FOGYATÉKKAL ÉLNI
Rico
Barnaby
Auggie
BRAILLE-ÍRÁS
EGÉSZÍTSD KI! ….............. is talál szemet. Csak a …..... kívánja. Világos, mint a …........ . A ….... sem áll jól! Vak …..... világtalant. …....... is azt mondta, hogy meg........! Jól csak a …..... lát az ember.
Hogyan folytatnád a történetet? John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett (részlet) „A tűz végigpilinckázott a vénséges vén szőnyegeken, s nyomában újabb kis tüzek születtek, (…) ezekből egy besurrant Barnaby osztályába is (…). A gyerekek perceken belül sikoltozva rángatták le az ablakokról a régi acélrácsokat, s ugrottak ki a tetőre, hogy az esőcsatornán lemászva biztonságba jussanak. Barnaby azonban még mindig oda volt kötözve a székhez. Senki sem gondolt arra, hogy őt megmentse. - Segítség! - kiabálta a kötelét rángatva, de minél erősebben cibálta, annál jobban megszorultak a csomók. - Valaki segítsen!”
Hogyan folytatnád a történetet? John Boyne: Barnaby Brocket és a szörnyű dolog, ami vele megesett (részlet) „A „ssssssz” pedig a homok hangja volt, ahogy elkezdett kifolyni a hátizsákból, hogy piramis formában összegyűljön a földön. (…) Barnabyba belefagyott a szó. (…) W. E. Johns kapitány odaugrott hozzá, orrát egy pillanatra a homokba fúrta, majd őszinte pánikban nézett fel a gazdájára, épp akkor, amikor a kisfiú lábai kezdtek elszakadni a talajtól. - Anya! - kiáltotta. - Anya! Segíts! Fellebegek!”
Hogyan folytatnád a történetet? Andreas Steinhöfel: Rico, Oskar és a nagy nyomozás (részlet) „Bemásztam a sor elején álló taxi hátsó ülésére, és becsuktam az ajtót. (…) A sofőr hátrafordult és rám nézett. - Hát ez meg mi? - förmedt rám. - Micsoda mi? - Mit keresel egyedül az utcán, te törpe? Hol vannak a szüleid? Lassan kezdtem besokallni. - Haza kell mennem, de nem tudom az utat – feleltem. - És mielőtt megkérdezi, hogy miért: mert mélyképességű vagyok. (…) - Még egyszer kérdezem: hol vannak a szüleid?”
Hogyan folytatnád a történetet? Andreas Steinhöfel: Rico, Oskar és a nagy nyomozás (részlet) „Épp az imént hallottam újra Bühl mobiljának csengőhangját – a csörgilingizést. (...) Mikor nagyon-nagyon óvatosan felálltam a kanapéról, azt képzeltem, olyan roppanást hallok, mint mikor az ember letör egy jégcsapot az ereszről. A nappali ajtajához lopóztam, és kikémleltem az előszobába. Bühl halk, de ingerült hangja kiszűrődött a konyhából, és amit hallottam, attól égnek állt az összes kis szőr a karomon.”