Dal+Szerző magazin 2019/02.

dal+ szerző AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI, KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXIX / II. I

SOFAR SOUNDS ÉK TWENTEES THE QUALITONS LISTÁK, ELEMZÉSEK

www.artisjus.hu

TÓTH PÉTER BÁNKÖVI GYULA REISZ GÁBOR DR. BOYTHA GYÖRGY HAJÓS ANDRÁS

SZERETEM, AMIT CSINÁLUNK – ÉS ENNYI FEKETE-KOVÁCS KORNÉL

1

EDITORIAL

TARTALOM

Május 15-én összesen 3 milliárd 765 millió forint jogdíjat osztott fel és fizetett ki az Artisjus 65 ezer magyar és külföldi szerzőnek (valamint további jogosultnak), 155 ezer különböző zeneműre. Ebből az összegből 1 milliárd 977 millió forint jutott magyar művek szerzőinek és más jogosultjainak.

A hazai szerzők közül összesen 7853-an részesültek ebből az összegből, és 45 673 magyar dal vagy más zenemű adataira történt a jogdíjak felosztása.

Ed Sheeran, Billie Eilish, Bastille és Hozier – csak néhány előadó, aki karrier­ je robbanása előtt megfordult a Sofar Sounds lakáskoncertjein. Az idén 10 éves koncertsorozat májusban, a világ már több, mint 430 városában, köztük Budapesten és Debrecenben is születésnapozott. Nemcsak egy sikeres évtizedet ünnepeltek, hanem azt a 25 millió dollárnyi támogatást is, melyet a jövőben is kisebb előadók intim közönségépítésére fognak fordítani. Hogy miről is van pontosan szó, kiderül vezető anyagunkból.

Címlapunkon Fekete-Kovács Kornél.

Az idén Az év könnyűzenei produkciója kategóriában Artisjus-díjas MAO zenekar vezetőjével beszélgettünk a zenekar tizennégy évvel ezelőtti megalakulása óta megtett útról.

Tavasszal a legnevesebb amerikai indie rádióadó, a seattle-i KEXP műsorában lépett fel a Qualitons. Erről, a véletlenekről és a siker relativitásáról beszélgettünk G. Szabó Hunorral és Szőke Barnával.

Idén mutatták be Tóth Péter első operáját, mely Örkény istván: Tóték című műve alapján készült. Ennek kapcsán beszélgettünk a szépségről az Erkel-díjas zeneszerzővel. ≠ A SZERK.

2

02

HÍREK

04

LEMEZAJÁNLÓ

06

PRIVÁT KONCERT EGY IDEGEN NAPPALIJÁBAN SOFAR SOUNDS

10

LASSÚ, FOLYAMATOS FEJLŐDÉSSEL ELŐRE ÉK | PROFIL

12

SZÁZEGY SZÁZALÉKON TWENTEES | PROFIL

14

TÖBBET ZENÉLEK MOST, MINT KAMASZKÉNT REISZ GÁBOR | FILMRENDEZŐ

18

AZT A ZENÉT ÍROM, AMIBEN HISZEK TÓTH PÉTER | ZENESZERZŐ

22

KÖZEL KÉTMILLIÁRD FORINT A DALSZERZŐKNEK MÁJUSI NAGYFELOSZTÁS

24

TAVASZI SLÁGERLISTÁK YOUTUBE, ZENESZÖVEG, SPOTIFY, MAHASZ

26

CSÖKKENT A NÉZETTSÉG LISTAELEMZÉS

28

SZERETEM, AMIT CSINÁLUNK – ÉS ENNYI FEKETE-KOVÁCS KORNÉL | MODERN ART ORCHESTRA

32

ÉVADRÓL ÉVADRA BÁNKÖVI GYULA | ARTRIUM

34

AMIKOR NEM A SZERENCSE DOMINÁL THE QUALITONS

38

VALAMI KÉSZÜL, HÍVD EZT A SZÁMOT MARKETING

40

TALÁN EBBEN IS PIONÍROK VAGYUNK HAJÓS ANDRÁS | DALSZERZŐ, PRODUCER

44

A GENFI NAGYKÖVET DR BOYTHA GYÖRGY

46

AZ ÖRÖK TANULÓ SINCO: SINCOLOGY | KÖNYV

48

SZÁZ PÁL IRODALOM

}

}

}

}

IMPRESSZUM

06 A SOFAR SOUNDS MAGYARORSZÁGI BEROBBANÁSÁRA AZ ALAPÍTÁS UTÁN NEM KELLETT SOKAT VÁRNI

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXIX. második negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

28 KICSIT ÁPOLGATJUK A TRADÍCIÓKAT, DE AZ INKÁBB ILYEN MELLÉKÚTVONAL

Ebben a számban közremûködtek: Biczó Andrea, Bihari Balázs, Deme Zsófia, Erdős Viki, Hegyi György, Kalocsai Krisztina, Réz György, Rónai András, Takács Dalma Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Nagyillés Szilárd Nyomdai kivitelezés: ColorPack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4.

34 A MAGYAR PIAC SAJÁTOSSÁGA, HOGY SZINTE TELJESEN LEKÉPEZI A VILÁGPIACOT, CSAK KICSIBEN

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

40 EMLÉKSZEM, HOGY LEGELŐSZÖR ARGENTÍNÁBA NEM MENTEM PÓKOT ENNI

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a ta­gok­nak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz-hírek mmxix.ii A jelentésben most – első alkalommal – elemzésre kerültek az ágazat jövője szempontjából jelentős ügyek is: a könnyűzene helyzete az oktatásban, koncertjegyek áfája, koncerthelyszínek hiánya, az értékhézag (value gap) problémája, a külföldi jelenlét, a hallgatók országos elérése.

A tanulmányt a ProArt megbízásából a Hétfa Kutatóintézet és Elemzőközpont készítette.

MEGJELENT AZ ÚJ ZENEIPARI JELENTÉS

YOUTUBE MUSIC

WAVES VIENNA

A ProArt újabb átfogó elemzést készített a hazai zeneiparról, a jelentés már elérhető a www.zeneipar.info oldalon. A tavaly nyáron beszerzett adatok eredményeit is tartalmazza az új jelentés.

A jelentésből kiderül, hogy a zenészek elsősorban nem a zenéből élnek meg: teljes jövedelmüknek átlagosan csupán mintegy 30%-a származik ezzel kapcsolatos tevékenységből. A zenei jövedelem aránya még azoknál sem érte el az 50%-ot, akik elsősorban zenéléssel foglalkoznak. Ez a típusú bevétel elsősorban koncertezésből származik: a fellépti díjak adják a zenészek zenei jövedelmének felét. Ezt követik arányukban a közös jogkezelőktől kapott jogdíjbevételek: a szerzői jogdíjak 20%-ban, az előadói jogdíjak 4%-ban járulnak hozzá a válaszadó zenészek jövedelméhez.

A magyar zeneipar 2017-ben 53,4 milliárd forintot realizált, ebből a hangfelvétel-iparág 18,4 milliárdot, amely 3,6%-os növekedés 2016-hoz képest. Az élőzeneiparág becsült értéke 35 milliárd forint, ami közel 6%-os növekedést jelent a korábbi évekhez képest.

A fesztiválpiacot egyértelmű növekedés jellemezte az elmúlt években. A fesztiválok 80%-át ingyen lehetett látogatni, a belépős és az ingyenes fesztiválok között ugyanakkor meglehetősen nagy a különbség a koncertek számát tekintve: a belépős fesztiválokon 23, míg az ingyenes fesztiválokon csak 9 koncert hangzott el átlagosan.

2015-ben indult el a YouTube Music külön alkalmazásként, majd 2018-ban megújult – és végül most ért el Magyarországra.

Asztali gépen használva a Music.YouTube. com címen, okostelefonon pedig egy külön appban érhető el.

Az alkalmazás a zenét helyezi az előtérbe: azokat a funkciókat kínálja és úgy rendezi el a tartalmakat, mint egy (audio) stream szolgáltatás, csak videókkal kiegészítve. Vagyis egy-egy előadó dalait, albumait is böngészheti a látogató.

A YouTube Music egyik igazi előnye a katalógus, amelyben rengeteg olyan zene található meg, amiket a stream szolgáltatókhoz nem töltöttek fel, legyen az akár egy új dal, amit az előadója a közönséghez itt kívánt csak eljuttatni, akár egy olyan régebbi magyar zene, ami azért nincs meg streamen, mert már nem létezik a kiadó, ami annak idején megjelentette. Valamint élő felvételek, remixek is előjönnek egy-egy előadónál.

A YouTube Music ingyen is használható, ez esetben reklámok szakítják meg a zenefolyamot. A YouTube Music Premium előfizetés előnye nemcsak a reklámmentesség, hanem az offline hallgatás (beállítható, hogy mekkora méretet foglaljon a letöltött összeállítás), illetve ami nagyon fontos a zenehallgatásnál: csak így lehet elérni, hogy a háttérben is fusson az alkalmazás, vagyis ne álljon le a zene, ha másik appra váltunk a telefonon, vagy lezárjuk a képernyőt.

Az európai showcase fesztiválok közül is kiemelkedik sokszínűségével és folyamatosan megújuló szakmai programjával a Waves Vienna. Nemrég jelentették be az idei fesztivál két fókuszországát, amelyek közül az egyik idén Magyarország. Bali Dávid, a HOTS vezetője a következőket mondta el a döntés kapcsán: „A kezdetektől fogva erős a magyar kapcsolat, hiszen a Waves Vienna ötlete is még a RegiON konferencián született meg Budapesten, ami akkor elindított a teljes közép-kelet-európai régióban egy új hullámot abban az értelemben, hogy a könnyűzenei szereplők szükségesnek érezzék a szakmai párbeszédet a belső és környező országok piacaival. Az első Waves Vienna helyszíne is a Balassi Intézet bécsi épülete, a Collegium Hungaricum volt – ami az idei évben is külön szerepet kap majd az esemény programkínálatában –, de valójában magyar zenekarok 2011 óta játszanak az eseményen, a HOTS-szal pedig a megalapításunkat követően, 2017 óta vagyunk magyarországi partnerintézménye a fesztiválnak.

A Waves Vienna mint önazonos közép-európai esemény, minden évben két ország piacára összpontosít: egy nyugati és egy keleti partnerre, ezzel nemcsak összhangot, hanem példamutatást is sugallva. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a szervezők úgy vélik, a magyar piac olyan változáson megy keresztül, amit szeretnének bemutatni a régió szereplőinek.”

2

HÍREK

d+sz-hírek mmxix.ii billie eilish AZ ÚJ GENERÁCIÓ, AKIK MAGUK ÍRJÁK A DALAIKAT (FOTÓ: UNIVERSAL MUSIC GROUP)

egy új generáció, akik maguk írjak a dalaikat, vagy egy társszerzőjük van. A cikk szerzője George Ezra, Tom Walker és Billie Eilish nevét említi.

A Music Week szerint az egyedül vagy kettesben írt dalok közös jellemzője, hogy kevésbé illeszkednek az éppen aktuális popzenei trendekhez – és sikerük oka pontosan ez. Az is megfigyelhető, hogy a rádióban sikeresebbek, mint a stream szolgáltatókon, hiszen „a rádiók még mernek kockáztatni egy-egy művész érdekében”.

ONLINE JOGDÍJ-REKLAMÁCIÓ

KILENC SZERZŐ, EGY SLÁGER

A BuzzAngle piackutató kiszámolta: az amerikai stream top 10-ben egy-egy slágerre átlagban 9,1 szerző jutott. A Music Week is nyilvánosságra hozta a brit slágerlistára vonatkozó hasonló adatokat. Az éves listán az egy-egy dalra jutó szerzők átlagos száma 5,34 volt. Néhány dal kiugróan sok szerzővel bír: Drake Nice For What című száma huszonkettővel, Travis Scott Sicko Mode-ja egyenesen harminccal.

Ugyanakkor a brit zeneipari szaklap szerzője szerint a szóló énekes-dalszerzők új generációja talán „lelassíthatja a közös dalszerzés forradalmát”. Az igaz, hogy az éves listára mindössze három dal került fel, aminek egyetlen szerzője van, de látszik, hogy jön

Az Artisjus online rendszere, a SZIR (Szerzői Információs Rendszer) idén nyártól új funkcióval bővül: ha a jogdíjfelosztást követően valaki hiányosságot észlel művei elhangzási adatai között, azt jelezheti az Artisjus felé már a SZIR-en keresztül is. Ezt követően az Artisjus munkatársai mindent elkövetnek azért, hogy a zene felhasználójától beérkezzen a hiányzó jogdíj, és ezt már a következő felosztás alkalmával eljuttathassa a zenék szerzőihez. Jogdíj-reklamációra eddig csak emailben volt lehetőség, ezzel a fejlesztéssel viszont kényelmesen, egyszerűen, gyorsan és a korábbinál hatékonyabban intézhető. Hogy pontosan milyen jogdíjak, milyen elhangzások hogyan reklamálhatóak ilyen módon, arról hírlevélben és a Dal+Szerző blogon is tájékoztatást adunk.

A SZIR-be még nem regisztrált szerzők nyitvatartási időben bármikor pótolhatják regisztrációjukat az Artisjus budapesti vagy vidéki irodáiban, fényképes igazolványuk bemutatásával. ≠ 3

LEMEZEK

ZAGAR WOODS, SPIRITS AND SORCERY

FOLLOW THE FLOW NEM TUDJA SENKI

KAUKà ZUS HAJNALIFÉNY

laptop đ&#x;’ż VINYL RECORD

laptop

laptop

Az idĂŠn huszadik ĂŠvfordulĂłjĂĄt ĂźnneplĹ‘ Zagar hazĂĄnk egyik legsokszĂ­nĹąbb elektronikus zenei formĂĄciĂłja. Nem is formĂĄciĂł, sokkal inkĂĄbb egy kollektĂ­va, ami az idĹ‘ mĂşltĂĄval mind felĂĄllĂĄsĂĄban, mind zeneileg sokszor transzformĂĄlĂłdott. Ha pĂŠldĂĄul pĂĄlyafutĂĄsuk legnagyobb slĂĄgerĂŠt, a Wings of Love-ot meghallgatnĂĄnk az Ăşj, Woods, Spirits and Sorcery bĂĄrmelyik dala utĂĄn, nagy valĂłszĂ­nĹąsĂŠggel nem tudnĂĄnk beazonosĂ­tani, hogy mindkettĹ‘ mĂśgĂśtt ZsĂĄger BalĂĄzs ĂĄll. Az ĂŠnekes/frontember Ligeti GyĂśrgy kivĂĄlĂĄsa Ăłta triĂłkĂŠnt mĹąkĂśdĹ‘ Zagar ezĂşttal tehĂĄt (szĂł szerint is) Ăşj tĂĄjakra kalau­zol: ZsĂĄger afrikai ĂŠs ĂĄzsiai utazĂĄsai sorĂĄn talĂĄlta meg az egyensĂşlyt a termĂŠszet, a spiritualitĂĄs ĂŠs a keleti hangzĂĄsok kĂśzt, ĂŠs ezt az ĂŠlmĂŠnyt ĂśrĂśkĂ­tĹ‘ meg az album. Ennek fĂŠnyĂŠben nem is olyan meglepĹ‘, mĂŠgis nagyon Ăźde szĂ­nfolt a kĂźlĂśnleges arab ĂŠs afrikai hangszerek (djembe, darbuka, ney, balafon) hasznĂĄlata, mikĂśzben vendĂŠgzenĂŠszek (BarabĂĄs LĹ‘rinc ĂŠs Kiss Ă rpĂĄd – trombita; TĂłth Szabolcs: szitĂĄr; GozlĂĄn Fatima: afrikai ĂźtĹ‘hangszerek ĂŠs perzsa fĂşvĂłshangszerek; Bukky ĂŠs Carmen Estevez: ĂŠnek) egĂŠsz sorĂĄt vonultatja fel az album. HangulattĂłl fĂźggĹ‘en egyszerre mĂŠly ĂŠs gondolatĂŠbresztĹ‘, vagy ĂŠppen relaxĂĄciĂłs hanganyag. â‰

Igazi sikertÜrtÊnet a Szakåcs Gergő, BLR Ês Fura CsÊ triója – a Follow The Flow alig egy Êve lÊtezik ebben a felållåsban, de azóta a kÜzÜnsÊg a låbuk előtt hever.

A Nem tudja senki cĂ­mĹą dallal robbantak be a kĂśztudatba, azĂłta pedig tĂśbbek kĂśzt PetĹ‘fi Zenei DĂ­jat is nyertek Az ĂŠv felfedezettje kategĂłriĂĄban, az MTV Europe Music Awards-on kĂŠpviseltĂŠk hazĂĄnkat, de idĂŠn pĂŠldĂĄul a Nagy-szĂ­n-pad tehetsĂŠgmutatĂł verseny dĂśntĹ‘jĂŠig meneteltek. RitkĂĄn lĂĄtni a magyar zenei szcĂŠnĂĄban ennyire gyorsan eszkalĂĄlĂłdĂł sztorikat, de a Follow the Flow hatalmas lĂŠptekkel tĂśr elĹ‘re, amelynek most egyik elsĹ‘ ĂŠs legfontosabb ĂĄllomĂĄsa debĂźtlemezĂźk, amit immĂĄron headlinerkĂŠnt mutathattak be majdnem telthĂĄz elĹ‘tt (!) a Budapest Park szĂ­npadĂĄn. A slĂĄgergyĂĄros csapat tehĂĄt 2019-re maximum fokozatra vĂĄltott – folyamatosan rekordokat dĂśntĂśgetnek, legyen szĂł Youtube-rĂłl, Spotify-rĂłl, rĂĄdiĂłkrĂłl vagy ĂŠppen koncertjegyekrĹ‘l. A kĂśnnyen befogadhatĂł popzene nyelvĂŠn szĂłlnak a kĂśzĂśnsĂŠghez, akikkel Ăşgy tĹąnik, azonnal sikerĂźlt megtalĂĄlniuk a kĂśzĂśs hangot. A jĂłl ĂĄtgondolt hĂĄttĂŠrrel, mĂŠgis Ĺ‘szinte szĂśvegekkel megtĂĄmogatott zenekar egy egĂŠszen Ăşj generĂĄciĂłt tud megszĂłlĂ­tani, ami Ăşgy tĹąnik, eddig elĂŠg nagy hiĂĄny volt az itthoni zenei piacon. â‰

A kÊtezres Êvek elejÊn indult Kaukåzusnak olyan ikonikus slågereket kÜszÜnhetßnk (Szalai Éva, Tesco), amiktől szinte azonnal Êrezzßk a nyårillatot. A magyar alter egyik meghatårozó formåciója aztån 2010-ben kisebb visszavonulót fújt. Úgy tŹnik, a rÜvidebb alkotói szßnet mostanra Êrett be igazån. 2014-es K.U.S (KÊrni Ugyanazt Semmi) címŹ lemezßk utån tavaly jelentkeztek egy újabb nagysikerŹ anyaggal, ami a KpOp címet viselte, azonban elÊg messze åll a koreai popzenei irånytól. Sőt, Kardos-Horvåth Jånos frontember szerint nem is igazån popzene. És ez csak mÊg fokozottabban igaz az idÊn megjelent håromszåmos HajnalifÊny címŹ kislemezre.

A hårom dal zeneileg szinte teljesen eltÊr egymåstól, visszautalva a zenekar pålyåjånak kezdeti ekletikussågåra, viszont a szÜvegek mÊlysÊge mÊgis valahogy Üs�szefonja ezt a hårom fejezetet. Egy igazi Kårpåt-medencei kortårs lenyomatról van szó, hiszen a dalszÜvegek ErdÊlyben Ês a Magas-Tåtråban szßlettek, a zenei alapok Visegrådon Ês Zalaszentgróton kÊszßltek, az utolsó simítåsokat pedig mår a TomTom stúdióban, Budapesten vÊgeztÊk.

RĂśvid, tĂśmĂśr, de velĹ‘s anyag, amiben aktuĂĄlis tĂŠmĂĄkat dolgoznak fel. A KaukĂĄzus rĂĄadĂĄsul ĂĄllĂ­tĂĄsa szerint mĂŠg idĂŠn egy Ăşj nagylemezzel is jelentkezik – a zenekar tehĂĄt karrierjĂŠnek legtermĂŠkenyebb idĹ‘szakĂĄt ĂŠli. â‰

Szerzői kiadås Supermanagement

Tom-Tom Records 4

LEMEZEK

KADA AD LIBITUM IN VIVO

LAKATOS RÓBERT ÉS A RÉV RÉVETEG

STORM THE STUDIO STORM THE STUDIO

laptop VINYL RECORD

laptop đ&#x;’ż

laptop đ&#x;’ż

Ha a Kada Ad Libitumot kellene kĂśrbeĂ­rnunk, nagyon nehĂŠz dolgunk lenne. Nem elĹ‘adĂł, nem zenekar, nem zeneszerzĹ‘ vagy producer – valahogy mĂŠgis mind egyszerre. Egy kĂźlĂśnleges, szabad experimentĂĄlis zenei jĂĄtszĂłtĂŠr, VĂĄlik LĂĄszlĂł kĂśrĂŠ szervezĹ‘dĂśtt improvizĂĄciĂłs mĹąhely mindenfĂŠle mĹąfaji megkĂśtĂŠs ĂŠs korlĂĄtozĂĄs nĂŠlkĂźl. Teljes mĂĄs, mint a megszokott: eklektikus ĂŠs absztrakt zenei ĂĄbrĂĄzolĂĄs, ami Ăşgy tĹąnik, mintha vĂŠletlenek mentĂŠn szĂźletne, mikĂśzben valahogy sikerĂźl mĂŠgis egy teljes egĂŠsszĂŠ ĂśsszeĂĄllnia. A jelenleg hattagĂş formĂĄciĂł (VĂĄlik LĂĄszlĂł gitĂĄr, effektek; Keszei KrisztiĂĄn – gitĂĄr; VĂĄczi DĂĄniel - szaxofon, glissonic; BartĂłk GyĂśrgy - zongora, Rhodes; Hock ErnĹ‘ – nagybĹ‘gĹ‘; Serei DĂĄniel – dob) gondolt egy merĂŠszet, ĂŠs ha mĂĄr a stĂşdiĂłzĂĄshoz minden adott (VĂĄlik az orszĂĄg egyik legjobb hangmĂŠrnĂśke), mĂŠg egy kis csavart vittek a tĂśrtĂŠnetbe. Ă?gy tĂśrtĂŠnt, hogy tulajdonkĂŠppen az L.V. Records stĂşdiĂłjĂĄban tartott ĂŠlĹ‘ „szobakoncertetâ€? rĂśgzĂ­tettĂŠk, mĂŠghozzĂĄ kĂźlĂśnleges analĂłg technikĂĄval, szalagra. Az eredmĂŠny tehĂĄt egy egyveleg, ami magĂĄba foglalja a teljesen mĂĄs irĂĄnyokbĂłl jĂśvĹ‘ zenĂŠszek zsigeri ĂśsztĂśneit, megfĹąszerezve egy jĂł adag improvizĂĄciĂłval ĂŠs persze az ĂŠlĹ‘ zene varĂĄzsĂĄval. â‰

A magyar nÊpzene egyik megkerßlhetetlen alakja a felvidÊki szßletÊsŹ Lakatos Róbert bråcsamŹvÊsz Ês zeneszerző – tÜbb neves színhåzi Ês tåncos produkciónak, így a Nemzeti Színhåz KÜrhinta c. előadåsånak Ês a Fitos Dezső Tårsulatnak, valamint szåmos zenekarnak, pÊldåul a Csík zenekarnak szerzett zenÊt. FőkÊpp ezek az ÊlmÊnyek inspiråltåk az Üt Êvvel előző lemezßk utån megjelent RÊveteg címŹ anyagot. Sőt, vannak olyan szerzemÊnyek is, amik az említett darabokban mår szerepeltek, ezeknek azonban „RÊvesített� verziója kerßlt fel a korongra. A nyolcszåmos lemezen kifejezetten autentikus dalok is helyet kaptak, a vÊgeredmÊny pedig egy ízig-vÊrig felvidÊki zenei utazås, amely a tåjegysÊg valamennyi terßletÊt Êrinti.

A kelet-szlovĂĄkiai BodrogkĂśzbĹ‘l indulunk el ĂŠs AbaĂşjszinĂĄn, GĂśmĂśrĂśn, VĂĄg–GaramkĂśzĂśn, ZoboraljĂĄn, MĂĄtyusfĂśldĂśn ĂĄt a CsallĂłkĂśzbe ĂŠrkezĂźnk meg. Az A tu more cĂ­mĹą szĂĄmban egy kelet-szlovĂĄkiai, az 1960-as ĂŠvekben Kojatice kĂśzsĂŠgben ĂŠlĹ‘ GinĚŒovci nevĹą zenekar repertoĂĄrjĂĄbĂłl merĂ­tettek LakatosĂŠk. Éppen ettĹ‘l annyira gazdag, sokrĂŠtĹą ĂŠs vĂĄltozatos gyĹąjtemĂŠny a RĂŠveteg, aminek szintĂŠn Ăźde szĂ­nfoltja a sajĂĄt fiaikkal valĂł ĂśrĂśmzenĂŠlĂŠst megĂśrĂśkĂ­tĹ‘ Gyerekekkel‌cĂ­mĹą dal. Mindenesetre sokadig hallgatĂĄsra is tartogat meglepetĂŠseket. â‰

Izgalmas dolog olyan lemezről írni, amelynek szerzői rÊgi ismerőskÊnt kÜszÜnnek vissza.

Ilyen esetben ugyanis teljesen mås a hallgató viszonya az albumhoz, hisz tudja, mire szåmíthat. A Storm The Studio bemutatkozó lemeze sem kivÊtel, hisz a zenekartagok legtÜbbje koråbban a – kicsit sem túlzó a most kÜvetkező jelző – kultikus Bedlam (majd kÊsőbb a jelenleg is aktív Nomad) tagjai voltak.

Hogy mÊg egy kis csavart adjunk a tÜrtÊnetnek, az Ênekes Fodor „Fodi� Zoltån Japånban Êl, amely tÊny kÜzel sem kÜnnyíti meg a zenekar mindennapjait, azonban a fÜldrajzi tåvolsåg Ês a måsfajta zenekari mŹkÜdÊs tejesen mås energiåkat hoznak magukkal – ennek Êkes bizonyítÊka ez a lemez.

Kår lenne tagadni a zenei kapcsolódåsokat az elődzenekarokkal – miÊrt is kÊne? –, az STS mÊgis a sajåt útjåt jårja zeneileg. Az egygitåros felållås, a nem annyira sŹrŹ (Ês egyben letisztult) hangzås kivåló Ês egyÊni dalokat hoz magåval. Modern hard rockot hallunk fogós ÊnektÊmåkkal, ami a jelenben lÊtezik, kicsit sem poros, harap, Êlettel teli.

Ami pedig kĂźlĂśnĂśsen jĂłl esik a fĂźlnek: a szĂśvegek Fodi tollĂĄbĂłl. Mert gondolkodtatnak.

Az egyes Storm The Studio ĂźdĂ­tĹ‘en karakteres bemutatkozĂł anyag. Semmi gĂśrcsĂślĂŠs, semmi vilĂĄgmegvĂĄltĂĄs. Pont ezĂŠrt jĂł. â‰

L.V. Records

Grungery Media Records

FonĂł

5

ZENEIPAR

6

ZENEIPAR

SOFAR SOUNDS

PRIVÁT KONCERT EGY IDEGEN NAPPALIJÁBAN Ed Sheeran, Billie Eilish, Bastille és Hozier – csak néhány név, akik karrierjük robbanása előtt megfordultak a Sofar Sounds lakáskoncertjein. Az idén 10 éves koncertsorozat májusban, a világ már több mint 430 városában, köztük Budapesten és Debrecenben is születésnapozott. Nemcsak egy sikeres évtizedet ünnepeltek, hanem azt a 25 millió dollárnyi támogatást is, melyet a jövőben is kisebb előadók intim közönségépítésére fognak fordítani. Na de miről is van pontosan szó, és hogyan kell elképzelni egy Sofar-bulit?

Ki kíváncsi egy ismeretlen zenekar koncertjére egy vadidegen nappalijában? Többen, mint gondolnánk! A 2009-ben, egy londoni baráti társaságban megalakult Sofar Sounds mára már 20.000 spontán bulit tudhat a magáénak, Párizstól kezdve New Yorkon át Los Angelesen keresztül egészen Szöulig. A havonta 600 koncertet számláló vállalkozás csapata világszerte már 75 lelkes önkéntesre gyarapodott, és olyan vezetőt tud a háta mögött, mint a Spotify egykori nemzetközi helytartója, Jim Lucchese. Számos új befektetővel is bővült a csapat, köztük a Battery Ventures, startupokat segítő céggel is, akik számára a legkiemelkedőbb a Sofar Soundsban az, hogy a zene zavaros időszakában is képes összekovácsolni egy csapatot és nemzetközi mozgalmat indítani. „Egy koncerten beszélgettem a barátaimmal az élő zene jelenlegi helyzetéről, köztük arról is, hogy milyen bonyolult kitűnni ebben az óriási online zajban. Amikor elkezdődött a koncert, mindenki beszélgetett vagy a telefonjával babrált, emellett még a bárpultból is üvegcsörgés szűrődött be. Ekkor jöttünk rá, hogy szükség van egy jobb módszerre, hogy élvezhetőbb legyen az élő zene hallgatása” – mesélt Rafe Offer, a Sofar Sounds egyik atyja, a travellingmitch blognak. Két társával, Rocky Starttal és Dave Alexanderrel akkor még nem gondolták, hogy egy igazi, globális mozgalmat fognak létrehozni.

Hiába telt el már 10 év a Sofar Sounds alapítása óta, a küldetéstudat nem változott. Kisebb, de annál tehetségesebb előadókat juttatni egy olyan közönséghez, akik nyitottak bármilyen zenei stílus-

ra, és később a többszázas-ezres klubokban a rajongótábor magját is jelenthetik akár. A közösséghez bárki csatlakozhat, a zenekar neve, pontos időpont és helyszín nélkül meghirdetett eseményekre előzetesen lehet jelentkezni. Az, hogy belekerülünk-e egy adott kalapba, már csak a szerencse kérdése, ez esetben a koncert napja előtt egy e-mailben kapunk tájékoztatást a részletekről. A helyszín lehet egy művészeti galéria, egy kis kávézó, de akár a szomszédunk tágas nappalija is – a lényeg egy intim hangulat, és egy közvetlen, mindenre nyitott, akár nemzetközi társaság összekovácsolása.

A Sofar Sounds magyarországi berobbanására az alapítás után nem kellett sokat várni, egy véletlen találkozásra volt csak voltaképpen szükség. Wessenauer Veszna és Rafe Offer egy angol zenei fesztiválon találkoztak össze, ezt követően le is szervezték az első budapesti eseményt, melyen Barkóczi Noémi, a mïus és a Képzelt Város léptek fel egy 120 (!) fős közönséggel megtöltött nappaliban. „Nagyon izgultam, hogy eljön-e valaki, megszólalnak-e a zenekarok, teljesen fogalmatlan voltam a koncertszervezésben. Aztán megérkeztek a zenekarok, elkezdtek özönleni az emberek, valahogyan megszólaltak a hangszerek és énekhangok, minden összeállt.

Nekem életem egyik legemlékezetesebb estéje azóta is” – mesélte Veszna a hvg interjújában, akihez nem sokkal később a Képzelt Város tagja, Győrffy Máté, valamint Jáky Tamás csatlakozott. Jelenleg Sosterics Betti szervezi a hazai Sofar-esteket. Budapesten az utóbbi időben havonta szerveznek ilyen koncerteket. Nem könnyű a bejutás, hiszen egy félórás bulira közel 200-an jelentkeznek 7

ZENEIPAR

Próbálunk egymás ízlésére is nyitottak maradni, ami nagyban eltér olykor kodachrome

már, és ezen az sem változtatott, hogy 2017-ben Debrecenben is elindult a mozgalom a Campus Fesztivált (is) szervező Süli András vezetésével egy művészeti galériában. Mára már nem kritérium, hogy csak és kizárólag egy nappali legyen a koncert helyszíne, a lényeg továbbra is az intimitásban rejlik. A titkos cím rejthet egy tetőt vagy egy közösségi teret is, a legfontosabb, hogy limitált férőhellyel rendelkezzenek. Az is megtörténhet, hogy a zeneileg nyitott, vállalkozó szellemű közönség egy külföldi előadó koncertjén találja magát – egyre több ugyanis az olyan zenekar, amely turnéja szabadnapjaira Sofar estéket is szervez. Itthon már megjelentek fesztiválon is, idén az Everness Fesztiválon az egyik színpad kapott Sofar-idősávot.

„

még egy kicsit zavarba is jöttek a sok figyelő tekintettől, amihez a vakító fényekben, és elsötétített közönségben nem igazán voltak hozzászokva.

„Az előadók kiválasztásnál nagy kihívást jelent a tér és annak keretei, mivel kevés az olyan produkció, ami jól tud működni ilyen kis helyen, sok emberrel. Emiatt a műfaji keretek eléggé kötöttek, nem véletlen, hogy leggyakrabban egyszálgitáros produkciók lépnek fel.

Próbálunk egymás ízlésére is nyitottak maradni, ami nagyban eltér olykor, de ezzel tudjuk biztosítani azt, hogy kifelé is megmaradjon az az eszmeiség, amit a Sofar sugall, miszerint fontos a zenei nyitottság” – mondták a hvg-nek a magyar szervezők. Zenei nyitottságból egy jókorára van szüksége az érdeklődőknek, hiszen az is megeshet, hogy egy komolyzenei koncertbe cseppenünk egy idegen nappalijában. A Sofarnak ugyanis már van egy Groupmouse nevű társközössége, akik konzervatóriumok hallhatóinak adnak lehetőséget arra, hogy a műfajjal kevésbé azonosulni tudó közönséget is megfogják.

„Mi amúgy is szeretünk barátkozni és ismerkedni, de ez még nekünk is új helyzet volt, hogy ismeretlen emberek voltak ennyire közel hozzánk, ennyire intim környezetben. És pont emiatt megszűnt mindenféle távolság, és ez volt az egészben a legjobb talán, hogy minden külső tényező megszűnt. Volt egy zenekar, dalok és a közönség, aki életében először hallott valószínűleg mindent, és 20 perc alatt kicsit megismerhette a világunkat” – nyilatkozta az Esti Kornél a Keretnek, hozzátéve, hogy az együttes összes tagja, már a budapesti megjelenés előtt is szerette és követte a Sofar Sounds eseményeit.

Itthon az elmúlt években olyan előadók léptek fel a Sofar Sounds koncertjein, mint Sallai László, CéAnne, a Váczi Eszter Quartet, a Kodachrome, az Amoeba, az OHNODY, az Anton Vezuv vagy épp az Esti Kornél. Az utóbbi zenekar, a Keret blognak adott interjújában mesélt a koncertélményeiről. Bodor Áron és bandája a legnagyobb kihívásnak azt tartották a műsorban, hogy alapjában véve hangos rockzenekarként egy akusztikus, minimálabb koncerttel kellett előrukkolniuk. A legnagyobb meglepetés számukra az volt, hogy az eseményen, a szokásostól eltérően, senki sem nyomkodta a telefonját. Zenekarként is sokkal jobban összekovácsolta őket ez az este – sokkal inkább figyeltek egymásra, és

Mára a Sofar Sounds nemcsak a titkos koncertekről híres, egy igazi netes tartalomgyártó cégként is üzemel. A koncerteket gyakran élőben is közvetítik, a felvételeket pedig patika minőségben, Youtube-csatornájukon is megosztják – ez mára több, mint 900.000 feliratkozóhoz való eljutást jelent. A 225 milliós nézettsé-

8

ZENEIPAR

anton vezuv

ohnody

gű channel legnagyobb befutója az akkor 14 éves, még copfos és karikafülbevalós, styling előtti Billie Eilish, aki 2016-os Six Feet Under dalával lassan 10 millió nézőt tudhat magának.

A frissen beszerzett 25 millió dolláros befektetés felhasználásának célja az, hogy a streaming platformokkal, a Spotify-jal, az Apple Music-kal vagy éppen a Youtube Music-kal ellentétben egy olyan teret hozzon létre, ahol valójában az előadón van a fókuszpont. Jim Lucchese a Music Business Worldwide-nak elmondta: „egy olyan élő infrastruktúrát akarunk létrehozni, ami egy erőteljes promóciós platformja is tud lenni az induló előadóknak”. Ennek első lépése egy új, zenészközpontú weboldal létrehozása lesz, ahol nemcsak támogatást lehet felajánlani, hanem komplett Sofar Sounds turné szervezésére is lehetőséget fog adni. „A Sofar egy világszintű közösség, melynek folytatjuk támogatását és épülését, ám odafigyelünk arra is, hogy az előadó szemével nézzünk a projektre, és fejlődési lehetőséget nyújthassunk nekik.”

esti kornél

A Sofar-jegyek nemzetközi szinten 20 dollár körül mozognak, ennek, a kb. 7000 forintos árnak a csökkentését is ígérik az új befektetők segítségével. Scott Tobin, a Battery Ventures partnere hosszú távú céljának tartja, hogy a lakáskoncertek hasonló feladatkört töltsenek meg, mint a Discover Weelky és a FreshFinds Spotify-playlistek - erről is mesélt az MBW-nek. „Úgy gondolom, hogy streaming szolgáltatások dalajánlásai már eléggé felpörögtek, a Sofar inkább ahhoz segíti hozzá a közönséget, hogy az új előadókat az élő zene varázsán keresztül ismerjék meg. A kapcsolatok ilyen úton történő kialakítása sokkal mélyebb, mint megnyomni egy gombot és elindítani egy dalt.

Elképesztő mennyiségű lehetőség van abban, hogy a közönség egy szobában, intim körülmények között, ténylegesen kapcsolódik az előadóval. Erős zenész-rajongó kapcsolatot akarunk létrehozni és nemzetközileg terjeszteni, ezzel kitöltve a piaci rést.” ≠ ERDŐS VIKI FOTÓ: HALÁSZ JÁCINT (OHNODY), HEGYI JÚIA LILI (ESTI KORNÉL), JAKAB PÉTER (ANTON VEZÚV), TROKÁN NÓRA (CÉANNE), SZENTKIRÁLYI LILI (NYITÓKÉP)

céanne

9

PROFIL ZENEIPAR

10

PROFIL

ÉK

LASSÚ, FOLYAMATOS FEJLŐDÉSSEL ELŐRE Van valamiféle erős kötelék az ék zenekar tagjai között. Ez a láthatatlan erő vonzotta egymáshoz a tagokat, inspirálta őket a közös munkára és ennek eredménye hallható mind a színpadon, mind a felvételeken. Az alternatív rockot „nemzetközi füllel játszó” zenekar idén ötéves, és elég tartalmas időszakot tudhat maga mögött.

Lee Olivért rengeteg előadó mellett láthattuk már gitározni, több népszerű formációban is benne volt és van jelenleg is. Ugyanakkor többre vágyott a zenétől, amit így fejtett ki az énekes-gitáros: „Egyszer átgondoltam, hogy miért is kezdtem el zenélni és egyértelmű volt, hogy mindig az volt az álmom, hogy olyan zenekarban vagyok, ahol a saját dalainkat játsszuk.”

Kecskeméti Csabával már korábban is együtt dolgoztak, vele kezdte el kibontani a saját projekt elképzelését, dobost azonban csak később találtak, amikor Olivér megkérdezte Balasi Ádámot, akit már régóta ismert egyébként. A dobos bevétele azért is bizonyult jó döntésnek, mert Ádám titokban elvitte Oláh Bence Attila billentyűst egy próbájukra, ahol szinte azonnal kiderült, hogy így négyükkel fog kiteljesedni az ék zenekar.

Alig kezdték el a munkát, 2015-ben máris elnyerték a Cseh Tamás Program induló zenekarokat segítő pályázatának támogatását. Elmondásuk szerint hihetetlen lendületet adott akkor ez nekik, amellett, hogy hidegzuhanyként érte őket a felelősség. „Hidegzuhany után meg azért jól érzi magát az ember általában.” Így van, hiszen szeptemberben ki is adták első lemezüket February címmel, miközben felkeltették a Quimby figyelmét is. Nemcsak a Budapest Park-os koncertjükre hívták el őket előzenekarként, de Tükröm, tükröm című feldolgozáslemezükön is helyet kaptak. A Legyen vörös dalhoz aztán videoklipet is forgattak, nem sokkal később megjelent saját képanyaguk is a God's Face című dalhoz Bodóczky Antal rendezésében.

A zenekarra a közös, intuitív alkotás jellemző, így a felvételeiket is a kísérletezés hatja át. Halványan felsejlett már a ködben, hogy milyen is négyük egysége, de még igazán nem alakult ki akkor. Olivér úgy tudja leírni a dalírás folyamatát, hogy csak úgy elkezdenek játszani és „ha az adott pillanatban mindenki jelen van lélekben és ugyanazt a szekeret toljuk ugyanarra, akkor lehet, hogy nagyon gyorsan kész a dal”. Az első lemez után nem álltak meg, dolgoztak tovább a második dalainak írásán ezúttal már Oláh Bence Attilával kiegészülve, így a billentyű hangsúlyosabb szerephez jutott. A 2018 elején megjelenő Whatever It Takes már egy érettebb ék lemez, ami szintén a Sounday stúdióban készült Vastag Gábor segítségével.

Ezt követően novemberben már újabb EP-vel jelentkeztek. Az Orchardon három egészen különböző dalt hallgathatunk, amelyekből az egyik az első magyar nyelvű szerzeményük, amelynek szövegét Olivér Ádámmal és Bencével közösen írta. Ezúttal a

SuperSize stúdióban készültek a felvételek, ahol Szabó Laci volt segítségükre mint külső producer.

A zenekar szeret olyan emberekkel dolgozni, akik értik a világát és egy dal mondanivalóját. Ezért aki videoklipet készít nekik, az addig egy kicsit a zenekar tagjává válik. Így a második lemez Mountains II című dalához forgatott klip készítése akár egy jó csapatépítőnek vagy kirándulásnak is felfogható.

A gyönyörű felvételeket Szlovénia Triglav Nemzeti Parkjában készítették Szombath Máté rendezővel és egy minimál stábbal.

A frontember szerint az ék lassú, folyamatos fejlődéssel halad előre, de még így is van min dolgozni, szeretnének mindig megújulni. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: BODNÁR DÁVID

VINYL RECORD ALBUMOK FEBRUARY (2015) WHATEVER IT TAKES (2018)

11

PROFIL

12

PROFIL

TWENTEES

SZÁZEGY SZÁZALÉKON Mi foglalkoztatja a mai huszonéveseket? Erre viszonylag gyorsan rá tudnánk vágni rengeteg közhelyes dolgot, főleg ha kicsit idősebbek vagyunk és maximum a felszínt kapargatjuk. De mi érdekli őket igazán, min gondolkodnak magányosan a sötét szobában, mi az, amin vívódnak, mik a leghétköznapibb, legemberibb kihívásaik? A twentees ezeket a témákat formálja keserédes hangulatú dalokká.

A zenekar korai sajtóanyagai azzal a felütéssel kezdődnek, hogy egy fúvószenekari próbán az akkor szaxofonozó dobos odament az akkor trombitán játszó énekes-gitároshoz, hogy van-e kedve punk-rock zenekart alapítani. Végül az angolszász gitárzenén felnőtt Balázs Konrád (ének, gitár), Héjja Áron (dob), Böjti Tamás basszusgitárossal és Prjevara Miklós gitáros-billentyűssel kiegészülve 2012 nyarára rakta össze a produkciót, ami inkább az indie-rock vonalat követte. Következő évben megjelent bemutatkozó kislemezük, a 2Face. Úgy tűnik, Konrád Budapest-Hódmezővásárhely ingázása sem vetette vissza őket a haladástól. Bár az alkotás nála magányos folyamat, egyedül kell lennie hozzá, a próbaterembe levitt 60-70%-os dalokat aztán együtt dolgozza ki a többiekkel. 2015 márciusában megjelentették első nagylemezüket Sing, Dance, Cry címmel, amelyen egy kivételével angol nyelvű szerzemények kaptak helyet. Ez az év tartalmasra sikerült, hiszen elhozták a Dunai Regatta Sound of the University tehetségkutató első helyezését, illetve bekerültek a Cseh Tamás Program induló előadókat támogató 2015-ös szériájába is.

Ennek a projektnek második lemezük lett az eredménye (Múlandó, 2016), ahol már Ligeti Gyuri segítette őket producerként. Az előző lemezhez képest a zenekar bátrabban kezdte használni a szintetizátort, de a legnagyobb változást az hozta, hogy az anyag majdnem teljesen magyar nyelvű dalokból állt össze. Az énekes-gitárosnak eleinte meggyűlt a baja a magyar szövegek írásával és kicsit vissza is húz a szíve az angolhoz, hiszen nagyrészt ilyen zenéket hallgat, de mára megszerette a folyamatot, sokat is fejlődött benne. Jó döntésnek érzik a váltást, a szakmabeli visszajelzések is erről tanúskodnak, de azért néha eszükbe jut, hogy főleg a fővárosi indie közösség körében népszerűbbek lennének angol dalokkal. „A zenénket belváros-, vászontáska- és tekert cigi-kompatibilisnek érzem, de az anyanyelvünkön sokak számára kevésbé hiteles így az összkép” – foglalta össze Balázs Konrád.

Aki egyébként arról ír szöveget, ami neki okoz éppen dilemmát, vagy amiről úgy látja, a környezetében is foglalkoztatják. „A boldog gyerekkor, a jó családi háttér és az életben való – eddig – stabil előremenetelés ellenére a realizmusom pesszimizmust is hozott magával, és Y-generációsként nekem is konstans aggodalmam, hogy ki vagyok én valójában és mit keresek a világban. Mivel mindenből a legtöbbet és a legjobbat akarjuk, sosem vagyunk igazán boldogok, és ha örülünk is valaminek, az rövid ideig tart.”

Identitáskeresésről, beilleszkedési nehézségekről, az Y-nemzedékről szól 2018-as EP-jük is, az Y-Sztorik, amely remekül vezeti fel az idén tavasszal megjelenő Balkon című harmadik nagylemezüket. A magánéleti, szocializációs, boldogságkeresős ügyek mellett felkerült a palettára néhány közéleti téma is, amellyel nem szeretnének aktívan politizáló művészek lenni, Konrád szerint mégis vannak olyan helyzetek, amik mellett nem lehetett már csend-

ben elmenni és ki kellett írnia magából. Így lett például elérhető a lemeznek egy olyan verziója, amelyen egy bónusz track is helyet kapott, amely a klímaváltozásra és a Föld egyre gyorsuló pusztulására hívja fel a figyelmet. A digitális album megvásárlásával egyébként a WWF Magyarország munkásságát tudják támogatni. „A Balkonnál értünk meg kellőképpen ahhoz, hogy tényleg erős üzenetű, komplexebb és konzisztensebb lemezt csináljunk, kérdés nélkül ez lett a legjobb anyagunk, konkrétan annyira rákaptunk, hogy mostanában az összes dalt eljátsszuk róla a koncerteken” – összegezte Konrád, aki elmondta, hogy nemrég tagcserén is átmentek basszusgitáros fronton és mostantól Nagy Zoltánnal folytatják tovább a koncertezést. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: MÜLLER ANDRÁS

VINYL RECORD ALBUMOK SING, DANCE, CRY (2015) MÚLANDÓ (2016) BALKON (2018)

13

14

INTERJÚ

REISZ GÁBOR | FILMRENDEZŐ

TÖBBET ZENÉLEK MOST, MINT KAMASZKÉNT Öt évvel ezelőtt az „ez van, s minden mindegy, kincsem, nincsen más csak jó” sorok okoztak súlyos dallamtapadást, 2018 végén pedig a „maga egy gyönyörű ember, és egy csodálatos személyiség” szlogen ragadt meg hetekre a fejünkben.

A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan rendezője, Reisz Gábor második filmje, a Rossz versek, amihez ezúttal is a VAN filmzenekar készített betétdalokat.

A személyes témák feldolgozásáról, a zene és a film kapcsolatáról, valamint jövőbeni terveiről beszélgettünk a rendezővel.

D+SZ: Mind a VAN, mind a Rossz versek forgatókönyvéhez a saját magánéletedből merítettél inspirációt. Elég sok bátorság kell egy ilyen személyes témához.

Reisz Gábor: Annyira fontos volt, hogy nem mérlegeltem a veszélyeket. Ösztönösen írtam, dolgoztunk, forgattunk. Amikor moziba került, akkor tudatosult csak bennem, hogy az emberek valóban látnak majd bizonyos részleteket a magánéletemből. Bár hozzá kell tennem, nem videónaplót csináltam magamról, ez nem teljesen én vagyok. A Rossz versek fikció, és egy szerkesztett, koreografált szereplő életéről szól, amiben sok más ember is részt vett. Talán az a legnagyobb különbség Merthner Tamás (a Reisz Gábor által megszemélyesített főhős, a szerk.) és köztem, hogy Tamás reklámfilmrendező, és emiatt egyfajta elégedetlenséget érez, amit eleinte nem akar észrevenni. Egy szerelmi csalódás zökkenti ki a helyzetéből, aminek hatására az egész életét átgondolja. Ezzel szemben én sosem dolgoztam reklámfilmrendezőként.

D+SZ: Pedig a VAN után kaptál jó pár felkérést…

RG: Sőt, még a Rossz versek után is! Azért nem foglalkozom reklámokkal, mert filmes alkotóként próbálok értéket közvetíteni. Ezeket az értékeket nem érzem a reklámfilmekben, még ha anyagilag jövedelmező munka is lenne. BBármilyen ötletes egy promóció, végeredményben mégiscsak egy terméket akar eladni. A filmes eszköztárat, amit elsajátítottam, arra szeretném felhasználni, ami belőlem jön. Számomra hamiskás ezt egy termékhez társítani, személyes kötődés nélkül. Márpedig a gyógyszeripari termékek, telefonok vagy éppen bankok felé nem érzek ilyesmit. A filmjeimnél személyes motivációm volt.

D+SZ: Olyannyira, hogy korábban egy interjúdban terápiásnak nevezted őket.

Sikeres volt a „kezelés”?

RG: Van egy része, ami igen. Hiszek a szerelemben, de attól félek, hogy a csalódások egy idő után kővé változtatják az ember szívét. Talán a férfiakra ez különösen igaz. A férfiak egy csomó érzelmet nem vállalnak fel, és hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint a szívtelen barmok. Ha az ember szerelmes, mindez felszabadul, de ha csalódik, visszafordul.

D+SZ: A filmből az is kiderül, hogy gyerekkorodban foglalkoztál versírással.

Talán zenével is?

RG: Többet zenélek most, mint kamaszként. Gimis koromban megtanultunk 3-4 akkordot a haverjaimmal, és bandát alapítottunk, hogy csajozhassunk. Szerintem sok gimnáziumi zenekar indul így. Ez nálunk gyorsan véget ért, de aztán lett egyetemi zenekar is, amivel a gólyabálon játszottunk. Én a háttérben ritmusgitároztam, majd a filmművészeti egyetem vége felé Áronnal, a VAN főszereplőjével elkezdtünk együtt slágereket átdolgozni. Ő egy laptop mikrofonba énekelt, én meg gitároztam. Aztán a VAN kapcsán írtunk pár dalt, amik nagyon kapcsolódtak a film témájához. Felkerestem Csorba Lócit, aki ekkoriban kis kávézókban adott egyszálgitáros koncerteket.

Azt, amit akkor a VAN-hoz elképzeltem, leginkább a Simon and Garfunkelhez és a Mumford and Sonshoz tudnám hasonlítani. Legyen dallamos, ritmusos. Lócinak eleinte nem is nagyon tetszettek a számok – zeneileg egyszerűnek tartotta őket – de rengeteg dolgot hozzátett, és mivel baromi jó történetmesélő és zenész, remekül dramatizálta a dalokat.

15

INTERJÚ

D+SZ: Ezek szerint az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy ti írjátok a filmjeidhez a zenét?

RG: Nagyon régóta szerettem volna olyan filmet csinálni, amiben erős a zene, mégsem lép át a musical kategóriájába. Valami performansz-jellegűbb dolgot képzeltem el, egy újszerű irányból akartam visszaadni a film hangulatát. Ez úgy valósult meg, hogy Áron kijelentette, hogy soha többet nem énekel, és a VAN-közönségtalálkozóra sem megy el, mert a saját projektjeire szeretne koncentrálni. Felénekelte a dalokat egy kamerára, ezt kivetítettük, és ehhez gitároztunk élőben. Ez volt a történet első fejezete. Aztán a zenekar kiegészült azokkal a srácokkal, akikkel végül felvettük a zenét: Kálmán András billentyűs és Koroknay András basszusgitáros társult hozzánk. Ők profi zenészként álltak színpadra, én viszont borzasztóan izgultam 15 év kihagyás után. Hiába írtam én a VAN dalainak az alapját, iszonyúan be voltam tojva, hogyan tudom majd eljátszani őket. Aztán kiegészültünk Lukács Rolanddal, a Néhai Bárány-os Burucs Szabolccsal, majd Szendrey-Nagy Olivérrel a Papaver Cousins-ból. Mindannyian mások vagyunk, mindenki máshonnan jött, de gyorsan megtaláltuk a közös hangot.

D+SZ: És a Lóci játszik? Hogy kapcsolódik össze a VAN filmzenekar és Lóci zenekara?

RG: Kábé egy időben indult a kettő, és talán a VAN hype-ja lendített is Lóciék sikerén.

A VAN-os zenekar elég keveset koncertezett, így Lóciék is játszottak pár dalt a filmből.

Viszont most, hogy megint működik a filmzenekar, ők levették ezeket a dalokat a műsorukról. Arról nem is beszélve, hogy a Rossz versek zenéje teljesen máshogy készült, mint a VAN számai.

D+SZ: Beszélhetünk egyáltalán dalokról a Rossz versek esetében?

RG: Igen, eredetileg ezek is dalok voltak. Ha nem ment a forgatókönyvírás, gitároztam, és az eljátszott dallamok szoros kapcsolatban álltak azzal, amit írni akartam a könyvben. Ezeket kezdtük el kidolgozni Lócival, majd a teljes zenekarral. A Rossz versekben inkább a billentyűcentrikus hangzás dominál, és Kálmán András zongorista munkája került központi szerepbe.

Nem akartunk olyan konkrét trackeket, mint a VAN-nál, mert azok leváltak volna a képről. Végig egy főszereplőt látunk, akit négyen alakítanak, nem kronologikus a történet, ugrálunk tér és idő között. Ezt valahogy össze kellett rántani, ezért valójában néhány dal különböző változatait használtuk. Ha megfigyeled, ugyanaz a dallam tér vissza különböző stílusokban. Nagyon sűrű és eklektikus lett a film, és nem akartuk, hogy a zene még kaotikusabbá tegye ezt.

D+SZ: A zenekar munkássága mennyire függetleníthető a VAN-tól és a Rossz versektől? Lesz akkor is jövője, ha nem rendezel most új filmet?

RG: Erre még nem tudom a választ. Most volt az első nagyobb koncertünk az A38-on.

Tök sokan voltak, nagyon jól éreztük magunkat. Van már booking menedzserünk, aki ezzel foglalkozik, így valószínűleg lesznek még fellépések. Persze nem akarunk túl sokat, nehéz is lenne összeegyeztetni, mivel sok zenekarban játszanak a tagok. De örülnék, ha az év második felében már az új projektem is elindulna.

D+SZ: Tudnál ezek után zene nélküli filmet rendezni?

RG: Vicces, ezt nem te kérdezed először. Tisztában vagyok vele, hogy van olyan film, amibe egyszerűen nem szabad zenét rakni, úgyhogy abszolút tudnék és majd szeretnék is ilyet csinálni. Ha olyan jelenetet rendezek, amit felerősít és képvisel a zene, akkor minden16

Nagyon sűrű és eklektikus lett a film, és nem akartuk, hogy a zene még kaotikusabbá tegye ezt

„

INTERJÚ

képpen társítanék hozzá dallamot, de vannak bizonyos drámák, ahova ízléstelen betétdalokat pakolni. Nem szeretném, hogy giccsparádé legyen abból, amit csinálunk. Persze homályos még a folytatás, de ha körvonalazódott a következő projekt, akkor döntök a zenéről.

D+SZ: Szerinted azok is tudnak kapcsolódni a VAN filmzenekarhoz, akik nem látták a filmjeidet?

RG: A VAN-os dalok szerintem elég hallgatható, dallamos zenék, a Rossz versek zenéje pedig elsősorban azoknak jön be, akik kedvelik a melankolikusabb hangzást. Azt látom, hogy Spotify-on sokan hallgatják a számokat, nem tudom, hogy ennek hány százaléka kötődik csak a filmhez, és ki csak a zenéhez. De ez talán sosem derül ki.

D+SZ: Amikor te filmet nézel, mire figyelsz legjobban?

RG: Nagyon nagy energiákat kell mozgósítanom ahhoz, hogy úgy nézzek filmet, mint egy klasszikus néző. Az őszinte alkotói szándékot és a személyes kötődést keresem minden alkotásban, és ha ez 10-20 perc után nem egyértelmű, akkor nem szívesen nézem végig.

D+SZ: Volt mostanában olyan film, aminek nagyon megszeretted a zenéjét?

RG: Két-három típusú zenehasználat van: az egyik, amikor egy fülbemászó dallamra és annak különböző változataira épül minden – akárcsak a Rossz versek esetében –, ez talán a klasszikus filmzenehasználat. A másik módszer a 80-as években indult, de rengeteg mai példája van, főleg az indie filmek közt, amikor a legtutibb számokkal tűzdelnek tele egy filmet – van arthouse verziója is, például Xavier Dolen alkotásaira jellemző. És ott a harmadik, amikor valaki tök mást csinál. Ilyen volt a Call Me By Your Name zenéje is, ahol kortárs klasszikus zeneszerzők dalait vegyítették az italo discóval és Sufjan Stevensszel.

Mikor először megnéztem, nem fogott meg annyira, de pár nap elteltével bekattant nálam a zene, zseniálisnak tartom. Egyébként nagyon tetszett a Suspiria zenéje is.

D+SZ: Említetted, hogy már gondolkozol a következő projekteden. Mit lehet tudni róla?

RG: Szeretnék valamit még fél éven belül csinálni. Az időfaktor mindig zavart a filmkészítésben. Minden lassú, minden előkészületekkel jár, mindent ötször át kell rágni. Van egy jó ötlet, aztán csak másfél év múlva látod a monitoron.

Egyszerű helyzetgyakorlat-sorozatot képzeltem el párokról. Egy összekötő elem lesz: valamennyi pár szex után beszélget. A formáról még nem egyeztünk meg. Sok minden felmerült a szkeccsfilmtől a letölthető a sorozatig, majd meglátjuk.

D+SZ: Szóval továbbra sem szakadsz el a szerelem témától…

RG: Ha most belegondolok, alig van olyan, ami a szerelemről szól. Múlt decemberben szerettem volna lekapcsolni az agyam a folyamatos Rossz versek pörgésről, és egy reggel eldöntöttem, hogy írok egyetlen, kompakt jelenetet. Akkor találtam ki ezt az egyhelyszínes sorozatot, úgy, hogy a szex utáni beszélgetés az egyetlen kapcsolódási pont a részek között. Szerintem ez a pillanat fordulópontot jelent a kapcsolatokban, az emberek hirtelen megnyílnak vagy bezárnak, rengeteg lehetőség rejlik benne. A legkülönbözőbb párokkal képzelem ezt el: lennének fiatalok, középkorúak, idősebbek, eltérő társadalmi rétegekből. De ez még a jövő zenéje. ≠

ℹ REISZ GÁBOR

Az 1980-ban, Budapesten született filmrendező-zeneszerző a Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát, 2003tól az Eötvös Loránd Tudományegyetem filmelmélet és filmtörténet szakára, majd 2006-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televízió rendező szakára járt, ahol osztályfőnöke Enyedi Ildikó volt. 2014-es VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című első játékfilmjével diplomázott, melyet több nemzetközi fesztiválon díjaztak, így elnyerte többek közt a Torino Filmfesztivál különdíját, közönségdíját és kritikusi díját, a Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, valamint a Szófia Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőjének járó díját. Második játékfilmjét, a Rossz verseket 2018 decemberében mutatták be: ennek a zenéjét a VANhoz hasonlóan szintén Csorba Lóránttal jegyzik. A filmekhez kapcsolódó VAN filmzenekar telt házakat vonzó sikere jelzi, hogy Reisz filmjeiben a zene igen fontos szerepet kap. A mostani felállásban részt vesz Kálmán András billentyűs (LB27, Európa Kiadó) és a Papaver Cousinsból ismert Szendrey-Nagy Olivér is.

NAGYJÁTÉKFILMEK VAN VALAMI FURCSA ÉS MEGMAGYARÁZ­

INTERJÚ: TAKÁCS DALMA FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (D+SZ)

HATATLAN (2014) ROSSZ VERSEK (2018)

17

INTERJÚ

18 18

INTERJÚ

TÓTH PÉTER | ZENESZERZŐ

AZT A ZENÉT ÍROM, AMIBEN HISZEK A Magyar Művészeti Akadémia csodálatosan felújított székházának társalgójában ülünk Tóth Péter zeneszerzővel. Körülöttünk az eltűnőben lévő, kézműves építészeti világ emlékei és megnyugtató arányai. A legfeltűnőbb, hogy milyen sok az ív, és milyen kevés a derékszög. És vajon kinek jutna manapság eszébe, hogy pusztán a szépség kedvéért sok-sok négyzetméternyi, kézzel kikalapált rézlemez-domborművel díszítsen fel egy társalgót?

D+SZ: A műveidet hallgatva nagyon hamar kialakult az a benyomásom, hogy te szép zenét igyekszel írni. A dallamok és a hangzás is hallhatóan egy klasszikus szépségideált követnek.

Tóth Péter: Az, amiben én hiszek, az magának a zenének és az embernek a saját természetéből fakad. Viszont azok a zenék, amikben nem hiszek, azok mindig valamilyen külső meghatározó erőből fakadnak. Nem hiszek az olyan művekben, amik nem a felhang-rendszerből, nem az emberi fülből és gondolkodásból jönnek, hanem mondjuk kockadobásból, a csillagtérkép kottapapírra vetítéséből, egy vers magas és mély magánhangzóinak hangokká alakításából, vagy akár számítógépes permutációkból. Én abban hiszek, hogy a zene az terc-alapú, bármit is írjunk, mert az emberi fül, az emberi természet nagyjából öt-tízezer éve erre van ráállva. És ahhoz, hogy számomra egy zene őszinte legyen és hiteles, ahhoz az kell, hogy ebből az alapvetésből induljon ki. Egész egyszerűen nem tudok mit kezdeni azokkal a zenékkel, amik önmagán kívüli gondolkodást próbálnak ráerőltetni a zenére. Abban sem hiszek, hogy olyan kamarazenét kellene írni, amiben minden hangszer más hangolású: nekem az egyszerűen csúnya. Nem hiszek abban sem, hogy a nagy szeptim, vagy a tritónusz szép lenne. Nem szép, és ezt tudomásul kell venni. Természetesen én is használok nagy szeptimet és tritónuszt, mert a szépnek csak akkor van értelme, ha van mellette csúnya is. Én azt tanultam Kocsár tanár úrtól, hogy a zeneszerzés feszültségek létrehozása és azok oldása. És ez így van nagyjából ezer éve. Egykor a tiszta kvart egy feszültség volt, tercre oldották, és ettől boldogok voltak az emberek. Ma nyilván sokkal bonyolultabb tud lenni egy feszültség, és hogy azt hogyan oldjuk. De az alapfeltevés mégiscsak ugyanaz: nem a csillagok határozzák meg a kottapapírt, meg a lábméretünk vagy épp évszámok, hanem egy természetes fizikai érzet. Ezért aki azt mondja, hogy a nagy szeptim szép, az egyszerűen hazudik. És ezzel én nem tudok mit kezdeni.

D+SZ: A Sztalker című Tarkovszkij-filmben a címszereplőnek van egy ritkán idézett monológja a zenéről. Így szól: „Itt van mindjárt a zene. Valójában ez kötődik legkevésbé a valósághoz, vagy ha kötődik is, inkább csak mechanikusan, nem ideák által. Pusztán a hanggal, asszociációk nélkül. És mégis, csodálatos módon, a lélek

legmélyébe hatol. Mi rezonál bennünk a harmóniába foglalt zörejre? Mi által lesz magasrendű élvezet forrása, amely egyesít és megrendít? Mivégre kell ez? És főként: kinek? (A Professzorhoz és az Íróhoz) Maguk szerint senkinek és semmire.

Csak úgy. ‘Önzetlenül’. De nem. Aligha.

Hiszen végső soron mindennek megvan a maga értelme. Értelme és oka.”

TP: Ezekre én sem tudom a választ, pedig nagyon régóta gondolkodom rajta.

Erre szerintem még senki nem jött rá teljes mélységében. Még a fizikája is különleges: ha egy tiszta oktávot elfelezek, az egy tritónusz, ami csúnya. Izgalmas ez a felezés-harmadolás, a duplázódás. Mondhatjuk a felhangrendszert, de az is egy kétes magyarázat, mert a mai fülünk a felhangokat már másképp hallja, mint mondjuk a Bach-korabeli embereké. És persze az európai eredetű zenéhez szokott emberi fül sokszor mást is hall szépnek, mint például egy gamelánhoz, vagy akár az indiai negyedhangok rendszeréhez szokott fül. Úgyhogy láthatóan van egy nagyon erős kulturális beidegződés, és valahogy épp az teszi csodává, hogy fogalmunk sincs, pontosan mitől is áll össze az a kozmikus szépség, amit a zene jelent. Végső soron mindegy, hogy milyen hangrendszer19

INTERJÚ

ben gondolkodunk és mit hallgatunk, ha a zene megadja számunkra ezt a transzcendens élményt. Ezzel együtt én a mi tizenkét félhangunkban hiszek. Ezekből csodálatos művek születtek, és én is ezeknek a struktúráit hallom szépnek. Sok jazzista jön azzal, hogy ő a bartóki 1:2-es modellt használja. No és? Önmagában ettől senki sem lesz jobb zeneszerző. Ezek eszközök, és az baj, amikor az eszközöket kikiáltjuk célnak. Amikor az Akadémián darabokat vittünk Petrovics Emil óráira, és elkezdtük megmagyarázni a guzmisabb részeket, pl. hogy „ez itt azért van így, mert ez ráktükör”, akkor ő mindig azt válaszolta, hogy egy dolog az elmélet és más a gyakorlat – mert ez csúnyán szól, ez egy ügyetlen megoldás. És tényleg el kellett azon gondolkodnunk, hogy mi a fontosabb: a zene egységessége és kifejező ereje, vagy hogy legyen egy éppenséggel tökéletes konstrukció, ami viszont használhatatlan. Mostanában megint sok Bachot hallgatok, és benne épp az a zseniális, hogy úgy tudott nagyon bonyolult konstrukciókat építeni, hogy az mégis csodálatosan kifejező tudott lenni. Ez egy kicsit olyan, mint ez a szoba, ahol ülünk: minden apróság a helyén van, és maga az egység is ad valamit. De lehet, hogy ha megmérnénk, akkor pont nem jönne ki a Fibonacci-sor. És akkor mi van?

D+SZ: Tehát amikor zenét írsz, nem is foglalkozol ezekkel?

TP: Én azt a zenét írom, amit hallok. De ez talán egy kicsit nagyképű, mondjuk úgy: azt írom, ami belül zsizseg bennem. Nem vagyok egy Mozart, aki az utolsó szólamig mindent hall, de megpróbálom a papíron úgy leírni, hogy a végeredmény az legyen, amit gondolok-érzek.

D+SZ: Mindenki ezzel küzd – még az ágy szélén ügyetlen zsengéit faragó dalnok is –, hogy minél hívebben visszaadja a benne szóló zenét. Te mennyire vagy közel hozzá?

TP: Persze, régen a növendékeim is mindig ezt mondták: „hallom a fejemben, de nem tudom úgy leírni”. Erre az a válaszom, hogy akkor nem vagy zeneszerző. Elvégre ez a szakma arról szól, hogy elképzelsz valamit, és azt meg is tudod valósítani. Gondolatai Mari néninek és Józsi bácsinak is vannak: nekik is eszükbe jut, hogy befordulnak a konyhába és rágyújtanak a pipára. Petőfi attól tud többet náluk, hogy ezt meg is tudja így fogalmazni. A zeneszerzés egy szakma, pont olyan, mint a többi. És persze vannak ihletettebb zeneszerzők, akik ihletettebb zenét tudnak szerezni. Én azt gondolom, hogy minden értelmes embernek a fejében van valamiféle zene, meg költészet, meg festészet, meg képek – és ha ezt ki tudjuk hozni, az jó. De ezek egyben szakmák is, és a zenéhez tudni kell, hogy hogyan írd le azt, amit hallasz.

D+SZ: Én úgy látom, hogy sokan észre sem veszik, hogy akad bennük némi dal.

Pedig körülöttünk a világ csupa téma és inspiráció.

TP: Pedig a művészethez nagyon szorosan hozzákapcsolódik, hogy észreveszel dolgokat, amikre rácsodálkozol. Szoktam néha fotózni, még telefonnal is, mindenféle absztrakt dolgokat, és a barátaim mindig kérdezik, hogy ezeket én hogy veszem észre?

Hát úgy, hogy rááll a szemem a furcsaságokra, és így látom meg mondjuk a kukából kikandikálni egy kidobott próbababa lábát. Ez persze önmagában semmi, csak szembe jött ez a kép kutyasétáltatás közben. Mindenki számára ott volt, csak meg kellett látni.

D+SZ: Gyerekkorban ez a szemlélet még működik, aztán valahol útközben sokakból eltűnik.

TP: De nem mi irtjuk ki ezt? Úgy értve, nem az iskolarendszerben van a hiba? Amikor panaszkodunk a gyerekekre, akkor magunkra panaszkodunk. Mi tehetünk arról, hogy milyenek a gyerekek. Nem konkrétan te vagy én, hanem en bloc mi. Én dékán20

Mostanában megint sok Bachot hallgatok, és benne épp az a zseniális, hogy úgy tudott nagyon bonyolult konstrukciókat építeni, hogy az mégis csodálatosan kifejező

„

ként azt szeretném, hogy a növendékek jöjjenek, és hozzák a kreatívabbnál-kreatívabb ötleteket. Mindegy, hogy rockand-roll zenekart hoznak be, vagy fejen állva akarják letenni az operavizsgát, csak hozzanak valamit. A problémám épp az, hogy sokszor nem ilyenek, és összességében a mi hibánk, hogy kiirtjuk belőlük ezt a fajta kreativitást.

DSZ: Nem lehet, hogy nem is a kreativitást irtjuk, hanem a már említett szemléletet, ami észreveszi a lehetőséget az alkotásra?

INTERJĂš

TP: Ez ugyanaz. Ha egy gyerek Êszrevesz valamit Ês abból alkot, majd azt mondjåk neki, hogy „ezt ne így csinåld�, „majd Ên megmutatom, hogy kell�, akkor måris ott a baj.

SĹ‘t: “ne ezzel foglalkozz, csinĂĄld inkĂĄbb a matekleckĂŠdet!â€? (nevet) Azzal is leneveljĂźk Ĺ‘ket sok mindenrĹ‘l, hogy azt kĂŠpviseljĂźk, hogy fontosabb, hogy angolbĂłl ĂśtĂśst kapjon, mint hogy kitalĂĄljon egy kis dalt. Pedig ha hagyjuk dalt Ă­rni, alkotni, akkor jobb ember lesz ettĹ‘l, ĂŠs egĂŠsz mĂĄskĂŠpp fog zenĂŠt is hallgatni. Nem vĂŠletlen, hogy a ZeneakadĂŠmiĂĄn sok tantĂĄrgynĂĄl, pĂŠldĂĄul a karmester-kĂŠpzĂŠsben is kĂśtelezĹ‘ zeneszerzĂŠst tanulni valamilyen szinten. Igenis szenvedjen meg azzal a tapasztalattal egy elĹ‘adĂł – plĂĄne egy karmester, aki a csĂşcsĂĄn ĂĄll az egĂŠsz szakmĂĄnak –, hogy milyen megĂ­rni a zenĂŠt. Azt szoktam mondani: lĂĄssuk, hogy Ă­rsz meg C-dĂşrban nyolc Ăźtemet. EbbĹ‘l ki is derĂźl, hogy tudsz-e valamit, vagy sem. Ha egy karmester tud Ă­rni nyolc egĂŠszsĂŠges Ăźtemet, akkor mĂĄris kĂśzelebb tud kerĂźlni a mĹąvekhez, amikkel dolgozik.

D+SZ: Nem lesz mindenki zeneszerző vagy karmester, de azt senki sem tagadja, hogy ez a fajta kreativitåsra nevelÊs Êrtőbb kÜzÜnsÊget is lÊtrehozna. TÜbb beszÊlgetőtårsam vÊlte mår úgy itt a Dal+Szerző hasåbjain, hogy csÜkken a zenebefogadåsi kÊpessÊgßnk, Ês csak egÊszen egyszerŹ formåkra Ês hangzåsokra reagålunk.

TP: Én ebben nem hiszek – vagy legalåbb is szeretnÊk nem hinni. Az ember nem tudja kivonni magåt annak a hatåsa alól, ha kap egy elementåris zenei ÊlmÊnyt. Ennek a megÊrtÊshez nincs sok kÜze: az ÊlmÊny szinte belenyom a szÊkbe, Ês azt Êrzed, hogy „hú, lehet, hogy nem Êrtek belőle semmit, de ez marha jó!� Ha elkezdßnk azon gondolkodni, hogy a kÜzÜnsÊg mit kÊpes befogadni, Ês mit nem, akkor azonnal elkezdßnk alåmenni a sajåt igÊnyeinknek. Persze azt szeretnÊnk, hogy szeressenek, de emiatt nem kezdhetßnk el gagyibbat Ês mÊg gagyibbat írni. De Ên azt gondolom, hogy a kÜzÜnsÊgben Ês az előadókban is van vågy az igÊnyesre Ês jóra. Talån nagykÊpŹen hangzik, de szombaton kÊt vårosban hat mŹvemet ÊnekeltÊk kórusok – Ês nem azÊrt mert erőltettem Ês kibrusztoltam ezt, hanem azÊrt, mert szeretik őket. És låtható az is, hogy amikor egy-egy ilyen kóruskoncerten egy csomó nagyszerŹ darabot hall a kÜzÜnsÊg, akkor az hatåssal van råjuk: åtszellemßltek, lelkesek, boldogok-szomorúak. Én úgy låtom, hogy van erre igÊny, csak meg kell talålni a rÊst.

D+SZ: Ennek az erős hatåsnak van kÜzvetlen kÜze ahhoz, amit fentebb szÊpsÊgkÊnt írtunk kÜrßl?

TP: Persze. De minden zeneszerző azt gondolja a sajåt zenÊjÊről, hogy az szÊp. Én mÊg senkit nem låttam, aki azt mondta volna, hogy csúnya zenÊt ír. (nevet) Ebben olyanok vagyunk, mint a mesÊben, Ês nem vesszßk Êszre, hogy hibåzunk. Ez pedig elÊg nagy baj, mert aztån elkezdjßk megmagyaråzni a csúnya zenÊt azzal, hogy „nem mindenki Êrti mÊg ezt, a kÜzÜnsÊg sajnos mÊg nem elÊg Êrett�, Ês hasonlók – de ilyenkor csak åmítjuk magunkat. Persze a szavak szintjÊn mindenki azt mondja, amit Ên is kÊpviselek, hogy a kÜzÜnsÊget meg kell ragadni, Ês ÊlmÊnyt kell nekik nyújtani. Az igazi kÊrdÊs, hogy csak így gondoljuk, vagy valóban ezt csinåljuk-e. ≠INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY FOTÓ: NAGYILLÉS SZILà RD (D+SZ)

ℚ TÓTH PÉTER

1965-ben szĂźletett Budapesten.

Zenei tanulmĂĄnyait pĂĄrhuzamosan folytatta a BartĂłk BĂŠla ZenemĹąvĂŠszeti SzakkĂśzĂŠpiskolĂĄban. ĂœtĹ‘- ĂŠs zeneszerzĂŠs szakra jĂĄrt Schwarcz OszkĂĄrhoz, illetve KocsĂĄr MiklĂłshoz. 1985-ben felvĂŠtelt nyert a Liszt Ferenc ZenemĹąvĂŠszeti Egyetemre, Petrovics Emil osztĂĄlyĂĄba, ahol 1990ben szerzett diplomĂĄt. A kilencvenes ĂŠvekben szĂĄmos kĂ­sĂŠrĹ‘zenĂŠt Ă­rt vidĂŠki ĂŠs budapesti szĂ­nhĂĄzak produkciĂłihoz ĂŠs tĂśbb ĂŠvig dolgozott a SzĂ­nhĂĄz- ĂŠs FilmmĹąvĂŠszeti Egyetem ĂłraadĂł tanĂĄrakĂŠnt. Jelenleg a Szegedi TudomĂĄnyegyetem ZenemĹąvĂŠszeti Kar ZeneelmĂŠlet tanszĂŠkĂŠnek lekĂśszĂśnĹ‘ tanszĂŠkvezetĹ‘je. SzĂĄmos kĂłrusmĹąve nyert dĂ­jat magyar ĂŠs nemzetkĂśzi versenyeken. 2007-ben Erkel-dĂ­jat, 2009-ben KĂ“TA-dĂ­jat, 2013-ban BartĂłk-PĂĄsztory Ditta-dĂ­jat kapott.

A Magyar MŹvÊszeti AkadÊmia rendes tagja. 2019 tavaszån bemutattåk első operåjåt, mely ÖrkÊny istvån: TótÊk címŹ mŹve alapjån kÊszßlt.

đ&#x;“˘ FONTOSABB MĹ°VEK TĂ“TÉK LORCA SANZONOK TÉLI REGE HUNYADY INTERMEZZO MAGYAR MADRIGĂ LOK A HALĂ L BELOVAGOL EURĂ“PĂ BA

BELSŐSÉG

22

BELSŐSÉG

MÁJUSI NAGYFE LOSZTÁS

KÖZEL KÉTMILLIÁRD FORINT A DALSZERZŐKNEK Budapest, 2019. május 20. – közel kétmilliárd forint jogdíjat fizetett ki az Artisjus május közepén 7853 magyar dalszerzőnek mintegy 45 ezer magyar zeneműre.

Ezúttal a 2018-ban televíziókban és rádiókban elhangzott dalok után utalta a szerzők fizetését a jogkezelő.

Az Artisjus a zeneszerzők és szövegírók közös jogkezelőjeként hatalmas zenei adatbázist gondoz, és minden évben több millió elhangzási adatot vizsgál meg. A zeneművek lejátszását felhasználási csatornánként méri – rádió, televízió, élőzenés rendezvények, hangfelvételek, online zenehallgatás – majd ezek alapján osztja fel a dalszerzők között a korábban beszedett jogdíjakat.

A szerzői egyesület májusban folyósítja a dalszerzőknek az előző évi hazai rádiós, televíziós elhangzások után járó jogdíjat, valamint a vendéglátóhelyeken megszólaló élő háttérzene utáni jogdíjakat.

Idén összesen 3 milliárd 765 millió forint jogdíjat osztott fel és fizetett ki 65 ezer magyar és külföldi dalszerzőnek (és örökösnek), 155 ezer különböző zeneműre. A teljes kifizetett összeg 52,5 százaléka, azaz 1 milliárd 977 millió forint jutott 45 673 magyar dalra vagy zeneműre. A magyar szerzők közül összesen 7853-an részesültek ebből az összegből.

A jogdíjfelosztás szabályai szerint az egy-egy elhangzás után járó jogdíj nagyon sok tényezőtől függ: az elhangzás jellegétől, hos�szától, előfordulási mennyiségétől, a zenemű műfajától, valamint az adott csatorna által befizetett jogdíj mennyiségétől. Ezeket veszi figyelembe az Artisjus televíziós jogdíjkalkulátora, ami arról tájékoztat, hogy egy-egy elhangzás mennyi bruttó jogdíjjal jár. https://www.artisjus.hu/szerzoknek/jogdijfelosztas/televiziosjogdijkalkulator/ A DANKÓ RÁDIÓBAN SZÓLT A LEGTÖBB MAGYAR ZENE

Az Artisjus 2018-ban 52 rádióállomás adatait dolgozta fel, az elhangzások alapján 636 millió forintot fizetett ki magyar szerzőknek. A legtöbb alkalommal magyar zenét játszó rádiócsatorna 2018-ban a Dankó Rádió (110 049) volt, őket követi a Rock FM (74 189), a Best FM (73 116), a Jazzy Rádió (66 575), valamint a Forrás Rádió (56 945). Az új Retro Rádió 44 429 elhangzott magyar dallal a 21. helyen áll, a 20. helyen lévő MR2 Petőfi (44 487) után.

EMELKEDTEK A TV-S JOGDÍJAK

Az előző évi 46 helyett 2018-ban már 51 tévéadó adatait dolgozta fel az Artisjus. A televíziókban elhangzott magyar dalok után 1 milliárd 31 millió forint jutott a magyar szerzőknek, ami 26 százalékkal magasabb a 2018-as kifizetéseknél. Tavaly több csatorna jogdíjait csak részben vagy egyáltalán nem tudta beszedni az Artisjus, ám a vitás kérdések megnyugtató lezárása után e csatornák esetén a 2017-es és 2018-as lejátszások jogdíjait is idén májusban utalták át a zenei alkotóknak.

A legtöbb magyar zenét a zenei adók játszották a következő sorrendben: Muzsika TV (89 791 lejátszott magyar zenemű), Zenebutik (két év alatt 153 447 magyar mű, ennek a fele 76 723), Sláger TV (70 060), Music Channel (34 327), HIT Music Channel (18 957) MTV Hungary / Viva (11 648). Az M2, ahol az esti műsorsávban a Petőfi TV-ben van a hangsúly a zenén, 7 131 magyar dalt játszott le egy év alatt.

Ahogy a televíziós, úgy a rádiós elhangzások utáni jogdíj is számos tényezőtől függ. Ezeket veszi figyelembe az Artisjus rádiós jogdíjkalkulátora, ami arról tájékoztat, hogy egy-egy elhangzás mennyi bruttó jogdíjjal jár. https://www.artisjus.hu/szerzoknek/ jogdijfelosztas/radios-jogdijkalklator/≠ AJM, ILLUSZTRÁCIÓ: ARTISJUS

A részletes elemzés az Artisjus zenei blogján, a dalszero.hu oldalon olvasható: http://bit.ly/2019_majusi_jogdijak 23

LISTÁK

1

YOUTUBE MAGYAR TOPLISTA

1 PAMKUTYA

FOLLOW THE FLOW – NEM TUDJA SENKI-PARÓDIA

7 678 053

2 MAJKA X HORVÁTH TAMÁS

MEZTELEN

6 464 079

3 FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

5 818 254

4 PIXA X BYEALEX

APÁTOK

5 407 631

5 ESSEMM FT. KAROLA

A VILÁG ELŐL

5 349 366

6 FOLLOW THE FLOW

ANYÁM MONDTA

5 210 601

7 MAJKA X CURTIS X KIRÁLY VIKTOR

FÜTTYÖS

5 081 677

8 BSW

YAAY

4 706 479

9 DR BRS X FEKETE VONAT FEAT. HALOTT PÉNZ, MONKEYNECK

HOL VAN AZ A LÁNY

4 525 364

10 HEKIII X JBOY

ŐRÜLT

4 202 978

11 AK26

PACINO

3 977 256

12 KASZA TIBI

KIS HÜLYE VAGY

3 448 040

13 ARANYSZEMEK

SZERELMEDNEK ZÁLOGA

3 185 357

14 FOLLOW THE FLOW

MARADOK TÁVOL

3 151 287

15 HALOTT PÉNZ

AMIKOR FELADNÁD

3 065 288

16 MARIO X BURAI

ELÉRTEM AMIT AKARTAM

3 063 575

17 DORINA

NEM SÍROK ÉRTED

2 875 473

18 ÁBRAHÁM

HAMIS KAPCSOLAT

2 869 315

19 OPITZ BARBI

TÚLÉLEM

2 845 310

20 RICO X MISS MOOD

PARDON

2 773 203

2

    





ZENESZÖVEG-TOPLISTA

1 2

DÉS LÁSZLÓ, GESZTI PÉTER

MI VAGYUNK A GRUND!

RÓZSA IGNÁC

CSEPEREG AZ ESŐ

3 4

ISMERŐS ARCOK

NÉLKÜLED

FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

5 6

HAVASI DUO

KOSSUTH LAJOS AZT ÜZENTE...

A TOPLISTÁK A MÁRCIUS ÉS JÚNIUS KÖZTI IDŐSZAKOT

BELEHALOK

FE­DIK LE, ÉS KIZÁRÓLAG MAGYAR ZENEI ELŐADÓK EREDMÉNYÉT

VIDÉKI SANZON

MUTATJÁK. A YOUTUBE- ÉS A ZENESZÖVEG.HU-LISTA AZ EGÉSZ

PICSA

VILÁGRÓL ÉRKEZŐ MEGTEKINTÉSEKET TARTALMAZZA, A TÖBBI KI-

ANNA & THE BARBIES

MÁRTI DALA

ZÁRÓLAG MAGYARORSZÁGI ADATOKBÓL TÁPLÁLKOZIK.

RÓMEÓ ÉS JÚLIA

LEHETSZ KIRÁLY

MAJKA CURTIS BLR 7 MAGNA CUM LAUDE 8 BSW 9 10

11 AK26 12 BALLAGÁSI ÉNEKEK

BLÖFF

13 LIL G 14 BEETHOVEN–SCHILLER

RAPETTSARKÚ

15

16

LIL G FEAT. NEMAZALÁNY

PETŐFI SÁNDOR

NAGY BOGI

HOLNAP

17

18

MISSH

INIMA MEA

GYERMEKDALOK

A PART ALATT

19

20

KOLOMPOS EGYÜTTES

TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT

QUIMBY

MOST MÚLIK PONTOSAN

  



 JAVÍTOTT  RONTOTT n MARADT

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNEREINK:

GAUDEAMUS IGITUR ÖRÖMÓDA



2019 TAVASZ

ÚJ SZEREPLŐ A LISTÁN

LISTÁK

3

SPOTIFY-TOPLISTA

4

MAHASZ RÁDIÓ TOPLISTA

1 NEW LEVEL EMPIRE

MEGTÖRTÉNTÜNK

2 RÚZSA MAGDOLNA

ADUÁSZ

3 FOLLOW THE FLOW

MARADOK TÁVOL

397 769

n n n n

4 DR BRS X FEKETE VONAT

HOL VAN AZ A LÁNY

 

349 865



5 HALOTT PÉNZ

HAJTÓL SZÍVIG

n

6 KOLLÁNYI ZSUZSI X LOTFI BEGI

ESZEMBE JUTOTTÁL

7 FREDDIE

CSODÁK

8 FOLLOW THE FLOW

ANYÁM MONDTA

1 FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

617 571

2 FOLLOW THE FLOW

ANYÁM MONDTA

485 795

3 FOLLOW THE FLOW

MARADOK TÁVOL

446 662

4 MAJKA

FÜTTYÖS

5 MAJKA

MEZTELEN

6 HALOTT PÉNZ

AMIKOR FELADNÁD

330 739

7 BSW

YAAY

300 688

8 KRÚBI

NEHÉZLÁBÉRZÉS

290 154



9 KRÚBI

ÜZENETEK

287 167

9 FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI

10 RED BULL PILVAKER

MAGÁNY

262 543

10 MAJKA

MINDENKI TÁNCOL /90'/

DR BRS 11

HOL VAN AZ A LÁNY

262 109

PÁPAI JOCI 11

AZ ÉN APÁM

SOULWAVE 12

KALANDOR

CARAMEL 13

ÁTUTAZÓK

14 HONEYBEAST

IDEVALÓ

15 DR BRS X KIRÁLY VIKTOR

TŰZVARÁZSLÓ

16 TÓTH GABI

ÉNIDŐ

17 SUPERSTEREO

BENT A NEVED

18 KONYHA

SZÁZSZOR VISSZAJÁTSZOTT

19 RÚZSA MAGDOLNA

LÉGZÉS

20 MAJKA X HORVÁTH TAMÁS

MEZTELEN

BAGOSSY BROTHERS COMPANY OLYAN Ő 12

254 092

PUNNANY MASSIF 13

ÉLVEZD

252 630

14 BYEALEX ÉS A SLEPP

ANYA

250 282

15 KRÚBI

PESTIEST

242 963

16 MAJKA

MINDENKI TÁNCOL /90'/ 220 362

17 HALOTT PÉNZ

HAJTÓL SZÍVIG

218 592

18 FOLLOW THE FLOW

HAGYOD MENNI

206 641

19 AK26

BLÖFF

201 576

20 PIXA

APÁTOK

197 740

5

1 2

      



1 ÁKOS

50 – JUBILEUMI, AKUSZTIKUS KONCERT

OSSIAN

A REMÉNYHOZÓ

LEANDER KILLS

LUXUSNYOMOR

MAJKA X CURTIS X KIRÁLY VIKTOR FÜTTYÖS



2 3

KOWALSKY MEG A VEGA

ÁRNYÉK ÉS FÉNY

5 6

MAJKA

n

4 5

BALÁZS PALI

MAJD HOLNAP ÍROK…

FOLLOW THE FLOW

ANYÁM MONDTA

GYULAI HÚSZFELDOLGOZÓ

PÁPAI JOCI

AZ ÉN APÁM

6 7

MAGNA CUM LAUDE

7 8

HOOLIGANS

JÉG HÁTÁN

8 9

KARTHAGO

EGYÜTT 40 ÉVE!!!

MOBY DICK

TERÁPIA

FOLLOW THE FLOW

NEM TUDJA SENKI AMIKOR FELADNÁD

3 4

MAJKA X HORVÁTH TAMÁS

MEZTELEN MINDENKI TÁNCOL /90'/

RED BULL PILVAKER 9 ÁKOS 10 BAGOSSY BROTHERS COMPANY 11 BSW

MAGÁNY NEM KELL MÁS VIGASZ



OLYAN Ő

10 JUNKIES

NEGYEDSZÁZAD KOCKÁZAT…

YAAY

11 EDDA MŰVEK

44 ÉV

12 CURTIS 13 BRÓDY JÁNOS 14 ÁKOS

LEHETNE ÚJRA FEBRUÁR

15 FOLLOW THE FLOW 16 KASZA TIBI 17 AK26

MARADOK TÁVOL

12 GANXSTA ZOLEE ÉS A KARTEL HELLDORADO ÚJRATÖLTVE 13 NAGY FERÓ ÉS A BEATRICE 40 - ARÉNA KONCERT 14 KOWALSKY MEG A VEGA KILENC 15 VÁLOGATÁS BUDAPEST PARK: REALITY VOL 1.

18 ÁKOS 19 FUNKTASZTIKUS

UTAZÓ PERIFÉRIA

20 HALOTT PÉNZ

HAJTÓL SZÍVIG

AKIT A HAZÁJA NEM SZERETETT ELŐKELŐ IDEGEN

    n

 

6 MAHASZ ALBUM TOPLISTA

MAHASZ SINGLE TOPLISTA

HALOTT PÉNZ

n



KIS HÜLYE VAGY PACINO



16 EDDA MŰVEK 17 MARGARET ISLAND 18 RÚZSA MAGDOLNA

33. – DALOK A TESTNEK, DALOK…

19 LOVASI ANDRÁS 20 HOOLIGANS

TŰZIJÁTÉK DÉLBEN

2019 TAVASZ

III

  

     

LÉLEKCIRKUSZ JUBILEUM BEST OF



LISTÁK

TOPEL EMZÉS

CSÖKKENT A NÉZETTSÉG A YouTube toplista első helyén a Pamkutya Follow The Flow-paródiája áll, ami két éve az első olyan listavezető videó, ami nem érte el a 10 milliós nézettséget három hónap alatt. A YouTube top 20 össznézettsége is esett. Visszatért Kasza Tibi, sokadik rádiós slágerének örülhet a New Level Empire, az elsőnek a Konyha.

Pápai Joci második eurovíziós dalának sikere fordított, mint az elsőé volt. Az albumlistán a jubileumi kiadványok dominálnak.

A YouTube-lista élén a Pamkutya paródiája áll a Follow The Flow nagy áttörést meghozó slágeréből. A videómegosztó legnépszerűbb párosa és az utóbbi idők legnagyobb magyar slágere: nem az első hely a meglepő, hanem az, hogy a március 1-én megjelent videó tavasz végéig „csak” 7,7 millió megtekintésig jutott. Összehasonlításul: a Despacito-paródia 2017 nyarán 13, őszén 11 millió kattintást szerzett – persze az egy világsláger volt, a Follow The Flow dala viszont itthon döntött rekordot. 2017 tavasza óta a YouTube-lista élén mindig állt egy vagy több, 10 milliót meghaladó nézettségű videó (egyszer 9,9 milliós); ez a trend most megszakadt, nem született ilyen kiugró sláger. Ennek megfelelően a top 20 össznézettsége is visszaesett, a téli 104,5 millióról 85,7 millióra; ennél kevesebb utoljára két éve nyáron volt.

A top 20-ban 13 új videó szerepel, ami viszont rekord. Igaz, csak egyetlen új, eddig az élvonalba nem jutott előadót találunk, pontosabban egy duót: Hekiii és JBoy mindketten régóta rappelnek, de összeállva és táncosabb zenére váltva a korábbiaknál jóval nagyobb sikereket értek el. Több olyan előadó szerepel a top 20-ban, akik utoljára 2017-ben jutottak be, ami internetes időszámítással meglehetősen régen volt: Aranyszemek, Dorina, Rico & Miss Mood; ha a Hol van az a lányban való szereplését nem számítjuk, akkor Halott Pénz is 2017 nyarán került utoljára a YouTube top 20-ba, azóta inkább a rádiókban és a Spotify-on szerepelt az élvonalban.

Valamint itt van Kasza Tibi, aki utoljára 2013 telén szerepelt a YouTube toplistán. Több mint egymillió lájkkal ő a Facebook egyik legnépszerűbb magyar személyisége, és nemrég újraindította popzenei karrierjét. Első új dala, a Ricóval közös Legyünk úgy, mint régen is már elég jól teljesített, a Kis hülye vagy (ami a látszat ellenére egy szerelmes dal) pedig április közepétől gyorsan akkora nézettséget szerzett, hogy befért a tavaszi top 20-ba. Korábbi, rendszertelenül felrakott videói (köztük néhány koncertfelvétel) néhány tízezres nézettségig jutottak, vagyis a Facebook-lájkok YouTube-nézettségre váltására eddig nem fektetett hangsúlyt.

26

A Spotify top 20 ismét nagy átfedést mutat a YouTube toplistával. Az össznézettség stabilan emelkedik: a téli 5,5 millióról 6 millióra nőtt.

A rádiós listán az utóbbi évek turbulenciái (hol nagy váltás, hol erősen beálló top 20) után most 9 új szám szerepel, ami a nagy piaci mozgások előtt volt jellemző arány. Az élen nyitott a New Level Empire új dala, sokadik rádiós sikerük. A Konyha zenekar az, ami tavasszal első rádiós slágerének örülhet.

Pápai Joci második eurovíziós dala fordítva járt, mint az első: az Origo a YouTube-on rekordot döntött, a rádiók viszont viszonylag keveset játszották (főleg a korábbi eurovíziós slágerekhez képest), a rádiós top 20-ba nem került be. Az én apám viszont csak ez utóbbi listára került fel; nem mintha a YouTube-on rosszul teljesítene (karácsonytól tavasz végéig több mint 4 milliós nézettség), de az élvonalba nem tudott bekerülni, vagyis az Origo (majd az Özönvíz) sikerét nem ismételte meg a videómegosztón.

A YouTube és rádiós lista között az átfedés öt dal: a három Follow The Flow, Majka x Horváth Tamás és a Hol van az a lány.

A télinél kevesebb, négy előadó szerepel egynél több dalban: Rúzsa Magdolna, Follow The Flow, Majka és a slágerfeldolgozásokat különböző együttműködőkkel levezénylő DR BRS. Az albumlistán legutóbb a tribute- és feldolgozáslemezek nagy számát emeltük ki; most a jubileumi kiadványok sokasága a feltűnő, kezdve az élen álló Ákos 50 – jubileumi akusztikus koncert albumtól. A Magna Cum Laude, a Junkies, az Edda (igaz, itt nem kerek a szám: 44 év), Nagy Feró és a Beatrice és a Hooligans is ilyennel szerepel a listán; kakukktojás a Karthago Együtt 40 éve!!! című lemeze a 8. helyen, ami címe ellenére egy új dalokat tartalmazó sorlemez. Érdekesség, bár jelentősége nincs, hogy az listán szereplő húsz album közül tíznek a címében szerepel valamilyen szám. ≠ RÓNAI ANDRÁS

INTERJÚ

FEKETE-KOVÁCS KORNÉL | MODERN ART ORCHESTRA (MAO)

SZERETEM, AMIT CSINÁLUNK – ÉS ENNYI Sok remek emlék fűz ehhez a Modern Art Orchestrához. Ott lehettem a tizennégy évvel ezelőtti megalakuláskor, dolgozhattunk együtt; láttam a kezdeti, lelkes időszakot, amikor jobb híján a Kuplung nevű romkocsmában próbáltak délelőttönként. A tagságon felváltva vett erőt a Bartók és Sztravinszkij iránti lelkesedés, és a kezdeti nehézségek ellenére mindenkiben ott dolgozott az akarat, hogy létrehozzanak egy korszerű, saját műveket játszó, kísérletező zenekart. Az idén Az év könnyűzenei produkciója kategóriában Artisjus-díjas zenekar vezetőjével, Fekete-Kovács Kornéllal beszélgettünk az azóta megtett útról.

D+SZ: Álnaiv újságíróskodás lenne megkérdezni ezt, úgyhogy inkább csak kijelentem: sikerült kitartani az eredeti célok mellett.

Fekete-Kovács Kornél: Igen, ez azóta is így van. Kicsit ápolgatjuk a tradíciókat, de az inkább ilyen mellékútvonal. Az utóbbi időben pedig egyre inkább azt látom, hogy csak ennek van létjogosultsága. Egy bigband előtt alapvetően két út van: az egyik a hagyományos, „moonlighting orchestra” felfogás, amikor a zenekar az ismert örökzöldeket játssza, mondjuk egy szépen felöltözött énekesnővel – a másik pedig az artisztikus vonal, amikor mindenki azon töri a fejét, hogy a zenekar mitől lehetne más, mint a többiek.

D+SZ: A MAO alakulása idején arról írt a szaksajtó (már nem először és nem is utoljára), hogy a „jazz halott”; és „már nincs meg benne a korábbi évtizedek invenciózus szemléletmódja”. Miközben azért folyamatos volt a kísérletezés világszerte, és a kommersz jazz merev elutasítása néha elég befordult, nehezebben élvezhető produkciókat is szült. Ti ezt hogy kerültétek el?

FKK: Szerintem ezt én tök jól csinálom! (nevet) Van egy állandó kontroll afelett, hogy mit játszunk, kinek játszunk és milyen apropóból. És ezekhez képest úgy állítom össze a koncert programját, hogy az aktuális közönség átlag befogadóképességéhez viszonyítva mindig valamennyire „fölé lövünk”. Egy szabadtéri, ingyenes, bárki által látogatható koncertre nem vihetünk csupa nehéz, kortárs darabot, ezért ilyenkor teszek a programba olyanokat is, amiket már ismerhetnek. Azokban persze szintén érvényesül a zenekari alapelv, de ha például Dés László Nagy utazásának átdolgozását játsszuk, akkor ott megkapják azt az „aha!” élményt is, hogy felismerik a fő motívumot, és a körítés már ahhoz képest nem riasztja el őket.

D+SZ: Egy bigbandet élőben hallgatni eleve döbbenetesen hatásos. Ez akár önmagában is elegendő lehetne mindenféle „aha!” élmény nélkül is.

FKK: Szerintem ezt a két dolgot külön kell választani. Az egyik az érzelmi rész, a másik a racionális. A közönség a legtöbbször úgy ül be egy koncertre, hogy alapvetően a racionális felfogóképessége van előtérben. Mert odafelé menet útközben mondjuk a piros lámpáknál meg kell állnia, aztán parkolnia kell, ruhatárba mennie és megtalálnia a helyét a nézőtéren. Ez mind racionális figyelmet kíván. Kell valamennyi idő, hogy az emocionális felfogóképessége már nagyobb szeletet tegyen ki a figyelméből – és ez megint csak a program összeállításának kérdése. Ezen múlik, hogy finoman be tudod-e húzni, vagy mindjárt az elején adsz neki egy nagy pofont, amitől aztán lehet, hogy képtelenné válik arra, hogy érzelmileg ráhangolódjon.

D+SZ: A MAO kezdeti célkitűzései közt is szerepelt, hogy a tagok szerzőként is meg tudjanak mutatkozni. Többeknek ez volt az első lehetőség, hogy kipróbálják magukat ezen a téren. Ma a tagok közül hányan számítanak rendszeres szerzőnek?

29

INTERJÚ

FKK: Hatan. Van, akit inkább az foglalkoztat, hogy átdolgozásokat, hangszereléseket készítsen, de sok a saját, önálló mű is. És ez nem csak a zenekaron belül érvényes, folyamatosan voltak és vannak olyan külső szerzők, akik bejelentkeznek, hogy a MAOval szeretnének dolgozni. Mi is támogatjuk ezt, épp most szervezünk egy masterclasst, ahová olyan szerzőket várunk, akik bigbanddel szeretnének foglalkozni. Ez persze nem teljesen kezdőknek szól, a jelentkezőknek tudniuk kell bizonyos alapokat, amik mentén egy nyelvet tudunk beszélni – például ismerniük és érteniük kell a bigband lehetőségeit, tudniuk kell rá partitúrát írni, és hasonlók. A következő évadban az a terv, hogy lesz kilenc BMC nagytermes koncertünk, amely mindegyikén egy-egy új szerzőt mutatunk be. És ez nem csak egyszerűen bemutatkozás, hanem előtte egy hónapig minden szerző részt vesz abban a folyamatban, ahogy befogadjuk a darabját. Megbeszélhetik a hangszeresekkel és a szólamvezetőkkel, hogy mit és hogyan lehet és érdemes megvalósítani, konzultálhatnak velem struktúrákról, hangszerelésről és zenekarvezetésről. A folyamat végén, a koncert előtt pedig lesz három-négy olyan próba, ahol az ő darabjaikat is próbáljuk – a legvégén ott az előadás, ahol a közös munka eredményét értő közönségnek mutatjuk be.

D+SZ: Mennyi bemutatkozásra éhes szerzőre számítasz?

FKK: Sokra! Kapásból tudnék mondani négy-öt olyat, akit szeretnék, ha ott is lenne ebben a sorozatban.

D+SZ: A közönségszervezés szempontjából a MAO dolga nyilván nehezebb, mint a moonlighting zenekaroké. Mennyire ismeri fel és becsüli meg a nép a befektetett temérdek energiátokat?

FKK: Ezt nagyon nehéz belülről megmondani. Nagyon vegyes az, hogy milyen nézőszámok mellett játszunk. Ha elhívunk egy ismert magyar vagy külföldi szólistát, akkor akár mindegy is lehet, hogy ki a zenekar, mert azonnal telt ház van. Ha viszont az előadás a zenekar kevésbé közismert szerzőinek az estje, akkor nagyon nagy erőfeszítéseket kell tegyünk a promóció tekintetében ahhoz, hogy egy látványos ház legyen.

Amikor a Legendás albumok sorozatot játsszuk, akár két teltházra is elég érdeklődő van a BMC-ben, ennek egyszerű oka, hogy például a Miles Davis neve van kiírva. Az átlagos érdeklődő nem is olvas tovább: „hú, a Miles Davist ismerem, az jó!”. Előfordult, hogy valaki visszakérte a jegy árát, mert a plakáton azt olvasta, hogy Cannonball Adderley és Nancy Wilson közös lemezét mutatjuk be, és ő hiányolta a két színesbőrű előadót. (röhögünk) Az emberek ilyenek.

D+SZ: Pedig egy régi tanárom mondása szerint a művészeket valójában a sznobok tartják el.

FKK: Nálunk a sznobok lakodalmas zenét hallgatnak. Bocsánat, hogy ezt mondom, de ez úgy működik, hogy ha az a lakodalmas zene egy „alternatív” lepellel le van takarva, arra már azt hiszik, hogy valamilyen intellektuális teljesítményről van szó. Nagyjából ezzel meg is elégszenek. Barcza Horváth József kollégánk találó mondása, hogy ha ebben az országban bárminek köze van a lakodalmas zenéhez, az tuti siker – aminek pedig nincs, az biztos halálra van ítélve. (nevet) D+SZ: Akkor nincs más menekvés, mint a külföld. A MAO alakulásakor nagy reményekkel tekintett a külföldi lehetőségek felé.

FKK: Ezeket a reményeket egyelőre nem tudtuk maradéktalanul beváltani. Vannak elképzeléseim, hogy miért alakult így, de az biztos, hogy nincs szó arról, hogy a „ter30

Ha az a lakodalmas zene egy „alternatív” lepellel le van takarva, arra már azt hiszik, hogy valamilyen intellektuális teljesítményről van szó

„

INTERJĂš

mÊk� ne lenne elÊg jó. Akårhol jåtszottunk, Európåban, Amerikåban vagy à zsiåban, mindenhol az volt a visszajelzÊs, hogy abszolút „top class�, amit csinålunk. Viszont az is kiderßlt, hogy minden valamire való helynek megvan a sajåt, rezidens zenekara. És ugye a bigbandet nagyon nehÊz utaztatni, mert hatalmas apparåtusról van szó.

A hazai szimfonikus zenekarok talĂĄn a FesztivĂĄlzenekar kivĂŠtelĂŠvel mindannyian sajĂĄt vagy rĂŠszben sajĂĄt finanszĂ­rozĂĄsbĂłl utazhatnak kĂźldĂśldre. NekĂźnk erre sajnos csak ritkĂĄn, kiemelt esetekben telik.

Annyira Êrdeklődő nagykÜzÜnsÊg pedig sehol sincs, hogy pÊldåul az egyelőre csak itthon ismert Ês nÊpszerŹ Cseke Gåbor szerzői estjÊre akkora tÜmeget tudjunk bevonzani, hogy megÊrje ez az egÊsz. És óriåsi a zaj is: minden komolyabb vårosban hatalmas a programkínålat, Ês akkora erőket kellene råfordítanunk, hogy maga a MAO kellő promóciót kapjon, amire nem vagyunk kÊpesek. De vannak azÊrt bőven pozitív fejlemÊnyek is: a Bartók mŹsorunk minden alkalommal, mindenhol telt håz, Ês fantasztikusak a visszajelzÊsek, az emberek imådjåk kßlfÜldÜn Ês itthon egyarånt. Van olyan hazai rajongó, aki minden alkalommal ott van, akårhånyszor jåtsszuk az albumot. Ez persze elÊg speciålis anyag: benne van a vilåghírŹ nemzeti szerzőnk Ês benne van a nÊpzenei kincsßnk is.

A TizenÜt parasztdal magåban a bartóki ÊletmŹben is attól kßlÜnleges, hogy nem nÊpzenei ihletettsÊgŹ mŹzene, hanem valódi nÊpdalokat hallunk. �gy amikor elhangzik a Meg kell a búzånak Êrni címŹ dal, akkor a magyar kÜzÜnsÊg felsóhajt, hogy „håt ezt ismerem!�.

D+SZ: BartĂłk szerencsĂŠre vilĂĄghĂ­rĹą. Ha ismert nĂŠv kell a kĂźlfĂśldi sikerhez is, akkor ez mĂĄris adott irĂĄny.

FKK: Igen, ezen a vonalon el is indultunk. A kßlfÜldi fesztivål- Ês koncertszervezők elÊg vilågos igÊnyeket fogalmaznak meg: legyen a program azonosíthatóan Ês jellegzetesen eredeti Ês magyar – Ês legyen egy nagynevŹ szólista. Bartók Ês a magyarsåg adott, a lemezen pedig ott van David Liebmann. De azÊrt az åtfutås ezen a tÊren is lassú. Van mozgås Ês ÊrdeklődÊs, de valamivel kisebb, mint amire szåmítottam. Råadåsul ezt a lemezt kÊt Êve vettßk fel, Ês azóta Ên mår teljesen måshol jårok fejben. Persze, rendszeresen jåtsszuk ezt a mŹsort, jól kÊzben is van, mÊgis: engem mår egÊsz måsfajta dolgok foglalkoztatnak.

D+SZ: PĂŠldĂĄul?

FKK: Azon gondolkodom, hogy sorozattå lehetne ezt bővíteni, Dohnånyival, Ligetivel, Kodållyal.

D+SZ: Ez szinte egy „magyar zenei kincstår�. Azt gondolnå az ember, hogy ilyesmire van nemzetkÜzi kereslet, Ês talån akadhat hazai mecenatúra is.

FKK: Biztos így van, bår amíg az OTP Bank arculatånak a Halott PÊnz zenekar tåmogatåsa tesz jót, addig maradok inkåbb realista. Én úgy låtom, hogy az ilyen helyzetekben mindig van valamilyen kompromisszum. Mostanra a zenekar tagsåga Ês felfogåsa is úgy alakult, hogy sokkal jobban Êrezzßk magunkat attól, hogy azt csinåljuk, amit szeretßnk Ês inspirål bennßnket, semmint hogy kompromisszumokat kÜssßnk azÊrt, hogy komolyabb pÊnzt vagy nagyobb kÜzÜnsÊget mozgassunk meg. És ugye (somolyog) Ên, amikor kiållok a zenekar elÊ vezÊnyelni, akkor håttal ållok a kÜzÜnsÊgnek. Úgyhogy Ên csak odaållok, Ês szeretem, amit csinålunk – Ês ennyi. ≠INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY FOTÓ: NAGYILLÉS SZILà RD (D+SZ)

MODERN ART ORCHESTRA 15 MAGYAR PARASZTDAL

laptop đ&#x;’ż BartĂłk BĂŠla szĂźletĂŠsnapjĂĄn, 2018. mĂĄrcius 25-ĂŠn mutatta be a zenekar a 15 magyar parasztdal cĂ­mĹą lemezĂŠt a BMC-ben. A lemez nĂŠgy kitĹąnĹ‘ hangszerelĹ‘ muzsikus, BacsĂł KristĂłf, Ă vĂŠd JĂĄnos, Fekete-KovĂĄcs KornĂŠl ĂŠs Subitz GĂĄbor munkĂĄja, akik mindvĂŠgig gondosan Ăźgyeltek a dalok eredeti formĂĄjĂĄnak ĂŠs szĂłlamainak megĹ‘rzĂŠsĂŠre.

Első hallåsra a magyar parasztdal Ês a big band kombinåciója jelentős zenei Ês fÜldrajzi tåvolsågot jelent: mås kultúra, mås gyÜkerek, kßlÜnbÜző formai Ês tartalmi megnyilvånulåsok. à m az eredmÊnyt hallgatva a kÊtely feloldódik, egyben a zenei ÊrtÊkek magas szintŹ talålkozójåvå vålik az elkÊszßlt anyag, kÜszÜnhetően a kivåló szóliståknak, akik improvizåcióikkal hidat vernek a folkzene dallamvilåga Ês a big band hangzås kÜzÊ. ÉrdekessÊge az előadåsnak, hogy maguk a hangszerelők is szóliståi a mŹnek, belßlről tÊve mÊg hitelesebbÊ a hangzåst, amelyben – Ês ezt nagyon jó leírni – vÊgig tetten Êrhető korszakos zsenink, Bartók BÊla kezenyoma.

Rendkívßl sikeresnek Êrzem a vållalkozåst, a hozzåadott ÊrtÊk olyan magas szintet Êr el, hogy Ünålló darabokkÊnt is megålljåk helyßket, egyben őszintÊn hiszek abban, hogy a 15 magyar parasztdal feldolgozåsaival sikerrel lehet szerepelni a vilåg színpadain! ≠MALEK MIKLÓS

31

INTERJÚ

32

INTERJÚ

BÁNKÖVI GYULA | ARTRIUM

ÉVADRÓL ÉVADRA Jöttek és mentek évtizedek, évadok, változhattak műsorstruktúrák, koncepciók, a Magyar Rádió komolyzenei fronton mindig igen következetesen támogatta és mutatta be a kortárszene régebbi és új generációinak muzsikáit. Ennek a tevékenységnek egyik kiemelkedő pillanata az ArTRIUM, a Bartók Rádió kortárszenei seregszemléje, melynek szervezője-szerkesztője, Bánkövi Gyula, a zeneszerző.

D+SZ: Úgy emlékszem, hogy hasonló kortárszenei eseménysorozatot már évtizedekkel ezelőtt is szervezett a Bartók Rádió.

Bánkövi Gyula: Igen, a történet valóban nagyon régre nyúlik vissza: a sorozat 1973-ban indult eredetileg Hangversenyciklus századunk zenéjéből címmel, melyet Lázár Eszter Artisjus-díjas zenei szerkesztő harmincöt (!) évadon át. Mindig a tavaszi időszakban, négy-öt héten át szerdánként tartották a seregszemlét – még mielőtt kitör a nyár, de már vége a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak – a Magyar Rádió saját stúdióiban és a Márványteremben.

Pár évig Con Tempo néven futott és most már hat éve ArTRIUM Fesztivál néven zajlik.

A névváltások azért voltak szükségesek, mert egy-egy szerkesztő munkásságát jelölik.

D+SZ: Hogyan lehetne definiálni a programsorozatot?

BGY: A legjobb szó rá, hogy seregszemle, versenynek semmiképp nem nevezném. Azért is seregszemle, mert nagyon széles merítést ad a friss kortárs zenei életből és hangsúlyozom, nemcsak a hazai kortárs zenéből, hanem a nemzetközi élvonalból is. Minden évben lehetőséget adunk arra, hogy hazai szerző magyarországi bemutatót tartson, külföldi szerzőnek szintén, sőt több alkalommal is előfordult, hogy felkértünk szerzőket, hogy erre az alkalomra írjanak darabot. Ősbemutatók általában magyar szerzőkhöz köthetők, ezeket sokszor olyan darabokkal rakjuk össze, amelyek nagyon régen voltak hallhatók.

D+SZ: Hogyan áll össze évenként az eseménysorozat?

BGY: Elsődlegesen adott a szerkesztő feladata: nekünk kötelességünk pontosan tudni, ki mit csinál a magyar kortárszenei életben, milyen kortárszenei formációk vannak, amelyek képesek egy fél vagy egy egész estét kitölteni. Folyamatosan figyelünk a fiatalokra, idén például fellépett egy amerikai-magyar duó is. Amikor ezen elvek mentén kezdünk dolgozni, sokszor eleve csatlakoznak hozzájuk bizonyos szerzők – vagy ők hozzák, vagy mi javasoljuk. A már említett két amerikai-magyar ütőhangszeres fiút, Janca Dánielt és David Deggét a Szent Efrém Férfikarral raktuk össze. A koncert végére rendeltünk egy darabot, hogy a zeneszerző komponáljon kórusra és két ütőhangszerre. Rengeteget konzultálunk a fellépőkkel, hogy milyen darabot szeretnének játszani, vagy hogy egyáltalán mit fogadnak be és mit nem. Vannak kötelezettségeink is: ha a Bartók Rádió egy másik eseményen nyertes műnek díjat ajánl fel, akkor a megrendelt művet nálunk mutatja be. Idén nagyon hálás kötelezettségünk volt, hiszen a Solti Nemzetközi Karmesterversenyen a Bartók Rádió nevében ajánlottunk fel díjat az ott nagyon jól szereplő magyar karmestereknek.

Idén a díjat Dobszay Péter kapta, aki az ArTRIUM nyitó hangversenyén a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát vezényelte – Brandenburg Ádám: from Paradise (ősbemutató),

Minden évben lehetőséget adunk arra, hogy hazai szerző magyarországi bemutatót tartson

„

Madarász Iván: Tubaverseny, Virág András Gábor: Sinfonietta, Kutrik Bence: Cycles (ősbemutató) – kiválóan.

D+SZ: Látszik, hogy tényleg minden generáció képviselteti magát.

BGY: Sőt, magyarországi bemutatója volt egy, már elhunyt zeneszerzőnek, Bozzay Attilának, akinek 1978-as művének, a Két tájképnek ősbemutatója anno Kanadában volt. Összeszámoltam, harmincnégy szerzőtől harmincnégy művet mutattunk be, ebből tíz ősbemutató és hét magyarországi bemutató. ≠ INTERJÚ: AJM, FOTÓ: BÁNKÖVI DOROTTYA

33

34

34

INTERJÚ

G. SZABÓ HUNOR, SZŐKE BARNA | THE QUALITONS

AMIKOR NEM A SZERENCSE DOMINÁL A budai Bambi presszó teraszára beszéljük meg a találkozót a Qualitons tagjaival.

Míg megjönnek, csinálok egy fotót a néptelen asztalokról és a tavaszi esőben ázó, szomorú utcáról: az Instagram népe imádni fogja. A valóság Budapesten valahogy mindörökké közép-európai és kissé retro. #bambi #eső #thequalitons Dal+Szerző: Ti vagytok az egyik olyan – úgymond – alternatív zenekar, amely már hosszú ideje a pályán van és a kívülállók számára stabil, kompromisszummentes, rétegzenei karriert tud felmutatni. A valóságban is ennyire derűs a kép? Meg tud élni a piacon egy ilyen zenekar?

Szőke Barna: Nagyon érdekes helyzetben vagyunk: tizenegy éves fennállásunk óta épp mostanában tudunk a legkevésbé jól „megélni” a zenekarból, ugyanis elkezdtünk a korábbinál sokkal strukturáltabban, céges formában működni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy most már vannak fix stábtagok, van promóciós költségkeret és hasonló tételek – azaz egy csomó olyasmi, ami nem közvetlenül a tagok zsebébe kerülő gázsi. Épp a tegnapi zenekari megbeszélésen volt téma, hogy tíz éve még minden bevételt elosztottunk, és nagyon szép gázsikat fizettünk magunknak. Amikor az első sikeres évünkben Kovács Katival turnéztunk, körülbelül ugyanakkora pénzekért játszottunk, mint a nagy produkciók: hatvan, de olykor százezer forintos gázsik is előfordultak, ami még ma is jónak számítana, pláne akkoriban.

Mára egy más helyzet állt elő: beláttuk, hogy be kell fektessünk az előrejutásba, és abba, hogy eljussunk az emberekhez. Ez valószínűleg egy természetes probléma, és szükségszerű fejlődési lépés az alternatív zenekarok életében. Mi most tartunk ott, hogy elkezdjük tudatosabban visszaforgatni a bevételt az előrejutásba. Beláttuk, hogy ezen a piacon ez az ára annak, hogy több koncertünk legyen, és kompromisszumok nélkül, a saját zenénket játszva haladhassunk előre.

G. Szabó Hunor: Persze e nélkül is több koncertünk van, mint mondjuk öt éve, de a problémának az is része, hogy a zenekari bevételek egyáltalán nem követték az inflációt. Közben a rezsiköltségek folyamatosan nőttek: az utazás, a felszerelés, a segítők mind többe kerülnek.

De ez nemcsak ránk igaz, hanem az összes zenekarra. De a stábtagokkal együtt még így is összesen tíz ember megélhetéséhez tud hozzájárulni a Qualitons, ha nem is tartja el őket.

SZB: De még így is előfordul, hogy a zenekaron kívül mindenki keres egy-egy koncerten. (nevetnek) De hosszú távon azért igaz az, hogy a stábtagok mindig ugyanannyit keresnek, de a zenészek számára mindig ott a lehetőség, hogy ha a produkció sikeres és befut, akkor meg tudjanak élni a zenekarból. Azért is álltunk át mi is szervezettebb működésre, mert ha ezt konzekvensen, okosan csináljuk, akkor már középtávon is jobban járunk. De a legfontosabb, hogy így megtarthatjuk a függetlenségünket, és játszhatjuk a saját zenénket, akár itthon, akár külföldön.

GSZH: Itthoni viszonylatban azért ez még így is kétségesnek és nehéznek tűnik, és mi is úgy számolunk vele, hogy ebből a zenéből tartósan megélni kizárólag a hazai pályán nem lehet.

Lehet növelni a koncertek számát, a közönséget és akár a gázsikat is, de ez összességében valószínűleg még mindig nem elég.

SZB: Pont, mint a jazz-zenészek: ha öthat-tíz produkcióban játszol folyamatosan, akkor sikerül, de egy zenekarral ez reménytelen. De félreértés ne essék, mindez nem panasz, ez a valóság. Ezt mi felvállaltuk: a Qualitons egy alternatív zenekar, és ennek megfelelő helyet tud kivívni magának a magyar piacon. Még a magyarul éneklő alternatív zenekarok számára is nehéz a terep. A magyar piac sajátossága, hogy szinte teljesen leképezi a világpiacot, csak kicsiben.

Ez a kortárs hiphopelőadókon remekül lemérhető: ahogy világszerte, úgy nálunk is nagyot megy a műfaj, az előadók komoly nézettségeket tudnak elérni a YouTube-on, és élőben is tömegeket mozgatnak meg.

A divat az divat, és bár voltak az alternatív zenekaroknak szép időszakaik Magyarországon és a világban is, most nem ez a trend.

D+SZ: Akkor hát lássuk a külföldi lehetőségeket! Ti ebben is szép sikereket tudtok felmutatni, ami máris felveti azt a kérdést, hogy hány lovat lehet megülni egyszerre? Sokáig úgy tűnt, hogy a külföldi siker alapfeltétele, hogy a zenekar kiköltözik egy megcélzott országba és ott próbál kapcsolatrendszert, ismertséget és közönséget építeni. Így viszont háttérbe szorul itthon.

35

INTERJÚ

SZB: Ez még részben ma is fennáll, de az online bemutatkozás lehetősége sokat változtatott ezen. Egy amerikai vagy brit piacon való személyes jelenlét például eleve sosem jelentett garanciát a befutásra, míg most az online jelenlét lehetőséget ad arra, hogy itthonról építsd fel az ottani közönséget. Sok példát látunk arra, hogy egy-egy nagyobb port felkavaró videóval előálló zenekart azért hívnak például amerikai fellépésekre, mert ott már valódi közönség várja őket, azaz piaci értelemben is valamennyire életképes a produkció, pedig sosem éltek ott. Egy példát mondok: létezik egy Boy Pablo nevű, nagyon cuki norvég formáció, aminek a YouTube úgy megpörgette az egyik videóját, hogy már húszmilliós nézettség fölött jár. És máris turnéznak, felkarolta őket egy kiadó és egy booking-ügynökség, észak-amerikai turnéjuk volt, pedig esetükben is kifejezetten rétegzenéről van szó, és sosem éltek Amerikában.

D+SZ.: De ebben azért van egy őrült nagy szerencsefaktor is, nem? Ugyanezeken a hasábokon mesélte el Harcsa Veronika, hogy az ő japán sikerében milyen nagy szerepe volt a szerencsének – persze kellett hozzá az online jelenlét, de arra már nem volt közvetlen hatása, hogy sokak közül pont őrá essen egy japán kiadó választása.

SZB: Nekünk most épp az a nagy kihívás, hogy amit csinálunk, azt hogyan tudjuk online a legkézenfekvőbben az emberek elé tenni – úgy, hogy ne a szerencse domináljon, hanem érvényesülni tudjon a zenénk. Ez egy komoly feladat, mert nagyon sok mindent nem várhatunk el másoktól, hanem magunknak kell kiokoskodni. Sokszor halljuk, hogy „majd a social médiás hapsi megmondja, mi legyen az online jelenléttel”. De ez tévedés, mert ő csak azt tudja megmondani, hogy hol, melyik gombokat és hogyan kell megnyomni, hogy célba jusson az üzenetünk. Azt viszont nekünk kell tudni, hogy kinek és mit akarunk elmondani és megmutatni. Számunkra most egy fontos felfedezőút kezdődik, míg megtaláljuk, hogy hová akarjuk magunkat a világban pozícionálni. Azt nyilván tudjuk, hogy nem akarunk Rihanna előtt fellépni valamelyik óriásfesztiválon. (nevet) Befutás alatt mindenki azt érti, hogy valamilyen módon világsztárnak kell lenni, de az egy másik út, ami még sokkal-sokkal keményebb. Érdemes megnézni például a Lady Gaga-dokumentumfilmet: nagyon sok olyan pillanat van a karrierjében, amikor úgy tűnik, mintha szerencséje lenne, de azért végig látszik, hogy milyen elképesztő munka és elszántság van a siker mögött. Ami nagyon tanulságos, hogy hogyan ragadja meg és mire használja fel a kínálkozó lehetőségeket. Mi is ezt próbáljuk most megvalósítani: hogy megragadjuk és egy fejlődési folyamattá kapcsoljuk össze az összes kisebb-nagyobb lehetőséget, amiket kapunk. Ebben lehet valami minimális szerepe a szerencsének is, de sokkal fontosabb, amit mi hozzáteszünk.

D+SZ: Hogyan illik ebbe a képbe a Red Hot Chili Peppers-szel való találkozásotok?

SZB: Tökéletesen. Az persze szerencsés volt, hogy lejöttek a szállodából meghallgatni a koncertünket, és kértek egy CD-t, mert ez hozott újabb tizenöt percnyi reflektorfényt és pár cikket a sajtóban. De a közhiedelemmel ellentétben ennek az esetnek nem sok köze van ahhoz, hogy kijutottunk Amerikába a KEXP-be vagy az SXSW fesztiválra. Mondogatják itthon, hogy „biztos Kiedis segített a Qualitonsnak”, de ez nincs így, azóta sincs velük semmilyen kapcsolatunk, és valószínűleg nem is lesz.

D+SZ: És hogyan jutottatok ki?

SZB: Az RHCP-eset után kissé magunkba szálltunk, hogy valójában mit is akarunk ettől az egésztől.

GSZH: Pláne, hogy azt én már afféle búcsúkoncertnek éltem meg, mert nem nagyon látszott előttünk semmi perspektíva.

SZB: Hát igen, akkoriban évente volt talán öt-hat fellépésünk, és nem nagyon dolgoztunk, alig csináltunk valamit. De az a találkozás kissé felrázott bennünket a szunnyadásból.

36

Számunkra most egy fontos felfedezőút kezdődik, míg megtaláljuk, hogy hová akarjuk magunkat a világban pozícionálni

„

Ráadásul elkezdtek keresni bennünket innen-onnan, hogy menjünk játszani. Mi persze örömmel mentünk, mert szeretünk zenélni, és ez új lendületet és értelmet adott a zenekarnak. Akkor vetettem fel, hogy miért ne jelentkeznénk az SXSW fesztiválra, ahol meg tudnánk mutatni magunkat. Ez egy showcase-fesztivál Austinban, Texasban, talán az elsők egyike, és már a nyolcvanas évek óta rendezik meg. Egyszerű volt jelentkezni, kitöltöttük az online formulát, befizettünk 50 dollár jelentkezési díjat – azért ennyit, mert késve jelentkeztünk, egyébként csak 20 lett volna. (nevetnek) A jelentkezésbe persze beleírtam, hogy találkoztunk egyszer a Red Hot Chili Peppers-szel, de aligha emiatt válogattak be minket a programba.

GSZH: Nem tudhatod!

SZB: Tényleg nem, de sosem volt szó erről később. Viszont magán a fesztiválon egy viszonylag nagy színpadon kapunk lehetőséget a bemutatkozásra.

INTERJÚ

GSZB: Ráadásul volt egy külön verseny is, amit pár szponzor hirdetett meg, és amire néhány videót kellett készíteni magunkról, illetve a városról, ahol élünk. Ezeket Barna megcsinálta, és itt is beválogattak bennünket a nyertesek közé, így két fellépésünk is lett, a lehető legjobb színpadokon.

SZB: Azt érdemes tudni a SXSW fesztiválról, hogy amellett, hogy nagynevű és jelentős, a helyszínek nagy része kisebb kocsmákban és hasonló helyeken található. Austin egy kis hippi-sziget a kőkemény Délen, és a fesztivál ennek megfelelően nagyon családias. De minket beraktak egy ottani mértékkel mérve nagy színpad programjába, ami körülbelül az itthoni Akvárium méretének felelt meg. Ennél nagyobb színpad nincs is azon a fesztiválon, tehát nagyon jól jártunk ezzel. Az egész kaland nagyon költséges és egyben tanulságos is volt. Bár volt némi pályázati pénzünk is rá, de azért megszenvedtük, hogy kifizessük az utazást és a jelenlétet, viszont akkor vált világossá, hogy ha profibb, vállalatibb formában gondolkodunk, akkor ez a költség befektetés, amit viszont fogunk látni a koncertek bevételéből.

D+SZ: És a KEXP? SZB: Velük az első kapcsolatfelvétel még az amerikai utazásunk előtt történt. Oda is egy showcase-fesztiválon keresztül jutott el a zenénk: Misota Dani, a Zanzinger énekese volt egy tallini fesztiválon, és magával vitte más magyar alternatív zenekarok CD-it is, amiket végül Kevin Cole, a KEXP rádiós DJ-je kezébe nyomott azzal, hogy „itt van pár magyar zenekar, hallgasd meg!” Meghallgatta, és kaptunk tőle egy lelkes e-mailt, hogy nagyon tetszik neki a zenénk, és játszhatja-e a műsorában. Válaszoltunk, hogy persze, nagyon örülünk. Így aztán, amikor a SXSW-re jelentkeztünk, már azt is beírhattam, hogy volt némi megjelenésünk a KEXP-ben is – valószínűleg inkább ez számított a beválogatásunkban, mint az RHCP-találkozás. Végül Kevin Cole nem jött el a fesztiválra, mert más dolga volt, de azért leveleztünk, és amikor újra lett egy kis pályázati pénzünk, akkor írtunk neki, hogy el tudunk utazni hozzá egy rádiós fellépésre, ha érdekli a dolog. Ráharapott, elintézte, és nemsokára jött is a hivatalos felkérés, hogy menjünk a KEXP-be.

GSZH: Március 22-én játszottunk, és a felvétel május végén került ki a YouTube-ra.

D+SZ: És most mi a következő lépés? Nem trollkodásból említem, de még a KEXP-n is nagyon sok és sokféle zene van. Hogyan lehet kitűnni közülük?

SZB: Van abban valami kuriózum, hogy egy magyar zenekar hogyan értelmezi, hogyan játssza ugyanazt az amerikai-brit eredetű zenét, amit ők. Ez nem politikailag vagy földrajzilag egzotikus, hanem zeneileg. És ott nyitottabbak az izgalmas dolgokra, mint az itthoni közönség, keresik az új élményeket.

D+SZ: Próbáltatok már rájönni, hogy hogyan fejeződik ki ez a „magyar hatás”?

GSZH: Talán abban, hogy itt Közép-Európában sok oldalról kapunk sok mindent, és ez a sokféle hatás, a népzenei hagyományok, a klasszikus európai zene, a jazz mind beleolvad a mi zenénkbe – akár úgy is, hogy mi nem is ismerjük fel tudatosan mindezt. Lehet, hogy ettől hallanak bennünket egy kicsit színesebbnek, univerzálisabbnak vagy épp eklektikusabbnak?

Nem tudom, én is csak találgatok.

SZB: Szerintem nincs erre egyértelmű válasz, és talán nem is kell ezt tudatosítani. Nem szeretnénk beleesni abba a csapdába, hogy ha sikerülne valamit azonosítani a titkos receptből, akkor az gúzsba kösse a zenekart, és onnantól csak azt az egy vonalat kövessük. Sok mást elveszítenénk, és akkor a zenekar már nem lenne ugyanez. ≠

ℹ THE QUALITONS

A 2008-ban alakult The Quali­ tons neve a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat régi márkájára, a Qualitonra utal: ennek megfelelően a zenekar zeneileg a hatvanas évek beatzenéjéből, a pszichedeliából és a hetvenes évek elejére jellemző funkból merítkezik.

Az egyszerre dallamos és groove-os muzsika Qualitons-féle kombinációja igazi hungarikum. Az eltelt tizenegy év során dolgoztak Kovács Katival, elkészítettek három albumot, végigjárták az összes magyar fesztivált és nagyobb klubot, rendszeresen játszanak külföldön, felléptek az austini SXSW showcase fesztiválon, bulizott rájuk a Red Hot Chili Peppers, ez év tavaszán pedig az egyik legfontosabb indie rádióadó/YouTube-csatorna, a seattle-i KEXP FM műsorában játszhattak egy szettet.

A zenekar jelenlegi felállása: G. Szabó Hunor (ének, gitár, dob), Hock Ernő (basszusgitár), Szőke Barna (gitár), Boros Levente (dob, ének), Weil András (billentyű, ének)

VINYL RECORD ALBUMOK SOULBEAT KONCERT 1. (2008) SOULBEAT KONCERT 2. (2009) PANORAMIC TYMES (2010) TOMORROW'S NEWS (2014)

INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY, KEXP-FOTÓK: NIFFER CALDERWOOD

ECHOES CALLING (2018)

ZENEIPAR

YUNGBLUD | AZ Y-,Z-GENERÁCIÓ ÉS A MARKETING

VALAMI KÉSZÜL… HÍVD EZT A SZÁMOT! Aki minimálisan is figyelemmel követi a brit rock új generációját, egészen biztosan hallott már a 21 éves Dominic Harrisonról, művésznevén Yungbludról. Az önmagát hangzásilag a The Who, az Oasis, Joe Strummer és Eminem szerelemgyerekének definiáló srác első albuma, a 21st Century Liability óta olyan módszerekkel rántja össze rajongótáborát némi promócióra, hogy arra nagyon is érdemes odafigyelni, sőt, tanulni belőle. Íme a május 24-én világot látott Parents című single esettanulmánya, ami néhány nap alatt, világszerte felforgatta a fanbase mindennapjait.

MÁJUS 20. HÉTFŐ I A VIHAR ELŐTTI CSEND

Yungblud rajongótábora, vagyis a Yungblud Army már két éve, az első single megjelenése óta folyamatos szerepet vállal az újdonságok promóciójában. Így történt ez május 20. hétfőre virradóan, amikor is hosszú, titkos szervezkedések után, a világ szinte minden nagyvárosát rejtélyes röplapok borították el. Az énekes ugyanis felvette a kapcsolatot a rajongói klubbal, amely egy titkos projekt részeként Mexikótól kezdve New Yorkon és Tokión át,Londonon keresztül egészen Ukrajnáig teleplakátolta a bolygót, fehér, rikító pink feliratos, A4-es papírokkal.

A betűtípus a rajongók számára ezer közül is felismerhető volt, a csupa nagybetűs „CALL ME” alatt egy, hiányos telefonszám állt. Az utolsó négy számot a B, a H és a C betűk helyettesítették, ami a rajongói klub nevére, a Black Hearts Clubra utalt. Néhány szemfüles fan rájött a betűk mögötti kódra, a számlapos telefonok alapján a B-t kettesre, a H-t négyesre, a C-t pedig ugyancsak kettesre helyettesítette, így teljes lett a számsor. Az Instagram-sztorik és posztok csak úgy repkedtek a végleges telefonszámmal, Dom pedig a fanok logikáját alátámasztva, tovább is osztotta az átfirkált plakátokat megörökítő fotókat.

MÁJUS 22. SZERDA I KEZD EGYRE FURÁBB LENNI MÁJUS 21. KEDD I A VONAL ÉLETRE KEL

Kedd reggelre, aki érdekelt volt a rejtélyes telefonszám témájában, már értesült minden részletről. A vonalat tárcsázva körülbelül 10 másodpercig egy klasszikus horrorfilmek és cirkuszi jelenetek aláfestőjére hasonlító zenét hallhattunk. Ez önmagában nem is volt meglepő, hiszen Yungblud néhány nappal a plakátkampány megjelenése előtt jelentette be októberben debütáló, horrorképregényét (The Twisted Tales of The Ritalin Club – a szerk). Aztán a zene elhalkult és Dominic tábortűzi rém­történeteket idéző hanggal egy nyomasztó történetet adott elő, ami azzal végződött: Hívj vissza holnap egy újabb történetért! Május 24.!”

38

Szerdán éjfélkor a vonalat tárcsázva újra felcsendült a dal egy következő rémtörténettel. A rajongók egy része a pénteki dátumra a The Twisted Tales of the Ritalin Club képregényre asszociált, ám sokan kapcsoltak, hogy ez bizony, a New Music Friday-t, és egy újabb dal megjelenését is jelentheti. A szerdai história egy tanárnőről szólt, aki szerelmes lett a helyi papba,

ZENEIPAR

című dalt fogja megkapni a nagyközönség.

Az utolsó történet, amely egy Charlie nevű fiúról szólt, akit sosem akartak a szülei, így meggyilkolták őt, a fürdőkádba kenyérpirítót dobva, egy rövidke vers zárt: „Lehet, hogy felnézhetsz rájuk, / lehet, hogy makulátlannak tűnnek, / de csak kevesebbnek érzed magad tőlük: / képzeld a szülőknek nincs mindig igaza. / Ne hívj vissza holnap, csak hallgasd éjjel!”

MÁJUS 24. PÉNTEK I AZ ÉJFÉLI PREMIER

aki minden vasárnap rózsával várta, de hamar kiderült, hogy a férfi mást is kiszemelt magának. A nő elhatározta, hogy ha az övé nem lehet, akkor másé sem, így amikor a pap menekülni készült, kivette a rózsát a vázából, kiöntötte a vizet, és leütötte őt. A hangjegyzet után Yungblud ismét egy másnapi visszahívásra buzdított, és nem maradt el a „május 24.” suttogás sem.

MÁJUS 23. CSÜTÖRTÖK I TÚL LELKES RAJONGÓK

Az utolsó hangjegyzet napját egy, a netre egy túl lelkes rajongó által készített videó indította – Yungblud ugyanis előző napi koncertjén, Indianapolisban elrakatta a telefonokat, és eljátszott egy, hamarosan megjelenő dalt. Egy lány azonban titokban mégis felvette a számot, így majdhogynem 100%-osan biztos volt, hogy péntekre a Parents

Az utolsó hívás után nem sokkal, az smsezéssel is próbálkozó rajongóknak megerősítették a teóriát: egyből megkapták a dal kislemezborítóját, melyen Yungblud láncokon húzogatott marionett bábuként szerepel. Az éjféli dalpremier után hamar kiderült, hogy a rémtörténetek valójában a dalszöveg prózásított változatai voltak. „A dal az individualitásról szól, arról, hogy te vagy a legnagyobb bírád, és te hozod ki magadból a legjobbat. Ne akarj megfelelni a külvilág elvárásainak, hogy ki legyél valójában, hiszen elhagyhatod magad a folyamat alatt.”

A megjelenés előtti hype éppen elég volt ahhoz, hogy a Parents a New Music Friday (péntekente a heti újdonságokkal frissülő Spotify-playlist – a szerk.) első dalaként nyisson, és a kisebb előadónak számító srác három nap alatt félmillió Youtube-hallgatót meggyőzzön: a szülőknek nincs mindig igaza. ≠ ERDŐS VIKI FOTÓ: UNIVERSAL MUSIC GROUP, TWITTER

39

HAJÓS ANDRÁS | DALSZERZŐ, PRODUCER

TALÁN EBBEN IS PIONÍROK VAGYUNK Hajós András egyike azon keveseknek a honi popkultúrában, akinek a munkái még reményre adnak okot. Dalszerzőként és a médiában is olyan produkciókat visz, amelyek egyediek, és messze túlmutatnak a celebek rovarokat esznek / behánynak a buli után tematikán. Most új felületen a Youtube-on jelenik meg az utóbbi évek egyik legérdekesebb showja, a Dalfutár. Miért pont ott indul újra az alkotás folyamata körül bonyolódó műsor? Miért érdemes folytatni? András mindenre válaszol.

40

INTERJÚ

Dal+Szerző: Egyszer egy másik műsorod kapcsán azt nyilatkoztad, hogy a te produkcióid mindig rétegműsorok maradnak, mert a magyar média szerkezete, és a magyar piac nem kedvez azoknak a formátumoknak, amiket te szeretsz.

Emlékszel még erre?

Hajós András: Ez az első műsorom, a Magánszám volt, és azért mondtam ezt, hogy ez így van és így is lesz velem, mert azonnal tudatosodott bennem, amikor a nézettségi adatokat megnéztem. A közönség összetétele, a nézettség aránya gyakorlatilag megegyezett az akkor népszerű, talán még most is működő Stefan Raab show-jával Németországban, ami hasonló program volt, mint az enyém. Csak az egy nyolcszor akkora országban nyolcszor annyi nézőt jelent, és egy ennyivel nagyobb piacon boldogan el lehet lenni egy rétegműsorral. Akkor már tudtam, hogy ezzel állandó gondjaim lesznek, mert ilyen kicsi piacon kétféle megoldás van a nagyobb nézettségre. Az egyik a nulla kockázatvállalás, biztosra menni a műsorokkal, ezt a kereskedelmi csatornák sokszor kénytelenek csinálni itthon évtizedek óta.

A másik pedig az egészen különleges gyöngyszemek a műsorok között, ahol nem annyira a mennyiségi elérés a fontos, de ezek nézettségi sikere éppen ezért sokkal, de sokkal ritkább. Ezzel együtt sokat köszönhetek a kereskedelmi televíziózásnak hosszú évekig remekül elvoltam főműsoridőben a Heti Hetesben, vagy tehetségkutatók zsűrijében.

D+SZ: De azok nem a saját formátumaid voltak.

HA: Nem a saját ötleteim voltak, és a bejövő ajánlatok közül is válogattam. Sokat áldoztam ismertségben azzal, hogy nem vállaltam el mindent, és nem lettem egy-egy tévének a szerződött arca, csak egyes műsorokra szerződtem. Emlékszem, hogy legelőször Argentínába nem mentem pókot enni. Azt, hogy nem vállaltam, más meg igen, nem megvetőleg mondom, mert van akinek jól áll, és önmaga tud maradni, ott van Tilla vagy Majka, ők tudják úgy csinálni, de ennek az a titka, hogy szeretik . Én meg nem.

41

INTERJÚ

D+SZ: A Dalfutárban viszont dalszerzőként is hazai pályán mozogtál, ez volt az a műsor, amit a tévés kritikusok is tömjéneztek, a zenészeknek is a kedvence volt, mégis csak az első évad 6 epizódját élte meg.

HA: Ebben nyilván benne volt, hogy a TV2-nél éppen a Dalfutár évad végére romlott meg a viszonyunk. Azt nem lehet elvárni egy televízió vezetésétől, hogy amikor a zsűritagjuk vágja a centit a szerződésének lejáratáig, és már másnap azt nyilatkozza, hogy hány a híradójuktól, akkor erőltessék a folytatást. Lehet, hogy amúgy sem ment volna tovább a műsor, de ez már tökmindegy.

D+SZ: Azért a saját műsoraid közül talán éppen a Dalfutár kapta a legnagyobb visszhangot, sokan sajnáltuk, hogy hamar véget ért. Nehéz volt újraindítani?

HA: Mivel korán láttam, hogy ebben a szakmában sok munkát vissza fogok dobni, úgy igyekeztem felépíteni az életemet, hogy bármikor egyszál gitárral meg egy mikrofonnal újra tudjam kezdeni, ha muszáj. Ezért nem is volt kérdés, hogy próbálkozunk tovább a műsorral, házaltunk a Dalfutárral. Az kicsit bánt, hogy más tévéket nem sikerült meggyőzni, és én le is álltam vele, kissé depresszióba süllyedve. Jeli András producertársam noszogatott, hogy ez a műsor jó, és ha jó, menjünk tovább, akár új felületekre is. Ez is egy érdekes újrakezdés, a Youtube nekem friss terep, azt is mondhatnám, hogy kicsit nagy még nekem ez a kabát, de hozzáértő stábunk van, és belenövök lassan én is.

D+SZ: A kritikai siker, és a zenészek, dalszerzők elismerése adott lökést, hogy tovább vidd a műsort?

HA: Ahogy a műsor bejelentésén is elhangzott Egerben: a zeneipari értéklánc első tagja a zene alkotója, a szerző. Jó, ha néha rájuk is jut a reflektorfényből. Meg aztán megszoktam az újratervezést. Sok projektem van mindig. Mozogtam underground körökben, de voltam címlapon is, vezettem országos műsort, viszont messze nem vagyok olyan mélyen beépülve az emberek tudatába, mint a nagyobb sztárok. Ötvenévesen azért már bringával hazafelé a Körúton, a plakátok közt néha elfog az érzés, hogy van mondjuk Lovasi 50 vagy Ákos 50 az Arénában, akkor miért nincs Hajós 50? Persze tudom rá a választ. Ez is annak az ára, hogy inkább sokfélét akartam, mint egyet nagyon.

Mint a bokszoló bent a ringben, sokszor kaptam nagy pofont. Bukásban is volt részem, de a hosszú évek alatt azért néha az ember betalál. Na, a Dalfutárral úgy érzem, hogy ezzel most betaláltam. Ha úgy tetszik ez a műsor az én Hajós 50 Arénám.

D+SZ: Mennyiben tér majd el egy videomegosztó csatornán forgatott műsor a tévés változattól?

HA: Ugyanazt a műsort csináltuk meg, ugyanolyan szerkezettel, ugyanolyan stábbal és technikával, mint amit annak idején kitaláltunk, és amit a tévében megismerhettek a nézők. A neten már egy okostelefonnal készített sorozattal is befuthatsz, de minél kisebb a filmes technikai háttér, annál harsányabbnak, átütőbbnek kell lenned. A mi utunk nem ez, persze itt is van néha kiabálás, sírás, veszekedés, mert a dalok írása közben a különböző habitusú szereplőink egymásnak feszülnek, de nem ez a műsor gerince.

A műsor lényege az öröm, amikor megszületik a közös munka gyümölcse. A Dalfutár elsősorban a dalszerzésről és közben az emberi együttműködésről szól. Ez utóbbiból elég kevés mintát látunk ma itthon, ezért is találhatott be sokaknak.

D+SZ: Ismét az a kérdés, hogy ekkora stábbal finanszírozható-e egy netes produkció?

HA: Talán ebben is pionírok vagyunk, elfogadtatuk támogatóinkkal, hogy az olcsóbb gyártási költségű tartalmak mellett az ilyesminek is van helye egy portfólióban. Úgy gon42

A zeneipari értéklánc első tagja a zene alkotója, a szerző

„

dolom egyre sokszínűbb a Youtube is, ma már lehet a Dalfutárhoz hasonló műsorokkal is jelentkezni. Támogatóink a műsor értékeibe, üzenetébe szerettek bele, nem az én celebkedésembe vagy egetverő nézettségi ígéretekbe. Persze mindent megteszünk profin, hogy sokakhoz eljusson. Ha mondjuk háromszázezer jól targetált ember megnéz egy epizódot, az komoly értéket jelenthet, más, több milliós nézettségű videók mellett is. Hiszek abban, hogy lehet helyünk az egytelefonos influencereknél kicsit drágább, cserébe különlegesebb termékekkel a piacon.

D+SZ: Ez a háromszázezres nézettség a cél a hirdetők felé?

HA: Intelligens támogatóink nem várnak konkrét számokat, de illik és akarunk jól teljesíteni, már csak magunk miatt is. Az első évadnak ilyesmi nézettségei voltak.

INTERJĂš

D+SZ: Te magad is dalszerző vagy, hogyan tudod ezt az Ênedet visszafogni, amikor mŹsorvezetőkÊnt veszel rÊszt az alkotåsban?

HA: Tudatosan húzódom håtra, 20-30 szåzalÊkån låtszom egyåltalån a kÊpeknek, de ez persze nÊha nagyon nehÊz. Moderåtor vagyok benne, ha nem tolom magam előre, akkor a szereplők, vagy fellengzősebben a szakma, ezt szerencsÊre el is fogadja tőlem. NÊha nehÊz a håttÊrben maradni, az Ên egóm is ott dßbÜrÜg, a kÜzÜs munka ÜrÜmÊvel, de azÊrt persze, mindannyian nagyon szeretnÊnk egy jó dalt írni.

D+SZ: Mindenki ĂŠrzi, ha jĂł dal szĂźletik?

HA: Igen, azt azÊrt mindenki Êrzi. Tudja azt az ember, hogy mikor talål be, úgy nÊgyÜtszÜr megadja a sors ezt az ÊrzÊst, amikor dalt írsz. �rtam mår Ên is úgy dalt, hogy tudtam, hogy most Mick Jagger vagyok. És tudtam, hogy most ugyanazt csinålom, Ês ugyanazt Êrzem, amit Mick Jagger Êrez, amikor ő dalt ír. Ehhez kÊpest az a tÊny nem olyan fontos, hogy az ÜvÊ holnapra megaslåger lesz, az enyÊm nem, mert a pillanat ugyanaz volt, mindkettőnkkel megtÜrtÊnt.

Nagy slåger a Dalfutårban mÊg nem ßtÜtt be, de ennek is eljÜhet az ideje. A TV2-vel ebből a szempontból jó helyzetben voltunk, mert nekik sajåt zenemŹkiadójuk van, az adås utån måsnap mår fent volt a stream csatornåkon az Üsszes dal, egyszóval elÊrhető volt.

AzÊrt szomorú vagyok, hogy rådiós partnert nem talåltunk, mÊg úgy sem, hogy legalåbb teszt jelleggel jåtsszåk a dalokat, de előbb-utóbb, akår pont a Youtube-ról berobbanthat egy dalfutåros dal is. Mi rajta leszßnk, hogy jól menedzseljßk őket.

D+SZ: Attól, hogy a tÊvÊből a Youtube-ra kerßlt a Dalfutår, mås szereplőket kellett vålasztani?

HA: Alapvetően nem. Viszont jóval szÊlesebb kÜrből vålaszthattunk így, hiszen Dallos Bogit pÊldåul most nem vihettem volna egy TV2-es mŹsorba, mert Êppen a konkurenciånål szerepel. Ebből a szempontból nagyobb szabadsågunk van. Az első adåsban Lovasi Andrås szerzett egy dalt, arra Kőhalmi Zoltån írt szÜveget, aminek LinczÊnyi Mårkó volt a producere, Ês Dallos Bogi Ênekelte el. Kőhalmi a kßlsős, mår az első Êvadban is megtettem a Dalfutårban, hogy „kßlsős� szereplővel dolgoztunk egy-egy poszton, ilyen volt pÊldåul koråbban Varró Dani. Talån a legkÜnnyebb a szÜvegíróknål behozni egy új låtåsmódot, nem vÊletlen, hogy itt is ez tÜrtÊnt, de az ÊnekeseknÊl is lehet nagyobb a mozgåsterßnk. A dalszerzőnÊl vagy a producernÊl ez mår nehezebb, de van olyan tervßnk, hogy akår a Youtube-ról vålasztunk fiatalokat, akik írnak egy dalt, Ês megnÊzhetik ahogy Kiråly Viktor vagy Rúzsa Magdi előadja.

D+SZ: HĂĄny ĂŠvadot bĂ­r ki ez a formĂĄtum?

HA: Akårmennyit. Nyilvån nem våltoztatås Ês Ütletek nÊlkßl, de mår Êvekre előre vannak terveink a folytatåsokhoz. SzeretnÊnk a nagy Üregeinket, ikonjainkat is bevonni, kacsintgatnÊk a kßlfÜldi szereplők felÊ is Ês alig vårom, hogy Êlő zenekarokkal is dolgozhassunk.

TĂĄvol ĂĄllok a versenysportoktĂłl, magyar bajnoki cĂ­mek megszerzĂŠsĂŠt lĂĄnyomra ĂŠs fiamra bĂ­ztam, de egy focis hasonlattal ĂŠlve: most csak az elĹ‘ttĂźnk ĂĄllĂł meccsre, erre az ĂŠvadra koncentrĂĄlunk. AztĂĄn dolgozunk a folytatĂĄson. â‰

â„š HAJĂ“S ANDRĂ S

Dalszerző, mÊdiaszemÊlyisÊg, kommunikåciós szakember, a magyar popkultúra legsokoldalúbb figuråinak egyike. Produkcióira mindig jellemző az egyÊni låtåsmód, Ês a sajåtos pesti humor keverÊke, legyen szó az 1993ban indult EmilRulez! zenekarról, vagy első TV mŹsoråról, a 2003-ban indult Magånszåmról esetleg a Heti Hetesről.

2009-ben elnyerte a DĂŠri JĂĄnos-dĂ­jat.

2002-től tÜbb mozfilmben is szerepet kapott. Legutóbbi siker szÊriåja a Dalfutår címŹ mŹsor, amely egy dokureality Ês egy dalszerző songwriting camp keverÊkekÊnt egy dal megszßletÊsÊnek a folyamatåt mutatja be.

A dalszerző, a szÜvegíró, a producer Ês az Ênekes kezdetben nem tudjåk kikkel dolgoznak, csak a dal alkotåsånak vÊgső fåzisåban talålkoznak. A Super TV2 adón futó első Êvad utån idÊn a Dalfutår a Youtube-ra kÜltÜzik, Ês a rÊgi szabålyokkal, újabb nÊgy rÊsszel jelentkezik.

đ&#x;“˘ FONTOSABB PROJEKTEK EMILRULEZ! ZENEKAR (1993) MAGĂ NSZĂ M – TV2 (2003)

INTERJÚ: RÉZ GYÖRGY FOTÓ: DALFUTà R PRODUKCIÓ

KÉSĹ? ESTE HAJĂ“S ANDRĂ SSAL (2003) HETI HETES (2004) DALFUTĂ R (2016)

43

44

ARTISJUS-IGAZGATÓK

DR . BOYTHA GYÖRGY | 1929–2010

A GENFI NAGYKÖVET A zenei közös jogkezelés, a szerzői jog, az európai uniós jog kiemelkedő alakja. Az ötvenes évek első felében koholt vádak alapján meghurcolták, több évet töltött kényszermunkán, majd börtönben. Csak 1956 után térhetett vissza a végzettségének megfelelő jogászi foglalkozáshoz. Ámulatra méltó szellemi magasságból és derűvel emlékezett vissza mindig a kemény évekre. Dr. Boytha György 1985-től nyolc éven keresztül állt az Artisjus élén főigazgatóként.

Pontosan látta, hogy a közös jogkezelés lelke a szerzői „tulajdonlás”, ellenőrzés. A szocializmus éveiben az Artisjus még Szerzői Jogvédő Hivatal néven és költségvetési szervként működött – neki mégis sikerült elérnie, hogy létrejöhessen a képviselt szerzőkből álló vezetőség, amely a mai szervezeti felépítés első kezdeménye volt. Boytha Györgynek köszönhető a ma is létező, a szociális és kulturális (közösségi) célú levonások felhasználásáról döntő Artisjus Zenei Alapítvány. Az első alapító okiratot részben maga szövegezte.

Felbecsülhetetlen szerepe volt a közös jogkezelés és a Jogvédő Hivatal első informatikai beruházásokat átfogó fejlesztésében – de ugyanígy a ma is használt székház felépítésének kezdeményezésében és megrendelői kézben tartásában. A nyolcvanas években a Szerzői Jogvédő Hivatal ún. „nagyjogokat” is kezelt, így létrehozta a komoly bevételt hozó, és egyben a szoftverek fejlesztését és jogszerű felhasználását magas színvonalon elősegítő szoftverügynökséget. Ennek előfeltétele volt a jogi szabályozás, amelynek kidolgozásában hazai és külföldi folyóiratokban megjelentetett cikkekkel, és a normajavaslatok megszövegezésével is részt vett.

Megkerülhetetlen alakja a nemzetközi szerzői jog fejlesztésének. A WIPO szerzői jogi részlegének igazgatójaként „levezényelte” az USA Berni Uniós Egyezményhez történő csatlakozását. Sokszor beszélt a csatlakozást megelőző kongresszusi meghallgatásáról, amit az egyik legnehezebb szakmai feladataként tartott számon.

Többnyelvű tudományos munkássága szerteágazó. Munkái egyéni stílusa, sziporkázó gondolatai okán élvezetesek, egyben megkerülhetetlenek. Mind a hazai és nemzetközi szerzői jog, mind az emberi jogok, mind az uniós jog területén maradandót alkotott.

ℹ

1961–1993

az Artisjus jogásza, majd az irodalmi művek külföldi értékesítésének üzletét kidolgozó és bonyolító részleg vezetője, végül az Artisjus főigazgatója 1993–1995

genfi ENSZ-nagykövet 1999–2010

a Magyar ENSZ Társaság alelnöke 1977–1983

a WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezetének) osztályvezetője, majd szerzői jogi igazgatója Genfben 1965–2010

egyetemi tanár az ELTE ÁJK Polgári Jogi és Nemzetközi Magánjogi Tanszékén 1995–2010

A rendszerváltást követően nagyköveti kinevezést kapott Bernbe. Hazatérése után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának megbecsült, az uniós jogot oktató professzora lett. Neves külföldi szerzői jogi folyóiratok szerkesztő bizottságaiba is beválasztották. ≠

a Közép-Európai Egyetem vendégprofesszora 2000–2003

–AJM–, ILLUSZTRÁCIÓ: NÉMETH GYULA (D+SZ)

a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának professzora, docense

45

KÖNYV

SINCO | SINCOLOGY 2018

AZ ÖRÖK TANULÓ A magyar zeneipar mindig különös figurákat hord össze: sokszor hajszálpontosan (modoroskodást kedvelő olvasóink kedvéért: tűpontosan) olyan, mintha belecsöppennénk egy Rejtő Jenő-regénybe. Ahogy korábbi számunk (2018/2) könyvrovatának hőséről, Baksa-Soós Attiláról leírtuk, hogy egyszer csak előtűnt a semmiből egyenesen a középpontba és hirtelen mindenki ismerte, úgy sinco, polgári nevén Bátori Gábor Jim is egyik pillanatról a másikra lett mindenki fotográfusa.

A zenészszakma leginkább Jimnek, Jimbónak becézi, a Gábor, Gabi utónév hallatán nagy valószínűséggel nem vesz tudomást létezésünkről. Leginkább azt láthatjuk, hogy neve és munkái folyamatosan felbukkannak a Facebookon, az Instán, mintha mindennap máshol, másik zenekarral dolgozna. És ez lehet, hogy részben igaz, de ez a látszólagos hiperaktivitás igencsak komoly fegyelmet-önkontrollt feltételez, hogy a következő alkalommal is őt hívják, sőt a megrendelők és a rajongók boldogok legyenek a munkái láttán.

Hogy az amatőr hobbifotózás mikor csap át hivatássá, sokszor megmagyarázhatatlan: Jimbo esetében nem mondható, hogy tudatosan készült volna a pályára, hiszen eredetileg grafikusként dolgozott. Sokszor leginkább a flow vezette, egy láthatatlan fonál az underground előadóktól a nagy fesztiválzenekarokig. Most pedig fotós főállásban, mostanában leginkább a Quimby mellett, de készít videókat az Ivan and the Parazoltól az Aranyakkordig.

Hogy hol kezdődik-végződik a haverság, a barátság, szétválasztható-e a munkától, hogyan teremtődik meg a kölcsönös bizalom egymás iránt, hogy mit, mennyit mutassunk meg a koncertekről, a zenekari lét mindennapjaiból, hol az egyensúly a képalkotásban: mindez talán a legérzékenyebb feladat, egy örök 24 órás tanulási folyamat. Jim ezt az

örök tanulási folyamatot tárja elé elénk fotóalbumaiban, melyből a legutóbbi immár harmadik a sorban a 30y-frontember Beck Zoltán bevezető soraival, rengeteg fotóval a Dope Calypsótól a Blahalouisiánán, Elefánton át a Quimbyig. ≠ –AJM– FOTÓ: SINCO

book SINCO (BÁTORI GÁBOR JIM) SINCOLOGY 2018 (2019)

47

IRODALOM

SZÁZ PÁL

FŰJE SARJAD MEZŐKNEK PHYTOLEGENDÁRIUM – részletek –

info száz pál Az 1987-es születésű író diplomáját a pozsonyi Színművészeti Egyetem rendező-dramaturg szakán szerezte meg. Doktori tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén végezte. 2017-től a Kalligram folyóirat szerkesztője. 2019ben Artisjus Irodalmi Díjjal ismerték el Fűje sarjad mezőknek címmel megjelent regényét. A könyvben növények, virágok és gyógyfüvek fonódnak egybe egy félig reális, félig elképzelt mátyusföldi falu lakóinak élettörténeteivel. „Olyan, egyszerre fantasztikus és rémítően realista mágikus népi elbeszélések bontakoznak ki szemünk előtt, melyeknek a mai irodalomban aligha találjuk párját: e könyvben a világ posztmodern szemlélete archaikus beszédmódot talált magának. Száz Pál a rendkívül bonyolult elbeszélést vis�szavezette a paraszti történetmondás közvetlenségéhez; s ezáltal olyan magas irodalmat hozott létre, amely csak rácsodálkozó elismerésünket érdemli meg” – írta méltatásában Artisjus-díja kapcsán Margócsy István.

book SZÁZ PÁL FŰJE SARJAD ZÖLD MEZŐKNEK PHYTOLEGENDÁRIUM KALLIGRAM (2017)

A fák munkái. A telepíttís phytoenigma

A telepíttís kéccsígës válókozás. Asz mindíg nagy változás követi. Mer kituggya, hogy meg-ë marad a növíny. A embër fogja a egísz tövet, nos kiásso, máshun elűteti. Van ami sikerűl, van ami nem. Öregapád fákot telepítëtt a kertyibe. Legjobb a vad, mer azt meg lëhet szëlídíttenyi, de ha a szëlíd visszaszorúl abbú má nem lësz fa, csak csök.

Még söprőnek való is csak nehezen! Így osztán a sënkifőggyirű a Feketetó mellű vagy a Övelaposrú mëg a Këllécs alú hozott vadkörtít, vadalmát, kutyaszëmű szívát, hogy követkëzőbe kikeletkor beójcsa. Az könnyen megmaratt. Mëg be is fogatta a ójtvánt.

Telepítëtt mindënfélét, oszt ójtotta, mindbű más lëtt, mind vót. Telepítëttík rígën a nípet Maradon is, othoniakot kivittík idegënbe, idegënëkët behozták. Mer visszamënnyi nem lëhetëtt, gyükeret köllött eresztenyi. Osztán keverëdëtt a níp. Mëllik megillett, mëllik ēvadút, mëllik megszëlídűt, mëllik termëtt, mëllik kiveszëtt. A legjobb almát Öregapád portájján az a fa terëmte, amëllikbe almát ójtott és amëllik vadkörtefa vót. Igën jó tő vót az nëkije, olyan mílre lemëntek a gyükereji, aszájbo is ződēt. De én asztán meg nem mondom, almafa vót-ë. Mer ha almát is termëtt, csak vadkörtefa vót a töve! Így keverëdëtt a níp.

A gyükérvágás phytoenigma

Van olyan fa, amin úgy ütközik ki a vadság, hogy alig terëm, közbe mëg nyőll, mind a bolond. Hijábo vágjo vissza a embër gyümőjcsótókNor, nem terëm azon ëccëm së kisboldogasszonyig, oszt gyün a tél, lehullanak a leveleji, olyan a ágo, mind a bugla. No akkor má más nem segíthet, mind a gyükérvágás. Le kő ásnyi a töve mellett, és levágnyi a gyükerit. De halottak napja előtt nem szabad! Akkor a kikeletig ëccsëpët megfogódzik, megszëlídűl, abbahaggya a burjánzást, terëmnyi fog. Így vót ez Öregapáddó is, amikor kitelepítëttík. Mer az olyan vót, hogy ëggyik naprú a másikra. Ēvesztëtte a talajt a lábo alú. Ēkerűt idegënbe, ott taláto magát a sënkifőggyin, a sënkiházábo. Minek jöttetek ide, cigán népség, takarodjatok vissza oda ahonnét jöttetek, monták. Gyüttünk, gyüttünk, mer mënnyi köllött. Sokan vótak, ismerősök, akik megkapták a parancsot, de a otthon itthon maratt. Nos akkor azon a víkonka megmaratt gyükerin ē kő átvíszējje.

De időbe telik ám, míg gyükeret ereszt a fa. Mer mindën a időn múlik.

49

50