KlikkOut 10 20 by KLIKK OUT

ELMÉLKEDŐ / EDITORIAL

Szerző: Szilvási Tibor

10 ezer halott kéne? 100 ezer lett, maradhat? E sorok írásakor – szeptember végén – éppen döntöttek a szigorításokról, és az internet népe leghangosabb példányainak egyik legjellemzőbb válasza erre az: „Meddig tűrjük még?!”

óhajtaná a tragédiát. Így rohant bele a szabad világ is a traumába. Az országok egymás után a már lángokban álló házukat voltak kénytelenek oltani egy kanna vízzel. Sose kaptunk erősebb bizonyítékot arra, hogy az embernek mennyire kevés az esze és mennyire rövid az emlékezete. Jórészt most nálunk sem arról folyik vita, hogy egy-egy intézkedést kellő alázattal, de elfogadva bíráljunk amiatt, hogy szükség van-e rá, elérjük-e vele a kívánt hatást vagy sem. Elég lenne pedig megfigyelni azt, mennyit finomodott az egész, és hogyan születtek meg a járványügyi szemaforok, hogyan történtek helyi vagy regionális szintű korlátozások, és még mindig mennyire keveset vesznek el a normális hétköznapi életünkből az október elejétől érvényes országosak.

Tavasszal rengeteget tanulhattunk, és a legtöbben kellő alázattal, tapintattal és érzékenységgel álltak ahhoz, hogy takaréklángon voltunk kénytelenek működni. Tavasszal rengeteget tanulhattunk – volna – de nem így lett. Sokan egyrészt máig azt szajkózzák, hogy a koronavírus nem több egy kis influenzánál, noha a rendelkezésre álló adatok szerint az influenza áldozatainak száma bárminemű korlátozás bevezetése nélkül évente kb. 290 és 650 ezer közé esik világszerte, míg a Covid-19 esetében – minimum a beltéri szájmaszkviseletig, de szinte minden országban a részleges lockdownig terjedő intézkedések bevezetése mellett – fél év alatt (a számok márciusban kezdtek igazán romlani világszerte) egymilliónál járunk.

De nem, nálunk hazug a média, a koronavírushírek pedig nem mást jelentenek, mint lottósorsolást. A Facebookon névsorolvasás zajlik, az emberek percről percre üzemmódban állítják ki magukról a bizonyítványt. Ha a nép felelősségteljesen gondolkodó nagyobbik része a járványtagadók kottája szerint játszana, akkor elengedné a gyeplőt, hogy szaporodjanak a hullák. Dögöljenek meg a cukorbeteg nagynénik, a vérnyomásos nagybácsik, a szélütést, szívinfarktust túlélő, gyengélkedő nagyszülők vagy mások, akikről még azt sem tudjuk, milyen úton járult hozzá a halálukhoz a nem létező koronavírus.

Ha csak az eddig leginkább sújtott USA-t vesszük alapul, Donald Trump a kezdetettor maga is azt írta ki a Twitterére, hogy tavaly az influenzának 37 ezer áldozata volt az Egyesült Államokban, míg ez a szám évente 27 és 70 ezer között mozog. Azóta, szintén hozzávetőlegesen félév alatt lett 200 ezer halottjuk. Tavasszal rengeteget tanulhattunk – volna – mások hibáiból, de nem így lett. Már elfelejtettük az olasz helyzetet, ahonnan mi magunk is közöltünk videókat a frontvonalban dolgozókról, akik leginkább arra panaszkodtak, hogy már ők maguk is betegek, mégis dolgozniuk kell.

Csakhogy azok, akik ugyanúgy kritikusan állnak a szigorításokhoz, de egyúttal kellő alázattal is viszonyulnak a járványhoz, értük is vannak, értük is gondolkodnak és értük is dolgoznak. Ideje, hogy egyre többen felvegyük újra a kesztyűt, akarom mondani: a maszkot! Védjük vele magunkat, tiszteljük és óvjuk meg vele a másikat!

Az emberek bizonyos hányada mintha igényelné, 3

NYERJ MINDEN HÉTEN

1000 €

KARÁCSONYI VÁSÁRLÁSRA

Az akció 1.10. - 10.12.2020 érvényes. 4

IMPRESSZUM

ISSN 1339-9810 havi magazin, 10. évfolyam, 09 / 2020

Regisztrációs szám: EV 4545/12 Lapigazgató: Gocoň Péter Főszerkesztő: Poór Tibor Szerkesztők: Kiss Balázs, Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Szigeti Attila, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Ugróczky István Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

klikkout.sk

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István

facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk)

instagram.com/klikkout

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

youtube.com/klikkout A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

KON

S V * C

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk

NÝ

ÓKÖZ

ŽIT

OBLASTNÁ ORGANIZÁCIA CESTOVNÉHO RUCHU

OKOS / AUTÓ

Szerző és fotók: Ugróczky István

BMW X5 45E M SPORT Ahogy magadra húzod az ajtót, beszippant a luxus. Minden anyag, forma és illat azt az érzést nyújtja, hogy különleges helyen ülsz, egy BMW volánja mögött. Egy gombnyomással beállítod az autó magasságát, másikkal az üzemmódot. Ha az elektromos módot választod, hirtelen csönd lesz. Egy merész lépés a gázpedálra, és az elektromotor megmutatja báját. Ülésbe passzírozó érzés, amit a sportmódba váltás tovább fokoz. Ekkor már a jól ismert 3000-es dízel kezd el muzsikálni, és játszik szimfóniát, ahogy emelkedik a fordulat. Az autóval csupán egy nehézségem volt, az elválás.

AUTÃ&#x201C;

KREATÍV / INTERJÚ

Szerző: Szilvási Tibor / Fotók: Ugróczky István, ill. archívum

Azért is ezek a nagy méretek, mert duzzadok az energiától Lapunk megjelenésekor már sajnos véget ért a Hazai pályán c. kiállítás a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában, melyen a látogató megismerkedhetett többek között a kisfaludi származású Kiss Márta festőművész legújabb, gyerekeket ábrázoló léleksimogató és gondolatébresztő alkotásaival is. Abban a környezetben ültünk le és beszélgettünk egy alaposat az egész pályájáról! Ha jól tudom, Petőfi Sándor döntötte el, hogy képzőművész, festőművész leszel – hogy is volt ez? Hetedik osztályos voltam, amikor anyukám, aki az egyházgellei alapiskolában volt tanítónéni, megkért, rajzoljam le Petőfi Sándort, hogy kitehessük a faliújságra. Egyik este elment aludni, és mikor felébredt, látta, hogy egy A2-es rajzlapra milyen Petőfit rajzoltam. Persze előtte is sejtette, de akkor tudatosult benne, hogy tehetséges vagyok és beíratott a dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskolába. Ott pedig Pápay Margithoz kerültem, aki felkészített végül a pozsonyi művészeti középiskolára.

va az a különbség, hogy egyik helyen arra tanítanak meg, hogyan foglalkozz a magad technikájával, amott pedig arra, hogyan foglalkozz másokéval... Egy egyetem nagyon fontos pontja annak, hogy az alkotó megtanuljon művészként is gondolkodni. Nemcsak eszközökkel és technikailag kifejezni, amit akar, hanem átgondolni a filozófiai és művészettörténeti hátterét. Minket a munkára neveltek és úgymond a realitásban nőttünk fel. A művészi gondolkodás mindig elkerült engem, középiskolán sem voltam az az elvont képzőművész, és talán most sem vagyok. :-) Szóval én a mai napig érzem a hiányosságaimat ezen a téren, mivel nem végeztem akadémiát, de ezt lehet idővel még pótolni fogom.

Ez azt jelenti, hogy addigra, kamaszkorodra nem is maradt más opció? Átlagos tanuló voltam, és ez volt a legkézenfekvőbb. Körülbelül nyolcvan jelentkezőből kerültem be a nyolc közé, akit felvettek – akkor lepkéket lehetett volna velem fogatni. A középsuli után először a képzőművészeti egyetemre (VŠVU) jelentkeztél, de épp lecsúsztál, felvettek viszont a Komenský Egyetem Pedagógiai Karára, képzőművészet szakirányra. Kívülállóként azt gondolnám, hogy lecsupaszít8

INTERJÚ

A pedagógián megtanuljuk, hogyan hozzuk ki a gyerkőcből a maximumot. Nagy szerencsém volt, hogy egy tapasztalt képzőművész, Brunovszky Dániel tanított engem, aki a 80-as, 90-es évek neoexpresszionista vonalának jelentős egyénisége volt, és felfedezte bennem, hogy megy a figurális rajzolás, mennek a különböző kompozíciók. Ő nagyon támogatott és fogta a kezemet, elvitt különböző szimpóziumokra, művészeti találkozókra, ami elindított és önbizalmat adott, hogy nekem ezt folytatnom kell.

egyediségüket már megleltem. Emellett nem egy témára koncentrálok állandóan, de mindig van azért egy cél, amihez próbálok eljutni. Például a kiállításon megtekinthető festményeimen szereplő gyerekek. Ők az én drágaságaim. Minden olyan gyermeket, aki számít nekem, és akivel építő jelleggel hatunk egymásra, szeretném ábrázolni, úgyhogy ennek még lesz folytatása. Ha már itt tartunk, kiválasztottam három festményedet, vagy inkább szettedet, melynek kíváncsi volnék a történetére, és éppen ez az egyik, a természetbe beleolvadó meztelen gyermekekkel. (Címeik: Na, mit fogunk játszani? / 2020 márciusában / 2020 áprilisában) Az egész úgy történt, hogy megkértem a szülőket,

Az a technika, melyet ma alkalmazol, már az egyetem alatt is kialakult? Az évek folyamán formálódott. Úgy érzem, hogy mostanra megtaláltam, főleg a technikai részét. Azzal, hogy anyagiságot tatalmaznak a képeim, az 9

INTERJÚ

A harmadik kép, aminek érdekelt a története, a Konzum című, mely egy kukát ábrázol és a környezetét... Az a diplomamunkám volt, egy nyolc képből álló széria. „Interakció” volt a diplomamunkám címe, és azt próbálgattam, hogy a dolgok mennyire hatnak egymásra. Több rétegben dolgoztam fel a témát. Először a plakátokból, szórólapokból, melyek hatnak ránk, csináltam egy dekollázst – felragasztottam és letépkedtem őket. Azáltal, hogy a körülöttünk lévő reklámok befolyásolnak bennünket, rengeteg dolgot megveszünk, és a végeredmény a sok szemét, amit az indusztriális környezetbe motívumként belefestettem.

anyukákat, hogy küldjenek fotót a csóré gyerkőcről, hogy ezzel is úgymond engedélyt kapjak arra, hogy így megfestjem őket. Elsőre nem furcsállották ezt a kérést? Egy hétig birkóztam ezzel a kérdéssel, hogy szabad-e ilyesmit vagy sem, de a művészetben a barokk angyalkák is és rengetegen meztelenek, majd arra lyukadtam ki, hogy ez nem lehet gond. A természetességet akartam ábrázolni. Hogy a rügyezőzöldellő erdőben mennyire mutatkozik meg a naiv szépség, és mivel le vannak vetkőztetve, a természetességet nem takarja/rontja el semmi. A naivitásban és a naturalisztikusságban rejlik a lényege. Hogyan transzformálódnak az emberek a természetben, mennyire áttetszőek lehetünk, hisz ugyanonnan származunk, a természet domináns. A kérdés a jövőkép, hogy mi is vár ezekre a gyerekekre.

A festménysorozatnak nagyon fontos része, hogy csak nagyon minimálisan tartalmaz akrilszíneket, ugyanis kajákból próbáltam a pigmenteket kihozni. Tesztelgettem, miből tudnám a színeket előállítani. Mikor festettem, legyek is megszállták a képeket, és attól tartottam, másnapra „elindulnak”, de nem történt semmi ilyesmi, és azzal, hogy ragasztót is belekevertem, megkeményedtek és máig tartanak.

A másik festményed, aminek a hátterére kíváncsi volnék, az Ideje aludni menni című, mellyel a VÚB Alapítvány versenyén néhány éve második helyezést értél el... Arra az eredményre nem is számítottam, de nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy tudatosítsam, van keresnivalóm a művészi pályán. Azt a paraszti, vidéki világot szerettem volna általa megfogalmazni, ahonnan én is származom, a címe pedig a festői sors által is magyarázatot nyer, hiszen nem egyszer akkor megyek én is aludni, mikor már kukorítanak a kakasok.

Azta’! Mit szóltak a diplomamunkádhoz? Vörös diplomával jutalmazták! :-) Akkor jólvan. Nagyon beszédesek azok a régebbi képeid is, melyen látható egy udvar tyúkokkal vagy kacsákkal és a háttérben kirajzolódik a RegioJet, vagy egy másikon a Slovakiaring... Azt a szettet még egy főiskolai kiállításra készítettem 2013-ban, de az volt a lényege, hogy kifejezzem azt a futurizmust, kontrasztot, hogy mennyire más az egyszerű parasztvilág, viszont már a mi perifériánkon is ott van technológia és a fejlődés, nem tudjuk kiiktatni, és lehet, hogy nem is kell.

Amikor beküldtem a festményt, csak annyit írtam az annotációjába, hogy „azt festem, ami van, és az van, hogy ideje aludni menni”. Nem magyaráztam túl, szeretem, ha egy festmény magáért beszél, és nem nagyon kell hozzá koncepciót fűzni. Én úgy képzelem el a képzőművészetet, hogy esztétikailag akarom általa gazdagítani a lelkemet, gondolataimat, és nem annyira érzem szükségét, hogy hozzáolvassak az adott alkotáshoz. Én is mindig próbálok azért gondolatot fűzni a festményeimhez, de nem érzem igényét, hogy megmagyarázzam.

Találkozol olyan reakciókkal a képeidet illetően, amelyek téged is meglepnek? Például a gyermekes nagy képnél kérdezték, hogy vannak-e rajta farkasok, merthogy észrevettek ilyesmit, és mintha a gyermekek félnének rajta. 11

tőt és társasjátékot. Melyik felkérés áll hozzád a legközelebb, vagy inkább melyik miért? Imádtam azt, amit a gyerekekkel együtt vittünk véghez. A kezdetekben még egyedül festettem meg az iskolában a Vámbéry életútja című képregényt, meg is akartam mutatni vele, hogy mire vagyok képes. 2-3 év után viszont nagyon összenőttünk egy rajzkörös csoporttal, mellyel a beltereket is nagyon szépen kifestettük. Absztrakt foltos alapokra festettük a Csallóköz növényvilágát ami didaktikai eszközként is szolgálhat, hiszen az ökörfarkkórótól a cickafarkig meg vannak neveze. Azt már kimondottan csak a gyerekek festették, én csak irányítottam őket. Szellemileg ez nagyon gazdag időszak volt, mert én is átadhattam nekik olyan tapasztalatot, ami nem megszokott és éreztem a hálát a részükről, a szüleik részéről, a hálát a pedagógiában. Ez gazdaggá tett, és az óriási szeretet, amit ők nyújtottak, többet ért, mint bármilyen materiális köszönet.

„Azt festem, ami van!” – a mottód olyan egyszerű és lényegretörő, hogy sok mindent elárul rólad is. Például hogy azt fested meg, amit látsz, és nem piszkálsz bele abba, amit nem... Így van ez? Amit nem tapasztaltam meg, abba nem szoktam belevágni és általában azok a sikerültebb képeim, amelyek az érzelmeimből indulnak ki, és azokat valahogy átadják. Alkotás közben is születnek egy-egy műnél olyan meghatározó részletek, melyek az elején még nem voltak meg a fejedben? Persze. A szabad festészet, képzőművészet azért is nagyszerű, mert rejteget magában olyan részleteket és a folyamat alatti módosításokat, melyekre nem számítunk. Némileg tudom előre a kompozíciót, hogy mit szeretnék ábrázolni, de hogy merre irányul az ecsetem, azt nem szoktam előtte átgondolni. Szabad teret adok arra, hogy a vadságot, szabadságot, az energiáimat ki tudjam fejezni. Azért is ezek a nagy méretek, mert duzzadok az energiától. :-)

A kezdetekben a nagymegyeriek is nagyban támogattak, a Thermalpark Corvinus felkért, hogy felülről fessem meg a termálfürdő látképét, Plauter Péter, aki a művészetek mecénása, pedig szintén felkért egy hasonlóra a Plauter Kúria kapcsán.

Készítettél munkákat felkérésre – például eléggé jelentős nyomot hagytál a Vámbéry alapsuli falain, de festettél térképet, illusztráltál kifes12

INTERJÚ

Nagy kihívás volt a DAC-stadionban megfesteni a Szent György a Csallóközben című festményt, és a Csemadoknál is nagyon sok lehetőséget kaptam Huszár Lacinak köszönhetően. Nagyon sok hálás gyerekszem köszönte meg, hogy játszhatott karácsonykor az Irány a Macskarévvel, vagy éppen kiszínezhette a kifestőt, amit a mesemondó versenyen nyert.

a tánccal kombináltuk. Nem volt bennem szigor, de nem az én nagyszerűségemet jelzi, hogy ez így működött, mert a mai gyerekek szeretik, ha cselekedhetnek. Körülbelül öt év után pont került ennek végére. Ez egyfajta igény volt, hogy változtass? Mi következik ezután? Félévkor búcsúztam el az iskolától, mert nagyon úgy éreztem, hogy a művészetben még van tennivalóm. Többet szeretnék még kihozni magamból és úgy döntöttem, hogy most félreteszem a tanítást – szerintem ideiglenesen, mert valóban szerettem. Volt egy projektem, amire pályázatot nyertem: három hónapon keresztül egy rezidens programon vehettem volna részt Berlinben, ami folytatódott volna különböző országok látogatásával, a támogatást viszont végül vissza kellett utasítanom a járvány miatt.

Öt éven keresztül tanítottál alapiskolás gyermekeket képzőművészetre. Hogyan látod és milyen módon oktattad te ezt a tantárgyat? A diákok minden évben kapnak képzőművészeti könyvet, de én például ezeket teljes mértékben kiiktattam, mert szerintem ezt az órát a diáknak élveznie kell, ki kell kapcsolódnia, mert manapság nagyon le vannak terhelve. Próbáltam ugyanakkor játékosan átadni valamiféle teóriát is. Ha például egy alkotást reprodukáltak a gyerekek, meséltem nekik róla. Salvador Dalíról például azt, hogy miért kóstolta meg a denevért, vagy hogy a csurgó órákat a camembert sajthoz hasonlította, vagy hogy Van Gogh miért is vágta le a fülét. Az ilyen érdekességekből a diák talán több mindent meg tud jegyezni, és erre próbáltam összpontosítani, de olyan is előfordult, hogy a rajzot más dologgal, például

Most a legkedvesebb embereket az életemből, a szüleimet és a keresztszüleimet szeretném megfesteni, a gyerekekhez hasonlóan erdőben, az őszies tájban, csak őket nem fogom levetkőztetni. :-) kisskukurica.com 13

SZÉP / SZIGET, AHOL ÉLÜNK (PR)

Tudnod kell, hogy ne maradj le! Az elkövetkező hónapokban különböző, helyenként dátumhoz kötött, máskor a saját szabadidőnkhöz is könnyedén igazítható, élménydús programokat kínálunk a Csallóközi Idegenforgalmi Szövetség (OOCR) ajánlásaiból válogatva. Tekintsétek meg első egyvelegünket, majd válasszátok ki a hozzátok leginkább illőt és aztán mindent bele!

LÉGY TURISTA DUNASZERDAHELYEN! Sokan közülünk, akik a városban vagy a környékén élünk, a leggyakrabban fel sem tűnnek azok a részletek, melyekre egy-egy ideérkező szempár azonnal felfigyel. Egyszer próbáljuk ki: hagyjuk otthon a tennivalókat, zárjuk egy rövid időre vitrinbe a mindennapi gondokat, és emeljük tekintetünket a városban szemmagasság fölé, illetve alá. Vizsgáljuk meg tüzetesebben a város rejtett, apró szépségeit. Ebben segít számunkra a turisztikai információs központ a városházával szemben, ahol térképpel, útleírással is szolgálnak, nem mellesleg pedig kölcsönözhetünk e-rollert is, ha netán egy séta helyett a szolid suhanást is kipróbálnánk.

INTERJÚ

KÍVÁNCSI VAGY EGY OROSZLÁN ÉTVÁGYÁRA? Az áldatlan körülményekben, többnyire cirkuszokban sínylődő állatok megmentésével foglalkozó dióspatonyi Malkia Parkban hétvégente és ünnepnapokon az egész szezon alatt részt vehetünk a macskafélék, szurikáták, majmok, medvék kommentált etetésén. Reményeink szerint október második felében is alkalmunk lesz szép időben látni, ahogy ezek a csodálatos élőlények megtömik a bendőjüket. Nyugi, nem velünk! Eközben megtudhatunk néhány érdekességet arról, hogyan és mivel táplálkoznak, illetve élnek. A kommentált etetésekre délelőtt 11-től és délután 14.30-tól kerül sor, részletek a www.malkiapark.sk-n.

SZÉP / SZIGET, AHOL ÉLÜNK (PR)

SZERDAHELYTŐL TŐKÉSIG KÉT KERÉKEN Noha bicikliútjaink még nem teljesen összefüggők a Csallóközben, ez nem jelenti azt, hogy ne pattanhatnánk két kerékre, hogy ebből a perspektívából ismerjük meg mindazt a szemet gyönyörködtető részletet, melyeket a főutak mellől nem látunk. Szerdahelytől Tőkésig tartó, csupán 8,6 kilométeres biciklitúrára invitál a Kukkónia polgári társulás applikációja. Értelemszerűen sík terepről van szó, viszont kavicsos és földúton is tekernünk kell majd Kisudvarnok és Dunatőkés között. Kukkantsuk meg a családdal, barátokkal két keréken (is) a tőkési Cséfalvay-vízimalmot! Októberben még alkalmunk nyílhat rá. 16

INTERJÚ

KENUVAL A BODAKI DUNÁN! Október második felében is jelentkezhetünk még a bodaki Dunán indítandó kenutúrára. A három órás út során vezetőink megmutatják számunkra az Duna kanyargó mellékágainak szépségeit, melyek fetölthetnek bennünket a hétköznapi rohanás után és előtt. Túra csak jó idő esetén indul október 17én és 24-én 9-től és 12.30-tól, és nem kell tartanunk attól, hogy a vízben kell kibandukolnunk a partra. Ajánlott a túracipő és a meleg öltözet. Részletek és jelentkezés a vojka.vajka@gmail.com email-címen, illetve a Vajkai kirándulások című Facebook-oldalon.

HALLOWEEN VACSORA ÉS KÍSÉRTETSÉTA AZ AMADE CHATEAU-BAN! A vidámparkok kísértetkastélyai helyett ezúttal egy valódi kastélyban borzonghatunk. Vérfagyasztó élménnyel kecsegtet a nyékvárkonyi Amadé kastély, mely történelmi sétára invitálja az odalátogatót október 31-én 18 órától. Halloween alkalmából számíthatunk rá, hogy séta keretén belül megismerkedünk a kastély kísérteteivel, a lidérces lézengés pedig biztosan meghozza az ember étvágyát az alkalomhoz illő tematikus vacsorához, melynek részeként tökből készült ínyencségeket fogyaszthatunk, gyermekeink pedig mindemellett hátborzongató édességeket kóstolhatnak. Készült a Szlovák Köztársaság Közlekedési és Építésügyi Minisztériumának pénzügyi támogatásával. 17

SZÓRAKOZTATÓ / KÜLÖNVÉLEMÉNY

Szerző: Këri

YouTube-csatornák, amelyekre érdemes odafigyelni Évek óta folytatódó tendencia, hogy a fiatalabb nemzedék tagjait egyre kevésbé köti le a kereskedelmi televíziók világa, helyette más, online platformok történéseit követik inkább – jó példa erre az Instragram, a TikTok és a YouTube. Ez utóbbiról hoztam most három olyan csatornát, amely valóban értelmes tartalmakat, véleményeket közöl és hasznos lehet, az idősebb és fiatalabb generációk számára egyaránt.

ZSHOWTIME A ZshowTime YouTube-csatorna Osváth Zsolt nevéhez fűződik, aki a Való Világ 8-ban szerzett ismertségét arra használta fel, hogy médiakarriert építsen magának – először RTL Klubos műsorvezetőként, majd saját videócsatorna létrehozása révén. Zsolt azon kevés kivételek közé tartozik, aki a valóságshow világát maga mögött tudta hagyni – mára pedig több, mint százhúszezres feliratkozótáborral rendelkezik. Folyamatosan reagál a magyarországi közélet fontos eseményeire, véleményt alkot pályatársairól, „1kanapén“ című műsorában pedig könnyed hangulatú beszélgetésre invitálja a számára érdekes közéleti szereplőket, hírességeket. Karakán állásfoglalásai mellett különösen tetszik benne, hogy hangsúlyozza az internethasználatból eredő felelősséget és annak biztonságos használatára buzdítja a fiatalabb nézőközönséget.

FÓKUSZCSOPORT Nagy Ádám egy igazi véleményuniverzumot hozott létre, amelyben helye van az eltérő gondolatoknak, a morfondírozásnak és a kritikus gondolkodás kialakításának. Humoros formában véleményezi az aktuális történéseket, az online világ eseményeit, más vloggereket és úgy általában azokat a jelenségeket, amelyek számára jelentőséggel bírnak. A nagyjából húszperces videók során eredendő természetességgel fogalmazza meg véleményét a világ dolgairól – aki ide látogat, biztos lehet benne, hogy határozott álláspontjai mellett a vitának is teret biztosít. Ádám jelenleg hatvannyolcezer feliratkozóval rendelkezik és dinamikusan lépdel előre, a szélesebb körben való ismertség felé.

TANULOM MAGAM Ez az elsősorban pszichológiával foglalkozó csatorna mára többszázezres nézőtábort mondhat magáénak. Attis tolmácsolásában olyan alapvető emberi tulajdonságokat, illetve jelenségeket ismerhetünk meg, mint a szorongás, a motiváció, a személyiségtípusok, a mentális betegségek, a kapcsolatok, az érzelmi intelligencia, a függőségek vagy éppen az összeesküvés-elméletek. Extrán hasznos lehet azok számára, akik szeretnének kicsit elmélyülni az önismeretben vagy csak szimplán érdeklődnek az emberi viselkedés összefüggéseinek megértése iránt.

Klimatizácie33Vzduchotechnika Tepelné3čerpadlá33Rekuperátory

Projekt33Predaj33Montáž33Servis

Kontakt: Revilo s.r.o. Alžbetínske3námestie3RR94pR 9y93éR3Dunajská3Streda

Tel:3é3R3p355y39R3y8 Mobil:3é9R83p37y93578 EVmail:3jakli@reviloheuhsk

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

Szerző: SzT

DARKSTAR – Civic Jams A kéttagú brit Darkstart a 2000-es évek vége, 2010-es évek eleje nagy reménységének kiáltották ki a postdubstep hangzás terén (a Burial mellett/után), ám ez mintha túlságosan is nagy teher lett volna, és utólag rossznak bizonyult döntések követték. Elhagyták „keltetőjüket”, és az indiepop, szintipop felé vették az irányt, kevesebb sikerrel. Most mintegy öt éves szünet után tértek vissza, a szó szoros és átvitt értelmében is. Nem tették ugyanis semmissé az elmúlt tíz évüket, megőrizték a szintis futamokat, de azt befelé fordították, (még) darkosabbá tették, és valahogy sikerült minden felesleget kikalapálniuk belőle. Igaz, hogy nincs a lemezen semmi korszakalkotó, de talán már nem kell úgy tekintenünk rájuk, mint akik az Aidy’s Girl’s A Computer c. slágerükkel letarolták a klubszcénát, majd leléceltek valahova. Most már másutt is megtalálták a helyüket.

Jelen: Wolf, Jam, Text, 1001, Tuesday, Forest, Loon, 30. Múlt: Aidy’s Girl’s A Computer, Stoke The Fire, Foam Island, Hold Me Down, Dear Heartbeat, Deadness.

BOB DYLAN – Rough and Rowdy Ways Bob Dylan lényegében mindent megnyert pályafutása során, amit egy zenész/énekes a Grammytől az Oscarig megnyerhet, és olyat is, amit rendszerint nem szoktak (költőként irodalmi Nobel-díjas). Idén volt 79 éves és ennek háromnegyedét már zenészként töltötte. Olyannyira egybeforrt a 20. század lázadó poétájának imidzsével, hogy azt a 60-as, 70-es évekbeli csúcsra törést követően mind a mai napig képes aktualizálni, és nem a múlton károg. Bob Dylan ma sem ósdi és elavult, és legfeljebb a blueshoz és countryhoz ragaszkodik, de olyan pimaszul kacsint ki szövegeiben a jelenre, hogy abból, amit ő cselekszik, máig van mit tanulni. A Rough and Rowdy Wayst ismét úgy harangozta be a sajtó, mint amely a búcsúlemeze lehet, noha ezt ő már a legutóbbi, kilenc éve megjelent Tempestnél is elütötte egy laza poénnal. Most se búcsúztassuk!

Jelen: Murder Most Foul, I Contain Multitudes, False Prophet, Goodbye Jimmy Reed. Múlt: Knockin’ On Heavens Door, The Times They Are A-Changin, Blowin’ In The Wind, Like A Rolling Stone, Mr. Tambourine Man.

BIBIO – Sleep On The Wing Aki először találkozik a brit Bibio, azaz Stephen Wilkinson dalaival, annak is feltűnhet az az érzékenység és precizitás, amely a két legjellemzőbb tulajdonsága az elektronikus folk vagy folktronica egyik zászlóvivője műveinek. Dalainak számos rétege súrlódás nélkül épül egymásra, és annak ellenére sem érezni a mostani albumán sem erőltetettséget vagy izzadtságszagot, hogy egyrészt kevésszer, talán két számban tűnik fel énekesként, másrészt kevéssé jellemzi az előretekintés és a kimagasló kreativitás (önmagához képest), mint inkább az, hogy most abból főzött, amije már eddig is megvolt. Általa csak többek leszünk, mert ettől függetlenül is ablakot jelent a fantasztikumba, melyen karunkat fogva vezet keresztül, ahol bőrünk alá kúszik és finoman bizserget, majd az általa teremtett légkör jó ideig velünk marad.

Jelen: Sleep On The Wing, Oakmoss, Lightspout Hollow, A Couple Swim, Crocus. Múlt: Lover’s Carvings, Ambivalence Avenue, Petals, Jealous of Roses, Take Off Your Shirt, Anything New, Town & Country.

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

HAIM – Women In Music Pt. III A kaliforniai Haim-testvérek 7-8 évvel ezelőtt olyan erővel robbantak be a zenei köztudatba, mintha Thor Mjölnirje törte volna az utat előttük. A három fiatal lány ekkor már jó pár éve (lényegében 2006 óta) együtt zenélt, ám csak nem akartak összeállni a dalok, míg végül a Forever c. slágerük és ugyanilyen című EP-jük végigsüvített a popszcénán, és elnyerték a BBC Sound of 2013-as címet. Nem tévedtek a britek, az az év többé-kevésbé valóban róluk szólt. Retrós atmoszféra, masszív popdalokkal, melyek máig lüktetnek azokban, akik hallották őket. Eltelt hét év, közben megjelent egy második, felejthetőbb albumuk, a mostanival pedig jórészt eltávolodtak a 70-es, 80-as évek csajpopjától, ám ez egyáltalán nem ártott nekik. A Women In Music Pt. III egy számos stílusból merítő egyveleg, ugyanolyan hangsúllyal található meg rajta a modern pop, mint a folk pop vagy az r’n’b, a lo fi vagy a country rock.

Jelen: Now I’m In It, Summer Girl, The Steps, Hallelujah, I Know Alone, Don’t Wanna. Múlt: Don’t Save Me, Falling, Forever, The Wire, If I Could Change Your Mind, Want You Back, Little Of Your Love.

JESSIE WARE – What’s Your Pleasure? Jessie Ware 2013-tól kezdődően csaknem mindegyik albumán tett egy kisebb-nagyobb kanyart egy-egy újabb stílus irányába. Egyfajta electro-soul dívaként indult, aki pályája kezdetén (de később) is Sadét nevezte meg egyik legnagyobb inspirációjaként, de hatott rá Aretha Franklin és The Weeknd is. Elsőre egy postdubstep darabban tűnt fel a producer SBTRKT oldalán, dolgozott Samphával, de hamar belőtte saját soulban született irányvonalát a Devotion című albummal, melyet tulajdonképpen visszafogottabb, személyesebb albumok követtek – lévén, hogy közben anyuka is lett – most viszont egyfajta diszkó/funky/house dívává avanzsált. Az eredmény egy pimasz és szexi, izgalmas egyvelege annak a lendületnek, ami Jessie Ware-ben az elejétől fogva ott volt, de ennyire laza formában most tört felszínre először.

TAYLOR SWIFT – Folklore Taylor Swift július végén minden előzetes bejelentés nélkül közölte a közösségi oldalain, hogy parancsoljatok, itt a Folklore. Meglepetésalbuma kapcsán később annyit árult el, hogy tavaly vagy talán bármikor többet spekulált volna azon, mikor érdemes megjelentetni egy ilyen albumot, ám ő emlékei és fantáziája bebarangolásával szeretne válaszolni arra a bizonytalanságra, mely tavasz óta tartja féken az egész világot. A tavalyi, kevésbé – de az azt megelőzőnél még mindig jobban – sikerült lemeze után így most összehozott egy nem igazán a bombasztikus slágerekre, mint inkább a folkos megszólalásra és intimitásra épülő lemezt, amihez ráadásul az alternatív szcénából hívott olyan neves közreműködőket, mint Bon Iver (Exile) vagy a The National három tagját (Aaron és Bryce Dessner, Bryan Devendorf). Bravó!

Jelen: Adore You, Ooh La La, What’s Your Pleasure?, Soul Control, Spotlight, Mirage (Don’t Stop) Múlt: Alone, Wildest Moments, Running, Selfish Love, Say You Love Me, Champagne Kisses, Sweetest Song.

Jelen: Exile, Cardigan, My tears Ricochet, Mirrorball, The 1, August. Múlt: Shake It Off, Blank Space, Wildest Dreams, Style, We Are Never Ever Getting Back Together, I Knew You Were Trouble, 22.

Több lábon kell állni, hogy átvészeljük a krízist A Covid-19 járvány a gazdaság minden szegmensét sújtja a gigacégektől kezdve a szakmunkásokig, háztartásokig. A tavaszi hónapok óta fennálló helyzet gyors és határozott lépésekre késztet sokakat, bizonytalan helyzetben azonban nehéz olyan döntést hozni, ami biztos sikert jelenthet. Erről beszélgettünk az Inportante kereskedelmi igazgatójával, Tóth Péterrel.

vételét, és nehéz helyzetbe kerülhetnek azok is, akik a válság miatt elvesztették a munkájukat, de van lakáshitelük. Ha ebben a folyamatban az állam nem tesz megfelelő konkrét és határozott lépéseket, az bizonytalanságot szül. Ha leállnak bizonyos projektek, akkor ugye nincs min dolgozni, viszont ha lehetne is, okozhat gondot az árubeszerzés? Nehéz belelátni az egyes országok helyzetébe, ugyanakkor a beszállítóinktól értesülünk arról, hogy nem jók a kilátások. Sok helyen úgy próbálják oldani a helyzetet, hogy munkásokat bocsátanak el, vagy csökkentik a raktárkészletet. Ez viszont azt eredményezi, hogy ha például leadunk egy megrendelést hét konkrét tételre, például a csempék, tapéták vagy szőnyegek terén, azt mondják, hogy sajnos most három közülük nem áll rendelkezésre. Nagyban függünk tehát más országok gazdasági helyzetétől és az ottani gazdasági szereplők kilátásaitól is. Természetesen ez nemcsak ránk igaz, hanem szinte mindenkire, mert a láncreakció, amit említettem, érinti a nekünk bedolgozókat is.

Az Inportante meglehetősen széleskörű tevékenységet folytat az építőipartól a lakberendezésen keresztül a higiéniai eszközökig, tehát közvetlenül vagy közvetve, de nagyon sok mindenkit foglalkoztatnak. Hogyan érinti a válság a cég egyes divízióit? Ami az építőipart illeti, szerencsére erre az évre és a jövő évre megvannak a projektjeink, ami viszont bizonytalanná teszi a helyzetet, hogy a beruházók számos projektet lényegében konzerválnak. Mondok egy példát: felépült egy hotel, melynek belterén mi is dolgoznánk beszállítóként, és most jönne ez a fázis, viszont bizonytalan időre felfüggesztették. Az építőiparban a nyár még egész jónak volt mondható, viszont az a kérdés, hogy mi jön télen. Mivel a nagyobb cégek sem tudják ezt megválaszolni, ráadásul az állam is napról napra módosít az intézkedésein, nem lehet előrelátni és tervezni szinte semmit.

Ilyen helyzetben mi az, ami segít, illetve hogyan tud a cég előre tekinteni? Előre tekinteni mindenképpen nehéz, viszont próbáltuk úgy felépíteni a cég működését, hogy az ne a projekteken álljon vagy bukjon. Szükség van úgymond fogyasztásra, a napi fogyasztási cikkek kereskedelmére, és az esetünkben ezek a higiéniai eszközöket jelentik, mivel azokra válság idején is szükség van. Több lábon kell állni, és igaz, hogy hosszú távon ez a szegmens nem húzza ki a bajból a többi divíziót, mert nem termel akkora bevételt, de segít átvészelni a krízist.

Ez nem hangzik túl jól, de ugyanez a helyzet a lakások terén is? Ami bennünket illet, több lakásprojektünket is befejeztük Pozsonyban, de a láncreakció, ami a gazdaság egészén keresztülhalad, ezt a szektort sem hagyja ki. A bankok szigorítják a lakáshitelek fel-

FINOM / GASZTROBETYÁR

Szerző: Mundi Józsi / Fotók: Fehér József

XIV. Kasztrol Feszt

dezvényt. Ezidáig a csapatok részvétele többnyire meghaladta a harmincas létszámot, a látogatottság is több mint ezer főre rúgott, ám idén jócskán alatta maradt. A rendezvény színvonala ennek ellenére nem esett, hiszen további programokkal és vetélkedőkkel próbálták a szervezők színesíteni ezt a csodás napot, így a bográcsozás mellett egy valódi családi nap valósult meg sporteseményekkel, koncertekkel és vetélkedőkkel. Sajnos nem csak ez a rendezvény, de sok más „összeröffenés” is a COVID-járvány martalékává vált az idei évben... Mindezek ellenére az idei Kasztrol Feszt is nagyon impozánsra sikeredett, és szinte biztosra vehető a rendezvény jövőbeni folytatása. Akkor hogy is zajlott ez a nap? Csapatunk, a Betyártanya (jómagam – Mundi Jóska, Kovácsi Gyula, Jamrich Márió) kétfajta „kanalas” étellel készültünk a versenyre. Füstölt csülkös babgulyást és körmös pacalpörköltöt készítettünk szinte az egész falunak. Mivel főztünkkel kínálta meg a polgármester úr a meghívott vendégeit, így kissé nagyobb bográcsban készítettük a „mélytányérba valót”. A rendezvény délelőtt tíz órától vette kezdetét, így a csapatok szinte egyidőben gyújtották meg a tűzifát a bográcsuk alatt. Az alacsonyabb csapatlészámot úgy ellensúlyozták a szervezők, hogy többfajta ételt is elkészíthettek a bográcsmesterek, így a végére harmincegy fajta étel készült, amelyet a szakmai zsűri kora délután, közel egyórás tanakodás után bírált el. Felsorolni az összes étket talán még számomra is hatalmas kihívás lenne, ám azért pár fogásra még jól emlékszem. Így megemlítem a hétfajta gombából készített gombapaprikást, a szép számban megjelent mindenféle különleges pacalt, a vadhúsból készült pörköltet, illetve grillezett ételkülönlegessé-

„Esik eső, szép csendesen csepereg”, kezdhetném így is a nótámat, ám sajnos az ősz derekán az esős napok nagyon is valósak. Kicsit még visszanyúlnék a nyár melegébe, hadd ne rázzon a hideg, hiszen Kolonban (Nyitrai járás) egy gyönyörű szép nyár végi napon rendezték meg a tizennegyedik Kasztrol Feszt gasztronómiai rendezvényt, amely színvonalával évente biztos pontot jelent a naptáramban, így a részvételem a szemet gyönyörködtető csitári hegyek alatt megbúvó, többségében magyarok lakta faluban szinte biztosra vehető. Nem volt ez másképp idén sem... A főzőverseny története már tizennégy éve elkezdődött, mikor is Haulik Zoltán, újvári szakácsmester és Balkó Róbert, Kolon polgármestere gondolt egy szépet, és útjára indította ezt a csodás ren26

INTERJÚ

geket, valamint a krumplis tócsnit, palacsintát... És még folytathatnám egy jó ideig... :-)

mas sikerre volt ítélve. Ez a szemet gyönyörködtető Bóros rendezvényhelyszínén zajlott le, akárcsak a helyi iskolások és óvodások fellépése is.

A rendezvényen belül sor került a Vinum de Colon bortársulat borkóstolójára is, mielőtt a borok megméretettésre kerültek a helyi kultúrházban megrendezett versenyen. A legszebb borokat természetesen oklevéllel és egyéb díjakkal jutalmazták. A rendezvény ezen része hasonlóan zajlott, mint egy hagyományos borkóstoló, így a borjegyek megvásárlása után kóstoló poharat kapott a kedves vendég, és már lapozgathatta is az alkalomra készített borfüzetet, egyben kedvére kóstolhatta az általa kiválasztott mintákat.

Ahogy közeledett a napnyugta, a gyermekricsajt felváltották a koloni Bonpari zenekar örökzöld slágerei, amellyel egészen késő estig szórakoztatták a jelenlévő vendégeket. A végére hagytam a csattanóst, hiszen a harmincegy ételmintából – nagyon szoros küzdelemben az első helyezettel – az általunk készített pacalpörkölt a második helyet nyerte el. Ezúton is gratulálok a nyerteseknek, a Koloni Csibészek bandájának az első helyezésért, egyben a tizedik évfordulójukhoz, és számon kérve ígéretüket mindenképp élni fogok a felkínált lehetőséggel, így már most kikiálthatom, hogy a Koloni csibészek részt vesznek a jövő évi Nemeshodosi Nagy Lakomán, ennek értelmében hatalmas „csibészségek“ várhatóak az egyik udvarban... :-)

A Kolon race junior egyfajta terepen és akadálypályán zajló futóverseny volt, amelyet kizárólag gyermekeknek és a fiatalabb korosztálynak szerveztek. Amolyan koloni spartan race, ami a résztvevők létszámából adódóan már az elején hatal27

ELMÉLKEDŐ / KATONAÉVEIM

Szerző: Szigeti Attila

Kiértékeltek bennünket az oroszok Az éleslövészet után mindenkinek fülig ért a szája, viszont én még a két sör megivása után – amit a sikeres végrehajtásért kaptunk – órákig transzban voltam.

talapzatánál több ezer elesett orosz katona neve olvasható, a műemléknél lévő öröklángot pedig négy díszegyenruhás katona őrzi. Itt sorakoztunk fel, és jött el kitüntetni bennünket az orosz légvédelem első embere.

Két katonatársam, akik mellettem ültek, csak azt kérdezgették, hogy’ volt merszem visszavenni automatáról kézi követésre. Esküszöm, a mai napig nem tudom. Egyszerűen belénk verték azt, hogy a kialakult szituációkban mit kell cselekednünk. Reflexszerűen tettem.

Itt jegyezném meg, hogy civilbe vonulásom után nagyapámnak, aki 6 évig élvezte az orosz hadifogság vendégszeretét, meséltem ezeket a dolgokat, és bizony könny szökött a szemébe. Nem mellékesen, azért az oroszok kitettek magukért. Katonazenekar és díszőrség is megjelent a tiszteletünkre. Itt lett kpt. Wolf major, és sokan mások is rangemelést kaptak. Én nem, hiszen akkor már kétszer voltam becsukva, mindig valami fa@ágért.

Estére aztán megjött a kiértékelés, 4,75-ös pontossággal találtuk el a célt, ami az alakulat történetében a legmagasabb pontszám volt. (5-ös volt a legmagasabb szerző. megj.) Másnap még kimentünk a sivatagban hagyott komplexumhoz, amit hermetikusan lezártunk, minden nyílását vazelinnal tömítve, hogy majd az utánunk következő csoport tudja használni. A búcsúzkodás rövidre sikerült, hiszen nem voltak sokan az oroszok közül, akivel jóban voltunk, de én a „armában” szolgálatot teljesítő szőke démonnak beköszöntem. Nem tudom, leírtam-e már, de az a nő úgy nézett ki, mint Amanda Lear popénekesnő, talán még a hangja is hasonlított. Elképesztően erotikus volt ez akkor számunkra. Irány Volgográd…

Ágcsernyőnél még egy átrakodás, de mi volt az ahhoz képest, hogy már nyolcadik napja útban voltunk hazafelé. Érdekes módon nem haza igyekeztünk, hanem a kaszárnyába, de úgy hiányzott a „hazai” levegő, hogy szinte a másik otthonunknak tekintettük. Valamikor éjjel érkeztünk, és tudtuk, másnap szinte senki nem lesz a kaszárnyában a hivatásos katonák közül. Kértünk is egy jó kimenőt estére és megünnepeltük a sikeres orosz-kazah kiruccanást.

A bevagonírozás sokkal gyorsabban ment, mint érkezéskor, hiszen már mindenki vágyott haza. Volgográdban viszont még pár óra erejéig megálltunk, hogy kitüntessenek bennünket.

Lassan, de biztosan telt a 730 nap, és nekem még volt 15 nap szabadságom. Major Wolf személyesen írta alá a legtöbb napot, amit csak kapni lehetett, és megtoldotta egy gesztussal. Minden börtönben eltöltött napomat elengedte, amit rá kellett volna szolgálnom. Összesen 28 napot, ami ugye, nem kevés egy katona számára.

A városközponttól három kilométerre, a Mamajevdombon magasodik Volgográd jelképe, az egykori Szovjetunió leghatalmasabb háborús emlékműve, a Hazánk anyja nevű szobor, amely leleplezése idején még a világ legmagasabb szobrának számított. A 85 méter magas, vasbetonból készült monstrum

Következik: 50 nap, meg az utolsó három, avagy a civilbe vonulás! 28

SPORTOS / INTERJÚ

Szerző: Kiss Balázs / Fotók: Ugróczky István

SPORTOS / INTERJÚ

Szerző: Kiss Balázs / Fotók: Ugróczky István

Billentyűzettől a súlyzókig – Bíró Szabolcs, az író, aki gyúr Bíró Szabolcs közel két éve fogadott minket otthonában, hogy Civil a pályán rovatunkban beszámoljon a sporthoz fűződő viszonyáról. Első hallásra talán különös lehet, hogy épp az évek óta kerekesszékhez kötött fiatal írót kérdeztük a testmozgásról, de aki ismeri Szabolcsot, tudja, hogy egy egészen őszinte és nyílt személyiség, aki egyáltalán nem jön zavarba, ha az izomsorvadása okozta hendikepjéről és az ebből adódó akadályok leküzdéséről kell beszélnie. Így azon sem lepődtünk meg, mikor azt mondta, kerekesszékében ülve rója a köröket a falujában, hogy karban tartsa az izmait. Amikor pedig azt is megtudtuk, hogy több mint egy éve edzőterembe jár, felkértük őt egy újabb interjúra.

lyal végrehajtható tornagyakorlatokat lehet csinálni, és ő szívesen edzene engem. Szóval ebédelni indultál, és közben szereztél magadnak egy személyi edzőt is, jól értem? Tulajdonképpen igen. Otthon több éve edzettem kis súlyokkal, de mindig csak időszakosan. Komolyabban nem foglalkoztam az egésszel. Mivel nem volt senki, aki együtt edzett volna velem, és megmondta volna, hogy mit, hogyan és mennyit csináljak, nem is ismertem azokat a gyakorlatokat, melyeket ma már el tudok végezni. Az otthoni tréningjeim általában csak ideig-óráig tartottak, de végül mindig elfogyott a kraft. Aztán betévedtem a terembe, a srác a pultnál, Šípoš Adrián pedig kapásból felajánlotta a segítségét. Mindezt úgy, hogy korábban még nem foglalkozott mozgáskorlátozott emberrel. A közös munkánk tizenöt hónappal ezelőtt indult, és magam is nagyon boldog vagyok, amilyen változáson azóta keresztülmentem.

Edzőterem? Legutóbbi beszélgetésünkkor ez még nem volt tervben. Mégis hogyan jutottál el oda, hogy most gyúrni jársz? Az egész egy tavaly júniusi sétának köszönhető. A feleségemmel ebédelni tartottunk Kisudvarnokból Dunaszerdahelyre, mikor elhaladtunk a Maxer Gym mellett. Bence fiunk ide járt birkózásra, de én sajnos még egy edzésre sem tudtam elkísérni, amit kicsit sajnáltam is. Mikor az épület mellé értünk, Ági szólt, hogy menjünk be, nézzük meg, hiszen akadálymentes a belépés. Nagyon pozitív volt, hogy valóban van mozgáskorlátozottak számára fenntartott parkolóhely – ami nem jellemző az ilyen helyekre –, és mindenféle gond nélkül bejutottam a terembe. A pultnál álló srácot pedig megkérdeztem, hogy vannak-e olyan speciális gépeik, melyeket akár én is tudnék használni. Magyarországon láttam már valahol ilyeneket. Azt a választ kaptam, hogy az edzőterem egy részében vannak csak gépek, de súlyzós vagy gumikötéllel végzett gyakorlatokat, illetve saját testsúl-

Hogy emlékszel vissza az első edzésre? Hogy fogadott be a terem? Rögtön a találkozásunkkor megegyeztünk, hogy a következő héten már jövök. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam. Tartottam attól, hogyan fognak rám nézni a többiek. Szinte biztos voltam benne, hogy semmit nem tudok majd megcsinálni abból, amit Adrián feladatul szab nekem. Aztán mégis olyan pozitívan csalódtam, hogy a következő alkalommal már minden előzetes félelmemet sikerült az edzőterem ajtaján kívül hagynom. Azóta járok ide, most épp heti egy alkalommal. Volt már olyan időszak is, hogy kétszer jöttem. Ez attól függ, mit tesznek lehetővé a családi és munkabéli kötelezettségeim. Ha nem tudok eljönni, akkor otthon végzem a gyakorlatokat. Megszállottan ráálltam, mert egy héten legalább öt, de gyakrabban inkább hat nap is edzek. Néha 31

SPORTOS / INTERJÚ

szóvá is teszik otthon, ha edzés közben nem veszem a telefont, vagy nem nyitok ajtót rögtön, de hát olyankor edzés van, azt pedig nem szeretem félbeszakítani. Ezt a hetet is egy 130 perces reggeli tornával indítottam. Milyen gyakorlatokat végzel a teremben, és mi az, amit otthon is meg tudsz csinálni? Most már majdnem mindent el tudok végezni otthon is. Nagyon jó, hogy itt a teremben van rig, azaz egy vas állványzat, amely a gumikötéllel végzett gyakorlatoknál van segítségemre. Erre van felerősítve a gumi, és azt kell lefelé, szembe vagy épp oldalra húznom. Otthon három tornagumit használok, mind a három a dolgozószobám kilincsére van felakasztva. Szerencsére jó erős kilincsem van, eddig még nem törtem le. Hasizomgyakorlatokat végzek, oldalra kifordulást, bicepszezést, többféle vállizomgyakorlatot, és erősítem a törzsizmaimat. Egy év alatt elértem azt, hogy tíz centiméterrel kisebb lett a haskörfogatom. Az egy évvel ezelőtt készült fotóhoz képest látszik a változás, elégedett is vagyok. De tudom, hogy nagyon nagy meló áll még előttem. A lényeg, hogy erre az egészre egy hosszútávú folyamatként tekintsek, ne úgy, mint egy csodadiétára. Itt egyáltalán nem erről van szó. Az a fontos – és a munkám során is ebben hiszek –, hogy ne instant eredményt várjak az edzésektől.

rég ebből a gyakorlatból már ezret is meg tudtam csinálni egyedül. Ez most az egyéni rekordom. De általában háromszázat, ötszázat nyomok ebből. Erre nagyon büszke vagyok. A súlyzós gyakorlatokat korábban a székem háttámlájának dőlve végeztem. Adrián viszont megtanított, hogy ne támaszkodjak a székemnek, s ma már így is tudok csinálni bármit egész nap. Az első alkalommal otthonról hoztam magammal a félkilós súlyzóimat, de Adrián rögtön a kezembe nyomta az egykilósakat, azok viszont tíz ismétlés után kipottyantak a kezemből. Nem bírtam többször felemelni őket. Most ott tartok, hogy a kétkilósakkal megcsináltam 2300 ismétlést. Ez szintén rekord. Elindítottam otthon az egyik kedvenc Netflix-sorozatom

Volt már olyan, hogy az edzések során eljutottál a teljesítőképességed határáig? Hogyne, persze. És nemcsak szóban, hanem tényleg addig nyomtuk, amíg ki nem potyogtak a súlyok a kezemből. Emlékszem, az elején az előreés hátrahajolós hasizmozásnál a tizenhatodik, tizenhetedik gyakorlat környékén Adriánnak kellett visszatolnia, mert nem bírtam visszahajolni. Nem32

utolsó három epizódját, és addig nyomtam a bicepszezést, míg véget nem ért a film.

utána sokkal jobban megy az írás. Az edzés teljesen felpörget. A Lázár evangéliuma című regényemet teljes egészében úgy írtam meg, hogy közben már aktívan edzettem.

Az írással össze tudod egyeztetni a tornát? Gyenge szóviccel élve gyúró íróvá váltál? Megtörtént-e már, hogy edzés közben kaptál ihletet? Hogy az edzőteremben volt-e ilyen, arra ténylegesen nem emlékszem. Itt dübörög a zene, folyton sztorizgatunk, és ennyi idő után már bátran csipkelődünk is egymással. Viszont otthon, mikor egyedül edzek, és a család sincs odahaza, általában nagyon beindul az agyam. A torna eleve nagyon jó arra, hogy serkentse az ember agyműködését. Ha tehetem, rögtön reggel tornázom, mert

Megfogalmaztál már valamilyen célt is, amit szeretnél elérni? Tulajdonképpen egy ilyen állandó célom van, hogy ne álljon le a fogyás, és mindig legyen egy minimális fejlődés. Odafigyelek az étkezésemre is, rengeteg zöldséget fogyasztok, és tésztából is a barna színűek, teljes kiőrlésűek felé nyúlok. Van még mit lefejteni a testemről, ugyanakkor van mit építeni is rá. Nyilván az izomsorvadás próbál ebben megakadályozni, de igyekszem gyorsabban fejleszte33

SPORTOS / INTERJÚ ni magam, és minimalizálni a leépülés lehetőségét. A betegségemről az orvostudomány kimondta, hogy azzal nem lehet mit kezdeni, és lám, ma mégis a négyszeresét vagyok képes megmozgatni annak a súlynak, mint egy évvel korábban. Tehát valami építkezés mégiscsak folyik. Az edzőm segítségével szeretnék tovább haladni ezen az úton.

a neten. Videókat néztem, angol nyelvű szakirodalmat olvastam, amerikai orvosok ajánlásait tanulmányoztam. Ezek alapján igyekeztem számára összerakni a megfelelő edzésformát. Hogy látod az indulást, és ehhez képest hol tartotok most? Az eleje kicsit döcögősen ment, mert ki kellett ismernem, mi az, amit meg tud csinálni, és mi az, ami kevésbé jó a számára. Azt kell mondjam, azokat a gyakorlatokat, melyek az elején szóba sem jöhettek, ma már játszva megcsinálja. Önmagamat is maximalistának tartom, de ő még rajtam is túltesz. Ha egy gyakorlatból húsz ismétlést kérek tőle, megcsinál belőle harmincat. Az első edzésen kipróbáltuk a műanyag rudakkal a vállnyomást, és szinte pár centit tudott csak emelni rajtuk. Fél év után öt-hat ismétlésben a feje fölé fel tudja nyomni a rudat. Ez nagyon nagy eredmény, én pedig rendkívül büszke vagyok rá. De nemcsak én, hanem az edzőterem tulajdonosai és mindenki, aki itt találkozik vele. Rendkívül barátságosan fogadta őt a terem. Elmondhatom, hogy az együtt töltött közel másfél év alatt barátivá vált a kapcsolatunk. Az akaraterejét és elszántságát pedig csak példaként tudom állítani mások elé.

Mivel Szabolccsal épp a szokásos heti edzés előtt beszélgettünk a terem parkolójában, így volt alkalmunk az időközben megérkező edzőjével, Šípoš Adriánnal is váltani pár szót. Az alábbiakban ő válaszol. Mi volt az első gondolatod, amikor Szabolcs megjelent az edzőterem ajtajában? Nagyon meglepődtem, mert magam sem számítottam rá, hogy lesz egy kerekesszékes tanítványom. Már attól nagyon jóleső érzés töltött el, amikor érdeklődött, és maga mondta, hogy szeretne edzeni. Járnak hozzánk páran, akik edzés közben is panaszkodnak, de nála ez épp fordítva van, és ez nagyon pozitív. Azonnal felajánlottam neki a segítségemet, noha először még nem tudtam, mennyire terhelhető. Amint kiment az ajtón, máris számítógép elé ültem, és elkezdtem kutakodni

INTERJÚ

HIRDETÉS

SPORTOS / INTERJÚ

Szerző: Bögi Róbert / Fotók: Szabó Péter Pál

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Nagy Marián Ismét egy szimpatikus fiatalember ült velem szemben a sörkert teraszán, egy fiatalember, aki közvetve és közvetlenül is kötődik a DAC-hoz, a focihoz és szurkolótársaihoz. Nagy Marián, szurkolói közegben Marosinho maga is aktívan űzte ezt a mindenki által közkedvelt sportágat, volt egyszerű szurkoló, fanklub-elnök, és egy kultikus hely vezetője, ahol a sör mellé mindig kihozott pár baráti gondolatot is tálcán.

detben. Az egyik oldalsó lelátó – ahol a szurkolóverés történt – volt a törzshelyünk egy időben, ott is volt keménymag, B-közép. A 2008-ban alakult YBS fanklubjának voltam a tagja, a régi stadion pizzériájában szoktunk találkozni. Aztán télen elkezdődött a széthúzás csoporton belül, szétesett az egész, a szurkolás sem volt a régi, a csapatnak sem ment a játék. 2009 nyarán megkerestek, nem vállalnám-e el az elnöki posztot a fanklubban? Voltak feltételeim, leültem a korábbi elnökkel, a többi szurkolói csoporttal.

Szervusz Maros, van ez az általános kérdésem, hogy mikor kezdtél DAC-meccsekre járni? Fociztál is, ha jól tudom, voltál a fanklub elnöke, foglald össze kérlek a Klikkout olvasótáborának mindezt. A focit csak hobbiszinten űztem, alacsonyabb osztályokban, szórakozásképpen, nem pénzért. Ha fizettek volna érte, nem is érdekelt volna, egyszer még a DAC egyik korosztályos csapatában is játszottam Dióspatonyban. DAC-meccsekre talán ötéves koromtól járok [megj. 1983/84 – B.R.], apum kivitt a stadionba, az elején még csak a salakpályán játszottam, míg ő nézte a meccset, aztán fokozatosan a kerítés elé kerültem, az úgymond akkori B-közép elé. Azóta lehet mondani, hogy az első szerelem, ha DAC-meccs van, egy nappal előtte már nem lehet beszélni velem, gyomorgörcseim vannak, idegeskedek. Pláne a fontosabb meccseken, ha nyerünk, akkor jókedv van, de ha nem, akkor egy napig ismét nem lehet beszélni velem.

Így éreztem korrektnek, azt akartam, ha én leszek az elnök, legyen béke a lelátón, szervezzünk közös túrákat, szurkoljunk együtt. Olyan emberekkel szerettem volna körülvenni magam, akikben megbízok. Túrákat, buszokat szerveztünk a társaimmal, az utazások mindig nagy kihívások voltak. Megálltam a benzinkutak ajtajában például, és figyeltem, nehogy valaki fizetés nélkül távozzon közülünk. Nagyjából fél évig-egy évig voltam az YBS vezetője, aztán belekezdtem a Zerdába, és már nem volt annyi időm, átadtam az elnöki posztot másnak. Hét éve Nyárasdon lakok, édesapám, nagyszüleim onnan származnak, édesanyám Nyárasdon kézilabdázott. Ez volt a vágyam, hogy egyszer ott lakjunk a családdal, gyerekekkel is könnyebb így. Említetted a Zerdát, az lett volna a következő kérdésem, milyen volt az a közeg, a szurkolók, meg úgy általában? Tudom, mennyit jelentett neked, talán könnyek nélkül nem is lehet beszélni róla…

Legutóbb a linzi meccs másnapján volt ilyen például. Szóval ötéves koromtól megszakítások nélkül ott vagyok a lelátókon, idegenben is, a 3. liga alatt is. Szever kettőn laktam, ottani partival jártunk kez36

Kilenc évig csináltuk, 2010-ben kezdtük, még az Antal-éra alatt, később kialakult egy keménymag, törzsvendégek, akik odaszoktak, minden meccs előtt-után összejöttek. Megbeszéltük az aktuális dolgokat a klub körül, meccsek előtt, két sör között, majd meccsek után ugyanez.

hogy kultikus hely volt, sajnálom is nagyon, hogy vége lett. Volt olyan sztori, hogy Erdélyből jöttek volna meccsre, megnézni a várost, és az volt a kérésük, hogy állhassanak meg a Zerdába, mert hallottak róla Erdélyben, hogy milyen nagyszerű hely. Igyekeztem nemzeti érzelmű dolgokat is belevinni, a magyarságunkat, aki járt ott, tudja miről beszélek.

Nem csak Szerdahelyről, jártak szurkolók pl. Farkasdról, egy Nyitra-melléki banda, de ugyanúgy a határon túlról is, az Anyaországból, Kárpátaljáról, Erdélyből, a Délvidékről. Igazi közösség lettünk, talán névről nem is ismert mindenki mindenkit, elég volt, hogy egy hete is a Zerdában találkoztak meccs előtt és kialakultak a barátságok.

2014-ben, amikor bent maradtunk a ligában, a játékosok is nálunk ünnepeltek, az asztalon táncoltak. Jó kis időszak volt, aztán a kezdő sípszó előtt mindig a csajokra bíztam a frontot, és mentem én is meccsre…

Mindenki megtalálta a számítását, főleg független csoportok jártak oda, a fanklubnak megvolt ugye a saját törzshelye, a stadion közelsége is sokat számított. Néha még ha csak egy utolsó körre is, de megálltak az emberek. Meccsnapon kívül anyukák kisgyerekekkel, kispályás hobbifocisták, szóval jó kis társaság verődött össze mindig. Mondhatom,

Harmadik kérdésemet szintén mindenkinek felteszem, a DAC múltja és a jelene a téma, tessék. Saját nevelésű játékosokat szeretnék az Akadémiáról, de egyelőre nagyon le vagyunk maradva. Sokáig nem volt normális ifjúságnevelés nálunk, a szülők elhordták a gyerekeiket a környező klubok37

SPORTOS / INTERJÚ

hoz, Győrbe, Pozsonyba, Nyitrára stb. Antalék alatt a szülőknek kellett megvenni a felszerelést, most, hogy van a gyönyörű Akadémiánk, ki kell várnunk, hogy felnőjön a következő generáció.

edzésekre jártam, sőt edzések után ott maradtam még gyakorolni. Az új stadion nagyon kellett, nagyon lehet élvezni benne a focit. Büszke vagyok rá, mindig arról álmodtam, hogy lesz egy ilyen stadionunk, és BL-t, vagy EL-t játszunk komoly csapatokkal. A B-közép egysége az embereken múlik igazából, nem a stadionon, sőt itt a lelátók nem szakadnak meg a sarkokban, így többen bekapcsolódhatnak a szurkolásba.

Mondhatni, a mi régiónk gazdag régió, olykor hiányzik a motiváció a gyerekekből, hogy feltörjenek. Nem úgy, mint egy keletről jött srác, szerényebb életkörnyezettel, aki, ha meglátja az itteni feltételeket, felszántja a pályát. Talán semmivel sem jobb, mint a környékbeliek, viszont a szíve viszi előre.

Régen B-közepes voltam, akkor telt be nálam a pohár, mikor saját játékosunkat szidtuk, kifütyültük (Szarka-ügy). Bezzeg Obžerát meg megtapsoltuk, mikor a miénk lett, pedig egy évvel előtte még beintett.

Míg a mieinknél ott a zselézett frizura, a legújabb focicsuka, addig a szerényebb helyekről származó fiatalok mindent megtesznek, hogy a csapatba kerüljenek, pénzt keressenek a focival, esetleg a családjaikat segítsék. Tisztelet a kivételnek persze, és ebben valamilyen szinten mi, szülők is hibásak vagyunk, én is például. Akarsz új focicipőt? – oké, rúgj 10 gólt és megveszem, ilyenre gondoltam. Kevés fiatal tud valódi áldozatot hozni, jönnek a bandázások, csajozások, mikor a haverok csábítanak a rosszba.

Amikor felépült az új Aréna, az első meccsre, a Trencsén ellen, a C szektorba kijött velem az apum. Azelőtt mindig kikaptunk, ha ő is kint volt, mondtam is neki, hogy többet nem viszem magammal, ha most is kikapunk. Szerencsére nyertünk, megtetszett neki, azóta stabilan jár velem oda a „cébe”. Remélem végre összejön a bajnoki cím is!

Nincs víziójuk, pedig elég lenne elolvasni CR7 könyvét például, aki leírta, míg mások buliztak, én

Bizony, úgy legyen! Köszönöm a beszélgetést Marosinho. Hajrá, DAC!

Fotók: Fekete Nándor, Szanó Péter Pál, Örzsik Ödön

OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

Szerző: Sipos Janka / Fotók: pexels.com

Szívás, ha ez nem működik! Avagy mire jó a kannabidiol?

Ha azt mondom, marihuána, valószínűleg mindenkinek valami más jut eszébe. Kinek egy kellemesen ellazulva töltött vidám hétvége, kinek egy kellemetlen, megismételni semmiképp nem vágyott élmény, kinek meg a kapualjban álldogáló gyanús figura, akit már múltkor is bevittek a „csendőrök”. Emellett megítélése, elfogadottsága kultúránként teljesen más, ahogy jogi helyzete is – az abszolút tiltástól az elfogadott orvosi használaton keresztül a legális státuszig szélesedik a spektrum. Nálunk pár éve jelentek meg az első cikkek azt illetően, hogy a marihuánából kinyert kannabidiol, alias kannabiszolaj egy csomó dologra jó. Könnyen lehet, hogy te is találkoztál ezekkel a beszámolókkal. Szóval ugrassuk be a közmondásos majmot a vízbe, lássuk, mit ér ez a csodaszer! Kezdjük azzal, hogy mi is ez pontosan? A kannabidiol, röviden CBD egy kémiai összetevője a marihuánának a sok közül. Csakúgy, mint a THC (tetrahidrokannabinol) – ez utóbbi az, ami valószínűleg legtöbbünknek ismerős. Csak amíg a THC pszichoaktív, magyarul ez okozza a „betépést” (szerdahelyiül haluskit), addig a CBD-nek nincs ilyen hatása, vagy legalábbis nem tudatmódosító, inkább hangulatmódosító lehet. Szóval nyugi, nem fogsz repülő vadmalacot hallucinálni, amint épp Barbie babát eszik. (Ha mégis, gyorsan keresd fel kezelőorvosodat, a gyógyszerészt mindjárt ki is hagyhatod.) Legfeljebb ellazulsz, netán elálmosodsz.

hitték, nem kísérleteztek vele. Ez jóval később jött, igazából a klinikai tesztelés csak néhány éve pörgött fel, és még csak nem is igazán jó szó az, hogy felpörgött, hiszen sok helyütt eleve jogi akadályokba ütközik. A hatóanyagot kivonják a növényből, és különböző formában teszik fogyaszthatóvá – van CBD tartalmú olaj, szájspray, de olyan is van, aki inhalálja. Az olajok egyébként szintén többfélék, van, amelyik nem tartalmaz THC-t, illetve a marihuána más összetevőit, ám valamelyek az erősebb hatás érdekében igen. Az EU egészen alacsony, 0,2%-os THC tartalmat engedélyez egyébként a készítményekben.

A kannabidiolt már a múlt század negyvenes éveiben izolálták, de ekkor még semleges hatásúnak

Mire jó a CBD?

Kisebb állat- és emberkísérletek igazolták a CBD hatását a depresszió, szorongás, alvászavarok ellen is, illetve a kemoterápia durva mellékhatásait, azaz erős hányingert, fájdalmat is enyhítheti – bár erre amúgy régóta használták magát a marihuánát, Amerika több államában a teljes körű legalizálás előtt is írhatott ki receptre az orvos.

A CBD-nek többfajta hatását is megfigyelték, illetve tesztelik jelenleg. Az egyik ilyen a fájdalomcsillapítás. Kísérletek szerint hatásos például az artritisszel, illetve sclerosis multiplex-szel összefüggő fájdalom ellen. Az amerikai FDA engedélyeztette is ilyen felhasználásra a Sativex nevű gyógyszert, mely CBD-t és THC-t tartalmaz. Ugyanígy van engedélyezett CBD alapú gyógyszer, mely az epilepsziás rohamok enyhítésében, számuk csökkenésében mutatkozott hatékonynak, különösen Dravet-szindrómás gyermekeknél. Ez azért is baromi jó hír, mert az eddigi gyógyszereknek nem nagyon sikerült enyhülést hozniuk a betegek számára.

Egy teória szerint ígéretes lehet az olyan, egyéb terápiákra meglehetősen rosszul reagáló, és gyakran közösen előforduló állapotok kezelésében, mint a migrén, fibromialgia vagy az irritábilis bél szindróma. Állatkísérletek, illetve kevés résztvevős emberkísérletek pedig arra mutatnak, hogy szívbetegsé45

OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

A másik dolog, hogy azért mellékhatásokkal itt is számolni kell. Ilyen lehet például a száj kiszáradása, alacsony vérnyomás, aluszékonyság, fáradékonyság, ingerlékenység vagy émelygés. Bizonyos betegségek esetén akár rosszabbíthatja is a tüneteket, illetve terhesség, vagy szoptatás ideje alatt inkább nem ajánlott. Megfelelő tesztelés híján az ajánlott adagok sincsenek igazán megállapítva.

gek, magas vérnyomás ellen ugyancsak sikerrel lehetne alkalmazni a hatóanyagot, laboratóriumi körülmények között pedig tumorsejtek növekedését is képes volt lassítani.

Ez jól hangzik, de mindig van egy „de”. Sajnos. Az egyik az, hogy – talán az epilepsziás görcsök és a fájdalomcsillapítás esetének kivételével – a rendelkezésünkre álló bizonyítékok jelenleg viszonylag soványak. Az emberkísérletekben zömmel nem volt annyi résztvevő, hogy statisztikailag valóban jelentős következtetéseket lehessen belőlük levonni. Az állatkísérletekkel az a baj, hogy az egerek túlságosan ellazultak az ember szervezete sokszor nem ugyanúgy reagál ugyanazokra a dolgokra, így nem feltétlenül ismételhetők meg az amúgy ígéretes eredmények. A kémcsőben lefolytatott kísérletek pedig még ennél is megbízhatatlanabbak, hiszen egy élő szervezet működése mindig nagyon bonyolult. Azt is hozzá kell tenni, hogy a CBD-t a legtöbb kísérletben THCval együtt adagolták, nem nélküle. Ez még persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is működik a dolog, csak hogy még sokkal többet kéne tudnunk róla, sokkal nagyobb körben kéne tesztelni. Ez viszont sajnos a már emlegetett jogi okok miatt is nehézkes.

Az utolsó probléma pedig abból ered, hogy jogilag szürke zónában helyezkednek el ezek a készítmények, így nem szabályozott kellőképp a piac. A neten elérhető olajak közül nem mindegyik jó minőségű, és nem feltétlenül mindegyik azt tartalmazza, amit a címke alapján kellene neki, nincsenek bevizsgálva rendesen.

Egy szó, mint száz… …az eddigi kutatások óvatos optimizmusra adnak okot, és remélhetőleg a jövőben tovább kutatják majd a témát, így okosabbak leszünk. (Meg ha szerencsénk van, egészségesebbek is.) Ha mindjárt nem is egy mindent gyógyító csodaszerrel van dolgunk – és ennek az esélye azért, hogy is mondjam, nem magas –, azért van esély arra, hogy valami csak kerekedik ebből.

orac.sk

BeltĂŠri dĂszlecek 47

SZÉP / ÉNIDŐ

Szerző: Këri

Visszatérés a stabilitáshoz Napjaink feszült helyzete mindannyiunkat próbára tesz: korlátozások, szabályok közé szorítva próbáljuk napi feladatainkat teljesíteni, olykor elfeledkezve arról, hogy tudatosan megfigyeljük és uralni próbáljuk önmagunkat és cselekedeteinket. A feszültségek gyakrabban robbannak ki, emberi kapcsolataink elsikkadhatnak. A kihívások mibenlétéről és a megküzdési stratégiákról Csala Alexandra Emmával beszélgettem, aki közelről érintett a lelki egészséget érintő kérdésekben.

Emellett családterápiát is az EMDR képzésen belül, egy francia pszichológus által. A hozzád forduló kliensek tükrén át milyennek látod a szlovákiai gyermekek, fiatalok általános mentális egészségét? Ez nehéz kérdés, hiszen hozzám már az jut el, aki problémával küzd. A legnagyobb hiányosságot talán a kommunikációban látom – de nem szívesen mutogatnék ujjal se szülőre, se másra ebben. Túlhajszoltak vagyunk, a szülők és a gyerekek is igyekeznek minden téren teljesíteni. Gyakran azt látom, hogy a gyermekből felcseperedik egy olyan felnőtt, aki nincs ellátva érzelmi biztonsággal, önkifejezéssel és reális önképpel.

Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak és mondd el, mivel foglalkozol! Csala Alexandra Emma vagyok, a pozsonyi Alma centrum hidegkúti központjában dolgozom pszichológusként. Gyermekekkel, serdülőkkel és felnőttekkel egyaránt foglalkozom, ezen felül családterápiát is csinálok.

A világ jelenleg egy, a háborúkkal szinte egyenrangú globális kihívással szembesül. Milyen hatásai vannak a járványnak a lelki egészség szempontjából? Meglátásom szerint elég távol vagyunk a háborúkhoz mért korlátozásoktól. A 21. század kiváltsága volt a szinte korlátlan szabadságunk, amit a vírus elvett tőlünk. A média, a bezártság, a családok tagjainak országon kívül rekedése félelmet, pánikot és szorongást váltott ki. A változások nehézsége éppen az, hogy nem tudjuk, mi vár ránk és az milyen hatással lesz az életünkre.

Mikor tudatosult benned, hogy a pszichológiát választod hivatásodnak? Nem volt egyértelmű választás. A szüleim a jogi pályát szerették volna, mivel ők is ezt az utat járták be. Kezdetben nálam is előtérbe került, de a gimnáziumi évek során közel került a szívemhez az újságírás is. A mai napig ápolom ezt az érdeklődést azáltal, hogy cikkeket írok a munkám során. Az utolsó gimnáziumi évem alatt döntöttem úgy, hogy pszichológus leszek, így elkezdtem felkészítőre járni, hogy sikerüljön a felvételi a pszichológia szakra.

Egy új helyzet kizökkent minket a biztonságérzetünkből, az adaptáció során pedig megpróbálunk úgy reagálni, hogy újra visszakerüljünk a stabilitásunkhoz. Először úgy reagálunk, ahogy szoktunk – ha ez nem válik be, akkor új, a stabilizációt elősegítő cselekvéseinket részesítjük előnyben. Különböző módon reagálunk: aki szorongó típus, minden helyzetet analizál, majd egyfajta biztonságot alakít ki – bevásárol, fertőtlenít, védekezik, ahogy tud. Van persze a másik szélsőség is, aki bagatellizálja a helyzetet, de ezzel ő is csak stabilizálni próbálja magát, mert tart tőle, hogy az állandó státusza, amit eddig a külvilág felé mutatott, megbillen.

Melyek azok a szakterületek, amelyek iránt érdeklődsz és amiben képzed magad? Hosszútávú pszichoterápiás képzésben veszek részt, kognitív és viselkedésterápiában képzem magam. Emellett egy viszonylag új, traumafeldolgozó képzést, az EMDR-t végeztem el Budapesten. Többféle játékterápiát tanultam: Budapesten integratív játékterápiát, Pozsonyban, egy kanadai pszichológustól homokterápiát. 48

BABA-MAMA

Nagyon sok embert úgy érint a COVID-helyzet, mintha hirtelen kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Mi lehet az, ami segíthet lelki szempontból leküzdeni a nehézségeket? A leküzdéshez, mint bármelyik vészhelyzet esetén, higgadtság kell. Biztosan nem az fog segíteni, ha a média állandó figyelésére fektetünk hangsúlyt vagy azokra a dolgokra, amiket most nem tehetünk meg. Meg kell próbálnunk elfogadni a bennünk kavargó érzéseket, a kialakult helyzetet, és kihozni belőle azt a jót, ami emberileg lehetséges (akkor is, ha ez nem tökéletes).

nyezetünkben, hogy a kialakított kapcsolataink ne sérüljenek meg? Véleményem szerint kialakulhat egy új szokás abból a pozícióból, amiben most vagyunk. Az, hogy természetesen kezeljük vagy szorongásként éljük meg, hogy a másikkal nem foghatunk kezet vagy nem adhatunk puszit, abszolút egyénfüggő. A kapcsolatfenntartás érdekében, mindenképp fontos tovább ápolni a köteléket – ha a helyzet megköveteli, kreatív formában is. Természetesen az online összeköttetés messze nem pótolja a személyes kapcsolatot, viszont terápia szempontjából óriási segítség, hogy ezek az eszközök már rendelkezésünkre állnak. Egy költői kérdéssel zárnám: ha mindez a 60-as években történik, mennyire másképp vészeltük volna át úgy, hogy például nem létezik videochat?

Sokan beszélnek arról, hogy a távolságtartás miatt elidegenednek egymástól az emberek. Egyetértesz ezzel az állítással? Mik azok a dolgok, amikre tudatosan kell figyelnünk a kör49

SZÉP / BABA-MAMA

Szerző: Štefkovič Patasi Ági

Szülői biztonság bizonytalan időkben is A járványhelyzettel sokat foglalkozunk statisztikai, gazdasági, egészségügyi szempontból. Kevés szó esik az emberek, de főként a gyermekek mentális egészségéről. Molnár Andrea pszichológus most ebből a szempontból válaszolt néhány kérdésemre.

Az iskolás gyerekeimen, akiket ezidáig próbáltam távoltartani a kütyüktől, vagy legalábbis olyan irányba igyekeztem őket terelni, hogy minél később kerüljenek a mobiltelefon és az internet vonzásába, most azt vettem észre, hogy akaratlanul is gyakrabban kerül a kezükbe a mobil. A lányom, aki eddig nem vágyott még csak egy laptopra sem, most a születésnapjára egy számítógépet szeretne. A maszkviselés, a fertőzés veszélye, az állandó készenlét meleg táptalajt kínál a különféle gyermekkori pszichiátriai zavaroknak is. Konkrét példával élve, a gyakori kézmosás, a betegségek-

Furcsa év és még furcsább tanév van mögöttünk és előttünk egyaránt. Mint anya, szülő, te látsz valamit a gyerekeken? Miként viszonyulnak ők ehhez a mostani helyzethez? 50

BABA-MAMA től való rettegés felfokozhatja a hipochondriára vagy kényszerbetegségekre való hajlamot. A biztonságban vagyunk érzése is meginogni látszódik, hiszen bárhol megfertőződhetünk, sehol sem vagyunk biztonságban. Ez a társadalmi elszigeteltség felhangosíthatja a paranoid személyiségzavarok kialakulásának támogató tényezőit.

rafóbiát, vagy nehezebb társas beilleszkedést, elszigetelődést, kötődési zavarokat. Biztosan felvetődik minden szülőben a kérdés, hogyan segítheti, védheti meg a gyermeke mentális egészségét? Fontos, hogy a szülő ne terhelje a gyermekét felesleges információkkal, ne keltsen pánikot, ne fenyegessen lélegeztetőgéppel, de mindemellett legyen kész a gyermek kérdéseire válaszolni. Őszintén mondja el, hogy ez még számára is egy ismeretlen és bizonytalan helyzet. Sőt, az is elképzelhető, hogy amit először mondtunk vagy hittünk a vírusról, az idővel, az változhat. A gyermek, legyen az bárhány éves, fordulhasson bizalommal a szülők felé, ne legyintsünk, hogy te még kicsi vagy, nem értheted, de ne terheljük feleslegesen nem neki való információkkal, hírekkel. Olvashatunk könyvet, nézhetünk kisfilmet, már ezek is megjelentek a témában. A lényeg, hogy ne hagyjuk magukra a gyerkőcöket a kérdéseikkel, érezniük kell, hogy szüleik biztonságot jelentenek még egy ilyen, számukra bizonytalan helyzetben is.

Vannak-e kimondottan rizikós csoportok, akikre érdemes jobban odafigyelni? Minden korosztályra megterhelést jelent a jelenlegi helyzet, a sok bizonytalanság, váratlan változások, az elszigeteltség. De különösen rizikós korcsoportnak tartom a még beszélni nem tudó, a világra nyitottsággal rácsodálkozó csecsemőket, totyogókat, ők ugyanis azok, akik az egyes társas helyzeteket még csak segítséggel értelmezik. A márciusban hirtelen leszűkült társas kapcsolati közeg számukra leginkább érthetetlen. Nagyon hosszú volt a három hónap is a minimalizált társas érintkezést illetően. Ez egy felnőtt számára rövidnek tűnhet, de ilyen pici korban okozhatott akár később megjelenő szociális szorongást, ago-

HIRDETÉS

SZÉP / APU(CI)RÓKA

Szerző: Szilvási Tibor / Fotó: Horen

A legcsodásabb „mélypont” az életünkben Avagy bármikor „lealacsonyodnék” az ő szintjére! Nincs az a marhaság, amire ez a kölyök rá ne tudna venni. Például Reni is már egyszer megjegyezte, hogy ha még egyszer kiadok olyan herélt hangot, akkor elválik!

Főképp viszont azért kell lemenni Rókihoz, hogy ne érezze magát egyedül. Szorongató lehet, hogy csak ő nem tud segítség nélkül kinézni az ablakon, villanyt kapcsolgatni vagy kifürkészni, hogyan készül a lecsó. Tudnia kell viszont, hogy kíváncsiak vagyunk arra, mi folyik odalent.

Lassan 22 hónapja, hogy lementünk alfába, és bízom benne, hogy tartunk az ómega felé, de amiből most még a legtöbbet hallunk, az az „ó” meg „á”. Nem Rókitól, tőlem. De én a csikorgó derekam meg a szatyros szemeim dacára is jó tanítványa vagyok Hide The Pain Haroldnak, és különben is, ki kíváncsi erre?! Nem azért gyűltünk most itt össze, hogy meghallgassátok kínjaim, hanem hogy elmondjam, csemeténk már megmássza a házi Kilimandzsárónkat, ami nem más, mint a konyhapult.

Hogyan születik meg egy-egy avantgárd vasúti szerelvény vagy a csaknem égig érő Duplo-torony. Tudnunk kell, hogyan jut keresztül a három-négyöt-hatszögletű hasáb a saját kapuján, hogy bármennyi építőkocka, kavics és gesztenye elfér a kanapé alatt, és hogy hány üveg Kofolától inog meg a Róka-káré. Ha ezzel megvolnánk, készíthetünk paplanból bunkert, építhetünk konzervtornyot, teríthetünk pelenkákat, és elbújhatunk a ruhásszekrényben, ahol éppen csak annyi hely van és semmiféle Narnia!

Pedig az áll a használati utasításban, hogy ebben a korban még túlnyomórészt kicsik és ügyetlenek. A mienk viszont páncélban jött világra és ha marad ez a tempó a mozgásfejlődésben, hamarosan olyan lólengéseket fog csinálni, mint a Berki Krisztián – na nem az a tahó, hanem az olimpikon!

Rájöhetünk, hogy az élet odalent éppoly színpompás és gazdag, mint idefent, ráadásul sokkal kevesebb a mosatlan tányér, az ostobaság és a szitokszó. De azok a fránya csúcsok, azokat meg kell dönteni. A konyhapulton lévő notebook a Szent Grál, de addig még teljesíteni kellett néhány szintet. Először csak a kanapét, majd a puffokat és a dohányzóasztalt. Ha ezzel megvolnánk, végre lehet dj-zni a villanykapcsolón, ám már csak egy pici karnyújtásnyira volt az igazi mérföldkő, a kilincs!

Az első évünk azzal telt, hogy mi voltunk Róki targoncái, ami által közelebbről megismerkedhetett feljebbvalóival, egyszersmind a hűtő rejtelmeivel, és azzal, hová kerül a mosogatógép törékeny tartalma.

Azóta már kulcsra zárt ajtó nélkül nem vihetünk ki szemetet, mert a kis ezredes egy szempillantás alatt az utcára kerül. Másrészt enyhébb az abból eredő frusztráció, hogy az ébredő csemetének épp egy sötét kínzókamrában kell ordítva megvárnia, míg lezuhanyzunk.

Nyolcvan centi magasságban, illetve annál lejjebb viszont még egészen másképp fest az élet. A lakásban uralkodó rendetlenség egy részét nem látni, noha sokkal sűrűbb az aha-élmény, ami a sarkakban megbúvó piszkokat illeti. Föntről csupán térkép e táj, s aligha sejtjük, hová bújt el Duplo Mihály. 52

SZÉP / APU(CI)RÓKA

részét képezi, onnan viszont már csak egy köpésnyire van lakásunk kuplerája, a konyhapult. Sűrű bögreerdő, veszélyes tányéraknák, csörömpölő eszcajglabirintus és metsző csapdák mindenhol, de köztük ott tündököl a felbecsülhetetlen értékű kincs: a notebook. Álló helyzetben ugyan elérhető és nyitogatható a mikró is, és anyucinak is van egy privát asztali gépe a szobában, amit a forgószékéről sikerült elérni, de a notebook, az notebook.

A kilincsért emelem kalapom Yale és fia előtt, bízom benne, hogy 160 éve méltó módon megköszönték nekik, mindenesetre Rókus betyáros mosolya, miután ezt az akadályt is leküzdötte, bizonyára az a fogyasztói visszajelzés, melytől minden feltalálónak megdobban a szíve. Másrészt ugye, ahogy részben említettem is, minden ilyen újabb mérföldkővel hozzávetőlegesen négyzetre emelődik a veszélyforrások száma, ami – tekintve a korábbiakat – most már körülbelül n a kétszázötvenhatodikon, miközben n = otthonunk alapterülete négyzetméterben.

Rókus most már rutinból megmássza az épeszű ember által a lakásunkban leküzdhető legmagasabb pontot (házi Everestünket, a szekrények tetejét inkább nem említem, mert ott már szerintem nincs levegő és oda csak a macskák jutnak fel, meg a pókok), és innen nézve hitvány aggodalmaskodásnak tűnik, amivel eddig szembenéztünk. Ez itt Spárta, öcsém!

A helyzet az elmúlt héten viszont odáig fajult, hogy Rókus minden előzetes bejelentés nélkül nekivágott az ismeretlennek, amivel kapcsolatban addig csupán satnya próbálkozásokat tett. Rárepült a bárszékre, ami a feladat bonyolultabb 54

Magan ' bolcsode es ovoda '

Minden kisgyermek számára az első lépés a legfontosabb! Mi a Kakadémiában ezt már 10 éve megtettük! Köszönjük a bizalmat, és hogy minket választ gyermeke második otthonává!

Tel.: 0904 56 56 86 www.kakademia.sk 930 16 Hodos 346 55

SZÉP /

Kérdez: Kurucz Klaudia / Fotók: Szabó Péter Pál

HÓNAP NŐJE

Erős Rebeka

Szeretsz a kamera előtt mozogni? Hogy érzed magad, mikor te vagy a középpontban? Nem vagyok szégyenlős típus, ezért számomra nem okoz nehézséget kamera előtt lenni. Ha a középpontban kell lennem, akkor az elején kicsit feszélyezve érzem magam, de gyorsan feloldódok. Mennyire mozogsz otthonosan a konyhában, van kedvenc ételed, amit el tudsz készíteni? Nagy tapasztalom nincs a főzéssel kapcsolatban, viszont a sütés jobban érdekel. Kedvencem a sajtos-csirkés penne, amit el is tudok készíteni. Rebeka, a dunaszerdahelyi Zserbó cukrászdába hoztuk el téged, ahol nemcsak kóstolgatnod kellett, hanem sütni is. Hogy fogadtad, mikor ezzel szembesültél? Kicsit meglepődtem, de a fotózás alatt nagyon jól éreztem magam... ennél jobb helyszínt ki se találhattatok volna. :)

Édesen szép az élet, főleg, ha egy mosolygós, szép lányt is mutatunk mellé az októberi Hónap Nője rovatunkban! Ismerjétek meg jobban Erős Rebekát, akit nagy kihívás elé állítottuk a Zserbo cukrászda konyhájában!

Gyönyörű karcsú lány vagy, mennyire kell odafigyelni a kalóriákra? A karcsúságomat sportolással és állandó testmozgással értem el. Próbálok azért az étkezésre is odafigyelni, de néha szoktam vétkezni is, mivel imádom az édességet.

Szia! Kérlek mutatkozz be a Klikkout magazin olvasóinak! Erős Rebeka vagyok, 17 éves és Dunaszerdahelyen élek.

Melyik a kedvenc édességed a Zserbo cukrászda kínálatából? Nagyon sok kedvenc sütim van, de leginkább a karamellás fánkot és a kókusz szeletet szeretem...

Mondd el nekünk, mivel foglalkozol! Jelenleg a dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Gimnázium tanulója vagyok, a továbbiakban a tanulmányaimat a Pozsonyi Közgazdasági Egyetemen szeretném folytatni nemzetközi kapcsolatok szakon. Az álmom, hogy stewardess legyek, új országokat és kultúrákat ismerhessek meg.

Áruld el olvasóinknak egy kedvenc sütid receptjét! Örök kedvencem a cheesecake, nagyon egyszerű elkészíteni is, csak BeBe keksz, túró, vaj, tojás, cukor, tejföl és liszt kell hozzá. 56

SZÉP /

HÓNAP NŐJE

KREATÍV / HAVI KREATÍV

Szerző: Kürthy Judit

Krascsenits Piroska keramikus

Élénkzöld, világító piros színek és kreatív ötletek. Ezek jellemzik talán leginkább Krascsenits Piroska kerámiamunkáit. Szinte elveszünk a sok színes motívum és figura közt. De a sok különleges tányér és bögre, valamint a sok, egyedi megrendelésre készült égetett csoda mellett bőven akad más teendője is otthon, ugyanis Piroska két gyermek lelkiismeretes édesanyja is. Hobbijáról, a kerámiákról kérdeztük őt.

Mi inspirál? A gyerekeim és a szüleim inspirálnak, a legtöbbször kikérem a véleményüket. Sokat nézek külföldi keramikusoktól videókat, különféle bemutatókat, amiből tudok tanulni. Mik a leggyakoribb megrendeléseid? Főleg használati tárgyakat készítek, kávés, teás poharakat, tálakat, tányérokat. A kedvenc motívumaim közé tartozik a tulipán és a csipke. A süteményes tálakon a csipkeminták dominálnak. Minden egyes darab különbözik egymástól, két egyforma biztosan nem kerül ki a kezem alól.

Mióta foglalkozol kerámiával? Gyermekkoromban sokat saraskodtam, gyúrtam sárból a formákat. A Dunaszerdahelyi járásban nem volt lehetőség képzőművészeti iskolába járni. Így 1996-ban Győrben, a Kovács Margit képzőművészeti iskolában kezdtem meg a tanulmányaimat.

Melyik a kedvenc munkafolyamatod? Nincs kedvenc munkafolyamatom, imádom minden pillanatát a szakmának.

Neked is a család a legszigorúbb kritikusod? Igen! A gyerekeim és a szüleim a legnagyobb kritikusaim, de vannak barátaim, akik véleményét rendszeresen kikérem. Mit szeretnél elérni a későbbiekben? Folyamatosan képzem magam, igyekszem megismerni a különféle technikákat, anyagokat, hogy aztán még szebbek és izgalmasabbak lehessenek a munkáim. Hol érhetünk el, ha mi is egy különleges és egyedi bögrét, vagy dísztárgyat szeretnénk? A Facebookon a nevem alatt megtaláltok. Szinte mindig kiposztolom a legújabb munkáimat, úgyhogy akár onnan is meríthettek ötleteket, ha valami szépre vágytok.

KÖNNYŰ / KLICCEK Hirdetés

- Honnan tudod? - kérdezik a többiek. - Megérintettem a Szabadság szobor tetejét. Később kinyúl a francia: - Ez a Párizsi Orly Aeroport lesz! - Honnan tudod? - Megérintettem az Eiffel-torony tetejét. Repülnek tovább, kinyúl a román, majd megszólal: - Ez a Romániai repülőtér lesz! - Hát ezt meg honnan tudod? - Ellopták az órámat.

A bolondokházában éjjel benyit az orvos a betegei szobájába. Látja, hogy az egyik a cipőjével fűrészeli az asztalt, a másik meg fejjel lefelé lóg a lámpáról, miközben a feje már igencsak vörös. Megkérdi a fűrészelőtől: - Maguk mit csinálnak? - Doktor úr, én épp az asztalt akarom ketté fűrészelni. - És a társa? - Ő tiszta bolond. Azt képzeli magáról, hogy villanykörte. - Akkor miért nem szedi le onnan? Már tiszta vörös a feje! - Hogyne, hogy sötétben kelljen dolgoznom?

- Mit mond a szőke nő a barátjának? - ??? - Drágám, kívülről lehet, hogy szőke vagyok, de belülről sötét!

Az iskolai előadáson odahajol az egyik szülő a másikhoz: - Maga szerint az a gyerek a bal oldalon fiú, vagy lány? - FIÚ! Méghozzá az én kisfiam! - Jajj, elnézést, nem tudtam, hogy Ön az anyja! - Az APJA vagyok!

Egy paraszt bácsi bement az autóhifi boltba: - Van egy kocsim és kéne bele autóhifi. - Tessék parancsolni, van többféle. - Melyik a leghangosabb? - Ez itt. - Mikrofont lehet rákötni? - Hááát, tulajdonképpen lehet. - Kipróbálhatom? - Tessék, itt a mikrofon. - Dinnyét vegyeneeeeeeek!

- Mi a különbség az anyós és az akácfa között? - ??? - Az akácfa nem vérezi össze a láncfűrészt! - Jean, nagyon hideg van. Hány fok van idebenn? - 16 fok, uram. - És odakint? - 5 fok, uram. - Akkor nyissa ki az ablakot hagy jöjjön be az az 5 fok is!

Pistike kérdezi a tanár nénit biológia órán: - Tanár néni! Hogyan beszélgetnek a halak? - Bolond vagy te Pistike, a halak nem tudnak beszélni! Honnan veszel ilyen badarságot? - Hát onnan tanár néni, hogy tegnap késő éjjelig fent voltam a nagy meleg miatt, és olyan 11 óra körül hallottam az anyukámék szobájából, ahol az akvárium is van, hogy az egyik hal azt mondja a másiknak: „Ne harapdáld olyan erősen a farkamat, mert kirúgom az akvárium oldalát”.

Az amerikai, francia és a román pilóták mindegyike nagyon büszke arra, hogy kapásból felismeri anyarepülőterét. Amerika felett repülnek, kinyúl az ablakon az amerikai: - Ez a New York-i Kennedy repülőtér lesz! 66