PÁROS INTERJÚ
D+SZ: Vannak dalszerzők, akik megtörtént eseteket mesélnek el. Nálad azt érzem, hogy az általánosítás felé haladsz. Úgy érzem, fontosabb nálad a szöveg megéneklése, a történet elmondása. M: Nem feltétlenül. Inkább arról van szó, ahogy angolul egyre bővül a szókincsem, egyre jobban el tudom engedni magam. Sok dolog azért volt annyira közérthető a korábbi szövegeimben, mert szűkebb volt a szókincsem, mert nem mertem annyira kihasználni a lehetőségeket, egyszerűbben fogalmaztam. Másrészt volt egy olyan időszakom, amikor nagyon sok rapzenét kellett hallgatnom, akkor folyamatosan rapszövegeket írtam. Kicsit innen jön a beszéd szerű éneklésem is, vagy az éneklés és rappelés közötti éneklés. Játszani szoktam a szavakkal. Különben nem vagyok hajlandó átírni dalokat, csak hogy jobban rímeljen. Olyanok nekem a szavak, mintha a sakkbábjaim lennének. Nem akarom, hogy csorbuljon az igazság, nem akarok csak azért használni egy szót, hogy rímeljen. Tudom, hogy sokan vannak, akik más technikával írnak, és őket is nagyon tisztelem. De számomra így marad igaz az, amit írok, ha nem korrektúrázok semmit utólag. SZALAI ANESZ az ANEZ zenekar énekesnője, me lyet együtt hoztak létre zenésztársá val, Demeter Zoltánnal. 2011-ben je lent meg Mavanama című lemezük, melynek angol nyelvű változata épp interjúnk napján készült el. Korábban évekig a Sziámi, és a Magashegyi underground közreműködőjeként is hallhat tuk, az ANEZ mellett jelenleg a Soerii & Poolek zenekarban vokálozik. D+SZ: Hogyan írnád le az ANEZ zenéjét? Anesz: Úgy szeretem körülírni, hogy elektronikusan alterna tív vagy alternatívan elektronikus a mi zenénk, mert mindenféle olyan nem szokványos hangszert használtunk, ami csak úgy a kezünkbe akadt. Nagyon éneklős zene, nagy hangsúly van a szö vegeken és a dallamokon. (A szövegeket a Mavanama lemezen Müller Péter Sziámi írta.) D+SZ: A lemezetek, amely Mavanama címmel tavaly jelent meg, már rögzítését tekintve sem átlagos, ami nagyon érződik a dalokon: mintha a rögzítés módja is az alkotás része lenne. Fogtátok magatok és visszavonultatok egy kis asszonyvári vályogházba. Hogy is zajlott ez pontosan? A: Itt lakunk a belvárosban. Éppen akkor építkezés zajlott az ablakunk alatt. Az is hallható egyébként a lemezen, mert rá jöttünk, milyen jó hangja van egy ütvefúrónak, ezért állandóra bekészítettünk az ablakba egy mikrofont, amikből tök jó bas� szushangokat lehetett csinálni. Amikor már nem hallottuk a saját hangunkat, azt gondoltuk: most már kicsit tűnjünk el a világ sze
me elől! Próbáljuk ki, hogy a nagy csendben előjön-e, ami igazán zakatol a fejünkben: fogalmunk sem volt, hogy ebből mi sül ki a végén, nem volt konkrét elképzelésünk. Úgyhogy minden dal után ujjongás volt, hogy „de jó, hogy ez jött ki”. Az első pár nap után éreztük, hogy jó ott lenni, és megragadtunk mindent, ami a kezünk ügyébe akadt, és szaladgáltunk egy mikrofonnal ideoda, hogy minden apró tárgyat, zajt felvegyünk. Voltak olyan da lok, hogy először csak a csilingelés volt meg, és arra született meg a dal, és arra írtuk meg a zenét. Voltak olyan eszközök, amelyek nek alapból hangneme volt és e köré írtuk a zenét. Ez különben nagyon igaz, hogy érezni a környezetet a dalokon. Én is ha vis� szahallgatok egy-egy számot, egyből ott vagyok, ahol az készült, erdő, vályogház. Látom magam előtt a helyszínt. Nagyon erős hangulatisága van a zenénknek. D+SZ: Éneklésedben van egyfajta recitativ töredezettség, ami különleges hangulatot ad a dalaitokhoz. A: Ez nekem új, lehet, hogy azért nem tűnik fel, mert alap vetően szeretek úgy dallamot írni, hogy nagyjából kitalálom magamban, hogy milyen hangulatot, ritmikát szeretnék hallani, és úgy állok oda a mikrofonhoz, hogy csak a kezdetleges váza van meg ezeknek, úgy kezdek énekelni, hogy az utolsó hangot még nem tudom, hogy mi lesz. Szeretem elkezdeni és végigvin ni azt a hangulatot, azt a dallamot, ami éppen bennem van, és ha sikerül, akkor fel is vesszük. Utána ezt finomítgatjuk: nem szeretek hangról hangra felépíteni egy versszakot vagy egy ref rént: elindulok valahonnan, és aztán meglátjuk, hova érkezünk. Úgyhogy ez a darabolás nem tudatos. Inkább arra törekszem, hogy nagy-nagy ívekben gondolkodjak: lehet, hogy a zenei kör nyezet indokolja. D+SZ: Az énekhang eredendően adottság kérdése. Tudatosan dolgoztál azon, hogy megtaláld a saját hangodat, illetve megtaláltad már? A: Ez az első kísérletező anyag, amit készítettünk. Szeretem, ha valami ki van kiabálva, vagy éppen suttogva van, ezeket a szélsőséges megoldásokat szeretem a hangban is elővarázsolni. Szeretnék úgy bánni a hangommal, mint egy hangszerrel. Nem rég végighallgattuk az egész albumunkat, és engem is meglepett, hogy minden szám teljesen máshogy lett elénekelve. Nekem is új ez, meglepő, hogy mi lett ebből. Sokáig tanultam klasszikus éneket is, belém ivódott és az ezzel járó érzelmi világ is. Nagyon jó énektanárom volt, akinél nagyon fontosak voltak az érzelmek: lehet, hogy ez érződik a lemezen is, hogy mindegyik dal valami teljes meztelenségről árulkodik. Nálam nagyobb hangsúly van azon, hogy mit éneklek, mint azon, hogy hogyan teszem ezt. n INTERJÚ: KERESZTES NOÉMI
15