Dal+Szerző magazin 2012/02

dal+ szerző AZ ARTISJUS INGYENES ZENEIPARI, KULTURÁLIS MAGAZINJA I MEGJELENIK NEGYEDÉVENTE I MMXII / II. I

www.artisjus.hu

S Z I R T ES ED I NA MÓKUS NE M VAG Y U NK EGYEDÜL MEGADNI A KEZDŐ LÖKÉST A Snétberger Zenei Tehetség Központ Felsőörsön ÚGY ÍRNÉK EGY VONÓSNÉGYEST, DE SEMMI KEDVEM HOZZÁ Interjú Decsényi János zeneszerzővel

1

EDITORIAL

TARTALOM

2 HÍREK

Fotó: Fazekas István

6 EL, ÖSSZE, ÚJRA, FEL, ÁT, KITŐL, KI, MIKOR, HOGY… ZENEI ÁTDOLGOZÁSOK A GYAKORLATBAN 8 AZ AKADÉMIÁTÓL A LONDONI OLIMPIÁIG A BUDAPEST BÁR } 10 FELDOLGOZÁS VAGY ÁTDOLGOZÁS

A Dal+Szerző második lapszámát tartja most a kezében az olvasó. A puding próbája az evés, tartja a mondás. De csak a második kanálnál derül ki, hogy tényleg jó-e az a puding. Nagy szeretettel és izgalommal készítettük a bemutatkozó lapszámot, és a megjelenést követően sok pozitív visszajelzést és bátorítást kaptunk.

Kérdőívben kértük szerzőink véleményét az új kiadványról, amire minden elképzelésünket meghaladó mennyiségű válasz érkezett. A túlnyomó többség szerette a kiadványt, de javaslatokat, kritikákat is kaptunk.

Néhányan felvetették, hogy időszerű-e az internet világában print magazint indítani.

Mi azt gondoljuk, hogy igen. A papír alapú kiadványhoz könnyebb kötődni, és teljesen másként olvassuk, mint az internetes hírportálok vagy blogok írásait. A papírnak illata van, kézbe lehet venni, nem is beszélve arról, hogy a tördelés és grafikai munka miatt egységesebb és szebb képet mutat egy ilyen képes magazin.

Ebben a számban néhány apróbb vál­ toztatást vehet észre a figyelmes olvasó, és 1/3-ával növeltük az oldalszámot is, így többféle témával és stílussal tudunk foglalkozni.

TÓTH PÉTER BENJAMIN AZ ARTISJUS STRATÉGIAI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS IGAZGATÓJA

2

12 ÉN ÖRÖKKÉ UNDERGROUND MARADOK ALBA HYSENI-INTERJÚ 16 CSAK A FEJBEN DŐL EL – NÉMETH JUCI-INTERJÚ 20 NEM VAGYUNK EGYEDÜL SZIRTES EDINA MÓKUS-INTERJÚ } 24 LISTÁK, GRAFIKONOK 26 VIDÁM ZENE NEM LÉTEZIK ZOMBOLA PÉTER-INTERJÚ 30 CSAK TISZTA FORRÁSBÓL – ARTISJUS TÁMOGATÁSOK 32 MEGADNI A KEZDŐ LÖKÉST – SNÉTBERGER ZENEI TEHETSÉG KÖZPONT 34 ÉLNI KELL A LEHETŐSÉGGEL – ISCM 36 FELVÉTEL INDUL – RAJONGÓK KONCERTVIDEÓI 38 WILLIS BEMOSOTT EGYET A ZENEIPARNAK A VICTOR WILLIS-PER 40 KIMUZSIKÁLNI AZ EREDETI DALLAMOT GRYLLUS ÉS GRYLLUS } 44 ÚGY ÍRNÉK EGY VONÓSNÉGYEST, DE SEMMI KEDVEM HOZZÁ – DECSÉNYI JÁNOS-INTERJÚ } 48 SPIRÓ GYÖRGY DIADAL

IMPRESSZUM

8 Gyakorlatilag úgy sikerült egy jól működő, a koncertszervezők számára is vonzó zenei projektet létrehozniuk, hogy nem is ez volt a cél 20 Szirtes Edina Mókus, akinek gazdag és megejtően színes pályaképe most két nagyszerű és nem könnyen felejthető szólólemezzel gazdagodott

DA L+ SZ E RZ Ô Az ARTISJUS negyedéves magazinja MMXII. második negyedév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1119 Budapest, Bikszádi utca 9/b) Felelős kiadó Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Victor Máté Ebben a számunkban közremûködtek: Bihari Balázs, Fodor Klaudia Franciska, Hegyi György, Horváth Márton, Keresztes Noémi, Nagy Győző, Nagyillés Szilárd, Németh Marcell, Rácz Mihály, Tóth Péter Benjamin, Zubreczki Dávid Lapterv / tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Címlapfotó: Lukács Dávid (latvanycsapda@gmail.com) Korrektor: Kótai Kata

40

Nyomdai kivitelezés: DEMAX Mûvek (1151 Budapest, Székely Elek u. 11.)

Generációk és hagyomány – sorozatunk második részében a Kalákaalapító apuka és világot járt fiú ülte körül velünk az asztalt.

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83 Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint újrahasznosított papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

44

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerző-t, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

Színésznek és jogásznak is tanult, de végül zeneszerző lett, és közel húsz évig vezette a rádió elektroakusztikus zenei stúdióját

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@ artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

1

HÍREK

ARTISJUS-DÍJÁTADÓ 2012 AZ ARTISJUS-DÍJ, AMI MINDIG A ZENEI ÉS IRODALMI alkotókat helyezi középpontba, idén április 12-én került átadásra.

Az év produkciója díjjal ismerte el az Artisjus Egyesület a Hobo Blues Band búcsúkoncertjét. A koncertről Szabó Áron „Vasaló” méltatásában elmondta, már 6-7 évesen első koncertélményei között a legendás együttes fellépései is szerepeltek. Nem csupán a búcsúkoncertnek szól a díj, az egyesület a Hobo Blues Band teljes múltja előtt is tiszteleg azzal, hogy ezt a fellépést választotta az év könnyűzenei produkciójának.

SZIRTES EDINA „MÓKUS” kapta az év könnyűzeneszerzőjének járó Artisjus-díjat.

Az alkotót méltató Czutor Zoltán szerint Szirtes Edina azon művészek közé tartozik, akikkel kapcsolatban jogosan merül fel zenekedvelők körében, hogy érdemes-e egyáltalán a komolyzenét és a könnyűzenét megkülönböztetni. Czutor kiemelte, hogy ebben a kategóriában eddig még nem szerzett díjat női zeneszerző, azaz az Artisjus Év Könnyűzeneszerzője Díj első női díjazottja lett Szirtes Edina „Mókus”.

ID. MALEK MIKLÓS lett a könnyűzeneszer­ zői életműdíj birtokosa az Artisjus Díjak 2012-es díjátadó gáláján. Az Artisjus Egyesület elnöke, Victor Máté elmondta, hogy Malek Miklós sokoldalú, műfajokon átíve-

2

Az Artisjus Irodalmi Nagydíját 2012-ben SPIRÓ GYÖRGY kapta. Az írót Grecsó Krisztián méltatta, aki elmondta, hogy nemcsak a magyar irodalom korszakos jelentőségű alkotója a Fogság, a Jövevény és a Jégmadár regények szerzője, de a világon mindenütt számon tartják. Spiró féltucatnyi nyelven ír, beszél és olvas, pályája a magyar–orosz–szerbhorvát szak elvégzésétől, külpolitikával kacérkodáson keresztül vezetett a színház és az irodalom világába. Grecsó kiemelte, Spiró képes arra, hogy a hozzá mindennél közelebb álló élményanyagról, a saját hagyományáról, örökségéről higgadtan, tárgyiasan, távolságtartóan és gyönyörű egyszerűséggel lő szaktudása teszi megkerülhetetlenné a tud írni. „Ez százévente egyszer, ha sikebeat korszakban születő slágereket vagy rül” – tette hozzá Grecsó Krisztián. az együttműködést Hofi Gézával éppúgy, mint a 90-es években írt szimfonikus ze- Artisjus irodalmi díjat kapott ZALÁN TIneműveket. Victor Máté hozzátette, mára BOR is – a költő, író, drámaíró munkássáelsősorban klasszikus zenei feladatok ta- gát Margócsy István méltatta. Margócsy lálják meg Malek Miklóst, aki így maga- kiemelte, hogy „Zalán írásai, remek és sabb szinten összegzi mindazt a tudást pontos megfigyelései olyan írásokat és tapasztalatot, ami munkássága során eredményeznek, melyeknek mindig van erőteljes szociográfiai megalapozottsáfelhalmozódott. guk (hagyományosan szólva: nagyon Az év komolyzenei művének járó Artisjus- erős valóságismeretről tanúskodnak), s díjat DECSÉNYI JÁNOS kapta, Samblant de olyan irodalmiságot képviselnek, melyek joie című alkotásáért. A méltatásban Hollós talán a leginkább Móricz Zsigmond erős Máté elmondta, hogy Decsényi János nem novellisztikájára emlékeztetnek.” riad vissza a jövőbe mutató technika alkalmazásától, miközben inspirálja őt a múlt, a PAPP SÁNDOR ZSIGMOND irodalmi díjáról korábbi évszázadok költészete és zenéje. A Báthori Csaba beszélt. A Semmi kis életek költészet és a szigorú szerkesztés egyszerre című kötetről a méltatásban elhangzott, van jelen a díjnyertes komolyzenei műben. hogy „nagy erővel, rendkívül változatos Az év könnyűzenei szövegírójának BECK ZOLTÁNT, a 30Y zenekar frontemberét, dalszerzőjét választották. A népszerű muzsikust méltató Bródy János szerint Beck Zoltán stílusteremtő szövegírói, előadóművészi tevékenységével jelentősen hozzájárult az igényes pop-rock kultúra magyarországi térnyeréséhez. Végül Nógrádi-Tóth István az év magyarnótaszerzőjének járó díjjal kapcsolatban beszélt a díjazott JÁSZTELEKI SÁNTA JÓZSEFRŐL csütörtök este, az Artisjus-teremben.

HÍREK

és érzékletes stílusban, aprólékos pontos- kotókat, akik ezeket a szervezeteket alkotják, sággal idézi fel az 1989-es romániai rend- jelezve ezzel, hogy a szerzői jogokról szóló viszerváltás előtti és utáni hétköznapokat.” ták középpontjában nem arctalan szervezetek állnak, hanem a művészek maguk.

VARGA MÁTYÁS Artisjus irodalmi díjáról Ferencz Győző beszélt. A bencés szerzetes-tanárról, munkáiról elhangzott, hogy a E-UJJLENYOMAT-TECHNOLÓGIA világirodalom egyik nagy, többféle változat- A NAGYFELOSZTÁSBAN ban fennmaradt, de voltaképpen töredékes AZ ÉV LEGNAGYOBB JOGDÍJKIFIZETÉSE legendáját töredékként emeli saját költé- MINDIG MÁJUS KÖZEPÉN történik az Artisszetébe és szembesíti az egyszeri, megvál- jusban. Ilyenkor fizetik ki az előző évi ráditásra váró emberi élet kiszolgáltatottságával ós, televíziós és gépzenei jogdíjakat. Az idei Parsifal, parsifal című 2011-es kötetében. felosztás nagy újdonsága a RadioMonitor

magasabb, ennyi zenét egyfolytában végighallgatni 450 napig tartana.

• A jogdíjban részesült magyar szerzők száma most először lépte át a kilencezret, pontosan: 9 103. Ez is rekord, a tavalyi legmagasabb számot +6,5%-kal haladja meg.

TÁMOGATÁSI POLITIKA A 2011 VÉGI SZERZŐIJOGITÖRVÉNYMÓ­­­DOSÍTÁS EGYIK legfontosabb hatása, hogy a magyarországi közös jogkezelők a szociális és kulturális célokra felhasznált összegeket csak az állam által jóváhagyott és nyilvánosságra hozott támogatási politika alapján használhatják fel, és kizárólag a Nemzeti Kulturális Alap útján.

Az Artisjus legfőbb szerve, a Küldöttgyűlés 2012 kiemelt feladataként kezeli ezt a témát. Május közepén fontos mérföldkőhöz érkezett az egyesület, hosszas előkészítés és vita után elfogadásra került a támogatási politika, amit benyújtottak jóváhagyásra a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához. A dokumentum nyilvánosan elérhető: www.artisjus.hu, az /Egyesület, majd a /Szabályzatok menüpontra kattintva.

JOGKEZELŐK A NETEN AZ EURÓPAI SZERZŐI TÁRSASÁGOKAT NÉPSZERŰSÍTIK A szerzői jogkezelő társaságok európai szervezete, a GESAC útra indított egy internetes oldalt, az Authorsocieties.eu-t. A weboldal célja, hogy bemutassa ezeket a társaságokat, közérthetően, világosan beszéljen arról az óriási munkáról, amit a 27 európai tagország ilyen szervezetei végeznek.

típusú felosztás megjelenése. Ez azt jelenti, hogy a rádióban elhangzott dalok manuális beazonosítása, feldolgozása mellett már egy automatizált folyamat is jogdíjkifizetéshez vezethet. A számítógép minden zeneművet egyedi hanglenyomattal azonosít, és amikor elhangzik, képes a pontos beazonosításra.

Míg 2011-ben a Magyar Rádió csatornái mellett 16 további rádióadás adatait dolgozta fel az Artisjus munkaszervezete, addig 2012-ben Különös aktualitást ad ennek a kezde- ez 36-ra nőtt. A feldolgozott sorok száma ményezésnek, hogy az Unió 2012 során több mint 50%-kal nőtt, hárommillió fölé. kulcsfontosságú jogszabályt fog elfogadni az online zenei szolgáltatások szerzői jo- FŐBB ADATOK: gairól és a közös jogkezelésről, így az egyik • 207 858 db különböző mű szerepelt a célcsoport az európai döntéshozók köre. felosztásban. Ez minden idők legmagasabb A felület középpontba állítja magukat az al- ilyen száma, a tavalyi csúcsnál +8,6%-kal

A törvénymódosítás következtében minden magyar jogkezelő az eddiginél részletesebb pénzügyi beszámolót is közzétesz.

Az ennek megfelelő első ilyen Artisjus-beszámoló az /Egyesület, majd /Beszámolók menüpontra navigálva található meg.

FONOGRAM-DÍJÁTADÓ A MAGYAR HANGFELVÉTEL-KIADÓK 1992 ÓTA DÍJAZZÁK a zenei élet szereplőit. Eleinte Arany Zsiráf, majd Fonogram néven ez a díj a magyar könnyűzene egyik kiemelt eseménye minden évben. A 2012-es évben 18 díjat és három különdíjat adtak át. Életműdíjas lett az idén többszörösen jubiláló HORVÁTH ATTILA dalszövegíró, aki ezzel a díjjal is történelmet írt: ez az első alkalom, 

3

HÍREK

GYÁSZ

ISTEN VELED, ÁGI

Dr. Musinger Ágnes, a Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége ügyvezető igazgatója, súlyos betegségével szemben az utolsó pillanatig küzdve, életének 50. esztendejében, 2012. március 24-én elhunyt.

1962. december 1-jén született Budapesten.

Jogi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Államiés Jogtudományi Karán végezte, majd az 1987-ben tett államvizsga után kezdő ügyvédként helyezkedett el.

A Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége (korábbi nevén Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége) 1992-es alapítása óta látta el annak ügyvezető igazgatói tisztségét.

A MAHASZ kezdetben általános érdekvédelmi tevékenységet folytatott a Magyarországon működő hanglemezkiadók számára, legfontosabb feladatai közé tartozott az akkor tömeges méretű kazetta-hamisítás elleni küzdelem, a piaci információk feldolgozása és publikálása (elsősorban slágerlistákon keresztül), valamint a zene, az előadók és lemezeik népszerűsítése az évente megrendezett, Arany Zsiráf névre keresztelt (2004 óta Fonogram néven rendezett) díjkiosztó gála segítségével.

A Szerzői Jogi Törvény 1997-es módosítását követően a Művelődési Minisztérium a magyarországi hangfelvétel-előállítók közös jogkezelő szervezeteként bejegyezte a MAHASZ-t. Ettől kezdve a MAHASZ és dr. Musinger Ágnes az iparági érdekvédelem mellett a közös jogkezelés területén is aktívan és sikeresen képviselte a hangfelvétel-előállítók érdekeit, és e területen is kivívta a szakma elismerését.

A közös jogkezelő szervezetek (ARTISJUS, EJI, FILMJUS, HUGART, MAHASZ) a lakosság szerzői jogi tudatosságának emelésére, illetve a szerzői jogi jogsértésekkel szembeni közös fellépés koordinálására 2003-ben alapították a ProArt – Szövetség a Szerzői Jogokért egyesületet, melynek létrehozásában és további működésében dr. Musinger Ágnes folyamatosan meghatározó, kezdeményező szerepet vállalt.

2000 óta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábban Magyar Szabadalmi Hivatal) alatt működő Szerzői Jogi Szakértő Testület elnökségének tagja volt. dr. Musinger Ágnes irányítása alatt a MAHASZ a zenei alkotókat érintő kérdések és általában a hazai kultúra területének hangsúlyos szereplőjévé vált, s bár a szervezet által végzett jogkezelő-érdekvédő tevékenység sokszor a média támadásainak középpontjába került, az igazgató asszony kitartó következetessége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a zenefelhasználók

4

jelentős többsége ma már megérti és elfogadja, hogy a szellemi alkotások létrehozóinak mind a törvények, mind az erkölcsi megfontolások alapján anyagi ellenszolgáltatás jár a munkájukért.

Feladatait mindvégig a legnagyobb elkötelezettséggel, kiváló szakmai tudása teljes bevetésével végezte.

Szakmai partnerei és mi, közvetlen munkatársai nemcsak kiváló kollégaként tiszteltük, hanem barátunkként szerettük.

Gyászolják gyermekei, családtagjai, barátai és munkatársai.

Szűts László, elnök (MAHASZ) FOTÓ: GLÓDI BALÁZS (2002)

HÍREK

 hogy ezt a díjat kifejezetten szövegíró kapja.

Az év felfedezettjének járó díjat az OZONE MAMA kapta, a hazai klasszikus pop-rock album díja pedig Bródy Jánosé lett. A modern pop-rock kategóriát a FRESHFABRIK nyerte Mora című albumával, az alternatív kategória díja pedig a KISCSILLAG zenekart illeti. Elektronikában YONDERBOI a hazai díjazott, a hard rock szcénában pedig a IDORU örülhetett az idei átadón.

A szórakoztató zenei lemez díját a tavaly elhunyt SZENES IVÁN szerzői albuma nyerte, a jazz kategóriában ALAPI ISTVÁN kapott jutalmat. Az év hazai gyermekalbuma – meglepetésről itt szó sincs – HALÁSZ JUDIT Apa, figyelj rám lemeze lett.

MAGYAROK A FOCI-EB-N A LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG MEGNYITÓJÁN György Ádám zongoraművész és az olasz származású, de Budapesten

élő DJ, Karmatronic a klasszikus zenét ötvözi a modern elektronikus zenével. Az erre az alkalomra készített, Chopin Vihar-etűdjére épülő közös produkciót – nyolcszáz táncos közreműködése mellett – várhatóan 150 millióan fogják figyelemmel kísérni világszerte a televízió-képernyők előtt.

A BIZTOS A SZERZŐI JOG SZEREPÉT HANGSÚLYOZZA A BELSŐ PIACI ÉS SZOLGÁLTATÁSI EURÓPAI BIZTOS, MICHEL BARNIER EGY KONFERENCIÁN ELMONDTA, hogy sürgős szükség van arra, hogy egy valódi „digitális paktum” jöjjön létre az állampolgárok és az alkotók között. Ebből a célból a jelenlegi jogi keretrendszert felül kell vizsgálni, de Barnier elutasítja azokat a hangokat, akik szerint a szerzői jogot el kel törölni, hogy az emberek szabadon férhessenek hozzá a kulturális alkotásokhoz az interneten.

NŐTT A FÜGGETLENEK RÉSZESEDÉSE A MUSIC&COPYRIGHT ÁLTAL KÉSZÍTETT KUTATÁS SZERINT a független lemezkiadók és zeneműkiadók piaci részesedése is nőtt 2011-ben. A hangfelvétel-piacon 2%-kal növelték szerepüket a függetlenek, 25,2%-ra.

A lap szerint a növekedés mögött jó néhány A biztos szerint ebben az esetben a najelentős új előadó sikere áll, akik közül érde- gyobb sikerű művészek képesek lennének mes kiemelni Adele szerepét. túlélni, de a feltörekvő és független művészek szenvednének, így a polgároknak A zeneműkiadói piacon a független pub­ sem lenne egyetemes online hozzáférésük lisherek 1,2%-os növekedéssel 32,6%-ot a kultúrához. n értek el az év végére. Itt a növekedés mögött nagyobb katalógusok megvásárlása áll.

5

FELDOLGOZÁS

ZENEI ÁTDOLGOZÁS OK ÉS KONVERZIÓK A GYAKORLATBAN

EL, ÖSSZE, ÚJRA, FEL, ÁT, KITŐL, KI, MIKOR, HOGY… Az Artisjus legutóbbi Szerzői Akadémiája gyakorlati útmutatással kívánta ellátni azokat a szerzőket, akik más művére építve hoznának létre saját alkotást. Az első előadás az átdolgozások általános jogi szabályait, a második a hangfelvételek sample-ként való felhasználását járta körbe, majd a harmadikban a Universal magyarországi alkiadója mesélt az engedélyezés gyakorlati menetéről. „Fel szeretnék használni egy zenét. Mit tegyek?”

Minden attól függ, a „zene” milyen részét és hogyan használod fel. Induljunk ki a legegyszerűbb esetből. Ha előadóművész vagy, akkor a koncerteden szabadon bárki zenéjét előadhatod. Ez azt jelenti, hogy az „elvontan létező dallamot és szöveget” élőzeneként a saját stílusodra hangolhatod, egyedi hangszereléssel megbolondíthatod – ehhez elegendő, ha a koncerted szervezője megfizeti a koncertjogdíjat. Ugyanígy együttesed változatlanul újra feljátszhat és hangfelvételen kiadhat egy – akár külföldi, akár magyar – dalt, amelyhez csak hangfelvétel-kiadói jogdíjat kell fizetni az Artisjus felé.

Ha azonban egy létező zeneszámot, annak felismerhető, egyéni-eredeti részét úgy használod fel, hogy azáltal a zenemű érdemben megváltozik, de még felismerhető marad, ahhoz már átdolgozási engedély is szükséges, amit közvetlenül a jogosulttól szerezhetsz be. Átdolgozásnak minősül szerzői jogi értelemben, amikor más szerző már létező zeneművéhez, annak akár a dallamához, akár a szövegéhez hozzáteszel (új szöveg-, rapbetétet, remixet készítesz); akár a zeneműből (a dallamból vagy a szövegből), akár a rögzített hangfelvétel motívumából felismerhető részletet kiemelsz, kivágsz, s azt más műbe ágyazod; a zeneművet át- vagy újraírod, lefordítod, bármilyen más műfajba áthelyezed (pl. akár csak egy részét is megfilmesíted, reklámot, klipet, videót forgatsz vele, színpadra állítod); egyéb alapvető változásokkal újragondolod, ha műfajt „váltasz” (pl. egy blues jellegű műből hiphopot készítesz, vagy akár fordítva) – és a példálózás itt nem érhet véget.

Ezen esetekben lényegében a további felhasználástól függetlenül átdolgozásról beszélünk: mindegy tehát, hogy az így megalkotott új művet hangfelvételen rögzíted, előadod, feltöltöd az internetre vagy azt leadja a rádió – mindennek előzetes feltétele, hogy átdolgozási engedéllyel rendelkezz a megfelelő jogosultaktól.

6

Példaként álljanak itt a tehetségkutatók, ahol ifjú énekesek az eredetihez híven adják elő az ismert zeneszámokat, így átdolgozásról nem, legfeljebb újrahangszerelésről beszélhetünk.

Ezzel ellentétben, ha a kreatív előadó saját rapbetétet költ a szöveghez, vagy netán más műfajban, mondjuk operaként adja elő Fluor Mizuját, akkor bizony ahhoz már átdolgozási engedély is szükséges lesz.

Városi legenda, hogy meghatározott másodperc alatt nem kell engedélyt kérni, hiszen ha a zeneszám felismerhető és egyénieredeti részét használod fel, az már engedélyköteles felhasználás lesz. Nem ámítás viszont, hogy a puszta zenei ötletek nem védettek, így nem csak Prince sikolthat a szám elején, nem csak Akon használhat elektrovoice-t, és jamaikai rappert is bárki imitálhat Copy Conon kívül is. A zeneszerzés alapvető építőkockái, amelyek bárkinek az eszébe juthatnak, vagy amelyek közismertek, triviálisak, így kreatív alkotómunkát sem igényelnek – szabadon felhasználhatóak. Példaként szokták hozni, hogy az elmúlt negyven év popzenéje nagyjából ugyanarra a négy akkordra felfűzhető, ugyanígy a rock & roll vagy az R&B stíluselemei nemcsak elterjedtek, de szinte kötelezőek is az ilyen műfajban alkotóknak – így, kedves szerzők, nyugodtan hagyjátok, hogy mások művei hasonló zeneszámok alkotására inspiráljon benneteket.

• Előfordul, hogy az átdolgozási engedélyt azzal cselezik ki, hogy szándékosan az eredetihez hangzásában és stílusában megtévesztésig hasonló számot készítenek („sound-alike”), ugyanakkor annak egy egyedi elemét se veszik át.

• Inkább fogyasztóvédelmi (és nem szerzői jogi) problémát vet továbbá fel, ha a szupermarketben „originally performed by Queen” jelzés alatt lényegében ismeretlen előadó által felénekelt cover-verziókban vesszük meg a Queennek hitt albumot.

• Mivel divatos zsurnalisztikai kifejezéssé vált, az előadások röviden a „plágium” magyarázatára is kitértek. Plágium alatt a

FELDOLGOZÁS

Mezei Péter Előadás a samplingről az Artisjus Szerzői Akadémiáján

köznyelv azt érti, amikor valaki nyilvánvalóan és felismerhetően „koppint”, vagy „lop” más műből úgy, hogy ezt titkolni próbálja, tehát a művet egészében sajátjaként tüntetik fel. Az újságírók hajlamosak már egy Backstreet Boys-számra emlékeztető Compact Disco-klip vagy Madonna slágerére hajazó Lady Gagavideó hallatán „lopást” kiáltani, fontos azonban leszögezni, hogy jogosulatlan átdolgozás esetén is csak az eredeti jogosult érvényesíthet igényt az átdolgozóval szemben (követelhet jogdíjat vagy elismerő nyilatkozatot, esetleg „bezúzathatja” a jogosulatlanul elkészült albumokat stb). Ameddig tehát a BB vagy Madonna maga is elnézi a hasonlóságot, felesleges plágiumról cikkezni.

Az átdolgozási engedély beszerzése mindig a felhasználó (vagy átdolgozó szerző) feladata, és egyben kockázata is. Sajnos nem elegendő, hogy „megpróbáltad”, „igyekeztél” elérni a jogosultat, valamint szintén a jogosulatlan átdolgozót terheli annak a kockázata is, ha rosszul méri fel a felhasználás határait (pl. idézésnek gondolja, ami már átdolgozásnak minősül). Ki kell emelni továbbá, hogy ha elutasító választ kaptál, azt akkor is el kell fogadni, ha a jogosult nem indokolta meg e döntését (megtudhattuk például, hogy ABBA-dalok feldolgozásával nem is érdemes kísérletezni, a szerzők semmire nem adnak engedélyt). „Kitől kell engedélyt kérni az átdolgozáshoz?”

Itt visszakérdezek: a dalt használnád vagy a felvételt?

• Ha ugyanis jazz verzióban újra rögzítenéd a Goldeneye-t, tehát az „elvontan létező dallamot és szöveget”, akkor ahhoz csak Bonótól és The Edge-től, a dalszerzőktől kell engedélyt kérni.

• Viszont ha a rögzített felvételből készítenél dubstep mixet, amelyen Tina Turner énekel, vagy egy jól sikerült zenei motívumot vennél át belőle, és használnád sample-ként, ahhoz a hangfelvétel jogosultjától, esetleg magától Tina Turnertől is engedélyt kell kérned.

Amennyiben a szerzőt zeneműkiadó képviseli, akkor tipikusan hozzá kell fordulnod átdolgozási engedélyért. A Universal előadójától megtudhattuk, hogy külföldi szerzők műveinek felhasználása esetén a magyarországi alkiadóhoz benyújtott kérelmet online rendszeren továbbítják az illetékes ország alkiadójának, aki azt vagy maga bírálja el, vagy megkeresi a képviselt szerzőt. Az átdolgozási kérelemben az átdolgozni kívánt művet azonosítsd be, illetve a létrehozni kívánt mű szemléltetésére, a jogosultak meggyőzésére csatolj jó minőségű demót. A válasz átlagosan néhány hetet vesz igénybe, s nincs garancia, hogy megkapod az engedélyt, ezért várj türelemmel. Ha a jogosult megindokolta, miért nem ad engedélyt (pl. elégtelen minőség, alacsony tervezett eladási példányszám), egy újabb kérelemben még korrigálhatsz. Jó tudni, hogy magáért az átdolgozási engedélyért általában nem kell fizetni, de a létrejövő új műben az eredeti szerzők tipikusan magas részarányt kapnak (az átdolgozó legfeljebb 16,7%-ban lesz szerzője az új műnek, de sok esetben egyáltalán nem kap részesedést).

Amennyiben egy zeneművet sikeresen átdolgoztál, nincs más hátra, mint a megállapított szerzőségi részarányok szerint, az átdolgozási engedélyt is csatolva a szokásos űrlapon bejelenteni az Artisjushoz. Amennyiben jogvita merül fel egy átdolgozás kapcsán, annak rendezése érdekében bíróságra kell fordulni, ezt az Artisjus természetesen nem tudja elbírálni, viszont a jogvita bejelentésétől 30 napra függőszámlára helyezi a műre érkező jogdíjakat – ez idő alatt kell az ügy intézését megkezdeni.

A jogszerű átdolgozás tehát nem könnyű menet. Mégis, a gyakorlatban az is jellemző, hogy egyes szerzők kimondottan örömmel fogadják, ha műveiket feldolgozzák, sőt, érdekükben áll, hogy az új művek után érkező jogdíjak is őket illessék – ez a fajta „engedékeny lazaság” viszont teljesen a szerző személyétől függ. n FODOR KLAUDIA FRANCISKA, FOTÓ: FAZEKAS ISTVÁN

7

FELDOLGOZÁS Farkas Róbert (hegedű, gitár) a Budapest Bár alapítója

A BUDAPEST BÁR

AZ AKADÉMIÁTÓL A LONDONI OLIMPIÁIG A Budapest Bár igazi sikertörténet. Gyakorlatilag úgy sikerült egy jól működő, teljesen vállalható brandet és a koncertszervezők számára is vonzó zenei projektet létrehozniuk, hogy nem is ez volt a cél, azonban a 2007-ben zenei kísérletként indult összefogás mára már tökéletesen kinőtte magát.

A Budapest Bár 2012-re már mindent elért, amit egy társulat a hazai környezetben elérhet, ráadásul idén a londoni olimpiai játékokhoz kapcsolódó zenei fesztiválon is ők lépnek fel, szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy a sokszínű, soktagú társulat eljutott a legmagasabb szintre.

A Budapest Bár története 2007-ben kezdődött: a zenekart eredetileg Farkas Róbert (hegedű, gitár) alapította azzal a szándékkal, hogy mai hangzással frissítse fel a kávéházi, cigányzenei hagyományokat. A Zeneakadémián megismert zenésztársaival – Farkas Mihály (cimbalom), Ökrös Károly (harmonika, zongora), és a társasághoz később csatlakozó Farkas Richárd (bőgő) – és a hazai kön�nyűzene legismertebb, legjobb énekeseivel (Ferenczi György, Frenk, Keleti András, Kiss Tibor, Lovasi András, Németh Juci, Ruttkai Bori, Behumi Dóri, Szalóki Ági, Szűcs Krisztián, Kollár-Klemencz László) kirobbanó sikereket értek el már az első lemezük megjelenésének idejében is (Budapest Bár: Volume 1, 2007).

Az egyszerű, de nagyszerű ötlet bevált: a társaság telt házak előtt játszik a Művészetek Palotájában és az A38 Hajón, a vidéki nagyvárosok művelődési házaiban és színháztermeiben, a nyári fesztiválok egyik keresett produkciója lett, de ami ennél is fontosabb: a fiatalabb és az idősebb generáció együtt kezdett el koncertekre járni, ami viszonylag ritka a hazai könnyűzenében. A zenészek és az énekesek kísérleti szövetségének indult Budapest Bár mára igazi csapattá, produkcióvá nőtte ki magát, a lemezek pedig időben előrehaladva egyre szélesebb zenei stílusokat és időszakokat idéznek meg: az első két lemezen még század eleji filmslágerek, kuplék és táncdalok szerepelnek, a harmadik lemezen már bátrabban, szélesebben nyitottak más zenei stílusok felé (jazz-sztenderdek, bossa nova, tangó, Haydn és Jimi Hendrix is cigányzenei, jazz-es formát kapott), és inkább a zenészek álltak a középpontban.

A 2011 tavaszán megjelent negyedik lemezen ismét az énekeseké lett a főszerep, de a zenei merítés még szélesebb lett: Jávor Pál, Kabos Gyula, Harangozó Teri, a Hungária, a Beatles, a Doors ismert

8

KI HÁNY DALT ÉNEKEL A BUDAPEST BÁR-LEMEZEKEN 9 – Kiss Tibor 7 – Lovasi András, Németh Juci, Mazz Swift 6 – Frenk, Ruttkai Bori, Kollár-Klemencz László 5 – Keleti András, Behumi Dóri 4 – Ferenczi György 3 – Szűcs Krisztián 2 – Szalóki Ági 1 – Kiss Erzsi DISZKOGRÁFIA Volume 1. (2007); Volume 2.: Tánc (2009); Volume 3.: Zene (2010); Hoppá! (2011), Volume 5 - Hoppá! (2011) dalai (Akácos út, Alabama Song, Ördögtánc, Bubamara, Tranzisztorkor hajnalán, Surda dala, Lövölde tér, Bolyongok a város peremén) mellett Kiss Tibi énekel egy Trabant- és egy Európa Kiadószámot is (Azt hiszem, hogy, Toporzékolok a vágytól).

A BB a negyedik lemez után is rendszeresen telt házak előtt koncertezett, 2011 októberében pedig megjelent az első DVD, amely a második, Tánc című lemez koncertszínházas előadásának felvétele.

Talán ennél is fontosabb és aktuálisabb, hogy a Budapest Bár fogja képviselni Magyarországot a 2012-es nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódó zenei fesztiválon Londonban. A Budapest Bár zenekar Behumi Dórival és 11 országból érkező énekesekkel és vendégzenészekkel játszik a Trafalgar téren a BT River of Music rendezvényen, az olimpia megnyitóját megelőző hétvégén, július 21-én és 22-én.

A történet folytatódik. n HORVÁTH MÁRTON

9

10

FELDOLGOZÁS

FEL- VAGY ÁTDOLGOZÁSOK JOGI HÁTTERE

FELDOLGOZÁS VAGY ÁTDOLGOZÁS

A Budapest Bár lemezein többféle korszak és zenei stílus került feldolgozásra a húszas-harmincas évek kávéházi dalaitól kezdve a városi cigányzenén keresztül egészen a nyolcvanas évek undeground korszakáig. Felmerült néhány kérdés a feldolgozások és a szerzői jogok kapcsán, ezért utánajártunk, hogy a jogi szabályozás szerint milyen esetben kell engedélyt kérni az eredeti dalok jogtulajdonosaitól.

„Ha egy előadó valaki más dalát szeretné eljátszani, elénekelni, azt könnyen megteheti. Az előadás szervezője vagy a lemez kiadója egyszerűen jogdíjat fizet a dalszerzőknek az Artisjus útján, és ezzel a szükséges engedélyezés meg is történt” – tájékoztatta a Dal+Szerzőt Tóth Péter Benjamin, az Artisjus szerzői jogokkal is foglalkozó szakembere.

Külön engedélykérésre, az eredeti szerzők megkeresésére csak akkor van szükség, ha az új előadás sértené az eredeti alkotók becsületét, hírnevét, illetve ha nemcsak új előadásról van szó, hanem az átdolgozó új zeneszerzői teljesítményt is tesz hozzá a dalhoz. „Ezt persze nem mindig könnyű eldönteni, és nincs olyan hivatal, ami ilyen kérdésben dönteni tudna. Ha vita van arról, hogy egy feldolgozott verzió csak új előadásnak vagy már átdolgozásnak minősül, zenei szakértő segítségével a bíróság tud dönteni. Egyébként általában éppen maga a feldolgozó-átdolgozó zenész érzi a legpontosabban, hogy amit ő tett egy dallal, az csak előadásnak tekinthető vagy zeneszerzői munkát is végzett vele” – folytatta Tóth Péter Benjamin.

Mi történik abban az esetben, ha egy mű eredeti szerzője elhalálozik? Ilyen esetben az örökösökre száll át a szerzői jog, és a szerző halála után 70 évig védettek a művek – ebben az időben az örökösök pontosan ugyanolyan engedélyezési jogkörrel bírnak, mint az eredeti szerző. A 70 év letelte után a jogok elenyésznek, innentől bárki szabadon átdolgozhatja, átalakíthatja a zenéket, csak az eredeti szerző nevét kell feltüntetni.

A Budapest Bár maga úgy tekinti a dalait, hogy azok nem tekinthetők jogi értelemben átdolgozásnak, ezért nem is jelentik be azokat saját, átdolgozott szerzeményként. A kiadó és a koncertszervezők által megfizetett jogdíjak így egyszerűen a dalok eredeti szerzőihez jutnak el.

A LEGTÖBBET FELDOLGOZOTT DALSZERZŐK A BUDAPEST BÁR-ALBUMOKON: 7 – Horváth Jenő 4 – Márkus Alfréd–Harmath Imre 4 – Seress Rezső 4 – G. Dénes György „Zsüti” 3 – Fényes Szabolcs Horváth Jenő: Még néhány perc és éjfélt üt az óra, Jaj, a Helén, Tiroli bocik, Egy tisztes őszes halánték, Csak átutazó vagyok itt a földön, Este fess a pesti nő, Munka után Márkus Alfréd–Harmath Imre: Stux, Legyen esze és az eszét veszítse el miattam, Meseautó, Tenyeremen hordom Seress Rezső: Szomorú vasárnap, Csak átutazó vagyok itt a földön; Én nem tudom, mit hoz a holnap; Fizetek, főúr G. Dénes György „Zsüti”: Munka után, Ezt a nagy szerelmet, Ez történt Lellén, Joseph! Joseph! Joseph!

Fényes Szabolcs: Holnap, ki tudja holnap látsz-e még; Nékem csak Budapest kell A LEGNÉPSZERŰBB FELDOLGOZÁSOK: Szilvafácska, Szívemben bomba van, Stux, Vén cigány, Engem a rumba döntöget romba

11

12

INTERJÚ

ALBA HYSENI, ÉNEKESNŐ

ÉN ÖRÖKKÉ UNDERGROUND MARADOK Nevezték már alter femme fatale-nak, a múlt századból idetévedt balkáni démonnak. Hogy mi a valóság? Egy biztos: egy egyedülálló és hiteles hang örökös szembenállása egy igazabb művészetért.

A művészetért. Új lemezről, under­groundról, türelemről, hitről beszélgettünk Alba Hyseni, albán származású énekesnővel.

D+Sz: Hogyan indult a szólóprojekt ötlete?

Alba Hyseni: 2007-től 2009 végéig játszottam az Absolute pszichedelikus rockzenekarral, és amikor feloszlott, elindult bennem a gondolat, hogy csináljak valamit egyedül: volt egy csomó írott szövegem, ötletem. Gondoltam, miért ne próbálnék meg egy szólólemezt. Közben közreműködtem vendégként a Beat Dis zenekarnál, az utóbbi lemezükön. Közösen írtunk egy dalt Csigó Tomival, akivel később folytattuk az együttműködést. A szólólemezt 2010 januárjában kezdtük készíteni, és mivel nagyon sok zenészt beleavattam a dologba, két éven keresztül dolgoztunk a lemezen. Csigó Tamás lett a producer, de rengeteg más zenész vett részt mind a jazz-szakmából, mind az alternatív oldalról, így például beavattam Grencsó Istvánt, Bérczesi Róbertet, akik teljesen eltérnek attól, amit én képviselek, illetve Hock Ernőt, Dóra Attilát, Sőrés Zsoltot, Senát.

szólnak a szövegek. Bár az enyéim, de nem rólam szólnak. Tehát szólhatnak egy helyzetről, szituációról, de ugyanakkor más emberek által megélt helyzetekről, rajtam keresztül, az én szememmel.

D+Sz: Sok mindent megéltél: a délszláv háborút, menekülttábort. A dalírással válsz meg ezektől az élményektől?

AH: Pontosan. Minden szövegemnek van konklúziója. Ha valaki hallgatja a dalaim, vagy hallja, hogy Ain’t no perfect life, azt üzenem vele, hogy akármi is legyen, tökéletesség nincsen – béküljünk ki a gondolattal. Az egész lemez mondanivalója annyi, hogy segíteni akarja az embereket, miközben elvet minden politikai vagy vallási vagy bármilyen megkülönböztetést. Maga a cím: Inner-Mission is azt jelenti ’belső misszió’. Ez a misszió részemről az emberek segítését jelenti a saját tapasztalataimon, belsőmön keresztül.

D+Sz: Tervezed-e már a következő lemezt?

AH: Igen, bár nem tudom még, ki fogja producerelni. Mivel sok pályázati rendszer most megszűnt, ahhoz, hogy megalapozzam ezt a tervet, komoly előkészület kell, illetve nagyon sok erő és hit, mert én nagyon hiszek a saját művészetemben. Attól függetlenül, hogy nem leszek egyből sztár az országon belül, annál inkább vagyok megtisztelve és megbecsülve, mert kiállok a saját elképzeléseim mellett, és inkább megvárom, hogy mindezek beérjenek. Ugyanakkor másfajta ötleteim is vannak. Az élő hangszerektől soha nem akarok megválni. Szeretném bevonni a következő lemez munkálataiba Lajkó Félixet: egy hazából származunk, ő nagyon érti ezt az érzelmi világot. Sok klasszikus elemet szeretnék majd használni: tehát legyen a lemez modern, de ugyanakkor soha ne váljon el semmilyen módon az élő hangszerektől. Sose csinálnék kizárólag D+Sz: Hogyan írsz dalszöveget? elektronikus zenét. Ezt a lemezt úgy képzelem el, hogy még jobban AH: Mindig összpontosítom a gondolataim olyasmire, amit belát- összpontosítson lelkivilágunkra: a szeretet és a szerelem és ezek tam élethelyzeteken, embereken keresztül, és nem feltétlenül rólam hiánya, ennek beteljesülése, az ettől való megválás lesz a fő te-  D+Sz: Mindig tudtad, hogy énekesnő leszel?

AH: Iskolakórus tagja voltam odahaza 12 évig, és megnyertem sok versenyt. Jártam színitanodába is, és színésznő is akartam lenni, de édesapám nem engedte. Diplomata családból jövök, nagyon tanultak. Nagyon fontos volt nekik a reputáció és hogy ezt ne veszítsék el – különben ugyanemiatt zeneakadémiára sem engedtek –, inkább azt mondták, hogy a hangod, kiállásod rendben van, tanulj sok nyelvet és tanulj valamit, amibe majd kapaszkodni tudsz, mert a művészetből nagyon nehezen lehet megélni.

Nyilvánvalóan tudtak valamit, mert a nehézség – én is látom ma már – benne van a dologban. Ebből lett a pszichológia–angol szak és hét beszélt nyelv.

13

INTERJÚ

 matika. 13 dalt tervezek. A lemez címe Amor fati lesz. Azon alapul, hogy minden, amit az ember tapasztalt és pszichológiai értelemben újra átélt, azt úgy fogadja el, hogy minden okkal történt. Nem véletlen, hogy a szeretetre összpontosul: rengeteg szeretetet, tiszteletet kaptam azoktól, akik hozzájárultak az Inner-Mission lemeznek a megszületéséhez, plusz a közönségtől – akármennyire kicsi is az én közönségem –, azok az emberek ténylegesen szeretik, amit én csinálok, és ez látszik is rajtuk. De benne van a személyes kapcsolataim sorozata is, ami egy időben nem volt könnyű. Rettentő nehéz körülmények között éltem sokáig, ez is benne van, plusz, amit magam körül látok. Az emberek szeretethiányban szenvednek, igénylik a szeretetet, miközben minden, ami körülöttük zajlik, az nem arról szól. Ezzel szeretném megerősíteni bennük ezt a dolgot. Én csak egy ember vagyok, de másként nem, csak a zenémen keresztül tudok tenni ezért.

D+Sz: Kicsit happeningszerű ez a lemezkészítés.

AH: Pontosan. Ugyanígy álltam az Inner-Mission lemez készítése alatt. Megvoltak a zenei alapok, énektémák és vokálok.

De hogy kik lennének azok a zenészek, akik majd ezt megvalósítják? Akkor mondtam neveket, és egytől egyig szerepelnek is rajta, nincsen senki, aki hiányozna azokból, akiket eredetileg elképzeltem. Ami engem illet, legszívesebben Yonderboi vagy Zagar produceri munkája alatt állnék és énekelnék. Vagy jó lenne egyszerűen összehozni egy társaságot, ami nem mindennapi, de a végeredménynek egyformán örülünk: de fontos nekem, hogy legyen meg mindig a támasz, az olyan zenészek részéről, akik Magyarország zenei történetében és az underground szcénában örök nyomot hagytak. Noha mindegy, milyen zenei világból jönnek a többiek: az ütközni fog, majd eggyé válik az enyémmel.

Ahogy te is utalsz rá, performansz jellegű művész vagyok. A döntés az én kezemben van, és ezentúl is én fogok dönteni arról, hogy kik azok, akikkel felállok egy színpadra.

művésznek és ezenfelül mindennap, dolgozó embernek. Ez nem könnyű életforma.

D+Sz: Nagyon különleges hangszíned van: alt/kontraalt.

Mindig ezen a hangon énekeltél? Hogy alakult ez ki?

AH: Nekem van nagyon magas hangom is, képes vagyok magamnak bármilyen vokált felvenni, de a legjobban ezen a hangszínen érzem magam. Ami az én személyiségemmel egyezik: az erős és mély tónus. A blues. Nagyon sok technikát tanultam és gyakoroltam: hogyan lehet nagyon magasra menni, és nagyon mélyre hangmagasságban. Az egyetlen gyakorló eszközöm a lemezgyűjteményem, én itthon gyakorlok, nincs más gyakorlóhelyem: mindig tartok valamilyen hangot, a dal alatt vagy fölött, ezzel nagyon sok órát töltöttem. Mondhatni minden zenei műfajban, amit hallgattam, ezt csináltam. Minden felvételre ráénekeltem. Ez a hang persze kifejlődött évek alatt, de mindig is éreztem valami különlegességet.

D+Sz: Sok helyütt neveznek underground dívának. Te hogy tekintesz önmagadra?

AH: Sok olyan művész van, aki elvisz egy más térbe és időbe, ebbe, a mostaniba, de van egy, aki felhívja a figyelmet, aki ellentmond a rendszernek, a bevett modern szokásoknak. Én örökké underground maradok, mert én nagyon embernek tartom magamat. Bennem nincs túlzott modernizmus: a klasszikus szerelemben hiszek, a mesében, hiszek az együttműködésben, a gyerekekben, a hosszú távú kapcsolatokban, hosszú távú barátságban, hiszek a család fogalmában. Bennem van istenhit, hiába vagyok kétvallású, számomra a zene Isten. És a zene azért van angol nyelven, mert mindenkihez szól. Tudnék sok nyelven énekelni, de annak vajmi kevés értelme lenne. Mögöttem olyan nyelv áramlik, ami univerzális. Én, mint egy albán énekes, aki angolul énekel, de közben beszél hét nyelven, és közben magyar, arab, vagy zsidó, vagy teljesen mindegy, milyen zenészek állnak möD+Sz: Honnan ez a hihetetlen magabiztosság? götte: multikulturális vagyok, és ennek kellett egy közös pontot AH: Egyedüli támaszom és hitem a zene, én abban találok meg találni. Nyílván azáltal, hogy angolul lesznek a szövegek. minden választ: ahogy kiállok a színpadra, és ahogy nézem az embereket. Ha rám néznek, egy nagyon erős nőt, vagy jobbára D+Sz: Hogy éled meg, hogy ennyi idős korodra értél be? egy férfit látnak bennem. Miért ne lenne egy férfias valami is Nem volt benned türelmetlenség? egy nőben? Ahogy megéli az életét, nyilvánvaló, hogy a személye AH: Dehogynem. De mindig közbeszólt valami. Megszületett megváltozik. De megváltozik a szívdobogása is és megváltozik a a gyermekem. Vagy pont el kellett menekülni az én országomhangszíne is. A magabiztosság? Ez olyan dolog, hogy az ember- ból, mindig közbeszólt valami, ami hátráltatta ezt a dolgot. De nek fel kell készülni arra pszichésen, hogy a zene nem arról szól, most legalább olyan korban vagyok, hogy tudatosan tudom ezt hogy katonásdit játszol, miközben alkotsz, hanem arról, hogy az csinálni. Nem szállok el az egésztől, és senkitől nem várok el seemberek állnak, és próbálnak megérteni. Nem feltétlenül arról gítséget, vagy több hitet – hogy legyen – velem kapcsolatban. szól egy színpad, hogy azért néznek, mert szórakozni akarnak. A döntő dolog úgyis nálam van. n Valaki azért jön, hogy lelkileg feltöltődjön, hogy ápolva legyen. És annak igaza is van. Én is azért hallgatok zenét, hogy segítsen Interjú: Keresztes Noémi, sok pillanaton túljutni. Másrészt elismerem magamat, mert nem Fotó: Nagyillés Szilárd, könnyű háborús áldozatnak lenni, se idegennek lenni egy idehaj / sTYLING: BOLTRESZ KATA, gen országban, sem egyedülálló anyának, sem egy egyedülálló SMINK: SIMON BARBARA

14

16

INTERJÚ

NÉMETH JUCI; NEMJUCI

Csak a fejben dől el Sanzonett vagy rocker, ez itt a kérdés. Vagy lehet, hogy mégsem. Németh Juci a konyhatündértől a színpadi vad boszorkányig mindenféle szerepben önmaga tud maradni, mint ahogy egy pillanat alatt feltalálta magát az Animában éppúgy, mint a Budapest Bárban. A Nemjuci tizenöt éve reflektorfényben lévő énekesnője a kezdetekről mesél, meg arról, hogy kerül a selyemszoknya Chris Normanre.

Németh Juci: Az Animában, ahol kezdtem, volt egy, már jól működő alkotó közeg, mindenkinek megvolt a szerepe, ki mit csinál. Úgy kerültem oda, hogy én vagyok az énekesnő, aki előadja a dalokat. Aztán, ahogy teltek az évek, egyre jobban kivehettem-kivettem a részem az alkotásból, az Aquanistan lemezen vannak szövegeim is, dallamaim, vokálok, amelyeket én találtam ki. A Csinálj gyereket! szövegét például én írtam – elég hippisre sikerült. Aztán jött egy szünet, négy évig csak tévéztem, és kezdett baromira hiányozni a színpad, de most már nagyon vágytam arra, hogy a saját dalaimat énekeljem egy saját zenekarral. Zakatol bennem az alkotási vágy, motiváció: nem is lennék kibékülve azzal, ha csak énekesnője lennék egy bandának. Sokkal többre vágyom alkotóként. Az, hogy magyarul alig van szövegünk, pont annak is köszönhető, hogy nem bírom kiadni a kezemből a dolgot, megírathatnám a Lovasival, vagy mindenki mondogatja, „Miért nem adod oda, megírja neked a Tariska Szabi”, de nem! Én most már attól nem lennék kielégülve, ha a kezembe nyomnák a számokat meg a szöveget.

D+Sz: A magyar szövegírás nem megy?

NJ: Nem igazán, mert nem hallgattam gyerekkoromban semmilyen magyar zenét. A zenekarban a fiúk is többnyire angolszász zenén nőttek fel, a szüleink vagy beatlesesek vagy stonesosok voltak, ez a vonal ment, én nem voltam képben olyan nagy magyar zenekarokkal kapcsolatban sem, mint a Piramis, az Omega..… kivétel néhány régi sanzon, melódia, amelyeket keresztmamám vagy anya néhanapján dúdoltak. Abból táplálkozom a Budapest Bárban. Úgyhogy nekem a rockzene egyszerűen nem szólal meg ízesen magyarul. Szoktam vele próbálkozni, és szeretném, ha megint lenne egy számunk magyarul, de még mindig erőltetettnek érzem. Mindenki könyörög emiatt, hogy sokkal sikeresebb lenne a zenekar, de úgy vagyok vele, hogy „gyerekek, ha nem

tudnék reggel a tükörbe nézni zenei erőszak miatt, addig nem éri meg az a plusz kétszáz rajongó! Higgyétek el, nem megy!”

Iszonyú makacs, önfejű kis izé vagyok, de hiszek a bandában.

Nehéz is, mikor jön anyukáméktól a telefon vidékről, hogy „Nem igaz, hogy nem láttalak ebben a műsorban már megint, mert a nemtomkik benne voltak, nem igaz, hogy a szomszéd Marika néni még mindig nem tudja, hogy mi az a Nemjuci, nem igaz, hogy nem tudsz magyarul énekelni, mert akkor elmennének a Kati néniék is, kislányom, olyan jó ez az új lemez, mért nem énekli ezt mindenki Kapuváron?!”. Egyfolytában kapom, hogy miért így, miért nem úgy, sokkal több pénzt is kereshetnél…

D+Sz: Az Anima előtt gondoltál már a színpadra?

NJ: Egész gyerekkoromban zene szólt mindenhol. Amikor ültettünk, akkor is ki volt vezetve hangfalakon a kertbe a zene.

Korán szereplős kislány voltam, egy ideig fuvolán jeleskedtem, ötévesen a helyi ABC-ben a kenyerespulton énekeltem, amit hallgattak az eladók. Megcsináltuk a Smokie-t a családban lévő gyerekekkel, és elénekeltük a lemezt fonetikusan – persze az énekesi poszton voltam. Aztán persze sok amatőr zenekar jött, gyerekzenekarok, ahol gyerekversekre dalokat írtunk, de templomban esküvőkre is szereztem dalokat gitárral. Nagy alkotói közösségek voltak. De az igazi fordulópont Freddie Mercury halálakor jött el.

Nagy queenesként ültem apámmal, néztük a Wembley-közvetítést, én meg nem mertem sírni, semmi, mert mégiscsak a faterommal néztem, nem érzékenyültem el, és aztán volt egy olyan flash-em, hogy az utána lévő hetekben, hónapokban, években elképzeltem, hogy engem is meghívtak oda és felléptem… Nem tudom, miért, valami hülye módon azt hittem, Brian Mayék fel fognak hívni és megyek énekelni a Wembleybe… De a lényeg, hogy akkor megéreztem azt, hogy „basszus, nekem ez megy, ez menne! Ez jólesik.” 

17

INTERJÚ



Onnantól kezdett tudatosodni bennem, hogy nekem a frontemberség akár evidens is, nem idegen tőlem. Tök hülye kép, de innentől számítom a tudatos rádöbbenést, 1991-től. Aztán az utolsó Antal Imrés Ki mit Tud?-on felléptem, és eljutottam a döntőig egy szombathelyi a cappella énekegyüttessel. Könnyűzenét énekeltünk. Ez akkor még nem volt felkapott műfaj. Fődíjként el lehetett repülni Mexikóba, de mi végül nem nyertünk, mert azt az infót kaptuk akkor, nem tudom már, igaz-e vagy sem, hogy a tévé biztos, ami biztos alapon, kevesebb repülőjegyet foglalt, hogy minél olcsóbban jöjjenek ki, így a több tagú együttesek nem nyertek. Aztán hirtelen kiderült, hogy elszámolták, látták, hogy üres a repülő, és beszavaztatták közönséggel a legtöbb tagú néptáncegyüttest, akik vihették magukkal a családtagjaikat, meg minden, szóval, kegyetlen volt szembesülni rögtön az elején azzal, hogy hogy működik ez az egész, még egyszer hozzáteszem, ha mindez igaz. Nem tudom.

Na, mindegy, ott elindult a Savaria Singers kicsit, és pont akkor az Anima új hangot keresett magának.

D+Sz: Mit szeretsz legjobban a zenélésben?

NJ: Legelőször is azt, hogy igazán a helyemen érzem magam.

Mint hivatás, mint élet. Mindenképpen színpadon. És az már nekem jó. A másik a produceri munka – épp legutóbb az új lemezünkön másodmagammal. A dalszerzésben én főként azt a részt képviselem, hogy kiszórom a selejtet, megérzem a jót, rögtön ös�szeáll a szám koncepciója a fejemben a témákból, ha nem találunk gitártémát, akkor rá tudom dúdolni, hogy mi legyen itt, mit játs�szon, a dob hogy legyen, tehát van egyfajta összegző rálátásom.

Ezt rám is bízzák a fiúk, mert ők hozzák többnyire a témákat, és én vagyok az, aki szűr, aki dallá formálja a fejében, persze velük szorosan egyetemben. Jó kis felállás ez így. Na meg az a rész, amikor zenei alapra rögtön ráénekelhetek valamit, verzét vagy refrént vagy rögtön az egészet, és hopp, ha jól működik, kész is a dal. Csomó számunk született így, rögtön, elsőre. Saját lemezem is alakul, van már jó pár dalom, amelyet nem zenekarra írtam, csak én meg egy gitár, és van egy gyerekleme-kezdeményem, amit már a család „használ”, ezek a tervek is nagyon inspirálóak.

D+Sz: Nagyon sokféle emberrel dolgozol együtt: mennyire nehéz megtalálni velük a hangot?

NJ: Vidéki lévén nagyon könnyen tudok kattanni bárkire, nyitott vagyok, érdeklődő, jól megy az egymásra hangolódás igazá-

18

ból bárkivel a szakmában. Nagyon szeretem a nehéz embereket, az mindig kihívás. Hálás vagyok, hogy dj-kkel is fellépek alkalmanként, mert annyira jó hiphopra is ráénekelni, de jó már megírt dalokat is előadni, más stílusba, elektronikába, rockba belenyúlni.

Sokan azt hiszik, hogy szerepeket játszom, hogy ennyiféle dolgot csinálok, de nem, egyszerűen vannak árnyalataim… Amikor a Nemjucival vagyok, akkor megélem a lelkemben a hetvenes éveket Angliában, és olyan vagyok, amikor meg a Budapest Bárral, akkor a hatvanas éveket Magyarországon… Csak a fejben dől el.

D+Sz: Könnyen elfogadja ezt a külvilág?

NJ: Amikor azt mondják, „jó, kezdünk hozzászokni, hogy Juci rocker és már nem animás Juci”, és két hét múlva meg meglátnak egy tök más produkcióban, selyemszoknyában, akkor legyintenek, hogy „jól van, ez úgy rocker, mint én”. Holott nekem tényleg belülről jön a rock, de mit csináljak, ha el tudok énekelni egy sanzont is? És élvezem, érted?

D+Sz: Mitől jó egy dal neked?

NJ: Hú, ez nehéz… Nem szedném szét ízeire, hogy sláger vagy nem sláger, hogy kiszámítható szerkezet vagy sem…nekem az a jó dal, ami jó időben érkezik hozzám. Amikor hallgatom, minden egyezik a jó konstellációhoz. A lelkiállapotom, a zenei ízlésem, az igényességem, és akkor hallom azt a dalt, ami ebbe be tud épp akkor csúszni. Úgy képzelem el, mint azok a bedobós gyerekjátékok, ahol az a lényeg, hogy bepasszol-e a megfelelő forma a megfelelő lyukba. n Interjú: NAGY GYŐZŐ FOTÓ: Cser DÁniel [16], SZABÓ ÁRON [18]

20

CÍMLAPSZTORI

SZ IRTES EDINA MÓKUS, DALSZERZŐ, ZENÉSZ–ÉNEKES

NEM VAGYUNK EGYEDÜL Az elmúlt évek egyik legsokoldalúbb énekes-muzsikusa, vagy bátran mondhatjuk, hogy művésze, Szirtes Edina Mókus, akinek gazdag és megejtően színes pályaképe most két nagyszerű és nem könnyen felejthető szólólemezzel gazdagodott. Ezekről, valamint életútjáról és hitvallásáról is faggattuk.

Dal+Szerző: Kecskeméten és Szegeden kezdted zenei tanulmányaidat: mesélj kicsit erről. Mennyire határozza meg a pályádat, hogy klasszikus a képzésed?

Szirtes Edina Mókus: Kecskeméten kezdtem 6 évesen zenei tanulmányaimat. Amióta az eszemet tudom, mindig is zenét tanultam. Nem volt választás, versenyek, felvételik, megmérettetések, diplomák jöttek, és most ez… Ha úgy vesszük, teljesen átlagos, hétköznapi, mondhatni unalmas az életutam. Zeneoviban kezdtem és zenész lettem. Semmilyen hátrányos helyzetben nem voltam. A világ legkedvesebb emberei a szüleim. Nem éheztünk, mindenem megvolt. Szeretetben nevelkedtem, kiváló tanáraim és mestereim voltak. Mindig azon ment a gyötrődés, hogy felérjek valahogyan hozzájuk, megháláljam azt az alig felmérhető gazdagságot, amellyel megajándékoztak. A klasszikus zene minden muzsikusnak, művésznek, sőt minden embernek az élete részévé kellene hogy váljon. Majd odabenn egyénileg eldőlne, hogy milyen százalékban. De nyomot kell hogy hagyjon egy egészséges emberi lélekben. Persze nem kell mindennap klasszikus zenét hallgatni, ám azt a végtelen gazdagságot, amit magába foglal, mindenkinek át kellene élnie. Aztán már, ha soha többé nem hallgat ilyesmit, akkor is megváltozik tőle valami.

Talán jobbak, nemesebbek lehetünk általa. Elsősorban ez az, ami a klasszikus zenei tanulmányaim lenyomata bennem.

DSz: Ez végül is könnyíti vagy nehezíti a mozgást a különböző stílusok között?

SzEM: Szakmailag úgy gondolok a zenélésre, hogy minden egyes hangot, melyet kiadunk magunkból, tovább és tovább kell formálni, tökéletesíteni. Soha nem elég jó és szép, mély, vagy végtelen. Csak pillanatokra érezhetjük, hogy létezik valahol egy ilyen világ. Nekem ez a klasszikus zene. Ezt tanultam és tanulom tovább, míg élek. Minden egyes hang megformálása, és ahogyan gondolunk rá, miközben éppen megszületik.

Valahonnan fentről kapjuk, és tovább kell tudjuk adni a lehető legteljesebb épségben, ahogyan mi is kaptuk. Bár a zenei formák sokszínűsége és sokfélesége mindig megörvendeztet, sohasem fogok egyet sem tökéletesen birtokolni, vagy a stílusjegyeiket maximálisan magaménak tudni. Számomra csoda ez, de be kell látnom, más az utam.

Valami egyszemélyes, mindenhonnan összetartó, rajongásból született hang és hangzás egyveleg – nos, ez vagyok én. De nem tudom. Mindent szeretek, mert minden stílus szerethető és lenyűgöző, ha a legjobb előadóit hallgatjuk. Amikor egy számomra még ismeretlen, új stílus képviselőjét hallom, akkor azonnal én is akarok olyat játszani. Minden, ami megfog, ami megérint, az meg is változtat és gazdagít! És nem csak a zene, bármilyen művészet, vagy akár egy nagyszerű és igaz ember is. Tehát minden, amit kintről kapok, valamit munkálkodik itt benn, és folyamatosan születnek így hangok, amiket

el kell énekelnem, vagy ki kell hegedülnöm, függetlenül stílusoktól – amelyekből sokszor nem is tudatosan köszönnek vissza dolgok. Valahogy így működik bennem ez a stílusrengeteg, amiben én is keresem a helyem. Nem tudom letenni a voksot egyik mellett sem. Ha költő lennék, elmondanám, ha festő, akkor megfesteném, és így tovább. Tehát van valami egység, nem elsősorban zenei, hanem gondolati, ami minden munkámat átöleli, akár pop- vagy komolyzenét írok. A muzsikában persze vannak egyértelmű stílusjegyek, melyekkel könnyebb valami egységesség látszatát kelteni. Ilyenek például a sok hegedűvel, vagy egyéb vonóshangszerrel kísért művek, aztán a páratlan lüktetésű, váltakozó ütemszámú dalok, ezek jól jellemeznek engem, de talán nem ez a lényeg.

DSz: A hangszeres, vagy a vokális képzés a nehezebb? Külön lehet ezeket választani?

SzEM: Kicsi korom óta olyan zenei képzésben vettem reszt, melynek az az alapja, hogy mindent eléneklünk, mielőtt hangszeren eljátszanánk. Elénekeljük, lehetőleg tisztán intonálva, elszolmizáljuk, majd a hangszerünkön próbálkozunk vele. Tehát így tanultam az éneklést és nem direkt módon. Persze a Kodály-iskolában, és később a konziban végig kórusban énekeltem, ahol  21

CÍMLAPSZTORI

nap mint nap. Valami mindig arra késztet, hogy halljak valami új és eddig általam nem ismert muzsikát. Így ismertem meg az örmény, az indiai, vagy a kurd zenét is a Magyar Rádió műsoraiból. Utazás közben egyszer csak megállt az idő és megszűnt a világ körülöttem, ahogy az örmény dudukot meghallottam. Egyszerűen szeretem a meglepetéseket, amik egy csapásra fordítanak az életemen, és ezek a zenei találkozások ilyenek.

 folyamatosan tanultunk hangképzést, meg persze minden körülmények között intonálni, ami a hegedűhöz – és bármely vonós hangszerhez, ahol intonálni kell – elengedhetetlen. Zenei tudásom java részét Rozgonyi Éva nénitől, a karnagyunktól tanultam, és bár „csak” együtt éneklés zajlott, ami valójában öröm és játék, de ez az együttes játék a figyelmet, az igazodást a többiekhez jól megtanította nekünk, valamint nem utolsósorban azt a csodát, amikor a sok egyedül álló hangocska egyszerre csak átváltozik egy hanggá.

Felettünk tündöklő csodálatos létezés ez, ami megújítja a világot és meggyógyítja a szíveket. Ez lesz a sok pici, különálló hangból.

Mindegyikre, legyen az bármilyen, nagyon nagy szükség van. Ha egy is hiányzik, már nem olyan az a bizonyos eggyé válás. Tehát nincs nehézségi különbség a vokális és a hangszeres képzésben.

Egyik a másik nélkül nem megy.

DSz: Már az elején tudtad, hogy énekes-zenész leszel?

SzEM: A mi leszel ha nagy leszel-kérdésre valamiért már óvodás koromban azt válaszoltam, hogy zeneszerző! Persze a felnőttek csak legyintettek a hófehér hajú, kerek fejű kislány válaszán, aki akkor voltam. Aztán ahogy később tanítottam, láttam, hogy ez nem nagy dolog, a gyerekek nagy része nagyon is tudja, mit akar.

Tele vannak ötlettel, fantáziával, tehetséggel. Csak később valami történik, és elfelejtik, hogy valaha tudták…

DSz: Hogyan lehet megőrizni a saját hangot, hangzást, önálló karaktert ennyi stílus közt?

SzEM: Arra tudok csak tippelni, hogy valamilyen nyugtalanság okozza, hogy nem elégedtem meg egyféle stílussal annak ellenére, hogy példaképeim azok a művészek, akik képesek voltak tökéletesen magukévá tenni az általuk kiválasztott zenei karaktert, mert ez elmondhatatlanul fegyelmezett munkát követel meg

22

DSz: Nagyon más, ha valakinek az albumán közreműködsz, mint amikor saját albumot, szerzői anyagot készítesz?

SzEM: Ha valaki megkér, hogy játsszam a lemezén, akkor először is nagyon szépen megköszönöm, aztán letisztázódnak a feladatok. Ha egy énekest kell kísérnem vokállal, vagy vonós hangszereléssel gazdagítani egy dalt, akkor nem az én világom erőltetése a lényeg, hanem addig kell hallgatni magát a dalt, amíg egyszer csak „elárulja magát”, azaz kihallatszódik, hogy mitől lesz valóban gazdagabb, teljesebb, mit kíván igazán. Ez a jó eset. És ez a cél. Ekkor a legnagyobb zenei alázattal kell „problémamegoldó” muzsikusnak lenni. Ha igazan jól sikerül, akkor mindenki megismeri, hogy mi voltunk azok, tetten érnek, de anélkül, hogy ezt akartuk volna.

Van, amikor direkt azt akarják tőlünk, hogy a ránk jellemző zenei világot jelenítsük meg a zenéjükben, hogy gazdagabb legyen általunk. Ez picit könnyebb feladat, de ha csak ezt kellene mindig tenni, akkor nem lenne kihívás. Azért is szeretek jazzt játszani, mert minden pillanatban feszülten kell figyelni, hogy egyáltalán talpon maradjunk. Állandóan többet és többet kell valahogy saját magunkból elővarázsolni. Ez rendkívül izgalmas dolog. Erre a legjobb gyógymód, ha a muzsikustársainkra összpontosítva minden pillanatban magunkba szippantjuk azt a mérhetetlen tudást, amivel rendelkeznek, és így mi is lépésről lépésre jobbakká válhatunk. De ha már itt tartunk, a jazzben érzem a leginkább csúnya szóval a „hasznát” a klasszikus zenei tanulmányaimnak.

Egyébként is azt a jazzt szeretem legjobban, ahol e két zenei műfaj összemosódott határtalansággal él együtt.

DSz: Próbáljunk egy kicsit eligazodni a sokadalomban, ami szerteágazó munkásságodat jellemzi. Más egyébként, amikor könnyűzenében mozogsz, és más, amikor az úgynevezett komolyabb stílusokban, jazzben, kortárs és világzenében?

SzEM: Zenei sokadalmam oka a rendetlenség, de nem trehányságból, hanem picit a telhetetlenségemből fakadva alakult ki. Nem tudok rendet tenni, pedig próbáltam. Annyi és annyi lenyűgöző műfaj van, hogy nem tudok egyet sem birtokolni. Még kis időre sem. Meghallok valami újat, és végem van. Erre azt talál-

CÍMLAPSZTORI

tam ki végső elkeseredésemben, hogy olyan zenét kell csinálnom, amit kizárólag egyedül írok és játszom föl. Minden egyes pillanata egyedül születik meg bennem, majd egyedül is adom ki magamból. A zenésztársaim zsenialitása sem szólhat bele ebbe, mert akkor elterelődik a figyelem arról, hogy kiderüljek saját magam számára. A hibáimmal, hiányosságaimmal, mindenemmel együtt.

Ezért született meg a két szólólemezem a Gryllus kiadó támogatásával, és ezért játszottam fel teljesen egyedül mindkét lemezt.

A sors különös ajándéka, hogy az egyik témája az Út és erény a Tao Te Kingből Weöres Sándor fordításában, Kováts Kriszta megbízásából. Nagyon fontos nekem ez a zene, már csak e miatt is.

Ezen hallható az a stílusok közti határtalanság, amely jól jellemez.

Komolyzene? Könnyűzene? Világzene? Nem tudom, majd a hallgatók eldöntik, hogy kinek mi. De a legeslegfontosabb, ha zene lesz belőle! Igazi, őszinte, ez a célom. Kilepni a zaj kategóriából, hogy fölöslegesen ne okozzak én is hangszennyezést, a már így is rémesen hangos Föld lakóinak.

Tehát a Tao az én útkeresésem, mint muzsikusé, és mint emberé, és talán vigasz lehet sok velem hasonló keresőnek, míg a Sze­relmesezős lemezt egyértelműen álmodozó barátaimnak és embertársaimnak ajánlom szeretettel. Ezen az albumon barátaim versei mellett két feldolgozás is szerepel, amit kicsiny hazánkban nyilván mindenki ismer. Ezeken a dalokon generációk nevelkedtek, s lettek jobb és igazabb emberek, és nekem sem koptak ki a szívemből. A két lemez attól válik testvérré, hogy zeneileg egy vérből valók, egyedül játszottam fel őket.

Mindkettőről elmondható: zene sok hegedűre és énekhangra.

Együtt szemlélve milyen érdekes, hogy mai fájdalmak, örömök, gondolatok mellet – ez a Szerelmesezős – több ezer éves gondolatokat is hallhatunk. Nekem természetesen mindkettő egyformán fontos.

SZIRTES EDINA MÓKUS a zeneovi után a kecskeméti Kodály zenei általánosba járt, majd ezt követően felvételi nélkül igazolt át a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumba, ahol 2002ben hegedűművész-művésztanár és ka­m­a­raművész szakon diplomázott. A konzis évek alatt írt zenét a Szegedi Színkör egy-egy darabjához, és énekelt egy konzisok által alapított fúziós jazzbandában. Közben a Szegedi Kortárs Balettel dolgozott, majd belekóstolt a popzenébe is a Nyers zenekar révén. Diploma után Pálffy-Kopasz Zsolttal Hajnal duó néven próbálta ki dalírói vénáját. Ekkoriban indult el a világzenében jártasak számára ismert Fabula Rasa, amit Mókus máig legfontosabb zenekarának tart. Rakonczay Viktor zenész-producer jóvoltából bekerült jó pár élvonalbeli popprodukcióba, vokalistaként és hegedűsként, NOX-tól Presser Gáborig. Természetesen a jazzhez és a világzenéhez sem lett hűtlen: fellép többek közt a Makám, a Harmonia Garden vagy a Blues B.R.Others koncertjein. A Kováts Műhely, azaz Kováts Kriszta színháza zeneszerzéssel és közreműködéssel is megbízza, valamint Falusi Mariann számos produkciójában is játszik.

DSz: A zeneipar átalakulása, a háttéripar megroppanása mennyire befolyásolja a pályádat? Miken dolgoztok most?

SzEM: Müller Péter Sziámival most együtt gondolkodva munkálkodunk a Fabula Rasa negyedik lemezén. Nagy dolog és kihívás szakmailag és emberileg egyaránt, van mellettünk valaki… Így sokkal tudatosabban készülünk az új lemezünkre, amely zenén túli meglepetést is tartogat. Nekünk az a dolgunk, hogy addig játsszunk, amíg csak tudunk. Lelket öntsünk a hiányt szenvedőkbe, örömöt a szomorúakba, álmot vigyünk az álmodozókhoz, sírjunk azokkal, akik azt szeretnék, hogy velük sírjunk. A zene lényege számomra ez a szolgálat. Ha ezért meleg ételt kapunk, mert nincs pénz, akkor jó szívvel elfogadjuk és megesszük. A körülmények nehézsége csak többletet ad a muzsikánkhoz. A mostani lemezeimet eddig majdnem csak ajándékba adtam. Nekem a legnagyobb ajándék az, ha elfogadják, meghallgatják és legbelülre viszik. n INTERJÚ: Rácz Mihály, FOTÓ: LUKÁCS DÁVID

23

LISTÁK

1

Előadók a FACEBOOKON, LIKE TOPLISTA

TOP 10 LIKE 200 150 100 50

224 710 Fluor Tomi

221 091 Király Norbert

218 031 Children of Distance

177 511 Janicsák Veca

154 934 Vastag Csaba

112 037 Takács Nikolas

147 963

Quimby

90 719 Wolf Kati

80 375 Dukai Regina

79 741 Ákos

TOP 20 1. Fluor Tomi 2. Király Norbert 3. Children of Distance 4. Janicsák Veca 5. Vastag Csaba 6. Quimby 7. Takács Nikolas 8. Wolf Kati 9. Dukai Regina 10. Ákos

2

224 710 221 091 218 031 177 511 154 934 147 963 112 037 90 719 80 375 79 741

11. Csík Zenekar 12. Angel 13. Punnany Massif 14. 30Y 15. Péterfy Bori 16. SP 17. Irie Maffia 18. Vastag Tamás 19. Tankcsapda 20. Majka

6. zenelike: azt mutatja meg, hogy az előadó, kar közösségi oldala hány rajongónak tetszik, hányan követik azt.

79 258 60 963 58 386 54 956 54 646 54 498 51 692 50 705 46 511 45 968

talk about: az előadó, zenekar oldalának közösségi aktivitását méri, a róla szóló beszélgetések, megosztások, bejelentkezések és más adatok alapján.

Előadók a FACEBOOKON, TALK ABOUT TOPLISTA TOP 20

1. Dukai Regina 2. Children of Distance 3. Fluor Tomi 4. Majka 5. Vastag Csaba 6. Hooligans 7. SP 8. Wolf Kati 9. Road zenekar 10. Angel

24

12 086 9 597 5 309 4 579 4 577 3 622 3 569 3 370 3 150 3 081

11. Apollo 23 12. Düki 13. Tankcsapda 14. Király Norbert 15. Ákos 16. Quimby 17. Kováts Veronika 18. Depresszió 19. Baricz Gergő 20. Irie Maffia

2 898 2 764 2 712 2 674 2 160 2 052 1 871 1 668 1 600 1 517

TOP 5 TALK ABOUT

12 9 6 3 12 086 Dukai Regina

9 597 5 309 Children Fluor of Distance Tomi

4 579 Majka

4 577 Vastag Csaba

LISTÁK

3

YOUTUBE 2012. 1. FÉLÉV, MAGYAR TOPLISTA YOUTUBE TOP 10

7M 6,5 M 6M 5,5 M

A listák összeállítója és szakmai partnerünk a 3G Multimédia Kft. www.3gm.hu

5M 4,5 M 4M 3,5 M 3M 2,5 M 2M 1,5 M 1M 0,5 M 7 397 104 Majka & Curtis & Blr Belehalok

2 853 261 Plazma Baszni tudsz

976 057 Young G Játssz velem

961 917 Punnany Massif Élvezd

897 891 811 388 Stereo 2.0 Plazma feat. Players Ments meg Mielőtt elmennél

808 026 776 274 733 823 Mc Dc feat. Muri Enikő Fluor Cecília K-S. Késő már Hello, Cseppje a nyár! tengernek

634 429 Deniz feat.

Palej Niki A hazám

11. The Kiralys Untried 12. Curtis feat. Széles Iza Minden más!

13. Fankadeli Újraszülettem 14. Red Bull Pilvaker Allstars Föltámadott a tenger 15. Ákos Előkelő idegen 16. Düki Akarom 17. Kasza Tibi Hullócsillag 18. Bereczki Zoltán Szállj velem!

19. Kovács Kati Indián nyár 20. Red Bull Pilvaker A szavak forradalma

582 517 565 031 540 512 508 478 493 146 470 175 462 675 446 577 438 460 431 635

TOP 20 1. Majka & Curtis & Blr 2. Plazma 3. Young G 4. Punnany Massif 5. Stereo 2.0 feat. Players 6. Plazma 7. Mc Dc feat. Cecília K-S. 8. Muri Enikő 9. Fluor 10. Deniz feat. Palej Niki

Belehalok Baszni tudsz Játssz velem Élvezd Mielőtt elmennél Ments meg Cseppje a tengernek Késő már Hello, nyár!

A hazám

7 397 104 2 853 261 976 057 961 917 897 891 811 388 808 026 776 274 733 823 634 429

25

KORTÁRS

26

KOMOLY

ZOMBOLA PÉTE R, ZENESZERZŐ

VIDÁM ZENE NEM LÉTEZIK Lendülj túl Bartókon! címmel fiatal magyar zeneszerzőket bemutató sorozatot indítunk útjára, mert eltökélten hiszünk abban, hogy korunk komponistái épp annyira érdekesek, mint a múltbéliek – csak még nem telt el elegendő idő ahhoz, hogy lexikonok hasábjain is olvashassunk róluk. Első alkalommal az Új Magyar Zenei Fórum 2009-es zeneszerzőversenyén a Symphony No. 1/b című művével díjat nyert, és azóta a Művészetek Palotája műsorán számos ősbemutatóval szereplő Zombola Péterrel ültünk le beszélgetni.

D+Sz: Elmondásod szerint a Symphony No. 1/b című műved egy összefoglalása a benned élő stílusirányzatoknak. Én a II. világháború árnyékában született szerzemények búskomor, de egyben útkereső hangzásához hasonlítanám. Ennyire sötéten szemléled a világot?

Zombola Péter: A kérdésed rögtön felvet egy másik gondolatot: vidám zene nincs.

Innentől kezdve csak igennel tudok válaszolni, bár a kérdés némiképp szubjektív megítélés alá tartozik: a szerző életszemlélete, valamint az, hogy egy hallgatóban a mű milyen asszociációkat kelt, szerintem két különböző dolog.

D+Sz: Hogyan tud érvényesülni manapság egy fiatal zeneszerző?

ZP: Egyrészt szerencse, másrészt bátorság kérdése is, harmadrészt szükség van egy-egy biztos pontra, ami mellett az embernek lehetősége van kockáztatni más területeken. Nekem a tanári praxisom egy ilyen biztos pont: a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és Egri Eszterházy Károly Főiskola zenei tanszékén is tanítok immáron nyolc éve, és ez olyan fokú biztonságot és anyagi stabilitást ad, hogy a fennmaradó heti négy szabadnapomat arra tudom fordítani, ami igazán érdekel. És nem mellesleg nagyon szeretek tanítani.

D+Sz: Április végén volt a Kamaraszimfóniád ősbemutatója. Hogyan sikerült eljutnia egy fiatal zeneszerző művének a Művészetek Palotája egész estés koncertjére?

ZP: Az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyén a III. díj mellett elnyertem két különdíjat is, amiből az egyik az volt, hogy a Concerto Budapest zenekar és Keller András karmester a számukra legszimpatikusabb zenekari darab szerzőjétől művet rendelt. Úgy döntöttünk végül Andrással, hogy egy vonószenekari darabot írok a számukra, ami kapóra jött nekem, mert akkoriban írtam a II. vonósnégyesemet, és szerettem volna D+Sz: Azt nyilatkoztad, ha egy szomoebből az anyagból egy vonószenekari művet is írni. rú esemény – édesapád halála – nem szól közbe, minden bizonnyal félbehagytad D+Sz: Valljuk be, kortárs zenemű felbukkanása egész estés koncerteken nem min- volna az öt év alatt elkészült Requiem dennapos esemény Magyarországon. komponálását. Miért kezdtél bele ilyen ZP: Ez teljesen így van, és nagyfokú szerencse is kell hozzá. Ha bebizonyosodik egy fia­talon egy 12 tételes requiem írásába? szerzőről, hogy ért a hangszereléshez, és nemcsak ismételgeti a korábbi évszázadokat, ZP: Több okból: egyrészt nagyon sok hanem képes újat is mutatni, akkor van rá esély, hogy első osztályú zenekarok is mű- liturgikus művet írtam már korábban is, veket rendeljenek tőle. Nekem a zenekar és a kórus a két fő irány, amin elképzelem a és foglalkoztatott egy requiem gondolata művészi pályafutásomat. is. Másrészt Jeney Halotti szertartás című művének bemutatója olyan elementáris D+Sz: Nem érzed veszélyesnek, hogy ha túl sok műfajban próbálsz meg kiemelke- hatással volt rám, hogy egyszerűen ki keldőt alkotni, akkor szétforgácsolódnak az energiáid? lett írni magamból. Emellett történt egy ZP: Ez teljes mértékben így van, ráadásul van egy másik mellékhatása is: nagyon sok magánéleti esemény, ami miatt úgy gonközepes művet lehet így írni, ezt sajnos magamon is észreveszem. De úgy érzem, hogy doltam, hogy mindenképpen be kell fejezha ráállnék egyetlen műfajra, akkor teljesen beszűkülne a zenei eszköztáram. A zenekar nem ezt a művet. A halál kérdése minden és kórus nem kizárólagosságot jelent nálam, hanem fő irányvonalakat. embert foglalkoztatja. 

27

KOMOLY



D+Sz: Édesapád temetésén kántálta a pap azt a kis népi éneket (Édes Jézus, neked élek), ami később helyett kapott a műved Kyrie tételében is. Foglalkoztat a vallásosság és a hit?

ZP: Lenyűgöz ez a fajta jó értelemben vett giccs, ami a vallást körülveszi. Kisgyerekként apám – aki vallásos ember volt – cipelt magával a templomba, így kialakult egyfajta reflexem a templomokkal kapcsolatban, és visszajönnek a gyerekkori emlékeim, megnyugszom tőlük. Most már vagyok abban a korban, hogy valamifajta stabil választ nem ártana kialakítanom a saját magam vallásosságával kapcsolatban, de a mai napig hiába futottam neki többször is, nem sikerült. Remélem, hogy pár év múlva már egy megnyugtatóbb válasszal tudok szolgálni.

D+Sz: Egyik kedvenc könyved Kunderától a Lét elviselhetetlen könnyűsége. Téged mi ihlet meg egy mű megírására?

ZP: Nagy választék nincs: a halál és a szerelem. A Requiemben a halál témakörét már körüljártam, de még oda is betüremkedett a szerelem. Általában a szerelem tud nekem annyi energiát adni, hogy megírjak egy nagyobb lélegzetvételű művet, ami persze a magánéletemre nézve katasztrofális hatással jár, hiszen időről időre kénytelen vagyok szerelembe esni, és nem tudom, hogy így végül milyen nő mellett fogok majd kikötni. Ezzel a kérdéssel sokszor szembekerülök, és egyelőre még keresem a választ, hogy milyen módon tudnék egy higgadtabb életet élni – valószínűleg sehogy. Olyannyira fontos számomra a szerelem, hogy sok művemben elrejtem nők monogramjait, akik érzelmileg meghatározóak számomra a darab születése idején. Ez a szokás egyfajta titkos napló nálam, hogy később is vissza tudjak emlékezni mindenre.

tóki–kodályi hagyományoktól és a zeneakadémiai tanáraim stílusától is, ezért ilyen szempontból soha nem voltak konfrontatív pontjaink, és már csak a stílus okán is sikerült elszakadnom az ő zenéjüktől.

D+Sz: Tavaly készült el a Kék hermelin című operetted, amihez Laboda Kornél írta a librettót. Mint mondtad, a Mágnás Miska hangszerelése közben éreztél rá a műfaj „ízére”, azonban nem szeretnél operettszerzővé válni, mert akkor aligha írhatnál le több őszinte hangot. Ezek szerint ha csak egy kicsit nem vagy őszinte, az még nem hazugság?

ZP: Az operett az egyik legprofibb és leggyönyörűbb hazugság a zenében. Ahhoz képest, hogy az ember a magánéletében és a családjában milyen szintű hazugságokat kénytelen elfogadni, az operetté ennek csak a töredéke. Régebben pont a hazugsága miatt nem voltam hajlandó elfogadni a műfajt, de a munka közben beleláttam, és megértettem a működését, ezért úgy gondoltam, hogy mégis szeretnék írni egy operettet. És tudod, miért volt hasznos? Az operett kitisztított és föltöltött. Miután hónapokat dolgoztam rajta, sokkal nagyobb energiával tudtam belevetni magamat újra a saját műveim komponálásába.

D+Sz: Jelenleg miken dolgozol?

ZP: Az elmúlt másfél hónapban lezajlott három zenekari darabom, a Requiem, a Kamaraszimfónia és az Epitaphium bemutatója, ezért pihenni és feltöltődni szeretnék, miután lezártam a félévet a két egyetemen. Egy csellóversenyt és egy nagyobb oratorikus művet is elkezdtem már tervezni-felvázolni, emellett a nyáron fogok belekezdeni az Isteni műszak munkacímű egész estés film zenéjének megírásába is.

D+Sz: Huszonhat évesen már készen állt az V. szimfóniád.

Tudsz olyan gyorsan komponálni, mint Haydn?

D+Sz: Van hobbid?

ZP: Olyan gyorsan és olyan jól sem tudok, bár fiatalabb időszaZP: A zene tölti ki az időm nagy részét, de a horgászattól kezdkomban volt, amikor nagyon könnyű kézzel írtam, kevés kontrol- ve a sakkon át a történelmi és pszichológiai könyvek olvasásán lal. Mostanában sokkal jobban küzdök a hangokkal, és sokkal las- keresztül a természetjárásig és utazásig sok hobbim van. Kizárósabban komponálok. És ezt tartom egyébként egy jobb iránynak. lag spontán módon utazom, mert az előre tervezettséget semmiben sem szeretem.

D+Sz: Kik voltak rád a legnagyobb hatással eddig?

ZP: Magyar szerzők közül legfőképpen Jeney Zoltán és Dukay D+Sz: Mi az a három kedvenc műalkotás, amit magaddal Barnabás hatottak rám stilárisan, a kórusművészetben pedig vinnél egy lakatlan szigetre?

Orbán György virtuozitása nyűgözött le. Külföldi szerzők közül ZP: Jelenleg Arvo Pärt Psalom című művét, Eric Berne Sorsa legjelentősebb hatással Arvo Pärt volt rám, mellette a jazz és könyvét, és Truffaut-tól A Mississippi szirénjét. n a kortárs komolyzene fantasztikus ötvözékét létrehozó Louis Andriessen holland zeneszerző műveit, Lepo Sumera már elhunyt INTERJÚ: NÉMETH MARCELL, észt szerző szimfóniáit, illetve Phill Niblock amerikai szerző zeneFoTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD kari darabjait is nagyra tartom.

D+Sz: Számodra mi szükséges ahhoz, hogy a tanáraid és a példaképeid hatásából ki tudj lépni?

ZP: Nekem ilyen szempontból szerencsém van, mert az „északi minimalista” stíluskör, amiben én alkotok, nagyon távol áll a bar-

28

TÁMOGATÁS

AZ ARTISJUS ZENEI ALAPÍTVÁNY KULTÚRMISSZIÓJA

Csak TISZTA FORRÁSBÓL Vajon mi a közös egy magyarnóta-estben, egy metal zenekar klipjében, egy templomi hangversenyben, egy jazzformáció európai turnéjában és egy kortárs komolyzenei cédé kiadásában? Nos mindegyikhez pénzre van szükség.

A több mint két évtizede alapított Artisjus Zenei Alapítványt az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület hozta létre, de attól függetlenül működik. Működése során ez lett Magyarországon az egyik legnagyobb és legelismertebb civil kultúratámogató szervezet: megalakulása óta több mint ezer komoly- és könnyűzenei projekt megvalósításában segített. Lássunk néhány példát a teljesség igénye nélkül, mi mindent támogatott az Artisjus Zenei Alapítvány 2011-ben.

A Cimbalom Világszövetség kongresszusának nyitókoncertje

Szalóki Ági–Borlai Gergő projekt: Kishúg-turné

Tavaly novemberben ismét Budapesten tartotta kongresszusát a Cimbalom Világszövetség, abból az alkalomból, hogy húsz éve épp itt alapították meg a szervezetet. Az eseményre négy kontinens 21 országából érkeztek a résztvevők, a nyitóünnepségen pedig Herencsár Viktória cimbalomművész, a szervezet elnöke mellett Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band, Demlyén Krisztina és Tóth Andrea, Unger Balázs és a Cimbaliband, valamint a Testore vonósnégyes és barátai is felléptek. A kongres�szuson mutatták be először az elektronikus cimbalmot, amely ugyan még fejlesztés alatt áll, de már megszólaltatható: hasonlóképpen lehet torzítókat használni rajta, mint egy gitárnál vagy hegedűnél.

Míg Szalóki Ági más műfajokban is kalandozó népdalénekesként, addig Borlai Gergő más műfajokban is kalandozó rockdobosként ismert itthon és a határon túl. A két egyéniség közös munkája természetesen nagyon egyedi lett: magyar, cigány és török dallamokkal, kortárs magyar költők verseivel, Borlai- és Szalóki-szerzeményekkel. Legnagyobb különlegessége azonban, hogy állítólag virtuálisan született chatelve, e-mailezve, hangfájlokat cserélve.

Azt mondják, Gergő egy mátrai kis faluból küldte a zenei alapokat, amelyekre Ági szöveggel és dallammal válaszolt a világ legkülönbözőbb pontjairól, amerre épp játszott. A Kishúg azóta körbeturnézta az országot Debrecentől Szombathelyig, a fővárosban pedig hol az A38-on, hol a Millenárison kápráztatták el a közönséget.

30

TÁMOGATÁS

Belmondo: Mikor

After Crying: Creatura

Hosszú hónapok munkája előzte meg a Belmondo zenekar negyedik stúdióalbumának megjelenését. A címadó rádiósláger, a Mikor mellett további 11 új dalt, valamint egy meglepetésszámot vettek fel. Ez utóbbi az Egyedül, amit a dalszerző-frontember Czutor Zoltán még előző együttesével, a Nyerssel készített el eredetileg, de most újragondolva rögzítettek ismét. A Music Fashion gondozásában megjelent lemez a szakma figyelmét is felkeltette, és a bekerült a Fonogram Magyar Zenei Díj, az év hazai modern pop-rock albuma kategóriajelöltjei közé.

Huszonöt éves lett a hazai progresszív rock és kortárs zene legismertebb képviselője, az After Crying. Az ilyenkor kötelező ös�szegző/megúszós lemez helyett azonban egy egészen új anyaggal lepték meg a közönséget – persze aki ismeri őket, az nem is várhatott mást. A Creatura továbbra sem segít a skatulyázóknak eldönteni, hogy „komoly” vagy „könnyű”-e az együttes, de egyetlen rajongójuk sem fog arra panaszkodni, hogy megöregedett kedvenc zenekaruk. Ha muszáj begyömöszölni az albumot valamilyen fakkba, akkor az legfeljebb kiadójuk, a Periferic Records lehet: ide csupa besorolhatatlan zenekar van besorolva.

Kaláka: Szabó Lőrinc (Hangzó Helikon sorozat)

A Magyar Zene, zenetudományi folyóirat megjelentetése

Talán a legmagyarabb könnyűzenei „műfaj” a versmegzenésítés.

Volt idő, mikor szinte kötelező volt minden zenekarnak felmutatni legalább egyet-egyet, de valódi sikertörténete a hetvenes években kezdődött, mikor egymásra találtak a magyar költők és a népzenei hangszerek, dallamok. A Kaláka együttes nemcsak a legismertebb előadója ennek a mozgalomnak, de felkarolója is.

A Hangzó Helikon sorozatban szép kiállítású CD-könyvecskékben adják ki sorra a magyar költészet gyöngyszemeit a legkülönbözőbb zenészek tolmácsolásában. A kezdeményezés sikerét igazolja, hogy már a 24. kötetnél tartanak. A legutóbbin maguk vették elő Szabó Lőrinc verseit, és Sajdik Ferenc illusztrációival egy különös hangulatú Kaláka-lemezt hoztak össze belőlük.

Manapság még a bulvársajtónak sincs könnyű dolga, ha életben akar maradni, hát még egy szakmai folyóiratnak. Pedig ahhoz, hogy a tudományos életben is helyet kapjon a zene, elengedhetetlenek az olyan szervezetek, mint a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság és az olyan periodikák, mint a kiadásukban megjelenő Magyar Zene. Azonban az ötvenedik évfolyamában járó, negyedévente jelentkező folyóirat nem csak zenetudományi kutatók számára lehet érdekes. Vagy van, akinek ne keltené fel az érdeklődését egy olyan ma is aktuális cím, mint az Egy 18. század végi magyarországi kulturális nagyberuházás pénzügyi összesítése?

31

KEZDŐLÖKÉS

32

KEZDŐLÖKÉS

SNÉTBERGER ZENEI TEHETSÉG KÖZPONT, FELSŐÖRS

MEGADNI A KEZDŐLÖKÉST

Hatgyermekes roma családban nőtt föl és a salgótarjáni cigánysorról indulva vált belőle világhíres zenész. Olyan nevekkel játszott azóta együtt, mint Trilok Gurtu vagy Bobby McFerrin, szóló improvizációival fellépett Koreától Indiáig, nagyzenekari művét bemutatták Németországtól az Egyesült Államokig szerte a világon. Ám Snétberger Ferenc a rengeteg elismerés és díj ellenére sem feledte el a gyökereit.

A Berlinben élő zenész korábban egy tehetséges szinto (német cigány) és roma gyermekeket felkaroló zeneművészeti középiskolában tanított. Ennek a mintájára álmodta meg azt a központot, amely segíti a nehéz sorban élő roma tehetségeseket Európa keleti felén, és a családból hozott zenei tudásra, hagyományokra építve támogatja kibontakozásukat – legyen szó jazzről, klasszikus vagy világzenéről.

Az eredetileg egyszerű gitáriskolának indult kezdeményezés mellé szerencsére hamarosan támogatók álltak. A Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2,7 millió és a magyar állam félmillió eurója mellett a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) és az Európai Szociális Alap is hozzájárult ahhoz, hogy tavaly egy nemzetközi szinten is kiemelkedő színvonalú iskola jöjjön létre.

Az építészetileg is igen színvonalas felsőörsi központban Snétberger Ferenc mellett olyan mesterek tanítják a hallgatókat, mint László Attilla vagy Oláh Tzumó Árpád, de vendégelőadóként nemzetközi sztárok is megfordulnak itt Tony Lakatostól Paolo Vinacciáig. A 12 hetes kurzus a hallgatóknak teljesen ingyenes. Persze így sem feltétlenül könnyű megtalálni a rászoruló tehetségeket. „A meghallgatási időszak februárra esik, ezt minden lehetséges módon beharangozzuk. A TV, a rádió és a nyomtatott sajtó mellett saját mentorhálózatunkon keresztül keressük a tehetségeket az iskolák, családsegítők, szociális szervezetek bevonásával.”

– mutatja be a folyamatot Szeberin Réka, a Snétberger Zenei Tehetségközpont kommunikációs vezetője.

Tavaly 350, idén mintegy 160 jelentkezőt hallgatott meg Snétberger Ferenc és stábja, közülük személyesen választották ki azt a hatvan fiatalt, aki a felsőörsi központban tanulhat. A meghallgatások az ország – és a határon túli magyarlakta területek – tucatnyi településén zajlottak.

A szakmai ismeretek fejlesztése mellett legalább ilyen fontos feladata a központnak, hogy megtanítson az együttzenélésre, hogy olyan társakat találjanak a hallgatók, akikkel később közösen tudnak színpadra állni. Sokan mondják, hogy itt kinyíltak a távlatok, új műfajokkal ismerkednek meg, máshogy gondolnak már a zenére, mint korábban.

Persze aki már próbált boldogulni a zeneiparban, az tudja, hogy a tökéletes előadói vagy épp szerzői tudás korántsem minden. „A zenei tárgyakon túl tanítunk angolt, informatikát, roma kultúrát, emberi jogokat, marketinget és managementet is” – sorolja a fontos tárgyakat Szeberin Réka. – „Tehát olyan területekre is figyelünk, amelyek fontosak lehetnek az érvényesüléshez a zenei pályán. Arra is figyelmet fordítunk, hogy minél több fellépési lehetőséget kapjanak a fiatalok.

A 12 hetes kurzus persze csak óriási kezdőlökést jelent. A központ egyik nem titkolt célja, hogy minél több hallgatója folytassa tanulmányait a szervezett zeneoktatás-

ban, akár itthon, akár külföldön. Szerencsére már alakulnak ezek a kapcsolatok: van olyan fiatal tehetség, aki a Lübecki Akadémia vagy a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium növendéke lesz.”

A távlati tervek közt amúgy is szerepel az eddig is jelentős nemzetközi kapcsolatok továbberősítése. Szeretnék, ha pár éven belül az unióból érkező hátrányos helyzetű fiatalok is tanulhatnának ebben az európai szinten is egyedülálló központban. Persze ehhez rengeteg pénzre van szükség… „A források még idénre is hiányosak, minden évben meg kell küzdenünk az elő­teremtésével” – figyelmeztet Szeberin Réka. – „A központot részben állami és európai pályázatokból, civil és céges támogatásokból tartjuk fenn. Ehhez járul még az iskolának helyet adó Malomvölgy Oktatási és Szabadidő Központ oktatási időn kívüli hasznosítása pl. céges tréningekre, továbbképzésekre. Minden támogatásnak nagy hasznát vesszük, hiszen ennek a bentlakásos, intenzív oktatásnak igen magasak a költségei.” n INTERJÚ: Zubreczki Dávid, FOTÓ: MELCZER ZSOLT

33

KOMOLY

KORTÁRS ZENE ÉS AZ ISCM

ÉLNI KELL A LEHETŐSÉGGEL

Magyarország 1922-es megalapítása óta tagja a kortárs zenét népszerűsítő International Society for Contemporary Musicnek (ISCM). A szervezet korábbi alelnökével, Jeney Zoltánnal, és a magyar tagszervezet nemzetközi ügyekért felelős képviselőjével, Fekete Gyula zeneszerzőkkel beszélgettünk.

Dal+Szerző: Pontosan milyen célok érdekében jött létre az ISCM? Milyen előnyünk származik abból, hogy mi is tagja vagyunk ennek a szervezetnek?

Jeney Zoltán: A szervezet fő feladata a kortárs zene megismertetése, és minden évben egy nemzetközi kortárs zenei esemény, a World Music Days Festival megrendezése, ami az idősebb generáció számára újabb megjelenési felületet, a fiatalabb zeneszerzőknek pedig kiugrási és kapcsolatépítési lehetőséget jelent. Budapest 1986-ban rendezte meg a fesztivált. A kelet-európai országokban ekkor még sokkal könnyebben lehetett állami támogatáshoz jutni, mint manapság, és annak idején nálunk a kortárs zenei rendezvényeket ab ovo látogatták is.

Fekete Gyula: A magyar kortárs zenének beszűkültek a nemzetközi porondon való megszólalási lehetőségei, ezért minden olyan lehetőséggel élnünk kell, ami ezt elősegíti.

D+SZ: Idén Belgium ad otthont a fesztiválnak, és magyar vonatkozása, hogy Nógrádi Péter Suscipe című kórusművét is be fogják mutatni. Hogyan állítják össze a fesztivál műsorát?

JZ: Egy évvel a fesztivál megrendezése előtt közzéteszik, hogy milyen művekkel és milyen előadási formációkra lehet pályázni. Országonként hat, különböző szerzőktől származó művet lehet beküldeni, amit egy nemzetközi zsűri bírál el. Mindemellett az ISCM évek óta kinevezi az év együttesét, ami hatalmas publicitást és turnélehetőséget jelent az adott zenekar számára azokban a tagországokban, melyeknek van pénzük saját koncertek megrendezésére.

D+Sz: Az agyelszívás a magyar zeneszerző szakmát is érinti?

JZ: Igen, Nyugat-Európában sokkal több a lehetőség. Ott nem nézik, hogy ki honnan jött, az együttesek pedig már évtizedek óta nemzetköziek. Voltak tanítványaim, akik párhuzamosan tanultak Bécsben is, és ott játsszák a darabjaikat, megrendeléseik vannak. Versenyképesek, mert a hazai zeneakadémiai zeneszerzés szak még mindig képes olyan alapos ismereteket nyújtani számukra, ami Európa-szerte kiemelkedőnek számító tudással vértezi fel őket.

D+Sz: Hol helyeznék el a mai magyar zenét a világ zenei palettáján?

JZ: Van jónéhány zeneszerzőnk, akiknek szakmai körökben ugyan jól cseng a neve külföldön is, de műveiket kellő játszottság híján már nem ismeri se a szakma, se a közönség. A szélesebb ismertséghez olyan erős promóciós tevékenységet űző kiadóra lenne szükségünk, mint az Universal volt Bartóknak, vagy legalább a Zeneműkiadó a 70-es és 80-as évek magyar zeneszerzőinek.

amivel Európa-szerte turnéznak? Hogyan lehetne segíteni a helyzeten?

JZ: Tökéletesen jó a megfigyelés. Mondok egy szemléletes példát: 1989-ben találkoztam egy német kollégámmal, aki az akkor még működő Új Zenei Stúdió jó nemzetközi híre miatt azt tervezte, hogy Budapesthez közel, Bécsbe költözik. 1990 után azonban megszűnt nálunk mindenfajta szubvenció, Bécsben viszont – ami korábban egy kifejezetten konzervatív hely volt – Claudio Abbadónak a Bécsi Filharmonikusok zeneigazgatójaként a 90es évek közepén kifejtett tevékenysége nyomán ma már sokkal pezsgőbb kortárs zenei élet zajlik, mint Budapesten. Nálunk ez irányban lassan húsz éve szinte semmilyen közönségnevelés nem folyik, és ennek eredményét látjuk ma a kortárs zene iránti érdeklődés elapadásában. Ha most nem történik gyökeres változás, akkor ez hos�szú évekig így is marad.

FGy:Világszerte megfigyelhető a jelenség, hogy még a kortárs iránt érdeklődő közönség sincs eléggé tájékoztatva a meghatározó irányzatokról. Az ISCM holdudvarában megjelent egy együttműködési hálózat New Music: New Audiences néven. A tizen­ hat országot magába foglaló szervezet a tagországok közti repertoárcsere mellett célul tűzte ki az új zene közönségének a kinevelését. Reményeink szerint sokat fogunk hallatni magunkról a következő években. n INTERJÚ: NÉMETH MARCELL

D+Sz: Önök szerint mi az oka annak, hogy a hazánkba érkező elsővonalbeli zenekarok és előadók nálunk rendre jóval konzervatívabb repertoárral lépnek fel, mint

34

JOGI ESETEK

RAJONGÓK KONCERTVIDEÓI

FELVÉTEL INDUL? Jogi esetek sorozatunk második részében azt a kérdést járjuk körül egy aktuális példa ürügyén, hogy a kőtáblába vésett jogszabályok mennyire képesek alkalmazkodni a megváltozott környezethez.

Az előadáson kép- és hangfelvétel készítése szigorúan SZABAD? A technológia azonban nagyon rövid idő alatt óriásit változott.

A telefonok, okostelefonok fejlődése miatt mára minden koncertBiztosan észrevetted, hogy az utóbbi években egyre több üzlet látogató zsebében ott lapul egy videokamera. Mind gyakrabban – legyen szó ruha- vagy éppen bútoráruházról – kínál nagyvona- láttuk, hogy a rajongók magasba emelt telefonnal örökítik meg az lú visszavételi lehetőségeket. Ezeknél nincs már kekeckedés, ha élményt, majd – akár még a koncert közben – fel is töltik ezeket a hibás terméket viszel vissza, sőt: akkor is visszaváltják a ruhát kis videókat a YouTube-ra vagy más videomegosztó oldalra. vagy bútort, ha semmi baja nincsen, csak meggondoltad magad.

Bár a fogyasztóvédelmi szabályok az utóbbi időben valóban szi- Ezt a tömeges „kamerázást” megakadályozni, megtiltani igencsak gorodtak, e mögött a változás mögött valami más húzódik meg. bajos lenne. Mondjuk ki: lehetetlen. Nem is szólva arról, mennyiAz történt, hogy a globális tömeggyártás és kereskedelem miatt re negatív visszhangja lenne egy ilyen értelmetlen háborúnak. A az egy árucikkre eső előállítási költségek meredeken csökkentek, koncertszervezők és a koncertező zenekarok tehát fokozatosan és eközben a minőség nem romlott. Ez lehetővé tette ezen üz- engedékenyebbé váltak, és eközben észrevették, mennyire erős letek számára, hogy sokkal könnyedebben vegyék ezt a témát. fogyasztói igény az élmény megörökítése és megosztása.

Gondolj bele, egy kézműves terméknél mennyivel nehezebb lenne ezt a nagyvonalúságot elvárni…! És ahogy rugalmasabbá, Ráadásul arra is rájöttek, hogy ez a rajongói magatartás az esetek engedékenyebbé vált a visszavételi gyakorlat, úgy vették észre, túlnyomó részében semmiféle kárt nem okoz: a felvételek nem hogy a fogyasztók mennyire pozitívan reagálnak erre. Ha otthon olyan minőségűek, hogy a kereskedelmi forgalomban élvezheis meggondolhatom magam, könnyebben hozok vásárlási dön- tőek legyenek, így nemcsak a hivatalos kiadványoknak, de még tést. És ha valamit mégis visszahozok, és pozitívan fogadnak, az illegális bootleg felvételeknek sem jelentenek konkurenciát. lojális fogyasztó leszek.

Az ilyen rajongói videókat tipikusan csak a feltöltő ismerősei, az adott koncert többi résztvevője és a legelszántabb rajongók Tehát a technológiai változás segített abban, hogy a kereskedők nézik meg. És ha mégis túl sikeres lenne egy ilyen felvétel, még jobban megértsék a fogyasztók gondolkodását, és hajlandóbbak mindig van lehetőség arra, hogy a videomegosztó oldalról azt legyenek ennek megfelelően is viselkedni. töröltessék, vagy – ami sokkal okosabb – bejelentsék rá jogdíjHasonló változást figyelhetünk meg abban, ahogy a koncertek igényüket. szervezői a rajongók által készített fényképekhez, videókhoz viszonyulnak.

Ma ez az újfajta, engedékenyebb, felvilágosultabb szervezői hozzáállás még együtt él a régi, tiltó gondolkodással. De a válA jogszabály nem változott: a helyszín tulajdonosának elvitatha- tozásnak itt sincs értelme ellenállni: azok a szereplők maradtatlan joga, hogy megengedje vagy éppen megtiltsa a látogatók- nak életben, akik tudnak alkalmazkodni a változó fogyasztói nak egy koncert, előadás videós rögzítését. Ráadásul a fellépő magatartáshoz.n művészek engedélye is szükséges ehhez. Ezt a két engedélyt (vagy inkább tiltást) közvetítette a koncertszervező a rajongók Tóth Péter Benjamin, felé, amikor a jegyre ráírta azt a bizonyos jól ismert tiltást: „Az FOTÓ: SZIGET előadáson kép- és hangfelvétel készítése szigorúan tilos.”

36

37

JOGI ESETEK

SZERZŐ KONTRA ZENEMŰKIADÓ

WILLIS BEMOSOTT EGYET A ZENEIPARNAk Nem valószínű, hogy sokan felkapják a fejüket arra a hírre, hogy egy bizonyos Victor Willis bírósági úton visszakapta régen szerzett dalainak jogát. Arra viszont már jóval többen figyelnének, hogy Willis volt az egyik szerzője és előadója a Village People mindenki által ismert Y.M.C.A. című slágerének, aminek jogairól annak idején lemondott. Most viszont úgy tűnik, hogy ezentúl másod- vagy harmadmagával ő söpörheti be a dal bevételeit. Willis az amerikai szerzői jogi törvény 34 évvel ezelőtti módosítására hivatkozva nyert pert, és ez még jobban megzavarhatja a mostanában amúgy is sok kihívással küzdő zeneipart.

Victor Willis hirtelen nagyon híres lett a zenei szakmában. Valószínűleg ő sem gondolta volna, hogy az olyan újságok, mint a Huffington Post egy lapon fogják emlegetni Bob Dylannel vagy Bruce Springsteennel. Minden bizonnyal még karrierjének csúcsán sem nagyon tudták név szerint, hogy ki ő, legfeljebb az általa alakított rendőrt ismerték a Y.M.C.A. klipjéből.

Persze annyira nem egyszerű a szerzők dolga, ugyanis legkorábban tíz, legkésőbb két évvel a lejárat előtt jelezni kell az igényt, Willis azonban megugrotta ezt az akadályt.

A dalok jogait kezelő Can’t Stop Productions és a Scorpio Music mégis beperelték, hogy megakadályozzák ezt a kis partizánakciót. Az első, de később visszavont érvük az volt, hogy Willisnek nem is járnak ezek a jogok, mert a kiadó megrendelésére, szinte munkaviszonyban írta a dalokat („works made for hire”). A másik pedig az, hogy ő csak társszerző a dalban, és a törvénynek csak a többiekkel együtt szerezhet érvényt. Barry Moskowitz bíró egyik érvnek sem adott helyt, mert szerinte ez olyan mértékben megnehezítette volna a szerzői jogok visszaszerzését, ami ellentétes minden jogalkotói szándékkal. A bíró szerint „a törvénymódosítás indoka éppen az volt, hogy megóvja a szerzőket az egyoldalú kikötésektől, és foglalkozzon az egyenlőtlen tárgyalási pozíció problémájával, hiszen a dal sikerét addig nem lehet felbecsülni, amíg fel nem használják azt.”

Pedig Willis a Village People soraiban több tízmillió lemezt adott el a hetvenes évektől kezdve, ráadásul a diszkócsapat összes slágerének társszerzője is volt. Nyilván azt gondolja mindenki, hogy emiatt semmi gondja nem lehet az életben, maguktól dőlnek hozzá a dollármilliók, a valóság azonban az, hogy Willis annak idején könnyelműen lemondott a dalai felett gyakorolt jogokról, és nem túl előnyös szerződéssel átadta azokat egy zeneműkiadónak. Persze még akkor, amikor fogalma sem volt róla, hogy ekkora sláger lehet belőlük. „Nagyon fiatal és naiv voltam” – nyilatkozta most Willis –, nem tudtam, hogy mit adok ki a kezemből.

Bármilyen szerződést elém raktak, én azt aláírtam.” Nem csoda, hogy Willis 1980-ban bekövetkezett kiszállása óta leginkább a drogügyeivel került be a hírekbe.

Willis természetesen rettenetesen örül a döntésnek, és a Twit­ teren már annak ellenére biztat mindenkit, hogy szerezzék vissza Szerencséjére azonban az amerikai törvényalkotók 1978-ban beik- a dalaikat, hogy ő maga még mindig a bíróságra jár. Willis ugyantattak egy változást, ami kimondja, hogy 35 év után az eredeti szer- is csak harmadrészben a szerzője a daloknak. A másik kettő a zők, ha akarják, visszakaphatják a számok feletti jogok gyakorlását, Village People-t összerakó, 1991-ben AIDS-ben elhunyt Jacques és ezzel természetesen a bevételek is hozzájuk kerülnek ezután.

Morali francia zeneszerző, valamint Henri Belolo, Morali üzleti Ezt használta ki Willis is, aki Billy Joel, Bruce Springsteen, Tom partnere, aki viszont Willis szerint csak papíron volt dalszerző, és Waits és Bob Dylan mellett jelezte, hogy igényt tart a dalaira. inkább a zenekar ügyeit intézte.

38

JOGI ESETEK

Mit is ír alá szerző?

Az európai, így a magyarországi általános gyakorlat szerint is a szerzők leggyakrabban úgynevezett life of copyright szerződést kötnek a zeneműkiadókkal (music publisher), ami az utolsó szerző halálától számított hetven évet jelent.

A szerzők védelmében a közös jogkezelő szervezetek szabályozzák azt, hogy a zeneműkiadók részesedése általában nem lehet több 33 százaléknál, külföldi felhasználás esetén 50%-nál.

Mivel a zeneműkiadók egymással versenyeznek, ettől természetesen lefelé el lehet térni. Egy neves szerző jobb alkupozícióban van, ami számára kedvezően akár a szerződés időtartamára, akár a bevételelosztásra is hatással lehet.

A döntésnek amúgy az amerikai zeneipar egyik része örül, a másik pedig szomorkodik, általánosságban pedig óvatossággal kezelik egyelőre a kérdést. Az biztos, hogy Willis ügye precedenst teremthet abban, hogy a siker érdekében könnyelmű szerződésekbe beleugró szerzők visszakapják a szerzeményeik feletti jogokat, az viszont nem valószínű, hogy a zeneműkiadók ettől tönkre fognak menni.n

A zeneműkiadók a bevétel egy részéért cserébe folyamatosan gondozzák a dalt, közvetítik reklámokba, filmekbe; engedélyezik a feldolgozásokat, és nemzetközi szinten is követik, adminisztrálják a jogdíjakat. .

Mit nyújt a magyar törvény?

Dankó Gábor (Forrás: Index)

A Village People A Village People-t 1977-ben indította útjára Jacques Morali zeneszerző, miután kapott egy demót, amin Victor Willis énekelt.

A nevet New York Greenwich Village negyedéről vették, ami a város meleg-mozgalmainak a kiindulópontja volt. A jelmezbe bújt tagok is a melegek fantáziáinak sztereotípiáit jelenítettek meg, így volt köztük rendőr, katona, indián, cowboy, építőmunkás és motoros is. Csaknem 100 millió lemezt adtak el világszerte, köszönhetően az olyan slágereknek, mint a Macho Man, a Go West vagy a Y.M.C.A. A csapat a mai napig létezik, igaz, változó felállással, 1985 óta viszont ez a létezés kizárólag a haknizásra korlátozódik ezen a néven. Akkor adták ki utolsó lemezüket, ami egy melegeknek szóló felvilágosító óraként is felfogható a rajta található, biztonságos szexre biztató témák miatt, ami a kor új betegsége, az AIDS miatt került felszínre. A sors fintora, hogy Morali is ebben a betegségben halt meg 1991-ben.

A magyar törvény bár máshogyan, de szintén törekszik arra, hogy a hosszú szerződésekben az alkotót védje: Életműszerződés tilalma. A szerző összes, jövőben megalkotandó dalára nem köthető érvényes szerződés.

Ismeretlen felhasználás. A szerződés megkötésekor ismeretlen felhasználási módra nem lehet érvényesen szerződni.

Bestseller klauzula. Ez a YMCA-ügyhöz leginkább hasonló belföldi szabályunk, ami lehetővé teszi, hogy a bíróság módosítsa a szerződést, ha az azért vált egyoldalúan hátrányossá a szerzőnek, mert a mű később váratlanul sikeres lett.

Felmondási jog. A kizárólagos szerződést a szerző egyoldalúan felmondhatja, ha a kiadó nem tesz eleget a szerződéses kötelezettségeinek. Öt évnél hosszabb szerződésnél ezzel a joggal 2 év után lehet élni.

39

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY

40

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY

GRYLLUS DÁNIEL ÉS SAMU, ZENÉSZEK

Kimuzsikálni az eredeti dallamot A név sokszor duplán kötelez: a zeneipar szereplői között sok esetben találkozunk családtagokkal, legendás zenészfamíliák viszik tovább már-már brandként a vezetéknevet. Generációk és hagyomány – sorozatunk második részében a Kaláka-alapító apuka és világot járt fiú ülte körül velünk az asztalt.

Dal+Szerző: Milyen messze nyúlik vissza a zene a családotok múltjában?

Gryllus Dániel: Voltak muzsikusok, de nem ennyire reflektorfényben. Anyám járt három évig a Zenekadémiára zongorázni, de aztán másfelé sodorta az élet, Apu is énekelt kórusban. Náluk otthon, a szülői háznál rendszeresen játszottak vonósnégyest; amúgy mérnökök voltak, csak a középosztály életstílusához hozzátartozott, hogy néha összejöttek muzsikálni.

Gryllus Samu: És hát pótnagyapád végül is zeneakadémiai tanár és koncertező művész volt…

GD: Igen, ő nagyanyám sógora volt, Zsámboki Miklósnak hívták. Igazi nagyapánk már születésem előtt öt évvel meghalt, így került nagyapai szerepbe érzelmileg és mindenféle szempontból a családban. Nála kezdett Perényi Miklós is csellózni; amikor egész kicsi volt, sokszor járt itt, még fociztunk is talán.

területein is aktívabb agyműködésre serkenti az embert. Ugyanakkor nagyon nyitottan nevelt ez az iskola, egyáltalán nem volt semmiféle ortodox személet. Talán emiatt is van, hogy ma a legváltozatosabb zenei műfajokban is megtalálhatók a volt lorántffysok.

D+Sz: Emlékeztek arra, amikor rájöttetek, hogy inkább zenészek lesztek, mint bármi más?

GD: Nem volt egy meghatározható pillanat, inkább úgy berántott az egész. Amikor 1969-ben kitaláltuk a Kalákát, akkor nem gondoltuk, hogy ebből ennyire hosszú távú valami lesz. Talán az első koncert után, amikor ugyan csak öt dalt játszottunk, de fergeteges sikere volt és rögtön egy csomó meghívást kaptunk…

Talán az tekinthető egy ilyen jelképes pillanatnak, amikor eldőlt, hogy ennek van értelme.

GS: Nálam sem volt egy meghatározható pillanat, egyszerűen nem volt más, ami annyira érdekelt volna, mint a zene. LegelőD+Sz: Akkor hát a zene erősen jelen volt a házban? ször a zenekaralapítás és a szervezés érdekelt az egészből a legGD: Igen, vonósnégyes minden héten volt. jobban (nevet). És hát egész nap gitároztam. Tizenegy-tizenkét éves koromra már nem is igen csináltam mást.

D+Sz: És ebből eredt, hogy a szüleid fontosnak tartották, GD: Néha doboltál is… (nevetnek) hogy valamiféle zenei képzésben részesülj?

GS: És ez ment a gimnázium alatt is, aztán pedig elvégeztem a GD: Ebből is, de nem volt ez nagyon szándékos képzés. Amikor jazz-tanszakot, de az már egy későbbi történet. elkezdtem iskolába járni, Bors Irma néni, az énektanárom javasolta hogy vigyenek át a „zeneibe”: akkortájt alakult meg a KodályD+Sz: Kezdő muzsikusként mennyire tűnt elérhetőnek a siker koncepciójú zenei általános iskola, a híres Lorántffy, én a harmadik a korai hetvenes években? évfolyamba jártam, öcsém már ott kezdett. Egészen biztos, hogy GD: Egész mások voltak a viszonyok, eleve egyetlen tévé volt. ez az iskola a zenei anyanyelvünket alapvetően meghatározta. A Aki abban játszott – márpedig mi játszottunk –, azt ismerték, aki mindennapi énekórák, a néptánc, a hangszeres zene, a kamarazene, viszont nem tudott bekerülni, azt egyáltalán nem. Azok a nyugati a heti több kórus, a szolmizáció: a Kalákát a mai napig tulajdonkép- zenészek, akikkel találkoztunk a hetevenes-nyolcvanas években, pen ez a zenei anyanyelv tartja össze, hiszen mind a négyen oda nem értették, hogyan lehet olyan sokat szerepelni a tévében. Mi jártunk. De ennek a zenei képzésnek nem zenészképzés volt a célja, viszont azt nem értettük, hogy nekik hogyan jelenhet meg olyan hanem zeneszerető emberek, művelt emberek képzése; benne volt sok lemezük, mert nekünk meg az nem lehetett. Ez egy ilyen az az ókorban is ismert tudás, hogy a zene az élet és a tanulás más furcsa világ volt.  41

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY



D+Sz: Manapság viszont talán bővebben van lehetőség a megjelenésre.

GS: Igen, csak nagyon más a zene szerepe és megítélése ezekben a helyzetekben.

GD: Alig van alkalom, amikor a tévében vagy rádióban élőben lehet zenélni. Szinte nincs olyan, hogy eljátszunk egy dalt és utána van egy kis csend, majd a megfelelő ritmusban, hangulatban folytatjuk a beszélgetést. Most inkább az megy, hogy a műsorvezető lendületesen bemondja: „vendégünk Gryllus Dániel, és most hallgassunk egy kis zenét” – és azt sem tudja, hogy milyen zenét fognak majd oda bevágni. A zene megbecsültségi foka nagyon lent van ebből a szempontból is.

D+Sz: Ha már a zene megbecsültségéről van szó: mi a helyzet a közönséggel? Milyen benyomásaitok vannak a mai és az egykori közönséggel kapcsolatban?

GS: Előre kell bocsátani, hogy én nem élek 100%-osan Magyarországon, és külföldön is igen sokféle területen vagyok aktív: zenét szerzek, játszom zenekarban és hangszerelek is, ha pedig koncertre megyek, az nagyrészt kortárs komolyzenei koncert. Ez utóbbi kifejezetten egy speciális eset, hogy ebben hogy áll Magyarország: épp most olvastam egy interjút Eötvös Péterrel, aki valami olyasmit mond, hogy a magyar közönség füle még mindig a száz évvel ezelőtti komolyzenére van kihegyezve.

A közönség pedig annyit változott, amennyit a világ és a társadalom. Óriási a különbség akár a nyolcvanas évekhez képest is abban, hogy mennyi zene van. Sokkal több zene elérhető, mindenhol szól valami, épp ezért sokkal nehezebb olyasmit adni az embereknek, amihez leülnek és meghallgatják. Egy amerikai zenetudós írt tanulmányt a Palya Beával sok évvel ezelőtt készített Psyche-lemezünkről, és azt írja, hogy ez olyan zene, ami mellé le kell ülni és végig kell hallgatni. Sokkal nehezebb ma egy olyan anyagot átadni, amihez az embereknek le kell lassulni, amire oda kell figyelni.

D+Sz: Mit látsz emögött? Időhiányt?

GS: Inkább iszonyú ingergazdag lett a világ. Én a nyolcvanas években végig tudtam hallgatni a Csillagok Háborúja teljes hanganyagát kazettáról mondjuk kétszázszor, és tudtam minden mondatot és minden kis zajt is… (nevet) Szerintem egy mai gyerek már nem csinál ilyesmit.

GD: Ha állandóan szól valami zene, akkor a zene megszólalása nem egy esemény. Nálunk, a Kaláka fesztiválon két zenekar között nem szól semmi. De ez messze nem általános: akárhol is játszunk, mindig szól valami a szünetben is, és nekünk kell szólnunk, hogy „gyerekek, szeretnénk hangolni, kicsit vegyétek már lejjebb”. Aztán koncert előtt két perccel kikapcsolják, majd ahogy mi abbahagytuk, azonnal bekapcsolják megint.

GS: Ez a jelzés a közönségnek, hogy lehet menni sörözni.

GD: Lehet, hogy nem is helyes ezt zenének hívni, inkább csak

42

GRYLLUS DÁNIEL 1950-ben született Budapesten.

A Kodály-módszer alkalmazására alapított Lorántffy általános iskolában tanult meg először zongorázni, majd klarinétozni, később furulyázni és citerázni.

Középiskolai tanulmányait a Móricz Zsigmond Gimnáziumban végezte, diplomáját a BME Építőmérnöki Karán szerezte 1974-ben.1969 őszén Mikó Istvánnal az Ádám sörözőben megalakította a Kaláka együttest, ami azóta is aktív. A Kaláka 1969 decemberében lépett először közönség elé a Bem rakparti Művelődési Ház Tolcsvay klubjában, ahol Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Arany János és Petőfi Sándor verseit adták elő. A zenekar hamar jelentős hazai és külföldi ismertségre tett szert, rendszeresen játszottak a Magyar Televízió műsoraiban is. 1970 és 1971 között a KFKI Fadrusz utcai kultúrterme, 1971-től 1973-ig a vízivárosi pinceklub, 1973-tól pedig a Marczibányi téri Művelődési Ház adott otthont a Kaláka-klubnak. Az eddig megjelent 26 (!) Kaláka-lemez mellett Gryllus Dániel további hét önálló művel is jelentkezett, többek között bibliai tárgyú és jiddis versek, továbbá Weöres Sándor-írások megzenésítésével. valami zene-jellegű akusztikai közegbe helyezik el így a közönséget, amiből aztán az igazi zenének nehéz kiemelkednie. Talán a látvány emeli ki; lehet, hogy ezért vetítenek olyan sokat mostanában. Abban is változott a közönség, hogy egykor nem volt ennyire természetes és elfogadott a playbackelés, hogy valaki kiáll egy szál mikrofonnal és úgy tesz, mintha mögötte lenne egy zenekar, pedig nincs ott semmi.

GS: Ebben talán az is benne van, hogy régebben nem állt ki egy ember egy szál lemezjátszóval koncertezni.

D+Sz: Hogy áll a mai közönség a nyitottság terén?

GS: Én most részt veszek egy mozgalomban, amit leginkább valós idejű komponálásnak hívhatunk, és aminek az alapja egy jelnyelvi rendszer, tulajdonképpen kézjelekkel irányít az ember egy együttest, a zenészeket, színészeket és a táncosokat egyszerre. Ezzel most már sok helyen felléptünk, és a közönség mindig először hallja. A dolognak mindig része az is, hogy bevonjuk az embereket, és ők is énekelnek, jelenetekben vesznek részt, és azt látom, hogy van bennük nyitottság. Tény, hogy egy ilyen előadásra a közönség eleve úgy jön el, hogy ez valami új dolog, és kifejezetten erre kíváncsiak.

GD: Nekem is az a tapasztalatom, hogy ha az emberek már ott vannak egy koncertünkön, akkor sosincs baj sem a nyitottság-

GENERÁCIÓK ÉS HAGYOMÁNY

GRYLLUS SAMU 1976-ban született Budapesten. 15 éves kora óta dolgozik alkalmazott zeneszerzőként szin­házi előadásokban és filmprodukciókban. A LFZE Jazz basszusgitár szakán tanult 2001-ig, ezután 2007-ig a bécsi zeneakadémia zeneszerzés szakán Michael Jarrell, valamint médiazeneszerzés szakon Klaus Peter Sattler növendéke volt. Erasmus-ösztöndíjjal a Berlini UDK-n Daniel Ott és Walter Zimmerman experimentális zene-színház óráit hallgatta. Meghatározóak számára George Aperghis és Eötvös Péter mesterkurzusai. Kamaraoperáját a berlini Sophiensaele-ben mutatták be 2007-ben. 2008ban részt vett a nemzetközi MuPATh (Music-PerformanceArt-Theater) társulat alapításában. 2008 őszétől Fulbrightösztöndíjas a Wesleyan Universityn, Ron Kuivila, Anthony Braxton és Alvin Lucier osztályában. 2008 óta Artisjus Alkotói Támogatásban részesül. 2009 Őszén OperaLooper című interaktív munkájával szerepel az egyesült államokbeli Brooklyn Museum Magyarországot bemutató kiállításán.

2010-ben Kodály Zoltán-ösztöndíjas. Jelenleg Bécsben és Budapesten él. gal, sem az érzékenységgel. A túlkínálat, a pénztelenség vagy az időhiány inkább az alkalmak megszervezését és megvalósítását nehezíti meg.

D+Sz: Mi bennetek a zenészség hajtóereje? Mi az, ami átvisz benneteket a néha előálló nehéz időkön is? Vagy másképp nézve: mi az a jutalom, amiért a zenét érdemes és fontos csinálni?

GS: Az előadásban ott van az azonnali jutalom, ahogy érzed, hogy születik valami, és abban te is részt veszel egy csomó emberrel. A zeneszerzés kicsit más, de amikor a kész papír már előtted van, az egy csomó mindenért kárpótol. Végül is minden zeneszerző a saját világlátását próbálja meg beletenni egy képzeletbeli közösségbe. Az, hogy ezt egy hangfelvételen csinálja, vagy élőben egy zenekarral, vagy csak papíron, az végső soron mindegy. Amikor azt érzem, hogy ezt a célt sikerült elérnem bármilyen formában is, akkor az nekem nyugalmat ad, mert a világban megváltoztattam valamit abban az irányban, ahogy szerintem jobb lenne.

GD: Verseket énekelünk, ez egy speciális terület. Talán ezért az a „jutalom”, ha érzem, hogy a dalban valóban az szólal meg, amit a költő versben megírt, legalábbis az, amit én kihallok belőle. Kányádi Sándor bácsi írta rólunk, amit büszkén emlegetünk, „Nem ráerőszakolják a maguk szerzeményeit, hanem kimuzsikálják a Gutenberg óta könyvekbe száműzött, szív-né-

maságra született s ítélt versekből a maguk olvasata szerinti eredeti dallamot”. Ha ezt érzem igazolódni, az a legjobb érzés a muzsikánkkal kapcsolatban. De persze az is boldogságot ad, amikor látom, hogy a Kaláka milyen harmóniát tud teremteni különböző a korosztályú, különböző világlátású és hátterű hallgatóságában.

D+Sz: Essen még szó a közös munkáról: szoktatok együtt dolgozni? Milyen felületei, szintjei vannak a zenei közösségeteknek?

GS: Eleve, ha összefutunk itt a házban, akkor is mindig van két-három mondat, ami máris valamiféle kölcsönös adás és kapás, egyfajta csere. De gyermekkoromban énekeltem a Kalákalemezeken, később basszusgitároztam, kannáztam is. És folyamatosan megvan az egymás munkáinak a „szemmel tartása”, segítése azóta is.

GD: Bizonyára Samu miatt is van, hogy megértem az ő generációját is, így jól ki tudok jönni mondjuk Palya Beával, aki ráadásul úgy került a Gryllus kiadóhoz, hogy együtt muzsikáltak.

De szükség esetén akár tanácsot is kérhetek Samutól. Nagyon sok gyakorlati ügyben tudunk együtt dolgozni: volt, hogy az ő projektjéhez én tudtam adminisztratív segítséget adni, ő pedig most hoz osztrák muzsikusokat a június 15-ei, Magyarföldre szervezett, új fesztiválunkra.

De életem nagy ajándéka volt, hogy a kicsi fiam a hatvanadik születésnapomra meghangszerelte a Teljesség felé című szólólemezemet, és ezt a MÜPA nagytermében és előtte a Millenárison elő is adtuk húszan… Ebben az előadásban Samu által olyan dolgok szólaltak meg – elsősorban az ő komolyzenei tanulmányaiból következő dolgok –, amik ritkák az effajta muzsikában és amik nekem eszembe sem juthattak volna.

GS: Én nagyon régóta gondoltam arra, hogy ennek a szép anyagnak, amit Apu egyedül vett fel, nagyon jó lenne egy nagyobb hang. Az eredeti lemez sokáig meg sem jelenhetett, aztán Weöres 75. születésnapjára mégis megjelent, úgyhogy azt gondoltam, hogy születésnapi ajándéknak jó lesz. És így összeállt egy olyan zenekar, amiben volt kilenc énekes: Sebestyén Márta, Sebő Feri, Palya Bea, Bognár Szilvi, Szalóki Ági, Szirtes Edina Mókus, Ferenczi Gyuri, Both Miki…

GD: Meg én…

GS: És egy nagyon jó zenekar, hasonlóan nagy nevekkel – mind-mind olyan emberek, akiknek valamilyen kapcsolatuk van Apuval. Nagyon szép feladat volt ezeket az embereket elhelyezni és megfogalmazni ebben az anyagban. És ha végiggondolom, hogy milyen apa-fia találkozásokat ismerek, ez a munka ebből a szempontból is egészen kivételes volt. n INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY, FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD

43

44

KOMOLY

DECSÉNYI JÁNOS, ZENESZERZŐ

ÚGY ÍRNÉK EGY VONÓSNÉGYEST, DE SEMMI KEDVEM HOZZÁ Színésznek és jogásznak is tanult, de végül zeneszerző lett, és közel húsz évig vezette a rádió úttörő műhelyének számító elektroakusztikus zenei stúdióját.

Semblant de joie című szerzeményéért idén Decsényi János kapta meg az Artisjus díját a legjobb komolyzenei mű kategóriájában. A nemrég nyolcvanötödik születésnapját ünneplő zeneszerzőt az alábbi interjúval köszöntjük, és kívánunk neki további jó egészséget és sok-sok boldogságot!

Dal+Szerző: Mi szeretett volna lenni, amikor gyerek volt?

Decsényi János: Először mozdonyvezető akartam lenni, mert borzasztóan tetszettek a vonatok, majd később orvos, ameddig rá nem jöttem, hogy a vérrel kapcsolatos dolgok nem nekem valók. Polgári kereskedőcsaládba születtem, és úgy gondolták, hogy nekem valami komolyabb pályát kell választani. Legfőképp talán én voltam az, aki nem is akart zenét tanulni, mert sokkal jobban vonzott a színészi, rendezői pálya, és 1945-ben felvételt nyertem a Színművészeti Főiskolára, ahol a boldogult emlékű Gellért Endre növendéke lettem. Megéreztem, hogy meg tudom csinálni, amire az a húsz növendék is képes, de nem tudok úgy játszani, amint az a kettő. Miután elmondtam Szatyin monológját – és hallottam, hogy milyen hamis mindaz, amit mondok –, az év végi rostavizsgán ki is estem.

ményeimet előadták és lemezre vették. Úgy igyekeztem élni, hogy akik bennem bíztak, azok ne csalatkozzanak bennem.

D+Sz: 1951-ben került a Magyar Rádióhoz, miután felfigyeltek „kemény hangvételű” kritikáira. Miért volt szüksége a pártállami rádiónak egy kritikus hangú kollégára?

DJ: Nem az előadókat kritizáltam meg, hanem a rádió szerkesztőit, amíg azt nem mondták, hogy ha ilyen jól tudod, akkor gyere, és csináld! Ez most így nagyon humorosan hangzik, de valójában ez rejlett a rádió koncepciója mögött, amikor engem behívtak.

D+Sz: Később pedig jogásznak tanult.

DJ: Az alapvizsgáim előtt abbahagytam. Akkoriban még mindig nem akartam muzsikus lenni, hanem kitaláltam, hogy diplomata leszek! Igen ám, csak időközben olyaténképpen fordult a politikai szituáció az országban, hogy nem látszott valószínűnek, hogy egy polgári kereskedőcsaládból származó fiatalembert diplomataként fognak alkalmazni. Akkoriban ismerkedtem össze valakivel a jogi egyetemen, aki zongorázni is tanult, és egyszer elvitt D+Sz: Mivel foglalkozott a forgató, engem a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolába, ahol kipróbáltak, meghallgattak. Vásárhelyi Magda néninél kezdtem zongorát tanulni, majd Sugár Rezsőhöz kerültem zeneszerzésre, ahogy Lehel György kollégájához hasonaki nagyszerűen megalapozta azt a tudást, amire egy zeneszerző-növendéknek szüksége lóan ön is kezdte a rádiós pályafutását?

DJ: Az ő munkájaként hangzottak fel a van. Később a Zeneművészeti Főiskolán Szervánszky Endre tanítványa lettem. hanglemezek, meg sárga színű zsírkrétával jelölte be rajtuk, hogy hol kell áttenni a D+Sz: Így végül mégis zeneszerző lett?

DJ: Egy ma szinte a vulgaritásig elcsépelt sablonnal tudok kezdeni: valósítsd meg ön- tűt úgy, hogy az adásban ezt ne lehessen magad. A zenében úgy éreztem, hogy én beszélek. Hálát adok Istennek, sorsnak, hogy észrevenni. Hat hét elteltével azonban rávégül is egy olyan életet élhettem, amiben tényleg megvalósíthattam magamat, a szerze- jöttek, hogy egy olyan zseni dolgozik lent 

45

KOMOLY

 az adón forgatóként, aki meg tudja különböztetni a lemez egyik oldalát a másiktól, még akkor is, ha cirill betűkkel írtak rá, így azt mondták, hogy ennek feltétlenül a zenei osztályon van a helye.

Miután fölkerültem az osztályra, szinte néhány nap leforgása alatt rám bízták a rádiózenekar műsorainak és felvételeinek a szerkesztését. Pillanatokon belül kapcsolatba kerültem Ferencsik Jánossal, Somogyi Lászlóval, akik a korabeli menő karmesterek voltak, és amikor meghatároztuk, hogy milyen felvételeket készítsünk, nem lehetett akármit „rájuk sózni”.

D+Sz: Mi az az élmény, ami egy mű megírására készteti?

DJ: Sokféle lehet, és heterogén benyomások is összeállhatnak egy alkotássá. Például Petőfi A puszta, télen című költeménye és a Hortobágyon készített helyszíni felvételeim alapján született meg a Jobb lesz az darvakkal…? – szimfónia a Hortobágyról című művem. Létezik egy időpont hajnali három és négy óra között, amikor a darvak átrepülnek egyik helyről a másikra. Belevettem a darabba Ady Endrét is, fölvételt készítettem egy öreg juhásszal, végül egy komplett hangjátékot állítottunk össze. A felvételek után meghívtam jóbarátomat, Sinkovits Imrét a stúdióba, hogy felvegyük a mű prológusát. Először szinte tájszólással szavalta el, mintha egy paraszt mondaná. „Imrém, ez nem jó” – mondtam, mert erre már ott volt a juhászbácsink. Másodszorra egy olyan színpadias, emelkedett hangvételt ütött meg, mint Sztravinszkij Oidipusz királyának elején a narrátor. „Ez sem ide való” – mondtam. „Csináld meg úgy, mint ahogy Mátyás király meséinek okos lánykája mondaná: hoztam is ajándékot, meg nem is. Legyen népies íze, de ne utánozd!” Zseniálisan megoldotta.

D+Sz: A Három madrigál népi szövegekre című kórusművével megnyerte az olaszországi Vercelliben megrendezett zeneszerzőversenyt, de az erről szóló értesítést 1956 novemberében, a szovjet csapatok bevonulása közepette kapta kézhez.

Megfordult a fejében, hogy emigráljon, hiszen addigra már kitűnő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett?

DJ: Igen, megfordult a fejemben, de arra soha nem gondoltam, hogy ne magyar zeneszerző legyek, ezt nagyon fontosnak tartom elmondani. 1956 szeptemberében nősültem meg, és be kellett látnom, hogy ha ösztöndíjjal kint is maradok, a határok lezárása D+Sz: A több díjat elnyert Sírfelirat Aquincumból (1979) című után nem lehet abban bízni, hogy a feleségem utánam tud jönni, műve egyfajta visszatérés az egyszerűséghez és a tonalitásnem beszélve arról, hogy a családom más tagjai is itthon éltek. hoz. Nem bánja, hogy épp egy ilyen takarékos eszközökkel Akkoriban szerencsére ösztönösen megéreztem, hogy a legjobb komponált művét tartják az egyik legfontosabb alkotásának? hazajönni.

DJ: Nem, mert a mű szerkezete éppen olyan komplikált, mint amiket ma használok. Ebben a darabban ugyanis görög hangsoD+Sz: A Gondolatok (1971) című művét feleletként ajánlotta rokat használtam fel, kombinálva őket egyfajta permutációval. ÉrTh. W. A.-nak, amely monogram Theodor Adornót rejti. A fele- dekes, hogy milyen válogatós voltam szövegekben, mert eleinte letét a német filozófus provokatív kijelentésének szánta – mi- nem tetszett, hogy a sírfeliratot nem a klasszikus latin nyelven, szerint „Auschwitz után verset írni barbárság” –, vagy pedig a hanem egy olyan provinciális nyelvjárásban fogalmazták meg, ahomodern zenét Hektor Rottweiler álnéven ostorozó kritikusnak? gyan a latint akkoriban Aquincumban beszélték. Később Till Ottó DJ: Csupán csak azt szerettem volna megmutatni, hogy én óbudai zeneiskola-igazgató és hegedűtanár barátom kitartó biztamit gondolok erről a kijelentéséről. Úgy éreztem, hogy az élet- tása nyomán sikerült megbarátkoznom a szöveggel, de némiképp nek mennie kell tovább, és ha nem szólalunk meg, akkor az változtattam rajta. Az orgonával is el kellett követnem némi hamiembertelenség bebizonyítja, hogy sikerült a céljait elérni: hogy sítást, ugyanis az aquincumi víziorgona penetráns, kocsiversenyekelpusztítson és tönkretegyen mindent. De ez nem lehet! Én el- hez és cirkuszi játékokhoz illő hangját semmiképp nem tudtam kezdtem cincogni a magamét, mint ahogy mások is csinálták, és elképzelni egy olyan darabban, amiben a gyengédségről van szó, nem vettem fel azt a fajta filozófiai fegyverzetet, amivel Adorno és egy férfi gyászolja a fiatalon meghalt feleségét. Végül rátaláltam dolgozott. Remény nélkül nincs értelme élni. egy Bach-korabeli orgonára, és a víziorgona helyett ennek a XVII. századi hangszernek a leheletfinom hangszíne hallható a műben.

D+Sz: Az a benyomásom, hogy a Decsényi-féle alkotói folyamat lényeges eleme a kezdeti ellenállás, a szándék érlelése, D+Sz: Születésnapi szerzői estjén azt mondta, hogy sosem például a Vonósnégyese (1978) is így született meg. volt a hangszerek, és különösen a zongora preparálásának DJ: Ellenállás nem volt bennem, hanem úgy vélem, hogy a nagy a híve. Egy modern hangolású zongora azonban az oktávon zeneszerzők a vonósnégyeseikben a leglényegesebb mondaniva- kívül semmi más tiszta hangközt nem tartalmaz. Van értelme lójukat vallják meg. Ez egy olyasfajta sűrítése a zenei mondaniva- egy ilyen „elhangolt” hangszerre precíz matematikai módszelónak, hogy még nem éreztem magam elég felkészültnek ahhoz, rekkel komponálni? hogy bele merjek vágni, és ezért jött az a frappáns bonmot, hogy DJ: Lehet, hogy ebben maradinak számítok, de a mi európai „úgy írnék egy vonósnégyest, de semmi kedvem nincs hozzá!” fülünk annyira megszokta a kiegyenlített, temperált hangolást, Vagyis féltem tőle. hogy számomra a hangszer preparálása olyan, mintha hamis len-

46

KOMOLY

ne. Bizonyos értelemben az is, csak épp a zeneszerzője részéről egy szigorúan megkonstruált hamisság. Egy értékes Steinway zongora azonban nem arra való, hogy radírgumit dugdossanak a húrjai közé! Mondom ezt ma, mert régebben tényleg hallatlanul érdekes és izgalmas hangszíneket tudtak így előállítani, és ennek zenetörténetileg megvolt a maga helye és ideje. De ma már ez éppen úgy nem való, mint ahogy egy Stradivarinak sem ütögetem a vonóval a hátlapját. Úgyhogy ma másként ajánlatos megoldani ezeket a dolgokat.

D+Sz: A Carmina puerorum (2011) című, még be nem mutatott gyermekkari ciklusának utolsó tételében dobgéppel „reppelnek” a szólisták. Mit fognak ehhez szólni az ifjú előadók?

DJ: A turpisság ott van benne, hogy szigorú komolyzenei szerkezete van a darabnak, de bízom abban, hogy ezt nem veszi észre senki. (nevet) D+Sz: Semblant de joie (Az öröm látszata) című, Machaut szövegein alapuló művéért megkapta idén az Artisjus rangos elismerését az év komolyzenei műve kategóriában. Mi ihlette ezt a kompozícióját?

DJ: Sőt, még Machaut eredeti dallama is benne van, amit a szólista, Philipp György a mű vége felé el is énekel! Itt azt tekintettem feladatnak, hogy miképp tudom ezt a régi-régi, XIV. századi szöveget és dallamot egy modern zenei szerkezettel úgy kombinálni, hogy ne régizenének, hanem mai darabnak hasson.

D+Sz: A rádió elektroakusztikus zenei stúdiója, amit közel húsz évig vezetett, már nem létezik. Rossz érzés önnek, hogy megszűnt az a szakmai műhely, amit közel húsz évig irányított?

DJ: Nem. Jóllehet, van bennem egyfajta nosztalgia, mert életem boldog éveit töltöttem abban a stúdióban, és ilyen szempontból hiányzik, de azt is be kell látnom, hogy ma már egy zeneszerző viszonylag nem túl drágán be tud magának rendezni egy stúdiót. Tehát a rádió elektroakusztikus zenei stúdiója beteljesíD+Sz: Jelenleg a IV. szimfóniájának vázlatai mellett magyar tette a küldetését. költők verseinek a megzenésítésén dolgozik. Beszélne erről?

DJ: Utóbbin már nem dolgozom, ugyanis a Készülődés ciklus D+Sz: Feuer Mária 1976-ös interjúkötetében az egyik vála- megszületett, és remélem, hogy most már megkezdi az önálló szát azzal kezdte, hogy könnyebb dolga lenne, ha azt kérdeznék életét. És ebben mi a „narratíva”? Hát mi az, amire egy nyolcvanöntől, hogy hisz-e a zeneszerzés jövőjében. Engedje meg, hogy öt éves ember készülődhetik? harminchat év elteltével feltegyem most önnek ezt a kérdést.

DJ: (nevet) Persze hogy hiszek benne. Mint ahogy hiszek a D+Sz: Ahogy beszélgetünk, a Csillagok háborúja idős jedi loművészet jövőjében is. Feltétlenül hiszek, és ez azzal függ ös�- vagja, a bölcs Yoda mester jut önről eszembe. Foglalkoztatta sze, hogy csak addig vagyunk képesek belelátni az emberiség valaha a gondolat, hogy tanításra adja a fejét? jövőjébe, ameddig a térlátásunk terjed. Az a gyanúm, hogy ez DJ: Sajnos nem ismerem Yoda mester figuráját, bár Kati láa válaszom most nagyon költőien szubjektív. Hogy mi történik nyom egykor nagyon imádta a Csillagok háborúját, ezért néha én a világegyetemmel, az fizikai-filozófiai kérdés, de ameddig értel- is belenéztem. Számomra az a csodálatos kodályi gondolat, hogy mes, kultúrával élő emberek vannak a Földön, addig mindvégig „legyen a zene mindenkié”, azt jelentette, hogy a rádión kereszlesz művészet is. tül minél több emberhez jusson el a művészi zene, a szép zene, és ez lehet talán az erkölcsi igazolása annak a funkciónak, amit D+Sz: A nagyszülei emlékének ajánlott Emlékkönyv (1998) azokban az évtizedekben egy állami intézményben töltöttem be. különleges helyet foglal el az életművében. Beszélne a mű születéséről?

D+Sz: Egy rendkívül jó kedélyű emberrel beszélgetek éppen.

DJ: A kezembe került a kitűnő magyar költőnő, Gergely Ágnes Ön szerint mi a derűs élet titka? egyik műfordításkötete, A Spoon River-i holtak, ami egy elképDJ: Annak több titka is lehet. A legfontosabb – de ez aztán zelt, régi amerikai temetőben nyugvó halottak verses sírfeliratait nagyon egyéni –, hogy az ember ne akarjon derűs lenni. Ez a tartalmazza. Megihlettek Gergely Ági gyönyörű műfordításai, de lélek „adománya”. Azután kell a remény is, hogy az élete nem egyszerre csak az ugrott be, hogy nekem is megvannak a magam hiábavaló, és talán sikerül nyomot hagynia. Pillanatnyilag – hál’ halottai, és ezzel mintegy váltóra kerülve jutott a folyamat egy Istennek – semmi más nem jut eszembe. Ez jó mindkettőnknek. teljesen másik vágányra: elkezdtem felvázolni, hogy honnan is Nekem is, de főképp annak, aki mindezt végigolvasta! n jöttem, kik voltak a nagyszüleim és szüleim, hogyan telt a gyerekkorom a Liszt Ferenc téren. A cím onnan adódik, hogy még INTERJÚ: NÉMETH MARCELL, mindig őrzöm édesanyám emlékkönyvét – ugyanis egy rendes FoTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD polgári családban nevelkedett fiatal lányhoz illően neki is volt egy emlékkönyve –, amibe a barátnők, rokonok, jóbarátok különböző versikéket, mondatkákat írtak.

47

IRODALOM

SPIRÓ GYÖRGY

Diadal

48

Spiró György „Spiró a kortárs magyar irodalom egyik legkarakteresebb, legismertebb írója. Egész Európában népszerű, a világon mindenütt számon tartják, talán nem túlzás azt írni, a magyar irodalom korszakos jelentőségű alkotója.”

Grecsó Krisztián Biztos, hogy nem turisták: buja növényzetű, pompás mediterrán villákra látni a teraszról, amelyek mintha a római birodalom idejéből maradtak volna fenn, de a pár ügyet sem vetett a szemközti szépséges dombra.

Itália egykori földjén ebédel, akinek az őseit egykor épp Itáliából űzték ki. Legalább egy ivadék visszajutott oda, ahonnét 1061 éve a felmenői szedték a sátorfájukat. Vándor, mint a neve. És ha nem ezt viseli, akkor is illik rá, akár festő, akár ingatlanügynök.

Legközelebb arra figyeltem fel, hogy felállnak.

A nő indult meg előbb. A férfi szintén fölemelkedett, ám úgy maradt, ahogy ült, csak negyvenöt fokkal előre bukott a derékszög. A jobb kezében bot remegett, és apró, bizonytalan csos�szanásokkal araszolt előre. Ennyire vízszintes felsőtestet még nem láttam, feltehetőleg számos összeroppant csigolya, esetleg agyvérzés, izomsorvadás és Parkinson-kór kell hozzá. Az arca puffadt, a teste vézna. Amikor a várfal elé értek, a téren megjelent a busz. Kicsi busz, alig néhány utasnak való. Elérték és felszálltak. A busz rögtön indult.

Ki volt számítva az araszolás ideje a megállóig. Ismerték a menetrendet, mindig ezzel a járattal mennek haza, a nizzai számozású negyvennégyessel. Nincs kocsijuk, vagy nem használják.

A nő vezethetne, de nem vezet.

Harminckét nemzedék türelme, kitartása, eltökéltsége kellett ahhoz, hogy ez a tömpe orrú, kopasz, szemüveges ember itt váljon nyomorékká, ezen a kies, békés, egészséges éghajlatú latin vidéken. Nem biztos persze, hogy szerencséje van: nehezebb lehet itt hagyni ezt, mint egy tengertelen, nyirkos, szennyezett lapályt. Ám az mégis örvendetes, hogy elérték a buszt, amely alig keskenyebb, mint az utcák, amelyeken halad. Az pedig maga a kegyelem, hogy most még fel tudott kapaszkodni rá.

Fotó: Fazekas István

Haut de Cagnes várfala előtt ültünk a teraszon. Dél volt, inni szerettünk volna valamit. A pincérnők morogtak, amikor világossá vált, hogy az ebédterítéket le kell szedniük.

Hozták a vizet, akkor vettem észre a párt.

Majdnem teljesen kopasz, a nyakán hosszúra növesztett vörös hajú, szemüveges férfi turcsi orral, vele szemben férfias arcú, sötét hajú, sötét szoknyába és pólóba bújt asszony. Csak a férfi evett, a nő nézte.

A férfi néha felénk pislantott, ami különösnek tűnt, mert a franciák nem néznek senkire. Megüthette a fülét, hogy keleteurópai nyelven beszélünk. Lehet némi tudomása arról, hogy Kelet-Európa is létezik; egy igazi franciának erről sejtelme sincs.

Mulatságos volt a tömpe orrocskája a kerek fehér képe közepén, nem ilyen orral szokták ábrázolni az ilyeneket.

Hirtelen az jutott az eszembe: lehet, hogy az a festő pislog felénk ebéd közben, akinek a kiállítását a szerpentin alján, a parkolóban plakát hirdeti, kár, hogy nem jegyeztem meg a nevét.

Mintha olyasmi lett volna, hogy Souietine. A „szujetá” hiúságot, hiábavalóságot jelent, de jelenti a nyughatatlan, vándorló embert is. Emancipálódni vágyó orosz zsidók gyakran választották maguknak ezt a vezetéknevet a tizenkilencedik század folyamán.

Souietine? Nem valami rövidebb? Chaim Soutine? Csakhogy ő már régen meghalt, ez az ember pedig, aki felénk pislog, él.

Hogy kerülhetett Haut de Cagnes-ba? Talán a nagyszülei menekültek el Oroszországból a huszadik század elején, még a forradalom előtt, vagy közvetlenül utána. Rutinnal ebédel, az elődei bátorságának és nélkülözéseinek kései és önfeledt haszonélvezőjeként. Persze az is lehet, hogy a hatvanas-hetvenes években ő maga jött ki ifjan a Szovjetunióból.

Jó lett volna megszólítani, Nyugat-Európában az ilyesmi nem teljességgel lehetetlen, de inkább találgattam.

Azoknak a leszármazottja, akik 950 táján kerültek a német Rajna-vidékre Itáliából, és ott éltek majdnem négyszáz évig, míg 1348-ban kiüldözték őket a pestis miatt, amelynek a néphit szerint ők voltak az okozói. A lengyel állam befogadta és letelepítette őket. Lengyelországnak azt a keleti részét később meghódították az oroszok, és mindenkit leigáztak. Aztán az oroszok az oroszokat is leigázták. Aki menekülni bírt, elmenekült Nyugatra, vagy bárhová. Aztán bevonultak a németek, és végképp nem volt menekvés. Ő megúszta, amit hatmillió zsidó és negyvenkétmillió nem zsidó áldozat nem, és hatvanhat évvel a háború befejezése után a Grimaldi vár előtti teraszon ebédel.

49

50