híd

szükségletei is támadtak. Már nemcsak egyesek, vagy a többitől elszigetelten élő legfelsőbbek érdeklődése környezte a képzőművészetet, nemcsak a mindenható állam hívta néha kissé mesterségesen életre, hanem a társadalomnak számos olyan rétege is élete kö­ rülményei közé sorozta, mely azelőtt nem sok tudo­ mást vett róla. Ez a közeledés, amely mindeddig sajnos, csak a városi műveltségű osztályokra korlá­ tozódik, volt együk megteremtője a magyarországi művésztelepeknek, és íg\T a szolnokinak is.

S ha ennek jelentőségét ma még talán egy kissé korán, — mert hiszen a kellő távlatot csak ké­ sőbbi idő hozza meg — kutatni próbáljuk, a szoro­ san vett művészi vonatkozásokon túl, elsősorban is ilyen kapcsolatok jutnak eszünkbe. Ez az. egymásra találás Szolnok esetében is megmutatta, hogy a mű­ vész a társadalom termékenyítő talaján állva, lelké­ nek gyökérszálait jóval mélyebben tudja belébocsátani nemzete jellegzetességébe, mint azokban az időkben, amidőn megértésért még küzdenie kellett. És ez különösen nálunk volt fontos, ahol az összes képzőművészeti fejlődések formai előzményei kül­ földről jöttek. Nekünk nem volt ezen a földön ter­ mett, formailag és tartalmilag a mi életünkből sár jadzott művészetünk. Az impulzust minden irányban nyugatról vettük, idegen művészektől és művésze­ tektől s hogy művészetünk mégis rövid idő alatt minden ízében különlegesen magyarrá tudott válni, azt nemcsak gyakorlói magyarságának kell tulajdo nítanunk, hanem annak is, hogy ezek művésztele­ peink révén közvetlen érintkezésbe jutottak a magyar élettel, a földdel, a levegővel és a néppel. Az a mű­ vészet, amely ekképen érlelődött, már nem üvegházi növény többé, mert hozzáidomul talajához, felveszi 70

■

S züle P éter :

Panni néni

dőn kirajzolódónak modellált, ez az atmoszféra el nyelöbb és átalakítóbb volt, az alföldi tájak égénél hatalmasabb, minden megjelenést erősebben befő lyásoló egyhangúbb megnyilvánulása. Az élet képe pedig, mely a szolnokiak művészetében kirajzoló dott, szintén egészen más volt. Nem volt semmi tűn dérmeseszarűsége s ha néha ünnepélyességig fokozó dott is, ez az emelkedettség a hétköznap mindennapi sága mögött rejlő örök életjelenségek kényszeríti erejéből fakadt. Kevesebb motívumra épített, dt ezek a motívumok a magyar Alföld világának amaz ősi erői voltak, amelyek nem változatosságukkal, hanem elementáris hatalmukkal nyűgözik le a bennük gyö­ nyörködőket. És így a szolnoki művészetben mindig, még leg aprólékosabban naturalista megnyilvánulásaiban is. volt valami monumentalitás, amely nem a külsősé­ gek csoportosításában, nem nagy külső méretekben jelentkezett, hanem abban az igaz és őszinte k a p c s o ­ latban, mely szinte vallásos áhítattal fűzte a telep lakóit Szolnok földjéhez. Kisebb-nagyohb tehetségű festők, hosszabb-rövidebb ideig sokan éltek ez alatt a huszonöt év alatt a szolnoki művésztelepen. Mind­ nyájának gazdagodását, süt némelyiküknek teljes újjászületését jelentette az ott-tartózkodás. Mindnyá­ jan az élet és a világ szépségének rajongó hirdető­ jévé váltak és megtermékenyedésüknek ma még kellőképen fel sem becsülhető hasznát látta az a ma­ gyar festészet, melyet ma jogos büszkeséggel muta­ tunk be mindenütt a nyugaton, mint az emberi kul­ túra egyik legértékesebb hajtását.

74

A szolnoki iskola jelentősége. í r t a : Ybl Ervin.

A képzőművészetek fejlődésében mindig nagy jelentősége volt az egyes iskoláknak, bár szerepük különbözőképen domborodott ki. Rendkívül érde­ kes lenne megállapítani, hogy jellegzetes stílusuk ki­ alakulása szempontjából az egyes iskolák, művésztelepek mit köszönhetnek vezető mestereiknek, mit az ottani helyi körülményeknek, hagyományoknak és mit az éppen uralkodó általános képzőművészeti törekvéseknek. Az iskolák, müvésztelepek rendsze­ ri ni egy nagyobb művész egyénisége körül szoktak kialakulni. Az iskola, a telep átveszi a mester stílu­ sának egyéni jegyeit, továbbfejleszti, fölhasználja, átalakítja azokat. Megerősödésére, továbbfejlődésére igen gyakran nagy befolyással vannak a helyi körül­ mények, az esetleges művészi tradíciók is, de vannak olyan iskolák, müvésztelepek, amelyeknek stílusa szinte teljesen független attól a helytől, ahol az irány megszületett, vagy kivirágzott. Különösen azoknál az iskoláknál, telepeknél tapasztalhatjuk >zt, amelyeknek eszményi jellegű stilustörekvései aem függnek össze a helyi körülményekkel, a kör­ nyezett oltani természeti képével. A gödöllői telep nüvészeinek stílusa például nem kapcsolatos az otani vidék arculatával, az ottani emberek különleges apusával. A gödöllői iskola stílusa csak az ott élő nűvészek lelkének, valóságot átformáló szemléletéíek kizárólagos gyermeke. Az ottani vidék, nép nem átszőtt olyan szerepet a gödöllői iskola stílusjegyeiíek. képtémáinak kialakulásában, mint Nagybánya,, agy Szolnok. E két lelep művészetének stílusa már

szorosan összefügg az. ottani természettel, a táj he­ lyi karakterével, színeivel, fényével, levegőjével. A nagybányai és szolnoki képek nemcsak egy különle­ ges csoportját jelzik a magyar pikturának, hanem e festményeken magát Nagybányát és Szolnokot is föl­ ismerhetjük zöldlombos hegyeivel, vakítóan kék egé­ vel, piros templomtorony gombjával, vagy fénytől, homoktól vibráló levegőjű rónáival, zöldessárga reflexektől hímes folyóival. Itt a téma maga a két város, annak környéke, emberei; ebből születik meg a kép, nem pedig a valóságtól elvonatkoztatott áb­ rándokból.

A nagybányai és a szolnoki iskola csak olyan idő­ ben nőhetett fel, midőn a képzőművészetek életében a plein air volt a vezérszólam. Csak a műteremből való kivonulás, csak az elnyűtt képsémák elhagyása révén, midőn a festők a szabadban állították föl áll­ ványukat, juthatott oly határozottan érvényre Nagy bánya és Szolnok különleges karaktere. Láttuk ezt már a francia Barbizonban is és ugyanez ismétlődik meg a két magyar városban. A plein air-nak uralomrajutása folytán ismerték föl művészeink a ma gyár föld festői különlegességeit a maga igazában, így születhetett meg a tőről metszett magyar piktura.

Nem véletlen, hogy Nagybányának és Szolnok­ nak oly fontos szerep jutott a magyar plein air és egyben .a legzamatosabb magyar festészet kialaku­ lásában. Nagybánya tele van csodálatosan telített szí­ nekkel. Szolnokot és környékét pedig az Alföld at­ moszférája hatja át. Emellett Szolnoknak régebbi festőművészi hagyományai is vannak. Az osztrák Pettenkofen művészetét az itteni népélet festői mozgalmassága frissítette föl. majd a mi Deák Ebner 76

ViDovszKY B éla : Szüleim

Lajosunknak Parisban nevelődött palettája világo­ sodott meg a szolnoki vásárok élénk, napsütéses szí­ nességétől. Mind a két mester szolnoki képeiben azonban, az abszolút festői szempontok kidomborí­ tása mellett is, még sok a zsánerszerü vonás, még meglátszik rajtuk, hogy Pettenkofen és Deák Ébner a nagyvárosi kultúra fátylán át, mint érdekessé­ get szemlélik a szolnoki nép életét. Mintha idegen, a szolnokinál finomabb nyelven mondanák el az ott látottakat. Csak az utánuk következő, a tulajdonképeni szolnoki iskola művészeinek munkáiban je­ lent meg Szolnoknak és pusztáinak képe zamatos magyarságban. Nemcsak a természetmegíigyelés megkapóan igaz Fényes Adolf, Mihalik Dániel fest­ ményein, hanem az érzés, lelki tartalom is. Ezeken a képeken kevesebb a vásári jelenet, nincsen rajtuk semmiféle néprajzi érdekesség, mégis magyarságuk tőzsgyökeresebb, mint az előbbieké. Természetesen a képeknek nem annyira művészi kvalitásait mér­ jük itt össze, hanem csak karakterüket. Ebből a szempontból és általában a magyar piktora faji jel­ legének kifejlődése szempontjából igen nagy a jelen­ tősége a szolnoki iskolának, elsősorban Fényes Adolf, Mihalik Dániel, Szlányi Lajos, Zombory La­ jos, Kléh János művészetének. Stílusuk ugyan kü­ lönbözik egymástól, de mindegyikük festészetében Szolnoknak és pusztájának színeire, levegőjére isme­ rünk. Oly határozott ez a helyi vonás, olyan meg­ győző az igazsága, hogy a szolnoki iskola fiataljai is ezen a nyomdokon haladnak tovább. Ügy látszik, Szolnok festői értékeit még nem merítették ki. Mindenki, aki ott dolgozik, a valóság hatása alatt áll. Az expresszionizmus és a többi tér mészettől elvonatkozó irányok alig hatoltak el ide.

78

itt a festő és a természet még egyensúlyban van egy­ mással. Az új, a valóságot átformáló akarások még nem lettek úrrá Szolnok magyaros levegőjén. Nevez­ hetjük ezt talán maradiságnak a Nyugaton uralkodó irányok szemszögéből nézve, de kétségtelenül hatá­ rozott bizonyítéka Szolnok festőművészen érdekes­ ségének és a szolnoki iskola immáron fejlett, értékes tradícióinak.

Szolnoki íestők a S z é p m ű v é sz e ti M úzeum ban.

K ö zli: dr. Rúzsaffy Dezső.

A szolnoki festőművészek kiválóbb alkotásai közül mintegy 170 java képet vásárolt meg és őriz az utókor számára is Szépművészeti Múzeumunk.

A szolnokiak tehát művészetünk e kincsesházában igen jelentékenyen vannak képviselve.

A régi szolnoki külföldi festők közül Pettenkofen Ágost: Cigányasszony, Gyümölcsvásár, Szol­ noki vásár, Tájkép folyóvízzel és Szolnoki piac; Ignatz Raj falt: Tájék utazókkal, Tisza partja vízme­ rőkkel; Otto von Thoren pedig: Igavonó ökörfogat, Legelőn, Tehén borjúval — című festményeikkel szerepelnek.

Megemlítve, hogy Deák Ebner Lajosnak a Szépművészeti Múzeumban levő harminc festménye kö­ zit I is több a szolnoki, a következőkben a művészte­ le]) törzstagjait vesszük sorra.

Bihari Sándor 10 festményével szerepel, köztük ugyancsak több szolnoki képpel.

80

Fényes Adolf 12 képe közül a Szolnokon festett nevezetesebbek: özvegy asszony, öreg ember, Csa­ lád, Egy legény meg egy leány, Nyár a tanyákon, A pletyka.

Jávor Pálnak mind a 4 képe szolnoki: Gyümöl­ csök, A szolnoki híd, Merengő, Tanulmányfej; ugyancsak Kiéli János 3 festménye is: Zagyvapart télen, Virágzó rózsafák, Tiszapart télen.

Mihalik Dániel 11 festménye közül 7 drb a szol­ noki: Zagyvapart, Eső után, Olvadáskor, Tájkép, Téli táj, Tiszai ártér, Tiszapart.

Olgyay Ferenc 13 darabja közül a nevezetesebb szolnokiak: A holt Tisza, Holdas est. Hold feljötte.

Pongrácz Károly két festménye közül szolnoki a Zagyva című.

Szlányi Lajos 22 kiváló darabbal szerepel, a szolnoki tárgynak közül megemlítjük a: Zagyvapart Szolnokon, Gyümölcsfák alatt, Zagyvaparti fűzfák, Tiszavidéki táj, Falu vége, Eső után, Faluvégi házak címűeket.

Szüle Péter 5 képe közül szolnoki tárgyú a Zagyvapart.

Vidovszky Béla 18 darabja közül 12 darab a hadszíntéren készült; szolnoki tárgyúnk: Füzes, Szol­ noki udvar.

Zombory Lajos 12 festményének túlnyomó ré­ sze szolnoki, közülük a: Tehenek az erdőben, Szol­ noki vásár, Szántás, Jéghordás, Répahordás, Tiszahajlat, Tehénfogat címűeket említjük.

A felsorolt festmények közül a Szépművészeti Múzeum többeket letétbe helyezett különféle jelen6

81

legi és volt közintézményeinknél, így pl. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, aradi Közművelődési Ház, Szombathelyi Múzeum, Erdélyi Nemzeti Mú­ zeum, Népjóléti Minisztérium, tordai és a marosvá­ sárhelyi Közművelődési Ház, a Besztercebányai Mú­ zeum, Debreceni városi múzeum, Veszprémi mú­ zeum, Jász múzeum, Tiszti Kaszinó Budapest, hadi­ képek a Ludovika Akadémiában, végül több múzeumi kép van letétben a szolnoki művészeti egyesületnél.

A m űvésztelepről és m űvészeiről m egjelent számottevőbb cikkek.1) 1902.

Eine Künstlerkolonie in Szolnok. Budapester Tagblatt, jún. 26.

A szolnoki művésztelep. írta H. Szolnoki lapok, jún. 29.

Müvésztelep. Esti Újság, júl. 1.

A szolnoki müvészhajlék. írta Lándor Tivadar, Uj Idők, júl. 16.

1903.

A szolnoki műtárlatot ismertette a Pesti Napló júl. 28; Uj Idők és a Pester Lloyd aug. 9.

1904.

Ilihori Sándor. írta dr. Nyári Sándor. Művészeti Kró nika, jan. 1. ') A „Művészet“-ben megjelent s a még rendelkezésünkre jutott adatok nyomán.

(A szerJc.) 82

Mayámról. írta Bihari Sándor. Művészeti Krónika, jan. 1.

Szolnoki niükiálUtás. lila Y-n. Az Újság, szept 27.

Szolnoker Künstler. írta Max Rothauser. Pester Lloyd, oki. 11. .1 szolnoki művésztelepről. lila Nógrádi László. Egyet­ értés, okt. Ki. A szolnoki telei). írta (leró Ödön. Művészet, 1904. 4. sz. füzet.

1905.

Olyyay Ferenc képeinek külön kiállítását ismertették a napilapok felír. 20-iki s a hetilapok márc. 5-iki számai.

Zombory Lajos képeinek külön kiállítását ismertették a napilapok felír. 28-iki számai.

Fényes Adolf. írta Lyka Károly. Művészet, 1905. 0. sz. füzet. í’ettenkofen Szolnokon. írta dr. Rózsaffy Dezső. Mű­ vészet, 1905. (S. sz. füzet.

Fényes Adolf festményeinek külön kiállítását ismer­ tették a napilapok nov. 5., Pester Lloyd now 7., Népszava nov. 8; a hetilapok nov. 12. számai.

Fényes Adolf. Modern Művészet, I. 1. sz.

Von der Szolnoker Mülerkolonie. Irta Max Rothauser.

Pester Lloyd, okt. 19.

Fényes Adolf. Irta Juhász Gyula. Uj Század. Kolozs­ vár, 1905 dec.

6

'

83

1906.

Bihari Sándor. Irta Fónagy Béla. Művészet, 6. füzet.

Bihari Sándor kiállítását ismertették az összes napi­ lapok, Kézdi Kovács László, Bródy Miksa, Rózsa Miklós, dr. Rottenbiller Ödön, dr. Bárdos Artúr, Lázár Béla, Max Rothauser és az Uj Idők, Bródy Sándor tollából.

Bihari Sándor műveinek kiállítása. Irta Meller Simon.

Szerda, okt. 10.

Bihari Sándor. írta F. H. Magyar Szemle, okt. 11.

1908.

Zombory Lajos kiállítását ismertették a napilapok jan.

4., a hetilapok jan. 12.

A Szolnokiak. Irta Bé. Ország Világ, okt. 25.

A szolnoki művésztelep. Irta ifj. Gonda Béla. Buda­ pest, okt. 11.

A szolnoki művésztelep kiállítása. írta ifj. Gonda Béla. Jásznagykunszolnokmegyei Lapok, okt. 11.

Szlányi l.ajos. írta Gerö Ödön. Művészet, 0. füzet.

Szlányi Lajos kiállítása. írta ifj. Gonda Béla. Tiszavidéki Újság.

Szlányi Lajos kiállítását a Műcsarnokban ismertették a napilapok okt. 2., okt. 3.

Szlányi Lajos kiállítása. írta Tövis. A Hét, okt. 4.

Művészi dolgok. írta Bányász L. (Uránia kiállítás, Szlányi Lajos és Pállik Béla). Ország Világ, okt. 11.

84

Sziámii Lajos képei. Jeltelen cikk. Vasárnapi Újság, okt. 11.

1909.

Zomboríj Lajos kiállítása Szolnokon. Jeltelen cikk.

Jásznagykunszolnokmegyei Lapok, nov. 1.

1910.

Olgijay Ferenc gyűjteményes kiállítása a Könyves Kálmán termeiben. Ismertették a napilapok dec.

4-én és 5-én.

Szolnoki művészek. írta njl. Magyarország, nov. 3.

Mi kálik Dániel haláláról írtak az összes napilapok jón. 17.

Mibalik Dániel. írta if'j. Gonda Béla. Jásznagykun­ szolnokmegyei Lapok, jón. 12.

Daniel Mihalik. Jeltelen cikk. Pester Lloyd, jón. 26.

Mi Imiik Dániel. írta Lázár Béla. Művészet, IX. 8. sz.

A szolnokiak, lila Elek Artúr. Az Újság, okt 11.

A szolnoki művésztelep kiállítása. írta Farkas Zoltán.

Vasárnapi Újság, oki. 23.

1911.

Lippich Elek jubileuma. Jeltelen cikk. Magyar Nem­ zet, jan. 8.

In memoriam. Bruck Lajos, Mihalik Dániel, Kimnach László műveinek kiállításáról. írta Yk. Alkot­ mány, okt. II A napilapok ismertették okt. 7.

85

Mihalik Dániel művészi hagyatéka. Irta Paur Géza.

Vasárnapi Újság, oki. 15.

Jávor Pál. írta Md. Budapesti Hírlap, okt. 24.

Jávor Pál freskói. írta V. Független Magyarország okt. 27.

Mihalik Dániel. írta Udvardy Miklós. Budapesti Hír­ lap, okt. 29.

1912.

Dolgozó kolóniák. A nagybányai, szolnoki és kecske méti művésztelepekről. írta Iván Ede. Pesti Napló, júl. 7 Művészek munkában. Látogatás a nagybányai és szol noki művésztelepeken. írta Iván Ede. Vasárnapi Újság, júl. 28.

Fényes Adolf kiállítását ismertették a napilapok okt.

26-án.

Fényes Adolf új képei. írta Bálint Aladár. Népszava, okt. 31.

Fényes Adolf kiállítása. írta Farkas Zoltán. Vasárnapi Ujág, nov. 3.

Fényes Adolf új képei. írta Bálint Aladár. Nyugat, nov. 21.

Fényes A<lolf új képei. írta Lyka Károly. I j Idők, nov. 3.

Fényes Adolf. Jeltelen cikk. Művészeti Krónika.

Fényes Adolf. Jeltelen cikk. Szabad Művészet. I. 1. sz.

86

1913.

Fényes Adolf. írta Rózsa Miklós. Interieur, jan. 19—21.

Jubileumaiisstellung in Szolnok. írta Takács Zoltán.

Pester Lloyd, máj. 25.

A szolnoki művésztelcp. írta ifj. Gonda Béla. Buda­ pesti Hírlap, máj. 22.

A szolnoki művésztelep jubileuma. írta Elek Artúr. Az Újság, máj. 25.

A szolnoki művésztelep 10 éves jubileumáról írtak a napilapok máj 27.

A szolnoki művésztelepen. írta Törökné Kovács Hermin. Alkotmány, jún. 8.

A szolnoki művésztelep jubileuma. írta dr. Kovács Dezső. Élet, jún. 8. U. a. Uránia, XIV. 6—8. sz.

Tina Blau. írta ifj. Gonda Béla. Világ, okt..

19U. A művcsztelepekröl. írta ifj. Gonda Béla. Magyarország, márc. 1.

Die Ungarische Malkunst. Von Béla von Gonda jr. Österreichische Illustrierte Zeitung. Kunstrevue, márc. 10.

Die Ungarische Malkunst. Von Béla v. Gonda jr.

Neues Wiener Tagblatt, márc. 14.

A háború alatt és után számos cikkben foglalkoz­ tak a napilapok Fényes Adolf, Zádor István, Vidovszky Béla, Jávor Pál, Pólya Tibor, Szüle Péter, Pólya Iván időközben rendezett kiállításával.

87

A szolnoki művészekről nagyobb tanulmányokat írt még: dr. Lázár Béla „Tizenhárom festő“ című könyvében és Rózsa Miklós „A magyar impresszio­ nista művészet“ című nagyobb munkájában.

Ezenfelül életrajzukat közük a Pallas és a Révai lexikonok is. , . _________ (A szerk.)

A Szolnoki Művészeti Egyesület tisztikara és tagjai.

Tisztikar: Elnök: dr. báró Kohner Adolf.

Alelnökök: dr. gróf Almásy Imre, Szalay János.

Igazgató: Lippich István.

Helyettes igazgató: dr. Kerekes Sándor.

Titkár: dr. Szabó Ferenc.

Műtáros: dr. Sárközy György.

Pénztáros: Tornyos Ferenc.

Ellenőr: dr. Elek István. Ügyész: dr. Karczag Pál.

Igazgatóság. Tagjai az elnök, az igazgató és a telep törzstagjai: Fényes Adolf, Szlányi Lajos, Zombory Lajos, Vidovszky Béla, Szüle Péter.

A választmány tagjai: Almásy Sándor, Baghy Gyula, Berzsenyi Béla, dr. Bóna Pál, dr. Benkó Iván, dr. Domokos Jenő, dr. Deutsch Adolf, dr. Füredi Fe­ renc, dr. Gorove László, dr. Gergelyffv Géza, dr. Harsányi Gyula, Hild Victor, Komor Arnold, dr. Lenk Gusztáv, Lénárd Sándor, Montagh Ákos, Cs. Tóth Imre, dr. Sághy Sándor, Scheftsik István, Szatmáry László, Vágó Pál, dr. Bárkány Béla, Halász Sándor, 88

Kádár Gyula, dr. Lévay Gyula, Róth Dezső, Scheftsik György, dr. Bagossy Károly, Ungár Dezső, Rassay Károly, Klein Oszkár.

Felügyelőbizottság: ifj. Nerfeld Ferenc, dr. Váczy György, Róth Mór.

Tiszteletbeli tagok: gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Géza, gróf Andrássy Dénes, gróf Apponyi Albert, gróf Apponyi Sándor, Berzeviczy Albert, Ba­ bits Zsigmond, gróf Csáky Emánuel Károly, Hatvani Deutsch József, dr. herceg Eszterházy Miklós, gróf Édelsheim Gyulay Lipót, Fraknói Vilmos, Kertész K. Róbert, K. Lippich Elek, Lotz Károly, Lippich Gusz­ táv, Majovszky Pál, dr. Nagy Árpád, dr. Samassa József, Széli Kálmán, dr. Szmrecsányi Pál, gróf Szapáry Gyula, Várady Szilárd, Vágó Pál, Wlassics Gyula báró, id. gróf Zichy János.

Alapító tagok: Abádszalók község, Abádszalóki Takarékpénztár, Almásy Ede, özv. gróf Almásy Györgyné, dr. gróf Almásy Imre, gróf Andrássy Dé­ nes, gróf Andrássy Gyula, gróf Andrássy Tivadar, Benitzky Géza, Baghy Imre, gróf Batthyány Lajos, özv. Domokos Mihályné, Dósa József, gróf Édelsheim Gyulai Lipót, Fodor Jenő, Fesztory Lajos, dr. Gorove László, Györgyey Miklós, Goór László, dr. Gergelyffy Géza, Helmeczy Béla, báró Harkányi Frigyes, Herz­ fehler Jenő, Herzfelder Manó, Horthy István, JászNagykun-Szolnok vármegye, Szolnoki Kereskedelmi Bank, Kisújszállás Városi Takarékpénztár, dr. báró Kohner Adolf, Kubies Gusztáv, Szolnoki Külsőszolnokmegyei Takarékpénztár, Kunmadaras község, báró Kohner Willy, báró Kohner Zsigmond, Keppich Emil, Léderer Gyula, Léderer Sándor, Léderer Arthur és Károly, Lippich Gusztáv, Magyary-Kossa Pál, Szol­ noki Mezőgazdasági Takarékpénztár, Markbreit Sán89

dor, Nagykunsági Takarékpénztár, gróf Nemes János, Schweiger Vilmos, gróf Szapáry György, Szolnoki Tiszavidéki Hitelintézet, Törökszentmiklósi Takarékpénztár, Szolnoki kir. Törvényszék, dr. Tóth János, Vágó Pál, báró Wodianer Albert.

Rendes tagok: Alexander Imre, Altmann Gyula, Acsay Lajos, Baghy Gyula, Bartha László, Béla Miklós, dr. Brandt József, gróf Bolza József, dr.

Benkó Iván, ifj. Bódy István, Balogh Gyula, dr. Bóna Pál, Berzsenyi Béla, dr. Bodnár Andor, dr. Borbély László, dr. Berzseny Géza, dr. Bagossy Károly, Brassay Károly, Brenner Sándor, dr. Bárkány Béla, Böhm Pál, Bakay Gyula, Breuer Miklós, dr. Breuer László, Cibakháza község, Csanády Aurél, dr. Csuka Iván, dr. Császy Ferenc, Czeisler Nándor, ifj. Czinóber László, gróf Dessewffy Emil, dr. Deutsch Adolf, Dohray László, Dérczy Péter, dr. I)arkó Dezső, Dusek Béla, dr. Deák György, dr. Elek Fiilöp, Engel Mór, Fegyvernek község, dr. Fehér Ernő, dr. Fehér Mihály, dr. Füredi Ferenc, dr. Fodor Károly, Fazekas Lajos, Faludy Márton, dr. Falhöck István, Füredi András, Gaylhoffer István, Gettler Izidor, Gy. Gaál Imre, dr. Gergelyffy Géza, Gara Frigyes, Gara Frigyesné, Galambos Andor, Háy Mór, dr. Halász Sán­ dor, dr. Hollós Dávid, Halász Béla, dr. Harsányi Gyula, Harsányi Béla, Iliid Victor, Halasy Pál, Hubay Ferenc, dr. Havas Berthold, Háy Dezső, Hruska Jó­ zsef, dr. Horváth László, Hangody István, Horváth Péter, Halász József, Halász Géza, Horváth Sándor, Halász Manci, Herskovich Jenő, Horváth Gyula, Hül­ lender Resin, Jászberény város, Jászapáti község, Jászladány község, Jászkisér község, Jászszentandrás község, Jelenek István, Jancsó Lajos, Jeszenszky Jó­ zsef, Kalmár Miksa, dr. Kerényi Samu, dr. Kiss Ernő, 90

község, Kunszentmártoni Taparékpénztár, dr. Kiilley Béla, Karczag Pál, Kiss Árpád, Kádár Gyula, özv Ke­ rekes Gézáné, dr. Kovách Dezső, dr.Kánitz Izidor, Koller Andor, Kmetty György, dr. Kerekes Sándor, dr. Kerezsy Jenő, dr. Kemény József, Kormos Árpád, Kallós János, Kallós Jánosné, dr. Kallós Sámuel, dr. Kallós Sámuelné, Kiss Gábor, Kossuth László, Kormos Jenő, Kocsis Lajos, Koczka Pál, dr. Krámer La­ jos, dr. Köves István, Kintzler Elemér, Kiss Ká­ roly, Kálmán Árpád, Kádár Kálmán, Kormos Anna, Klein Oszkár, Kovács Ferenc, dr. Lenk Gusztáv, dr. Krausz Lajos, Komor Arnold, Konsitzky György, Kövér Gusztáv, Kunhegyes, Kunszentmárton községek, Lippich István, Lengyel Sándor, dr. Lévai Gyula, Lux Mihály, dr. Leitner Sámuel, Lénárt Sándorné, Lassányi Jenő, dr. Mandel Sándor, özv. dr. MarIinek Albertné, Mezőtúri Népbank, Mezőtúri Taka­ rékpénztár, Muhoray Károly, Madarász Imre, Mé­ száros Zoltán, dr. Mészáros Antal, Montagh Ákos, Molnár István, Miederer Miksa, Metzger József, Müller Lipót, Nagykörű község, id. Nerfeld Ferenc, ifj. Nerfeld Ferenc, Neumann Magda, Nagy József, Neumann Béla, dr. Papp Gábor, Pólya Éva, Pólya Ti­ bor, Pétery Imre, Patak Rezső, Polgár László, Piltzer Sándor, Pápay Antal, Péter Marianne, dr. Orsós Imre, Radnay Ferenc, Rótli Dezső, Róth Mór, Rosenzweig Ede, Révész Pál, Radnay Miklós, Renner Imre, Sán­ dor Imre, Sebők Nándor, Seybold Béla, Sugár Andor, dr. Sághy Sándor, dr. Sárközy György, Sárközy Gyula, Strasser Sándor, Stögermayer Alajos, Sándor Illés, ifj. Scheftsik István, Scheftsik György, Schwartz Andor, dr. Schreiber Miklós, ilj. dr. Schreiber Miklós, Szalay János, Szusz Tinka, Székely Béla, id. Szele Béla, ifj. Szele Béla, Szomjas Aladár, 91

Szalay Pál, dr. Szathmáry László, dr. Sziics Oszkár, dr. Szabó Ferenc, Szatmáry István, dr. Székely Sándor, Szigeti István, Székely Jenő, Székely Jenőné, Szipál Károly, Tiszakürt község, Tiszapüspöki község, Tiszaszentimre község, Cs. Tóth Imre, Törökszentmiklós község, Túrkeve város, dr. Túri Kálmán, dr. Thuróczy István, dr. Tóth Tamás, Tor­ nyos Ferenc, Tyápay Ede, dr. Thury Sándor, dr. Tamásy Bálint, Tantosy Béla, dr. Tolnay Ernő, Tabák Sándor, özv. Tolnai Sándorné, dr. Ungár Aladár, dr.

Ungár Dezső, Udvary Dezső, dr. Urbán Lajos, dr. Urbán Lajosné, Varga Gyula, Vass Mátyás, dr. Vámos Géza, Vármegyei Casinó, Vigh Endre, Vig Gyula, dr.

Vermes Andor, Vadász Károly, Váczy István, Var­ sányi Jenő, dr. Váczy György, Varga László, Westher István, Weber Bálint, Weber Bálintné, Wéber Mag­ dolna, dr. Winter Vilmos, dr. Winter-Hofen Ottó, Zlinszky Gyula, Zábrátzky György, dr. Zsengellér József.

KÉPEK JEGYZÉKE. 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

Dr. Br. Kohner Adolf . . . .

Lippich G u sztá v ..................................

Pettenhofen Ágost: Szolnok i vásár Deák Ébner Lajos: Barom fivásár Bihari, Sándor: P ro cesszió . .

Fényes Adolf. A szta lo s . . .

Mihalik Dániel: F űzfa . . . .

Olgyay Ferenc: Szolnok i táj . .

Szlányi Lajos : T éli e s t . . .

Zombory Lajos: Szántás . .

Pongrácz Károly : Szolnok i táj .

Jávor Pál: Szolnok i Zagyva-hid Kléh János: T éli táj . . . .

Szüle Péter: Panni néni . . .

Vidovszky Béla: Szüleim . . .

Zádor István: K ék n yak ék es nő

30 38 41 43 45 47 51 55 59 61 65 69 71 73 77 79

93

TARTALOMJEGYZÉK. -

Oldal

1. Jubileum i b ek öszön tő. Irta : dr. báró Kohnér Adolf, a S z o l­ noki M űvészeti E gyesü let e l n ö k e .......................................................3 2. A szoln ok i m ü vésztelep . B evezető. Ifj. Gonda Béla . .

4 3. K ülföldi m ű vészek Szolnokon. Dr. Rözsaffy Dezső. . . 13 4. Magyar m űvészek Szolnokon. Dr. Lázár Béla. . . . .

19 5. ' A m ü vésztelep története a háborúig. Dr. Lázár Béla . 24 6. A m ü vésztelep tízé v es j u b i l e u m a .................................................... 32 7. A háború alatt é s után. Ifj. Gonda B é l a ...................................34 8. A törzstagok é s a telep több i m űvészei. Dr. Lázár Béla 39 9. A szoln ok i k ö z ö n sé g é s a m üvésztelep. Ifj. Gonda Béla 49 10. Szolnok hatása. I.yka K á r o l y .......................................................... 60 11. A m agyar alföld m ű vészete. Bálint L a jo s ...................................63 12. Szoln ok é s a m agyar A lföld . Elek A r tú r ...................................66 13. A szolnoki m üvésztelep je le n tő sé g e . Farkas Zoltán . . 68 14. A szoln ok i isk ola je le n tő sé g e . Ybl E r v in ...................................75 15. A szoln ok i m űvészek a S zép m ű vészeti Múzeumban.

Dr. Rözsaffy D e z s ő ............................................................................ 80 16. A m üvésztelepröl é s m űvészeiről m egjelen t szám ottevőbb c i k k e k ......................................................................

82 17. A Szolnok i M űvészeti E g y e sü le t tisztikara é s tagjai . . 88

94

1. sz. Műterem.

Silányt Lajos:

Pengő 1 Szolnoki piac 350 2 Nagyvásár Szolnokon, br. Kohner Adolf tulajdona 3 Zúzmara 500 1 Téli est 1000 5 Komédiás bódék és körhinták 300 ö Kői hintáknál 250 7 Laci konyhák 350 3 Lóvásár a cirkusz mellett 300 9 Behavazott Zagyvapart 500 Jü Alcsí tanyák 800 11 A régi dinnyepiac 200 12 Első hó 400 13 Lóvásár 250 14 Zagyva áradás 1500 15 Tel a pusztán 500 16 Kazlak 800 17 A régi Zagyvahid 350 18 Sárga ház 400 19 Asztagrakás 500 20 Templomi tárgyak 500 21 Csendélet 700 22 Zagyvapart 800

2

23 Tanya asztagokkal 24 Tavaszi Pityó áradás 25 Első dér 26 Tutajok a Tiszán 27 Cserepes tanya 28 A régi Tíszahíd 29 Házak a Bástya-utcában 30 Alkony 31 A régi vártemplom télen 32 Házak a művésztelep szomszédságában 33 Napnyugta után Zí Alföld

engő 900 1000 1200

800 1200

450 160 800 1200

300 160

1200

2 . s z. M ű te re m .

Szolnoki Czinóber cMiklós: 1 Gyermekportraít 2 Lókőtő 3 Zagyva parti há 2 ak Chiovini Ferenc: 4 Vázlat 5 Magyar paras2 t 6 Szántás 7 Parkrészlet 8 Kocsik 9 Aszfaltozok JO Szolnoki utca 11 Tűz 12 Vázlat J3 Zagyvapart 14 Havas utca Í5 Homok hordás 16 Hídbontás 17 Tanulmány 18 Vágó Pál fest 19 Sárkány készítők Alföld Cséplés

mag. túl n » n n Pengő 60 340 120 280 280 200 120 400 80 J00 300 200 120 250 200 í 20 90 80

4

‘‘Bertalan Albert; 22 23 24 25 26 27 28 29 30 3J 32 33 34 35 36 37 38 39 40 4J 42

Nővérek

Pengő 650

Veter cMaríanne: 450 Szőke kislány Önarckép 250 350 Szolnoki strand 250 A Zagyva 300 Zőldszemü lány 250 Szőke nő 250 Tisza részlet 250 Párisi nő 500 Uzsonnázó lány A pítyó 250 Női arckép 300 H F. urleány arcképe dr. Ladányi Sándor túl.

Möller Pál: Templomba menők Berta lan A 'bért ; Nő legyezővel 650 Vörös Gésa: Kettős önarckép 1200 Viski János: Lovak az itatónál mag. túl.

Chíovini Ferenc: 10 Kubikosok rézkarc Vörös Géza: 100 Ménes ChioWni Ferenc: 8 Lovak, rézkarc 8 Akt, rézkarc

3. sz. Műterem Zidor István :

1 2 3 (4 5 'l 1' 6 7 8 9 *^6v>10 U *->• J2 13 V

t5 18 19 20 21 22

Pengő Cigány fiú, sépiarajz 80 Tabánt részlet, sépiarajz 80 Cigányleány, sépiarajz 80 Falovége szélmalommal (Jászladány) ceruzarajz 100 Jászsági szélmalom (Zagyvarékas) ■ » >20 Öregasszony és onokája 600 Alcsíi tanyák 250 Elvonuló zivatar 350 Alkonyat a Tabánban 300 Tiszapart 300 800 A szolnoki nagytemplomban T anyák 250 250 Őszi idő 250 Zöld tornácos tanya 300 A szolnoki strand 450 Varsák a Zagyvapartján 600 A Tisza mag. túl.

Péter Marianne arcképe 400 Visszanéző nap a régi Boza-píacon 800 Hero 600 Kora őszi délután a Muvésztelepen Ungár Albert tol.

Kék nyakékes nő

6

^

Pengő 3 Tabáni szoba 700 Alvó leány 800 Közeledő zivatar 400 26 Cigányleány, sépiarajz 80 27 Szajolí országot, ceruzarajz 100 28 Fényes Adolf arcképe, kőrajz 30 29 Jancsó Lajosné arcképe mag. túl.

30 A holt Tisza, rézkarc 20 31 Jászsági szélmalmok, rézkarc 20 32 Tutajok a Tiszán, rézkarc 20 33 Cigánytábor a Móriclígetben, rézkarc 20 34 A Művésztelep a Zagyva felől, rézkarc 20 35 A három szolnoki templom, rézkarc 20 36 Szolnoki legelő, rézkarc 15 37 A kiáradt Pítyó, rézkarc 20 •

4. sz. Műterem.

Fényes Adolf:

I 2

3 4:

5 6

7 8 9 10

11 12 13 14 15 ló 17 18

19 20 21

22

Pengő 240 Városvégí házak 340 Virágos rét 240 Uj tanyák 320 Alcsi tanyák 650 Leszáll a Nap 240 Város vége 320 Eső után 280 Tavasz elő Kávédarálás Borbás Andor tulajdona A torta Nemes Marcel tulajdona Nyári felhők 700 A három templom 280 A Zagyva 260 Teli hold Báró Kohner Adolf túl Derű 260 Koratavasz Szolnokon (1909) Krausz Simon túl.

Alföldi országút eső után (1923) Báró Kohner A túl Keresztek * 340 Virágos asztal (1912) Nemes Marcell túl.

A Vártemplom 680 Országút 340 Szolnoki asszony és a fia, Báró Hatvány Ferenc tu!

8

23 24 25 26 27 28 29 30

Vidám táj Aratáskor Alkonyodík (1925) Vőröstetejü házak Látogatás (1909) Őszi derűlés eső után A Zagyva apadóban Illés Antal arcképe

Pengő 340 800 nem eladó 360 Krausz Simon túl.

680 240 Az Ernst-muzeum túl.

5. sz. Műterem Vídovssky B éla:

1 2 3 4 5 6

7 8 9 10

11 12

13 14 15 16 17 13 19 20 21

22

Pengő Csendes délután 800 Szolnoki vásár 300 1000 Öreg szoba Estefelé a Zagyvaparton 700 Szüleim arcképe. Békéscsabai Muzeum tulajdona 250 Virágok 1200 Napsugár a szobában 500 Zagyvaparti házak Szolnoki udvar 700 Várkonyí kastély. Dr. Domokos Jenő lulajdona Szolnoki tanya 700 280 Müvésztelepi részlet 1000 Nyárfák a vízparton 280 Virágzó orgonabokrok 700 Müvésztelep kertje 300 Cséplés 1000 Délután a Pítyóparton 600 Leány tükör előtt Feleségem arcképe. Magántulajdon 1200 Tabáni házak 1000 Szoba belseje 800 Zagyvapart

10

23 24 25 26 27 28

Szolnoki táj Művésítelep télen Halás2 bárfea a Tiszán Zongora mellett Halászhálók a Zagyvaparton Zagyva

Pengő 280 800 300 J000 300 300

6. sz. Műterem.

Szüle cPéter: I 3 4 5 6 9 10 1l

Kertben Júliusi délután Panni néni Estefelé Öregember Olvasó leány Szolnoki cígányasszony Barátom arcképe 12 Ábrándozó 13 Bíblíás öregasszony 14 Nyári este

Pengő 700 500 1200 500 1200 1500 1200 mag. túl.

1200 1500 500

Örményi Mária: 2 önarckép 7 Ajtó előtt 8 Áradás

mag. túl. » » 300

7. sz. Hűterem.

Zombory Lajos'.

1 2 3 4 5 6

7 8

9 10 11

12 13 t4 15 16 17 18 19 20

21

22

Gazdátlan lovak Szomjas tehenek Tehenek a Pityóban Lovak a pusztán Csacsik Heti vásár. Id. Neríeld Ferenc tulajdona Huszárroham Küzdő vadkan Kacsák Hordás Jézus születése Barothfiak Kacsák Országút Csacsi fogat Baromfiak Nyári jászol Kacsák Huszár Baromfiak Delelő tehenek Jéghordás

Pengő 450 1500 450 350 150 450 150 100

150 800 100

100

400 150 J00 150 100

150 100

350 600

13

23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54

Arckép tanulmány Fehér gulya Öreg vadkan Tehenek Vártemplom Huszárverseny Csöndes tanya Jéghordás Arckép tanulmány Zagyvahid Gulyahajtás Betlehemi pásztorok Arckép tanulmány Üszők a karámba Életre-halálra Huszárok Szántás Bika Üldözött vadkan Üldözött csődör Kiugrasztott vadkan Csikók Szélmalom Gulya Elragadt kocsi Huszárroham Huszár kozákkal Igáslovak Önarckép Szántás Birkák Üldözött csődör

engő 500 350 3500 500 500 500 450 800 500 500 2500 900 500 600

3500 800 150 150 350 5000 3500 150 150 1800 1800 450 2500 350 500 650 350 450

14 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66

67 68

69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80

Cséplés Bikagulya Három királyok Kő vet választás Országút, Díószeghy Aladár tulajdona Magyar bika Botjuk az akolban Támadó oroszlánok Szántás Támadó oroszlánok Búcsú Igáslovak Nyári jászol Önarckép Borjú Béres gyerek Jövő Szolnok, vízfestmény Elragadt kocsi, rajz Vásár vége, rajz Huszárroham rajz Tehenek a Pityóban, rajz Üldözött vadkan, rajz Gazdátlan lovak, rajz Követ választás, rajz Oroszlán karmai között, rajz Csaholó kutyák előtt, rajz

Pengő 450 900 800 1200 50ü0 800 5000 3500 500 2500 350 350 500 100 350 250 60 60 80 60 50 60 50 50 50

8. sz. Műterem Ud'vary Dezső: l 2 3 4 5 6

Borulat a Zagyván Tejet hordó menyecske Csolnakos a holt Tíssán Halász bárkán Áradás Tabáni árveszély Gecse árpád: 7 Virágos rét 8 Utolsó sugarak 9 Őszi rózsák 10 Fürdő nő 11 Parkban 12 Feleségem arcképe Í3 Bogáncskórók Í4 Tatárjárás Í5 Kendertőrők Jó Cigánysátor 17 Virágok J8 Mari néni 19 Zagyva részlet 20 Móríc-liget reggel 21 Pej ló 22 Téli táj 23 Alkonyati napsugárban 24 Krisztus és a naími ifjú 25 Cígányasszony

Pengő 800 800 800 500 250 320 160 300 60 320 160 Magántulajdon 120 1600 50 80 50 1000 160 200 200 220 160 320 300

í6

Pengő Rechnitz E lsa: 26 Alvó leány

300 Schossberger Klára:

27 Kertrészlet 28 Inasom Radnay Miklós: 29 Nyárfák 30 Szolnoki Cukorgyár Schossberger Klára : 31 Strand 32 Pítyórészlet 33 Pólya Tiborné arcképe Révész Pálr 34 Virágok 35 Virágok az ablakban Schossberger Klára; 36 Tíszarészlet Radnay Miklós: 37 Paraszt udvar Schossberger Klára : 38 Pítyó partján 38 Fiú arcképe 40 Tiszahid Gecse Árpád: 41 Nyomor (rézkarc) 42 Vásár „ 43 Akt „ 44 Golgota „ 45 Janó „ 46 Korzón „

450 300 550 350 600 450 Magántulajdon 300 500 350 350 600 350 550 10 J2 8 10 10 12

9. és 10. sz. Műterem 1 Heinrich Lang, „Szárazmalom“ Dr. Elek István tulajdona.

2 Vágó Pál, „Kifogott lovak“ Híld Viktor tulajdona.

3 Otto v. Thoren „Lovak az udvarban“ Dr. báró Kohner Adolf tulajdona.

4 Deák Ebner Lajos „Vásári jelenet“ Pollák Manó túl.

5 Aggházy Gyula „Cigány leány“ Pollák Manó túl.

6 Karl Leopold Müller „Cigány leány“ J.-N.-K,Szolnok vármegye tulajdona.

7 Tina Blau „Tutajok a Tiszán“ Dr. báró Kohner Adolf tulajdona.

8 Olgyay Ferenc, „Nyárfás tájkép“ Dr. Hunyor István tulajdona.

9 Bihari Sándor, „Falu rossza" Wertheimer Adolf tulajdona.

10 Deák Ebner Lajos, „Paraszt leány“ J -N.-K.-Szol­ nok vármegye tulajdona.

1J Tina Blau, „Falu vége“ Dr. báró Kohner Adolf túl 12 Auguszt v. Pettenkofen, „Vásár I.“ Dr. báró Kohner Adóit tulajdona.

13 Deák Ebner Lajos, „Paraszt fogat'1Pollák Manó túl.

14 „ „ ,, „Baromfi vásár“ Dr. báró Koh ner Adolf tulajdona.

18 15 Otto v. Thoren, ,,Szántás lovakkal“ Krausz Si­ mon tulajdona. í 6 August v. Petenkofen, „Vásár II.“ Dr. báró Koh ner Adolf tulajdona.

17 August v. Pettenkofen, „Vásár III** Dr báró Kohner Adolf tulajdona 18 Bruck Miksa, „Estebéd a Hortobágyon“ Magy.

Képzőművészeti Társulat tulajdona 19 Karl Leopold Müller „Arabs fiú" Dr. báró Kohner Adolf tulajdona.

20 August v, Pettenkofíen, „Cigány gyerek1' Dr. báró Kohner Adolf tulajdona.

21 Karl Leopold Müller „Turbános Arab" Dr. báró Kohner Adolf tulajdona 22 Müller Adolf, „Tanyaudvar“ J -N. K. Szolnok vár­ megye tulajdona.

23 Bíbary Sándor, „Tanulmány" Szlányi Lajos túl.

24 Müller Adolf, „Szolnoki utca“ Dr. Karczag Pál túl.

25 Deák Ebner Lajos, „Tájkép kecskékkel'' Dr. báró Kohner Adolf tulajdona.

26 Nagy Vilmos, ,,Nőí szalon“ ára 500 pengő.

27 Müller Adolf, „Várbeli házak" Lippich Istvánné túl.

28 Koszta József, „Pípacsos mecő‘‘ Dr. Elek István túl.

29 Bihari Sándor, „Bucsusok" ára 2400 pengő.

30 Báró Hatvány Ferenc, „Nyári vendéglő'' Síngerné báró Schossberger Klára tulajdona.

31 Vágó Pál, „Alföldi táj“ Lippich István tulajdona.

32 Koszta József, „Tükröződő tanya" Dr. Elek István tulajdona.

33 Bihari Sándor, „Velencei leány" ára 2000 pengő.

34 Vágó Pál, „Budavár bevétele“ J.-N-K.-Szolnok vármegye tulajdona.

35 Koszta József, „Virág csendélet" Lénárt Sándor túl

19

36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57

Koszta József „Leány fej“ „ ,, „ Knopp Imre, „Utcarészlet“ ára 600 pengő.

Herman Lípót, „Kompozíció“ Dr. Füredi Ferenc tol Marotí Lajos Jenő, „Kunsági táj“ Kunetz Sándor tulajdona.

Perlmutter Izsák, „Munkában“ Dr. Rottenbiller Ödön tulajdona Bihari Sándor, , Cigány“ Dr. Füredi Ferenc túl.

Bihari Sándor, „Piros bluzos leány“ Id. Nerfeld Ferenc tulajdona Szirmai Antal, „Csibék“ özv, Lippe Vilmosné túl.

Kacziány Ödön, „Pásztor tűz“ Kunetz Sándor túl.

Rusztí Gyula, ,,Sabin nők elrablása“ Ifj Nerfeld Ferenc tulajdona. Áldor János László, „Fasor“ Ifj Nerfeld Ferenc túl.

Koszkol Jenő, „Szolnoki műterem“ Kunetz Sándor tulajdona.

Ifj. Lechner Ödön, „Tájkép“ Dr. Hunyor István túl.

Pongrátz Károly, „Nyári tájkép“ Lénárt Sándor túl.

Báró Hatvány Ferenc, „Virág csendélet“ dr. Báró Kohner Adolf tulajdona. Áldor János László, „Szolnoki utca“ Lippich István tulajdona.

Kléh János, „Hóolvadás“ Kléh Gizella tulajdona.

Bihary Sándor, „Lippich Gusztáv arcképe“ Mező­ gazdasági Tkp. tulajdona.

Míhalík Dániel, „Határfák“ özv. Lippe Vilmosné tulajdona.

Jávor Pál, „Lippe Vilmos arcképe“ özv. Lippe Vilmosné tulajdona.

Olgyay Ferenc, „Tanya' Lénárt Sándor tulajdona.

Olgyay Ferenc, „Virágzó fák“ dr. Füredi Ferenc tulajdona.

20

58 Mihalik Dániel, „Ősz .1 Móric ligetben" özv. Lippe Vilmosné tulajdona.

59 Pongrácz Károly, „Sárguló iák" Lénárt Sándor tulajdona.

60 Jávor Pál, „Arckép" dr Szalai Mihály tulajdona. ói Jávor Pál, „Csendélet" dr. Szalai Mihály tulajdona.

62 Jávor Pál, „Napsütésben" özv. Lippe Vilmosné tulajdona.

63 Báró Kohner Ida, „Vásárban" dr. Báró Kohner Adolf tulajdona.

64 Mihalik Dániel, „Arviz" dr. Füredi Ferenc tulajdona.

65 Kléh János, „Zagyvaparti házak télen" Kléh Gi­ zella tulajdona.

66 Hegedűs László, „Kompozíció" Eladó 67 Báró Kohner Ida, Déli pihenő" Blantz Jenő túl.

68 Kárpáti Rezső, „Vízhordó leány" Pollák Manó tulajdona.

69 Pongrátz Károly, „Templomok" dr. Hunyor Ist­ ván tulajdona.

70 Sz. Gyenes Lajos „Csendélet" ára 1500 pengő.

7Í Barta Ernő, „Tanyai temető" ára ára 400 pengő.

72 Pongrátz Károly, „Béres házak" Lippích István tulajdona.

73 Nagy Vilmos, „Déli pihenő" ára Í50 pengő 74 Kléh János, „Téli táj" Müvészegyesület tulajdona.

75 Kléh János, „Parasztház“ Művészegyesület tulajdona.

76 Liipola Irjő, „Pihenő lány' gipsz szobor Müvés:egyesület tulajdona.

77 Szolnoki Czinóber Miklós, „Cigány asszony" Müvészegyesület tulajdona.

78 Szlányi Lajos, „Béresház“ Müvészegyesület túl.

79 Nagy Vilmos, „Mihalik Dani arcképe" Müvész­ egyesület tulajdona.

21

80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 9ó 97 98 99 100

Vaszary János, „Kisleány" Mű vészegyesület tol.

Vídovszky Béla „Interieur“ Müvészegyesület tol, Míhalik Dániel, „Árviz" Müvészegyesület tol.

Fényes Adolf, „Zagyvapart“ Müvészegyesület tol.

Glatter Gvula, „Tutajok“ Müvészegyesület túl, Jávor Pál, „Csendélet“ Müvészegyesület tulajdona.

Hegedűs László, „Oklevélterv“rajz Müvészegyesülét tulajdona, Pólya Tibor, „Bíkavíadal a telepen“ karikatúra Müvészegyesület tulajdona.

Vidovszky Béla, „Füzes táj“ Művészegyesület túl.

Zombory Lajos, „Répahordás“ Művészegyesület tulajdona.

Pólya Tibor, „Szénáskocsik“ Müvészegyesület túl.

Glatter Gyula, „Tanulmány fej“ szénrajz, Müvész­ egyesület tulajdona.

Herman Lípót, „68 as bakák Szerbiában“ ára 600 pengő.

Sz. Gyenes Lajos „Csendélet“ ára 8000 pengő.

Barta Ernő, „Bojtár“ ára 350 pengő.

Körmendi Frim Ervin, „Leányok“ őzv. Lippe Vilmosné tulajdona.

Illés Antal, „Obsitos“ Szolnok város tulajdona.

Barta Ernő, „Zivatar után“ ára 350 pengő.

Kléh János, „Müvésztelep“ Kléh Gizella tulajdona.

Zemplén M. Viktor, „Kék ház“ Eladó.

Romek Árpád, „Csendélet“ dr. Füredi Ferenc túl.

11. Műterem Pólya. T ibor :

1 2 3 4 5 6 7 8 9 ÍO tJ 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

Strand Vörös turbános Búcsú Az éjjeli kávéház Vásár Poros út Ácsok Reggel Pletykázó Hunyor István arcképe Művészek Ozv. Scheftsík Istvánné arcképe Reggeli hangulat Müvésztelep Nyári est Vasároap Strand Pihenő Napon Ucca Monthag Ákos arcképe

Pengő 800 500 700 700 800 400 700 500 500 Magántulajdon 8000 Magán túl.

700 400 1000 200 200 Magantulajdon 200 200 Magántulajdon

12. sz. Műterem.

Pólya Iv á n :

1 Budai udvar 2 Zagyvahíd 3 Szolnoki parasztlány 4 S. Gy.-né arcképe, magántulajdon 5 Putri 6 Utcarészlet 7 A modell 8 T anya 9 Pihenés ÍO Nepumoki szt. János 11 Zagyvapart 12 A csók. Magántulajdon 13 Akol 14 Olvasó nő 15 A torony 16 Kelemen Mária arcképe. Magántulajdon 17 Pali bácsi. Magántulajdon 18 A család. Magántulajdon

Pengő 300 200 350 200 200 500 350 400 300 700 400 600.

350 350

Korda B é la :

19 Őszi munka 20 Buzahordás

70 80,

24

Pengő 21 Lótanulmány. Magántulajdon 22 Füzes 23 Tengeri szárhordás 24 Kubikos szekér 25 Tehén 26 Homokosszekér Meilinger Dezsőt 27 Falu vége Zemplén M. Viktor: 28 Zagyvahid Korda Béla: 29 Zivatar előtt 30 Lótanulmány 31 Régi tanya 32 Cigány lány 33 Homokos kocsi 34 Füzes. Tusrajz, Madántulajdon 35 Hordás, kréta rajz 36 Akt, tusrajz 37 Pihenő fogat, kréta rajz 38 Lótanulmány, tusrajs 39 ökőrszekér, tusrajz 40 Tanyaudvar, tusrajz 4l Szénás szekér, tusrajz

80 100 120 120 200 640

120 120 150 250 250

,0* cf

J

.Nyom atott rtoth 3gpvDezső # . i . ----------- ------- _ könyvnyomdájában, Szolnokon 9339.

30 45 30 45 35 25 30