II. évfolyam, 4. szám

Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága

Tartalom 1. Beszélgetés Nyáry Krisztiánnal: 2. old.

2. Iskolai hírek: 7. old.

3. Megemlékezés Weöres Sándorról: 9. old.

4. Egy zseni portréja (Jim Morrison): 15. old.

5. Kalendárium: 20. old 6. A tél divatja: 24. old.

7. Citromos-kókuszos fehércsoki trüffel: 28. old.

8. Hagyaték az utókornak: 29. old.

9. ARTzok (interjú Dorogi Benjáminnal): 32. old 10. Irodalom: 42. oldaltól

Interjú Nyáry Krisztiánnal a 2. oldalon!

100 éve született Weöres Sándor Nől a dér, álom jár, hó kering az ág közt.

Karácsonynak ünnepe lépeget a fák közt.

Hó fölött, ég alatt, Kis ágat öntöznék nagy könyvből dalolnék fönn a messzi Holdban. fehér ingben, mezítláb, Fagyott cinkék helyébe ha karácsony volnék . lefeküdnék holtan.

Én is ládd, én is ládd, hóban lépegetnék, ha a jeges táj fölött karácsony lehetnék.

Viasz-szín, kén-sárga Csak sírnék,csak rínék, mennybolt alatt járnék, ha karácsony volnék, körül venne kék-eres vagy legalább utolsó halvány téli árnyék. fia-lánya volnék.

(Nől a dér, álom jár)

Áldott karácsonyt, boldog újévet kíván az ACTA DE KOSSUTH!

Acta De Kossuth

Aktuális

Beszélgetés Nyáry Krisztiánnal November 13-án Nyáry Krisztián, író, tanár, kommunikációs szakember látogatott iskolánkba a Kőr Dáma Egyesület jóvoltából, egy rendhagyó magyarórát tartani. Az író érkezését nagy érdeklődés övezte, legalább öt osztály szeretett volna részt venni a beszélgetésen – mit tesz a Facebook! –, de idő- és helyhiány miatt csak két és fél osztály hallgathatta meg az írót.

Nyáry Krisztián, az Így szerettek ők Magyar irodalmi szerelmeskönyv, kétrészes magyar könyv szerzője. A könyv az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere: magyartanárokat bosszantó (bulvár?) vagy éppen segítő (olvasási kedvet meghozó?) mű, melynek története éppúgy izgalmas, mint az általa tárgyalt szerelmi históriák.

Kiss Gabriella tanárnő mesélt az óra előtt nekünk a szerzőről, a könyvről, ő számolt be nekünk arról is, hogy rendkívüli irodalomóránk lesz. Aki tudta megvette a könyvet, s a ki nem tudta – lévén édesanyám a megye híres könyvtárának dolgozója -, kikölcsönöztem neki (egy tucat kötet járt kézről kézre…). Vártuk azt a keddet, Nyáry Krisztiánt, berendeztük a könyvtárat, ott fér el ennyi diák egy órán. A nagyszünetben megérkezett az író Porkoláb Gyöngyi, a Kőr Dáma Egyesület elnöke kíséretében.

De részt vett ezen a rendkívüli órán sok tanárunk is, többek között Kovács István igazgató úr, akit elkísért a volt „kossuthos” lánya is, Miklósvölgyi Miklós igazgatóhelyettes úr és Csákó Julianna tanárnő.

Az író közvetlen és meditatív. Ezt a nekünk feltett első kérdéséből is éreztük: 2.

Acta De Kossuth

Aktuális

Vajon szabad-e olyan, a közösségre nem tartozó, az írói-költői teljesítményt közvetlenül nem befolyásoló intim témáról írni, melyhez a szerzőtől nem kaptunk engedélyt?

Simon Bálint (11.a) véleménye szerint az életrajz feltárása akár szemérmetlen is lehet: az azték sírokat feltáró régész a legintimebb helyen kutakodik: a tetemben. Ő sem kért engedélyt a halottól… Nyáry Krisztián nem adott lezáró, végérvényes választ, de két indokkal alátámasztotta munkásságának „jogosságát”: a versek, de akár az epikai művek értelmezésénél is fontos lehet a keletkezésháttér pontos ismerete, más részről maguk a művészek is biztosak voltak benne, hogy naplóik nyilvánosság elé kerülnek. Két történetet mesélt el nekünk. Gárdonyi Géza még titkosírással írt naplóját is jövőbeli olvasójának címezte, biztos lévén benne, hogy fel fogják törni a hálás olvasók és irodalomtörténészek a naplóját, megfejtik titkosírásának kódját; Karinthy Frigyes, úgy kezdte egyik titkos szerelmének írt levelét, hogy „e levél egy nap talán érettségi tétel lesz…”.

Bár több, pletykalap-gyanús történetet is olvashatunk a szerelmeskönyvben, Nyáry Krisztián semmiképpen nem a megbotránkoztatást tűzte ki céljául (mint arra a kötet diszkrét elbeszélői stílusa is bizonyíték). A cél a szórakoztatás volt, s még ennél is fontosabb: elfeledett művészeket, műveket megismertetni az olvasókkal, felkelteni az érdeklődést íróink, s ez által műveik iránt. Ez talán az olvasási kedvet is meghozhatja...

Nyáry Krisztián elmondta, még elő személyek nem szerepelnek a művekben, kivétel Radnóti özvegye: Gyarmati Fanni (Fifi néni), ő azonban áldását adta. Írásával senkit nem akart bántani, nem akart indiszkrét vagy tolakodó lenni. Ezért csak régi íróink, kötőink históriáit idézte fel – diszkréten.

3.

Acta De Kossuth

Aktuális

A nagyszámú diákság igazolta az írót: olvastak – bár személyes véleményem alapján: az író számára ez sem a hallgatásokból, sem a feltett kérdésekből nem derülhetett ki -, s valódi érdeklődéssel jöttek az órára. Diáktársaim szemérmességére jellemző; hogy „szaftosabb” kérdéseiket éppen igazgatóikra bízták: tegyék ők fel az írónak, nekik biztos megválaszolja.

Beszélgettünk a nem publikálható témákról (egy- egy költő esetleg végrendeletében kérheti a teljes titoktartást - még a szerzői jog él) és az életrajz és a mű elkülönítésének szükségességéről is. Nyírő József, aki egy időben a szélsőjobb oldali politikához vonzódott, kikerült a magyar irodalmi kánonból, holott irodalmi alkotásai kiemelkedőek (pl.: Uz Bence) Szó esett az író legkedvesebb történetéről, amit a első kötet tartalmaz, Benedek Elek és felesége „szinte archaikus szerelmének” igaz meséje.

Az óra után ültünk le Nyáry Krisztiánnal beszélgetni.

Kedves volt és közvetlen.

Magyartanársága elfedhetetlen: pontosan és színesen fogalmaz, érezhetően hangszere a nyelv.

Mindig is író akart lenni?

Nem, ez az egész hirtelen jött, ha két évvel ezelőtt bárki azt mondta volna nekem, hogy ilyen könyveket fogok írni, magam is meglepődtem volna.

Lépésről lépésre jött létre a projekt, amit az elején csupán a barátaim szórakoztatására írtam a Facebookon.

Várható-e újabb könyv a külföldi nagy írók nagy szerelmei történeteiről?

A szakirodalomhoz való hozzáférés és az idegen nyelv okozta nehézségek miatt nem tervezem egy világirodalmi kötet megjelentetését, bármennyire is érdekes lenne például Tolsztojról vagy Byronról írni.

4.

Acta De Kossuth

Aktuális

Milyen volt a könyve fogadtatása?

Pozitív visszajelzés természetesen, hogy sokan olvassák, megveszik a könyveket. Komoly szakmai igazolás, hogy a könyvtárosok és magyartanárok fontosnak tartják művem az irodalomoktatás és terjesztés céljából.

A negatív kritikák között, a legtöbb megfontolandó, és kevés az érzelmi alapú vélemény. Ez utóbbival nem tudok és nem lehet mit kezdeni.

Melyek a további tervei?

Nem hiszem, hogy lesz Így szerettek ők harmadik kötet. Persze ez nem jelenti azt, hogyha nem akadok rá valami érdekesre, azt nem posztolom a Facebookon, de nem tervezek újabb könyvet. Hosszabb távon, a 20. századi életrajzok nagyon érdekelnek, mivel nincs olyan életrajz, amit ketté ne törne a század valamely eseménye. Szívesen foglakozom azzal a kérdéssel, hogy az életrajzot hogyan befolyásolja egy – egy diktatúra, és hogy ezek intézkedéseire, szörnyűségeire milyen válasz adható. Ezért is írnék talán hősökről, akik az adott helyzetben nehéz, sokszor kockázatos döntést hoztak, de jól döntöttek.

Izgalmasan hangzik! Ennyit szerettem volna kérdezni, köszönöm a válaszokat!

Nagyon szívesen!

Gönczi Annamária, 11.c

***

Nyáry tanár úr előadássorozatát a Kőr Dáma Egyesület tette lehetővé.

Szerkesztőségünk a rendhagyó irodalomóra után az egyesület elnökével, Porkoláb Gyöngyivel beszélgetett.

A Kőr Dáma jövőre lesz 15 éves, feladatának a kulturális értékek fölkarolását tartja Debrecenben. Tekintettel arra, hogy az egyesület csak 5.

Acta De Kossuth

Aktuális

női tagokat számlál, elsősorban a nőket érintő témákat közelíti meg olyan értékek mentén, mint a kultúra és a sport.

Porkoláb Gyöngyi elmondta, hogy az egyesület gyakran rendez fórum jellegű beszélgetéseket, mint amilyen a Kettétört életpályák rendezvénysorozat is volt, a Városi Könyvtárral együttműködésben. Az érdeklődők tragikus sorsú költők, írók életútját ismerhették meg.

Az egyesület havi rendszerességgel. hív debreceni érintettségű, kötődésű vendégeket. Olyan nagy nevek vettek részt a Kőr Dáma kulturális programjaiban, mint Janikovszky Éva, Szabó Magda, Jókai Anna, illetve a férfiak közül Csernus Imre, Vámos Miklós, vagy Bujtor István. Meg kell említenünk a Debrecenből elszármazott Cserhalmi Györgyöt, és a gimnázium egykori diákját, Eszenyi Enikőt is.

A Kőr Dáma a kultúra emberekhez történő eljuttatása mellett fontos feladatának tartja a karitatív tevékenységét is. Porkoláb Gyöngyi szerint egy női szervezet működésekor kiemelkedő jelentőségű a másoknak való segítségnyújtás, jelentsen az akár szociális, vagy művészeti támogatást.

Szerkesztőségünk természetesen érdeklődött Nyáry tanár úr előadásának hátteréről is. Porkoláb Gyöngyi elmondta, hogy a mai fiatalokkal szemben sajnos él az a negatív sztereotípia, hogy nem, vagy csak nagyon keveset olvasnak, akkor is a facebook-ot, vagy a kötelezőket röviden. Azonban a előítéletek gyártása helyett sokkal fontosabb a kulturális nyitás az ifjúság felé, ebben pedig kiemelkedő szerepe van az érdekes, fiatalos megközelítésnek és értelmezésnek, irodalmi tekintetben is.

- Bátraké a világ -, mondta a beszélgetés végén mosolyogva, miközben e sorok írója matematika fakultációra igyekezett.

Simon Bálint, 11.a

6.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Iskolai hírek Novemberi büszkeségünk November 29-én és 30-án az ország legjobb biológiatanárait és legkiválóbb diákjait látta vendégül a Szeged Orvosbiológiai Kutatások Jövőjéért Alapítvány. Kétnapos programjukba a Szent-Györgyi Albert Tanulmányi Verseny résztvevői is bekapcsolódtak. Iskolánk kutatással foglalkozó diákjait és vezető tanárukat Dr. Futóné Monori Edit tanárnőt is meghívták. Ezáltal elindult a Nobel-díjasok által támogatott Szegedi Tudós Akadémia, mely elit képzést biztosít a magyarországi tehetséges diákok számára. Dr. Futóné Monori Edit tanárnő Szentgyörgyi-tanár lett, ami az elmúlt években végzett eredményes tehetségsegítő munkájának újabb elismerése. A Szent-Györgyi Albert Tanulmányi Versenyt a Szegedi Tudományegyetemen november 29-én, pénteken tartották.

December hónap eseményei:  December 7-én, szombaton tanítás lesz keddi munkarend szerint.  December 21-én, szombaton ismét munkanap lesz pénteki munkarenddel. Ez a téli szünet előtti utolsó tanítási nap.  A téli szünet december 23-tól -január 3-ig tart. Az első tanítási nap január 6-án lesz.

Január hónap eseményei:  Január 13-án ismét érkeznek iskolánkba tanárjelöltek, akik a második félévben nálunk töltik egybefüggő féléves gyakorlatukat.  Január 14-én kerül megrendezésre a Savaria történelem verseny első fordulója.  A félévi osztályozó értekezletek január 15-17 között lesznek. Az első félév január 17-én lezárul. A félévi értesítők kiosztására az azt követő héten, január 20-24-én kerül sor.  A tanév rendje szerint a 6 évfolyamos osztályokba, valamint a 9. évfolyamra jelentkezők számára január 18-án 10 órától lesz a központi írásbeli felvételi vizsga. A pótlásokat január 23-án 14 órától lehet megírni. Pótló írásbeli vizsgát azok a tanulók tehetnek, akik az előző írásbelin alapos ok miatt nem tudtak részt venni.

7.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Vizsgaismétlésre nincs mód, minden tanuló csak egyszer tehet központi írásbelit.

Az eredményekről az iskola február 6-ig értesíti a diákokat és a szülőket.  Január folyamán elkezdődnek a háziversenyek a különböző tantárgyakban.  Január 30-31-én síszünet lesz.

Garamvölgyi Ádám, 11.c Sziráczky Martin, 11.c

8.

Acta De Kossuth

Kultúra

100 éve született egyik legnagyobb költőnk Weöres Sándor Az ő verseit ismertük meg leghamarabb – Weöres Sándor gyermekverseit olvasta nekünk anyukánk, az óvó néni, a tanító néni. Őt hallgattuk, amikor Halász Judit énekelt nekünk. S mégsem ismerjük költészetét.

http://www.youtube.com/watch?v=bM_m01Ckkfo http://www.youtube.com/watch?v=5GgJ_VYT_pU http://www.youtube.com/watch?v=np8DqCkkwp4 http://www.youtube.com/watch?v=psrT9b3FjmA http://www.youtube.com/watch?v=Va2zCRNInVw http://www.youtube.com/watch?v=d-Q5pUdQsGw http://www.youtube.com/watch?v=ZhCNLnYBbd4 http://www.youtube.com/watch?v=1pWrftPNUtw

9.

Acta De Kossuth

Kultúra

Már 14 éves korában vidéki lapokban megjelentek versei, 19 éves fővel már országszerte tudomásul vették a vájt fülű olvasók, hogy bravúrosan verselő, egészen sajátos hangú költő.

Ez 1932-ben történt. A Vas megyei Csönge nevű faluból - ahol apja jegyző volt - postán beküldött egy bizarr képekkel, kitűnő rímekkel, meglepő gondolattársításokkal fülbecsengő költeményt a fiatal írókat, költőket maga köré csoportosító "Névtelen Jegyző" nevű budapesti folyóirathoz, amely azonnal közölte. Felfigyelt rá Babits Mihály is. Ennek a bemutatkozó kis műnek "A macska" volt a címe, a hízelgő állat monológja: gazdája áhítatos hangú dicsérete. Refrénként visszatérő sora: "Kilenc mély bók a nevének" irodalmi körökben tréfás köszönési fordulat lett. Még ugyanebben az évben otthonra talált a Nyugat hasábjain is, és az azonnal befogadott költő - fel-feljárva a fővárosba hamarosan kedvelt barát lett a legkülönbözőbb irodalmi körökben. Alacsony termetével, különös, kicsit éneklős hanghordozásával, szerényen mosolygó arcával, váratlan ötleteivel és már fiatalon is meglepően nagy és széles körű műveltségével együtt egész lényében volt valami nagyon kedves mesealakszerűség. Pedig kultúrája feltornyosulásának még csak az elején tartott. Ez a szellemi önépítés 76 éves korában bekövetkezett haláláig szakadatlanul folytatódott.

10.

Acta De Kossuth

Kultúra

Weöres Sándor A macska Simaselymű a szőröm, karcsu a testem és fogaim hófehérek, ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének.

Hálótermében, nagy vánkoson alszom, selyemszőröm szétsimul a selymen, hátamat álom puposítja, rózsaszín orrom a földre ernyed és nincs ki ílyenkor zavarni merjen.

Dél-papja zsarátnok-színü ruhát hord, a bojtok a földig érnek, de meztelen volt, hogy ölébe vett, kilenc mély bók a nevének. Ölébe vett, szivére szorított, zümmögött két zárt ajka között, mint a folyó, ha kiszökött a zöld ínyű hegység fogsora közül és sások ezrébe öltözött.

Ott tipródtam az ölében én, nyolc karmom a húsába mélyedt, dél-papja combján kiserkedt a vér, kilenc mély bók a nevének.

Olyan kegyes volt és a vérét testes kehelyben fogta föl és megkinált a kehellyel, de én csak tipródtam és mosakodtam, mivel már jóllaktam az este kaláccsal és elefántcsont-szinü tejjel. Ő dúdolt, halkan zümmögött, két zárt ajkán rezgett az ének, sós könnye a számra hullott, földoromboltam dél-papja ölén, kilenc mély bók a nevének.

Most vánkosomon fekszem, körülöttem mindenféle tálak, rajtuk mécsesek égnek, háromlábú vékony állványokon állnak.

De két csukott szemhéjam alatt, mint a fehér bél a töretlen dióban, ragyogóbb mécsesek égnek, dél-papja értük és helyettük alszik, az arca lisztes, a homloka kő, kilenc mély bók a nevének.

11.

Acta De Kossuth

Kultúra

Méltón megemlékezni pár oldalon keresztül nehéz. A szokásos laudáció helyett olvassátok el a költők műveit, ők hogyan méltatták kortársukat, költőtársukat.

Kányádi Sándor Weöres Sándor Állandóan fügét mutat az olvasónak, játszik vele, mint macska az egérrel; tékozló római polgár, keleti kényúr, fölényes arisztokrata, pap és bohóc egyszemélyben, áhítatosan imádkozik s rád hunyorít, mikor az ámenig érne; cserepekre ír hieroglifeket, izzadhatsz, míg a tábla összeáll s megfejted értelmüket; kéregre, levélre, alálibegő madártollakra írja, rajzolja jeleit, gyűjtsd össze, ha kíváncsi vagy, ha érdekel, s az a csodálatos, hogy addig bűvöl-bájol, míg kíváncsivá tesz, és szinte a kuncogását is hallhatod, amikor a varázslatból, egy közmondás vagy egy tréfa csattanójától józanodva, csak egy közönséges cserepet, levelet, tollat tartasz tenyereden: nincsenek haszontalan dolgok, emeli föl ujját, de azt is úgy, mintha egy játékos egér farkincája volna, azé az egéré, amelyik elrágja a meséket…

Nemes Nagy Ágnes Római tél A 70 éves Weöres Sándornak Emlékszik a római télre?

(Kis jel-szeletként említem meg ezt.)

Mely úgy úszik a multjainkban, mint egy jegelt narancs-gerezd.

12.

Acta De Kossuth

Kultúra

Na és a macskák ott, hosszanti csíkkal, (Micsoda gerezd-forma sávok!)

Kérem csináljon, úgy mint eddig is, gerezdekből teljes, kerek világot.

Kovács András Ferenc Árdeli szép tánc Hódolat Weöres Sándornak Szamos partján, Szatmár mellett, Kurta kocsma állott – Vályogfala világgá ment, Vagy iszappá mállott. Így volt rég, úgy volt rég, Citera, nyenyere, brácsa, Szamos hátán elvándorolt A kármentő rácsa.

Maros partján, Sárpatakon Volt nagyapám gátőr – Azóta már földet morzsol, Zuhog az ár, s áttör. Így volt rég, úgy volt rég, Viola, fidula, hárfa, Maros hátán száraz faág Úszik át a nyárba.

Küküllőben fürödtek a Keresztúri lányok – A vén füzest künn a parton Perzselték a lángok. Így volt rég, úgy volt rég, Citera, viola, gardon, Egyik húzza, a másik vonja, Én a bőgőt tartom!

13.

Acta De Kossuth

Kultúra

Kormos István Rajz a nap-köszörűsről Valami velocipédforma biciglit nyaggat: kettős kereket, kiskerék: hold, nagykerék: nap, köszörűs zöldmanó-fején, a búbján avagy a tetején csillagszalmából sombrero, a prérire illő kalap.

Bámészoltat is sok gyereket, hajtván a nap-hold kereket.

Csíz-csőrrel köszörül adj neki likas tálat, latolgat: ez még jó lehet, megél kilencven nyarat, fene villogó fényeket, huszonhárom és 1/2 telet.

De zeng a nap-köszörűs, flintája tizenegy csöves: Mister, ön összetéveszt, az én billogom Weöres, nem csöndül semmi vers énrám, bár hulljon mint a köles; a rám ütő rím: sörös, ám elhírelni fölös, mert egy miccre lesz alpeöres.

Végezetül hallgassátok meg Weöres Sándor Ki minek gondol című versét! http://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU&list=PL6640AB8C54 0A09AA Dr. Kiss Gabriella Tanárnő 14.

Acta De Kossuth

Kultúra

Jim Morrison (1943-1971) Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: Végtelennek.”-William Blake

Az ötvenes évek amerikai fiatalságának feszültsége, és egzisztenciális helyzetéből fakadó elégedetlensége következtében jött létre egy nemzedék, amelyet hippi-nemzedéknek neveznek. A hippik magatartása semmiképp sem mondható példásnak, de véleményem szerint értelmetlennek sem. Közülük rengeteg író, költő, zenész próbálta versszakokba sűríteni azt a dühöt, amely felgyülemlett egy egész generációban. Ebben az időben egy zenész, Jim Morrison, a költészet és a zene között olyan egyensúlyt és harmóniát teremtett, amely a mai napig egyedülálló. A Morrison név nem csak egy zenészt jelöl, hanem egy kort, életérzést és egy tragédiát is.

Láthatatlan, de olajozottan működő csavarnak lenni egy gépezetben. Talán ezzel lehetne jellemezni azt a folyamatot, amely ma is működik és elnyomja azokat, akik gondolkodnak és gondolataiknak, elégedetlenségüknek hangot is adnak.

Sanyarú, ám lehetőségekkel teli korban kezdi bontogatni szárnyait egy ifjú Floridai tehetség, James Douglas Morrison. Ekkor még csak az apja és közeli barátai tudhatják, hogy mekkora tudásszomjjal és zsenialitással rendelkezik Jim. Apja azonban nem akar tudomást venni fia művészetéről.

15.

Acta De Kossuth

Kultúra

Jim szigorú, konzervatív nevelésben részesült, és gyermekkorában szerzett lelki sérüléseinek művészetében később hangot is adott. Már 17 éves korában sok verset írt, amelyek átalakított változatai jó pár Doors szám dalszövegét is képezték. Nagy hatással volt műveire Baudlaire, Nietzsche, Walt Whitman, Joyce, Rimbaud és a görög mítoszvilág. A 60 as évek elején bordélyházak, valamint alkalmi lakások között sodródva elhatározta, hogy otthagyja az UCLA filmművészeti egyetemet, ugyanis nem értékelték művészi törekvéseit.

Ray Manzarek nevű barátjával 1965-ben megalapították a Doors zenekart, amihez csatlakozott Robby Krieger gitáros és John Densmore dobos is. A zenekart a kritikusok vegyes érzelmekkel fogadták. Jim Morrison filozofikus dalszövegei, bizarr allegóriái nagy felháborodást váltottak ki a szürke átlagpolgárok között. Azonban a fiatalságra óriási hatással voltak. Sokan Morrisont istenként tisztelték amiért olyankról is mert énekelni, ami tabunak számított a korban. Ezekhez a különleges dalszövegekhez Ray Manzarek, az együttes zenei gondolkodója hozzáadott a szintetizátorral egy semmihez sem hasonlítható hangzásvilágot. Egy legenda szerint Jim négy éves korában látta, amint egy kamionos gázolást követően egy indián család elvérzik a sivatagi országúton. A fiatalkori trauma visszatérő motívuma lett később Morrison költészetének, de a család szerint kissé ki is színezi az esetet. A Doors volt az első zenekar, mely a blues-t, a rockot és a pszichedeliát úgy keverte, hogy abból slágerlistás számok születtek.

Sikert sikerre halmoztak, Morrison egyedi öltözködésével és hangjával hamar a kor férfiideálja lett.

16.

Acta De Kossuth

Kultúra

Jim már a zenekar megalakulása előtt is rendszeresen fogyasztott LSD-t, valamint nagy mennyiségű alkoholt. A droghasználata a hirtelen siker miatt hamar elburjánzott, és rendszerint kábult állapotban jelent meg a színpadon. Ray Manzarek nemcsak kollégája, hanem lelki szemetesládája is volt Morrisonnak. Véleménye szerint, amikor Jim a színpadra lépett, megszűnt önmaga lenni, átváltozott valami pörgő dervissé ,aki bizarr improvizációkkal tarkította az egyébként sem átlagos koncerteket. A zenekar többi tagjának meg kellett tanulnia „végtelenítve” játszani a számokat, ugyanis nem lehetett tudni, Jim mikor mivel rukkol elő.

A droghasználat odáig fajult, hogy a Doors koncerteken Morrison általában rendőrök koszorújában táncolt és énekelt. A mértéktelen alkoholfogyasztás és LSD miatt hamar elkezdődött személyiségének korcsosulása és fizikai leépülése.

1971-ben otthagyta a Doors zenekart, és feleségével Párizsba menekült a nyilvánosság elől. Ekkorra már teljesen elhagyta magát. Óriási szakállat növesztett, valamint 18 kg-t is felszedett.

Még ebben az évben sok verset írt, amikből később egy szólólemez is megjelent. 1971 július 3-án bekövetkezett az, amitől sokan féltek. Jim Morrisont holtan találták a fürdőkádjában, így ő is belépett a híres „huszonhetesek” klubjába, ahol már várta Janis Joplin és Jimi Hendrix.

17.

Acta De Kossuth

Kultúra

Feltehetően mindhármuk halálát az önpusztító életmód okozta, de Jim utolsó napját rengeteg legenda övezi. A különféle elméleteket vallanak az önjelölt életrajzírók, az ellentmondó vallomások, valamint a tény, hogy Morrisont sosem boncolták fel.

Abban a korban énekelt a kormány számára érzékeny témáról, amelyben bűn volt gondolkodni.

Nagyon fontos tudni róla, hogy mindig felháborodott, ha rocksztárnak nevezték, ugyanis ő mindig is költőnek tartotta magát. Sokak szerint merénylet áldozata lett, bár az idegenkezűséget soha sem tudták bebizonyítani. Három évvel később felesége, Pam Courson is meghalt heroin túladagolás következtében.

James Douglas Morrison teste a Pére-Lachaise temetőben nyugszik, és az „újgenerációs” hippik zarándokhelyének tekintik. A helyi temetőőr állítása szerint mind a mai napig naponta friss virágokkal halmozzák el kultikus sírhelyét rajongói. Nagy hatású, hátborzongató, értékes és rendkívül intelligens ember volt. Karizmatikus, energikus férfi, lelkében egy törékeny kisfiú érzékenységével. Egy fényes csillag a zenetörténelemben, amely a mai napig ugyanolyan fényesen ragyog, mint évtizedekkel ezelőtt. Rohanó társadalmukban egyre kevesebb időt szánunk az igényes zenére, és egyre kevesebben igénylik, hogy a dalszövegek jelentsenek is valamit. Emiatt a Doors zenéje igazi kuriózumnak tekinthető. Egy ínyenc „falat”, amelybe kevesen kóstolnak bele.

Egy híres indiai mondás szerint, ha valakinek kimondják a nevét, akkor az illető nem halt meg. Ezért hát befejezésül csak annyit írnék: Jim Morrison.

18.

Acta De Kossuth

Kultúra

kata ton daimona eaytoy

Dávid Gergő, 11.a 19.

Acta De Kossuth

Kultúra

Kalendárium Január – Boldogasszony hava A régi nevét így magyarázzák: Az új év kezdetéhez fűződő hagyományaink főként a gazdasági élet, a család, a háztartás szerencséjét, egészségét kívánták megalapozni jóslással, varázslással és egyéb bűvös mesterkedéssel.

Február - Böjtelő hava Keresztény időkben a február a böjt első hava lett, mivel a nagyböjt kezdete rendszerint ebbe a hónapba esik. Erre utal a hónap régi magyar neve: Böjtelő hava. Nevezték Halak havának is, mivel február 21-e és március 20-a között a Nap a Halak jegyében jár.

Március – Böjtmás hava Március régi magyar neve Böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik.

Hónapunkat nevezték Kos havának is a március 21-ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról.

Április – Szent György hava Nevét onnan kapta, hogy a néphagyomány szerint április 24-e (Szent György nap) a tavasz kezdete. Ekkor hajtották ki az állatokat a legelőre. E napon állnak szolgálatba a pásztorok.

20.

Acta De Kossuth

Kultúra

Május – Pünkösd hava Ahogy a nevéből látjuk, ebben a hónapban van pünkösd.

Ez az ünnep a húsvéttól számított ötvenedik napon van.

Közkedvelt, mivel a pünkösdi királyválasztáson tartott viadalokon sokan jót nevettek.

Június – Szent Iván hava Június régi magyar neve Rák hava, illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a Rák hó (jún.

22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről, Keresztelő Szent Jánosról nyerte.

Július – Szent Jakab hava A Nap elhagyván a „nedves” Rák jegyét és a „száraz” Oroszlánba lépett. Júliust ezért régen Oroszlán havának is nevezték. 23/24-n lép a Nap az Oroszlán jegyébe (a valóságban a Rák csillagképben jár ekkor).

Közhasználatú magyar neve az Oroszlán hónap első dekádjának apostolszentje után Szent Jakab hava volt.

Augusztus – Kisasszony hava A „két boldogasszony köze”-nek hívott hónapról (augusztus 15.-szeptember 8.) lett ez az elnevezés.

Ilyenkor ültetik le a tyúkokat, hogy a tojásokat kiköltsék.

Ezután beszórták mésszel, mert úgy gondolták, hogy így tovább eláll.

21.

Acta De Kossuth

Kultúra

Szeptember – Szent Mihály hava Szent Mihály nemcsak a vásárjai miatt híres, hanem a Szent György napján kihajtott állatokat Szent Mihály napján hajtják be. Ez a sok esemény miatt lett ez a régi elnevezése a hónapnak.

Október – Mindszent hava Az őszi betakarítás, a termények eladása, tárolása, a következő gazdasági év előkészítése komoly feladatokat rótt a gazdákra. A napszámosok, béresek pedig keményen dolgoztak.

November – András hava Ezt a hónapot Szent András napjáról nevezték el (november 30.). Ugyanis ez volt a legjelentősebb házasságjósló és varázsló nap.

December – Karácsony hava Egyértelmű mindenki számára, hogy a kereszténység egyik legfontosabb ünnepéről és szokásairól kapta nevét ez a hónap. Fontos még a Luca-szék, mely igen babonás, de szórakoztató hiedelem.

22.

Acta De Kossuth

Kultúra

Más kalendáriumok -

-

Gergely-naptár: 2013 Ab urbe condita (Róma alapításától): 2766 Bahái-naptár: 169-170 Berber-naptár: 2963 Bizánci-naptár: 7521-7522 Buddhista-naptár: 2557 Burmai-naptár: 1375 Etióp-naptár: 2005-2006 Hindu naptárak:  Vikram Samvat: 2068-2069  Shaka Samvat: 1935-1936  Kali Juga: 514-5115 Holocén-naptár: 12013 Iráni-naptár: 1391-1392 Japán-naptár: 2673 Kínai-naptár: 4709-4710 Kopt-naptár: 1729-1730 Koreai-naptár: 4346 Muszlim-naptár: 1434-1435 Örmény-naptár: 1462 Thai szoláris-naptár: 2556 Zsidó-naptár: 5773-5774 Buri Tamás, 8.a

23.

Acta De Kossuth

Divat

A tél divatja A divat az évszakokkal is változik, ám ennek ellenére vannak örök darabok, melyek sosem mennek ki a divatból. Bár megérkezett a leghidegebb évszak, mégsem kell lemondanunk a csinos fazonokról és a színes ruhadarabokról.

Ugyanolyan változatosan öltözködhetünk tél a folyamán, sőt a szebbnél szebb sapkákkal, sálakkal, kesztyűkkel feldobhatjuk megjelenésünket.

A divat elsősorban a színek, anyagok, minták és ruhadarabok körül forog, így minden évszaknak megvannak a maga divatszínei. Az idei tél színei a bézs, a pezsgőszín, az arany, a fekete, a fehér, a szürke, az ezüst, a zöld, az őzbarna és gesztenyebarna. A karácsonyi szezonban elsősorban az egyszerűbb, letisztult árnyalatok javaslottak, mint amilyen a bézs vagy a pezsgőszín.

Szilveszterre választhatunk feltűnő színű darabot, mint az arany, a bronz vagy az ezüst. Ilyenkor lehet csillogni és merészebben öltözködni. Először is fontos, hogy milyen összejövetelre készülünk. Felvehetünk állatmintás, metálos, csipkés ruhákat, de az alapdarab kis fekete ruhával nem lehet mellényúlni.

Anyagok terén érdemes olyan típusú ruhákat választani, melyekben nem fázunk a zord mínuszokban. Legnépszerűbb mindenképpen a szövet, a prém, a szőrme, a velúr és kasmír.

Tökéletes választás lehet egy elegáns szövetkabát prémes bélésű bokacsizmával.

24.

Acta De Kossuth

Divat

Az anyagokhoz szorosan kapcsolódnak a minták. A tél nagymenői a csíkok, a pöttyök és a kockák lesznek, de ezeket tilos kombinálni egymással!

Elmaradhatatlanok lesznek még a jól megszokott hópehely-, csillag-, rénszarvasminták is.

Rengeteg visszatérő kedvenc van, mint például a kényelmes kardigán, a meleg garbó és a kötött pulóverek.

Kabátok terén hordhatunk prémmel bélelt dzsekiket, vastag szövet- vagy szőrmekabátokat. Akik a sportosabb stílust kedvelik, választhatnak egy kapucnis vagy pufi kabátot. További különlegesség, hogy idén télen is trendi a military stílus, valamint a hosszú ballonkabátok sem mentek ki a divatból. Enyhébb időben felvehetünk egy kényelmes, pihepuha szőrmés mellényt, hiszen idén is hódítanak ezek a darabok!

A cipődivatot tekintve idén télen a magas sarkú, lekerekített orrú bokacsizmák, az alacsony szárú bakancsok és hótaposók, valamint a hegyes orrú, magas szárú csizmák fognak tarolni. Színek terén lehet fekete, fehér, szürke vagy bézs. A lényeg, hogy cipellőnk színe lehetőleg passzoljon a kabáthoz és táskához.

25.

Acta De Kossuth

Divat

A puha, prémes vagy szőrmés sapkák idén is népszerűek lesznek a boltok polcain - nem is csoda, hiszen melegek és luxushatást keltenek. Ha ilyen sapkát viselsz, átviszed öltözéked fókuszpontját a fejedre, ezért akár a legegyszerűbb télikabátot is fel fogja dobni.

A puha, "szőrös" kötött anyagok is hódítanak, mint a moher, gyapjú vagy a kasmír.

Az állatminták már évek óta hódítanak, idén is bátran választhatod a párduc-, zebra-, és leopárdmintás sálakat. Mindegyik divatlánc kínálatában fellelhető ugyanis valamilyen állatmintás darab.

Ha nem tudod eldöntetni, hogyan tekerd a sálat a nyakad köré, válassz csősálat, aminek nagy előnye, hogy gyorsan belebújhatunk, nem kell a megkötésével bajlódnunk. Többféle anyag, és minta közül választhatunk, de egyszínű darabokból is rengeteg variáció létezik.

A nyáron annyira menő bő gatyák télen új formában térnek vissza: egy kicsit vastagabb anyagból és alul szűkülő formában. Utóbbi tulajdonság gondoskodik róla, hogy ne fázz, hiszen a hűvös levegő nem áramlik be a bokádnál.

26.

Acta De Kossuth

Divat

Leginkább magas sarkú cipő és körülbelül A/4-es méretű kézitáska illik hozzá. Fekete színben bárhol és bármikor hordható, de vadabb, mintás darabokat is találsz belőle.

Az angolul oversized-nak mondott nagyméretű táskák hódítanak idén télen. Az elfoglalt nők kedvencei, hiszen nagy férőhelyüknek köszönhetően számtalan célt kiszolgálnak. Egy ilyen nagyméretű, klasszikus fekete bőrtáskával alap kiegészítőre tehetsz szert.

A télies szövetek gyakori mintája a skót kockás, ami a táskákon is legalább olyan jól mutat, mint öltözetünkön. Mindig figyeljünk arra, hogy a táska és a ruhadarabjaink összhangban maradjanak.

Az ékszerek terén a feltűnő méretű darabok dominálnak idén télen, amik nagy, csiszolt ásványokat, kristályokat foglalnak körül. A nemesfémek közül az arany éli újra virágkorát, míg az ezüst egy időre visszaszorulni látszik. Ennek oka egyrészt az arany meleg fényű csillogása utáni vágy, másrészt a bizánci és a barokkos stílus előretörése. Utóbbi vonulatnak köszönhetjük a nagy, kövekkel gazdagon kirakott keresztmedálok megjelenését is.

Biri Tímea, 11.c Matkó Nikolett, 11.c

27.

Acta De Kossuth

Divat

Citromos-kókuszos fehércsoki trüffel Elérkezett az Advent időszaka, mindennapjainkba beleivódik a kellemes várakozás. Lassan-lassan felmerül a kérdés, hogy mit adjunk szeretteinknek ajándékba. A recept, amit most hoztam remélem segíteni fog az ötletelésben, hiszen könnyen elkészíthető, mégis személyes és ünnepi papírba vagy dobozba csomagolva tökéletes karácsonyi ajándék.

Hozzávalók:  20 dkg fehér csokoládé  5 dkg vaj  3 e.k. citromlé  kókuszreszelék

A csokit törjük apró darabokra, majd öntsük hozzá a citromleves és hőálló tálban, vízfürdő felett (forraljunk kevés vizet egy kis lábasban, és tegyük a tetejére a hőálló tálat) olvasszuk fel. Adjuk hozzá a vajat és alaposan keverjük el a csokiban, majd ha felolvadt rögtön vegyük le a tűzről, mert könnyen megcsomósodhat.

Keverjünk hozzá annyi kókuszreszeléket, hogy jól formázható masszát kapjunk.

Diónyi mennyiséget vegyünk a kezünkbe és gyors mozdulattal formáljunk belőle golyókat.

Rakhatunk a közepébe mandulát vagy aszalt gyümölcsöt is.

Tegyük a hűtőbe egy pár órára, hogy megszilárduljon.

Jó étvágyat kívánok!

Gulyás Gréta, 11.a 28.

Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

HAGYATÉK AZ UTÓKORNAK -avagyTanári aranyköpések kézikönyve

„Hannibál fenn maradt északon… Igaz, hogy csak egy elefánttal, de akkor is!” Új Imre Tanár Úr „Van belső utazás, ha jól beszívsz.”

Dr. Kiss Gabriella Tanárnő „Hát én is azért mennék Amerikába, mert tudok angolul, azt’ jó’ van.”

Boros Éva Tanárnő „Nem az az értelmiségi, aki nem kapál!”

Kovács Gábor Tanár Úr „Ne hepciáskodj!”

Subicz Imre Tanár Úr A csend eszköze: „Kussz már!” Új Imre Tanár úr „- Fiúk jó lenne abbahagyni a telefonozást! *A fiúk egyszerre hátrafordulnak* - Ne nézzetek hátrafelé! Az utolsó padban ültök, nem ül mögöttetek senki. Nektek beszéltem.”

Dr. Ölveti Klára Tanárnő

29.

Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

„- Én nem bírnám ki, hogy ne beszéljek!

- Pedig igazán megpróbálhatnád…

Márkus Imre Tanár Úr „- Te leszel a kis pattanás. Pattanj a középső padsorba!”

Fazekasné Kovács Judit Tanárnő Bécsi kirándulásról beszélgetés: „- Majd este megnézzük a Rathaus-t.

- Jajj! Télen mindig van előtte egy korcsolyapálya.

- Igen… Majd hozok neked jeget, csak hogy kapjál valamit. Ez lesz a JEGESlegjobb ajándék.”

Fazekasné Kovács Judit Tanárnő

30.

Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

A diákokAt sem kell félteni… - diák csemege „- A pápajelöltek hosszú hálóingben voltak és egy WC alakú ülőkére ültették őket. A pápa alánézett, hogy nő e vagy férfi e a jelölt. Amikor alánézett azt kiáltotta…

- Fütyije van!” „- Ez a többtagú egyenlet olyan szép, hogy még nonfiguratív tetoválásnak is elmenne!

- Puskának jó lesz. Televarratom magam matekkal.” „Diák1: - Tanár úr milyen idegen nyelveket beszél?

Diák2: -Matematikául…” „- Miért rágja el az egér a zsinórt?

- Mert ideges?” „- Mi a különbség a főnév és a melléknév között? Mondok egy példát, hogy könnyebb legyen: Csizmák sétálnak előttem, pirosak.

- Tanárnő tessék orvoshoz menni!”

Antal Sára, 11.c Varga Dóra, 11.c

31.

Acta De Kossuth

ARTzok

Szóljon a „progresszívtrashmetalcore”!

- Interjú Dorogi Benjáminnal Ez alkalommal egy zenei tehetséget szeretnék bemutatni.

Információs doboz Melyik osztályba jársz? 11.D (DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma) Ha megtehetnéd, milyen szupererőt választanál magadnak?

Teleportálás.

Ha készülne az életedről egy sorozat/film, mit választanál nyitó dalnak? Mindig van egy aktuális kedvencem, a mostani: Queens of the Stoneage: I Appear Missing Továbbtalunási terv: A Budapesti Műszaki Egyetem mérnök informatikus szakjára szeretnék jelentkezni.

K: Mi jut eszedbe elsőnek, ha megkérlek, hogy egy számodra kedvelt tulajdonságod alapján röviden jellemezd magad?

V: Rémesen sokat beszélek, és rosszul érzem magam, ha nem beszélhetek. Ez mindenhol megnyilvánul, a zenekari fellépésekkor is imádok a közönséggel beszélgetni. Úgy általánosságba véve nem csak a beszéd, hanem az embereknek a kis apró metakommunikációja, tehát a gesztusok, hangleejtés is foglalkoztatnak. A hangsúlyokba is például annyi mindent bele lehet vinni. Nekem már szinte ez a mániám. Ebből is indulhatott meg nekem a zene szeretete, mert valamilyen szinten az is kommunikáció.

K: Mióta zenélsz?

V: Elég nehéz behatárolni. Ha a zenélésem kezdetének azt vesszük, mikor zeneiskolába kezdtem járni, akkor 6 éves korom óta.

32.

Acta De Kossuth

ARTzok

K: Milyen hangszereken játszol?

V: Zongorázni és énekelni tanultam a zeneiskolában, utána magamtól, bátyámtól, internetről gitározni, basszusgitározni. Van egy dorombom, azon tudok játszani. De bármivel, amit a kezembe adnak, megpróbálok valamit kezdeni.

K: Mi a kedvenc hangszered?

V: Ténylegesen kedvencet nehéz választani, de ha muszáj, akkor a hegedű. Egy olyan hangszer, amin egyáltalán nem játszok, de imádom a hangját. Eredetileg azzal akartam kezdeni, de anyukám kérésére inkább a zongorát választottam. Kicsit ilyen fekete fehér dolog kijelenteni, hogy mi a kedvenc hangszerem, mert van, amiben ez, van, amiben az dominál. A maga kis világában mindegyik ugyanolyan jó. Szóló hangszerként a zongora a favorit, de a gitárt, a basszusgitárt és a dobot is nagyon szeretem.

K: Mit jelent számodra a zene?

V: Igazából, mindent. Kikapcsolódást, feszültség levezetést, önkifejezést, szórakozást. És egy életvitelt, életmódot is jelent.

33.

Acta De Kossuth

ARTzok

K: Mi motivál a zene terén?

V: Elég sok minden. Egyrészt a zenekarom, velük - mint minden banda próbálunk egyre ismertebbek lenni, egyre több emberhez eljuttatni saját magunk zenéjét. De magára a zenélésre az is motivál, hogy tudom, ahhoz képest, hogy már elég régóta zenélek, még technikai meg egyéb tudásomban eléggé csak kapizsgálom a dolgot. Végig ott van bennem, hogy még tudnék többet, és ez folyamatosan hajt. Szerintem egy zenész nem jelentheti ki soha azt, hogy tud zenélni, az nem jó hozzáállás, mert itt elvesztette a motiváció egy részét. Ezen kívül nagyon szeretek zenét hallgatni, és nagyon szeretem azt is, ha másoknak jólesik hallgatni, amit csinálok. Tehát ilyen másoknak biztosított örömforrásként is jó ez a dolog, főleg a zenekari tevékenységeinkben.

K: Mi adja az ihletet a zenei tevékenységeidhez?

V: Ez egy jó kérdés…

K: Kezdjük azzal, hogy szoktál dalokat írni?

V: Alapvetően nem írok… vagyis… Nem jól fogalmaztam, mert írok zenéket, csak a megírásuk után elkövetkezendő két órában általában kihajítom őket, mert végül sosem tetszenek. De meglehet, hogy nem kéne kidobni ezeket. Egy kortárs zenész, művész úrral, Török-Zselenszky Tamással beszélgettem arról egyszer egy koncertje után, hogy hogyan viszonyul saját zenéjéhez. Már a negyedik, vagy az ötödik lemezét adja ki, de az ő szavaival élve: a legjobb fogyókúra az, hogyha az ember betekeri magát nylon fóliába és meghallgatja a saját zenéjét. Az inspirációra visszatérve, sok minden tud inspirálni, akár egy másik zenemű is – itt nem a plagizálásra gondolok, hanem a gondolatra vagy érzésre, amit az átad. Valamint sokszor megjelenik, hogy az alkotó valamilyen jellegű problémáját, negatív érzelmeit az alkotáson keresztül vezeti le, 34.

Acta De Kossuth

ARTzok

ez is ihletet jelenhet. Lehet úgy is, hogy csak spontán kitalálok egy dallamot és megtetszik. Általában így folyik maga a zeneírás is, először a dallam születik meg. A szöveg nagyon ritkán előzi meg a zenét. Jobban belegondolva, bárhonnan jöhet az ihlet, hallottam már olyan emberről, aki azért írt le egy számot, mert leborult előtte egy cserép, és ez annyira furcsa hanggal járt, hogy ez egy gondolatláncként megindult benne.

K: Van zenei példaképed?

V: Nehéz kérdés, mert rengeteg olyan zenész van, akire felnézek, főleg a technikai tudásuk miatt. A tényleges példakép számomra - aki ezt az egészet elindította nálam- a bátyám. Ő hamarabb kezdett el zenélni, és miatta kezdtem el én is.

K: Van egy zenekarod, a Naked Man. Kérlek, mutasd be a bandatagokat!

V: A zenekar három fővel indult, de a jelenlegi felállásban öten vagyunk.

Van egy szólógitárosunk, a bátyám, Dorogi László. Annak ellenére, hogy a testvérem, az egyik legjobb barátom is, kifogástalan testvéri viszony van köztünk.

A ritmusgitárosunk Szala (Szalacsi Gábor). Ő most fog lediplomázni. Egy érdekes figura, életvidám, de néha kicsit pesszimista tud lenni, ő volt az egyik olyan tag, aki később csatlakozott.

Az énekesünk Pepe (Usztics Péter) Nyírbátorban van még (Benjámin és a zenekar minden tagja eredendően Nyírbátori – szerk.), a zenekar többi része itt tanul Debrecenben. Érdekes ember, nagyon jó zenész, az egyik legjobb gitáros, akit ismerek.

A dobosunk, Pénzes János a szobatársam, és az egyik legjobb barátom.

Nagyon szorgalmasan tanul zenélni, tudja, hogy tudna még fejlődni. Ő szokta csinálni a „marketingünket”, tehát az internetes terjesztést, a bulik, klippek reklámozását. A nemrég megjelent videoklippünket is ő készítette.

35.

Acta De Kossuth

ARTzok

Az én reszortom a basszusgitár és a vokál.

K: Honnan jött a zenekar nevének ötlete?

V: Nem tudom, igazából több helyről… Az alapötlet az Így jártam anyátokkal c. sitcom sorozatból jött, annak volt egy ilyen című része.

Későbbi belemagyarázás szinten jött az is, hogy az egész zenekar attitűdje egy kicsit szándékosan nyers. Nem próbáljuk magunkat eladni, zeneileg és szövegileg is lényegre törő, úgymond pucér zenéket játszunk.

K: Milyen stílusú zenéket játszotok?

V: Pontos stílus meghatározás nincs. Viccből egyszer azt mondtuk, hogy progresszív-powertrash-metal-core, mert mostanában minden zenekar kitalál egy újabb és újabb stílusmegnevezést, bizonygatva, hogy ilyet csak ők játszanak (remélem, senkit nem sértek meg ezzel). Igazából, ami ráillik: metálzene – de vegyes. Ez abból ered, hogy a zenekari tagoknak kicsit eltér a zenei ízlésük, mindannyian szeretjük a metálzenét, de különböző válfajokat. Én például az alternatívabb metál dolgokat szeretem, tehát a Korn-t, System of a Down-t. Vegyes, pucér metál, mindenki sorolja be oda, ahova akarja.

36.

Acta De Kossuth

ARTzok

K: Mióta van együtt a zenekar?

V: Az alakulás 2011 augusztusában volt, és a jelenlegi felállás 2012 elején alakult ki.

K: Milyen és mennyi számotok van?

V: Körülbelül tíz-tizenkét számunk van: két saját, angol nyelvű szám, két darab feldolgozás, és azon kívül a teljes repertoár saját. A számaink egy részének még mi sem tudjuk a címét. Van egy klippes számunk is, a Sörpokol. (Számok még: Secret of the Night, Behind my mind, Rendszer megmérgez, Ahol meghalnak az álmok) K: Kérlek, beszélj egy kicsit a most klippet kapott számotokról, a Sörpokolról.

V: A szám maga osztott munka volt, a zenei alapot a bátyám írta, gitárokkal indult. Ezt felhoztuk próbára, ott elkezdtünk vele dolgozni.

Elég hamar megíródott rá a basszus és a dob is, a szöveget pedig az énekesünk írta. Ez egy „másnapos dal”, egy ideig az volt a címe, hogy Hangover, vagy Hangoooover (a dobosunk nem nagyon tudott angolul akkoriban, és két ’o’- val írta le először, aztán poénból a tracklist-re már négy ’o’-val került fel).

37.

Acta De Kossuth

ARTzok

Aztán emlegettük másnapos dalként, de mivel mindkettőnek volt már másik megfelelője, Sörpokol lett a címe. A számról nem mondok sokat, ha valaki meg akarja ismerni, hallgassa meg.

Link: http://www.youtube.com/watch?v=dFWc097Jp7c K: A klipp igényesre sikerült. Hogyan készült?

V: Úgy éreztük, hogy már kéne csinálni egy klippet valamilyen formában. Így csináltunk magunknak egy videót. Egy Amanda Palmer videoklipp adta az alapötletet. Abban van ez a Timelapse, vagy Stop motion megnevezéssel bíró technika, amivel mi is dolgoztunk.

38.

Acta De Kossuth

ARTzok

Úgy készült, hogy volt egy nagy Halász Judit plakátunk (nem tudjuk honnan, csak volt), A1-es méretű, és a hátulján nem volt semmi.

Eszkábáltunk egy székből és egy régi asztali lámpa-állványzatból egy állványt, hogy a fényképező egyhelyben maradjon. A munka legnagyobb részét János csinálta - az ő érdeme ez a klipp teljes egészében. A videó dalszöveg része 1600-nál valamivel több képkockából áll, három napig tartott a fotózás, ezt vittük számítógépre. Ami nagyon sok időt felemésztett, az az volt, hogy a dal szövegére ráillessze a videót. Pepecs munka volt, számolgatta a kis századmásodperceit, ezzel nagyon sok idő elment. Vannak benne zenekari életképek is, hogy ne legyen olyan unalmas egy-egy átvezető résznél. A szám vége felé megjelenik egy koncert végi timelapse videó, amely egy nyírbátori koncertünkön készült.

K: Milyen gyakran van fellépésetek?

V: Teljesen változó. Most ősszel volt olyan, hogy egy hónapon keresztül szinte minden hétvégén volt egy koncertünk. De nyáron például csak kettő. Ez attól függ, mikor érezzük úgy, hogy koncertezni kéne egyet, és hol találunk helyet. Ahogy kijön, úgy van koncert. Rendszeresség van benne, de az időközök változóak.

K: Nemrég meghívást kaptatok egy nyírbátori rock-fesztiválra. Milyen érzés volt ott fellépni?

V: Nagyon jó. Az esemény neve: „Szóljon a rock: a nyírbátori rockzene 40 éve” volt. Nyírbátorban nagyon régóta jelen van a rockzene, és ahhoz képest, hogy kisváros, sok a zenész, ezért találták ki, hogy a nagy öregektől kezdve egészen a kis tojáshéjas fenekű emberkékig - mint mi - meghívnak zenekarokat.

Tizenkettő zenekar lépett fel. Remek hangulat volt végig.

Nagyon meg voltunk illetődve, már a meghívás miatt is. Az első fellépő zenekar ötven éve alakult, ami azt jelenti, hogy azok az emberek, 39.

Acta De Kossuth

ARTzok

akikkel mi egy színpadon zenéltünk, öt évvel azelőtt már zenéltek, mielőtt a szüleink megszülettek volna- hihetetlenül jó és érdekes érzés volt, hogy szinte már élő helyi legendákkal együtt zenélhettünk. Talán a két legjobban sikerült fellépésünk itt volt, az elsőt jól elkaptuk technikailag, a második koncertnek meg a hangulata sikerült eszméletlenre.

K: Mi a célotok?

V: Zenélni szeretnénk még együtt, és szeretnénk ismertséget szerezni.

Annyira nem vagyunk naivak, hogy világhírre törjünk. Alapvetően szeretnénk, hogy legyenek fellépéseink, és hogy tényleg zenéljünk együtt, mert ez mindnyájunknak nagyon fontos.

K: Köszönöm a válaszaidat és további sikereket kívánok!

Aranyi-Aszalós Vivien, 11.a

40.

Acta De Kossuth

ARTzok

Kellemes ünnepeket és boldog újévet kíván az ARTzok rovat!

Alice karácsonya – Aranyi-Aszalós Vivien (Vízfesték) 41.

Acta De Kossuth

Irodalom

Kreatív Írók munkái Angyal Védj meg engem légy az őrzőm segíts engem és támogass.

Hallgass meg mikor a szükség úgy hozza és vigasztalj.

Törd le a láncaim mit reám tesz a szerelem mert egyedül te védesz engem.

Ha te nem lennél életem csupán kínból állna és szenvedésből melyet a szerelem okoz.

Te vagy aki megvéd az ostobaságomtól a szerelem szoros béklyóitól.

Te tartod bennem az életet mikor már mindenki más elhagyott.

Ha elfordulok tőled te vársz rám türelmesen támogatsz mindenben amiben más már nem.

42.

Acta De Kossuth

Irodalom Vigasztalsz mikor valaki megbánt melegítesz hideg éjszakákon is.

Nélküled már rég elvesztem volna boldogtalan lennék a halálra várva. Úgy érezném a halál számomra megváltás de te jössz hogy felránts engem. Újra életet adnál nekem és velem maradnál csak hogy boldog legyek.

Te vagy az én angyalom aki vigyáz rám a minden napokon. Életed adnád hogy boldognak láss és ehhez csak te kellesz semmi más.

Maradj velem légy az angyalom és szeress úgy hogy élvezet legyen. Őrizd meg szerelmemet légy mindig velem csak azt kérem szeress.

Tomkó Alexandra, 10.d

43.

Acta De Kossuth

Irodalom

Valós mese Van egy srác akit szeretsz semmi ágán vak szerelem van egy lány aki szeret ahány könnycsepp annyit szenved ahány lélek annyi bánat közzé tett kívánat egy lopott csók csupa titok egy pillantás mindig nyitott kihunyó régi szerelem örök emlék életedben bezárt szív kulcs nélkül szabad lélek bilincs nélkül könnyű volt ez mint az álom azóta is csak ezt várom

itt egy nőcske ott egy másik ez még csúnya de ez nem tágít szíve összetör ha hagyja aki tűri aki bírja aki tűrte aki bírta szíve összetör ha hagyja béke volt ahogy mindig ölelkeztek ahogy illik csupa csinos derék lány egy se kurva egy se trehány olyan szépek mint a nap egyik vadász másik vad pokolba kívántalak álmomban így is láttalak távol tőled vidám vagyok te melletted örök halott menekülnék ahogy tudok előled elfutni sosem tudok minden álmom veled lenni tőled távol boldog lenni

hazugság volt tán ez is ilyen vagy hát te is szíve összetör ha hagyja aki tűri aki bírja aki tűrte aki bírta szíve összetör ha hagyja rajtam is múlik rajta is múlik tegnap kezdődött a múlt elkezdődött vége van csalódás és bánat van semmi ágán vak szerelem van egy srác akit szeretsz nevezd nevén szeresd vakon ma még örök holnap halott.

Tomkó Alexandra, 10.d

44.

Acta De Kossuth

Irodalom

Billentyű Valami eltűnt belőlem. Érzem, ahogy az utána maradt lyukon át lassan elpárolog belőlem az élet.

Felfal az űr.

Lemállik a hús a csontjaimról, az agyvelőm is szublimál.

Oda nyúlok, ahol a szívem volt, de csak bordáim sárgáját és összeaszalódott tüdőmet tapintom.

Bár ne ismertelek volna meg, De nyár volt, meleg, szabadság. De aznap a szemedből sütött rám a nap. Én lassan akartam, te in medias res. Fájt nagyon, de megijesztettél.

Kerültelek, s te hagytál futni, tudván, hogy nem bírom sokáig. Én is tudtam, és te megöleltél akkor, azt mondtad jól áll a sör a kezemben. Hagytam volna, hogy megcsókolj, hogy bolond meséiddel sződd tele az éjszakát…

De nem tetted. A vonatról is úgy ugrottál le, mint aki fél, hogy visszafordul. Utánad mehettem volna.

De nem tettem.

Csak akkor jöttem rá, mikor a cigarettafüstös hold felkelt, mikor pálinkaszagú kacajoktól csengett a fülem…

Hogy valamit benned hagytam.

Dankó Tímea, 12.a

Noel Selyemsugárban úszik a szoba Illatos a homály, S a fény a porszemcséken.

Kiömlött a kávé a sarokba, Elázott az újság És földre hullt a csésze.

Ott, a porcelándarabok között Fogtad kézbe arcom, S ragadtál karjaidba.

Pamutból volt reggeli köntösöd, S ígéretet adott A puha csókjaidra.

Elvittél a karácsonyfa mellett: Arcodon sárga izzók, Szemedben pirosak.

S gömbön elnyúlt fogaid fülembe Harapdáltak hívó, Csípős kis titkokat.

45.

Acta De Kossuth

Irodalom Itt és most, csak te meg én, meg a fény, Mely szikrázva úszott Be a kitárt ablakon, Kint ásít a város, és újra él, Éhes vagy már, tudom…

A reggelid én vagyok.

Dankó Tímea, 12.a

Vár az ünnep Sütés, főzés, takarítás.

Pihenésre nincs kilátás.

Karácsonyfa a helyén áll, Most már csak a díszekre vár.

Harangszó, vidám zene szól, Karácsonykor mindenki jó.

Kint nagy pelyhekben hull a hó, Játék, öröm, bent fakadó.

Az ünneplés nagy kihívás, Evés, ivás, gyomorrontás.

Alvás helyett csomagbontás, Majdcsak nem lesz nagy csalódás.

Papp Gréta, 10.c

Örökség (Szabó T. Anna versére) Tanulni kell. Tőlük tanultam beszélni.

Szóval és kézzel, gúnnyal és mézzel, Sötétben titkokat suttogni.

Szépen s idegen, nevetve s hidegen, Az igazat messze kiabálni.

Tanulni kell. Tőlük tanultam keresni.

Szemük az én szemem, általuk ismerem Önmagamat és a világot. Örökségem nem más, örökös kutatás Hóba temetve leszek nyugodt.

Kanalas Dominika, 10.c 46.

Acta De Kossuth

Irodalom

Fényig Fáradt vagyok, de nagyon.

Tanulnék, de inkább hagyom.

Ordít az ágy. És hív.

Már teljesen kikészít.

Fáradt vagyok, de tényleg.

Hagyj már békén. Tényleg!

Nem akarok semmit tenni, Csak éberebbnek lenni.

Fáradt vagyok, de mindig, Most elrepülnék a fényig.

Szabadulni a sötétből, Kibújni a bilincsből.

Szalánszky Attila 10.c

Mikor?

Ha majd lesz egy rendes fizikatanárunk, ha majd nem lesz sok álbarátunk, ha majd nem kell csak magolni, ha majd nem kell mindent megtanulni, ha majd az iskolarádió sem lesz nagyon gány, ha majd jól tud tanítani minden kistanár, ha majd a számológép nem lesz alapfeltétel, ha majd a szendvicsem nem lesz más, csak alap feltéttel, ha majd oroszórán nem diktafonra felelünk, ha majd a felelés közben nem mindig csak terelünk, ha majd a büfében nem kell sorban állni, ha majd a tizennégy páratlan számmá válik, ha majd a Jó barátokat nem vesszük keményen, ha majd nem mondom azt, hogy ez kettes lesz, remélem – ha majd a naplónyitás nem lesz nagy félelem, ha majd mindenki tudja mennyi gyök xy a négyzeten, ha majd a kötelezőkből ötös lesz a rövidített, ha majd a sok jegyzet mindent be nem terített, majd akkor mondhatjuk, hogy minden frankó és tuti, jöhet megint egy új év, így már biztosan buli.

Gyapjas István és Kun Szabolcs, 11.b

47.

Acta De Kossuth

Irodalom

Simon Bálint: Két novella "Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek."

(William Blake)

A vég Hárman maradtunk: a lovam, a sivatag, és én. Nyomorúságos helyzet. A vagdalkozás a hitetlenekkel hajnalban kezdődött, és úgy egy óra alatt véget is ért. A fegyverhordozómmal az első percekben végzett a szeldzsuk: egy suhintással vágta le a fejét. 16 volt, és bár arra nem emlékszem, hogy melyik okcitán tartományból, de arra igen, hogy az apja azért küldte ide - erre a szent, terméketlen, és véráztatta földre hogy ne kelljen bátyjával az aprócska örökségen osztozkodnia. Kegyetlen világ.

Megbosszultam: a szeldzsukot rögtön a pokolra segítettem. Vér a vérért. Vér a homokon. Vér a címereken, a Szent Kereszten, és a hold sarlóján. * A nap magasan jár. Sehol semmi. Csak a sivatag, bármerre is nézek.

Meg kell vallanom, minden elismerésem a hitetleneké. Hamar szétverték a csapatunkat. A semmiből kerültek elő, és gyorsak voltak, akár a Halál Angyala. Talán most is itt vannak, valamelyik homokbucka mögött, és várnak, csak rám várnak...

Nem, sehol senki. Csak a sivatag. Pusztán a sivatag. A Halál Angyala föloldódott minden egyes homokszemcsében.

A szám iszonyatosan száraz. A bal combomon nyíl lőtte seb. Szerencsére nem túl mély: a sodronying szinte teljesen fölfogta a hegyét, és már a vérzésem is elállt. Ha egy fél arasznyival arrébb csapódik be, a herém egyből kifolyt volna. Ismét beigazolódott: Isten megoltalmaz. Isten talán tényleg a mi oldalunkon áll, ahogy a papok prédikálják. És akkor valóban van értelme annak, hogy itt vagyok. Távol az otthoni földektől, a lakomáktól, a vadászattól, az asszonytól, a csecsemő fiamtól, az arató jobbágyoktól... Szegény parasztok. Ki védi most meg őket helyettem? Mi van, ha az otthoniakat a pestis mardossa? Mi van, hogyha én... Nem, az nem lehet... Isten megoltalmaz. Isten megoltalmaz, mint ahogyan azt mindig megtette.

Lassan vánszorgó lovam oldalába vágom a sarkam, mire az vágtatni kezd. Nem tudom ki elől menekülök, de érzem, az a valaki ott lohol mögöttem.

- Isten megoltalmaz! Isten megoltalmaz, mint ahogyan azt eddig mindig megtette! Halljátok?! Halljátok pogányok?! Higgyétek meg hitetlenek, léptemet az Úr vigyázza! Az Úr! Az Úr! Az Úr, és az ő angyalai!

Nem felel senki. Sehol senki. Csak a sivatag. * 48.

Acta De Kossuth

Irodalom

Testvéreim, láttatok már eretneket égni a máglyán? Nagybátyám, a pécsi püspök a törvény értelmében kegyetlenül lépett föl a pogányokkal és a herezisekkel szemben. Úgy tízévesforma gyerek lehettem, amikor jóvoltából kénytelen voltam szembesülni egy ilyesfajta procedúrával.

Undorító egy látvány. * A táj forr, és ebben a forró valóságban a lovammal együtt csak aprócska porszemek vagyunk. Ez az én máglyahalálom. Sehol semmi. Hullámzó homokbuckák, a porban egy teve oszló teteme. Iszonyatosan büdösen rohad ebben a rekkentő hőségben. Holt anyag... Az Apokalipszis lovasa vágtat most végig a horizonton. * Halál. Mindannyian tudjuk, hogy egyszer el fog jönni. Hogy hányszor gondolunk rá addig, azt nem tudom. A pápa, a császár, a királyok, a fejedelmek, és az összes többi csak az élőket birtokolják. Milyen különös: a Halál szabaddá tesz, ugyanakkor puszta gondolata igába hajtja fejünket. Úgy érzem, még nem állok készen. Úgy érzem, még szolgálni akarok. Élni. Még, még, még, és ezerszer még, és azután is, és még az utolsó után is. Olyan vagyok, akár egy gyermek. * Sápadtan és izgatóan közeledik. Érzékeimet fölkorbácsolja. Érzem, itt van valahol körülöttem. Akarom, hogy a nyakamba harapjon. Vágyom rá.

Hirtelen megjelenik az egyik homokbucka ormán. Fekete kancán fekete nőalak, lenge éjszín selyemfátyolba burkolózva. Az arcát kendő fedi, úgy fest, akár a hitetlenek asszonyai, akár egy beduin hercegnő. Mintha ide-oda ringana minden egyes forró széllökéssel. Tisztán látom, hogy azok a fekete szemek engem akarnak.

Vágta, gyá, gyá!

Testem a tűznek add, ne a férgeknek!

Már karnyújtásnyira van tőlem. Meg akarom érinteni. Érte nyúlok.

Szertefoszlik, akár egy álom. * A domb tetejéről idegen világok lobbannak szemem elé. A fény kapui kitárulkoztak, és a valóság eddig ismeretlen tartományai gyúlnak lángra agytekervényeimben. Áldás vagy átok? Újabb béklyók, vagy képzetem táguló elrugaszkodása?

Jobboldalt Bábel épülő tornya látszik a messzeségben. Csillogó bőrű fekete rabszolgák vonszolnak hófehér márványtömböket. Gyöngyöző veríték, csillogó izmok, a test minden ereje az Eszme hatalmának szolgálatába áll. Az építmény csodálatosan tündököl, hirdetve az Uralkodó nagyságát, aki az életeket, akár a köveket szabályos 49.

Acta De Kossuth

Irodalom

rendbe sorakoztatja. Az Uralkodó minden reggel fölkel, belebújik csíkos köntösébe, és kíséretével palotájának a függőkert fölötti erkélyére vonul, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a kiteljesedő monumentumra. És fényessége ekkor beragyogja az egész Birodalmat.

Baloldalt oázis, akár egy kisebbfajta dzsungel. Az ősi erdőből hangok szűrődnek ki. Ha behunyom szememet, hallom, ahogy a fejemben lüktetnek. A liget madarai eldalolják az élet tragédiáját: egy sötét, ormótlan keselyű lebegett a magasban, és a szárnya alá gyűrt mindent, ami szép volt és szerethető. De a könnyű röptű seregély, a Fény Harcosa szembeszállt vele: a romlás átkozott madara a látóhatár mögé zuhant, győzedelmeskedett az élet, a világosság. Az ő emlékére szól most az ősi kánon, melynek ereje magával ragad, szenvedélyes, utánozhatatlan.

Bizonyos időközönként egy-egy vad, lázító trilla az égig emelkedik, és ostromolni kezdi azt, hogy aztán lassan, fokozatosan hulljék vissza a többi hang közé, és velük együtt hullámozva folytassa a balladák balladáját, melyet mindenki ismer. A fák között kígyók tekeregnek, az erdő közepében, a barlangban pedig egy sárkány alussza ezeréves álmát.

Jobbra fordulok, Bábel tornya, a monumentum irányába. Azonban lovam irányíthatatlanul az oázis felé vágtat. Hallani vélem a tiszta forrásból érkező víz csobogását. * Maga a Paradicsom. A víz fölött köd ül, én pedig térdig gázolok benne. A lovam a tavacska szélénél állva mohón szürcsöli az éltető folyadékot. Körülöttünk mindenhol datolyapálmák. A fák tövében néhány agyagedény.

Amikor el akartam oldozni a vértem szíját, az acél megégette kezemet, olyannyira fölhevült a fél napig tartó bolyongásban. Próbálom feledni az átélt zűrzavart. Próbálom feledni a vért. Próbálom feledni a valóságot. Most olyan jó minden. És végre van víz. * Kék ruhás, karcsú, de nőies lányka tűnt elő a pálmafák közül. Láttam az arcán, eleinte nagyon rémült volt. Azt hitte, bizonyára azt akarom tenni. Valóban az volt az első gondolatom, hiszen már régen nem láttam nőt. Azonban rögtön eszembe jutott, hogy Krisztus katonája vagyok. Kálmán király lovagja, nemesember, nem német paraszt cséphadaróval a kezében, és festett vörös kereszttel vászoningén.

Amikor látta, hogy már egy ideje észrevettem, de nem mozdulok, előreszaladt, egy kosarat helyezett el nem messze az erdő szélétől, aztán olyan gyorsan el is tűnt, mint ahogyan ott termett.

Pita volt benne: az arabok kenyere. * 50.

Acta De Kossuth

Irodalom

Úgy érzem, a világ végén vágtatok. Mellettem a tengert festi bíborszínűre a lenyugvó nap sugara. Előttem már látszik az akkói vár, rajta a kereszt. Hallgatom a habok morajlását. A víz lágyan mardossa a sziklákat. Minden borzasztóan nyugodt.

A tekintetem találkozik egy öreg halászéval. Arca olyan, mint a megöregedett Istené.

Fehér vitorlás, apró halászhajók húzzák most be hálóikat, és siklanak lassan az öböl irányába. Valahol a tenger mögött vannak a városaink, és innen a parttól a másik irányba is minden bizonnyal hasonló városok vannak hasonló istenekkel, vagy hasonló istenek templomainak tornyával a homokban. Bátor, álarcot viselő harcosok, titokzatos, rózsaillatú nők. A tenger gyönyörű. Látom, ahogy a fövenyen kisebb zászlóerdő közeledik felém. Fehér alapon vörös kereszt. Deus vult. Díszkíséretet kapok.

Simon Bálint, Debrecen, 2013.12.15

Henrik király ébredése Boleyn Anna levágott fejének Sokáig hibáztattam magam, mert nem vettem észre a Fekete Embert. Bántott a gondolat, hogy elmulasztottam megfigyelni teljes valójában. Persze egyáltalán nem volt egyszerű dolgom. A Fekete Embert ugyanis nem olyan könnyű megtalálni testvéreim, mint azt első nekifutásra gondolnánk. Szeretjük azt hinni, hogy a Fekete Ember a miénk. Hogy birtokoljuk. Hogy sikerült integrálnunk ebbe a társadalomnak nevezett nagy katyvaszba. Testvéreim, a valóság azonban éppen az, hogy ő a foltos, ködös, hideg időben szabadon járkál az utcáinkon, és bármikor becsöngethet hozzánk. Mert a Fekete Ember ilyen: hatalmas, titokzatos, félelmetes - egyszóval kiismerhetetlen.

Első találkozásomra vele színtisztán emlékszem. Esküszöm, jobban, mint a saját nevemre. Egy reggelen belenéztem egy nő, egy asszony, egy boszorkány szemébe, és ott és akkor megláttam. Igen, őt, a Fekete Embert. Higgyétek el testvéreim, hogy egész délután teljesen szét voltam csúszva, és meg sem bírtam rendesen szólalni, mert olyan hosszasan tartott a bűbája alatt. * A Fekete Ember azon a reggelen fölkelt, és elmondott egy imát. Nem hitt Istenben, de tudta, hogy létezik. Mindig szavak nélkül imádkozott. A rítus volt neki fontos, nem a kimondható. Az ősi barlangból jövő mágikus mozdulatok, melyekkel a vadász ejti el az áldozatot. Maga is szenvedélyes vadász volt - a tökéletes gyilkos.

51.

Acta De Kossuth

Irodalom

Fölhúzta a csizmáját, izzadó kezeit pedig a kabátja szélébe törölte. Kést ragadott. Elindult lefelé a lépcsőházban, és benyitott minden egyes alatta álló lakásba.

- Apa meg akarlak ölni! - kiáltotta.

- Anya meg akarlak baszni! - és belerúgott a padlón hörgő haldoklóba.

Miután elvégezte a küldetését, visszament a lakására. Ivott egy csésze teát.

Aztán még egyet. Leült a szobája sarkában lévő fotelra. Percekig nézett maga elé. Nem gondolt semmire. Behelyezett egy féltve őrzött CD-t a lejátszójába, melyre különös reneszánsz darabokat írt. Tourdion: Quand je bois du vin clairet. Hallotta a barlangból jövő ősi hangokat. A rítust. Ahogy a vadász döfésre emeli dárdáját. Ahogy a tágra nyílt szemű állat szűköl. A csöndet. A csöndet, melyet nem lehet elpusztítani.

Fölnézett egy pillanatra. A dohányzóasztalon egy macska henyélt. Egy óriási, majdnem embernagyságú kövér kandúr. És nézte. Őt nézte. Őt, a Fekete Embert.

Először hátrahőkölt. Majd erőt vett magán, és ököllel az éjszín bundájú behemótnak rontott. A kandúr kikarmolta az arcát. A Fekete Ember sebét a kezével takarva zuhant a földre. Megint csönd jött. Csönd, melyet nem lehet elpusztítani. Tourdion: Quand je bois du vin clairet. * Így már érthetitek testvéreim, hogy nagyon megrémültem, amikor mindezt annak a szép szőke boszorkának a szemében láttam. És a legrosszabb az volt az egészben, hogy a boszorka tudta, hogy én is ott voltam, és láttam az egészet. Tudta, hogy mindent tudok, és hogy pont olyan vagyok, akárcsak ő. Amint a szemeibe néztem, rögtön elkárhoztam. Meguntam az életet, és az én szemeim is átkozottak lettek. * A Fekete Ember azóta gyakori vendégem lett. Eleinte, csak az éjszaka kellős közepén, különböző időpontokban, álmomból fölriadva észleltem. Hallottam, ahogy a Tourdiont fütyörészve, vagy kintornáját tologatva az ablakom alatt sétál. Azt is, ahogy néha fölnevet.

- Hihihihi!

Testvéreim, menten kivert a hideg veríték. Amikor már elment, és csönd lett, csönd, melyet nem lehet elpusztítani, én továbbra sem voltam képes visszaaludni, pedig a falnak fordulva igyekeztem minden szépre és jóra gondolni. De nem ment. Be kellett kapcsolnom a TV-t, hogy átmossa az agyam.

-Hihihihi! - villant föl a képernyőn a Fekete Ember arca. Hihihihi!

Hárman maradtunk: az éjszaka, én, és a Fekete Ember. *

52.

Acta De Kossuth

Irodalom

Testvéreim, tél jött. A fák hegyét beszitálta a dér, a város kanyargós utcácskáit a hó, agyamat a szesz. Hirtelen sötét lett és hideg, én pedig nem találtam a helyemet.

Aludni nem tudtam. Dadi fiú, és a kompánia többi tagja már réges-régen szélnek eredtek, én pedig egyedül ténferegtem valamelyik utcácskában, zavaros gondolatokkal küszködve, teljesen kilátástalanul. Óriási köd volt. Alig három méterrel láttam magam elé. Mögülem folyamatosan lassú, elnyújtott léptek hangjait hallottam. Ha hátrafordultam, egy kalapos ember körvonalait véltem fölfedezni. Megint máskor, amikor hátranéztem, semmit sem láttam, csak a ködöt, és a léptek hangja sem szűrődött át. Csönd volt.

Csönd, melyet nem lehet elpusztítani.

Testvéreim, már napok óta azt hittem, követ valaki. Amikor hallottam a közeledő léptek neszét, magam is meggyorsítottam járásomat: tudtam, a Fekete Ember lohol ott mögöttem.

Csúszós, hepehupás járda. Kavargó, tompa fények. Lámpaoszlop.

Hirtelen két ismeretlenbe toppantam az egyik kereszteződésnél. Ettől a ponttól kezdve emlékeim szertefoszlanak. Mintha a világ tiszta anyagi valójában egy időre fölfüggesztette volna működését. Hogy ki volt az a két alak? A Fekete Ember és a macskája? Sajnos nem emlékszem... * Kripta. Pont olyan kripta, mint amilyennek ideája a kollektív tudatunkban él. A falon freskó. Egy nyolc lábú ló vágtat a megszabadult lelkekkel az ismeretlen felé.

Szétszórtan dohos, bordó bársonyleplek függenek az üres felületeken.

A terem szürke, meghasadt márványlapokkal burkolt. Középen szarkofág. VIII. Henriknek, Anglia és Franciaország királyának alakja a fedőlapon.

Rajta három alak tologat három homokórát. Piros magassarkút viselő, teljesen meztelen, nagyon magas, modellalkatú, álarcos hölgy szolgál föl italt nekik. Merev, akár egy márványszobor.

Jobb oldalt ül a Halál. Pont úgy, ahogyan Bázelben vagy Lübeckben megfestették. Fekete kámzsát visel. A tenyereit dörzsölgeti. Olykor-olykor cinikusan fölröhög. Bort iszik. Édes bort, melyből csupán az első korty fanyar.

Bal oldalt ül a Szabadság. Mintha csak Delacroix emblematikus festményéről szabadult volna. Piros jakobinussapkát hord, keblei teljesen fedetlenek. Magával játszik. Percenként háromszor kéjesen fölnyög. Kelyhében emberi vér alvad. Belőle minden egyes korty részegítő.

Középen ül a Fekete Ember. Még soha senki nem festette meg. Magas cilindert visel, elegáns, fekete frakkot, kissé szűk mellénnyel. Ölében a macskája fekszik.

Csupasz kezével sétapálcájára támaszkodik, bőrkesztyűs kezével az állatot simogatja.

Teát iszik. Feketét, mint mindig.

53.

Acta De Kossuth

Irodalom

Megteszik tétjeiket. A Halál homokóráján az üveg ripityára törik. A Szabadságéból hirtelen elpereg a homok. Csak a Fekete Ember homokórája marad épen: benne megáll az idő. És hirtelen megtörik a csönd. A csönd, melyet elpusztítottak.

A szarkofág fedele megmozdul. Henrik, Anglia és Franciaország királya ébredezik. A Halál csontos ujjait görcsösen ökölbe rántja. A Szabadság riadtan ejti ki kezéből a kelyhet. A vörös vér végigfolyik a repedt, szürke márványlapokon, és egy szempillantás alatt megkékül. A Fekete ember föláll, elegánsan meghajol, majd távozik. Henrik király szarkofágjáról lehull a fedőlap. * Testvéreim, nem emlékszem, mikor és hogyan kerültem haza. Csak arra emlékszem, hogy az ágyamon fekve ébredtem föl. És amint fölébredtem, az első, amit megláttam, az a Fekete Ember volt. Az ablakpárkányomnak támaszkodott. Megvillant előttem kissé kövérkés arca. Cilinderét a kezében tartotta: láttam, kopaszodik.

Meghajolt. Jó reggelt kívánt. Elindult kifelé a szobámból. Kifelé menet meglengette sétapálcáját, és bezúzta tükrömet. A macskája két lábon járva követte. Testvéreim...

Testvéreim! Testvéreim?!

Simon Bálint, Debrecen, 2013.12.07.

54.

Holly 1.

Isten hozott Hollywoodban!

Szelke Blanka Zs贸fia

Holly 1.

…Folytatása következik…

… és egy csipet pech Amikor hazaértem a sarokba vágtam a cipőmet, a dzsekim pedig a kalaptartó tetején kapott helyett. A táskámat felhajítottam a lépcsőn, én pedig utána mentem. Nehogy már még oda is én cipeljem! Aztán bevittem a szobámba, és belerogytam a rózsaszín babzsákomba.

Kikotortam a táskából a névjegykártyát.

Michael Limnive… Tényleg ő volt az? Persze ez hülye kérdés. Saját szememmel láttam. És engem választott ki. Méghozzá azért mert, énekeltem, és szórakoztam a lányokkal. Na meg hát azért is, mert Mr. Frankel engem ajánlott neki. „Holly, én téged ajánlottalak”.

A kérdés csak az, hogy miért. Miért én? Miért nem Lizzy. Ő is ügyes. És mát öt éve jár. Oké, igaz, én meg hét. Úgy elmeséltem volna anyunak. De nem volt otthon. Elég sokat dolgozott. Mert apuval elváltak, és egyedül nevelt. De persze ebből kifolyólag apu is sok dolgozott, úgyhogy nagyon ritkán látom. Most például már másfél éve nem láttam, ami rekord hosszú, mert általában három – öthavonta látom. Egyszer volt hol nem láttam egy évig. De másfél év! Könyörgöm, egy elsős gimnazistát nem nevelhet egyedül az anyja. Persze nem akarom, hogy anyu összejöjjön egy másik férfival, nem azt nem. Úgyhogy nagy szerencse, hogy mind anyu, mint apu egyedül élnek. Mondjuk, egyiknek sem lenne sok ideje a magánéletre, anyu el van foglalva egyetlen tizennégy éves lányával, apu pedig folyton utazik. Hát ezért látom én ritkán.

Nagy gondolkozásomból a mobilom csörgése ébresztett fel. Gyorsan felkaptam a szépséget, és megnyomtam a zöld gombot.

- Szia Lizzy – szóltam bele telefonba. Ám szokásos pletyizés most más irányba váltott.

- Te szentséges atyaúristen! – hadarta.

- Te is? Én is! – mosolyogtam.

- Holly, te sírsz?! – kérdezte meglepve.

- Mi? Mégis miért sírnék? – ám észre kellett vegyem, hogy valóban egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Örömömben!

Ciki. Lizzy két kilométerről észrevette, azt hogy sírok, és én nem.

- Holly. Hét éve ismerek. Tudom, hogy mikor sírsz.

- Gratulálok. Igen, sírok, és gőzöm sincs, hogy miért – ekkor már tényleg sírtam.

- Szerintem keress egy zsepit. Visszahívjalak később?

- Nem dehogy. De szerinted elmenjek? Az ország másik felében van, és hogy bejussak, annak az esélye egyenlő, a szinte nullával.

Lizzy vigyorgása a telefonon keresztül is látszott. Egész jó a vezetéke ennek a vezeték nélküli vezetékes telefonnak.

- Azért majd az első epizódod után a sajtónak ne felejtsd el megemlíteni a nevem. Azaz a nevünket, meg a színpad nevét se, és majd mondd meg nekik, hogy többek között én is benne voltam, hogy rábeszéljelek az éneklésre, és az éneklés által kerültél be.

Meg azért, mert Mr. Frankel engem ajánlott. De ezt inkább nem hangoztattam.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy sikerülni fog?

- Nem. Ezzel azt akarom mondani, hogy akkora pancser vagy, hogy tuti nem fog sikerülni.

Mi?!

Gondolom a kínos csend kínos része leesett neki a vonal másik részén.

- Jaj, istenem, persze, hogy sikerülni fog! – nevetett.

Ja! - Anyukád elengedett? Tényleg! mit szólt hozzá?

Lizzy hangja nagyon izgatott volt. Talán még izgatottabb is, mint az enyém. Az azért ciki, mert elvileg én vagyok az érintett, nem?

- Anyu mg nincs itthon. Tudod, sok mostanság dolga – utálom, amikor ezt kell mondanom.

- Értem. Az én anyukám azt mondta, hogy irtó nagy mázlista vagy!

Aszta. Csak én nem érzem ezt a nagy mázlistaságot magamon Ha az ember benne van a dologban, akkor rögtön nem olyan buli a dolog. Talán csak n nem mértem föl, hogy milyen szerencsés is vagyok. Talán rögtön a templomba kéne szaladnom, hogy hálát adjak Istennek.

Talán rögtön utána kéne néznem Limnive összes filmjének, miközben a Fealt kórház epizódjait kezdem végignézni, az eső évad első epizódjával kezdve. Talán a tükör előtt kéne gyakorolnom ahelyett, hogy a Titanicot hallgatom. Most bizonyára depisnek gondolna a legtöbb ember, amiért ilyen szomorú dalt raktam be a CD lejátszóba. De mondjak valamit?

Nagyon különös, de ez a dal mindig boldoggá tesz. Mindig szabadnak érzem magam. És ellazít.

De mindegy. A lényeg az, hogy ott leszek. Ott leszek a válogatón, és talán ez bőven elég.

- Szerinted milyen karaktert tudnánk egy magamfajtának kitalálni? – kérdeztem tőle.

- Ez jó kérdés. Nem tudom. Talán egy beteg leszel. Vagy egy beteg hozzátartozója.

Vagy gőzöm sincs. Szerinted?

- Én szerintem… Hát szerintem is. Nem tudom.

Hosszú csend a vonalban. A hosszú csendet Lizzy törte meg.

- Miért érzem azt, hogy te nem repesel az örömtől?

- Nem tudom, Lizzy, nem tudom!

Tényleg nem tudtam mit mondani neki. Pláne úgy, hogy az a pár dolog, ami miatt aggódtam mind olyan… Nem is tudom. Sajnálkozós lett volna. És nem akartam sajnálkozni Lizzy előtt.

Szegény mindig is arról álmodozott, hogy egyszer benne lesz a Fealt kórházban. De persze mindig csak nevettünk raja. „Ugyan már! Ahhoz hogy valaki bekerüljön egy ilyen sorozatba, ahhoz olyan szerencsésnek kell születnie, mint Joe Healting. Aki már hat éve játszik benne.”

Ekkor egy kulcs csörömpölését hallottam a földszintről.

- Bocsi Lizzy, anyu hazajött. Le kell tennem.

- Jaj, de jó! Majd feltétlen hívj föl, hogy elengedett-e!

- Naná! Na, mentem, szia!

- Szia!

A telefont ledobtam az ágyamra. Hirtelen nagyon izgatott voltam. De ahogy anyut ismertem nem volt biztos, hogy kapásból igent mond rá, ezért inkább egy eddig felőlem szokatlan taktikát vetettem be. Jó kislány lettem.

Levágtattam a lépcsőn.

- Szia, anyu! Hogy telt a napod?

- Szia Holly. Nehezen.

- Látom voltál bevásárolni – kezdtem. Jézusom, de nem vall rám az ilyen benyalizás.

Csodálnám, ha anyunak nem esne le egyből, hogy akarok valamit.

- Igen. Hétvégére vendégeket várunk. Allisonék jönnek. Nem mondtam még?

Csúcs! És erről, miért én értesülök legutoljára? Na, nem mintha rajtam és anyun kívül még lenne kinek értesülnie... de ez most nem lényeg! Örülök, hogy jön Allison. Nagyon kedves, és csomó mókás dolgot lehet vele csinálni. Néha tiszta örültként viselkedünk. Legutoljára, például, amikor itt volt válunk, a szobám tetőtéri ablakából kiabáltuk este kilenckor, hogy jó reggelt Amerika. Meg ugattuk a holdat. Komolyan, tiszta gyogyósként viselkedtünk. És igen, ez szerintem mókás.

- Nem, biztosan elfelejtetted említeni, ami nem is csoda, hiszen csomó dolgod van.

Segítsek kipakolni?

Anyu szóhoz se jutott.

- Hát igazából…

- Oké, a sajtot az alsó, vagy felső polcra tegyem?

- Tulajdonképpen…

- Igazad van! Hülye kérdés, hiszen a felsőn szokott lenni mindig a sajt! – nevettem el magam.

- Holly…

- Ó de jó! Vettél nekem mogyoróvajat? Köszi!

- Igazából…

- Jé! A meggybefőtt kimagozott? Jó, mert az előző kimagozatlan volt. Na, persze, mintha nem lett volna az is nagyon finom. Mert te mindig tudod, melyik a legfinomabb!

- Ami azt illeti…

- Á! Csoki golyókat is vettél? Isteni, úgyis tegnap elfogyott.

- Tudom…

- Vettél málnaszörpöt? Csúcs!

- Holly!

Hoppá. Szóval nagyon túlzásba vittem. Éreztem én, hogy nagyon mézes-mázos vagyok. Most buktam le. De igazából igazat mondtam! Mert mindig így érzek, amikor anyu vesz nekem mogyoróvajat… Csak nem mindig szoktam ennyire kimutatni. Na, jó, soha nem szoktam neki ennyire mézes mázosan kimutatni. Meg sehogy se.

- Igen, anyu?

De ő csak kérdőn nézett rám.

- Oké… Szóval lebuktam?

Anyu szélesen mosolygott, és közben bólogatott.

- Rendben. Szóval az történt, hogy ma próba alatt bejött hozzánk Michael Limnive és azt mondta, hogy új színészeket keres a Fealt kórház következő évadjához, és Mr. Frankel engem ajánlott neki, mert, hogy én már nagyon rég óta járok színjátszó körökbe, meg minden, és Hollywoodban lesz a meghallgatás, a Hollywood Roosevelt március 13.-án! Limnive azt mondta, hogy nagyon esélyes vagyok, és hogy szeretne ott látni majd a meghallgatáson.

Anyu pislogott kettőt.

- Szóval elmehetek?

Anyu pislogott még egyet. Én pedig boci-nagy szemekkel néztem rá, olyan cukin, hogy bármely színész megirigyelhette volna.

- Kezdjük ott, - szólalt meg végre anyu – hogy ki is az a Michael Limnive?

- Ő a fő írója a Fealt kórháznak! Ő az atyja e szívat facsargató gyönyörű sorozatnak!

- Aha.

- Nos? Akkor elmehetek?

Anyu rám nézett, majd becsukta a hűtőt, ami mindezidáig nyitva állt. Aztán megszólalt: - Kizárt.

Na, jó. Ez most meglepett.

Na ne!

- Anyu! – kiáltottam rá.

De ő csak nézett rám.

Mégis milyen racionális magyarázata van arra, hogy ellök tőlem egy óriási esélyt? Végre… végre álmaim sorozatában szerepelhetnénk, de nem, nem! Az túl szép lenne. Talán itt lenne a karrieremnek (ha egyáltalán annak hívható) egy fordulópontja. Talán most minden szépre, és jóra fordulna, de nem! Mert valaki tuti elállja az utamat. Az életben nagyon kevés ilyen nagykapu van. Sőt, a legtöbb embernek ki sem nyitódik. Megesik, hogy embereknek nem hogy nagykapuja, de még csak kis kapuja sincs az életben. Nekem pont egy nagykapu nyílt ki. És ki tudja, talán csak rám vár. De talán be se engedne. Mindenesetre valaki gondoskodott róla, hogy soha nem tudjam meg. Mármint hogy beengedne-e egyáltalán.

Azért nagyon remélem, hogy van rá épkézláb magyarázata.

- És… és mégis miért nem?

- Ugyan, már Holly! – mondta legyintve. Mintha nem lenne nagy ügy az egész, csak egy kis horzsolás a térdemen vagy valami ilyesmi. - Te még hiszel az ilyeneknek? Tíz alkalomból nyolc átverés!

Istenem. Úgy látszik nem szenteltem elég hangsúlyt a lényegre. A lényegekre.

- Anyu! De hát mondtam, hogy Michael Limnive volt ott. Ő személyesen kért meg. És Mr. Frankel is ott volt vele. Együtt kértek meg. Mr. Frankel ajánlott. Ő azért tudja, hogy ki az, aki át akar verni, és ki nem!

Egyre sűrűbben kellett pislognom, ha nem akartam elsírni magam. Bár mondjuk, lehet, hogy csak dobott volna rajta. Úgy döntöttem, hogy előveszem legjobb színészi képességeimet, és eljátszom a megható, szomorú kislányt, aki a világ legcukibb teremtése.

Azt mondja… kellékek (nagy boci szem, bálna könnyek, cuki tekintett, remegő szájak) megvannak, tehetség megvan… Á! Akkor most már csak elő kell adnom.

Csak egyetlen egy gond volt vele: anyu nagyon jól ismert. Jobban, mint kellett volna.

Legalábbis, mint ahogy most kellett volna.

- Nem. Egyébként is, hogyan akarsz eljutni Los Angelesbe? Mert autóval több nap! A repülő meg drága. És egyébként is sok mostanság a munkám…

Na, jó, ez volt az utolsó csepp a pohárban!

- És ennyit nem érek meg neked? Egy, vagy két szabad napot? Ennyire nem számítok neked? Tudod, milyen nagy lehetőség lehetne ez nekem? Az egész színjátszó kör nekem drukkol! És miért? Azért hogy megkapjak egy szerepet! És nem azért, hogy meggyőzzelek, mert nem is gondoltak arra, hogy meg kel téged, vagy bárki mást győzzek! Mert természetesnek vették, hogy kapva kapok egy olyan lehetőség után, mint amilyen ez! Mert…

Itt elcsuklott a hangom. Most már nem kellett, megjátsszam a megható kislány bálna könnyekkel. Most már a nélkül is bálnakönnyeim voltak.

- …Mert mind tudják, hogy erre a nagy lehetőségre várok már hét éve – mondtam elhaló hangon.

Csak egy futó pillantást vetettem anyura, aki még mindig rendíthetetlenül állt ott.

Aztán fölsiettem a szobámba, nem akartam beszélni Anyuval. Se mással. Nem is.

Mindenkivel szívesen beszéltem volna, csak anyuval nem. Nagyon kiborított.

Bekapcsoltam a számítógépet. Rögtön lerohant a sok chat üzenet. Mind a színjátszó körből jöttek. De mindegyiket elhárítottam. Vagy semleges választ adtam rá. Vagy csak egyszerűen nem válaszoltam rájuk. Vagy…

Szívem mélyén reméltem, hogy anyu be fog jönni. Hogy idejön, és megbeszéljük a dolgokat.

De a szívem mélyének a másik része, egy nagyon picike része tudta, hogy ez így lesz jó. Hogy így egyszerűbb és könnyebb lesz. Hogy majd elvégzem a gimit, aztán elmegyek egyetemre, majd eljárok dolgozni, összetalálkozom egy fiúval, összeházasodunk, és lesznek gyerekeink.

Talán Anyu is tudja, hogy ez így lesz jól.

Aztán az eszembe nyilallt. Holnap biosz doga. És semmit sem készültem. Úgyhogy otthagytam a sebeim nyalogatását, és elkezdtem tanulni, ám ekkor megszólalt a telefonom.

Lizzy. Már megint Lizzy.

Először fel sem akartam venni a telefont. De aztán rájöttem, hogy addig sem kell a biosszal vacakolnom, úgyhogy felvettem. Remélem, valamit a holnapi háziról akar kérdezni.

- Na? Na? Na? Melyik nap mentek? Hagy halljam! Mit mondott?

Na, tessék. Én vagyok a hülye, hogy reménykedem. Szerintem egyébként fel kéne hagynom ezzel a szokásommal. Mármint hogy reménykedem. Eddig soha nem jött be. Legalábbis mostanság.

- Anyu nem engedett el.

Síri csönd lakolt a vonal másik végén. Mondjuk nem is vártam mást.

- Mert???

Na, igen, végre mondott is valamit.

- Őszintén? Magam sem tudom teljesen, sok ezer kifogást hozott föl, nem tudom, hogy ezek közül melyik volt az igazi ok.

- Aha. A csajok mit szóltak hozzá?

- Nem mondtam még el nekik. Nem beszéltem azóta senkivel sem.

- Aha. - De hát érted. Ez olyan gonoszság. Itt lenne talán a nagy lehetőség, és olyan érveket hoz föl, hogy messze van Los Angeles?

Hirtelen nem is értem, hogy mi ütött belém. De valahogy jöttek a szavak. És mndtam, és mondtam, és olyan furcsa érzés volt. De csak a düh beszélt belőlem. Igenis, mert ez igazságtalanság.

- Nos, szó mi szó, tényleg meglehetősen messze van.

- Na, igen. De hát akkor is, hogy a repülő macerás? Nehogy már..! Meg még ki tudja milyen nyakatekert érveket hozott fel arra, hogy bizonyítsa, hogy hülyeség lenne elmenni a válogatóra.

- Értem. Most… most mennem kell. Szia.

- Akkor kinek öntsem ki a szívemet?

- Holnap biosz doga. Inkább tanulj te is. Szia.

- Hát, köszi.

- Bocsi, de tanulnom kell. Szia.

- Szia.

Tökre ki voltam akadva. Mi az hogy már nem sopánkodhatok senkinek sem? Hát köszönöm, Lizzy. Nagyon köszönöm.

Barátok, vagy nem?

Másnap reggel szinte semmit sem beszéltem Anyuval. Ő itta a kávéját, én meg ettem a reggelimet. Az összes kommunikáció közöttünk egy szia-szia volt.

Semmi több.

Mikor reggel beértem a suliba Elsie már benn volt.

- Helló! – köszöntött vidáman.

- Szia – sóhajtottam. Egy újabb rémes nap a suliban.

- Képzeld, tegnap elszakadt a kontaktlencsém – újságolta. – Azért szúrt tegnap annyira.

Zavarodottan néztem a szemére, hiszen a kontaktlencse körvonalai tisztán láthatóak voltak.

- Tartalék – magyarázta.

- Te pedig nem fogod elhinni, hogy mi történt velem tegnap!

- Mindjárt elmeséled, csak előtte kölcsönadod nekem a biosz füzeted.

Naná. Hisz múlt órán nem volt itt. Fizika versenyre készült. Mindig versenyekre megy, a háziversenyeket kettő kivételével mind megnyerte, azokban is második lett. És akkor még az országos versenyekről nem is beszéltem.

Elsie nagyon-nagyon okos. Tényleg. És ezért csodálom. Igazi… vezéregyéniség. És szeplői vannak. És is szeretnék szeplőket.

- Tessék – adtam oda neki.

- És hogyha lekísérsz a fénymásolóhoz, akkor közben elmesélheted, hogy mi történt veled tegnap.

Miközben a lépcsőn tartottunk lefelé szépen nekikezdtem.

- Tudod, színjátszó körön egyszer csak betoppant Limnive.

- AZ a Limnive?

- Ja. AZ a Limnive. És pechemre (vagy mázlimra?) pont a behúzott függöny mögött énekeltem a csajoknak Round and roundot, mert unatkoztunk – próbáltam mentegetőzni, mert láttam a szemében a te-komyolan-round-and-round-énekeltélszínjátszó-körön,-mond-csak-hülye-vagy? tekintetet. – És megkért, hogy a Fealt hetedik évadjához a szereplőválogatásra menjek el, mert komoly esélyeim vannak.

- Ez komoly???

- Teljes egészében.

- Csak viccelsz.

- Becsszó!

- Az nagyon brutál!

- Á, ez nem. Csak az brutál, hogy anyu nem enged el.

- KOMOLYAN???

- A legeslegkomolyabban.

- Miért?

Könyörgöm, miért mindenki ezt kérdezi?

- Hááát… pontos okát még én sem tudom.

Ekkorra leértünk a fénymásolóba.

- Ezt meg ezt a két oldalt lécci – mutatta meg Elsie Annie-nek a lefénymásolandó oldalakat. – Plusz még ezt kinyomtatni – nyomott a kezébe egy pendrive-ot is.

Annie volt a fénymásolós csaj. De nem ám akármilyen fénymásolós csaj. Ő volt A Fénymásolós Csaj. Mindenki – legalábbis a legtöbben – nagyon szerette. Mindig mindenkivel kedves meg jó fej volt. És vicces. És jókat lehetett vele dumálni.

- Ó csajok, nem fogok tudni nyomtatni. Befuccsolt a monitorom.

Ciki.

- Biztos? – keseredett el Elsie. – Na, mindegy. Majd megpróbáljuk az infótanárnál.

Miután lefénymásoltuk a biológiát folytattam a beszélgetést Elsie-vel.

- De el tudod te képzelni, hogy mekkora nagy szemétség ez. Szemétség a köbön.

Minimum. Itt van életem nagy lehetősége…

- Tanultál matekra?

- Mi? Ja! Persze. Szóval szemétség. Én csak azt tudom mondani.

Gyerünk, gyerünk, gyerünk óra! Telj már el! – gondoltam magamban. Ám ekkor egy picire gyűrt levél landolt a padomon.

Ajjaj! Igaz az amit Elsie mondott Limnive-ról, meg a Fealtről, és anyukádról???

Cora Csúcs! Most már ezen fog rágódni az egész suli?

Attól tartok. Még nem adom fel… de hát… szörnyűség, nem? És legfőképpen szemétség. Anyu olyan… gonosz. Nem enged el a meghallgatásra. Pedig igazán kivehetne ő is egy szabadnapot pihenni. Annyit dolgozik. De ez még nem menteség. Attól még el kellett volna, engedjen. Hiszen személyesen Limnive volt ott előttem, tőlem mindössze öt méterre!!! Holly A válasz hamar jött. Most már értem, hogy Cora miért marad le mindig annyira a jegyzetelésnél!

Biztosan csak az anyukád miatt szeretnéd, ha kivenné azt az egy-két szabad na…

Gyerekek! Inkább figyelnétek. Nincs ezen mit csámcsogni. Nem engedett el. Biztosan csak téged, félt, jót akart neked!

Elsie?

Igen, Elsie vagyok, de most már figyeljetek. Mert aztán meg egyikőtök sem fogja érteni, és jöttök hozzám, hogy magyarázzak. A vektorok fontosak.

Persze. Egész életemet a vektorokra fogom alapozni!!! Cora

No, látod, Cora, ebben egyetértünk!  Holly Lehet, hogy nem az életedet, de a holnaputáni témazárót biztosan! Elsie Miféle holnaputáni dogáról beszélsz? Holly Mit doga, TZ! Ezt meg honnan veszed, El? Cora La la la… Az előbb mondta be a tanár, te! Elsie Hooopsz! Lehet, hogy figyelni kellett, volna? El, ugye majd elmagyarázod..? Holly

Egy órával és egy bioszdogával később az ebédlő felé indultunk.

- Mit fogtok enni? - kérdezte Janet.

Janet volt a harmadik barátnőm az osztályban. Amikor első nap találkoztunk a suliban, már akkor összebarátkoztunk. Az egyik legjobb barátnőm volt.

- Passz – rántottam meg a vállam. – Majd meglátjuk, hogy mi van.

- Én szerintem eszem a szokásost. Cordon bleu – válaszolt Elsie.

- Cora? – nézett rá Janet.

- Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a sor nagyon lassan halad, és nagyon sokan vannak – ezzel elvett egy tálcát.

- Fehéret, fehéret, én fehéret! – kezdett el El a tálcák között kutakodni.

Na, jó. Hogy is mondtam? Csodálom Elsie-t, mert okos? Hogy igazi vezéregyéniség? Nos, lehet, de ha négyünk közül valakiből előbúj a kisgyerek, akkor az általában El. Imádja a fehér tálcákat. A szürkék szerinte csúnyák, és ő csak a sima fehér tálcát viseli el. Képes előkutatni a tálca halom legaljáról is a fehér tálcát!

Végtelen hosszúnak tűnő hét perc után végre eljutottunk az ebédhez.

- Egy lasagne lesz – szólt Janet - Cordon bleu.

- Édes savanyú csirke rizzsel – mondtam én. Imádom a kínait!

Cora eltűnődött. Nem tudott választani.

- Pulykagyros – bökte ki végül.

Imádom a menzánkat! Máshol odanyomnak valami BMV kaját, de itt nem (BMV: Bele Minden Vackot). Itt választhatsz, hogy mit szeretnél köretnek meg ilyenek. és csak három dolcsi! Szóval szerintem jó.

Sorban elvettük az ebédünket, Janet, Elsie, én, és végül Cora. Leültünk szokásos helyünkre, és nekiláttunk enni. Helyesbítek: neki akartunk látni az ebédnek, de egy árnyék vetődött az édes savanyú csirkémre. Ki az, aki bemeri árnyékolni a kínaimat?! A lányok velem szemben és mellettem mind felnéztek a fejem mögé. Ugye nem…. Neee! Csak ő ne!

- Holly, hallom meglehetősen leégtél!

- Jemina! Nahát, de rég hallottam felőled.

- Szia Jemina! - üdvözölte barátságosan Janet.

Barátnőim, és én is hirtelen rá pillantottunk. Próbáltuk elővenni a hé-ő-egy-ellenség-folytonszekál-minket-nem-emlékszel tekintetünket. De szerintem nem igazán értette, mert így folytatta: - Mi újság? Hogy vagy?

Jemina is meglepődött, így hát zavartan csak ennyit mondott: - Ööö… Kösz jól – de aztán eredi céljához visszatérve folytatta. – Tényleg, anyucika nem engedett el? Elég rossz lehet ilyen önállótlannak lenni. De komolyan, én a helyedben felülnék az első járatra Los Angelesbe. De hát nem lehet mindenki olyan, mint én – dobta hátra szőke haját. Barátnője, Rhea magában kuncogott.

- Húzz el innen, Jemina!

- Miért, fáj az igazság?

- Jemina!

- Jaj, jaj, jaj! Anyucika kicsiny leánya.

- Háromig számolok.

Cora és Elsie összenéztek. Még soha nem láttak ennyire… vadnak.

- Jaj, Holly. Ne legyél ilyen undok Jeminával. Csak egy kicsit beszélgetni jött – mondta Janet.

Akkorát koppant az állam a földön, hogy még az északi-sarkon is hallották a jeges medvék.

Vagy a Pingvinek élnek ott? Az most nem lényeges. Régen tanultuk már… Majd legközelebb jobban figyelek biológián. De tényleg! Becsszó!

- Hát ez az Holly! – halottam Rhea vékony hangját nevetése közben.

Na, jó, ennek most azonnal véget kell vetni.

- Pedig igaza van, csak megvéd. Rossz lenne, ha elmennél, és kiderülne, hogy mégsem válogatnak be. Tényleg, nem is tudom, Limnive vak? Hiszen csak rád kell nézni és…

Pha… - Egy – mondtam lassan.

- Jaj, fussunk, Rhea. Én félek.

- Kettő.

- Nyugodj meg – fogta meg Elsie a kezemet. Győzzön az ész.

- Hagyjad már! – csicsergett Jemina. – Neki nincs olyanja.

- Három.

- Úristen. Mi lesz most? Úgy izgulok, hogy kiderüljön.

Jemina hangja igen ironikus volt.

Rhea kuncogott.

Felálltam.

Körülöttünk pár asztalnál ugyancsak nevettek.

Jemina is röhögött.

Puff.

Jézusom. Úristen! Úristen! Úristen! Én megütöttem Jemina Joystort. Ő az arcához kapott.

Elsie és Cora felpattantak, és mindketten megfogták egy-egy kezemet. Ezek lefogtak – tudatosult bennem. Ijedten pillantottak rám. Én is rájuk. Az egész ebédlő elcsendesült Mindenki abba hagyta azt, amit éppen csinált.

Jemina dühösen elment a mosdóba, Rhea pedig elszaladt. Csak azt nem értettem, hogy miért. De nem számít.

Gondoltam akkor.

A regény folytatását a következő számunkban olvashatják!

Acta De Kossuth

Impresszum

Szerkesztők: Antal Sára Biri Tímea Buri Tamás Féki Zsuzsanna Garamvölgyi Ádám Gönczi Annamária Gyulyás Gréta Hacsi Ágnes Kerekes Regina Kovács Blanka Matkó Nikolett Mátrai Erika Nemes Barbara Papp Eszter Rosa Rubina Szabó Dóra Szentei Júlia Sziráczki Martin Tippan Elizabet Tóth Imola Új Eszter Dorottya Valastyán Marcell Varga Dóra

Felelős szerkesztő: Dr. Kiss Gabriella

Technikai szerkesztő: Pálinkás Dóra

Grafikus: Aranyi-Aszalós Vivien

Irodalmi szerkesztő: Simon Bálint

A címlapunkon található festményt Leonid Afremov készítette.

68.