Page 1

250

250

Kereskedelmi forgalomba nem ker端l.

Vademecum Borito.indd 1

12/15/09 7:37:10 AM


250

Vademecum.indd 1

12/6/09 5:17:28 PM


Vademecum.indd 2

12/6/09 5:17:28 PM


250 Summa Artium Budapest Mmix

Vademecum.indd 3

12/6/09 5:17:28 PM


© Török A n dr á

2009

Eredetileg megjelent a Vademecum Hírlevél 250. számaként. Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Vademecum.indd 4

12/6/09 5:17:28 PM


Kedves Olvasó! A szerző e könyvecske ötletét Georges Perec (1936–1982) francia írótól vette, Huckleberry Finn módjára. (Ő mondta, hogy a görög­ dinnyét nem lopta a dinnyeföldről, csak kölcsönvette, hiszen egyszer majd vissza szándékozik adni...) Maga Perec pedig egy Joe Brainard (1942–1994) nevű amerikai írótól-képzőművésztől. A szerző 2002 nyarán Montpellier városában részt vett az IMEF nyelviskola francia tanfolyamán. Egy kedd délután, a nagyszerű, lelkes tanár fénymásolaton hozta be a Perec-könyv részletét az órára. Nagyon szuggesztív és lelkes, nagyon csúnya, Afrikából származó asszony volt. Nevére sajnos a szerző nem emlékszik. Neki ajánlja ezt az írást, meg a francia adófizetőknek, akik a tanfolyam költségét fedezték. Budapest, 2009. november

Vademecum.indd 5

12/6/09 5:17:28 PM


1.

Emlékszem, mit mondott egy öreg barátom: „A titok nem azért titok, mert senki nem tudja, hanem mert mindenki tudja róla, hogy titok.”

¶ Vademecum.indd 6

12/6/09 5:17:28 PM


2.

Emlékszem, háromféle kávét lehetett kapni a boltban: első-, másod- és harmadosztályú minőséget. Mi, mintegy filozófiai alapon mindig másodosztályút vettünk. Az extra minőség nemsokára jól összekavart mindent.

¶ Vademecum.indd 7

12/6/09 5:17:29 PM


3.

Emlékszem Vigh Tamás szobrára, a Három harsonásra. Titokzatosan összebújtak és fújták, az ég felé. Közel laktam, azért.

¶ Vademecum.indd 8

12/6/09 5:17:29 PM


4.

Emlékszem, az osztálytársaméknál nagy a feszültség, a cipőt le kell venni, de a papa fütyörészik, szobájában mindig zene szól. Most éppen Jan Jakub Ryba: Cseh karácsonyi miséje, egy nemzeti klasszikus, amit majdnem minden falusi templomban előadnak ünnepkor. Derű, vidámság, melegség árad a zenéből. Akkor miért marják egymást?

Vademecum.indd 9

12/6/09 5:17:29 PM


5.

Emlékszem, hogy tébláboltam a könyvtárban, a „Válogatás a felnőttek irodalmából” polcnál… De igazán a Dékány András tengerészkönyvek tetszettek. Majdnem mindig három szóból állt a címük…

¶ Vademecum.indd 10

12/6/09 5:17:29 PM


6.

Emlékszem, hogy felkerestük a gazdag rokonokat a Dunaparti lakásban. Képek voltak a falon, érdekes szag és minden olyan kétkedő és fanyar és „reakciós”. Nem voltak oda attól, hogy jól tanulok.

¶ Vademecum.indd 11

12/6/09 5:17:29 PM


7.

Emlékszem A trójai háború sodrására, Szabó Árpád előadásában. Akkor még nem vettem észre a prózában elrejtett hexametereket.

¶ Vademecum.indd 12

12/6/09 5:17:29 PM


8.

Emlékszem, milyen mámort éreztem, amikor először voltam képes uralni egy 45 perces tanórát, mert érdekesebb voltam, mint minden más.

¶ Vademecum.indd 13

12/6/09 5:17:29 PM


9.

Emlékszem, hogy olvastam valahol a régi társasági aranyszabályt: „Ha egy nő egyedül megy az utcán, mindig legyen nála egy kis csomag”. Mert ugye, akkor dolga van, nem görbe úton jár egyedül…

¶ Vademecum.indd 14

12/6/09 5:17:29 PM


10.

Emlékszem, Cs. Szabó László a földalattit Gerbeaud-Gundel vasútnak nevezte.

¶ Vademecum.indd 15

12/6/09 5:17:29 PM


11.

Emlékszem, hogy Kodály Gergely-járását énekeljük a zenei általánosban. Egyszer, tízszer, húszszor. Én mindig egy kicsit hamis vagyok – de nem találnak meg.

¶ Vademecum.indd 16

12/6/09 5:17:29 PM


12.

Emlékszem, hogy mit éreztem, amikor felfedeztem a BajcsyZsilinszky út 19/b. tetején önfeledten heverő hatalmas férfitestet: „Itt valaha jó lehetett élni”.

¶ Vademecum.indd 17

12/6/09 5:17:29 PM


13.

Emlékszem, hogy a barátom azt mondja: „Mindig fel kell mászni”. Mármint hogy ha a redőny elromlott, hátha meg tudjuk mi is javítani. Általános igazság: mielőtt embert hívunk.

¶ Vademecum.indd 18

12/6/09 5:17:30 PM


14.

Emlékszem egy vaságyra, amelyen kicsi gyerekként ’56-ban egy pincében aludtam. Vagy csak annyit mesélték?

¶ Vademecum.indd 19

12/6/09 5:17:30 PM


15.

Emlékszem, mit mondott a fiatalon is véleményvezér esztéta egy véletlen találkozás során: „Polgár vagyok, Schubertet hallgatok, Vermeer képeit nézegetem”.

¶ Vademecum.indd 20

12/6/09 5:17:30 PM


16.

Emlékszem, mit mondott a főszerkesztő nélküli folyóiratunk legidősebb, kamaszos szerkesztője: „A főszerkesztő az, aki minden indok nélkül kivehet valamit a lapból, és minden indok nélkül be is tehet bármit…”

¶ Vademecum.indd 21

12/6/09 5:17:30 PM


17.

Emlékszem a római Galleria Borghese földszintjén Antonio Canova szobrára: Paolina Borghese díszes heverőjén pihen. Kazinczy – kőből. Miért van, hogy Canovát mindenki fitymálja?

¶ Vademecum.indd 22

12/6/09 5:17:30 PM


18.

Emlékszem, mennyire fájt, amikor a Nagyvilág jeligés fordító-pályázatán csak dicséretet kaptam… Minek ez a tűzijáték?! – korholt adjunktusi rangban lévő professzorom, a zsűrielnök. – Írjál saját könyvet! – mondta, vigasztalásul.

¶ Vademecum.indd 23

12/6/09 5:17:30 PM


19.

Emlékszem, mikor ráébredtem, hogy már nem vonz a további társadalmi felemelkedés. Jó helyen vagyok, ahol vagyok. Nem mintha fenyegetett volna bármi.

¶ Vademecum.indd 24

12/6/09 5:17:30 PM


20.

Emlékszem a londoni Hatchard’s könyvesboltra, ahonnét a királyi család hagyományosan könyveit rendeli. Nem nyughattam, amíg egyszer én is nem rendeltem onnan.

¶ Vademecum.indd 25

12/6/09 5:17:30 PM


21.

Emlékszem, hogy négy példányban megvettem a Szépművészetiben a Dürerférfifejet, és mind kiragasztottam Technokollal a szobám falára. Rá akartam hasonlítani.

¶ Vademecum.indd 26

12/6/09 5:17:30 PM


22.

Emlékszem, hogy a tanárnő a matematika nagydolgozat közben kedvesen a fülembe súgja: „Eurázsia!” Lassan esett le, hogy a reggel megjelent iskolaújság keresztrejtvényének megfejtése. Én szerkesztettem.

¶ Vademecum.indd 27

12/6/09 5:17:30 PM


23.

Emlékszem Lodovico Arrighi mester reneszánsz írásmintakönyvére. Tőle próbáltam újra megtanulni írni. Ez is félbemaradt, mint a gyerekeimen kívül szinte minden.

¶ Vademecum.indd 28

12/6/09 5:17:30 PM


24.

Emlékszem a Bányász mozi éjjeli előadásaira, amikor az első sorokból mindig volt valaki, aki hangosan biztatta a férfi szereplőket a határozottabb fellépésre – mindig nőügyekben.

¶ Vademecum.indd 29

12/6/09 5:17:30 PM


25.

Emlékszem a túristvándi vízimalom szépséges kattogására – apósom mutatja büszkén. Közel lakott hozzá élete nagyobb részében.

¶ Vademecum.indd 30

12/6/09 5:17:31 PM


26.

Emlékszem, egyszer felkeresett egy nagyon idős házaspár a New York kávéházban, a Budapestkönyvemmel a kezükben. Abban olvasták, hogy a szerzőt megtalálhatják ott minden csütörtökön 2 és 4 között. A New Hampshire állambeli Hannover városából jöttek.

¶ Vademecum.indd 31

12/6/09 5:17:31 PM


27.

Emlékszem a csiriz szagára a Révai Nyomdában, öregasszonyszaggal keveredik: kék színű igazolványokat gyártunk naphosszat – én vagyok az egyetlen hímnemű az asztal körül.

¶ Vademecum.indd 32

12/6/09 5:17:31 PM


28.

Emlékszem Moldova György korai novelláira, a Gázlámpák alatt kötetben. Milyen igaznak és nemesnek tűntek a gimnázium alatt. Egy ideig próbáltam kitartani a szerző mellett.

¶ Vademecum.indd 33

12/6/09 5:17:31 PM


29.

Emlékszem a párizsi metró egykori zsíros, titkokat hordozó szagára – nyomokban megvan ma is.

¶ Vademecum.indd 34

12/6/09 5:17:31 PM


30.

Emlékszem, hogy mennyi ideig halogattam, hogy elolvassam a Száz év magányt – annyira dicsérte mindenki… Végül egy krétai nyaralás első napjaiban, elsötétített szobában. A művészet igen, a napfény nem… Akkor még.

¶ Vademecum.indd 35

12/6/09 5:17:31 PM


31.

Emlékszem, hogy azt olvastam Petőfiről, hogy nem is volt borissza, csak eljátszotta a szerepet, hogy jobban fogyjanak könyvei. Kiadói marketingfogásra hallgatott.

¶ Vademecum.indd 36

12/6/09 5:17:31 PM


32.

Emlékszem, az iskolai ablakon, ha kinéztem, egy hatalmas házfalra tapasztott kerámiareklámot láttam: Pension – Wüstner – Pensio.

¶ Vademecum.indd 37

12/6/09 5:17:31 PM


33.

Emlékszem, hogy a megmaradt nagyanyám panaszkodik: „büdösítenek.” Én meg nem érzek semmit.

¶ Vademecum.indd 38

12/6/09 5:17:31 PM


34.

Emlékszem a régi Művész presszóra, a kávéház-pótlékra. Erdődy Jánosnak külön fogasa volt a primitív, magára hagyott ruhatárban. Golyóstollal volt ráírva a monogram.

¶ Vademecum.indd 39

12/6/09 5:17:31 PM


35.

Emlékszem, hogy egyszer csak rájöttem, máshogy néznek rám, mert kövér kisfiú lettem. Sok éven át tartott a rémes állapot.

¶ Vademecum.indd 40

12/6/09 5:17:31 PM


36.

Emlékszem, tízévesen milyen boldogtalannak éreztem magamat, hogy nem nagy nép fiának, angolnak, franciának, olasznak születtem. És hogy harminc évesen már milyen nagyszerűnek találtam, hogy nekem van saját, kicsiny európai kultúrám. Arany, Mikszáth, Szerb Antal. Akkor már átéreztem, hogy nincsen olyan, hogy valaki közvetlenül európai. Azt húsz évesen éreztem.

Vademecum.indd 41

12/6/09 5:17:31 PM


37.

Emlékszem, hogy a gimnázium harmadik osztályában rávettem a többieket, hogy a rendes dátum helyett használjuk a francia forradalom hónap- és napneveit.

¶ Vademecum.indd 42

12/6/09 5:17:32 PM


38.

Emlékszem, a fiatal grafikus befejez egy vonalat és feláll, hogy üdvözöljön – és én azonnal tudtam – én így sohase fogok tudni. Hogy is gondolhattam?

¶ Vademecum.indd 43

12/6/09 5:17:32 PM


39.

Emlékszem a tömjénfüstre a zuglói dominikánusoknál, ahová istentelen létemre egyedül bemerészkedtem.

¶ Vademecum.indd 44

12/6/09 5:17:32 PM


40.

Emlékszem, a barátom egyszer azt mondta: „Megfigyelted már, hogy Brahms mindent tud, de semmit se akar?”

¶ Vademecum.indd 45

12/6/09 5:17:32 PM


41.

Emlékszem, hogy a kilencvenen túl járó hallgatag nénikémnek fát hordtam fel a pincéből. Cselédlány volt fiatalon, a jövendő ura kalauzként a villamoson szólította le.

¶ Vademecum.indd 46

12/6/09 5:17:32 PM


42.

Emlékszem, anyósom azt mesélte, hogy mikor fiatal házasok voltak, a tanyasi iskolában ő tanította az elsősöket és a harmadikosakat, apósom meg a másodikosokat és negyedikeseket. Mert azok már nem zavarták egymást.

¶ Vademecum.indd 47

12/6/09 5:17:32 PM


43.

Emlékszem, hogy három társammal annyira biztosak voltunk abban, hogy mik leszünk, hogy ugyanazt felírtuk egy-egy papírra, és elástuk a Petőfi téren, ahová játszani hordtak minket. Ez volt felírva: „Gépészmérnök leszek.”

¶ Vademecum.indd 48

12/6/09 5:17:32 PM


44.

Emlékszem, mivel fejezte be beszédét a dán miniszter asszony a bordeaux-i konferencián: „A kvóta mint eszköz lehet, hogy beválik a halak esetében, de a kultúrában nem…”

¶ Vademecum.indd 49

12/6/09 5:17:32 PM


45.

Emlékszem, amikor a törzsasztalunk csodálatos „főkaszírnője”, aki nem is 19., hanem 18. századi személyiség, egy este váratlanul azt mondta valakiről: „belegabalyodott, mint kódis fasza a rongyokba…”

¶ Vademecum.indd 50

12/6/09 5:17:32 PM


46.

Emlékszem, amikor körbejártam Jovánovics György 301-es parcella-beli emlékművét. A középpontjában egy 1956 milliméteres fekete márványhasáb áll, amelyet a művész hitelesíttetett a Mérésügyi Hivatallal.

¶ Vademecum.indd 51

12/6/09 5:17:32 PM


47.

Emlékszem az első festményre, amiről magam, külön azt gondoltam: Ez igen! Courbet: Birkózók – a Szépművészetiben. Azt is gondoltam egyből: „pont ilyen izmos szeretnék lenni”.

¶ Vademecum.indd 52

12/6/09 5:17:32 PM


48.

Emlékszem, amikor a holland barátunk 1981-ben oda nyilatkozott, hogy Budapest igazán csodás. „Mint egy római provincia, néhány évtizeddel azután, hogy a rómaiak távoztak…”

¶ Vademecum.indd 53

12/6/09 5:17:32 PM


49.

Emlékszem, milyen volt Cambridge-ben a Cam folyón evezni. A klubban szinte rámtukmálták az egypárevezőst. Bemondásra elhitték, hogy a budapesti Vörös Meteor igazolt sportolója vagyok.

¶ Vademecum.indd 54

12/6/09 5:17:33 PM


50.

Emlékszem egy próbára a Nemzetiből, a Szent György és a sárkány című darabban Koltai Róbert egy nyomorék alexandriai koldust játszott, akivel csoda történt: felkelt és járt. Mind a nyolcszor elhittem, hogy nyomorék, és aztán azt is, hogy csoda történt…

¶ Vademecum.indd 55

12/6/09 5:17:33 PM


51.

Emlékszem, mikor kezdtem először déltengeri kék színű tintával írni. Az átkosban nem volt piskóta beszerezni. Angolul a neve: pávakék. Kell-e mondani, hogy Kosztolányi-majmolásból?

¶ Vademecum.indd 56

12/6/09 5:17:33 PM


52.

Emlékszem, amikor a Zrínyi moziban egyszer észak-koreai filmet adtak, hárman jelentünk meg összesen, röhögni vágyó gimnazisták. Öt jegyet kellett vennünk, azt mondták, a szabályok szerint csak akkor kell megtartani az előadást. Összesen 12,50-et fizettünk.

¶ Vademecum.indd 57

12/6/09 5:17:33 PM


53.

Emlékszem, amikor megnyílt az Erzsébet-híd, esett az eső, és nekem zongoraórám volt – a tanárnő kézen fogott és elvitt – ő is ott akart lenni. Milyen szép volt a híd… Átéltem a haladást.

¶ Vademecum.indd 58

12/6/09 5:17:33 PM


54.

Emlékszem, hogy a krími háborús vesztett csatáról szóló A könnyűlovasság támadása című izgalmas film egy bájos-gúnyos rajzfilmbetéttel kezdődött. Főszereplők: a hatalmas orosz medve és a lusta brit oroszlán.

¶ Vademecum.indd 59

12/6/09 5:17:33 PM


55.

Emlékszem, a lemezgyár fanyar humorú főszerkesztője ábrákat rajzol a konyhaasztalunkon. Ha egy új zenekart alapítanánk, ez pártolná, amaz meg gáncsolná az ügyet. A játszó személyek mellé egy, két vagy három szívet, illetve tőrt rajzol.

¶ Vademecum.indd 60

12/6/09 5:17:33 PM


56.

Emlékszem, amikor megjelent, mennyire nem tudtam mit kezdeni a nevetséges című Illyéspoémával: Ditirambus a nőkről. Ma lakatlan szigetre biztos ezt is vinném. A költő a magyarságról nem csak papolt.

¶ Vademecum.indd 61

12/6/09 5:17:33 PM


57.

Emlékszem, a Híradó moziban magamat nézem a Magyar Híradóban. Felkeresték a Szabó Ervin Könyvtárat.

¶ Vademecum.indd 62

12/6/09 5:17:33 PM


58.

Emlékszem az első színielőadásra, ami igazán megfogott. A Szókrátész védőbeszéde, Haumann Péter előadásában, az újságíró szövetség padlásán.

¶ Vademecum.indd 63

12/6/09 5:17:33 PM


59.

Emlékszem, hogy a feleségem, nem sokkal az esküvő után, nagy komolyan azt mondta: „Neked mindent szabad, de meg ne tudjam, mert akkor repülsz”.

¶ Vademecum.indd 64

12/6/09 5:17:33 PM


60.

Emlékszem a debreceni mindennapokra, egy kedves rokon kölcsönlakásában. Milyen is lehet nem Budapesten élni? Mert külföldön biztos nem lehet…

¶ Vademecum.indd 65

12/6/09 5:17:33 PM


61.

Emlékszem a második, Katona-beli Szent György és a sárkány előadásra, a különleges színpadképre: kék színű kőmorzsalék borította a színpadot. A jelenetek között ide-oda-lapátolták az anyagot. Szépség, amiben volt rendszer.

¶ Vademecum.indd 66

12/6/09 5:17:34 PM


62.

Emlékszem, hogy egy kaliforniai kisváros mozijában néztem meg a Nikita című francia filmet. Éreztem, hogy hatással lesz az életem elkövetkező szakaszára.

¶ Vademecum.indd 67

12/6/09 5:17:34 PM


63.

Emlékszem Flóra lányom esküvői vacsorájára, a páni örömre: most már az én rokonaim is ezek a helyes, vidám, névleg balassagyarmati emberek?

¶ Vademecum.indd 68

12/6/09 5:17:34 PM


64.

Emlékszem, hogy egy idősebb rokonom a Népszabadságban az ötéves tervet olvasta. Felnézett, és azt mondta: „Most már biztosan megoldjuk a kvantitatív lakáshiányt”.

¶ Vademecum.indd 69

12/6/09 5:17:34 PM


65.

Emlékszem, amikor rájöttem, hogy létezik egy hatalmas inga, amely hallatlan lassúsággal ideoda leng, befolyásolva a kultúra világszellemét. Hatása alól nem tudja kivonni magát egyetlen művészeti ág sem. És milyen jó, hogy én most élek, amikor az irodalomban előtérbe kerül a történetmondás, a zenében a melódia, a képzőművészetben a figurativitás.

Vademecum.indd 70

12/6/09 5:17:34 PM


66.

Emlékszem, amikor rájöttem, hogy „minden projekt”. Az égvilágon mindent tervezni kell. Mindent lehet.

¶ Vademecum.indd 71

12/6/09 5:17:34 PM


67.

Emlékszem, az ezredforduló előtt nem sokkal a barátom azt mondta: Ezüstkorban élünk, kivesztek már a hősi témák, minden csak ironikusan írható le. Aztán jött 9/11. „Zavar támadt az erőben”.

¶ Vademecum.indd 72

12/6/09 5:17:34 PM


68.

Emlékszem, hogy egyszer a Bartók Rádióban egy zenei témájú filmről beszéltek lelkesen, de a címét nem mondták el újra. Minden reggel volt a címe. Már aznap délután ott ültem a Puskin moziban.

¶ Vademecum.indd 73

12/6/09 5:17:34 PM


69.

Emlékszem arra, amikor rájöttem, hogy a filmgyár, ahol apám dolgozott olyan, mint a bűnös város: mindenki másnak és többnek mutatja magát, mint valójában – a színház ellenben olyan, mint egy falu, ahol mindenki jól ismeri a másikat, és az emberek pontosan tudják magukról, hogy hol a helyük. Ehhez színházban kellett dolgozni.

Vademecum.indd 74

12/6/09 5:17:34 PM


70.

Emlékszem a döbbenetre, amikor a Comédie Française egyik lépcsőfordulójában egy üvegvitrinben megpillantottam egy fotelt: „1673. február 17-én ebben a székben, a Képzelt beteg előadása közben lett rosszul halála előtt Jean Baptiste Poquelin (azaz Molière)”. Ilyen folytonos hagyomány is van?

¶ Vademecum.indd 75

12/6/09 5:17:34 PM


71.

Emlékszem, Dobszay László egyszer elmesélte nekem, hogy kisdiák korában odament a tanárához, hogy írja fel neki, hogy mi az a száz könyv, amit ha elolvas, művelt emberré válik.

¶ Vademecum.indd 76

12/6/09 5:17:34 PM


72.

Emlékszem, amikor a sok, gőgös, tévétlen év után, a nevezetes Táncdalfesztivál évében megjött a készülék. Egykettőre vége lett a nagy ellenszenvnek.

¶ Vademecum.indd 77

12/6/09 5:17:35 PM


73.

Emlékszem arra a diadalmas érzésre, amikor a Zeneakadémián felcsendült a Fesztiválzenekar által koncerten eljátszott legelső darab: Glinka nyitánya, a Ruszlán és Ludmilla című operából.

¶ Vademecum.indd 78

12/6/09 5:17:35 PM


74.

Emlékszem, a nagy magyar írótól, aki előző nap részt vett egy procc budapesti díjátadón, megkérdeztem, milyen volt? „Őszintén? Sugárban okádtam. A rendfőnök úrral együtt menekültünk el a szünetben.”

¶ Vademecum.indd 79

12/6/09 5:17:35 PM


75.

Emlékszem, a szürke pulóveres politológus egyszer cikket írt a magyar politikai élet „serpáiról”, akiket senki sem ismer, pedig nélkülük nem lehet megmászni a Mount Everestet. Emlékszem a Kulturális Alap örökös igazgatójára, aki lojális, szabálykövető, találékony, szerény ember. Sokszor mond nemet – hogy a kevés fontos dologban igeneket mondhasson. Nem felejtem néhány fontos igenjét.

Vademecum.indd 80

12/6/09 5:17:35 PM


76.

Emlékszem, a sok töredékes remekmű láttán mennyire vágytam mindig arra, hogy új formájukban láthassam némelyiket… A Várban, A lovag és heroldja címmel megtekinthető a híres gótikus szoborlelet egyik darabja, épen, aranyozva. Teljesült a vágyam!

¶ Vademecum.indd 81

12/6/09 5:17:35 PM


77.

Emlékszem milyen elégedettség fogott el, amikor a rendszerváltás előtt nem sokkal megint rájöttem, mi akarok lenni: turista a saját szülővárosomban.

¶ Vademecum.indd 82

12/6/09 5:17:35 PM


78.

Emlékszem, hogy néhanapján anyatigris jellegű munkatársam kétkedve a szemembe nézett, és rosszalló tekintettel ezt mondta: „augurok egymás közt ne hazudjanak”.

¶ Vademecum.indd 83

12/6/09 5:17:35 PM


79.

Emlékszem, amikor rájöttem, hogy a Majális-on a barna ruhás ember nem egy virágért hajol le, hanem egy újabb palack borért. Mindig közel kell menni.

¶ Vademecum.indd 84

12/6/09 5:17:35 PM


80.

Emlékszem a valószínűtlen eseményre: Henri CartierBresson, a nagy fotós lakásában vacsorázunk, a Rue de Rivoli 198 alatt, Flóra lányom és én. Odakint az óriáskerék lassan körbefordul, közben bealkonyodik… A mester Pesten járt és meghívott.

¶ Vademecum.indd 85

12/6/09 5:17:35 PM


81.

Emlékszem, milyen melegséget éreztem, amikor megpillantottam a millenniumi emlékműről leszedett eredeti Mária Teréziát új, ideiglenes helyén. Darázsdereka arra mutat, hogy még mind a tizenhat szülése hátravan.

¶ Vademecum.indd 86

12/6/09 5:17:35 PM


82.

Emlékszem, milyen emelkedettséget és európaiságot éreztem, amikor Szentjóby (St. Auby) Tamás néhány napra klepetusba bugyolálhatta a Szabadság-szobrot.

¶ Vademecum.indd 87

12/6/09 5:17:35 PM


83.

Emlékszem a Coppelia táncjátékra, amit a hollandiai magyar évadra a holland partnerek meghívtak. 1951 óta volt műsoron, és még sose járt külföldön. „Ez olyan avítt és hagyományos, hogy ez máshol teljesen kipusztult!”, mondták az önkritikus magyar szervezők. Nagy siker is lett.

¶ Vademecum.indd 88

12/6/09 5:17:36 PM


84.

Emlékszem, hogy az ókorász diákok szakállas, barátságos mentora egy kiránduláson azt mondta, hogy ugye az világos maguk előtt kollégák, hogy latinul, ha valaki nagyon szorgalmas, éppenséggel meg lehet tanulni jól. De nemigen érdemes. Görögül viszont érdemes lenne, csakhogy sajna nem lehetséges.

¶ Vademecum.indd 89

12/6/09 5:17:36 PM


85.

Emlékszem az első önálló lakásom egy józsefvárosi bérház második udvarában volt, napot nem kapott csak a nyár közepén, másfél óráig. Az ajtót sose zártam.

¶ Vademecum.indd 90

12/6/09 5:17:36 PM


86.

Emlékszem az autós kertmozira a Bakonyban. Drapp kocka formájú Zsiguliból néztük a filmet, a hangot az autórádión keresztül lehetett szabályozni.

¶ Vademecum.indd 91

12/6/09 5:17:36 PM


87.

Emlékszem a Nemzeti Múzeum újnak szánt kiállítására: egy csavargyár hatalmas kollekciója a millenniumi kiállításról.

¶ Vademecum.indd 92

12/6/09 5:17:36 PM


88.

Emlékszem a diadalittas érzésre, amikor rájöttem, hogy a Louvre-ban mindenkor ki lehet kerülni a hosszú sort, ha az ember hátulról közelíti meg és az aluljáróban az automatából vesz jegyet. Nem csalás – kreativitás.

¶ Vademecum.indd 93

12/6/09 5:17:36 PM


89.

Emlékszem, amikor rájöttem, hogy a hivatalban a bűvös „egyeztetés” intézménye két dologra való. Egyrészt az új intézkedések kedvezőtlen mellékhatásait jó előre kiküszöbölni. Másrészt a progresszív, új dolgokat még csírájában elkaszálni.

¶ Vademecum.indd 94

12/6/09 5:17:36 PM


90.

Emlékszem, egyszer megkérdeztem egy nagyon idős, nagyon sikeres, nagyon nem lila filmrendezőt, hogy miért volt olyan jó a hatvanas-hetvenes években sok magyar film. „Hát a cenzúra miatt – felelte. – Annyiszor visszaadták a forgatókönyveket, hogy mindig egy kicsit jobbak lettek.”

¶ Vademecum.indd 95

12/6/09 5:17:36 PM


91.

Emlékszem a Huszadik század című film legelejére. Egy bohóc fájdalmasan megszólal: „Giuseppe Verdi è morto!” Egy könnycsepp gördül le az arcán, feloldja a fehér festéket. Megfordul és beszalad a sűrű erdőbe.

¶ Vademecum.indd 96

12/6/09 5:17:36 PM


92.

Emlékszem, amikor a fotótörténet fenegyereke először mesélte: a Mai Manó Házban véletlenül kerültek elő fotózás hátteréül használt freskók. Mert egy villanyszerelő kitépte a falból a drótot. Áldott legyen a neve.

¶ Vademecum.indd 97

12/6/09 5:17:36 PM


93.

Emlékszem a borospince évszázados szagára Paloznakon, a mai magyar templomosok főhadiszállásán.

¶ Vademecum.indd 98

12/6/09 5:17:36 PM


94.

Emlékszem, amikor a barátom annyi év után újra verset kezdett írni, lassan kinyögöm: „Ne haragudj, de szerintem 1981-ben nem kezdődhet úgy vers, hogy Ó!” Mennyire nem volt igazam.

¶ Vademecum.indd 99

12/6/09 5:17:36 PM


95.

Emlékszem, milyen határozottan hárítottam el, amikor az Európa Kiadó folyosóján megkérdezte egy fiatal szerkesztő, van-e kedvem hollandul megtanulni… Nagy hibát követtem el.

¶ Vademecum.indd 100

12/6/09 5:17:37 PM


96.

Emlékszem, milyen remek érzés volt a Huckleberry Finnről szakdolgozatot írni. Az író úgy beszéltette Jimet a rabszolgát, ahogy gyerekkorában hallotta. Tamás bátya vele szemben úgy beszélt, mintha Etonba járt volna.

¶ Vademecum.indd 101

12/6/09 5:17:37 PM


97.

Emlékszem, milyen különleges dolog volt valaha felnőtteknek angolt tanítani korán reggel: a nyelven túl kapunyitás a világra, terápia, jó móka és meglehetősen sok pénz. Tíz órára már mehettem a könyvtárba.

¶ Vademecum.indd 102

12/6/09 5:17:37 PM


98.

Emlékszem, milyen csodás volt a Néprajzi Múzeum nagy kiállítása 2000-ben az Időről: az épület és a múzeum saját története volt a tárgy, bevonták a tárlatba a hivatali folyosókat is.

¶ Vademecum.indd 103

12/6/09 5:17:37 PM


99.

Emlékszem az Angelika kávéházra, ahol mesteremnek havonta el kellett vinnem az új fejezetet első könyvemből. Vette a fáradságot… Aztán mégis elmaradtam mellőle, hálátlan módon.

¶ Vademecum.indd 104

12/6/09 5:17:37 PM


100.

Emlékszem mikor rájöttem, hogy olcsó könyvek árát is meg kellett fizetnie valakinek… A bányásznak, aki sose olvasott könyvet… De a bányász fia miatt esetleg érdemes lehetett? Arra is emlékszem, hogy egyszer utána néztem, hogy mennyien használják Magyarországon a közkönyvtárakat és mennyien Dániában. Fele annyian se, mint ott. Ez is a valahai olcsó könyvek miatt volt. Legjobb az árakkal nem babrálni – abból mindig baj van.

Vademecum.indd 105

12/6/09 5:17:37 PM


101.

Emlékszem az Operaház bal kettes első emeleti páholyának hangulatára közvetlenül pezsgőbontás után, a Così fan tutte első felvonása vége felé. Aki tud ennél jobbat, szóljon.

¶ Vademecum.indd 106

12/6/09 5:17:37 PM


102.

Emlékszem, amikor kitaláltam, hogy úgy teszek, mintha mindent tudnék Budapestről. Még aznap megindult felém a tudnivalók áradata. Azóta sem maradt abba.

¶ Vademecum.indd 107

12/6/09 5:17:37 PM


103.

Emlékszem egy kisasszony bódító nézésére és illatára a Lloyds szálloda 3 csillagos részében.

¶ Vademecum.indd 108

12/6/09 5:17:37 PM


104.

Emlékszem, hogy a Batthyány téri aluljáróból hívom a barátomat, panaszolom, hogy kirakott a szépasszony, akihez a szétmállott diákkori házasságból menekültem. „Mit sírsz?! Fiatal vagy és erős.”

¶ Vademecum.indd 109

12/6/09 5:17:37 PM


105.

Emlékszem, a kilencvenes évek elején a pozsonyi Nemzeti Múzeum állandó kiállítására. Az egyetlen magyar nyelvű tárgy egy gyári kocsma cégére volt. Ez volt ráírva: Bor Sör Pálinka.

¶ Vademecum.indd 110

12/6/09 5:17:37 PM


106.

Emlékszem a 2000 „urainak” cinkos, fürkésző pillantására, amikor segédszerkesztőként azt mondtam: „Fiúk, ezt ne közöljük, ezt én se értem…”

¶ Vademecum.indd 111

12/6/09 5:17:38 PM


107.

Emlékszem, hogy Bukarestben Nicu Ceauşescu egykori villájában aludtam.

¶ Vademecum.indd 112

12/6/09 5:17:38 PM


108.

Emlékszem, mit mondott Gobbi mérnök úr a mágneses mezőkről a rádiós szakkörben azon a kedden, amikor új eredményeit megküldte a Francia Akadémiának.

¶ Vademecum.indd 113

12/6/09 5:17:38 PM


109.

Emlékszem, hogy elsírtam barátomnak: belőlem nem lesz már senki… „Talán máris vagy valaki – próbált vigasztalni. – Generalista vagy, nem specialista.”

¶ Vademecum.indd 114

12/6/09 5:17:38 PM


110.

Emlékszem a londoni National Gallery új szárnyában a lépcsőházra, benne a gigantikus kőbe vésett festőnevekre. A képek örökre ott maradnak.

¶ Vademecum.indd 115

12/6/09 5:17:38 PM


111.

Emlékszem, hogy New Yorkban néztem meg a New York bandái című nagy filmet.

¶ Vademecum.indd 116

12/6/09 5:17:38 PM


112.

Emlékszem, hogy mosolygott rajtam a mesterem, amikor azt mondtam neki, hogy én olyan könyvszerkesztő szeretnék lenni, akinek a könyv belsejéhez és külsejéhez is köze van.

¶ Vademecum.indd 117

12/6/09 5:17:38 PM


113.

Emlékszem, hogy nézett rám máskor hirtelen haragú anyám, amikor azt mondtam: ha nem vesznek fel egyetemre, nyomdásznak megyek.

¶ Vademecum.indd 118

12/6/09 5:17:38 PM


114.

Emlékszem, amikor egy Sas-hegyi faházikó teraszán megértettem, hogy miért ilyen arányúak az A/4-es papír oldalai. (1 : √ 2 -höz!) Egy ősz hajú mérnök magyarázta, családunk jótevője.

¶ Vademecum.indd 119

12/6/09 5:17:38 PM


115.

Emlékszem, amint húsz éves koromban elolvastam Csontváry önéletírását, és ahhoz a részhez értem, hogy az ökrösszekér befordult a patika udvarába, és ő hirtelen megfordította a vényt és lefirkantotta az ökör fejét.

¶ Vademecum.indd 120

12/6/09 5:17:38 PM


116.

Emlékszem, egyszer kiöntöttem a szívemet a barátomnak, amikor a kulturális minisztériumban dolgoztam. Azonnal letorkollt. „Nem szégyelled magad? A sajtót hibáztatod? Nem ezért szavaztam rátok!”

¶ Vademecum.indd 121

12/6/09 5:17:38 PM


117.

Emlékszem Mordecai Richler kanadai író Így látta Barney című könyvére, mert addig azt hittem, ilyen mély, ilyen vicces és ilyen fifikásan konstruált könyv nem is létezik. Apja még ószeres volt, ő pedig afféle TGM/Spiró keverék.

¶ Vademecum.indd 122

12/6/09 5:17:38 PM


118.

Emlékszem, milyen izgalom fogott el az Akadémiai Könyvtár 11-es székén, amikor odajött hozzám a nagy filozófus és az orrom alá dugta az ívet: „Tiltakozom az ellen, hogy Václav Havelt és társait perbe fogják”. A kisebbik rosszat választottam. Aláírtam.

¶ Vademecum.indd 123

12/6/09 5:17:39 PM


119.

Emlékszem a brüsszeli Falstaff nagykávéház ünnepnapi békéjére.

¶ Vademecum.indd 124

12/6/09 5:17:39 PM


120.

Emlékszem, mit mesélt fogadott nagyapám a floridai egyetemi évekről: úgy tanultak szónoklatot, hogy az egyik gombjára minden szemináriumi társa egy-egy cérnát erősített. És akire húsz másodpercig nem pillantott, az megrángatta a cérnát.

¶ Vademecum.indd 125

12/6/09 5:17:39 PM


121.

Emlékszem, amint a szemináriumon a sivatagi forróságban konzerválódott egyiptomi papírusz-leleteket böngésztük – a szemétre vetett cetlik véletlenül maradtak meg. Csupa olyan dolog, amit nem az örökkévalóságnak szántak.

¶ Vademecum.indd 126

12/6/09 5:17:39 PM


122.

Emlékszem, tüneményes nagynéném, az érettségizett titkárnő azt meséli a karácsonyi asztalnál, hogy egy Herzog című regényt olvasott Saul Bellow amerikai szerzőtől. 1964-ben jelent meg, több tízezer példányban. A cenzúra gazdag, rostokban gazdag diétára fogott mindenkit.

¶ Vademecum.indd 127

12/6/09 5:17:39 PM


123.

Emlékszem, ahogy újragépelés közben elolvastam Petri gunyoros sírversét Brezsnyev halálára: „Felfordult a ferdeajkú vén trotty, / az orosz-magyar monarchiának kezd vége lenni.” Szabad ezt, tényleg? Nem lesz ebből valami nagy baj?

¶ Vademecum.indd 128

12/6/09 5:17:39 PM


124.

Emlékszem a napra, amikor Kennedyt megölték. Nagyjából akkor volt egy napfogyatkozás is, amit kormozott üvegen keresztül néztünk. Összecsúszik a két dolog.

¶ Vademecum.indd 129

12/6/09 5:17:39 PM


125.

Emlékszem a Krétakör iskolai Hamlet előadására. Hárman játszották el az összes szerepet, ördögi következetességgel. A csúcsponton arra kértek mindenkit, csukja be a szemét. A párbajt pusztán hangokkal adták elő.

¶ Vademecum.indd 130

12/6/09 5:17:39 PM


126.

Emlékszem, amikor Hágában megláttam Willem Drees, a szocdem politikus vaslapokból épített hatalmas portréját, rájöttem: a jó művészet a jó megrendelővel kezdődik.

¶ Vademecum.indd 131

12/6/09 5:17:39 PM


127.

Emlékszem, amikor az első kukacot megláttam egy névjegyen.

¶ Vademecum.indd 132

12/6/09 5:17:39 PM


128.

Emlékszem, hogy barátom gyerekei kinevettek, mert jégkockával akartam lehűteni a túl forró fürdővizet. Pedig csak nem volt otthon elég sok jég.

¶ Vademecum.indd 133

12/6/09 5:17:39 PM


129.

Emlékszem, amikor negyven évesen, a hivatalban megértettem: az emberek között egy láthatatlan vörös vonal húzódik. Egyik oldalon vannak a dumálók, a másikon a tevők. Elindult átképzésem dumálóból tevőbe.

¶ Vademecum.indd 134

12/6/09 5:17:40 PM


130.

Emlékszem a Petrovics Klubra Moszkvában, a Brezsnyev-kori berendezésével egyetemben.

¶ Vademecum.indd 135

12/6/09 5:17:40 PM


131.

Emlékszem, egyetemistaként mit éreztem, amikor végignéztem Kovásznai György festményfilmjét, a Ça ira-t. Néhány percig úgy éreztem, hogy közvetlenül veszek részt valami igazi mozgalomban.

¶ Vademecum.indd 136

12/6/09 5:17:40 PM


132.

Emlékszem, mit éreztem, amikor a hórihorgas politikai csodagyerek győzködött: vállaljam el a minisztériumi magas állást. Azt mondtam neki, első osztályú őszinteséggel: „Némileg súlytalan, szinte teljesen felkészületlen, végső soron talán alkalmas vagyok…”

¶ Vademecum.indd 137

12/6/09 5:17:40 PM


133.

Emlékszem a Cochin betűtípusra, amit véletlenül találtam egy hetilap elavult fényszedő rendszerében – ezt használtam a 2000 címlapján. Kiderült, hogy Radnóti Meredek út kötetét is ezzel szedték.

¶ Vademecum.indd 138

12/6/09 5:17:40 PM


134.

Emlékszem az elhanyagolt gárdonyi strandra, ahová minden nyáron bérletem volt.

¶ Vademecum.indd 139

12/6/09 5:17:40 PM


135.

Emlékszem a bécsi nászútra, ahol a Budapest-útikönyv ötlete megfogant a Shakespeare and Company könyvesboltban.

¶ Vademecum.indd 140

12/6/09 5:17:40 PM


136.

Emlékszem az élményre, amikor először jártam a flickr.com fotóportálon, ahol a világ fotós proletárjai minden áldott nap egyesülnek.

¶ Vademecum.indd 141

12/6/09 5:17:40 PM


137.

Emlékszem, mit éreztem, amikor valaki felvilágosított, hogy a Kálvin téri aluljáró százszor látott hatalmas köztéri szobra (A város születése) mit is ábrázol. Átverték a prűd kommunista cenzúrát.

¶ Vademecum.indd 142

12/6/09 5:17:40 PM


138.

Emlékszem az első lecsúszás borzongására – egy csopaki csúszdán.

¶ Vademecum.indd 143

12/6/09 5:17:40 PM


139.

Emlékszem, amikor rájöttem, hogy minden élet hosszútávfutás – az enyém is.

¶ Vademecum.indd 144

12/6/09 5:17:40 PM


140.

Emlékszem a nejemmel közösen bérelt legelső lakásra, ahol linóleum volt a másfél szobában.

¶ Vademecum.indd 145

12/6/09 5:17:41 PM


141.

Emlékszem Londonban egy kis magánmúzeumban a Hogarth képekre, amelyeket minden félórában egyszer mutattak be, egy szekrényből kihajtogatva.

¶ Vademecum.indd 146

12/6/09 5:17:41 PM


142.

Emlékszem, hogy Dalos György az illegális repülő egyetemen az ötvenes évek végének kultúrpolitikájáról tartott előadást, és azt mondta, hogy Mark Twain harmad- és negyedrangú könyveit azért adták ki akkor egymás után, mert az író nem vett részt az 1956-os forradalomban.

¶ Vademecum.indd 147

12/6/09 5:17:41 PM


143.

Emlékszem a Maus című képregényre, amely nemcsak a Holokauszt borzalmairól szól, újszerű, friss dokumentarista humorral, hanem arról is, mi lett a túlélőkkel.

¶ Vademecum.indd 148

12/6/09 5:17:41 PM


144.

Emlékszem a lakóközösség (nem, nem kommuna, a pénz és a nő nem volt közös!) soksok konfliktusára, és arra, hogy minden szerdán nekem kellett főznöm, és majdnem beleszakadtam. Ellenben nagy kedvvel mosogattam.

¶ Vademecum.indd 149

12/6/09 5:17:41 PM


145.

Emlékszem, amikor először említettem Saly Noéminak a Nagy Budapest Törzsasztal ötletét. „Jó, akkor a jövő hónapban, a Centrál kávéházban.”

¶ Vademecum.indd 150

12/6/09 5:17:41 PM


146.

Emlékszem, amikor jó hangosan csöngött a telefon: az ötvenéves férfi hárommal lejjebb járt a gimnáziumban, és arra kér, hogy adjak neki tanácsot, hogyan költhetne százmilliókat kultúrára és roma ügyekre. Bárcsak boldogabb ember lehetne – a mások boldogításától.

¶ Vademecum.indd 151

12/6/09 5:17:41 PM


147.

Emlékszem arra, hogy mindig a hódítás csírája okozott örömet – az igazi hódítás megrémített.

¶ Vademecum.indd 152

12/6/09 5:17:41 PM


148.

Emlékszem a Wolseley kávéházra a Piccadilly 160-ban, amelyről a pesti Callast mintázták.

¶ Vademecum.indd 153

12/6/09 5:17:41 PM


149.

Emlékszem, hogy a barátom vezérletével a Micimackót olvastuk latinul, hetente egyszer. Karinthyból hiába lesett az ember.

¶ Vademecum.indd 154

12/6/09 5:17:41 PM


150.

Emlékszem a Báthory utcai lakásra, ahol a tulajdonos ifjúkori alkotásai voltak a falon, köztük a „rántott hanglemez” című objekt.

¶ Vademecum.indd 155

12/6/09 5:17:41 PM


151.

Emlékszem a Quint presszóra, a kávéházpótlékra, amely nem a zenei hangközről, hanem a vívó szakszóról kapta nevét. Birkás Ákos fogadja benne ügyfeleit, köztük engem.

¶ Vademecum.indd 156

12/6/09 5:17:41 PM


152.

Emlékszem az osztálytársam, az ördöngösen vicces és trükkös kosaras kanyarodó cseleire, aki ma állami menedzser, igen magas rangú.

¶ Vademecum.indd 157

12/6/09 5:17:42 PM


153.

Emlékszem, a barátom azt mondja: nem, a melegek nem ugyanolyanok – de ugyanolyan jogok járnak nekik.

¶ Vademecum.indd 158

12/6/09 5:17:42 PM


154.

Emlékszem egy szombathelyi antikváriumra és egy nagyon boldog órára.

¶ Vademecum.indd 159

12/6/09 5:17:42 PM


155.

Emlékszem, Korniss Péter egyszer azt mondta nekem, hogy azok a jó fényképek, ahol az ember nem kíváncsi arra, hogy mi van a kép szélén túl.

¶ Vademecum.indd 160

12/6/09 5:17:42 PM


156.

Emlékszem a meg nem írott könyvemre a tipográfia alapjairól. Szerződés is volt rá.

¶ Vademecum.indd 161

12/6/09 5:17:42 PM


157.

Emlékszem A három lektor című festményre, amelyet Rákosi valaha levetetett. Vagy mégse? Nem emlékszem, mit írt róla a Holmi.

¶ Vademecum.indd 162

12/6/09 5:17:42 PM


158.

Emlékszem a Cardano-tételre, amelyet nekem kellett levezetnem az egész matematika tagozatos osztály előtt, amely azt mondja ki, hogy bármely háromszögben a szögfelezők, illetve az oldalfelező merőlegesek metszéspontja és a súlypont egy egyenesre esik, mégpedig 2:1 arányú távolságra.

¶ Vademecum.indd 163

12/6/09 5:17:42 PM


159.

Emlékszem, mennyit dolgoztam a barátom ötvenedik születésnapjára szánt ajándékkal, egy aláírását tartalmazó levélpapír készlettel. Nagyon megköszönte, és sokat használta – a hátoldalát, firkapapírnak. Nem szereti a felvágást. Az ilyet se.

¶ Vademecum.indd 164

12/6/09 5:17:42 PM


160.

Emlékszem egy estére, amikor a nagy tél miatt töröltek egy repülőjáratot, és három irodalmár kényszerűen ott ragadt a repülőtéri hotelban. Mindenki elmesélte a legkellemetlenebb élményét.

¶ Vademecum.indd 165

12/6/09 5:17:42 PM


161.

Emlékszem, egyszer a kistermetű, nagy munkabírású kritikus, a mai Osvát Ernő egy erkélyen szivarozva azt mondta, hogy a mai magyar irodalomnak tragédiája, hogy a két legnagyobb magyar prózaíró egymást hülyíti évtizedek óta. Petőfi és Arany között is ez következett volna, de barátságuk mindössze másfél évig tartott.

¶ Vademecum.indd 166

12/6/09 5:17:42 PM


162.

Emlékszem, a Bestsellers nevű budapesti könyvesboltban egy ideig lekvárok és mártások is voltak a polcon, mert ezt írta elő a privatizációs szerződés.

¶ Vademecum.indd 167

12/6/09 5:17:42 PM


163.

Emlékszem Nádas Péter kiállítására a Mai Manó Házban. Csak tíz napig volt nyitva, buta módon.

¶ Vademecum.indd 168

12/6/09 5:17:42 PM


164.

Emlékszem a Borda antikváriumra, amikor még a Balzac utcában volt, és már akkor is elüldözte az egyszeri betérőket.

¶ Vademecum.indd 169

12/6/09 5:17:43 PM


165.

Emlékszem egy jelenetre a Nemzeti Osztrovszkij előadásából, amikor nem történik más, csak egy fél tucat takarítónő, mint egy balettkar a földön kúszva nyalja fel a színpadot, egy palota díszes termét. Beszédes némaság volt.

¶ Vademecum.indd 170

12/6/09 5:17:43 PM


166.

Emlékszem Rutkai Bori, az alternatív díva antréjára egy litera előszilveszteren: „A világok deszkája – a világot jelentő deszkákon”.

¶ Vademecum.indd 171

12/6/09 5:17:43 PM


167.

Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám Az egri csillagok. Egy vacsoránál megkérdeztem otthon: „Tudom, hogy nem nagyon valószínű, de ugye nincs kizárva, hogy mi Török Bálint leszármazottai vagyunk?”

¶ Vademecum.indd 172

12/6/09 5:17:43 PM


168.

Emlékszem a Ludwig Múzeum állandó gyűjteményének nagy kincsére, Keith Haring Ezüst oltár című művére.

¶ Vademecum.indd 173

12/6/09 5:17:43 PM


169.

Emlékszem Esterházy Péter legjobb, novella méretű könyvére, amelynek már a címe is élmény: Fuharosok. Próza és vers határán, mégsem nyegle, és érthető is a maga látomásos módján.

¶ Vademecum.indd 174

12/6/09 5:17:43 PM


170.

Emlékszem, mi volt az a három kép, amit grafikus barátom javasolt, hogy megmutassak a Louvre-ban a 10 éves Lilinek. Egy Jan van Eyck, egy Leonardo és egy Georges de la Tour. Nagyszerűen bevált.

¶ Vademecum.indd 175

12/6/09 5:17:43 PM


171.

Emlékszem, egyszer csak rájöttem, hogy mindig oda szeretek utazni, ahol már voltam.

¶ Vademecum.indd 176

12/6/09 5:17:43 PM


172.

Emlékszem, milyen büszkeséget éreztem, amikor megértettem, hogy magyarul még/már lehet homéroszi hexameterben írni, miközben a görög nyelv úgy változott meg, hogy már nem. Az angolban sem lehet!

¶ Vademecum.indd 177

12/6/09 5:17:43 PM


173.

Emlékszem, 1998-ban elvittek látogatóba Párizsban Csernus Tiborhoz, a híres Vasalóházba. A hatalmas bibliai tárgyú képein akkor kezdett dolgozni.

¶ Vademecum.indd 178

12/6/09 5:17:43 PM


174.

Emlékszem, hogy Csákányi Eszter Petri Hogy elérjek a napsütötte sávig című halhatatlan versét szavalja, talán a Merlin Színházban, az ordenáréságba csipetnyi méla poézist keverve.

¶ Vademecum.indd 179

12/6/09 5:17:43 PM


175.

Emlékszem egy férfire, akinek a foglalkozása: a Királynő Futára. Egyszer meghívott a londoni klubjába, amelynek neve Special Forces Club. Második világháborús diverzáns hősök leszármazottai lehetnek tagok – ha jól értettem.

¶ Vademecum.indd 180

12/6/09 5:17:44 PM


176.

Emlékszem a Farinelli című filmre, amely a leghíresebb kasztrált énekesről és a 18. századi sztárkultuszról szól. Az éneklő hangot egy szoprán és egy kontratenor háromezer helyen szétvágott és összeillesztett ének-felvételéből alkották meg a hangmérnökök.

¶ Vademecum.indd 181

12/6/09 5:17:44 PM


177.

Emlékszem Örkény remekmívű egypercesére: Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók. Egy félős autósról szól, aki Trabantja elé tizenkét háromlábú kutyát fog.

¶ Vademecum.indd 182

12/6/09 5:17:44 PM


178.

Emlékszem, azt tanultuk, hogy Mikszáth Kálmán kétszer vette el feleségül Mauks Ilonát. Eleinte rosszul ment neki, nem tudta eltartani. Akkor elvált, és visszaszármaztatta a szeretett nőt atyjának. Amikor befutott, akkor ismét oltár elé vonultak. Szép történet, nem?

¶ Vademecum.indd 183

12/6/09 5:17:44 PM


179.

Emlékszem, Észak-Karolina fővárosában, a múzeum tetejéről az igazgató lemutatott: egy hatalmas land art alkotás van ott, harminc méteres betűkkel ez van kiírva: Picture This (Ezt add össze!). Talán Heller könyve miatt, talán nem.

¶ Vademecum.indd 184

12/6/09 5:17:45 PM


180.

Emlékszem Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton című novellájára (ahol a Balaton a csokiszeletre utal), amelyben egy képzeletbeli olimpiai sport, a versenyevés parodizálja a magyar szocialista világot.

¶ Vademecum.indd 185

12/6/09 5:17:45 PM


181.

Emlékszem, hogy a falun olvasott A rózsa neve annyira érdekes volt, hogy szégyenszemre kettétéptük a könyvet, hogy egyszerre olvashassuk.

¶ Vademecum.indd 186

12/6/09 5:17:45 PM


182.

Emlékszem, egyszer az óvodába menet kutyalábnyomokat fedeztünk fel a Moszkva téri lépcső frissen kiöntött betonjában. Egy hölgy mögöttünk elmondta, hogy az aquincumi múzeumban vannak régi téglák, macskalábnyomokkal.

¶ Vademecum.indd 187

12/6/09 5:17:45 PM


183.

Emlékszem, hogy Spiró azt mondta egyszer, hogy a Fogság voltaképpen ifjúsági regény, azért szeretik az emberek annyira. A mai kor Odüsszeiáját akarta megírni.

¶ Vademecum.indd 188

12/6/09 5:17:45 PM


184.

Emlékszem, amikor az Így él a világot láttam, azt éreztem, hogy egy 1701-ben írt darab is szólhat a máról. A főszerepben Fekete Ernő tündökölt, és azt gondoltam magamban: íme egy magyar Laurence Olivier.

¶ Vademecum.indd 189

12/6/09 5:17:45 PM


185.

Emlékszem Merle 13 kötetes regényfolyamára, a Francia Históriára, amelyben a nagypolitika, a mindennapi élet és az értelmes élet keveredik. Azt sugallja, hogy mindig van választás. (Megkönnyíti a dolgot, ha az ember nemesi rangú, gazdag és jó külsejű.)

¶ Vademecum.indd 190

12/6/09 5:17:45 PM


186.

Emlékszem, hogy a New York kávéházban, ahol valaha a 2000 folyóiratot szerkesztettük, szinte minden csütörtök délután egy másik asztalnál ott ült Térey János, a fiatal költő. Mi, olümposziak a galérián, ő, a parnasszusi a földszinten, a Mélyvíz bejáratánál. Vajon más napokon is ott üldögélt?

¶ Vademecum.indd 191

12/6/09 5:17:46 PM


187.

Emlékszem a Várban egy középkori lakóházra, amely száz évre tervezett gondossággal ötvözi a régit és az újat.

¶ Vademecum.indd 192

12/6/09 5:17:46 PM


188.

Emlékszem, egy idős ismerősöm arra intett egyszer: „Bizony, a világ összes problémáját jó lenne megoldani, de ez nem biztos, hogy az Ön íróasztala mellől menni fog, Simplicissimus.”

¶ Vademecum.indd 193

12/6/09 5:17:46 PM


189.

Emlékszem, a legszebb olasz szónak a következőt találtam: l' aspirapolvere (a porszívó).

¶ Vademecum.indd 194

12/6/09 5:17:46 PM


190.

Emlékszem Robert Graves felolvasására a Pen Clubban. Ősz sörényű, szép öregember volt. Mit evett a hetvenes évekbeli Magyarországon?

¶ Vademecum.indd 195

12/6/09 5:17:46 PM


191.

Emlékszem Triesztben Európa egyik legjobb fagylaltozójára. A főtértől jobbra.

¶ Vademecum.indd 196

12/6/09 5:17:46 PM


192.

Emlékszem Kornis Mihály: Halleluja című darabjára, ami a Játékszínben került színre. Márton András vitte a hátán a darabot, a hisztérikus, felnőni nem tudó serdülő szerepében. Egy ponton aztán egy tucat durva arcú utcai fazon statiszta tódult be a csöppnyi színpadra.

¶ Vademecum.indd 197

12/6/09 5:17:46 PM


193.

Emlékszem Jókai A nagyenyedi két fűzfa című kisregényére. Ott találkoztam először a felnőtt ideával: kuruc, labanc egykutya, mindkettő fosztogat. Egészen addig a Farkasles című szélsőségesen kurucbarát munka befolyása alatt álltam.

¶ Vademecum.indd 198

12/6/09 5:17:46 PM


194.

Emlékszem a Portland (Oregon) városában található Powells könyvesboltra, amely eredetileg egy külvárosi pajtarendszerben nyílt meg, de ma már a város közepében van, és mindent annyiért árul, amennyibe a megjelenésekor került.

¶ Vademecum.indd 199

12/6/09 5:17:47 PM


195.

Emlékszem a kis Edisonról olvasott történetre, amikor a bostoni távírda óriási gépében úgy találta meg a hibát, hogy ellenkező oldalról kezdett vizsgálódni, így hamarabb találta meg a belehullott faldarabot. Hogy lehetne azt a stratégiát az életben kamatoztatni?

¶ Vademecum.indd 200

12/6/09 5:17:47 PM


196.

Apám fiatalon megmászta a Triglav hegységet, ami Szlovénia legmagasabb csúcsa: 2864 méter. Az igazi férfiassághoz ez még hátra van – a faültetéssel együtt.

¶ Vademecum.indd 201

12/6/09 5:17:47 PM


197.

Emlékszem, milyen lelkesedés fogott el, amikor először láttam Orosz István Vigyázat! Lépcső! című rajzfilmjét, amely epigrammatikus és vicces összefoglalása a pártállami rendszernek. Oda való a Rozsdatemető, A fényképész utókora, Az Ikszek mellé.

¶ Vademecum.indd 202

12/6/09 5:17:47 PM


198.

Emlékszem az 56-os emlékmű tervpályázatára, volt közte sok végletes terv. Jó, hogy közérthető, mégis nívós terv valósult meg az egykori Sztálin szobor helyén. Egyaránt szimbolizálja az összefogás mindent elsöpörni képes erejét, de a tömegben fogságba eső egyéni akaratot is. Nem túl nagy egy kicsit?

¶ Vademecum.indd 203

12/6/09 5:17:47 PM


199.

Emlékszem, hogy egy butikcézárt tanítottam angolul a Balatonon, a Balmoral nevű jacht fedélzetén. Heteken át. Egészen rendesen megtanult.

¶ Vademecum.indd 204

12/6/09 5:17:47 PM


200.

Emlékszem, mekkora élmény volt Lengyel Péter: Macskakő című regénye. Egybegyúrta a világmindenséget, a Millenniumot és leánygyermekét. Nem spórolta ki belőle a munkát. Vajon húsz éve mit ír?

¶ Vademecum.indd 205

12/6/09 5:17:47 PM


201.

Emlékszem, hogy az ötvenedik születésnapomra egy évfolyamtársamtól egy jótanácsot kaptam: „Jól használd ki ezt az évtizedet, mert ez az utolsó, hogy még nem a leleteid határozzák meg a lehetőségeidet.”

¶ Vademecum.indd 206

12/6/09 5:17:47 PM


202.

Emlékszem, amikor Lili lányom először kijavította egy francia mondatomat. Nagy érzés volt.

¶ Vademecum.indd 207

12/6/09 5:17:47 PM


203.

Emlékszem, hogy a gazdag üzletember és emigráns íróunoka, aki gyermekkorom óta ismer, egyszer azt mondta: „Az a baj veled, hogy túlságosan is azt szeretnéd, hogy mindenki szeressen”. Aztán a nyomaték kedvéért angolul is hozzátette, sokkal tömörebben: „You too much like to be liked”.

¶ Vademecum.indd 208

12/6/09 5:17:47 PM


204.

Emlékszem, mekkora hatással volt rám a 2007. évi velencei Biennálén a lengyel pavilon. Egy hatalmas, rozsdás vasszerkezet töltötte be a teret, amely nem illeszkedett jól. Volt ahol üres hely maradt, volt ahol összenyomódott, mintha egy harmincas évekbeli áruház kiégett váza lett volna. Nem a mai viszonyokat kritizálta: a mindenkoriakat. A világ címerének vizuális mottója akart lenni: „Semmi se stimmel”.

Vademecum.indd 209

12/6/09 5:17:47 PM


205.

Emlékszem Tamás Gáspár Miklós megjegyzésére egy vastag gyűjteményes kötetéből: „Ajánlom e könyvet a 2000 szerkesztőinek, akik e tanulmányok egyikét sem tartották közlésre érdemesnek.”

¶ Vademecum.indd 210

12/6/09 5:17:48 PM


206.

Emlékszem a Kenyér és tulipán című nagyszerű olasz filmre, amely a hétköznapi élet és a fennkölt nagyotmondás édes, mindenféle társadalmi réteg számára élvezetes keveréke. A kellékek a vécébe ejtett fülbevalótól Torquato Tasso költészetéig terjednek.

¶ Vademecum.indd 211

12/6/09 5:17:48 PM


207.

Emlékszem, a harmincvalahány éves Kocsis Zoltán, amikor még a Fesztiválzenekart vezényelte, egyszer egy próbán leállította a zenekart és rárivallt egy fúvósra: „Te öreg! Szerinted ez egy fisz?! Mert szerintem ez k…ára nem egy fisz!!!”

¶ Vademecum.indd 212

12/6/09 5:17:48 PM


208.

Emlékszem az Apró dolgok istene című angol regényre, ami úgy szól a régi és a mai Indiáról, hogy közben a mai angol regénytechnikát is megújította. Nagyszerű, hogy magyarul is megvan.

¶ Vademecum.indd 213

12/6/09 5:17:48 PM


209.

Emlékszem, mit válaszolt barátném a táborban, mikor azt kérdezték tőle, hogy miért kell idegen nyelveket tanulni. „Hogy Goethét, Schillert, Thomas Mannt olvashassuk eredetiben…”

¶ Vademecum.indd 214

12/6/09 5:17:48 PM


210.

Emlékszem, milyen öröm volt hazacipelni a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának hét vastag kötetét. Milyen olcsón vesztegetik!

¶ Vademecum.indd 215

12/6/09 5:17:48 PM


211.

Egy bámulatos elméjű, csodálatos hangú, csinosnak (de szépnek nem) mondott nő azt mondta egyszer nagyon régen: „Az a baj veled, hogy neked nincs körvonalad…”

¶ Vademecum.indd 216

12/6/09 5:17:48 PM


212.

Emlékszem, Pina Bausch koreográfiájának ősbemutatójára a Vígszínházban. Magyarországról készült, az itteni élményeik alapján. Végül mégse Budapest lett a címe, sajnos, hanem Weisenland. A színpadkép egy meredek domboldal volt, fűvel borítva. Weisen a szótár szerint „megmutat utasít, irányít, megfedd, megró”. Többek között.

Vademecum.indd 217

12/6/09 5:17:48 PM


213.

Emlékszem az Akadémiai Könyvtár 1960-as kiadású, még egykötetes angol nagyszótárában a végén, a Jegyzetek rovatban ez állt golyóstollal: „munkahőstett?!!”

¶ Vademecum.indd 218

12/6/09 5:17:48 PM


214.

Emlékszem Halász Péter lakásszínházára a hetvenes évek közepén. A kivándorlásuk előtti néhány napban éjjel-nappal fordítottam darabjaikat angolra – tetszenek képzelhetni, milyen színvonalon.

¶ Vademecum.indd 219

12/6/09 5:17:48 PM


215.

Emlékszem, a nagyszerű angol fordító és zenei lapszerkesztő, az Angela’s Ashes című könyvet eredetileg ilyen címmel akarta közreadni: „Ki az ír a háznál?” Sajnos nem hagyták.

¶ Vademecum.indd 220

12/6/09 5:17:48 PM


216.

Emlékszem, mekkora élmény volt 1972-ben Peter Brook Szentivánéji álom előadása a Vígszínházban. A színészek fémállványokon ugráltak és műanyag csődarabok suhogtatásával értek el éteri hanghatásokat.

¶ Vademecum.indd 221

12/6/09 5:17:49 PM


217.

Emlékszem, hogy olvastam: a Belvárosi kávéházban valaha lehetett postafiókot bérelni, vagy küldeményt hagyni bárki ismerős számára. A Spinoza Házban, ahol a Budapest folyóiratot szerkesztjük, gyakran érkezik fizikai küldemény Buza Péter szerkesztő számára.

¶ Vademecum.indd 222

12/6/09 5:17:49 PM


218.

Emlékszem, hiszen csak a minap jöttem rá, hogy a Facebook közösségi portál egyáltalán nem (csak) hirdetőtábla, hanem elsősorban virtuális klubfelület, száz és százmillió egyéni honlap bonyolult módon összefércelt szövedéke.

¶ Vademecum.indd 223

12/6/09 5:17:49 PM


219.

Emlékszem Hermann Hesse Üveggyöngyjáték című, érett felnőtteknek való regényére. Selymes, felemelő élmény, az az érzése az embernek, hogy nem keresztényeknek akart titkos bepillantást engedni a kereszténység lényegébe.

¶ Vademecum.indd 224

12/6/09 5:17:49 PM


220.

Emlékszem, hogy ötvenedik születésnapomra többek között gőzgépmodellt, nagy csokor vörös rózsát és egy Mrs Eaves nevű betűtípust kaptam, annak összes változatával. Egy fiatal barátom meg cédére másolta apja legendás bakelitlemez gyűjteményének kincseit. Mrs Eaves egyébként John Baskerville, a híres nyomdász házvezetőnője, felesége, majd özvegye volt, ő fejezte be a nagy munkákat.

Vademecum.indd 225

12/6/09 5:17:49 PM


221.

Emlékszem a bécsi Prückel kávéház tömbjében egy különös tetőtér-beépítésre: a Coop Himmelblau építésziroda munkája, dekonstruktivista stílusban.

¶ Vademecum.indd 226

12/6/09 5:17:49 PM


222.

Emlékszem, hogy akkor tanultam morzézni a rádiós szaktáborban Alsógödön, amikor a vébén Magyarország 3:1-re verte Brazíliát… Nem tegnap volt. Használ-e még valaki morzét?

¶ Vademecum.indd 227

12/6/09 5:17:49 PM


223.

Emlékszem az első Videoton sztereó asztali készülékre, amit még szüleimtől kaptam ajándékba. Fejhallgatóval együtt. A rádió lett az én igazi műfajom.

¶ Vademecum.indd 228

12/6/09 5:17:49 PM


224.

Emlékszem, milyen sokáig kerülgettem a nagy zenelopó portálokat. Most rábukkantam a 180 lemezből álló 1991-es Mozart összkiadásra, amit tizenöt éve gyűjtögetek. A zeneipar vajon akkor is tönkremegy, ha én becsületes maradok?

¶ Vademecum.indd 229

12/6/09 5:17:49 PM


225.

Emlékszem Fulvia, az álnevű költőnő Kocsiverseny című nagyszerű versére, ami egy Ben Hur parafrázis, ma New Yorkban, menő sportkocsik között, valamilyen különleges antik metrumban. Ki lehet a költő?

¶ Vademecum.indd 230

12/6/09 5:17:50 PM


226.

Emlékszem, mennyire szerettem volna, hogy a tudós szerkesztő tudósítson olykor Bécsből. Csaknem húsz éve jelentkezik már Nick Elsdorf. Választékos, kekec humorral, az osztrák belpolitikán át üzen haza. Milyen jó könyv lehetne belőle.

¶ Vademecum.indd 231

12/6/09 5:17:50 PM


227.

Emlékszem, A fehér király című nagyszerű regény dedikálása félbeszakadt egy női hölgy sírása miatt.

¶ Vademecum.indd 232

12/6/09 5:17:50 PM


228.

Emlékszem, hogy 1989-ben egy öreg jampec amerikai fotográfus fényképezte a szerkesztőséget a New York kávéházban, bizonyos Helmut Newton. Senki nem ismerte a nevét.

¶ Vademecum.indd 233

12/6/09 5:17:50 PM


229.

Emlékszem, az Octogont 1936ban nevezték el Mussoliniről. e milyen hirtelen. A javaslat pénteken reggel került a özmunkatanács elé. Mire kora délután megérkezett Ciano gróf olasz külügyminiszter és az ünneplő sokaság között a vendégek autói keresztül vonultak az Oktogonon, már a falakon ott voltak a táblák. Akkor még tudtak dolgozni!

Vademecum.indd 234

12/6/09 5:17:50 PM


230.

Emlékszem, a középkori latin tanára egy stencilezett oklevélszöveget adott fel házi feladatnak – csak azt kérte, hogy az állítmányt találjuk meg. A következő órán összecsaptak a megoldási javaslatok. „Mind rossz!” – mennydörögte a fiatal tanár. – „Az állítmány a második oldalon van. Azt most fogom kiosztani.”

¶ Vademecum.indd 235

12/6/09 5:17:50 PM


231.

Emlékszem, hogy a Teleki térről az Ecseri útra 1949-ben költöztették ki az ócskapiacot. De továbbra is Telekinek vagy Tangónak hívták. Aztán 1963-ban jelenlegi helyére, a Nagykőrösi útra költözött. Most meg úgy hívják: Ecseri. A kapura is ki van írva.

¶ Vademecum.indd 236

12/6/09 5:17:50 PM


232.

Emlékszem, mivel hirdettük a folyóiratunkat. „2000 – Irodalmi és Társadalmi Havi Lap. Minden számban szórakoztató sajtóhibákkal”.

¶ Vademecum.indd 237

12/6/09 5:17:50 PM


233.

Emlékszem az 1989-es nagy optimizmusomra. Nem kell más, csak a szabad választás, a normális, szabad üzleti élet. Akkor minden baj magától elillan.

¶ Vademecum.indd 238

12/6/09 5:17:50 PM


234.

Emlékszem, Monteverdi halálának 350. évfordulóján összeurópai Monteverdi-nap volt, a Bartók egész nap közvetítette. Este 10kor kezdődött az utolsó koncert, a velencei Frari bazilikából, ahol a zeneszerző sírja van. Mindig felkeresem, ha arra járok. Különbejáratú óriásom.

¶ Vademecum.indd 239

12/6/09 5:17:50 PM


235.

Emlékszem, amikor először megesett velem, hogy bementem egy új boltba vagy kávéházba és megkérdeztem: mikor nyitottak? Hát ma. Azóta sokszor.

¶ Vademecum.indd 240

12/6/09 5:17:50 PM


236.

Emlékszem, amikor felfedeztem az évtizedek óta céltalan feliratot: Tlach és Keil rézműveinek raktára. A Hajós utca egyik végénél, közvetlenül a Marquis de Salade étterem mellett.

¶ Vademecum.indd 241

12/6/09 5:17:51 PM


237.

Emlékszem, mit mondott a nagy tekintélyű műemlékes guru: „A jó műemlékesnek leginkább öt dologra van szüksége: éles szemre, erős lábra, nagy szívre, sok kitartásra és rengeteg pénzre.”

¶ Vademecum.indd 242

12/6/09 5:17:51 PM


238.

Emlékszem, a Vademecum 1-es számában a Dogville című filmet ajánlottuk. Sugárzó fénye egy cseppet sem halványodott öt év alatt. Thrillerbe oltott tanulságos színházi tanmese filmen.

¶ Vademecum.indd 243

12/6/09 5:17:51 PM


239.

Emlékszem, egy latinórán egyszer a tanár azt kérdezte a felelőtől, mit jelent fiam, hogy pugna, pugnae? – Harc, harc! – súgták többen. – Arc, pofa, ábrázat! – vágta ki büszkén a felelő, mert akkor mindent három szinonímával kellett fordítani. Kitől hallhattam a történetet, reálgimnáziumi tanuló?

¶ Vademecum.indd 244

12/6/09 5:17:51 PM


240.

Emlékszem, a New York kávéházban volt egy „irodalmi vécésnéni”, aki mindig elvárta, hogy az ott szerkesztett 2000-rel megajándékozzuk. Cserébe nem engedett fizetni, ha felkerestük birodalmát.

¶ Vademecum.indd 245

12/6/09 5:17:51 PM


241.

Emlékszem, mekkora sikert aratott egy idézettel a különlegesen hadaró, nagy tudású femme fatale, csúcsos zárójelek között találta a híres szótárban, a szinte lefordíthatatlan „college widow” szócikknél: „Egyetemisták nemzedékeit figyelmesen szórakoztató, magányos, jobb nő, kis egyetemi városban.”

¶ Vademecum.indd 246

12/6/09 5:17:51 PM


242.

Emlékszem, a Változások kora című film arról szól, hogyan vedlik vissza Anglia normális országgá a forradalom után. Egy orvos szemüvegén keresztül. Van benne pestisjárvány és Nagy Tűzvész is (1666). Ilyen magyar filmek miért nincsenek?

¶ Vademecum.indd 247

12/6/09 5:17:51 PM


243.

Emlékszem, milyen élmény volt a televíziótól megszabadulni. Mint a könnyebb légzés, a gyorsabb léptek, a pohár bor.

¶ Vademecum.indd 248

12/6/09 5:17:51 PM


244.

Emlékszem, milyen férfias mulatság volt olvasni Daniel Kehlmann legjobb könyvét, A világ fölmérését. Gauss-ról és a világutazó Humboldtról, akik találkoztak az életben is. Irodalmi mozgalmasság, konkrétumokkal keverve. Még rajtuk is túlhaladt az idő.

¶ Vademecum.indd 249

12/6/09 5:17:51 PM


245.

Emlékszem egy kivilágított Wesselényi utcai földszinti tanteremre, amelyben piros kartonbetűkkel a következő jelmondat volt kiírva: „A kettős könyvelés az emberiség egyik legnagyobb találmánya, s kívánatos, hogy használtassék minden háztartó gazdaságban.” Szerzője is ott volt alatta, nem, nem Lenin, hanem – kapaszkodjanak meg – Johann Wolfgang Goethe.

Vademecum.indd 250

12/6/09 5:17:51 PM


246.

Emlékszem, hogy azt mondta egy professzorom: „Figyeljék meg, kollégák, hogy az ifjúságra nem csak az jellemző, hogy a forradalmi, másképpen felforgató eszméket szereti, azzal szemben, hogy öregként majd konzervatív lesz, és nem is csak az, hogy fiatalon a tragédiákért lelkesednek, de öregen a komédiák felé hajlanak majd. Hanem hogy a legtöbb fiatal a tejcsokoládét szereti, és öregebben már a keserű csoki esik jobban.” Ezt aztán tovább meséltem egy fiatalabb embernek, és emlékszem, átsuhant az agyamon, hogy ki lehetne egészíteni a vonósnégyesekkel és Rubens élvezetével…

Vademecum.indd 251

12/6/09 5:17:51 PM


247.

Emlékszem, egy amerikai barátom egyszer fejcsóválva azt mondta, hogy úgy írok angolul, hogy mindig „feszegetem a kereteket” (pushing the envelope). Az eredeti angol kifejezés a repülőgéptervezésből szivárgott le. Lehet olyan gépet tervezni, amelyik messzire megy, vagy magasra száll, vagy sok terhet visz, vagy nagyon gyorsan repül, de egyszerre mindet nem tudhatja – ha mindezt egyszerre próbálják, akkor a gép felrobban.

Vademecum.indd 252

12/6/09 5:17:52 PM


248.

Emlékszem, Esterházy Péter azt mesélte egy göteborgi reggeli alkalmából, hogy amikor a Csillaghegyben játszott, volt egyszer a kapu előtt egy tiszta helyzete, amit leheletnyivel mellélőtt. Mert volt ott egy fűcsomó, amin gellert kapott a lövés. A közönség átkozta, mert persze nem látta, mi történt… „P…ba a fűcsomóval. Mindig be kell rúgni… Csak ez számít”.

Vademecum.indd 253

12/6/09 5:17:52 PM


249.

Emlékszem egy Cosmic Zoom című rajzfilmre, egy ellógott gimnáziumi napon a Híradó moziban, a kanadai filmhéten. Egy tavon csónakázó fiú felülről, majd távolodni kezdünk tőle, eljutunk egészen a Tejútig. Egy perc múlva megint a csónaknál vagyunk. Egy pillanatra megáll a kép, de aztán ráközelít a fiú karjára, rajta a szúnyogra, és megjárja az utat az atommagig és vissza… Nyolc perc az egész – még a komputerek előtti időből.

Vademecum.indd 254

12/6/09 5:17:52 PM


250.

Emlékszem, a barátomat egyszer heccből megkérdeztem, hogy szerinte mi az élet értelme? Hát a tanítás, vágta rá gondolkodás nélkül. Persze tágabb értelemben. Hát szerinted, kérdezett vissza. „Hát az építés”. Persze tágabb értelemben.

¶ Vademecum.indd 255

12/6/09 5:17:52 PM


Tervezte: Virágvölgyi András Betűtípus: Jenson Készült 250 példányban Nyomta a HVG Nyomda

Vademecum.indd 256

12/6/09 5:17:52 PM

Profile for Andras Török

250: Simplicissimus kétszázötven emléke  

A Summa Artium Vademecum Hírlevele 250. számának könyv formátumú különlevonata, „a világ legvastagabb vékony könyve” - könyvkereskedelmi for...

250: Simplicissimus kétszázötven emléke  

A Summa Artium Vademecum Hírlevele 250. számának könyv formátumú különlevonata, „a világ legvastagabb vékony könyve” - könyvkereskedelmi for...

Profile for andraas
Advertisement