Dal+Szerző magazin 2016/04.

dal+ szerző AZ AZ ARTISJUS ARTISJUS INGYENES INGYENES ZENEIPARI, ZENEIPARI, KULTURÁLIS KULTURÁLIS MAGAZINJA MAGAZINJA II MEGJELENIK MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE NEGYEDÉVENTE II MMXVI MMXV / II. IV. II

A PÁRKAPCSOLATOK ÖSSZES SZAKASZÁRA VAN MÁR DALUNK

MARGARET ISLAND Lábas Viki, Füstös Bálint, Törőcsik Kristóf

www.artisjus.hu www.artisjus.hu

AZ A BIZONYOS TÖBBLET Párniczky András EGY HANG, AMI ÖSSZETÉVESZTHETETLEN Demjén Ferenc CSAK KÁVÉ LEGYEN ÉS VILLANYÁRAM, A TÖBBI JÖN MAGÁTÓL Moldvai Márk 1

EDITORIAL

TARTALOM

2 HÍREK 6 ZENEIPARI JELENTÉS 10 MELYIKŐTÖKNEK LEHETEK A FELESÉGE FELSŐ TÍZEZER

Huszadik lapszámunk szintén egy kerek évfordulós zeneszerző-előadót ünnepel: az idén hetvenéves Demjén Ferenc pályájának ötven éve alatt zenélt underground rock and roll zenekarban, vendéglátóhelyeken, supergroupban, tánczenekarban, és szólókarrierje is a legjelentősebbek közé tartozik, vagyis a könnyűzene gyakorlatilag összes Magyarországon ismert szintjén játszott, és hiteles tudott lenni. Három éve a Margaret Island napfényes popfolk zenéje egy szobából indult, majd hamar megtalálta szélesebb közönségét. Végigturnézták az országot, eljutottak a legnagyobb színpadokra, országos csatornák játsszák dalaikat. Megelőlegeztük a bizalmat, idei utolsó lapszámunk címlapjára ők kerültek.

Elkészült a ProArt második Zeneipari jelentése, a hosszú és kimerítően részletes tanulmányból néhány fontos adatot kiemeltünk és bemutatunk. Hosszasan foglalkozunk az alkalmazott zenékkel: Alpár Balázs zeneszerző egyedüli magyarként részt vett a Soundtrack Cologne filmzenével foglalkozó konferencián Kölnben, és az ottani előadások, workshopok, illetve tapasztalatai alapján mesélt arról, hol tart ma a filmzeneszerzés, milyen változások történtek a sorozatok és videojátékok zenéjének világában, míg Moldvai Márk elsősorban saját filmzenével kapcsolatos tapasztalatait osztja meg az olvasókkal. Állandó szerzőnk, Hegyi György belülről mutatja be, hogyan működik a Dalfutár, míg Prieger Zsolt Matuz István fuvolaművésszel beszélgetett.

Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk! n a szerk.

2

11 ELKAPNI A FONALAT RUN OVER DOGS 12 AZ A BIZONYOS TÖBBLET } PÁRNICZKY ANDRÁS 16 A PÁRKAPCSOLATOK ÖSSZES SZAKASZÁRA VAN MÁR DALUNK } MARGARET ISLAND 20 EGY HANG, AMI ÖSSZETÉVESZTHETETLEN } DEMJÉN FERENC 24 LISTÁK YOUTUBE, MAHASZ, ZENESZÖVEG 26 EHHEZ MEGSZÁLLOTTSÁG KELL } MATUZ ISTVÁN 30 A TERÜLET, AHOL VILÁGHÍRŰEK A MAGYAR ZENEKAROK ALPÁR BALÁZS 34 CSAK KÁVÉ LEGYEN ÉS VILLANYÁRAM...

MOLDVAI MÁRK 38 DALFUTÁR BELÜLRŐL HEGYI GYÖRGY 40 KI KICSODA JOGI ESETEK 42 JÁTSSZATOK KIB...TT HANGOSAN! BOB DYLAN 44 LEMEZAJÁNLÓ 46 OLYKOR BELÜL IS KŐBÖL ÁLL KÖNYVAJÁNLÓ 48 BECK ANDRÁS IRODALOM

IMPRESSZUM

12 A NIGUN ÉS A NÉPZENEI HAGYATÉK SZINTE KIMERÍTHETETLEN FORRÁS

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXVI. negyedik negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

16 NEMRÉG BESZÉLTÜNK ARRÓL HÁRMASBAN, HOGY ELENGEDJÜK, MIT VÁRNAK MÁSOK

Ebben a számban közremûködtek: Balkányi Nóra, Biczó Andrea, Bihari Balázs, Deme Zsófia, Hegyi György, Kalocsai Krisztina, Réz György, Szabó Sz. Csaba, Tóth Péter Benjamin Lapterv: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Nagyillés Szilárd Nyomdai kivitelezés: Color Pack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4.

20 AZTÁN JÖTT AZ ANGOLSZÁSZ BEATZENE A GITÁRRAL, ÉS EZ ELSÖPÖRT MINDENT

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

26 ÖSZTÖNÖSEN KERESTEM, KUTATTAM A FUVOLA ÚJSZERŰ HANGZÁSAIT

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz hírek

mmxvi.iv

őszi jogdíjfelosztások

pés viszont nem tartozik ebbe a körbe, és a vendéglátóhely nem szedhet belépőt a zenei műsorért. Az éttermek jóval olcsóbban szolgáltathatnak élőzenét, hiszen a fellépőnek fizetendő díj ötven százalékát leírhatják a társasági adójukból. Összesen 200 ezer euró, azaz mintegy 62 millió forint adókedvezményt vehetnek így igénybe három év alatt. Ez egy igen magas korlát: ha egy étterem három éven át mindennap rendezne koncertet, akkor is átlagban 113 ezer Ft-ot kellene költenie mindegyikre, hogy átlépje a 124 milliós határt. A Dal+Szerző kíváncsi volt arra, hogy mi volt a törvényhozók szándéka a módosítással. A Nemzetgazdasági Minisztériumtól a következő válasz érkezett: „A Kormány messzemenőkig elkötelezett kulturális, azon belül zenei örökségünk megőrzése, ápolása iránt. Mindez leghatékonyabban akként juttatható érvényre, ha népzenei, zenei hagyományaink a mindennapok részévé válnak, a zenét művelők és a zeneszeretők azokkal nem csak koncerteken találkoznak. Ezért a kormány elő kívánja segíteni azt, hogy a vendéglátóhelyeken, éttermekben – hagyományainkhoz híven – élőzene szóljon, ami fellépti lehetőséget, megélhetést is ad a zenészek számára”.

November elején kapták meg a dalszerzők és más jogosultak a könnyűzenei koncertekből befolyt jogdíjat. Ez a jogdíjfelosztás azokat a rendezvényeket tartalmazta, amelyek műsoranyaga és jogdíja az idei év első felében beérkezett. Ezúttal 6130 rendezvény került a felosztásba - ez tizennyolc százalékkal több koncertet jelent az egy évvel korábbinál. Összesen 5724 hazai szerző 22 ezer művére osztottunk fel jogdíjat – azaz tizennyolc százalékkal több zeneműre, mint tavaly ilyenkor.

A 2016 második félévében megrendezett koncertek jogdíjait 2017 májusában kapják meg a szerzők. A novemberi felosztás nem tartalmazta a külföldi koncerteket, hiszen ezek kifizetése folyamatosan zajlik egész évben, valamint az úgynevezett – koncertekért járó – „ráosztásos” jogdíjakat sem, amelyeket 2017-ben fog utalni az Artisjus a dalszerzőknek, jogutódoknak. Ősz végén az úgynevezett azonosítatlan jogdíjakat is kifizette az Artisjus. A befizetéstől számítva három évig tartjuk rendelkezésre azokat a jogdíjakat, amelyek ismeretlen jogosultnak járnának, vagy nem elérhető jogosult művére érkeznek. Ez alatt az idő alatt az Artisjus mindent elkövet, hogy beazonosítsa az ilyen jogdíjak tényleges gazdáit, illetve elérhetőségüket. Amikor ez nem sikerül, az így összegyűlt jogdíjakat visszaforgatjuk, és kifizetjük. Azok a szerzők, jogutódok és zeneműkiadók részesülnek ilyen jogdíjban, akiknek a művei a 2016ban elvégzett felosztásokban szerepeltek.

Az azonosítatlan jogdíjak felosztása a 2016ban elszámolt jogdíjak arányában történt.

Korábban öt évig tartotta vissza az Artisjus az ilyen jogdíjakat, ez az idő az európai szabályozás változása miatt három évre csökkent. Szintén változást jelent, hogy 2015-ig ezt az összeget nem külön felosztásban kapták meg a szerzők, hanem a „normál” felosztásokkal együtt érkezett meg a számlájukra ez a jogdíj. Mindösszesen 12,5 ezer szerző 95,6 ezer műve vett részt a felosztásban – ennyien kaptak november végén azonosítatlan jogdíjat.

2

új koncertbejelentő szerzőknek Elindult egy régóta várt szolgáltatás: az előadóként is aktív dalszerzők a fellépéseik adatait online küldhetik be az Artisjushoz. Az így bejelentett koncerteknél az ügyintézés előrehaladását is nyomon lehet követni. Ahogy korábban, továbbra is a koncert szervezőjének a kötelessége megadni a fellépés adatait és a műsoranyagot, ugyanakkor a jogdíj kifizetésében jobban érdekelt dalszerzők hatékonyan segíthetik a jogdíjbeszedési munkát a fellépéseik és a játszott zeneszámok listájának elküldésével – immár kényelmesen, az új online koncertbejelentőn. 2016 telén történik a rendszer finomhangolása ötven önként jelentkező szerző bevonásával, ezt követően válik elérhetővé minden dalszerző számára.

adókedvezménnyel az élőzenéért Egy újonnan elfogadott törvényjavaslat hatására valószínűleg jóval gyakrabban hallhatunk majd élőzenét a magyarországi vendéglátóhelyeken. Az éttermeknek, borpincéknek ugyanis az eddigieknél sokkal jobban megéri majd élőzenét szolgáltatni.

Az új adótörvény alapján adókedvezményt vehetnek igénybe az élőzenét szolgáltató, melegkonyhás vendéglátóhelyek és boros pincék akkor, ha a bevételük legalább háromnegyede étel-ital eladásából, illetve szálláshely biztosításából származik. Kedvezményre jogosító élőzenének számít a koncert és az élő háttérzene is, a DJ fellé-

mediadesign-díjas a dal+szerző A Kreatív magazin Mediadesign díjjal ismerte el a Dal+Szerző WOMEX tematikájú különszámát. A Cimbalom Duóval a címlapján, a magazin bronz díjat nyert a nyomtatott sajtó egyik kategóriájában (amelyben

HÍREK

d+sz hírek

mmxvi.iv

VOLKOVA SISTERS, A BuSH EGYIK FELLÉPŐJE FOTÓ: MARTIN WANDA

egyébként ezüst díjat igen, aranyat nem osztott ki a zsűri). Az angol nyelvű különszámot azért készítette a Dal+Szerző csapata 2015 októberében, hogy a budapesti WOMEX-re látogató 2500 külföldi menedzser, booker, kiadó és újságíró még jobban megismerje a magyar világzenei előadókat – támogatva ezzel is a hazai előadók nemzetközi ismertségét és karrierjét. A díjat immár negyedik éve osztotta ki a kommunikációs szakma legismertebb lapja, a Kreatív magazin, ezúttal összesen 18 online és nyomtatott médiaterméket díjaztak.

Showcase Hub. A BuSH megszervezése mögött az a feltevés állt, hogy a régiónak össze kell fognia – egyrészt mert nagy „belső” piacot alkot, másrészt egységesen fellépve a zenei export is hatékonyabb lehet. az artisjus támogatóként Nem csak a térség fellépőit lehetett megismerni a belvárosi klubokba szervezett koncerteken, a régió zeneipari szereplői a kapcsolódó konferencia programjain is találkozhattak egymással. Ezeken összesen 380 vendég vett részt, köztük 150 külföldivel. A „Go West” című előadáson Szép Fruzsina, Berlinben dolgozó programigazgató úgy foglalta össze a tanulságot, hogy „ez az iparág a személyes kapcsolatokilyen volt: bush konferencia ra épül, hiszen egy menedzsernek például Idén debütált a közép-kelet-európai régió az ismeretségein keresztül kell felépítenie vadonatúj zenei eseménye, a Budapest önmagát és az általa képviselt terméket is”.

A konferencián a régiós közös jogkezelés kérdései is terítékre kerültek. Az Artisjus panelbeszélgetésének legfőbb tanulsága, hogy van olyan területe a zeneiparnak, ahol ugyan a személyes ismeretségek kevésbé számítanak, ugyanakkor érdemes tájékozottnak lenni a lehetőségeket illetően. A helyi szerzők, zenekarok számára a saját, nemzeti közös jogkezelő kollektíva jó bázist jelenthet. Ahogy a közös jogkezelői nemzetközi szövetség, a CISAC európai igazgatója, Mitko Chatalbashev elmondta, a térségben nagyon különböző fejlettségűek ezek a szervezetek. Minél keletebbre megyünk, annál alapvetőbb problémákkal küzdenek, elsősorban a jogszabályok betarthatósága (és így a jogdíjbevételek) terén.  3

HÍREK

d+sz hírek

mmxvi.iv

LENDVAY KAMILLÓ FOTÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT (MTI)



húszéves az artisjus egyesület Immár két évtizede annak, hogy újra a szerzők irányításával működik az Artisjus.

Az egykori alakuló közgyűlés és a jelenlegi Küldöttgyűlés közösen ünnepelte meg a jubileumot ugyanazon a helyen, ahol húsz éve megalakult az egyesületként újjászülető Artisjus. A New York Kávéház adott otthont 1996-ban az egyesület első hivatalos eseményének, majd 2016ban a jubileumi estének is. Az Artisjus egészen 1953-ig szövetkezetként, majd négy évtizeden keresztül állami irányítás alatt hivatalként működött. Az egyesületté válással került hivatalosan is újra a szerzők kezébe a zenei közös jogkezelés. ’96-ban jogszabályban rögzítették: közös jogkezelés csak egyesületi formában

végezhető. Fontos eredmény volt többek között az is, hogy a szerzői vagyont nem államosították újra, ahogy azt az ’50-es években egyszer megtették.

jat, Kossuth-díjat, Artisjus-díjat kapott, 1996-ban elnyerte a Kiváló Művész címet is. „Taszít és elkerülöm az önkényesség, az öncélú divatok pillanatnyi csapdáját, amikor feje tetejére állítják a világot. Az én zeném nem rejtvény, amit meg kell fejlendvay kamilló elhunyt teni.” Lendvay Kamilló 88 éves volt. Az 2016. november 30-án elhunyt Lend- Artisjus saját halottjának tekinti a zenevay Kamilló, Kossuth-díjas zeneszerző, szerzőt. a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezető tanára, a Magyar Rádió lektora. 1987-től 1991-ig az Artisjus elnöki posztját is betöltötte. halott pénz éve volt a deezeren 1979-ben Párizsban elnyerte a Grand Prix A Deezer ismét nyilvánosságra hozta a Internationale du Disque Lyrice nagydí- magyar felhasználók között legnépszejat, és Magyarországon is megkapta az rűbb dalok, albumok és előadók listáját. összes jelentős elismerést. Alkotómun- A tavalyi eredményekhez képest (ezeket kájáért Erkel-díjat, Bartók–Pásztory-dí- itt közöltük) most a legnépszerűbb dalok

HÍREK

d+sz hírek

mmxvi.iv dagógiai és zeneszerzői munkásságát – a 2017-es évet kiemelt Kodály-évfordulónak szenteli. A Kodály-módszer alapja az, hogy a zenei örökség megőrzése iránti fogékonyságot már egészen kisgyermekkortól kezdve kell fejleszteni, hiszen csak akkor őrizhető meg a közösségek zenei hagyománya, ha már a gyermekek körében életre tudjuk kelteni.

között még kevesebb a magyar, a legnépszerűbb előadók és albumok között viszont túlnyomó többségben vannak a hazaiak. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a streamelők a slágerek közül leginkább, kevés kivétellel a nemzetközi sikereket szeretik; ugyanakkor ezek előadóinak többi zenéjét már nem igazán hallgatják.

A magyarok közül a kedvenceiket viszont jellemzően úgy hallgatják, hogy nem egyegy dalra koncentrálnak, hanem inkább több számot streamelnek, illetve albumokat; így az egyes dalokra jutó lejátszások száma nem tudja felvenni a versenyt a nemzetközi slágerekével. 2016 egyértelműen Halott Pénz éve volt a Deezeren: ő volt a legnépszerűbb előadó; Ülni. Örülni.

Megőrülni című lemeze a legnépszerűbb album; a Darabokra törted a szívem pedig az egyetlen magyar dal, amelynek sikerült bejutnia a top 20-ba, a harmadik helyre.

(A következő magyar szám a 22., szintén tőle a Valami van a levegőben; rajta kívül csak a Wellhello jutott a legnépszerűbb 50-be: az Erre még meghívlak a 44.)

ensz – kodály módszer Az ENSZ-szervezet Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága AddiszAbebában folyó tanácskozásán felvette a népzene Kodály-módszer szerinti megőrzését az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Az UNESCO – elismerve Kodály Zoltán etnomuzikológiai, zenepe-

Az UNESCO indoklása szerint az elmúlt évszázadban a hagyományos népzene megőrzésének Kodály-módszere segítette a helyi hagyományok átadását, terjesztését és dokumentálását Magyarországon és a külföldi közösségekben.

A Kodály Zoltán zeneszerző-pedagógus által kigondolt, a Magyar Tudományos

hagyomány tiszteletben tartását. A módszert 1945-ben illesztették bele az iskolai tananyagba.

zeneipari jelentés A ProArt 2015 után idén is elkészítette a hazai zeneiparról szóló kutatásokon, elemzéseken alapuló iparági jelentését, melynek legfontosabb célja, hogy bemutassa, keretbe foglalja, számszerűsítse ezt a sokszereplős, izgalmas iparágat.

A jelentés a sokszínű zeneművészeten és az erre épülő iparági folyamatokon belül elsősorban a könnyűzenével foglalkozik, a 2015. évi iparági trendekről, volumenekről, hangsúlyokról és folyamatokról ad átfogó képet. A reprezentatív felmérés

KODÁLY ZOLTÁN FOTÓ: GINK KÁROLY (MTI)

Akadémia által támogatott módszer elősegíti, hogy a hagyományos népzene hozzáférhetővé váljon mindenki számára a közoktatásban és a civil szervezetek által, fejleszti a zenei készséget, az érintett közösségeket bátorítja a zene mindennapos használatára. Elősegíti a kutatás, oktatás, közösségi kultúra és a zeneművek együttélését, az összes zenei

a lakosság zenehallgatási szokásairól, a zenei szerzők, előadók tevékenységeiről és a zeneoktatásról szól. A rendelkezésre álló adatokat, információk és tanulmányok összegyűjtése és elemezése izgalmas olvasmány, ebből mutatunk rövid ízelítőt a következő oldalakon.

5

2016

ZENEIPARI JELENTÉS

1.

A HANGFELVÉTEL-IPARÁG BEVÉTELEI

18M

18,5

16M 14M

MILLIÁRD

12M 10M

A MAGYAR HANGFELVÉTEL-IPARÁG 15 ÉVES CSÖKKENÉST KÖVETŐEN KÉT ÉVE NÖVEKSZIK, 2015-BEN 18,5 MILLIÁRD FORINTOT REALIZÁLT.

8M 6M 4M 2M

KÖZÖS JOGKEZELÉS ARTISJUS

KÖZÖS JOGKEZELÉS EJI

KÖZÖS JOGKEZELÉS MAHASZ

DIGITÁLIS ÉRTÉKESÍTÉS

FIZIKAI ÉRTÉKESÍTÉS

2013

2.

2014

2015

ZENEHALLGATÁSI SZOKÁSOK 10 %

20 %

30 %

40 %

50 %

YOUTUBE RÁDIÓ SZÁMÍTÓGÉPEN, TELEFONON TÁROLT, MÁSOLT ZENE CD, LEMEZ, KAZETTA ONLINE RÁDIÓ STREAMING SZOLGÁLTATÓ DEEZER, SPOTIFY STB.

BÁR AZ ELSŐDLEGES ZENEHALLGA­ TÁSBAN A RÁDIÓ VEZET, AZ ÖSSZESÍ­ TETTBEN A YOUTUBE ÁLL ELÖL LEGGYAKORIBB ZENEHALLGATÁSI CSATORNA MÁSODIK LEGGYAKORIBB ZENEHALLGATÁSI CSATORNA

6

ZENEIPAR

3.

MENNYIT KÖLTÜNK ZENÉRE?

6,4 %

1,7 % 0,3 %

4,7 %

1,7 %

0

forint 32,6 %

15,4 %

0

35,4 %

12,1 %

forint 56,2 %

HANGFELVÉTELRE 12 HÓNAP ALATT

ÉLŐZENÉRE 12 HÓNAP ALATT

33,5 %

LÁTVÁNYOSAN TÖBBEN VANNAK AZOK, AKIK EGYÁLTALÁN NEM KÖLTENEK HANGFELVÉTELEKRE. DE A ZENÉÉRT SOKAT FIZETŐK KÖZÖTT IS AZ ÉLŐZENE VAN KEDVEZŐBB HELYZETBEN, 50 000 FORINT FÖLÖTTI KÖLTÉS CSAK ITT TALÁLHATÓ.

0 FORINTOT KÖLT

4.

500–10 000 FORINTIG

10 001–20 000 FORINTIG

20 001–50 000 FORINTIG

50 001–100 000 FORINTIG

100 000 FORINT FELETT

KONCERTSTATISZTIKÁK INGYENES

FIZETŐS

KONCERT VENDÉGLÁTÓ FESZTIVÁL FALUNAP/ADVENT 6000

4000

2000

2000

4000

6000 FORRÁS: ARTISJUS [2016]

8000

A RENDEZVÉNYEK 60 %-A INGYENES, ÁLTALÁNOSSÁGBAN ELMONDHATÓ, HOGY A FELLÉPÉSEK MINDÖSSZE 40 %-ÁÉRT FIZET KÖZVETLEN MÓDON A KÖZÖNSÉG. NEM ÖNKORMÁNYZATI FIZETŐS

NEM ÖNKORMÁNYZATI INGYENES

ÖNKORMÁNYZATI FIZETŐS

ÖNKORMÁNYZATI INGYENES

 7

2016

ZENEIPARI JELENTÉS

5.

7%

4%

10 % 42 %

29 % 3%

ÉLŐZENEI BEVÉTEL

FIZIKAI ÉRTÉKESÍTÉS

DIGITÁLIS ÉRTÉKESÍTÉS

KÖZÖS JOGKEZELÉS

TANÍTÁS

PÁLYÁZATOK

EGYÉB

DIGITÁLIS ÉRTÉKESÍTÉS MEGOSZLÁSA MAGYARORSZÁGON (MILLIÓ FT/ ÉV, SZERZŐI JOGDÍJAK NÉLKÜL)

1000

800

600

400

A DIGITÁLIS ZENEI SZOLGÁLTATÁSOKNÁL 2011 VOLT A TRENDFORDULÓ, DE A FEJLETT PI­ ACOKHOZ KÉPEST MÉG MA IS ALACSONY AZ EGY FŐRE ESŐ KÖLTÉS. A STREAMING A MEGHATÁROZÓ FORMA A LETÖLTÉSEK FELETT. INTERNETES LETÖLTÉS

200

MOBIL DIGITÁLIS TARTALOM ELŐFIZETÉSES REKLÁMBEVÉTEL ALAPÚ

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015

8

STREAM, EGYÉB

FORRÁS: MAHASZ [2016]

6.

5%

A ZENÉSZEK JÖVEDELMÉNEK KÉT LEGNAGYOBB FORRÁSÁT AZ ÉLŐZENEI FELLÉPÉSEK (GÁZSIK) ÉS A JOGDÍJAK JELENTIK. EZEK EGYÜTT AZ ÖSSZES BEVÉTEL KÖZEL 3/4-ÉT ADJÁK KI. EKÖZBEN MÉG A ZENEOKTATÁSBÓL SZÁRMAZÓ BEVÉTELEK IS MEGHALADJÁK A HANGFELVÉTEL-ÉRTÉKESÍTÉSEK JÖVEDELMÉT.

FORRÁS: PROART ZENÉSZ KÉRDŐÍV [2016]

ZENÉSZEK ZENÉVEL KAPCSOLATOS BEVÉTELEI

9

PROFIL

FELSŐ TÍZEZER

melyikőtöknek lehetek a felesége?

A Felső Tízezer az egyik legjobb dolog, ami történhetett a magyar alternatív popzenei színtéren az utóbbi időben – bár nincs is olyan könnyű helyzetben az, aki kategorizálni szeretné a zenekart. A magyar szövegeket előadó, tempós, powerpopos négyes elég friss zenekarnak számít még, de már rengetegen üvöltik velük koncerteken a dalok refrénjeit.

Sallai László (Somersault Boy, Szabó Benedek és a Galaxisok) 2013-ban jutott el odáig, hogy dalokat kezdjen írni Felső Tízezer néven, és furcsamód csak akkoriban kezdett együtt zenélni Korándi Dávid gitárossal, akivel gyerekkoruk óta ismerik egymást. Mivel ebből fakadóan nagyon könnyen egymásra hangolódtak, közösen kezdték el hangszerelni és válogatni a dalkezdeményeket. Az ő duójuk készítette el az első nagylemezt, amelyhez Nagy Bencét (BelleBelle) kérték fel producernek, aki billentyűn is játszik az albumon. A Normális élet 2015 októbere végén jelent meg a Normafa Records gondozásában. „A kezdeti szakasz elég romantikus volt, Dáviddal átjárkáltunk egymáshoz, és két akusztikus gitárral csiszolgattuk a számokat" – így emlékezik vissza Sallai László frontember, és még hozzátette, hogy elég mostoha körülmények között született meg az anyag, hiszen a felvételek egy része alatt kérlelhetetlenül beázott a stúdiójuk. A debütálást egyébként rögtön egy videoklip is követte a Hip-hip-hurrá című számhoz, amely egy szakítás okozta levertség utáni felüdülést és optimizmust idézi. A videót Kuczera Dalma rendezte és vágta.

A felvételek után csatlakozott hozzájuk Balogh Gallus (basszusgitár) és Hromkó István (dob), a Mayberian Sanskülotts két tagja, így alakult ki a végleges felállás, és ezzel megkezdődhetett a koncertezés. Laci, aki civilben leendő magyartanárként tevékenykedik, a Galaxisokban basszusgitározik, másik zenekarában pedig angolul ír dalokat, izgalmasnak tartja, hogy mindenkinek van más projektje is. „Nem mondom, hogy nem fárasztó különböző formációkban játszani, viszont ugyanakkor igazi kaland is, mert teljesen más szerepeket játszunk a különböző zenekarokban, és teljesen más feladatokat is kell megoldanunk a zenekarokkal kapcsolatban.”

Laci lehetőség szerint próbál ösztönös maradni a dalszövegekben, szerinte annak van igazán ereje. Meghallgatva a Normális életet, talán kicsit magára ismer a huszonéves, kora harmincas generáció, hiszen tematikáját tekintve a kora felnőtt létre, hamvába holt párkapcsolatokra, ironikus önelemzésre koncentrál. A most születő új daloknál már változást érez ehhez képest, sokkal oldottabbaknak jellemezné őket.

Az elmúlt évben rengeteg minden történt a zenekarral: játszottak a !!! előtt, vagy éppen a Hiperkarma vendégei voltak, felléptek vidéken és fesztiválokon is, és még rádiós játszást is tudhatnak maguk mögött, valamint bejutottak a Stenk dalversenyének döntőjébe. 2016 márciusában aztán megérkezett második, alacsony költségvetésű klipjük is a Süllyedő hajó című dalhoz, amelyet Szigeti Árpád rendezett, és főszereplője a kutyája, Őzi lett. A kvázi VHS házi videókból összevágott klip, és tulajdonképpen a dal és az egész zenekar báját jelzi talán, hogy a videó alatti egyik első komment ez volt: melyikőtöknek lehetek a felesége?

10

Sallai szerint a zenekarozás legjobb és legfontosabb része az alkotás, így a dalaikra a legbüszkébb, és nagyon lelkes a készülő második nagylemezzel kapcsolatban, amelyet 2017-ben szeretnének kiadni. Ezt tavasszal egy közös turné előzi meg a Szabó Benedek és a Galaxisokkal. n Kalocsai Krisztina, fotó: Szigeti Árpád

PROFIL

RUN OVER DOGS

elkapva a fonalat A Run Over Dogs épp hogy kilépett a próbaterem falai közül, máris szakmai elismerések csapták arcon, és úgy tűnik, minden lehetőséget kihasznál, hogy megmutassa, mit tud. Azóta szerencsére a hálás közönség is megtalálta, és az elmúlt majd három, de leginkább az utóbbi egy évben nagyon kalandos utat járt be, ami túlmutat az országhatáron, sőt a kontinensen is.

A zenekar tagjai, Juhász Tamás (dobok), Vilczek Áron (szólógitár), Gál Máté (basszusgitár) és Czeglédi Szabolcs (gitár, ének) 2012ben kezdték el a közös munkát, majd az első néhány dal megírása után beneveztek az R33 underground zenei tehetségkutatójára. Mire véget ért a verseny, amelyet meg is nyertek, összeraktak egy nagylemeznyi anyagot és lehetőségük nyílt felvenni Bánházi Gábor hangmérnök, és az egyik egykori zsűritag, Németh Juci produceri munkájával támogatva. Utóbbi énekesként is hozzájárult az Our Love című dalhoz, amelyhez nem sokkal később egy, a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős diákjaiból álló alkotócsoport elkészítette a zenekar első videoklipjét is.

A desert rockban utazó Noxious Foodies 2013 végén jelent meg, és még ebben az évben a tagok megnyerték az A38 Talentometer tehetségkutatóját is. A következő nagy projekt rögtön egy 25 napos nyugat-európai turné volt. 2015-ben aztán egy nagyobb alkotói válság után kiadták következő albumukat, amely a Cold Sweat of Lust címet viseli. „A második lemez írásakor leköltöztünk mindannyian Kecskemétre, és gyakorlatilag három hónap alatt írtuk és vettük fel a lemezt, miközben rengeteget grilleztünk, biliárdoztunk és szórakoztunk. A lemezen érződik, hogy sokkal letisztultabb, mindannyian elkaptuk a fonalat, így egy érettebb, egységesebb anyag lett, mint az első” – nyugtázta Czeglédi Szabolcs énekes.

Szerinte, habár nagyon lelkes közönségük van, nem könnyű angol nyelvű rockzenére lecsábítani az embereket, vidéken pedig sokszor csak szerelemből hívják le a klubok az ilyen zenekarokat. Talán ez volt az oka, hogy többször szerveztek maguknak hosszabb külföldi körutakat, amelyben már egész nagy rutinnal rendelkezik Szabolcs, így a sajátjaikon kívül a Middlemist Red európai fellépéseit is szervezt. Persze nem tud ezekről ő sem úgy beszélni, mint nagy áttörési lehetőségről, de mindenképpen sokat tanultak belőle. „Nekünk sem volt meg a tökünk (egyelőre) ahhoz, hogy kiköltözzünk együtt, ha pedig nem vagy ott folyamatosan, az nagyon nehéz.” Idén tavasszal egy hónapos amerikai útra is sikerült kijutniuk, amely a hosszabb ideig tartó összezártság miatti nehézségek ellenére életük egyik legjobb élménye volt. „Szintén egyszerűbb volt a szitu Amerikában, tekintve, hogy egy konyhával, fürdővel felszerelt lakókocsival nyomtuk a keleti parttól a nyugatiig (NYC,

LA), ráadásul mindenki külön ágyban, fekve tudott utazni, csak akkor kellett beágyazni és felülni, ha mellénk gurult a sheriff” – mesélte Szabolcs.

Egy időben nyerte el a zenekar a Cseh Tamás Program induló zenekarokat támogató pályázatát, és választotta be a Nagy-SzínPad zenei tehetségmutató műsor versenyzői közé a Run Over Dogs-t. Előbbinél az állam szerepét emelte ki Szabolcs a művészetek támogatásában: „A skandináv és a Benelux-államokban láthatóan folyamatos a fejlődés a zeneiparban, ami egy átgondolt, támogatott rendszer miatt lehetséges.”

Egy elég sűrű és koncertekkel teli év után a zenekar most újra a kreatív részre szeretne odafigyelni, és írni a harmadik lemez dalait. n Kalocsai Krisztina, FOTÓ: Kránicz Richárd

11

KOMOLY

12

INTERJÚ

PÁRNICZKY ANDRÁS, JAZZGITÁROS, NIGUN

AZ A BIZONYOS TÖBBLET Vannak muzsikusok, akik makacs céltudatossággal képviselnek valamit. Míg sokan a divatok és irányzatok tükörlabirintusában tapogatóznak, ők egyéni hangot és zenei elképzeléseket mutatnak fel, aztán csinálják a dolgukat. Mai emberünk is ilyen: Párniczky András a Nigun élén tizenöt éve fogalmazza át a kortárs jazz nyelvére a közép-európai zsidó zenei hagyományt.

Dal+Szerző: Az eddig bejárt út nagyon tudatos és egységes benyomást kelt.

Mennyire tudatos valójában?

Párniczky András: Teljes mértékben tudatos. A Nigunt eleve ilyennek találtam ki, amikor Hágában tanultam, a Királyi Zeneakadémián, ahol nagyon sok amerikai zenészt hallhattam élőben. Egy egészen konkrét élmény is kapcsolódik hozzá, amikor elmentem a JVC Jazz Fesztiválra – akkor így hívták –, ott pont azok a zenészek léptek fel, akik akkor érdekeltek. Játszott Abercombie a Gateway trióval, Bill Frisell, John McLaughlin: felsorolni sem tudom, hogy ki mindenki, három egész napon át. Nagyon nehezen befogadható három nap alatt tizenöt koncert, így leginkább csak azokra mentem el, amiket előre kiválasztottam magamnak. De egyszer csak lett egy négyórás szünetem, úgyhogy beültem véletlenszerűen a Cyrus Chestnut trióra. Ez egy mainstream trió, semmi különös, de marha jó ízzel zenélnek. És ahogy őket hallgattam, elkezdtem azon gondolkodni, hogy ez a trió, ami műfajában nem hordoz az égvilágon semmi újdonságot, mégis miért olyan jó. Ott jöttem rá, hogy ez az ő zenéjük, számukra ez a természetes, mert ők amerikai jazz-zenészek. Ez az ő anyanyelvük. Ezért én is elkezdtem nagyon tudatosan keresni és kitalálni azt a fajta jazzt, ami számomra ugyanezt a természetességet nyújtja.

Persze nem tudtam volna megjósolni, hogy mára milyen utat járunk be, de ez nem is volt fontos. Sokkal inkább, hogy az úton maradjunk, bár a döntési helyzetekben is csak remélhettük, hogy a helyes irányt választjuk.

D+SZ: Művészi döntésekben is ennyire tudatos vagy?

PA: Inkább azt keresem, hogy mire van bennem késztetés. A választásaimat mindig az befolyásolja, hogy miben látok olyasmit megvalósulni, ami számomra új utakat nyit.

Maga a Nigun is ilyen, és ilyen volt az a népzenei kutatómunka is, amit elvégeztem hozzá a közép-európai zsidó népzenével kapcsolatban. Mindig is azt remélem ezektől, hogy inspirációt adnak. És hát adnak is! (nevet) A Nigun és a népzenei hagyaték szinte kimeríthetetlen forrás. Az új kvartettemmel játszott Bartók-feldolgozások világa pedig olyan kincsestár, amit csak most kezdek nyitogatni – bár eleve tudjuk róla, hogy egy teljes élet is kevés lenne rá.

D+SZ: Mennyire ástál mélyre a közép-európai zsidó népzenében? Milyen források vannak?

PA: Egyrészt lehet sokat olvasni történelemről, kultúráról és kifejezetten a zenei kultúráról is. Ez a zsidóság esetében nagyon erősen összefonódik a szakralitással, ami engem szintén nagyon érdekelt, így erről is rengeteget tanultam. A lényeg mégis maga a zene,

amit meg lehet hallgatni. A Smithsonian Intézetnek például hatalmas, jól kutatható zenei gyűjteménye van, még magyar népzenéből is. Zsidó zene dolgában Amerika azért is szerencsés forrás, mert az 1900as évek elején rengetegen vándoroltak ki.

A mai Ukrajna és Románia területéről is sok zsidó család települt át Amerikába, és ők is készítettek hangfelvételeket a korszellemnek megfelelően. Ezek a zenék persze nem pontosan ugyanúgy szólaltak már meg, mint a szülőföldjükön, de nagy szerepük van az örökség fennmaradásában. Óriási szerencsémre megismerkedtem Bob Cohennel, aki a Di Naye Kapelye vezetője, nagyon kedves volt, és rengeteget segített. Ő személyesen is járt népzenét gyűjteni, azért is költözött Magyarországra, mert úgy vélte, hogy itt van a legközelebb a forrásokhoz. Neki könyvtárnyi gyűjteménye van, és nagyon felkészült. Így amikor elmondtam, hogy mik érdekelnek, akkor pontosan azokat az anyagokat tette elém, amikre szükségem volt. Ezeket épp úgy kell elképzelni, ahogy Bartók esetében voltak: fonográf-felvételek és kézzel írt kották, persze feldolgozva, archiválva. De Bob adott olyan kottákat is, amik ki sincsenek adva!

D+SZ: Magyarország, a mai Ukrajna és Románia mellett még hol volt élő ez a népzene, és milyen kapcsolatban volt a helyi zenei hagyományokkal?

PA: Lengyelország is nagyon fontos, elsősorban Galícia. A zsidó zene pedig  13

sen elfelejteni a nehézségeket arra a másfél órára. Ugyanez a többlet számomra is fontos eleme annak, ahogy zenélek.

D+SZ: Jelent ez megkötöttséget, valamilyen hagyományosságra való törekvést?

PA: Abszolút nem. Annyira nem, hogy amikor amerikaiakkal játszom, akkor ezen csodálkoznak is. Ott még vannak élő és működő haszid közösségek például Brooklynban, akiknek ezek a zenék ma is konkrét eseményekhez, ünnepekhez kapcsolódnak. Meg is lepődnek, amikor a számukra ismerős dallamokat teljesen más tempóban, vagy épp átértelmezve játszom. De nekem nem ez a fontos benne, hanem hogy tudom, hogy így is tartalmazza azt a bizonyos többletet, vagy ahogy Bartók mondja: a tiszta forrást.

 mindenhol összefonódott a helyi népzenével, ezért is ennyire sokszínű ez a hagyaték. Bár egyként kezeljük, mégis mindenhol más és más.

D+SZ: Időben meddig utaztál vissza?

PA: Ami leírva még elérhető, az az 1800-as évek öröksége, bár maga a hagyomány sokkal régebbre nyúlik vissza. Annyi azért tudható, hogy az ének mellett eleinte csak ütősök szerepeltek, vagy csak a térdükön doboltak és tapsoltak, mint az afrikai törzsi zenében. Bár a klezmert és általában a zsidó zenét a legtöbben a hegedűvel meg a harmonikával azonosítják, mégis a fúvós hangszerek voltak, amik először megjelentek. Olyasmi lehetett a hangzása, mint Coltrane Interstellar Space című lemezének, ahol csak dob és egy fúvós hangszer van. Ez egy nagyon izgalmas zenei helyzet, mert nincsenek harmóniák.

D+SZ: Említetted a spiritualitást, ami szorosan összefügg a közép-európai zsidó népzenei hagyománnyal. Mi hozható át abból a hagyatékból a mai hallgatóknak?

PA: A nevünk nem véletlenül Nigun, és nagyon hálás vagyok érte, hogy zenekarnévként ez nekem jutott eszembe, nem pedig másnak. (nevet) A nigun szöveg nélküli dallamot jelent. A haszid kultúrában ezek mantraszerűen ismételgetett dallamok, amik a felemelkedést segítik az Örökkévalóhoz. Ezeket adott helyzetekben volt szokás énekelni és a különböző haszid közösségeknek megvoltak a maguk énekei. Én azt gondolom, hogy ezek a zenék a mai napig érvényesek és fontosak. A Nigunban ráadásul most olyan zenei közösségben vagyok, ami nagyon erősen közvetíteni tudja mindazt, amit ezzel szeretnék. Az egy fontos cél, hogy aki eljön a egy koncertre, az ki tudjon szakadni az időből, és azokból a problémákból, amikben amúgy mind benne vagyunk. Ez valakinek spirituális élmény, másoknak meg nem, de az én szempontomból ez mindegy is, mert hatással vagyunk. Megint Coltrane-re kell hivatkoznom, aki felvállaltan úgy zenélt, hogy abban mindig legyen valami többlet: gyógyítson, emeljen fel, vagy csak segít14

D+SZ: Mi vonzza inkább a közönségeteket: a jazz, a zsidó hagyomány vagy a spirituális megközelítés?

PA: Remélem, hogy mindegyik egyszerre! (nevet) Abban hiszek, hogy ha valaki meghallgat bennünket, akkor ez a felosztás azonnal lényegtelenné is válik. Gyökereitől és többleteitől függetlenül ez alapvetően egy zenei produktum, és én ebben szeretnék valamit nyújtani, és színvonalat fönntartani. A hozzánk érkező visszajelzések is arról tanúskodnak, hogy a közönség nem vész el ennyire a háttér elemzésében, hanem egyszerűen csak zenét hallgat. Volt egy emlékezetes koncertünk Csehországban, egy amúgy remekül szóló, de mégis kissé hideg-rideg hangulatú színházteremben. Beült a közönség, telt ház volt. Ám ők nemhogy minket, de más hasonlót se nagyon hallgattak még, úgyhogy az első szám elhangzása után síri csend volt. Azt gondoltam, hogy ezt így végigjátszani elég kemény lesz, de végül háromszor tapsoltak vissza minket szerencsére. Ezek az igazán nagy élmények, amikor nem prekoncepciók vagy kulturális kíváncsiság miatt érdekes, amit csinálunk, hanem a személyes indíttatásaink úgy transzformálódnak zenévé, hogy az megérinti az embereket. Én magam is azt szeretem minden művészetben, amikor egyszerűen beszippant, és nem kell mással foglalkoznom.

D+SZ: Ehhez viszont oda kell fordulni, rá kell szánni az időt és a figyelmet.

PA: Ma ez talán a legnehezebb. Mindjárt nehéz például beleférni az emberek naptárába. De ha sikerül, akkor is ott ez a mérhetetlen mennyiségű frusztráció, idegesség és a hajszolt élet más hatásai. Szerintem egy mai alkotó számára a legnagyobb kihívás, hogy ezzel kezdjen valamit.

D+SZ: Még a popvilág számára is komoly feladat, hogy érdekes legyen, és versenyben maradjon a macskás gifekkel a közönség figyelméért. Igyekeztek lépést tartani?

PA: Próbálom korunk kihívásait derűsen kezelni. Tudomásul vettem, hogy jelen kell lenni a közösségi médiában, és ezt a jó ízlés határain belül meg is teszem. De van egy határ, amit sosem lépnék át, és ez erősen kapcsolódik a hitelességhez, ami rendkívül fontos a zenekaraimban és abban a közegben, ahol élek.

DAL+SZERZŐ INTERJÚ

D+SZ: Egyre több helyről hallom, hogy apad a magyar kultúrafogyasztó közönség. A legújabb lemezetek egy bécsi koncert felvétele. Van összefüggés?

PA: Van, persze. Egy kicsit mindig elszomorodom az öröm mellett, amikor mindenféle külföldi fesztiválokon telt ház van a koncertünkön, még akkor is, ha nem ismernek bennünket: olyan jó lenne, ha ez itthon is így lehetne. Szomorú, hogy az a réteg, aki érdeklődne a zenénk iránt, gyakran anyagi okokból nem engedheti meg magának, hogy eljöjjön. Egy másik részük egyszerűen elment külföldre. A Nigun korábbi közönségének egy jókora része jelenleg Londonban él, ott simán adhatnánk telt házas koncerteket csak magyaroknak.

Ami a Live inem Sargfabrik című új lemezt illeti: Bécs mellett szólt jelen esetben a technikai háttér, és az, hogy Klaus Hallmann, az ottani hangmérnök ugyanannyira komolyan vette ezt a koncertet, mint mi, és ez a közös munka első pillanatától érződött is.

ℹ PÁRNICZKY ANDRÁS

D+SZ: A legtöbb gitáros sound-mániás. Te is?

PA: Huszonnégy órát tudnék beszélni csak a soundról! (nevet) Annyira központi és fontos kérdés, hogy legalább annyit foglalkozom vele, mint a komponálással, gyűjtéssel és más hasonlókkal. Fontos, hogy hogyan szólalok meg – inkább az a furcsa nekem, hogy valakit ez nem érdekel. Ha nem tudom rendesen artikulálni a mondanivalómat, ha nem értenek, akkor az egésznek nincs értelme. Mostanában már csak egyetlen pedálommal vagyok egy kicsit elégedetlen, ami nagy szó. (nevet) Nagy örömömre már lassan két éve a texasi Collings gitármanufaktúra hivatalos művésze vagyok, tőlük van két hangszerem, meg van két régi Fender erősítőm, amik öregebbek, mint én. Nekem konkrét elképzelésem volt, mindig szólt a fejemben egy elképzelt hangzás, és én azt kerestem egész életemben. Bár nagyon szeretem és tisztelem a régi, nagy jazzgitárosokat, de nekem a gitársound mégis a Led Zeppelinhez, a PInk Floydhoz, a '60-as évekhez kötődik. Legyen egy jó csöves erősítő, egy rendes gitár, meg pár jó pedál: ez az alapvető.

D+SZ: És erre az általános alapra épül az egyéni hang?

PA: Nézd, kétféle muzsikus van. Vannak nagyon hangszerhez kötődő zenészek, például Bill Evans nagyon zongorista. De ott van például Gadó Gábor, akivel beszélgettem is erről: ő nem szereti a gitárt, szinte áldozatként éli meg, hogy gitározik. (nevet) Azért is használ hangerőpedált, hogy megváltoztassa a gitárnak azt az alapvető tulajdonságát, hogy a pengetéstől kezdve a hang elhalkul, ugyanis ő egy sokkal egyenesebb hangot szeretne. Én viszont gitáros gitáros vagyok, ezért ha számomra adott egy egészséges gitárhang, akkor azt nem akarom eltolni már sehova. A sound amúgy sem létezik önmagában, amit játszom rajta, és ahogy játszom rajta, az már úgyis egyénivé és személyessé teszi.

D+SZ: És nem túl amerikai ez a gitársound a közép-európai népzenei gyökerekhez?

PA: A zene itteni, és ez számít. Manfred Eicher, az ECM alapítója és vezetője azt nyilatkozta egyszer, hogy azokat gondolja európai jazz-zenésznek, akikben megvan a jazz anyanyelvi szintű ismerete, mellé hozzák a saját országuk népzenéjét, egyben ismerik az európai komolyzenei hagyományt is. Ha megnézed, a jelentős európai jazz-zenészekre tényleg ez jellemző. Ez ad egyéni ízt és hangulatot. Az amerikai mainstream jazzistákkal amúgy sem érdemes versenyezni: az az ő természetes világuk, ők abban tűnnek ki. A nagy elődök már ezerszer, és jobban eljátszott zenéjét játszani szintén értelmetlen, számomra legalábbis nem érdekes. A jazzben viszont megvan az, ami a klasszikus zenében Liszt után lassan visszaszorult: hogy a szerző lehet egyben az előadó is. Ez a popzenéből is kezd kiszorulni, sokszor ott sem a saját dalaikat éneklik az előadók. Pedig ez épphogy nem szűkíti a lehetőségeket, sőt! Ott van példának David Bowie, aki az utolsó lemezéhez a mai New York-i jazz egyik vezető zenekarát hívta el, de a végeredmény mégis teljesen David Bowie, és az összes korábbi munkájával együtt teljesen önazonos. n

A gitáros 1972-ben született Genfben.

Zenei tanulmányait számos neves intézményben folytatta:.1990 óta több jazz- és klezmerzenekarban is közreműködött, valamint folyamatosan vezette saját formációit, mint a Párniczky Quartet és Quintet. 2001-ben alapította meg a Nigunt, a zenekarral jelenleg is aktívan koncertezik. Többedmagával a Művészetek Palotájában adta elő John Zorn Cobra című művét, a szerző irányításával. Együtt zenélt és készített felvételt zöbbek közt Don Byronnal, Steven Bernsteinnel (Sex Mob), Matt Darriauval (Klezmatics), Aaron Alexanderrel (Hasidic New Wave), Arthur Kell-el, Daniel Zamirral, Frits Landensbergennel, Klemens Marktllel, Dresch Mihál�lyal, Lukács Miklóssal, Palya Beával vagy Fellegi Ádám zongoraművésszel.

A Gryllus Sámuel vezette Hungarian Soundpainting Orchestra kortárs improvizatív társulás tagja. Zenészként közreműködött Lukáts Andor Portugál, illetve Szabó Ildikó Chacho Rom című játékfilmjében, valamint zenei rendezőként, Gaál Mariann Door Quatrologie és Barbakán című táncfilmjeiben.

vinylrecord A NIGUNNAL KLEZJAZZ (2003) STANDARD (2004) HUNGARIAN JAZZ STORE (2005) BALE KULTURNIK (2006) MIKA TIVADAR HANGJAI (2011) LEBEDIK AT THE BUDAPEST JAZZ CLUB (2012)

interjú: Hegyi György, fotó: Nagyillés Szilárd (dal+szerző)

LIVE INEM SARGFABRIK (2016)

15

INTERJÚ

16

INTERJÚ

MARGARET ISLAND

A párkapcsolatok összes szakaszára van már dalunk Végigturnézták az országot, eljutottak a legnagyobb színpadokig, országos csatornák játsszák őket. Épp második albumukon dolgoznak, a Bakancslista bemutatóját 2016. december 23-án tartják az Akvárium Klubban. Három éve a Margaret Island napfényes popfolk zenéje még egy szobából indult, majd hamar megtalálta szélesebb közönségét. A kérdés most az, meg is tudja-e növelni.

A zenekar magjával, Lábas Viki énekessel, Füstös Bálint gitárossal és Törőcsik Kristóf basszusgitárossal beszéltünk.

„Rövid idő alatt minden iszonyatosan intenzív lett. Mikor hirtelen lett két hetünk semmit csinálni, elmentünk Vikiékhez Fonyódra. Ott kezdtük igazán felfogni, mi is történt velünk addig a pontig. Sok ötlet jött akkor ki belőlünk.” Füstös Bálint azt mondja, a Bakancslista így állt össze a zenekar elmúlt időszakának sűrű élményeiből.

Elszállott a páva

A népzenéhez nyúló és univerzális érzelmekre ható folk-irányok évek óta vonzanak stabil tömegeket. A sikeres trend nem magyar, vagyis itthon sem feltétlenül az erős kodályi hagyományokkal vagy a táncházmozgalommal magyarázható. Az angolok például világszintre vitték a dolgot: a szakállas kreatívok kedvenc merengős zenekara, a Mumford and Sons, az idei Szigeten járt Jake Bugg leszarom-laza gitáros produkciója, vagy az esős időben ablakon kibámuló Passenger mind ide tartozik. A Spotify népszerű Folk Pop válogatáslistájába belefér még a rituális tűztáncolós Of Monsters And Man, az instant megható José González, vagy a himnuszi magaslatokig előszeretettel nyúló Fleet Foxes is. „Az arány érdekes. Nem szabad túltolni. Akkor monstrumok jönnek létre, elveszik a lényeg. Nem attól lesz valami tök jó, ha telerakjuk vonósokkal” – mondja a Margaret Island népzenei kötődésével kapcsolatban Törőcsik Kristóf. Lábas Viki azzal egészíti ki, hogy nem kényszerből nyúlnak népdalokhoz. „Nyugati popzenén nyugvó zenét írunk, nem tervezetten használjuk ezt az irányt.” Füstös tovább egyszerűsít: „ez jön, egy íz, amit Viki népzenés háttere (és jellegzetes tájszólása – BN) hoz.”

A folk + rock / indie / pop szavak keverése mind lefedi a zenéket, melyek a fiatal instabil fogyasztói rétegtől egészen a lojális fizetőképes korosztályig képesek hatni. Erre

aktuális példa a Margaret Island gyors előmenetele, de már klasszikus popkulturális sikersztorinak számít a Csík zenekar ös�szeeresztése a Kispál és a Borzzal vagy a Quimbyvel. Az anno népzenét rappel vegyítő Szabó Balázs saját zenekarával az elmúlt években szintén annyira sikeres lett, hogy nyáron ő indíthatta a Budapest Park szabadtéri programjait. „Mikor indultunk, volt elméletünk arról, hogy jó értelemben vett bölcsészpopot hozunk majd szűkebb rétegnek. Ez megdőlt az Esővel. Rengeteget játszott minket a rádió, hál' istennek, mindenfelé eljuthattunk” – mondja Lábas közönségük növekedéséről. A zenekarnak sok kis története van azokról, akik hallgatják őket. Egy idősebb pár például vidékre is követi őket, de vannak, akik húsznál több Margaret-koncerte mentek egyhuzamban, egy kézilabdacsapat pedig nemrég instant koncertet kért a zenekartól levélben, téli  depresszió ellen.

17

INTERJÚ



„és minden jó lesz, minden csak édes”

„Annyi papírhajót (a zenekar grafikus szimbóluma – a szerk.) kaptunk már, lassan raktár kellene nekik” – mondja Viki. „Sok a szenvedő szerelmes is” – teszi hozzá Kristóf a közönségről. „Rengeteg levél érkezett arról, hogy a barátomat a koncerteteken ismertem meg, vagy a számotok hallgatása közben békültünk ki… Egy párkapcsolat összes fázisára van már dalunk (nevet).” Bálint azt mondja, hihetetlen érzés, mikor koncert után valaki odamegy hozzá, hogy elmondja: ezzel vagy azzal a számmal mekkora változást hoztak az életében. „Ezért megéri csinálni.”

Közönségből közösséget építenének, tudatosan. Erősítenék a természetközeli irányt, például faültetési akcióval, de azt is biztató jelnek látják, ha vidéki koncertre közös kocsikat szerveznek egymást nem ismerő budapesti csapatok. „Nem szeretnénk pátoszosnak tűnni közben” – mondja azért Kristóf, mikor nagyot álmodás szintjén szóba jön, hogy zöldben rohangálós, zenélős ovit nyitnának a Margitszigeten.

Viki úgy fogalmaz, hogy ráültek a pozitív vonatra. Szerinte mindenkinek szüksége van arra a mosolygós-önfeledt-csillámpóni csomagra, amit a Margaret Island őszintén tud közvetíteni. „Van bennünk naiv gyerekbáj. Ha a magánéletben nem is, a színpadon biztosan. A mosolygás mainstream – ilyen szempontból mi is azok vagyunk.” Kristóf hozzáteszi, hogy „annyiban vagyunk mainstream, amennyiben a régi Petőfitől lett az valami”. A Margaret „alternatív folkpop” jelzőkkel indult, de a zenekar időközben szerepelt már az X-Faktorban, a Cometen, a megboldogult Class FM-en és a Petőfi Rádióban – vagyis egy erősen kontrollált médiaközegben is eljutottak az országos csatornákig.

A felületek növekedésével, a népszerűség megugrásával együtt érkeznek olyan megkeresések is, amire a zenekar inkább nemet mond. „Most a tapogatózás fázisában járunk” – foglalja össze a helyzetet Bálint. Egyelőre az a közös álláspont, hogy ha valahol nem 18

érzik jól magukat, a dolog nem a zenéről szól, legközelebb nem mennek vissza. A vidéki koncertek sokaságát is ezzel magyarázzák: meglátják, hol működik a zenéjük, hol nem. Idén több mint 110 fellépésen vannak már túl. Az utazások alatt sok magyar zenekart ismertek meg. „Működik egy tök jó generáció most a magyar zenében, akik odafigyelnek egymásra. Szinte mindenkivel találkoztunk a fesztiválokon, vagy útközben a benzinkutakon” – meséli Kristóf.

Nem a dara

„Majd elválik, hány ember előtt és mekkora színpadokon fogunk zenélni, de nekem az a lényeg, hogy mikor együtt vagyunk a színpadon, jól érezzük magunkat. Ezt szeretném nyugdíjas koromig csinálni” – folytatja Bálint. Viki azzal egészít ki, hogy látszatra hiába sok a habverés a zenekar körül, a legtöbb esetben visszautasítanak felkéré-

INTERJÚ

seket. „Ha az ember hirtelen ekkora felületet kap, rögtön elvárják, hogy a kitaposott úton menjen tovább: még több pénz, még nagyobb közönség, satöbbi, satöbbi. Dara. De mi nem ezek vagyunk. Meg kell, hogy szabjuk a határokat. Nem szeretnénk felhígulni.”

Azt mondják, a fejlődésben sokat segít a zenekar körül kialakult baráti menedzsment, a saját eszközpark. „Csináltunk egy lemezt hárman a szobámban, ami sikeres lett, emberek hallgatják és ismerik. Ehhez kell felnőni” – reagál Bálint. A Margaret stabilizálni szeretné a mostani helyzetet, hogy a jövőben szépen lassan építkezhessenek tovább.

Ezekkel a gondolatokkal kezdtek neki az új lemez elkészítésének, és a folyamat során elmondásuk szerint nem szerettek volna határokat szabni a zenében. „Nemrég beszéltünk arról hármasban, hogy elengedjük, mit várnak mások. Lesz prekoncepció az új lemezzel kapcsolatban, de mindenkinek úgysem tudunk megfelelni.

Szeretettel és őszintén dolgoztunk ezeken a dalokon. Hiszek abban, hogy ez le is fog jönni” – mondja Kristóf. Az első, Egyszer Volt című nagylemez témája még a gyerekkor lezárása volt, a Bakancslista a felnövés időszakára reagál. „Nem akusztikuspopgyárosok vagyunk. Az Eső sikere után sem lovagoltuk meg ugyanazt az irányt. Azzal jövünk ki, amiben éppen vagyunk” – magyarázza Viki is.

Akik élnek

Az első lemez szövegeit még többnyire Hujber Szabolcs írta, és a zenekar kapott dalt Bródy Jánostól (Egy lány sétál a domboldalon, Nem voltál jó) és a Lóci játszik frontemberétől, Csorba Lócitól (Minden felhő). A Bakancslistára már írt számokat Viki és Kristóf is. Változás még, hogy Kristóf most hanggal is beszáll, a címadó Bakancslistát ő énekli. „Először egy gödöllői koncerten mutattuk be a számot, mint a ráadás első dalát. Kijött Kristóf, a közönség meg nem értette, mi történik. Várták, hogy jön az Eső, vagy valami (nevet). Aztán mindenki elkezdett tapsolni, nagyon jól fogadták. Ez szuper érzés” – meséli Bálint.

A második lemezre emellett megint érkezett új szöveg Bródytól is. A zenekar azt mondja, a kezdeti angol irányt – Maniac Marathon, Soaked in Life – leginkább miatta hagyták el. „Nagy megtiszteltetés ez” – kezd Bródyról mesélni Bálint. „Két éve találkoztunk vele. Ő írt levelet, miután egy ismerőse beajánlott neki minket. Nem tudtuk, mit szeretne, remegett kezünk-lábunk. Eleinte döcögősen indult a beszélgetés, aztán három órán keresztül tartott.” Egy-két nap múlva kaptak tőle szöveget. „Fantasztikus, ahogyan fennmarad a neve. A legtöbb korunkbeli ismeri őt a sok együttműködés miatt.” Bródy például az Ivan & The Parazolnak is adott slágert, a Ha megnyitod a szívedet. „Lehet, hogy a szövegeinkben lesznek hibák, de azt mutatjuk meg, ami és ahogyan jön” – emeli ki Viki az új számokkal kapcsolatban. Az aktív koncertezéssel, mai napig tartó utcazenélésekkel ugyanezt a mentalitást viszik tovább. „Sokan mondták már, mennyire más élmény volt látni minket, mint amire számítottak a lemez után. Nekünk az élő koncertek a legfontosabbak. Egy albumot beteszel vasárnap délután, az más dolog.

Tudják rólunk, hogy mindenhova élőben megyünk, a hibákkal és minden jóval együtt.”

Kristóf szerint a zenekar egyik legfontosabb tapasztalata épp az, hogy milyen nagy különbség lett egy-egy számuk élő- és lemezverziója között.

A zenekar azt mondja, a nyári sűrű fesztiválmenet alatt értek össze igazán, és ténylegesen átélhették azt, amire a legjobban vágytak még négy-öt évvel ezelőtt. A bas�szusgitáros erről azt mondja, néha figyelmeztetnie kell magát. „Sokszor érzem azt, hogy nem vagyok kellőképp hálás azért, ami történik. Azt gondolnád, mikor konkrétan ßmegvalósul az álmod, folyamatosan örülni fogsz majd, de ez persze nem evidens, vannak hullámvölgyeink. A végeredmény viszont mindig az, hogy elképesztően boldogok vagyunk, hogy zenével foglalkozhatunk.” n

ℹ MARGARET ISLAND

Füstös Bálint // Az agy „Oviban is inkább azokkal játszottam, akik zenéltek valamit, anyukám ezért íratott be gitározni. A klasszikus után gimiben jött a rockzene és az elektromos gitár. Kristóf az évfolyamtársam volt, alapítottunk is egy zenekart, amivel eljártunk tehetségkutatózni. Szerettem meghallgatni a többi fellépőt, mindig lehet találni valamit, ami tetszik, vagy amiből tanulhatok. Egy ilyen estén láttuk Vikit.”

Lábas Viki // A hangulat „Klasszikus zenésznek készültem, hatéves koromtól klarinétoztam. Én vagyok egyedül vidéki a zenekarban.

Mikor Fo­nyódról Pestre jöttem, jártam a Zeneakadémiára népzenei órákra, közben a popzene mindig vonzott. Az amerikai módszert a Magyar Hajnal Énekstúdióban tanították. A Néprajzot elvégeztem, de most nincs időm továbbmenni mesterre.”

Törőcsik Kristóf // A másik bolygó „A gimi első évének végén erdei iskolában láttam egy srácot gitározni. Gondoltam, de jó, zenélő gyerekek, odamentem hozzájuk. A szobájukban volt még egy gitár, amin elkezdtem játszani.

Ez volt Bálinté. Most márciusban lesz hét éve, hogy együtt zenélünk, nagyon jól kiegészítjük egymást. Érettségi után jártam jazz-konziba két évig, de nem ez volt az én irányom. Most az ELTÉ-n kezdtem el a szabadbölcsész szakot.”

vinylrecord EGYSZER VOLT (2015) BAKANCSLISTA (2016)

interjú: Balkányi Nóra fotó: Nagyillés Szilárd (dal+szerző)

19

INTERJÚ

20

INTERJÚ

DE MJÉN FERENC HETVENÉVES

Egy hang, ami összetéveszthetetlen Demjén Ferenc több okból is a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja. Ott volt a műfaj kezdeteinél, és népszerűségét a kezdetektől napjainkig, az ezredforduló utánig megőrizte. Nem csupán zenészként, hanem szövegíróként és dalszerzőként is egyaránt ismert és elismert. Az idén hetvenéves művész pályájának ötven éve alatt zenélt underground rock and roll zenekarban, vendéglátóhelyeken, supergroupban, tánczenekarban, és szólókarrierje is a legjelentősebbek közé tartozik, vagyis a könnyűzene gyakorlatilag összes Magyarországon ismert szintjén játszott, és hiteles tudott lenni.

D+SZ: Az angolszász kezdetekhez képest a magyar könnyűzene születése jó tíz évet késett, tehát mintát már bőven lehetett látni, ha valaki tőlünk nyugatra nézett, a műfaj honi jövője enyhén szólva is bizonytalan volt, nem jelentett egzisztenciát.

Nálatok mit szóltak a szülők a pályaválasztáshoz?

Demjén Ferenc: Nekem viszonylag könnyű dolgom volt, a zenész egzisztencia építésében én már csak a második voltam a bátyám után, aki szintén zenélt és énekelt. Ezeket a harcokat először ő vívta meg, és a szüleink mindig támogattak ebben a döntésemben. A zene mindig ott volt az életünkben. Bátyámmal már tízévesen összeeszkábáltunk hangszereket, dobokat, és apám is mindig segített nekünk hangszereket, erősítőket építeni.

A kamaszkor előtt zongorázni tanultam, és nagyon jól haladtam, de aztán jött az angolszász beatzene a gitárral, és ez elsöpört mindent számomra.

énekelni, iszonyatosan erős hangja volt, mindig összehúztam magam, amikor hallgattam, annyira elnyomta a körülötte lévők hangját. Édesanyámnak is gyönyörű, tiszta hangja volt, énekesnő szeretett volna lenni lánykorában, de a család nem engedte, erkölcstelennek tartották az énekesnői pályát, meg közben jött a világháború is.

D+SZ: A zeneiskolában milyen hangszeren tanultatok?

DF: A zeneiskolán kívül a szüleim zongorát béreltek, az iskolán kívül Gosztonyi János orgonaművész tanított, és sokszor a zongora mellett a Zeneakadémiára is bevitt, és ott az orgonát is kipróbálhattam. Ekkoriban barátkoztam össze Cseh Tamással. Vele a BVSC vívószakosztályában találkoztam, egy öltözőszekrényt kaptunk és hamar összemelegedtünk, nagyon jó ember volt, a haláláig beszéltünk, legalább telefonon bizonyos időközönként.

Nagyon gyorsan haladtam a zongoraórákon, egész leckéket ugrottam át, Cseh Tamás mondta, hogy ne ugorjak át zongoralecD+SZ: A családban volt már zenész előttetek?

DF: Apám mérnök volt Diósgyőrben, az ötvenes évek elején kéket, mert a zenei tapasztalataim rovására mehet, de aztán jött politikai okokból költöztettek minket Budapestre, ahol egy ideig a beatzene, és ahogy már mondtam, onnantól csak az érdekelt. elég nehezen éltünk, aztán végül a VII. kerületbe a Kertész utca D+SZ: Mennyire érte meg a kezdeteknél beatzenét játszani?

27-be költöztünk. Éppen szemben a házunkkal volt egy zeneisDF: Egyáltalán nem érte meg. Nem is tudtuk, hogy van-e jökola (a mai Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola, Szakiskola és Szakközépiskola – a szerk.), és mivel ez volt a legkö- vője, és a gázsi sem volt az igazi. A bátyámmal kezdtünk zezelebb, ide kezdtünk járni. Édesanyám belátott az osztályunkba nélni, volt jó pár zenekarunk, például a Számum vagy a Dogs, a lakásból az ablakon át, nem lehetett lógni. A zeneiskola már ezekkel egy láda sörért és pár szendvicsért játszottunk. Többek eleve meghatározta, hogy a zene része volt az életünknek. De között ezért kezdtem el vendéglátózni is. Már az érettségimre is édesapám kórusban énekelt, én már csak templomban hallottam 1966-ban úgy jöttem vissza, hogy egy vidéki szálloda éttermében 21

játszottam előző este. Vegyésztechnikus lettem, édesapám miatt az érettségi után a gyakorlatot még elvégeztem, de soha nem dolgoztam a szakmában, csak zenéltem.

D+SZ: Említetted, hogy édesapád segített hangszereket építeni.

DF: Első hangfalainkat édesapám rakta össze, láttuk, hogy néznek ki a Marshall ládák, csak mi magyar hangszórókat raktunk bele, nem úgy szólt, mint az amerikai technika, de nekünk jó volt így. A basszusgitárt is édesapám és a bátyám szerelte össze, a teste szekrénypolcból volt, a hangszedője, ahogy akkoriban sok kézzel készült elektromos gitárnál, a telefonból kiszerelt membrán volt. Ennek a teste még puhafából volt, a nyak sem volt megmerevedve. A következő gitár is a családban készült, de ez már komolyabb darab volt, nagy és nehéz, de már használhatóbb.

Az első profi felszerelés csak a hetvenes évek elején a Bergendyvel lett, az sem vásárolt, hanem a francia Selmer cég adta használatra. A Selmer képviselői Budapestre is eljöttek, én fogadtam őket, mert én legalább már akkor beszéltem valamennyire angolul. Na, elvittem őket a budapesti éjszakába, reggelig tartó buli volt, és egy sor bár és kocsma után megkaptuk a Selmer teljes felszerelését, erősítőkkel együtt, ami akkoriban nagyon nagy szó volt. De a Selmer-támogatás mellett is volt egy sor technikai kiadásunk. Minden zenekar saját erősítést, teljes koncertfelszerelést vásárolt, nem lehetett bérelni, a koncerthelyeken pedig végképp nem volt ilyesmi. A koncerteken hatósági, megszabott gázsi volt, és egyetlen zenekar nyomott gázsija általában nem tudta kitermelni ezt a sok kiadást, egyszerűen nem tudtunk annyit koncertezni, hogy behozza ezt a költséget.

D+SZ: Mennyi volt a gázsi?

DF: Szabott koncertgázsik voltak, 300 és 450 forint között határozták meg, minél többet igyekeztünk fellépni, hogy keressünk is rajta, de ez sem volt egyszerű. Napi akár két-három koncert rendkívül fárasztó volt, mert az utak és a gépkocsik minősége miatt 100 kilométer távolságon túl már csak ottalvós fellépéseket vállalhattunk, mivel ezen túl már képtelenség volt visszaérni Budapestre. Hosszú utak voltak ezek, de kalandosak, a híres fejszámolóművész Pataki Ferenc volt a sofőrünk, elképesztő agya volt.

D+SZ: A vendéglátózásért mennyi járt?

DF: Ott 120 forintot kaptunk kezdetben, de nem csak heti egy-két alkalommal.

Ezért is kezdtem vendéglátózni, a végén a Moulin Rouge-ban kötöttem ki, a Nagymező utcában.

22

D+SZ: De közben Radics Béla legendás zenekaraiban is zenéltél Csepelen.

Hogyan jött ez össze a vendéglátózás mellett?

DF: Akkoriban a klubokban is kevésbé találkoztak a zenészek, mert a legtöbben fix helyszíneken a „saját klubjukban” léptek fel. De mentünk szórakozni, a presszókba, kocsmákba, ott mindenki találkozott mindenkivel. A legtöbb zenész, az Erzsébet sörözőbe (Lenin krt. 48., a szerk.), Apostolok sörözőbe (Kígyó utca 2-6., a szerk.), és a Royal Hotel étterem és sörözőbe járt.

Könnyű volt barátkozni, mert mindenki egy véleményen volt, vagyis mindenki utálta az oroszokat, ez volt a közös nevező. Ös�szejártak a vendéglátósok, rockzenészek, tánczenészek, sztárzenekarok is ezeken a helyeken. Ott ismertem meg Orszáczky Jackie-t, aki nagyon nagy zenész volt, és Radics Bélát. Ő hívott el a Sakk-Mattba, aztán a Tűzkerékbe, ahol basszusgitároztam és énekeltem. Jártam ki BKV-val a csepeli, angyalföldi, újpesti klubokba, ott koncerteztünk délután és este, éjjel pedig vendéglátóztam. Aztán a Moulin Rougeban a vezetés kirakott egy nézeteltérés miatt, Radicstól pedig sok más probléma miatt váltunk el. Radicsnál volt néha gázsi, na de azért meg kellett harcolni, minden költséget levont a gázsinkból, amikor vette a Gibson gitárját, azt is levonta a mi gázsinkból, sokszor ingyen játszottunk, de nem ez volt az ok. Inkább az, hogy ő nem volt hajlandó saját dalokat írni, csak feldolgozásokat játszottunk, amit egy idő után már kevésnek éreztem.

D+SZ: És jött a Bergendy.

DF: Nem volt az ilyen egyszerű. A Bergendy akkor már sztárzenekar volt, népszerűek voltak. Én a Szabadság Szállóban vendéglátóztam akkor, és ki akartam men­ni nyugatra zenélni. Örülök, hogy végül nem mentem, mert azt láttam, hogy a külföldön vendéglátózó remek magyar ze­nészek megrekedtek a fejlődésben, mindent elvállaltak kint, mindig csak más slágereit játszották, nem volt energiájuk a saját ötleteik megvalósításához. Tisztelet a kivételnek, mert volt ilyen is, mint Charlie, de a nagy több-

INTERJÚ

ség amikor hazajött, akkor sem tudott már nagyot mutatni emiatt. Bergendyék megkértek, hogy írjunk pár dalt, én belementem, hogy mielőtt külföldre indulok, vegyünk fel egy kislemezt. Aztán ezt a két dalt előadhattuk szilveszterkor, pont a himnusz előtt, Hofi Géza műsora után, amikor az egész ország nézte a tévét.

A Mindig ugyanúgy és a Fázom sláger lett, és már másnap mindenki felismert az utcán, ezzel befutottunk.

D+SZ: Jött egy sor lemez, népszerűség és Erdős Péter. A legendák szerint Erdős külön foglalkozott veled.

DF: Foglalkozott velem, mert látta, hogy van bennem egy csomó lemez. Erdős nem volt könnyű ember, sokat volt börtönben, politikai okokból, gyakorlatilag minden rendszer börtönbe zárta valamennyi időre. Ő intézte a könnyűzenei ügyeket, ha Bors Jenőt kérdezted bizonyos ügyekről, általában csak annyit mondott, hogy nem is tud róla, hogy ez a helyzet. Sok mindenen megakadhattak a dolgok, volt olyan a V’Moto-Rockkal, hogy mondjuk behívott minket az irodájába, hogy változtassuk meg a lemezborítót, miért akarunk rá piramist tenni. Vitatkoztunk egy ideig, aztán felálltam, és kezet nyújtottam neki, hogy Erdős elvtárs, Demjén Ferenc vagyok, nem ismer meg? Rengeteg dolgon kellett vitatkozni, sokszor teljesen feleslegesen.

D+SZ: Ezért jelenik ma meg minden Demjén-lemez szerzői kiadásban? Ha van számomra két fontos Demjén-album, akkor az egyik az első 1977-es Fújom a dalt, még Bergendy-tagként, szólólemezen Presser Gábor, Somló Tamás, Zalatnay Sarolta, Babos Gyula, Sztevanovity Zorán, Karácsony János közreműködésével, az akkori legfontosabb zenészek összegyűjtésével, a Presserrel közös Mikor elindul a vonattal.

Ez egy generáció összegzése számomra.

A másik A szabadság vándora az egyik első magánkiadású album 1989-ben. A független alkotói munka első lemeze. Ez még a Nívó Recordsnál jelent meg, de hamarosan minden album saját kiadású lett.

DF: Igen A szabadság vándora lett az első magánkiadású poplemez, de a Hanglemezkiadó nem nézte jó szemmel. Ez egy kék színű, átlátszó lemez volt, és a Minőségellenőrző Hivatal balesetveszélyesnek tartotta, olyan kifogásokkal, hogy a gyerekek a szájukba vehetik az érdekes színű albumot, vagy ha sütőbe rakják, elolvad a lemez. Közben jó ideje jelentek meg mindenhol a világon színes lemezek.

Ezt még kiadó adta ki, de aztán a lemezeim kiadását megoldottam magam. 1991-ben adtam az első koncertet a Budapest Sportcsarnokban, aztán sokáig minden évben volt egy nagy koncert. Idén, 2016-ban újra lesz koncert a Papp László Sportarénában éppen a hetven évet ünnepeljük ezzel, december 30-án lesz. A lemezeket mi adjuk ki, a koncerteket is mi szervezzük, nagyon sokan segítenek persze ebben, de a kiadást meg tudjuk mi oldani a feleségemmel, Rebeccával. Most is írom az új albumot, kicsit el vagyok maradva vele, de este vagy éjjel írom a szövegeket aztán vesszük fel az új dalokat. n

ℹ DEMJÉN FERENC

Énekes, dalszövegíró, basszusgitáros.

1964-ben alapította testvérével a Számum együttest, ahonnan 1966-ban a Dogsba léptek át, majd a Liversing tagjai lettek. 1968-ban a Meteor együttesben énekelt, 1969-ben Radics Béla zenekarának, a Sakk-Mattnak, majd 1970-ben a Tűzkeréknek lett az énekese. 1970-ben találkozott Bergendy Istvánnal, aki meghívta saját együttesébe. 1977-ben új szólóalbumának dalait már az ez év őszén megalakult V’MotoRock nevű együttessel mutatta be.

A rendszerváltást követően szólókarrierbe kezdett. 1996-ban munkásságért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

vinylrecord SZÓLÓLEMEZEK FÚJOM A DALT (1977) A SZABADSÁG VÁNDORA (1989) ELVESZETT GYÉMÁNTOK (1990) A FÖLD A SZERETŐM (1991) HAT (1993) DALOK A SZERELEMRŐL (1994)

INTERJÚ: Réz György fotó: Váradi Eszter bergendy-fotó: fortepan

NEKEM 8 (1994) FÉLSZÁZ ÉV (1996) EZZEL MÉG TARTOZOM (1997) TIZENHÁROM (1998) 2000 ÉVES ÁLMOK (1999) ÁLMOK, CSODÁK, SZERELMEK (2001) HÍVLAK (2003)

Az írás a Cseh Tamás Program Hetvenes ikonok című konferenciájára készült anyag alapján született. Lényegét egy Demjén Ferenccel folytatott nagyobb lélegzetű beszélgetés adja, valamint Miklós Tibor interjúkötete a Keresem szót, keresem a hangot… (1977), illetve Sz. Koncz István Demjén – Félszáz év című idézetkötete (1996), illetve folyóiratok, weboldalak interjúi

DEMJÉN 60 (2006) LELKÜNK MOST IS VÁGTAT (2009) ÍGY FOGADJ EL IGAZÁN (2010) TÚL A VILÁGVÉGÉN (2013)

23

LISTÁK

1

YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1

HALOTT PÉNZ FEAT. AGEBEAT&KOVARY

2

IGNI, MARIO, G.W.M, ESSEMM SEXY SENORITA

3 035 621

3

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

2 558 065

4

KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT

2 480 714

ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

4 277 487

5 G.W.M FEAT MARIO ELÉG VOLT MÁR

2 307 505

6

KOWALSKY MEG A VEGA

2 116 952

7

BURAI KRISZTIÁN X G.W.M X MISSH ENGEDJ…

2 107 461

8

BYEALEX ÉS A SLEPP (LOTFI BEGI REMIX)

MÉG MINDIG…

2 017 332

9

HORVÁTH TAMÁS & RAUL

OTT LESZEK VELED

1 906 214

10

MARIO

ÁLRUHÁBAN

1 588 740

11

AK26

MAMA MONDTA

1 585 696

12

KOWALSKY MEG A VEGA EGY VILÁGON ÁT

1 577 833

13

MARIO FEAT. ESSEMM SEMMI GOND

1 485 792

14

PUNNANY MASSIF & AM:PM MUSIC

ÉLVEZD

1 472 163

15

HORVÁTH TAMÁS

TISZTA SZÍVVEL

1 451 662

16

ISMERŐS ARCOK NÉLKÜLED

1 448 252

17

MARIO FEAT WESZÉLYES ELEMEK

TUDOM, HOGY AKAROD

1 441 662

18

CHILDREN OF DISTANCE & MARCUS FEAT. KOZMA KATA

HURRIKÁN

1 440 974

19

JOLLY ÉS KIS GRÓFO NO ROXA ÁJ

1 356 128

20

HALOTT PÉNZ VALAMI VAN A LEVEGŐBEN

1 351 936

2

MIT MONDJAK MÉG?

zeneszöveg-TOPLISTA

1 2

KOWALSKY MEG A VEGA

MIT MONDJAK MÉG?

ISMERŐS ARCOK NÉLKÜLED

3 SOULWAVE 4 BRÓDY JÁNOS

HA ÉN RÓZSA VOLNÉK

KOWALSKY MEG A VEGA

EGY VILÁGON ÁT

PUNNANY MASSIF

MÁSFÉL HETE

7 8

QUIMBY

MOST MÚLIK PONTOSAN

RÚZSA MAGDI

EGYSZER

9 10

KIS GRÓFO

A NÉZÉSÉT MEG A JÁRÁSÁT

PUNNANY MASSIF

PARTIZÁN, PT. 1

11

KOWALSKY MEG A VEGA 12 HONEYBEAST

AMILYEN HÜLYE VAGY...

13

14

EGY ELFELEJTETT DAL

BÓDOTTÁ

MARGARET ISLAND ESŐ

15

KÁRPÁTIA 16 WELLHELLO

SZÉKELY HIMNUSZ

17

18

ANNA AND THE BARBIES

MÁRTI DALA

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

PUNNANY MASSIF

ÉLVEZD

HALÁSZ JUDIT

BÓBITA

19

20

n

 JAVÍTOTT  RONTOTT n MARADT

KALANDOR

5 6

CSERHÁTI ZSUZSA



APUVEDDMEG

 

ÚJ SZEREPLŐ A LISTÁN

A TOPLISTÁK A SZEPTEMBER 1.–NOVEMBER 27. KÖZTI



IDŐSZAKOT FE­DIK LE, ÉS KIZÁRÓLAG MAGYAR ZENEI

   

ZENESZÖVEG.HU-LISTA AZ EGÉSZ VILÁGRÓL ÉRKEZŐ

   

2016 ŐSZ

ELŐADÓK EREDMÉNYÉT MUTATJÁK. A YOUTUBE- ÉS MEGTEKINTÉSEKET TARTALMAZZA, A TÖBBI KIZÁRÓLAG MAGYARORSZÁGI ADATOKBÓL TÁPLÁLKOZIK. EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINK:

 



  

 

LISTÁK

3 1 2

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

KOWALSKY MEG A VEGA

MIT MONDJAK MÉG?

RÚZSA MAGDOLNA

ÉRJ HOZZÁM

3 HALOTT PÉNZ (AGEBEAT & KOVARY) 4 SOULWAVE

KALANDOR SZERTESZÉT

7 8

PIXA & STEREO PALMA (WELLHELLO)

BALATONI NYÁR

MEDIX

METRO

9 10

HEINCZ GÁBOR BIGA

GÁTLÁS SZTRIPTÍZ

BENT A NEVED 11 NEW LEVEL EMPIRE FEAT. DENIZ VALAHOL 12

INTIM TORNA ILLEGÁL ÖRÖKKÉ ÍGY IS JÓ VAGY



VÉGIGHALLGATNÁD? KÍVÁNCSI VAGY A TOPLISTÁKAT ALAKÍTÓ TENDENCIÁKRA, JELENSÉGEKRE?

 

playlist és elemzés a dal+szerző blogon

  n

#SOHAVÉGETNEMÉRŐS

15

16

BLAHALOUISIANA

17

18

AMIGOD

LOVE STORY

MOHAMED FATIMA

RAGYOG A SZÍVEM

4

playlist

SEHOLORSZÁG

SUPERSTEREO

TÚL TÁVOL, ELÉG KÖZEL

BENJI FILTERES ÁLMOK

19 ÁKOS 20

JANICSÁK VECA

n

ÉLNÜNK KELLETT VOLNA

5 NEW LEVEL EMPIRE 6 HOOLIGANS

13 GESZTI FEAT. WOLF KATI 14

WELLHELLO



www.dalszerzo.hu

 

ÁTÖLEL KÖNNYEK AZ ESŐBEN

5 MAHASZ album TOPLISTA

MAHASZ single TOPLISTA

1 ÁKOS

UGYANÚGY

2 HALOTT PÉNZ (AGEBEAT & KOVARY) ÉLNÜNK KELLETT VOLNA 3 SOULWAVE KALANDOR 4 KOWALSKY MEG A VEGA MIT MONDJAK MÉG?

n

 

1

TANKCSAPDA

2 3

ÁKOS VELETEK VAGYUNK 2015

4 5

KOWALSKY MEG A VEGA VARÁZSSZAVAK HOOLIGANS

IGAZ TÖRTÉNET

6 7

TAKÁCS CSABA

LÉLEKVÁNDOR

KONCZ ZSUZSA

VADVILÁG

REPUBLIC

KONCERT BUDAPEST PARK 2015.09.19.

TANKCSAPDA

HÁROM ROHADÉK ROCKCSEMPÉSZ

OSSIAN

DOLGOZZÁTOK FEL! 30 ÉV LEGSZEBB BALLADÁI

5 6

RÚZSA MAGDOLNA

7 8

PIXA & STEREO PALMA (WELLHELLO) BALATONI NYÁR

9 10

PALYA BEA

UTÁNAM A VÍZÖZÖN

8 9

NEW LEVEL EMPIRE

SZERTESZÉT

10

VÁLOGATÁS

VOLT FESZTIVÁL 2016

11

KIS GRÓFO

MERT A NÉZÉSÉT, MEG A JÁRÁSÁT 

11

KERESZTES ILDIKÓ

MOST

12

13

ALVIN ÉS A MÓKUSOK

VESZTES ALKAT

VÁLOGATÁS

STRAND FESZTIVÁL 2016

TANKCSAPDA FEAT. WELLHELLO

FIÚK ÖLÉBE A LÁNYOK

12

13

DESPERADO

BEST OF

14

15

WELLHELLO

#SOHAVÉGETNEMÉRŐS

555

EGYSZER

14

15

DOROTHY

RÚZSA MAGDOLNA

HUNGARICA

HAZA ÉS HŰSÉG

16

17

HALOTT PÉNZ

DARABOKRA TÖRTED A SZÍVEM

16

17

DEPRESSZIÓ

XV

BON VOYAGE

VÁLOGATÁS UTAZÁSHOZ, SZURKOLÁSHOZ

18

19

MAJKA FEAT. KOLLÁNYI ZSUZSI ELÉGLESZ MAJKA, CURTIS ÉS A ŐK SUPERSONAL

18 ZORALL 19

DÉS/GESZTI

20

TANKCSAPDA FEAT. ÁKOS

20

ÉRJ HOZZÁM

MR.MISSH NEKED NINCS HALOTT PÉNZ VALAMI VAN A LEVEGŐBEN

ANNA AND THE BARBIES (KISS TIBI) MÁRTI DALA

AGYARORSZÁG

 

 

2016 ŐSZ

 

   



RETROGRÁD A PÁL UTCAI FIÚK

OSSIAN FÉNYÁRBAN ÉS FÉLHOMÁLYBAN



26

KOMOLY

MATUZ ISTVÁN, FUVOLAMŰVÉSZ

Ehhez megszállottság kell Matuz István fuvolaművész. Örök tanuló és tanár, nagy utazó és felfedező, korunk egyik legnagyobb játékosa. De Matuz István, akivel az alábbi interjú készült, nemcsak a világ, hanem hangszerének is szenvedélyes felfedezője, sőt, ő a magyar kortárs zene népszerűsítésének egyik első számú misszionáriusa. 70. születésnapjára 70 kortárs fuvolamű eljátszásával készül.

Dal+Szerző: A 70-es évek végén Pierre Boulez kortárszenei intézetének volt az ösztöndíjasa. Kíváncsi lennék arra, hogy mennyiben volt izgalmas az a szcéna, főként azért vagyok minderre kíváncsi, mert közben itthon a kádári művészetpolitika várta.

Matuz István: Akkoriban az IRCAM-ban tevékenykedtem és főleg a fuvola újszerű hangzási lehetőségeit kerestem. Már ezt megelőzően is voltam Nyugaton, ahol sok koncertem volt, sőt, ’70 és ’75 között már éltem is kint, mégpedig Belgiumban, ösztöndíjjal.

Ez rögtön a Zeneakadémia elvégzése után volt, szerencsés voltam, hogy az Akadémia küldött ki Brüsszelbe. 1972-ben itt szereztem meg a diplome superieurt, ami a legmagasabb képzési fokozatot jelentette számomra akkoriban, aztán dolgoztam Liège-ben az ottani operazenekarban, utána meg kisebb vargabetűvel Németországban játszottam a Filharmonia Hungaricában, amit magyar disszidensek alapítottak.

D+SZ: Túlságosan királyi címnek vélte?

MI: Persze, enyhén személyi kultuszosnak, igen. De azt mondta, hogy ez egy ciklus, amely öt tételből áll, mindegyik saját címmel, a Matuziáda pedig a teljes ciklus összefoglaló elnevezése. Később több fuvolaművet is írt – köztük egy fuvolaversenyt –, amelyek mind az újszerű fuvolatechnika használatára épülnek.

D+SZ: Ezért gondolom, komoly dorgálást kapott itthon, nem?

MI: Hát az állami szervek – fogalmazzunk így – nem nézték valami jó szemmel mindezt.

Kisebb-nagyobb lelki válság után végül is hazajöttem, s itthon a belecsöppentem a pezsgő zenei életbe, s ez vigaszomul szolgált, úgyhogy jól tettem, hogy hazajöttem. Mert például nagyon jó kapcsolatban voltam az Új Zenei Stúdió alapító tagjaival, Jeney Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Vidovszky Lászlóval, Dukay Barnabással. A velük való személyes kapcsolat, no meg az Új Zenei Stúdió koncertjein való részvétel, de a velük folytatott zenefilozófiai beszélgetések, s műveik előadása is nagyon hiányoztak már Németországban.

D+SZ: Gondolom, azért lett ez a címe, mert igazából a mű, ahogy több más, önnek írt darabról is elmondható mindez, nem fuvolára, hanem „önre” vagy a „Matuz-féle” fuvolára íródott.

MI: Részben igen. Mindenesetre igaz, hogy már szakközépiskolás korom óta ösztönösen kerestem, kutattam a fuvola újszerű hangzásait. Zeneakadémiai hallgatóként és a rákö­­vet­kező években pedig már tudatosan is próbáltam kiterjeszteni a hangszer technikai lehetőségeit.

D+SZ: Arról nem beszélve, hogy említett szerzők – és talán még Dubrovay Lászlót citálhatjuk ide - szándékosan olyan darabokat írtak, amelynek előadói célkeresztjében ön állt.

MI: Ez egy oda-vissza működő dolog volt, nagyon szívesen mutattam meg a barátaimnak az új hangzáslehetőségeket, így kölcsönösen inspirálhattuk egymást. Dubrovay, aki hozzám hasonlóan éveket töltött Nyugaton, elég korán meg is írta azt a sorozatot, aminek Matuziáda címet adott. Megjegyzem, kérleltem is Lacit, hogy nehogy már ezt a címet adja neki…

27

KOMOLY

D+SZ: Most új akkordokról és új ujjrendekről beszélünk ös�szefoglalóan, igaz?

MI: Igen, és az ezek által létrejövő újszerű hangzásokról. Engem ugyanis mindig is az érdekelt, hogy miképpen lehetne minél nagyobb expresszivitással kezelni a hangszert. 1969-ben Jeney Zoli Rómából hazaérkezett a Soliloquium No.1. című darabjával.

A művet gyorsan megtanultam, s az inspirált, hogy zeneileg a maximális expresszivitást hozzam ki a műből.

D+SZ: Az új technikákat azért kutatta, mert világ életében szerette az experimentális zenét, vagy hogy jobban el tudja játszani a darabokat?

MI: Az akkoriban hozzáférhető modern műveket már viszonylag korán, szegedi szakiskolás koromban megismertem és megtanultam. Izgatott minden újdonság, és kerestem ezeket a műveket, például Prokofjev szonátáját, ami akkor elég nagy ritkaságnak szá28

mított, hiszen kottákat sem nagyon lehetett kapni bizonyos művekről. Aztán Benkő Zoltán barátom – aki zongorista és 1966-tól barátom és munkatársam, illetve a kapcsolatunk onnan datálódik, hogy egy koncerten előadtuk Bach összes szonátáját Miskolcon – egyik nap azzal állt elő, hogy mivel őt is érdekelte a modern zene, elintézte, hogy megkapjuk Boulez Sonatinájának kottáját külföldről. Mi aztán azt nagy munkával elkezdtük megtanulni a 60-as évek közepétől, gyakorlatilag egymás szólamait fejből kellett ismernünk és még egy sor nehézségről nem is beszélnék. A lényeg, hogy négy év után sikerült olyan állapotba kerülnünk, hogy elő tudtuk adni. A magyar szerzők közül pedig Sáry László, Sári József, Rózmann Ákos, Patachich Iván, Dukay Barnabás, majd Kocsár Miklós, Papp Lajos és a már említett Dubrovay László írt műveket számomra. Mindez a 70-es és 80-as években. Hangsúlyozom, ez egy nagyon inspiráló közeg volt. Ráadásul teljesen független volt mindez a szituáció a politikától. A Magyar Rádió is rendkívül ak-

KOMOLY

tív volt a zeneközvetítésben. A mai napig pedig már szinte felsorolhatatlan az újonnan született fuvolaművek száma, melyek ajánlása már nemcsak nekem, hanem kiváló kollégáimnak, Gyöngyössy Zoltánnak, Ittzés Gergelynek, Dratsay Ákosnak, Berényi Beának és nem utolsósorban fiamnak, Matuz Gergelynek, valamint fiatal előadóknak szól. A fentebb említett szerzők mellett Sári József, Madarász Iván, Hollós Máté, Bánkövi Gyula és még sokan mások zeneszerzői műhelyében a fuvola előkelő helyet foglal el. Nekik is köszönhetjük a fuvolairodalom e páratlan mérvű fellendülését és gyarapodását.

D+SZ: Bármikor látom, mindig nagyon lelkes. 40 éve tanítja is mindezt, nemcsak műveli. Mennyiben változtak a diákjai? Ugyanolyan lelkesek, mint akiket évtizedekkel ezelőtt tanított?

MI: Nem tudok vonalat húzni, ma is megvan az érdeklődés, és ma is megvan a távolságtartás és az ódzkodás. Én az egész tanulás-tanítás-menetet egyetlen egy folyamatnak látom, inkább egységes, egymásból következő történésekkel, mintsem szegmentált jelenséget. Sok évtized ad ki egy egész életművet a tanításban is.

D+SZ: És a hangszer kutatása? Ez befejezhető egyáltalán?

MI: Ez is folyamatos munka és szenvedély. A cirkulációs légzés - vagyis amikor a hang nem szakad meg akkor sem, amikor levegőt veszünk – is folyamatosan megújulhat.

Például Gergely fiam is megtanulta, egész kicsi korában, majd továbbfejlesztette e tudást, ő úgynevezett staccato technikával is tudja alkalmazni, ami tényleg egyedülálló a világon. Tehát nem befejezhető a hangszer kutatása, mindig fejlődés van. A légzés csak az egyik tényező volt, a másik az ujjrend és a befúvás lehetőségei, amelyben nemcsak az új, interferenciás akkordok, hanem új művek létrehozásának lehetőségei is benne foglaltatnak. Mára kiderült, hogy nemcsak egy, hanem kettő, vagy akár több hangot is elő tudunk állítani egy csővel, ez is szélesíti az előadói és ezáltal a szerzői repertoárt is.

D+SZ: Ezekre az újításokra miképp jön rá az ember? A hangszerével való intim, mély kapcsolatából ered?

MI: Részben persze. De ehhez nagy lelkesedés, hovatovább megszállottság kell, és egy jó nagy adag hit abban, hogy szinte eggyé kell válnom a hangszeremmel. Közben, főként a cirkulációs technikának köszönhetően akár arra is képes vagy, hogy urald az időt. Kíváncsiság is kell hozzá, meg kell maradnod egy mindenre figyelő gyermeknek. És ha a technikát már bírod, akkor jön el a levegőbőség ideje, ahol már csak a mű van, nem kell figyelni a saját fiziológiai korlátaidra, mert állandó utánpótlás van a tüdőben.

D+SZ: Folyamatosan koncertekre készül, mindig teljes erővel veti bele magát a próbafolyamatokba. Most éppen mire készül?

MI: A Sugár Miklós vezette EAR együttessel próbálunk egy elektroakusztikus koncertre, beszélgetésünkről is ennek a próbájára rohanok, ráadásul az a Lázár Eszter szervezi ezeket a tematikus koncerteket, aki annak idején sokat dolgozott a Magyar Rádióban a kortárszene népszerűsítéséért. Jövőre 70 éves leszek, és régi tervem, hogy egy évad alatt előadjak 70 hazai kortárszenei művet, ennek egyik állomása lesz a Vigadóban rendezendő koncert január 7-én Bozay-, Kocsár-, Dubrovay- és Petrovics-művekkel, a Concerto Budapest Zenekar közreműködésével. Ez nagy esemény lesz az életemben, s úgy érzem, hogy örök misszióm marad a magyar kortárszene népszerűsítése. Úgyhogy, ennek szellemében ez a koncertsorozat majd az MTA dísztermében, a Fészek Klubban, Debrecenben, Nyíregyházán, Kecskeméten, s végül a Magyar Rádióban folytatódik. Ez év őszén hasonló koncert volt Tatabányán, és lakóhelyemen, Pilisborosjenőn is, ahol immár tizenhat éve élek, és aktívan részt veszek a falu zenei életében. n

ℹ MATUZ ISTVÁN

Európa szinte minden országában, Amerikában, Japánban is megforduló koncertező művész, aki elsőrendű feladatának tartja a kortárs zene megszólaltatását. Ismert a fuvolajáték technikájának megújításáról, az új hangszínek és akkordok létrehozására alkalmas játékmód (a permutáción alapuló ujjrend) kifejlesztéséről.

Megoldotta és bevezette a játék alatti folyamatos levegővétel technikáját.

E megoldások bemutatására kisebb darabokat, etűdöket komponált, melyekből 1978-ban egy tizenegy darabos összefoglaló CD-t is megjelentetett a Hungarotonnál (The new flute – Az új fuvola, közreműködik a Miskolci Szimfonikus Zenekar, vezényel Kovács László). Számos kortárs zeneszerző írt számára műveket (Dubrovay László, Eötvös Péter, Kocsár Miklós, Nagy Ákos, Sáry László). Fuvolajátékáról több rádió- és lemezfelvétel készült.

DÍJAK ARTISJUS DÍJ (1969, 1970, 1976, 2000) PRO URBE BUDAPEST (1977) A MAGYAR RÁDIÓ NÍVÓDÍJA (1977) LISZT FERENC-DÍJ (1980) LAJTHA LÁSZLÓ-DÍJ (1985) ÉRDEMES MŰVÉSZ (1986) DOPPLER-DÍJ (1994) A MAGYAR KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJE (2004) KIVÁLÓ MŰVÉSZ (2005)

INTERJÚ: Prieger Zsolt, fotó: Nagyillés Szilárd

KOSSUTH-DÍJ (2010)

29

ALPÁR BALÁZS, ZENESZERZŐ

A terület, ahol világhírűek a magyar zenekarok Alpár Balázs zeneszerző egyedüli magyarként részt vett a Soundtrack Cologne filmzenével foglalkozó konferencián Kölnben, és az ottani előadások, workshopok, illetve tapasztalatai alapján mesélt a Dal+Szerzőnek arról, hol tart ma a filmzeneszerzés, milyen változások történtek a sorozatok és videojátékok zenéjének világában. Kiderült, miért keresettek világszerte a magyar zenészek, miért nem szól ma már faltól falig a zene a sorozatokban, és milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy játékzene komponálásánál.

30

ALKALMAZOTT ZENE

Filmzene KÖLTSÉGVETÉS, ÉLŐ ZENE A filmzenékre szánt összeg nem változott jelentősen az elmúlt időkben: a film teljes költségvetésének 1–2%-át fordítják zenére. Ennek kb. fele a zeneszerző bére; a másik felét fordíthatják hangszerelőre, zenészekre, kottagrafikusokra, valamint ebből fizetnek mindent a stúdióbérléstől a jogosításig. Alpár Balázs elmondta, hogy egy 3–400 millió forintos költségvetésű magyar filmen a zeneszerző átlagosan kb. 1,5–2 millió forintot kereshet, de ehhez képest komoly kilengések is előfordulnak felfelé és lefelé is.. Az Egyesült Államokban egy közepes költségvetésű független film zeneszerzője 10–15 millió forintot is kaphat. Manapság már standard, hogy egy nagyobb filmhez az íratott filmzene mellett legalább egy-két ismertebb dalt is licencelnek, mert ez erős érzelmi azonosulást tud kiváltani.

A zeneszerzők szinte mindegyike használ szoftvereket a komponáláshoz, már csak azért is, mert ha nemzetközi produkciókon dolgoznak, akkor sokat utaznak, és fontos, hogy a hotelszobában is tudjanak dolgozni. Azonban a Soundtrack Cologne előadói mindig hangsúlyozták, hogy nagyon fontos, hogy élő zenészek is játsszanak a filmzenében, mert ez nagy hangzásbeli, érzelmi pluszt hoz. (Emellett lehet, hogy szoftveresen feldúsítják az élő felvételeket, például ha nem elég testesek a mélyek.)

Tuomas Kantelinen finn szerző azt mesélte workshopján, hogy pályája elején úgy dolgozott, hogy a munkáiból befolyó összegeket élő felvételekre fordította; részint saját zenéire (akár „trükközve” úgy, hogy ha a lefoglalt stúdióidőből maradt még, mert megvolt a zenekar a munkával, akkor a fennmaradó időt kihasználta), részint demókra. Még az utóbbiaknál is fontos az élő hangzás, mert jobban meggyőzhető a producer, rendező, hogy a szerzővel dolgoztasson, ha hallja, hogy milyen hozzáadott értéket tud nyújtani az élő felvétel.

NEMZETKÖZI HÍRŰ MAGYAR ZENEKAROK Itt nagyon fontosak és nemzetközi hírűek a magyar zenekarok: magas szakmai színvonalon dolgoznak, viszont elég olcsók – még úgy is megéri velük dolgoztatni, ha három-öt ember Budapestre utazik. Ma már amúgy sem kell feltétlenül jelen lennie a zeneszerzőnek a felvételeknél, mert Skype-on is sok mindent meg lehet oldani; megfelelő sávszélességű kapcsolattal kiküldhetnek neki kevert hangot, amire reagálhat, valós időben instruálhatja a zenészeket. Az is gyakori, hogy a felvételek elindításához Budapestre repül a szerző, utána viszont már a neten tartják a kapcsolatot.

Hangszeres zenészek tekintetében a magas szakmai színvonal a filmzenéknél kicsit mást jelent, mint más területeken – mondta Alpár Balázs. Nem minden jó zenész tud feltétlenül jól takthoz játszani, vagyis „annak ellenére, hogy kattog a gép a fülében, még valami érzelmet is belevinni”. Ezen a területen a sok éves tapasztalat miatt nagyon jó a magyar zenészek megítélése, jobb például, mint az osztrákoké; egyébként még Prága van hasonló helyzetben a filmzenék területén.

Alpár Balázs a Dal+Szerzőnek elmondta, hogy nagy stúdiók és fiatal, feltörekvő zeneszerzők egyaránt dolgoztatnak magyarokkal; például amikor Kölnben külföldi kollégái megtudták, hogy magyar, gyakran rögtön közös ismerősök után érdeklődtek. Három-négy, ilyen munkákra szakosodott cég van Magyarországon, akár állandó, akár egyes filmzenékhez összerakott zenekarokkal: például a Budapest Scoring, az East Connection, a Hungarian Studio Orchestra.

A FILMZENESZERZŐK IDEJÜK NAGY RÉSZÉT KAPCSOLATÉPÍTÉSSEL TÖLTIK A zeneszerzők és a filmkészítők (Európában jellemzően a rendezők, az Egyesült Államokban inkább a producerek) „egymásra találásáról” Alpár Balázs azt mondta, hogy a Soundtrack Cologne-on a befutott szerzők pódiumbeszélgetéseiben rendre előkerült a

szerencse – például egy gyerekkori barátság a későbbi zeneszerző és rendező között. Ha ilyen nincs, akkor marad a fáradságos kapcsolatépítés. Alpár Balázs egy fiatal zeneszerzők által látogatott népszerű Facebook-csoport beszélgetéseit idézte: itt az derült ki, hogy a legtöbben úgy érzik, hogy idejük kb. 80%-át töltik kapcsolatépítéssel, és 20%-át magával a zeneszerzéssel.

Az egyik járható út, ha valaki azzal adja el magát, hogy „én is tudok Hans Zimmeres zenét csinálni”, és „tucatszámra gyártja az ’ütős’, megszokott hollywoodi zenéket”.

A Soundtrack Cologne előadói azonban azt hangoztatták, milyen fontos az egyéni hang. Ha egy rendező azért választja a szerzőt, amit csak ő tud, erről gondolja azt, hogy illik az ő művészi világához, akkor sokkal szorosabb együttműködés alakulhat ki; míg ha tucatszámra gyártott zene kell neki, akkor bárkit hívhat. Ezért fontos, hogy aki filmzeneszerzésből él, az is írjon saját zenét nem megrendelésre: olyasmit, amit érdekesnek, kifejezőnek talál; és ezt próbálja minél több helyre kirakni, eljuttatni.

Ma már nemcsak a készítők, stúdiók kereshetnek zenét a projektjeikhez, hanem gyakoribb a fordítottja: a zeneszerző is kereshet olyan készülő projekteket, amelyekhez szerinte passzolhat az ő világa; akár a neten, akár filmfesztiválokon, konferenciákon. Utóbbiak néha szerveznek rövid „matchmaking” beszélgetéseket; a Soundtrack Cologne-on is voltak ilyenek, ahol nagy nevű nemzetközi producerekkel és zenei supervisorokkal adódott lehetőség kapcsolatépítésre; bár fiatal, feltörekvő zeneszerzők számára ezekkel a nagymenő szakmai gurukkal történő beszélgetések inkább jelentenek hasznos tapasztalatokat, mint konkrét munkalehetőséget – mondta Alpár Balázs. Valódi későbbi együttműködésekre több esély van pl. a Berlinale Talents eseményein, ahol azonos karrierszinten lévő filmkészítők ülnek asztalhoz 10-10 perces matchmaking tárgyalásokra.

SOKSZOR NEM TUDJÁK, MIT TUDNA HOZZÁTENNI A FILMHEZ A ZENE A „saját hang” kialakítása és egy művésziemberi alapon nyugvó zeneszerző–rendező kapcsolat persze a legjobb eset. Ugyan-  31

ALKALMAZOTT ZENE

 akkor egyre terjed az a gyakorlat, amit az ellenkező végletnek nevezhetünk. Mint arról Alpár Balázs ebben a cikkében részletesen írt, a producernek, rendezőnek gyorsabb és kényelmesebb megoldás, ha a vágás során már kész zenéket tesznek be a film alá, és ehhez próbálják meg hozzávágni a felvett képanyagot.

Amikor megtalálják az optimális megoldást, csak akkor keresnek egy zeneszerzőt, akinek a plágiumot azért elkerülve, de a lehető leginkább az ún. temp trackhez hasonlító zenét kell megírnia. Ez jóval gyorsabb megoldás, mint egy szerzővel újraíratni a zenét, ha a vágás során kiderül, hogy az elkészült és felvett változat nem megfelelő.

Alpár Balázs szerint az anyagi és kényelmi szempontok mellett az is hozzájárult ennek a gyakorlatnak a terjedéséhez, hogy a rendezők közül sokan nem igazán tudnak „zenei nyelven megfogalmazni kéréseket”, például a kiválasztott temp trackről is kb. úgy gondolkodnak, hogy „nem tudom, ez mitől jó ide, de ilyet szeretnék”.

Gyakran nem tudják, hogy milyen értéket teremthet a zene: olyan árnyalatokat tud hozzáadni a filmhez, amikre a rendező nem is gondolt. Ez a gyakorlat ezért minden előnyével együtt a filmzenék nyelvének sokak által felpanaszolt elszegényedését hozta magával.

Alpár Balázs szerint segít jó irányba terelni a dolgokat, ha már a filmesek képzésben is helyet kap a zene fontossága és különböző funkciói. A leghasznosabb, ha a leendő rendezők és zeneszerzők már egyetemi éveik alatt együtt dolgozhatnak, és a filmzene-használat technikáiról szakmai visszajelzéseket kaphatnak oktatóiktól.

Sorozatzene MINTHA EGY NAGYON HOSSZÚ FILM LENNE A Soundtrack Cologne konferencián előadást tartott Jeff Russo, aki több más sorozat mellett a Fargo zenéjét is írja. Elmondta, hogy úgy kezeli a sorozatot, mintha egy nagyon hosszú film lenne, amelyet többek között a zene próbál meg összefűzni, egyetlen folyamatot megteremtve. Ennek eszközei például a több részben is, egy-egy karakter megjelenésekor, vagy egyazon jelenettípusban rendszeresen megszólaló tematikus zenék. (Ebben persze mások az egyetlen történetet kibontó, vagy epizódonként új történetet, pl. bűnügyet taglaló sorozatok.)

Ugyanakkor Jeff Russo azt is hangsúlyozta, hogy más stiláris világot képviselnek a film- és a sorozatzenék, hiszen más a nézőhallgató élménye is: jóval kisebb a képernyő és (még a házimozi esetén is) kisebb a hangrendszer, és nem kell „ágyúval lőni a verébre” – foglalta össze Alpár Balázs.

szereplők is megjelentek, mint a Netflix és az Amazon, amelyek nagyon komoly összegeket fektetnek egy-egy új sorozatba. Így jobb rendezőket, forgatókönyvírókat és jobb színészeket tudnak alkalmazni, és persze zenére is több jut.

Eleve az is megváltozott, hogy mennyi zene szól. Régebben gyakran folyamatosan, „faltól falig” szólt a zene az epizódokban, már csak azért is, mert a gyengébb színészek miatt szükség volt erre. Mint Alpár Balázs mondta, ő is kapott már olyan megkeresést a rendezőtől, hogy nem sikerült annyiszor felvenni egy jelenetet, hogy legyen egy tényleg jó változat, ezért az eredeti tervvel ellentétben kell alá zenét írni, hogy „érzelmileg segítse”.

Most, hogy egy elismert színésznek már nem ciki (és anyagilag sem visszalépés) sorozatban szerepelni, erre már nincs szükség, és sokkal inkább „mernek csendesebbek lenni” a sorozatok, mondta Alpár Balázs; az is lehet, hogy egy jelenet alatt nincs zene, vagy csak finoman kúszik be (a sound designnal összemosódva).

A zeneszerzőknek nagyobb tere nyílt a kísérletezésre. Jeff Russo a Fargo egyik gonosz figurájának zenei témáját nem a megszokott klisékkel (hosszan kitartott vagy kromatikusan változó mély hangok) teremtette meg, hanem erős, kicsit torzra, piszkosra kevert, maga által feljátszott dobszólóval. Persze ahhoz, hogy ez működjön, a megfelelő, esetünkben kicsit parodisztikus sorozat kellett.

NEM KELL SZÉGYENKEZNIE A SOROZATZENE-SZERZŐNEK, SŐT Míg korábban egyértelmű volt a rangsor, és a filmzeneszerző jóval elismertebb volt a sorozatokon dolgozónál, ma ez megváltozni látszik – mondta Alpár Balázs. Nemcsak hogy szégyenkeznie nem kell az utóbbinak, hanem ha valaki több évadon át dolgozik egy sorozaton, az kifejezetten emeli a presztízsét. Ugyanis még abban az esetben sem biztos, hogy visszahívják a következő évadra, ha mindenki elégedett volt a munkájával; elég annyi, hogy a megrendelő az új évadban kicsit más stílust akar, és máris lecserélhetik a zeneszerzőt. Az említett Jeff Russo is azt mondta, hogy hiába minden elismerés, így is minden évad után imádkozott, hogy visszahívják.

Másfelől viszont egyre gyakrabban fordul elő a sorozatok esetében, hogy már a filmgyártás nagyon korai stádiumaiban bekapcsolódik a zeneszerző a tervezési folyamatba, és egy-egy központi szereplőhöz illő zenei témát hosszan fejlesztgetnek. Így a zeneszerző már a forgatókönyv alapján dolgozhat a zenén, és mire forgatásra kerül a sor, addigra több változatot is kipróbálhatnak. Míg ha egy mozifilm zenéjének befejezésére csak egy hét van, akkor annak elsőre jónak kell lennie – mondta Alpár Balázs.

Játékzene

NAGYOBB ÁTALAKULÁS, MINT A FILMNÉL Míg a filmzenék területén az utóbbi időkben nem volt számottevő átalakulás, a sorozatok világa jelentősen átrendeződött, és ez a NAGYOBB ÜZLET, KLISÉK ÉS INNOVÁCIÓ zenében is érezteti hatását. A „tévé új aranykorában”, ahogy azt A legnagyobb változás azonban nem a sorozat-, hanem a játékgyakran nevezni szokták, egyre magasabb a sorozatok rangja; új zenékben történt az elmúlt években. A játékipar már nagyobb, 32

ALKALMAZOTT ZENE

mint Hollywood, és a több pénz nagyobb tétet is jelent. Alpár Balázs elmondta, hogy a játékok tesztelésénél nagyon pontosan megpróbálják felmérni, a zene mennyire növeli a játékélményt (ugyanis ez az elsőrendű cél); és ha két zene közül az egyik csak 1%-kal jobban teljesít a teszteken, akkor a másikat kidobják.

Itt is megvannak a klisék, ráadásul gyakran a filmzenékkel azonosak; lásd az akciófilmek és akciójátékok zenéinek hangzása közötti hasonlóságokat (utóbbiakat is már régóta élő hangszerekkel veszik fel). Ugyanakkor vannak olyan játékok is, amelyek megengedik, sőt, akár igénylik is a kísérletezést. Ilyen volt például a Journey című játék, amelynek a zenéje, Austin Wintory műve elsőként kapott Grammy-jelölést a játékzenék között.

ELŐRE NEM TERVEZHETŐ HATÁSOK, ÁTMENETEK De még a kevésbé innovatív játékzenéknél is olyan kihívások állnak egy zeneszerző előtt, amilyenekkel a filmnél nem találkozik. Míg egy jelenet adott hosszúságú (legfeljebb kicsit változik a vágás alatt), és mindennek megvan a maga szerepe, addig egy játéknál mindig vannak előre nem tervezhető hatások. A zenébe bele kell kalkulálni azt, hogy az, amit a játékos csinál, hanghatásokat, zörejeket vagy akár zenei hatásokat vált ki, és ezeknek a véletlen hangoknak is jól kell szólniuk a zenével együtt (vagy éppen szándékosan el kell ütniük tőle).

Azt sem lehet előre tudni, hogy a játékos mennyi időt fog tölteni egy-egy helyszínen vagy egy feladat megoldásával stb. Természetesen nem lehet, hogy a zene egy idő után leáll. A Soundtrack Cologne-on a videojátékzenéről szóló workshopokon azt tanácsolták a résztvevőknek, hogy próbálják meg a játékokat kifejezetten a zenére figyelve, a megkívánt „logikával” szembe menve tesztelni – mesélte Alpár Balázs. Például megnézni, hogy ha a játékos nem megy tovább egy helyről, ahol pedig már minden feladatot elvégzett, akkor a zene hogyan próbálja elkerülni, hogy unalmassá váljon – vagy éppen direkt azzá válik, arra ösztökélve a játékost, hogy továbbmenjen.

A játékzenét a funkció (pl. atmoszférateremtő, átvezető, a helyet és időt megidéző, a játékos cselekvéseire visszajelző zenék) mellett aszerint lehet osztályozni, hogy hogyan oldja meg azt, hogy a különféle részek között zökkenőmentesek legyenek az átmenetek.

Mint Alpár Balázs összefoglalta, két fő megközelítés van.

A horizontális megközelítésben külön zenék készülnek a különféle játékrészekhez (pl. felkészülés, harc, átmenet új helyszínre). A zenét kezelő szoftvereknek meg lehet adni, hogy meddig tart egy zenei egység, amit mindenképpen le kell játszani, és csak azután lehet elindítani egy másikat a játékos cselekvéseinek megfelelően. (Esetleg észrevétlenül meg lehet nyújtani vagy rövidíteni egy-egy ütemet.)

A vertikális megközelítésben viszont egy zene szól mindegyik rész alatt, csak különböző rétegek (sávok, a szakmában használt szóval stemek) elhalkulnak és felhangosodnak; esetleg effektezni is lehet őket a játék által küldött utasításokat követve. Helge Borgarts workshopján azt a gyakorlatot javasolta a reménybeli játékzeneszerzőknek, hogy rakjanak össze olyan kétperces, soksávos zenei anyagot, amiből 45 percnyi zenét ki lehet hozni.

Vagyis egy olyan „ötlethalmaz” létrehozása a kihívás, ami akkor is jó, ha minden rétege szól, és az is izgalmas, ha csak egyetlen sáv ismétlődik loopolva. n

ℹ ALPÁR BALÁZS

Az 1982-ben született művész zeneakadémiai végzettségű, számos műfaji területen aktív, többszörös díjnyertes zeneszerző. Kamaraegyüttesek, kórusok, szimfonikus zenekarok (pl.

Dohnányi Zenekar) számára írt koncertdarabok, elektronikus és jazzkompozíciók mellett nagyszámú filmzenei, színházi és reklámzenei alkotás fűződik nevéhez. Rendszeresen dolgozik filmes és reklámprojektekben. A Művészetek Palotája és a Klasszik Rádió hangarculatának megalkotója, a Kedd Animációs Stúdió állandó zeneszerzője és sound designere. A bécsi zeneakadémián tanult médiazeneszerzést az Oscar-jelölt Klaus-Peter Sattler tanítványaként. A közelmúltban olyan hazai és nemzetközi partnerekkel dolgozott együtt, mint Zomborácz Virág filmrendező, Lackfi János költő, Pejtsik Péter zenész, a Prima Primissima Gála, a Vodafone, a Philips, a General Electric, a Bonbonetti, a Holnap Kiadó, vagy az osztrák ORF rádióadó. A Fugato Orchestra és a Fele Királyság együttesek vezetője és billentyűse.

DECAMERON (2007)

Rónai András fotó: Orbán Domonkos

SZAKADÁS (2007) SZAKÁCSKIRÁLY (2008) TEKINTET (2010) VALAMI KÉK (2011) DIPENDENZA (2013) BERTIE BEAN'S ROCK (2014) PAPER WORLD (2014) INCELLA KENYÉRÉRT MEGY (2014)

33

34

ALKALMAZOTT ZENE

MOLDVAI MÁRK, ZENEI PRODUCER, ZENESZERZŐ

Csak kávé legyen és villanyáram, A többi jön magától Noha Moldvai Márk az utóbbi években elsősorban a fimzeneszerzésre fókuszál (Kontroll, A Martfűi rém, Veszettek, A Hópárduc talpraáll stb.), meglehetősen tumultuózus és imponáló zenei karrierje is jól ismert. A kilencvenes évek közepén tűnt fel az electropop szubkultúrában Populär nevezetű formációjával, majd az abból kinövő Neo már jelentősen tágította a határait zeneileg és az ismertséget tekintve egyaránt. Ezután, szakítva a szintetikus popzenével, alapító tagja lett az eklektikus világzenét játszó Mitsourának, valamint a színház és a filmek felé fordult. Mindeközben eddig legalább 60 lemezen közreműködött zenei producerként, hangszerelőként, társszerzőként és/vagy hangmérnökként, amik közt a rádiópoptól az alternatívon át a jazzig és világzenéig sok minden megtalálható.

Moldvai Márk: Nagyon korán eldőlt, hogy zenész leszek. Soha nem is akartam más lenni. A legkülönbözőbb féle zenéket hallgattam, de klasszikus zenét tanultam annak rendje és módja szerint, majd konziba jártam klasszikus-ütő szakra. De a közeg nem volt az igazi. Nagyon nem. Főleg, miután a tanáraimat próbáltam meggyőzni a Kraftwerk jelentőségéről, amit ők megvető értetlenséggel fogadtak. Az ördögűzés legkülönbözőbb praktikáit próbálgatták rajtam, de nem sikerült eltántorítani a sötét oldaltól, ami beszippantott. A korszellem óriási hatással volt rám, a könnyűzenében szerintem érdekesebb és fontosabb dolgok történtek akkoriban, nem beszélve a zenetechnológia forradalmi fejlődésről és az elektronika elterjedéséről. Leginkább olyan figurák nyűgöztek le, mint a kortárs és az avantgárd popzene határán egyensúlyozó médiaművész Laurie Anderson vagy a misztikus stúdiómágus-producer Brian Eno. Az alkotók új generációja jelent meg, akikre leginkább a studio-artist kifejezés a legmegfelelőbb. Egyre biztosabban éreztem, hogy nekem ez lesz a testhezálló kifejezési mód, ráadásul a színpad igazán soha nem vonzott. A komponálás, a hangszobrászat, a stúdiótechnika annál inkább. Ami engem a zenében igazán érdekel, annak a hangfelvétel-készítés a legmagasabb rendű formája. Vagy inkább – kevésbé patetikusan – az egyetlen formája. Brian Eno híressé vált mondata, miszerint „nekem a stúdió a hangszerem” a legpontosabban definiálja azt, amivel foglalkozom. Látni a nagy egészt, felállítani egy koncepciót egy bizonyos üzenet közvetítésére és mindent ez alá, vagy inkább köré rendezni. Tudom, sok zenésznek unalmas, fárasztó és néha frusztráló a stúdiómunka, nekem épp ellenkezőleg. Végtelen-

ségig képes vagyok pepecselni dolgokkal.

A filmzeneszerzéshez pedig úgy keveredtem, hogy mondhatom, világéletemben filmzenét írtam fiktív, belső filmekhez, úgyhogy ez adta magát.

Moldvai Márknak a színházi világhoz is erős kötődése van. Édesapja zenész, aki a nyolcvanas évek közepén a legendás kaposvári Csiky Gergely Színházban is dolgozott (majd később Németországban több színházi produkció létrehozója), nővére színésznő, de még édesanyja is készített néha jelmezeket darabokhoz.

MM: 8–10 évesen színházi próbákon ücsöröghettem sokat. Mai fejjel úgy látom, ez felbecsülhetetlen tapasztalat. Belém ivódott ez a közeg. Volt olyan darab, amit vagy ötvenszer láttam, és kívülről tudtam 35

ALKALMAZOTT ZENE

a szövegkönyvet. Olyan is volt, amiben doboltam. Ekkor megesett, hogy elaludtam az éjszakába nyúló előadás végére, és az apám a karján vitt ki a meghajlásra, nem kis derültséget okozva.

Nővérem is statisztált már ekkor. Szóval nyomon követhettem, átélhettem azt a csodát és egyben kínszenvedést, amíg létrejön egy előadás. Láttam nagy színészeket fantasztikusan és pocsékul is játszani. Nagy rendezőket, ahogy negyedóránként idegösszeomlást kapnak. Világosítók, zenekari árok, díszletezők, ügyelők, jelmezek… csak ámultam, tiszta mesevilág! Na meg hallgatni a vitákat, értelmezéseket, fergeteges poénokat a büfében. És aztán látni a bemutatót követően, hogyan működik mindez estéről estére, mint valami hatalmas, precíz szerkezet. Néha csikorog, néha szárnyal, de mindig működik! Megtapasztaltam, milyen ereje tud lenni annak, amikor különböző művészeti ágak közösen hatnak.

Azt hiszem, innen datálható, hogy produkció-fetisiszta lettem.

Márk első filmzenéjét a nullás évek talán legfontosabb magyar mozijához, a Kontrollhoz írta még a Neo tagjaként. Ahogy a film, úgy a soundtrack is rendkívül sikeres lett, számos nemzetközi díjat besöpört, és bár ezután kivált a duóból, azért jó néhány felkérést kapott további filmes munkákra, amiket azonban akkor visszautasított.

MM: Új, számomra felfedezetlen zenei területek felé kalandoztam, ezért a Neóból kiléptem, és létrehoztuk a Mitsourát Miczura Mónika énekesnővel közösen. Már nem érdekelt többé a tisztán szintetikus hangzás, inkább az organikus ügyek. Ezen dolgoztunk gőzerővel, ez volt a legfontosabb projekt, de azért filmekkel is megkerestek közben. Nem tetszettek. Ezekben az években élte fénykorát szerintem itthon a tök semmitmondó, megélhetési filmkészítés. Olyan film is akadt, amit nagyon szerettem volna csinálni, például a Fehér tenyér, de azt meg nem én kaptam. Régi nagy álmom, a színház viszont rettenetesen vonzott. Tasnádi István íróval és Jeli Andrással írtunk egy trashrevü-musicalt a Színház és Filmművészeti Egyetem egyik színészosztályának (Rovarok – a szerk), amit később kőszínházi keretek közt is bemutattak, valamint részt vettünk a Krétakör Feketeország című előadásának létrehozásában is. A Krétakör társulatában megvolt minden, ami a színházban jó.

Egy okos, elhivatott, bátor és szabad társaság volt némi poszthippikommuna romantikával. És rettenetesen aktuális volt minden, amit csináltak. Imádtam. A darab aztán Franciaországban és Amerikában is nagyot ment, oda sajnos nem vittek magukkal, mivel a koncepció az volt, hogy a zenei betéteket a színészek maguk adják elő, vagy felvételről szóljon. Később a Vígszínházban is csináltunk egy darabot (Három testőr – a szerk). A színház azonban mégis inkább egzotikus kitérőnek bizonyult a munkásságomban, mivel beláttam, hogy az én habitusomnak inkább a filmkészítés fekszik. A színház a pillanat művészete, kevésbé kontrollálható egy sor dolgot, ráadásul a színészi kvalitás nyilván mindig fontosabb a zenei kvalitásnál, ami zenés daraboknál sok kompromisszummal jár, a hangzás a legtöbb helyen esetleges stb. Visszatértem tehát a stúdióba a zenei produkciókhoz.

Produceri és szerzői munkák, filmbetétdalok és dokumentumfilmek után aztán jöttek ismét a nagyjátékfilmek, legutóbb az idei év egyik legnagyobb mozis közönségsikere, a Sopsits Árpád rendezte Martfűi rém. Most pedig a jövő februárban mozikba kerülő Kojoton dolgozik, amelyet az elsőfilmes Kostyál Márk jegyez rendezőként.

MM: Kifejezetten szeretek olyan filmen dolgozni, ami elsőfilmes rendezőé. A Kontroll is ilyen volt Antal Nimróddal. Valami hihetetlen lelkesedés és várakozás van a levegőben ilyenkor, ami rendkívül inspiráló. A Kojot igazi jutalomjáték, megtaláltuk hamar a közös hangot. Nagyon tetszett, hogy az első megbeszélésen színekről beszélgettünk a rendezővel a zene kapcsán. Azt mondta, a zene legyen opálos. Agrár ízekkel. És nem azt, hogy legyen ilyen vagy olyan, mint az XY filmben. Ezt szeretem. Bár ő is használt mood-zenéket a vágás alatt (meglévő, a rendező által kedvelt zenék, amik segítenek ritmust és hangulatot adni a jeleneteknek ebben a fázisban – a szerk.), amit nem szeretek, mert a rendező megszokja, megszereti és aztán mindenáron ragaszkodik hozzá, hogy a majdan elkészülő filmzene nagyon hasonló legyen. Ő azonban meglehetősen könnyen engedi ezeket el, és ad teret egy esetlegesen teljesen más zenei megközelítésnek.

A legszerencsésebb, ha a zenészt már a forgatás előtt kiválasztja

ALKALMAZOTT ZENE

a produkció. Olyankor ott lehetsz az első kapavágásnál, magadba szívhatod az atmosz­ férát, személyesebb a viszonyod a filmmel, hallod az instrukciókat, rögtön világos a rendezői szándék, és több időd is van az egészre. Ez most nem így történt, a filmet már leforgatták, mikor megkerestek, de persze sok beszélgetéssel mindezt pótoltuk. Ennél a filmnél ki kellett lépnem a komfortzónámból, de ez mindig izgalmas és hasznos dolog.

Mivel eldöntöttük, hogy ez most egy erősen gitárcentrikus zene lesz, én pedig nem vagyok gitáros, kellett egy ember, aki folyamatosan ott ül velem és az ötleteimet megszólaltatja különböző akusztikus, elektromos, olykor egzotikus gitárokon. Jeli Andrást hívtam segítségül, akivel korábban több színházi darabban dolgoztunk együtt. A munka közben aztán ő is olyan lelkes lett, hogy ötlet-realizáló gitáros szerepén egy idő után túllépve saját elképzeléseivel is előrukkolt. Nem mellékesen rendkívül jól szórakoztunk.

Nagyon szeretem az olyan hangszereket, amiken intonálni kell, mert az intonáció (akár pontos, akár direkt félreintonált) folyamatos változást, lebegést, bizonytalanságot okoz. Nem statikus, ez pedig jelentős emocionális többlet. Sosem lesz két hang ugyanolyan. A Kontrollban például a trombita és a meleg, bús szárnykürt volt az ellenpont a hűvös elektronikával szemben. Az olyan technikák használata pedig, mint például gitár esetében az ebow (elektromos vonó), vagy a slide gyűrű még tovább fokozza ezt a hatást. Az egyik legeredetibb soundunk a Kojotban egy akusztikus slide-gitárból jött (Weissenborn), aminek a húrjait vécélánccal és filctollkupakkal turbóztuk.

Ismét kiderült számomra, hogy azért jó filmzenét csinálni, mert teljesen eszement és indokolatlan zenei ötletek, amiket sose csinálnál meg, egyszer csak értelmet nyernek és funkciójuk lesz. Kevés kivétellel ki az az ember, aki 2016-ban ír egy italo-western himnuszt? De ha egy jelenet azt kívánja, hát csinálsz egyet és aztán rájössz, hogy igazából mindig is akartál egy italo-western himnuszt írni.

Moldvai azt is vallja, hogy a filmzeneszerzést megtanulni elméletben nem lehet, csak ha az ember megcsinált legalább 8–10 filmet. Persze elengedhetetlen alapfeltétel a széles zenei horizont, az érzékenység, némi dramaturgiai érzék és a végtelen alázat.

MM: Hogy mitől jó egy filmzene? Ez egy izgalmas kérdés. Vannak nagyon jó zenék, amik nem jók egy filmben, és vannak filmzenék, amik kiragadva, külön hallgatva esetleg nem túl izgalmasak, a filmet viszont tökéletesen működtetik. Kedvenc példám az Egészséges erotika „filmzenéje”, ami mindössze egy idegesítő, kvarcórahangú dobgép kattogása. Egy bizarr, kelet-európai szatírához tökéletes és irgalmatlanul eredeti választás. Talán a jó filmzene az, ami működtet egy filmet. Amivel a film jobb lesz, átélhetőbb lesz, mint nélküle.

Se több, se kevesebb. Minden más másodlagos kérdés. De ahhoz, hogy az ember ezt elsajátítsa, ráérezzen a helyes arányokra és érezze, hogy akkor most ide bármilyen csábító is, az adott jelenet szempontjából a legjobb választás az lesz, ha semmilyen zene nem szól, ezt kizárólag gyakorlati szituációkban lehet megtanulni. Mondok egy példát. Amikor a Veszettek zenéjén dolgoztam, volt egy jelenet, ahol a negatív hősünk először jelent meg a vásznon, amint megérkezik a városba egy fekete motorral. Na, gondoltam, magas labda, ez a gonosz irtó gonosz lesz, és nagyon meg fog érkezni. Bízzátok ide! Vittem büszkén az elkészült zenét megmutatni a rendezőnek, Goda Krisztának, és vártam a hatást, hogy akkor most kifekszik. Hát nem feküdt ki. Kérdeztem, Kriszta, mi a baj? Nem tetszik? Ez???

Mondja, hogy tök jó, meg minden, de az ég szerelmére, nem a Godzilla érkezik a városba, csak a Fenyő Iván! Kissé elsokalltam, igaza volt.

Vagy amikor egy kiadósabb félóra után már émelyegsz a saját zenédtől, annyira túlterhelted a vásznat hangokkal. Letisztulni, pontosan megragadni hangulatokat, ez szép és jó nagy kihívás.

Csak kávé legyen és villanyáram, a többi jön magától. Szerencsés esetben. n

ℹ MOLDVAI MÁRK

Zenész, zeneszerző, zenei producer.

A Popu­­lär és a Neo zenekarok alapí­ tótagja. Előbbivel egy – Új arcok a feszületen (1995) –, utóbbival két albumot – Eklektogram (1999), LoTech Man, Hi-Tech World (2002) –, és számtalan slágert (The Pink Panther Theme, Persuaders, Aiiaiiiyo, Diskhead) jegyzett.

A Neoval csöppent a filmzeneszerzésbe a Kontroll című, több nemzetközi sikert is elért, Antall Nimródfilmmel. 2003-ban Miczura Mónika énekesnővel létrehozta a Mitsourát az etno-jazz-elektronika szentháromságában született világzenei produciót.

Két lemezük jelent meg: Mitsoura (2003) és Dura Dura Dura (2008).

Mindezek mellett keresett zenei producer. Csak néhány név a teljesség igénye nélkül, akikkel zenei producerként dolgozott: Jónás Vera Experiment, Jamie Winchester, Zséda, Heaven Street Seven, Besh-o-drom, Magna Cum Laude, Dob­rády Ákos, Lukács Miklós trió, Lantos Zoltán Mirrorworld, Bin-Jip, Szalóki Ági, Palya Bea, Dés András Quartett.

Az utóbbi években több magyar nagyjátékfilm zeneszerzője.

KONTROLL (2003) A HÓPÁRDUC TALPRA ÁLL (2011) A VITORLÁZÓ (2013) VESZETTEK (2015) A MARTFŰI RÉM (2016)

interjú: Szabó Sz. CSaba, fotó: Nagyillés Szilárd (Dal+Szerző)

KOJOT (2017)

37

38

ZENEIPAR

TÉVÉMŰSOR A DALSZERZÉSRŐL

A dalfutár belülről Lehetséges-e nézhető, szórakoztató tévéműsort készíteni a dalszerzésről? És ha igen, akkor vajon érdekel-e ez valakit egyáltalán? Úgy tűnik, hogy a válasz mindkét kérdésre igen. Pedig a dalszerzés nem túl látványos, a legtöbbször cseppet sem drámai, és teljes mértékben nélkülözi mindazt a fajta szenzációt, amit a televíziózás elvben megkövetelne. A Dal+Szerző olvasóinak óriási szerencséjére szerepeltem az első adásban, így elmesélhetem, mi is ez az egész. Elfogult beszámoló következik!

A száraz tények: november közepén elindult a Dalfutár, Hajós András új műsora a Super TV2-n. Hajós ezúttal nem egyszerűen műsorvezető, de ő a műsor, a formátum feltalálója és kifejlesztője is. A koncepció egyszerű és világos: minden műsorban új dal születik, mindig más-más szerzőcsapattal. Persze van egy csavar is a történetben, mert a Zeneszerző, a Szövegíró, a Producer és az Énekes csak a folyamat legvégén találkoznak, és úgy kell a legjobbat nyújtaniuk, hogy közben egyikük sem tudja, kikkel dolgozik együtt. Az együttműködést Hajós, azaz maga a Dalfutár koordinálja. A négy alkotó a munka utolsó napján, a stúdióban szembesül egymással, ahol végül a dal is végső formát ölt.

Mindez persze csak elmesélve ennyire egyszerű. Az első széria hat adásában összesen huszonnégy alkotó szerepel, és ez komoly szerkesztői és logisztikai kihívás. Az alkotók nemcsak külön helyszíneket jelentenek, de mindegyikük egyedi felkészülést igényel a műsor látható és nem látható szereplőitől is. Rengeteg a rögtönzés is, mert a műsor a valódi történetet mutatja: a tévétől szokatlan módon itt nincs csalás és ámítás. Valóban nem tudtam, hogy kikkel dolgozom, és hogy milyen formában valósul majd meg a dal, és csak remélhettem, hogy sikerül valami jót összerakni az utolsó nap. A műsorkészítők kockázata is pont ugyanez, e tekintetben a műsor kifejezetten reality – ám azzal a csavarral, hogy a Dalfutár a szereplők kreatív képességeire épít, és nem a megszokott, borzongató defektusokra.

Maga a játék pedig magával ragadó és inspiráló, legalábbis én remekül szórakoztam.

Pusztán annyi előnyöm volt a többiekkel szemben, hogy előre tudtam a műsor születéséről, láttam a pilot adást, így nagyjából képben voltam. Viszont minden egyéb nekem is teljesen új volt – ahogy az első adás felvételekor még a teljes stábnak is. De mert mindenki igazán flottul dolgozott, és a biciklire sem fagytunk rá a Római-parton, végül megszületett egy dal is és egy műsor is.

Pedig amikor a zenét megkaptam, azt sem tudtam, hogy fiú leszek-e, vagy lány.

Uniszex szöveget kellett írnom, magának az Általános Énekesnek. Se életkor, se karakter, semmi támpont: a Dalfutár Szövegírói vakrepülésben alkotnak. Bezzeg a Zeneszerzők: bár ők sem tudnak semmit a többiekről, ők kezdik a láncot, így keretek nélkül adhatnak bármit. A Producer szintén vakon repül, hogy formába öntse a dalt, de ő is teljes szabadságot élvez. A sor végén az Énekes ugyan elég konkrét feladatot kap, viszont azonnal a mélyvízbe kerül. A felvétel során a stúdióban összesen talán egy olyan óránk volt, amikor nem dolgoztak a kamerák, és énekesünkkel, Jónás Verával, valamit a zeneszerző Király Viktorral és a producer Závodi Marcival lehetőségünk nyílt a dalt egy kicsit gyúrogatni a feléneklés előtt.

A munka nagy részében az alkotóknak szerepelni is kell, ami minden kameratapintat és vágóasztali varázslat ellenére egy teljesen másfajta odafigyelést igényel. Szerencsére ebben Hajós elviszi a teher nagy részét. Hosszú barátságunk és a zenekari buszokban megtett milliónyi kilométerek alapján abban teljesen biztos voltam, hogy nemcsak a műsor, hanem a készítése is rendkívül szórakoztató lesz. Ráadásul András igazán elemében van ebben a közegben, teljes mélységében érti a folyamatot, amit vezetnie kell, ráadásul tényleg érdekli is ez az egész. Valószínűleg ez az amúgy ritka személyesség adja az egész formátum legnagyobb erejét, hisz nincs túl sok olyan műsorvezető, aki pont kellően tévés és zenész egyszerre ahhoz, hogy magabiztosan kézben tartson egy ilyen műsort.

Hazafelé a stúdióból arról beszélgettünk Jónás Verával – aki nem sokkal korábban prímán elénekelte a Dalfutár első dalát, az Őszi strandot –, hogy a zenefogyasztók vajon mennyire látnak a dalok mögé?

Tudják-e, kik a háttérszereplők, értik-e és értékelik-e a befektetett munkát? Abban maradtunk, hogy talán mindez nem is fontos, de az biztosan nem baj, ha olykor benézhetnek a függöny mögé, és megismerik a dalszerzés folyamatát, az alkotókat – és közben sokat röhögnek. n Hegyi György

39

40

JOGI ESETEK

SZEREPEK ÉS SZEREPLŐK A DALFUTÁRBAN

KI KICSODA? Ennek a témának többször nekifutottunk már… De egyrészt én állandó bizonytalanságot látok ebben a kérdésben, másrészt meg igazán ritka lehetőség, hogy laboratóriumi körülmények között figyelhessük egy dal születését. Szóval a Dalfutár remek alkalom, hogy átbeszéljük, kinek milyen szerepe, jogai vannak egy dal, szám, zenés videó kapcsán.

Minden a zeneművel kezdődik.

A szerzői jog akkor is különválasztja az alkotási és előadási fázist, ha a kettőt azonos személy végzi, de a műsorban ez az első fázis nagyon szépen elkülönül. A zeneszerzőnek és a szövegírónak külön-külön felkért két ember természetesen szerzőnek minősül.

A kérdés itt csak az, hogy a későbbi ponton bevont szereplők (a producer és az énekes) szintén szerzőnek tekinthető-e. A választ erre egy nagyon rövid, egyszerű – és szerintem nagyon szép – jogi előírás adja meg: „Szerző az, aki a művet megalkotta”. Pont.

Tehát a szerzői szerep alapvetően nem megállapodás kérdése, hanem ténykérdés: aki alkotó módon hozzájárult a mű egészének létrejöttéhez, a dal szerkezetének, harmóniamenetének, dallamának, tempójának (stb.) átfogó kialakításához.

A zenei producer az utóbbi években egyre inkább és egyre gyakrabban lesz szerzőtársa (zeneszerzője) a könnyűzenei daloknak.

Ez azért érdekes, mert korábban évtizedekig élt az az egyszerű kijelentés, hogy „a hangszerelés az előadó köteles tudása, nem szerzői tevékenység”. Az elektronikus tánczene megjelenésével és könnyűzenei térhódításával azonban egyrészt a hangzásnak olyan nagy jelentősége lett, mint soha korábban, másrészt a zenei producer munkája rendszeresen túlmegy az egyszerű hangszerelési lépéseken. A Dalfutárban is ezt láttuk. Hogy az eredeti zeneszerző és a producer között milyen a szerzőségi arány, azt csak az ő megbeszélésük, egyetértésük alapján lehet pontosan tudni. A producer tipikusan kisebb arányban (pl. 25%-ban) szerző, mint az eredeti dalszerző, de minden eset egyedi.

Van egy olyan üzleti szereplő a háttérben, aki megpróbál az elkészült daloknak minél több elhangzást szerezni, próbálja filmekhez, zenei átdolgozásokhoz jogosítani a műveket. Ez a zeneműkiadó (music publisher), amely a szerzőkkel kötött szerződés alapján ezért cserébe a jogdíjakból is részesül, legfeljebb 1/3-os arányban.

Egy Dalfutár-szerzemény rádiós játszása esetén tehát az Artisjustól 4 szereplő fog jogdíjat kapni: a zeneszerző, a szövegíró, a producer és a zeneműkiadó.

A második lépés az előadás.

Azaz a szerzemény megszólal. Ebben segít a hangszeres előadó és az énekes előadó.

A Dalfutár műsornál ebben a kérdésben talán egyértelműbb a helyzet, mint a szerzői résznél. Előadóművész a felkért énekes és a zenei producer – annak nincs jelentősége, hogy nem élő hangszeren játssza fel a számot, hiszen ő szólaltatja meg a leginkább a dalt számítógépes eszközökkel; tehát egyedül ő van kettős: szerzői és előadói szerepben.

Vissza a példához: rádiós játszás esetén az Előadóművészi Jogvédő Irodától ők ketten (énekes, producer) fognak biztosan jogdíjat kapni. Mellettük szintén előadó a gitáros, egyéb hangszeres közreműködő, vokalista, ha az adott dalnál volt ilyen.

Harmadik: a hangfelvétel.

A jogtulajdonos itt a hangfelvétel-előállító. Így hívjuk azt a személyt vagy céget, amely egy hangfelvétel létrehozásának anyagi és szervezési középpontja. A Dalfutár esetében ez nyilván a műsorgyártó cég, amely a televízió-csatorna részére készíti a műsort.

Ha a hangfelvételt fizikai formában (pl CD, vinyl) terjesztik, akkor ez a hangfelvétel-jogtulajdonos ad erre engedélyt a lemezkiadónak. (Hacsak nem ő maga a lemezkiadó.)

Ha pedig online formában (streaming, download) történik a közönséghez eljuttatás – igen, ez ma már egy ilyen műsor során menet közben is alapvető elvárás –, akkor a hangfelvétel jogtulajdonosa megbíz egy aggregátor céget. Az aggregátor összefog rengeteg zenei tartalmat, ellátja a szükséges metaadatokkal, és „betáplálja” az online zenei szolgáltatók repertoárjába.

Innen persze még sok kérdés van hátra, amikre itt nem is lehet kitérni, de ez itt a zeneipar csontváza, erre épül fel minden további kérdés. n tóth péter benjamin, ILUUSZTRÁCIÓ: pexels+D+SZ

41

42

DAL+SZÖVEG

BOB DYLAN (1941–)

Játsszatok kib...tt hangosan!

Bátran kijelenthetjük, hogy Robert Allen Zimmerman nélküle semmi sem lenne. Legalábbis pop-szövegírás, zenei polgárjogi harc, punk és new-wave meg slam poetry.

Sem Nick Cave és társai, sem az egész singer-songwriter-műfaj. Jellegzetes hangsúlyaiban ott a teljes utcai szocioköltészet, az amerikai hiphop csírája, kezdete, első lökése. Dylan nélkül se a verbális-Fekete Párduc Gil Scott Heron, se a prepunk Joe Srummer nem lenne az, aki lett. Költészete egyszerre rimbaud-i módon szemtelen és szürreális vagy Blake-szerűen univerzális és zsoltáros, és közben meg pofátlan és debattőr is annyira, mint a fél irodalmi beatnik-bagázs.

Rajongók gyakran visszatekerik a legendás '66-os manchesteri koncertlemezen, hogy két szám között a mindig skatulyákban gondolkodó közönség hogyan gyalázza az egyik napról a másikra hangoskodó rockerré váló polbeat-ikont. Simán hallható a felvételen, ahogy az aktuális Dylan-szereppel elégedetlenek Judást kiáltanak rá, ő meg simán kiröhögi őket és feltekeri a gitárerősítőjét. Minden közönségét kiröhögte, soha nem akart vátesz lenni, soha senkinek megfelelni, magának és Istennek írt kizárólag. Éppen a napokban is hangosan nevethet a fanyalgókon és a kritikusokon, akik nem értik, hogyan kaphatott egy egész életében színpadon álló, szokásos szakmai ítéletek szerint még énekesnek és gitárosnak is gyenge előadó irodalmi Nobel-díjat.

kon át a sinatrai tradíciókig, a filmzeneírás gesztusaitól a hosszú zenei költeményekig, a kurta, könnyen megjegyezhető slágerektől a homéroszi homály által inspirált szürreális szerzeményekig, a szerelmes versektől a politikai botrányokozásig mindent egybefoglal, s amelyben végül, mintegy a XX. századi dalírás ó- és újszövetsége egyetlen énekelhető és szent iratban egyesül.

Valószínűleg azért, mert minden idők egyik legkiválóbb dalszerzője. Nélküle nem lenne modern gospel sem. Lehet, hogy Bob Dylan – igaz, csak pár évig tartó – megtérésének köze volt ahhoz, hogy sokat dumáltak lelki ügyekről Cash-sel, amikor közös, Nashville Skyline című albumukat készítették? Ki tudja. Az azonban bizonyos, hogy a maistream-popban kevés erőteljesebb keresztény lemezt készítettek a Shot of Love, a Saved vagy a Slow Train Coming című Dylan-remekműveknél. Dylan minden szerepét halálosan komolyan vette, az egyszálgitáros, Woody Guthrie-követő protest-song-előadó jelmezét ugyanúgy, mint amikor zenekarát a „Játszatok kib..tt hangosan!” felszólítással küldte a megilletődött folkrajongók elé a színpadra. Na, ugyanilyen elánnal vetette bele magát Jeruzsálemben a zsidó hitelvek tanulmányozásába vagy az erősen radikális amerikai evangéliumi mozgalmakba. Enyhén konfúz, költői szemlélet, nagyon jó dalokkal.

Bob Dylan Oscar-, Golden Globe-, tizenháromszoros Grammy-díjas amerikai énekes, dalszerző, zenész, költő. A 2016-os év irodalmi Nobel-díjasa. n Prieger Zsolt ilusztráció: németh gyula

Dylan sokszor bakugrásszerű szerzői karrierje – és ez csak most derül ki, fél évszázad után – nagyon is konzekvens út, melyet a képzeletbeli Nagy Amerikai Daloskönyv elkészítésének vágya hajt. Egy olyan szerzői Biblia összeállítása, mely a country-hagyománytól a zajos roc-

43

LEMEZAJÁNLÓ

MAYBERIAN SANSKÜLOTTS ADLAIT

MIDDLEMIST RED RIPPLE SOUL

FREDDIE PIONEERS

laptop

disc laptop

laptop

A hazai dreampop legismertebb és legszórakoztatóbb formációja, a Mayberian Sanskülotts harmadik nagylemezére igen hosszú négy évet kellett várni. Időközben néhány változás is bekövetkezett, például hogy Csordás Zita (ének, szintetizátor, gitár) és Balogh Gallusz (gitár) mellé állandóvá vált a ritmusszekció is Hromkó István (dob) és Szigeti Árpád (basszusgitár) személyében. A harmadik lemez írásánál és felvételénél is involválták az új tagokat, bár a témákat még mindig alapvetően Zita és Gallusz hozza. De nem ez az egyetlen újdonság a (most már) kvartett zenéjében.

A 2011-es Aloneinkápmegyer és a 2012es PseudoDeath teljes mértékben lo-fi hangzása után úgy döntöttek, kipróbálják, hogyan szólnak profi stúdiókörülmények közt. A végeredmény pedig az lett, hogy zenéjük semmit nem vesztett így sem a bájából. A poszt-tinédzserkor sérelmeit feldolgozó dalszövegek pedig még mindig őszinték és zseniálisak, akár angolul, akár magyarul szólalnak meg. A Mayberian Sanskülotts ugyanis a kevés zenekarok egyike, akik minden egyes dalukkal egy egyedi, mégis mindenki által érthető hangulatot festenek meg, és valójában teljesen mindegy, ez milyen nyelven történik. A zenei megoldásokban pedig annyi az ötlet és a bravúros megoldás, hogy a tizenötödik meghallgatás után is felfedezhetünk valami izgalmasat és újat. n

A 2012-ben alakult budapesti Middlemist Red az Index dalversenyének, illetve a Deezer nemzetközi tehetségkutatójának megnyerésével hamar felhívta magára a közönség és a szakma figyelmét. A jelenlegi psych-rock szcéna itthoni zászlóvivőjének számító formáció két évvel bemutatkozó lemeze után, egy átmeneti alkotói válságot követően úgy döntött, hogy kissé változtat a dalszerzés folyamatán. És milyen jól tették! Így került elő például a szintetizátor meg a sampler, és jelent meg a zenéjükben némi New Order-utánérzés. A lényeg, hogy a tízdalos Ripple Soul nyitása az elektronika felé egy, a korábbiakhoz képest sokkal érettebb és összetettebb hangzást eredményezett.

A kvartett tagjai bevallottan többféle stílusú zenét hallgattak, és pont ez a rengeteg hatás és sokszínűség érződik az anyagon is, mégis az az érzése az embernek, hogy az első hangtól kezdve pontosan tudták, mit akarnak a végén hallani.

Egyszerre eklektikus és kiegyensúlyozott, tiszta és karcos. Egy nagy lépést tettek előre, de nem vállalták túl magukat, így a végeredmény egy olyan újfajta hangzás, ami azért a négyes számára egyáltalán nem stílusidegen. A Middlemist Red véletlenül törölte 10.000 fős Facebook-oldalát, de egy ilyen új lemez után minden valószínűséggel könnyűszerrel visszaszerzik a rajongókat. n

Fehérvári Gábor Alfréd, vagyis művésznevén Freddie a Rising Star című tehetségkutató műsor tavalyi évadában tűnt fel először. Idén a Dal 2016-ban indult – vagyis jött, látott és győzött, ezzel pedig kijutott Stockholmba az Eurovízió döntőjébe, ahol végül a tizenkilencedik helyen végzett. Freddie szerénységével, megnyerő modorával, remek kisugárzásával, na és persze meseszép hangjával pedig bizonyította, hogy a színpadra termett.

A Nagy-szín-pad tehetségmutatón ugyan még gondjai voltak azzal, hogyan adjon önálló show-t, de kevesebb mint fél év leforgása alatt megjelent első önálló lemeze, ami annak ellenére kapta a Pioneers címet, hogy a nagysikerű eurovíziós dalon kívül csak egyetlen másik (Mary Joe) angol nyelvű szám kapott helyet, amit nem mellesleg Kállay-Saunders András írt neki. De nem ez az egyetlen szerzemény a lemezen a prePioneer korszakból, hiszen szerepel rajta a lírai Neked nem kell című is. A Na jó, helló is ismerős lehet, az idén nyáron klipet is kapó dal ugyanis szintén a rádiók nagy kedvence volt. Az összesen 15 számos nagylemez pörgősségét néhány ballada töri meg, Freddie pedig remekül lavíroz a bulislágerek és a szívbe markoló dallamok közt, és bebizonyítja, hogy a hangszíne a legkülönfélébb tempókhoz és stílusokhoz is illik. Egy igényes rádiós poplemez készült. n

normafa records

szerzői

mistral music

44

LEMEZAJÁNLÓ

30Y DICSŐSÉG

CHRISTOPHER WAVER CHRISTOPHER WAVER LP

disc laptop

laptop

A 30Y egy tipikusan olyan zenekar, amelyről akkor is állandóan hallani, ha nincs körülötte semmi újdonság. Ezért is furcsa belegondolni, hogy a Pécsi Balett Kis herceg darabjához írt zenéjén kívül utoljára 2014-ben adtak ki lemezt, pedig azt sem annak szánták eredetileg, hanem egy EP-sorozatnak. Ezzel kontrasztba állítva tehát különösen üdítően hat a telt ház előtt bemutatott Dicsőség, ami ugyan nem konceptlemez, mégis egy érezhetően jól átgondolt, egybefüggő dalfolyam. A 30Y legújabb anyaga természetesen nem véletlenül kapta a Dicsőség címet, hiszen ez a fogalom egy visszatérő motívum az album dalaiban – sok olyan történetet mesélnek el, amiben pont ennek a hiánya kerül reflektorba. Mindegy, mennyire klappol minden, valami mindig hiányozni fog. Szerencsére a zenei megoldásokban semmilyen hiányérzetünk nem lehet, a zenekar ugyanis olyan lendületet kapott, mintha csak elölről kezdenének mindent. Ebben persze szerepe lehet annak, hogy vérfrissítésként némileg felcserélődtek a szerepek, és senki sem csak a saját hangszerében gondolkodott. A kezdeti – és egészen sokáig kitartó – feszes tempót például pont a zenekar dobosa, Zaza által énekelt Úgyis mindegy töri meg, de itt még közel sincs vége. Kísérleteztek, kockáztattak, és végül saját komfortzónájukból kitörve alkottak egy – a szó legpozitívabb értelmében vett – régi-új ipszi-lemezt. n

A főképp az experimentális zene és a dreampop világában kalandozó AGAVOID producer-basszusgitárosa most egy kicsit másfajta, Földön túli utazásra invitálja a hallgatóságot. Huszár Kristóf, azaz Christopher Waver 2015-ben indította mellékprojektjét, illetve ezzel szinte egyidejűleg saját kiadóját is, a PLUTO Soundot. Tavaly októberben kezdett bele dupla A-oldalas kislemez-sorozatába is, amiből alig egy év múlva egy teljes nagylemez anyaga összeállt. De így sem mondhatni, hogy egy különálló dalkollekcióról van szó, hiszen – ha talán nem is tudatosan, de – végeredményben egy konceptlemezt hallhatunk, aminek egy scifis háttere is van. A történet szerint ugyanis a Föld lakhatatlanná vált, az emberek pedig egy olyan bolygót találtak, amit még élhetővé kell varázsolniuk. A folyamat azonban túl lassú, a trükkre pedig csak több generáció kihalása után jöttek rá: a részecskék ugyanis gyorsabban reagálnak a zenére.

A terraformálás folyamatát, a nehézségeket, a sikertelenséget és az új reményt örökíti meg a lemez, ami nem kevésbé izgalmas, mint a hozzá kreált kerettörtént. Persze annak ismeretében még jobban beszippant ez az ambientes, chillhouse-os, néhol pedig funkos elemekkel operáló massza, ami az elejétől a végéig köti le úgy az ember figyelmét, hogy képzeletben már teljesen más tájakon járunk. n

zajzajzaj kft.

pluto sound

NÉMETH RÓBERT NINCSEN MOZGÁS AZ ESEMÉNYHORIZONTON

disc laptop Az egykori Heaven Street Seven és a Pegazusok Nem Léteznek formáció basszusgitárosa, Németh Róbert hosszú évek zenekari tapasztalata után úgy döntött, hogy kiad egy szólólemezt. Ugyan Németh saját bevallása szerint szinte véletlenül jutott az elhatározásra, de a lemez összeszedettségét, illetve a gyors munkatempót (az első single tavasszal készült el) tekintve azért sejthető, hogy egy ideje már motoszkálhatott benne a gondolat. A Nincsen mozgás az eseményhorizonton közel sem olyan borúlátó, mint a címe, sőt. A mostanában népszerű, generációs problémákat feszegető szövegekhez képest Németh kettőt hátralép, és nagyobb távolságból, némi bölcsességgel, na és persze egy nagy mosollyal figyeli meg a világot.

Személyes és közvetlen hangvételű, mindezt úgy, hogy nem egyes szám első személyben beszél, sokkal inkább egy kellemes hangú narrátor, aki nagyívű, maníros megfejtések nélkül osztja meg észrevételeit. A szöveg mellett persze érdemes a zenei megoldásokra is figyelni, hiszen egy olyan albumról beszélünk, ahol 12 dal közt – van egy reprise és egy Balaton-feldolgozás is – megfér a lo-fi és a nagyzenekari hangszerelés vagy éppen a folk, mindezt megannyi különböző vendégelőadóval, mint például Szalóki Ági, Barkóczi Noémi, Vincze-Fekete Vera és Fedor Kyra – hogy csak az énekeseket emeljük ki. Ez a lemez egyszerűen hiánypótló. n gold record

45

KÖNYV

FOTÓ: NAGY MÁRTON

LIKÓ MARCELL: ÉNEKELT ÉS EL NEM ÉNEKELT DALOK

OLYKOR BELÜL IS KŐBÖL ÁLL Nem először ír könyvet a Vad Fruttik dalszerző-énekes-gitárosa: Likó Marcell 2014-ben Bunkerrajzoló címmel nagy visszhangot kiváltó önéletrajzi riportkötettel jelentkezett, melyet a beszélgetőtárs-katalizátor Géczi Jánossal közösen jegyzett. Most újabb kiadványt mutat be, ismét Géczi János szerkesztésében és ismét az Athaneum Kiadó jóvoltából.

46

KÖNYV

Az Énekelt és el nem énekelt dalok valóban nem egy egy simaegy fordított dalszövegkönyv.

Panellét, apa-anya játszmák, elárvultság, élvezetek. Mintha csak erről szólnának a Vad Fruttik szövegei, holott a dalokat kedvelők ennél sokkal többről, más korosztályos élményekről is beszámolnak – bennük ott az az idő, amely az olvasó életideje is. Mert bár valóban Marcell énekhangjára és dalaira épülnek e szövegek, most ebben a kötetben, Géczi szerkesztésében, Likó kommentárjaival sokszor az eredeti szövegek kiegészülnek, kibővülnek, új jelentésréteget kapnak. „Kővé válnak”.

book

Darabokban bárcsak lennék állatorrszarvúbogár ami a gombostűn vergődve se könnyezik ha fáj álmomban kaszát nyeltem az bennem aratott puszta tarló rőt színekkel kévék közt húsdarabok éjt állott víz a polcon csendben leverem meztelenül hajózom üvegszilánktengeren darabokban darabokban

LIKÓ MARCELL: ÉNEKELT ÉS EL NEM ÉNEKELT DALOK ATHENEUM KIADÓ, 2016. © LIKÓ MARCELL, GÉCZI JÁNOS 2016.

– részlet –

kiegészítetten.

Biztos vannak sokan úgy, hogy szeretnek egyedül dolgozni. Egykeként gyakran játszottam magamban. Jó volt az indiánokkal, illetve az ellenséges műanyag katonákkal kirobbantani az apokalipszist nyolcévesen, de a szövegírás egy bizonyos – hosszú – fázisában szükségem van valakire, aki érti, hogy mit szeretnék, és segíteni is tud. Tanácsot adni. Hogy mit lenne érdemes még írnom hozzá, és mit lenne jó elhagyni. Aki olykor jobban tudja, mint jómagam, amit akarok, vagy mivé is akar válni a dalszöveg.

Aki azt vallja, hogy a szöveg sosem egyetlen ember alkotása, hanem egy jól körbehatárolható csoporté. Nevezhetjük ezt egyfajta nyesegetésnek, és akkor gyenge hasonlattal lehetnék rózsa, ő pedig a kertész, de lennék inkább marhahús, zsíros, inas, az ő kezében meg legyen a bárd, vagy lennék műanyag karosszéria, ő pedig fröccsöntő gyári munkás. Van, hogy leteszek elé egy követ, ő pedig széttöri. Olykor belül is kőből áll, olykor nem. Van, hogy egyetlen rohadt kövem sincs, nem találunk semmi használhatót, csak valami halvány érzést, amitől legszívesebben lehúznám magam a vécén, hogy tessék, erőlködöm, de nem megy. Ilyenkor eszünk, iszunk, visszük a kutyákat sétálni, aztán este eszembe jut valami, írok, ő meg reagál, hogy dolgozzak tovább. Így vagyunk mi.

Szóval, a következő szövegeket ugyan én jegyzem, de sok-sok alkotótársam közül az egyiknek családi és keresztneve is van, úgy hívják Géczi János. A két utolsó albumnál az első változat, amivel indultam én. A második, az én, Jánossal kiegészítetten.

Darabokban Bárcsak lennék állat, orrszarvúbogár, ami gombostűre tűzve megváltásra vár. Álmomban kaszát nyeltem, az bennem aratott, puszta tarló, rőt színekkel, kévék közt húscafatok. Éjt állott víz a polcon, lépek, leverem.

Meztelenül hajózom üvegszilánk-tengeren.

Darabokban.

Ameddig kezedet szorítom, világunk még közös.

Te hol kezdődsz, én hol végződöm?

Az összes kontúr oly ködös.

A konyhában boncol a bánat, pislákol a neon, szétnyitott mellkassal fekszem hanyatt a kockás abroszon.

Darabokban.

47

IRODALOM

BECK ANDRÁS

SZAKÍTÓPRÓBA (Karinthy, a Nihil és akiknek nem kell) ℹ beck andrás Az esztétaként és irodalomkritikusként ismert Beck András a MoholyNagy Művészeti Egyetem Elméleti Intézetének adjunktusa. 1992-ben jelent meg első, Nincs megoldás, mert nincs probléma című kötete. Példátlan módon vállalta benne kritikusi létbizonytalanságát, és szuverén módon elemzi tevékenységét. Második könyvéhez már maga Esterházy Péter írt ajánlást, amelyben kiemeli, hogy Beck András a „legjobb problémázó”. Több irodalmi díjjal elismerték már munkáját, 2016-ban az Artisjus Irodalmi Díját vehette át Szakítópróba című könyvéért. „Az esszé összehozza a különbözőképpen távoli rokonokat – ahogyan Beck tereli egymás mellé a frivol Karinthyt és a „hóttkomoly” Babitsot, vagy a vérbőn nihilista Petrit” – mondta a díjnyertes műről Bazsányi Sándor. „E kiváló könyv szerzője megnyugtatóan rehabilitálta a Nihilt. Tartósan rendbe tette Karinthy versének legtágabb értelemben vett környezetét. Tényleg életre keltette az olykor Lázárként szunnyadozni tűnő Karinthyt. Érvényes jelentést adott a „nihil” szónak”. fotó: fegyverneky sándor (artisjus)

book NINCS MEGOLDÁS, MERT NINCS PROBLÉMA (1992) A FILOZÓFUS AZ AMERIKAI ÉLETBEN (1995) HAGYNI A TEÓRIÁT MÁSRA (2000) SZAKÍTÓPRÓBA (2016)

48

– részlet – Nem volna semmi rendkívüli abban, ha a Nihil című Karinthy-vers megjelenését korszakos eseményként jegyeznék fel irodalmi évkönyveink. Ha úgy gondolnánk rá, ahogy mondjuk a Tavaszi áldozat bemutatójára vagy Duchamp első readymade-jeire gondolnak a művészet nagyvilágában. Kiválthatott volna azonnali zajos botrányt, mint Sztravinszkij darabja, de akár később, évtizedek múltán is megnőhetett volna a híre és hatása, tudatosulhatott volna jelentősége, mint Duchamp biciklikerekének és hólapátjának. Hiszen ez a vers, mely a Nyugat 1911. január 1-i számában jelent meg, valóságos időzített bomba volt: olyan explicit kihívást jelentett nemcsak a korszak átlagolvasója, de még a modernség nevében fellépő Nyugat irodalom- és művészetfelfogása számára is, hogy a botrány szinte elkerülhetetlennek látszott. Aztán mégis elmaradt. Ezért az, aki ma, száz évvel megjelenése után a Nihilről ír, egy kicsit még mindig a felfedező pózában tetszeleghet, miközben a vers bizonyos értelemben közszájon forog.

A Nihil a művészetre való rákérdezés elementáris formáját villantotta fel, a művészetfogalom radikális fordulata felé lépdelt, akkor, amikor e gesztus teljes ívét még lehetetlen volt követni vagy belátni. Egyszeri, következmények nélküli pillanat maradt tehát: zseniális villanás – s még csak azt sem mondhatjuk, hogy a magyar irodalom éjszakájában.

Hiszen irodalmunk éppenséggel a legfényesebb napjait éli ekkor. Még alig csillapodnak a viták Ady körül, Ignotusnak még újra és újra harcba kell szállnia a perzekútor esztétika, a művészet politikai szempontú megítélése ellen, de a Nyugat köré csoportosuló költők és írók szavait az egyéni világképletek magabízó és mámoros szabadsága feszíti. A szűk esztendők után mondhatni most kap csak lábra a magyar irodalom: a hangulat – az ellenséges hangokkal, az elismertetésért folytatott csatározásokkal együtt – ünnepi.

Van valami példátlan izgalom és remény a levegőben. És akkor egy fiatalember megindul lefelé a Rottenbiller utcán Karinthy versében, és néhány heves és határozott mozdulattal letarolja ezt az egész, szépen bontakozó, erőtől duzzadó esztétizáló művészetet.

Egyszeri vers maradt a Nihil, és nem csak a maga korának irodalmi közegében: mintha Karinthy munkásságában sem igen lenne folytatása. Írt ugyan ekkoriban még egyet, a Vacsora címűt, melynek ugyanaz az a műfaji megjelölése – recitativo –, és hangütésében is párja, de nem társultak hozzájuk további művek, amelyek a Nihilben kihangosított művészetfelfogást példáznák. Úgy is mondhatnám: Karinthy nem vált avantgárd költővé. Ez tény, de, hogy magyarázata is lenne egyúttal annak, miért nincs a Nihil a helyén irodalmi köztudatunkban, az igencsak kétséges.

49

50