Vademecum 285: Tizenkét érdekes kép a Fortepan Archívumból A Fortepan egy on-line privátfotó gyűjtemény, ahol 4973 talált fényképet lehet böngészni, és jó minőségben le is lehet tölteni őket. Hírlevélírónak különleges élményben volt része, amikor egy fél nap alatt átpörgette ezt a lélegzetelállító archívumot. Megnézte mind a négy lehetséges módon: Szereplők, Tárgyak, Helyszínek, Összes. Néha megállt, letöltött egy-egy képet Nyájas Olvasóinak. Néha a billentyűk segítségével gyorsan pörgetett. Mindenképpen remek érzés. Turkálás a múltban. Mintha Harry Potter merengő nevű gépezete került volna a birtokunkba. Vagy Kardos Sándor nekünk adta volna Horus Gyűjteményét, ami szintén amatőr fényképek gigászi gyűjteménye. Köszönet az OSA archívumnak, és munkatársainak, Szepessy Ákosnak és Tamási Miklósnak, a gyűjtőknek. (www.fortepan.hu)
Vajon miért kell ilyen erővel húzni ezt a telefon(?)kábelt? És ha már így esett, az emberek mind hivatásosak, vagy megkérték őket az utcán? Mint tetszenek látni, a Rózsavölgyi ház előtt vagyunk, Leitersdorfer, a híres udvari szabó, a korszakos házat tervező Lajta Béla édesapja volt.
Milyen szépséges volt a régi Erzsébet-híd (1903)… Milyen kár, hogy nem ezt építették újjá! Részben az anyagiak játszhattak szerepet (csak egy sáv volt oda-vissza), részben az akkoriban delelő modernizmus világdivatja.
Horvay János a Kossuth szobrok specialistája volt, szobrát 1927-ben állították fel. Az első felelős kormányt csüggedten, a bukás pillanatában ábrázolja. 1951-ben a kormány eltávolíttatta, mint „pesszimista, nem méltó” alkotást. Ma Dombóvár egyik parkjában áll, darabjaira bontva. Nem kéne visszatenni?
A Szabadság tér ma igazán szépen alakul. De a Perczel Mór utcai kávéház helyén még mindig iroda van… Igaz, átellenben ott a Farger (amit ne tessék farzsénak ejteni, mert nevét két tulajdonosáról, Faragóról és Gerencsérről nyerte).
Már az idősebbek se emlékeznek, hogy mindenütt, a pályaudvarokon is volt Vörös Csillag. (A Nemzeti Múzeumon és a villamosokon is!) És ez a felirat vajon állandóan ott volt, vagy csak valami ünnep miatt? És nem ciki elválasztani bármit egy ilyen transzparensen?
A hatos villamos a New York Palota előtt. Mindig tömeg volt, annak ellenére, hogy a Baross pu. ifjúmunkásai, mint a tábláról látszik, a 100 ezer kilométeres mozgalmukkal az 5 éves terv sikeréért tesznek valamit. (Az állítmány már nem fért a táblára.)
Ez a felvonulás még az 50-es években volt, hiszen áll a Sztálin szobor. A képben az az érdekes, hogy ezek az emberek mintha nem parancsra érdeklődnének az esemény iránt… Különben is: miért nincsenek ott a „tömött sorokban”?
A bel-budai erkélyen duzzogó kislány unja a fényképezést. A papa alighanem véletlenül örökítette meg a hamarosan eltűnő jobb oldali házsort. De melyik utcában lehetünk pontosan? Talán Újlakon vagyunk?
Vajon hol lehetett ez a tűzfal? És megérte-e a paradicsomi erkélyt létesítő bérlőnek, hogy létrehozza kis külön birodalmát, vagy hamarosan jött a foghíjbeépítés, à la Pál utcai fiúk?
A Szabadság híd pesti lábától dél felé eső csárda az érett Kádár kor nevezetes létesítménye volt, nagy sörözések, titkos találkák helyszíne, ide véletlenül nem tért be az ember… A bal alsó sarokban figyelemre méltók a hetvenes évek virágtartó dizájnjának legnagyobb sikerű darabjai.
Az aluljáró a modern élet vívmánya volt. Ma már megfordult a trend – a szabad ember „nem szeret lemenni”, nem kedveli a kiszoríthatatlan árusokat, a kéregetőket, a szűk teret. A fotós alighanem a csillogóvillogó, de gyakran elromló, 2 forintért bécsis zsemlét adó automatáknak veti a hátát. Vagy mégse a Blaha? Astoria?
Ez bizony 1989. június 10. – a Műcsarnokot kortárs burokba fonta Bachmann Gábor és Rajk László. Nagyon mutatós volt. Vajon honnét volt rá pénz? …
Akinek van még ideje olvasgatni, ide másoltuk az önmagában is érdekes előszó erősen rövidített változatát: „A Fortepan egy nemlétező archívum. Nevét a váci Forte gyártól kölcsönözte, a háború után így hívták a legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmet. A gyűjteménynek bár neve van, épülete, vagy számlaszáma nincs, és nem is dolgozik ott senki. A Fortepan 30, vagy 40.000 fényképből áll, igazából sosem számoltuk meg, nem is fontos. Húsz éve kezdtünk fényképeket gyűjteni, vaktában, minden szokatlan részletre rácsodálkozva. Kicsit saját nemlétező emlékeinket
kerestük a képeken, gondolom. A legfontosabb gyűjtőterületet – a szó fizikai értelmében – a budapesti lomtalanítások adták, pár száz (ezer?) kilométert biztos sétálgattunk, jórészt negatívokat keresve. (…) Szeretnénk ha használnák a képeket, másolnák, küldözgetnék, szétvágnák, vagy összeragasztanák, amiért nem kell fizetni, hiszen ezek a képek nem a mieink. Szívesen vesszük, ha egy publikáció alkalmával küldenek nekünk egy üzenetet, vagy egy linket, jó lenne látni a képeket itt-ott, követni a sorsukat. Örülnénk, ha a nyomtatásban közölt képek alá, mellé odaírnák – FOTO: FORTEPAN. Talán lesznek, akik rokonszenveznek a Fortepan minimalista eszközeivel és kissé korszerűtlen stílusával. Esetleg megfordul a fejükben, hogy nekünk adnának néhány képet, vagy negatívot. Ezt szabad! Szívesen veszünk bármit, küldjék el nekünk akár analóg, akár digitális formában. A többiért nem kezeskedünk. Szepessy Ákos – Tamási Miklós” ……………….. Summa Artium („A kultúra támogatása — a támogatás kultúrája”) 1054 Budapest Honvéd utca 3. V. emelet 13. T/F 06 (1) 318-3938. W www.summa-artium.hu Számlaszám: MKB 10300002-20193694-00003285