Vademecum 225 Különszám az önés közkényeztetés hét fogásáról Mi fán terem az ön-és közkényeztetés? Az olvasó nem is sejti, hogy mennyire nehéz volt címet adni a Hírlevélíró fejében gomolygó gondolat-csomagnak. Meg volt győződve róla, hogy ezek együvé tartoznak, pontokba is lehet szedni őket, a kultúrából fakadnak, de azon messze túl terjeszkednek. Együttesen arról szólnak, hogy miképpen lehetünk boldogabbak és kreatívabbak e földön úgy, hogy közben másokat is azzá teszünk. Szerettünk volna a jelenségnek valami frappáns, titokzatos, akár értelmetlen összefoglaló nevet adni, nevet adni, a Wilde-i „bunburyzés” mintájára, de nem jött az ihlet, a lapzárta, e nagyszerű múzsa közeledésekor sem. Ezennel pályázatot írunk ki egy frappáns névre. Máskor is szükség lehet rá – e számba csak hét tétel fért el. Néhány kipróbált módszer, egymással alig függnek össze. 1 EGYSZERRE-OLVASÁS EGY SZERETETT LÉNNYEL
Csak holtbiztos tippel működik: amiről biztosan tudjuk hogy jó, és a másiknak is tetszeni fog. Nem Vademecum-előfizetőknek mankó lehet a Magyar Narancs listája, a litera.hu vagy a kulturpart.hu. És mit csináljunk olvasás után a másodpéldánnyal? Ajándékozzuk el. És mit csináljunk az egyik példánnyal, ha már az se fér el otthon, és nagyobb otthonra nincs pénzünk, mert válság van, vagy mert a gyereket a világ legdrágább városában járatjuk egyetemre? Vegyük ki a könyvtárból. Esetleg vegyük ki mind a kettőt egyszerre. 2 JÁRJUNK ÚJRA KÖNYVTÁRBA
A sok csodálatos könyvtár közül a Központi Szabó Ervin könyvtár a legcsodálatosabb a világon, és nem azért mert a mienk nem kicsi és nem sárga, hanem nagy és ezüst és arany színű. Három darabból áll, mint a lift melletti modellnél jól látható. A könyvtár azért jó, mert olyat is elénk tár, amiről nem is hallottunk, a keveseknek szóló Városi Tömegközlekedéstől a sokaknak szóló Blikk napilapig. Itt lopva beleolvashatunk az ellenszenves politikai irányzatok lapjaiba is – pénzt mégsem adtunk érte. A Szabó Ervin legszebb terme ma a Szociológiai Gyűjtemény, ahol sötét színű keményfa a burkolat, és kis csigalépcső is van. Szorosan a nyomában jár a pompázatos Művészettörténeti olvasóterem. Ha messze van a Kálvin tér, akkor merészkedjünk el a kerületi fiókba – hallatlanul sokat fejlődött az is. És a honlapon megnézhetjük évek óta, hogy melyik könyv van meg ott, és éppen bent van-e, és ha nincs, mikor jár le. Könyvtárba járni a magyar nép legnagyobb elfeledett öröme. Egy lesüllyedőben lévő kultúrjószág. 3 BOOKCROSSING ÚJ MÓDON
A bookcrossing mozgalomról beszámolt már a Vademecum egyik három évvel ezelőtti száma, ők a szándékosan könyvet elvesztők. Innét táplálkozik az Orosházi Justh Zsigmond Könyvtár „Veszíts el egy könyvet” mozgalma, amely oly szép összeget nyert tavaly a Mecénás Napon. Indítsunk magán mozgalmat. Minden kiolvasott könyvet ajándékozzunk tovább! Barátnak, rokonnak, fiatalabb pályatársnak, felnőtt gyereknek. Rosszat tesz a könyvkiadónak, jót tesz az öko-lábnyomnak. Mindennel számolni kell, ha az ember belepiszkál egy több száz éves rendszerbe. Aki pedig mindenáron elveszteni szeretne könyvet, itt regisztrálhat: veszitsel.konyvtar.hu. 4 VERSET OLVASNI, NOHA NEM KÖTELEZŐ
Felnőtt magyar ember verset nem vagy alig olvas. Pedig micsoda remek dolog! Nyelvi esszencia a különleges konyak, szavakból. Rövid idő alatt fejünkbe szállhat, pont mint az igazi - de ami igazán jó, az csak feldob, nem dönt le. Hála istennek nem csak a franciaországi Verche megyében írott költeményeket lehet így nevezni. Hogy hogyan jussunk olyan vershez, ami nem untat, amit felérünk ésszel és érzelemmel, amit töredék időben élvezhetünk? Ha nincs kedvünk előfizetni a Holmi folyóiratot? Gyorsan itt van a három legjobb tipp, a Vademecum négy és fél éves történetéből: — Térey János: Ultra — Rakovszky Zsuzsa: Visszaút az időben — Kőrizs Imre: Ez az egész és más versek 5 MEMORITER
Hans Georg Gadamer, a német filozófus minden napra ajánlotta a verstanulást (és a lépcsőmászást) — kezdetnek elég lesz hetente egy vers. Vagy bármi más, amit kívülről megtanulunk. Egy könyv első vagy utolsó sorát. Egy bonyolult definíciót. Egy régi levelezési formulát. Egy lefordíthatatlan idegen kifejezés csúcsos zárójelben adott megfejtését, ebben a nagy Országh szótár kimeríthetetlen forrás. Egy bölcs és frivol kékharisnya (ma komoly szakíró, véleményvezér) hívta fel a társaság figyelmét a hetvenes évek egyik házibuliján a „college widow” szakkifejezésre. Országh László (aki az 1937/38-as tanévben Floridában volt ösztöndíjas, és mintha saját tapasztalatból merítene) így adja meg a jelentést: „egyetemisták, főiskolások nemzedékeit figyelmesen szórakoztató magányos, jobb nő, kis egyetemi városban.” Mankónak ott van még a Helikon Kiadó kiváló szakmunkája, a Memoriterek könyve. Idegen nyelvű idézetek is, eredeti nyelven és fordításban is.
Hogy mire jó memoritert tanulni? Készülés az öregségre, szellemi torna és agyi fekvőtámasz. Segítségképpen a jövő héttől a Vademecumban lesz egy új memoriter rovat. 6 TERVEZÉS ELŐRE ÉS NAGYON ELŐRE
Az üzletember-világ (a Vademecum törzsközönsége) ritkán tervez előre kulturális élményt, hát még nagyon előre… Ezen úgy kehet segíteni, ha beírjuk a programunkba minden hó első hétvégéjére a programvadászatot – a következő hónapot illetően. Átfutjuk a MűPa, a Trafó, a Katona József Színház programját. Kijegyzeteljük a Vademecum előző hónapjait, megkeressük, amit ajánlottak, vagy amit előre jeleznek. Nyáron, ha megjelenik a Tavaszi Fesztivál műsora, azonnal ugrunk és veszünk jegyet. Zenebolondok esetében regisztrálunk a koncertkalendárium hírlevelére. Itt megadhatjuk, hogy csak olyan zenei eseményről adjanak hírt, amelyben Vashegyi György vezényel kamarazenei koncertet, amely az MTA Dísztermében zajlik, ahol fellép Ránki Fülöp és Farkas Gábor… (Na jó, nem kell ennyi szempontot megadni…)
7 AMIT CSAK ÉN TUDOK – SZÓCIKK A WIKIPÉDIÁBA
Olvasóink közül bizonyára sokan használták már az angol vagy a magyar Wikipédiát, de fogadok, hogy csak kevesen írtak szócikket, talán néhányan belejavítottak… A mai napon az angol változatban 2 876 384 szócikk olvasható, a magyar változatban 125 504. Háromféleképpen is be lehet kapcsolódni az alkotásba: hibajavítóként, cikkíróként és megrendelőként. Hibát a legkönnyebb találni (Budapestet említ egy szócikk 1840-es évekről szólva, pedig akkor csak Pest-Buda létezett), lehet cikket írni (például kedvenc történelmi személyiségünkről, akiről csodák csodájára még nincs. Nem baj, ha csak rövid a cikk, ha csak a lényeg szerepel benne. Az új cikkeket figyelik a többiek, hamarosan lesznek kritikus kiegészítők. Fontos
szabály, hogy magunkról nem írhatunk. És lehet csak egy mondatos ún. csonkot írni (angolul: „stub”), vagy csak kijelölni egy szót, kifejezést: erről szeretném, ha lenne szócikk. És ha megrettenünk attól, hogy rögtön kikerüljön valami a netre, akkor ott a „homokozó” (sandpit), ahol kipróbálhatjuk, hogyan működik a rendszer. Ne foszd meg a világot attól, amit csak te tudsz… (www.wikipedia.hu)