Tóth Krisztina: Pillanatragasztó (novelláskötet) A lexikon szerint „A novella a szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj, régies neve beszély. Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg benne. Lezárására jellemző a csattanó.” Ahogy a neve is mutatja, eredetileg olasz műfaj volt, és új dolgokról szólt. Ennek a kötetnek sok darabját lehetett itt-ott olvasni folyóiratokban, de megint kiderül, hogy egy kötet mennyivel több, mint az írások összessége. Nincs mit csűrni-csavarni, ez a kötet a nyomorúságról szól. Sokféleképpen, sok szemszögből. Fiatal, öreg, magyar és külföldi (van közel-keleti, sőt földönkívüli hős is). Nem mintha a könyv nélkülözné a humort (akkor kis valószínűséggel kerülne a Vademecum ajánlatai közé!), de a humor valahogy mindig a nyomorúságon belül jelentkezik, vagy éppen a Gondviselés képében. A csattanók is nagyon sokfélék – az írások egyáltalán nem egy srófra járnak. Terjedelmük is nagyon változó, négy és tizenhét oldal között mozog. Sok a szereplők között a csapdába esett ember, a környezet szorításában vergődő szereplő, vissza-visszatér az erőszak, van írás, amelynek éppen ez a fő témája. Mitől nem nyomasztó akkor ez a könyv? Miért jó olvasni? Mi a titka? Abban nincs semmi különleges, hogy közel megy a szereplőihez, őbelőlük szól – minden jó könyv ilyen. Takarékos, gömbölyűre formált mondatok, pontosan meghatározott keretek – majdnem minden jó novella ilyen. Kizártnak tartom, hogy az írónő mindezt megélte, nyilván volt, amiről újságban olvasott, amit egy barátnő mesélt. Ő pedig kiszínezte, áthelyezte, kontúrokat rajzolt hozzá. Átlényegítette az írást. Szokásunk szerint három darabot kiemelünk a kötetből. Nem azért, hogy ezekkel kezdje a nyájas olvasó, inkább azért, hogy elindítsuk az Önök „nyálelválasztását”. Van egy egészen kiugró darab, amely valaha a Holmiban jelent meg, és külön méltattuk már a Vademecumban. Ezt hagyjuk a végére. A „Soha, egy szót se” című novella középkorú hősnője hazalátogat Gödrös nevű szülővárosába, hogy találkozzon iskolai szerelmével, akivel soha egy szót sem beszéltek, csak távolról nézték egymást. Fizikailag most sem találkoznak, de a Facebookról valami különös dolog derül ki… A kötet egészétől eléggé elüt a „Gyűrű” című szép történet. Ez ugyanis romantikus história, a beszélők elsőre kissé talányosan váltakoznak, és tessék elképzelni, jó a vége… Nem mintha mindegyik írás tragédiával végződne, szó sincs róla. Egy fiatal diáklány kibújik egy professzorral folytatott rossz viszonyból, egy felnőtt nő bezárja családos, gyáva szeretőjét a vidéki panzió 28-as szobájába, a rákos és nagyothalló néni nem akarja meghallani, hogy álkezeléseknek vetik alá… A kötet kimagasló darabjának különös címe van: „Játszódjatok!” Ez egy Gyergyóból hajnalban, kisbusszal induló családi munkabrigád históriája. Távoli pesti rokonoknál, azok nyaralása alatt kell elvégezniük mindenféle munkákat. Aztán eltelik a két hét, egész hazáig követjük őket. Hallatlanul sűrű írás, olyan emlékezetes, mint Móricztól a
Barbárok – a néplélekről felvett látlelet súlyosságában. És az olvasó szimpátiája egyre vándorol, emberről emberre. Míg végül nem marad szerethető alak. Úgy érzem, több van benne, mint ami egy novellába belesűríthető. Egyszer (az írónő tudta nélkül) elküldtem Máté Gábornak, hátha lehet belőle színdarab. Azt írta vissza, hogy nagyszerű írás, de ő inkább filmnek tudná elképzelni. Az az igazság, hogy fogalmam sincs a kötet igazi titkáról. Márpedig jövő szerdán már tudnom kell. A grófi palotából lett múzeum egykori báltermében nekem kell a könyvet bemutatnom. Gothár Péter filmelőzetese a könyvről itt: http://youtu.be/1uUuA3GLyPE (Magvető, 2014, a borítót Moizer Zsuzsa Piros virág című festményének felhasználásával készítette Pintér József, 224 o., ára 2990 Ft.)