Dal+Szerző magazin 2013/03 by Artisjus

dal+ szerző AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI, KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXIII / III. I

www.artisjus.hu

HÚSBÓL DALT CSINÁLNI PALYA BEA DALOKRÓL, BÁTORSÁGRÓL, LÉLEKRŐL CROSSOVER FIGURA VAGYOK Várkonyi Mátyásinterjú JENEY HETVEN Beszélgetés Jeney Zoltánnal FE SZTIVÁLOK Körkép

EDITORIAL

TARTALOM

2 HÍREK 6 FESZTIVÁLEVOLÚCIÓ FESZTIVÁLOK 2013 10 CROSSOVER FIGURA VAGYOK INTERJÚ VÁRKONYI MÁTYÁSSAL } 15 KÖNNYŰ ÁLMOT HOZZON

Nem igazán találok választ arra a kérdésre, hogy a dalszerzésben miért ekkora a férfiak túlsúlya a mai napig. Míg az irodalomban már kivívták az írónők az őket megillető helyet – ez például az Artisjus Irodalmi Díjak kiosztásánál is látszik –, addig a zenében még csak az utóbbi években kezdődött el ez a folyamat. Mostani címlaposunk, Palya Bea is elsősorban előadóművészként lett ismert, és csak később kezdett nőni benne az a vágy, hogy alkotóként is megnyilvánuljon, hogy így jobban át tudja adni érzéseit a közönségnek. Egyedi hangja és alkotási módszere 2011-ben hozta meg neki az „Év könnyűzenei produkciója” kitüntetést, Egyszálének című albuma kapcsán. Szabó Ági szövegíró és Szirtes Edina Mókus zeneszerző mellett ő egyike annak a mindössze 3 (azaz: három) hölgynek, akik az Artisjus Zenei Díj 13 éves történetében babért tudtak aratni. A Beával készített interjú mellett mostani számunkban a zenés játékra összpontosítunk, és a fesztiválszezon lezárásával is foglalkozunk. A nyáron három zenész ikon távozott közülünk, három zenei stílus egy-egy kimagasló alakja: Halmos Béla népzenész, Vukán György jazzművész és Miklós Tibor szövegíró. Életművükről itt, a Dal+Szerző oldalain is törekeszünk méltó módon megemlékezni. n A SZERK.

MIKLÓS TIBORRA EMLÉKEZÜNK 19 JENEY HETVEN BESZÉLGETÉS JENEY ZOLTÁNNAL } 24 LISTÁK, MAGYARÁZATOK 28 HÚSBÓL DALT CSINÁLNI PALYA BEA-INTERJÚ } 32 PROGRAMAJÁNLÓ PROGRAMOK IPADRE 2. 34 ÉNEKES ÉS DALSZERZŐ DALSZERZŐ-KÖRKÉP 2. 38 MAMMA MIA SZÍNHÁZ VAGY KONCERT? 40 HOBBYKULTÚRA GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY / SOMLÓ X 3 } 46 WEÖRES 100 DAL+SZÖVEG 48 SZVOREN EDINA: REND IRODALOM

IMPRESSZUM

AZT MONDTA, HOGY HA NEM A HOLLÓS SZÁMOT JÁTSSZUK, NEM JUTUNK TOVÁBB

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXIII. harmadik negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1119 Budapest, Bikszádi utca 9/b) Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté

A MÁSODIK ÉVBEN A TANÁRNŐM MÁR BEETHOVEN- ÉS

Ebben a számban közremûködtek: Bihari Balázs, Fodor Klaudia Franciska, Hegyi György, Kerekes Emil, Nagy Győző, Nagy Kátya, Tóth Péter Benjamin Lapterv / tördelés: typoslave (info@typoslave.hu)

MOZART-SZONÁTÁKAT JÁTSZATOTT VELEM

ÉN FALUSI LÁNY VAGYOK, ÚGY NŐTTEM FEL, HOGY TUDOM, MELYIK VIRÁG MICSODA

ÉPP ÉNEKELTÜNK VALAMIT KÓBORRAL, AMIKOR A MUTER FÖLPATTANT A SZÍNPADRA, ELKAPTA A HAJAMAT, ÉS JÓL BELEVÁGOTT EGY OLLÓVAL

Címlap: Fotó: Nagyillés Szilárd Smink, haj: Takács Annamari, Styling, ruha: Bálint Sára (köszönet a helyszínért) Korrektor: Kótai Kata Nyomdai kivitelezés: Color Pack Zrt. 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4. Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8. E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon. Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre. A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük. Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint. ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz hírek

mmxiii.iii

tovább nőtt a magyar könnyűzene zeneszámok között alig haladta meg a 15 A médiatörvény 2011. január 1-jétől 35 százalékos magyar zenei kvótát írt elő a rádiók számára – ennek megfelelően az országos csatornák kivétel nélkül 35–36 százalék körüli magyar zenei repertoárt kínálnak hallgatóiknak. Az országos összesített adat (32%) azonban ettől valamivel elmarad, mivel a helyi rádiók mentesültek a kvóta alól, és több – különösen fiataloknak szóló – rádiócsatorna alig játszik magyar zenét. A törvényi szabály így is sikeresnek tekinthető: a 2009-es mennyiséghez képest 3 év alatt kb. 50%-kal nőtt a magyar zenei elhangzások mennyisége a rádiókban. A Magyarországon évente rendezett kb. 14-15 ezer élőzenés rendezvény szervezői minden egyes fellépésről pontos adatszolgáltatást nyújtanak az Artisjusnak, ami az elhangzó dalok címére is kiterjed. Ezen adatok feldolgozása alapján elmondható, hogy az élőzenés piacon meghatározó a magyar dalok szerepe. 2012-ben közel 77 százalékban hazai zene hangzott el a rendezvényeken, és ez az eredmény lényegében nem változott a korábbi évekhez képest. Az utóbbi 10-15 évben folyamatosan csökken a fizikai formában terjesztett hanghordozók (CD) értékesítése. A magyar vásárlók azonban a szűkülő piacon évek óta nagyobb arányban fordulnak a hazai előadók felé, mint a külföldi művészek kiadványaihoz. Ennek több oka is lehet: egyrészt a CD-értékesítés egyik fontos helyszíne lett a zenekarok, zenészek koncertje, másrészt a CD-vásárlás sok esetben támogatásként történik, a rajongók ezzel is kifejezik megbecsülésüket a művészek iránt. A 2011-es 62 százalék után tavaly az értékesített könnyűzenei hangfelvételek több mint 70 százaléka volt hazai alkotás. Üröm az örömben, hogy volumenét tekintve még így is csökken a magyar zenei hordozók iránti kereslet. Ráadásul a Magyarországon még alig elindult – és a nyugat-európaihoz képest rendkívül éretlen – legális online zeneszolgáltatási piacon drasztikusan csökkent a hazai zenék tere. 2012-ban a letöltött

százalékot a magyar zenék aránya. Ennek több oka lehet. Egyrészt az alacsony felhasználói létszám miatt ezen szolgáltatások közönsége még nem reprezentatív, egyelőre inkább csak a technológia iránt nagyon nyitott, jól kereső, fiatal felnőtt réteget foglalja magában. Másrészt a ma gyar zeneiparban a nagy lemezkiadók szerepe jelentősen csökkent, és a független, önmagukat menedzselő előadók és kis kiadók kínálata még mindig nem szerepel kellő számban az online zeneáruházak kínálatában. A növekedés feltétele az volna, hogy szélesedjen ezen szolgáltatások felhasználói bázisa, és ezzel párhuzamosan a hazai művészek megfelelően reprezentálják magukat ezeken a platformokon. Az Artisjus ebben oktatással, zeneipari információkkal nyújt segítséget az alkotóknak.

iparági konszenzus A korábbi évektől eltérően az Artisjus széleskörű előzetes megállapodásra jutott a vendéglátó szakma meghatározó érdekképviseleti szervezeteivel 2014-re. Az egyeztetéseken iparági oldalról a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetsége (VIMOSZ), a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége (MSZÉSZ), a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) és a Magánszállásadók Országos Szövetsége (MOSZ) vett részt. Az egyeztetések legfontosabb eredménye, hogy 2014-re sem a szerzőknek, sem az előadóknak, sem a kiadóknak járó jogdíjak nem emelkednek. A háttér jellegű élőzenei szolgáltatásoknál, mint az éttermi bárzongorista vagy a cigányzene alkalmazásakor pedig a fizetendő jogdíj az eddigi tarifa felére csökken. Az átláthatóság irányába hat, hogy ehhez a befizetőnek igazolnia kell a fellépő zenésszel fennálló megállapodását, és jelentést kell közölnie az elhangzott művekről az Artisjus felé. A felek szerint ez az intézkedés segíthet abban, hogy az élőzene ismét visszatérjen a vendéglátásba.

Szintén csökkennek a magánszálláshelyek jogdíjai. A transzparenciát erősíti, hogy a FATOSZ és a MOSZ a falusi- és magánszállásadókat a kedvezményes éves jogdíjfizetés felé tereli, és segítséget nyújt a további befizetőhelyek felderítésében. A szervezetek érvelése szerint fontos, hogy tisztuljon a piac, semmiképpen ne érje hátrány azt, aki jogdíjat fizet. Az MSZÉSZ két évre (2014-15) kérte – és kapta meg – a szállodai jogdíjak szintjének rögzítését. A szakmai szervezet korábban azt kérte, hogy a jogdíj mértékének meghatározásánál a szálláshelyek kihasználtságát és az átlag szobaárat is vegyék figyelembe. Az egyeztetések során felmerült a jogdíjak megállapításánál ezen mutatók alkalmazása, de a tárgyaló felek végül attól eltekintettek. Így a következő két évben is marad a 2013-as jogdíjszámítás, ami csillagbesorolási kategóriánként az országos átlagos kihasználtsági mutatókat veszi számításba. A konszenzusos jogdíjtervezetet az Artisjus szeptember 1-jei határidővel benyújtotta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH), amely ezt véleményezteti a szakmai szervezetekkel. Decemberben várható a közigazgatási és igazságügyi miniszteri jóváhagyás, január 1-jétől pedig már élhetnek az új hivatalos tarifák.

elhunyt vukán györgy Számtalan magyar filmzene, opera, balett, zsoltár, jazz kompozíció megalkotója, a Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész és karmester, Vukán György 2013. augusztus 12-én, életének 72. évében váratlanul elhunyt. A zeneszerző az Artisjus könnyűzenei életműdíjasaként a szimfonikus jazz és a zenei műfajokat keresztező crossover egyik úttörője volt. Nyugodjék békében!

bővülő program a hangfoglaláson 2013. október 4–6. között nyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a Hangfoglalás, Közép-Kelet-Európa legnagyobb

HÍREK

d+sz hírek hangszerkiállítása és zenei demonstrációja, színháztechnikai kiállítása. Idén a korábbiaknál nagyobb szerepet kapnak a zenei, zeneipari témájú konferenciák: magyar és angol nyelvű előadások, kerekasztal-beszélgetések. Emellett, már másodszor, a regionális tehetségkutatók összefogásából született Hangfoglaló Magyarország verseny döntőjét is megtartják. A Hangfoglalás szervezője, a Hangszeresek Országos Szövetsége tervbe vette egy teljesen új szakmai elismerés, a Zenélni Díj útnak indítását is, amely nem az előadókra és szerzőkre, hanem a zenei élet háttérmunkásaira összpontosít majd.

indul a zeneipari hivatal képzése

mmxiii.iii RÁDIÓKBAN HALLHATÓ ZENEI TARTALMAK ARÁNYA

100 80

FORRÁS: ARTISJUS FELOSZTÁSI ADATOK, 2007–2012

ÖSSZEHASONLÍTÁS: ELHANGZÁSI IDŐTARTAM (MP)

40 20

2007

2008

2009

2010

2011

2012

VUKÁN GYÖRGY TEMETÉSE

Az országban első alkalommal kifejezetten FOTÓ: zenészeknek és zenei menedzsereknek MERNYÓ FERENC, AKINEK TISZTELETTEL szóló szerzői jogi képzés indul a ZeneKÖSZÖNJÜK ipari Hivatalnál október elején. A kurzus A NAGYLELKŰ mindössze 2 nap alatt, 8x90 percben veSEGÍTSÉGET zeti végig a hallgatókat a copyright és a droit d’auteur világán. Az oktatók: GradGyenge Anikó, aki jogászként a magyar közös jogkezelők ernyőszervezetének, a ProArtnak is dolgozik, valamint Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem oktatója. Céljuk, hogy közérthetően, a zeneipar gyakorlati problémáira koncentrálva mutassák be a jogi környezetet és annak alkalmazási zés szervezői öt éve állítják, hogy a zeneipari modellek működése lehetőségeit. www.zeneiparihivatal.hu tanítható, és ismeretük nagy előnyt jelent a popzene különböző iparágaiban, a zenekari menedzsmentnél, a fesztiválszervezésben, a kiadóknál, a zeneműkiadóknál, a koncerthelyeken és sok ötéves a majdnem híres rocksuli más területen. www.mhrs.hu Idén ötéves az első hazai akkreditált zeneipari képzés a Majdnem Híres Rocksuli, októberben új évfolyamot indít. A szer- érdemes a facebookon is követni az artisjust vezők ötéves működésüket koncertekkel, Ősztől magasabb fordulatra emeli az Artisjus a zenészek felé irányílt napokkal és más, a popkultúrával nyuló kommunikációt. A közösségi médiára, ezen belül kiemelten összefüggő rendezvényekkel ünneplik. A saját Facebook-oldalára összpontosítva olyan zeneipari témákat képzés öt éve alatt sok végzett hallgató fog körüljárni, amik minden zenei alkotót érintenek. helyezkedett el a zeneipar területén, és A projekt a zenei edukációval indított, így szeptemberben a sokaknak ugródeszka volt a szakmában. zeneoktatás, a tehetségkutatás és a zeneipari képzések vannak A rendezvények szervezésében és az új terítéken. Hol tanulhat, és mit kap a tandíjért az a zenész, aki hallgatók toborzásában most a korábban például a digitális zenei bizniszben szeretne magabiztosabban végzett hallgatók is részt vesznek. A kép- mozogni? A témák legavatottabb szakemberei mellett zenészek 

MEMENTO MORI

HALMOS BÉLA Gyászol a magyar zenésztársadalom: 67 éves korában elhunyt Halmos Béla (1946. 06. 04.–2013. 07. 18.), a népművészet mestere, a magyar táncház mozgalom egyik elindítója, Széchenyi-díjas zenész, tanár, népzenekutató. Barátját és kollégáját, Sebő Ferencet egy erdélyi turnéja során érte halálhíre: „Számtalanszor megfordultunk itt együtt gyűjtőként és előadóként egyaránt, olyan ez most, mintha az életem egyik részét veszítettem volna el. Vigaszt jelent, hogy mindegyikünknek lett saját zenekara, azoknak is társai. Fia talokkal vettük magunkat körül a Bem rakparti klubunkban, így már a negyedik nemzedék folytatja azt, amit elkezdtünk, és amiről elmondható: mára felépült” – nyilatkozta az MTI-nek. Halmos Béla zeneszeretetét édesanyjától örökölte, először brácsázni, majd hegedülni is megtanult, különböző zeneiskolai, egyetemi, illetve kamaraegyüttesekben játszott, sőt katonai szolgálata alatt még egy beatzenekarban is megfordult. 1970-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán mint városrendezésre szakosodott építészmérnök, de e munkakörben csak néhány évig dolgozott élete során. Igazi hivatását a népművészetben, a népzene gondozásában lelte meg, amivel 1969-ben kezdett el intenzívebben foglalkozni, amikor Sebő Ferenccel felléptek a Magyar Televízió Röpülj páva című népdalversenyén. Ekkor a népdalokat még gitárkísérettel adták elő, majd felhagytak vele, amint megismerkedtek a többszólamú hangszeres népi muzsikával. Sebő Ferenccel megalakították a Sebő–Halmos duót, majd Sebő együttesként verseikkel és népzenéjükkel eljutottak Amerikába, Kubába, Kanadába, Japánba és Európa több országába is. Halmos nevéhez köthető a táncházmozgalom és táncházmódszer kialakulása, amit az UNESCO 2011 novemberében felvett a szellemi kulturális örökség listájára. A táncházmozgalom 1972-ben alakult ki, kezdetben mint muzsikáló prímás szerepelt a táncházakban, majd ezek elterjedésének köszönhetően beindította a „táncházi muzsika” oktatását. Népzenekutatóként készítette el Ádám István Icsán és bandája – egy széki zenekar monográfiája című disszertációját, amiért megkapta a „zenetudományok kandidátusa” tudományos fokozatot. A Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa volt

1992-ig, 1999-ben kezdte el a Táncház Archívum szervezését, mellette mozgalmi-társadalmi feladatokat is vállalt, valamint a Kalamajka zenekar prímásaként hetente zenélt a Molnár utcai táncházban. Népművészeti örökségünk ápolásáért, a népzeneoktatás megszervezésében való tevőleges részvételéért, a Táncház Archívum létrehozásáért, a hagyományok megőrzésében és továbbadásában meghatározó jelentőségű, a szellemi-kulturális világörökség részét képező táncházmódszer megalkotásáért és elterjesztéséért, rendkívül sokrétű tevékenysége elismeréseként 2013. március 15-én Széchenyi-díjjal tüntették ki, májusban pedig a Magyar Művészeti Akadémia választotta rendes tagjai közé. n -BB-, FOTÓ: táncház archívum

HÍREK HÍREK

d+sz hírek

mmxiii.iii

 szólalnak meg ingyenes rendezvényeken, interjúkban és online kiadványokban. „A kommunikáció elsősorban a legfiatalabb zenész generációt szolgálja; szeretnénk őket párbeszédre invitálni és bátorítani” – mondta az új kommunikációs irányokról dr. Tóth Péter Benjámin, az Artisjus stratégiai igazgatója. „Mindezt – Magyarországon hiánypótló módon – magazinszerű tartalmakkal és sok hasznos zeneipari tippel, pályázatokkal, friss kutatásokkal, nemzetközi trendekkel, összefoglaló ábrákkal, szakemberek és hazai zenei szervezetek bevonásával szeretnénk átláthatóvá és könnyen érthetővé tenni.” A zenei tehetséggondozás után várhatóan a zenészek által megpályázható támogatások, majd a koncertszervezés témája kerül górcső alá. Aki követi az Artisjus Facebook oldalát, semmiről nem marad le. www.facebook.com/artisjus.hu

alapítványukon keresztül használják fel, hanem a Nemzeti Kulturális Alap útján. Az első ilyen pályázat leadási határideje – sokszoros túligénylés mellett – júniusban le is járt, de még ez év őszén újabb kiírás várható. A szociális célra fordított összegek esetében viszont a jogkezelők saját alapítványai vannak döntő helyzetben. Az Artisjus Zenei Alapítványa által adott szociális támogatások egyik típusát a rászorultsági pályázatok jelentik. Ha valamelyik Artisjus által képviselt szerző (illetve elhunyt szerző esetén özvegye vagy kiskorú gyermeke) nehéz anyagi helyzetben van, akkor fordulhat ehhez a forráshoz támogatásért. A most elbírálandó szociális pályázatok másik típusát a nyugdíjkiegészítő pályázatok jelentik. A pályázati kiírás célja, hogy nyugdíjkiegészítést biztosítson a törvényben meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatár elérését követően a jelentős szerzői életművel rendelkező zeneszerzőknek és szövegíróknak, ideértve az elhunyt szerzők özvegyeit is. Mindkét támogatás pályázati alapon történik, melynek beadási zenei pályázatok A szerzői jogi törvény 2011. végi módosítása jelentősen érintette határideje augusztus végén járt le. A hamarosan megtörténő elaz Artisjus által végzett szociális és kulturális támogatásokat is. bírálásban fontos szempont a rászorultság mellett a szerzői életA kulturális összegeket a jogkezelők immár nem saját alapjukon, mű is. www.artisjuszeneialapitvany.hu

FESZTIVÁL 2013

FESZTIVÁL EVOLÚCIÓ Talán soha nem volt ennyire mozgalmas fesztiválszezonja Magyarországnak, hiszen már tavasszal elindultak a zenei rendezvények, és egészen augusztus végéig tartottak szerte az országban. Mindez arra is jó volt, hogy számos tanulságot levonjunk, és összevessük a mait a tíz és húsz évvel ezelőtti állapotokkal, illetve külföldi példákkal.

FESZTIVÁL

a kilencvenes évek közepéig az underground markánsan jelent meg a magyar popkultúrában: a többségében húszas éveiben járó generáció – zenészek, koncertszervezők, lemezboltosok, újságírók, rajongók stb. – pár tagja fesztivált kezdett szervezni, programmagazint alapított, bringás futárszolgálattal próbálkozott, hetilappal, zenei magazinnal próbálta definiálni az akkori jelent. Az ezekből kinövő brandek – Sziget, VOLT, Pesti Est, Magyar Narancs, Hajtás Pajtás, Metal Hammer, Wanted, Z+ tévé, később Internettó stb. – az évtized meghatározó szinonimái, bár státuszuk ebben az időben folyamatosan ingadozott, kinek jobban, kinek kevésbé. Ekkor indult először az a szerveződés Central Station néven, amely a klub tulajdonosokat és fesztiválszervezőket próbálta összefogni, próbálva megmenteni az épp összeomló klubkoncertéletet. A kísérlet felemás eredménnyel zárult, hiszen a vidéki klubélet megmentésére nem találtak hatékony megoldást, de erre az időre datálható a felnövő fesztiválszervezők (Gerendai Károly, Bukovinszky Béla, Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán stb.) első közös munkakapcsolata. Az 1993-as Sziget a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetett a zenei programok mellett az egyéb elfoglaltságokra, így lehetett a koncertek mellett színház, mozi vagy éppen íjászbemutató az egy hét együttlét világegyetemistáknak-jelmondat szerint. Ekkor még csak három színpadon zajlottak fellépések, azonban már jelen voltak külföldi együttesek a szomszédos országoktól kezdve egészen az Egyesült Államokig, az utolsó fellépők pedig mindennap hajnali 2-3 környékén léptek színpadra. Bár a Szigetnek voltak már hasonló jellegű, szellemiségű programokat kínáló előzményei – EFOTT, Nap-Nap Fesztivál, Kelet 90, Kelet 91 stb. –, mégis a legsikeresebbé vált. Jäger Sör- és Rockfesztivál néven ugyanebben az évben tartották meg Mezőtúron a később Wanted fesztiválként ismertté vált rendezvényt, valamint Sopronban egy popkulturális magazin nevét kölcsönvéve, a VOLT Fesztivált. eközben a zenei fesztiválok már javában dübörögtek európában. Az élen természetesen Nagy-Britannia járt, köszönhetően annak a Glastonburynek, amelyet 1970-ben tartottak meg először. A 80-as évekre vált jövedelmezővé a fesztiválszervezés és 1993-ban Nagy-Britannia minden régiójában tartottak hasonló rendezvényeket, több színpaddal, nemzetközi fellépőkkel, de a programok leginkább a zenei részre fókuszáltak, még akkor is, ha összesen csak harmad-, negyedannyi fellépő volt, mint mondjuk a Szigeten. Emellett más fesztiválok is egyre nagyobbra nőttek, például a readingi, amely máig a második legfontosabb Angliában. Németország kicsit lemaradva: csak a hetvenes évek végén jelentek meg a nemzetközi fellépőket felvonultató zenei fesztiválok, és a rendszeres rendezvények – Rock am Ring stb. – csak a 80-as években indultak be. 1993-ban már hároméves volt a Wacken Open Air, de még hiányoztak az igazán komoly húzónevek. A Rock am Ring és a Rock im Park esetében a kezdetektől külföldi headlinerekre építettek, utóbbit ráadásul Bécsben rendezték meg az említett évben. Hasonlóan a britekhez, itt is csak két, maximum három színpaid épült. A 90-es évek végére óhatatlanul is egyre profibbá vált a hazai fesztiválszervezés. A Sziget egyre növekedett, megmaradt az EFOTT, felzárkózott a VOLT, a Hegyalja és a Wanted (Mezőtúr), és egy csomó kisebb, helyi fesztivál. 2003-ra már komoly választék alakult ki országszerte. A Szigetet leszámítva azonban a szervezőknek nem nagyon volt pénzük, tapasztalatuk, vagy épp megfelelő kapcsolatrendszerük, hogy a nyugati fesztiválokhoz hasonló mértékben töltsék meg nemzetközi sztárokkal a színpadokat, fellépőket hívjanak, ezért inkább a mennyiségre ment rá mindenki. Így sokszor ötször annyi (túlnyomó többségében hazai) zenekar lépett fel egy-egy magyar fesztiválon, mint egy nyugatin. Mindenhol zenén kívüli programok is sorjáztak, amelyek továbbra is ritkaságnak számítottak

külföldön. A Szigeten megsokszorozódott a színpadok száma, az akkori programfüzetben nyolc nagyobb koncerthelyszín is külön oldalt kapott, emellett számos más tematikus kisszínpad és helyszín kínálta magát és programjait, amely egészen egyedülállónak számított. Komoly számban képviseltették magukat a külföldi fellépők, de még bőven fértek a nagyszinpadra magyarok. Nagy-Britanniában ragaszkodtak a bevált rendszerhez, Readingben továbbra is csak két színpad maradt, viszont pár évente növelték a nagyszínpad méretét. Ebben az időben csatlakozott a rendezvényhez egy másik város, Leeds is. E két fesztivál hasonló módon működik, mint a német Rock im Park és a Rock am Ring, vagyis ugyanazok a fellépők ugyanazon a hétvégén egymást váltják a két, egymástól több száz kilométerre lévő helyszínen. A Glastonbury ekkor már odáig jutott, hogy először tehették ki a teltház táblát, még mielőtt bejelentették volna a fellépőket. Németországban az előbb említett Rock am Ring és Rock im Park mellett javában dübörgött a Wacken is. A két nagy fesztiválon a duplaszínpados megoldás működött, miszerint egymás mellé állítottak két színpadot, hogy amíg az egyiken játszanak, addig a másikon beállhasson a következő produkció, ezzel felgyorsítva a programokat. Wackenben emellett két másik kisebb helyszínen is tartottak 

FESZTIVÁL

 koncerteket, immáron komoly külföldi fellépőkkel. Ausztriában egy évvel később tartották az első Aerodromot a bécsújhelyi repülőtéren, mindössze két színpaddal, de világszínvonalú zenei felhozatallal. Ebből az eseményből lett később a mai napig legfontosabb közép-európai rockfesztivál, a Novarock, és ekkorra már jól bejáratottá vált Wiesen is. Ez utóbbi egy burgenlandi kis falucskában felhúzott állandó helyszín, ahol egész nyáron, szinte hetente tartanak egyszínpados, 10-15 fellépős, 8-10.000 embert vonzó fesztiválokat különböző műfajokban. újabb tíz év elteltével A fesztiválok már komoly nemzetközi biznisszé váltak világszerte, Európában kora tavasztól egészen késő őszig bulizhat, akinek van elég pénze és energiája. Magyarországon szinte már mindenki fesztiválokat szervez, olyan rendezvények indultak, mint a PAFE, a Fishing On Orfű, a Campus, SZIN, FEZEN, Balaton Sound vagy a Rockmaraton, de több próbálkozás is kudarcba fulladt (Azfeszt, Balatone stb.). Látszólag mindenki a Szigetet próbálja másolni, mindenhol legalább négy-öt színpad van, és kiegészítő programokkal is igyekeznek szolgálni. A Szigeten vagy a Soundon már nincs magyar fellépő a nagyszínpadon, de a kisebb eseményeken is mindenki külföldi headlinerrel készül a nagy dobásra. A verseny éles és érzékelhető, hogy megtelt a piac: hosszabb távon feleennyi eseményre sincs szükség, legalábbis így biztos nem. mit hozhat a jövő? Ha körülnézünk Európában, azt látjuk, hogy a miénkhez hasonló méretű, de annál gazdagabb (osztrák, belga, holland) piacok sem tartanak el egy évben három-négynél több országos, vagy nemzetközi jelentőségű, százezres látogatottságú rendezvényt. Anélkül, hogy jóslatokba akarnánk bocsátkozni, most épp úgy áll, hogy itthon a Sziget-VOLT-Sound hármas szép lassan bekebelezi a többit, és ezek lesznek középtávon a legnagyobbak. Mit tehetnek a többiek? Lehet, hogy a legjobb, ha nem ezekkel akarnak versenyezni, hanem megtalálják a saját útjukat, és mernek akár kisebbek is lenni. Nincs és nem is lesz annyi szponzor, hogy minden fesztiválra Metallicát, óriáskereket és bőrkanapés VIP-páholyt varázsoljon, és nem is lenne olyan nagy baj, ha nem válna minden nyári szabadtéri rendezvény marketingtemetővé. Ha pedig kisebb költségvetéssel kell dolgozni, akkor két út látszik járhatónak. Az egyik: kisebb regionális – csúnya szóval lakossági – fesztivállá válni, napi egy-két külföldi fellépővel, sok magyarral, elsősorban az adott város és vonzáskörzete átlagosabb ízlésű közönségét kiszolgálva. Tudatosan vagy sem, de ebbe az irányba tűnik tartani például a debreceni Campus vagy a szegedi SZIN. A másik irány a műfajspecifikusság. Horvátországban kortárs elektronikai (Outlook), Csehországban metál- (Brutal Assualt), Lengyelországban pedig az interneten népszerű, de a main streamtől távol álló zsánereket felvonultató (OFF) fesztiválnak sikerült ezzel a megközelítéssel komoly nemzetközi hírnevet

szereznie. Itthon erre Ozora a legjobb példa, amely a szervezők szakításáig és a fölösleges rendőri izmozásig a világ 10 legfontosabb psytrance-rendezvénye között volt számon tartva. Ott van az idén kimondottan sikeres Fishing On Orfű, ahol a magyar alternatív-underground vonalra álltak rá, de a kemény rockban és metálban utazó Rockmaratont is lehet említeni. Amit mindkét esetben érdemes lehet szem előtt tartani: a kevesebb néha több. Ha a Novarocknak elég két nagyszínpad, egy egészen kicsi és egy partysátor, akkor itthon sem biztos, hogy minden fesztiválra hat-nyolc helyszín kell egyszerre zenekaroknak és DJ-knek. Ha van minőség, akkor nincs szükség a mennyiségre csak azért, hogy minél vastagabb legyen a programfüzet. A kevesebb színpaddal nemcsak a költségvetést lehet jobban egyensúlyba hozni, de a kevésbé ismert fellépőknek is jobb, ha nincs annyi belőlük, de aki bekerül, arra tényleges figyelem irányul, és nem a fesztivál valamelyik félreeső sarkában kap olyan lehetőséget, ami igazából fabatkát sem ér. Mindemellett persze a kiegészítő, nem zenei programok továbbra is érdekes szinfoltjai lehetnek egy-egy eseménynek, és ezek ráadásul többnyire nem is kerülnek túl sokba. És ha már a kisebb rendezvényeknél tartunk: érdemes egy pillantást vetni rá, hogy a falunapnál jóval színvonalasabb, de mégis helyi szinten maradó fesztiválból milyen sok van szerte NyugatEurópában. A német-osztrák recept: két nap, egy színpad, egy jól kiválasztott műfaj, mint vezérfonal (kisebb kitekintésekkel), napi egy, legfeljebb két nemzetközileg is ismertebb főfellépő, mellé pedig kevésbé ismert, de izgalmas zenekarok mindenfelől, elsősorban persze a saját országból. VIP-páholy nincs, egy-kétezres létszámú közönség viszont igen, és ez bőven elég ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát, és a rendezvény is rentábilis legyen. Miután pedig minden, a jövőről szóló találgatás mellett egy dolog biztosnak tűnik: minél nagyobb egy fesztivál, annál inkább kiszorulnak róla a helyi előadók, drukkoljunk, hogy legyen mellettük sok jóval kisebb, de körülményeiben nem kevésbé színvonalas rendezvény, ahol a magyar zenész akkor sem csak epizódszerepet kap, ha épp nem Ákos vagy a Tankcsapda tagja az illető. n -AJM- Fotó: SZIGET / MOHAI BALÁZS

FESZTIVÁL

GO WEST

FESZTIVÁL KITEKINTŐ calendar 5 nap bank 6 színpad usergroup 175 000 compassnavigate 1930 km

calendar 3 nap bank 7 színpad usergroup 90 000 compassnavigate 1239 km

calendar 3 nap bank 3 színpad usergroup 35 000 compassnavigate 176 km

glastonbury (uk) Anglia délnyugati részében található Glastonbury településnek nincs tízezer fő a lakossága, de nyaranta kétszázszor ennyi ember érkezik a fesztiválra, legutóbb 175 ezren váltottak jegyet. A Michael Eavis alapította rendezvény emblematikus helyszíne a kezdetek óta a Piramis színpad, amely időközönként egyre bővült. Az 1970-ben a helyi Worthy Farmról indult az esemény, először egy, majd sokáig csak két színpaddal. Ma már hat főbb helyszínt különböztetnek meg egymástól. Három nagyobb színpadon folynak a fontosabb koncertek: a főattrakcióként szolgáló Piramis színpadon a fesztivál főfellépőivel, és a szimplán „másik” színpadként aposztrofált helyszínen, illetve a John Peel színpadon, ahol feltörekvő fiatal zenekarok kapnak fellépési lehetőséget. Természetesen már itt is van színház, illetve cirkusz, na meg a 2013-ban elmaradhatatlan partyaréna. A helyszín new age-hangulatát a Green Fields-terület ökotudatos környezete adja, látványos dekorációkkal és környezetbarát berendezéssel, de még egy karneváli játszótér is jutott a gyerekkel érkező bulizóknak.

wacken open air (d) Németország északi részén, Schleswig-Holstein tartományban található Wacken, a fesztiválnak helyet adó település, melyet kétezren sem laknak. 1990 óta itt rendezik a világ legnagyobb szabadtéri metálfesztiválját, amelyet két éve majdnem 90 ezren látogattak meg. Közel 140 zenekar játszik hét különböző színpadon ös�szesen három napig. A nagyszínpad (True Stage) mellett található a Black Stage, ezzel a megoldással oldják meg, hogy amíg az egyiken koncerteznek, addig a másikon beáll a következő produkció, redukálva a programok közti holtidőt. Emellett még további két helyszínen zajlanak bulik, a Wet, illetve a Party színpadon – de utóbbiban sem kell Skrillexre számítani. Külön érdekesség, hogy a sörkert, internetkávézó, piac, étkezőrészek és még egy külön szponzorszínpad is a beléptető rendszeren kívül esik, így a jegyváltás után olyan területre lépünk, ahol tényleg csak a zene van a középpontban.

nova rock (a) A szlovák és a magyar határ közelében található Burgenland legnagyobb eseménye a Nova Rock, amit Wiesen környékén megtartott fesztiválok korábbi szervezői rendeznek 2005 óta évente Nickelsdorf mellett. Ausztria legnagyobb rockfesztiválján 2006-ban 150 ezren voltak jelen három nap alatt, azóta napi szinten 30-35 ezer fesztiválozó vesz jegyet a bulira. Mindössze három színpadon zajlanak a koncertek, ebből az egyiken javarészt amatőr vagy helyi együttesek, de partyzóna is létezik rock DJ-vel. A programok Wackenhez hasonlóan itt is kizárólag a zenére szorítkoznak, persze itt is akad sörkert, meg bungee jumping.n

-AJM-

ZENÉS SZÍNHÁZ

VÁRKONYI MÁT YÁS. ZENESZERZŐ

crossover figura vagyok Zene és mindig csak a zene veszi körül az eddigi pályáját idén Artisjus-életműdíjjal üneplő Várkonyi Mátyás zeneszerzőt, aki gyerekkorában sok egykorú társa mellett ott állt a Magyar Rádió Gyermekkórusában, átélte a hetvenes évek sikereit a Generál zenekar mindkét inkarnációjával, létrehozta a Rock Színházat Miklós Tiborral, és generációkon átívelő műveket írt slágertől a rockoperáig. D+SZ: Pontosan 1968-tól számítod pályafutásod kezdetét? Várkonyi Mátyás: Az akkori, nagyon erős Ki mit tud?-on Schiff András, a Hungária mellett léptünk fel a Zé-Gé zenekarral, ahol mi kimondottan kezdőnek számítottunk, de bejutottunk a tévédöntőbe. Ott bele is szaladtunk egy vitába, ugyanis két dal közül kellett választani, az egyik a Halló holló! volt, amely a sajt és a róka történetét énekelte el, illetve az őszintébb Menj az úton, ami akkor 68-ban még nem tűnt cikinek. A lemezgyár akkori művészeti igazgatója erre azt mondta, hogy ha nem a hollós számot játsszuk, nem jutunk tovább. Én persze a másikat választottam, kiestünk. D+SZ: Hány éves voltál? VM: Tizennyolc. Én voltam a zenekarban a legidősebb, tehát tényleg tinédzserzenekarnak számítottunk.

VM: Nagyon felszínesen látok bele abba, mi történik a mai zenekarokkal, de értelemszerűen nemcsak a zenélés körül, hanem technikai és menedzseri oldal körül forgott, plusz emberi kapcsolatokat és konfliktusokat kellett kezelni. Mindezek összetettsége volt nagyon izgalmas, folyamatos intenzív tanulást jelentett, mert nem volt előzmény, ráadásul egy olyan szabadságérzetet adott, ami ma már természetes, de akkor, mint tudjuk, nem volt az. Mindenért engedélyt kellett kérni, de a zenekarozást szerintem minden korombeli zenész úgy élte meg, hogy ez a szabadsághoz vezető egyik út, amit egy átlagpolgár irigylésre méltónak tartott. Személyinkbe a szellemi szabadfoglalkozású megjelölés került, így nem vitt el minket a rendőr közveszélyes munkakerülésért. Állandó felfokozottság-érzetben éltünk fél méterrel a föld fölött, és a közönségsiker még erre rá is tett egy lapáttal. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen majdnem minden, amibe belevágtam, sikeres lett.

D+SZ: Mindig zenekarvezető voltál? VM: Egy évig nem, amikor leszereltem: abban az időben a Generálban Ákos István volt a zenekarvezető, de ő később kiment külföldre. De már a Zé-Gében is én vezettem a zenekart, amelynek utolsó felállása idején vittek be katonának két évre, ekkor már tag volt Novai Gábor, Révész Sándor és tudom, hogy meglepő, de Szikora Róbert is. Ebből és a Ferm tagjaiból állt össze a Generál. Az idő iszonyú lassan múlt, de bekerültem a katonazenekarba, ahol rengeteg hangszert kipróbálhattam, ráadásul a parancsnokunk kottával vonalaztatott velünk és partitúrákat rajzoltatott, indulókat lehetett hangszerelni. Olyan volt, mint egy bentlakásos iskola. Zenekarvezetéshez kapcsolódik, hogy nem mindenáron szeretek középpontba kerülni: ha érzem, hogy tudok változtatni, vagy előrevinni dolgokat, ott igen, előremegyek. Ez nem tudatos dolog, egyszerűen kialakul menet közben, ki irányít, kivel működik együtt. Például D+SZ: Egyszer azt olvastam rólatok, azért fantasztikus Novai Gabival együtt dolgozni, mert pontosan így egészítjük ki egymást mind a mai napig. Gondolj bele, hogy 1971-ben kezdtük és azóta kisebb-nagyobb kihagyá- hogy valamelyik Generál-tag azt mondta, sokkal, de mindig kapcsolatban maradtunk. Most megint együtt dolgozunk Generál No. 3. hogy ne induljatok a Ki mit tud?-on, mert így is két klubotok van már a városban. néven, Novai Gábor–Szatai Gábor–Várkonyi Mátyás felállásban. VM: Ha valaki egy klubban lépett fel, D+SZ: Zenekarvezetői oldalról milyen volt a hetvenes évek Magyarországán dol- némi idő után ismertté vált, mivel a hír elég gyorsan terjedt, hiszen maga a ját-  gozni egy zenekarral, amely két sikeres felvonással is büszkélkedhet? 11

ZENÉS SZÍNHÁZ

 szótér is szűk volt. A ’68-as Ki mit tud? kiváló példa: a mai Oktogonon, akkori November 7. téren működött a Mosoly albuma fotóüzlet. Kedden lezajlott az esemény, szerdán már kitették mindazok fotóit, akik előző nap versenyeztek. Elképesztő érzés volt látni magunkat a kirakatban, felismertek utcán, villamoson. Egy tévé, két rádióval bármit el lehetett érni, És láthattuk persze az ellenkező példákat is, hiszen akit el akartak felejteni, el is felejtették, Radicsot, a Syriust, a Kexet. Ha mind a négy elem megvolt – lemezgyár, rádió, tévé, Ifjúsági Magazin –, a zenekar működött. D+SZ: Nektek ez mind sikerült. Viszont ehhez az is kellett, hogy egy olyan zenével álljatok elő a Generállal és a Mikrolead vokállal, amelyik bőven épített a vokális hagyományokra, látszólag egyszerű, de mégis komplex hangszerelésű dalokat írt és adott elő. És ez akkor is, talán ma is egyedülálló a maga nemében itthon. VM: Abban az időben kezdett a vokális zene visszatérni a popba: nemcsak háttérként használták már a vokált, hanem egyre több vokális együttes alakult főleg Amerikában, de a Beatles is már ilyen volt. Magyarországon nem nagyon volt addig olyan zenekar, amelynek a vokál lett volna az erőssége. Kétségtelen, kerestük a rést, és ráleltünk erre, ráadásul ahol lányok is énekelnek, tényleg jó ötletnek számított. Mindig azon múlik, hogy állnak össze az emberek, hogy hatnak egymásra, szóval a Generál nagyon szerencsés találkozás volt. Karácsony János, Révész Sándor, Novai Gábor mind-mind máshonnan érkezett, mégis nagyon összeillettek, jól tudtak együtt dolgozni és jó dolgok sültek ki belőle. Jól szóltak a hangok együtt. D+SZ: Jól érzem, hogy a magyar poptörténet egyik méltatlanul elfeledett fejezete a Magyar Rádió Gyermekkórusának a szerepe és hatása a magyar popzenére? VM: Ha a neveket nézzük, igen. Nagyon jól szervezett popularitást adott a kórusmuzsikának a Magyar Rádió Gyermekkórusa, sőt köztudottan világhírűvé vált. Nagyon erős kapcsokat teremtett a kórus: a Csányi László Baráti Társaság Egyesület kuratóriumi elnöke vagyok és ápoljuk ezt a hagyományt. Pagoda néven (utalva a Magyar Rádióra, a szerk.) kis létszámú férfikórust is alapítottunk velem nagyjából egykorú barátaimmal, akikkel ös�szejárunk énekelni még ötven év eltelte után is. Számos zenetanár ismerősöm van, akik szép fekete ruhában fellépnek, majd önmagukat megtapsolják. Ebben rejlett Botka Vali és Csányi László zsenialitása, hogy velük ellentétben értette a kor marketingfogásait, sőt sok esetben meg is előzte. D+SZ: Ők egyébként figyelték a volt kórustagok utóéletét? Például a tiédet? VM: Igen, engem főleg a színházi munkáim miatt, sőt dolgoztam is együtt a Gyermekkórussal. Mindenkiről tudtak, Laci bácsi meg is akarta írni egy könyvben a Gyermekkórus történetét, de ez már sajnos nem sikerült neki. Fantasztikus emlékezőképességük volt, mindenkire egyenként emlékeztek, a hibáira, az eré-

nyeire. Össze is jártunk, Laci bácsi nyolcvanadik születésnapját is együtt ünnepeltük. Hátborzongató pillanat volt, amikor Laci bácsi meghalt és eltemettük: a temetőben ott állt nyolcvan-száz volt gyermekkórusos, három közülük kántor lett. Ők hárman kezdtek el énekelni és ez nyílott ki, ahogy mindenki bekapcsolódott. Földöntúli volt. D+SZ: Ezek szerint a folyamatosság mindig része az életednek. VM: Az Artisjus-díjátadón készült rólam egy fotó egy vörös tokkal a kezemben, amelyen az áll: Távozási bizonyítvány. A tokban a gyermekkori műveim találhatók leírva, a Kacor király és más mesejátékok. A Távozási bizonyítvány volt az utolsó, amit írtunk, Fischer Iván volt a szövegíró, én a zeneszerző, Tegzes István barátom pedig a librettókban vett részt. Volt saját zenekarunk, Iván testvére, Fischer Ádám is játszott benne. Arról szólt a darab operai eszközökkel, fricskákkal, hogyan töltöttük és láttuk az elmúlt nyolc évet a kórusban. Elő is adtuk a tanároknak és nagyon nagy sikert aratott. Ezért gondoltam úgy, hogy elviszem: ilyen belső poén inkább. D+SZ: A hatvanas évek végén a komolyzene-könnyűzene ellentétpár sokkal markánsabban jelentkezett. Nem jelentett számodra kicsit skizofrén állapotot? VM: Minden bizonnyal skizofrén helyzet volt ez számomra, hiszen komolyzenei nevelésben részesültem, popzenét játszottam: nekem minden egy tőről fakadt. Hogy ki milyen eszközöket használ – disszonanciát vagy harmóniát mondjuk –, abból nem lehet semmilyen értékítéletet alkotni. Jelentkeztem a zeneművészeti főiskolára, először karvezetés szakra, de rögtön jelezték, hogy itt nem lehet beatzenélni, úgyhogy ne is próbálkozzam. Így nagyon helyesen el sem mentem, viszont felvettek a dzsessztanszakra. Ugyanakkor Petrovics Emil felkért arra, hogy a Mi lesz veled Eszterke? című film popzenei részeit én írjam meg. Az egész eddigi életpályám arról szólt, hogyan oldódott ez a szemléletbeli egymásnak feszülés. Én pedig egy crossover figura vagyok. Műveim bizonyos részében alaposan túlmegyek azon a határon, amit a popzene képes befogadni, persze mondjuk nem Ligeti György-féle értelemben. Majd kiderül, hogy az eltelt ötven-hetven évben Bartók, Kodály után, mi lesz, ami fennmarad. Egyelőre erre senki tudja a választ, szerintem az István, a királynak nagyobb az esélye, mint jó néhány kortárs műnek, mert egyszerűen társadalmi és egyéb hatása, ami a művészeten túl jelentkezik, sokkal jelentősebb. Ahogy korábban mondtam a kórus elsődleges feladatával kapcsolatban, hogy eljusson és énekeltessen mindenkit, alkotói oldalról pedig lényeges, hogy a mű a világban. Az elmúlt egy évben romantikus szimfonikus zenével foglalkoztam, mert olyan zenei elemeket felejtettünk el a világban, amelyek fantasztikus hatást képesek kiváltani. A Gárdonyi Gézaévfordulóra írok egy ünnepi nyitányt, félig-meddig kész is van. Nem egyszerű romantikus zenei elemeket használva frisset, mának szóló újat komponálni. Ezt szeretném visszalapátolni a köztudatba, ami nagyon nehéz, hiszen nem ez a fajta látásmód van előtérben - nem is biztos, hogy az én feladatom, de izgat a kérdés.

ZENÉS SZÍNHÁZ

D+SZ: Elég érdekes mindezt nézni az életpályád tükrében, hiszen amikor első nagy sikereidet arattad a Generállal, abban az időben mutatták be a Jézus Krisztus Szupersztárt és nem sokkal később barátaid, Csuha Lajos, Bódy Magdi, Miklós Tibor és a Korong együttes itthon is. VM: Igen, vicces, ahogy párhuzamosan haladnak az események és egyszer csak ös�szeérnek a szálak. A Gyermekkórusra visszatérve, mi az Operaház kórusa is voltunk egyben, ahol nemcsak énekeltünk, hanem játszottunk is a színpadon a Varázsfuvolától kezdve a Borisz Godunovig – egy gyereknek az egy csoda. Egész életemben a színház bűvöletében éltem, főleg a zenés színházéban, és amikor a Generál már ment, Miklós Tibivel, aki a zenekar (egyik) szövegírója is volt, azon gondolkoztunk, hogyan lehet ezt a popzenei népszerűséget összeolvasztani a színházzal. Még nem tudtuk, hogy a Webber-féle világ hogy működik kinn, viszont láttuk az Omega egyik hatalmas show-ját az akkori eszközökkel, és arra gondoltunk, hogy ez majdnem színház. De hogy lehet a kettőt közelíteni? Igazából innen ered a Rock Színház ötlete, mert a rock felől közelítettünk a színházhoz. Láttuk természetesen a Képzelt riportot és a többi zenés darabot a Vígszínházban, de ott is színészek énekeltek. D+SZ: A Rock Színház idején alakult ki az a folyamat, hogy énekesek kerültek színházi környezetbe és színészek popsikereket kezdtek aratni. Viszont 1972-ben még operettországnak számítottunk, hiszen a Táncdalfesztiválok slágerei is nagyrészt ezt a világot idézték. VM: Az operett a ciki szinonimája volt a fiatalok szemében a hetvenes évek elején, korábban nem is volt más szórakoztató zenei műfaj, esetleg a daljátékok, amelyeket főleg a József Attila Színházban játszottak. A habkönnyűség volt a jellemző, és amikor először feltűntek az úgynevezett rockoperák, kiderült, hogy mondanivaló, társadalmi kritika, komoly emberi konfliktusok is lehetnek egy szórakoztató zenés műfajban. Pár évvel később született is jó néhány mű a Sztárcsinálóktól az István, a királyon át a Bábjátékosig, A krónikásig. Ezeknek a daraboknak komoly társadalmi hatása is volt, ráadásul eggyel szervezettebb szinten, mint ahogy a popzene ezt meg tudta tenni egyegy dal, személyiség révén. De mindez esztéták és művészettörténészek dolga, hogyan változott meg a művészet funkciója, miért gondolták az akkori fiatalok habkönnyűnek az operettet és lázadónak a rockot és a rockoperát. És itt jön a csavar, hiszen jómagam is visszakanyarodom a kezdetekhez, mivel egy mai operettet írok Fábry Péterrel. Érdekes ez az ív, ahogy mindenben visszatérek a kezdetekhez: Generál is, gyermekkórus is és operett is van.

is turnéztattuk, tehát összeértek ismét a szálak. Izgalmas volt az a tizenhat év.

D+SZ: Hogy tudtátok megkérni a szerzői jogokat a kezdetekben, például az első nagy sikeretek, az 1980-as Evita esetében? VM: Mint iskolai előadásra kértük meg, hiszen nem léteztünk még hivatalosan, és így kaptuk meg tíz előadásra. Az Evita előadás híre villámgyorsan ment és nemcsak Magyarországon, hanem mert Kelet-Európában mi mutattuk be először. A szerzők is hamar tudomást szereztek rólunk, Tim Rice-ékkal össze is ismerkedtünk, akik aztán később 1986-ban konkrétan nekünk adták a Jézus Krisztus Szupersztárt. Létrejött egy személyes kontaktus, számtalanD+SZ: A Rock Színház 1980-as megszületése összefüggött a Generál 1979-es meg- szor jártak nálunk, előadásokat néztek – szűnésével vagy akkor is megszületett volna, ha a zenekar megy tovább? gyakorlatilag befogadott minket a külföldi VM: A kettő között volt egy év köztes állapot, Tátrai Tibi elment az Új-Skorpióba, szakma. Horváth Charlie és Póta András vendéglátózni akart, mert mindent beleöltünk a felszerelés bővítésébe. Novai Gáborral elkezdtünk stúdiót építeni, de menet közben D+SZ: Mindez segítette a ti produkcióteljesen legatyásodtunk. Ezzel párhuzamosan már a Rock Színházon gondolkodtunk itok külföldi elfogadtatását? Miklós Tibivel és Novaival, de utóbbi végül belépett a Hungáriába. A Rock Színház egy VM: Nekem ez volt a fő célom, hogy alkotói, szerzői műhely volt, felkértünk szerzőket, akár amatőröket is. Tiborral „mind- kölcsönösségi alapon működjön a Rock össze” a Sztárcsinálókat és a Farkasokat írtuk közösen, de ebben volt tudatosság, Színház. Amikor Cameron Mackintosh-nál mivel a Rock Színház alapító okiratában benne állt, hogy szerzők között ne legyen (a világ legsikeresebb színházi producekizárólagosság. Így ő később Kocsák Tiborékkal kezdett dolgozni, én meg Béres Atti- reinek egyike, Nyomorultak, Az Operaház lával, majd szép sorban jöttek az újabb szerzők, Márta Pista, Szakcsi. Sőt a legendári- fantomja, Mary Poppins, Oliver!, Miss um része, hogy Miklós Tibi a Szörényi–Bródy párost kérte fel Szabó Magda: Az a szép Saigon, Macskák stb., a szerk.) ültünk, fényes nap című, I. István királyról szóló művének megzenésítésére, de aztán végül betettük a kazettát és Webber felesége azt mondták, hogy inkább a Boldizsár Miklós-féle Ezredforduló drámát választják, pedig azonnal verni kezdte a taktust: így és megszületett az István, a király. Egyébként a Koltay Gábor rendezésű darabot mi vittünk ki előadásokat, például a Dorian

ZENÉS SZÍNHÁZ

 Grayt Londonba. Ez a kölcsönösség a rendszerváltás után szép lassan elsorvadt, Magyarország elvesztette az érdekességét. Mi elértünk egy bizonyos szintig, viszont onnantól kezdve nagyon nehéz dolgunk lett, mégis ebben a megváltozott környezetben 2000-ig a Dorian Grayjel még turnézni tudtunk Európában. Ez a vasfüggöny mögül érkeztünk típusú stich éltette a sikereket: 1974-ben Hollandiában valahogy tudomást szereztek a Generálról az Interkoncerten keresztül. Két szerző, Richard de Bois és Peter van Asten kitalálta, hogy egyik számukat mi adjuk elő. Eljöttek a Rottenbiller utcába, felvették a kórust. Még nem volt takjel, hanem lámpa villogott, arra kellett énekelni, majd Hollandiában rámuzsikáltak – gondold el, hogy még a magnó sebessége sem stimmelhetett igazán. Ez lett az Everybody Join Us. Kivittek minket, hihetetlen élmény volt, Mercedesekkel vártak a repülőtéren, ahogy a híradóban láthattuk, milyen egy világsztár. Teljesen komoly promóciót kaptunk, tévéfellépések, rádiós felvételek, egész jól beindult minden. Vicces módon nem a holland szerzők száma, hanem a mienk, a Szélkakas vezette a slágerlistát pár hétig. Miután így felpörögtek az események, azt mondták, hogy két hét, egy hónap múlva jöjjünk vissza. Szerinted visszamehettünk? D+SZ: Az első magyar rockopera, az 1981-ben bemutatott, Néró császárról szóló Sztárcsinálók hatalmas sikert aratott, majd sok helyen bemutatták darabjaidat. Ezek mennyire voltak olykor más olvasatúak az eredetihez képest?

VM: Amit alaposan átdolgozva láttam, a Sztárcsinálók és a Félőlény, mivel jellegükben alkalmasak rá. Mire kijutottak a darabjaim külföldre, elsősorban Nyugatra gondolok, ott ennek a műfajnak már volt hagyománya, tudták adoptálni és értelmezni. Egyébként ezért is érdekel az operett, mert elsősorban a magyarokhoz kötik külföldön és jó esély van arra, hogy odafigyelnek rá. D+SZ: Generál, operett, ünnepi nyitány, és úgy tudom, kémoperán is dolgozol. VM: Igen, a Mata Hari című kémoperán, amely a Madách Színházban lesz bemutatva legkésőbb 2017-ig. 2017 kerek évforduló is egyben, ugyanis száz éve lesz annak, hogy titkosították Mata Hari aktáit. n INTERJÚ: BIHARI BALÁZS Fotó: NAGYILLÉS SZILÁRD

Talán furcsa lehet, hogy interjúnkban hangsúlyosan nem esik szó Miklós Tiborról, ennek oka, hogy a Várkonyival készült beszélgetés a dalszövegíró halála előtt készült. (a szerk.)

Köszönet a Jurányi Kávézónak a helyszínért.

ZENÉS SZÍNHÁZ

MIKLÓS TIBOR. ÍRÓ, DALSZÖVEGÍRÓ (1947. 06. 05.–2013. 09. 07.)

KÖNNYŰ ÁLMOT HOZZON Lapzártakor kaptuk a váratlan hírt, elhunyt Miklós Tibor dalszövegíró, fordító, a Rock Színház alapítója és igazgatója, a Magyar Zeneszerzők Egyesülete (MZE) elnökségi tagja. Miklós Tibort szeptember 7-én este, 66 éves korában érte a halál. „Annak idején nagyon büszke voltam arra, hogy évente két nagylemeznyi dalszöveget is meg tudtam írni. Igen termékeny szerzőnek tartottam magam. Ma már ott tartok, hogy évente három-négy teljes estét betöltő darabnak írom meg a szövegeit és a librettóját”, nyilatkozta nem sokkal halála előtt a Magyar Nemzet hasábjain. Nemcsak az egyik legtöbb dalszöveg, szám szerint 762 fűződik nevéhez, hanem a legnépszerűbbek is, hiszen Miklós Tibor a Generál zenekar dalainak jelentős részén túl rengeteg előadóval dolgozott. Pályafutását a Sakk-Matt együttessel kezdte, majd a Korong következett, mellyel 1972-ben nem kis konfliktusok árán létrehozta a Jézus Krisztus Szupersztár magyar változatát. Részese volt a Generál együttes sikersorozatának és 1977-es interjúkönyve, a Keresem a szót, keresem a hangot, már jelzi, hogy szívén viseli a magyar popkultúra ügyét, és a legtöbbet idézett összefoglaló a hetvenes évek hazai popkultúrájáról. A 80as évek elejétől Várkonyi Mátyással a Rock Színház alapítója és művészeti vezetője. Az első magyar rockmusical, a Sztárcsinálók szerzője, melyet sorozatban követnek az olyan magyar bemutatók, mint a Krónikás, a Légy jó mindhalálig, az Utazás, a Vörös malom, az Anna Karenina, az Ilyenek voltunk, a Menyasszonytánc vagy az Abigél, és a musical világhírű színpadának magyar változatai (szintén a teljesség igénye nélkül), az Evita, a Nyomorultak, a Jentl, a Fame, a Miss Saigon, vagy a Vámpírok

bálja. A zenés színpadi művek mellett dalszövegeit a legjobb magyar előadók viszik sikerre, nyelvismerete és kísérletező kedve komoly részt vállal a magyar dalszövegírás megújításában. Maradandó és korszakot idéző műveket ír, az első magyar szépségkirálynő tragikus legendája is leginkább az általa írott Álmodj királylány dalban maradt örök emlék. Több mint 70 albumon szerepelnek művei, darabjait a magyar színpadok folyamatosan műsoron tartják és volt ideje még megírni a műfaj nagy ívű és minden eddiginél teljesebb összefoglalóját, a MUSICAL! könyvét. Munkásságát Huszka Jenő-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, Nádasdy Kálmándíjjal, 2009-ben pedig Artisjus-életműdíjjal ismerték el.

„Négy kulcsszó határozza meg az elmúlt éveinket: zene, gondolat, érték és rend. Ha már vannak tehetséges előadóink, elhivatott fiataljaink és olyan nagy öregjeink, akik még éreznek magukban erőt, akkor ennek muszáj szervezeti keretet adni. Ezért gondoltam arra, hogy – talán életem utolsó nagy nekiveselkedésével – újra nekivágunk” – mondta ismét a már idézett Magyar Nemzet-cikk hasábjain. Az idő sajnos közbeszólt.n -AJM- fotó: puskás ferenc / artisjus

ZENÉS SZÍNHÁZ

MEGHATÁROZÓ MAGYAR ZENÉS SZÍNPADI MŰVEK

zenés darabok calendar 1973 bank vígszínház

calendar 1981 bank győr

calendar 1983 bank városliget

calendar 1988 bank vígszínház

calendar 1996 bank pesti színház

képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1973) Szerző: Déry Tibor–Adamis Anna–Pós Sándor–Presser Gábor Rendező: Marton László Színház: Vígszínház Az 1960-as Egy szerelem három éjszakája című első magyar musical után újabb mérföldkő az 1973-ban bemutatott első magyar rockmusical, melyet a Várkonyi Zoltán vezette Vígszínház vitt sikerre. Déry Tibor kisregényéből készített zenés adaptációt Presser Gábor, Adamis Anna és Pós Sándor jegyezte, a rendező Marton László lett. A cselekmény egy amerikai rockfesztiválon bontakozik ki, középpontjában pedig egy magyar emigráns házaspár áll. A Képzelt riport sikere utat nyitott a popzenének a magyar színházi és irodalmi életbe, nyolc évig játszották ebben a formában a Vígszínházban. sztárcsinálók (1981) Szerző: Miklós Tibor–Várkonyi Mátyás Rendező: Kovácsi János Színház: Rock Színház A Sztárcsinálók az első magyar rockopera, ősbemutatójára a Győri Sportcsarnokban, 1981. augusztus 6-án került sor. A bemutató hatalmas sikert aratott, számos énekes és színész is itt tűnt fel, vagy vett pályája új irányt: Szolnoki Tibor, majd Mikó István Néró szerepében, Sasvári Sándor, Horváth Charlie, Kováts Kriszta. A Sztárcsinálók a Rock Színház meghatározó sikerelőadása, melyet megszűnte után is számos színház műsorára tűzött. 1992-től Néró és a sztárcsinálók címen fut. istván, a király (1983) Szerző: Boldizsár Miklós–Bródy János–Szörényi Levente Rendező: Koltay Gábor Színház: Máig vitákat generáló rockopera, mely Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján íródott. Bemutatóját 1983. augusztus 18-án tartották a budapesti városligeti szánkózó dombon, ami ekkor kapta a keresztségben a Királydomb nevet. A jeles színészek mellett rockerek, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula és Victor Máté kapták a főszerepeket. A művet Novák Ferenc koreografálta. Ez az azóta eltelt időszakban számos adaptációja készült, legutóbbi az Alföldi Róbert rendezte előadás, melyet a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutattak be a harmincadik évforduló alkalmából idén augusztusban, majd a Budapest Arénában. a padlás (1988) Szerző: Horváth Péter–Sztevanovity Dusán–Presser Gábor Rendező: Marton László Színház: Vígszínház A legsikeresebb magyar musicalt csaknem harmincszor mutatták be az ország különböző színházai, több mint nyolcszázezren látták, a szerepeket több generáció játszotta, míg a Vígszínházban huszonöt éve van repertoáron. Az intim hangulatú, mese és valóság keveredésével játszó mesemusical ősbemutatójára 1988. január 27-én került sor a Vígszínházban. A mű egy betörés, két szerelmes fiatal és négy, a túlvilágot kereső szellem történetét meséli el. A helyszín mintája Sztevanovity Dusán dolgozószobája volt, míg az előadásban használt varázskönyvet Rubik Ernő tervezte. Érdekes módon a musical egy másik darab születését is eredményezte, mivel a mű írása elején még Müller Péter is együtt dolgozott a többi szerzővel, majd kivált, hogy megírjon egy másik mesemusicalt, a Doctor Herzet Tolcsvay Lászlóval és Bródy Jánossal, melynek bemutatójára egy héttel A padlás-premier után került sor. dzsungel könyve (1996) Szerző: Békés Pál–Geszti Péter–Dés László; Rendező: Hegedűs D. Géza; Színház: Pesti Színház A Dzsungel könyve Rudyard Kipling azonos című könyve alapján készült magyar musical, mely bemutatója óta több mint ezer előadást ért meg, és további számos színház tartja műsorán. Okkal, hiszen a dalszövegeket Geszti Péter írta rímhányói magasságokban, a zenét pedig Dés László szerezte. A darab ötletgazdája Hegedűs D. Géza volt, aki egyben rendezője is lett.n -ajm-

HIRDETÉS

SUZUKI VIADAL

forognak a klipek Tavaly szeptember óta zajlik a viaDAL, a Magyar Suzuki Zrt. által indított Facebook párbaj magyar könnyűzenei előadók számára, amelyen keresztül a Suzuki videoklipek készítéséhez nyújt hozzájárulást. Hársfalvi János, a vállalat marketingvezetője elmondja, miért tartják fontosnak a programot. Miért éppen videoklipekhez ad hozzájárulást a Magyar Suzuki Zrt.? Hársfalvi János: A zenészeknek pont erre van szükségük. Ez a Suzuki számára is az egyik legmegfelelőbb megjelenési mód, hiszen népszerű szórakozási forma a videoklipek nézegetése a YouTube-on vagy más videómegosztó oldalakon. E felületeken hatékonyan tudjuk megmutatni magunkat. Miért lehet fontos a magyar zenei előadók számára a viaDAL program? HJ: Ez az együttműködés jó egyrészt a rajongóknak, mivel az általuk kedvelt zenekarok segítséget kapnak. Jó a zenekarnak, hiszen a hozzájárulás révén többet tud nyújtani a rajongói számára, és jó a Suzu kinak is, mivel a márkanév a közönség szemében olyan pozitív élményhez kötődik, amelyet egyébként más forrásból kap meg, rendszerint koncerteken, fesztiválokon. Ha a zenekarok révén egy fesztiválhoz kapcsolódunk, akkor a rendezvényhez csatlakozhatnak egyéb aktivitásaink: például bemutathatjuk egy modellünket vagy célzott üzenetet juttathatunk el a vállalatról a fogyasztókhoz. Erre jó példa lesz a jövő évi viaDAL koncert, ahol nemcsak az eddig elkészült klipeket és filmeket, hanem új modellünket, az SX4 S-CROSS-t is megmutathatjuk a közönségnek. Több korosztályt is el lehet elérni a viaDAL programmal? HJ: Úgy látjuk, leginkább a legfiatalabb generációt, akik napi szinten használják a

Facebookot és a YouTube-ot. Nagy számban elérjük a 18–25 éveseket, valamint a 25–35 éveseket is – ez utóbbi réteg már potenciális autóvásárlónak számít. A 20 év alattiakat azért fontos megfognunk, mert szüleiket, a negyveneseket nagymértékben képesek befolyásolni a gyermekeik. Vannak más, zenéhez kapcsolódó projektjeink is, például a folyamatosan működő Karaoke Mobil. Idén nyáron aktívan együttműködtünk az EFOTTtal. A jövőben többfelé szeretnénk nyitni, a Z és Y generációt a zene útján megszólítani, akár új programok indításával. Az image javulása, a Suzukihoz köthető pozitív üzenetek HR szempontból sem mellékesek: elképzelhető, hogy az általunk megszólított fiatalok egyszer a munkatársaink lesznek. Mi az Ön személyes motivációja? HJ: Ritka az, amikor az üzleti érdek és a művészi érték találkozhat és együttműködhet, a viaDAL pedig szép példa erre. Örülök, hogy az év közben zajló 25-30 marketing projektünk közül van pár, amelynek nem kizárólag az értékesítés a célja, hanem az, hogy valami nemesebb értéket teremtsünk. Mindenképpen szeretnénk a viaDAL programot megtartani és továbbfejleszteni.n -x-

ELEKTRONIKUS ZENE

KOMOLYZENE

JENEY ZOLTÁN, ZENESZERZŐ

JENEY HETVEN Újítóként tartják számon és valóban, amikor visszanyúl korábbi idők zenei világához, akkor is egyedi módon fogalmazza újra és emeli be sajátos és színes privát univerzumába az ebből születő műveket. Nevét és kompozícióit egyaránt kötjük a legendás Új Zenei Stúdióhoz és minden idők egyik legismertebb magyar filmjéhez, a Huszárik Zoltán rendezte Szindbádhoz, számos meghatározó műhöz himnusztól az oratóriumig. Jeney Zoltán zeneszerző idén hetvenéves. D+SZ: Tizenegy évesen kezdett el komponálni. Emlékszik még az első darabjára? Jeney Zoltán: Jól emlékszem rá: egy esz-moll szimfónia volt, amely minden gesztusában Beethovenre utalt. Egy faluban nőttem fel tizennégy éves koromig. Minden hallott dallamot kívülről énekeltem, ráadásul azon a nyelven, ahogy hallottam, ezért a családom elkezdett zenére taníttatni. Volt otthon egy pianínónk, a második évben a tanárnőm már Beethoven- és Mozart-szonátákat játszatott velem. Ez elég horrorisztikusnak hangzik (az is), viszont jól megtanultam blattolni. Beethoven után Verdiért rajongtam s tizenkét éves koromban operákat kezdtem írni. Librettóim alapjául természetesen csak Shakespeare műveit tudtam elképzelni. Tizenkét éves koromtól kezdve aztán Szolnokra jártam be a zeneiskolába, attól kezdve már komolyabb pályaépítés kezdődött. Amikor a debreceni Zeneművészeti Szakközépiskolába felvételiztem, már Liszt kései műveiért lelkesedtem. A konziban aztán Bartók nyűgözött le. D+SZ: Vidéken is képben lehetett az ember, hogy mi történik a nagyvilágban? JZ: 1957-ben kerültem Debrecenbe. Akkor jelent meg egy fontos cikkgyűjtemény Kókai Rezső és Fábián Imre tollából a huszadik századi zene irányzatairól. Ezekből az írásokból akkor nagyon sokat meg lehetett tudni azokról a szerzőkről, akiknek addig a nevét sem hallotta az ember, nemhogy a zenéjüket. A konziban zongoristaként aztán már Schoenberget játszottam – az első kottáimat édesanyám egyik amerikai rokonától kaptam –, Honeggert, Sosztakovicsot, Kadosát. A magyar kortárs művek szakmai bemutatóin is állandó előadó voltam. Ugyanakkor a Budapesten nagy vihart kavart műveknek, mint például Szervánszky Hat zenekari darabjának (az 1960 januárjában bemutatott formabontó művet, amely Bónis Ferenc szavait idézve „sok fát kidöntött a

tilalomfák akkor sűrű erdejében”, a „hivatalos” zeneélet akkori képviselői hevesen támadták – a szerk.), csak a híre jutott el hozzám, magát a művet csak jóval később – már zeneakadémista koromban hallottam, Kurtágnak pedig még a nevét is csak akkor hallottam először, amikor 1961-ben a fővárosba kerültem. Az információ korlátozottságát azonban bőven ellensúlyozta szakiskolai főtárgytanáraimnak az új iránti elkötelezettsége. D+SZ: Már zeneakadémiai tanulmányai alatt az „újítók” között emlegették, Eötvös Péterrel, Vidovszky Lászlóval együtt. Mitől függ, hogy egy zeneszerző elkötelezett legyen az új iránt? JZ: Nem hiszem, hogy bárki nagy alkotó bármikor is azt tűzte volna ki célul, hogy nem akar semmi újat létrehozni. Schoenbergnek van egy nagyon fontos tanulmánya – Brahms, a progresszív – amelyben részletesen elemzi a „konzervatív” Brahms messze előre mutató újításait. Persze Brahms Liszthez vagy Wagnerhez képest kétségtelenül nem volt avantgárd, de újításai nélkül ma valószínűleg nem beszélnénk róla. Éppen ezért, hogy valakinek az irányultsága, szemlélete mennyire avantgárd, elsősorban alkati kérdés. Ha már erről épp engem kérdezett, akkor elmondom, hogy 1959-60-ban elkezdtem írni egy darabot öt zenekarra. Az elkészült tétel akármilyen kezdetleges is technikailag, ha arra gondol, hogy Stockhausen, akit akkor sajnos egyáltalán nem ismertem, 1957-ben fejezte be a három zenekarra írott korszakalkotó művét, a Gruppent, akkor ez a kvázi egybeesés elég érdekes. Hamvas Béla Forradalom a művészetben című könyvében nagy teret szentel a korszellemnek. Biztos, hogy van ilyen s van, aki jobban, van, aki kevésbé érzékeny rá. Visszatérve a kérdés első részére: másodéves zeneakadémista koromtól annak a zeneszerző körnek lettem a vezetője, amely már az ötvenes években is működött és legendás múltja volt. Megmutattuk egymásnak az új műveinket, melyeket aztán a kör 

KOMOLYZENE

 rendszeres hangversenyein nyilvánosan is bemutattunk. Próbáltuk társainkat is megnyerni a 20. századi zene előadásának. Ennek eredményeképp volt olyan koncertünk is, amelynek műsorán szinte kizárólag 20. századi szerzők Magyarországon addig előadatlan művei szerepeltek. Ez a tevékenység utólag akár a későbbi Új Zenei Stúdióban folytatott munka előfutárának is tekinthető.

nyiben aláírom, hogy nem akarok disszidálni, visszakapom az útlevelem és mehetek. Frászban voltam, hogy egy ilyen aláírást esetleg mire fognak felhasználni, de aláírtam. Azt gondoltam, hogy mindig akad mozgásterem. Egyébként soha nem próbáltak beszervezni, de sokáig nagyon féltem tőle. Nyilvánvaló volt, hogy a disszidálás vádja csupán csak fedőindok, amivel egy általam nem sejtett komolyabb ügy kivizsgálását biztosították. Hogy a háttérben milyen vád volt D+SZ: 1967-től ösztöndíjjal tanult Rómában. Más volt, mint vagy lehetett ellenem, amit aztán elejtettek, arról csak később érteitthon? sültem Peskó Zoltántól, de bizonyosságom erről a mai napig nincs. JZ: Kezdetben sokkoló volt az információözön, pedig Róma a kortárs zenét illetően eltörpült Milánó, Darmstadt vagy Köln D+SZ: Érdemes elmagyaráznia egy zeneszerzőnek a közönmellett. Ugyanakkor az olasz rádió harmadik programja akkori- ség számára, hogy miről szól a műve? ban naponta több órányi kortárs zenét sugárzott. Ezért vettem JZ: A közönség részéről nyilvánvalóan van igény arra, hogy egy hordozható rádiót, hogy lehetőleg ne maradjak le semmiről. akár a szerzők, akár az előadók ismertessék az elhangzó műveEgyébként sajátságos módon kerültem Rómába. Eredetileg ugyan- ket. S mindig vannak, akik ezt a műfajt szakmai engedmények is Eötvös Péter nyomában Kölnbe szerettem volna menni, hogy nélkül nagyszerűen művelik. Gondolok itt Simon Albert műismerStockhausennél tanuljak, de az 1965-ben beadott kérvényemre a tetéseire, amely az Új Zenei Stúdió (ÚZS) zeneszerzői számára is mai napig nem kaptam választ. Ugyanakkor volt egy viszonylag be- minta- és értékadó volt. Boulez koncertismertetései, ilyen jellegű járatott út Goffredo Petrassihoz (Szőllősy András, Durkó Zsolt és tévéműsorai élményszámba mentek. Eötvös ebben a műfajban Peskó Zoltán is tanult nála), így megpróbálkoztam Rómába kijutni. is nagyszerű. Az ÚZS ilyen jellegű előadásai sok esetben nagyon Ide sem volt elérhető állami ösztöndíj, márpedig ennek hiányában is szakmaiak voltak, de a közönség nagyra értékelte azt, hogy csak annak adtak engedélyt, aki valamilyen módon szerzett magá- partnerként volt kezelve. Az élő, személyes műismertetés egyébnak egy külföldi ösztöndíjat. A Santa Cecilia olasz nyelvű tájékoz- ként nagyon más képességeket kíván meg, mint a műsorfüzetek tatóját – melyet a kérelemmel együtt beadtam – szerencsémre írásos ismertetései. Az előbbihez vérbeli előadónak kell lenni, az minden tekintetben alaposan félreértették. Még a szemeszterek utóbbihoz írni kell tudni. Személyiség kérdése, hogy egy zeneidőtartama (évente öt hónap) sem indokolta volna a három évre szerző akar-e, képes-e ilyen módon is megnyilvánulni. Ha nem, szóló kiutazási engedélyt, az évente öt hónapra folyósított ösztön- akkor másnak kell ezt a feladatot ellátni. díj összege pedig a havi létminimumhoz sem lett volna elegendő. De sikerült kiutaznom, mielőtt még a félreértés kiderült volna, s D+SZ: Előfordulhat, hogy annak a szerzőnek a darabjait kinn aztán különböző kurzusok ösztöndíjaiból, zongorakísérésből, fogja jobban megbecsülni a közönség, aki érdekesebben képes szakmai díjakból sikerült ellátni magam. beszélni a műveiről, azaz ez a képesség befolyásolhatja egy komponista karrierjét? D+SZ: Amint hazajött, egy feljelentés miatt bevonták az útJZ: A mai kor médiaközpontú világában természetesen befolevelét. Mi történt? lyásolhatja. Legalább 15 percre mindenki híres lehet, ahogy Andy JZ: Az engedélyem három évre szólt, de az útlevelem csak két Warhol jósolta. De azért az elsősorban üzleti érdekek mentén felévre volt érvényes. A ’68-as prágai bevonulást követően komolyan épített karriert válasszuk el a valódi megbecsültségtől. Sok tehetmegijedtem, hogy haza kell jönnöm meghosszabbítani az útleve- séges ember van, aki nem alkalmas arra, hogy ilyen jellegű karrilem. Kértem, hogy a hosszabbítást küldjék ki a római konzulátusra. ert építsenek rá. Az a kor pedig sajnos már rég elmúlt, amikor a Ott azt állították, hogy nem kapták meg, holott később kiderült: kiadók hosszú távú üzleti befektetésnek tekintették az új zenét. az engedély már több hónappal korábban megérkezett hozzájuk. Debussy operájának a múlt század elején kiadott partitúrájából Ha nem akartam véglegesen kinn maradni („disszidálni”), akkor te- még ötven év múlva is volt eladatlan példány s a Durand kiadó hát haza kellett jönnöm. Budapesten egy héten belül megvolt az nem került csődbe ettől. Ma? Jogos igény, hogy egy popzenei érvényes kiutazási engedélyem. Rá két hétre azonban disszidálási alkotásból pillanatok alatt sláger legyen. Ilyen kívánalom azonkísérlet vádjával bevonták az útlevelem. Egy évvel később viszont ban még a legnépszerűbb komolyzenei műfajban, az operában a fuvoladarabomat beválasztották a bázeli ISCM fesztiválra és oda is teljesíthetetlen. De az elvárás, hogy 15 perc alatt legyen híres, szokás volt kiküldeni a beválasztott mű szerzőjét is. A kiutazásom valami hasonlót várna el minden műfajban. érdekében beadott hivatalos kérelemre azt közölte a belügy: amen�-

KOMOLYZENE

D+SZ: Az Új Zenei Stúdió tevékenysége miért kapott a kezdetektől fogva politikai színezetet? JZ: A fő ok az volt, hogy másképp képzeltük el a zenét, a zene társadalmi feladatát, mint idősebb kollégáink. Ez egy olyan társadalomban, amely minimális mértékben sem viselte el a gondolkodás többszínűségét, azok számára is kihívást jelentett, akik nem voltak ellenségesek, csak éppen úgy érezték, hogy a saját „győztes csatájuk” stabilizálódását veszélyeztetjük. Egy monolitikus társadalomban pedig minden eltérés politikailag kivülállássá, ideológiailag ellenségessé minősül. Az Új Zenei Stúdió csak egy volt abban a sorban, amelyet a három T (Támogatott, Tűrt, Tiltott) korában a tűrtből a tiltottba igyekeztek áttolni. Halász Péter színházát kiebrudálták az országból, képzőművészeti kiállításokat tiltottak be, egy teljes korosztály legtehetségesebb alkotóit marginalizálva. A zene mindig is kevésbé megfogható, de mindig vannak a szakmából toborozható, rohanva csaholó segédosztagok, akik örömmel szállítják a politika számára az ideológiai muníciót. Nekünk szerencsénk volt: Simon Albertnek sikerült bűvkörébe vonni a KISZ KB akkori kulturális titkárát, akinek aztán „belülről” sikerült feltérképeznie az ÚZS elleni machinációk természetét, s igyekezett védelmet biztosítani számunkra. Kifelé a leglátványosabb tette az volt, amikor a Rádió kortárs zenei sorozatában viszonylag zárt körben megszólaltatott és nagy botrányt keltő darab, az Undisturbed (Jeney Zoltán, Sáry László és Vidovszky László közös műve 1974-ből – N. M.) előadását nagyobb nyilvánosság előtt megismételtette velünk. Tudtunk nélkül meghívta a zenei élet mértékadó személyiségeit, többek között Bárdos Lajost is, és meginterjúvolta őket arról, hogy mennyire tartják ezt a darabot a társadalomra veszélyesnek. A válasz általánosan az volt, hogy érdekes, újszerű, nem biztos, hogy mindig ezt szeretné hallani, no, de hogy veszélyes lenne?! A betiltás elmaradt, de az arra való próbálkozások rendszeresen ismétlődtek s a veszély csak évekkel később szűnt meg. D+SZ: Mi történt? JZ: Pozsgay Imre lett a kulturális miniszter. Sárai Tibor elment hozzá, hogy betiltassa vele – többek között – az Új Zenei Stúdiót. Felvételről megmutatta neki Végjáték (1973) című darabomat, mondván, ilyen művet nem lehet írni. Pozsgay válasza az volt, hogy addig sem óhajtott betiltani semmit, és a továbbiakban sem szeretne. Írják meg a darabról a véleményüket – javasolta. Miután Sárai a másik két hasonló próbálkozására is ugyanazt a választ kapta, még a lemondását is kilátásba helyezte, remélve, hogy kellő nyomást tud gyakorolni. Nem jött be. Lemondott (Sárai a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára volt 1978-ig). Ez az esemény az akkori zenei életen belül elég nagy váltást hozott, ellenünk meg végre megszűnt ez a cirkusz. D+SZ: Onnantól datálható a hanglemezeik megjelenése is? JZ: Olyannyira, hogy a Sáry Lászlóval közös első lemezünk hat évig feküdt a polcon. Akkor jelenhetett csak meg, utána viszont már szinte évenként jöttek ki a lemezek. Utólag már pontosan lehet tudni, hogy a zenei életen belül volt két markáns ellenvélemény is a betiltásunk ellen: az egyik Lakatos Éva volt (az Országos Filharmónia igazgatója 1958-tól – a szerk.), akinek kommunista meggyőződéséhez nem férhetett kétség, a másik pedig Bors Jenő (a Hanglemezgyár igazgatója – a szerk.). Bors vérbeli menedzser volt, és amikor 1981-ben a Hanglemezgyár kiemelt vállalat lett – azaz működését üzleti alapokra helyezték –, elkezdte preferálni azokat a szerzőket, akik iránt a piacon kereslet

mutatkozott. Abban az időben a lemezek – így a kortárs zenei kiadványok is – kétháromezer példányban jelentek meg, és az 1989-es, a Tizenkét dal felvételét is tartalmazó szerzői lemezből (SLPX 12971) – úgy tudom, hogy – csak Németországban a több mint ezer odaszállított példány elég gyorsan elkelt. D+SZ: Önnél az önkifejezés általában rendkívül burkoltan, rejtett kódok formájában jelenik meg. Tud ezzel bárki is bármit kezdeni azokon kívül, akiknek esetleg elárulja? JZ: A kódok módszerek s az, hogy egy zeneszerző milyen módszerekkel dolgozik, bizonyos értelemben a magánügye. A közönség a kész darabbal kerül kapcsolatba. Az önkifejezésről a legszebb történet Ludwig Mies van der Rohétól, számos híres chicagói toronyház tervezőjétől származik. A tervezőirodájában panaszolta neki egy fiatal beosztottja, hogy nem hagy neki elég teret az önkifejezése számára. Mies van der Rohe arra kérte a fiatal mérnököt, hogy aláírásszerűen írja le a nevét, majd hozzátette: „Látja, fiatalember? Ez az önkifejezés.” Debussy például azért tartotta Bachot a legnagyobb zeneszerzőnek, mert úgy vélte, hogy a zene arabeszk, amire Bach prelúdiumai a tökéletes példák. 

KOMOLYZENE

jeney zoltán (1943. március 4., Szolnok)

díjai

1979 Kassák Lajos-díj, 1982 Erkel-díj, 1988 Bartók–Pásztorydíj, 1990 Érdemes Művész, 2001 Kossuth-díj, 2001 Artisjus-díj, 2006 AEGON művészeti társdíj

fontosabb tanárai Pongrácz Zoltán (debreceni Kodály Zoltán Zenei Szakközépiskola), Farkas Ferenc (Liszt Ferenc Zeneakadémia), Goffredo Petrassi (római Santa Cecilia Akadémia) 1970 Új Zenei Stúdió: eredetileg Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal, Sáry Lászlóval, Simon Alberttel és Vidovszky Lászlóval alapítja; 1974 Undisturbed című kompozíciójuk Sáry Lászlóval és Vidovszky Lászlóval nagy vitát kavar a magyar zenei életben; 1973 szövegek, sakkjátszmák, meteorológiai adatok, telexek stb. zenére való átírásába kezd; 1976 a Schola Hungarica tagjaként turnézik Franciaországban. A gregorián zene hatása megfigyelhető készülő Halotti szertartás című művében; 1978 görögországi utazása alkalmával álmában felfedez egy két, egymást 12 fokra kiegészítő ógörög skálán alapuló pseudo modális skálarendszert, amelyet a nyilvánosság előtt Apollóhoz című kantáta/ himnuszában mutat be; 1981 Luigi Nono meghívására új magyar zenei koncerteket rendez Olaszországban Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából; 1984 svédországi turnéja során kilenc koncert alatt harminc művét mutatják be, ezekből öt világpremier; 1985 vendégkutató a New York-i Columbia Egyetemen.



D+SZ: Gyakran visszanyúl korábbi, akár évtizedekkel azelőtt félbehagyott vázlataihoz. Hogyan képes felidézni azt az élethelyzetet, amikor a darabot írni kezdte? JZ: Itt érhető leginkább tetten, hogy nem hangulatból írok. Picassót például saját bevallása szerint mindig munkában találta az ihlet, amely állapot azt jelenti, hogy az ember az anyag ismeretében, amellyel dolgozik, készen áll minden lehetséges megoldásra. A zene az a művészet, amelynek írása vagy előadása során a szerző, az előadó érzékeli, hogy a hangok mit kívánnnak. Ha erre nyitott az ember, akkor a szerencse is segítségére siet. Amikor a Contrafactum című művemet írtam, egy ponton úgy éreztem, hogy meg kell szólalnia egy énekhangnak, egész pontosan egy bizonyos Pilinszky-versnek. Igen ám, de ahhoz a darabhoz a kiválasztott vers nem illett magyarul. Szerencsére eszembe jutott, hogy évekkel azelőtt Déri Balázs ideadta nekem a vers latin fordítását, és ilyen formában az már tökéletesen harmonizált az anyaggal.

Több egyetemre hívják meg előadóként az Egyesült Államokba, míg a New York-i Experimental Intermedia Foundationben portrékoncertet adnak tiszteletére.; 1988-89 DAAD-öszöndíjasként Nyugat-Berlinben tartózkodik, vendégprofesszor: lengyelországi nyári szemináriumon 1981-ben, a győri nyári zeneszerzői szemináriumon 1986-ban, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol hangszerelést, barokk ellenpontot, összhangzattant és kortárs zenei elemzést tanít, 1988-ban Amsterdamban a Gaudeamus Alapítvány kurzusán, 1999-ben a chicagói North Western Universityn, 2000-ben Münsterben; 1990-ben belép az újonnan létesült Magyar Zeneszerzők Egyesületébe; 1991-től 1994-ig a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának tanácsadója; 1993 óta a Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémia tagja, megválasztják a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökévé, az ISCM bizottsági tagja; 1995 kinevezik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzői szakának vezetőjévé; 1999 a Zeneakadémia Mestertestületének elnöke; 2002 a Doktoriskola vezetője

főbb művei

1968 Soliloquium No. 1. – fuvoladarab; 1971 Szindbád: filmzene (rendező: Huszárik Zoltán); 1972 Alef – Hommage á Schönberg; 1980 Soliloquium No. 4 for organ – orgonamű; 1992 Vidovszky Lászlóval együtt hangprojekt a sevillai expo magyar pavilonjában; 1994 A Budapesti Fesztiválzenekar megbízására három részből álló nagyszabású oratórium első része (Commendatio aminae) melyet a BFZ ad elő Yehudi Menuhin vezényletével Budapesten; 2005 egyik legjelentősebb műve, a Halotti szertartás teljes bemutatójára a Művészetek Palotájában a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar előadásában, Kocsis Zoltán vezényletével került sor.

D+SZ: Volt olyan, hogy kifogott önön egy darabja? JZ: Természetesen. 1967-ben írtam egy triót fuvolára, brácsára és csellóra. Bemutatója óta már többször próbálkoztam az átírásával, egyelőre nem jártam sikerrel. A mesterségnek persze vannak olyan eszközei, melyekkel ezt a darabot is rendbe lehetne rakni. De annyi zene van a világon, hogy amennyiben nem tudok magába a darabba visszahelyezkedni és megtalálni az egyetlen megoldást, akkor fölösleges szaporítani a jól megírt, de semmitmondó művek sorát. n INTERJÚ: -ajm- FOTÓ: fotó: NAGYILLÉS SZILÁRD / DAL+SZERZŐ

A interjú hosszabb változata elolvasható a Lángoló Gitárok oldalán: www.langologitarok.hu

LISTÁK

Előadók a FACEBOOKON – LIKE TOPLISTA, 2013 nyár

FACEBOOK TOP 10 LIKE

250 200 150 100 50

256 888 children of distance

227 497 fluor tomi

212 944 király l norbert

210 054 majka

197 155 vastag csaba

182 867 quimby

181 269 janicsák veca

165 045 bárány attila

127 414 dukai regina

124 650 csík zenekar

TOP 20 1. children of distance n 256 888 2. fluor tomi n 227 497 3. király l norbert n 212 944 4. majka  210 054  197 155 5. vastag csaba 6. quimby  182 867  181 269 7. janicsák veca 8. bárány attila n 165 045 9. dukai regina n 127 414 10. csík zenekar  124 650

1. punnany massif 1 12. takács nikolas 13. caramel 14. ákos 15. hősök 16. tankcsapda 17. curtis 18. voksán virág 19. papa jo 20. wolf kati

n 122 633

like: azt mutatja meg, hogy az előadó, zenekar közösségi oldala hány rajongónak tetszik, hányan követik azt.

 121 858  118 572  118 062  116 955  114 467  109 615

talk about: az előadó, zenekar oldalának közösségi aktivitását méri, a róla szóló beszélgetések, megosztások, bejelentkezések és más adatok alapján.

104 939

 javított  rontott n maradt

 104 278  103 206

Előadók a FACEBOOKON – „TALK ABOUT ARÁNY” TOPLISTA TOP 10

1. ll junior 2. essemm 3. rúzsa magdi 4. majka 5. dukai regina 6. irigy hónaljmirigy 7. oláh gergő 8. children of distance 9. dj metzger viktória 10. curtis

új a listán

27,99% 21,83% 17,86% 16,07% 14,41% 11,37% 9,49% 8,53% 6,58% 6,40%

TOP 5 „TALK ABOUT ARÁNY”

25 20 15 10 5 27,99 % ll junior

21,83 % essemm

17,86 % rúzsa m.

16,07 % majka

14,41 % dukai r.

LISTÁK

YOUTUBE 2013 nyár, MAGYAR TOPLISTA

YOUTUBE TOP 10 2m 1,5m 1m 5m

2 284 313 1 476 400 1 384 516 majka, curtis, mr. missh, majka, blr feat. raul, curtis, blr pápai joci horváth t. belehalok nekem ez jár beléd estem

868 751 punnany massif élvezd

842 434 punnany massif szabadon

724 799 essemm feat. palej niki rólunk szól

695 176 l.l.junior csak a tiéd

646 229 hősök enyém

617 254 children of distance barátként búcsúzom

610 639 mr. busta és essemm ez a mi utunk

TOP 30 1. majka, curtis, blr feat. pápai joci 2. mr. missh feat raul & horváth tamás 3. majka curtis blr 4. punnany massif & am:pm music 5. punnany massif 6. essemm feat palej niki 7. l.l. junior 8. hősök 9. children of distance 10. mr. busta és essemm 11. mohamed fatima 12. myon & shane 54 feat. tóth gabi 13. alma együttes 14. byealex 15. mr.busta & essemm feat. smith 16. l.l. junior feat. desperado 17. mary popkids feat. punnany massif 18. mr. busta 19. mr. busta és essemm 20. gitano 21. ocho macho 22. plastikhead feat. majka 23. mr. busta 24. mr. busta és essemm 25. sub bass monster 26. blr 27. essemm 28. rúzsa magdolna 29. radics gigi 30. szatmári feat. jucus & young g

nekem ez jár beléd estem belehalok élvezd szabadon (na-na-na) rólunk szól csak a tiéd enyém barátként búcsúzom ez a mi utunk nem baj éjjel-nappal budapest ma van a szülinapom kedvesem sose felejts el ma éjjel mosoly nem nézek vissza menj tovább üzen a szél jó nekem ha menni kell... utca himnusz eyyo ne sírj anyám blablabla esik az eső... szerelem vadonatúj érzés csak téged

  n

     

  n     

    

 

2 284 313 1 476 400 1 384 516 868 751 842 434 724 799 695 176 646 229 617 254 610 639 600 967 595 599 586 621 573 927 565 039 542 474 521 071 516 648 512 895 490 611 465 649 464 836 461 076 444 540 405 759 404 365 391 337 384 361 378 989 377 059

LISTÁK

A RAP / HIPHOP AZ ÚJ MAGYAR NÉPZENE

MIT MÉRTÜNK? Korábban is szembeötlő volt, de a folyamat talán most ért tetőpontjára: a 30-as YouTube toplistán szereplő dalok közül 20 zenei stílusa hiphop. A rappelés ma nemcsak az ország legnépszerűbb előadásmódja, de rengeteg fiatal számára jelenti azt a kitörési lehetőséget, „amerikai álmot”, amit korábban inkább a rockzene nyújtott. A valódi ismertség mégis csak keveseknek adatik meg: a megtekintések toplistáját mindössze 7 ilyen előadó vezeti, és közéjük kerülni nem könnyű.

ÚJ TALKABOUT

FB FELTÖREKVŐK

FRISS VIDEÓK

TÖBB FELVÉTELLEL

28%

35%

20%

60%

új talk about lista

facebook-feltörekvők

A teljes Facebook-toplistán a nagyok uralmát senki sem veszélyezteti, hiszen ha egy előadónál fogy is a követők lelkesedése, a teljes követői létszám akkor is még jó ideig megmarad. Most egy új toplistát vezettünk be: a rajongótábor interaktivitását mérő „talk about” listát immár a top 20, hanem a top 50 legnagyobb össz-követő számmal rendelkező oldalnál nézzük. A lista vezetője így most nyáron L.L. Junior, aki 28%-os „talk about” eredményt ért el. A tízes listán 7 olyan előadót találunk, akik az összes követő számát inkább a középmezőnyben találhatók. Úgy tűnik, nagyon nehéz a legnagyobb rajongói tömegeket jól mobilizálni – a középmezőny jobb ebben.

A Facebook-listán összesen 5 előadó javított helyezésén. Az élen a helyzet változatlan: az összes követőszámot tekintve a Children of Distance formáció áll az élen. Érdemesebb ezért a feltörekvőkre figyelni: Majka a 2012 tavaszi 20. helyéről immár a 4.-re ugrott előre. Rajta kívül érdemi előrelépést két zenekar tudott nyújtani: a Szigeten nagykoncertet tartó Quimby (6.) és az idén 25 éves Csík zenekar (10.) – pedig ők nem a legaktívabb, legfiatalabb közönséghez szólnak.

friss videók a youtube top 30-ban

előadók több felvétellel

Úgy tűnik, az új dalok mindent elsöprő sikerének vége: ez már a második olyan YouTube-toplista, ahol az egészen friss videók száma a top 30-nak már „csak” 20%-át teszi ki. Az újdonságok keresése azért továbbra is jellemző: a top 30-ban mindössze két olyan slágert találunk, amit 2012 előtt töltöttek fel a videómegosztóra: az Alma együttes szülinapos dalát és az Ocho macho Jó nekem című bulihimnuszát.

Majka, Curtis, BLR, Mr. Busta, Essemm, Punnany Massif és L.L. Junior: ezúttal ők azok az előadók, akik egynél több dalban is szerepelnek a top 30-as megtekintési listán. Ők ezúttal még az előző listánál is eggyel több, összesen 18 felvételt jegyeznek, ami az összes helyezés 60%-át teszi ki. Ez a jelenség nemcsak az előadók népszerűségéből, hanem a videómegosztó oldal ajánlási rendszeréből is fakad. 60%

35%

28%

20%

LISTÁK

A 30-as lista végén Az egyik fontos mutatószám, ami a top 30-as megtekintési lista sűrűségét méri, hogy az utolsó helyezettnek mekkora nézettségre van szüksége ahhoz, hogy elérje a harmincadik pozíciót. A 2013 tavaszi mélypontot (280 ezer) követően visszaállt a rend: egy negyedév alatt ismét közel 400 ezer megtekintésre van szükség ahhoz, hogy a legnépszerűbb videók közé kerülhessen egy dal.

ALSÓ HATÁR

TOP 5 SŰRŰSÉG

377 000

30%

377 ezer

top 5 sűrűség Érdemes azt is megvizsgálni, hogy a legnézettebb néhány videó a teljes lista nézettségének mekkora részét teszi ki: ez mutatja leginkább, hogy az adott negyedévben volt-e mindent átütő sláger. Nos, ezúttal ez a gigantikus siker elmaradt: az első helyezett dal 2,3 millió megtekintést hozott. Ennek megfelelően a top 5 dal megtekintése is visszaesett a tavaszi 49%-hoz képest: 30%-ra.

30%

TOP 5 SŰRŰSÉG

30% 4

YOUTUBE 2013 NYÁR, MAGYAR PARÓDIA- ÉS MULATÓS TOPLISTA

paródia top – 2013 nyár 1. pamkutya: macklemore thrift shop paródia 2. pamkutya: gangnam style paródia 3. ihm: majka belehalok paródia 4. ihm-byealex: az én hentesem 5. ihm: gangnam style paródia 6. pamkutya: majka belehalok paródia 7. pempi: falusi gangnam style 8. ihm: szívós szemű márta 9. pempi cotton eyed joe paródia

    n  

569 486 412 962 327 046 322 744 310 671 257 443 220 114 215 677 198 504

mulatós top – 2013 nyár 1. jolly&kis grófo: no roxa áj 2. nótár mary: rázd meg 3. jolly és bódi csabi: dolce vita 4. jolly: bulikirály 5. kis grofó: dali dalilej 6. jolly és suzy: loca loca 7. nótár mary: néha-néha / holnapután 8. jolly és a románcok: csinibaba 9. jolly és a románcok: bulizzuk át az éjszakát

n 1 499 750 n 525 003  520 710 445 445  428 480  417 922 n 369 504  348 438 n 334 605

FACEBOOK LIKE TOPLISTA: MAGYAR ELŐADÓK HIVATALOS KÖZÖSSÉGI OLDALAI HÁNY RAJONGÓNAK TETSZENEK (PILLANATKÉP 2013.09.01.) FACEBOOK TALK ABOUT ARÁNY TOPLISTA: A LEGTÖBB KÖVETŐVEL RENDELKEZŐ 50 MAGYAR ELŐADÓ HIVATALOS KÖZÖSSÉGI OLDALÁNAK „TALK ABOUT” ARÁNYÁT NÉZZÜK A TELJES KÖVETŐI KÖRHÖZ VISZONYÍTVA. EZ A RAJONGÓK KÖZÖSSÉGI AKTIVITÁSÁT MÉRI, AZ ADOTT ELŐADÓRÓL SZÓLÓ BESZÉLGETÉSEK, MEGOSZTÁSOK, BEJELENTKEZÉSEK ALAPJÁN (ÁTLAGOS ÉRTÉK, IDŐSZAK 2013. NYÁR) YOUTUBE TOPLISTA: A MAGYAR ELŐADÓK ZENÉS VIDEÓINAK NÉZETTSÉGE 2013. JÚNIUSTÓL AUGUSZTUSIG. MINDEN VIDEÓBÓL FIGYELEMBE VETTÜK A LEGNÉZETTEBB ÖTVEN VIDEÓ KÖZÉ BEKERÜLŐ ÖSSZES VERZIÓT. (2013. NYÁR)

CÍMLAP

PALYA BEA, ÉNEKESNŐ

HÚSBÓL DALT CSINÁLNI Egyedül, vagy zenekar élén – mindegy, mindig elvarázsol. Zabolátlan kiscsikó volt, szabadon szárnyaló táltos lett. Eredményeinél csak tervei számosabbak, nézzük hát, honnan indult, hol tart most, hová tart Palya Bea énekesnő. D+SZ: Honnan jött a zene? Palya Bea: Az első találkozásom a zenével nyilvánvalóan a rádió, azt nagyon szerettem. Én a ’70-es, ’80-as években vagyok kisgyerek, akkor a rádióból mi szól? Michael Jackson, Whitney Houston, meg nem is tudom, Demjén, ez a pár dolog, amire most emlékszem… A másik szál, ami olyan hatéves korom körül ugyanolyan erősen belépett az életembe, a magyar népzene. Merthogy én egy faluból jövök, Bagról, és ott volt egy hagyományőrző együttes, ahol világszínvonalon megy az oktatás. Bekerültem oda hatévesen, tánc és zene, és utána ebben éltem, emlékszem, volt székely forgatós, meg kalotaszegi, és próbálgattam ellesni a nagyoktól, hogy mi is a szövege annak, amit ott bicegős tánc közben énekelnek. Bolondultam ezekért, annyira gyönyörűnek hallottam. Ezt észrevette a zenetanárom, és másodikban, vagy harmadikban elküldött énekversenyre. Meg is nyertem. Mondjuk a felkészülés úgy kezdődött, hogy adott egy kazettán gyűjtést, moldvai néni énekli az Én felkelék jó reggel hajnalban imádságot. Csakhogy nekem akkor még nem volt kazettás magnóm, és ezt tökre szégyelltem elmondani. Hazavittem a kazettát, és töprengtem, hogy tanuljam ezt meg? Eltelt pár nap, nem tudtam meghallgatni, és akkor a tanárom kölcsönadta a saját kazettás magnóját, aminek öklömnyi gombjai voltak...

el tudtam menni egy olyan táncegyüttesbe, a Bartókba, ahol egyrészt az rang volt, hogy én ezt tudom, és jól tudom, másrészt egyfajta legyökerezettséget adott, hogy ez mások számára is érték. A bagi iskola, a Muharay Elemér Népi Együttes nagyonnagyon jó ajánlólevél volt annak idején, és szerettem, hogy ezt én tovább tudtam ott vinni. Az később alakult ki, hogy inkább a zene, mint a tánc. Mindig imádtam énekelni, csak aztán azt éreztem, ahogy így magam felé tartok a lélekalakulás útján, egyre inkább szükségem van arra, hogy csakis saját tartalmakat fejezzek ki, és ne egy nagy közösségben próbáljam el már ötödszörre a nem tudom, milyen koreográfiát… Aztán jött a zenekarozás: már Bagon is volt, de aztán itt, Pesten lett a Zurgó, ami ’94, gimis voltam még akkor, illetve az, hogy én szólóban éneklek mindenfélét. Egyre inkább efelé vitt a lelkem, de az, hogy ebből valóban pálya lehet, az valahogy egyetem körül alakulhatott ki. Mert közben gyorsan elvégeztem a néprajz szakot.

D+SZ: Családból hoztál zenei vonalat? PB: Igazából mind a két nagyapám zenélt, de egyik sem főállásban. Az egyikük, aki cigány származású ember volt, amikor nem bőgőzött, akkor a határban a szekeret tolta, a lovakat etette, vagy, ha a tehén ellett, akkor ott volt, tehát ő úgy zenélt, hogy amikor kellett, akkor ment. A másik nagyapám műkedvelő volt, járt a falusi színi egyletbe, játszott citerán, meg mandolinon, de én őt már nem ismertem… Mindkét szülőtől hozok zeneszeretetet, az biztos, meg azt a vágyat, hogy a zene jobban jelen legyen az életemben, de azzal ők nem számoltak, hogy ez egy szakma is lehet. Az volt a nagy konfliktus életemben sokáig, hogy „Oké, hogy énekelsz, de mikor lesz rendes szakmád?” Ezt páD+SZ: Egyből tudtad, milyen zenét lyaként megfogalmazni, az nagyon félelmetes volt számukra. Aztán lassan, fokozatosan akarsz csinálni? ez átalakult, segített persze, hogy „Láttunk, fiam, a tévében”. PB: Nekem az egyszálének nagyon meghatározó dolog, van egy néni, vagy egy D+SZ: Mikor kristályosodott ki, hogy énekelni akarsz? bácsi, aki énekel arról a hanghordozóról, PB: Az, hogy ki tudom fejezni magam, és boldoggá tesz, amikor éneklek, táncolok, az jön át, és én teljességet érzek, nincs elég hamar kialakult, sőt, ez volt nekem a kapaszkodó. Emlékszem, az Apáczai Gimná- semmi kérdés a zene körül, hanem van a ziumba jártam, hoppá, versenyistálló, részben diplomatagyerekekkel, akik már nyolcadi- dal, és az így jön belém át. Ez nekem egy kos korukig három nyelvet megtanultak, mert itt, meg ott éltek, én meg jövök faluról, nagyon mély alapiskola, úgy megformálni de nekem meg a tánc, az ének volt többlettudásként. Az nagy szerencse volt, hogy az éneket, szót, dallamot, zenét, hogy az 

CÍMLAP

PALYA BEA 1976.november 11-én született. Gyermekkorát falun töltötte, gimnazistaként került a fővárosba. Népzenével és néptánccal 6 éves korában ismerkedett meg. A magyar hagyományok mellett bolgár, cigány, indiai, perzsa, szefárd zenében is otthonosan mozog, saját egyéniségére formálva azok főbb jellemzőit. Kísérletező kedvű, szókimondó, esetenként a polgárpukkasztás határáig is. Ezernyi formációval zenél, számos lemeze közül az Adieu les complexes a European World Music Chart-ra is felkerült. Egyforma lelkesedéssel énekel a Carnegie Hallban és a tököli börtönben is, Kapolcson saját udvara van a fesztiválon. A zenélés mellett ír is, lánya Lili októberben lesz egyéves.  átíveljen a hanghordozó hidegségén, vagy a koncerten, a színpad és a közönségtér közti távolságon. Már többször elmondtam ezt is: a népzenében nem nyitották ki addig a torkukat énekre, amíg nem volt miért, a zene mindig az élethez kötődött, abból nőtt ki. Volt esküvő, rítusok, halál, születés, voltak érzelmek, elhagyott, elhagytak, örülök, vigadok, megyünk a fonóba, kukoricát fosztunk, tehát minden az élethez, az élet mozzanataihoz kapcsolódott, a lélekben felmerülő érzésekhez. Ezt megtartottam, de azért kezdtem el dalokat írni, mert azt éreztem, hogy jó az, amiről a népdalban szó van, de én nem ezt élem. Nem szántok-vetek, nem viszik a babámat katonának, ugyanakkor Amszterdamban él, vagy távol van és ezért csak e-mailt tudok neki írni, vagy repülőre ülök… Átalakult, amiről írtam, meg a formanyelv, amit használtam. D+SZ: Mennyire volt nehéz megtalálni a saját hangod? PB: Minden lemez egy-egy fontos állomása ennek, de a 2004-es Álom-álom, kitalálom című meselemez hozta az első nagy megerősítést dalíróként is. Ott volt egy konkrét sztori a fejemben, ami a gyerekekkel való munkából született, de nyilván belegyúrtam a saját sztorijaimat, a francia táncmester, meg Boris Vian koktélzongorája… Aztán ott voltak a Quintet-évek, itt is sok gyönyörű dal született. A következő mű, amit teljesen egyedül hoztam létre és ezért énekesként meg dalíróként is újabb lökést adott, az az Egyszálének. Majd jött az Altatok, az egy feltartóztatatlan inspiráció-áramlatban keletkezett volt, Lili a hasamban rugdos, én meg ülök hajnali négykor a szőnyegen és énekelek. Volt mit mondanom, akkor kezdtem felfogni, hogy tényleg anya leszek, amit már régen várok, de félek is tőle. De nincs visszaút, csak erre, élet-irányba mehetek. D+SZ: Mennyire fontos számodra az improvizáció? PB: Jaj, nagyon! Abból indul el minden. Minden alkalommal másképp énekelem a dalokat, engem az érdekel, akkor életszerű. Kétszer nem öltözöm fel ugyanúgy, és nem megyek végig kétszer ugyanúgy az utcán sem. A dalokkal is az érdekes, mikor játszhatok velük, meg belerakhatok valami újat. Olyan zenészekkel is játszom, akik el tudnak indulni üresből. Emlékszem, amikor tanultam ezt, féltem, hogy szar vagyok, és csak megítélő mondatok mentek saját magamról a fejemben az összes improvizációs pontnál, na, akkor mondta egy francia szaxofonos kollégám, hogy „Figyelj, mindegy, hogy egy hangot adsz ki, de azt add ki, add oda, mert abból tudok utána elindulni”. Ha odaadod, de aztán elhallgatsz, vagy odaadod, de csak félig vagy ott, az nem jó. Az egész improvizáció a jelenlétről szól. Nyilván a technikai tudásról is, de ott kell lenni, mögé kell állni, különben nem tud a másik elindulni, sőt, én sem tudok elindulni, ha csak úgy odarakok valamit, és az csak félig van ott, mert már a hang kiadásának pillanatában megítélem, azt mondom, hogy „Szerinted nem jó”? Hát ki a francot érdekel? Az embe-

rek azért mennek oda téged meghallgatni, mert arra kíváncsiak, amit tudsz, és nem arra, amit nem tudsz. D+SZ: Eléggé hiperaktívnak tűnsz – le tudsz azért néha állni? PB: Én falusi lány vagyok, úgy nőttem fel, hogy tudom, melyik virág micsoda, aztán ezt egy időre elfelejtettem, nagyvárosi, sőt, kozmopolita lánnyá válva, Párizsban, meg Amszterdamban élve, utazva Japán és Amerika között… És emlékszem, pár éve voltam Kirgíziában játszani, harapni lehetett a levegőt, leültem gyakorolni egy bokorba, kiugrott mellőlem egy nyúl, meg madarak voltak mindenfelé, és bekattant, hogy nekem ebből sokkal több kéne. Pár év múlva eldöntöttem, hogy minden télen kiszállok, elutazom a tengerhez. A kreatív munkához tér kell, hagyni, hogy a sejtjeim egy kicsit ne nyomódjanak egymáshoz, időzni a kilégzés utáni, belégzés előtti pici szünetben. Nem kevés öniróniával mondott mondatom, hogy „én a saját kreativitásom áldozata vagyok”, de tényleg, folyton zene megy a fejemben, és folyton dallamokon meg szövegeken gondolkodom. Pedig néha tényleg csak ülnöm kéne és bámulni ki a fejemből. Talán Albert Einstein mondta egyszer „Hogy magyarázzam meg a feleségemnek, hogy akkor is dolgozom, amikor bámulok ki az ablakon?” Olyan meglepő még mindig, hogy a semmittevős időszakokban jutnak eszembe a legjobb dolgok. D+SZ: Nem feltétlenül tömegzene, amit csinálsz. PB: Valahogy nem tudok olyan dalformát használni, hogy bevezető, versszak, közjáték, versszak, közjáték, híd, refrén stb. Pedig azt is jónak hallom. De én ugye népdalokon nőttem föl, ott sokszor strófikus a forma, van egy ismétlődő dallam, és azon szépen eléneklem a sztorit. Vagy vannak a keleti zenék, amikor van egy lassú bevezető, a közepes tempójú következő rész, és a végén fölmegy gyors tempóra, vagy vannak olyan formák, hogy a gyors-lassú váltakozik. Így aztán a hagyományos értelemben vett popos dalformát én nagyon ritkán

CÍMLAP

tudom használni, pedig isten bizony próbálkozom! De nekem nem ezt dobja a gép. A páratlan ritmusaim sem a popularitás irányába visznek, de hát én a hétnyolcadot találom szépnek, az ötnyolcadot, azt, ha valami furcsán lüktet. Sok múlik az éneklés módján is, meg azon a kérdésen, hogy miért énekelek. Én az az ősi fajta énekes vagyok, aki a húsából csinál dalt, de mindig a közösség ad értelmet az énekének, azt akarom, hogy a hallgatóim magukra találjanak a dalokban, és valami változzon bennünk hosszútávon. Talán ez sem annyira popzenei motiváció, bár ott is sokféle van... A dal akkor jó nekem, ha úgy érzékelem, mint egy embert, aki belép a térbe, jön felém és meg akar ölelni. Emlékszem, az egyik indiai zenetanárom úgy beszélt, hogy minden szava kés volt a gerincemben. Néha tényleg olyan gyilkos is volt, de az ott maradt. Ez csak részben technika, csak részben ajaknyitás, artikuláció. Ez sokkal inkább egy belső szándék: kinyitom magam, mert minden sejtemmel azt akarom, hogy elérjen a másikhoz az, amiről énekelek. D+SZ: …de az utóbbi időben egyre többen értik, amit mondasz… PB: Elsősorban én ezt magamnak csinálom, de visszatekintve az utóbbi évekre, tényleg az történt, hogy ez elkezdett rezegni másokban is. Mert tudom szeretni a Touch me now, close my eyes típusú dalokat is, de engem igazán megforgatni, átírni mondjuk a Joni Mitchell dalok tudnak, azok, amelyek nagyon mély lelki szövetből születtek. Vagy amikor Weöres Sándor Psyché versciklusát énekeltem, na, az átváltoztatott. Igaz, nem volt mindig könnyed szórakozás. De nekem ezek adtak erőt egy-egy új lépéshez, és ezt akarom adni én is az embereknek. Szerintem az az én egyik nagy erőm, hogy van bátorságom mélyre menni, és tudok onnan felhozni dalnak való lélekanyagot. Ez persze nem zárja ki, hogy örömteli, szabad, szárnyaló dolgokat is énekeljek, mert most már ilyen érzéseket is találok odalent. Sőt, van, hogy szórakoztatok is, mert azért bennem egy bohóc is lakik... a barátaim imádják a retróműsoromat, Emmanuelle és Kör közepén állok, Túl szexi lány és Sandokan, videóklip-paródiával együtt... Vagy amikor max hangerőn szól Michael Jackson meg Whitney Houston a turnébuszban, én meg őrjöngök, azt is imádom... De ha becsukom a szemem, és hallgatom, hogy a fülem meg a szívem mit hall igazán szépnek, akkor legelőször tőlünk keletebbi és délebbi tájak hangszereit hallom. Nem véletlen, hogy olyan zenei felállásokat rakok össze, ahol ezek a hangszínek valahogy megjelennek, ahol ez a fajta zenei örökség valahogy ott van. Én modálisan gondolkodom, azaz a dallamokat nem harmóniákra találom ki, ezért magán a dallamvonalon akarom megvalósítani a teljességet. Folyton kísérletezem izgalmas dallamfordulatokkal, díszítésekkel, hangsúlyozással, a csendek hosszával. A tradicionális zenék birodalmában tett hosszabb vagy rövidebb sétáim egy olyan zenei nyelv kialakításában segítenek, amely a legtöbb élettel tudja megtölteni az én személyes ügyeimet, azaz ami meg tudja röptetni a szöveget. Mindehhez én makacsul ragaszkodom, ami szerencsére ahhoz vezetett, hogy nem megyek trendi irányba, valószínűleg, mert nem is akarok. D+SZ: Miért, kellene? PB: Eszembe jut néha, hogy lehetnék poposabb, de közben meg szeretem azt a helyet, ahol most vagyok, meg azt, akivé eddig lettem. Bizonyos értelemben a világ tetején ülök, mert az én igazi sikerem a belső szabadságom, bármikor kiszállok és megyek a tengerhez. És ha holnap meghalnék, nem az énekesnőségem jutna eszembe. Lili-képek peregnének a szemem előtt, a szülésem, szerelmes hangulatok, tengerek, bálnák, de talán koncerttermek kevésbé.

xofonon, dudán, a Snétberger Központból ismerős Bodóczki Ernő nagybőgőzik, ifj. Tóth Pisti gitározik és Mogyoró Kornél az ütős. Meséltem neked az Álom-álom, kitalálom című lemezről, és 2013-ban megírom ennek a párhuzamos történetét Álom-álom, ki a párom? címmel, ami végső soron egy férfi lélekfejlődésének énekelt meséje, és nem titok, hogy a párom életét dolgozom fel ebben. Ez egy lemez lesz, de ugyanúgy, ahogy az előzőből, valószínűleg születik majd belőle egy tánc-, és színházi előadás is. A harmadik munkám az Altatok folytatása, amit Éltetek címmel fogok felfűzni, a mindennapok dalai Lilivel, akivel egyszerűen minden motívum dallá lesz, beázunk, és akkor lesz belőle „Szaladnak a madarak a tetőn, szaladnak a madarak a tetőn, leverik a cserepeket, beázik a ház/ Osonnak a macskák a tetőn, osonnak a macskák a tetőn, leverik a cserepeket, beázik a ház”. n INTERJÚ: NAGY GYŐZŐ fotó: NAGYILLÉS SZILÁRD / DAL+SZERZŐ

D+SZ: Mik a közeljövő tervei? PB: Van egy új anyagom, ami a Nő címen fut, és született hozzá egy új felállás is. Gerzson János játszik udon, buzukin, kalimbán, Szokolay Dongó Balázs furulyákon, sza-

PROGRAMAJÁNLÓ

HASZNOS HOLMIK

PROGRAMOK IPADRE Sorozatunkban zenészeknek és zene iránt érdeklődő olvasóinknak ajánlunk hasznos vagy épp szórakoztató alkalmazásokat mobilra és tabletre a midi.blog.hu szakértő segítségével. ingyenes hangrögzítő (Focusrite) Egy ilyen jónevű cégtől mindent elfogadunk, ami ingyen van, a Tape ráadásul csodásan néz ki, és nagyon egyszerű kezelni: csak megnyomjuk a Record gombot, és rögzít. Persze ezen túl még vannak hasznos dolgok benne: ha kész a felvétel, rögtön vannak hozzá ajánlott mastering presetjei, amikkel megtolhatjuk egy kicsit a hangzást, vagy karaktert adhatunk neki, és a kész cuccot a SoundCloudra is egy gombnyomással tolhatjuk fel. Tisztára, mintha Instagram lenne – csak hangban. Kötelező letölteni. profi effektek, valós időben (VirSyn, ElephantCandy) Szinte egyszerre jelent meg két kiváló effekt a táblagépre, Audiobus-csatla koztathatósággal. Az AudioReverb egy kombinált, konvolúciós és algoritmikus elemeket is használó zengető a VirSyntől, 118 presettel, az UltraPhaser ElephantCandytől pedig – ki gondolná – egy phaser. Mindkettő megvételre ajánlott. analóg dobszinti négy euróért (Kraftpad)

A Kraftpad egy rémesen profi dobszinti. Nagyon jól néz ki, tíz különböző dobszintézis-algoritmusa van, 99 hangprogrammentési lehetősége, és az egész kezelése nagyon-nagyon intuitív. Wave fájlt tud exportálni a végén, és ebbe belekombinál már egy közepesen jó saját zengetőt is. Megéri.

itt a legjobb chiptune szinti

A Sidpad is valami olyasmi, ami meg kell hogy legyen minden iPadesnek: fejlesztője, Alex Smith feltalálta vele ugyanis a legjobb chiptune-szintit, innen már nem vezet út felfelé. A háromoszcillátoros hangszer nem igazán követi a Commodore 64 klasszikus SID-chipjének architektúráját, legfeljebb távolról – sokkal messzebb megy annál. Monofón, így mindhárom oszcillátora ugyanazt a hangot szolgálja, de mindnek külön burkolói vannak. Négyféle hullámformájuk lehet ki-be kapcsolhatóan, így a teljes kombinációs lehetőség eléggé nagy, szűrője pedig négy üzemmódot tud, jól szól, és burkológörbéje is van. Egy pici modulációs mátrixot is fel lehet állítani, amelybe kézzel rajzolt modulációs görbéket vezethetünk be, és egy 16 lépéses szekvenszerrel hullámforma-változásokat vagy arpeggiókat is vezérelhetünk. A program ingyen jön, de három euróért érdemes befizetni a Pro verzióra, mert az már kezel MIDI-t, lehet rajta tehát billentyűzni, megtervezett hangokat elmenteni, és wave fájlba képes exportálni a hangzó eredményt. A szinti hangja gyilkos, ahogy a Synthtopia egyik kommentelője írta; rengeteg kész preset hangszínnel jön, mind-mind nyolcvanasévek-játékok klasszikus csipogásaira emlékeztet. Miközben az egész egy mozdulattal beépíthető a házi stúdióba és vezérelhető. n

DAL+SZERZŐ

DALSZERZŐ KÖRKÉP II.

ÉNEKES ÉS DALSZERZŐ Az előző szám után ismét összeszedtünk hat magyar énekes-dalszerzőt, akik a korábbiakhoz képest kicsit más utat jártak be. Ők már nem az internet segítségével lettek népszerűek. Van, aki már akkor ismert volt, mielőtt kitalálták volna a világhálót, de persze akadnak köztük olyanok is, akik valamilyen tehetségkutatónak köszönhetik azt a bizonyos lökést, amely elindította őket a zenei pályán. És természetesen kultikus undeground arcok sem maradhattak ki.

DAL+SZERZŐ

nyeső mari

„Azt hiszem, beleszerettem a meteorológusba. És most már biztos, hogy Ő is szeret, mert azt mondta, hogy a sok évi átlagos és szórvá-Nyeső várható!” 2

Régi motoros az énekes-dalszerzők világában, hiszen először 1978-ban tűnt fel a Fehérvári Dalos Találkozón. 1983-tól a Magyar Rádió, a ’90-es években a Magyar Televízió dalaiból készített felvételeket, de már a ’80-as években komolyabb sikereket ért el. ’86-ban különdíjat kapott a siófoki Interpopon, de musicalben is kipróbálta magát, pontosabban ő énekelte Ofélia szerepét Nagy Feró Hamlet lemezén. A közmédia után a színházban kötött ki, önálló estjei voltak a Kolibri Színházban, de Micimackó-, és Beatles-színházi adaptációkban is közreműködött gyerekek számára. Mindössze három saját nagylemeze jelent meg eddig, azok is 8-9 év különbséggel. A négy éve megjelent Meteorológuson multiinstrumentalista képességét is megvillogtatja, hiszen a gitár mellett mandolinon, basszusgitáron és hegedűn is játszik. Dalszövegeire jellemző a bájos humor és magyar kifejezések kettős értelmezése, amitől akár több jelentése is lehet egy-egy számnak.

petruska andrás 4

„Nem én vagyok a legjobb énekes a mezőnyben, és nem is szeretnék tinilányok bálványa szerepben tetszelegni, de úgy érzem, van egy olyan lelkülete annak, amit csinálok, ami egyénivé és hitelessé tesz és a többiek közé emel.” Petruska annak idején azzal tűnt fel, hogy csak egy ismerősét kísérte a Megasztár válogatásán, de a zsűri egy kis énekeltetés után végül őt juttatta tovább. Azonban a hirtelen jött népszerűségből ő nem kért, és magától szállt ki a műsorból mondván, nem kenyere a tévés celebgyártás mechanizmusa. Ezt később a veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díja követte és Petruska szépen elkezdte építgetni a karrierjét a maga módján. Ahogyan tévés műsorban is egy bluesdallal tűnt fel, úgy máig ez a műfaj a legjellemzőbb rá, ami tökéletesen illik virtuóz gitártechnikájához, de arra is akad példa, hogy csángó népzenei elemeket épít bele a zenéjébe. Stílusához inkább illenek a kávéházak és az intimebb terek, ahol a közönség képes azonosulni azzal, hogy elég csak ének illetve egy szál gitár ahhoz, hogy jól tudjanak szórakozni. A honlapján néha blogot is ír, amit azért és érdemes követni, mert kicsit bele lehet látni egy énekes-gitáros lelkébe és mindennapjaiba. 

DAL+SZERZŐ

3 

bérczesi róbert

„Sokat és sokáig bántottam magamat – mondjuk úgy, hogy most békülőben vagyunk.” Aki egy kicsit is követte a magyar gitárzenét az elmúlt húsz évben, biztosan találkozott már a Hiperkarma nevével. A 2000-es évek meghatározó alternatív rockzenekarának Bérczesi volt szíve és lelke, neki köszönhetőek az évtizedek múlva legendássá váló, zseniális Hiperkarmaszövegek. Több zenekara is volt a Later és a BlaBla, utóbbival egy tehetségkutatót illetve egy nagylemezt is nyert, de a Hiperkarma bizonyult a legsikeresebbnek. A zenekar két album után feloszlott és azóta kiszámíthatatlan a Hiperkarma és Bérczesi kapcsolata. Még megalapította a Biorobotot Nemes Andrással, végül mégis inkább szólólemezt vett fel saját akusztikus estjeiből merítkezve. Máig nem tudni, mikor és hol tűnik fel egy-egy fellépésre, hol a Rájátszás költészeti-irodalmi-zenei eseményen vesz részt, hol saját estet tart.

heincz gábor biga

„Egyébként már akkor is sokan meglepődtek, hogy nincs zenei végzettségem, hiszen autodidakta módon, sok jó zenésztől tanultam az alapokat.” Biga is megjárta már a különböző tévéműsorokat, 2009-ben még háttérvokálosa volt Ádok Zolinak az Eurovízión, de próbálkozott a harmadik Megasztárban is. Végül A dal hozta meg az első igazi áttörést, ahol Naughty Monkeys című számát adta elő. A bájos Learning To Let Go népszerűsége még külföldre is eljutott és bizony sokan vannak máig, akik nem is tudják, hogy ez magyar szerzemény. A dal hivatalos videoklipjét több mint 300 ezren látták a Youtube-on. Biga rengeteg zenélt külföldön, pedig saját bevallása szerint semmilyen zenei végzettsége nincs, mindent autodidakta módon tanult meg. Ír dalokat más előadóknak (Varga Viktor), fellép volt megasztárossal (Torres Dani) és szép lassan építgeti karrierjét, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy idén Fonogram-díjra is jelölték.

takáts eszter

„Annyi bizonyos, hogy az aktív pihenést szeretem, a semmittevés nem az én műfajom.” A pécsi születésű Utcazene-díjas Takáts Eszter már 15 évesen zenekarban játszott, majd karvezetőként végzett a helyi tudományegyetemen. Zenél szólóban, illetve Gumizsuzsi nevű együttesével, és ebben a sorrendben jelentette meg első nagylemezeit is. 2006-ban a Rövidtávot, két évvel később a Kaucsuk Suzie-t, meglepő módon a Gumizsuzsival. Nehéz egy kategóriába helyezni, szokták őt Koncz Zsuzsához vagy éppen Suzanne Vegához hasonlítani, de ő jobban szereti mezítlábas városi folkként jellemezni a zenéjét. Két éve a Petőfi Rádió is játszani kezdte a dalait, majd Müller Péter Sziámi produceri munkájával is kihozott egy EP-t. Tavaly pedig egy speciális templomi turnén vett részt, ugyanebben az évben alapította meg a CATSANDOX zenekar Müllerrel és Kirschner Péterrel. Ezen, a 36

saját és a Gumizsuzsi zenekaron kívül tagja még a Tea Culpának, a Pavilonnak és a Vaga Yagának, vagyis szinte képtelenség, hogy ne futott volna már legalább egyszer össze az ember a zenéjével élete során.

kontor tamás

„Szép lassan visszatérnek az értékek, hiszen az emberek megunják a gagyit.” A Megasztárból épp Kontor Tamás ütötte ki annak idején Bigát, aki macsó cowboy attitűdjével tűnt ki a többiek közül. 1995-től zenekarokban játszott először basszusgitárosként, majd kocsmai bluesgitárosként. Végül megismerkedett a hangszerkészítéssel, stúdiótechnikával és hangosítással, ekkor kezdte el összerakni első önálló estjének programját. Rövid kilátástalan időszakot követően egy jól sikerült kocsmai zenélés után megismerkedett a Roy és Ádám duó énekes tagjával, aki meghívta őt gitározni az együttesbe. Végül jelentkezett a Megasztárba, ahol ugyan a döntőbe nem jutott be, de különleges blues és country stílusa a rekedtes hangjával sok embernek felkeltette a figyelmét. Két lemezt hozott ki szólóban, majd három évig a KGB zenekar tagja volt. Manapság szólóban lép fel, ahol a saját szerzeményei mellett főleg americana, country, blues és folk szerzeményeket játszik. n -KE-, fotók: kollár andrea (1), LUKÁCS MÁTÉ (2) nagyillés szilárd (3), varga andrás (4) lisz kay péter (5), SZIKO (6) shutterstock (NYITÓKÉP)

Az idézetek forrásai: nyesomari.hu; velvet.hu; Magyar Narancs; Bors; LDKritika; zene.hu Legutóbbi számunkban olvasható Dalszerző körkép összeállításunkból sajnos kimaradt pár adat. Idézetek forrásai: 3szek.ro (Baricz Gergő), Quart (Kovácsovics Fruzsina), Phenom’enon (Kristóf Norbert), autodafe.hu (Piresian Beach/Németh Zsófi), madeinpecs.hu (Járai Márk), Recorder.hu (Szabó Benedek). Piresian Beach/Németh Zsófi fotóját Lékó Tamás készítette a Recorder magazin részére, Szabó Benedeket Bradák Soma fotózta. Az érintettektől ezúton elnézést kérünk.

JOGI ESETEK

SZÍNHÁZ VAGY KONCERT

MAMMA MIA A zenészek a nagyobb hatás érdekében a koncertek során gyakran alkalmaznak olyan megoldásokat, amik korábban a hagyományos színházra voltak jellemzőek. Így például trendi az ún. vizuál – a zenéhez illesztett film, kép, grafika vetítése. Színház-e, ha az egész zenekar jelmezbe bújik? Koncert-e a koncert, ha megafonba énekelnek, ha táncosok kísérik az előadást, a dobos viccet mesél átvezetésként, vagy ha esetleg bohócok teszik ugyanezt? látványos koncertek… A nyár nem múlhat el szabadtéri musicalek, koncertek, látványos zenés műsorok nélkül. Augusztusban például Roger Waters ismét elhozta a budapesti közönséghez a legendás Fal (The Wall) koncept előadását. A bemutató 30. évfordulójára szervezett turné során a rockhimnuszok még a 2011-es koncertnél is modernebb, döbbenetes látvánnyal kerültek színpadra. A rockandroll kedvelői annak örülhettek, hogy idén nyáron újragondolva ismét látható a klasszikus Hungária-számokból összeállított Hotel Menthol musical is. A Mamma mia! című közönségsiker pedig minden nyár slágere: ebben a zenés darabban a sztorit ABBA-dalokban „mondják el” a színészek. E produkciók közös vonása, hogy mindegyik korábban megalkotott, „bejáratott” és népszerű zenére épül. Kipróbált módszer ez: fogjuk a slágereket egy laza mese köré, legyen a történet a zene által meghatározott. Ezzel egy teljesen új mű (film, musical) születik ugyan, viszont az ismert muzsika miatt a nézők szívéhez, és a sikerhez is egyenes út vezet.

…vagy nagyon zenés színdarabok? A Fal filmváltozatát évekkel az azonos című album megjelenése után forgatták, és a mű a mai napig önálló életet él koncertként (lásd az idei show-t) és zenedrámaként is. Hasonlóképpen a Hotel Menthol először csak zeneként létezett, a jampi életérzést idéző musicalt csak a kilencvenes évek végén gyúrták a dalokra; ahogyan az ABBA-számok is köszönik szépen, sikerrel előadhatóak (és eladhatóak) a görögországi esküvő története nélkül is.

koncert vagy színház? A kérdés lényegtelennek tűnhet, pedig komoly jogi jelentősége van! Ha a zenék előadása színpadi átdolgozás nélkül történik, akkor a közös jogkezelő ad engedélyt a felhasználásra. Ilyenkor beszélünk az ún. kisjogos felhasználásokról. Gondoljunk egészen egyszerűen az élőzenés koncertekre: kiáll a zenekar, zenél és énekel, ehhez pedig a koncertszervező kér az Artisjustól engedélyt. Ha viszont a zenéből színházi produkció készül (vagy ahogy a törvény fogalmaz: „zenedrámai mű”), akkor közvetlenül a jogosul-

taktól (szerzőtől, jogutódtól vagy azok ügynökétől) szükséges az engedélyt beszerezni – ez az ún. nagyjogos felhasználások köre.

koncert vagy színház: hol a határ?

Általános érvényű meghatározásra nem vállalkoznék: a színházi elemek túlsúlya, a dramaturgia, a történet fontossága, a zenék megszerkesztettsége együttesen határolja el a színházi műsort a koncerttől. Elképzelhető, hogy a koncerten is követnek egy koncepciót, például a legújabb dalokkal kezdve haladnak vissza az időben, mutatva ezzel az együttes fejlődését. Ezen viszont már túlmutat, ha történetet is akarnak mesélni, mert ez már a színdarabokra jellemző. A határvonal országokként is különbözhet: előfordult, hogy egy külföldi közös jogkezelő „kisjogosnak” vélt egy hazánkban előadott megashow-t, ami a magyar szerzői jogi szabályok szerint egyértelműen „zenedrámai mű” volt, emiatt pedig a magyar jogkezelő nem adhatott engedélyt a felhasználásra. Ebben az esetben a külföldi jogosultnak közvetlenül kellett igényét érvényesíteni a magyarországi felhasználóval, azaz a műsor szervezőjével szemben.n fodor klaudia franciska FOTÓ: SHUTTERSTOCK (EVERETT COLLECTION)

nagyjogos felhasználás a zenedrámai művek (opera, musical, rockopera, operett) színpadra vitele esetén a szerzők közvetlenül kötnek szerződést az előadás szervezőjével. ugyanez vonatkozik az ilyen művek keresztmetszetének előadására.

kisjogos felhasználás önálló dalok vagy opera-, musical- (stb.) betétdalok koncertszerű előadása esetén az előadás szervezője nem közvetlenül a szerzőnek, hanem az ő jogait képviselő közös jogkezelő (magyarországon: az artisjus) útján fizet jogdíjat.

GENERÁCIÓK

SOMLÓ TAMÁS, DÁNIEL ÉS PÁL

HOBBYKULTÚRA Apa és két fia, plusz egy öreg kutya piros, közértes kosárban. Nem hétköznapi figurák. Egy budai söröző teraszán ülünk, így többen is odajönnek egy kézszorításra és pár mondatra. Még a környék bolondja is tiszteletét teszi, alig tudjuk lerázni; végül hangos „Éljen Rúzsa Magdi!” kiáltással búcsúzik. Somló Tamással, Dániellel és Pállal beszélgettünk. D+Sz: Volt-e egy pillanat, amikortól kezdve igazi, főállású zenészként tekintettél önmagadra? Somló Tamás: Nem tudom, mikortól kezdtem zenésznek számítani, mert igazság szerint már öt-hat éves korom óta a zenével törődöm – elsősorban apám jóvoltából, aki hegedült, de a bátyám is harmonikázott. Rendszeresen voltak nálunk családi ös�szejövetelek, például a nagymama születésnapján, amikor családi koncertet adtunk. Ilyenkor apám játszott, és ahogy nagyobbak lettünk, persze mi is csatlakoztunk hozzá. Mozartot, Vivaldit és más klasszikusokat játszottunk; volt vacsora, majd jött a fényképész, aki lefotózta a még élő Somlókat, aztán mindenki boldogan távozott. Nagyjából innen datálódik a zenei pályafutásom. A zene miatt kerültem később az artistaiskolába, az úgynevezett Bohócipari Technikumba, ahol az artisztikum mellett folytattam a zenei tanulmányaimat is. Volt ott egy nagyon komoly tanárom, apám távoli ismerőse, Heinemann Sándor bácsi, aki a Nagycirkusz karmestere volt. Ő figyelt rám és ő foglalkozott velem nagyon intenzíven. Tizenhárom évig tanultam hegedülni, egyszerűbb hegedűversenyeket és Bach-szólószonátákat is eljátszottam.

sarkú csizmában jártak, felrúgták a szokásokat, és ezzel megváltoztatták az akkori fiatalság életét-világát. Ugyanez itt is lezajlott. Mi a Baross utca és a Körút sarkán laktunk, ami egy eléggé proletár negyed volt akkor; amikor hazaértem a suliból, letettem a táskát, ettem valamit és máris mentem a közeli Vörös Meteor sportpályára, ahol a környékbeli haverokkal gyülekezgettünk. Fociztunk, télen koriztunk, néha verekedgettünk a Mátyás tériekkel, akik elvették a labdánkat: mozgalmas élet volt, de akkor még nem volt itt ez az újfajta zene. Amikor viszont megjött, akkor valahogy eltűntek a csapatok, ezek a téri galerik és ugyanezeket a fiatalokat már mindenféle klubokban lehetett inkább megtalálni. Ott kitombolták, izzadtra táncolták magukat, aztán békésen hazamentek. Akkor már nem kellett azon gondolkodni, hogy hol vezessék le a fölös energiáikat a fiatalok. Az volt az érdekes, hogy Magyarországon ezt a folyamatot nem állították le, pedig eleinte az összes szocialista országban be volt tiltva az ilyesmi.

D+Sz: A Boogie a zongorán című dalodban szerepel az a sor, hogy “Apámnak megígértem, virtuóz leszek”. Tényleg megígérted? ST: Nem ígértem semmit, mert nem tudtam, hogyan alakul majd az életem, csak azt tudtam, hogy foglalkozni szeretnék ezzel, mert tetszik. Közben a bátyám is egyre komolyabban harmonikázott: a Zeneakadémia kistermében voltak a vizsgakoncertjei és én is sokszor elképzeltem, hogy egyszer majd ott fogok állni. De aztán az artisztikum miatt az egész átalakult, és egy idő után inkább ráálltam arra, hogy artista leszek – de mellette azért önszorgalomból zenéltem is. És egyszerre csak jött a beathullám, mindenki rátapadt a luxemburgi rádióra, és ki így, ki úgy, de elkeztük utánozni meg imitálni a Beatlest, a Rolling Stonest és más angol zenekarokat, akik elindították ezt az egész zenei mozgalmat. És ebben persze nemcsak zenei újdonság volt, hanem az egésznek volt egy szabadság-hangulata, lázadás volt a konzervatív eszmékkel szemben és hozott D+Sz: Elnézve a rólatok készült régi egyfajta oldódást is. Nem csak nálunk jelentkezett ez ennyire erősen, hiszen még Ang- fényképeket, az akkori szülők helyében liát is felrázta, hogy a fiatalok hosszú hajat növesztettek és csőnadrágban és magas én sem örültem volna, ha a lányom vele- 

GENERÁCIÓK



somló tamás Az LGT énekese, basszusgitárosa, szaxofonistája 1973 óta, dalszerző, jogász, artista. Már általános iskolában kapcsolatba került a zenével, szülei zenetagozatra íratták be, ahol hegedülni tanult, majd egy zenetanárra, Heinemann Sándor, a Fővárosi Nagycirkusz karmesterének hatására iratkozott be az Állami Artistaképzőbe. Az itt alakult Luxor nevű társulattal nyolc évig járta a világot, majd a beathullám feltűnésekor visszatért kezdeti szenvedélyéhez, a zenéléshez. 1964-től az Omega szaxofonos-énekese lett, majd a Kex zenekarban énekelt, játszott szaxofonon és hegedűn. Baksa-Soós János kivándorlása után jött a NonStop majd egy közös LGT-turné során, Presser Gábor felkérte, hogy vegye át a távozó Freinreisz Károly basszusgitáros posztját – ekkor tanult meg basszusgitározni. 1992-ben jelent meg első szólólemeze, a Som-ló. 2004ben jogi diplomát szerzett az ELTE-n és ugyanebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is. Az LGT ötévnyi szünet után idén januárban tért vissza a színpadokra, legutóbb pedig az alsóörsi LGT Fesztiválon láthattuk .

tek lóg. Sok időbe telt, amíg ez a csodabogárság elfogadottá vált, és már nem fordultak utánatok az utcán? ST: Akarva-akaratlanul szépen hozzászoktak az idősebbek ehhez az egészhez, de azért voltak érdekes történetek. Egyszer játszottunk az Omegával, és örömmel konstatáltam, hogy eljött az édesanyám is az új férjével, hisz’ akkor a szüleim már régen elváltak. Épp énekeltük valamit Kóborral, amikor a muter fölpattant a színpadra, elkapta a hajamat és jól belevágott egy ollóval. Alaposan elintézett ott mindenki szeme láttára, és elégedetten távozott. De az is előfordult, hogy megállt mellettem a szénszállító teherautó, a szeneslegények lekiabáltak, hogy “hogy nézel, ki, te majom?”, aztán megdobáltak brikettel. D+Sz: Gyerekként ti még érzékeltetek valamit ebből a csudabogárságból? Mit szólt a külvilág? Somló Dániel: Mi eléggé szabad szellemű iskolába jártunk, voltak bőven művészgyerekek is, úgyhogy nemigen lógtunk ki a sorból. De a tanárok és az osztálytársak ezt tök jól kezelték – bár néha persze előjött, de sosem volt kiemelt téma, hogy ki az apánk. Somló Pál: Nekünk ez egy természetes közeg volt. Amikor kisebbek voltunk, Apu vitt minket minden koncertre. Mentünk Rapülők-turnéra, meg Demjén Rózsira, úgyhogy ezeket mi már átéltük egészen kicsi korunkban. ST: Gondoltam, hátha elrepülnek, de nem repültek el. Mindig hazataláltak. (Nevet) Cipeltem magammal őket: amikor hat évig Dániában dolgoztam, akkor is hordtam őket ki-be. SD: A hajón, amikor ott voltunk, minden egyes nap játszott a fater, ezért mi is minden egyes nap ott voltunk vele. Nemsokára ez vált a természetes közegünkké. SP: Ami viszont elsőre nem volt annyira természetes, és épp most előkerült egy

videó is róla: az “Annyi mindent nem szerettem még” Rapülők-változatában mi is rappelünk az eredeti felvételen. Kábé hatévesek vagyunk ott. Volt, hogy mi is mentünk haknizni, még a Friderikusz-show-ban is nyomtuk. Meg volt egy augusztus huszadikai fellépés, annak a videója is megvan. ST: Gázsit nem kaptatok! (Nevetnek) D+Sz: Ma már alig jelent bármit, ha hosszú a hajad, és nagyon bizarrnak kell lenned, ha feltűnésre vágysz. Lehet ma ugyanakkora spontán feltűnést kelteni, mint egykor? SD: Már nem. Már itthon is sokkal multikultibb minden, bár a Nyugathoz képest még mindig nagyon kevés. De a húsz, pláne negyven évvel ezelőtti állapotokhoz képest most sokkal több és többféle a zene, egész műfajok jöttek létre. D+Sz: Az LGT évtizedeken át mindig felfedezetlen területekre tudott benyomulni zenei értelemben, annyi volt még a zenei szűzföld. És nagyon fejlődött a technika is. Ti láttok még meghódítatlan fehér foltokat ezen a térképen? ST: Ma már nagyon más a könnyűzene jelentősége és szerepe, amit akkor. Mára ez hobbikultúra lett szerintem. Most már mindenki zenész tud lenni. Most már ez valahogy az alapműveltség része lett, mindenki zenére tanítattja a gyerekét. D+Sz: Mindenki? SP: Én úgy látom, hogy nagyon sokan zenélnek, de persze emiatt elveszhet az a kevés, aki tényleg tehetséges. Nagyon nehezen tűnik ki a sokból az igazán jó. De most is léteznek jó zenék és jó zenekarok, akik csinálják a dolgukat, eredetiek és őszinték. És végül is ez az, ami számít. D+Sz: Az LGT mai távlatból olyan zenekarnak látszik, amelyik mindent elért Magyarországon, amit csak lehetett, ráadásul már fiatalon. Hogyan és hová lehet onnan továbblépni?

GENERÁCIÓK

ST: Hát... A jogdíj már elfogyott, úgyhogy a nyugdíjban bízunk. (Nevet) Fura ez az egész, mert mi hozzászoktunk ahhoz, hogy volt egyfajta rendszer az életünkben: csináltunk két-háromévente valami új produktumot, egy lemezt, aztán elkezdtük bemutatni, körbevinni az országban – sőt, külföldön is néha. De mostanra nagyon megváltozott a zenészszakma szerkezete, rendszere és életformája is. Azzal kezdődött, hogy egy csomó kiadó tönkrement, még komoly nemzetközi cégek is. A lemezkiadás mint üzleti ág megszűnt létezni. Innentől kezdett ez az egész átbonyolódni, megváltozni. Mára ez oda jutott, hogy a könnyűzenéből nem lehet megélni, csak nagyon keveseknek sikerül. Csak a koncertekkel lehet pénzt keresni, nincs lemezeladás és nincs semmiféle jogdíj már. SP: Ez Magyarországon súlyosabb, én Nyugat-Európában azt tapasztaltam, hogy ott még abszolút van a lemezkészítésnek létjogosultsága, sőt: presztízse. ST: Ugyan már, a lemez már csak egy reklám. Erre való hivatkozással lehet csinálni élő koncerteket, akár turnét. Régen a lemez, a kiadvány maga egy önálló alkotás volt. Persze, hirdette is önmagát, mert a nagy, a kirakatban messziről látható, plakátszerű tasakok komoly reklámhordozók is voltak. Ha most ránézel egy CD-boltra (ami amúgy is alig-alig van már), a kirakatban ott vannak a lemezek, amikről nem is látni, hogy mik. Ha konrétan keresel valamit, akkor bemész. De ha csak úgy az utcáról odapillantasz, akkor a CD-k nem tudják úgy eladni magukat, mint a lemezek. Szinte láthatatlanok. Úgyhogy én abban reménykedem, hogy valahogy egyszer csak mégis visszatér a nagylemez. SP: Jön vissza, vinilforradalom van. ST: Hát én Londonban legutóbb nem láttam, pedig még kerestem is. SP: Pedig ez most nagy divat! ST: Más a divat és más az iparszerű működés, de bár igazad lenne. D+Sz: Szerintetek sem reális célkitűzés a könnyűzenéből megélni? SD: Semmiképpen sem az. A magam részéről nem is tekintem ezt célnak. Nem lenne rossz, de nem ez motivál engem. Sokkal fontosabb együtt játszani a zenésztársaimmal, a zenélés öröme. És szerintem nagyjából ez az, ami a legtöbb zenészt mozgatja. D+Sz: De óriási különbség, hogy aki csak hobbiból zenél, sokkal kevesebb időt és elmélyülést tud rá szánni. SP: Ez igaz, de nekem elvonási tüneteim vannak, ha egy hétig nem nyúlok gitárhoz. Én is örülnék, ha megélhetnék ebből, de nem megy. Az a pár produkció, akik a generációnkból megélnek a zenéből, nagyrészt eladja a lelkét és műanyagot árul. D+Sz: De hát ez mindig is volt, már sokkal előbb. A futószalagon gyártott, műanyag zenét nem most találták fel. SD: Igen, de azok mellett a progresszív, igényesebb zene is teret kaphatott. Az LGT jó példa: voltak slágereik, de sosem volt egy popzenekar. ST: És nemcsak az LGT-re, hanem korábban a Kexre, később meg például az Európa Kiadóra, ezekre a megmondó zenekarokra az emberek odafigyeltek. Nekünk hatalmas lökést adott, hogy Dusán beszállt a zenekarba ötödik tagként mint szövegíró, és olyan eszméletlen okos szövegeket írt nekünk, hogy az emberek első hallás utána szájukra vették és a legközelebbi koncerten már tudva velünk énekelték. Ez is nagyon megváltozott. Mára a zene egyfajta dekoráció egy klubban vagy egy színpadon. SP: A rapben van ma meg ez a megmondás. ST: Amikor jöttek a Gesztiék a Rapülőkkel, akkor az egész ország felbolydult tőle,

somló dániel Dániel is zongorázással és gitározással kezdte, mint testvére, de tizenkét éves korábban letéve a gitárt inkább dobolással kezdett el foglalkozni. Első zenekara igazi sulizenekar volt a Lauder Javne Iskolában, a La Vida. Ezzel párhuzamosan a Shamrok nevű formációban is játszott, mely ugyanazokból a tagokból tevődött össze, mint a La Vida, de teljesen más zenét bemutatva. A gimnázium után elvégezte a Kőbányai Zeneiskolát, jelenleg pedig Pécsett végzi utolsó évét szociológus hallgatóként. A kamasz évek után session zenészként tevékenykedett, majd a Seenbe került, mely kisebb-nagyobb hallgatásokkal, de a mai napig aktív, most épp a Káli-medence egy hegyoldalában veszik fel új lemezüket. A Seen korábban teljesen beleolvadt az Esclin Syndóba, amely a szép sikerek ellenére három éve elbúcsúzott közönségétől. Jelenleg a Grand Mexican Warlock dobosa, de a zenélés mellett dolgozik is, az Eastaste nevű zene licenszcég A&R-osa, amellyel különböző nemzetközi produkciókhoz szolgáltatnak zenét Kelet-Európából. 

GENERÁCIÓK

akkora találmány volt. Ráadásul a Geszti annyira eszméletlenül rímhányó szövegeket írt, hogy mindenki hanyatt esett tőle. Nagy forradalom volt ez az akkori zenészszakmában, mindenkit lesöpörtek.



somló pál Ikertestvérével együtt hétévesen kezdett el zongorázni tanulni, majd mindketten gitározni kezdtek. Pál maradt is a gitárnál, első zenekara, a Dániellel közös La Vida volt tizennégy évesen. Tizennyolc évesen kezdte el összerakni mostani zenekarát, melynek tagjai mind ismertek már különböző hardcore vagy metalzenekarokból, Dániel korábban például a Buried By Time-ban játszott. Jelenleg a Shell Beach nevű post-hardcore bandában játszik,tavaly év végén jelent meg második nagylemezük, a This Is Desolation, melyet idén digitálisan a német Redfield Digital is megjelentetett. 2013 igen eseménydúsan zajlik a zenekar számára, októberre ugyanis egy tizenkét állomásos európai turné van bejegyezve naptárukba. Diplomáját idén szerezte a Budapesti Kommunikációs Főiskolán, előtte pedig elvégzett egy hangmérnök képzést, így a zenélés mellett filmekben is dolgozik hangmérnökként, ő volt például a Vágtázó Halottkémek Akik móresre tanították a halált című dokumentumfilm hangmérnöke is.

D+Sz: Mikor írtatok utoljára zenét? SP: Én a múlt héten, lent Balatonon. SD: Én dobosként nem írok számokat vagy témákat, de a hangszerelésben persze részt veszek. ST: Én nem írok zenét. Én szerzek. (Nevet) Utoljára asszem öt éve csináltam ilyen önálló produkciót, lemezt, de őszintén szólva nekem elment a kedvem attól, hogy lemezt csináljak. Egy lemezcsinálás egy nagyon-nagyon komplex, lelki, fizikai, baráti, bizalmi – és mellékesen zenei – munka. Az egésznek már csak a megszervezése is rengeteg feladat. Nekem ez a bonyolult folyamat évekig szokott tartani. Pedig nem is mindent én csinálok. Valaha ez úgy volt, hogy végül összeállt a lemez, megjelent és nagyon hamar jöttek a reflexiók, a válaszok az emberektől, hogy tetszett-e vagy nem tetszett. “Szia, hallottam a lemezedet! Nagyon szar lett, vagy mittudomén!” (nevet) A lemezeladási számok is gyors visszajelzések voltak. Akkor az ember elégedetten vagy elégedetlenül, de mindenképp azzal dőlt hátra, hogy volt értelme az egésznek, csináljunk két év múlva egy újat. De mára ez a hallgatók, fülek közötti viszony valahogy megszűnt. Nincs visszajelzés. Ha kiadok egy lemezt, nem tudok meg semmit arról, hogy tetszik vagy nem tetszik. Lehet, hogy az interneten sokan rákattintanak és mittudomén mennyi lájk már jó eredménynek számít, de ezt én nem veszem mérvadónak: a zenét nem úgy szeretjük, hogy gombokat nyomogatunk. Ma nincs visszajelzés, és emiatt a dolognak az a konklúziója, hogy amit csináltam, az szar, nincs értelme, mert nem tetszik az embereknek, nem mennek be a lemezboltba érte.

SD: Tényleg minimális a visszajelzés. A lemezedről jó esetben pár kisebb-nagyobb blogon megjelenik vmi kritika, ezek alatt meg néhány hozzászólás talán. Ami ugye nem sok... Persze az online jelenlét (pl. iTunes, Spotify, Soundcloud, Youtube, Facebook és sorolhatnám) ma már nélkülözhetetlenek, a videóklip pedig elengedhetetlen dolog egy zenekar vagy előadó életében. De jó videóklipet nagyon kevesen tudnak itthon létrehozni. Ennek különböző okai vannak: anyagi, ízlésbeli, kreatívitás-beli okok. A mi szcénánkban inkább a koncerteken van intereakció a közönséggel, és ott kapjuk a legtöbb visszajelzést, hogy most szar vagy nem szar, amit csinálunk. Jó érzéssel tölt el, ha látom, hogy örömet okozhattam/tunk annak a pár embernek, akik eljönnek egy koncertünkre. Ez itt Budapesten is maximum csak három-négyszáz embert jelent. Szerintem ennél több sajnos már nem is lesz ebben az országban, hacsak nem állunk át mondjuk a népzenére vagy a „telítetlen piacú” magyar alternatív zenére! ST: Csinálhatnátok egy Aréna-koncertet most már lassan! (Nevet) SD: Aréna büfét! (Nevetnek) ST: Az én konklúzióm az, hogy a nem létező szakszervezet naponta osszon meleg ételt a rászoruló zenészeknek, és akkor talán újra lesz kedvünk lemezt csinálni! (Nevetnek) n interjú: hegyi györgy FOTÓ: fotó: NAGYILLÉS SZILÁRD / DAL+SZERZŐ

DAL+SZÖVEG

WEÖRES SÁNDOR ÉS KÁROLYI AMY „CSAK AZT TUDOM, HOGY TÁRSRA SOSE VÁRT AZ ÉN SZIVEM S LETTÉL EGYSZERRE TÁRSA, ELVÉVE TŐLE ÉLETET S HALÁLT, HOGY VISSZAADD MÁSFÉLE RAGYOGÁSRA”

DAL+SZÖVEG

WEÖRES SÁNDOR (1913. 06. 22. – 1989. 01. 22.)

WEÖRES SZÁZ Statisztikai adatokat, Excel-táblákat böngészni különös élvezetet okoz nekünk: legfrissebb összesítésünkben dalszövegek szerzőit állítottuk mennyiségi sorrendbe, ahol meglepő felfedezést tettünk. Egyik legtermékenyebb, pontosabban legtöbbször megzenésített szövegírónk Weöres Sándor költő. Csak S. Nagy István előzi meg 1473 dalszöveggel, míg Weöres 1128 versét, szövegét zenésítette meg számos, de inkább számtalan előadó – e számunkban Palya Bea is utal Weöres-megzenésítésére. Verseit egyaránt énekelte-énekli Gryllus Vilmos, Halász Judit, a Sebő együttes vagy az Alma, csak hogy a legismertebbeket említsük. A táblázatot megszűrtük, és ha csak a költőket állítjuk sorrendbe, az alábbi eredményt kapjuk:

1 2 3 4 5 6 7

WEÖRES SÁNDOR . . . . . . . . . . . . . 1128 JÓZSEF ATTILA. . . . . . . . . . . . . . . . . . 873 PETŐFI SÁNDOR . . . . . . . . . . . . . . . . 509 ADY ENDRE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444 ARANY JÁNOS. . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 ROMHÁNYI JÓZSEF. . . . . . . . . . . . . . 185 RADNÓTI MIKLÓS . . . . . . . . . . . . . . . 184

E statisztikai adatok még több szeretetre és a népszerűségre konvertálhatók: idén számos nagyszabású esemény sorjázik a Kossuth- és Baumgarten-díjas költő-író-műfordító századik születésnapja tiszteletére. n

-AJM- fotó: reismann jános / magyar fotográfiai múzeum

weöres sándor 1913. 06. 22.–1989. 01. 22. 15 éves korában közölték le első novelláját a szombathelyi Hírben Egyszer régen... címmel, majd négy verse jelent meg az Erőben. Babits révén a Nyugat 15–16. számában jelent meg első verse, a Hajnal. Ezt követően a Nyugat 1941es megszűnéséig összesen hatvannégy verssel gazdagította a folyóiratot. Weöres filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát, egyetemi évei alatt alapította az Öttorony című folyóiratot, és egyre több helyen publikált. 1935-ben Baumgarten-jutalomban, majd 1936-ban Baumgarten-díjban részesült. Ekkoriban kezdődtek legendás útjai: 1935-ben Észak-Európában, 1937-ben pedig a Távol-Keleten. Doktori disszertációja A vers születése címmel készült, majd 1939ben doktorrá avatták. Pécsett 1941-ben a Városi Könyvtár megszervezésével és vezetésével bízták meg. Mindeközben Weöres a Nyugat megszűnése után a Sorsunk folyóiratban, a Magyar Csillagban, a Válaszban, a Diáriumban közölte verseit. 1943-ban a budapesti Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett, 1946-ban házasságot kötött Károlyi Amyval, majd olaszországi útjuk után a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott. 1970ben megkapta a Kossuth-díjat, és az osztrák állam díját is. Utolsó legendás fellépését Londonban tartotta Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel 1980ban. 1982-ben Forintos-díj elismerésben részesült. 1989. január 22-én halt meg Budapesten. Műveinek, műfordításainak száma igen jelentős, főbb művei minden generáció számára meghatározók kicsiktől a nagyokig, a Bóbitától a Holdbéli csónakosig, Theomachiától a Psychéig.

IRODALOM

SZVOREN EDINA

REND (rövidített verzió) Van egy gát a Paptag utca torkolatánál. Járda nincsen. A kerthatárokra ültetett tuják, mint egy kisgyerek lazán összeszorított ujjai. Az utca felső végénél lévő pavilonban süket-néma házaspár árulja a festékes bödönöket. Hétfőn, szerdán és pénteken kertbe való murva is kapható. A környéken semmi sincsen, ami ellen a Paptag utcai gát védene – de itt a Kevei út sem Kevére vezet. Leugrom a gyorsvasútról. Nem szeretem, mikor a szüleim arról sugdolóznak, ismerem-e már a szerelmet. Ha átbújok a vízművek kerítésén, hogy lerövidítsem az utat, az már szerelem? A lány a kereszteződésig jön elém. Néha együtt utaztunk a gyorsvasúton. Sudokut fejtett, és megkívántam. Július lett, mire elhívott magukhoz. Nem karol belém, keveset beszél. Úgy emeli meg a kaput, mint egy öregasszony könyökét. Az előkertjükben gledícsia áll. Ennek a fának csak a neve szép: hosszú, zörgő termése van, s ha talp alá kerül, megijedek. A konyha pepita csempés, mint a kétperces extázisok. Kezet fogunk. Az anya is megérkezik. Dünnyögni azért mindketten tudnak. A konyhaajtó fölött piros burájú lámpa, ha szól a csengő, villogni kezd. Ezt jól kitalálták. Főznek. Men�nyire más, ha odahaza van csönd. Az apa arca olyan, mint egy műszaki rajz sraffozása: párhuzamosak a ráncai. Mi négyen vagyunk testvérek, mondom, a legidősebb én vagyok. A lány tolmácsol, lejeleli. Kérdezgetnek: műszaki rajzoló vagyok egy krisztinavárosi irodában, kedvencem a ferde axonometria. Azt hiszik, viccelek. A süket-némák nevetése különös. A lány szobája a hátsó traktusban van, a kertre nyílik. Az ajtón túl feketefenyők dobálják termésüket. A fenyők mögött bokorsáv, mögötte láda. Megkérdem, mi az. A pörgető, feleli a lány. Babzsákra telepszünk. Próbálom összekötni a gyorsvasúton látottakat ezzel a szobával. Sosem fokozatos az átmenet. Obszidián levélnehezék alatt gyűrött ötszázasok. A lány egyik lábát a nyakamba rakom, de zavar, hogy nem érzem zihálás közben a hasát. Két percig tart a pepita izzás, egyszerre sóhajtunk négyet vagy ötöt. Fára hasonlít a fanszőrzete, mondom, miközben ilyen fa nem létezik: ennyire szimmetrikus. Az irodában egyébként dicsérik arányérzékemet. Felöltözöm. A lány ruháján visszagombolom a dekoltázst, nyugalmat szeretnék. Átfut a fejemen: nem szeretném, ha a mellét napoztatná. Azték maszk támaszkodik a könyvek gerincének, meg mexikói képeslapok. Nem fordítom meg őket, nem kíváncsiskodom. Az átmenet ebben az irányban sem fokozatos. Megszólal a kerti kolomp. Az apa így jelez. Kilépünk a kertbe, felkarunk összeér. Nemet intek. Ha itt aludnék, megszoknám a helyzetet: lerövidülnének a percek, a pepitából pedig szürke válna. A bokorsáv mögött tizenegy színes kaptár, bennük ciprusi méhcsaládok. Az apa méhészkalapban áll a kaptár fölött, most nem látszanak a ráncai. Én távolabb állok, a pörgetőnél. Látom, hogy mosógépdobból barkácsolta az apa. A lány előkészíti a füstölőt, valami vésőt meg egy fésűforma tárgyat. Az anya is kibiceg közénk, lecövekel, ahol állok. Eszembe jut, hogy négyen vagyunk testvérek, de néha úgy érzem magam, mintha a test-

véreimet megfojtotta volna a köldökzsinór. A kaptárak alatt ászokfa, hogy a méhésznek ne kelljen görnyednie. Olyan ez, mint az irodában: az íróasztal két oldallapját rúd köti össze, hogy ne legyen visszeres a műszaki rajzoló lába. Még sincs rend igazán. Állunk és nézzük. Az apa kiemeli a méhekkel lepett keretet. A lány odafüstöl a fújtatóval, az apa napba tartja. Fenyőnedvek percegnek a hátunk mögött, átsüt a lépen a fény. Pár méterrel odébb, egy fügebokor mellett víz csepeg. Közelebb lépek. Deszkalapra hullanak a cseppek egy ágvillára erősített tartály tűvel átszúrt fenekéből. A deszkalapon harminc-negyven méh sorakozik. A vízcseppek négy egyenlő porcióban futnak szét a vésővel vájt árkokon. A barázdák mentén a méhek olyan fegyelmezetten várják a vizet, hogy remegni kezd a térdem. Mintha sorszámot húztak volna. Nincs ilyen műszaki rajz, nincs ilyen koncentrációs tábor. Tartom magam. Csak a lány és az apa dolgozik. Itt van, megtaláltam, ez a rend. Nem ujjongok, csak szégyellem magam. Éjjel indulok haza. A lány nem kérdezi, tetszett-e, amit láttam. Azt sem tudom, a méhekre gondol, vagy a puncijára. Máskor azt hazudnám: engem voltaképp az érett nők vonzanak. A szüleitől úgy búcsúzom, hogy föl-le kapcsolgatom az előszobai lámpát. Felém intenek. A szemükben nyugodt, fess fiú vagyok. A lány kikísér, a kerti úton átlépjük a gledícsia terméseit. Épp csak hozzám simul a kapuban. Mikor hazaérek, eszembe jut: lehettünk volna hangosak. n

SZVOREN EDINA 1974-ben született, polgári foglalkozását tekintve zenetanár. Pontosabban: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium zeneelmélet- és szolfézstanára. Elbeszéléseivel viszonylag későn jelentkezett: első novelláskötete (Pertu címen) 2005-ben jelent meg a Palatinus Kiadó gondozásában. Második, 2013-ban Artisjus-díjjal jutalmazott kötetét (Nincs és ne is legyen) ugyancsak a Palatinus adta ki. A kötet tizenkét elbeszélést tartalmaz, és minden bizonnyal mai kisprózánk élvonalába tartozik. FOTÓ: SZVOREN ÁDÁM