Klikkout 11 21 by KLIKK OUT

1. - 30. 11. 2021

MAJTE PREHĽAD O NAJNOVŠÍCH AKCIÁCH ÉRTESÜLJÖN NAPONTA AZ ÚJ AKCIÓKRÓL DUNAJSKÁ STREDA DUNASZERDAHELY

ŠAMORÍN SOMORJA

ŠAĽA VÁGSELLYE

Impresszum

ISSN 1339-9810 havi magazin, 11. évfolyam, 11 / 2021 Regisztrációs szám: EV 4545/12 Lapigazgató: Gocoň Péter Főszerkesztő: Poór Tibor Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Ugróczky István

klikkout.sk

Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint

facebook.com/klikkout

issuu.com/klikkout

instagram.com/klikkout

youtube.com/klikkout

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk) Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával.

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk

Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.

Klikk Out 10

A Klikk Out szíve és lelke „...Ahogy a szabadban a fák éves sztriptízgyűlésüket tartják, úgy bent, a szobában, és még beljebb, a fejekben is szükség lesz egy kis vetkőzésre, hogy a színskála egy másik, illetve több árnyalatában, és a tartalmat frissítve hasítsunk megújult paripánkkal. Nem kell délibáb után nyargalni, ragadjuk meg azt, ami körülvesz. Épp itt, épp most. Ha körülnézel, észreveheted, hogy számos olyan érték van a közelben, ami elérhető, utolérhető, csak eddig máshol tapogatóztál, mert a környezeted azt sugallta, hogy épp akképp haladsz a sárgaköves úton. Talán csak egy új fésűre van szükség, ami segít kiszűrni a rengetegből az életrevalót. Erre törekszünk mi is...” – ezt olvashattátok 10 évvel ezelőtt lapunk első oldalain, és úgy érzem, ezek a sorok maradéktalanul beleilleszkednének ma is. Hadd legyünk most egy picit szentimentálisak, nosztalgiában lubickolók, urambocsá’ hangyányit önfényezők, és miután a góré, Gocoň Peti már szépen megkezdte ezt a szériát, fejtsük ki mind, hogy is kerültünk ebbe a füzetbe és mi a fenét keresünk itt! Úgy érzem, az elmúlt 10 éves munkám a szerkesztőségünkben nagyon sokat adott nekem. Igaz, hogy sokszor nehéz volt megoldani egy ilyen független projekt fenntartását, főleg az anyagiak szempontjából, és megvallom, néha voltak időszakok, amikor kételkedtem, hogy van-e értelme folytatni. De most úgy érzem, hogy nem sajnálom egyáltalán a tíz éven keresztül ráfordított energiát és pénzt. A magazinon keresztül módomban állt megismerni sok érdekes embert, művészt, sportolót, politikust és nagyon kreatív munkatársakkal volt szerencsém együttműködni az évek során. A magazinunk, úgy érzem, ez idő alatt egy respektált felvidéki magyar kulturális médiummá vált, amely időközben kinőtte magát a papír hasábjairól a virtuális térbe is. Büszke vagyok arra, hogy sikerült ez idő alatt interjúkat készíteni egy csomó ismert felvidéki személyiséggel, sportemberrel, művésszel, vállalkozóval vagy politikussal. Nagyon örülök annak, hogy sikerült egyaránt teret adni az úgynevezett hétköznapi hősöknek, feltörekvő művészeknek, kistermelőknek, kézműveseknek és DAC-szurkolóknak is.

A Dinoszauruszok Mi, akik ott voltunk a kezdetektől és legfeljebb kisebb megszakításokkal, de a mai napig adjuk bele a kakaót. Meteorzáporok kíméljenek!

Gocoň Péter A minap Poór Tibi főszerkesztőnk felhívott, hogy emlékeztessen, lassan jön a 2021-es novemberi számunk lapzártája, és rám vár egy vele kapcsolatos feladat: a már hagyományos szülinapos editoriál. Akkor tudatosult bennem, hogy ez már a 10 éves jubileumi számunk lesz. 10 év nem kevés egy ember életében sem, nemhogy egy magazinéban. Pont 10 éve, hogy megálmodtunk egy független, szórakoztató, politikamentes, csallóközi magazint, és azt hiszem, az álmunkat sikerült valóra váltanunk. Így 10 év távlatából, úgy érzem, egy jó döntést hoztam, amikor elhatároztam, hogy átveszem az akkoriban Klikk In néven futó, inkább reklám- és lifestyle magazint. Szilvási Tibivel, Poór Tibivel és az akkori Club Media csapatával elindítottuk az megújult KLIKK OUT projektjét.

Sajnos az, ami most a világban zajlik, nem ad túl sok okot az optimizmusra és a jókedvre. Pont azért próbálunk mosolyt és jókedvet varázsolni az emberek arcára a új KTV-s pro6

Klikk Out 10

jektjeinkkel. Manapság elszomorít, hogy hova tart ez a világ, ez az ország és a közösségünk egyaránt. Olyan abszurd világot élünk, ahol sajnos az emberi hülyeség, bosszúság, gyűlölködés kerül egyre jobban az előtérbe. Úgy érzem, mintha elveszett volna az emberekből az alapvető tisztelet a másság, a más vélemény iránt, illetve a másik ember szabad döntéseinek elfogadásával szemben. Megrémít olvasni a szociális hálókon a sok gyűlölködő kommentet arra vonatkozóan, hogy valaki oltáspárti vagy épp oltásellenes, Fico-párti vagy épp Fico-ellenes, Orbán-párti vagy épp Orbán-ellenes, Gyimesi-párti vagy épp Szövetség-ellenes.

Orbán, se Matovič, se Fico. A problémáinkat, céljainkat csak mi magunk tudjuk megoldani, illetve megvalósítani, és azt csak egy erős magyar képviselettel lehet elérni. Nagyon örülnék, ha az egó helyett inkább a józan ész vezérelne bennünket, és elsősorban a felvidéki magyar politikusainkat. Nagyon fontosnak érzem ezekben a nehéz időkben a magyarságunk, a kultúránk és az identitásunk megőrzését és ápolását. Az én nevemben, és úgy gondolom, az egész KLIKK OUT csapata nevében megígérhetem, hogy mi továbbra is a felvidéki magyar kultúra és a sport fejlesztésén, népszerűsítésén és megőrzésén fogunk dolgozni.

Úgy érzem, mintha felültünk volna a gyűlölködés vonatára, amelyen nem a más véleményének respektálása, hanem annak eltiprása az elsődleges cél. Pont nekünk, a felvidéki magyar kisebbségnek kellene ezekben a furcsa időkben keresni az utat egymáshoz, összetartani, együttműködni és nem a különböző nézeteink miatt széthúzni vagy gyűlölködni. A mi problémáinkat nem fogja megoldani senki helyettünk, se

Végezetül szeretném megköszönni minden szerkesztőnek és kollegámnak a kitartó és odaadó munkáját, a reklámpartnereknek és a Kisebbbségi Kulturális Alapnak a támogatást, olvasóinknak és szimpatizánsainknak a sok pozitív visszajelzést és mindenekelőtt azt, hogy olvastok, követtek és néztek minket, mert értetek, a felvidéki magyarokért vagyunk már 10 éve. 7

Klikk Out 10

Gocoň László

régió médiumainak megszokott vizuális világához képest. Remélem, ez sikerült is.

2011-ben összeültünk néhányan, hogy egy magazin elindításán, pontosabban megújításán gondolkozzunk. Ott voltunk néhányan, akik gyerekkori barátok voltunk és a Club Media nevű grafikai ügynökséget vittük együtt, de a klikkes csapatba több olyan ember is került, akik korábban nem dolgoztak együtt. Ez különösen izgalmas volt, új szempontok, vélemények és tudások jöttek össze, ami mind hozzáadódott ahhoz, ami végül a Klikk Out magazin lett. A fő irányt a bátyám, Gocoň Peti határozta meg, de mindenki beleadta a saját ötleteit, ezért (remélhetőleg) a végeredményt mindenki a magáénak érezheti. Ami a grafikai részt illeti, az igazság az, hogy előtte sosem tördeltem, terveztem magazint. A feladat minden kihívásával és nehézségével együtt motiváló volt. Arra gondoltam, hogy az újság sok emberhez eljut majd, és ők a borítóját fogják először látni – sokszor ezen a ponton dől el, hogy valaki egyáltalán megfogja-e a lapot és belelapoz-e. Ami szintén motivált, hogy szerettünk volna valami újat, frisset mutatni a

Poór Tibor Tehát… A történet az én szemszögemből. Nagyjából 1998-ban új ifjúsági játékosok ballagtak be a nagyabonyi csapat edzésére, akik között három, számomra ismeretlen, tizenhat éves srác is volt (később közösen alapították meg a Club Mediát). Nagyjából 2000-ben Gocoň Péter ballagott be a Klember cégben található irodámba, aki egyike volt azoknak a munkásoknak, akiknek távozásom alkalmával három hónapon keresztül adtam át a tennivalók jegyzékét (egyébként egy hölgy is volt köztük, aki később a feleségem lett. :-) Valamikor 2011 októberében hosszú idő után azzal hívott fel Gocoň Péter, hogy van valamilyen ötlete egy nyomtatott médiumra, és hogy valahol találkozhatnánk. A mai napig emlékszem arra, hogy ez a Grand Bár teraszán történt meg, ahol – az ő szavait is idézve – valószínűleg a legelső olyan beszélgetés zajlott le, amelyen nemcsak a projekt körvonalairól, hanem a tar8

Klikk Out 10

talom és a forma konkrétabb elképzeléseiről is szó esett. Természetesnek tűnt, hogy a kezdetektől arról beszélgettünk, hogyan, nem pedig arról, hogy igen, vagy nem… Hittem ebben a projektben. Pár héttel később következett a Club Media tagjaival (Gocoň Laci grafikus és Ugróczky Pityu fényképész a mai napig a Klikk Out tagja) és a Szilvási Tiborral való találkozás.

ha meg nem. Aztán néhány évnyi különélés után, miután megjött az igazi eszünk, az újra összeterelt bennünket. Kábé két és fél éve már udvarolt nekem, megajándékozott kisebb-nagyobb meglepikkel, pl. Bëlga-koncertjeggyel a padányi kultúrba, vagy Zene aratáshoz válogatás CD-vel, amikhez én cserébe írtam nekik sajtóanyagot, egyszercsak, egész pontosan 2011. október 3-án este 22.39-kor rám köszönt az egyik online utcán:

…és nem egészen egy hónappal később, 2011 novemberében kijött a Klikk Out első nyomtatott száma…

- Heló Parker! – akkoriban, illetve néhány hónappal korábban még ilyen néven (Parker Péter) csacsiskodtam a Klikk In-be, az akkori szerdahelyi kávéházi magazinba. Némi puhatolózás után rátért: „Ha te vagy Peter Parker, akkor mindenképp találkoznunk kell!”

Milyenek voltak az első hónapok, évek? Valószínűleg minden ambíciózus projekthez hasonlóan zajlottak, amelyekben a hozzánk hasonló buzgó emberek dolgoznak. Inspiráló, izgalmas, és ahogy egyszer Gocoň Laci megjegyezte – örökre a szívügyünkké vált. Természetesen azokban az időkben olyan helyzetek is előfordultak, amelyeket ma már máshogy oldana meg a szerkesztőség…

- Peter Parker Pókember – válaszolom, mire ő: „Hehe, jó lesz!” Néhány nappal később megejtettük ezt a találkát vele, illetve az akkori Club Media nevű kreatív cégükből Gocoň Lacival és Ugróczky Pistával, és miután átbeszéltük, hogy egy új magazinról volna szó a Klikk In hamvain, ezt írta: „Mit szósz te ehhez, megint egy padba’ ülünk?” (sic!)

Az első két évben a cikkek, beszélgetések stb. alapjait Szilvási Tiborral túlnyomórészt ketten alkottuk meg. Picit önpusztító időszak volt, amely egyúttal – és itt idézném Jiří Grygar híres műsorának a címét – A tér ablakai tágasan nyitottak (Okná vesmíru dokorán)… Fantasztikus időszak… Végezetül… Mély tiszteletem és köszönet a széles olvasóközönségünknek, amelynek tagjai immár tíz éve töltenek fel minket a figyelmükkel és a fantasztikusan csodálatos reakcióikkal, amelyek már a Klikk Out 2011-es megalakulásakor a kívánságaink és a céljaink közé tartoztak.

Újabb néhány nap telt el, és megismerkedhettem Laci bátyjával, az új tulajjal, Gocoň Petivel, illetve Poór Tibivel, és letisztáztuk, amit kell, hogy ne egy halott lap Frankenstein dokijai legyünk, hanem a szerdahelyi Geppettók, és valami olyat faragjunk a műhelyünkben, ami huncut és aranyos, szórakoztat és feltölt mindenkit, akivel találkozik, de lehetőleg sosem nyúlik meg az „orra”, tehát mindenekelőtt őszinte. Végül úgy alakult, hogy Norbi nem dolgozott sokáig a lapnál, de a már említetteken kívül ő volt az egyike, aki lelket és vázat adott az egésznek. Egy fiatalos, független, tartalmas újságnak, amelynél azóta egy sor tehetséges szerző dolgozott és dolgozik, akik mind csatlakozni tudtak a Klikk Out által képviselt értékekhez és gondolatvilág-

Szilvási Tibor Volt egyszer egy Kovács Norbi nevű ovis, majd alapiskolai haverom, ő volt az osztály szupersztárja, én meg valami antitest. Egy ideig másfél blokknyira lakott szever kettőn, aztán Hodosban, jól kijöttünk, né-

Klikk Out 10

hoz, amit már többen is kifejtettünk. Én személy szerint bízom benne, hogy a tartalmainkkal való találkozás minden olvasónk számára egyfajta apróbb terápia. Úgy, ahogy számunkra, számomra is a megalkotásuk.

dig egy talicskányi ötlettel vártuk őket. Ők sem jöttek üres kézzel, Peti üzleti szemléletet hozott. Tudta, hogyan lehet sikeressé tenni egy projektet, nemcsak tartalmilag, de gazdaságilag is. Tibi szakértelmet hozott. Tudta, hogy egy médiumot csak akkor fognak komolyan venni, ha az konzisztens, hű önmagához, és mindig képes fejlődni.

Ugróczky István

Már az első találkozón elhangzott Szilvási Tibi neve. Ő mindenképp kellett a csapatba. Ő volt az újságíró, neki volt egy olyan tolla, amiből ömlöttek a mély, személyes hangvételű portrék.

2011-ben huszonhét éves voltam. Gocoň Lacival és Kovács Norbival együtt közös cégünket, a Club Mediát igyekeztünk sikeressé tenni. Nehéz de szép idők voltak. Nem volt egyszerű fellendíteni egy reklámügynökséget akkor, amikor mindenki a reklámon akart spórolni. Egy őszi nap volt, amikor Laci azzal jött be az irodába, hogy bátyja, Gocoň Peti átveszi a Klikket. Több se kellett, egyből ötletelni kezdtünk, mit és hogyan csinálnánk, ha részesei lehetnénk ennek a projektnek. Nem telt bele sok idő, míg az első találkozó létrejött. Peti Poór Tibivel érkezett, mi pe-

Azóta sok minden változott, de egy valami nem. A Klikk Out magazin mindig hű maradt önmagához. Bár a lap sokat változott, mindig csak jó irányba. Létrejött egy jó csapat, akik képesek egymástól tanulni, és ezáltal még jobbá válni. A Klikk Out még ma is az, amit akkor megálmodtunk: Közélet, kultúra, sport, más. 10

Klikk Out 10

Régi motorosok

kényesebb közéleti témákban. Azt a helyzetet élveztem, hogy dunaszerdahelyi szituációkat, történeteket mutathattam be a helyi olvasóközönségnek. Érdekes volt a hajléktalanokról, városi rendőrökről, mentősökről, taxisokról írni. A vége felé pedig ott volt az alternatív horoszkóp ami baromi népszerű volt, vagy valaki nagyon utálta vagy nagyon szerették az olvasók. Abban azért volt egy kis segítségem is, ennyi idő után már elárulhatom, persze a nevét nem adom ki.

Megkértük néhány korábbi munkatársunkat, akik hosszabb ideig, évekig dolgoztak a Klikk Out-nál, hogy emlékezzenek vissza ezekre az évekre, és emeljék ki a számukra értékes momentumokat.

Angyal Sándor Hét év – már majdnem nyolc – telt el azóta, hogy Szilvási Tibitől levelet kaptam: „Keresünk a Klikkhez valakit, aki tudná csinálni a »Sziget, ahol élünk« rovatot” – ezt 2014 januárjában írta nekem és igent mondtam a felkérésre. Aztán jöttek sorban a témák, szinte szabad kezet kaptam, ahogy mindannyian a lapnál. Egy kikötés volt: Politikával ne foglalkozzunk! De ezzel nem is nagyon akart bíbelődni senki. Úgyhogy jöttek sorban a témák: az újonnan átadott dunaszerdahelyi buszállomásról, a bősi kompkikötőről, a bicikliutakról, könyvekről és számos egyéb témáról születtek írások. De amit igazán élveztem, azok a nagyinterjúk voltak nagy emberekkel, akiket tisztelek, akikre felnézek. Az volt a legjobb, hogy magam választhattam ki az alanyokat, így jelenhetett meg a lapban terjedelmes beszélgetés Tóth László és Vida Gergely költőkkel, Lipcsey György szobrásszal, Molnár Kristián csillagásszal, Lovasi András (Kispál és a borz), Kiss Tibi (Quimby) és Lukács Laci (Tankcsapda) zenészekkel, Oláh Attila néptáncossal és még sorolhatnám, hiszen négy évig írtam ezeket a beszélgetéseket. Ez idő alatt számos emberrel találkoztam, vagy újratalálkoztam, és talán ez volt a legjobb az egészben, a szabad kéz, hogy senki nem mondta meg, kivel és mikor kell interjúzni. A szabadság pedig megfizethetetlen! Aztán minden megváltozott és továbbléptem, mert néha kell a változás az ember életében. És pont.

Kiss Balázs Azon gondolkodtam, vajon melyik volt az első írásom, amely megjelent a magazinban. A szekrény mélyéről kellett előbányásznom a katonás rendben archivált, korábbi évekből származó példányokat. A legelsőn 2013-as évszám szerepelt. A Sziget, ahol élünk rovatban jelent meg egy házi disznóvágást bemutató írásom (kár, hogy kóstolót nem lehetett csatolni a laphoz – reformkonyhások kíméljetek!). A későbbi számokban néhány gondolatom még megjelent ebben a rovatban, de az idő múlásával jobbára már csak sportos témákkal foglalkoztam. Azokból pedig volt bőven, hiszen Dunaszerdahely sportélete nemcsak a DAC-ról szól (jó, tudjuk, dehogynem) – hanem itt vannak a kézilabdás csajok, a birkózóink, a sakkozóink, a karatésaink, na meg a hosszútávfutók, bringások, a küzdősportokat űzők és a fitnesz-bajnokaink. De volt szerencsém egy tehetséges fiatal teniszezővel beszélgetni, és egy sportpilótával is. Mind csupa-csupa érdekes ember, izgalmas életúttal. Aztán 2018-ban fordítottam egyet a dolgon, és civileket kezdtem el kérdezni a sporttal való viszonyukról. Például, ti tudtátok, hogy Hunčík Péter súlyemelőként készült a ´72-es müncheni olimpiára, de egy sérülés miatt végül mégsem indult? Vagy, hogy Both Péter járási rendőrkapitány a dán fociválogatottnak szurkol? Én sem. Igyekeztem olyan oldalukról bemutatni a köztünk élő ismert és elismert embereket, amelyről korábban nem ismertük őket. Hogy mi tetszett ebben a legjobban? Amikor az interjúalany azt mondta, ezekről a dolgokról még korábban soha nem kérdezték őt.

Kálmán Norbert A magazinba úgy kerültem, hogy a lap tulajdonosa megkeresett, nem készítenék-e interjúkat a havilapba, főként 11

Klikk Out 10

esetben hozzá lehet jutni, sokan találtak meg a kérdéssel: még mindig nincs nyomtatott Klikk?

A jelen és a jövő Már hosszabb ideje együtt dolgozunk, és legalább ugyanennyit a köbön remélünk. Aktuális szerzőink többsége is pecázik az emlékei közt.

Ha van egy fontos hozadéka a lapnak, az pont ez: az életünk, a hónapjaink elválaszthatatlan része lett. Köszönet mindenkinek, aki lehetővé teszi, hogy megjelenjünk – munkatársaknak, külsősöknek, partnereinknek egyaránt. Nektek is, Kedves Olvasók, akik várjátok, kéritek a havi megjelenést. Mi továbbra is azon leszünk, hogy kiszolgáljuk ezt az igényt, a tőlünk telhető legmagasabb szinten. :-)

Bögi Róbert (Roberto) Mióta világ a világ, írok, hol magam kedvére, máskor verseket, vagy igaz történeteket. A valódi áttörést a Klikk Out magazin felkérése jelentette. Akkortájt csupán a Facebookon bontakoztam ki, Poór Tibi szólt, hogy volna egy ilyen lehetőség, persze azonnal igent mondtam. Észrevettem magamon, hogy a klikkes írásokban sokkal jobban ügyelek a mondattani elemekre, valamint a tartalomra, ezáltal a jegyzeteim is mélyebbek, ahogy gyakran emlegetik “robertósak” lettek. Talán a dunaszerdahelyi helytörténeti sorozataimra vagyok a legbüszkébb, persze a foci örök szerelem marad. A visszajelzések biztosítottak róla, hogy az embereket érdekli, sőt, néha magával ragadja az írásom. Azt mondták, mélytengeri búvár vagyok, vagyis nyomás alatt érzem magam a legjobban. Köszönettel tartozom azoknak, akik egyengették az utam, egy gyerekkori álmom vált valóra azáltal, hogy újságíró (is) lehetek. A legnagyobb támogatóm, múzsám és kritikusom a gyönyörű feleségem.

Kovács Ákos Minden egy szilveszteri bulin kezdődött, úgy hat évvel ezelőtt. Akkor a Szilvási Tibivel való mély zenei beszélgetésünk során elhangzott az „írhatnál valamit a zenéről a Klikkbe“ mondat, amitől roppant lelkes lettem. Láttam magam előtt a fényes jövőt, hogy én leszek a környék legmenőbb zenei kritikusa, és hónapokon belül grafitszürke Bentleym lesz. De nem lehetek mindjárt John Pareles (New York Times), legalábbis az elején. Így sokféle sorozatot indítottam útjára, mint a „Megvan lemezen“, majd a zenei stílusokat felkutató rovatomat, „Eszhaagasmege“ címmel, később a „Vikkendhouse-t“, aminek épp októberben volt a 200. epizódja. Mára főleg az utóbbi, és a „Szaval a jó öreg csallóközi“, versírás és szerkesztés tölti ki az időmet.

Kovács Andrea (KËRI)

Az elmúlt évek alatt nagyon sokat tanultam a szerkesztőségben, a kollégáktól, én meg csak jó érzéssel tettem a dolgom. Csodás érzés, hogy egy lendületes magazin-szerkesztőség, grafikus-, podcaster és videós csapat tagja lehetek. A nyomtatott kiadások sorban állnak a polcomon egymás mellett, számról számra.

Boldog 10. szülinapot, nyomtatott Klikk Out! (Avagy lehetséges, hogy 10 éve vagyok szerkesztő?!) Anno Szilvási Tibi keresett meg azzal, hogy indul egy magazin, ahová munkatársakat keresnek. Sokáig egyetlen női szerzőként írtam: csajos cikket, editoriált, véleményt, kritikát, ajánlót, interjút, naplót – és mindegyiket szerettem. Bár az online felületeken is hasít a magazin, számomra mégis a nyomtatott lap az „igazi“. Amíg zárva tartottak a kávézók és boltok, ahol normál

Mundi Józsi Annak már tíz éve, hogy megcsörrent a mobilom, és egy jó barátom, Kovács Norbert 12

Klikk Out 10

volt a vonal másik végén... Miután egy laza tulajdonoscserét követően Gocoň Péter Klikk In-ről Klikk Out-ra kapcsolta az üzemmódot, és megújult erővel álmodták meg a jelenlegi magazint, az elején Norbi volt az újonnan kinevezett főszerkesztője. Mivel vele közösen akkoriban több projektet is indítottunk (közösen álmodtuk meg a Nemeshodosi Nagy Lakomát is), így nagyon jól tudta, hogy életem a gasztronómia és a főzőcskézés. A telefonbeszélgetésünk során feldobta nekem a labdát, hogy mit is szólnék hozzá, ha a felfrissült Klikk Out magazinban teret kapnék a gasztrorovatban . A fejemben beindult a gépezet, elgondolkodtam, és annak ellenére, hogy életemben még sosem írtam meg egy cikket sem, azonnal elfogadtam az ajánlatot, hiszen aki ismer, az tudja, hogy imádom a kihívásokat. E döntésem, úgy gondolom, teret adott nekem, hogy gondolataimat, gasztronómiai élményeimet, az ételek ízein és illatain kívül minden mást átadjak a kedves olvasónak. A mai napig arra törekszem leginkább, hogy minél jobb, és érdekesebb tartalommal töltsem meg a rovatomat.

fogadják a legkülönfélébb ötleteimet, és hagynak kibontakozni; ahogy a visszajelzésekért és tanácsokért is, hiszen ezeknek köszönhetően fejlődik az ember. Kicsit sajnálom, hogy a koronavírus miatt az utóbbi időben kimaradtak a közös bandázások, csapatépítések, de remélhetőleg ezeket majd bepótolhatjuk nem is olyan sokára.

Štefkovič Patasi Ági 2015-től datálódik a Klikk Out-tal való viszonyom. Szilvási Tibi vetette fel akkortájt, hogy lenne-e kedvem papírra vetni magamat, a gondolataimat egy olyan rovatba, ami a szülőségről, anyaságról, kisgyerekekről szó. Az évek alatt születtek nagyon személyes hangvételű irományok, amelyek amolyan digitális lenyomatai az anyává válásomnak, de nem tagadom, néha edukatív jelleggel is válogattam a témák közt, hogy kicsit szélesedjen ne csak az én, hanem mindenki látóköre is. Idővel a szülőségről elkerült a fókuszpont, azon töprengtem, mi érdekelheti még a nőt és a férfit, amikor épp nem anya vagy apa. Úgy szélesedett a skála, ahogyan az én életem is változott. Itt jött képbe a kistermelők bemutása. A mezőgazdaság gyerekkorom óta végigkísér, kisiskolás korom óta mindig ismerem az aktuális mezőgazdasági miniszter nevét és tudom, mit jelent a terület alapú támogatás. Ha a videók láttán valaki csak pár alkalommal hazai, kistermelő által termesztett paprikát vesz, vagy esetleg veszi a bátorságot és a balkonon életben tart egy paradicsompalántát, én már elértem az eredeti célomat: alkotni, gondoskodni valamiről, és két kézzel kitermelni valamit, ami a csallóközi földből kelt ki.

Sipos Janka Egy NFG-s beszélgetésnek köszönhetem, hogy a Klikk Outnak dolgozom. Kálmán Norbi látott fantáziát abban az ötletemben, hogy szívesen írnék egy elsősorban pszeudotudománnyal, illetve alternatív gyógyászattal foglalkozó cikksorozatot, s ezt tolmácsolta is Poór Tibinek, a főszerkesztőnek. Mivel neki is tetszett a koncepció, 2019 márciusában megírhattam az első Sárkány ellen sárkányfűt. A rovat azóta is él, és időközben szélesedett a paletta: interjúk, podcastok, videointerjúk „száradnak a lelkemen”. Különösen örülök a legújabb, Kërivel közös verses projektünknek, valamint novemberben készül még egy meglepi, de egyelőre nem akarom lelőni a poént.

Weboldalunk (klikkout.sk) indulásának ötödik évfordulója alkalmából a következő, decemberi lapszámunkban megszólalnak a Klikk Out további egykori és jelenlegi munkatársai.

Szuper kollégáim vannak itt, akikkel öröm és büszkeség számomra együtt dolgozni. Nagyon hálás vagyok, amiért pozitívan 13

Klikk Out 10

Álljunk meg egy-két szóra!

Framus volt, és miután rengeteg idő eltelt, ismét egy Framust kaptam ajándékba. Az első története viszont nem ért szép véget. Egyszer mentünk át Győrbe, és én a hátsó ülésen gitároztam. Ahogy mentünk, fiatalon, gyorsan, a sofőr belehajtott egy gödörbe, ami megdobta az autót, majd nekimentünk egy oszlopnak. Megúsztuk, de a gitár eltört. Ma már meg lehetne javítani, de akkor még nem volt rá mód. Egyébként hangszermániás vagyok, gyakran elég, hogy csak leteszem magam elé, és nézem.

A kezdetektől hónapról hónapra olyan személyiségek fogadták el felkéréseinket interjúra, akik élettörténetükkel, tapasztalataikkal és meglátásaikkal egyrészt lapunk színvonalát emelték, másrészt ez utóbbiakból bárki meríthet és építkezhet rájuk. Mi magunk is, ezért pedig rendkívül hálásak vagyunk. Néhányan közülük ma már nincsenek köztünk, emléküket viszont ilyen módon lapunk hasábjain és weboldalunkon is őrizzük.

A Kulacsban kezdtem zenélni ’76 körül, kértem kölcsön egy gitárt, és amikor játszottam, a könnyeim csurogtak. Rengeteg gitárom volt az életem során, Fendertől kezdve volt Gibsonom, Hohnerem, megszámlálhatatlan. Azzal a Framusszal még aludtam is. Csak betettem az ágyba, és ott volt mellettem. Mostanság is mindenhol van egy gitárom. Öt hely között mozgolódom, és mindenütt tartok egyet, relaxációképpen néha leülök, és csak játszom.

2011

Tilajčík Imi: Szeretem az embereket!

Ezt csinálom, így dolgozom: Baranyai László

2011/12

2011/11

Mesélj az első gitárodról! . . . hangszermániás vagyok, gyakran elég, hogy csak leteszem magam elé, és nézem. Az egy Framus volt. Van nálam egy annál is öregebb, amit egy zacskóban kaptam ajándékba. Körülbelül hetvenéves, el volt törve a nyaka. Van egy mondás, hogy a tettes visszatér a tetthelyre. Ezzel azt akarom mondani, hogy ugye az első gitárom is egy 14

Klikk Out 10

Abból a kezdeti kis büfé melletti boltocskából egy közkedvelt élelmiszerüzlet lett… Az apám és a húgom (az édesanyám meghalt még mikor iskolás voltam) felajánlották, hogy ha akarom, átvehetem a házat. Nem telt el sok idő, és az sem volt elég, ezért az egész házat átalakítottuk és az apám elköltözött Udvarnokba. A hely adott volt, ahhoz megvettük azt a részt, ami jelenleg a parkoló.

Még a Pohoda előtt befejezte az egyetemet, matematika-földrajz szakon, miért nem lett Önből természettudós? Egy ideig tanítottam, de bevallom, hogy már az iskola elvégzése után elkezdtem dolgozni. Először a zsolnai színházban, később itt a ligetfalui művelődési központban. Hm… Mindkét tantárgy nagyon érdekelt, de a zene még jobban. Végződhetett volna fordítva is, és akkor Modrán kötöttem volna ki mint tanár… Sok ismerősünk volt a zene által, plusz találkoztam „Agnesszel“, aki főnök volt itt, munkát adott, és én koncerteket rendeztem. Engem ez nagyon szórakoztatott.

Egyszer csak azt vettük észre, hogy az emberek például úgy szóltak: a Baranyaihoz. Érzékelted, hogy a neved és egyben az üzlet neve erősen az emberek tudatába vésődött? Hát persze. Amikor az üzletben vagyok, hallom, ahogy az emberek telefonálnak: Itt vagyok a Baranyainál… Hogy azután erősödött volna, miután kiírtam a nevem a boltra? Lehet, de azelőtt is erősek voltak olyan szószólások, hogy: Találkozunk a Baranyainál.

A kilencvenes években járta a nagy európai fesztiválokat és nézelődött… Melyik fesztivál ihlette Önt végérvényesen? Csehországban történt. ’89 után úgy tűnt nekem, hogy ott minden szabad helyen klubok alakultak, míg nálunk fitneszcentrumok. Csehországban rengeteg fesztivál szerveződött, nálunk szinte semmilyen. Egy cseh barátomnak emiatt panaszkodtam, és ő megkérdezte tőlem: Akkor miért nem csinálsz fesztivált te?

2012

Michal Kaščák: No jo, fotbálek... (Hát Csodálatos, hogy igen, focicska...) – különbözőek vagyunk! Interjú Petr Kašparral 2013/04

2013/09

Klikk Out 10

A játékos karriered után maradtál a focinál. Kezdetben mint DAC szakvezető, a későbbiekben az Artmedia Ligetfalu klubnál, ma pedig a pozsonyi Slovan csapatában töltöd be a klubigazgató funkcióját... Igen, a profi karrierem befejezése után (1996) a DAC szakvezetője lettem, hosszabb ideig Šanta Imre klubelnöknek segítettem. Sokat tanultam abban az időben, hiszen tulajdonképpen akkoriban vette kezdetét a klasszikus professzionális klubműködtetés, persze szerényebb körülmények között, mint például a nagyobb szlovák csapatoknál vagy a külföldieknél. Természetesen naponta kontaktusban voltam a szlovák fociberkekben tevékenykedő személyekkel, legyen itt szó a többi klub szakvezetőiről vagy tulajdonosairól, a ligetfalui Artmedia tulajdonosa, Ivan Kmotrík pedig megszólított – igent mondtam, és 2001-től a mai napig együttműködünk.

kor egy téma kezd el forogni a gondolataimban, mint például a nacionalizmus kérdése. Sokáig nem foglalkoztam ezzel, sem a régiónkkal vagy a közép-európaisággal ilyen szempontból. Akkor kezdett foglalkoztatni, amikor 2009-ben félévig New Yorkban voltam. Érdekes, hogy az ember azért utazik el távolra, hogy kiszakadjon onnan, ahol egyébként él, és nálam mégis New York emelte ki, hogy honnan vagyunk. Mi ez a hely, ahonnan származunk? Ehhez jött a nacionalizmus témája, amelyet elég sokáig távol tartottam magamtól. Később, amikor a szlovák és magyar politikai szinteken már nagy volt a harc, akkor azt gondoltam, hogy a téma olyan szinten foglalkoztat, hogy kezdenem kell vele valamit. Idén pedig megvalósult a Privát nacionalizmus című nemzetközi kiállítás Prágában, Kassán, Pécsett, amelynek az egyik kurátora vagyok.

Ligetfalu a későbbiekben az európai kupákban stabil szereplő lett és a 2005/2006– os szezonban elértük a nagy sikert, amikor bejutottunk a Bajnokok Ligája csoportfázisába, ahol kis híján kiharcoltuk a továbbjutást. A klubfociban a BL a legtöbb, amit elérhet egy játékos, edző vagy szakvezető.

2014

Németh Ilona: Alkotással változtatni az embereken, a világon

Ha kő, ha nem, majd megszokod – Interjú a Bëlgával

2014/05

2014/08

Tudja konkrétumokhoz kötni, hogyan születtek meg az egyes installációk alapgondolatai? Előfordul, hogy találok egy anyagot, és elkezd foglalkoztatni. Most például ilyen a nagyszüleim sírkövének egy darabja. Más-

Egyszer Bauxit említette egy interjúban, hogy tükröt tartotok, amelyben esetleg mások görbének látják magukat. Tapasztaltatok már olyat, hogy valakik tartanak ettől a tükörtől? 16

Klikk Out 10

Tehát ez a popzene már nem olyan, mint amit ti kezdtetek játszani és játszottatok? Hiányzik belőle valami? Igazából ez hiányzik most leginkább a popzenéből, a lázadás. Nagyon tisztelettudó a popzene, de még az a része is, amelyik lázad, az is nagyjából azokkal a gesztusokkal lázad, amilyen gesztusokat már a Jim Morrison ellőtt ’68-ban, csak éppen egy újszülöttnek minden vicc új, és jönnek az új generációk. Úgy tűnik, még sosem volt ennyire perfekcionista a popzene, de azért ennek a kígyónak nincs méregfoga. A popzene ennek a társadalomnak teljesen a háttér-konzumzenéje lett. Ahogy működik ez a társadalom, megszoktuk, hogy mindig szól valahol, és úgy használjuk, mint a nők az eldobható harisnyát.

Bauxit: Ugye szokták mondani, hogy mi vagyunk a görbe tükör, és akkor mondtuk, hogy nem, mi egyenes tükör vagyunk, amiben más görbének látja magát. Még5: Olyasmiről viszont még nem hallottunk, hogy valaki ettől félne. Nem kapunk olyan javaslatokat, hogy miről ne írjunk, inkább olyanokat, hogy miről írjunk dalt. De mikor valaki ilyet konkrétan megmond, akkor arról biztosan nem fogunk… 🙂

Sokan megmondóembereknek tartanak Titeket. Hajlamosak megsértődni a számaitokon? Még5: Ha az ember ilyesmivel foglalkozik, akkor óhatatlanul ez történik. Mindig lesznek olyan emberek, akiknek mindez nem tetszik, de ez általában prekoncepciókból adódik, miközben nem is ismernek bennünket. Csak hallanak valamit rólunk, vagy meghallanak tőlünk egyetlen számot… Szóval nem minket nem szeret az illető, hanem azt, amit rólunk hall.

Sokan azt mondják rólad, költő vagy, legalábbis, hogy néhány dalszövegedben megbújik a líra. Nem gondolkoztál még azon, hogy verseskötet adj ki? Inkább úgy gondolom, hogy dalszövegíró vagyok. Attól, hogy valaki költő, még lehet rossz költő. Az, hogy milyen címkéket aggatunk az emberekre, teljesen mindegy. Szerintem dalszövegírónak jobb vagyok, mint költőnek lennék. Így azt mondják rám, hogy egy jó dalszövegíró vagyok, úgy meg azt mondanák rám, hogy egy közepes költő. Úgyhogy ez szerintem így jobb mindenkinek.

2015

Lovasi András: A mai popzenéből hiányzik a lázadás 2015/04 17

Klikk Out 10

Feneketlen a Quimby- 2016 zsák – Interjú Kiss Az ember, aki ha Tibivel és Balanyi leül, talán meg is hal Szilárddal – Interjú Kósa Rudi 2015/11 bácsival 2016/01

A Quimbyt a legtöbben a Most múlik pontosan című dalról ismerik. Titeket ez nem zavar, hogy ezzel azonosítanak és nem bármelyik másik, régebbi számotokkal? T: Nekem aztán tök mindegy. Mi nem így éltük meg belülről, mert nekünk belülről sokkal lineárisabb volt ez az ismertségi fokozat. És a nézőszámokon is lineárisabban jelentkezett. Mert a Most múlik-nak a beakadása is egy többéves folyamat volt. Nem az volt, hogy most megjelent és akkor kétszer annyian lettünk a koncerten. Éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a dal bekerüljön a köztudatba. Furcsa egyébként, hogy egy ilyen kis piacon milyen nehezen és lassan tudnak működni dolgok. Imigyen ez nekünk egyáltalán nem volt ilyen drasztikus élmény. Sz: Zavar is meg nem is, mert az is a mi dalunk és nincs is ezzel baj. Azzal már több bajunk volt, hogy rongyosra játszották és dolgozták fel, a csapból is ez folyt, és volt egy jó másfél év, amikor nem is játszottuk koncerten, mert kicsit már elegünk volt belőle.

Sokszor hangoztatott és elcsépelt kérdés, de az idősebb embernek általában felteszik: Mi a hosszú élet titka? Egyszer ezt megkérdezte egy pap, akkoriban jött ide, itt volt négy évig, aztán elkerült Jókára, és már meg is halt. Az volt ilyen kíváncsi. Falunap volt, hát meghívtak, mint a legidősebb állampolgárt. Egyszer csak megjelent a pap, nagyon nézett az engem, mindjárt kapcsoltam, ez biztos idejön és megkérdezi, hogy mi a hosszú élet titka. Pontosan úgy volt, ahogy kigondoltam. Kérdi is: „Rudi bácsi, most egyet kérdek, mi a hosszú élet titka?” „Nem kell meghalni” – mondtam neki kapásból. Az akkorát röhögött, hogy mindenki arra nézett, mit röhög a pap.

Klikk Out 10

Kóbor János: A feszültség, ami ebben a világban van, egyetlen pillanatra eltűnik

2017

HaddelHadd: Mindannyian egy kicsit őrültek vagyunk 2017/04

2016/08

Csehszlovákiába „szabadult ki” az Omega? Pontosan hol zajlott ez a bizonyos koncert? Gútán léptünk fel 1965-ben. Ez a koncert nyitotta meg a Magyarországon kívüli koncertek sorozatát.

Mikor jött el az az idő, és mihez köthető, hogy tulajdonképpen itt a régióban egyfajta bulizenekarként beépültetek a köztudatba? Eleinte magunknak akartunk játszani, más eszünkbe sem jutott. Próbáltunk néhány hónapig, odavoltunk tőle, ahogy négy hangszer megszólal, és harmonizál az egész. Belecsöppentünk egy olyan világba, ahol minden probléma megszűnt, ez egy mennyországi állapot.

Hogy kerültetek Gútára? Mi sem nagyon értettük. Mondták, hogy Kolárovo, de ha úgy jobb, akkor Gúta. Emlékszem, amikor mentünk a koncert helyszínére, az utak járhatatlanok voltak, mindenhol víz állt. Azt hittük, Csehszlovákia olyan mint Velence, hogy hajóval közlekednek az emberek. Sehol nem lehetett rendesen haladni, persze ez mind a nagy árvíz után volt, mint később kiderült. Nagy nehezen verekedtük magunkat egyre közelebb Gútához és arra emlékszem, hogy még Vágsellyén is volt egy koncertünk. Egy teherautó platóján utaztunk, azon vittek bennünket, és máig emlékszem az utakat szegélyező cseresznyefákra. Ráadásul ez cseresznyeéréskor volt, és ahogy haladtunk, közben cseresznyéztünk. Az egy hatalmas élmény volt, életünk első külföldi koncertje.

Egy szilveszter este aztán nálunk kitaláltuk, hogy játsszunk egypár számot. Mi voltunk a legjobban meglepve, hogy ennek mekkora sikere volt, és a barátaink biztattak bennünket, hogy ezt meg kell mutatni másoknak is. Ezután elkezdtünk játszani az NFG klubban, kezdtek bennünket hívogatni ideoda. Az élő zene ma már luxus, szinte nem is létezik. Az erőnket pedig az öröm adja, ami bennünk van.

Klikk Out 10

Palya Bea: Úgy dolgozom fel az életet, hogy dalok lesznek belőle

2018

Almási Róbert: Keressük a szépet, mindenben meg lehet valahogyan találni…

2017/08

2018/03

Egyébként mit kaptál a saját negyvenesedtől? Írtam egy olyat egy verskötetbe, hogy „a nő ha 40, minden egyben, létét issza, nem vágy vissza“. Azt hiszem, volt egyfajta megérkezésem a jelenlegi életszakaszomba, talán soha annyira nem tudtam beledőlni abba, ami körülvesz. A szerető férjem karjaiba és lényébe, a két kislányom létezésébe, a zenekarom biztonságába és abba, hogy nem dolgozom annyit. Ez az első ilyen biztonságjel, bízom abban, hogy a világ ennek ellenére odahozza a lábam elé azt az ajándékot, amire éppen szükségem van, és nem hagy magamra. Azt hiszem, ez talán kötődhet a negyven év tapasztalatához, és ahhoz, hogy nem akarok elmenni a saját életem mellett, meg akarom élni…

A városi tévében említette, hogy az egyik legfontosabb önnek művészként, hogy lásson. Mi az, amit lát manapság festőként maga körül? Én mindig a jót keresem. Nem szeretem azokat az alkotásokat, amelyek mondjuk háborúellenesek. Annyi drasztikus dolog van a világban, a tévé csak abból él, ami rossz, azt mutatja meg mindenkinek. Én optimista vagyok, szeretem a szépet. Ha minden harmonikus volna, az volna a legideálisabb. A lényeg, hogy magunkban higgyük el azt, hogy jobb lesz, vagy jobb, mint amit látunk, hallunk, olvasunk. Keressük a szépet, mindenben meg lehet valahogyan találni…

Zeneileg milyen irányba terel a mostani időszak, és a mostani tapasztalásaid? Azt hiszem, volt egyfajta megérkezésem a jelenlegi életszakaszomba, talán soha an�nyira nem tudtam beledőlni abba, ami körülvesz. A szerető férjem karjaiba és lényébe, a két kislányom létezésébe, a zenekarom biztonságába... 20

Klikk Out 10

Lakatos Róbert: Szó szerint megőrülnek a koncertjeink alatt

2019

Mészáros Lajos: Felnőtt egy öntudatosabb generáció, amely már másképp látja a világot

2018/11

2019/03

Amikor a minap összefutottunk az utcán, úgy szóltál hozzám – noha személyesen még nem találkoztunk – mintha ezer éve ismernénk egymást… Van egy tulajdonságom, hogy meg tudom szólítani az embereket. Az emberek arcára rá van írva, ki milyen. Vannak, akik egy kicsit ügyesebben tudják álcázni magukat, de egy idő után úgy is lehull a lepel mindenkiről, és kibukik az igazi énjük. Közvetlen ember vagyok.

Leszögezhetjük, hogy nem tervezi lógatni a lábát és a nyugdíjasok passzívabb életét élni… Szeretnék aktív nyugdíjas életet élni. Segíteni gyerekeimnek, akik szintén jogászok. Amikor eljöttem, a tanácsadóim, ajándékoztak nekem egy Legót, de nem akármilyet, hanem ami 16 éven felülieknek szól, a Szabadság-szobrot. Lesz mit csinálni ezzel is… Nem változik egyébként semmi, csak egy szép munka ezután abbamarad. De ugyanez volt a helyzet, amikor Kassára kerültem.

Már gyerekként is ilyen voltál? Én egy nagyon visszafogott, bár akaratos gyerek voltam. Későn érő típus. A lányokat sem mertem megszólítani, hiába tetszettek. Félénk voltam, de ez idővel megváltozott. Ezt a zenélés (is) hozta? Nemcsak a zene, de minden, amivel az évek alatt találkoztam. Az élmények, kapcsolatok, tapasztalatok, amik értek, legyen az pozitív vagy negatív, alakítottak rajtam. Szerencsémnek érzem, hogy kb. 17 éves koromtól tudom, mit szeretnék csinálni, és ehhez igazíthattam az életemet.

Elmondok egy történetet: Jókára mentünk, és az ebédnél az apósomat kérdezte a feleségem, hogy papa, mit szól hozzá, hogy a Lajost kinevezte a Schuster alkotmánybírónak? Az apósom pedig azt mondja mo21

Klikk Out 10

solyogva: hát nem változik semmi, mi változna?! Eddig egy ügyvéd segített nekem a disznóölésnél, most meg egy alkotmánybíró fog segíteni. Tehát most sem változik semmi, egy nyugdíjas fog segíteni…

gyelem. R.: Egyrészt a vetítés is újdonság, mert Megyeren nem működik mozi, és az is, hogy szabadtéri. Ennek nagyon nagy varázsa van. A téli vetítésekkel úgy vagyunk, hogy oké, jól érezzük magunkat, haverok között vagyunk, megnézünk egy jó filmet, de nyáron az igazi. Mert már a vetítés előtt összegyűlünk odakint, beszélgetünk, majd lemegy a film, közben elkezdünk enni-inni, utána pedig még a tábortűz mellett hajnali 2-3ig maradunk.

SNITT – Egy oázis a nagymegyeri kultúrpusztán 2019/05

2020

Gál Tamás: Nagyon jó lenne, ha sok ember érezné úgy, hogy a Jókai Színház az ő csapata 2020/07 A SNITT két tagjával, Katona Rékával és Horváth Attilával beszélgettünk. Mi volt az, amit akkor vetítettetek? A.: Az Út a vadonba c. filmet. R.: Utána volt beszélgetés három El Caminót megjárt sráccal. Érdekes, mert később hallottam arról, hogy azok közül, akik jelen voltak, 2-3-an is elindultak később a zarándokúton… Akkor a jelenlévők 1-2 százaléka elment utána az El Caminóra… A.: Igen, ez jól mutat a statisztikánkban! „Hosszabb távon óriási eredmény volna, ha megkétszereznénk a bérletesek számát. Ez volna a közönségsiker, a másik pedig a szakmai. Ha el tudnánk jutni a POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó), és Kisvárdáról is minél több díjat tudnánk bezsebelni. Ha a szlovák, de a nemzetközi fesztiválokat is meg tudnánk célozni. Szeretném,

Minek köszönhető szerintetek, hogy ez akkor olyan rövid idő alatt ennyire szétfutott, és ilyen kiugró, titeket is meglepő méretű közönsége lett? A.: Az újdonság. Soha utána annyian nem voltunk, szép lassan elkezdett lankadni a fi-

Klikk Out 10

ha tétté tudnánk tenni a felvidéki magyarság számára, hogy van egy színháza.

válokat is meg tudnánk célozni. Szeretném, ha tétté tudnánk tenni a felvidéki magyarság számára, hogy van egy színháza.

Én nem vagyok a legprofibb focirajongó, de 5-10 DAC-meccsen már ott voltam, mert úgy érzem, hogy van tétje, hogy ott valami történik és erről beszél Dunaszerdahelytől Királyhelmecig mindenki. Úgy érezzük, hogy ez a miénk, amire joggal lehetünk büszkék. Van egy csapatunk. Nagyon jó lenne, ha sok ember érezné úgy, hogy a Jókai Színház is az ő csapata.”

Hégli Dusan: Szlovákiai magyarként ne csak akkor halljanak rólunk a világban, ha megvernek egy diáklányt a parkban

2021

Fibi Sándor: Érezzük kiemelkedően szép dolognak a magyarságunkat 2021/07

2020/12

Fura világot élünk. Önnél mit takar ez a kijelentés? Valóban azt mondom én is, hogy sok mindenben fura világot élünk. Nagyon nehéz megmondani, hogy milyen lesz a világ húsz-harminc év múlva. Harminc évvel ezelőtt sem gondolta senki, hogy a világ olyan lesz, mint most. Alkalmazkodnunk kell hozzá viszont nemzetként, családként, egyénként,

„Hosszabb távon óriási eredmény volna, ha megkétszereznénk a bérletesek számát. Ez volna a közönségsiker, a másik pedig a szakmai. Ha el tudnánk jutni a POSZT-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó), és Kisvárdáról is minél több díjat tudnánk bezsebelni. Ha a szlovák, de a nemzetközi feszti23

Klikk Out 10

A lemez country stílusú, ami nemcsak zenei irányzat, de életstílus is egyben. Mi a véleményed erről? Aki bármely platformon követ vagy ismer engem, az tudja, hogy van Nagyszarván egy lovas farmunk, a Big Horn Ranch. Hos�szú ideje, több mint tizenöt éve lovagolok. Egy saját lovam, sőt két pónim is van. Ezt az életet élem a mindennapokban: etetés, ganézás, lovaglás tölti ki a napokat lényegében hétfőtől péntekig. Ez az élet a zenei stílusomra is kivetítődött, hiszen hosszú ideje amerikai countryzenéket hallgatok, és imádom ezt a stílust.

szülőként is, és meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni belőle.(...) Van egy nagy lelki fájdalmam, és ezt akarom megosztani, nehogy másban is kialakuljon. Rendívül büszke vagyok a magyarságomra. Büszke vagyok, amiért magyar iskolákban taníthattam magyar gyerekeket magyarságra. Arra kérnék mindenkit, hogy érezzük kiemelkedően szép dolognak a magyarságunkat. Egy olyan nép tagjai vagyunk, amelynek tényleg ezeréves történelme van. Ez alatt rengeteg mindenen átment, és sok mindent meg kellett élnie, de mindezek ellenére itt van.

Interjú Kovács Koppánnyal 2021/09

Egy zenész, különösképpen egy énekes pályájában mindig ott lapul a saját lemez lehetősége. Miért döntöttél úgy, hogy saját lemezzel is piacra lépsz, és mi a témája? Már régebb óta érlelődött bennem a szólólemez gondolata. Olyan dalok találhatóak rajta, amelyek nem állnák meg a helyüket a Rómeó Vérzik együttes zenei palettáján. Ezek a dalok teljes egészében az én lelkivilágomat tükrözik, és azt mondanám, 2021ben ez vagyok én, amit a lemezen hallani lehet. A dalok többsége eléggé személyesre sikeredett, de úgy gondolom, teljesen más zenei stílust kipróbálva sikerült egy nagyon jó lemezt készítenem.

Az egyes interjúk teljes terjedelmükben megtalálhatók a nyomtatott kiadás gyűjtőoldalán (www.issuu.com/klikkout), több közülük pedig weboldalunkon (klikkout.sk) is.

orac.sk

Beltéri díszlecek

AKCIÓ 15 % árengedmény az első online megrendelés után Showroom: Galántai út 688/4, Dunaszerdahely, T: +421 903 201 699 25

Member of group

Klikk Out 10 / Dac Retro

Poór Tibor /

Pintétől Hílekig

Klikkout archívum

kiélezett konfliktus miatt, melynek vesztese Milan Djuričić edző lett. Illetve, akkor úgy tűnt, hogy ő lett. Tulajdonképpen mi is történt? Persze, teljesen ellentmondásos verziók láttak napvilágot. Kihagyom a miérteket és a hogyanokat. Amit tudunk az esetről: Djuričić edző két kameruni játékost nem szolgált ki „jeggyel“ a rózsahegyi buszjáratra. A két játékos valami úton-módon végül eljutott Rózsahegyre, ahol elhangzott, hogy márpedig nekik játszani kell. Djuričić úgy döntött, hogy márpedig nem. Végeredmény? A csapatot Radványi Miki vezette, míg Djuričić a tribünről nézte végig a meccset. A sajtónak még kezesen szolgált pár rövid interjúval és elmondta, hogy neki nem lehet diktálni és belebeszélni abba, ami az ő dolga, ő felelőssége. Punktum. És vége. Csomagolás. Dobro dosli, vagyis Dobro odisli...

(Pillanatképek egy időszakról) Hihetetlen 2011/11 A nézők nem szállingóztak. Özönlöttek. Senkit sem ért meglepetésként, hogy Nagyszombatból kétezer fekete-piros „angyal” zavarja majd a csaknem egy évtizede alvó DAC közönség nyugalmát. Viszont az, hogy a hazaiak ilyen nagy számban lesznek kíváncsiak arra, mi sül ki a fél évszázados „évszázad” szerződéséből, már igen. Ilyen nagy tömeget senki se várt. A zöld gyepen nem éppen megszokott látvány várta a nézőket. A hazai csapat tagjaként fekete bőrű játékosok melegítenek. És oly keveset tudunk róluk. Elnézést, valamit azért igen. Adiaba a kameruni olimpiai keret tagja. Ez az oka, hogy ma is hiányzik… Viszont itt van egy Rolf Landerl nevezetű osztrák, aki anno Pozsonyban tanult és közben az Interben focizott. A kapuban egy taksonyi srác melegít, aki Szencen védett. Ő a Jani… Vele együtt egy ikon tért vissza Szerdahelyre. Az utóbbi két évtized egyik legzseniálisabb DAC játékosa. Az alakuló új szurkolótábor meg is tiszteli a somorjai születésű Pinte Attilát egy drapival, melyen egy megható üzenet olvasható: Isten hozott itthon Attila!

Akkor még nem mindenki kérdezte, lehetséges ez? Aki kérdez, idővel rájön, hogy ez csak előjáték volt. Egy biztos. Megszületett a Djuričić legenda.

Egy kis... 2012/01 Ez vicc? Werner Lorant a DAC edzője? Ez a hír rengeteg biztosítékot ütött ki... Werner Lorant, egy klasszikus német bohém szenior. Nem egy francia vágású művészlélek, hanem egy „bierfesztes” bohém. Hét közben, a katonaságról ismert reggeli tornához hasonlítható, ómódi edzésekkel sokkolt minden fociszakértőt és nem szakértőt. A hét végén, a meccsen viszont egy ultraiskolázott Corgoň ligás edző se volt méltó ellenfél. Lorant időpazarlásnak vette, hogy az ellenfél és annak edzőjének elemzéséhez folyamodjon. Ő Werner Lorant! Nem neki, másnak kell félnie!

Djuričić legenda 2011/12 Rózsahegyi „csata“. Nem a pályán történtek miatt érdekes ez a csata, hanem egy 26

Klikk Out 10 / DAC Retro

Dunaszerdahely, are you ready?!

Pacsizás, nem szájon vágás

2012/02

2012/03

Pár perc és megtörténik… A rohamrendőrök lerohanják azt a szektort, ahol nemcsak a Fradis kemény fiúk vannak, hanem a Magyarországról jött lányok, gyerekek és az itt élő fiúk, lányok és gyerekek.

Betiltják a stadiont. Puff… Egy hazai meccsre. Miért? Biztos azért, mert Lengyel Krisztián nem bírt magával, és a helikopterből leköpte a partjelzőt… Vannak róla fényképek is. Fedex hozta, Pixar stúdió küldte…

Ami hihetetlennek tűnik, a szurkolók - ezzel egy nagyobb mészárlást megelőzve nem reagálnak, nem vágnak vissza. Csupán megszeppenve hátrálnak. Nem értik az egészet…

Minden jin-nek van egy jang-ja. A hazai, nézők nélküli Rózsahegy elleni mérkőzés talán az Antal-éra legfelemelkedőbb pillanata volt. Amikor a meccs után, az Admiral Pubban Barnus kézmozdulata és az én kézmozdulatom pacsizással végződött, nem szájon vágással… Természetesen, nem a pacsi miatt lett ez a nap az Antal-éra legszebb, legerősebb, legemberibb fejezete…

Sok a sebesült, egy srác élet-halál között lebeg. Lengyel Krisztián. A „nyugdíjas“ tribün legfelsőbb sorából nézem, ahogy mindenki körülöttem dermedten, mérgesen, érthetetlen arccal lesi ezt a szörnyű látványt. Hátat fordítok és a tribün pléh „falába“ erősen beleverem a fejem. Nem segít, nincs fizikai fájdalom, mely túltesz a látottakon. A mérkőzés folytatódik. Nem érdekel.

SAJZE SZLOVAKISE FUSZBAL, AVAGY SFZ GYERE VELÜNK RÓZSÁT SZEDNI

(...) Bármit teszek, 2008. november elsejét nem tudom elfelejteni. Lengyel Krisztián miatt.

2012/04 Szóval, Leo lefordul és nagyon, de nagyon messziről kapura vágja a labdát és átemeli a tizenhatos vonalon mélázó kapuson…

Erre a november elsejére Dunaszerdahelyen senki se volt „árjuredi“…

Klikk Out 10 / Dac Retro

Poór Tibor /

Klikkout archívum

meth Kriszti vezényletét cseréli a DAC-sállal ünneplő Novota Jani, aki a meghatottságát nem tudja leplezni - nem is akarja. Nem hiszem el, hogy ez a focimeccs csak egy focimeccs volt! Hát nézzen itt körül az, aki nem látja többnek!

AZTA, HOGY MEKKORA „FRÓZEN” VOLT! 2012/05

Végre! A tömeg, egy emberként, végre megértette - gólt rúgtunk. Abban a robbanásban, abban a hangorkánban minden benne volt. Az őfelsége győztes gól, az őfelsége SFZ-t megverő győztes gól! A gólt legendává teszi az, ahogy a kameruni, mit sem sejtve, milyen háttere van ennek az egész cirkusznak, ezzel a góllal válaszol a SFZ-nek - Parancsoljon kedves SFZ, esetleg egy csokor rózsát, sok-sok tüskével? A gól után az események a világ legjobb szürrealisztikus sportfilmjévé váltak. Képek, képek, képek… Egy más dimenzióról. Látjuk, ahogy Németh Kriszti az üres kapuból rúgja ki a labdát. Mindkét kezét ökölbe szorítja és magasba emeli, mint amikor egy focista gólt rúg. Krisztisen-harcosan. A nézők szeme csillog. Elképesztően mesés lenne, ha… Mesés lett… Sípszó… Vége a meccsnek… Nyertünk. Magam köré nézek. Nem hiszem el, hogy ez a focimeccs csak egy focimeccs volt! A képernyőn látjuk, ahogy Pinte Ati int a csapatnak - Gyerünk a szurkolókhoz! A játékosok felmásznak a szögesdrótos kerítésre és onnan dirigálják az őrjöngő, boldog és sósvizes szemmel „beszélő“ nézőket. A kameruniak magyarul kiabálják az Akkor is csak Déácét… Basszus, mi van itt?! Né-

Megáll az ész! Annyi rendőr sorakozott bevetésre Attila, a hun csallóközi, „vérszomjas” utódai ellen, hogy maguk a rendőrök is, egymás közt vicsorogva csóválták a fejüket. Ti hunok vagytok, de hogy hun van a mi feletteseink szürkeállományának a minősége, na, választ erre a kérdésre, 15 kupica boróka se húzná ki belőlem - hasonlót olvastam le a „rendőrgyermekek” tekintetéből… Kiszállunk a buszokból, és az első pillantás, melyet a szektorunkból a DAC játékosai felé meresztünk, derűs nevetést idéz elő. Elképesztő látvány volt, ahogy a kameruni játékosok, miután kimentek „kóstolgatni” a pályát, dülledt szemekkel tapizták a havat. Tudniillik, a kameruni játékosok többsége e tekintetben még szűz volt - havat nem érintettek. Itt is csak óvatosan, hátha harap…

Klikk Out 10 / DAC Retro

Az álomősz utolsó dobása

Making Off, avagy hogyan készült

2012/06

2013/05

Megszólal a mobiltelefonom. „Tibi, lehet, hogy nem lesz meccs! Sztrájkolnak!!!” „Mi van? Kik sztrájkolnak?!?“- próbálom megérteni a hírt. Vagyis értem én, hogy milyen meccs és ki sztrájkol, de kérdésemmel „időt kértem”, hogy megemésszem a hírt. A tartalom és a hangsúly egyértelmű, ezért elkerülhetetlen a gondolat, hogy vége a mesének, vége az őszi álomnak. Magyarán, hogy el lett baszketbalozva... „Mi történt tulajdonképpen?” - próbálok értelmesen kérdezni. „A csapat nem lép pályára, ha nem kapnak lóvét. Most a Maxban vannak, és az ipszilonosok (YBS) próbálják őket rádumálni, hogy lépjenek pályára.“ „Aha, védőpajzs ahelyett, hogy kiegyenlítenék a tartozásokat... Űberfasza!“ (...) Az isteni Hajrá DAC! már megvolt, de a gól egy picit még váratott magára. Ahhoz képest, hogy szinte mindenki által kikönyörögve született - szépségdíjasra sikerült. Egy, a tizenhatosból visszapattanó labdát amolyan „Ne add nekem a labdát, mert visszabaszketbalozom” stílusban, kapásból, kapura tüzelt Leo Kweuke. Parádés góllal nyertük meg, amit meg kellett nyerni. A sztrájk-meccset. Az álmodozás vége legalább a pályán volt szép.

Mi volt lényeges a mondanivalóból? Számomra két dolog. Kontaktust kapok Világitól arra a SFZ-ben dolgozó illetékesre, aki informál, hogy a szülőknek milyen kötelezettségük és jogaik vannak gyermekük átigazolási folyamata során. Már előzetesen megegyeztem egy napilap szerkesztőjével, hogy amint ez az ún. iránytű készen lesz, nyilvánosságra kerül. Szerintem Világi az új idényben már egy második ligás klub tulajdonosa lesz. Stadiont akar építeni, s ha kilobbizza, hogy egy új stadion legyen dotálva, nem pedig az öreg rekonstrukciója, mindene meglesz, ami kell egy ligás klubnak. Ez az öreg stadion végét is jelentheti, ami viszont fájós lesz. Sok mindent meg kell (vagy nem kell) majd emészteni és sok mindent megszokni egy DAC-szurkolónak. Kérdés, hogy egy más klubnevet, más klubszíneket hogyan fogadnak a szurkolók. Ezt a reakciót nehéz előre kiszámítani. Viszont ha arra gondolok, hogy mit volt képes akceptálni a foci miatt a dunaszerdahelyi nézőtér – többek között emberi jogok megtiprását, klub renoméjának a sárba tiprását…

Klikk Out 10 / Dac Retro

Poór Tibor /

AK – arculat keresése

Klikkout archívum

nyében? Pozitív… Számomra a legpozitívabb dolog a sípszó volt a meccs végén. 2013. augusztus 03., szombat, DAC-Aranyosmarót 0:1 A tribünről ezt lehetett látni: A visszatérő játékos felemeli a két kezét jelezve, hogy játékon kívül van, és nemes egyszerűséggel leblokkolja Hubert – egyértelmű szabálytalanság. Huber megáll, mintha soha életében egy edző se kalapálta volna a kobakjába, hogy amíg a bíró nem fúj, addig nem szabad megállni. A bíró nem fúj, s ezzel a megabakival nálam kiérdemli a legrosszabb osztályzást. De nemcsak Huber áll meg, hanem Pribulán és Belicen kívül mindenki. A nézők, akiket amúgy is sírásra kínoztak a pocsék focival, lemerevednek. A kapus kifut, széttárt lábak, bumm… illetve nem volt az olyan erős lövés, inkább egy ügyes kötény. A játékosok, akik eddig ignorálták kisebb-nagyobb mértékben a focit, a dinamikus mozgást, most szinte sprintelnek a bíróhoz. Az a vehemencia, az az energia, amellyel érvelnek a bírónál…

2013/08

2013. július 12., péntek, Slovan-DAC 1:1 A DAC ezen a meccsen becsempészett a labdarugó zsargonba egy művészvilágból elcsent terminus technicust – a minimalizmust – ezzel képviseltette magát Pozsonyban. 2013. július 21., vasárnap, DAC-Zsolna 0:1 Az tény, hogy ezek a játékosok az utolsó pillanatban kerültek a csapatba, és az is tény, hogy az individuális edzés, csapaton kívül, nem az igazi, de magyarázza meg nekem valaki, hogy ezek a harminc körüli sportemberek mi a ló pikuláját csinálnak több hónapig magukkal, ha a pályán úgy néznek ki, mint egy mezei polgár a hátgerincműtét után. Ezeknek a sportolóknak kioperálták az akaratukat? 2013. július 28., vasárnap, Szenyice-DAC 4:0 Sok közünk nincs a meccshez. Rettentően rosszul játszik Boya. Fišannak most az egyszer nincs szerencséje, azt hiszem a statiszta szó a legjellemzőbb rá. A négygólos vereség irgalmasnak nevezhető, benne volt a pakliban egy nyolcas is, ha nem egy nagyobb zakó. A szurkolók már az első félidőben feladják, leülnek, és kissé apatikusan végignézik a hazaiak nagy fölényét. Legyen már vége. Sok újságíró nincs a meccsen, kissé magányosan is érzem magam. Egypár sorral lejjebb a szövetségi kapitány Ján Kozák ül, együtt a fiával. Vajon talált-e valami pozitívat a DAC teljesítmé-

Az arculat kialakítása (AK) nem jött össze… 2013/09 Tanulságos volt ez a szezonkezdés. Kérdés az, hogy ki tanult belőle, illetve kinek kellene tanulni belőle. Úgy gondolom, hogy főleg azoknak, akik képesek voltak nekilendülni a szezonnak ilyen amatőr módon… A kipakolás után a DAC-kupameccsen hatot rúgott a gyenge Dolná Ždaňának, és a bajnokin megérdemelten nyert a focit szabotáló Nyitra ellen. A nyitrai meccs után szünetel a Corgoň Liga, legközelebb szeptember 14-én, Kassán játszik a DAC. Hm… Egy ismerősöm feltett nekem egy egyszerű kérdést: Meddig kínoznak még minket? Nem tudom, de ennél a szenvedésnél a semmi is jobb. Ami az arculatot illeti, mit is mondjak… Kerestük, de nem találtuk… 30

INPORTANTE

KULCSRAKÉSZ ÉPÍTÉS ÉS KIVITELEZÉS Széleskörű építőipari tevékenységek a tervezéstől az építési szolgáltatásokon keresztül a kulcsrakész kivitelezésig. Bebiztosítjuk az egyes szakmunkákat, de egyben fővállalkozóként is képesek vagyunk kisebb és nagyobb méretű építőipari kivitelezésekre. www.inportante.sk

Kávészünet / Autó

Szerző és fotók: Ugróczky István

BMW 4er Gran Coupé A bajor autógyár kínálatába megérkezett a 4-es sorozat öt ajtós változata. A Gran Coupé azoknak szól, akik szeretik a dinamikus vonalakat és a sportos külsőt, de ezért cserébe nem hajlandók feláldozni a belső tágasságot. Ez a modell egy olyan kompromisszum számukra, ahol nem kell megalkudniuk. A BMW mérnökeinek megint sikerült a varázslat. Úgy alkottak meg egy tágas belterű, kényelmes járművet, hogy az kívülről mit sem veszített eredeti sportosságából. A 4er Gran Coupé a megalkuvás nélküli kompromisszum, a megoldás az újra és újra visszatérő sportos vagy kényelmes dilemmára.

Autó

Kávészünet / Zénidőm

Bokros Bia /

Ugróczky István

Hurrá, túl vagyunk az első sokkon, az első bulin, az első „prednáškán”, az első buszon, ami nem oda vitt, ahova mentem volna és az első felismerésen, miszerint a fészek Szerdahelyen van, én meg valahol Nyitra környékén próbálok hadonászni a szárnyaimmal... (minden poént a bevezetőből a szeptemberi számban megtaláltok, nem akarom ismételni magam :D ). Az előző részben két hölgyet faggattam ki, hogyan boldogultak az egyetem első pár hetében, valamint meséltem picit arról, hogy mi a helyzet Nyitrán, merthogy én is gólya vagyok ám... Kíváncsi természetemből kifolyólag muszáj volt kifaggatnom néhány hímneműt is, ők hogyan boldogultak az egyetemen elsősként.

Gyula

Márk

Ilyen volt az első falat az egyetemi életből (2.)

Milyen volt az első benyomásod az egyetemről? Karácsony Gyula: Nagyon vártam a fősulit, bár van egy-két dolog, ami kicsit más, mint ahogy elképzeltem. Úgy gondoltam, hogy felköltözöm a kollégiumba, elkezdődik a pörgős nagyvárosi életem, és majd állandóan bulizom, ahogy a filmekben szoktuk látni. A valóságban azonban az egyetemi élet nem csak a szórakozásról szól. Igaz, buliztam is, sok új embert ismertem meg, sok szép élménnyel gazdagodtam. Muszáj megemlítenem a tanulást is, ami már vihartempóban elindult, a sok beadandót, prezentációt, amit nem tudom, hogyan leszek képes megcsinálni. A kolesznak is megvannak a hátrányai, hárman vagyunk egy szobán, ami magasfokú alkalmazkodóké34

Zénidőm

Októberi számunkban sajnálatos módon felcseréltük a két megkérdezett hölgy nevét a fotókon, ezért elnézésüket kérjük!

pességet követel. :-) Nagyon szeretem Pozsonyt, az egyetemet, bár hétvégén jólesik otthon lenni, ám a következő hétre mindig szívesen térek vissza. Szeghy Márk: Hát igazából az első benyomások nagyon megosztóak voltak. Az első napokban nagyon tartottam ettől az egész új környezettől. Az első hét ezért is telt nagyon lassan és nehezen. Nem volt egyszerű hozzászokni a rengeteg új helyhez és információhoz. A második héten már valamivel egyszerűbb volt, de még mindig barátkozom mindennel. Az iskola összességében nagyon tetszik, az egész nagyon modern, és az emberek barátságosak.

K.Gy.: A legjobb élményem határozottan az, amikor szerveztünk az első esténken egy találkozót a szaktársaimmal egy bárban. Az esemény kicsit kaotikusra sikeredett, rengetegen voltunk, de itt ismerkedtem meg azzal a 2 emberrel, akikkel a mai napig a legtöbb időmet töltöm, ha Pozsonyban vagyok. Visszagondolva nagyon örülök, hogy ez így alakult. Szerencsére igazán rossz élményben nem volt még részem. A legros�szabb talán az első matekórám volt, ami nem elég, hogy nagyon nehéz volt, de ráadásul este 8-kor ért csak véget. Felháborító! :-) Sz.M.: Nem tudnék egy konkrét mozzanatot mondani legrosszabb élményként, de ha nagyon kellene ilyet mondanom, akkor az első heti bizonytalanságot említeném. A legjobb élménynek a sikeres első munkám leadását és bemutatását mondanám.

Inkább elvegyülni vagy simán közölni, hogy főként egy magyarlakta városból jössz? K.Gy.: Nem volt szükséges közölnöm, hogy magyar vagyok, hiszen bemutatkozásnál a nevemen mindenki észrevette, hogy nem egy szlovákkal van dolguk, sokan egyből meg is kérdezték, hogy honnan vagyok. Ezzel nekem semmi problémám nincsen, egyébként sem tartottam volna titokban a származásomat. Személy szerint engem semmilyen negatívum nem ért a magyarságom miatt, a többiek kedvesek, befogadóak voltak, nem igazán látom értelmét a titkolózásnak. Sz.M.: Én személy szerint felvállaltam a származásom, a tanárok nem csináltak belőle problémát, minden rendben volt vele.

Milyen filmes karakterhez hasonlítanád magad elsősként a fősulin? K.Gy.: Az előadásaink online zajlanak, a szemináriumok és gyakorlatok pedig az iskolában. Rengeteg platformot kell figyelnem, ha képben akarok lenni a feladatainkkal, de sokszor az iskola hatalmas épületében is eltévedtem, nem tudtam, merre kell mennem órára. Volt arra is példa, hogy már a buszon ültem az iskola felé tartva, és csak ott vettem észre egy korábbi üzenetet arról, hogy elmarad az óra. :-) Ezt a fejetlenséget a Jégkorszakból Sidhez hasonlítanám. Sz.M.: Auggie Pullman Az igazi csoda című filmből, mert ő is egy olyan fiú, aki egy új iskolai környezetbe próbál beilleszkedni.

Mi volt eddig a legjobb és a legrosszabb élményed?

Kultúra / Különvélemény

Këri

Sávlekötő by Lil Frakk

Képzeld el, hogy betekinthetsz egy zeneszám megszületésének minden mozzanatába! Megnézheted, ahogy az alaptémából kiindulva egymásra épülnek egy sláger elemei, mint az építőjáték kockái. Meghallgathatod, ahogy a kezdeti próbálkozásból, félkész püntyögésből, suta énekből kialakul az a dallam, amely egyszer csak bekúszik a füledbe, majd újra és újra hallani akarod. Szinte észrevétlenül dúdolod magadban hazafelé menet, a buszon, vagy munka közben – Hölgyeim és Uraim, a boszorkánykonyha ajtaja immár nyitva áll!

tési folyamatát. Modern, fiatalos stúdiójában hétről-hétre vendégül lát egy-egy olyan sikeres zenei előadót vagy zenekart, akivel darabjaira, sávjaira bontják napjaink legmenőbb slágereit.

Lil Frakk egy Magyarországon tevékenykedő, újhullámos hip-hop/trap előadó, aki nem kisebb fába vágta a fejszéjét, mint hogy bemutassa a YouTube- és Spotify trending-jei közé tartozó dalok megszüle-

Már maga a felvetés is nagyon izgalmas, hogy benézhetünk a kulisszák mögé, érdemes ehhez alaposabban szemügyre venni a 21. századi zenefogyasztási szokások megváltozását. A hallgató ugyanis többé már

A nagyjából félórás, YouTube-on fellelhető epizódok még azok számára sem lesznek unalmasak, akik nem kifejezetten érdeklődnek a zenekészítés iránt, vagy akiket alapjáraton untatna egy részletes műelemzés. A műsor ritmusát ugyanis különböző játékok, feladatok színesítik, amelyekkel a néző is együtt gondolkodhat.

Különvélemény

aktuális vendéggel, látszik, hogy a dalkészítés iránti rajongása is őszinte.

nemcsak passzív befogadója a kész produktumnak, megvásárlója a hanghordozóknak, hanem szeretné megismerni a dal mögött az előadót, mondanivalót, személyiséget, gondolatiságot, történetet, és ha alkalma adódik, akár az alkotás folyamatát is. Szívderítő tehát, ahogy a műsor erre az újfajta igényre sikeresen és minőségi kivitelezésben reagál.

Maga a stúdió a raklapos – foteles berendezésével, dekorációival kelt otthonos benyomást, szinte TV-minőségben érkeznek a hetente megjelenő új részek, a profi kép- és hangrögzítő eszközök segítségével. Különösen jó ötletnek tartom, hogy az egyes részek végén olyan „nyomokat“ rejtenek el a készítők, amelyekből kitalálhatjuk a jövő heti előadót, így is beemelve némi plusz interaktivitást a formátumba.

Apropó, minőségi kivitelezés! Látszik, hogy ebben a produkcióban bőven van egyedi ötlet és minek tagadjuk, anyagi háttér is. A Sávlekötő az első résztől kezdve egy szponzor által támogatott videós tartalom, a reklám mennyisége azonban nem tolakodó és egyáltalán nem megy a tényleges tartalom kárára. Lil Frakk kellemes, felkészült műsorvezetőként debütál a mikrofon mögött, ügyesen veszi fel a kapcsolatot az

Zeneszerető laikusoknak, de akár zenekészítéssel foglalkozóknak is jó szívvel ajánlom ezt a könnyed, szórakoztató és hihetetlenül ötletes műsort. Tutira nem fekszi meg a kényes gyomrot sem!

Kultúra / Cínemax

Szilvási Tibi

Örökkévalók – Eternals

Vetítik november 4-től. Az Örökkévalókkal a Marvel végérvényesen bevezet(ne) minket a szuperhősdömpingjének negyedik fázisába, ám elsőre úgy tűnik, hogy rögtön az elején egy új Bosszúállókkal, és elképzelhető, hogy ez így egy kicsit sok lesz. Utalások szintjén az Örökkévalók előzetesében is megjelenik a Thanos-éra, és kiderül, ezek a lények az emberiség hajnala óta védelmeznek bennünket, de csak az ún. deviánsokkal szemben. Istenségek egyfajta alvilági szörnyekkel szemben. Csapatuk szétszéledt és ebben a filmben kell őket megismernünk külön-külön is, és együtt is. Sok a szimpatikus név a stáblistán, és ami leginkább megkülönbözteti a Marvel-alkotásokat, hogy független filmes rendezőket alkalmaznak, amivel az egész emberi oldalán lehet egy alaposat domborítani (ezúttal A nomádok földjével idén éppenséggel Oscart nyerő Chloe Zhaót), kérdés, hogy ez egy ismertségben szinte nulláról induló szuperhőscsapattal mire elég.

Utolsó éjszaka a Sohóban

Vetítik november 11-től. Edgar Wrightnak számos kultfilmet köszönhetünk, számos zsánert fogalmazott már át a saját szavaival, hangszerelt át a saját kottája szerint. Legutóbb a heist movie kapott tőle saját köntöst a Baby Driverrel, ami lényegében a film soundtrackjének ritmusára lett felépítve, most pedig a 60-as évek iránti nosztalgiát bolondítja meg némi pszichothriller- és horrorelemekkel. A történet szerint a főszereplő Eloise a jelenből éjszakánként képes a múltba szökni, hogy a divat és a stílus akkori fővárosa iránti imádatának élhessen, csakhogy az egész hamar kap egy gellert, egy gyilkosságba csöppen, aminek aztán ébredés után a jelenbe is vezetnek szálai, egy idő után pedig már össze is mosódik a két korszak Eloise fejében. Kiváló alap egy fantasztikus rendezőtől, kíváncsian várjuk, mit szül belőle.

A Francia Kiadás

Vetítik november 11-től. Akinek van rá módja, ne menjen el Wes Anderson filmjei mellett. Stílusjegyei olyan meghatározóak, mint például Woody Allenéi, figurái szinte mesébe illőek, történetei pedig szenvtelenségük ellenére olyan összetetten aranyosak, hogy még azok is megragadnak az emlékezetünkben, amelyek kevésbé sikerültek. Egyelőre nehéz megmondani, hogy A Francia Kiadás milyen, ugyanis az kiindulópontja szerint egy amerikai magazin francia kiadásának szerkesztői összegyűlnek, hogy nekrológot írjanak elhunyt főszerkesztőjükhöz, egyszersmind történeteket az lap grandiózus utolsó számába. Anderson saját történetével és forgatókönyvével az újságírásnak kíván emléket állítani, kidomborítani annak társadalmi felelősségét és a vele járó attrakciókat. Hamarosan kiderül, hogy ez az ismét impozáns látványvilág mellett mennyire sikerül. 38

Kultúra / Költőtoll

Kovács Andrea, Sipos Janka /

Szabad szonett A meleg pokrócokkal és illatos teákkal körített, fagyos november mintha csak csábítaná az olvasót a tartalmas, újszerű olvasmányok irányába. A novemberi Költőtoll közös témája a szonett, mint a szerelmes költemények egyik legszebb, legéteribb műfaja. Úgy döntöttünk, hogy leporoljuk ezt a középkorban megszületett, majd a reneszánsz során virágkorát élt, kötött műfajt, és újraértelmezzük a 21. század ízlésének megfelelően, szabad, megújult formában. Így ez alkalommal két szabad szonettet olvashattok tőlünk, amelyekben ugyan jelen van a szenvedély, talán csak a megszokottól kissé eltérő formában.

Sipos Janka: Súrlódás A súrlódástól megsérül anyagom. Felfeslek, és rojtosra dörzsölődöm. Hajlataim mindig fényesre kopnak, megmakacsolják maguk foltjaim. Igaz, magas hőfoknak ki sem tehetsz, mert színem vesztem mindjárt, s összeugrom. És amilyen nehézkesen száradok, gyűrődni ugyanolyan könnyen szoktam. Felveszel: valami mindig szúr belül. Bepirosodik a bőr, vakarózol, de ha ollót fogsz, nem találod okát. Még csak nem is állok jól neked. Amit rejtegetnél, mindig kiteregetem. Sohasem értettem, hogy miért szeretsz.

Ugróczky István

Költőtoll

Keri: In vino veritas Visszafojtom a lélegzetem, ahogy karcsú nyakadhoz ér az ujjam, páracsepp gördül rajta végig puhán, tinilányos rajongással konstatállak. Mióta sóvárgok már utánad, remegő ajkakkal, kézzel vártalak soká, hát itt vagy hűvösen, csak mi ketten, a viszontlátás bordó mozzanatában. Átkarolva téged, oldódik a múltam, szédülve sodródom hullámaidon, mint tó tükrén keringő, lehullott levelek. Szomjam lassan, halványan pislákol, szétszakadunk, elgurulunk, szétfolyunk, az Üveghegyen túlra költözöm veled.

Kultúra / Könyvjelző

Sipos Janka, Varga Ottó

Kiss Tibor Noé: Beláthatatlan táj

Ted Chiang: Kilégzés és más novellák

Magvető, 2021

(Fordította: Ballai Mária, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Huszár András, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra, Orosz Anna), Agave Könyvek. 2019 A recept a következő: vegyél négy egymástól nagyon is eltérő hangot, melyek minduntalan váltják egymást, négy szereplőt négy történettel, és egy olvasót, akinek kezdetben sötétben tapogatózva kell rájönnie, hogy mindezek hogyan is kapcsolódnak egymáshoz. Nincs könnyű dolga, hiszen csupán töredékekből tud építkezni. Kiss Tibor Noé regénye ugyanis, a címéhez híven, beláthatatlan táj, nem könnyű benne orientálódni. Viszont éppen ebben rejlik az ereje: rákényszerít, hogy figyelj rá, olvasd lassan, élvezd ki sorról sorra a precízen megírt, erőteljes képekben tobzódó szöveget.

Annak ellenére, hogy az irodalom ölelésében nőttem fel, a sci-fi valahogy kimaradt az életemből. Ne értsenek félre: a sci-fi filmeket imádom, viszont a könyvekkel soha nem sikerült kialakítanom erősebb kapcsolatot. E hónapban rengeteget gondolkodtam, hogy milyen könyvet is fogok ajánlani. Mivel most jött ki Denis Villeneuve Dűnéje, eszembe jutott pár évvel ezelőtti filmje: Érkezés. Pár perc keresés után rájöttem, hogy a film alapjául szolgáló novella írója, Ted Chiang, kiadott még egy rendkívül elismert sci-fi kötetet… A “Kilégzés” 9 kisebb-nagyobb novellából áll össze. Alkimisták, kereskedők, papagájok, mesterséges intelligencia, viktoriánus-kori tudósok és sok-sok más színes karakter és történet. Az első találkozásom a sci-fivel elég intenzív lett. Voltak történetek, amelyeket imádtam, voltak történetek, amelyeket untam és voltak történetek, amelyeket félbehagytam. Heves és megosztó érzelmeket váltottak ki belőlem. Ez azt jelenti, hogy nem tetszett? Nem. Ellenkezőleg. Ha egy mű ilyen érzelmeket vált ki az emberből, akkor az azt jelenti, hogy az író valamit jól csinált.

Ebből kifolyólag nem is ajánlanám mindenkinek. Ha könnyed olvasmányra vadászol épp, ami nem nagyon fekszi meg a gyomrodat, csak egyszerűen kikapcsol, akkor ez a könyv nem neked íródott. Ám ha kifejezetten örömödet leled nemcsak a történetben, hanem abban is, ahogyan azt tálalják, és nem félsz elveszni a részletekben, minden bizonnyal nagy élmény lesz számodra a Beláthatatlan táj, csakúgy, mint nekem. (sj) 42

Könyvjelző

súkromné jasle a skôlka 930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86 www.kakademia.sk

Kultúra / Hangfal

Szilvási Tibi

Billie Eilish – Happier Than Ever A lehető legcsodásabb, hogy a Baird O’Connell testvérpár, Billie Eilish és Finneas oda kerültek, ahová, és ott tartanak, ahol. A modern popzene csúcsán, ahol nem megerőszakolják, hanem felemelik azokat a zenei elemeket, amit a rétegműfajokban termelnek ki, nem mellesleg pedig olyan üzenetet csatlakoztatnak mindehhez, ami előrébb viszi a társadalmat, mindenekelőtt a nők tárgyiasításának elutasítása, megvetése terén. Billie Eilish esetében is nyilván félő (volt), hogy a hirtelen jött siker után elbukik, testvérével viszont brutálisan markáns egészet alkotnak, mintha végig egymás kezét fognák a megalázó popiparban, hogy egyiküket sem húzza le a kvázi atyaúristenséggel járó szorongás. Billie hangja és Finneas alapjai az első után a második lemezükön is kiválóan reagálnak egymásra, nagyon kevés eszközből is remek szinergiák jönnek elő. Figyeljünk jól, mert rájuk soká fogunk emlékezni!

Jelen: Therefore I Am, NDA, Oxytocin, Lost Cause, Happier Than Ever, Lost Cause. Múlt: bad guy, you should see me in a crown, bury a friend, i love you, lovely (with Khalid), when the party is over.

POiSON ANNA – EXCELSiA A cseh gyökerekkel is bíró, Londonban élő Poison Anna olyan, mintha a jövőből utazott volna vissza. Az effajta hírnökök szokták megjövendölni (felvázolni), merre tart(son) a zene, és milyen egyvelegekből lehet még olyat mutatni, ami bekúszik az ígyencek bőre alá, és ügyesen bizsergeti azt. Poison Anna szerzeményei Mobbs produceri hátterével klubzenére, triphopra, minimal dubra épülő kísérleti hiphop- és soul-dalok, melyek egyszerre mutatnak rendkívüli erőt és roppant érzékenységet. A rétegműfajoktól nemhogy nem lesznek hallgathatatlanok, de helyenként úgy harapnak, mint egy pitbull. Nem könnyen befogadhatóak, ettől függetlenül magukkal ragadóak, sejtelmesek és mintha szilánkokra törő társadalmakba és életekbe öntenének új lelket.

Jelen: FAiNT, GOASH, WASTE, COMiN FOR YA. Múlt: KOKO, ARA KA, NEVA, SUBMiSSiON.

Hiatus Kaiyote – Mood Valiant A Hiatus Kaiyote egy ausztrál jazz-funk formáció, future soul banda, amely harmadik albumával egy hosszú és keserves időszakot zár le. Tíz éve jöttek létre, lényegében Taylor McFerrin fedezte fel őket, mikor Melbourne-ben előtte zenéltek, majd beajánlotta őket Gilles Petersonnál, legközelebb pedig már Prince is arra buzdította követőit, hogy fedezzék fel ezt a zenekart. 2013-ban és 2015-ben ki is adtak két remek, összetett albumot, majd pár évvel a második után mellrákkal diagnosztizálták az énekesnőt, Nai Palmot. 2019-ben jelezte, már rendben van, a Mood Vaillant egyik építőeleme viszont éppen a rákkal folytatott küzdelme, továbbá házi kedvencének elvesztése, nem utolsó sorban pedig a pandémia társadalmi vetületei. Ez az, amelyre végre remélhetőleg már az egész világ felfigyel.

Jelen: Red Room, Get Sun, Sip Into Something Soft, Chivalry Is Not Dead, And We Go Gentle. Múlt: Nakamara (feat. Q-Tip), Fingerprints, Breathing Underwater.

Isaiah Rashad – The House Is Burning

Jelen: Headshots (4r Da Locals), Lay Wit Ya (feat. Duke Deuce), RIP Young, Wat U Sed (w. lamdoechii & Kal Banx). Múlt: Wat’s Wrong (feat. Zacari & Kendrick Lamar), 4r Da Squav, Free Lunch, Heavenly Father, Shot You Down (feat. Jay Rock & ScHoolboy Q).

A tennessee-i rapper, Isaiah Rashad öt évvel ezelőtt Kendrick Lamar kiadójánál futott be a The Sun’s Tirade c. lemezzel, amely a drogproblémáinak feldolgozásáról (is) szólt. Aztán éppen utóbb említett életmódja rántotta le ismét évekre. Ennyi idő után viszont tulajdonképpen oda tért vissza, ahol abbahagyta. Őszinte, ami magát illeti, szókimondó és nem kertel, mindezt pedig a déli rapperekre jellemző álmosító melankóliával szövi be sűrűn. Azt lehet mondani, hogy Isaiah Rashad ugyanott tart, mint öt éve, egy feltörekvő rapper, akiben rengeteg a potenciál, és ismét elkezdhetik ráaggatni a jövő nagy reménységével kapcsolatos címkéket. Ezzel ő vagy elbír, vagy nem, mindenesetre, ahogy a fenti példa is mutatja, vannak ebben gátló tényezők. Ahogy azt is, hogy a problémáitól függetlenül nem egy semmirevaló vagy épp a silány átlaggal megelégedő egyveleget kapunk tőle, és ez reménytelivé teszi a jövőjét.

Tyler The Creator – CALL ME IF YOU GET LOST

Jelen: LUMBERJACK, JUGGERNAUT, LEMONHEAD, CORSO, WUSYANAME, SWEET / I THOUGHT YOU WANTED TO DANCE. Múlt: Yonkers, Domo23, She, Fucking Young – Perfect, Jama, Slater, IFHY, Goblin, Where Is The Flower Blow, Who Dat Boy, Earfquake, I Think.

A hiphop pillanatnyilag egyik legmarkánsabb iránytűje az újabb albumán részben tovább finomonik a kezdeteihez képest, de vissza is nyúl azokhoz. A Call Me If You Get Lost vélhetően ott lesz az év végi albumlistákon, és ez nem a rendkívüliségének eredménye, hanem éppen annak, hogy Tyler a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli magát és a munkásságát. Isten adta tehetség, akitől az elnyert Grammy után a Call Me If You Get Lost lehetne egy ujjgyakorlat is – bizonyos értelemben az is – ugyanakkor fantasztikusan lép túl azon, amit eddig csinált, egyfajta életmű best of, amit a hatásokat illeti, de új dalokkal, különösebb koncepció nélkül. Hamar elkap a flow, és aztán végigrobogsz mind a 16 szerzeményen.

Jungle – Loving In Stereo

Jelen: Keep Moving, All Of The Time, Romeo (feat. Bas), Talk About It, Truth. Múlt: The Heat, Platoon, Busy Earnin’, Julia, Time, Drops, Accelerate, Happy Man, Heavy, California.

A két londoni producerre, Tom McFarlandre és Josh Lloyd-Watsonra épülő soul-funk-disco formáció rendszerint egy héttagú zenekarral indul turnézni, ami lehetővé teszi, hogy a dalaikban rejlő csúcspontok és gazdag rétegzettség egy színpadképben is megnyilvánuljon. Persze működik enélkül is, mint azt megmutatták első dalaik, melyeket még gyakorlagilat névtelenül dobtak ki az éterbe későbbi bemutatkozó albumukról. Annak energiái szinte egy falat kenyeret jelentettek az éhező szájaknak, és ez a lendület kissé alább is hagyott a második albumra. A Loving In Stereo fogadtatása ugyanakkor olyan, mintha a közönség ismét keblére ölelné régi kedvencét. Az életigenlés és a vidámság, a dalok tempója visszahozza az első lendületét, noha kevesebb slágeres szerzeménnyel. 45

Hazai / Gasztrobetyár

Szerző és fotók: Mundi Józsi

A dél-afrikai kiruccanásom (1. rész) Hihetetlen, hogy egy pillanat alatt mennyire megváltozhat az élet. Egy pillanat alatt el kell döntened, hogy élsz-e a felkínált lehetőséggel vagy sem. Akárcsak egy utcai kereszteződés, ahol kiválaszthatod, hogy merre mész tovább. Egy nem mindennapi felkérést fogadtam el, és egy baráti társasággal utaztam el Dél-Afrikába magánséfként, hogy a távoli vidéken is magyar ételek „bukéjától” illatozzon az afrikai konyha, és a társaság mes�sze az otthonától is élvezhesse a legjobb hazai és természetesen a magyar ízvilágot…

Nehéz azt mondani, hogy „amíg tartott”, hiszen az élmények és az emlékek egész életem során végigkísérnek, így az általam átélt események sokszor lepörögnek majd még az emlékezetemben. Pár héttel az elutazásunk előtt már el kellett kezdeni intézni az beutazási vízumot, amelyet Bécsben, a dél-afrikai konzulátuson kell bizonyos igazolások felmutatásával kérvényezni. Repülővel Budapestről indultunk, majd amszterdami átszállással egészen Johannesburgig utaztunk, ami nagyjából tizenhárom órányi repülést jelent. Egy ilyen hosszú utazásra mindenképp kellőképpen fel kell készülni, hiszen a „vasmadárban” eltöltött időt valamiféleképpen kellemessé kell, hogy varázsoljuk magunknak. A gépünk reggel fél hétkor indult, majd Amszterdamból Johannesburgba fél tizenegykor pörögtek fel vasmadarunk motorjai. Az utazás nagyon kellemesen telt el, hiszen egy jó könyv társaságában szinte repül az idő is, akárcsak mi a célunk felé. Nagyon különle-

Mindig is tudtam, hogy az életem során legalább egyszer biztosan el fogok jutni Dél-Afrikába, de hogy ennek az ideje épp most jött el, ezt sosem gondoltam volna, éppúgy azt sem, hogy magánséfként kell tevékenykednem a világ másik oldalán. Egy baráti társaságtól érkezett a felkérés, amelyre azonnal „igennel” válaszoltam, akár egy házasságkötésnél, onnan kezdve már csak arra próbáltam összpontosítani, hogy miként, és főleg milyen alapanyagokból is fogom elkészíteni az otthoni konyha remekeit, egy olyan környéken, ahol a legközelebbi élelmiszerbolt a szálláshelyünktől 250 km földesútnyi távolságra található. Egy számomra teljesen ismeretlen világba csöppentem, ismeretlen alapanyagokkal, és egy olyan helyre, ahol a piros őrölt paprika, ami a magyar konyha alapja, csak dísz egy kis üvegben a polcon, amelyet az otthoni szakácsok csak nagyon ritkán vesznek igénybe. De ne fussunk ennyire előre az időben, így kezdem az elején, mivel az utazásom, amíg tartott, az első pillanatától az utolsóig hatalmas kaland, tapasztalat, felismerés és élmény volt.

ges, hogy a hosszú út ellenére Dél-Afrikában nincs időeltolódás az európai időhöz képest, mivel egyforma idősávban található mindkét régió. Este tíz óra tájékán landoltunk Johannesburgban, ami Dél-Afrika egyik fővárosa Pretoria, és Fokváros mellett.

hogy végre bebújtunk az ágyikónkba kipihenni az utazás fáradalmait, nagyot téved, mert én azért a biztonság kedvéért bepakoltam vagy 60 kilogramnnyi élelmiszert a hőtartó gasztroboxaimba, amelyeket azonnal el kellett pakolnom a hűtőkbe.

Elég friss állapotban voltunk megérkezésünkkor, ám még több mint hatszáz kilométernyi autózás előtt állunk, amely akkor eléggé fárasztónak ígérkezett. Ám ha elkezdesz egy utat, akkor annak egyszer a végére is érsz, és jómagam kimondottan örültem az újabb kalandnak, annak ellenére, hogy szinte mindenhol azt olvastam, hogy este tíz után ne menj ki az utcára még autóval sem. Hát mi kimerészkedtünk, és a kapcsolattartónkkal, Barry-vel nekivágtunk a sötétségnek. Dél-Afrika a kontinens legfejletebb országa, míg Johannesburg a legnagyobb városa, így az infrastruktúra és az utak is eléggé jól ki van építve. Egy-két szusszanásnyi időre áltunk meg az utunk során, majd reggel öt óra tájékán érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Aki azt gondolná,

Mit vittem magammal, ami 60 kg-t nyom? Hát felsorolom: minden fűszert, prézlit, szinte mindenfajta zöldséget, libamájat, szalámikat, sajtokat, házi kolbászt és sonkát, tejfölt, tejszínt, savanyú káposztát, rengeteg Horalkyt és szotyolát, meg persze jó magyar fertőtlenítő pálinkát... :-) Nagyjából egy órámba telt, míg minden a helyére került, amiben sokat segített Frantz, a helyi séf, akivel azonnal elkezdtük az eszmecserét, és bedobtuk a welcome drink-et is. Mindeközben úgy eltelt az idő, hogy azt vettük észre, felkelt a nap, és a napsugarak bearanyozzák a környéket, így fogtam magam, és kisétáltam, hogy kissé körültekintsek, mivel a sötétben való utazásunkkor még szinte semmit sem láttam a vidékből. Ahogy 47

Hazai / Gasztrobetyár

ismertem Máriát és Mónikát, a színesbőrű „konyhatündéreket”, akik egész nap csak mosolyogtak és mosolyogtak és mosogattak. Első nap egy egyszerű, ám nagyszerű lecsót készítettem reggelire, amelyet sült hazai kolbász chipsszel tálaltam. Frantz szerint nagyon hasonlított a franczia ratatouille-ra, ami egyrészt tényleg nagyon hasonló étel, mint a magyar lecsó, ám mégis teljesen különbözőek. A jó magyar csípős paprikából, és a csallóközi paradicsomból készült lecsó hihetetlenül ízlett az afrikai barátaimnak, így hatalmas majszolás közben jóízűen elkezdték fogyasztani. Közben lassan életre kelt a Thandeka (zulu nyelvről fordítva „bájost” jelent) Safari Club vendégserege, és hamarosan már mindegyikük nekilátott a reggelizésnek, míg a konyhatündérek besegítettek az ebédhez való alapanyagok elkészítésével.

kiléptem, az ég tiszta kék színe azonnal mély benyomást keltett, egyben hihetetlennek tűnt a különbség a mi szürke égboltunk között. Vörös, szinte vérvörös homok mindenütt, amerre csak a szem ellát, akárcsak a National Geographic Afrikáról szóló filmjeiben. Egy végtelen szavanna közepén, a Kalahári sivatag peremén, a szomszédos Botswana határaitól mindössze három kilométernyi távolságra találtam magam.

Hatalmas élmény volt számomra az első reggeli, hiszen a vendégeim mindegyike ottani afrikai volt, miközben a hazai társaságom még mély álomban az utazás fáradalmait pihente... Folytatás mindenképp! Jó étvágyat kívánok!

Miután feleszméltem, és valóban elhittem, hogy ott vagyok, kitaláltuk Frantzcal, hogy csapjuk össze a reggelit, majd felajánlottam, hogy rakjuk fel a tűzhelyre a délebédi marhahúslevest is, és együtt találjuk ki, mi is lesz a menü az elkövetkező napokban. Csak tátott szájjal nézte a dobozaim tartalmát és az otthonról hozott alapanyagaimat, amelyekből egyet-kettőt azonnal megkóstoltattam vele. A reteknél azonnal ledobta szegény Frantz a „láncot”, akár a bicikli, hiszen életében nem látta ezt a fajta zöldséget otthonában. Számára teljesen ismeretlen volt, és krumplihoz hasonló ízvilágot bírt felismerni a retekben. Ahogy a konyhában telt az idő, úgy telt meg a konyha is a személyzettel, miközben meg-

Sport / Foci

Bögi Róbert /

Szabó Péter Pál

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok

azzá, ami, t ló o k r u z s k teszik a Nem az éve Lukács Peti Szívügyem a DAC, egy kedvenc csapatom van. Nincsen Barca vagy Manchester, nekem minden hétvége ünnep, ha DAC-meccsre mehetek! Még az Antal-korszakban volt először bérletem, addig jeg�gyel jártam, vagy éppen jegy nélkül. Adtunk egy kis aprót a megfelelő embernek és besurrantunk hátul a fabarakkok felől. Kb. a ‘92/93-as idénytől kezdtem stabilan járni, haverokkal, rokonokkal. Ebből az időszakból a legemlékezetesebb számomra a Sparta vendégszereplése Dunaszerdahelyen, már 3:0-ra vezetett a DAC, a B-közép szélén mozogtunk. De nem is emiatt maradt meg bennem, inkább mert ekkor találkoztam életemben először testközelből idegen szurkolóval. Indultunk haza az unokatestvéremmel, pechünkre pont arra a vonatra szálltunk fel, amivel a spartások is utaztak. Felszálltunk az üres szerelvénybe, DAC-zászlóval a nyakamban egyszercsak ellepték a vagonunkat a prágai fanatikusok…

Kiss Tibi és Nandi Tibi: Azokat az eredményeket, melyekről 5-6 éve csak álmodoztunk, most természetesnek vesszük. Nem cél, hogy bajnokok legyünk, mert nekünk ahhoz a világválogatott is kevés lenne talán, minden szinten betesznek, hogy ne sikerüljön. Ez a nép azt fogja értékelni, ha a játékosok mindent megtesznek a pályán, ha megszakadnak a sárga-kék mezben, de tőlem játszhatnak hupizöldben is, ha a DAC-ról van szó. Nyilván az lenne a jó, hogy felvidéki, csallóközi, mátyusföldi gyerekek emelnék a klub nevét. Ha a Világi-éra véget is érne, amit ő felépített, itt marad, nem veszi el tőlünk senki. Nandi: A jövőben is legalább ilyen szinten működjön a klub, ahogy most. Természetesen lehetnének egy picit jobb eredmények is. Az volna még jó, hogy az akadémiáról tudnánk kinevelni srácokat, akikre tényleg büszkék lehetünk. Hogy nemcsak a DACban állnák meg a helyüket, hanem mondjuk valamelyik európai nagycsapatban is… 50

Foci

kis a h a ne m c s a

Klauko Milán A Bayern elleni meccs egy külön fejezet. Egy-két hónappal előtte baleset ért, megrepedt a hátgerincem, mozdulatlanul kellett feküdnöm másfél hónapig. A müncheni találkozót még a kórházban láttam, az motoszkált bennem, hogy a visszavágóra valahogy haza kéne jutnom. Addig feszegettem a dolgot, hogy elengedtek, esténként tornázgattam otthon. Az volt előttem, hogy ha törik, ha szakad, én bizony kimegyek a meccsre, mert lehet soha többé nem lesz ilyen alkalom. Nem sokat tévedem eddig. Eljött a meccs napja, még mindig nagyon fájt a hátam, délelőtt kiszöktem az ablakon keresztül otthonról. Talán a Szigethy Katiék szereztek jegyet nekem, korán volt a kapunyitás, fél órán belül tömve volt a stadion. Délután fél kettőkor kezdődött az UEFA-kupameccs, kis túlzással egy lábon, mint a heringek úgy álltunk, gondolhatod, milyen „jót tett” a hátamnak. Megérte, semmi bajom nem lett, csak édesanyám nem beszélt velem három napig…

szív szava.

Bekő Gábor Azt lehet mondani, ha az időmből kitelik, legyen az barátságos mérkőzés akár valamelyik faluban, mi autóba ülünk és megyünk a DAC után. A sellyei Dusloban műszakozok, szóval a munka mellett adott a szabadidő is, be lehet mindent tervezni. Kisebbik fiam, Péter az állandó útitársam, néha a feleségemet is sikerül meggyőznöm. Sok helyre óriási elvárásokkal, kíváncsiságból járok. Előfordult, hogy Péter fiam rám szólt mec�cs közben, hogy: apu te nézed a meccset? Hogy is mondjam, szeretem a focit – magam is fociztam egykor -, nem csak azt figyelem, ki vezeti a labdát, hanem hallgatom, mi megy a játékosok között. Nem vagyok nagy futballszakértő, de komoly véleményt tudok alkotni a pályán folyó kommunikációból leszűrt dolgokból. Tavaly egy alkalommal kisorsoltak minket, így el tudtunk jönni Szerdahelyre is. Saját magunkon kívül nem szponzorálja senki az utakat, azért ezt is vegyük figyelembe, de még Krakkóba is eljutottunk, Európa-liga-mérkőzésre… 51

Kávészünet / ÉnIdő

Këri /

pixabay.com

Nyomja a lelked? Írd le!

A szorongás, a depresszió táptalaja lehet a borúsan fölénk húzódó, őszi-téli időszak. Mintha mindenkit hirtelen a hatalmába kerítene az érzés, hogy mindjárt elzúg ez az év is, mennyi mindenről lemaradtunk, megint semmit nem haladtunk az életben, de máris jön a karácsony, az ezzel járó nagytakarítás, költekezés, kénytelen-kelletlen együttlétek – nem csoda, ha megfájdul a fejünk is, a sok teendőt és impulzust végiggondolva. Azonnali idegbaj helyett pár mély levegővételt ajánlok, nyugodj le, majd ragadj papírt és tollat!

eszedbe, mint a csekkek kitöltése, akkor legfőbb ideje a szemléletváltásnak. Az írás ugyanis nem csak egy „feladat“, hanem maga az önkifejezés, felszabadulás és az összefüggések megértéséhez vezető iránymutató is lehet. Akár billentyűzetet, akár egy jegyzetfüzetet választasz eszközként, az alábbi néhány területen biztosan segítségedre lesznek. Naplóírás Emlékszel még a kiskori naplódra, amelybe beleírtad a legtitkosabb titkaidat, hogy mi történt veled az iskolában, mi volt az ebéd, mivel töltötted az idődet, melyik fiú tetszik? A naplóvezetésre felnőttként sem kell gyerekes, butuska tevékenységként tekinteni. Ha naponta, pár naponta papírra veted a gondolataidat, valós képet kaphatsz róla, hogy merre tart az életed, mik azok a dolgok, amik foglalkoztatnak, iga-

Az írás nem csak egy praktikus készség, amelyet az iskolában elsajátítunk, de a belsőnk feltérképezésének egy remek eszköze is lehet. Ha az iskolai beadandó fogalmazások emléke traumatikusan érint téged, vagy semmi más nem jut róla 52

Sárkány ellen sárkányfű

zán örömmel töltenek el vagy éppenséggel aggasztanak. Visszaolvasva az egyes fejezeteket, értékes tanulságokat vonhatsz le és kitűzheted azokat a célokat, amelyek új motivációval, friss lendülettel kecsegtetnek és óvnak a beszürkülés ellen.

ni? Milyen arányban vannak a boldog és felzaklató álmok? Mennyire befolyásolják a veled megtörtént események az álmaid minőségét? Megannyi érdekes kérdés, amelyek megválaszolásában segíthet az álomnapló.

Álomnapló Biztosan veled is megtörtént már, hogy visszatérő álmod volt. A környezet, a díszletek annyira ismerősek voltak, mintha ezerszer jártál volna már a helyszínen. Emlékszel, hogy mi történt azon a bizonyos helyen, mit éreztél, mit éltél át? Ébredéskor még élénk az álomkép, napközben viszont elhalványul, estére pedig valószínűleg teljesen eltűnik. Ezért készíts az ágyad mellé egy füzetet, amelybe ébredés után leírhatod az álmod részleteit. Sőt, ha művészi vénával rendelkezel, akár le is festheted vagy rajzolhatod. Mit akar üzen-

Tudatos tervezés Az írás nagyszerű segítségedre lesz akkor is, ha jövőd megtervezése a cél. Akár egy régóta vágyott utazásról, álmaid munkahelyéről, otthonáról vagy az ideális társadról legyen szó, fogalmazd meg az igényeidet a lehető legőszintébben. Így reális képet kaphatsz az elképzeléseidről, ill. a lépésekről is, amelyek segítségével ezekhez közelebb juthatsz. Az elkészült jegyzetet sorvezetőként használhatod, bármikor visszatérhetsz hozzá, ha bizonytalanság vagy elakadás üti fel a fejét. A megvalósítás csak rajtad áll. 53

Kávészünet / Sárkány ellen sárkányfű

Sipos Janka /

pixabay.com

Öt török öt görögöt… köpölyöz

Hason fekvő szép, meztelen felsőtestű fiatal nő, arcán átszellemült mosol�lyal. Klasszikus reklámkép, illetve, attól csak annyiban tér el, hogy a modell hátán szimmetrikusan felhelyezett átlátszó üvegcsék domborodnak. Biztos te is láttál már ilyet, esetleg akár olyat is, hogy valakinek a lapockái közt lila, kör alakú foltok tanúskodtak arról, hogy kipróbálta már ezt a bizonyos kezelést. Merthogy előbbi modellünk egy ősi terápián vesz éppen részt – nem mást, mint köpölyözést hajtanak végre rajta. Na, de vajon miért? Kinek és mire is jó ez? És egyáltalán:

Nyavalyák széles skálájára ajánlják ezt a gyógymódot. Művelői szerint segít krónikus fájdalom, láz, étvágytalanság, emésztési panaszok, különféle bőrbajok, menstruációs panaszok, visszérproblémák, magas vérnyomás, asztma vagy akár egy sima mezei nátha esetén is, de a meddőség problémájára is megoldásként kínálják. S hogy miként működik? Elvileg egyfelől a vérkeringést tudják javítani, élénkíteni vele, és ennek köszönhetően oldódnak meg a beteg problémái, másfelől pedig egyfajta méregtelenítő rituáléként is működik, és különböző felhalmozódott toxinoktól képes megszabadítani a szervezetet.

Tulajdonképpen mi is az a köpölyözés? A köpölyözés során a test különböző részeire, de főként a hátra, illetve végtagokra felhevített csészéket helyeznek. A hevítés során a csészékben vákuum keletkezik, így gyorsan felhelyezve azok beszívják az alattuk lévő bőrt, majd 5-15 percig hagyják őket hatni lokálisan.

A köpölyözésnek több fajtája is van, melyek a fentebb leírt klasszikus kezeléstől kissé (vagy akár jelentősebben) eltérnek. Használnak egyfelől a hagyományos üvegcsészék helyett például modern műanyag kúpokat; van olyan technikát, mely során masszázsolajat kenve a bőrre mozgatják 54

Sárkány ellen sárkányfű

azon a harangocskákat; az iszlám hagyományban pedig egy olyan változat terjedt el, melynél az üvegcse felhelyezése előtt kis sebet ejtenek a bőrfelületen, így véreztetik is a pácienst.

Úgy gondolták, hogy az egészség fő megrontója, ha a testben lévő négy meghatározó testnedv egyensúlya felborul. A köpölyözéstől – az akkoriban szintén divatos érvágáshoz hasonlóan – pedig azt remélték, hogy ezt az egyensúlyt képes helyreállítani.

Ezt sem tegnap találták ki Sőt, kimondottan hosszú története van ennek a gyógymódnak. Sydney McElroy orvosnő férjével együtt készített, egyébként felettébb szórakoztató Sawbones című podcastsorozatában mesél róla, hogy honnan jött az egész. A köpölyözés valószínűleg az ókori Kínából indult hódító útra, de ekkor még persze teljesen máshogy végezték az eljárást. Nem beszélve arról, hogy jóval szűkebb volt a felhasználásának területe is. Felhevített bambuszrügyek álltak a kezelőorvos rendelkezésére üvegharangocskák híján, és ezekkel elsősorban fekélyeket fakasztottak ki, hogy kiszívhassák a bennük felgyülemlett gennyet. Később kígyómarások esetén is ugyanehhez a módszerhez folyamodtak, próbálták a mérget így kiszívni a bőrből, majd különböző egyéb bőrbajokat is ezzel igyekeztek kikúrálni.

A viktoriánus korban elsősorban egy főként nőknél diagnosztizált mondvacsinált betegséget, a hisztériát kezelték köpölyözéssel. Úgy gondolták, ez a kór a nők testében vándorló méhhel áll összefüggésben. Ekkor nyilván még nem állt rendelkezésre ultrahangos berendezés, no de manapság ezért az elképzelésért egy valamirevaló egyetemen már nem simogatnák meg az orvostanhallgató buksiját. A huszadik század fordulójára ez a fajta kezelés jórészt kiment a divatból, hogy aztán az utóbbi évtizedekben comebacket hirdessen több, hozzá hasonlóan ideiglenesen feledésbe merült hagyományos terápiához hasonlóan. Jelenleg leginkább Ázsiában, a Közel-Keleten, Kelet-Európában és Latin-Amerikában van nagy keletje, ám a Gwyneth Paltrow-féle hírességek, illetve a Michael Phelpshez hasonló nagyon sikeres sportolók ajánlása folytán Amerikában is egyre trendibbnek számít. Gyakran végzik együtt akupunktúrás kezeléssel.

A görögök – Hippokratész, meg Galen – már sokkal nagyobb potenciált láttak a dologban, és hozzátettek még néhány diagnózist a köpölyöznivalók listájához, s ekképp a későbbi századokban igazi (majdnem) mindent megoldó kezelésként alkalmazták. A bambusz nem épp őshonos ebben a térségben, így bambuszrügyek helyett jobbára haszonállatok szarvát használták az eljárás során. A látható nagyságúra nőtt daganatok esetében valószínűleg nem érhettek el látványos sikereket,viszont a középkor rettegett bubópestisének fájdalmas kelései ellen is bevetették, sőt, még (az ekkoriban akár végzetes következményekkel fenyegető) fogfájás esetén is bepróbálkoztak vele.

Tudományos körökben finoman fogalmazva a szkeptikusok vannak túlsúlyban Ahogy MUDr. Kamil Knorovský írja a Príručka zdravého rozumu című könyvben, a köpölyözés azokból az időkből maradt ránk, amikor még fogalmunk sem volt, hogy hogyan is működik valójában az emberi test, illetve hogy miként szabadul meg a salakanyagoktól. A köpölyözés nem javítja a szövetek vérellátását, ellenkezőleg: arról van szó, hogy a kis hajszálerek a kezelés hatására megrepednek, hematóma (vérömleny) alakul ki – ez felel a bőrelszíneződésért. 55

Kávészünet / Sárkány ellen sárkányfű

Pont, mint mikor kapsz egy jobb horgot, és belilul a helye. Ráadásul nincs szó semmiféle tisztítókúráról vagy detoxról sem, mert a szervezetünk egyszerűen nem így szabadul meg a méreganyagoktól.

híján fokozatosan kiszerető Edzard Ernst dokit kérdezed, szerinte a köpölyözés nem sokat használ. „Nekem ettől függetlenül ez bejön, kipróbálom!” Oké, végülis a tanulmányok szerint is elég biztonságos kezelési módszerről van szó, a pénzedet meg arra költöd, amire akarod. Viszont jobb, ha tudod, hogy ez a biztonság csak viszonylagos. Az esetek túlnyomó részében a kezelés nyoma valóban ideiglenes, ám 2016-ban például a Kambodzsai Egészségügyi Minisztérium figyelmeztetést adott ki a lehetséges mellékhatások kapcsán. A köpölyözés ugyanis okozhat maradandó bőrproblémákat vagy -elszíneződést, súlyosbíthatja az olyan, meglévő bőrbetegségek tüneteit, mint a pszoriázis vagy az ekcéma, valamint dokumentáltak olyan eseteket is, melyeknél égési sérüléseket okoztak a terapeuták a pácienseknek. Azoknak sem ajánlott próbálkoznia a kezeléssel, akik szív- vagy vérnyomásproblémákkal küzdenek, de a vérzékenység, a trombózisra való hajlam, magas láz, daganatos betegség is kizáró ok. Sőt, ha kimondottan sok anyajegy tarkítja a bőrödet, vagy éppen babát vársz, akkor is jobban teszed, ha inkább nem erőlteted ezt a dolgot.

Az állítólagos hatásmechanizmusnak tehát ekképp túl sok értelme nincsen, de ettől függetlenül a gyakorlatban akár még működhetne is a dolog. Ennek pedig igazolhatónak kellene lennie az orvosi kísérletek által. Szóval, mit mutatnak a tanulmányok? A legtöbb első blikkre azt, hogy a köpölyözésben tényleg lehet valami, legalábbis a különböző kísérletek eredményeit ös�szegző néhány nagyobb metaanalízis bizonyos panaszok esetében viszonylag pozitív képet mutat. Csakhogy ez a dolog csalóka, hiszen, mint maguk az összehasonlítást végzők is jelzik, a tanulmányok zöme több sebből vérzik metodológiailag, így nagyon nehéz objektív képet kapni a módszer hatásosságáról. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a köpölyözés esetében baromi nehéz kiszűrni a placebohatást, és rendes kontrollcsoportot csinálni. Hogy cukortablettát kapsz, vagy valódi hatóanyagosat, azt nehéz megmondani, ám az azért általában feltűnik, ha felmelegített csészékkel cuppantják be a hátad bőrét. Ráadásul az egész rituális jellege, illetve az eljárás látványossága miatt kifejezetten erős placebohatást válthat ki, aminek a hatására a beteg értékelése kimondottan pozitív lehet. Különösen igaz ez a különböző krónikus fájdalmakkal küzdők esetében, hiszen a fájdalomérzékelés eleve nagyon szubjektív dolog. Persze, valakit nem feltétlenül érdekel, hogy mitől is lett jobban, ha egyszer jobban lett, de kérdés, hogy mennyire etikus erős bizonyítékok híján csodaeljárásként reklámozni valamit. Mindenesetre, ha a Trükk vagy terápia íróját, az egykor alternatív gyógyászatot művelő, majd abból a bizonyítékok

Mint több, hasonlóan ősi terápia esetén, úgy a köpölyözésnél is felmerül, hogy az, hogy valamit nagyon régóta művelnek az emberek, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg jó is valamire. Persze ugyanígy rögtön az ellenkező következtetést sem kell levonni, viszont nem árt kissé szkeptikusan állni a dolgokhoz. Nem kizárt, hogy a jövőben tényleg bizonyítást nyer, hogy a köpölyözés a placebohatáson túl is jótékonyan hat az egészségünkre. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy ez azért nem nagyon valószínű.

Család / Baba-mama

Štefkovič Patasi Ági /

PROfoto

A 26. hétben született, ma egy kúszó-mászó mosolygombóc Mikor ezek a sorok íródnak, Marci épp az első szülinapi tortáját majszolgatja. Életvidám, huncut kisfiú, aki anyukája elmondása szerint egy igazi kis szeretetcsomag. Kíváncsian tekint a világra. Mászva indul felfedezőútra, és szívesen tér vissza családja védelmező karjaiba. Elnézve őt, az embernek eszébe sem jutna, hogy pontosan egy évvel ezelőtt még az is kérdéses volt, hogy vajon a másnapot megéri-e. 32 centiméterrel és 600 grammal érkezett a Kocur családba, ahol a szülei és két nővére, Anna és Luca várták őt szívük összes szeretetével. Anyukája, Kocur Márta mesélt az elmúlt egy év hullámvölgyeiről. Mielőtt részletesen elmondanád Marci megszületésének történetét, érdekel, vajon azelőtt milyen információd volt a koraszülöttségről? Két szép és problémamentes várandóssággal a hátam mögött tudtam a koraszülöttség létezéséről. Alapinformációk voltak a birtokomban, de behatóbban nem foglalkoztam vele. A családban, baráti körben sem volt senki, akinek koraszülött babája lett volna, így ez elkerülte a figyelmemet.

bát, így én is nyugalommal vártam a fiunk érkezését. Egy szombati napon erős, nem szűnő fejfájásom volt, hánytam. A férjem, Laci jobbnak látta, ha bevisz a komáromi kórházba. Derült égből villámcsapásként ért, amikor ott azt mondták, hogy Marci körülbelül a 24. hétben megállt a fejlődésben. Én akkor voltam a 26. hétben. Innentől kezdve szinte pár óra leforgása alatt gyökeresen megváltozott az életünk. Az orvosok preeclampsiát állapítottak meg, ami magas vérnyomással, erős fejfájással jár, valamint fehérjével a vizeletben. Ez a HELLP-szindróma előfutára, ami akár végzetes kimenetelű is lehet a baba és az anya számára is. Egy év távlatából is hátborzongató belegondolnom abba, hogy mindketten a halál kapujában voltunk.

...és akkor megszületett Marci... Mesélj, kérlek, a várandósságod utolsó napjairól! Egészséges izgalommal vártam az orvosi vizsgálatokat, egy korábbi májelégtelenség miatt genetikai vizsgálatnak is alávetettek a 22. hétben. Emlékszem, az orvos a korához képest akkor nagyobbra mérte a ba58

Baba-mama

Hétfőn Érsekújvárba szállítottak, a koraszülötteket ellátó részlegre, ahol egyáltalán nem volt kérdés az orvosok számára, hogy mi a további lépés: ennek a babának nagyon gyorsan meg kell születnie. Amíg nem találkoztam Marcival, az egész egy zavaros, rossz álomnak tűnt, amiből fel akartam ébredni. Két nap után láthattam őt először, ott tört belőlem ki egy fájdalmas zokogás, talán ott tudatosult bennem először, hogy ez nem álom, ez a valóság, ami épp velünk történik meg.

erre, mert az embernek mindenhol akadnak cserkészismerősei. Tőle tudtuk meg, hogy Marci él és inkubátorban van. 32 cm és 600 gramm, ezeket az adatokat már egy neonatológus ismertette velem egy nappal később. Nagyon kicsi az esélye, hogy életben marad, csodára és a jóistenre van szükség, mondta akkor nekem. Ekkor kezdtünk el kétségbeesetten keresni a neten, kapaszkodókra volt szükségünk. A 24. hétre született babák túlélési esélye 60-70 százalék, s ebből a 60 százalékból a későbbiekben nagyon sok esetben jelenik meg a gyerekeknél egészségügyi probléma.

Marci a tudomány jelen állása szerint extrém koraszülöttnek számít, mit jósoltak az orvosok? Az első, nem hivatalos információkat még hétfő este kaptam meg egy ismerősön keresztül – mire is jó a cserkészet, ha nem

Hogyan kapcsolódtál a fiadhoz az első napokban? Hiszen inkubátorban volt, a Covid pedig egyre erősödött. 59

Család / Baba-mama

Egy fotó volt az egyetlen kapcsolódási pontom, amit a keddről szerdára való éjjelen a szívemhez tettem, így aludtam el. Csodák csodájára reggel beindult a tejtermelődésem, ami fantasztikus dolog volt, hiszen Marcinak óriási szüksége volt az anyatej védelmező és tápláló tulajdonságaira. Pontosan 88 napig fejtem neki, otthon pedig áttértünk a szoptatásra. Bevallom, féltem az első látványtól. A covid miatt még az inkubátorhoz sem szabadott nyúlni, nemhogy a babához. Marci mesterséges légzéstámogatást kapott, valamint antibiotikumokat, és szondán keresztül etették. Eleinte csak nagyon kis mennyiséggel táplálták őt, és fokozatosan növelték az adagot. Ezután kemény 3 hónap következett, tele féltéssel, aggodalommal, reménnyel és önváddal. Közben a világban dübörgött a covid, ennél fogva elestünk például a kenguruzás lehetőségétől. Tesztelőhelyeken vártunk hidegben, fagyban, hogy aztán felváltva a férjemmel rohanhassunk a kórházba, ahol én a fizikai kontaktus hiányában énekeltem, Laci pedig mesét olvasott az inkubátora mellett. Az orvosok továbbra is nagyon óvatosan fogalmaztak, nem bocsátkoztak jóslatokba, örüljünk a mának és bízzunk a másnapban, ezzel bíztattak minket. 3 hét után érinthettem meg először a fiamat az inkubátorban, és akkor is csak a lábát. Megható dátum még, hogy pont a szülinapomon, két és fél hónap után tarthattam őt először a karjaimban.

nagyfokú empátiával, kedvességgel és gondoskodással találkoztunk, örökké hálásak leszünk nekik. Szlovákiában mi a gyakorlat, van arra lehetőség, hogy a koraszülött babák a hazatérésük után továbbra is orvosi utánkövetést kapjanak? Az újvári orvosok nem engedték el a kezünket, háromhavonta látogatjuk őket. Kiértékelik Marci fejlődését, átbeszéljük az egészségügyi problémákat, szakembert ajánlanak, ha szükség van rá. Mi szemorvoshoz is járunk rendszeresen. A fejlesztéseket mi magunk szorgalmazzuk, mert ugyan nem kötelező, de javasolták. Marci mozgásfejlődésében van némi lemaradás, de ez egyelőre teljesen normális az anamnézise alapján. Milyennek látod magad a történések fényében, megváltoztál? Ebben a nem könnyű folyamatban nemcsak én erősödtem meg, hanem az egész családunk is. Marci élete első 88 napját nem velünk, hanem kórházban töltötte. Amíg távol volt tőlünk, mi minden este egy mécses körül imádkoztunk, és ez mára hagyománnyá vált a családunkban. Azóta küldetésemnek tekintem, hogy még inkább felhívjam a figyelmet az anyatejes táplálás fontosságára, hiszen esetünkben ez tényleg életet mentett. Továbbá személyes történetünkkel is szeretnék hozzájárulni, hogy a koraszülést és az azt megelőző patologikus állapotokat minél kevesebb tabu övezze, és az ilyen helyzetbe került családoknak erőt és reményt adjunk.

Azt mondtad, az utóbbi 15 évben 30 százalékkal nőtt a koraszülések száma Szlovákiában, ezek szerint az érsekújvári kórház koraszülött osztályán rengeteg szakember menti most is a babák életét. 3 hónap alatt biztosan kialakult egyfajta bizalmi kapcsolat köztetek, jól sejtem? Marcit január 14-én hoztuk haza. Amikor elbúcsúztunk a nővérektől, orvosoktól, bizony sírtunk, szinte családtagokként váltunk el egymástól. Szerették a kisfiunkat, babusgatták, foglalkoztak vele, a karjukban vitték, amikor épp arra volt szüksége – ¬„Kocurik”, úgy becézték őt. Az osztályon

Hasznos linkek a koraszülöttek ellátásáról Szlovákiában és Magyarországon Melletted a helyem – Egyesület a koraszülött ellátásért: www.mellettedahelyem.hu Malíček OZ: www.malicek.sk

Kávészünet / MissQ Hónap nője

Kérdez: Kurucz Klaudia /

Dobai Bálint

Hashtag: „Cars and Girls”

Egy napsütéses délutánon mi mással is lehetne tölteni az időt, mint egy szuper csajos-autós fotózással. Szép lányok, jó kocsik - mondanám, hogy ez itt nem a reklám helye, de mégis, tudtok ennél szemetgyönyörködtetőbb kombinációt? Novemberi két szépségünk, Nagy Barbara és Fellinger Dorothy tökéletesen passzolt a dunaszerdahelyi Dunato DS által kiválasztott autókhoz.

Azért szerettem volna megmutatni magam a Hónap Nője rovatban, mert sok lánynak példát szeretnék ezzel mutatni, hogy vállalják fel önmagukat, és mindig legyenek olyan magabiztosak, mint ahogy én éreztem magam fotózás közben. Úgy gondolom, hogy minden lány megérdemli, hogy magabiztos legyen és szeresse önmagát.” Barbi: Nagy Barbara 19 éves és Siposkarcsáról származik. Idén kezdte a főiskolát Pozsonyban, ahol külkereskedelmet tanul. Barbi a tánc szerelmese, már 5 éves kora óta egészíti ki mindennapjait a latin- és modern tánc. Ha esetleg szeretnétek Barbival személyesen is találkozni, elárulta nekünk, hogy az iskola mellett minden nap pultosként dolgozik az egyik helyi fitneszteremben. „Azért szerettem volna bemutatkozni a Hónap Nője rovatban, mert már nagyon rég ki szerettem volna magam próbálni egy ilyen fotózáson. Nagyon élveztem a forgatást, és hogy közben gyönyörű autók mellett pózolhattunk. Úgy érzem, Dorothyval jól teljesítettünk, ezért ajánlom minden lánynak, ha úgy adódik, ne szalasszák el a lehetőséget.

A fennállásának 30. évfordulóját ünneplő Dunauto DS szakértő csapatával és a legújabb technológia használatával széles körben elégíti ki a BMW, a FIAT, a FIAT PROFESSIONAL, az ALFA ROMEO és a JEEP márkájú gépjárművek tulajdonosait, melyek közül párat a fotókon is bemutatunk. A három évtizede működő családi vállalat alkalmazottainak folyamatos továbbképzése elősegíti a munkálatok zökkenőmentes és precíz kivitelezését, amit tapasztaltunk a forgatás során is, mert mindenben segítségünkre voltak. Dorothy: Fellinger Dorothy 20 éves és Hidaskürtről származik. Nemcsak elbűvölő, de gondoskodó és kedves lány is, hiszen nővérként dolgozik a galántai kórházban. „Nagyon szeretem a munkám és örülök, hogy sok embernek tudok segíteni, ezzel mosolyt csalni az arcukra.

A lányok a dunaszerdahelyi MissQ legújabb téli kollekciójában tündököltek. Az újdonságokért kövessetek minket a közösségi médiában és weboldalunkon, ahol még többet tudhattok meg a lányokról és a kocsikról is! 62

Hazai / Havi kreatív

Kürthy Judit

Csat Handmade, Tamara világa A környék utcáin sétálva már szinte nem is találkozunk olyan babakocsit toló anyukával, akinél ne lenne egy-egy kis piros csat, karkötő, egy szép masni, vagy épp egy névre szóló, színes cumitartó lánc. Egyre nagyobb az igény hasonló kiegészítőkre. Szabó Zsalkovics Tamara is belefogott hát a készítésükbe, és egyre nagyobb sikert aratnak a kézzel készített ékszerei, babakocsikellékei. E havi interjúnk főszereplője a Csat Handmade. Tamara válaszolt nekünk.

Mióta foglalkozol ékszerekkel? Kiskorom óta mindig valamivel foglalkoztam, imádtam gyöngyöket fűzni. Nyakláncot, karkötőket, állatokat, virágokat fűztem. Ezeket az ékszereket kb. 3 éve kezdtem el. Amikor otthon voltam az első kisfiammal, akkor döntöttem el, valami kikapcsolódás kell esténként. És azóta nagyon sok mindent csinálok evvel a technikával. Eleinte csak betűs karkötőket fontam és kezdtem a cumiláncokat, babakocsira maslikat, és végül jöttek az ékszerek, 68

Hazai / Havi kreatív

szívesen készítek, főleg olyankor, amikor pontosan megvalósíthatom valaki kérését.

de most már képes kulcstartókat, könyvjelzőket, hajgumikat, hajcsatokat is készítek.

Melyek a kedvenc alapanyagaid? Kedvenc alapanyagom a szalag. Hihetetlen. mennyi mindent lehet egy darab selyemből csinálni.

Látom, hogy több technikát is alkalmazol, melyek ezek? Igen több technika is létezik, de legjobban a nyomtatott technikát szeretem az ékszereknél. A legtovább a szerkesztés tart. Képeket keresni, majd valamilyen témához fűzni. Most éppen az őszi mintákat tervezgetem és már karácsonyi hangulatú ékszereket is készítek.

Elsősorban kik a megrendelőid? Leginkább anyukák, de az utóbbi időben többen is akadtak, akik születésnapi zsúrok végett kerestek fel. Ők főleg apró ajándékokat rendeltek tőlem, amiket a résztvevőknek szántak.

Honnan meríted az ötleteket? Néprajzkönyvekben keresgélek, de éjjel az álmok is sokszor adnak ötleteket. Mivel édesanyám virágkötő, nagyon sokféle masni készítését megtanulhattam tőle. Azt szeretem leginkább, amikor például egy anyuka elküld valami ötletet, amilyennel még nem találkoztam. Ilyenkor mindig nagyobb kihívást érzek és ezt nagyon szeretem.

Mik azok a termékek, amik a legkelendőbbek? Minden hónap más, valamikor csak a cumiláncok és a csatok. Most éppen az új termék, a képes kulcstartók a legjobban kelendők. Hol érhetünk el, ha mi is egy különleges kiegészítőt szeretnénk? A facebookon a CSAT handmade oldalon. Kisebb piacokon is találkozhatunk, de három kisgyerek mellett nem mindig sikerül eljutnom.

Miket készítesz a legszívesebben? A legszívesebben cumiláncokat készítek gyerekeknek, illetve különféle csatokat babakocsikra. Minden egyes gyerekeknél készült csatnál az jár az eszemben, hogy ismét egy baba született, számomra ez a világ legszebb csodája. De ékszereket is nagyon 70

Klimatizácie33Vzduchotechnika Tepelné3čerpadlá33Rekuperátory

Projekt33Predaj33Montáž33Servis

Kontakt: Revilo s.r.o. Alžbetínske3námestie3RR94pR 9y93éR3Dunajská3Streda

Tel:3é3R3p355y39R3y8 Mobil:3é9R83p37y93578 EVmail:3jakli@reviloheuhsk

Hazai / Süt & főz a jó öreg csallóközi

Kovács Ákos

orac.sk

A falak ereje Új 3D-s panelek kínálatunkban

AKCIÓ 15% árengedmény az első online megrendelés után Showroom: 73 201 699 Galántai út 688/4, Dunaszerdahely, T: +421 903

Member of group

Kávészünet / Kliccek

Meghal a dalai láma, és felkerül a Mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle: - Nem vagy éhes, barátom? - De igen, Uram, szívesen harapnék valamit. Isten kinyit egy konzervet, odaadja a dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet, lenéz a Pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek. Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A Pokolban ezúttal languszta, steak és pezsgő a menü. Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi: - Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a Pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak? Erre Isten fejcsóválva: - Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...

De a papagáj folytatja: - Mit láttam! Mit láttam! Mariska meztelen! A nő erre fogja a madarat, megkopasztja, s elmegy fürödni. Közben megérkezik Mariska kopasz fejű barátja. Erre a papagáj: - Mi van haver, te is láttad?

A férfi ausztráliai nyaralása után meséli a haverjainak: - Csodálatos egy ország ez az Ausztrália! Minden van ott, ami kell! Bárok nekem, strand a gyerekeknek, napsütés a feleségemnek és cápák az anyósomnak.

Válóperes tárgyaláson az asszony ügyvédje felteszi a kérdést a férjnek: - Elmondaná, mi az oka, hogy el akar válni a feleségétől? - Kérem, én teherautó-sofőr vagyok. Egész héten az országot járom. Egyik szombaton, mikor hazamentem, ágyba bújtunk a feleségemmel. Kis idő múlva, hallom, hogy átkopog a falon az öregasszony a szomszédból: „Nem hagynák abba ezt a lármát legalább hétvégén?”

- Mi a hasonlóság a hegymászó és a pásztor között? - ??? - Mind a kettő marhára vigyáz. Orvos: - Uram, sajnos prosztatamasszázst kell alkalmazni. A beteg kénytelen-kelletlen négykézlábra ereszkedik, de aztán egyre furcsább lesz a vizsgálat. - Na, de doktor úr, mit csinál? Orvos nyögve, elhaló hangon: - Hogy tudsz ilyenkor magázni? - Mit csinálsz, ha ötletre van szükséged? - ??? - Elmész Lettországba és keresel öt embert.

Egy szőke nő sétál egy városban. Egyszercsak elér egy folyóparthoz, de sehol nem talál hidat. Megy a folyó mentén, mire a másik parton meglát egy másik szőke nőt és átkiabál: - Hahóóó! Hogyan lehet átjutni a másik partra? Mire a válasz. - De hát már ott vagy!

A szőke panaszkodik a barátnőjének: - Nem működik ez a fogyókúra, amit ajánlottál. Már lefeküdtem mindenkivel a cégnél, megkefélt mindenki az utcából, végigment rajtam egy egész focicsapat, de alig fogytam pár dekát! A baratnő: - Még egyszer mondom: TÚRÓKÚRA és nem KÚRÓTÚRA!

Mariska levetkőzik este, s indul zuhanyozni. Anyaszült meztelenül meglátja a papagája, felordít: - Jaj, mit láttam! Mit láttam! Mariska meztelen! - Te, ha nem kussolsz, kitépem az összes tolladat! 74