III. évfolyam, 1. szám

Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága

Tartalom 1.

Kossuth Lajos élete: 2. old.

2. Fizika előadás a Kossuth-héten: 7. old.

3. Fecskehét összefoglalók: 9.-20. old.

4. Szeptemberi hagyományok: 21. old 5. Októberi hagyományok: 24. old.

6. Szilárd Leó, a tudós olajággal: 27. old.

7.

Szeptemberi receptjeink: 39. old.

8. Világbajnoki aranyérem Porecben (Interjú Nagy Viviennel): 42. old.

9. Véget ért egy „korszak”…: 44. old 10. Irodalom: 48. oldaltól

Kossuth Lajos élete „Kossuth Lajos élete meglehetősen monoton.

Született Monokon.”

Kosztolányi Dezső ezekkel a szavakkal felelt gimnazista korábban egy történelemórán, mikor a tanár Kossuth életéről kérdezte. De vajon igaza volt-e a költőnek? E pár oldalon választ kapsz erre és egy tucat más dologra, amit nem tudtál, vagy amit tudni akarsz hazánk e nagy fia életéről.

III/1. szám, 2014.09.30.

Acta De Kossuth

Aktuális

Kossuth Lajos élete „Kossuth Lajos élete meglehetősen monoton. Született Monokon.” Kosztolányi Dezső ezekkel a szavakkal felelt gimnazista korábban egy történelemórán, mikor a tanár Kossuth életéről kérdezte.

De vajon igaza volt-e a költőnek? E pár oldalon választ kapsz erre és egy tucat más dologra, amit nem tudtál, vagy amit tudni akarsz hazánk e nagy fia életéről.

2.

Acta De Kossuth

Aktuális

A Kossuth család gyökerei Az 1802. szeptember 19-én a Zemplén vármegyei Monokon született a nemesi Kossuth Lajos. Ősei nemessége 1263-ig lehet visszavezetni. Ezt egy IV. Béla korából fennmaradt oklevél erősíti meg.

A Felvidékről származó családja szlovák hangzású neve, a „Kosut” bakkecskét jelent (erre a családi címer is utal). Apja Kossuth László (1763-1839), a monoki Andrássy-uradalom ügyésze és a vármegye lajstromozója1 volt. Anya, Weber Karolina (1770–1853) jómódú, német, betelepülő családból származott. Lajoson kívül a házaspárnak még négy gyermeke született: Karolina, Emília, Lujza és Zsuzsanna.

Tanulóévek Kossuth Lajos a felvidék legjobb iskoláiban tanult. Ez részben apjának köszönhető, aki mindent megtett, hogy fia a legjobb neveltetésben részesüljön. Ennek érdekében katolikus és református iskolákba is járatta, annak érdekében, hogy az ifjú minél több tapasztalatot, tudást szerezzen. Elemi iskoláját2 Sátoraljaújhelyen végezte, majd ugyanitt kijárta a piarista szerzetesek3 gimnáziumát is. 1816-ban Eperjesen evangélikus gimnáziumban folytatta tanulmányait. Eme iskolájában a jog, a latin, és a német fortélyait sajátította el. Négy év múlva, tizennyolc évesen már kezébe vehette főiskolai végzettségét igazoló bizonyítványát. Három év elteltével, 1823-ban megszerezte jogi diplomáját. Ebben a kor nagy professzora, Könyv Sándor segítette, akivel makacs, nyughatatlan természete miatt éles vitába keveredett, annak ellenére, hogy becsülte és tisztelte tanítóját.4 lajstromozó=jegyző elemi iskola=általános iskola 3 piarista sz.=katolikus tanító szerzetesrend 4 Képek: fent:eperjesi gimnázium lent sátoraljaújhelyi piarista gimnázium 1

2

3.

Acta De Kossuth

Aktuális

Kezdő politikus Kossuth az 1820-as évek végére Zemplén vármegye közlétének egyik fontos alakja lett. Először városi ügyész, majd táblabíró vált a kifogyhatatlan energiájú ifjúból. Ám akkoriban megyei politikusnak lenni nem volt egy leányálom. Ennek egyik döntő oka az 1831-es koleralázadás volt, amely az északkeleti országrészt sújtotta. Emiatt a vezetők közül egyedül Kossuth nem húzta el a csíkot Sátoraljaújhelyről. Neki köszönhetően, a várost nem rohanták le a környékbeli feldúlt lázadók. A fiatal Kossuth pihenésként rajzolt, fuvolán játszott, rajzolt, továbbá színdarabokat írt. Zemplén vármegyének tett szolgálatai során közvetlen, s mély tapasztalatot szerzett a parasztság életéről és valós helyzetéről. Kossuth Lajos fiatal politikusként többször felszólalt a parasztok és a sajtószabadság mellett. Az 1830-as szűzbeszéde, továbbá egyéb felszólalásainak köszönhetően magára haragította a megye főnemeseit, és arisztokrata barátait. Megfogalmazott elveihez haláláig hű volt.

Börtönévek Kossuth Lajos, az 1836-os országgyűlés végeztével, családjával Pestre költözött, s ott ügyvédi irodát nyitott. Ügyvédi munkája mellett továbbra is politizált, s hogy ébren tartsa a nyilvánosság figyelmét, valami új, forradalmi dologba kezdett. Ez a dolog pedig nem volt más, mint egy hírlap, amelyben a falvak, városok közlétéről tudósította az ország megyéinek lakosait. Ennek a lapnak a neve Törvényhatósági Tudósítás volt. Kossuth egy év alatt 24 számot, ezen belül 400 oldalt írt. Mivel tartalma igencsak rendszerellenes volt, így nem volt nyomda, ami kiadta volna a hírlapot, így jobb híján kézi kőnyomdával, vagy kézzel sokszorosította a Tudósításokat.

4.

Acta De Kossuth

Aktuális

Kossuth kitartó munkájának köszönhetően az országgyűlés négy éve alatt az időszaki lap hallatlanul népszerű lett. Ám a kormány ezt már nem hagyhatta annyiban. Kossuth már ezelőtt is nagyon rázta náluk a pofonfát, hát még most. 1837. május 5-én a zugligeti „Isten szeme” fogadóban a rendőrség letartóztatta. A nála talált iratok alapján perbe fogták, majd több évi börtönbüntetésre ítélték. Börtönéveit a budavári József-laktanyában töltötte. Rabsága idején közgazdaságtant, jogot, politikaelméletet, történelmet és nyelveket tanult. Műveltségét, szókincsét fejlesztő szépirodalmat olvasott. Rabsága alatt a sajtószabadság, s a nyilvánosság jelképévé vált. Amikor 1840 májusában amnesztiával kiszabadult, a civil életbe hősként tért vissza. Szabadulását főleg Deák Ferencnek köszönhette. Egy évre rá, 1841-ben Kossuth Lajos feleségül vette a Meszlényi Teréziát.

A reformer hírlapíró Házasságkötésük után a Kossuth házaspárnak 3 gyermeke született: 1842-ben Ferenc, 1843-ban Vilma és 1844-ben Lajos Tódor. A családot főleg Kossuth Lajos tartotta el. Anyagi bázisukat hírlapírással teremtette meg.

1841-ben szerződést kötött a LANDERER és a HECKENAST nyomdával, amik az általa szerkesztett Pesti Hírlapot adták ki. Eme hírlapban, Törvényhatósági Tudósításhoz hasonlóan a legégetőbb társadalmi problémákat vetette fel. Ennek a hetenként két-három alkalommal megjelenő napilap előfizetőinek száma 1844-re meghaladta az 5200 főt, míg korábban csak néhány tucatnyian olvasták. Három év és fél év alatt (amíg ki nem ütötték a tollat a kezéből) 365 szám jelent meg Kossuth szerkesztésében, s 214 alkalommal a vezércikket is ő írta. A Pesti Hírlappal olyan Kossuth tükröt tartott olvasói elé, amely felismertette velük a kegyetlen valóságot. Ám Bécsnek nem tetszett 5.

Acta De Kossuth

Aktuális

Kossuth ténykedése, ezért LANDERERÉKRE nyomást gyakorolva lehetetlenné tették a Kossuthtal való szerződéskötést. Kossuth, hogy családjának nyugodtabb körülményeket teremtsen, a Budához közeli Tinnyén vásárolt lakást, ahol három évig élt a Kossuth család.

Kossuth és Széchenyi vitája 1845 őszén a fiumei kormányzói palota szolgált helyszínül a két nagy vitapartner, Kossuth Lajos és Széchenyi István személyes találkozásánál.

Céljuk mindkettejüknek az volt, hogy létrehozzanak egy független, önálló, polgárosodó Magyarországot. Ám, mindkét politikus másként akart eljutni ehhez a bizonyos célhoz. Kossuth a modern nemzetben gondolkodó, rendszeralakító, liberális, míg Széchenyi a főnemesi kiváltságokat védő utat választotta. Így a találkozó nagy eredményt nem hozott, csak azt, hogy még nagyobb ellentét lett kettejük között. Innen látszik, hogy két dudás nem fér el egy csárdában.

Kossuth szerepe az 1848-1849-es szabadságharcban 1. Kossuth 1848. júliusi beszédével megnyerte célja eléréséhez a magyarországi képviselőket. Beszédében 42 milliós hitelt, továbbá 200 000 újonc besorozását kérte, amit meg is kapott.

2. 1848. szeptember 24-én a gazdasági és politikai helyzet súlyosbodása miatt, toborzó körútra ment az Alföldre.

Népszerűsége, és beszédeinek ereje itt mutatkozott meg igazán.

Személyes beszámolója szerint, alig 9 község után csaknem 50 ezer ember csatlakozott a honvéd hadsereg zászlaja alá. Ezen kívül a felvidéken is vezetett hasonló toborzó körutat, ahol szintén kirobbanó sikert ért el.

3. Kossuthnak nagy szerepe volt a hadiipar fejlődésében. Először teljesíthetetlennek látszott az a feladat, hogy Magyarországnak magát kell felfegyvereznie. Hogy teljesítse eme feladatot, munkára fogta a hadifoglyokat, kölcsönöket ígért a gyártulajdonosoknak, ha szponzorálják, továbbá francia mérnököket alkalmazott a fegyvergyártás terén.

4. Székhelyét áttette Debrecenbe, így a mezővárosból főváros lett.

Ennek oka a földrajzi fekvés volt, másik pedig a Református Kollégium: Református Debrecen VS. Katolikus Bécs.

6.

Acta De Kossuth

Aktuális

5. Kossuth az orosz csapatok bejövetele után átadta a vezetést Görgey Artúrnak, majd fő tábornokaival emigrált Magyarországról.

Kossuth halála Kossuth szabadságharc vége után, mivel Magyarországra vissza nem térhetett, bejárta a fél világot. Járt Törökországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, továbbá az Amerikai Egyesült Államokban is.

Végül az itáliai Torinóban kötött ki. Mivel a természet nagy rajongója volt, még kilencven éves korán túl is gyakran járt sétálni. Ám az Alpokban fújó tavaszi széltől kihűlt, majd pár nap múlva 1894. március 20-án tizenegy órakor meghalt. A nagy államférfi halálát Budapesten több ezren gyászolták.

Kossuth emléke Kossuth Lajos emlékét több emléktábla, dombormű és múzeumi emlékmű örökíti meg. Ha többet akartok tudni róla, keressetek rá az interneten, vagy nézzetek utána könyvtárakban!

Szakály Bence, 7.a

7.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Fizika előadás a Kossuth-héten – avagy mit ne csinálj otthon A Kossuth-hét keretein belül megrendezett fizika előadás rövid, negyvenöt perces hosszával ellentétben igen sok kísérletet sikerült bemutatni, és a diákok körében is igen népszerűnek bizonyult.

A jól megkomponált előadást Farkas Oszkár Tanár úr végezte. Igen sokan döntöttek úgy, hogy megtekintik az előadást, és hajaj, bizony megérte.

A tavalyihoz képest rengeteg új kísérletetet láthattunk. (ígyhát azok a diákok is élvezhették az előadást, akik tavaly is résztvettek azon) Ilyen volt például a lézeres kísérlet, amely azt a fontos tanúlságot tanította meg a gyerekeknek megtanítani, hogy bizony-bizony nem jó játék, ha a lézerrel mások szemébe világítunk.

A kísérletben egy emberfejet ábrázoló lufit egy lézerrel a fekete pontszemébe világítottunk, és a keletkező hő hatására a lufi felülete megégett, (ahogy az ember retinája is megsérülne) és így a lufi szétpukkadt.

Voltak ám olyan kísérletek is, amelyeket Farkas Oszkár Tanár urat kisebb veszélybe is keverte, de az, aki ismeri a fizika törvényeit, uralni is tudja azt; Egy négy kilogrammos vastömböt, ha az ember fejére ejtenek az messze van a kellemestől, de hogyha egy diót akarunk eltörni a fejünkön a vastömbbel, akkor az már kevésbé kellemetlen. Ugyanis a dió széttörése elnyeli a vastömb mozgási energiáját, és így Oszkár Tanár úr is folytathatta előadását.

A következő kísérlethez bátorság kellett, hogy a fizikába bizalmot vessen az ember: Törött üvegszilánkokon nem szívesen áll az ember, de ha ismeri az ember a fakírok titkát, elég elővigyázatossággal megteheti azt, amit Oszkár Tanár úr bátran megtett. Ugyanis, ha súlyunkat a szilánkokon eloszlatva állunk, a szilánkok nem fogják a talpunkat felsérteni.

8.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Vízből kólát csinálni egy pillanat alatt? Lehetetlennek hangzik, de egy kis fifikás-fizikás trükkel meg lehet tenni. Oszkár Tanár úr egy „gépezetbe” felülről vizet öntött, és az alul lévő csapból kóla jött ki. Ez úgy volt lehetséges, hogy a rendszer két palackot tartalmazott, egy dobozban, amely egy csővel össze volt kötve. az egyikben víz, a másikban kóla. Ha a vizesbe a tölcséren keresztül vizet vagy más folyadékot öntünk, a levegő nyomása a palackban megnő, és a kólás palackba fog továbbjutni. A levegő itt is megnő, és csak a kóla kifolyásával tud lecsökkenni újra.

Sok más érdekes kísérletet láthattunk még, és sok újat is láthatunk majd jövőre. Oszkár Tanár úr szívesen vár mindenkit 2015 fizika előadásán is.

Mezei Sándor, 12.a

9.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Fecskehét egy hetedikes szemével Ebben az évben is volt „Fecskehét” az iskolánkban. Az újonnan érkezett 5 osztály (7.a, 7.b, 9.c, 9.d, 9.ny) egy hétig feladatokat teljesített, amelyben segítették őket a „keresztszülők” is, felkészítették őket a feladatokra és az utolsó napra is.

Első nap a katona-nap volt. Fekvőtámaszokat kellett nyomni rengeteget, emellett földre vetni magunkat, és fedezékbe is kellett rohanni. Kissé fárasztó volt, és másnap izomlázzal keltem. Második napon egy kevésbé megerőltető sportnap volt. Aznap – többek között – fekvőtámasz-verseny is volt. Harmadik napon a hippi/paraszt-napnak megfelelően kellett beöltözni, és még tüntetni is kellett. Negyedik nap a filmeké volt. Híres filmek szereplőinek kellett beöltözni: volt itt Csingiling, Chewbacca és Samara is, csak hogy párat említsek. Pénteken volt az utolsó nap: az országok napja. Az 7.a osztály görög, a 7.b osztály orosz, a 9.c osztály magyar, a 9.d osztály spanyol és a 9.ny osztály bajor ruhákban virított. A délelőtt folyamán előadásokat kellett tartani az adott országról. Délután az eső el kezdett esni, tehát a tornaterembe kényszerültünk menni.

Katona-nap

10.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Hippi/paraszt-nap

Országok-napja A nyertes osztály a hetedikesek körében a b osztály lett, míg a kilencedikeseknél az ny osztály végzett a dobogó legfelső fokán. A győztes osztályok 2-2 tortát kaptak. A végeredmény kihirdetése után mi fecskék letettük az esküt, és igazi „kossuthos” diákká váltunk.

Kálmánczhelyi Anna, 7.a 11.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Fecskehét egy kilencedikes szemével Szeptember 8. hétfő, reggel 7.30. Az iskolaév csupán egy hete kezdődött el, s a langyos nyár emlékei még olyan intenzíven simogatnak, mintha pár nap múlva újból visszatérhetnénk a szünet léha kalandjaihoz. Ám az udvar hangos, lelkes kiskatonák nyomják egymás után a fekvőtámaszokat; rohangálnak oda-vissza a sportpályán, és lesik a parancsnok-zsűri minden mozdulatát. A Fecskehét elkezdődött.

Sokaknak ez csak egy laza és poénos hét, melynek során röhöghetnek egy jót elsős társaikon, ám nekünk, kezdő kossuthosoknak ez felér egy felnőtté-avató indián szertartással. Rengeteget készültünk erre a nagy eseményre, amikor is harcba kellett szállnunk a két másik kilencedikes osztállyal. Indulót írtunk, zászlót festettünk, táncot tanultunk és felosztottuk egymás között a feladatokat. Ahogyan csak tudtuk, segítettük egymást. De mindez semmit se ért volna a nagyszerű keresztszüleink és segítőink nélkül, akik mindig figyelmeztettek, ha komolyabb akadály állt előttünk, elmondták, hogy mit hogyan csináljunk, betanították a táncot és egészen a célegyenesig juttattak. Ők fogták össze a csapatunkat kívülről. Részben nekik köszönhetjük, hogy - ilyen kis idő alatt is - igazi osztállyá és hithű Kossuthosokká váltunk.

A sok tervezés-szervezés után, önbizalommal telve vetettük bele magunkat a hét programjaiba. Hétfőn egy kisebb hadsereggé alakult át az osztályunk és a többi fecske. A zsűritagoknak csak egy szavukba került és mi már - kezünket-lábunkat törve - ugrottunk is a bokorba. Kedden mindenki egy-egy sportágat képviselt. Rendesen megmozgattak minket.

(A „szerencsésebbeknek” még testnevelés órájuk is volt aznap.) Szerdán a többség hippinek öltözött, de akadtak köztünk „trógerek” és „parasztok” is. Ugyan nem terjengett sehonnan se friss marihuána illata, sőt még csak nem is énekeltünk szívhez szóló dalokat a világbékéről és a természet gyönyörűségéről, de jó hippikhez híven, mi is felvonultunk és tüntettünk a jó célok érdekében. A csütörtöki napon már az sem lepett meg minket, ha szembetalálkoztunk Hófehérkével, Marilyn Monroe-val, Dr. Houseszal vagy éppen Csóró Lalival. A péntekünk volt az igazán érdekes!

Amikor reggel beléptünk a kapun, érezni lehetett az izgalommal - és nem kevés izzadtsággal - teli versengés illatát a levegőben. A feladatunk az volt, hogy öltözzünk be valamelyik nemzet népviseletébe (vagy legalább 12.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

próbáljunk meg jellemző ruhadarabokat magunkra ölteni). Ez nálunk - a Legendás C-nél - egyet jelentett a fodros szoknyával, pántlikával, fiúknál pödört bajusszal és a - még ma is divatos (...) – gumicsizmával. Igen, mi magyaroknak öltöztünk! A hét fénypontja egyértelműen a tánc volt. Az ötletes produkciókat az egész Kossuth (és még más iskolák diáksága is) nagy örömmel tekintette meg. Itt mutatkozott meg igazán, hogy az osztályok tagjai milyen szinten tudnak együtt dolgozni. Némelyik tánc egyszerű volt és könnyed, akadtak gyorsak és valamivel szenvedélyesebbek is, de meghökkentő lépésekben és vad mutatványokban sem szenvedtünk hiányt. Egy sorversenyen is részt kellett volna vennünk, de ebben az eső és a borongós időjárás megakadályozott minket, így a tánc után rögtön sor került az eredményhirdetésre. Ha addig nem tudtuk volna rendesen kitombolni magunkat, most megtehettük. A 2. emeleti folyosó megtelt az őrjöngő fecskehaddal és a szintén nagyon lelkes segítő/támogató-táborral. Ám mielőtt elmondták volna, hogy melyik osztály, hogyan teljesített, le kellett tennünk a Kossuth-esküt. Ezáltal váltunk igazi Kossuthosokká. A 7.eseknél végül a B-sek győzedelmeskedtek, a 9. évfolyamon pedig a NYEKesek lettek az elsők. Sereghajtónak a D-sek jöttek, mert a Legendás C csúnyán elverte őket…

Ráday Zsófi, 9. c

13.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Mi nyertük a fecskehetet Ebben az évben ismét megrendezésre került az iskolánk szokásai közzé tartozó fecskehét. Én már lassan 4 éve vagyok büszke tagja iskolánknak, és amikor én fecske voltam, élvezetes volt részt venni rajta. Az elmúlt évek során is szívesen követtem figyelemmel az új fecskék hetét. Már saját fecskeavatásom óta szerettem volna keresztszülő lenni. Ahogyan a 10. osztályba léptem, lehetőségem nyílt egy osztály elvállalására. Így Katona Ádámmal és Miron Diával hárman kaptuk meg a 9. NY osztályt.

Ebben az évben a keresztszülőknek nehezebb dolguk volt megismerkedniük az osztályokkal az idő hiánya miatt, azonban a tanulás szempontjából mind a tanárok és a diákok számára egyaránt kedvezőbb volt. Mint minden évben most is a zsűri találta ki a feladatokat és ők szabták a szabályokat is. A diákok pedig (legalábbis az én osztályom) kellő lelkesedéssel öltöztek be katonáknak, sportolóknak, film szereplőknek, hippiknek - trógeroknak - parasztoknak illetve mindenki a saját nemzetiségükbe, ami nekünk a bajor, vagyis a német és osztrák volt.

Sajnálatos módon a pizsama nap elmaradt, mely az eddigi évek fecskeheteinek egyik legjobb napja volt.

14.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

A zsűri munkáját a keresztszülők nevében is szeretném megköszönni annak ellenére, hogy néhány alkalommal reggelente elkéstek. A feladatok ötletesek voltak, mind az osztályok összekovácsolódását szolgálta. Bár a filmnapon keveselltem a feladatokat, de ezt betudhatjuk annak, hogy a zsűri felkészülését is nehezítette az idő rövidsége. Ezúton is szeretném megköszönni a 9.NY osztályfőnökének Asztalos József tanár úrnak, hogy mindenben támogatta az osztályát. A hét záró programja a tánc volt, ahol minden osztálynak saját nemzeti táncát kellett előadnia. A táncokat mi keresztszülők tanítottuk be az fecskéknek, melyet az időjárás közbeszólása miatt a tornacsarnokban adtunk elő. Végezetül az eredményhirdetés előtt az új diákok eskütételén minden diák megfogadta, hogy hűséges és méltó diákja lesz iskolánknak. Nagy örömünkre a 9.NY osztály nyerte meg a hetet szoros versenyben a 9.C osztállyal. Számomra rendkívül élvezetes volt ez a fecskehét. Úgy gondolom, hogy ez a hét létfontosságú az iskolánkba érkező új diákok számára. Remélem az igazgatóság az elkövetkező években is támogatni fogja a fecskehét megrendezését.

Nagy Sándor, 10.b 15.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

A keresztapa Fecskehét egy keresztszülő szemszögéből Már a múlt tanévben szerettem volna keresztszülő lenni, de ez akkor valami rejtélyes oknál fogva nem jöhetett össze. Éppen ezért nagyon örültem, amikor az első tanítási héten eldőlt, hogy Sárkány Balázs 10. C osztályos tanulóval és Nemessályi Nándorral a 11. C-ből (a továbbiakban Balázs és Nándi) engem ért az a megtiszteltetés, hogy a 9.C osztályt beavathatom a kossuthos életbe. Persze sokan mondták, hogy végzős vagyok, és kisebb gondom is nagyobb lesz annál, hogy ilyen "csekélységekkel" foglalkozzak. Csak az első héten vagy ötezerszer hallottam az "érettségi" varázsszót, de úgy gondolom, minden nehézség ellenére nem csak nekem, hanem Balázsnak és Nándinak is sikerült az egyik legjobb kossuthos hetünket zárnunk.

A korábbi fecskeheteket nagyrészt kívülállóként szemléltem, de osztálytársaim, barátaim rendre keresztszülők, vagy zsűritagok voltak, ezért véleményem szerint rendelkezek némi rálátással a témára nézve.

Azt kell, hogy írjam, nekik könnyebb dolguk lehetett. Ez volt az első olyan fecskehét, mely a második, nem pedig a negyedik tanítási héten került megrendezésre. Ez pedig mind a keresztszülők, mind a zsűritagok, mind pedig a fecskék - igen, ugye ők azok, akikről az egésznek szólnia kellene dolgát nagyban megnehezítette. Hogy csak egy példát említsek a sok közül: jelentősen kevesebb időnk volt felkészülni az immár hagyománnyá vált fecskeavató táncra, a rengeteg apró szervezési nehézségtől most inkább eltekintek.

Az első nap, amikor Balázzsal és Nándival hárman találkoztunk leendő osztályunkkal, a fecskehetet megelőző pénteken, szeptember 5-én volt. Előtte röviden egyeztettünk a 9.C osztályfőnökével, Dr. Szegediné Nagy Judit tanárnővel, főként a technikai részletekről. Tanárnőt nagyon érdekelte a fecskehét, sokszor velünk együtt izgult, lelkesítette az osztályát, igazán jó volt látni, hogy ő is igyekszik kivenni a részét osztályfőnökként az eseményekből, igyekszik mindent megtenni a győzelemért. Ezen a pénteken a 9.c-sekkel zászlót terveztünk, és indulót írtunk. Természetesen elfogult vagyok, de sokan mások is úgy gondolták,

16.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

hogy talán a mi zászlónk sikerült a legjobbra. A sokak által kedvelt és szeretett Jani bácsit ábrázolja kertészkedés közben, azóta is büszkén lobog c-seink termének a. Már ekkor világossá vált számomra, hogy nagyon jó osztályt kaptunk, akikkel élmény lesz együtt dolgozni. Az első pillanattól kezdve mindenki a szívén viselte osztálya sorsát. Páran az első napokban még félénkek és bizonytalanok voltak, de ahogy teltek a napok, ők is teljesen föloldtak az osztályközösségben.

A zászló mögött: a legendás C Aztán jött a hétfő, katonanap. Mindenki pontosan 7:20-ra megérkezett, ahogy mi, a keresztszülők kértük, fél nyolckor pedig már a betonplaccon énekeltük az indulónkat. A legtöbben terepszínű katonaruhába, vagy a Néphadsereg egyenruhájába bújtak, de volt köztünk egy nindzsa és egy ősmagyar harcos is.

Fárad a karja a katonának 17.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Nándi szerzett egy golyóálló mellényt, én egy M1942-es német rohamsisakot, Kissarek (aka Balázs) pedig terepmintás nadrágban kiabálta a "parancsokat". Nem volt könnyű dolgunk, a kötélhúzásnál szükség volt az erőnlétre, de szemmel láthatóan a nagy riválisok, a D-sek között több volt a fiú. Ennek ellenére, talán a kitörő lelkesedés miatt, kötélhúzásban legyőzhetetlennek bizonyultunk. Az első napot bizakodva zártuk.

Kedden, a sportnapon már sokkal kiegyenlítettebb volt a verseny. Szinte mindenki kedvenc sportágának egy képviselőjének öltözött be.

Fecskéink a zsűri vezényszavaira egymás után nyomták a fekvőtámaszokat, futották a köröket, álltak be alakzatba.

Spotnap Szerdán hippinapot tartottunk.

Egyéb alternatívaként trógernek vagy kisgazdának is be lehetett öltözni.

A különleges feladat vicces volt: egy "tüntetést" kellett lebonyolítani. Mivel az osztályunk többsége hippinek öltözött, ezért mi értelemszerűen egy, a woodstocki békeidőket megidéző hippitüntetést "Követeljük, hogy az első és a hetedik órát szerveztünk. Voltak "Make love not war" feliratú tiltsák be, a többit tegyék fakultatívvá!" kartonok, meg világmegváltó nyilatkozatok a Kossuth jövőjével kapcsolatban.

"Követeléseinket" 12 pontba rendeztük. Egyébként én adtam volna 18.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

nagyon egy kisgazdatüntetést is, ha a többség gazdálkodónak öltözött volna be, csak félő volt, hogy Jani bácsi nem fogja a rendelkezésünkre bocsátani a legendás fűnyíró traktort, így aztán maradtunk inkább a hippi-változatnál. Azért voltak, akik inkább mégis gazdálkodónak öltöztek.

Bizonyos radikális, felforgató, izgató elemek, még szotyit (héjas napraforgómagot) is hoztak magukkal, és páran a szotyihéjat (a napraforgómag héját) a betonplaccra köpködték. Kialakult egy, a kubai rakétaválságra emlékeztető patthelyzet. Azt a bölcs diplomáciai manővert választottuk, hogy kézzel összeszedtük a szotyihéjat, és ily módon helyreállt a törékeny "Legyél a barátom... Keresztapa" világbéke a 9.C osztály és a testnevelő tanári között.

Csütörtökön a filmnap következett. Különböző filmszereplőknek, filmsztároknak kellett beöltözni. Ez volt az egyik leglazább nap, a legkevesebb feladatot ekkor kellett elvégeznünk. Stílusosan Don Vito Corleone-nak öltöztem, és vártam a nagyszünetet, amikor a fecske osztályok a végzősöket vendégelték meg. Volt eszem-iszom dínomdánom, a lányok finom sütiket sütöttek, ízletes szendvicseket készítettek.

A mi c-seink még kávét és bögrés levest is szolgáltak föl, utóbbiból sikerült öt csomaggal bezsebelnem. És akkor eljött a nap, melyet mindenki várva várt: szeptember 12., péntek, a finálé napja. Ezen a nap a "nemzeti nap" elnevezést kapta, minden osztálynak egy-egy nemzet hagyományait kellett bemutatnia.

Balázs, még a fecskehét előtti héten a magyarokat húzta, így nekünk kis hazánk népét kellett alakítanunk. Persze próbáltuk a sztereotípiákat hangsúlyozni. Két srác beöltözött szürkemarhának, a többiek népviseletbe, meg vittünk demizsont és pálinkásüvegbe töltött vizet.

19.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

A zsűrit magyaros pizzával és rétessel vendégeltük, a táncunk pedig posztmodern magyar népi tánc volt a jól ismert Pálinka dalra.

A rossz idő miatt a táncokat a tornateremben mutatták be az osztályok, az eredmények pedig a D épület második emeletén kerültek kihirdetésre. Természetesen mindenki nagyon izgatott volt, és szurkolt a saját osztályának, sokan ott maradtak a felsőbb évfolyamokból is délutánra, hogy élőben lássák a nagy napot. Győzni akartunk, és mindent meg is tettünk a győzelemért, ám szoros versenyben végül a második helyezést sikerült elérnünk. Voltak, akik kicsit csalódtak, de inkább a "most már végre igazi kossuthosok vagyunk" érzés fűtötte a szíveket. A keresztszülők gratuláltak egymásnak, egyeztették a hétvégi programjukat, majd mindenki jó hangulatban hagyta el a sárga épületet, hogy aztán két nap múlva kipihenten térjen vissza a "hagyományos" hétköznapok világába.

A posztmodern népi tánc Hatalmas élmény volt keresztszülőnek lenni, és végigküzdeni a fecskehetet a 9.C osztállyal. A zsűri szervezését csak dicsérni tudom, ugyanígy az osztályok igyekezetét. Mindenki igyekezett a legtöbbet kihozni magából, és mindenki ügyelt a pontos időpontokra.

Ami jó volt, az a személyes élmények, a zsűri szervezése, és az osztályok igyekezete. Kevésbé volt tetszetős azonban, hogy a fecskehetet előrehozták, illetve annak sem örültünk, hogy elmaradt a diákélet hagyományos, mondhatni legendás pizsamanapja, helyette pedig más programokat iktattak be. Pizsamanap nélkül ugyanis a fecskehét sokat vesztett a varázsából, és már nem volt olyan, mint régen. Kicsit úgy éreztük, mintha meg lett volna kötve a kezünk. Idén a gesztenyeszedés is Jani bácsi feladata marad, ugyanis a fecskehét olyan korán került 20.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

megrendezésre, hogy a gesztenyék még nem hullottak le. Persze azzal mindenki egyetért, hogy a fecskehetet úgy kell lebonyolítani, hogy az ne zavarja a tanítás rendjét, és azt sem szabad, hogy bárkiben is visszatetszést keltsen, vagy bárki is rosszul érezze magát a feladatok miatt. Szerintünk ezeknek az alapvető normáknak a negyedik tanítási héten, pizsamanappal is meg lehetett volna felelni. Reméljük, a későbbi tanévekben ezeket a fontos szempontokat újra figyelembe fogják venni, hogy a fecskehét és a diákélet újra régi fényében tündökölhessen.

Simon Bálint, 12.a

21.

Acta De Kossuth

Kultúra

Szeptemberi hagyományok Szeptember 1. – Egyed napja Őszkezdő nap. Elnevezését Szent Egyedről kapta, aki szülei halála után örökségét szétosztotta a szegények között, s Galliába ment, ahol Provence-ban remetéskedett a VIII. században.

Sok helyen, e napon kezdték el a búza és a rozs vetését, mert azt tartották, hogy ha így cselekednek bő termésre számíthatnak. E nap időjárásából is jósoltak. A meleg, napsütéses időből hosszú, szép őszre lehet következtetni, viszont ha ezen a napon esik az eső, akkor az hideg évszakot jelent.

Szeptember 8. – Kisasszony napja Szűz Mária születésének napja. Már a XI. század óta számon tartják Kisasszony napját. Az egész magyar nyelvterületen kedvelt búcsúnap.

Kisasszony napjának hajnalán a hívő asszonyok kimentek a napfelkeltét várni. Úgy vélték, hogy akinek érdeme van rá, a felkelő napban megláthatja Máriát, sugarai rózsát szórnak.

Egyes helyeken ezen a napon kezdték el a gabona vetését.

Kisasszony napjára virradó éjszaka vagy kora hajnalban a vetni való gabonát kitették a harmatra, hogy az „Úristen szentelje meg”. A századfordulón Mura-vidéken még élt az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven fog teremni.

Kisasszony napja volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének ideje. Ilyenkor kezdték a dióverést is. Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezték, mert sok helyen úgy vélték, hogy ezen a napon indulnak útnak a fecskék.

A két Boldogasszony közti időszak (augusztus 15. – szeptember 8.) zárónapja.

Az e napi bugyborékos vagy ritkaszemű eső csapadékos időszakot jósol.

22.

Acta De Kossuth

Kultúra

Szeptember 12. – Mária napja Szűz Mária neve napja, máig kedvelt népünnep, egyes vidékeken búcsúnap. A hagyomány szerint 1683-ban Bécs ostroma alatt Lipót császár a passaui Mariahilf (Segítő Boldogasszony) kegyképe előtt imádkozott a győzelemért. A kegykép a török elleni felszabadulás szimbóluma lett, így kultusza a XVIII. századtól rohamosan terjedt Magyarországon.

Szeptember 15. – Hétfájdalmú Szűzanya napja Mária anyai fájdalmára való emlékezés. Költészetünk egyik legrégibb emléke, az Ómagyar Mária-siralom és archaikus népi imádságaink is tanúsítják ennek a kultusznak a régiségét. Az utóbbiak közül a következő a Gyimes völgyéből, Bálványospatakáról való: Piros hajnal hasada, Égi madár reppene, Tekintsétek a Máriát, Mint sirassa Szent Fiát! Ó én Uram, Teremtőm, Aki ingem teremtettél, Szent lelkeddel szerettél, Szent véreddel megváltottál, Fogadj hozzád kerek égnek alája, Lobogó csillagnak feléje, S a tik szent nevetek dicséretére, Áment.

23.

Acta De Kossuth

Kultúra

Szeptember 21. – Máté napja Máté apostol és evangélista emléknapja.

Egyes vidékeinken, Máté napján, illetve Máté hetében vettették a búzát. A vetés nagy szakértelmet kívánó férfimunka volt, szertartásosan történt. A gazda megszentelte a vetőmagot, tiszta ruhába öltözött, szótlanul tette meg az utat a gabonaföldig. Vetés közben tilos volt káromkodnia. Miután végzett, magasra dobta a vetőabroszt, hogy nagyra nőjön a gabona.

A Máté-napi tiszta időből jó bortermésre következtettek.

Szeptember 29. - Szent Mihály napja Szent Mihály arkangyal ünnepe.

E nappal megkezdődött az úgynevezett kisfarsang ideje, a lakodalmazások őszi időszaka, ami Katalin napjáig (november 25.) tartott. A Mihály név gyakorisága miatt kedvelt népünnep. Szent Mihály napja a gazdasági év fordulója.

Ezután kezdték a kukoricát törni. A Szent György napján legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is volt. A Hortobágy vidékén Mihály nap volt számunkra a legnagyobb ünnep, amikor mulatságokat, bálokat is rendeztek.

Kálmánczhelyi Anna, 7.a

24.

Acta De Kossuth

Kultúra

Októberi hagyományok Október 4. - Assisi Szent Ferenc napja 1811-ben született Assisiben, a ferences rend megalapítója, aki az evangéliumi szegénységet, alázatosságot, irgalmasságot hirdette.

Szokás volt ezen a héten kanászostorral durrogtatni a hegyen a gonosz szellemek elűzésére.

Az e napon ültetett kotlós alá nyírfaágat tettek a fészekbe, hogy ezzel megvédjék őket az ártó, gonosz hatalmaktól, míg a csirkék ki nem kelnek.

Október 15. - Teréz napja Erdélyben és a Dunántúl nagyobb részén e napon kezdődik meg a szüret. Egerben Teréz-szedés a neve.

A Bánságban és Bácskában e nap asszonyi dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak és kenyeret sem süthettek.

25.

Acta De Kossuth

Kultúra

Október 20. - Vendel napja Szent Vendel a legenda szerint a 7. században élt ír királyfi volt, aki remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött, ahol annak nyáját ellenőrizte, ezért a jószágtartó gazdák és pásztorok védőszentjükként tisztelték.

Emiatt mondták azt, ha állatvész ütött ki, hogy Vendel viszi az állatokat.

Sokfelé e napon a templomból körmenettel vonultak Szent Vendel szobrához, akit pásztoröltözetben, lábánál kutyával és báránnyal ábrázoltak.

E napon a jószágtartó gazdák és pásztorok nem fogták be a jószágot és vásárra sem hajtották ki.

Október 21. - Orsolya napja Kőszeg vidékén e nap kezdődik a szüret.

Időjósló napnak is tartják. A hajdúböszörményi pásztorok azt állították, ha ilyenkor szép az idő, akkor az karácsonyig meg is marad.

Október 26. - Dömötör napja A 4. századi nagy keresztényüldözések idején vértanúhalált halt. Az ország keleti felében ő volt a juhászok pártfogója. Juhászújévnek is nevezik e napot, mert ezen a napon számoltatták el, vagy hosszabbították meg a juhászok szolgálatát, a juhászok a plébánia udvarán birkapaprikást főztek, a juhásznék bélest sütöttek.

Az Alföldön ezen a napon állatvásárokat, többnapi mulatságokat tartottak. (Hortobágyon, Szegeden juhásztort, juhászbált rendeztek).

Időjárásjósló nap, az e napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartották.

26.

Acta De Kossuth

Kultúra

Október 28. - Simon - Júdás napja Tokaj-Hegyalján e nap a szüret napja, aminek végeztével szüreti felvonulásokat és bálokat tartanak. Például Vas megyében, Sárváron.

E napon kezdődik meg a kukoricafosztás.

Kálmánczhelyi Anna, 7.a

27.

Acta De Kossuth

Kultúra

Szilárd Leó, a tudós olajággal "Ahogy ma látom, kutatónak születtem. Azt hiszem, a legtöbb gyerek kíváncsian kutakodó fejjel jön világra. Talán azért lettem tudós, mert valamilyen értelemben gyermek tudtam maradni."-mondta Szilárd Leó, Magyar származású fizikus és biológus, 1960-ban.

Egy sikeres tudósnak nem csak születni, jó helyen és időben lenni, de munkálkodni is kell. A következő sorok Szilárd Leó életének főbb állomásai.

1898. február 11.-én Budapesten született, még Spitz Leó néven. Egy középosztálybeli zsidó család elsőszülöttje. Apja Spitz Lajos sikeres mérnök.

Leó, a boldog békeidőkben nőtt fel, amikor a tudomány virágzásnak indult. Leót magánúton taníttatták, 1908-ban pedig a Kemény Zsigmond Reálgimnáziumba járt, ahol megismerkedett a fizikával, és famulusként kísérleteket is végzett. 1916-ban beiratkozott a Budapesti Műszaki Egyetemre. 1917-ben behívták az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe tüzérnek, majd tisztképzőbe került, de betegségei miatt leszerelték. A Műszaki Egyetemen kezdte el tanulmányait.

Magyarországon az 1916-ban elkezdődött forradalom, később a tanácsköztársaság évei igen bizonytalan időszak volt, az instabil politikai helyzet és a megfelelő oktatás hiánya miatt el kellett hagynia az országot 1919-ben. Berlinbe költözött, és a berlini Műegyetemen tanult tovább.

Eközben megismerkedett, Albert Einsteinnel, Erwin Schrödingerrel, Fritz Haberrel, vagy Max von Lauevel. Hatásukra 1921-ben átiratkozott a Berlini Egyetemhez, és fizikát tanult.

Einsteinnel itt lettek közeli barátok.

1922-ben cum laude minősítéssel doktorált. A Ph.D. fokozatát önálló ötletére alapozott hőtani munkájával szerezte meg, ami rövid időn belül híressé vált a tudományos körökben.

Einstein és Laue szakmai elismerését

28.

Acta De Kossuth

Kultúra

is elnyerte ezúton. Ennek révén a berlini Egyetemen előbb tanársegédi, majd magántanári minőségben tanított 1925-1933 között.

Kvantumelméletről tartott előadásokat Neumann Jánossal, 1929-ben szabadalmi bejelentést tett a ciklotron, majd 1931-ben az elektronmikroszkóp tárgykörében. 1930-ban ismerkedett meg későbbi feleségével, Gertrude Weiss-szel. Németországot ezután el kellett hagynia, Londonba költözött, ahol két évig a St. Bartholomew Kórházban, mint kísérleti kutató nyert alkalmazást. Itt egy kollégájával kidolgozta a mesterségesen keltett radioaktív izotópok molekuláris hordozó nélküli elkülönítésének módszerét. 1933 szeptemberében meghallgatta - a Nobel-díjas - Lord Ernest Rutherford előadását a Royal Societyben, aki az atommag hatalmas energiájáról beszélt, de kijelentette, hogy aki az atomenergia ipari méretű felszabadításáról beszél, az ábrándokat kerget.

Szilárd fantáziáját olyannyira megmozgatta Rutherford előadása, hogy nem ismervén a lehetetlen szót - megoldást talált az atomenergia ipari méretekben történő felszabadítására. Az általa is terjesztett hagyomány szerint amikor később London belvárosában ballagva megállította egy piros lámpa, akkor ötlött eszébe a neutronok láncreakciója mint az atomenergia kiszabadításának lehetősége. (Barátai szerint azonban ezen legendában van némi szépítés, ugyanis Szilárd sosem állt meg a piros lámpáknál.) A gyakorlati megoldást a következőkben látta: ha van olyan kémiai elem, amely két neutront bocsát ki miután elnyelt egy neutront, amely megfelelően instabil, akkor ezzel az elemmel létre lehet hozni a nukleáris láncreakciót, amennyiben fel lehet halmozni belőle a kritikus mennyiséget. Ez volt a későbbi atombomba receptje. Elképzelésével felkereste Rutherfordot, aki rövid úton kidobta. Ennek ellenére Szilárd Leó 1934. március 12-én szabadalmi bejelentést tett a nukleáris láncreakció energiatermelésben való alkalmazása tárgykörében, valamint 1936-ban az atombomba működésével kapcsolatban (ez utóbbi titkos maradt). Nyolcezer fontot kért, hogy végigvizsgálhassa a periódusos rendszer elemeit, melyiknél következik be egy neutron hatására olyan magreakció, amely két neutront termel, de nem kapott. Ezután 1935 és 38 között az oxfordi Clarendon Laboratóriumnál dolgozott. Az európai háborús feszültségek sokaknak nyilvánvaló volt - mint Leónak is - ezért az Amerikai Egyesült Államokba költözött. New Yorkban a Columbia Egyetemen dolgozott tovább. Itt Walter Zinnel dolgozott együtt a neutronemisszió kutatásán. 1939-ben tudomására jutott, hogy 29.

Acta De Kossuth

Kultúra

Németországban felfedezték az urán hasadását. Ugyanennek az évnek augusztusában, az Amerikai Egyesült Államok elnökének levelet írt, amelyben a náci atomkisérleteknek a veszélyeire, és a láncreakcióban rejlő katonai lehetőségeket latolgatta. A levelet Einstein is aláírta. Ennek hatására indult el a Manhattan-terv, amely célja az atomenergia alkalmazásásának kiszélesítése volt. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya csak névlegesen támogatta a tervet, egészen 1941 decemberéig, amikor az Amerikai Egyesült Államok belépett a szövetségesek oldalán a háborúba.

Az Amerikai Egyesült Államok ezután meglátta a lehetőséget az atomenergiában.

Szilárd Leó 1942-ben a chicagói egyetem campusán a titkos Metallurgiai Laboratóriumban folytatta kutatásait, más fizikusokkal együtt. A terv katonai parancsnoka, Groves tábornok mindvégig bizalmatlansággal kezelte Leót. Az Amerikai Egyesült Államokban ekkor rengeteg magyar értelmiségi, köztük sok kutató és tanár költözött, és elterjedt az a beszéd, hogy a magyarok különleges nyelve, hihetetlen tudása és szokásaik azzal magyarázható, hogy a marsról jöttek.

1942 decemberében sikerült beindítani a világ első láncreakcióját a helyi futballstadion tribünje alatt. A sikerek után Robert Oppenheimer, Enrico Fermi, Hans Bethe, Teller Ede, más fizikusokkal együtt az új-mexikói Los Alamosban létesített másik titkos laboratóriumban folytatódott a Manhattan-terv. Szilárd Leót Chicagóban hagyták, mert Groves tábornok nem bízott benne. 1945-ben Németország veresége már biztos volt, de Japán még mindig nem adta meg magát. Japánt a városok bombázásával, a civil áldozatokkal akarták megtörni. Minden bombázás ezrek életét követelte, Tokióban egyetlen bombázás százezer ember életét követelte. A japán hadsereg nem adta meg magát. Kultúrájukban eddig több száz ezer évig a becsület, a hősies, elhivatott élet volt az elfogadott.

1945 tavaszán Szilárd Leó és más tudósok vitákat folytattak az atombomba felhasználásának jövőjéről, tudták, hogy a háború után el fog indulni egy fegyverkezési verseny a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. A Manhattan-terv merev, adminisztratív felépítése miatt a háborús kormányban nem volt olyan szint, amely közvetítő lehetett volna a tudósok és azok között a washingtoni tisztek között, akikre a 30.

Acta De Kossuth

Kultúra

bomba felhasználásának módjával kapcsolatos végső döntés rá volt bízva.

Szilárd ezért drasztikus döntésre bízta el magát, és levelet írt az amerikai elnöknek, (ugyancsak Einstein aláírásával) hogy találkozzék vele, és a háború utáni nukleáris elképzelésivel tanácsot adjon az elnöknek. Ezek a következők voltak: Vagy egyezményt kötnek az oroszokkal, vagy megnyerik a fegyverkezési versenyt.

Roosevelt meghalt, mielőtt megkapta volna Szilárd Leó levelét, Truman lett az elnök. Trumannal két hónappal beiktatása után közölte Stimson és Groves, hogy az atombombát sikeresen kipróbálták.

Szilárd Leó ekkor még nem tudott az atombomba fejlesztésének haladásairól és sikeres kipróbálásáról, mivel Groves tábornok mellőzte őt.

Leó mindenképpen szeretett volna az új elnökkel beszélni a Szovjetunióval való fegyverkezési versenyről, és megpróbálta felhasználni Kansas City-beli barátjainak politikai befolyását, hogy Truman közelébe jusson. Elérte, hogy James F. Byrnessel találkozzon a dél-karolinai Spartanburgban (Leó nem tudhatta, de Byrnesnek nagy befolyása volt Trumannál, és később külügyminiszter lett) , és megpróbálta rávenni, hogy még az atombomba bevetése előtt hozzanak létre nemzetközi ellenőrzési rendszert, hogy megelőzzék a fegyverkezési versenyt a Szovjetunióval.

Byrnes ezzel szemben azt állította, hogy ha az USA-nak már van atombombája, akkor az oroszokat "könnyebb lesz kezelni" Európában.

Visszafelé Chicagóba tartva megállt Washingtonban, és találkozott Oppenheimerrel, aki a Truman által létrehozott Ideiglenes Bizottság ülésén vett részt. A bizottság feladata volt, hogy a háború utáni nukleáris politikára vonatkozó tanácsokat adjon az elnöknek. Szilárd és Oppenheimer azon vitáztak, hogy bevessék-e a bombát, és hogyan.

Szilárd inkább egy demonstrációval kényszerítette volna megadásra Japánt, míg Oppenheimer azonnali katonai bevetés mellett volt.

31.

Acta De Kossuth

Kultúra

Szilárd ekkor tudta meg, hogy az atombombát be akarják vetni, hogy véget vessenek a háborúnak Japánnal. Azonban ez akár százezrek életét követelné.

Az Ideiglenes Bizottságnak tagja volt Arthur Compton, a Metallurgiai Laboratórium igazgatója. Ő 1945 júniusában megígérte a chicagói tudósoknak, hogy a bizottság következő ülésén ismerteti a bombával kapcsolatos nézeteiket. A tudósok azonnal megalakították "A bomba társadalmi és politikai hatása" bizottságot, melynek elnöke a Nobel-díjas James Franck volt. Franck jelentéseiben, amelynek fogalmazásában jelentős szerepe volt Szilárdnak, június 14-én azt javasolták, hogy Japánnak mutassák be a bomba hatását egy lakatlan szigeten, mielőtt városra dobnák le. Az Ideiglenes Bizottság négy tagja: Oppenheimer, Compton, Fermi és L. Ernest Lawrence azonban - mint gyakorlatilag megvalósíthatatlant - elvetették ezt a véleményt.

Szilárd ezután Truman elnöknek írt petíciót, amelyet a Manhattan-terven dolgozó tudóstársaival aláíratott. A tudóstársainak írt levelében a következő olvasható: "Kevés ugyan az esélyünk, hogy befolyásoljuk a dolgok alakulását, a személyes véleményem mégis az, hogy fontos, hogy minél több, ezen a területen dolgozó tudós lássa világosan és egyértelműen, hogy a szembehelyezkedés a bomba alkalmazásával a háború jelenlegi szakaszában erkölcsi alapokon nyugszik.”

Teller Ede nem írta alá a peticiót, és a következőt írta: "(…) hogy véletlenül mi készítettük ezt a borzalmas fegyvert, nem tesz bennünket felelőssé, hogy beleszóljunk, hogyan alkalmazzák azt." Oppenheimer is hangoztatta, hogy a tudósok nem jogosultak beleszólni politikai döntésekbe.

A tudósok többsége a petíciót aláírta, az atombomba egy demonstrációs bemutatása mellett döntöttek.

Groves tábornoknak nem tetszett a petíció, neki más elképzelései voltak az atombomba felhasználásáról, és azt a döntést adta, hogy nem ellenzi a petíciót, de csak akkor folytathatja Szilárd Leó tevékenységét, ha „titkos" minősítéssel látja el, és csak hivatalos csatornákon keresztül terjeszti. A hírszerző tisztek emellett átadták Groves tábornoknak a petíció másolatait és az aláírók névsorát, és a petícióval kapcsolatos Szilárd32.

Acta De Kossuth

Kultúra

Teller-levelezés másolatát, és egy hírszerző tiszt figyelmeztetését, hogy "Szilárd esetleg megpróbálja rábírni tudóstársait a munka beszüntetésére". Szilárdnak ez azonban eszébe sem jutott: "Világos, hogy vannak ennél fontosabb tennivalóink is, és létezik az események befolyásolásának hatásosabb módja, mint petíciók körözése. Nincs kétségem azonban afelől, hogy egy vagy két év múlva a közvéleményben tudatosulni fog, hogy milyen jó az, hogy tudósok egy kis csoportja megkísérelte, hogy morális érveket vessen be, és gyakorolja alkotmányos jogait azzal, hogy petíciót nyújt be az elnöknek. " –írta Szilárd Leó.

A titkosítás ugyanakkor a petíció végét jelentette volna, hiszen a közvélemény így nem juthatna hozzá.

Groves ezután közvélemény-kutató lapokat osztott ki a petíció ellensúlyozására, a Met Lab tudósai között, ahol a bombára öt lehetőséget sorol fel - a hadi felhasználástól egészen addig, hogy egyáltalán nem kell használni. A hadsereget meglepte a Szilárd-féle elképzelés széleskörű támogatottsága; 150 tudósból 127-en szavaztak mellette.

Persze, voltak, akik eleve a petíció ellen voltak. Oven Young azt írta feletteseinek, hogy "egyikünk sem ért egyet a petícióval, mert az a kötelességünk, hogy a tengeren túl harcoló testvéreinket és barátainkat a rendelkezésre álló legjobb fegyverekkel támogassuk, hogy befejezhessük ezt az átkozott zűrzavart, a háborúzást, és a világnak lehetővé tegyük olyan gyorsan ahogyan lehet- a visszatérést a békés élethez". Az is benne volt, hogy az atombomba csak a gyújtóbombázás kiterjesztése, majd megkérdezte: - "Miért vonjunk itt erkölcsi választóvonalat, amikor fokozatról, és nem módszer kérdéséről van szó. - Young következtetése: - Ezért ne tegyünk megszorításokat, hagyjuk, hogy a hadügyminisztérium minél hamarább, a legalkalmasabb pillanatban alkalmazza a fegyvert; bármilyen módon optimális eredményt kell produkálni azért, hogy megrövidítsük a háborút, és amerikai életeket kíméljünk meg. " George W. Parker hasonló levelet küldött, és ellenpetíciót szervezett, amelyben Szilárdot támadta, mint aki veszélyt jelent a biztonságra. Az ellenpetíciónak két aláírója volt, és egy része így szólt: "Ha csak néhány 33.

Acta De Kossuth

Kultúra

amerikai életét tudjuk megmenteni, akkor is használjuk a fegyvert most!" Szerinte az aláírók "nem látják be, hogy mire valók az erkölcsi érvek olyan erkölcstelen helyzetben, mint a háború", majd így folytatta: "A mi érzelmeink inkább felelnek meg az amerikaiak többségének, különösen azoknak, akiknek a fiai és lányai a lövészárkokban és a csendes-óceáni hadihajókon vannak."

Július 16-án hajnal előtt az új-mexikói sivatag "Trinity" elnevezésű pontján kipróbálták az első atombombát. Groves tábornok mámoros hangulatban volt, de egy óra múlva már telefonált a Pentagonba: "legyenek résen, különösen figyeljenek... Leóra. " Chicagóban Leó mérsékelte a petíció hangját azért, hogy többen írják alá.

A július 17-én kelt végső változatban már nem követelte egyértelműen a bomba betiltását, csak azt, hogy azután alkalmazzák, ha Japánnal már közölték a megadás pontos feltételeit. Ekkor az elnök döntését "a morális felelősség fogja korlátozni". Szilárd ezt a petíciót is közönséges borítékba zárta, lepecsételte, majd átadta Comptonnak. A kilenc lap valamelyikén megtalálható az ő és „marslakó kollégája”, Wigner Jenő aláírása; ők az 1920-as berlini diákévek óta jóbarátok voltak.

Szilárd kísérő levelében az áll, hogy a petíciót 67 tudós írta alá, habár a Fehér Házba beérkezett lapokon végül is 70 aláírás szerepel - ezek most a Nemzeti Levéltárban vannak elhelyezve. A javított változatot Oak Ridgeben még 85-en írták alá. Összesen tehát 155, a Manhattan-terven dolgozó tudós írta alá azt a petíciót, amely az atombombának japán városokra való ledobásának erkölcsi problémáját veti fel. 150 tudós közül 127 a szavazólapokon csak bemutatót részesített volna előnyben.

Július 17-én, ugyanazon a napon, amikor Szilárd elküldte a petíciót, Oppenheimer beszámolt Groves tábornoknak Szilárd Los Alamos-i tudósok között végzett aláírásgyűjtéséről. Oak Ridge-ben Groves helyettese, Kenneth Nichols ezredes felhívta telefonon a Pentagonban a tábornokot, és megkérdezte: - "Miért nem szabadulunk meg az oroszlántól?" - Groves azt válaszolta, hogy - "Ezt jelenleg nem tudjuk megtenni. " Groves azt látta legjobbnak, hogy egy héten keresztül tárgyal Arthur Comptonnal arról, hogyan továbbítsák Szilárd petícióját, végül a csomag csak július 24-én jutott el Oak Ridge-be Nicholshoz.

34.

Acta De Kossuth

Kultúra

Groves tudta, hogy az idő sürget. Július 25-én a németországi Potsdamban találkozott a "Három Nagy": Truman, Churchill és Sztálin. Stimson hadügyminiszter jóváhagyta a (Groves által írt) hadparancsot, hogy "augusztus 3-a után, amikor az időjárás lehetővé teszi a vizuális bombázást",alkalmazni kell az atombombát. A kijelölt városok a következők voltak: Hirosima, Kokura, Nagaszaki és Niigata - ezeket ugyanis megkímélték a gyújtóbombázástól, így az atombomba hatása felmérhető volt.

Július 26-án Truman, Churcill és Sztálin kibocsátotta a Potsdami Deklarációt, amely így fejeződött be: "Felszólítjuk a japán kormányt, hogy azonnal nyilvánítsa ki a teljes japán haderő feltétel nélküli megadását... Japán számára az alternatíva az azonnali és teljes lerombolás."

Időközben Groves helyettese, Nichols ezredes egybecsomagolta Szilárd lepecsételt borítékát, a 85 aláírást tartalmazó Oak Ridge-i petíció lapjait, az ellenpetíciót, a bomba használatát támogató két levelet és a közvéleménykutató lapokat, a csomagot még egy hétig magánál tartotta, végül július 30-án futárral küldte el Grovesnek a Pentagonba. Július 31-én Groves telexüzenetet kapott arról, hogy a "Little Boy" (Kisfiú) uránbomba a Tinian szigeten készen van. Ekkor adta át a petíciókat a hadügyminiszter hivatalának.

Augusztus 6-án az "Enola Gay" ledobta az uránbombát Hirosimára, és az azonnal megölt 70 000 embert. Augusztus 8-án a Szovjetunió hadat üzent Japánnak - ez volt az, amitől Tokió már hosszú ideje tartott.

Augusztus 9-én a "Bock's Car" repülőgép plutóniumbombát dobott Nagaszakira, ami azonnal 40 000 embert ölt meg. Öt év alatt összesen 200 000 japán halt meg az atombomba hatásai következtében.

35.

Acta De Kossuth

Kultúra

Augusztus 10-én Japán elfogadta a Potsdami Deklarációt - egy feltétellel: a császárnak meg kell engedni, hogy megtartsa a trónját. Truman elnök elrendelte, hogy a harmadik atombombát, amelynek elkészülését augusztus 20-ára várták, ne küldjék a Csendes Óceánra, mert amint mondta, nem híve annak a gondolatnak, hogy - az ő szavai szerint: "megöljék azokat a kölyköket". Az a véleményem, hogy ez a kevéssé ismert eset volt az első, amikor Truman elnök valóban szembekerült a döntéssel, hogy használja-e az atombombát; ő pedig a felhasználás ellen döntött.

Augusztus 14-én az Egyesült Államok elfogadta azt a feltételt, hogy a császár a trónján maradhat. Japán kapitulált. És mi van azzal az "erkölcsi felelősséggel", amit Szilárd és a petíció többi aláírója felvetett? A hirosimai bombázás leghevesebb védelmezőinek is nehéz volna igazolni a Nagaszaki elleni támadást. Ezt akkor hajtották végre, amikor a japánoknak még nem volt idejük reagálni Hirosimára. A japán vezetők néhány órával Nagaszaki bombázása előtt változtatták meg a békefeltételekre vonatkozó álláspontjukat.

Itt, azt hiszem, az időzítés miatt döntöttek így. Leslie Groves, a Manhattan-terv katonai vezetője attól félt, hogy Japán megadja magát, mielőtt a bombákat használnák. Azt mondta, hogy kettőt kell felhasználni mivel két különböző konstrukció volt. Az urániumbombát Hirosimára, a plutóniumbombát Nagaszakira dobták le. A sietség másik oka a Szovjetunió volt. Japán invázióját 1945 novemberére tervezték, a fő támadást pedig 1946 márciusára. Úgy gondolom, hogy azért használták olyan gyors egymásutánban a két bombánkat, mert tudták, hogy a Szovjetunió a Japán elleni hadüzenetet augusztus közepére tervezte.

Augusztus 8-án ez valóban megtörtént.

Végeredményben Hirosimát augusztus 6-án bombáztuk, a szovjetek pedig augusztus 8-án támadtak. Nagaszakit augusztus 9-én bombáztuk, és japán még mindig nem adta meg magát. Csak akkor kapituláltak, amikor Byrnes külügyminiszter biztosította őket, hogy megtarthatják a császárukat.

Az atombomba ledobása végtére is nem a japánok megtörése miatt történt, hanem az Amerikai Egyesült Államok erőfitogtatása, a fegyverkezési verseny következménye, amely százezrek életét követelte.

36.

Acta De Kossuth

Kultúra

Japánt is megviselte ez az esemény, mind gazdaságilag, mind kulturálisan.

Augusztus 6-a után Szilárd megkísérelte nyilvánosságra hozni a petíciót, amelyet éppen ezért nem látott el "Titkos" megjelöléssel. Augusztus 16-án egy hírszerző tiszt megegyezett Szilárddal, hogy a petíciót mentesítik a titkosítás alól. Ezután Szilárd megkérdezte az elnök titkárságát, ellenzik-e a petíció nyilvánosságra hozatalát, és felajánlotta közlésre a Science folyóiratnak - abban az esetben, ha a Fehér Ház beleegyezik.

Mielőtt azonban Truman dönthetett volna, Groves tábornok közbelépett, és újból titkosította a petíciót.

Szilárd 1945. decemberben tartott beszédében említette először nyilvánosság előtt a petíciót, de nyomtatásban csak 1956-ban, Arthur Compton visszaemlékezéseiben jelent meg. A petíció titkosítását 1957ben oldották fel, de az összes változatét és a levelekét csak 1961-ben.

Szilárd petícióinak teljes gyűjteményét 1963-ban "The Atomic Age" (Az atomkor) antológiában publikálták.

A katonai cenzúra ellenére Szilárdnak az a gondolata, hogy a tudósok legyenek aktivisták, azonnali sikert aratott. 1945. szeptember 9-én James Franck és a chicagói egyetem 64 tagja írt alá egy Truman elnöknek szóló petíciót, melyben sürgetik, hogy az atomtitkokat azért ossza meg más nemzetekkel, hogy olyan nemzetközi ellenőrzési rendszert hozhassanak létre, amely meggátolja a fegyverkezési versenyt. Az újságok már másnap tárgyalták a Franck-petíciót, és egy nappal azután már Stimson hadügyminiszter is a tudósok álláspontjával érvelt a kabinet ülésén. 1946 tavaszán az Egyesült Államok nemzetközi ellenőrzési tervjavaslatot terjesztett az Egyesült Nemzetek elé, ezt azonban sohasem valósították meg.

A Manhattan-terv keretében megindult politikai aktivitás másik eredménye az Atomtudósok Társaságának megalakulása volt Chicagóban 1945 végén. A csoport célja a nukleáris politika megvitatása volt; odahaza az atomenergia ellenőrzést akarták kidolgozni, külföldön pedig a nemzetközi ellenőrzést - ezenkívül "nevelni akarták a közvéleményt".

1945 óta kiadják a tekintélyes Bulletin of the Atomic Scientists folyóiratot, melynek jelképe a "doomsday clock" (a végítélet 37.

Acta De Kossuth

Kultúra

órája), az az óra, amely a nukleáris Armageddon előtt, az éjfél előtti utolsó perceket mutatja a lap címoldalán. „Marslakó” lévén, Szilárd nem fogta fel, hogy földi szokások szerint a tudósok általában nem leveleznek az amerikai elnökkel. Amikor elküldte a petíciót Truman elnöknek, megtapasztalta, hogy mi a különbség tudós és politikus között. Erről a felfedezésről nyilatkozott 1945 decemberében New Yorkban tartott beszédében: - "A politikát - mondta Szilárd - úgy határozták meg, mint a lehetőségek művészetét, míg a tudomány definíciója, hogy a lehetetlenség művészete. A válságra, melyben jelenleg élünk csak akkor találunk végső megoldást, ha az államférfiak összefognak a tudósokkal, és a politika is a lehetetlen művészetévé válik."

1953-tól biológusként dolgozni.

elméleti kezdett el

1957-ben indult meg a tudósok Pugwash Konferencia sorozata a tudomány és a béke összefüggéseiről. (Az első ilyen konferenciát Pugwashban, Kanadában tartották.)

Szilárd részt vett ezeken, sőt, az ő igyekezetének köszönhetően 1960-ban a konferenciára Moszkvában került sor. Hruscsov amerikai látogatása során találkoztak, és igen jó kapcsolat alakult ki köztük, beszélgetésük legfontosabb eredménye az volt, hogy Szilárd javaslatára forródrót épült ki Kennedy és Hruscsov irodája között, amelynek később nagy szerepe lett a kubai rakétaválság idején.

38.

Acta De Kossuth

Kultúra

Életében büszke volt Magyarságára, de sose nézte le, vagy külömböztette meg az embereket más kulturájuk miatt. Szememben az emberség, az erkölcsiesség mintapéldája. 1964. május 30-án szívroham ölte meg álmában.

Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Máté-5,9 Szilárd Leó életét még rengeteg érdekes történet övezi. Bátorítom a kedves olvasókat ezek felkeresésének. Ajánlom azoknak, akiket érdekel a fizika-biológia, vagy továbbtanulási szándékukhoz hozzátartozik eme tantárgyak ismerete.

Mezei Sándor, 12.a

39.

Acta De Kossuth

Recept

Receptjeink Megérkezett a szeptember, s mintha vigasztalni szeretne minket az egyre hidegebbé váló idő miatt, finomabbnál-finomabb gyümölcsöket hozott magával. Ha már nyersen meguntuk őket, ami persze lehetetlen, rengeteg módon el lehet őket készíteni. Én is hoztam pár ötletet:

Almakrém leves Hozzávalók:  50 dkg alma  2 evőkanál citromlé  6 dkg cukor  kiskanál őrölt fahéj  2 dl tejföl  2 dl kókusztej  2 evőkanál búzadara  egy evőkanál liszt (búza/rizs/kukorica) Az almát meghámozzuk, magházat eltávolítjuk és feldaraboljuk. Egy liter, citromlével, cukorral és fahéjjal ízesített vízben megfőzzük.

A tejfölben elkeverjük a lisztet és hozzákeverjük a leveshez (először a tejfölhöz keverjünk egy kis forró levet, hogy ne csomósodjon meg). Turmixoljuk össze a levest, majd keverjük hozzá a kókusztejet és a búzadarát és addig forraljuk, amíg kívánt sűrűségű lesz. Melegen vagy hidegen fogyasztva is nagyon finom.

Tálaláskor érdemes egy csipet fahéjat a tetejére szórni.

40.

Acta De Kossuth

Recept

Almában sült libamáj Hozzávalók:        

20 dkg hízott libamáj 8 szép alma 5 tojás 3 kávéskanál calvados 3 dl tej diónyi vaj só őrölt bors

Elkészítés: Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

Az almák tetejét levágjuk, majd egy kanál segítségével kivájjuk a belsejét úgy, hogy körben 1 cm hús maradjon. Kevés vajat teszünk mindegyik almába, megsózzuk, borsozzuk. 5-7 perc alatt elősütjük az almákat a sütőben.

Közben a libamája apróra kockázzuk. A tejet felforraljuk, hozzáadjuk a májat Ezt követően még a tűz hagyjuk 2-3 percig, majd lehúzzuk. A tejben forralt májat Turmixba öntjük, pürésítjük, közben hozzáadjuk a tojásokat és a calvadost.

Az almákat kivesszük a sütőből, és szűrön keresztül megtöltjük a májas keverékkel. Az almák tetejét most nem az almákra, hanem melléjük tesszük. Visszatoljuk a sütőbe 30-35 percre.

Tálaláskor a kalapokat az almákra tesszük, és még forrón kínáljuk.

Köretként: Készíthetünk mellé burgonyapürét vagy tepsis burgonyát.

41.

Acta De Kossuth

Recept

Almás- zabpelyhes torta Hozzávalók:     

15 dkg zabpehely 75 dkg reszelt alma (fele lehet körte) kb 2,5 dl gyümölcslé cukor/folyékony édesítő (ízlés szerint, de akár ki is hagyható) egy teáskanál fahéj és gyömbér

A zabpelyhet egy tálban elkeverjük a gyümölcslével, majd állni hagyjuk, amíg beszívja. Az almákat lereszeljük. A zabpehellyel összekeverjük a lereszelt almákat, majd hozzáadjuk a fahéjat, a gyömbért és az édesítőt.

Egy tortaformát (kb 26-28 cm) kikenünk vajjal és belenyomkodjuk a masszát. Ha díszíteni szeretnénk, legjobb megoldás, ha vékony almaszeleteket helyezünk a massza tetejére. 180 fokon kb. 40 percig sütjük. Megvárjuk, míg a sütemény a formában kihűl, majd felszeleteljük.

Pár kanál lekvárt is lehet rátenni a tálaláskor. Nagyon finom és egészséges desszert!

Jó étvágyat kívánunk!  Gulyás Gréta, 12.a Nemes Anna Boglárka, 12.c

42.

Acta De Kossuth

Sport

Világbajnoki aranyérem Porecben -Interjú Nagy ViviennelK: Értesüléseink szerint nyáron egy nagy volumenű versenyen vettél részt a twirling mazsorett nevű sportágban, melyben nagyon eredményesen szerepeltél. Mesélj, kérlek a megmérettetésről!

V: A verseny Horvátországban került megrendezésre, Porecben, amely egy tengerparti üdülőváros, így szabadidőnkben ki tudtuk pihenni az aznapi fáradalmainkat. Maga a verseny 5 napig tartott. Az én kategóriám a második napon került sorra, ez a senior buttom solo kategória.

K: Hányan indultatok ebben a kategóriában? Erősnek tartottad az idei mezőnyt?

V: 32 induló volt. Úgy gondolom erős mezőny gyűlt össze, mivel a legnagyobb ellenfeleim, a szlovákok és a csehek is jelen voltak. Mind a két nemzetből 5 versenyző indult és mivel az országos kvalifikáción csak negyedik lettem, így a magyar lányoktól is tartottam, mint ellenfél.

K: A világbajnoki címen kívül milyen más eredményekkel büszkélkedhetsz?

V: A tavaly Magyarországon megrendezésre kerülő Európa bajnokságon ugyanebben a kategóriában második, duóban negyedik és csapatban harmadik helyezést értem el.

Emellett országos bajnokságokon dobogós helyen szoktam végezni, hiszen a jó eredmények elengedhetetlenek a nagyobb versenyekre való kvalifikációhoz.

43.

Acta De Kossuth

Sport

K: Régóta űzöd már ezt a sportágat?

V: Még az általános iskola alsó tagozatában kezdtem el Püspökladányban, de akkor még azt a fajta mazsorettet, amikor a mazsorettesek a zenekarokkal vonulnak és felvonulásokon, fesztiválokon vesznek részt.

Hatodik osztályban váltottam át a twirling mazsorettre. Miután Debrecenben kezdtem meg gimnáziumi tanulmányaimat, akkor csatlakoztam a Debreceni Maskara Alapítványhoz.

K: Mivel töltöd még a szabadidőd legszívesebben?

V: A tánc mellett a zene iránt is érdeklődöm. Több évig jártam zeneiskolába, ahol hegedülni és zongorázni tanultam. Ezen a két hangszeren a mai napig szívesen játszom szabadidőmben.

K: Fellépésekre is jársz zenekarokkal?

V: Csak a nagyobb rendezvényekre, de alapvetően csak hobbinak maradt meg a zenélés.

K: Tervezed, hogy a jövőben a mazsorettel foglalkozz?

V: Elsődleges célom, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem energetikai mérnök vagy építőmérnök szakára bekerüljek. De mindenképp szeretném ezt a sportot is folytatni. Szeretnék egy oktatói tanfolyamot is elvégezni, amivel kisebb csoportokat is taníthatnék.

Köszönjük szépen, hogy időt szakítottál ránk! Hasonlóan szép eredményeket kívánunk neked a továbbiakban! 

Antal Sára, 12.c Varga Dóra, 12.c

44.

Acta De Kossuth

Sport

Véget ért egy „korszak”…

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) menesztette Pintér Attila szövetségi kapitányt, miután válogatottunk 2-1-re kikapott hazai pályán az északírektől 1-0-s vezetés után az Üllői úton. Pintér nem fogott kezet az ellenfél szakvezetőjével, ezzel a sportszerűtlen gesztussal zárta kapitányi karrierjét. Így tehát csak egy tétmeccs, pár barátságos mérkőzés és sok válogatott összetartás (közös találkozó, gyakorlat) jutott neki a magyar nemzeti csapat élén. Helyére a 61-szeres válogatott Dárdai Pált nevezték ki ideiglenesen.

Pintér rendszeresen kihagyta a keretből Szalai Ádámot és Huszti Szabolcsot, a 2 legmagasabban jegyzett magyar futballistát, míg sok győri játékost hívott meg. Hiába beszélt mindig összetartásról, szerethető válogatottról, előrelépésről (!) és a magyar futballkultúra fejlesztéséről, a válogatott impotens, fantáziátlan és jellegtelen játékkal rukkolt elő.

Kikaptunk a finnektől, ikszeltünk Dániával és megvertük Albániát, valamint Kazahsztánt-mindez az alatt a 9 hónap alatt történt, míg ő volt a szövetségi kapitány.

A cél persze továbbra is a 2016-os Európa-bajnokságra való kijutás, de ha ez nem sikerül, legalább a „románokat oda-vissza”…

45.

Acta De Kossuth

46.

Sport

Acta De Kossuth

Sport

47.

Acta De Kossuth

Sport

Az is eldőlt, hogy a 2020-as labdarúgó EB-n meccseket rendezhet Budapest. Ez azonban nem jelent automatikus EB-részvételt.

Valastyán Marcell, 9.a 48.

Acta De Kossuth

Irodalom

Kreatív Írók munkái Sötét Némán nevetek, s vakká szorítom szemem, mert mennyei pokolba hív szíved, mely apró madárkaként forrón verdes markomban.

Orpheus Száradjatok fel, könnyek, mert hisz sírni hiába már.

Száradjatok le, kezek, hisz értetek úgysem kár.

Búcsúzz el, ajak – ámbár van-e kihez szólnod?

Essetek le, csillagok, essetek, rám zuhanjatok.

Nincs térkép Darabokra tépem a lábaim, kezem sem kell hozzá; pillantásod hív mélyre szállni, túl rég lett szárnyam tollhalmazzá; szám néma – zuhanok tőled, minden könnyem sikoltana; mert süket még csak lehetek – de vak már soha.

Nyáron szíved mozsara apróra tör kifordít ez az ördögi kör rettegő éjszakák nem tompít semmi mák csak mélyül és mélyül a gödör

49.

Acta De Kossuth

Irodalom

Tizenöt perc engedj vissza az elejére mintha nem tudnánk jól: már vége kérek egy kis időt tehozzád ennyi köt néhány perc boldogság emléke Kanalas Dominika, 11.c

Ábránd Visszafutnék százszor is a percek mögé, Elszállnék szabadon a felhők fölé, Búcsút mondanék minden földinek, Jót kívánnék sok mindenkinek.

Abbahagynám szürke életem, De ezt sajnos nem tehetem.

Küzdenem, lépnem kell tovább, Továbbmegyek az emberek során.

Ne keresd, csak éld a napod.

Majd a kutatást elhagyod.

Igazán csak akkor fogod Érezni, hogy ki a boldog.

Szalánszky Attila, 11.c

Szép múlt Szép múltam pillanataiból élek.

Rejtelmes jövő rejtelmeitől félek.

Táplál talán a sok vidám emlék?

S oly szívesen visszarepülnék, Ha tudnék.

Múló perceim számolom. Magam.

Meghúzódok a rejtelem elől halkan. Újra akarom élni, izgalmat várok – Kalandok ajtajánál nyíltan állok.

Tovább sétálok.

Szalánszky Attila, 11.c 50.

Acta De Kossuth

Irodalom

Tanulni kell Tanulni kell a csengetési rendet.

A felelés előtti síri csendet.

A töri házit, mindet.

A memoriterhez több kedvet.

Minden rajzórának kezdetét, Hol rituálé egy jelentés.

Egy-egy tanári aranyköpést.

S emlékezetes feleltetést.

Fizika tanár ideges: „Ülj le fiam, ez most egyes!”

A hetes már krétát is hoz: „ No, jöjjön Dani a táblához!”

Tanulni kell. A nyári terveket, Iskola ellen három érvet, Kívülről fújni az órarendet, És a júniusi happy endet.

Papp Gréta, 11.c

51.

Acta De Kossuth

Irodalom

Simon Bálint: Három vers Őszi Fekete Ember Álmomban ismét téged látlak, És gyűlöllek, Fekete Ember, Az ágyam szélén ülve reggel, Képembe cinkos szóid szólnak.

Ott vagy mindenhol, ahol én is, Hárman vagyunk a rozzant ágyban, Hárman vagyunk az áhítatban, Ott vagy: gyilkos, kajtató tigris.

Oly tisztán hallom éjszakánként Kongó fejemben szólamodat, Vad, rosszra törő hajlamodat, Eggyé válunk lassan, apránként.

Mögöttem jársz az őszi ködben, Megméred minden léptem hosszát, Kiszívod agyam minden gondját, Csettintesz, majd eltűnsz az éjben.

Tiéd a köd, tiéd a város, Tiéd minden részeg gondolat, Fel-felgyúló gázláng-hangulat, Gyáván bátor, és ébren álmos.

Köztemető és vásárcsarnok, Szilvapálinka és bádogüst, Te vagy a kémény, te vagy a füst, Te vagy a nép és te vagy a zsarnok. Ősszel a fák tartják az eget, Hajnalban ott sétálsz alattuk, Ismered minden vágyuk, bajuk, A levélhulló csendességet.

Sarlatán vagy, tolvaj, eretnek, És gyűlölve szeretlek mégis, Télen fázom majd veled én is, S belepnek minket fehér legyek.

Debrecen, 2014.09.20.

52.

Acta De Kossuth

Irodalom

Kesergő ballada Thomas More uramról, miközben eretneket éget a Westminster téren Thomas More uram londoni polgár, Nagy humanista, bölcs tudós, doktor, Elvek embere: lovag és bátor, Az udvar embere: lordkancellár.

Erasmus írt: felfordult a világ.

Károly végzett:Luthernak bűn hite.

Róma intett: oltalmazd Angliát Henrik, egyházunk védelmezője.

Csak égjen, Csak égjen a hűtlen!

Londonra vaskos, szürke lepel szállt, A Westminster téren máglya gyulladt, A máglyán eretnek égett, fulladt, Thomas More uram búsan, mélán állt.

Mellén feszület, kezében végzés Őfelsége pecsétes parancsa: Tenger kínhalál, tenger kivégzés Hullik most a wartburgi tanokra...

Csak égjen, Csak égjen a hűtlen!

Hogy ég a bűnös a máglya ormán, Mily undorító és mily fölséges, Mily mámorító és szörnyűséges, Hullócsillag mélykék nyáréjszakán.

Hittünk benne, hogy egyetemes lesz A kor, és annak minden szép szava, Jaj! - homo homini lupus est, Bizony ember embernek farkasa.

Csak égjen, Csak égjen a hűtlen!

Szennyes volt a Temze, görbe az út, Nem volt egyetemes az igazság, Nem volt többé biztos a bizonyság, És Thomas More uram hazaindult

.

Debrecen, 2014.09.23.

53.

Acta De Kossuth

Irodalom

A fuldai fekete mén Tarka mező a tépett nyárban, Szürke az ég és szárba szökött, Vékony a föld és jajgva nyögött, Szellem lakik a szép tölgyfában.

Boszorkánykacagást hallani, Csak ő néz, csak a köd száll felém, Mert elszabadult velem A fuldai Fekete mén.

Babonák földjén vágtat a ló, Doktor és ördög vitába száll, Oroszlán harcol és Rőtszakáll, Szép sípszavú a patkányfogó.

Sötét, vad ár habjait látni, Befogad, elránt a hideg mély, Mert elszabadult velem A fuldai Fekete mén.

Acélcsarnok és Die Deutsche Bahn: Mennyi polgár és mennyi üveg, Roppant erő és roppant tömeg, Tengernyi szám az adattáblán.

Könnyű a szellő, s csókját hinti, Fölkavar, megcsap a buja szél, Mert elszabadult velem A fuldai Fekete mén.

Herceg! Állj meg, vége az útnak, Csonka a tornya minden dómnak, Durva a hangja minden szónak, Mert kibukott alólad A fuldai Fekete mén.

Hessen-Schlitz, 2014.07.13.

54.

Acta De Kossuth

Impresszum

Szerkesztők: Antal Sára Biri Tímea Buri Tamás Féki Zsuzsanna Garamvölgyi Ádám Gönczi Annamária Gulyás Gréta Kálmánczhelyi Anna Koncz Csilla Matkó Nikolett Nemes Anna Boglárka Szakály Bence Sziráczki Martin Tippan Elizabet Tóth Imola Valastyán Marcell Varga Dóra

Felelős szerkesztő: Dr. Kiss Gabriella

Főszerkesztők: Simon Bálint Sárkány Balázs

Technikai szerkesztő: Pálinkás Dóra

Grafikus: Aranyi-Aszalós Vivien

55.

Acta De Kossuth

Források

Forrásaink:  

Bánhegyi Ferenc: Kossuth Lajos az üzente Rubicon online

  

Fizika Szemle 1997/3 96. oldal Fizika Szemle 1998/2 SZTNH Magyar feltalálók és találmányaik Szilárd Leó című cikke

 

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások

56.

www.hoxa.hu