Vademecum 300: Kilenc ajándék- és adományötlet karácsonyra, magánszemélyeknek és a magyar kultúrának, emelkedő számsorrendben 300 forintból Szép Ernő: „Dali dali dal” című regénye, antikváriumban, az Ifjúsági Gyerekkönyvtár sorozatban megjelent (Ifjúsági Olcsó Könyvtár, 1958, 247 oldal, illusztrálta Kondor Lajos, eredeti ára 3 Ft.) — Mert meg lehet tanulni belőle, hogy egy újabb gyerek mindig áldás, és amikor úgy látszik, hogy a vidéki tanító papa már sohase tudja visszavásárolni a kedvenc hegedűjét, mindig történik valami hétköznapi csoda. Ideális ajándék: gyerekkori barátnak, akinek most született a hetedik gyereke. 3000 forintból: Yann Martel: „Virgil and Beatrice” című Booker-díjas regénye, amely még nincs meg magyarul, és Hírlevélíró most fejezte be. (Méltatását lásd a jövő héten.)
— Mert könnyed és meseszerű, egy színdarab részei vannak elrejtve benne. A súlyokat fokozatosan ereszti le az olvasóra. A vége is megdöbbentő – még formailag is. Mielőtt másra gondolnának, ki kell jelenteni, hogy Virgil egy majom és Betarice egy szamár… Ideális ajándék: Angolul jól tudó színművésznek, akivel a minap ismerkedtünk meg egy társaságban, és nagyokat beszélgettünk a színház lényegéről. Beszerezhető a Bestsellers könyvesboltban, V. Október 6. utca 11. 30 000 forintból: Három külön előfizetés a Vademecum Hírlevélre (csak elektronikus forma, könyvklub tagság nélkül) három olyan szívünknek kedves női személynek, akinek úgyis tovább szoktuk küldeni a hírlevelet, s akik közül csak az egyik a hites feleségünk. — Mert a keddjük bearanyozásában nem lesz különbség, de mostantól a kedvezményezett személyek részt vehetnek majd a kulturális lottó sorsolásán is. 300 000 forintból: Három külön előfizetés a Vademecum Könyvklubra (Heti hírlevél plusz havonta egy illetmény könyv, hol regény, hol tényirodalom, hol verseskötet. A hónap legjobb olvasmányai). — Mert csodás dolog olyan könyvet párnázott borítékban házhoz kapni, amelyet nagy szeretettel keresgéltek éppen nekünk, amelyről röviden el is mondják, hogy miért jó, és amelyet egy ideig kerülgetünk
a nappaliban, aztán belekukkantunk és egy hétvégén fel is falunk. Még a bob világkupát is elfelejtjük megnézni… Ideális ajándék: életünk nagy szerelmének, aki a valparaisói opera sztárja lett és unokáit nevelgeti, szeretett matematika tanárnőnknek, aki már csaknem mindenkijét elvesztette, akitől olvasni megtanultunk, mentorunknak, aki segített az első millió forintot megkereseni. 3 000 000 forintból: Adomány az orosházi Justh Zsigmond Könyvtárnak, hogy folytatni tudják „Veszíts el egy könyvet” című országos mozgalmukat, a Mecénás Napi árverés projektek egyik legjobbikát, a bookcrossing világmozgalom szellemes magyar adaptációját. Ideális olyan adományozónak, — aki kis településről származik, ahol nem könyvekkel volt kitapétázva a fal (ha egyáltalán ki volt valamivel), — aki imád olvasni — aki nagy gourmet nem csak a szó szoros értelmében, és — örömmel részesít ebben másokat is. (A fenti listából legalább két faktornak teljesülnie kell!) 30 000 000 forintból: Virtuális alapítvány létesítése a Summa Artiumnál, a közismert nevű, nemrég elhunyt férj emlékére, hogy minden évben emlékdíjat osszanak ki abban a szakmában, amelyben ő tevékenykedett, vagy éppen abban, ami szeretett volna lenni, de a háború, illetve más szörnyű történelmi események megakadályozták benne. (A díj alaptőke-szerűen működne, az alaptőke örökre megmaradhatna.)
— Mert az alapítványtevő megörökíthetné a férj nevét, és a feltűnés arra serkenthetné a törvényhozókat, hogy amerikai mintára adókedvezményeket adjanak az örökhagyás útján való adományozásnak. Ideális olyan adományozónak, aki már kilencven felé járó (bár fiatalabbnak látszó), számítógépet nem használó gyermektelen hölgy, aki egyedül él budai villalakásában, és gyakran látható kulturális esményeken, és már megfordult a fejében, hogy tenni kellene valami jót. 300 000 000 forintból: A Baumgarten Díj újraindításának kezdeményezése, az összeg ügyvédi letétbe helyezésével, azzal a feltétellel, hogy csak akkor használható fel, ha a Summa Artium még kétszer ennyit összegyűjt. — Mert az 1929 és 1949 között működött alapítvány péda lehetne az államtól független, alaptőkeszerű alapítványi működésre, és tartósíthatná a jelenlegi magyar irodalmi aranykort. Ideális olyan nagylelkű, Magyarországra visszavándorolt rejtőzködő házaspárnak, akik egy munkás élet eredményeképpen nagyon gazdagok, és magukra szinte semmit nem költenek 3 000 000 000 (három milliárd) forintból: Független Budapest Intézet létesítése. Ez az összeg alaptőkeként működhetne, az összeget csak budapesti cégek részvényeiben és kötvényeiben tarthatnák, egy részét üzleti angyalként vadonatúj
cégekbe kellene fektetni. Alapszabályszerűen soha nem lehetne saját székháza, mindig modernizált régi (legalább 100 éves) épületben kellene működnie. — Mert szükség lenne egy olyan független intézményre, amely kiállításokat, konferenciákat rendezne, külföldi vendégeket hívna, „tematizálná a diskurzust”. Megvalósítási tanulmányokat készítene, egyfajta pályázati rendszerben magánosok, önkormányzatok részére. Magánemberek is pályázhatnának, ha száz évnél régebbi épületek közelében szándékoznak építkezni, de nincs pénzük pályázatra. Ideális Magyarország három leggazdagabb emberének – másnak úgy sincs ennyi pénze. 30 000 000 000 (harminc milliárd) forintból Podmaniczky Frigyes Alapítvány létesítése — Mert ekkora alaptőke hozadékát a kultúra területén már csak műemlékes célokra lehetne értelmesen elkölteni. Önkormányzatok vagy magánemberek pályázhatnának műemlék épületek felújítására, a költségek 25-50 százalékára, új funkciókkal való életre keltésre. Pályázat csak üzleti tervvel! Ideális olyan külföldi személynek, aki Budapest szerelmese, mert nem azért ment el és tanult külföldön, mert meg akarták gyilkolni a családját, hanem mert anyja beleszeretett egy ausztráliai ingatlanfejlesztő egyetlen fiába