CÍMLAPSZTORI
leírva az, amit én tulajdonképpen szerettem volna mondani, így már rögtön minden dalnak van két rétege. Vegyünk egy példát: a Pokolgép számára írtam az Itt és most című dalt, amely nem zedéki himnusszá vált. Az lehet egyszerűen szerelmes dal, lehet politikai olvasata, de lehet vallásos megközelítése is. Tehát eb ben az egy dalban van három értelmezhető jelentés is. Miközben hétköznapi szavakkal, egyszerűen a bármilyen hatalomhoz való viszonyulásunkat próbáltam érzékletesen megfogalmazni. D+SZ: Talán akkor működnek igazán a dalok, ha többértelműek? HA: Ezt én nem merem kategorikusan kijelenteni. Én ezt a fajta szövegírást tartottam eredményesnek és jónak. Mások máshogy gondolják, nincs örökérvényű recept. D+SZ: Mit gondolsz, azzal hogy a kilecvenes években már szabadon lehetett bármilyen szöveget írni: kevesebb kihívás maradt a szövegíróknak? HA: Azok, akik azóta lettek szövegírók, biztos, hogy egy na gyon jó iskolával, jó tanulási folyamattal lettek szegényebbek. De e dolog másik velejárója, hogy a számomra kedves hetvenesnyolcvanas években nagyon népszerű rockzene a kilencvenes években kicsit erejét vesztette. A korábban létező komoly kö zösségteremtő erejét. A mindenkori rendszer ellen lázadó része megmaradt ugyan, de az csak egy része volt a nagy egésznek. A rockzene érte el a világ kultúrtörténetében azt, hogy a ge nerációk közötti ellentét oldódni kezdjen. El nem tudtam volna képzelni, hogy mondjuk 10-12 évesen a szüleim operettlemezeit hallgassam és arra döbbenjek rá, hogy ez az én kultúrám. Ma viszont teljesen természetes, hogy gyerekek örömmel fedeznek fel a szüleik lemezei között olyan értékeket, amelyeket magu kénak vallhatnak. Ezt tudom saját tapasztalataimból, barátaim és ismerőseim tapasztalatából is. Most már nem is ott tartunk, hogy a szülő és a gyerek együtt megy a koncertre, hanem talál kozom olyannal is, hogy nagypapa-nagymama viszi unokáját, és egyformán élvezik. Ha a rock semmi mást nem adott volna, csak ezt, hogy különböző generációk kultúráját közelebb hozza egy máshoz, már akkor is megérte, hogy erre tettem fel az életem.
hogy mennyire nehéz. Amikor – én úgy szoktam mondani – dup lafedelű dolgokat kell létrehoznod, virágnyelven kell fogalmaz nod, el kell bújtatnod a valódi jelentést a látszólagos jelentés mögé, akkor rákényszerülsz arra, hogy ezerszer átgondold, mit írsz le. Nekünk nagyon-nagyon oda kellett figyelni arra, hogy azt írjuk, amit szeretnénk, de úgy, hogy közben kicselezzük azokat, akik árgus szemekkel figyeltek, hogy mibe köthetnek bele. Későb biekben ez a virágnyelvbe bújtatott verselés, ez a hatalommal való játék egy nagyon izgalmas macska-egér kergetőzéssé vált, D+SZ: Dalszövegeid nagy részében az érezhető, hogy megmiközben a cenzorok folyamatosan azt figyelték, hogy nincs-e történt eseményeken alapulnak. valami elrejtve úgy, hogy ők azt ne vegyék észre. Voltak persze HA: Ez csak azt jelenti, hogy jól végeztem a dolgomat, mert titkos összekacsintások is, amikor a keresők jelezték, hogy csak egyetlen dalom sem konkrét eseményeket mesél el.. Bródy Já kényszerből keresnek, és nem bánják, ha nem találnak… nos mondta egyszer: „Megírni csak azt lehet, ami megtörtént vagy megtörténhetett volna”. Erre van egy nagyon találó sztori D+SZ: Szerinted melyik az a dalszöveged, ami legerősebben a Skandináv éjszakák című dalszövegem kapcsán. Amikor írtam, kifejezi ezt a rejtett nyelvet? egyszer elakadtam, hiányzott egy sor. Napokig gondolkodtam, és HA: Szinte mindegyik dal ilyen. Tudatosan írok úgy, hogy min egyszer csak kipattant: „Grogot ivott velünk a folyton fázó hindu den dalnak több rétege, több jelentése legyen. A refrének álta szakács”. És mindenki azt gondolta, hogy ez tényleg csak meg lában azok, amelyek felhívják a figyelmet a dalra, amik azonnal történt esemény lehet. Életszerű, szinte látjuk a történetet. Azon hatnak. Mert ha nem, akkor az egész dal nem működik. A refrén azért magam is meglepődtem, amikor Charlie évekkel később a dal reklámja, de a lényeg soha nem ott van. A többi sorban van egy interjúban elmondta ennek a hindu szakácsnak az életrajzát, 17