Dal+Szerző magazin 2020/01.

dal+ szerző A Z A R T I S J U S I N G Y E N E S Z E N E I PA R I , K U LT U R Á L I S M AG A Z I N J A I M E G J E L E N I K F É L É V E N T E I M M X X / I . I

DEX2020 VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR ANTARES DOROZSMAI GERGŐ SAYA NOÉ

w w w. a r t i s j u s . h u

OHNODY

FRIEDEMANN FINDEISEN VÍRUS ÉS ZENEIPAR KOVÁTS JUDIT

1

EDITORIAL EDITORIAL

Summáját írom 2020-nak, a Föld nevű bolygónak, Kihalt városoknak és színpadoknak.

Zeneszerzőknek, előadóknak.

2020. április 25. Ülök egy nincsen ház nincsen udvarán, nincs kedvem kinézni nincsen kapuján – úgyis üresek az utcák, a koncerttermek, a kávézók.

Minden bezárt, amiért érdemes volt meg­szü­ letni. A villamos is üresen gurul, mintha mindenki elhagyta volna a bolygót.

Valami végleg megváltozott. Szólnak a dalok: maradj otthon!

Rendben, legyen így, de olyan nehéz ez azoknak, akik fél életüket mikrobuszban élték le, és utaztak városról városra. Sosem gondoltam, hogy egy mikroorganizmus ennyire feje tetejére állítja majd a világot. Üres hűtő, üres bankszámla, üres kottapapír. Szerencsére az Artisjus és az EJI rendkívüli pályázatot írt ki, hogy enyhítsen a szerzők és előadók helyzetén.

Február 11. óta egyetlen hangjegy sem rajzolódott az előttem porosodó kottapapírra.

Egy zeneszerzőnek az lenne a dolga, hogy alkosson – időt és fáradságot nem kímélve.

Felkészült a magányra, de nem ilyenre. A szer­ zőit mi választjuk, és jól tudjuk, mikor szüntessük meg. De ez most nem az, ez keserű börtönmagány, amiben jobb esetben is csak megfulladni lehet. És vajon mi lesz, ha véget ér ez, és beindul újra a világ? Kellenek a dalaink, lesz szükség ránk? Vagy marad a kézfogás és ölelés nélküli találkozás, a távolságtartás, a maszk és a rettegés?

Kora reggel van, már hárman állnak a kapu­aljban.

Lassan újra megtelnek élettel az utcák, a kávézók, az éttermek.

Mi csak írjuk tovább a dalt, és lépjük át ezt a zűr­zavart! A fejünk felett angyalok szállnak, neki­ suhannak egy szebb világnak.

Ha mégis megáll a Föld, és nem jön a változás, mi akkor is leszünk, ha holnaptól semmi se lesz tovább. ≠ NÉMETH ALAJOS LOJZI

2

TARTALOM

02

HÍREK

04

LEMEZAJÁNLÓ

06

HOGYAN TOVÁBB? VÍRUS ÉS ZENEIPAR

10

JÖTTEK ÉS MINDENKIT MEGNYERTEK ANTARES | PROFIL

12

MEGCÁFOLHATATLANUL VALÓDI SAYA NOÉ | PROFIL

14

„WE DON'T MAKE MISTAKES, WE HAVE HAPPY ACCIDENTS” } JAMIE WINCHESTER | ZENÉSZ, DALSZERZŐ

18

A MŰVÉSZI MEZTELENSÉG OHNODY | DALSZERZŐ

22

LEGFONTOSABB SZEMPONT A KAPCSOLATÉPÍTÉS ARTISJUS SONGWRITING CAMP

24

ZENEI STAFÉTA ÉS FELISMERHETŐ KÉZJEGY VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR I ZENESZERZŐ

28

PANDÉMIÁTÓL RAJONGÁSIG DOROZSMAI GERGŐ | PRODUCER

32

TECHNIKAI DOLGOKBAN NEM SZABAD ELVESZNI DEX2020

36

DRÁMAI ÍVEK TUDATOSAN HOLISZTIKUS DALSZERZÉS

38

MINDENKI KÜLÖNLEGES VALAMIBEN FRIEDEMANN FINDEISEN I DALSZERZŐ, YOUTUBER

40

KATASZTROFÁLIS KÖVETKEZMÉNYEK SEGÍTŐ KÉZ A KULTÚRÁNAK

42

ÍGY KERESTEK A MAGYAR DALSZERZŐK TAVALY 2019 SZÁMOKBAN

46

30 IPSZILON, 20 ÉV IPSZILON I KÖNYV

48

KOVÁTS JUDIT IRODALOM

}

}

}

IMPRESSZUM

14 ÉN IS AZT SZERETEM A LEG­J OBBAN, HA EGY ELŐADÓ SAJÁT DALT ÉNEKEL.

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS zeneipari magazinja MMXX. első félév Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS) Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Szabó András Bálint

22 A MAGYAR ZENÉSZEK MELLETT 9 ORSZÁGBÓL ÉRKEZTEK SZÖVEGÍRÓK, ZENESZERZŐK, ÉNEKESEK ÉS PRODUCEREK

Ebben a számban közremûködtek: Bihari Balázs, Czutor Zoltán, Deme Zsófia, Hegyi György, Kalocsai Krisztina, Nagy Kátya, Prieger Zsolt, Rónai András, Steszkó Zsanett Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu) Nyomdai kivitelezés: ColorPack Zrt., 4400 Nyíregyháza, Westsik Vilmos u. 4. Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8.

E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83

28 HOGY A HANGMÉRNÖKHÖZ KÉPEST HONNAN SZÁMÍT VALAKI PRODUCERNEK, EZ SOKSZOR ÖSSZEFOLYIK

38 SZERZŐKÉNT NEM TE VAGY A KÖZÉPPONTBAN, EZT SOK DALSZERZŐ ELFELEJTI

Jogkezelés zölden: Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint FSC minősített papírra, környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papír alapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei: Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a ta­gok­nak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre.

A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

HÍREK

d+sz-hírek mmxx.i MADARÁSZ IVÁN AZ ARTISJUS ELNÖKE

2020 januárjában az egyesületi küldött­ gyűlésen erősítették meg pozí­ciójában az Artisjus elnökét, Madarász Iván zene­ szerzőt. Újbóli megválasztása kapcsán hangsúlyozta, ez a mostani lesz az utolsó kétéves ciklus, amelyet elnökként még elvállal. „Negyedik elnöki ciklusomban arra törekszem, hogy a felhasználók minél szélesebb körével tudjuk megismertetni az Artisjusnak a jogdíjak beszedésén túli, a zeneipart segítő szervező, oktató tevékenységét. Ahogy eddig, ezután is legfőbb feladatomnak a közös szerzői érdekek műfaji különbségektől független, hatékony képviseletét tartom” – nyilatkozta terveiről a választás után.

Az 1949-ben született művész számos elismerés (többek között Kossuth-díj, Erkel Ferenc-díj, Bartók-Pásztory-díj) birtokosa, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

1980 óta állandó oktató a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol 2002 óta egyetemi tanári rangban a zenetudományi és -elméleti tanszéken tanít. Az Artisjus vezetőségében végzett munka mellett a Magyar Zeneszerzők Egyesületének alapító és elnökségi tagja, valamint több zenei alapítvány kurátora.

tották, az alkotás a fiatalon elhunyt Fábián Juli pályájának mérföldköveit mu­ tatta be. Junior Artisjus-díjjal ismerték el Hegyi Dórát, Tálas Áront, valamint az Antares zenekar szerzői közösségét. Az év komolyzenei műve kategóriában idén két produkciót is díjaztak: Virágh András Gábor Gregorian Notes, valamint Sugár Miklós L. v. B. alio modo című művéért kapta az elismerést. A komolyzenei Junior Artisjus-díjat Kecskés D. Balázs kapta.

Az év nótaszerzőjének Niczky Gézát választották.

A korábbi évekhez hasonlóan a zenei díjakkal egy időben adták át az irodalmi díjakat is a Budapest Music Centerben.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Kovács András Ferenc kapta a Requiem Tzim­ ba­­­lom­ra című kötetéért. Cselényi Béla az Óra­­j áték Bronzapával című verses­­ köte­téért részesült elismerésben. Kováts Judit a Hazátlanok című regényéért kap­ta az elismerést próza kategóriában, míg Szajbély Mihályt Csáth Géza élete és munkái című tanulmányáért díjazták. Mártonffy Marcellt a Biblikus hagyomány és történelmi tapasztalat Pilinszky esszéiben című kötetéért díjazták esszé kategóriában.

JOGDÍJFELOSZTÁSOK 2020-BAN ÁTADTÁK AZ ARTISJUS-DÍJAKAT

2020-ban immár huszadik alkalommal adták át az Artisjus-díjakat. Idén 5 irodalmi szerző és 11 zenei alkotó részesült az elismerésben.

A díjazás célja idén is az volt, hogy felhívja a közönség figyelmét a legkiválóbb kortárs alkotókra a zenében és az irodalomban.

A szélesebb körtől begyűjtött javaslatok alapján az Artisjus szerzőkből és egy zene­ műkiadóból álló vezetősége döntött a díja­ zottak személyéről.

Tátrai Tibort életműdíjjal, Oláh Kálmánt az év zeneszerzője címmel, Hujber Szabol­ csot pedig az év szövegírója díjjal tüntették ki. Az év produkciójának Lévai Balázs Like a Child című dokumentumfilmjét válasz­ 4

Az Artisjus honlapján elérhető felosztási naptárban áttekinthető a jogdíjkifizetések ütemezése egész évre. A legtöbb szerzőt érintő két, ún. „nagyfelosztás” május 14én, illetve július 3-án esedékes. A májusi kifizetés a tavalyi rádiós, televíziós és élő vendéglátó-háttérzene lejátszásokért járt, július elején pedig az alábbi jogdíjak kifizetésére kerül majd sor: • élőzene (és kapcsolódó gépzenei jog­díj): könnyűzenei és komolyzenei rendez­ vények (2019., II. félév) • filmzene (és kapcsolódó gépzenei és magánmásolási jogdíjak) • hangfelvétel-értékesítésre épülő ráosz­ tások (gépzene és magánmásolási díj)

#MERTKELLADAL

A könnyűzenei szakma összefogására és a magyar könnyűzene rajongóira számít a #mertkelladal kampány. A kampányt a Music Hungary szövetség indította útjára. A szövetség felhívja a figyelmet arra, hogy segítség nélkül veszélybe kerülhet a magyar zeneipar minden szegmense.

Ahhoz, hogy a lehető legkisebb károkkal élje túl a válságot ez a szcéna, szükséges a zenészek és az ágazatban dolgozók, valamint a zenerajongók összefogása. „Most van igazán szükség a tudatos zenefogyasztásra, a minél több magyar zene lejátszására és hallgatására, hiszen ennek a kreatív iparágnak az alapjait a dalok teremtik meg” – áll a szövetség közleményében.

ZENEIPARI ELŐREJELZÉSEK

A Music Hungary Szövetség javaslatokat fogalmazott meg a Kormány felé a szektor megsegítésére. A szervezet részletes helyzetelemzést készített a koronavírusjárvány zeneipari hatásairól a Hétfa Kuta­ tóintézettel közösen – erre alapozva nyújtotta be a javaslati csomagot. A dokumentumban két becslés olvasható: a „pozitívabb forgatókönyv” szerint 13 milliárd forint lehet a bevételkiesés – abban az esetben, ha júniusig tartanak a korlátozások. Ha egész nyáron nem lehet zenei rendezvényeket tartani, akkor 28 milliárd forint lehet a bevételkiesés az élőzenei iparágban. Még az optimista változat szerint is 4-5 milliárd forint fog hiányozni a zenészek és a szakemberek munkabéréből. A Music Hungary számításai szerint nagyjából 36 ezer dolgozót érint mindez, míg az élőzenéhez szorosan kötődő vendéglátásban 20 ezer foglalkoztatottat érint az iparág leállása.

SMARTISJUS

Áprilistól folyamatosan jelennek meg olyan régi és új DEX-előadások, tanulságos cikkek

HÍREK

d+sz-hírek mmxx.i Célja, hogy a zeneszerzők megtalálhassák azokat a zenészeket, stúdiószakembereket, akik az otthonukban képesek pro­fesz­ szionális hangfelvételeket készíteni – így a szerzők is képesek teljesíteni a megbízásaikat, a zenészek pedig munkához jutnak. Az adatbázisba földrajzi korlátozás jelentkezhetnek zenészek, valamint olyan szakemberek, akiknek a munkájára szükség van egy professzionális hangfelvétel elké­ szítéséhez.

KULTÚRA A GAZDASÁG TALPRAÁLLÁSÉRT

a Dalszerzo.hu oldalon, amelyek otthon is segíthetnek fejleszteni a szövegírói, zeneszerzői készségeket, vagy a zenei karrierépítést – nem csak karantén idején.

Hetente nagyjából egy órában fejlesztheti magát az, aki “beiratkozik” a Smartisjus ingyenes óráira.

Az eddig feldolgozott témákból: „így merítenek inspirációt a világslágerek szerzői”, „kihívások a zenei produceri

karrierben”, „adatok a dalod sikerének szolgálatában”, „ezért írj másokkal dalokat”. A Smartisjusban látható először a tavalyi és az idei DEX több előadása is.

Több mint 140 ország kulturális miniszterei vettek részt egy UNESCO által szervezett online konferencián. A virtuális találkozón egyetértettek: a gazdaság talpra állításából nem szabad kihagyni a kulturális szektort, és a konkrét lépéseket is felvázolták.

Egy, az UNESCO által a járvány hatásairól készített dokumentum egyenesen úgy fogalmaz, hogy katasztrofális követ­ kez­m ényekkel járna, ha a gazdasági mentőcsomagok nem fordítanának figyelmet a kultúrára. A CISAC szervezet elnökeként Jean-Michel Jarre beszélt arról, hogy a szektor felelős a globális GDP 3%áért és 30 millió ember foglalkoztatásáért – ráadásul jellemzően egyéni, kis- és középvállalkozásokban, ami különösen sérülékennyé teszi őket. Az UNESCO honlapján közzétett összefoglaló arra is felhívja a figyelmet, hogy a kultúra más szektorokra is nagy hatással van, evidensen például a turizmusra, amiben 75 millió állás került veszélybe. Ezért nemzetközi összefogásban, a tapasztalatokat, legjobb megoldásokat megosztva szükség van a hatékony beavatkozásra. ≠

ZENÉSZEKET KÖT ÖSSZE SZERZŐKKEL

A brit szerzők szervezete, az Ivors Academy hozta létre a Remote Recording Directory nevű nemzetközi adatbázist.

5

LEMEZEK

FELSĹ? TĂ?ZEZER A BONYOLULT VILĂ G

BUDAPEST Bà R HA MEGTEHETNÉD

DJ BOOTSIE ALLEGRO IDENTITY

laptop đ&#x;’ż

laptop đ&#x;’ż

laptop VINYL RECORD

Aki kÜvette a Felső Tízezer koråbbi lemezeit, annak bizonyåra kÊt dolog tŹnt fel azonnal: egyrÊszt a hangzås profibb, mint valaha – Dorozsmai Gergő produceri munkåjånak kÜszÜnhetően –, Ês hogy a dalok fókusza az alkoholtól åzott problÊmåktól Ês dßhtől most egy nyugodtabb felnőttkorra terelődÜtt. Persze, ez nem azt jelenti, hogy most egy rÊvbe Êrt főhősről szólnånak a szåmok, hiszen a „merre tartok� Ês „honnan jÜvÜk� tÊmakÜrÜk tovåbbra is felbukkannak a lemezen, de mår egy sokkal Êrettebb, magåval is kibÊkßlt dalszerzőről årulkodnak.

Mint pĂŠldĂĄul a nyitĂł Semmi pĂĄnik 2. is, ami egy Ăźzenet egykori ĂŠnjĂŠnek ĂŠs a lĂŠnyege, hogy bĂĄrmi is tĂśrtĂŠnik, „egyszer majd minden rendbe jĂśnâ€?. Azonban az Ăşj lemez az elĹ‘zĹ‘ kĂŠt FelsĹ‘ TĂ­zezer-korongtĂłl eltĂŠrĹ‘en mĂĄr nemcsak a dalszerzĹ‘, Sallai Laci ĂĄtĂŠlt vagy ĂĄtkĂśltĂśtt ĂŠlethelyzeteit mesĂŠli el, hanem jobban megjelenik benne a tĂĄgabb ĂŠrtelemben vett vilĂĄg ĂŠs annak problĂŠmĂĄi is. A bonyolult vilĂĄg remekĂźl rĂ­mel a 20-as ĂŠvek vĂŠgĂŠrĹ‘l lassan 30-ba csĂşszĂł generĂĄciĂł valĂłban bonyolult hĂŠtkĂśznapjaira, a laza powerpop hangzĂĄsnak ĂŠs a kĂśnnyen megjegyezhetĹ‘, megkapĂł, de cinikus szĂśvegeknek kĂśszĂśnhetĹ‘en pedig kĂśnnyedĂŠn vĂĄlhatnak ezek is a korosztĂĄly hangosan kiabĂĄlt slĂĄgereivĂŠ. â‰

Ha megtehetnÊd címmel jelentette meg nyolcadik nagylemezÊt a Budapest Bår. A formåció 2007 óta repít bennßnket vissza a rÊgi idők borgőzÜs, cigarettafßstÜs Budapest kåvÊhåzi vilågåba. A Bårban pedig a mai Budapest 11 ismert kÜnnyŹzenei előadója Ênekel estÊről estÊre a zenekar ållandó tagjaival, úgymint a lemezen is szereplő Behumi Dóri, NÊmeth Juci, Rutkai Bori, Frenk, Keleti Andrås, Kiss Tibor, Kollår-Klemencz Låszló, Lovasi Andrås, Mező Misi, SzŹcs Krisztiån Ês Tóth Vera.

A sanzonbrigĂĄd repertoĂĄrjĂĄban a korszakra jellemzĹ‘ dalok cigĂĄnyzenei alapokat kapnak, nem hiĂĄnyoznak a csavaros kuplĂŠk ĂŠs sanzonok sem, de megjelenik a zenĂŠben a jazz, a pop, a rock vagy ĂŠppen a klezmer is. A Ha megtehetnĂŠd 14 szĂĄmĂĄnak ĂśsszekĂśtĹ‘ kapcsa a vĂĄgy ĂŠs a szerelem, a mĂĄr ismert dallamok ĂĄtdolgozĂĄsa ĂŠs a kĂśzĂśnsĂŠgkedvencek mellett nĂŠgy Ăşj szerzemĂŠny is helyet kapott. Lovasi AndrĂĄs, Frenk, SzĹącs KrisztiĂĄn ĂŠs Keleti AndrĂĄs dalait pedig sikerĂźlt Ăşgy meghangszerelni, hogy kĂśnnyedĂŠn illenek a mĂşlt szĂĄzadi darabok vilĂĄgĂĄba. A Ha megtehetnĂŠd ezĂşttal is hozza a Budapest BĂĄrtĂłl megszokott hangulatot, ĂŠs szinte lehetetlen ellenĂĄllni, hogy ne perdĂźljĂźnk tĂĄncra. â‰

Öt Êvvel legutóbbi, In Solem Verti címŹ lemeze utån új anyaggal jelentkezett DJ Bootsie. Hazånk egyik elsőszåmú elektronikus zenei mŹvÊsze karrierje kezdete óta ismert båtor, kísÊrletező hangÜrvÊnyeiről. A bass, a hiphop Ês a folk vegyítÊse koråbbi munkåitól sem ållt tåvol Ês ezen a nyomvonalon lÊpked tovåbb friss lemezÊvel is. Bår az Allegro Identity egyes dalaiban megvan az a svung, hogy partykon is tomboljanak rå az emberek, a lemez elsősorban nem bulizene: minden dal valahol egy hangkÊp-jåtÊk, ami nem is vÊletlen, hiszen Bootsie nem ismeretlen a színhåzak Ês filmek vilågåban sem, így nem nehÊz kÊpeket tårsítani az album hÊt dalåhoz. Az Allegro Identity tele van meglepetÊsekkel: szinte kiszåmíthatatlan, hogy honnan hova jutunk, kezdve a nyitó Balerinåval, ahol a lassú ÊpítkezÊs gÊpies lÊptekkÊ lÊnyegßl, az őrßlt, „veretős�

Hooo rukkon ĂŠs a citerĂĄval ĂŠs keleties motĂ­vumokkal jĂĄtszĂł Citeratoron ĂĄt egĂŠszen a nĂŠpzenei elemeket felvonultatĂł VarjĂşdombig vagy a jĂĄtĂŠkos Kitaroo-ig. â‰

Båe Produkció szerzői kiadås

6

Budapest VINYL

LEMEZEK

BELAU COLORWAVE

KRÚBI ÖSZTÖNLÉNY

JAZZÉKIEL SZÉP NAPOK

laptop đ&#x;’ż VINYL RECORD

laptop đ&#x;’ż

laptop VINYL RECORD

Míg első albumukkal a mediterrån tÊrsÊgben utazgattunk, a Belau måjus 29-Ên Êrkező új lemezÊvel a Karib-tenger gyÜnyÜrŹ szigeteire varåzsol bennßnket.

A Colorwave dalaihoz a zenekar alapítója, Kedves PÊter Arubån, Curacaón Ês St. Martinon gyŹjtÜtt inspiråciót, rÜgzített hangokat Ês hangulatokat. Azonban a lemezen az utazås nemcsak az elvågyódås vagy egzotikus tåjak formåjåban jelenik meg, hanem lelki síkon, egyfajta belső, Ünismereti utazåskÊnt is. A Belau első albuma, a The Odyssey Fonogramdíjat nyert, Ês nemcsak itthon keltett visszhangot Island Of Promise címŹ bemutatkozó klipjÊvel, de kßlfÜldÜn is egyből felfigyeltek råjuk. RÜvid fennållåsuk alatt is szåmos showcase- Ês zenei fesztivålon mutatkoztak be, a Billboard Ês a Clash pedig dicsÊrő szavakkal illette a formåciót. Ez a sokszínŹ nemzetkÜzisÊg jellemezte a Colorwave felvÊteleit is, ugyanis a csapat ållandó ÊnekesnőjÊn, SzÊcsi BÜbÊn Ês Saya NoÊn kívßl minden vendÊgÊnekesnő kßlfÜldi. A Colorwave mÊg a legkilåtåstalanabb időkben is kÊpes kiszakítani Ês elhitetni a hallgatóval, hogy az azúrkÊk tenger csak karnyújtåsnyira van, mikÜzben a nap perzseli a bőrßnket.

TĂśkĂŠletes downtempo zene nyaralĂĄshoz ĂŠs otthon maradĂĄshoz. â‰

Krúbi a Kikeltető tehetsÊgkutatójån tŹnt fel, szórakoztató, mÊgis odamondós szÜvegeivel pillanatokon belßl bevette a hazai klubokat, majd a Universal színei alatt mÊg erősebb rajtot nyomott első, NehÊzlåbÊrzÊs címŹ lemezÊvel, ami meg­ hozta szåmåra első Fonogram-díjåt. Krúbi nem rejti vÊka alå vÊlemÊnyÊt, gyakran trågår szÜvegeiben benne van minden, a hiphop-előadókra jellemző fordulat Ês nem fÊl beszólni sem a politikusoknak, sem a pålyatårsaknak. Az ÖsztÜnlÊny viszont komoly våltås a NehÊzlåbÊrzÊshez kÊpest: a durva trap-alapok helyett komplexebb a dalok zenei vilåga, míg Krúbi a rap mellett pedig kifejezetten sokat Ênekel.

A banĂĄnokkal dobĂĄlĂłzĂł, csajokat hajtĂł, pĂŠnzĂŠt villogtatĂł KrĂşbi mellett feltĹąnik egy mĂĄsik KrĂşbi is, mintha tĂźkĂśrben vizslatnĂĄ ĂśnmagĂĄt ĂŠs azt, hogyan is kerĂźlt ide.

A kemĂŠny tĂĄrsadalomkritika mellett egyarĂĄnt reflektĂĄl a zeneiparra ĂŠs ĂśnmagĂĄra, mint pĂŠldĂĄul a LejtĹ‘ben vagy a KutyĂĄban, ĂŠs mĂŠg az ĂŠrzelmesebb ĂŠnjĂŠnek is maradt hely, mint a Sapiensben vagy a nyitĂł JĂŠghidegben. JĂł esĂŠllyel az ĂŠv egyik legĂśsszetettebb hiphopanyagĂĄt hallhatjuk. â‰

A vihar előtti bÊkÊs pillanatokról, a szorongåsról Ês a vesztesÊgekről szól a JazzÊkiel új lemeze, Üt Êvvel a Måsokat szeretni nagylemezt kÜvetve. Jakab PÊter, a zenekar frontembere elmondåsa szerint a SzÊp napok kiindulópontjåt olyan rÊgi csalådi fotók jelentettÊk, melyek a nagy vilågÊgÊsek előtt kÊszßltek, az utolsó szÊp napokon, amikor mÊg nem lehetett tudni, hogy hamarosan ezek a boldog pillanatok tovaszållnak. A vihar előtti csend. NÊmikÊpp håtborzongató a lemez időzítÊse, hiszen pont akkor jÜtt ki az album, amikor itthon mind karantÊnba kerßltßnk, a dolgos, szÊp pillanatok helyÊt pedig åtvette a bizonytalantól Ês a vesztesÊgektől való fÊlelem. Ennek megfelelően mind a kilenc dal jÊghideg, komor, baljós Ês feszßlt, mint amikor vårod, de nem tudod, mikor sújt le a villåm.

A SzÊp napok hangszerelÊse a koråbbi lemezekhez kÊpest sokkal egyszerŹbb, letisztultabb. A legnagyobb hangsúly a zongorajåtÊkon van, sőt egy nagybőgő is feltŹnik, míg ezt a miliőt fokozza a folyamatosan suttogó, tompa Ênek.

A szĂĄmok mintha vĂŠgigvinnĂŠnek a fĂŠlelem kĂźlĂśnbĂśzĹ‘ fĂĄzisain, a bizalmatlansĂĄgon, a magĂĄnyon, a rossz hĂ­reken ĂĄt az elidegenedĂŠsig. FeloldozĂĄs nincs. â‰

Universal Music Hungary

Klinik szerzői kiadås

7

8

ZENEIPAR

VÍRUS ÉS ZENEIPAR

HOGYAN TOVÁBB? Meglehetősen könnyelmű dolog a jelen magyar zeneiparáról írni nyomtatott maga­zinba, hiszen még az online felületeken olvasható összefoglalók is pillanatnyi helyzetjelentésekként értelmezhetők, ahol pár nap eltéréssel is teljesen új információk birtokába jutunk, másképp tudunk dokumentálni és előrejelezni.

Cikkünk írásának időpontjában ezt írta az Euronews: sosem látott mértékben omlottak össze a gazdaságba vetett bizalmat mérő konjunktúraindexek a koronavírus-járvány okozta válság miatt, a mutató több mint 33 pontot esett áprilisban a GKI kutatóintézet szerint. Az üzleti bizalmi index mintegy 25, a fogyasztói közel 40 ponttal esett.

Mégis kísérletet teszünk arra, hogy összefoglaljuk a korona­ vírus-járvány okozta világválság a magyar zeneiparra kon­vertált eseményeit.

1.

Elsőként az zeneipar élőzenei szegmense érezte meg a válságot: a járványhelyzet kihirdetése, a kötelező távolságtartás 2020. március 12-i bevezetése (social distance) után azonnal leálltak a 100 főnél nagyobb klubok, amire csak páran reagáltak úgy, hogy 99 főre hirdettek meg rendezvényt, de akkora felháborodás kísérte az ezzel kísérletezőket – okkal–, hogy pillanat alatt elhaltak ezek a kiskapura játszó kezdeményezések. Munka nélkül maradtak a zenészek, az őket körülvevő stáb a menedzserektől, bookingosoktól, turnémenedzsereken át a hangosítókig, sofőrökig, fényesekig vagy roadokig, míg a bizonytalan helyzetbe került klubok, fesztiválok, egyéb rendezvények munkatársai egyrészt kénytelenek voltak megválni stábjuk egy részétől (főleg a vendéglátói szektorból), míg a szervezői oldal elkezdte átszervezni a tavaszi-nyári időpontokra lekötött zenei eseményeit. A Music Hungary számításai szerint nagyjából 36 ezer dolgozót, foglalkoztatottat érint mindez: 9-10 ezer zenészt, 2-3 ezer zeneipari szakembert, további 3 ezret a háttériparból (hang- és látványtechnikai kereskedelem, szolgáltatások). Az élőzenéhez szorosan kötődő vendéglátásban 20 ezer foglalkoztatottat érint az iparág leállása. Ekkor még senki nem látta át, meddig tarthat a vészhelyzet, nagyon sokan még abban reménykedtek, hogy a nyár második felétől elindulhat a fesztiválszezon, ami józan paraszti ésszel is elég könnyen belátható, hogy már akkor is meglehetősen naiv és/vagy időhúzásara játszó feltételezés volt, de valahol érthető, hiszen a Magyar Nemzet 2019-es elemzése szerint a fesztiválturizmus 100 milliárd forintnyi bevételhez juttatta a magyar gazdaságot.

Bajnai Zsolt, MANK Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. által működtetett Könnyűzenei Szolgáltató Iroda igazgatója erről így nyilatkozott a Magyar Nemzetnek: A Könnyűzenei Szolgáltató Iroda március utolsó hetében csak a könnyűzenei koncerthelyszínek, elsősorban a Hangfoglaló program által is támogatott klubok körében végzett egy gyors felmérést. Ebből az derült ki, hogy csak a fővárosi és a vidéki kluboknak átlagosan kilenc-tíz koncertet kellett március 11-e után azonnal lemonda­ niuk. Ebben a számban általában a nyárig tervezett bulik vannak benne. Ha ebből a számból indulunk ki, és azt vesszük, hogy Magyarországon nagyjából kétszáz-háromszáz olyan helyszín lehet, ahol klubszerűen tarthatnak koncerteket, akkor minimum kétezer esemény elmaradását prognosztizálhatjuk. És ebben a számban még nincsenek benne azok a nagy rendezvények, szabadtéri bulik, amelyeknek most jött volna az idei első szezonjuk. Minden településen lett volna minimum egy majális és egy gyereknap, ami nagyjából hatezer alkalmat jelent, amelyeken általában több formáció is felléphetett volna. Nehéz pontos számot mondani, de talán nem túlzás, ha azt mondjuk: az a csaknem harmincezer ember, akik zenészként vagy a háttérben dolgozóként a könnyűzenéből élnek, biztos, hogy jelentős veszteségeket szenvedtek el már eddig is.

Ebbe még nem kalkulálták bele a nyári fesztiválok elmaradását. Április 30-án végül nem lebegtette tovább a magyar kormány a fesztiválok, koncertek státuszát, augusztus 15-ig minden 500 főt meghaladó – majd kiegészítette – és 500 fő alatti – nemnem, a pont 500 fős esemény sem – tömegrendezvény is tilos.

Nem lesz VOLT, Balaton Sound, Sziget, Rockmaraton, EFOTT, Campus, Művészetek Völgye és sorolhatnánk tovább, elmarad a System Of A Down, a Judas Priest, a Korn, vagy az Aerosmith koncertje, vagy a Budapest Park, a Barba Negra Track bulijai.

Ezzel végre megoldotta a nagy koncertszervezők polémiáját, hiszen kormányzati tiltással vis majorra/force majeurra lehet hivatkozni, az ügynökségek által bezsebelt zenekari előlegeket, amelyek sokszor a gázsi 100 százalékát is jelenthetik, visszakérhetik. A Music Hungary Szövetség által megbízott 9

ZENEIPAR

Hétfa Kutatóintézet korábbi felmérése alapján ha egész nyáron nem lehet zenei rendezvényeket tartani, akkor a 2020ra korábban becsült, 40 milliárd forintos várható összbevétel 70%-a, vagyis 28 milliárd forint lehet a bevételkiesés az élőzenei iparágban. Még az optimista változat szerint is 4-5 milliárd forint fog hiányozni a zenészek és a szakemberek munkabéréből.

2.

A Music Hungary Szövetség összeállított egy javaslatter­ ve­zetet az iparág vállalkozásainak, valamint az iparágban dolgozóknak a megsegítésére: ∑ a munkáltatói járulékkedvezmények elengedése az év végéig ∑ támogatás a 2019-ben igazolt működési költségek 50%-áig ∑ áfa-csökkentés 5%-ra átmenetileg, 2021 végéig ∑ a jegyvisszaváltás szabályozásának felülvizsgálata ∑ a nemzetközi finanszírozási projektekhez (beleértve az EU-s projekteket) a szükséges önrész előrehozott kifizetése.

A Szövetség javaslata szerint az iparági dolgozókat a következő intézkedésekkel lehetne segíteni: ∑ a kata, kiva, ekho elengedése az előadóművészethez kapcsolódó egyéb tevékenységeknél is (pl. hangszerészek, hang- és fény­ tech­nika kereskedelem) ∑ a katás dolgozók az élőzenéhez köthető bevételeinek pótlása a 2019-es bevételek 60%-áig ∑ a közös jogkezelők mentesítése a jogdíjkifizetések utáni szociális hozzájárulás alól; ezzel az összeggel a jogdíjakat növelnék ∑ a jogdíjak személyi jövedelemadó-mentessége 2020-21-ben ∑ a vendéglátóhelyektől várható jogdíjkiesések kompenzációja ∑ a magánmásolási díjból az NKA programok finanszírozására befizetendő 1,5 milliárd forintból a közös jogkezelők pályázati alapot hozhatnának részre, vagy ha a jogosultak úgy döntenek, akkor ezeket jogdíjként feloszthassák. Mint a dokumentum fogalmaz, „az ilyen szociális támogatások iparágon belüli elosztásában a jogkezelők a legtapasztaltabbak”. Az NKA költségvetéséből kieső forrást az állam pótolná ki. A javaslat kiegészítése szerint elképzelhető egy olyan megoldás is, hogy az NKA nem a teljes összegről mond le, hanem csak a válsághelyzet hosszával időarányos részéről. ∑ a magyar zene kvóta emelés 10-15%-kal (a rádiók esetén az éjszakai órák is beleszámíthatnának ebbe) ∑ a közmédia rendeljen és sugározzon több magyar zenei tar­talmat ∑ élő, virtuális koncertek támogatása ∑ zenészek online platformokon való megjelenésének támogatása

3.

Közben a zenész szegmensből is megérkeztek az első reakciók: először a #mertkelladal nevű kezdeményezés kapcsán, amely a magyar könnyűzene tudatos hallgatására ösztönző 10

akció, kompenzálandó az élőzene kiesését. Természetesen a megosztások, hashtegek, playlistek mellett a nagy kereskedelmi rádiók és tévék aktív részvétele jelenthetne némi ellentételt, hiszen a streamek jurócentjei nem igazán vannak arányban akár egy közepes klub- vagy fesztiválzenekar gázsijával. Ismét Bajnai Zsoltot idézzük: Amennyiben ez olyan platformokon történik, amelyek bizonyítottan fizetnek az alkotóknak a nagyobb letöltés után, akkor emelkedhet a bevételük. De amiatt is érdemes lenne több magyar zenét hallgatni, mert előbb-utóbb az emel­ kedés megjelenik olyan mérésekben is, ami a hazai rádiók dalválasztását befolyásolhatja. Ez pedig elvezethet oda, hogy a rádiók a jelenleginél, a kötelezőnél jóval több magyar dalt játszanak, hiszen tudhatják, van rá igény. Ennek a következménye meg majd az lenne, hogy a rádiók által egyébként is fizetendő jogdíjak nagyobb része az országban maradna, és a hazai zenészekhez kerülhetne.

Ha megkeressük a rádiós és tévés jogdíjkalkulátort az Artisjus oldalán, és rákeresünk arra, mennyit fizet egy szerzőnek mondjuk a Petőfi Rádió vagy akár az MTV Hungary egy-egy 3 perces dalért, elég könnyen belátható, miért efelé irányul a lobbitevékenység. Ám kérdés, hogy egyrészt változtat, pontosabban változtathat-e üzletpolitikáján egy kereskedelmi rádió (ide most beleszámoljuk a Petőfit is, hiszen a szelektora kereskedelmi rádiós mintát követ), vállalva azt a kockázatot, hogy a jól ismert dalok mellé olyanokat is beszerkeszt, amelyek meglepik és akár elkapcsolásra ingerlik a rántást kavaró háziasszonyt.

Másrészt jó-e ez a Magyarországon lévő vagy őket képviselő major kiadóknak, akiknek továbbra is érdekük, hogy a nemzetközi repertoárjuk megjelenjen a rádiós médiumokban?

Jelenleg azt sem tudjuk megbecsülni, hogy a rádiós és tévés felületek valójában milyen jogdíjösszeget fognak befizetni, hiszen például a rádiók nem művenkénti, hanem bevételeik százalékában meghatározott (2–4%-os) jogdíjat fizetnek. Ha a hirdetések egy jelentős része eltűnik egy időre, azt is jelentheti, hogy a jogdíjak nagysága ezeken a felületeken is vissza fog esni.

Lapzártánkig csak az MTV Hungary és a Manna FM jelezte, hogy több magyar zenét sugároz.

4.

Lélegzetvételnyi időre adott támogatási lehetőséget az Artisjus és az EJI első közös akciója, mely során szerzők és előadók pályázhattak támogatásért. Március végén könnyűzenei szerzők számára hozott létre 62 millió forintos támogatási keretet az Artisjus. A felhívás minden olyan dalszerzőnek, szövegírónak szólt, akik lemondott fellépéseik és egyéb munkáik miatt jelentős bevételkiesést szenvednek el. A felhívásra 680 pályázat érkezett az Artisjus Zenei Alapítványához. A döntés értelmében 389 szerző részesül rendkívüli támogatásban, ők egyszerre

több feltételnek is megfeleltek: koncerteztek volna a kritikus időszakban, de a lemondott fellépéseik vagy más elmaradó munkáik miatt bevételtől esnek el – és mindezt hitelt érdemlően bizonyították is a pályázatukban. Emellett szociális helyzetükből adódóan rászorulnak a támogatásra, és nem adtak be pályázatot az Előadóművészi Jogvédő Irodához rendkívüli segélyre. Az EJIvel összehangolt pályáztatás célja az volt, hogy az erőforrások szűkössége ellenére a rászoruló zenészek minél szélesebb köre segítséghez juthasson. További szempont volt az elbírálás során, hogy a pályázó aktívan foglalkoztatott dalszerző legyen – szerzeményeik nyilvános elhangzásai teremtik meg ugyanis azt a jogdíjalapot, amelyből most el tudott különíteni forrást az Artisjus a soron kívüli segélyezésre. Az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesület (EJI) megkezdte a segélyek folyósítását a járvány hatásainak enyhítésére létrehozott rendkívüli szociális támogatási keretből. A gyorssegély a rászorultság mértékétől függően néhány tízezer forinttól akár 128 ezer forintig terjedhet.

Az EJI elsősorban azoknak nyújtott gyors segítséget, akiknek semmilyen egyéb jövedelmük nincs, és a járvány miatt legalább négy, közönség előtti előadásuk maradt el. Összesen mintegy 1000 művész számíthatott erre a segélyre.

színészeknek tesz közzé felhívást, a Hagyományok Háza a népzenei, néptánc- és cigányzenei művészeket, a Nemzeti Táncszínház a kortárs tánc művészeit támogatja; a Nemzeti Artista- Előadó- és Cirkuszművészeti Központ az artistáknak, cirkuszi dolgozóknak, a Petőfi Irodalmi Múzeum a könnyűzenei és egyéb előadóművészeknek, a Filharmónia Magyarország Kft. a komolyzenei alkotóknak, míg a BMC Budapest Music Center a fiatal dzsesszzenészeknek nyújt segítséget.

Május első szombatján az EMMI is lépett: az Emberi Erő­for­ rások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkársága egymilliárd forintot csoportosított át a független művészek megsegítésére, hogy ezt az összeget Köszönjük Magyarország néven, pályázat útján osszák majd szét a bevétel nélkül maradt előadóknak. A Köszönjük Magyarország című pályázatot a nemzetstratégiai intézmények, szervezetek bonyolítják le, és saját hatáskörükben döntenek a támogatásokról is. A Nemzeti Színház a független színészeknek, színházi dolgozóknak, báb­

–AJM– FOTÓ: ISTOCK

Áprilisban az Európai Bizottság készített egy dokumentumot, amely a járvány miatti korlátozások összehangolt enyhítésének menetrendjét vázolta fel. A szöveg többször hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok – többek között a járványügyi helyzettől, a tesztelési kapacitástól és az egészségügyi rendszertől függően – más és más utat választhatnak, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy szükség van az uniós szintű összefogásra, a lépések egyeztetésére.

Hogy itthon hogyan tovább, leginkább a korlátozások enyhítésekor látható majd: az egészen biztos, hogy a háttéripar teljesen ne omoljon össze vagy az itt, egyébként a zenében élő, maximálisan lojális dolgozók ne menjenek át egy másik, működő iparágba, komoly pénzinjenkcióra lenne szükség. ≠

11

PROFIL ZENEIPAR

12

PROFIL

ANTARES

JÖTTEK ÉS MINDENKIT MEGNYERTEK Semmi megfelelési kényszer, semmi időkorlát és semmi stílus-behatárolás.

Ezzel az elképzeléssel akár be is védheti magát egy kezdő zenekar, mert ha nem is lesz belőlük semmi, akkor sincs semmi baj, hiszen jól érezték magukat. Az Antares tavalyi éve után valószínűleg nem kell, hogy többé hobbizenekarként gondoljon magára.

Egy stílusbeli határok nélkül működő zenekar ötlete Pap Dávid (Page) dobos és Kovács Botond gitáros fejéből pattant ki először az Etűd jazzkonziban. Nem sokkal később Page a munkahelyén találkozott Kolosai Ferenc énekes-basszusgitárossal, 2018-ban az első örömzenélések után csatlakozott hozzájuk Dér Dávid billentyűs. A négy tagban közös, hogy mindannyian zenetanárok, valamint nagyon elszántan és majdnem mindent feláldozva jártak próbálni már a kezdetektől.

Ez a hozzáállás tavaly nyáron hozta meg első eredményét: megnyerték a Fülesbagoly Special tehetségkutatót (a legjobb férfi énekes díjjal együtt), valamint ősszel a Hangszeresek Országos Szövetsége (HANOSZ) Öröm a Zene! tehetségkutató versenyét is. Ebből a pozícióból már sokkal komolyabb kapcsolatrendszerre tettek szert, végre menedzserrel kezdtek együtt dolgozni, többet tudtak koncertezni. Bár akkor már kezdték valóban elhinni, hogy ami történik velük, tényleg valami nagy dolog, de állításuk szerint: „A zene iránti alázatunk befolyásolhatatlan. Ugyanolyan energiával és élettel készül a második lemez, mint az első.”

Első lemezüket még szerzői kiadásban jelentették meg 2019 októberében Antares címmel, amely tökéletesen bemutatja a zenekart és azt, hogy mennyi lehetőség rejlik bennük. „A dalok önmagukat formálták albummá” – így írták le az egyéves időszakot, amíg a bemutatkozó anyagon dolgoztak. Alkotói közösségükben mindenki részt vesz a dalok írásában, amik hol jamelésből, hol a hozott ötletek kibontásából születnek. A szövegeket Fecó írja, és ahogy mondja, a szöveg és a téma ott rejtőzik a zenében, utalva ezzel az alkotás menetére, a szöveg és a zene egyensúlyára. Most úgy tudnák jellemezni saját zenéjüket, hogy több zenei stílus keveredik a rockzene gerincén, például a blues, a jazz, a hiphop, a funky, a pop vagy akár a 70-es évek rockzenéje, de egyáltalán nem bánják, ha ez mindig nyitott kérdés marad. A magyar szövegektől sem zárkóznak el, de egyelőre még úgy érzik, az angol nyelv sokkal jobban simul a zenéjükhez.

A sikersorozat nem ért véget tavaly, ebben az évben nemcsak bejutottak a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának támogatottjai közé, de felkerültek a HOTS shortlistjére, amely a hazai legexportképesebb előadókat listázza. Idén márciusban pedig Junior Artisjus-díjjal jutalmazták a zenekart, amiről így nyilatkoztak a tagok: „Meghatódva vettük át a díjat. Nem tudom, hogy mikor fogjuk ezt valaha is feldolgozni, de az biztos, hogy 2019 nagyon erősen motiválni akart minket, viszont idén is csak előre nézünk.”

Az Antares tehát nem tétlenkedik az elis­ merések után, hanem igyekszik ki­hasz­nálni az ezekben rejlő lehetőségeket, dolgozik második lemezén és hamarosan az első videoklip is valóra válik. A hát­térben zajló munkák mellett persze mindennél jobban vágynak arra, hogy újra találkozhassanak közönségükkel is: „Minél többet szeretnénk koncertezni és élőben találkozni a közönségünkkel, akik reméljük, még többen lesznek. A koncerteken tudjuk az Antares száz százalékát megmutatni. Ez motivál minket is.” ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: ANDRÁSI INGRID

VINYL RECORD ALBUMOK ANTARES (2019)

13

PROFIL

14

PROFIL

SAYA NOÉ

MEGCÁFOLHATATLANUL VALÓDI Valakit egy pillanat alatt elbűvöl, de aki szán időt arra, hogy jobban megismerje, Saya Noé mindenképpen nagy hatást gyakorol rá. Nyitott gondolkodás, ezer személyiség, örök kísérletezés: de ki is ő valójában?

Kőrös Mimi gyermekkora meghatározó részét Malajziában, Kuala Lumpurban töltötte köszönhetően komolyzenész szüleinek. Kezdetben hegedülni tanult, majd fuvolával és zongorával is kísérletezett, de csak a később kezébe kerülő gitár volt az, amely önálló alkotásra sarkallta. Először hangszerelni kezdte verseit, majd mások dalait feldolgozva próbálta feltérképezni a zeneírás művészetét. Az eredetileg óvónő végzettségű lány Barcelonában dolgozott, ahol folyamatosan körülvette a zene. Ez a közeg inspirálta, hogy komolyabban is belevágjon.

2018-ban hazaköltözött, és mivel szüksége volt az önképzésre, elvégezte az imPro School zenei produceri alapképzését. Itt annyi tudást sajátított el, amivel 2019-ben már ki tudta adni első saját EP-jét. A melankolikus-artpopos-downtempós-dallamoselektropop Taboo májusban jelent meg, ősszel pedig el is készült a Free című dalhoz az első videoklip, amelyet a Budapesten élő angol Adam Grasso rendezett. Benne, valamint stábjában Mimi olyan emberre lelt, akivel motiváltan tud dolgozni, így idén tavasszal ugyanezzel a csapattal készült el a második, szürreális, táncra ösztönző víziós klip a Thunder című dalhoz.

Az énekes-dalszerző-producernek nincsen bevált receptje a dalírásra, változatos módon kapja el az ihlet. Januárban azonban saját magát állította kihívás elé, amikor elhatározta, hogy abban a hónapban mindennap ír egy dalt. A cél az volt, hogy megtanulja megteremteni magának azt a tudatállapotot, amiben bármilyen külső hatás ellenére is ösztökélni tudja magát alkotásra. A kihívás során rengeteget tanult komfortzónáján kívüli helyzetekből, amitől úgy érzi, magabiztosabbá vált. Ezekből a dalokból választotta ki végül a kedvenceit, amelyek majd az év végén megjelenő nagylemezének gerincét adják. A dalszerzőt leginkább azok a tabuk foglalkoztatják, amiket nem akarunk, vagy nem merünk kimondani. „A szövegeimben különböző engem érintő élményeket és gondolatokat dolgozok fel. A szövegírás egyfajta terápia – alkotást készítek a kellemetlen érzésekből és újraélem a jókat –, de egyben színház is. Belebújhatok bármilyen szerepbe, ami felkelti az érdeklődésemet, és kiélhetem a legvadabb álmaimat a zenémen keresztül.”

előadóként bárhol elérje a közönségét.

Azon kevés zenész közé tartozik itthon, aki főleg az e-sportok élő közvetítésére szakosodott Twitch platformját használja kapcsolattartásra. Két dal között köz­ vet­lenül beszélget nézőivel, bevonja őket a dalírásba, folyamatosan építi, erősíti közösségét. Azon túl, hogy sokkal őszintébb és emberibb oldalát látja a néző egy ötórás streamelés közben, támogatni tudja őket a hétköznapjaik minden tevékenységében. „Külön terápia például azok számára a stream, akik szociális helyzetekben küzdenek, de az online közösségekben megtalálják a helyüket, és újra megnyílhatnak” – mutat rá Mimi ennek a még szokatlan koncepciónak egy fontos aspektusára. ≠ KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: SAYA NOÉ ARCHIVUM

VINYL RECORD ALBUMOK TABOO (2019)

A 2020-as szezonban bekerült a Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának támogatottjai közé, a meghallgatásokra készülve rakta össze élő, zenekaros formációját, ami szerinte még koránt sincs kész, jelenleg Ádám Donát dobos és Biksi Gábor alkotja, aki társproducerként is segíti munkáját. Mimi szerint manapság a színpad fogalma is már fluidabbá vált, például azzal, hogy az online világ lehetővé tette, hogy 15

16

INTERJÚ

JAMIE WINCHESTER | ZENÉSZ, ARTISJUS-DÍJAS DALSZERZŐ

„WE DON'T MAKE MISTAKES, WE HAVE HAPPY ACCIDENTS” Jamie Winchesterrel találkozni jó. Legalábbis én akárhányszor is beszéltem vele, mindig egy nyugodt, mosolygós és pozitív embert láttam. Ám a találkozás ezúttal több okból is reménytelennek bizonyult: Jamie Írországban él, és a világ amúgy is bezárkózott. Videochat helyett viszont inkább leveleztünk dalszerzésről, karanténról, világmegváltásról.

Dal+Szerző: Szia Jamie! A karanténban is készítjük a Dalszerzőt. Eredetileg a tervezett Budapest Park-beli koncert lett volna a beszélgetésünk apropója. Te még reménykedtél benne?

Jamie Winchester: Amit nem tudok befolyásolni, azon nem tudok stresszelni.

Valahogy lesz, alkalmazkodunk, majd kihozzuk a legjobbat az adott helyzetből. Ilyen helyzet meg úgysem volt. Elég hálátlan dolog lenne nagyon ragaszkodni bármilyen tervhez. Ha úgy alakul, biztos vagyok benne, hogy akár jövőre is összehozunk valami jót.

DSZ.: A Dalfutár óta tudjuk, hogy te eleve home office rendszerben dolgozol.

Nagyon befolyásolja az életed a karantén?

JW: Egyáltalán nem. Rendkívüli mázlim van, mert a munkámat pont nem befolyásolja, és ráadásul eddig sem voltam az a nagyon társasági ember. Így egyáltalán nem okoz gondot. Az egyik fiam sajnos Londonban rekedt, de a másik itt van velem, és kiválóan elvagyunk. Lehet ugyanúgy kutyázni meg tengerpartozni. Sokat jut eszembe, ha én meg mindig főállású zenész lennék, vagy ami még rosszabb, étteremtulajdonos, akkor mekkora bajban lennék most. Nagyon kilátástalan helyzet lehet.

DSZ: Dalokat írni karanténban is lehet, sőt. A te dalszerzői világodra mennyire hatott, hogy főállásúból hobbista muzsikus lettél?

JW: Először úgy hatott, hogy 6-8 évig nem írtam egy hangot sem. Valami olyan szintű ellenérzés épült fel bennem az elköltözésem előtt, hogy évekig csak elsétáltam a gitárom mellett itthon, de nem vettem fel. Egész odáig mindig tudtam kristálytisztán, mit akarok közvetíteni és kiknek. Az a szőnyeg aztán egyszer csak kihúzódott alólam, és nem volt mit írnom. Kiszálltam (szinte) teljesen a zenéből, mentem egy-két kemény menetet a bolygóval, amiből nem én jöttem ki győztesen, és egyszer csak nagyon padlón találtam magam, nagyon sok szabadidővel. És újra kezdtem dalt írni. Ez volt kb. két éve.

Ami nagyot lökött a dolgon, az volt, hogy pont akkor keresett meg Zsédenyi Adrienn és Moldvai Márk, hogy nincs-e kedvem dalokat írni a készülő Zséda-lemezre. Nagyon

motiváló volt, és azóta újra van kedv és ötlet. A karantén még arra is nagyon jó, hogy minden zenésztársam otthon ül a stúdiójában, és ráér velem dalokat készíteni. Így egész jól alakul egy új saját lemez is.

DSZ: A dalszerzés talán legmagasabb foka, amikor az alkotó egyben előadó is.

Egyben itt is véreznek el a legtöbben, mert ez kemény pálya: másképp vetődik fel a hitelesség és a kompromisszumok kérdése is. Amikor magadnak írsz, hogy kezeled ezeket? Kőkemény megrendelőd vagy?

JW: Dehogy. Én is azt szeretem a leg­ jobban, ha egy előadó saját dalt énekel.

Abban érzek igazi töltést, annak tudok a legjobban hinni, ha valaki saját átélt élményekből merít. De én nem vagyok különösen maximalista magammal. Nem szeretem az izzadságszagú erőlködést, a vicsorító „na most olyat fogok írni” hozzáállást. Nekem legalábbis sosem jött be. Próbálok őszinte lenni, és olyat írni, amiben valóban hiszek, a többi meg rímek és szótagok. És, ha jó napom van, akkor néha kiszalad egy-egy olyan sor, amire igazán büszke vagyok.

17

INTERJÚ

Kezdjünk azzal, hogy azt a tizenkét hangot már elég alaposan körbejártuk.

Minden létező harmónia- és dallamkombi­ná­ ciót – ami jólesik a nyugati fülnek – valaki már megírt

„ 18

DSZ: Amíg jöttek-mentek a leveleink, azon rágódtam, hogyan lehet a dalszerzést abbahagyni – pláne évekre. Ha nem bánod, ezen még rugóznék egy kicsit. Az jutott ugyanis eszembe, hogy a dalszerzők nagyon sokszor létezésük lényegeként tekintenek erre a képességre. (Őszintén szólva én is.) Sok zenész számára örök seb, hogy nem tudnak (jó) dalokat írni. Erre itt vagy te, egy szép csokor sikerrel a pályádon, remek dalokkal a tarsolyodban, és évekre kiszállsz. Olyan ezt hallani, mintha valaki száműzné magát a Paradicsomból. Nem szeretnék sebeket feltépni, de hogy lehet idáig eljutni?

JW: Szerintem egyszerre jött össze sok minden, és a dolog összefonódik az elköltözésemmel. Kezdjünk azzal, hogy 25 évig minden egyes nap a zenével foglalkoztam valamilyen szinten. A C-dúr–F-dúr–a-moll–G-dúrt már annyiféleképpen fogtam le, hogy a könyökömön jött ki. Elegem volt belőle. És nemcsak hogy nem írtam zenét, nem is hallgattam zenét. Nem érdekelt, nem hozott lázba, nem hallottam semmi olyat, amire nagyon felkaptam volna a fejem. Saját magamtól sem. Volt csalódottság is, a szólólemezeim (amikre nagyon büszke voltam) nem mentek igazán nagyot, és úgy éreztem: egy helyben állok. Aztán volt ugye az anyagi bizonytalanság, ami velejárója a magyar zenészéletnek, főleg ha az embernek nincs kedve behódolni a bulvárgépezetnek vagy folyton pörögni pénz után. Ezek a dolgok egyszer csak arra vezettek, hogy elköltöztünk onnan az akkori párommal, és egy teljesen új életbe kezdtünk bele. Bár kőkemény volt, alapvetően boldog voltam egy pár évig – és hát köztudott, hogy a kiegyensúlyozott boldogság nem igazán barátja a kreativitásnak. Aztán szerencsére állcsúcson rúgott az élet párszor, es máris nyúltam a gitárért.

INTERJÚ

DSZ: Hallgatva a dalaidat, te mentesnek tűnsz attól az aggodalomtól, ami sok hazai szerzőt az elitista bonyolítás irányába tol. Szinte látom őket maguk előtt, ahogy sápadtan borzadnak maguktól, ha véletlenül a C–F–Am–G jut az eszükbe.

Te viszont mersz egyszerű, világos dalokat írni, amik önmagukért beszélnek, és nem szerzőjük magas röptét bizonygatják. Törekedtél erre, vagy egyszerűen így alakult?

JW: Semmi nem tudatos nálam. Ahogy már mondtam, én nem szeretem az erőltetett dolgokat. Arra törekszem, hogy olyat hozzak össze, ami nekem tetszik, aztán kitolom.

A világ meg majd eldönti, hogy ennek most itt az ideje, vagy nincs. Popzenész vagyok, így nyilván örülök, ha a zeném bejön az embereknek, de annál fárasztóbbat el sem tudok képzelni, mint folyton azzal foglalkozni, mi lesz a „sláger”.

Kezdjünk azzal, hogy azt a tizenkét hangot már elég alaposan körbejártuk. Minden létező harmónia- és dallamkombinációt – ami jólesik a nyugati fülnek – valaki már megírt. Így már csak az adott emberi tényezőktől lesz bármi érdekes vagy sajátos, legyen az hang, hangszín, hangulat, gondolat, lélek, vagy akár egy szerencsés zenei baleset. Nekem mindig gyanús, ha valaki tökéletesen tudja egy dal elején, hogy mi lesz a végeredmény. Mert akkor az az ember vagy Mozart-szintű zseni, vagy olyat akar hallani, amit már hallott valahol. Én jobban szeretek találni egy kiindulópontot, ami melegíti az én lelkemet, és aztán bízni a zeneiségemben és az ösztöneimben, és hagyni, hogy a dal alakítsa magát. Ezért is szeretek ennyire másokkal muzsikálni. Rendkívül inspirálónak találom, ha valaki fogja az én kiindulópontomat, és teljesen máshová viszi. Mert aztán én is elkezdek abba az irányba mozdulni, és így néha születhet valami, amit egyikünk sem gondolt volna. És van, hogy elég hozzá egy félrenyúlás, hogy egy dal egy teljesen új irányba induljon el. A legendás Bob Ross szavaival élve: „We don't make mistakes, we have happy accidents”.

ℹ JAMIE WINCHESTER

1970-ben született Bangorban, egy Belfast melletti kisvárosban. 1988-ban költözött Magyarországra. Húsz éven át volt aktív szereplője a magyar zenei életnek. Ezalatt számos produkcióban muzsikált (a teljesség igénye nélkül: Ákos, Baba Yaga, Gerendás Péter, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Keresztes Ildikó, Mester Tamás, Nyers, Pierrot), legjelentősebb sikereit Hrutka Róbert­ tel közös zenekarával aratta. 2012 óta újra Írországban él.

JELENTŐSEBB DÍJAI: FONOGRAM DÍJ (2005), ARTISJUS-DÍJ (2005),

DSZ: A zene olyan erő, ami óriási hatással van az emberekre. Régi vita, hogy ez együtt jár-e valamilyen alkotói felelősséggel, származik-e belőle bármilyen kötelessége azoknak, akik a zenét írják. Furcsa módon ez a popzenészek esetében még élesebben vetődik fel, mert a dalaik sok emberhez jutnak el, akik ráadásul jellemzően fiatalok, azaz formálhatók. Neked van valamiféle felelősségérzeted, vagy akár küldetéstudatod e téren?

JW: Küldetéstudatom nincsen. Segítek, ha megkeresnek valami olyan ügy mellett, amivel azonosulni tudok, de nem érzem azt, hogy attól, hogy az emberek szeretik a zenémet, nekem kötelezettségem lenne a saját értékrendemen kívül bármi mellett is kiállni. Mert két teljesen külön dologról van szó. Van véleményem, és az úgynevezett „privát” oldalamon néha adok is hangot neki. Aztán persze jönnek a „na, énekeském, te csak énekeljél” beszólások, a trollfarm átveszi az irányítást a téma felett, jól lefárasztanak, aztán kiszállok a beszélgetésből újabb pár hónapra. Szóval jó nagy aknamező az egész kérdés. És meg is értem, én ugyanolyan ideges leszek, mint bárki más, ha azt látom, hogy valaki attól őrült nagy világmegfejtő, hogy szép szeme van, ügyesen olvas, szépen énekel vagy jó segge van. Miért számítana jobban az ő véleménye, mint bárki másé?

A Mentsük Meg A Világot típusú daloktól meg egyenesen feláll a szőr a hátamon.

Szerintem mindenki döntse el magának, mennyire akarja kidugni a fejét az árok széle fölé – és valójában mennyit is ér, ha megteszi. ≠

EMERTON-DÍJ, (2006), FONOGRAM-DÍJ (2010).

VINYL RECORD BABA YAGA BABA YAGA (1990) WHERE WILL YOU GO? (1993) SECRET COMBINATION (1999)

BOOM-BOOM LIVE (1999) INTERGALLACTIC MEGAHELLO (2001)

JAMIE WINCHESTER & HRUTKA RÓBERT IT'S YOUR LIFE (2001) LAST ONE OUT... PLEASE CLOSE THE DOOR (2003) HOLE (2005)

SZÓLÓALBUMOK INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY FOTÓ: MOLEK CSABA ÉS ROBIN WINCHESTER

THE CRACKS ARE SHOWING (2009) HALF-PLUGGED CHRISTMAS (2010) TIGER ROAD (EP, 2010)

19

INTERJÚ

INTERJÚ

OHNODY I DALSZERZŐ

A MŰVÉSZI MEZTELENSÉG Hegyi Dóri jellegzetes hangja sokunk számára ismerős korábbi Belau- vagy mïuskollaborációiból, azonban szólóprojektje, az Ohnody merészen kitárt szárnyai alatt saját dalai és gondolatai kerültek reflektorfénybe. Angol nyelvű EP-je, a Nude után Egy igaz szerelem című lemeze magyarul meséli el saját és kollektív élményeinket a témában. Dóri nemrég Junior Artisjus-díjat kapott egyedi szerzői teljesítményéért, melynek hátteréről bővebben is mesélt.

Dal+Szerző: Ugyan a vírushelyzet miatt most le kell, hogy lassítsunk, de számodra elég pörgősen indult az év az Ohnody-projekttel: megjelent első magyar nyelvű szólólemezed, újabb kliped látott napvilágot a 30. szülinapodon, és Artisjus-díjat is kaptál. Mik a következő lépések, tervek ebben az építkezésben?

Hegyi Dóri: Az a nagy kérdés, amin mindennap elgondolkodom, hogy melyik piacra dolgozzak, mert sem a magyarról, sem a külföldi érvényesülés lehetőségéről nem akarok lemondani. Úgyhogy egyelőre még azon agyalok, hogy hogyan lakjon jól a kecske és maradjon meg a káposzta is.

DSZ: Egy ideje már nélkülöznünk kell a koncerteket az életünkből, de szerencsére a te lemezbemutatód még február elején megtörténhetett az Akvárium Klubban. Milyen volt?

HD: A közönség, a sajtó és a szakma visszajelzései pozitívak voltak, ami visszaadta nekem azt a rengeteg energiát és kreatív erőt, amit a műsor szervezésébe fektettünk. Amúgy fontos tapasztalás volt. Úgy alakítottam, hogy ne csak én kommunikáljak, hanem az egész produkció meséljen. Erről pozitív visszajelzések érkeztek, viszont olyan kapcsolatra van szükségem a közönséggel, ami intim. Nagyon fontos, hogy érezzem, hogy át tudom adni, ami bennem van. Valahol élem azt is, hogy a koncert egésze a műalkotás, de kevésbé tudtam megélni a pillanatokat... Elvégre a történet vagyok a zenémben, és nem a mesélő.

DSZ: Eddig inkább intimebb, családiasabb helyszíneken vagy pedig vendégelőadóként léptél fel, miben volt más most „főszereplőként” betölteni ezt a nagyobb teret?

HD: Nincs különbség számomra. Ha három embernek énekelek, azt koncert közben ugyanúgy élem meg, mintha ötszáznak énekelnék. Viszont hiszek abban, hogy az energiáink hatnak egymásra. A koncert után úgy éreztem, mintha átment volna rajtam egy úthenger, mert ennyi ember figyelme először volt rajtam egyszerre, és az én figyelmem is először volt ennyi emberen. A felszabaduló adrenalin meg annak a visszaesése pedig egy külön küzdelem. Ezt most tapasztaltam először.

DSZ: Sok különleges hangú énekessel ellentétben te a hangod mellett a szövegeiddel és a vizuális világoddal is mesélsz nekünk, ráadásul a szövegeknél mintha szabad verseket hallanánk, nem pedig egyszerű, sablonos dalszövegeket. Mennyire gyorsan születik meg egy-egy ilyen szöveg?

HD: Köszönöm! Örülök, hogy ezt hallom. Tudok parancsszóra is írni, ilyenkor témafüggő, de max. egy óra a tapasztalatom. Saját dalaimnál megvárom, míg jön a Múzsa. Ilyenkor

előfordul, hogy hetekig „szárazság” van.

Aztán olyan hirtelenséggel jön az ihlet, hogy tizenöt perc-fél óra alatt elkészülök. Szóval teljesen változó. Az a fő szempontom, hogy egy víziót bele tudjak foglalni egy keretbe. Úgy nézek az írásra, mintha festenék – csak szavakkal.

DSZ: Korábban volt helye az írásnak az életedben?

HD: Első versemet ötévesen írtam, hogy mit jelent az, hogy Isten. A nagymamám eltette dátumozva. Rímel amúgy. Elég zavarba ejtő volt olvasnom a 25 évvel ezelőtti magamat. Az írás nekem olyan, mint a levegővétel. Érdekes, hogy a zenét választottam arra, hogy érvényesítsem a szavaimat, pedig két szakra jelentkeztem és vettek fel Cardiffban. Az egyik a zene, a másik kreatív írás szak volt.

DSZ: Volt olyan mentorod, aki segített a szövegírásban vagy ez számodra ösztönös dolog?

HD: Ösztönösen írok. A kreativitás jelenti nekem a szabadságot, ezért a tartalmi kritikákat figyelmen kívül hagyom. A zene és az irodalmi művek milyensége függ attól, aki alkotja őket és attól, aki olvassa. Olyan személyes megélések ezek, amiket szerintem egyedül érdemes megtapasztalni, úgyhogy én az angol szövegeimet ellenőriztetem az angol anyanyelvű barátaimmal, ebben ki is merül a mentorigényem.

21

INTERJÚ

DSZ: El tudod képzelni, hogy másnak is írj szöveget, vagy esetleg volt erre példa?

HD: El tudom képzelni, sőt, örülök is az ilyen lehetőségeknek. Egyelőre egy szöveget írtam, bízom benne, hogy nemsokára publikussá tehetem, hogy kinek és mit.

DSZ: Különbözik valamiben a magyar és az angol nyelvű szövegek írása?

HD: Annyira nem. Az angolokba több időt fektetek, mert egyelőre félénken kísérletezem a szóképekkel.

DSZ: Korábban azt nyilatkoztad, hogy már készül egy angol nyelvű album is. Arról mit lehet tudni?

HD: Igen, tervben van, de elsősorban attól függ, hogy a vírus hogyan befolyásol a továbbiakban mentálisan. Úgy próbálom átvészelni ezt az időszakot, hogy sportolok és kizárom a lehető legtöbb külső ingert. Eddig szükségem volt különböző helyekről érkező impulzusokra ahhoz, hogy írni tudjak, de most lelassultam, és élvezem, hogy tudok magammal foglalkozni.

DSZ: Hasonlóan a szerelem, a szeretet témáját járnád körül benne vagy pedig el tudsz képzelni teljesen más tematikát is?

HD: Angolban sok szituációs és természeti képet használok, és nem feltétlenül szedem szét magam a szövegekben. Most azt tanulom, hogy hogyan maradjak a felszínen és ragadjam meg az apró részleteket.

DSZ: Rónai András egy cikkben nagyon jól megfogalmazta, hogy az Egy igaz szerelem című lemezednél a hallgatót – valószínűleg az erős szövegek miatt is – először az az érzelmi út rántja igazán magával, amit az album végigjár. Szinte mintha egy könyvet olvasnánk, van egy terápiás jellege. Könnyű volt kiadni magadból, vagy azért megküzdöttél ezért a felszabadulásért?

HD: Érzelmileg lefárasztott az album megírása. Egy nehéz és mély öngyógyító folyamat terméke az Egy igaz szerelem, úgyhogy küzdelmes volt.

DSZ: Nem volt benned félelem azzal kapcsolatban, hogy ennyire mélyen személyesnek érződik az album? Ráadásul magyar nyelvű, így még több hazai hallgatód értheti.

HD: Az motivál, hogy a saját tapasztalásaimon keresztül inspiráljak, vagy segítsek másokat. Mindegy, hogy a zenén keresztül vagy egy beszélgetésben. A művészi meztelenség, a saját szexualitásom meg az érzéseim kinyilatkoztatásától érzem magam teljesnek. Engem az önreflexió hiánya rémít meg az emberekben.

DSZ: Melyik szerzemény áll hozzád a legközelebb az albumról?

HD: Az összeset ugyanúgy szeretem, mert mindegyik a fejlődésemnek egy-egy lenyomata. Ha muszáj mondanom valamit, akkor Az aranyam a vágy, mert a megírásánál nagyon sok fájdalom szabadult fel és ment ki belőlem.

DSZ: Többször is hangsúlyoztad már, hogy szólóprojekt dacára nemcsak Hegyi Dóri a fontos ezekben a zenékben, hanem a közös munka, az alkotói közösség is. Például Fodor Máriusszal és Kamau Makumival a dalszerzésben. Hogy találtál rájuk?

HD: Igen, szerintem azért amúgy, mert kórusban szocializálódtam zeneileg, és rajongva szeretem a vizuális művészeteket és a táncot. Máriusz esetében inkább ő talált rám, mikor tizennyolc voltam. Kamával meg, ha jól emlékszem, Máriuszon keresztül lettünk jóban.

22

A művészi meztelenség, a saját szexualitásom meg az érzéseim kinyilatkoztatásá­ tól érzem magam teljesnek

„

DSZ: Hogy néz ki a közös folyamat?

A dalok magját mindig te biztosítod?

HD: Úgy dolgoztunk az albumon, hogy mindenki elvonult a saját világába, elkezdtünk külön zenélni hangosan, én szöveget írtam, néha kiszóltam a fejemből, hogy milyen irányra gondolok, vagy meg­mutattam hangszeren, és a végén összeértünk.

DSZ: A Nude című kislemezzel kap­ cso­latban azt nyilatkoztad, hogy még keresgélted magadat a dalok írásánál és azok többféle időszakodból származnak.

Az új album nyilvánvalóan nagyon egy­ ségesnek, összeszedettnek tekinthető.

Mondhatjuk, hogy kiforrt az a zenei éned, akit kerestél?

INTERJÚ

HD: Még nem mondanám ezt. Engem a váltakozás jellemez, vagy jellemzett az életem túlnyomó részében, de egyre inkább megértem, hogy az egyensúly az, amiben boldog vagyok. Ez az időszak szuper lehetőség arra, hogy ezt a gondolatot átvigyem arra, hogy a zenén belül miben érzem kényelmesen magam.

DSZ: A University of South Wales-en végeztél populáris zene szakon. Volt olyan interjú, melyben azt említetted, hogy a Londonba költözést fontolgatod.

HD: Mostanában azt gondolom, hogy nincsen szükségem kiadóra, mert nem nekem való az „alkalmazotti” lét. Ha meg nem akarok kiadót, akkor talán inkább a fellépések szempontjából fontos, hogy hol élek, bár abban a világban, amit eddig ismertem, bárhonnan írhatok. Élnék Londonban, de változnak a prioritásaim.

DSZ: Ezt a zenei projekted körbe lengi egyfajta misztikum, spirituálisabb gondolkodás, ami arra ösztönöz, hogy mélyebbre ássunk az általa közvetített gondolatokban. Gondolok itt arra, hogy például a numerológiát is említetted már az új koronggal kapcsolatban. Ez a tudatos koncepció része vagy inkább a te személyiségedé?

HD: A világ megismeréséhez használom ezeket eszközként a tudományokkal meg különböző vallások gondolataival egyeztetve. A személyiségem része az tapasztaláson alapuló ismerethalmozás, meg az, hogy kutatom az összefüggéseket és analizálok.

DSZ: A különböző művészeti ágak, például a tánc, a rajz, a festés, fontos szerepet kapnak a munkásságod vizuális szeletében és önmagad kifejezésében. Ez hogyan alakult ki?

HD: Fogékony vagyok a környezetemre és a világra. Új dolgok megtanulása és fejlesztése a kedvenc időtöltésem. Ez amúgy nem feltétlenül pozitív, mert így nehéz megtalálnom azt a foglalkozást, amivel mondjuk pénzt is keresek.

DSZ: Azt olvastam, hogy jelenleg egy izgalmas kreatív lánccal dobjátok fel a napokat Steve McCarthy illusztrátorral, amiből talán egy könyv is születik majd, mesélnél kicsit erről?

HD: Steve az egyik kedvenc animációs filmem, a Song of the Sea (2014-ben bemutatott, Oscar-díjra jelölt ír–francia–dán–belga–luxemburgi animációs film, rendezte Tomm Moore – a szerk.) háttérillusztrátora volt. Mikor kitört a járvány és rájöttünk, hogy egyhamar nem látjuk egymást, akkor feldobtam, hogy találjuk ki egy játékot, amivel lekötjük magunkat. Így született meg a láncunk: random könyvet veszek elő, csukott szemmel kinyitom, rábökök az egyik oldalra, ezt háromszor megismétlem, és a kapott szavakat elküldöm Steve-nek, aki lerajzolja, amire asszociál.

Aztán én írok a rajzához valamit, és így tovább. Arról is beszéltünk már, hogy csinálunk belőle könyvet.

DSZ: Ha javasolhatnál valamit a cikk olvasóinak, amit szerinted az otthonlét alatt érdemes lenne megismerniük, mi lenne az?

HD: Szerintem elsősorban saját magunkat érdemes megismernünk. A félelmeinkkel megküzdenünk, azért, hogy ha ennek vége van, akkor úgy hagyjuk el a lakásunkat, hogy közelebbi kapcsolatban vagyunk azzal az emberrel, aki bennünk lakik. ≠ INTERJÚ: STESZKÓ ZSANETT FOTÓ: OHNODY

ℹ HEGYI DÓRI

A Székes­fehérvárról származó, de jelenleg Budapesten élő énekesnő 2017-ben indította útjára Ohnody névre keresztelt szólóprojektjét. Ez az elnevezés az Ónody családnévből ered és Dóri ükmamájának művészeti hagyatéka előtt tiszteleg, egyúttal az énekesnő felmenőitől „szerzett” művészi készség örökségének jelképe.

Első single-je 2017-ben jelent meg, ezt követte 2018-ban a szintén angol nyelvű Nude kislemez. 2019-ben a Hideg című dala volt az, amely meghozta az áttörést.

Ez a szerzemény már a magyar nyelven mesélő és 2020 elején érkező Egy igaz szerelem beharangozója volt, melyet az énekesnő februárban az Akvárium Klub Kishalljában élőben is bemutatott a közönségnek. A lemez hét dala hét fázison vezeti végig a hallgatóját: vágyakozás, felismerés, elmúlás, elengedés, feldolgozás, újrakezdés, megoldás. A korong több szerzeménye is kapott már vizuális csomagolást látványos klipek formájában, melyek által mélyebb betekintést kaphatunk Dóri különböző művészeti irányokat előszeretettel ötvöző munkásságába.

VINYL RECORD NUDE (EP, 2018) EGY IGAZ SZERELEM (2020)

ZENEIPAR

ARTISJUS SONGWRITING CAMP

LEGFONTOSABB SZEMPONT A KAPCSOLATÉPÍTÉS Amikor a március 3. és 7. között rendezett dalíró táborunk lezajlott, rájöttünk: az utolsó lehetséges pillanatban, kegyelmi állapotban zajlott le ez az esemény.

Ha akár csak egy héttel is későbbre ütemezzük a fél éve szerveződő Artisjus Songwriting Campet, most csak a járványkrízis miatti halasztásról írhatnánk egy kurta hírt. De velünk voltak az égiek, így minden összejött az első hazai Artisjus dalszerző táborban.

Az utóbbi néhány évben egyre több projekt bukkan fel Magyarországon azzal a céllal, hogy Budapestet a könnyűzene regionális központjává tegye. Ilyen a DEX, az Artisjus delszerző expója, vagy a Zeneszöveg.hu szervezésében megvalósult nemzetközi dalszerző tábor, a Songbook Songwriting Camp, és szintén az Artisjus támogatásával megvalósuló Budapest Songwriting Camp.

Mi is a feladata egy többnapos nemzetközi dalszerző tábornak?

Pro­fesszionális világsláger villámgyors létrehozása, vagy egymás és a helyszínen érdeklődő szakmabeliek, megrendelőjelöltek lenyűgözése? Bár nem kizárt egyik sem, a legfontosabb szempont mégis a kapcsolatépítés, a „networking”: egymás megismerése, a másik képességének, tudásának feltérképezése, az ezekből fakadó együttműködési lehetőségek kihasználása. Ehhez még nyomulni sem kell nagyon, hiszen a szervezők mindennap más-más 3-4 tagú csoportokba osztják az alkotókat. Minden csoportot egyegy zenei rendező/producer „vezet” a berendezett stúdiókban.

Lehetőség szerint úgy kerülnek a dalírásban, szövegírásban, hangszerben és éneklésben erős alkotók a csapatokba, hogy a reggel kiadott szempontok szerint estére már elkészülhessen legalább egy használható, élvezhető dalkezdemény – vagy akár a végleges dal maga. A napi konkrét feladat láthatóan nagy segítség, jó kapaszkodó.

Az első nap témája a klímaváltozás és a környezetvédelem volt: a Junior Prima-díjas NoÁr rapszövegéhez kellett zenei alapot készíteni, ami különösen szórakoztató kihívás volt magyarul nem feltétlenül beszélő zenészeknek. Második nap a Mellékhatás című RTL Klub sorozathoz kellett zenét írni: a széria a béranyaság, az emberi élet értéke, a szülői felelősség témájával foglalkozik. A nap 24

végi eredményekkel sikerült lenyűgöznünk Kovács Dániel Richárdot, a sorozat rendezőjét is, aki több résztvevőnek ígért rendszeres együttműködési lehetőséget az általa rendezett filmekben. A harmadik nap kevésbé volt kötött, de itt is volt egy vezérfonál, a zenei játékosság.

Figyeltünk arra, hogy a tábor résztvevőinek megoszlása azonos arányban tartalmazzon magyar, regionális, illetve távolabbi országokból származó külföldi szerzőket. A 2020-as Artisjus Songwriting Campre a magyar zenészek – Törőcsik Kristóf (Margaret Island), Závodi Marcel (Zävodi), Johnny K. Palmer, Péterffy Lili (NB), Szécsi Böbe, Heatlie Dávid (Groovehouse, Blue Tips) és Czinke Máté (Sign) – mellett kilenc országból érkeztek szövegírók, zeneszerzők, énekesek és producerek. Az eseményre az Egyesült Államokból, az Egyesült Királyságból, Írországból, Belgiumból és közép-kelet-európai országokból is jöttek zenével foglalkozó alkotók.

Ahogyan híre megy a szakmában, egyre többen kérdezik, hogy bárki részt vehet-e egy ilyen songwriting campen. A szem­ pontrendszer szerint elsősorban professzionális, a szakmában már önmaga jogán is valamit felmutatni képes fiatal, invenciózus szerzői körre számítunk, míg nem kizárt egy-egy idősebb vagy kezdő, de látványosan tehetséges alkotó meghívása sem. Az Artisjus emailes felhívására vagy a camp weboldalán keresztül bárki jelentkezhet, a jelentkezők közül az Artisjus vezetősége választja ki a résztvevőket.

Idén mintegy 80 jelentkezőből került ki az a 7 magyar szerző, akiknek lehetőséget biztosítottunk a 3 kreatív napra és kapcsolatépítésre. ≠ CZUTOR ZOLTÁN, FOTÓ: LÁSZLÓ DÉNES (2LENSES)

25

INTERJÚ

VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR | ARTISJUS-DÍJAS ZENESZERZŐ

ZENEI STAFÉTA ÉS FELISMERHETŐ KÉZJEGY Templomi orgonista és kortárs zenész. Alázat és szabadság kézen fogva jár műveiben és napi munkájában is. A zenét a családjától kapta, de közben tanárként hisz abban, hogy elsősorban magunkat „tanítjuk”. Mint sokat utazó előadó, univerzálisnak látja a zene befogadási lehetőségeit, és nem tudja magában szétválasztani – mert szerinte nem is lehet – az „alkotót” és „hívőt”. A friss Artisjusdíjas zeneszerzővel, Virágh András Gáborral beszélgettünk.

Dal+Szerző: Generációjának egyik legfoglalkoztatottabb komponistája, sokat ad elő, utazik, igazi hazája mégis egy templom. Mennyiben más egy megszentelt helyen zenélni, mint egy előadóteremben? Talán más az aura és a motiváció?

Virágh András Gábor: Teljesen más érzés templomban zenélni, mint bármilyen egyéb teremben, ugyanis a szakrális közeg, valamint az időtlenség jelenléte miatt sokkal könnyebb abba a transzcendentális tudatállapotba átlépni, amely – véleményem szerint – elengedhetetlen egy megfelelően inspirált előadáshoz.

DSZ: Élete nagy részét azért is tölti egy templomban, mert a Szent István-bazilika orgonistája. Az imádkozás, az Istenhez fordulás a zenélés „része”, vagy szétválasztható netán az ember és a művész, amikor a spiritualitás jön szembe?

VAG: Az én esetemben a válasz egyértelműen nem, ugyanis akár a hangszeres játék, akár a komponálás során a maximális szakmai felkészültséggel egyenrangúnak érzem a számomra meghatározó szakrális közeg atmoszférájának folyamatos jelenlétét. Nekem ugyanis a zeneírás sem csupán a megszerzett szakmai tudás hangstruktúrákban való – grafikus – lenyomatát jelenti, hanem mindig valamilyen többletet is. E két „dolog” folyamatosan jelen van az életemben: akár komponálok, akár más szerzők műveit játszom.

DSZ: Amikor orgonálás és zeneszerzés fogalmaival játszunk, akkor szinte azonnal beugrik két név. Tán nem véletlen, de „templomos” alkotók ők: Bach és Messiaen, akik a maguk módján mindketten egyszerre voltak progresszív módon előremutató és mélyen vallásos, konzervatív emberek. Messiaen köpönyege alól bújt ki a teljes XX. századi modern-kísérleti zene, miközben egész életében templomi orgonista is volt.

Szóval mit jelentenek az ön számára a „modernség” és „hagyományőrzés” fogalmai?

VAG: Számomra ez a két fogalom sem választható teljesen szét, ugyanis – néhány huszadik századi szélsőséges irányzatot kivéve – a modernség mindig is a múlt gyökereiből nőtt ki. Számomra a „modern" fogalma azt jelenti elsősorban, hogy megpróbáljak egy zenei gondolatot úgy megfogalmazni, hogy felismerhető legyen benne a kézjegyem. Ez a célkitűzés egyébként egy rendkívül komplex és igen nehéz feladat, amelyet megannyi alkotóművész szeretne elérni, de valójában csak igen keveseknek sikerül. Azonban az

ön által említett két zeneszerző-óriás példája is ékes bizonyítéka annak, hogy a hagyományőrzés és a modernség fogalmai a legmagasabb szférákban is tökéletes szimbiózist tudnak alkotni.

DSZ: Felmenői is orgonisták voltak, édesapja meg szinte ugyanazt a missziót végzi, mint ön, ráadásul ugyanabban a templomban. Ez valamiféle zenei „stafétabot-átadás”? Miben kap többetmást az, aki a zenét az anyatejjel szívja magába?

VAG: Az apai felmenőim már öt gene­ ráció óta az orgona, illetve az egyházzene szolgálatában állnak. Édes­apám, Virágh András orgonaművész-karnagy immáron negyedik évtizede a Szent István-bazilika – korábban reggeli, majd déli – miséin teljesít szolgálatot. Első orgonatanárom nagyapám, Virágh Endre volt, majd 1998-től édesapám vette át a szakmai irányításomat.

Dédapámat sajnos nem ismerhettem már, de ő is elismert muzsikus volt. Vasváron – ahonnan a családunk származik – a liturgikus szolgálaton túlmenően énekkart is szervezett, valamint a város címerének elkészítésében is oroszlánszerepet vállalt.

DSZ: Ez egy hitbéli „staféta” is vagy "Istenhez nem lökdösni kell a 27

INTERJÚ

gyereket, mert hitre magától jön az ember”? Önnek mennyiben iránytűje, hivatkozási pontja a hite?

VAG: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sem a zenei pályára, sem a vallás gyakorlására soha nem kényszerített senki, és nem éreztem azt egy percig sem, hogy a családi örökség egy kicsit is nyomta volna a vállaimat. Az orgonista és a zeneszerzői pályát is a bennem lévő belső késztetések alapján választottam, és nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, hogy egy olyan családba születhettem bele, ahonnan minden szakmai és emberi segítséget megkaptam ahhoz, hogy elindulhassak ezen az egyébként igen nehéz és sok áldozatot követelő pályán.

DSZ: Ha már az identitás-átadás került szóba: mit lehet és kell-e egyáltalán átadni egy gyereknek zeneileg? És ha igen, mikor? Ez Kodály országában rendre előbukkanó kérdés. Miként lehetnénk „zeneibbek" már gyerekkorban?

VAG: Számos kutatás bizonyítja, hogy a zenetanulás elengedhetetlen a gyerekek intelligenciájának fejlesztéséhez, ugyanis azok a készségek, amelyeket a zene tanulása kifejleszt, az élet minden területén használhatóak. A statisztikák tömkelege szerint a rendszeres zenetanulás javítja az íráskészséget, a szövegértést, csiszolja a hallást, valamint – többek között – elősegíti a rendszerezett gondolkodás kifejlődését is.

DSZ: És mi a helyzet a felnőttek zeneiségével? Azért kérdezem, mert tanít a Zeneakadémián, s kíváncsi lennék a tapasztalataira. Kocsis Zoltán már az ő tanu­ ló­­éveihez képest is ostorozta a jelen idejű akadémiai óraszámok és a potenciális elmélyülés adottságait. Ma mi a helyzet? Miképp látja egy új kiugrás lehetőségét?

VAG: Azt gondolom, hogy egy felsőoktatási zenei intézményben tanuló hallgató elsősorban magát taníttatja! Ez alatt pedig egészen pontosan azt értem, hogy az inspiráltságot mindenki elsősorban magából kell hogy merítse. Az oktatónak pedig véleményem szerint „csupán” az a feladata, hogy a tudása és a tapasztalatai által utakat tudjon mutatni a hallgatónak.

DSZ: Számos helyen lép fel. A világ zenei szempontból univerzális, vagy megvannak a sajátosságai, speciális hagyományai a különböző földrajzi szegmenseknek?

VAG: Mivel az orgonakultúra európai gyökerekkel rendelkezik, ezért a világ legtávolabbi pontjain is alapvetően azok a hangszertípusok, irányzatok fedezhetőek fel, amelyek Európában is jelen vannak. Ezzel együtt – mivel két egymással teljesen megegyező orgona és templom nincs – bárhová is utazom a világban, minden egyes alkalommal egyszeri és megismételhetetlen élményben részesülök a hangszerek és az őket körülölelő terek által. Természetesen vannak kedvenc hangszereim is; a hazai orgonák közül számomra egyértelműen a Szent István-bazilika orgonájának hangképe és atmoszférája áll a legközelebb, a tavalyi külföldi fellépéseim közül pedig a salzburgi Mozarteum nagytermének orgonáját emelném ki, ahol Pálfalvi Tamás kiváló trombitaművész barátommal adhattunk egy teljes estés hangversenyt, melynek tematikája a leírt zene és a rögtönzés közti zenei kapcsolatok illusztrálására épült.

DSZ: Az év komolyzenei művének választott darabban a gregorián hagyományhoz fordul, míg máskor korál-meditációkban és himnusz­adaptációkban gondolkodik.

Mintha az időtlent keresné mindig. Zeneszerzésben és a tudás továbbadásásban is.

VAG: Abban a rendkívüli megtisztel­tetésben részesültem, hogy az Artisjus vezetősége úgy döntött, hogy az idei évben engem tüntet ki „Az év komolyzenei műve” elismeréssel.

Külön öröm volt számomra, hogy egy egyházi ihletésű, kéttételes, brácsára és orgonára 28

A készségek, amelyeket a zene tanulása kifejleszt, az élet minden területén használhatóak

„

írott kamaraművemet, a Gregorian notes-t honorálta a bizottság. Természetes, hogy nem a díjakért zenélek én sem, de egy szakmai elismerés mégiscsak egy objektív visszajelzés arra, hogy talán jó úton haladok… A zene tiszteletét és szeretetét a családomtól örököltem, ezért számomra is elengedhetetlenül fontos az, hogy mindezt továbbadhassam a jövő nemzedékének.

Nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek azért, hogy tíz évvel ezelőtt egykori Alma Materemben, a Debreceni Egyetem Zene­ művészei Karán elkezdhettem az oktatói pályámat is, majd néhány év múlva másik Alma Materemben, a Zeneakadémia falai között folytathattam oktatói tevé­ kenységemet. Mivel a komponálás és az orgonálás is alapvetően a magányos tevékenységek közé sorolható, ezért különös jelentőséggel bír számomra az, hogy a tanítás által nemcsak a zenével, hanem a muzsikusokkal is aktív kapcsolatot ápolhatok. A kérdéseik, gondolataik által én magam is sokat tanulok, és ez alkotói és előadói pályámat is tovább inspirálja. ≠ INTERJÚ: PRIEGER ZSOLT FOTÓ: SOMAY MÁRK

ÍGY TÁMOGATHATOD KEDVENC ZENÉSZED ➡ VEDD MEG A ZENÉJÉT!

STREAMELÉS HELYETT VÁLASZD A BANDCAMPET, ITUNEST VAGY A DALOK.HU-T.

RENDELJ ONLINE ZENEKARI ⬅ MERCH TERMÉKEKET! EGY ÚJ PÓLÓ VAGY BÖGRE MINDIG JÓL JÖN.

➡ VEGYÉL RÉSZT ONLINE KONCERTEN! VÁLTS RÁ VIRTUÁLIS BELÉPŐT VAGY KÜLDJ TÁMOGATÁST.

#NEVÁLTSVISSZAJEGYET! ⬅

HA TEHETED, INKÁBB TARTSD MEG A KONCERTBELÉPŐT.

➡ VEGYÉL ONLINE ZENEÓRÁT!

SOK MŰVÉSZ OKTATÁSSAL EGÉSZÍTI KI A BEVÉTELÉT.

CSATLAKOZZ KÖZÖSSÉGI ⬅ FINANSZÍROZÁSHOZ!

PÉLDÁUL ADJ BELE A STÚDIÓZÁS KÖLTSÉGEIBE.

➡ KÜLDJ TÁMOGATÁST KÖZVETLENÜL!

ERRE VALÓ APPLIKÁCIÓKKAL MÁR CSAK EGY PILLANAT AZ EGÉSZ.

⬇

BŐVEBB INFÓÉRT OLVASD EL CIKKÜNKET A DAL+SZERZŐ BLOGON.

artisjus

30

ZENEIPAR

DOROZSMAI GERGŐ I ZENÉSZ, PRODUCER

PANDÉMIÁTÓL RAJONGÁSIG Sokan a legutóbbi Dalfutár-sorozat egyik emlékezetes epizódjában találkozhattak vele először, viszont a magyar zeneipar nagyobbik része vagy a magyar underground közönség nagyon is ismeri. Van, aki a Tom-Tom stúdió producerhangmérnökeként, aki az elmúlt tizenkét évben számtalan felvételt készített, van, aki a The Moog dobosaként, van, aki a Gustave Tiger és a Mayberian Sansküllots gitárosaként, és persze van, aki a Korál-East-dobos Dorozsmai Péter fiaként. Hogy mit csinál egy producer pandémia idején? Mindjárt kiderül.

Dorozsmai Gergő: Nagyon ideális környezetben vagyok – éppen kijöttem egy mezőre.

Most leginkább itthon vagyok, a fiammal tanulunk sokat. Nekem kell a tanárok helyett megtartanom az órákat. Nem is dolgozom, körülbelül egy hete beteg lettem, nem nagyon voltam lázas, de nyilván nem lett volna szép húzás ebben az állapotban bemenni dolgozni.

Március-áprilisban Orosz Zoltán harmonikaművész felvételein dolgoztam volna a zenekari felvételtől masterig, de a járványhelyzet kihirdetésekor természetesen leálltunk. Keverések vannak még, Kiss Flóra egy dalán dolgozom, amelyet együtt készítettük, illetve elmaradt mixeket fejezek be.

DSZ: Gyakorlatilag a Tom-Tom stúdió a második otthonod: apukád, Dorozsmai Péter révén beleszülettél.

DG: Igen, már 5-6 évesen a magnók körül ott lehettem, amikor az East-lemezek készültek. Én eleinte kiskazettás felvevővel játszottam, bedugtam a gitárt effekteken keresztül, amiket elkértem egy osztálytársamtól, akivel 15-16 évesen Pink Floyd-számokat játszottunk. Ezzel szórakoztunk és ez nagyon megidézte azt a szellemet – legalábbis nekünk úgy tűnt.

DSZ: Valahol azt olvastam egyszer, hogy 12 évesen megverted Ákost sakkban.

DG: Igen és nagyon ki volt akadva. (nevet) Nyaraltunk valahol és sokat sakkoztunk.

DSZ: Apukád akkoriban Ákos zenekarában játszott.

DG: Igen, és dalokat is írt, például a Hellót. Egyszer a Mooggal el is játszottuk Siófokon, az MTV Ikon gálán, amikor Ákos-dalokat dolgoztak fel előadók. Tonyót (Szabó Tamás, a Moog énekese – a szerk.) ott dobálták meg kaviccsal. (nevet) DSZ: Szüleid ösztönöztek a zenélésre?

DG: Szüleim hatévesen beírattak zongorázni, ügyes is voltam, de a zeneiskola egy idő után teljesen random módon váltogatta a tanárokat. Tíz évig jártam oda, hatodikban lehetett választani, hogy összhangzattanra lehet menni vagy zenetörténetre: egyedül én választottam az összhangzattant, ezért nem indult osztály, én pedig nem voltam hajlandó látogatni a zenetörténet-órákat. Bejött a tanár, feltette a lábát az asztalra, és elkezdte

mondani az évszámokat és a neveket.

Szörnyű volt. Így aztán otthagytam a zeneiskolát, de az összhangzattant elvégeztem az iskola egyik tanáránál egyénileg. Dobolni Madai Zsolthoz jártam, és előtte egy kicsit Szendőfi Péterhez is.

A gimis zenekarban dobos lettem, ahova eredetileg billentyűsnek vettek be, de aztán egyszer nem jött el a próbára a dobos, és beültem én. Először Nirvanákat játszottunk, ami később átfordult Pink Floydba.

DSZ: Ebből lett később a Moog?

DG: Nem, a Moogot Tonyó kezdte Bajor Ádám gitárossal, aztán hármasban folytattuk, és végül én találtam a basszusgitáros Szabó Csabira (Gergővel jelenleg együtt játszanak a Gustave Tigerben – a szerk.). A Szigeten találkoztunk, a pólómra azt hiszem, az volt ráírva, hogy Goa, amire azonnal beszólt Csabi... (nevet) DSZ: Sejtettem.

DG: ...elkezdtünk beszélgetni, aztán már együtt próbáltunk.

DSZ: Igazán szerencsés együttállásban indult el és ért el itthoni és nemzetközi sikereket a Moog.

DG: Akkoriban ha menő zenéket akartál hallgatni, akkor le kellett menned az 31

INTERJÚ

Extrába „indie” buliba szerdánként, majd később Gumipop-bulikba, ami az akkor kialakuló magyar indie színtér egyik formálója volt. Talán az egyik utolsó olyan hulláma volt annak, amikor még nem a széttöredezett szubkultúrák léteztek egymás mellett, hanem még meghatározó volt, mit játszik az MTV mondjuk. Itthon még nem igazán volt olyan zenekar, ami hasonló garázspop-indie zenét játszott volna, a Heaven Street Seven vagy az Annabarbi talán, de olyan popzenét pont nem játszott senki, mint amilyet a Moog. Tonyó pedig akkor is szép dalokat írt azzal a félmosollyal az arcán. Mi húszévesen bevállaltuk, hogy saját számokat írjunk feldolgozások helyett, nyilván a kedvenc zenekaraink – Strokes stb. – modorában, de tudatosan nem gondolkodtunk zsánerekben.

Hogy ez utólag mennyire hallatszik a Moog-lemezeken, nem tudom megítélni. (nevet) DSZ: Innen visszanézve mennyire voltatok lemez- vagy hangfelvételkész zenekar?

DG: Mai fejjel kicsit csodálkozom, hogy senki sem szúrta ki, mennyire kevéssé tudtunk a hangszereinken játszani. Ebben volt némi punk attitűd is, bár akkoriban én jártam tanárhoz, de igazából egyikünk sem volt „képzett zenész” a hangszerén, és nem is volt cél, hogy technikásabbak, képzettebbek legyünk, sőt ez ellen mentünk. Mindezek ellenére egész jól sikerültek a felvételek.

DSZ: Ebben az is közrejátszhatott, hogy együttműködőek voltatok a hangmérnökkel?

DG: Ami a technikai megvalósíthatóságon belül esett, azt megcsináltuk. Tonyó legtöbbször a saját feje után megy, nem nagyon hagy kibontakozni másokat saját számaiban, de ez nem jelentett általában problémát. Másrészt az amerikai stúdiókban kifejezetten barátságosak és együttműködőek voltak – egyébként az összes koncerten és klubban is. Európában ez nem feltétlen jellemző, főleg dobosoknál koncerteken jön ki a dobolj-halkabban-témakör során. Külföldön rengeteget lehetett tanulni, én leginkább ott szedtem össze a munkafolyamatokkal kapcsolatos tudást – egy seattle-i stúdióban azért lehetett mit tanulni. A producertől (Geoff Ott), aki a Nickelbackkel is dolgozott!

DSZ: Például?

DG: Minden kábé ott kezdődik, hogy instruálod az előadót, az már produceri feladat, hogy mindezek a hatások hogyan érvényesülnek a zenében és hogyan lehet ezt kézben tartani, még amikor a zenekar nem is, de a producer képzeletben már hallja a kész felvételt, és ehhez képest instruál zenészt, választ hangszert vagy mikrofonozást stb.

A zenekarból ritkán lehet erre rálátni, jó sok önzetlenség kell hozzá, de hát ezért nem is a zenekar foglalkozik ilyenekkel, a klasszikus felállásban. Rengeteget lehet tanulni abból, hogy mások hogyan kommunikálnak a zenészekkel. Nagyon hálás vagyok, hogy a Mooggal ilyen emberekkel tudtunk dolgozni, mint mondjuk Jack Endino, akivel az első lemezen dolgoztunk és a keverésről nagyon sok mindent tőle tudok. Kitűnő cikkeket is ír, ez pl. stúdiókban kötelező irodalom lehetne. (http://www.endino.com/archive/ tuningnightmares.html – a szerk.)

DSZ: Flórával dolgoztál utoljára, de kivel dolgoztál legelőször stúdióban?

DG: Attól függ, honnan nézzük, hiszen gyerekkorom óta csinálom a saját dolgaimat, 10-11 éves koromban a stúdióban. Hogy a hangmérnökhöz képest honnan számít valaki producernek, ez sokszor összefolyik, különösen Magyarországon, mert ha már mondjuk javasolsz egy gitárhangzást, vagy egy szerencsésebb éneksort, egy jobb dallamvezetést, az talán már annak számít. E szerint már 2008-2009-től kezdtem olyan apróságokkal besegíteni, amik a kreatív folyamatot támogatják.

32

Nem határozatlanság, ha dalszerző vagy és játszol a formákkal, hiszen próbálgatod, mi áll a dalnak a legjobban

„

DSZ: Tudatosan érkeznek a zenészek stúdióba?

DG: Teljesen változó. Például legutóbb a Szabó Balázs Bandája és a Modern Art Orchestra teljesen kész hangszereléssel érkezett, minden pöpecre meg volt írva, a keverést pedig Fekete-Kovács Kornéllal és Balázzsal csináltuk közösen.

Egy irányba húztuk az anyagot, régóta is ismerjük egymást. A Felső Tízezer új lemezét szintén velem készítette év legelején: megírták a számokat, levitték a próbaterembe, én pedig lekísértem őket a próbára, ahol még csiszolgattunk a dalokon. A hangzás kialakításában teljesen engedékenyek voltak, annak ellenére, hogy elég határozott elképzeléseik vannak. A Kiss Flórával kapcsolatos munka során a készülő dalra korábban több verzió készült. Így jutottunk oda, hogy közösen meghangszereljük, én gitározom rajta, ami nagy megtiszteltetés nekem, sőt két A4es papírt is dörzsölgetek a mikrofon előtt, hogy dobseprűszerű hangot csiholjak.

INTERJÚ

Flóra képzett zenész, pontos elképzelései vannak, és jól is el tudja mondani, mit szeretne.

Szerintem sokszor nem határozatlanság, ha dalszerző vagy és játszol a formákkal, hiszen próbálgatod, mi áll a dalnak a legjobban.

DSZ: Mikor engeded el a produkciót?

DG: Rengetegszer hallgatok meg egy dalt – stúdióban, kutyasétáltatás közben –, hogy eléri-e a kívánt érzelmi hatást. Persze azt mondják, hogy nem lehet befejezni egy keverést, de ahogy múlnak az évek, talán egyre pontosabban be tudom lőni, hogy hol van az a szint, amikor többet már nem lehet kihozni az anyagból. Ez valószínűleg azért van, mert pontosabban fel tudom mérni, mi a munka és az utómunka között a különbség.

De a saját dolgaimmal kapcsolatban is így gondolom: a Gustave Tiger legújabb lemezét keverem, összesen huszonegy track! Elég kemény. Tele van számmisztikával, dupla lemez lesz, kétszer fél óra. Korábban szerintem alaposan túlproducáltam a Gustave Tiger-számokat, jó sok idő ment a keveréssel és editálgatásokkal. Nem jó, ha hallatszik a túl sok utómunka, ezért most a rengeteg időt inkább a szövegírással és hangszereléssel töltöttem. Sokkal izgalmasabb, ha úgy szól egy zenekar, ahogy az van, nem javítgatva, túlpolírozva, effekteket mutogatva. Talán ennyivel kiegyensúlyozottabb lesz már.

DSZ: Határidő esetében nemrég volt egy speciális eseted, hiszen producerként részt vettél a Dalfutár egyik epizódjában.

DG: Igen, két hetem volt rá: az első héten az egyértelmű hangszereléssel próbálkoztam, dob-ének-gitárral, de akkor vált számomra nyilvánvalóvá, hogy ez egy Jamie Winchesterdal lehet, mert nagyon bejött a 90-es évek pop-rock világ. Mivel ez eléggé magas labda volt, pont ezt nem szerettem volna, inkább egy otthoni laptopos demózással kezdtem újra szintikkel – meg eleinte trapes lábcinnel is, de az már kicsit komikus lett volna –, és a dal azonnal megmozdult. A demót lepitch-elt énekkel kaptam meg (hogy ne ismerjem föl a szerzőt), úgy döntöttem, a végleges is szólhatna majd így, erre fölütöttem egy „ősi” nagydobot, innen indult. Onnan megcsinálni már csak két nap volt. Végül több élő hangszer lett benne, mint szinti: dobok, gitár is lett benne, majd az énekfelvétel is meglett a műsor alatt. A keverésre két nap maradt, de a felvétel annyira adta magát, hogy nem kellett sokat bűvészkedni.

DSZ: És van az az eset is, amikor annyira lelkes vagy producerként, hogy bekerülsz a zenekarba.

DG: Beproducáltam magam a Mayberian Sansküllotsba! (nevet) De valóban bera­ jongtam magam, hozzátettem pár gitártémát néhány dalhoz és ez megtetszett nekik.

Ebben az is benne lehetett Zita (Csordás Zita, a Mayberian Sansküllots énekese, a szerk.) nem akart többet gitározni a színpadon, mert korábban egy nagy szintipult mögött állt, gyakran egy gitárral a nyakában és úgy próbált még a mikrofonhoz is hozzáférni. Egyszer Csehországban közösen játszott a Gustave Tiger és a Mayberian, onnan datálódik ez a szerelem. Ott már csak néha volt gitár a nyakában, mert volt szintisük, de így is egy teljesen magával ragadó koncert volt, na hát most már gitároznia se kell! Nagyon szeretek velük turnézni. Korábban nem igazán volt meg ez az osztálykirándulás-jelleg a fékevesztett Moog- és Gustave Tiger-rockturnékon, most meg Zita elhozta a papáját, és együtt mentünk sörözni. ≠ INTERJÚ: BIHARI BALÁZS FOTÓ: SZURCSIK ERIKA

ℹ DOROZSMAI GERGŐ

Az 1984-ben született, az ELTE angol szakán végzett multi-instrumentalista, hangmérnök, producer. Dorozsmai Gergő a kétezres évek magyar indie színterének egyik alapzenekarában, a Moogban tűnt fel 2003 és 2013 között mint dobos (felvételeken mint gitáros is) és lemezenként két dalban mint szerző. E mellett párhuzamosan játszott Kristóf Norberttel (2005– 2012) és saját projektjével, a Hammer of Godsszal (2005–2012). 2013-tól a Gustave Tiger, 2019-től a Mayberian Sansküllots tagja. Mint hangmérnök és producer, számtalan felvétel fűződik a nevéhez a Tom-Tom stúdióban, ahol 2007 óta dolgozik. Legutóbbi munkái között műfaji megkötöttségek nélkül ugyanúgy megtalálható Kiss Flóra, mint a Quimby, Toldi Mária, Dés László, a Jamese, a Folkfonics, Muzsik és Volkova vagy a Szabó Balázs Bandája.

VINYL RECORD THE MOOG SOLD FOR TOMORROW (2007) RAZZMATAZZ ORFEUM (2009) SEASONS IN THE UNDERGROUND (2012)

GUSTAVE TIGER AT THE IDYLL'S END (2014) CHASTE AND MYSTIC TRIBADRY (2016)

MAYBERIAN SANSKÜLOTTS ADLAIT (2016) NEVERENDING SORRY (2019)

33

DEX2020

DA LSZERZŐ EXPO 2020

TECHIKAI DOLGOKBAN, NEM SZABAD ELVESZNI Új rovatot indítottunk online felületünkön, és rendszeresen közzéteszünk olyan régi és új DEX-előadásokat és cikkeket, amelyek segíthetnek fejleszteni a szövegírói, zeneszerzői készségeket, vagy a zenei karrierépítést. Hetente nagyjából egy órában fejlesztheted magad, ha „beiratkozol” a Smartisjus óráira.

Keresd a dalszerzo.hu smartisjus rovatát! Addig is egy kis ízelítő az idei DEX-ről. a kommunikáció a legfontosabb

semmit nem szabad csak rutinból csinálni

Sokat beszélt arról, hogy nincsenek olyan szabályok, amiket feltétlenül be kellene tartani; sőt, amikor „minden a helyén van”, az gyakran unalmas. A Chemical Brothers is néha direkt „rosszul” kever dolgokat, mert például egy „túl hangos” cin is különlegessé tud tenni egy számot. Ehhez kapcsolódik az az elve, hogy ha egy olyan demót kap, ami technológiailag ugyan nem tökéletes, de az előadás nagyon jó rajta, akkor inkább ezt javítja, mintsem a stúdióban próbál új felvételt készíteni, mert ez utóbbi sokszor nem lesz annyira erős, csak technikailag jobb. Mint mondta, gyakran érzi úgy, hogy azért fordulnak hozzá, mert azt várják, hogy neves hangmérnökként „jobban meg tudja mondani”, hogy mi a jó hangzás, de „ez persze nem igaz”, hiszen ez minden esetben az előadótól, az ő művészi víziójától függ – amit nyújtani tud, az a validálás, a zenész önbizalmának erősítése.

Nem voltak biztosak abban, hogy egy ilyen vidám, nyári dal jól áll-e Rúzsa Magdinak, és amikor megszületett a kétperces alap (a verzék, refrének), még bele akartak rakni egy „indokolatlan részt”, ami egyben ahhoz is hozzájárult, hogy nem lett “teljesen felhőtlen” a végeredmény. Így született a 2. percben kezdődő, fél perces „pszichedelikus” rész, amiben 6-8 hangforrás (többek között egy, az énekesnő hangjának tartományában szóló dub delay) hoz létre egyetlen textúrát. Fontos, hogy mindegyik más frekvenciatartományban szól, így nem zavarják egymást.

A DEX egyik sztárvendége a Chemical Brothers állandó hang­ mérnökeként már több Grammy-díjat is nyert Steve Dub volt, aki legtöbbet a kommunikáció fontosságáról beszélt. Nemcsak akkor, amikor a hangmérnökkel találkozik az előadó, és meg kell beszélniük, hogy milyen hangzást szeretnének, hanem például a kreativitás megőrzésének is ez a kulcsa, hogy az alkotó kommunikáljon zenésztársaival és a világgal. Mint mondta, azért is fontos ezt hangsúlyozni, mert manapság könnyű elkezdeni a számítógépen állítgatni ezt-azt, és az ember egyszer csak azon veszi észre magát, hogy eltelt hat óra.

Annak ellenére, hogy leginkább az elektronikus zenei munkáiról ismert, azt mondta, hogy abban az időszakban, amikor még a kreatív ötletelés folyik, sokkal jobb hangszereken játszani, mert ezekkel sokkal gyorsabban ki lehet próbálni egy új ötletet, mint a számítógépen.

Szakos Krisztián folytatta nagy sikerű Dalfaragó sorozatát, ezúttal Rúzsa Magdolna Mona Lisa című dalának születését bemutatva.

Elárulta, hogy a dal az Aduász című lemez összes többi számához hasonlóan úgy született, hogy az énekesnő telefonján rögzített, „szövegtelen dúdolásaiból” indultak ki. Azt, hogy az alkotópáros kilépjen a komfortzónájából, az tette lehetővé, hogy nem volt rajtuk nyomás, „nem egy mindent vivő slágerre gyúrtunk”, sőt, még albumot sem volt „muszáj” csinálni, mert az előző lemez sem futott még ki akkor. (A Mona Lisából, amit később sem szántak klipes dalnak, végül rádiós sláger lett, a Mahasz top 40 listán a 13. helyig jutott.) Szakos szerint a eldúdolt ötletekből kiinduló számoknál az első feladat az, hogy megállapítsák, hogy mi lesz a végső tempó, ami nem kényszeríti hadarásra az énekest.

Szakos elmondta, hogy milyen kritériumok alapján dől el, hogy egy ötletből lesz-e kerek dal. A következőket nézi meg: van-e benne „bemondás”, vagyis egy felismerhető hook a szövegben, a dallamban; „a ritmus teszi-e a dolgát, van-e feeling, groove”; végül pedig: egyben van-e a dalszöveg, tud-e vele azonosulni a hallgató – mert ha nem, akkor a dal nem fog működni, akármilyen jó is a zene.

35

DEX2020

Mint Szakos Krisztián mondta, semmit nem szabad csak ru­ tinból csinálni – bár bevallotta, hogy ő részben „a rutinjaiból él”, de muszáj ezeket folyamatosan fejleszteni. Szerinte „a technikai dolgokban nem szabad elveszni, a kreatív dolgokban viszont kötelező.”

dalszerző táborok: tippek

Egy kerekasztal-beszélgetésen Kamau Makumi, Myra Monoka és a finn Eva Louhivuori a dalszerző táborokról osztott meg hasznos információkat. Azt már elég sokan tudják, hogy mik ezek, de a több ilyenen járt szerzők hasznos tanácsokkal szolgáltak arról, hogy hogyan lehet kihozni egy táborból a legtöbbet.

Ez a felkészüléssel kezdődik: ki kell választanunk, hogy milyen eszközöket viszünk magunkkal (a laptop mellett), és biztosítani, hogy ezek jól működjenek, ne érjenek meglepetések. Ajánlatos a többi résztvevőről tájékozódni, elolvasni az életrajzukat, meghallgatni a dalaikat. A saját oldalainkat (bio, közösségi média) is érdemes rendbe rakni, és figyelni arra, hogy azokon a felületeken, amiket megosztunk a szervezőkkel és a többi résztvevővel, zenei vonatkozású (vagyis nem a személyes) tartalmak legyenek többségben. Érdemes kidolgozni és akár be is gyakorolni egy nagyon rövid, fél-egy perces bemutatkozó szöveget („elevator pitch”), amiben tömören elmondjuk, kik vagyunk, mit csinálunk, mik az erősségeink. Ha egy kommerciális táborról van szó, akkor érdemes felkészülni a célország zenei piacából, belehallgatni abba, hogy milyen zenék szerepelnek az ottani slágerlistákon.

A táborokban a workflow jóval sűrűbb és gyorsabb, mint amihez az ember általában hozzászokott. Nem kell persze egy fél nap alatt egy számot teljesen készre megírni, de a főbb vonalaknak ki kell alakulniuk. Vagyis a basszushangzással nem lehet órákat eltölteni, legfeljebb tíz percet lehet rászánni. A sűrű időbeosztás miatt jó, ha viszünk ötleteket, producerek pl. beateket, szövegírók témákat vagy akár rímpárokat. Jó készülni 36

„a jeget megtörő” technikákkal is, hiszen „a zeneírás nagyon intim dolog”, amibe itt olyanokat kell bevonni, akikkel korábban nem találkoztunk – mondta Kama. Hozzátette azt is, hogy a szerzők világa nem olyan nagy, ezért ha az ember már megjárt néhány tábort, a következőn fog már ismerősökkel találkozni.

Szintén nagyon fontos az, ami a tábor után történik. Az itt szerzett ismeretségeket ébren kell tartani, vagyis nem elég a tábor alatt bejelölni egymást, hanem ténylegesen kommunikálni kell mind a többi szerzővel, mind a szervezőkkel, a kiadók, zeneműkiadók megismert munkatársaival. „Aktívnak kell lenni, nem szabad arra várni, hogy majd úgy magától az ölünkbe hullik egy munka” – mondta Eva Louhivuori, aki egyébként néhány éve szinte véletlenül csöppent egy Helsinkiben szervezett, de a K-Pop piacra dalokat készítő táborba, és azóta beleásta magát ebbe a kultúrába.

A beszélgetést vezető Marek Hojda, a lengyel exportiroda vezetője felsorolta, milyen típusú táborok vannak. Szerinte a pályájuk elején tartó szerzőknek ajánlott akár egy olyanba is elmenniük, ahol a részvételért fizetniük kell. A jogkezelők, exportirodák és hasonló szakmai szervezetek által szervezett táborok általában „profibbak”, de nem feltétlenül kommerciális céllal hozzák őket össze. Vannak olyanok is, amiket egy tőkeerős kiadó szervez; ezeken konkrét briefek alapján kell dalt írni, sokszor meghatározott előadók számára. Az utóbbi időben újfajta táborok is indultak, például olyanok, ahol kifejezetten filmzenéket, syncre szánt darabokat írtak, és music supervisorok hoztak oda jeleneteket. Myra Monoka ehhez hozzátette, hogy nem kell feltétlenül megvárni, amíg másvalaki megszervezi a tábort, amibe menni szeretnénk – mi magunk is összehozhatunk egy ilyet. ≠ RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: SOMAY MÁRK

INTERJÚ

38

DEX2020

HOLISZTIKUS DALSZERZÉS I FRIEDEMANN FINDEISEN A DEXEN

DRÁMAI ÍVEK TUDATOSAN Két nagy sikerű előadást tartott a Dalszerző Expón Friedemann Findeisen, aki nemcsak dalszerző, hanem két könyvet is írt a dalszerzésről, Holistic Songwriting címmel működtet egy rendszeresen frissülő YouTube-csatornát, valamint kurzusokat tart a témában (továbbá bűvész és társasjáték-tervező).

Findeisen első előadásában bestsellerré lett, The Addiction Formula című könyvéből mutatott be egy részletet. Mint mondta, a „formula” nem arra van, hogy „kiölje az örömöt a zenélésből”, hiszen a legjobban, amikor viszi a flow – de ha ebből kiesik, akkor jól jön a segítség ahhoz, hogy visszatérhessen a szerzői munka leginkább örömteli részéhez. A bevezetőben hangsúlyozta azt is, hogy megközelítése kizárólag a kommerciális zenére koncentrál, vagyis ha valaki számára nem fontos, hogy a dala minél több embert megfogjon, akkor természetesen minden szabályt figyelmen kívül hagyhat.

A fő „formulában” a zene minden elemét aszerint csoportosította, hogy az az érzelemkifejezés, a történetmesélés vagy a groove szolgálatában áll. Mint mondta, érzelem nélküli zene nem létezik (volt olyan, hogy egy filmrendező ilyet kért tőle, akkor jött rá, hogy ez lehetetlen megrendelés). A dalokat tehát aszerint lehet csoportosítani, hogy az érzelemkifejezés mellett elsősorban a groove vagy a történetmesélés a fontos, bár persze akár mindhárom tényező is megjelenhet.

Az előadás elsősorban a történetmesélésre, azon belül is a drámai ívre koncentrált.

Findeisen elmondta, hogy a neki véleményezésre elküldött dalok túlnyomó részének az fő hibája, hogy nem szentelnek ennek kellő figyelmet, nincsen íve a daloknak. Pedig ez a hallgató bevonásának egyik legfőbb eszköze, és még a legjobb refrén is hatástalan maradhat, ha nincsen jól felvezetve. Ha odafigyelünk a drámai ív felépítésére, az nemcsak a hallgatónak segít, hogy „tudja, hol jár” a dalban, hanem a zeneírásban is jól használható.

Az ív felépítésében az egyazon „energiaszinten” megmaradó részek és a fokozatosan változó energiaszintű részek segítenek (Findeisen elnevezései ezekre: hype, tension), ezek egymás utáni használata adja az átmenetek különféle fajtáit. A közönség segítségével szedett össze néhány példát arra, hogy hogyan lehet ezeket megoldani – szerinte egyébként a legfontosabb hangszer, amivel az energiaszint változtatható, a dob. Fontos látni, hogy attól még, hogy valami változik a dalban, ez nem feltétlenül jelenti az energiaszint megváltozását.

Sok dalnak azért nincs megfelelő íve, mert azt hiszi a szerző, hogy az akkordok váltogatása automatikusan az energia változásával jár, pedig ez nem így van.

Ezekkel az eszközökkel lehet létrehozni a dalon belüli átmeneteket, amelyeknek egy része jól bevált eszköz (pl. az energiaszint fokozatos vagy előkészítés nélküli emelése).

Néhányat Findeisen szerint nem használunk eleget (például amikor az energia csökkentésére van szükség egy csúcspont után, akkor ez ritkán történik fokozatosan); mások pedig egyértelműen hibának számítanak. A legfontosabb ilyen a „hamis ígéret”, amikor egy fokozás azt jelzi előre, hogy emelkedni fog az energiaszint, de aztán ez nem következik be.

Ez gyakori hiba Findeisen szerint, például sokszor előfordul, hogy az első versszak végén egy fokozást vet be a szerző, ám aztán a második versszak következik, ami ugyanazon az energiaszinten marad, mint ahol az első volt. (Ennek egy változata az „overshoot”, amikor a fokozás magasabb energiát ígér, mint ahova valójában érkezünk. Mint mondta, egyetlen slágert tud, amiben ez történik: az Uptown Funk pre-chorus része.

A legfontosabb persze az, hogy a különféle fokozatos és hirtelen átmenetek segítségével a dal egészét átfogó, teljes ívet építsünk fel. Itt is van néhány fontos szabály, amiket jó, ha betartunk, ha nagy közönséget szeretnénk megfogni. A slá­ ge­rekben mostanában általában három csúcspont van, és fontos, hogy ezek közül a harmadik legyen a legmagasabb csúcs. Ezeket a kiemelt részeket (nyilván tipikusan a refréneket) jól elő kell készíteni, kerülve a „hamis ígéreteket”. Fontos még, hogy a második versszaknak magasabb energiájúnak kell lennie, mint az elsőnek.

Ezeket a szabályokat a mai slágerek jellemzően betartják, de ez a fajta építkezés csak a kilencvenes években, Max Martin és mások munkássága nyomán lett (szinte) egyeduralkodó. A Beatlest hozta példának: természetesen az ő dalaiknak is volt drámai íve, ugyanakkor még megtehették, hogy hosszú, azonos energiaszinten megmaradó részeket tegyenek a számaikba, és ezzel nem veszítették el a hallgatóikat. Azóta azonban az emberek egyre kevésbé képesek arra a fenntartott figyelemre, amit egy ilyen megoldás igényelne, másfelől pedig sokkal több dal jelenik meg, amelyek mind megpróbálják megnyerni a hallgatóságot – emiatt aztán szükség van olyan eszközök alkalmazására, amelyek nagyon hatékonyan képesek megragadni és irányítani a hallgatók figyelmét, olyannyira, hogy azt már akár manipulációnak is nevezhetnénk. ≠ RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: SOMAY MÁRK

39

INTERJÚ

FRIEDEMANN FINDEISEN I DALSZERZŐ, YOUTUBER

MINDENKI KÜLÖNLEGES VALAMIBEN Még előadásai előtt beszélgettünk Friedemann Findeisennel, több olyan témáról is, amelyek egyik alkalommal sem kerültek elő. Esett szó a zeneelmélet és a dalszerzés viszonyáról; a szerzők megélhetéséről és arról, hogy a dalírás melyik része foglalható formulába.

Dal+Szerző: Nagyon sokféle dolgot csinálsz. Hogyan jöttek ezek egymásból?

Friedemann Findeisen: Az egyik dolog vezetett a másikhoz. Zenét tanultam, aztán dalszerzőként kezdtem dolgozni, majd filmzenéken is írtam. De mivel az előbbit jobban szerettem, visszatértem hozzá.

Az alkotáson kívül nagyon fontos nekem az, hogy megosszam, amit tudok, ez vezetett ahhoz, hogy írtam két könyvet, illetve elkezdtem videókat készíteni. Kreatív ember vagyok, egyszerűen nem bírom ki anélkül, hogy valamit alkotnék. A zene mellett egy másik nagy szerelmem a társasjáték, ilyeneket is tervezek. Most éppen egy olyan kártyajátékon dolgozom, ami a zenészeknek szórakoztató módon megtanítja a zeneelméletet, és megmutatja, hogy azt hogyan tudják használni. (a Kickstarteren lehet előrendelni – a szerk.) De voltam egyébként már bűvész is.

DSZ: Több zenésztől is hallottam már, hogy évek óta tanulták a zeneelméletet, mire rájöttek, hogy ezt tényleg lehet használni a zenélésben; hogy az akkordok, amikről tanulnak szolfézson, azok ugyanazok, amiket játszanak.

FF: Én ötéves koromban kezdtem el játszani a gitáron, és már tini voltam, amikor rájöttem, hogy hiszen a C-D-E-F stb. hangokat fogom le az akkordokban. Ennek a mélyén az van, hogy a zeneelmélet valójában nem a dalszerzésben használt eszköz (legalábbis a klasszikus zenén kívül), hanem olyasmi, aminek a segítségével elemezni tudjuk a zenét, illetve beszélni tudunk róla.

Rengeteg dalszerzővel készítettem interjút, akik bevallották, hogy nem értenek igazán mélyen a zeneelmélethez, és ez láthatóan feszélyezte őket. Ezért kellene megérteni, hogy mire való és mire nem való az elmélet.

DSZ: A Nirvana-dalokról szóló videódhoz sok olyan komment jött, hogy Kurt Cobaint nem érdekelték az akkordok, csak gitározgatott, és ha valami tetszett neki, akkor azt berakta egy számba.

40

FF: Igen, nagyon is lehetséges, hogy így volt. Ahhoz viszont, hogy megértsük, hogy mitől működnek a Nirvana-dalok, nagyon jó eszközt ad kezünkbe a zeneelmélet.

DSZ: Számomra kissé fura az a könyvcím – ami egyben az előadásod címe –, hogy The Addiction Formula. Azt sugallja, hogy itt van egy követhető recept, amivel slágereket írni, miközben azért ennél jóval összetettebb az üzeneted.

FF: Úgy gondolom, hogy ha beszélhetünk formuláról a dalszerzés kapcsán, akkor ez az. Nagyon sok szempontból persze nem szorítható szabályok közé a dalszerzés. Ahogy Steve Dub mondta (a DEX-en listening session alatt – a szerk.): azt hiszed, hogy valamit így meg így kell csinálni, mondjuk így kell megírni az akkordmeneteket – aztán hallasz egy dalt, ami nem tartja be ezt az állítólagos szabályt, mégis működik. Amire viszont tényleg vonatkozik formula, legalábbis ha a nyugati popslágerekről beszélünk, az szerintem a struktúra: hogyan építesz fel egy dalt, mikor és hogyan léptethetsz be új elemeket, hogyan mesélsz el egy történetet stb.

DSZ: A „holisztikus dalszerzésben” benne van nálad a branding, az image is. Ez meglepő lehet, hiszen sokan nem gondolják, hogy ez olyasmi, amivel a dalszerzőknek kellene foglalkozniuk.

FF: Gondolj bele: egy művész az image nélkül csak egy mezei énekes. Lehet, hogy nagyon jó énekes, de szükség van még ezen túl is valamire, amitől különleges lesz. Én hiszek abban, hogy mindenki különleges valamiben, és az image-nek az a dolga, hogy ezt kiemelje, eljuttassa a közönséghez. Nagyon fontos, hogy image-nek része minden, beleértve az összes zenei és nem zenei választást. Az egész zeneipar nagyon erősen elmozdult a DIY irányába, és ma már a művészeknek maguknak kell nagyon tudatosan foglalkozniuk ezekkel a kérdésekkel, egészen addig a szintig, hogy mondjuk milyen világítást alkalmaznak a klipjeikben. Mivel a zene persze központi jelentőségű az image szempontjából, nagyon is van köze hozzá

ZENEIPAR

a dalszerzőknek. Lényeges, hogy a szerzők megértsék, hogy az ő felelősségük az, hogy az előadó image-ének megfelelő zenét írjanak. Ha másoknak írsz dalokat, akkor nagyon fontos, hogy megismerd őket, a személyiségüket; ahogy Steve Dub is mondta, úgy kezdődik a közös munka, hogy beszélgettek. Szerzőként nem te vagy a középpontban, ezt sok dalszerző elfelejti.

DSZ: Van, aki azt mondja, hogy a dalszerzőknek is fel kell építeniük a saját brandjüket, például mert egyre kevesebb pénzt tudnak keresni. (Lásd például a 2018-ban a DEX-en járt Dina Mystrisszel készült interjút – a szerk.)

FF: Szerintem igenis meg lehet élni dalszerzőként, csak krea­ tivitás és bátorság kell hozzá. Ismerek például egy dalszerzőt, aki egy jól menő stúdióban dolgozott, és fogta magát, felmondott ,és elment utcazenélni Berlinben. Egy év alatt eladott így tízezer lemezt, amiből már meg lehet élni. A bátorság meghozta a gyümölcsét. Nagyon sokan ott rontják el, hogy a mennyiségre mennek: azt gondolják, hogy akkor lehet megélni a szerzői munkából, ha nagyon-nagyon sokan hallgatják a dalaidat.

Szerintem főleg a pályád kezdetén nem erre kell koncentrálni, hanem arra, hogy megtaláld azokat, akik nagyon szeretik, amit csinálsz. Száz igazán lelkes rajongó többet ér, mint tízezer ember, aki meghallgatja a dalodat, azt gondolja, hogy elég jó, de igazából fogalma sincs arról, hogy ki vagy. A mai zeneiparban úgy lehet boldogulni, ha megtalálod a magad niche-ét, és abban csinálsz valami különlegeset, amire felfigyelnek. Itt jön be a branded

felépítése, vagyis a marketing szerepe – én ezt sokkal kreatívabb értelemben használom, mint ahogy általában a marketingre gondolni szokás. Összefoglalva: az Ezer igazi rajongó elmélet jól leírja azt, ahogy ma működnek a dolgok.

Tudom persze, hogy közben a „régi rendszerben” működő szervezetek komolyan küzdenek azért, hogy pl. több jogdíjat kapjanak a szerzők a Spotify-tól, YouTube-tól, és ez is számít.

Csak aztán jön majd egy új Spotify, és újabb tíz év lesz, mire a kormányzat kitalálja, hogy azt hogyan lehet szabályozni.

DSZ: A legtöbben valószínűleg a YouTube-on ismernek, de gondolom, a bevételeid túlnyomó többsége a kurzusaidból jön.

FF: Sőt, a YouTube-on szándékosan azt választottam, hogy ne jelenjenek meg reklámok a videóim mellett. A YouTube szerepe nálam üzleti szempontból kizárólag a marketing a fizetős kurzusukhoz, mégpedig a legtisztább értelemben: ha a nézőnek tetszik a videó, felkelti az érdeklődését, hogy mit tudok még mondani neki, akkor meg fogja nézni a kurzusaimat; ha érdektelennek találja, amiről beszélek, akkor nem. Persze említem ezeket a kurzusokat a videókban, de azért igyekszem nem nagyon sulykolni. Ezek mellett a Patreon fontos bevételi forrás számomra, ahol a támogatóim hetente kapnak egy új videót, amiben kérdésekre válaszolok, illetve ott lehet nekem dalokat küldeni véleményezésre. ≠ INTERJÚ: RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: SOMAY MÁRK

41

42

ZENEIPAR

SEGÍTŐ KÉZ A KULTÚRÁNAK

KATASZTROFÁLIS KÖVETKEZMÉNYEK Mint ahogy hírrovatunkban is beszámoltunk róla, több ország kulturális minisztere, miniszterhelyettese vett részt egy, az UNESCO által szervezett online konferencián, ahol egyetértettek abban, hogy a gazdaság talpra állításából nem szabad kihagyni a kulturális szektort. Ugyanitt több konkrét lépést is felvázoltak.

Az UNESCO által a járvány hatásairól készített dokumentum egyenesen úgy fogalmaz, hogy katasztrofális következményekkel járna, ha a gazdasági mentőcsomagok nem fordítanának figyelmet a kultúrára. A CISAC honlapján olvasható összefoglalás idézi a szervezet elnöke, Jean-Michel Jarre szavait arról, hogy a szektor felelős a globális GDP 3%-áért és 30 millió ember foglalkoztatásáért – ráadásul jellemzően egyéni, kis- és középvállalkozásokban, ami különösen sérülékennyé teszi őket. Az UNESCO honlapján olvasható összefoglaló arra is felhívja a figyelmet, hogy a kultúra más szektorokra is nagy hatással van, evidensen például a turizmusra, amiben 75 millió állás került veszélybe.

Ezért nemzetközi összefogásban, a tapasztalatokat, legjobb megoldásokat megosztva szükség van a hatékony beavatkozásra.

A CISAC összefoglalója három fő pontot vázol fel:

1. A kulturális és kreatív szektorban dol­go­zók egészsé­gének megóvása a járvány idején.

2. A művészek gazdasági védelme:

rendkívüli, specifikusan a szektort célzó kormányzati • támogatások vagy elengedés, hiteltámogatás, költ­ • adókönnyítés ség­­csökkentő intézkedések, adósságbehajtás fel­füg­ gesztése a kultúra és az oktatás fontosságának hivatalos pro­ móciója, befektetés online kulturális intézményekbe (pl. digitális könyvtárak, múzeumok)

•

ellátása olyan digitális eszközökkel, amelyek • aazművészek alkotást és a művek online megosztását segítik a művészek helyzetének felmérése, az új kulturális • alkotások archiválása és ezek promóciója.

3. A kulturális szektor újraindulásának biztosítása:

költségvetési háttérrel megtámogatott pénzügyi terv a • kulturális aktivitás azonnali beindítására a korlátozások feloldása után

a támogatások hatásának folyamatos monitorozása

stratégiák alkotása

a társadalmi és ­­­­kulturális változások dokumentálása

a kulturális alkotás mint munkavégző tevékenység jogi eilsmerése, ami gazdasági stabilitást nyújtana az alkotóknak, valamint a jövőbeli válságokkal szemben védettebbé tenné őket.

• • • •

A találkozón az is felmerült, hogy a járvány nemcsak válságot okozott, hanem a kulturális szektor fontosságát is bizonyította, valamint rámutatott a rugal­masságára is. Az online fogyasztás meg­u grására újfajta kulturális módszerek kidolgozásával válaszolt a szektor. A CISAC összefoglalója hangsúlyozta, hogy a digitális átállásnak együtt kell járnia a szellemi tulajdon védelmének biztosításával és kiterjesztésével. ≠ RÓNAI ANDRÁS FOTÓ: ISTOCK

43

BELSŐSÉG

2019 SZÁMOKBAN

ÍGY KERESTEK A MAGYAR DALSZERZŐK TAVALY Az Artisjus 9,3 milliárd forint jogdíjat osztott fel 2019-ben, amiből minden korábbinál nagyobb arányban részesültek a hazai szerzők: közel 5 milliárd forint jutott nekik. Így egyre többen vannak, akik már komoly összeget keresnek dalszerzői tevékenységükkel a magy­ar dalszerzők jóval több jogdíjat kaptak

Az Artisjus nemcsak a magyar, hanem a külföldi szerzőjű művek lejátszásait is számontartja, kifizetéseit intézi. A magyar és a külföldi szerzőknek jutó jogdíjak megoszlása évek óta az 5050% körül mozgott, 2019-ben viszont komolyabb elmozdulás történt: a teljes összeg 53,6%-át kapták a hazai szerzők, 46,4%-át külföldiek. A magyar szerzőknek kifizetett közel 5 milliárd forint 17%-kal több, mint amit 2018-ban kaptak a hazai jogosultak (4,27 milliárd forint). Másképpen nézve: a magyar jogosultaknak kifizetett jogdíj 16%-kal több volt, mint amit más országok szerzői kaptak.

Mind a teljes jogdíjösszeg emelkedése, mind a magyar szerzők nagyobb arányú részesedése részben az Artisjus és a TV2 Csoport közötti megállapodásnak köszönhető – a televíziós jogdíjakból jellemzően magasabb arányban részesülnek a hazai zeneszerzők.

A magasabb összegből kicsivel több magyar szerző részesült, mint az előző évben: 13 819-en kaptak jogdíjat (2018-ban ez 13 580 volt). A jogdíjak megoszlása viszont jelentősen átalakult a jogdíjpiramis tetején. Havi bruttó egymillió forintnál több jogdíjat 47, fél és egymillió forint közötti havi összeget 89 szerző kapott – 2018-ban 40-en voltak a legjobban kereső kategóriában, és 50-en eggyel alatta. A többi jövedelmi kategóriában nem történt ilyen drasztikus változás, de mindez azt eredményezte, hogy 2019ben 1326-ra nőtt azoknak a szerzőknek a száma, akik havonta legalább 50 ezer forint jogdíjat kaptak – ez 4,5%-kal magasabb a 2018-as 1268-nál.

új szerzők, új művek

Az élen a pop és a rock, visszaesett a klasszikus és instrumentális zene. 2019-ben 1501 új szerző regisztrált az Artisjusnál, ami magasabb a 2018-asnál (1357). A bejelentett új művek száma alig változott: tavaly 17 336 szerzeményt regisztráltak a hazai szerzők.

44

A művek a szerzők által megadott műfajában 2018-ban nagyobb átrendeződést figyelhettünk meg: a rock/metal kategória jelentősen megerősödött, a visszaeső popzenét is megelőzték a keményebb műfajok. Ezen a területen 2019-ben nem történt ilyen drasztikus változás, bár a szerzők által a rockhoz sorolt művek aránya enyhén csökkent, 18%-ról 16%-ra, így a 17%-on maradó popzene ismét a az első helyre került a leggyakoribb műfajok listáján. Tovább csökkent a klasszikus/instrumentális kategóriába sorolt művek száma, immár csak 11%; a hiphop 7%-ra nőtt, és enyhén a filmzene is erősödött (6%).

szerzői együttműködések

A nemzetközi trend az, hogy a slágereknek akár évről évre kimutatható módon egyre több szerzője van (köszönhetően egyrészt a kollaborációk és a dalszerző táborok terjedésének, másrészt a popzenében meghatározó hiphop hangmintázási gyakorlatának). Ez azonban a hazai gyakorlatban még nem jelent meg, sőt, a rádiókban legtöbbet játszott 30 dalban az egy számra jutó szerzők átlagos száma még csökkent is a 2018-as 3,1-ről 2,8ra. A harminc rádiós slágerből 16-nak egy vagy két szerzője volt.

A „rekorder” The Biebers feat. Fluor: Valami mást nyolc szerző műve, amivel még a „jól láthatóan” sokak együttműködésével készült Hol van az a lány-feldolgozást (7 szerző, az előadó: DR BRS X Fekete Vonat feat. Halott Pénz, Monkeyneck) is megelőzte.

Vagyis miközben a fiatal szerzői generáció egyre nyitottabb az együttműködésekre, és egyre több az – Artisjus által támogatott – dalszerző tábor hazánkban, a legnépszerűbb dalok világába még nem ért el ez a trend. ≠ RÓNAI ANDRÁS ILLUSZTRÁCIÓ:ARTISJUS

46,4% KÜLFÖLDI

53,6% MAGYAR

MARKETING A BEZÁRTSÁG ALATT

ÖTLETEK KARANTÉNRA A francia Believe Digital az egyik legnagyobb online terjesztő (a cég tulajdonában van a TuneCore platform is), valamint több kiadó tulajdonosa (pl. a metal világában megkerülhetetlen Nuclear Blast vagy a neves francia független kiadó, a Naive). Ők készítették kifejezetten a jelenlegi helyzetre, a bezártság korára fókuszálva a Creative Marketing Playbook című rövid kiadványt, amit ingyenesen letölthető pdf-ben a Music Business Worldwide honlapjáról.

Sok mindent, amit itt tanácsolnak a szakértők, már elkezdtek a magyar zenészek is alkalmazni, de azért bőven vannak a kiadványban kevésbé kézenfekvő ötletek is, illetve azért is jó ez az összefoglaló, mert sokféle platformot áttekint.

A zene, a művészet ezekben az időkben kulcsfontosságú; „egyre több ember dolgozik otthonról, és látható, hogy a digitális csatornák forgalma növekszik: a közösségi oldalaké, a videó és zenei stream platformoké egyaránt” – írja a bevezető. „Az ember társas lény; attól még, hogy nem hagyjuk el az otthonunkat, továbbra is kapcsolatban szeretnénk maradni a barátainkkal, családtagjainkkal és a kedvenc művészeinkkel. Ezért most annak van az ideje, hogy közelebb kerüljünk a rajongókhoz, fenntartsuk és megerősítsük a velük kialakított kapcsolatot.” A zenészek arra kell, hogy használják a 46

jelenlegi helyzetet, hogy maximalizálják és sokszínűbbé tegyék online jelenlétüket, valamint új dolgokat próbáljanak ki.

VINYLRECORD új és régi-új megjelenések

Még zajlik annak a felmérése, hogy pontosan hogyan változnak a zenefogyasztási szokások a bezártság ideje alatt. Egyelőre az új megjelenésekre a következő tanács tűnik a legjobbnak: ∑ akinek komoly online rajongótábora van, az ne halassza el a tervezett megjelenéseit. Különösen akkor ne, ha megvannak az eszközei arra, hogy a közösségi médiában kommunikáljon és tartalmakat állítson elő.

ZENEIPAR

∑ azok, akik elsĹ‘sorban a fizikai eladĂĄsokra tĂĄmaszkodnak, halasszĂĄk el a megjelenĂŠst, viszont fontoljĂĄk meg, hogy addig is rendszeresen kihozzanak digitĂĄlis single- ĂŠs EP-megjelenĂŠseket.

Sok előadó az első pillanattól kezdve kÜveti azt a gyakorlatot, hogy újabb szåmokkal, pl. otthon is elkÊszíthető akusztikus verziókkal ållnak elő, vagy online egyßttmŹkÜdÊsek keretÊben írnak új dalokat. Akinek nincs lehetősÊge ilyesmire, az is előbånyåszhat az archívumból meg nem jelent dalokat, vagy akår demóverziókat, Êlő felvÊteleket stb. Érdemes megfontolni azt is, hogy a hivatalos YouTube-csatornånkra koråbban fel nem kerßlt szåmokat tÜltsßnk fel valamilyen kÜnnyen elkÊszíthető vizuålis kÜrítÊssel.

A Believe Digital vezÊrigazgatója, Denis Ladegaillerie a Music Business Worldwide-on megjelent cikkÊben azt tette ehhez hozzå, hogy kßlÜnÜsen fontos most új megjelenÊsekkel előållnia a fßggetlen zenÊszeknek, hiszen a major kiadók szåmos nagy megjelenÊst halasztottak el. Mivel a stream bevÊtelek felosztåsa (jelentősen leegyszerŹsítve) úgy mŹkÜdik, hogy az Üsszes bevÊtelt osztjåk fel az Üsszes lejåtszås alapjån, ezÊrt a „mindent vivő� nagy megjelenÊsek hiånyåban egy-egy lejåtszås ÊrtÊke megnőhet.

Abban a koråntsem egyszerŹen megvålaszolható kÊrdÊsben, hogy hogyan alakulnak a streamelÊsi szokåsok a jårvåny alatt (låsd koråbbi cikkßnket is), Ladegaillerie azt írja, hogy ugyan vannak terßletek, ahol a lejåtszåsok szåma visszaesett, de a jÜvedelmek szempontjåból igazåból nem ez a fontos kÊrdÊs, hanem az előfizetők szåmånak alakulåsa. A Believe partnereitől (Spotify, Apple Music, Deezer) úgy Êrtesßlt, hogy az előfizetÊsek szåma nő, van, ahol mÊg gyorsult is az emelkedÊs. A jårvånnyal leghamarabb megkßzdő kínai stream szolgåltatók is ezt tapasztaltåk.

Mindenesetre nem årt figyelni a zeneipari híreket, Ês ha komoly våltozås åll be, akkor a megjelenÊsi stratÊgiåt is ehhez igazítani. „A kÜvetkező időszakban a rugalmassåg kulcskÊrdÊs�. Mivel a Spotify-rÊszvÊnyekkel a tőzsdÊn kereskednek, a cÊgnek elszåmolåsi kÜtelezettsÊge van a befektetők felÊ, így ha komoly visszaesÊsre szåmítanak, akkor arról a nyilvånossåg is Êrtesßlni fog.

List stream platformok: playlistek

A stream platformok előtÊrbe helyeztÊk az olyan playlisteket, amelyek a jelenlegi szituåcióban kßlÜnÜsen nagy ÊrdeklődÊsre tarthatnak szåmot. Ilyenek az otthoni munkåt segítő Üsszeållítåsok (Home Office, Focus), illetve a nyugtató, felemelő, optimizust sugårzó playlistek (Optimism, Chill, Relax, Feel Good stb.). Érdemes a katalógusból Üsszeszedni azokat a szåmokat, amelyek illeszkedhetnek egy-egy ilyen playlistre, Ês ezeket ajånlani a szolgåltatóknak. (2018 óta a Spotify For Artists zenÊszeknek Ês menedzsmenteknek szóló platformon van hivatalos lehetősÊg a kuråtoroknak dalokat ajånlani.)

TermĂŠszetesen a zenĂŠszek a sajĂĄt playlistjĂźket is ĂśsszeĂĄllĂ­thatjĂĄk, ĂŠs nemcsak a jĂĄrvĂĄny-karantĂŠn stb. tĂŠmĂĄkban, hanem ĂśrĂśk vagy aktuĂĄlis kedvenceiket, inspirĂĄciĂłikat is megmutathatjĂĄk a rajongĂłknak. Egy kiegĂŠszĂ­tĂŠs a Believe anyagĂĄhoz: itthon a Kerekes Band ennĂŠl is tovĂĄbb ment. Spotify-csatornĂĄjĂĄn nemcsak a sajĂĄt kedvenc magyar zenĂŠiket osztottĂĄk meg a #mertkelladal kampĂĄny keretĂŠben, hanem csinĂĄltak egy olyan playlistet is, ami nyitott, tehĂĄt a rajongĂłk hozzĂĄadhatjĂĄk a maguk kedvenc magyar zenĂŠiket.

đ&#x;’ť jelenlĂŠt a kĂśzĂśssĂŠgi mĂŠdiĂĄban

Az alapvető tanåcs az: posztoljunk tÜbbet! Bår nagyon sokszor elmondtåk, azÊrt mÊg mindig nem årt hangsúlyozni, szemÊlyes tanåcsokkal, mÊmekkel stb. kiemelni az otthon maradås, a kÊzmosås fontossågåt.

Az előadók Ês a rajongók kÜzÜtti kapcsolatot erősíti, ha az előbbiek megmutatjåk, hogy a zenÊn kívßl mÊg mi mozgatja őket, mik a szenvedÊlyeik: megoszthatjåk kedvenc filmjeik, videojåtÊkaik liståjåt (vagy akår jåtszhatnak is egyßtt). Aki rendszeresen edz otthon, ebbe is bevonhatja a kÜvetőit.

LehetősÊg van online „talålkozókra� a rajongókkal – ezt ajånlott rendszeres időkÜzÜnkÊnt megtartani, mondjuk minden hÊten. Sőt, a Christine And The Queens naponta, este 6 kÜrßl vårta rajongóit az Instagramon. KßlÜnfÊle „kihívåsok� is terjednek a kÜzÜssÊgi oldalakon, pÊldåul a kÊzmosåshoz kapcsolódó tÊmåkban; ezekhez zenÊszek is kÜnnyen csatlakozhatnak. Akinek lelkes online rajongótåbora van, az maga is indíthat egy ilyet egy jól kitalålt tÊmåban.

Fitness Êlő kÜzvetítÊsek

Nem kell magyaråzni, hogy a kßlÜnfÊle platformokon az Êlő bejelentkezÊsek, kÜzvetítÊsek mennyire megszaporodtak. A Believe Digital gyŹjtemÊnye azÊrt ad Ütleteket, amik nem biztos, hogy mindenkinek eszÊbe jutottak: az akusztikus koncertek, DJ-zÊsek mellett kÜzvetíthetjßk azt, ahogy Êppen Üsszerakunk egy új szåmot; lehet freestyle-ozni (legalåbbis bizonyos mŹfajokban); kihívåsokban, versenyekben rÊszt venni, ilyeneket indítani; feldolgozåsokat előadni. Mindegyik platform lehetősÊget nyújt arra, hogy a rajongók kÊrdezhessenek a zenÊsztől, illetve szåmot kÊrhessenek. ≠RÓNAI ANDRà S FOTÓ: ISTOCK

47

KÖNYV

HAÁSZ JÁNOS—TÓTH BARBARA–SINCO | IPSZILON

30 IPSZILON–20 ÉV Szerencsére sokan olvasnak is kovásznevelgetés mellett: így lehet, hogy, noha még meg sem jelent, máris elfogyott a 30y-ról, a 30y-nal készült könyv, amely a frappáns Ipszilon címet kapta. Szerencsére a kiadó gyorsan lépett, és a nyomdából megérkezett a következő etap.

A kiadvány egyszerre fotóalbum, interjúkötet, füveskönyv, turnénapló, önvallomás és korlenyomat, így igazán nem meglepő, hogy az eredetileg az április 11-i költészet napjára megjelent könyv szerzőgárdája három személyt is takar. Bátori Gábor, azaz sincót nem kell bemutatnunk a Dalszerző olvasóinak, hiszen az ismert fotóst korábbi lapszámunk egyikében már bemutattuk: az Ipszivel 2017 óta dolgozik együtt, 2018 nyarán a zenekarral turnézva titokban forgatta le az Újra él videoklipjét. Állítása szerint ekkor jött rá, mekkora adrenalinlöket meglepetésakciókat szervezni, így adott volt, hogy konspiráljon a zenekar sajtósával és egyben turnémenedzserével, Tóth Barbival, és összeállítsanak egy könyvet a zenekar fennállásának idei, huszadik évfordulójára.

Barbara a zenekarral először 2004-ben találkozott, amikor egy esős nyári napon véletlenül lekéste a Művészetek Völgyében az Egy Kiss Erzsi Zene koncertjét, így végül a taliándörögdi Lőtér színpadon megnézte a 30y-t.

A duóból hamarosan triász lett, hiszen csatlakozott a leginkább az Indexből ismert szerkesztő-újságíró, író-költő Haász János, aki mellesleg hatalmas magyar alter-fan.

A legenda szerint 2014 decemberében elhívott egy lányt egy koncertre, ezzel is jelezve szándékai komolyságát. A lány nem jött el, ezzel is jelezve szándékai komolytalanságát.

De ő, ha már ott volt, megnézte, mi ez a 30y, akikről addig már sokat, de akiktől addig keveset hallott. Máig hálás annak a lánynak.

A könyv a Popshop.hu segítségével, biztonságosan, futárszolgálattal érkezik házhoz. ≠

book HAÁSZ JÁNOS–TÓTH BARBARA–SINCO IPSZILON ZAJZAJZAJ KFT. (2020)

–AJM– FOTÓK: SINCO (A fenti képen a szerzők: Haász János, Tóth Barbara és Bátori Gábor, azaz sinco láthatóak)

49

IRODALOM

KOVÁTS JUDIT

HAZÁTLANOK info kováts judit Író, szerkesztő, eredeti foglalkozása történész-levéltáros. Éveken át készített életút-interjúkat idős emberekkel, akik élő szemtanúként számoltak be a háborúról, a kommunista diktatúráról, kitelepítésekről, munkatáborokról, a kisebbségek üldözéséről. Regényeiben a 20. század olyan kevéssé ismert tör­ ténelmi traumáit dolgozza fel, mint a magyar nők sorsa a 2. világháború ide­jén (Megtagadva, 2012), vagy a kollektív bűnösséggel sújtott felvidéki magyar és német kisebbség háború utáni szenvedéstörténete. Az Artisjus Irodalmi Díjat a Hazátlanok című regé­ nyért vehette át 2020-ban. „Egyetlen ponton sem csap át túlírásba, érzelmi vagy stilisztikai túlzásba. Ebből adódik a mű tárgyi és nyelvi ereje: a tagadhatatlan valóság drámáját idézi meg.” – írja Szkárosi Endre költő, író, irodalomtörténész a kötetről.

(FOTÓ:SOMAY MÁRK)

Hitler elesett a Berlin környéki harcokban. Bemondta a rádió. Herr Brenner a reggeli Appellen a zászló félárbocra eresztését és főhajtást vezényel, és mi állunk leszegett fejjel, már többször is letelik a szokásos egy perc, de még mindig csak állunk, lopva, alulról pislogunk fölfelé, Herr Brenner mindenkinél mélyebbre hajtja a fejét, meglehet, mert könnyezik, én azt súgom Trudinak, hogy mindjárt vége, Trudi meg azt, hogy ez egy nyavalyás, Erna néni mellénk lép, de még csak ránk sem pisszeg.

Nagy valószínűséggel az amerikaiak foglalnak el bennünket, de azért száz százalékig még mindig nem lehetünk biztosak benne, egyébként amerikaiak vagy oroszok, teljesen mindegy, a náci jelképek bajt hoznak a fejünkre, ezért a félárbocra engedett zászlót levonjuk, Herr Brenner Erna néni kezébe adja, hogy hajtsa össze, Erna néni kényszeredetten mosolyog, összehajtogatja, kibontja, megint összehajtogatja és újra kibontja, mert a négyszög még mindig nem szabályos, közben Vendi hozza a kátránypapírt, és Herr Brenner rászól Erna nénire, hogy jó lesz már!, nekünk pedig marsot vezényel. A kátránypapírba csomagolt zászlóval az erdőbe vonulunk, az ösvény harmadik kanyarulatától balra, a fenyők között, a kiálló magányos sziklánál, amely pont olyan, mint otthon a Kriván, éppen csak lekicsinyítve, két fiú megássa a gödröt, Herr Brenner letérdel, óvatosan, mintha törékeny porcelán lenne, belehelyezi a csomagot, majd kiadja a parancsot, hogy a himnuszt! a németet!, s lobog a szeme, és rekedt a hangja, amikor az éneklés végén azt mondja, esküdjünk meg, hogy egy napon visszatérünk ide, és kiássuk a zászlót. Szeretném tudni, hogy a kátránypapír mennyi ideig óv meg a rothadástól, és semmi kedvem egy rongydarab után túrni a földet, ha egyszer a háború után eljövök ide, s éppen azon tipródom, hogy egy kikényszerített eskü mennyire bír kötelező erővel, amikor megszólal Erna néni, hogy inkább arra esküdjünk, hogy bármi történik, nem hagyjuk cserben egymást, és azt is hozzáteszi, hogy figyelembe véve a helyzetünket, a zászlón kívül a hitlerjugendes egyenruha sem egy életbiztosítás, amire a tanár úrnak villámokat szór a szeme, de be kell látnia, hogy Erna néninek igaza van, úgyhogy sapkák, jelvények, nyakkendők, derék- és vállszíjak repülnek a zászló mellé.

A „temetésről” visszatérve a fiúk a karszalagokat, fekete kendőket és rövidnadrágokat a konyhában, a tűzhelyben égetik el, mi, lányok abban maradunk, hogy fehér blúza, kék szoknyája a világon bárkinek lehet, nem kell hozzá németnek lenni. Azért az utolsó közös családi fotót, amin Gerti Waffen SS-es egyenruhában van, én is a tűzbe vetem. Gerti Polli és nagymama között, jobb szélen a papa, a balon a mama és én, a kép sarkában Fifi kutya: mindannyian másodpercek alatt hamvadunk el.

book KOVÁTS JUDIT HAZÁTLANOK MAGVETŐ (2019)

(Részlet a 2019-ben megjelent, Artisjus-díjjal kitüntetett, Hazátlanok című regényből)

51

52