I. évfolyam, 2. szám by Acta de Kossuth

Acta de Kossuth 2012. október 25.

Tartalom I/2. szám

1. Beszámoló a Fecskehétről és a tanári kirándulásról – 1, 26. oldal 2. Megemlékezések 3, 21, 32. oldal 3. Baráti Kör - 14. oldal 4. Maturandus - 19. oldal 5. Hagyaték az utókornak – 30. oldal 6. Minden nap Italia – 34. oldal

FECSKEHÉT

7. (Volt) Diákjaink munkái - 35, 39,42. oldal

ISKOLÁNKBAN MÁR RÉGI HAGYOMÁNY, HOGY A FRISSEN ÉRKEZETT DIÁKOK JÁTÉKOS FELADATOKBAN MÉRHETIK ÖSSZE TUDÁSUKAT S EZZEL „BEAVATOTTÁ” VÁLNAK. A TRÉFÁS MEGMÉRETTETÉS EGY EGÉSZ HÉTEN ÁT TART, MELYNEK NEVE FECSKEHÉT. A DIÁKÖNKORMÁNYZAT TAGJAI ÉS SEGÍTŐI VÁLLALJÁK MAGUKRA EZEN HÉT VALAMENNYI FELADATÁNAK KOORDINÁLÁSÁT. A HETEDIKESEK ÉS A KILENCEDIKESEK IS KAPNAK

„KERESZTSZÜLŐKET”. A KERESZTSZÜLŐK MINDEN FELADATBAN SEGÍTIK A „FECSKÉKET”, DE NEM MINDEN FELADAT MEGOLDÁSÁBAN VEHETNEK RÉSZT.

A GYŐZELEM KELLŐKÉPPEN MOTIVÁLJA A FECSKÉKET ÉS KERESZTSZÜLŐKET IS. PERSZE MÉG A VESZTESEK IS NYERNEK VELE, HISZEN MINDENKI MEGMUTATHATJA KREATIVITÁSÁT, NEM CSUPÁN DIÁKTÁRSAI, HANEM TANÁRAI ELŐTT IS. Folytatás a 2. oldalon

FECSKEHÉT Iskolánkban már régi hagyomány, hogy a frissen érkezett diákok játékos feladatokban mérhetik össze tudásukat s ezzel „beavatottá” válnak. A tréfás megmérettetés egy egész héten át tart, melynek neve Fecskehét. A diákönkormányzat tagjai és segítői vállalják magukra ezen hét valamennyi feladatának koordinálását. A hetedikesek és a kilencedikesek is kapnak „keresztszülőket”. A keresztszülők minden feladatban segítik a „fecskéket”, de nem minden feladat megoldásában vehetnek részt. A győzelem kellőképpen motiválja a fecskéket és keresztszülőket is. Persze még a vesztesek is nyernek vele, hiszen mindenki megmutathatja kreativitását, nem csupán diáktársai, hanem tanárai előtt is. Idén a fecskék a görög - napon ókori istenekké válhattak, katona - napon feletteseik utasításait hajthatták végre, a pizsama - napon együtt moshattak fogat reggel hétkor. Különleges ötletekkel álltak elő, amikor reggelivel és tízóraival kínálhatták a végzős diákokat és a zsűri tagjait. A hét legfontosabb eseménye természetesen az utolsó nap délutánja volt. Ekkor sorversenyeken szerezhettek pontokat. Volt tojásdobálás, lisztfújás, lufiborotválás, almafutás. A leglátványosabb természetesen most is a már korábban megkapott közkedvelt előadók ismert számaira készített táncos koreográfia előadása volt. A hetedik évfolyamban a „B” osztály, míg a kilencedik évfolyamban a „C” osztály lett a befutó. Ebben az évben külön jutalomban részesültek azok a diákok, akik a legtöbbet szerepeltek. (Molnár Balázs, Bencző Árpád, Szilágyi Gábor, Nemessályi Nándor, Regéczy Péter, Malkócs Zsolt) Ők VIP - belépőt kaptak a Fecske – bulira.

A zsűri: Kothalawala William, Novotni Máté, Szőllősi Gergely, Loncsák Noémi, Jónás Panni

Készítette: Új Eszter Dorottya

'56 - a hosszú magyar XX. század tükrében "Az apja próféciájára Vityka meg a haverja nem figyelt, A mi folyosónkról egyenesen A börtönfolyosóra ment, Ő mindig nagy ellenkező volt, De ha megszorítod, sírva esdekel, Végigvonult a folyosón és És a falnál végezte, ahogy kell." (Vlagyimir Szemjonovics Viszockij: Ballada a gyermekkorról)

1944 augusztusa. Románia sikeresen kiugrik a második világháborúból, majd átáll a szövetségesek oldalára. Ezzel nehéz helyzetbe hozza a Kárpátok vonalánál védekező magyar, és a visszavonuló német csapatokat. A szovjet 2. ukrán front dél felől megkerülve a védelmi állásokat betör Erdélybe. 1944. augusztus 27-én elesik az első magyar település, a székelyföldi Sósmező. Október 11-én a Vörös Hadsereg elfoglalja Kolozsvárt. Az események hatására október 15-én a Magyar Királyság kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós kétségbeesett kísérletet tesz a hadiállapot beszüntetésére, de ez a rossz szervezés, egyes tisztek ellenállása, és a németek beavatkozása miatt megbukik. Horthyt és családját a bajorországi Hirschberg kastélyába internálják. A szögesdróttal körbezárt kastélyt egy SS-század őrzi, a kormányzói párt sétáikon kutyás őrök kísérik. Horthy október 16-án kénytelen visszavonni parancsait és lemondani. A hatalom a nemzetiszocialista Szálasi Ferenc kezébe kerül, aki a németeket a végletekig támogató bábkormányt alakít. Az egyre kisebb, nyilasok és németek által ellenőrzött területen anarchia és terror tombol. A Harmadik Birodalomba munkakölcsönzés címén indítják útnak a magyarországi zsidó lakosság nagy részét. A szerencsétlen sorsú emberek valójában koncentrációs táborok felé menetelnek.

1944. december 21-én Debrecenben létrejön a szövetségesek oldalán működő Ideiglenes Nemzetgyűlés. A Vörös Hadsereg folytatja az előrenyomulását nyugat felé. 1945. február 13-án elkeseredett harcok árán beveszik a fővárost. Az ostromban résztvevő szovjet katonáknak nem Budapest "fölszabadításáért", hanem az elfoglalásáért osztogatnak emlékérmeket. Hamarosan a német-magyar csapatok által visszafoglalt Székesfehérvár is erre a sorsra jut. A nyilas ellenőrzés alatt álló csekély nyugat-magyarországi terület sem tart ki már sokáig. 1945. április 11-én a frontvonal egy Vas megyei falvacska, Nemesmedves térségében áthalad az ország területén. A polgári lakosság szenvedései szinte mérhetetlenek. Halálmenetek. Dunába lőtt civilek. Német, illetve szovjet szabadrablások. Orosz katonák által megerőszakolt magyar nők. Bosszúállás a magyarországi svábokon Sztálingrád, és a német "Drang nach Osten" miatt. Nagyon hideg napok a Délvidéken, és még sorolhatnám. Végeredményében háromnegyedmillió magyar halott. Minden szám mögött egy név, egy élettörténet. Valakinek az apja, anyja, férje, vőlegénye, felesége, menyasszonya, testvére, gyermeke. A háború következtében elpusztult a nemzeti vagyon negyven százaléka. Azokat a trianoni határokat, melyek miatt hazánk a tengelyhatalmak sorában harcolt a második világháborúban, a békekonferenciák visszaállították. A nagyhatalmi érdekek következtében Magyarország az un. keleti blokkba került, a Szovjetunió érdekszférájába. A szovjet Vörös Hadsereg nem szabadította föl hazánkat. Újból elnyomta azt. A nemzetiszocialista diktatúrát egy közel negyven évig tartó kommunista diktatúra követte. Kivégzésekkel, munkatáborokkal, és ellehetetlenített sorsokkal. A magyar értelmiség azonban készen állt az ország demokratikus újraépítésére. November 4-én megtartották a nemzetgyűlési választásokat, melyet a Független Kisgazdapárt nyert nagy fölénnyel, de szovjet nyomás miatt a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt, és a Nemzeti Parasztpárt is részt vettek a kormány munkájában.1946. február 1-én kikiáltották a második Magyar Köztársaságot. A frissen kikiáltott köztársaság elnökéül Tildy Zoltánt választották meg, aki addig miniszterelnök volt. Helyére Nagy Ferenc került. Az új kormány hamarosan baloldali támadások kereszttüzébe került. 1947. május 30-án a Kommunista Párt nyomására Nagy Ferenc távollétében lemondott miniszterelnöki címéről, s nem is tért haza Magyarországra. Az új miniszterelnök Dinnyés Lajos lett. A "szalámitaktikával" a kommunistáknak sikerült földarabolniuk a Kisgazdapártot. Augusztus 31-én ismét országgyűlési választásokat tartottak. Az 1945 végihez képest az erőviszonyok igencsak felborultak: a Kommunista Párt 22,2%-ot, a Független Kisgazdapárt 15,1%-ot, a Szociáldemokrata Párt 14,6%-ot, a Nemzeti Parasztpárt 8,7%-ot ért el. Ez a választás a "kékcédulás választások" néven ismert, a nevezett cédulákkal (azaz a választási

névjegyzékkivonatokkal) ugyanis több esetben visszaéltek. Százezres nagyságrendű hamis vagy meghamisított cédula volt forgalomban. A választási csalás nagyban hozzájárult a kommunisták sikeréhez. 1948 elején állami tulajdonba vették a nagybankokat és a hozzájuk köthető vállalatokat. Márciusban pedig államosították a száz munkavállalónál többet foglalkoztató üzemeket. Májusban államosították az egyházi iskolákat. Ekkoriban egyre több szó esik a két munkáspárt: a kommunista és a szociáldemokrata egyesüléséről. Június 12-én pedig előbb a két párt két külön kongresszust tart, majd délután az új, egyesült párt, a Magyar Dolgozók Pártja megtartja első kongresszusát. Az MDP így Magyarország meghatározó pártjává vált, az ország pedig ezzel végérvényesen megindult a szocialista átmenet felé. Az év végére pedig teljesen államosították a bánya- és a gyáripart, a közlekedést és a nagykereskedelmet. Ugyanekkor ellenforradalmi összeesküvés vádjával letartóztatták Mindszenty József hercegprímást, és Esterházy Pál grófot, aki a világháború folyamán föllépett a zsidók deportálása ellen. 1949 elején létrejött a Magyar Függetlenségi Népfront. Elméletileg a pártversengés felszámolását szolgálta, gyakorlatilag azonban megszüntette a pártokra való szavazás lehetőségét. Ez alapján tartották 1949 májusában az országgyűlési választásokat. A szavazólap mindössze egy névsort tartalmazott, a Népfront által kiválasztott személyekről, a szavazáshoz egyszerűen le kellett adni a szavazólapot, X-et csak nemleges választás esetén kellett húzni. A Népfront megkapta a szavazatok 95%-át, a képviselők 71%-a azonban az MDP tagja volt. A kormányt Dobi István miniszterelnök vezette. Az új országgyűlés azonban már készen állt arra, hogy a szocialista átalakulást betetőzze, s ennek érdekében augusztus 18-án elfogadták Magyarország új alkotmányát. Ennek értelmében a teljes magyar államszervezet átalakult, szovjet mintára, az ország hivatalos megnevezése pedig Magyar Népköztársaság lett. A sztálinista alkotmány hatályba lépésével megvalósult Magyarországon a totális kommunista diktatúra. Hazánk, mely az államalapítás óta folyamatosan a nyugati mintákat követte (vagy kellett követnie), a történelemben először kénytelen volt alávetni magát a kelet igájának. Az állampárt nem az állampolgárok, vagy a magyarság egészének érdekeit szolgálta, hanem a sztálini Szovjetuniót. Polgári jogokról egyáltalán nem beszélhettünk. A szólásszabadság, a vallásszabadság, a sajtószabadság, és a gyülekezéshez való jog egyáltalán nem valósulhatott meg. Aki szót mert emelni a párt akarata ellen, annak lakása előtt megállt a fekete autó, és egyenruhások hurcolták el. Kínvallatások által kicsikart vallomások alapján, koncepciós perek következtében gyakoriak voltak az akasztások, a kényszermunkatáborokba történő internálások, vagy a sok éves börtönbüntetések megalázó körülmények között. A titkosszolgálat, és a párt ügynökei (tkp. besúgók) mindenhol ott voltak, és az emberek meghatározó részéről aktákat, jelentéseket készítettek. A

rendszer ellenségeit kíméletlenül elhallgattatták. A Szabad Nép (1956 után Népszabadság) című napilap híven kiszolgálta a kommunista pártot. A sajtóban semmilyen közéleti párbeszéd, vita nem jelenhetett meg. Persze az újságok, a híradók és a plakátok a boldog, dolgozó nép üres szólamait, és a tervgazdálkodás számadatait harsogták. A párt első- és főtitkára, Rákosi Mátyás körül különösen visszataszító személyi kultuszt alakítottak ki. Fényképét Sztálinéval együtt kifüggesztették minden közhivatalban, ha csak megjelent a filmhíradóban, felállva kellett tapsolni, s úgy nevezték, mint „Sztálin legnagyobb magyar tanítványa”, vagy „népünk nagy tanítója”. A kultusz 1952-ben, Rákosi hatvanadik születésnapján érte el a csúcspontját: életéből kiállítást rendeztek, szobrot mintáztak róla, a pártot kiszolgáló írók, költők fabrikáltak őt dicsőítő műveket. A légkörhöz hozzátartozott a "belső ellenségek" utáni folyamatos, hisztérikus kutatás az "éberség" nevében. A párt rendőrállamot tartott fönn az ÁVH vezetésével. Mindenhol "reakciós ellenforradalmárok" után kutattak. Az effajta tisztogatásoknak a Rákosinál népszerűbb, fiatal kommunista politikusok is áldozatul estek. 1949. május 30-án letartóztatták Rajk Lászlót, imperialista kémkedés vádjával, azzal, hogy besúgója volt a Horthy-rendőrségnek, és hogy titokban tárgyalt a jugoszlávokkal a magyar vezetők megöletéséről. Rajkot és társait október 15-én halálra ítélték és kivégezték. Később elindultak a tisztogatások a rendőrségnél is, de folytatódtak a pártban: a szociáldemokrata Szakasitsot, az Elnöki Tanács elnökét házi őrizetbe helyezték, Kádár Jánost pedig börtönbe zárták, szintén koholt vádakkal. Ugyanekkor indult támadás a "kulákok", azaz a módos parasztgazdák ellen is. Az időszakban az ország szocialista átalakulása kettős jelleget öltött. Komoly negatívum volt, hogy az ország erőltetett ipari-agrár országgá vált, s emellett a gazdasági tervek teljesítésére, sőt sokkal inkább túlteljesítésére állandósult. Ennek egyenes következménye volt a silány minőségű termékek forgalomba hozatala. A termelőszövetkezetek erőszakos létrehozása sem ígért sok jót. A gazdákat terrorisztikus eszközökkel kényszerítették a TSZ-ekbe. A gazdálkodási módszerek sokszor kezdetlegesek maradtak. A vezetői pozíciókba általában hozzá nem értő, párthű emberek kerültek. A korszak egyetlen pozitívumának tartom az ideológiai okokból is érthető általános tankötelezettséget, és hogy szinte minden faluba bevezették a villanyt. A magyar nemzetet megpróbálták néppé alacsonyítani. Nem a történelmi magyar címert használták a Szent Koronával, vagy a Kossuth-címert, mint a második Magyar Köztársaság, hanem szovjet mintára, a heraldika szabályait minden tekintetben sértő tákolmányt helyeztek államiságunk fontos jelképe helyére. Vörös csillaggal, búzakalásszal, kalapáccsal. Ez volt az un. Rákosi-címer. Megkezdődött történelmünk meghamisítása is a kommunista vezetés szájíze szerint.

1953-ban meghalt Sztálin, és a további politikát nem lehetett folytatni. Rákosi azonban megpróbálta eltussolni személyes felelősségét, és "cionista összeesküvés" vádjával ezúttal Péter Gábortól (született Eisenberger Benjámin), az ÁVH vezetőjétől szabadult meg. Moszkvában azonban az új, a sztálinihoz képest kevésbé fanatikus vezetés nem nézhette tétlenül a dolgokat. Rákosi megmaradt ugyan első titkárnak, de a miniszterelnöki tisztséget át kellett adnia Nagy Imre részére. Őt viszont 1955-ben lemondásra kényszerítették, s helyébe Hegedűs András lépett, akinek irányításával Magyarország belépett a szocialista országok katonai blokkjába, a Varsói Szerződésbe. Rákosi, bár időhúzásra játszott, 1956-ban végleg mennie kellett, azonban anélkül történt ez, hogy bűneit elismerték volna. Helyére Gerő Ernő került, aki szintén moszkovita volt. Azonban a brutális diktatúrát átélő magyar nemzet, melyet a kommunista vezetés folyamatosan néppé akart alacsonyítani, ekkorra már nem akart megelégedni a Moszkvából diktált félmegoldásokkal. Nem akart, hiszen szó szerint elege lett. Elege lett a polgári és az emberi jogok sárba tiprásából, elege lett az igazságtalan kivégzésekből és internálásokból, és elege lett az intézményesített, állandó erőszakból is. Megunta a kígyózó sorokat a pékségek és a hentesüzletek előtt. Megunta a silány életminőséget. Azt, hogy a vezetés nem egyénekként, hanem tömegként tekint rá. Azt is, hogy soraiban nem az embereket, hanem a gépeket látja. És cselekedett. Az 1956. október 23-án kitört magyar polgári forradalom ennek az általános elégedetlenségnek lett az eredménye. De mi volt a közvetlen előzménye '56 őszének? 1955-ben a szovjet Vörös Hadsereg kivonult Ausztria általa megszállt övezetéből. Az osztrák államszerződés megkötése és az ezt követő kiürítés Magyarországon is azt a reményt keltette, hogy a szovjet megszállók hamarosan kivonulnak innen is, erre azonban nem került sor. Hruscsov, az új szovjet főtitkár békülni kezdett Titóval, amivel a Rajk-per jogosságát kérdőjelezte meg, ráadásul a Szovjet Kommunista Párt XX. kongresszusa 1956 februárjában elítélte a sztálinista diktatúrát. 1956 júniusának végén a lengyelországi Poznań városában munkásfelkelés tört ki, amit ugyan a kormányerők vérbe fojtottak, de a megingott hatalmú sztálinista pártvezetést leváltották, és az addig mellőzött Władysław Gomułka lett a lengyel kommunista párt új vezetője. Gomułka Moszkva ellenében Nagy Imre magyarországi reformjainak mintájára a diktatúrát enyhítő demokratikus reformok bevezetését kezdte meg Lengyelországban. Gomułka lengyelországi reformjaira Moszkva fegyveres beavatkozással fenyegetőzött, mire október 19én számos lengyel városban szovjetellenes tüntetések kezdődtek. A magyarországi reformellenzék a lengyelországi tüntetőkkel rokonszenvezett, és a diákszervezkedés is felgyorsult az egész országban. Október 23-án magyar egyetemisták gyülekeztek a budapesti Bem szobornál, a lengyel-magyar

barátság és szabadság jelképénél. Ezt az eseményt tekintjük a forradalom kezdetének. A szabadságharc azonban sajnos eleve halálra volt ítélve. Kirobbanása után Gerő telefonon rögtön katonai segítséget kért Hruscsovtól. Az akkor még békés tüntetést sovinisztának, nacionalistának és antiszemitának, önmagát pedig a reformok képviselőjének nyilvánította. A magyar katonák letépték sapkájukról a vörös csillagot, és polgártársaik oldalára álltak. A fegyverraktárakat föltörték, a tüntető tömeg fölfegyverzése megkezdődött. A másik oldalon viszont ott állt a szovjet Vörös Hadsereg, a kor legnagyobb, és egyik legkorszerűbb haderejével. A felkelés kezdeti sikereket ért el. A forradalmi diákság megfogalmazta a 16 pontot, és ledöntötte a Sztálin szobrot, az elnyomás jelképét. A magyar zászlóból kivágták a kommunista címert. A Kossuth téren mesterlövészek lőttek fegyvertelen tüntetők sorai közé. Az eseményeken felháborodva a Magyar Rádió épületét fegyveres felkelők vették be az ÁVH csapataitól. Közben a Magyar Dolgozók Pártja szüntelenül tanácskozott. Gerőt menesztették, és Kádár Jánost helyezték tisztségébe. A hitelét vesztett kormány amnesztiát hirdetett, melyre a szabadságharcosok nem reagáltak. Az egyetlen politikus, aki a közvélemény és a szovjet vezetés szemében is hiteles maradt, Nagy Imre volt. Nagy Imre és támogatóinak csoportja végül hosszas mérlegelés után arra az álláspontra jutottak, hogy nem ellenforradalomról, hanem a szocializmus mellett álló népfelkelésről van szó. Október 27-én délelőtt Nagy Imre új kormányt alakított, amelyben az MDP reformkommunista tagjai mellett helyet kapott a Kisgazdapárt két volt vezetője, Tildy Zoltán és Kovács Béla is. Az új kormány azonnali tűzszünetet és a nép követeléseinek megfelelő gyökeres politikai irányváltást határozott el. Éjszaka Nagy és Kádár a szovjet nagykövetségen hosszan tárgyalt a szovjetekkel arról, hogy a tűzszünet érdekében vonják ki a szovjet harckocsikat a fővárosból. Nagy Imre erőteljes fellépése nyomán végül az MDP politikai bizottságának ülése is jóváhagyta a kormány döntéseit a tűzszünetről, az események forradalomként való értelmezéséről és a felkelők követeléseinek részleges elfogadásáról. Október 28-án reggel a szovjetek az éjszakai megállapodás ellenére támadást indítottak a Corvin köznél. Azonban a felkelők több tankot megsemmisítettek, és meghátrálásra kényszerítették a megszállókat. Délben a kormány kihirdette a tűzszünetet és a felkelés követeléseinek elfogadását. A Parlamentben megalakult és ülést tartott az új kormány. A tűzszünet kihirdetése után a corvinisták fegyverszünetet kötöttek Maléterrel, aki a kormánycsapataival ezután átállt a felkelők oldalára. Nagy Imre este fél hat körül rádióbeszédben jelentette be az új kormány megalakulását, az általános amnesztiát a felkelés résztvevői számára, a szovjet csapatok kivonását Budapestről, az ÁVH feloszlatását, a Kossuth-címer bevezetését és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvánítását, valamint hogy az új kormány már nem

ellenforradalomként, hanem nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli a történteket. Október 28-án gyakorlatilag győzött a forradalom. Néhány túlkapást leszámítva a forradalmárok rendkívül humánusan jártak el a fogságba esett szovjet katonákkal, vagy a tömeg szemében árulónak tekinthető ÁVH-sokkal is. A felkelők vezetői mindig fölléptek a hadifoglyok védelmében, és nem tekintették jogosnak a rajtuk történő bosszúállást. Október 30-án délután végül Nagy Imre bejelentette az egypártrendszer megszűnését és a szabad választások előkészítését. Ezenkívül bejelentette, hogy a felkelőket bevonják az új karhatalom szervezésébe, eltörlik a parasztságot sújtó begyűjtési rendszert, és tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok teljes kivonásáról. A kormányzáshoz egy szűkebb, az 1945-ös koalíciós pártokat tömörítő ideiglenes Nemzeti Kormányt állítottak fel. Ennek tagjai Nagy Imre, Losonczy Géza, Kádár János (MDP), Tildy Zoltán, Kovács Béla (FKGP) és Erdei Ferenc (NPP) voltak. Október 31-én a média hírül adta a leginkább várt hírt: a szovjet kormány határozatot hozott csapatainak Magyarországról történő kivonásáról! Nagy Imre kora délután beszédet mondott a Kossuth téren, amelyben bejelentette, hogy tárgyalások kezdődtek az országnak a Varsói Szerződésből való kilépéséről és hogy október 23-a nemzeti ünnep lesz. A forradalom győzelme során a börtönökből kiengedték a politikai rabokat, köztük a legfontosabb személyt, Mindszenty József bíborost is, akit az új kormány hivatalosan is rehabilitált. A magyar katolikus egyház vezetőjének október 31-i útja Rétságról Budapestre valóságos diadalmenet volt. A falvakban és a városokban, amelyeken átvonult, harangzúgás és virágeső fogadta. Újpesten akkora munkástömeg várta és köszöntötte, hogy az autó, amelyen ült, csak lépésben tudott előbbre jutni. A magyar forradalom hírére a nyugati országok számos városában szovjetellenes jelszavakkal vonultak ki a diákok az utcákra és a szovjet követségek elé. XII. Piusz pápa a világ katolikusait imára szólította a felkelés győzelméért. Számos nyugati országból érkezett vér, gyógyszer és élelmiszer a Magyar Vöröskereszt számára. Szolidaritásból tüntettek a lengyel, és az erdélyi magyar, illetve román egyetemisták is. Eisenhower amerikai elnök október 31-i elnökválasztási televíziós és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának adott hangot. Ugyanebben a beszédben azonban azt is kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének és nem fog katonai segítséget nyújtani a magyaroknak. Ezzel Moszkva gyakorlatilag megkapta a jóváhagyást az invázióra.

A magyar kormány ezek után úgy döntött, hogy felmondja a Varsói Szerződést, kinyilvánítja az ország semlegességét és az ENSZ-hez fordul, hogy a semlegesség védelmére segítséget kérjen a nagyhatalmaktól. Ugyanakkor megtiltotta a magyar alakulatoknak a szovjet csapatokkal szembeni ellenállást. November 2-án további szovjet csapatok érkeztek Magyarországra. A nap folyamán a korábban is az ország területén állomásozó szovjet hadosztály száma a korábbi ötről tizenhétre nőtt. Az újonnan érkezett csapatok legénysége főleg közép-ázsiai volt, akiket a feletteseik úgy tájékoztattak, hogy a német nácik ellen fognak harcolni. Konyev marsall, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka Szolnokon berendezte főhadiszállását a magyarországi hadműveletek irányítására. Nagy Imre tiltakozott Andropovnál, majd tájékoztatta a Budapestre akkreditált nagyköveteket. Újabb táviratot küldött az ENSZ-hez, amelyben ismételten kérte Magyarország semlegességének elismerését, mint a szovjet csapatok kivonásának egyik zálogát. November 4-én, hajnalban az ország egész területén megindult a szovjet támadás. Nagy Imre kétségbeesett felhívást intézett a Kossuth Rádióban, és segítséget kért a nyugati nemzetektől. Miután Jugoszlávia menedéket ajánlott fel a magyar kormánynak, végül Nagy Imre és a kormány többi tagja a családjukkal együtt a jugoszláv nagykövetségre érkeztek. Reggel 8 körül a Parlamentet védő magyar egységek a szovjet támadás nyomására letették a fegyvert. A kormánytagok közül ekkor már csak Bibó István államminiszter maradt a Parlamentben, ahonnan kiáltványát szétküldte a nyugati országok nagykövetségeinek. A nemzetőrök Budapest egész területén a végsőkig harcoltak a szovjet intervenció ellen. A szovjet páncélosok nem tettek különbséget a katonai és a polgári célpontok között, és a Nagykörúton és máshol egyenesen a lakóházakat lőtték. Lánctalpak tapostak nőt és gyermeket. A lakosság az óvóhelyekre próbált menekülni. Budapest szovjet katonai parancsnoka kijárási tilalmat rendelt el, de a fegyveres ellenállást ez nem tudta megakadályozni. A legerősebb fegyveres ellenállás a város ipari övezeteiben bontakozott ki, ezek ellen a szovjet hadvezetés egyidejűleg vetett be légicsapást és erős tüzérségi támadást. November 5-én a szovjetek összehangolt támadást intéztek a Kilián laktanya és a Corvin közi harcosok ellen, akik azonban visszaverték őket. A küzdelem jóval keményebb volt, mint amire a szovjetek számítottak. November 6-án, végül az óriási túlerő megtörte az ellenállást. A corvinisták közül ötszázan estek fogságba. A Szovjetunió által létrehozott Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a fővárosi harcok idején erős szovjet védelem alatt Szolnokon tartózkodott, ahol megkezdték az új karhatalom megszervezését (Néphadsereg

Katonatanácsa). November 7-én hajnalban Kádár János és kormányának tagjai szovjet harckocsik kíséretében megérkeztek Budapestre. A szovjetekkel kollaboráló magyar kommunistákat a saját népüktől kellett megvédeni. November 11-én Csepel, az ellenállás utolsó bástyája is elesett. Kádár letettnek nyilvánította Nagy Imre kormányát, a sajátját pedig megválasztottnak. Elsősorban a munkástanácsok, de más forradalmi szervek is december elejéig folytatták a politikai sztrájkot. Tárgyalóasztalhoz kényszerítették a Kádár-kormányt, szívósan képviselték a forradalmi célkitűzéseket. A november 14-én megalakult a Nagy-budapesti Központi Munkástanács az ellenállás központja lett. November 21-én megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa. A jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre nem mondott le a kormányfői tisztségről (néhány nap után az Elnöki Tanács "felmentette"). November 22-én a büntetlenség ígéretével kicsalták a menedékből és átmenetileg Romániába internálták. A forradalom egy hónapos fordulóján, november 23-án egy órára elnéptelenedtek Budapest utcái. December 4-én gyászruhás asszonyok sok ezres menete (asszonyok tüntetése) vonult végig a városon. December elején több városban került sor tüntetésekre és a tüntetőkre leadott sortüzekre (Budapest, Salgótarján, Miskolc). Az ellenállásra a szovjetek nyílt támadással válaszoltak. Az MSZMP december elején ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket, és egyre erőszakosabban léptek fel az ellenállókkal szemben. Bevezették a rögtönítélő bíráskodást, letartóztatták a munkástanácsok vezetőit és betiltották a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsát, felfüggesztették az Írószövetség működését. Hamarosan statáriumot hirdettek és megkezdődött a magyar történelem egyik legsúlyosabb politikai leszámolása. A következő három évben mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, 21 668 személyt börtönöztek be, 18 ezer főt internáltak. Mindezt az amnesztia ígérete után, és úgy hogy a résztvevők jelentős része elmenekült az országból. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak, megkínoztak, köztük számos nőt és kiskorút is. Az 1957. évi 4. törvénnyel lehetővé tették a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is a halálbüntetés kiszabását. (Mansfeld Péter kivégzése) A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak. 1958. június 9. és 15. között zajlott le az úgynevezett Nagy Imre-per. Nagy Imre volt miniszterelnököt, Gimes Miklóst és Maléter Pált halálra ítélték, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, Donáth Ferencet 12 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélték. 16án hajnalban Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst a budapesti

Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. Holttestüket a börtön udvarán a legnagyobb titokban bebetonozták. Leverése után a magyar forradalmat egyöntetűen reakciós, fasiszta ellenforradalomként bélyegezte meg a keleti blokk valamennyi országának politikai vezetése, ez alól csak a lengyel vezetés volt kivétel. A magyar forradalom leverése a blokk többi országában és magában a Szovjetunióban is egy megszorítási és terrorhullám kezdetét jelentette. A Szovjetunióban a szimpátiájukat kifejezők ellen brutális kizárási és letartóztatási hullám következett. Romániában pedig a megtorlás még súlyosabb volt, mint Magyarországon. A szervezkedő román egyetemisták bebörtönzése után 1958 áprilisától a erdélyi magyar értelmiségiek elleni tömeges letartóztatásokra és koncepciós perekre került sor a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával. Több száz embert megkínoztak, kivégeztek, munkatáborokba zártak, felszámolták az önálló magyar nyelvű felsőoktatást és valósággal lefejezték a kisebbségi magyar értelmiségi réteget. Összefoglalásként. Az '56-os magyar forradalom katonai és politikai értelemben elbukott, leverték. Az erkölcsi győzelme, és a magyar nemzet egységes áldozatvállalása a diktatúra ellen, és a polgári jogokért, azonban példaértékű lehet a világ más népei előtt is. A forradalom következményeként enyhült az elnyomás Magyarországon. De elnyomás maradt. Vérbírákkal, jeltelen sírokkal, a diktatúra legfőbb sajátosságait megőrizve. Az egypárti önkényuralom sem változott meg. Ugyanúgy börtönöztek be és kínoztak meg embereket pusztán a véleményük vállalása miatt. A megszálló szovjet hadsereg sem hagyta el hazánk területét. Harmincöt évvel később,1991 június 19-én vonult ki az utolsó szovjet katona hazánk területéről, s egészen az 1989-90-es rendszerváltozásig Magyarország kommunista diktatúra maradt. Ezért vált ki belőlem ellenérzést, ha a korszakot romantizálva a régi rendszer haszonélvezői "gulyáskommunizmusról" beszélnek. Egy diktatúrát nem szabad pozitív szavakkal jellemeznünk, ugyanis egy polgári demokráciában az ilyen látásmódnak nincsen helye. Ugyanakkor azt sem tudom megérteni, hogy egy október 23-i iskolai ünnepély (helyesebbnek tartom ezt a szót használni a megemlékezés helyett) folyamán miért hangzik el többször a "neonacionalizmus" és a "szélsőjobboldal" kifejezés, mint például a polgári forradalom, vagy a magyar szabadság. Kissé egyoldalúnak tartom az effajta szemléletet. De lehet bennem van a hiba.

"Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor És sokszor sokszor sokszor sokszor, Még egyszer – Te ki vagy? Még egyszer – Te ki vagy? Na, hagyd. Már semmisem az." (Vlagyimir Szemjonovics Viszockij: Az én cigánydalom) Simon Bálint, 10.A Felhasznált irodalom: Bibó István: 1956 (Holnap kiadó, Budapest, 2003) ISBN 963-346-567-2 Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc. (Budapest, 2001) ISBN 963-00-8072-9 Nagy Imre: Snagovi jegyzetek. Gondolatok, emlékezések, 1956–1957 (Budapest, 2006) ISBN 963-96-1055-0 Pongrátz Gergely: Corvin köz, 1956 (Chicago, 1982; Budapest, 1989, 1992) ISBN 963-400-952-2 Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger…1956 (Népszava, Budapest, 1989) ISBN 963-322-950-2 http://hu.wikipedia.org/wiki/1956-os_forradalom http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1944_oktober_15_a_kiugrasi_kiserlet/ http://www.rubicon.hu/megrendelheto/termek_cikkek/szerencses_karoly_szovjet_megszallas/1/1/0

A Kossuth Gimnázium Baráti Köre Ahogy erről már korábban értesülni lehetett, létrejött a Kossuth Gimnázium Baráti Köre. A megalakulás napján, 2012. június 2-án délelőtt tartott rendezvényen részt vettek a gimnázium egykori diákjai és az intézmény jelenlegi polgárai. A jelenlevők megválasztották az ideiglenes vezetőséget, melynek tagjai: Prof. dr. Szekanecz Zoltán, dr. Biró Tamás, dr. Dankó Gabriella, Bárány László és dr. Bohdaneczky Lászlóné. Az eseményről a helyi média is beszámolt. A DTV által készített interjúkban elhangzottak: „ Nagyon sokszor szóba került, hogy miért nincs az iskolánknak egy olyan szervezete, ami formalizálná egy kicsit az összetartást a volt kossuthosok között, és ez az igény találkozott a mi elképzelésünkkel – magyarázta Kovács István, a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának igazgatója. ” „ Lesznek kulturális programok, meg fogjuk szólaltatni a valamilyen szempontból érdekes volt kossuthosokat, de tervezzük a gyerekeinket is idehozni, akik már idejárnak, hogy láthassák ők is, mit jelentett és mit jelent kossuthosnak lenni – mondta el Szekanecz Zoltán, a Kossuth Gimnázium Baráti Körének szervezője. ” A Haon is beszámolt a rendezvényről: „Az egyesület működésével többek között az iskola szellemiségének és hagyományainak továbbvitelét szeretnék támogatni, illetve a jelenlegi diákok életét segíteni.”

A Baráti Körrel kapcsolatban megfogalmazódott kérdéseinket Dr. Szegediné Nagy Judit tanárnőnek tettük fel: - Összefoglalva mit kell tudni a Baráti Körről? Ez az egyesület önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályában meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, nem haszonérdekeltségű, és célja elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt, és tőlük támogatást nem fogad el, az országgyűlési képviselői, továbbá megyei önkormányzati választáson jelöltet nem állít, nem támogat.

- Milyen céllal alakult? Az egyesületnek az a célja, hogy a Kossuth Gimnáziummal szorosan együttműködve segítse a Gimnázium hagyományainak, emlékeinek és szellemiségének a megőrzését és a kiemelkedő tanítványainak és tanárainak munkásságát. Segítséget nyújtson az iskola oktató, nevelő, kulturális és közművelődési feladatainak az ellátásához, megszervezze a Gimnázium korábbi diákjainak és tanárainak a kapcsolattartását, erkölcsi és anyagi támogatást nyújtson az iskola működéséhez, és támogassa a Gimnázium közművelődési és sporttevékenységét, a gimnázium tanulóinak a pályaválasztását. - Mikor és hogyan fogalmazódott meg a Baráti Kör létrehozásának gondolata? Már korábban megfogalmazódott a régi „kossuthosok” igénye, hogy egy nemzetbe rendeződjenek. Az 1982-ben végzett osztály, a 30 éves találkozójukon kezdeményezték a Baráti Kör létrehozását. - Kik lehetnek a tagjai? Az egyesület rendes tagjai lehetnek a korábbi diákok, tanárok vagy munkatársak. Pártoló tag pedig bárki lehet, aki az egyesület tevékenységében vagyoni hozzájárulással vesz részt. - Milyen időközönként vannak gyűlések? A legközelebbi gyűlés mikor lesz? Ebben a hónapban volt vezetőségi gyűlés. A közgyűléseket legalább évente egyszer össze kell hívni, de szükség szerint többször is összehívható.

- Mi volt az eddigi tevékenysége a Baráti Körnek? A szervezet eddigi tevékenysége a Kossuth-héthez köthető, a DAB–Gimi rendezvényét a Baráti Kör szervezte. Emellett aktívan vesz részt az egyesület a decemberi gála szervezésében. Akik többet szeretnének tudni a Baráti Körről, elolvashatják alapszabályzatot, amely az iskolánk honlapján is megtalálható.

Készítette: Nemes Barbara Féki Zsuzsanna 10.c

Maturandus Érettségire készülő diák. Ezt jelentette az a bizonyos M betűvel díszített szalag a végzős diákok szíve fölött, melyet a szalagavató bálon tűztek fel. Ez nem csak egy egyszerű bál, korábban a társadalmi életbe való belépést is jelentette. Az eseménynek és a szalagnak ugyanis jelentése van: A diák középiskolai tanulmányait befejezte, kilép a közoktatásból. A Kossuthban is minden évben öt osztály számára elérkezik az utolsó tanév, melynek első kiemelkedő eseménye a szalagavató, mely a Debreceni Egyetem díszudvarán rendeznek meg, kb. két hónappal a tanév megkezdése után. Ez az a nap, amikor a végzős tanulók megkapják a kék szalagot, táncolnak, lazítanak, bankettre mennek „mentorukkal”: az osztályfőnökkel. Minden osztály készül egy tánccal, amit legtöbben már 11. osztályban elkezdenek betanulni, hogy minden flottul menjen októberben. Idén sincs ez másképp. Láthatunk charlestont (12.e), bajor sörtáncot (12.d), keringőt (12.c), orosz néptáncot (12.a) valamint show-táncot is (12.b). A táncpróbákon jelen van az osztályfőnök is, aki gyakran lelkesebbnek látszik, mint maga az osztály. Vasárnap egy ilyen táncpróbán vettem részt. Megfigyeltem, kérdezősködtem. 12.a: Orosz néptánc. Messziről meg lehet különböztetni a többitől. Élesen ropog az orosz ritmus, a tánctanárnő hangosan utasít: „Ti-Ti Tá, kinyújt a kar…” A fiúk vidáman pörgetik a lányokat, az ember pörgős szoknyákat és kopogó csizmákat vizionál a zene hallatán. Az osztályfőnök lelkesen „lőtte a filmet”, mintha minden momentumot meg akart volna örökíteni szeretett osztálya utolsó évéből. 12.b: Show-tánc: Beyoncé éles hangja azonnal felkeltette a figyelmemet. Elegáns cilinderek, sétapálcák. A tánctanárt nem is kell keresnem: rózsaszín ingben vezényel, és rámordul a lustálkodókra.

12.c: Keringő: Elegáns zene, abroncsos szoknyák. A tanulók nyugodtan lépkednek a lassú zenére. A rágógumi a lányok szájában és az abroncs nekem kissé bizarr együttállás, harmónia van az osztályban. 12.d.: Bajor sörtánc: Nadrágtartók, nagy vidámság. Meglepetten konstatálom, hogy az osztályokat csak egy függöny választja el, mégis mennyire különböznek az osztályközösségek. A bajor sörtánchoz illő imiddzsel, hervaszthatatlan mosollyal az arcukon csinálják végig a több mint 2 órás próbát. 12.e.: Pörgős kis charleston zene, minden, ami kell. Tollak, flitter, rojt. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle...

Maguk a végzősök azt állítják, hogy alapvetően jó a „legnagyobbnak” lenni, mindenki várja már a szalagavatót, bankettet, bulikat. Mikor az érettségit szóba hozom, kínos mosolyokba, félő pillantásokba botlom. Az érettségi már nem örvend akkora közszeretetnek. Sokan azt állítják semmi nem változott csak, idézem: „Minden héten legalább ötször hallod, hogy ÉRETTSÉGI”. Sokan jó bulinak gondolják a táncpróbákat, a legtöbben azonban már csak túl akarnak lenni ezen az egészen, ezen a szalagavatón, és fontosabb dolgokra koncentrálni, mint például az érettségi. Tessék, már megint négyszer szóba hoztam. Mi, halandók (nem végzősök) kíváncsian várjuk az elő műsort, addig is készítsük fényképezőgépeinket, lábainkat, mert ha ezeket a táncokat látni fogjuk, biztos megjön a kedvünk a végzős léthez, vagy ha ebből már kinőttünk, legalább ropjunk egy jót!

Tóth Imola, 10. a

A reformáció világnapja

Október 31-én a reformáció világnapját ünnepeljük. 1517-ben ezen a napon mutatta be Luther Márton 95 pontból álló tézisét. ( A legenda szerint pontjait a wittenbergi templom kapujára tűzte ki, de valószínű, hogy ezt nem így kell elképzelni.) Ezzel az egyház hibáira kívánta felhívni a figyelmet, ugyanis a reformációt megelőző időszakban a papok, sőt még a pápák is eléggé világi életmódot folytattak. Ezen kívül elterjedt volt a búcsúcédulák árusítása is. A búcsúcédulákról azt terjesztették, hogy aki megvásárolja őket, az bűnbocsánatot nyer. Egy kis versike is ezt igazolja:”Amint a pénz a perselyben csörren, a lélek a (tisztítótűzből) a mennybe röppen.” A bevételeket a Szent Péter- székesegyház építésére fordították.

Luther ezzel szemben azt állította, hogy „Az igaz ember hitből él” (Róma 1, 17)azaz az ember csak hit által üdvözülhet. Tehát a bűnbocsánat nem megvásárolható, csak Istennek van hatalma arra, hogy megbocsásson. Támadta a pápa hatalmát, a cölibátust, eltörölte a szerzetességet. A hét szentségből kettőt hagyott meg, a keresztséget és az úrvacsorát, mivel ezek szerepelnek a Bibliában. A hívőknek lehetővé tette a két szín alatti áldozást, így ők is magukhoz vehették Krisztus testét és vérét, amit a kenyér és a bor jelképez. Luther fontosnak tartotta, hogy a Biblia tanításai az egyszerű emberekhez is

eljussanak, ezért lefordította németre a Szentírást, valamint az igehirdetés sem latinul, hanem anyanyelven zajlott ezután.

Nem mindenki fogadta nagy lelkesedéssel Luther bírálatát. 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésen V. Károly német-római császár eretneknek nyilvánította. Bölcs Frigyes szász választófejedelem védelmébe vette a reformátort és Wartburg várában adott neki menedéket. A Biblia német nyelvre való lefordítása is ebben a városban történt.

Az új hit valójában nem új, ez a visszatérést hirdeti az ősi kereszténységhez, annak egyszerű szervezetéhez és az őskeresztények puritán életéhez.

A hitnek Lutheren kívül voltak még más újítói. Ulrich Zwingli svájci reformátor; Kálvin János genfi prédikátor, követői a kálvinisták, másképp reformátusok; Münzer Tamás, hívei az anabaptisták, azaz újrakeresztelők; Szervét Mihály, aki az antitrinitáriusok= Szentháromság-tagadók vagy unitáriusok képviselője. A reformáció során létrejött egyházak protestáns egyházak. Az elnevezés a protestálni szóból származik, ugyanis a speyeri birodalmi gyűlésen kimondták, hogy Luther hívei megtarthatják a vallásukat, de nem terjeszthetik. Ez ellen protestáltak, vagyis tiltakoztak.

A reformáció alakjai Debrecenben:

Dévai Bíró Mátyás: az első magyar reformátor, 1544-től Debrecen lelkésze

Méliusz Juhász Péter: 1558-tól Debrecen református lelkésze, püspök, botanikus, a megyei könyvtárat róla nevezték el.

Huszár Gál: nyomdász, az általa felállított nyomda utódja az Alföldi Nyomda

Szegedi Gergely: debreceni prédikátor, énekszerző, zsoltárfordító

A kálvinista Róma szívében, a Nagytemplom és a Múzeum utca környékén található a líciumfa. A hagyomány szerint ezen a helyen vitázott Bálint pap Ambrosius mesterrel. Ambrosius kezében tartva egy líciumágat ezt mondta:”Akkor lesz valami az új hitből, amikor ez a földbe szúrt lícium fává nő!” Bálint pap erre így válaszolt: „Akkor fa lészen!” Mára az ágacskából fa lett. Még ha a történet csak legenda is, remek példája a reformáció terjedésének és megszilárdulásának.

Hacsi Ágnes 10.A

A katolikus megújulás Az egyetemes egyház válasza a reformációra

A katolikus megújulás, más néven az ellenreformáció, a katolicizmus törekvése volt a protestantizmus visszaszorítására mind vallási, mind társadalmi értelemben. A katolikus egyház folytatta a reformáció korát már megelőző belső reformtörekvéseit, ugyanakkor ezzel párhuzamosan minden eszközt megragadott az új hit visszaszorítására. Gyakoriak voltak a fegyveres összecsapások katolikusok és protestánsok között, főként a német területeken, Franciaországban, és Angliában. Az egyházak igyekeztek megnyerni a politikai hatalmi elit támogatását harcukhoz. A katolikus megújulás két legjelentősebb nemzetközi alakja Loyolai Szent Ignác, és III. Pál pápa voltak. Loyolai Szent Ignác, a háborúban megnyomorodott baszk lovag, társaival 1534-ben megalapította a montmarte-i dombok között, a mártírok kápolnájában szerzetesrendjét. Jézus Társasága, vagy ismertebb nevén a jezsuita rend "Krisztus földi helytartójának", vagyis a római pápának a szolgálatába állott. Hogy válaszolni tudjanak a hitújítók kihívásaira, a jezsuiták szorgalmazták a katolikus papság emeltebb szintű oktatását, és számos iskolát, kollégiumot, egyetemet és tudományos társaságot alapítottak. Intellektuális tevékenységük, valamint a lelkigyakorlatok és a népmissziók által a jezsuiták rendkívüli népszerűségre tettek szert a még katolikusnak megmaradt országokban. A jezsuiták gyakorlatilag megállították a reformáció további terjedését, sőt, több országban (közöttük Magyarországon is) jelentős tömegeket térítettek vissza a katolikus egyházba. Hithirdetésük jelentős sikerrel járt Európán kívül is,

elsősorban Latin-Amerikában, Indiában, Kínában és Japánban.

III. Pál pápa 1545-ben hívta össze a tridenti zsinatot, mely 1563-ig működött, több megszakítással. A zsinat elsősorban azokkal a területekkel foglalkozott, ahol a protestáns nézetekkel szemben kellett megfogalmaznia a katolikus egyház nézeteit. A református sola scriptura elvvel szemben a zsinat hangsúlyozta a másfél évezredes hagyomány fontosságát. A zsinat első szakaszában a résztvevők arra hajlottak, hogy a két forrás, a Szentírás és a hagyomány kiegészítik egymást, de a zsinat végére arra a megállapításra jutottak, hogy a hitnek egyetlen forrása van, mely két úton jut el a hívőkhöz. Szemben a reformátorokkal, akik a szentségek számát kettőre csökkentették, a zsinat hét szentséget rögzített, megalkotva ezzel a máig érvényes katolikus szentségtant. Az ellenreformáció legjelentősebb magyar alakja Pázmány Péter. A rendkívül művelt, kálvinista hitről áttért bíboros hét nyelven tudott hitvitázni, és szenvedélyes prédikációinak hatására rengetegen tértek vissza a katolikus hitre. Nagy érdeme, hogy a lakosság döntő részét olyan módon tudta visszatéríteni, hogy azzal nem okozott komolyabb vallási feszültséget, s Magyarországon nem robbant ki vallásháború. A katolikus megújulás eszmerendszerének stílusirányzata a barokk, mely a kor összes művészeti irányzatában megjelenik. Monumentalitásával és gazdag díszítettségével Isten és a katolikus egyház nagyságát kívánja hangsúlyozni. A magyarországi római katolikus templomok többsége is ennek a stílusnak a jegyében épült, az irodalomban pedig szép példa rá Zrínyi Miklós Szigeti veszedelme, vagy Pázmány Péter prédikációi.

Simon Bálint, 10.A

A tantestületi kirándulásról A gimnáziumunk tantestületi kirándulása október 4-től 6-ig tartott, amelyen a tantestület tagjai közösen vettek részt. A programokról Tóth Mariann tanárnőtől érdeklődtünk: „Az első nap programja a Nemzeti Színház körbejárása volt idegenvezetéssel, este pedig egy színdarabot tekintettünk meg.

A második nap a budapesti Operettszínház megcsodálásával kezdődött, majd a TV Székházba vezetett az utunk, ahol a vállalkozó kedvűek kipróbálhatták a riport- és műsorkészítés fortélyait. Ezután egy túra következett a gyönyörű időben a János-hegyi Erzsébet kilátóhoz, amely élvezetes szabadtéri befejezést adott a napnak.

A harmadik nap programja választható volt. A tantestület egyik fele egy Bertold Brecht darab főpróbáját tekintette meg a Vígszínházban, míg a többiek szabadprogrammal múlatták az időt.”

Majd saját élményeiről kérdeztük tanárnőt: „Nagyon jó élmény volt a kollégákkal együtt lenni és kötetlenül beszélgetni, a kulturális programok pedig csak még élvezetesebbé tették az egészet.” – számolt be Tóth Mariann tanárnő. Végezetül megkérdeztünk élményeiről:

néhány

résztvevő

tanárt

kirándulásbeli

Bartha Péterné tanárnő: „Nagyon jól éreztem magam. Örültem, hogy együtt lehettem a kollégákkal, mert nagyon keveset találkozunk, mivel külön tanári dolgozókban vagyunk. Nagyon jó volt a hangulat, sokat nevettünk, voltak közös játékok és a séták alatt mély beszélgetésekre is sor került. Számomra a TV Színházban tett látogatás bizonyult a legérdekesebb programnak, mivel betekinthettünk a műsorkészítés folyamatába és lenyűgöző volt látni, hogy mennyi embernek kell összehangoltan együtt dolgoznia egy sikeres műsorért. A régi eszközök és kamerák is lenyűgözőek voltak számomra. Már most várom, hogy részt vehessek a jövő évi kiránduláson.”

Új Imre tanár úr: „Nagyon jól éreztem magam, szerintem egy jól sikerült, élményekben, programokban gazdag kiránduláson vettem részt. Külön öröm volt számomra (és gondolom számotokra is…), hogy három napos volt a tantestületi értekezlet, ami több időt kínált beszélgetésre és a közösség formálására. Az idei kirándulás főleg a kultúrát, a színházművészetet tematizálta. A társaság többsége két színházi előadást is megtekintett. Emellett izgalmas volt a délutáni természetjárás is a János-hegyen. Magamat közösségi embernek érzem, épp ezért fontosnak tartom a tantestület életében a közösségi rendezvényeket. Úgy gondolom, hogy minden alkalmat meg kell ragadni ezek megvalósítására és bővítésére. Ezeken lehetőség nyílik beszélgetésekre, viccelődésekre, egymás jobb megismerésére. Ilyenkor kötetlenül, a hétköznapok állandó rohanását pár napra magunk mögé tolva, fesztelenül társaloghatunk.”

Készítette: Gulyás Gréta 10.a Féki Zsuzsanna 10.c

HAGYATÉK AZ UTÓKORNAK -avagyTanári aranyköpések kézikönyve

A kínai Nagyfalról: „Ez ilyen Kőmíves Kelemenné, akik elhaláloztak, beépítették… hogy jobban álljon.” Új Imre Tanár Úr Biblia: „Szegény János, nem tudni, hogy beszívott-e, vagy tényleg isteni jelenése volt.” Kiss Gabriella Tanárnő „Most nem mondom el mi az az ikerszó, tudod, aztán jóccakát.” Kiss Gabriella Tanárnő „- Ilyen kis microember, erre idead nekem egy microkrétát. - Tanár nő nem a méret a lényeg! (egyik osztálytárs) - Fiam… Ne vigasztald magad!” Kiss Gabriella Tanárnő „Diszkrét gruppenszexbe megy át…(kitör a röhögés). Hát… most vagy kimondjuk, vagy körbeírjuk, vagy elmutogatjuk… azt meg nem vállalnám be!” Kiss Gabriella Tanárnő „- Tanárnő, nem lesz laza óránk? (egyik osztálytárs) - De! Én azt terveztem, hogy hátra dőlök… Azt nem mondom, hogy rá is gyújtok, de ki tudja…” Fazekasné Kovács Judit Tanárnő „ A diákok annyira izgulnak az érettségin, hogy alap dolgokat elfelejtenek. A múltkor például az egyik tanítványom így kezdte a levelet: Sehr geehrte Herren (nőket hagyjuk, miért is ne), de várjál FELKIÁLTÓJEL! ADJAD NEKI!” (Tudnunk kell, hogy a német nyelvtanban a levél formája: Sehr geehrte Damen und Herren, ...) Fazekasné Kovács Judit Tanárnő

„Ez olyannyira halovány négyes volt, hogy az már hármas!” Dr. Buda Andrásné Tanárnő „Csináljunk egy intelligens, óra előtti felállást.” Subicz István Tanár Úr „Igen, mozognak a növények. Ha mások nem, de az Entek igen!” Dr. Krakomperger Zsolt Tanár Úr „ Úgy állj, hogy a látókörömbe helyezd magad!” Dr. Futóné Monori Edit Tanárnő „- Jártál te általános iskolába? - Igen. - Hát, nem látszik!” Bíró Lajos Tanár Úr „- Fürödtél ma, fiam? - Igen. - Akkor te tiszta hülye vagy!” Bíró Lajos Tanár Úr „ Egy rossz tanár azt mondaná, hogy csináljátok meg et a feladatot otthon. Én nem vagyok az, de csináljátok meg!” Dudics Pál Tanár Úr

Gyűjtötte: Varga Dóra és Antal Sára 10.c

Földünkért Világnap

Ez egy kevésbé ismert környezetvédelmi világnap, pedig nagyon fontos eseményeket indított el. 1991-ben a Föld védelméért világméretű kampányt kezdeményeztek (Caring for the Earth), azóta október 21-én tartják. Magyarországon 1992 óta ünnepeljük.

1991-ben a kampány a dalai láma szavaival kezdődött: „Olyan globális kérdések esetén, mint a Föld megőrzése, és igazából minden probléma kezelésekor, az emberi tudat kulcstényező... A külső környezet megváltozása érdekében először magunkban kell változtatni. Először arra kell törekednünk, hogy ezeket a tudatállapotokat legyőzzük, ráébredjünk lényeket nem bántani, és felismerni az együttérzés szükségességét... A probléma holisztikus megközelítésére van szükség, vegyítve a szereteten és együttérzésen alapuló egyetemes felelősségérzettel.” Október 21-én az IUCN, az UNEP és a WWF közös összefogásával született meg a Földünkért című új élővilág megőrzési stratégia.

A dokumentum szükségesnek tartotta a világkonferencia megrendezését, majd javaslatot tett több világegyezmény elfogadására is (pl. Egyezmény a biológiai sokféleségről, az éghajlatváltozásról). Ezeken kívül is fogalmazott meg ajánlásokat később elkészítendő egyezményekre a kiadvány, pl. az erdőgazdálkodásról és a tengerek védelméről. A világnap alkalmából felvonulásokat is szoktak szervezni itthon, ma a Margitszigetről indul és a Millenáris Parkig halad.

Néhány környezettel kapcsolatos világnap:       

Február 6. A VIZES ÉLŐHELYEK VILÁGNAPJA Március 6. NEMZETKÖZI ENERGIAHATÉKONYSÁGI NAP Március 22. A VÍZ VILÁGNAPJA Április 22. A FÖLD VILÁGNAPJA Május 30. DOHÁNYZÁSMENTES VILÁGNAP Június 5. KÖRNYEZETVÉDELMI VILÁGNAP November 27. FOGYASZTÁSSZÜNETI NAP

Az ENSZ 2008-at a Föld Bolygó Nemzetközi Évévé nyilvánította, a világméretű program a Föld és az emberiség szoros kapcsolatára hívja fel a figyelmet. Bár a világnap legfőbb célja a lakosság cselekvésre való késztetése. A valódi hosszú távú előrelépés érdekében a környezettudatos életmódra, társadalmi összefogásra van szükség.

Minden nap „Italia” Befordulok az utcasarkon. Ilyen korán reggel még senki sincs az utcákon, az olaszok még mindig alszanak. Megállok egy pékségnél, ahonnan péksütemények ínycsiklandó illata keveredik Pavarotti rádióból szóló hangjával. Giulio, a szicíliai pék hangosan dudorássza az „O sole mio”-t, miközben a kemencéből kiveszi a frissen sült csokis süteményeket. Mikor megpillant, már csomagolja is a kakaós croissant, ami a specialitása, és mindig azt kérem. Ajándékba kapok tőle egy pisztáciás pogácsát, és amikor fizetek, nem számolja meg a pénzt. Megbízik bennem. Mosolyogva búcsúzunk, miközben, Pavarotti már az „Ave Maria”-t énekli. Kezembe fogva reggelimet, robogok az következő úti célom felé. Egy ingyenes újságos stand tetejéről elveszem a „Città Nostra” legújabb, ropogós számát. Hónom alá csapom, és megyek is tovább. Most balra fordulok. Találkozom az Idős Úrral. Minden reggel boxolt cipőt, vasalt nadrágot, inget, és egy nagyjából vele egyidős (bár nagyon megbecsült!!!) zakót visel. A kedvenc kávézójába tart, ami a baloldalon van, így elválnak útjaink, ugyanis jobbra megyek. Még egy pillantást vetek apró, ugyanakkor tiszteletteljes alakjára. Én is így akarok megöregedni. Mosolyogva megyek tovább. Kezd élénkülni a forgalom. Az Olaszországban eltöltött idő alatt teljesen eltűnt az a reflexem, hogy, ha át akarok kelni az úttest másik oldalára, akkor szétnézek, mielőtt a zebrára lépek. Egy, ugyanis, teljesen felesleges szétnézni, kettő, itt a zebra csak formaság. Egy csapat diákkal lelépek a járdáról, mire egy hatalmas, fekete kocsi fékezni kezd, és majdhogynem elcsap minket. Sikerül megállnia, dudál, majd tovább robog. Én csak úgy elegánsan és olaszosan beintek neki, és a diákcsapat éljenzésbe tör ki. A vezető nem tud mit reagálni pimaszságomra, ugyanis túlságosan leköti a figyelmét az a biciklis, aki pár pillanattal azelőtt „felkenődött” a szélvédőjére… Frankó Dániel

Ha kíváncsi vagy volt kossuthos diáktársunk olaszországi élményeire, a következő honlapon megtalálod a teljes cikket: www.actadekossuth.blog.hu

Szeifert Viktória kutatásai Egy tavaly elballagott diákkal, Szeifert Viktóriával beszélgettünk.

Témánk a tudományos kutatásai voltak. Humán orientációjú osztályba járt, de kémia és biológia fakultációt választott 10. osztály végén. Még ebben az évben jelentkezett a Kutató Diákok Országos Szövetségébe, ahol kezdetben kevésbé, majd később egyre aktívabb tagja lett a mozgalomnak. A tavalyi évben a szövetség alelnöke lett, 2012 júliusától pedig már annak elnöke. Hogy ezt hogyan érte el? Viki első tudományos munkája Tartally András segítségével mirmekológiával kezdett el foglalkozni. Egy olyan fajt kutatott, aminek az egyik legfőbb lelőhelye a Kárpátmedencén belül is a mi városunk, Debrecen. A tölgyfahangya (Liometopum microcephalum) populációi azonban eddig nem voltak pontosan feltérképezve. Ez a kutatás a populáció felmérésére szolgált. A mentorától kapott a kutatáshoz kapcsolódó és a fajról szóló cikkeket, illetve tanulmányokat. Ezek nyújtottak segítséget a kutatás elkezdésében. A hangyákat mi is felismerhetjük, ugyanis Vikitől megtudtuk a főbb ismertetőjegyeit, és hogy nagy számban vonulnak tavasszal a Nagyerdőn. Tölgyfához kötődő, abban fészkelő hatalmas kolóniáik vannak. A tölgyfákon fatetveket és levéltetveket tenyésztenek, ugyanakkor viszont igen nagy húsfogyasztó faj is. Fészkeléséhez felhasználja a fában más rovarok vagy rovarlárvák által rágott járatokat is. Viki második tudományos munkája Viki egy nemzetközi nyári kutatótáboron (Summer School of Science, Horvátország) való részvételre nyert lehetőséget 2010 nyarán, amelyre a Kutató

Diákok Mozgalma által volt lehetősége eljutni. Itt mikrobiológiával foglalkozott egy hétig. Ez után döntötte el, hogy önálló kutatásba kezd itthon. Ehhez, Dr. Szabó Judit személyében talált mentort, akinek segítségével tizenegyedikesen a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának Orvosi Mikrobiológia Intézetben kezdte meg munkáját, ami még a mai napig is tart. „Az enterococcusok gyakori kórokozók. Kórházi körülmények között leggyakrabban húgyúti és sebfertőzésekből, valamint véráramfertőzésekből izolálhatók. Az általuk okozott kórképekben terápiás alternatívát jelenthet egy új, a carbapenem csoportba tartozó antibiotikum, a doripenem, amely 2010-től Magyarországon is kapható Doribax® néven. Az új carbapenem, a doripenem enterococcusokkal szembeni hatékonysága még nem ismert. Célul tűztem ki, hogy a három azonos hatóanyag csoportba tartozó antibiotikum hatékonyságát korongdiffúziós módszerrel összehasonlítom.” –írja Viki munkájában. A módszer lényegét velünk is ismertette és eredményeiről is beszámolt. A kutatás azt az eredményt hozta ki, hogy a doripenem kevésbé hatékony, ezért enterococcusos fertőzés esetén továbbra is az imipenem adása a javasolt. Az akkori eredményével indult a XI. TUDOK-on (Tudományos Diákkorok Országos Konferenciája) 2010 őszén, ahol a regionális fordulóról továbbjutva az országos fordulón 2011 tavaszán Első díjas lett az Biológiaorvostudomány szekcióban. Illetve később a IX. KutDiák Tudományos Esszépályázat Különdíjasa lett. A káptalanfüredi konferencián a szövetség közgyűlése a mozgalom alelnökévé választotta. 2011-ben a MOL Tehetségtámogatói Program Művészet-Tudomány Kategóriájának díjazottja is lett és ez év őszén az International Earth Sciences Olympiad nemzetközi versenyen Olaszországban bronzérmet szerzett. Egy év alelnöki munka után idén elnökké választották. Most pedig az egyetemre készül, ugyanis sikeresen felvételt nyert a Semmelweis Egyetem Gyógyszertudományi Karának gyógyszerész képzésére. Mindemellett természetesen tovább fogja folytatni a kutatást és jövőre részt vesz az OTDK-n, ahova a TUDOK-eredményével nyert kvalifikációt. Viki második kutatásáról szóló előadása elérhető a Mindentudás Egyetemének a honlapján, az alábbi

linken:http://mindentudas.hu/magazin/tudok/item/3254-a-doripenem%C3%A9s-m%C3%A1s-carbapenemek-in-vitrohat%C3%A9konys%C3%A1g%C3%A1nak-%C3%B6sszehasonl%C3%ADt%C3%B3vizsg%C3%A1lata-enterococcusok-k%C3%B6r%C3%A9ben.html. Eddigi nagyszerű eredményihez gratulálunk és a továbbiakban is sok sikert kívánunk neki! Papp Eszter 10.c Göncz Annamária 10.c

Kutató Diákok Mozgalma, Magyarország legnagyobb tehetséggondozó szervezete Ezt a szövetséget 16 éve hozta létre Csermely Péter professzor. A célja, hogy középiskolásoknak teremtsen lehetőséget arra, hogy egyetemeken, tudományos műhelyekben, laborokban önálló tudományos kutatásokat végezzenek. A diákok segítséget kapnak egyetemi professzoroktól, avagy a mentoroktól. Körülbelül 800 mentor áll rendelkezésére a szervezet megközelítőleg 6000 tagjának. A szövetség humán- és társadalomtudományi, műszaki és természettudományi irányba is nyitott. Konferenciákat szerveznek, ahol publikálásra kerülnek a munkák. Legnagyobb versenyük a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciája (TUDOK) regionális, majd országos fordulóban. Az országos forduló nyertesei plusz pontokat is nyerhetnek az felvételin és további lehetőségek nyílnak meg előttük. Ezeken a konferenciákon való részvétel hasznos tapasztalatokat ad az egyetemi évek alatt tartandó előadásokhoz és tudományos munkához is. A szövetség tevékenységei közé tartozik továbbá, hogy Tudományos Esszé- és Poszterversenyt hirdet, ezen kívül a legjobbaknak nyári konferenciát szervez Káptalanfürden, a tanév során pedig további találkozókat tart a tagoknak. A mozgalomról érdeklődni lehet tanárainknál az iskolánkban, illetve a következő honlapon lehet további információkat találni és jelentkezni tagnak: http://www.kutdiak.hu Papp Eszter 10.c

Versszöveg írása megadott gondolatritmusra

Christine de Pisan: Magam vagyok Magam vagyok és csak magányra vágyom, magamra hagyott társam és szerelmem, magam vagyok, nincs hű uram-barátom, magam vagyok, haragvón, csendesedten, magam vagyok gyötrő nehéz hevemben, magam vagyok, hogy nálam senki jobban, magam vagyok hívemtől elhagyottan. Magam vagyok, ha ablakom kitárom, magam vagyok szobámba rejtezetten, magam vagyok hallgatni nagy sírásom, magam vagyok, letörve, ernyedetten, magam vagyok, bár mind keservesebben, magam vagyok kuporgón a sarokban, magam vagyok hívemtől elhagyottan. Magam vagyok mindenütt a világon, magam vagyok jártomban s megpihenten, magam vagyok, hogy nincs ebben se párom, magam vagyok mindentől elfeledten, magam vagyok, ha sértést kell viselnem, magam vagyok, ha könnyem elzokogtam, magam vagyok hívemtől elhagyottan. Herceg, most gyűl a bánat csak felettem, magam vagyok gyásztól fenyegetetten, magam vagyok sziromnál hervadóbban, magam vagyok hívemtől elhagyottan. (Illyés Gyula fordítása)

A vers átírásai Magam vagyok, ha esik az eső, Magam vagyok, ha szorít az idő. Magam vagyok, ha elhagy a barátom. Magam vagyok, ha nyugalomra vágyom. Magam vagyok, ha vihar tombol a tájon, Magam vagyok, ha nincs akire vágyom. Magam vagyok, ha mindenki megbántott, Magam vagyok, ha skatulyába zártok. Daróczi Gréta 9.c, Papp Gréta 9.c, Dankó Tímea 11.c Magam vagyok, ha szólhatok, de magam vagyok, ha hallgatok. Magam vagyok, ha figyellek, magam vagyok, ha figyelnek. Magam vagyok, nem követlek magam vagyok, ha követnek. Magam vagyok a tömegben. Ferenczi Fruzsina12. b, Timoska Kinga11.c, Zelenka Sándor 11.a Magam vagyok, ha nincs ott senki. De magam vagyok, ha velem van bárki. Magam vagyok, ha nem figyelnek rám, Ordíthatok, de szavaim némák. Magam vagyok, ha süvít a szél, S gondolataim repülnek szét. Magam vagyok, magamba zárva. Kiss Blanka10.b, Horváth Nóra 10.b, Kovács Dóra 10.b, Kozma Luca10.b Magam vagyok, ha hív a vágy magam vagyok, ha meleg az ágy magam vagyok és ballagok magam vagyok és hallgatok. Magam vagyok, ha félek magam vagyok, ha tévézek magam vagyok, voltam és leszek. Asztalos Abigél11.c, Váradi Viktória11.c, Létai Alexandra 11.c Magam vagyok a sötétben magam vagyok bent a fényben magam vagyok magas égben magam vagyok lent a mélyben magam vagyok üres térben magam vagyok sírhalomban életben is magam voltam. Nádasdi Panna 10.b, Nagy Péter Ábel

Magam vagyok, nem hallgatok. Magam vagyok, mert szólhatok. Magam vagyok, nem figyellek. Magam vagyok, rám figyelnek. Magam vagyok, nem követlek. Magam vagyok, mert követnek. Magam vagyok, nem szeretlek. Magam vagyok, mert szeretnek. Magam vagyok, voltam neked. Magam vagyok, leszek veled. Ferenczi Fruzsina 12.b Gondolatritmus a kortárs magyar lírában A kortárs Oravecz Imre A hopik könyve című kötetéből (1983) valók az alábbi versek

Beavatás

Ünnep előtt

Meztelenül,

Haját mossa jukkaolajban,

arccal keletnek,

arcát festi agyagiszappal,

állnak az oltár előtt a beavatottak,

homlokát övezi faháncskoszorúval,

állnak a tűzgödör mellett,

nyakát ékíti kojotifogakkal,

állnak a visszafojtott sötétben,

vállát leplezi gyékénypalásttal,

állnak látásuk vizében,

mellét keresztezi vászonfonállal,

állnak a lét kettős félkörén,

derekát keríti szarvasbőrszíjjal

állnak születés és halál között,

szemérmét fedezi gyapotgyolccsal,

állnak egyszerre két helyen:

csuklóját gyűrűzi gyöngyfüzérrel,

állnak a felső világban,

bokáját pántolja kígyóbőrrel,

állnak az alsó világban.

tenyerét hinti kaktuszvirágporral, talpát fürdeti harmatban, szavát éleszti gondolattal, énekét köti dallammal.

Feladat: Írjunk a megadott szöveg szerkezeti mintájára saját élethelyzeteinknek megfelelő verset!

Tanévnyitó

Randi előtt

Felöltözve,

Harisnyámat húzom lábamra,

szinte megkötözve

Szoknyámat igazítom combomra.

állunk, de mire várunk,

Kék blúzomat begombolom,

állunk, s arra gondolunk…

Parfümöm illata csapja meg orrom.

állunk, de már fáj a lábunk.

Hajam fürtjeit rendezgetem,

Állunk feketén, fehéren,

Pilláimat csábosra gördítem.

állunk, mint csillagok az égen.

Arcom festem hamvasra,

Állunk és húzza a táska a vállunk.

Ajkamat meg pirosra.

Állunk és a mai napon bánjuk,

Szépnek kéne éreznem magam,

hogy véget ért szabadságunk.

De lelankadt az önbizalmam.

Asztalos Abigél11.c Váradi Viktória11.c Létai Alexandra 11.c

Kiss Blanka10.b Horváth Nóra 10.b Kovács Dóra 10.b Kozma Luca10.b

Tükör előtt Felelet arcát tisztára mossa meztelenül haját halszálkára fonja arccal a halálnak nyakát díszíti smaragddal állok a magyartanárnak homlokát ékesíti gyémántkoszorúval állok, szemben a beavatottak derekát övezi szalaggal állok, ők már mindent tudnak bokáját takarja aranypánttal állok visszafojtott sötétben tükörképe ragyog a fényben

állok szótlan-tétlen

de szíve hallgat a sötétben

emlékszem… álltam Voltaire-ről mit-sem-tudva álltam, s kellett volna a puska álltam és már akkor tudtam megbuktam

Ferenczi Fruzsina12. b Timoska Kinga11.c Zelenka Sándor 11.a

Plasztikai sebészet meztelenül nézem testem nincs se keblem nincs se kedvem hajam kócos arcom ráncos nyakam ferde vállam nincsen hátam púpos hasam löttyedt lábam görbe s nincsen pénzem

Nádasdi Panna 10.b Nagy Péter Ábel

Daróczi Gréta 9.c Papp Gréta 9.c Dankó Tímea 11.c

Nagy testamentum A MÁSODIK FELVONÁS SZEREPLŐI Anguis, az őskígyó Lázár, egy koldus Villon, a költő Geyer Flórián és Facipős Detre, felkelő vezérek Újhitű patrícius, korábban tőzsér, később Debrecen püspöke Cilea, Villon szeretője Gaz Ythier, rablógyilkos Cayeux -i Collin, zsebtolvaj Vörös Pierre, lágyszívű csavargó Borissza Cotart Jehan, a legvénebb kagylós, korábban magiszter Monforti Simon, keresztes lovag (Alba egyik alteregója) Ciszterci Amalrik, pápai legátus (Mihály egyik alteregója) Bruysi Péter, a tiszták püspöke (a tőzsér egyik alteregója) Vilmos, Toulouse grófja (Egmont alteregója) Juliette, Vilmos szeretője (Cilea egyik alteregója) Dante, költő, száműzött államférfi (Cotart mester egyik alteregója) Lámpagyújtogató Debrecen és Jeruzsálem népe

Második felvonás "úgy járt a kerti liljomok között, mint ősz királyok flamand bibliákban" (Faludy-Villon: Könyörgő ballada szegény borissza Jehan Cotart lelkéért)

Első szín Üres, sötét tér, csak a hold világít. Középen egy utcai lámpa a lámpagyújtogatóval.

Lámpagyújtogató: Az Úr mindent lát, rátok figyel, és ítélkezni fog, de még nem vagytok méltóak arra, hogy hajlékotokba lépjen. A nép viszont vak, sosem tanul, és mindig felejt, ne bízzatok hát az ítéletében (meggyújtja a lámpát és elmegy). Anguis: (belép, fekete köpenyben megáll a lámpa előtt, a fény elhalványul) Remélem figyeltetek, mert valóban így van. Kezdek belefáradni. Mindig ugyanaz a műsor. Fönt, lent, középen, időtől és helytől függetlenül. Pénzért hatalmat, hatalomért pénzt. Ennyi. Ezt nevezitek ti történelemnek. Királyok, parasztok, hivatalnokok, forradalmárok, tőkések és proletárok... éhes szájak és levágott fejek. Néha egy csata, néha egy fölfedezés, a kettő között pártok és törvények. Majd csak lesz valami, aztán mégse. Az én szabadsághősöm a te terroristád. Vagy éppen fordítva. Aki nekem eretnek, neked próféta. Undorító... éljen az anarchia! (meghúzza a laposüvegét, pipát emel a szájához, és tűzszerszám után tapogat, amikor arra jár a Lámpagyújtogató) Hé ember, van tüzed?! Lámpagyújtogató: Persze (meggyújtja Anguis dohányát, Anguis a laposüvegét nyújtja, a Lámpagyújtogató is iszik). Anguis: Szar így ez a világ. Lámpagyújtogató: Pedig én látod dolgozom. Anguis: Rám sem panaszkodhat senki. Lámpagyújtogató: Aztán van elég munka? Anguis: Lehetne kevesebb is. Lámpagyújtogató: Engem nem erőltetnek túlságosan meg. Csak elég monoton a meló. Éjszaka meggyújtani a lámpákat, hogy aztán hajnalban eloltsam. Anguis: Elhiheted az enyém egyhangúbb.

Lámpagyújtogató: Mert? Anguis: Hagyjad csak (isznak). Lámpagyújtogató: És az emberek? Anguis: Nem értem őket. Lámpagyújtogató: Pedig hozzád jobban hasonlítanak. Anguis: Ez csak a te hibád. Lámpagyújtogató: Mindig engem hibáztattok. Anguis: Jaj, nehogy már sajnáljalak. Lámpagyújtogató: Tudom, hogy képtelen vagy rá. Anguis: Nálad nem jobban (isznak). Lámpagyújtogató: Aztán most hogyan tovább? Anguis: Még nem tudom. Geyer nem azt csinálta, amit mondtam. Jól fölkavarta a dolgokat. Lámpagyújtogató: Eléggé találékony fajta vagy, rendbe tudod hozni. Anguis: Nyugi, megoldom. Csak szeretnék végre egy kicsit szórakozni is közben. Lámpagyújtogató: Nem okozhat problémát neked, hiszen te vagy a mindenható. Anguis: Papíron te. Lámpagyújtogató: Papíron te gonoszabb vagy mint ők. Anguis: Igaz (isznak). Lámpagyújtogató: Adsz dohányt? Anguis: Persze... bár még a pokolban is olcsóbb (a Lámpagyújtogató is pipát töm). Lámpagyújtogató: Ne idegeskedj már annyit. Hiszen Geyer el akarja törölni a pénzt, és minden ingyen lesz. Anguis: Ja, persze. Ahhoz előbb minket és az embereket kéne (nevetnek). Lámpagyújtogató: Gondolj már bele, ingyen pipa... Anguis: Te meg abba, hogy ez nem olyan vicces. Már mi is terítéken vagyunk. Lámpagyújtogató: Neked nincs félnivalód. A Sátán ellen nem szoktak harcolni. Nekik látható ellenségek kellenek. Viszont nekem annál inkább. Megpróbálnak fölcserélni a néppel, azaz saját magukkal. Csinálhatnál valamit. Anguis: Ó, szóval ennyit jelent neked, hogyha az ítéleteiket a te nevedben hozzák, és nem a népében? Engem meg sértegetnek! Azt mondják hogy a pia az én találmányom, és lehet bevezetik a szesztilalmat!

Lámpagyújtogató: Akkor igyunk (isznak). Na, csinálsz valamit akkor? Anguis: Már megint te kérsz szívességet tőlem. Lámpagyújtogató: Jövök egy doboz dohánnyal, csak csináld meg. Anguis: Ezt megbeszéltük. Lámpagyújtogató: Eléggé lejjebb adtad az igényeidet. Anguis: Tudod mit, inkább igyál (isznak). Lámpagyújtogató: Egyébként Villon hogy van? Anguis: Téged keresett, de engem talált meg. Lámpagyújtogató: De ugye vigyázol rá? Anguis: Én mindent megteszek, de ő eléggé elővigyázatlan. Nem lehetek mindig mellette. Lámpagyújtogató: Hát igen, Istenről ír, és az ördöggel cimborál. Anguis: Sajnos nem lesz ennek jó vége. Lámpagyújtogató: Tudom, de azért legalább te tegyél mindent (isznak, közben Geyer katonái jelennek meg, akik csavargókat kísérnek). Anguis: Nézd már, változnak az idők! Felkelő tiszt: Sorba a falhoz! (a katonák falhoz állítják a csavargókat) Geyer Flórián és a nép nevében végrehajtom a halálos ítéletet! Fegyvert vállhoz! Célra tarts! Tűz! (a katonák lőnek, a csavargók holtan esnek össze) Lámpagyújtogató: Éljen a forradalom! Anguis: Tudod, mit? Menjünk inkább dolgozni (isznak még pár kortyot, elfojtják a pipát, és elmennek)

Amennyiben a mű felkeltette érdeklődésedet, az alábbi linken az eddig elkészült részeket: http://actadekossuth.blog.hu/

Hága Győző: Csalók szerelme, félszegek bukása

Hideg, sűrű köd telepedett aznap a városkára, ami – lássuk be – júniusban azért szokatlan. Az 1950-es évek végén járunk és a történet színpadát a Mosonta nevű aprócska város adja, bár méretét és közösségét látva én inkább nevezném falunak. A pontosság kedvéért azonban maradjunk a hivatalos álláspontnál. Egyszer csak két tompa, de egyre élesedő fénysugár törte meg a ködöt, melyek egy ezüstszínű, igen elegáns luxuskocsi tartozékai voltak. A jármű most lassított és megállt egy hatalmas, fekete, kovácsoltvasból készült kapu előtt, melynek tetején szépen kimunkált k betű díszelgett. Ekkor egy a kocsihoz méltóan elegáns fiatalember szállt ki. A legfrissebb párizsi divat szerint volt öltözve és, meglehetősen jó kedélyűnek látszott. Folyvást csak a kaput fürkészte, de még inkább azt, amit a mögött sejtett. A köd eltakarta a nagyját, mégis ki lehetett venni annak a hatalmas épületnek a körvonalait, amely a kert végében állt. - Minden rendben uram? Ez az a cím? – kérdezte a kormány mögül kiszálló sofőr. - Igen, ez az a ház, köszönöm. - Hát uram, a méreteiből ítélve inkább mondanám kastélynak. - Nos, tényleg nagyobb, mint amilyenre számítottam. – mondta csodálattal határos, tűnődő arckifejezéssel. Csengő nem volt, csak egy réz kopogtató, melynek éles csattanása kísértetiesen visszhangzott a néma ködben. Nem sokkal ezután az épület bal szárnya felől valami ütemesen billegő mozgást véltek felfedezni. Mintha holmi bizarr örökmozgó lett volna. Ahogy azonban a valami közeledett, egyre jobban kiélesedtek a körvonalai, melyek egy sántító emberre utaltak. Ezt a feltételezést csak megerősítették a valami által kiadott furcsa hangok, melyek – ahogy közeledett – először csak szófoszlányokká, majd cifra szavakká, végül pedig komplett káromkodásokká álltak össze. Öltözéke meglehetősen kopott és ódivatú volt. Arca pedig olyan savanyú és undorodó, hogy ezzel két dologra

engedett következtetni: vagy látott valami nagyon gusztustalant valamikor és, azóta sem heverte ki, vagy pedig túl sok citromlevet rakott reggel a teájába. Többen is megkérdezték már tőle, hogy mi a valódi ok, de a felelet mindig a szokott nézéssel volt egyenlő, persze kiegészülve két erősen összehúzott szemöldökkel és valami vicsorítás félével. Úgyhogy a választ csak a Jóisten tudja, aki azonban nem hajlandó elárulni, még ha veréssel fenyegetik sem. De térjünk vissza arra a ködös és végzetes reggelre, amikor történetem kezdődik. - Ki a ménkű vagy ilyenkor? – üvöltötte rekedt, dohányos hangján. - Jó reggelt uram! A nevem Jámbor Géza és a birtokot jöttem megtekinteni. Hallottam, hogy eladó. – mondta a divatos úriember, kezét nyújtva a rácsos kapun át. - Biztosan be akarja piszkolni a kezét? - Hogy mondja? - Makay Ernő vagyok, a kastély gondnoka. Jöjjön, akkor nézze meg, aztán vegye meg vagy húzzon innen. - Köszönöm, ön roppant kedves – mondta remegő hangon, izzadt tenyerét a vason át visszahúzva. A kapu nehezen nyílt és visított. Valószínűleg már régóta állott e ház szolgálatában és egyre nehezebben tudta teljesíteni feladatát. Rozsdás volt és vén, akár csak Makay, aki most kelletlenül sántikált váratlan vendége előtt. - És mióta van alkalmazásban itt, mint gondnok? - 52 éve. - Az igen, az már nem semmi. És hány éves, ha szabad megkérdeznem? Könyvet ír rólam, vagy mi? Azt hittem a ház miatt jött. - Bocsásson meg, ha megsértettem, tudja olykor szeretek kérdezősködni. - 70 éves vagyok, 18 voltam, mikor ide kerültem. Kielégítő választ adtam? - 70 éves és még mindig dolgozik? Uram, minden tiszteletem az öné – mondta őszinte csodálattal. - Örülök, hogy lenyűgözhetem, de most már hallgasson. Egy darabig nem esett több szó köztük. Ahogy közeledtek, az épület egyre több báját tárta föl Jámbor szemei előtt, s mikor megálltak megpihenni kicsit Makay lába miatt, már elég közel kerültek ahhoz, hogy a kastély végre teljes pompájában kibontakozhasson előttük. Lenyűgöző látvány volt. Egy három emelet magas, … méter széles csoda, melynek falait gyönyörű, antik stílusú szobrok és vízköpők díszítették, s nem túlzok, ha azt állítom, hogy ezeket a

vízköpőket maga a párizsi Notre Dame is megirigyelte volna. Az ajtón belépve egy hatalmas előszoba féleségbe, úgynevezett szalonba jutottak. Ezt követett egy még nagyobb helyiség, falán telis tele régi, családi portrékkal, melyeket már vastagon belepett a por és a pókháló. A padlón díszes keleti szőnyegek hasaltak, de persze lehet, hogy csak utánozták a keleti stílust titokzatos mintáikkal, ezt egy szakértő biztos jobban meg tudná mondani. Rajtuk kényelmes kanapé, néhány fotel és egyéb különféle ülőalkalmatosság terpeszkedett. Ezen kívül szemben hatalmas, díszes márványlépcső emelkedett, mely egy ponton kétfelé ágazott: bal és jobb irányba, az épület két szárnya felé. Jámbor figyelmét nem kerülhette el a mennyezetről mozdulatlanul lecsüngő kristálycsillár sem, melynek szétágazó polip csápjait szintén beszőtték a pókok. A kastélyban pontosan harminckét helyiség volt, s ebből négy fürdőszoba. Mire ezeket mind végigjárták két teljes óra telt el. Ezután következett a kert és a birtok egyéb részei. A kastély előtt és mögött két csodás, a reneszánszt idéző szökőkút állt, bár egyik sem üzemelt közülük.

Amennyiben a mű felkeltette érdeklődésedet, az alábbi linken megtalálod teljes egészében: http://actadekossuth.blog.hu/

Szerkesztőink bemutatása Antal Sára (Saci): Egy csaj, aki szeret énekelni, zenét hallgatni, viccelődni, szigorúan normális keretek között. Minden érdekli, ami egy nőt érdekelhet: legyen az divat vagy smink. Nem mellesleg az Acta DE Kossuth egyik írója is. Ebből természetesen az is következik, hogy a Kossuthba jár, pontosabban a 10. c –be. Miért a c osztály? A válasz egyszerű: szereti a humán tantárgyakat, illetve az idegen nyelveket. Természetesen tanulja is őket, elég szorgalmasan. Mégis miért jelentkezett újságírónak? Mert szereti a kihívásokat, az újdonságokat. Másfél éve ismerem Sacit, de olyan közvetlen, vidám és jófej, hogy úgy tűnik, mintha 10 éve lennénk barátok. Elismeri a kritikát, elviseli más hülyeségeit, és nem sértődik meg, ha valaki (például én :D) húzza az agyát a beszólásaival, hülyeségeivel. Viszont ha valaki oktalanul vádolja az egyik barátját, azért teljes vállszélességgel kiáll. Nem riad vissza a kisebb, nagyobb kihívásoktól sem. Mindenki baját meghallgatja, ha esetleg tud, akkor segít, tanácsot is ad. Legyen elég ennyi, nem fényezem tovább! Ismerjétek meg személyesen!  U.I.: Nem mellesleg Ő az, akivel zaklatni fogunk Titeket a szünetekben, szóval készítsétek a tanári aranyköpéseket!  Varga Dóra 10.c

Varga Dóra (Dóri ): 10. c osztályos tanuló, szorgalmas diák úgy, mint a Kossuthba járó többi tanuló (nem igaz, srácok?! :P)Az Acta de Kossuth egyik szerkesztője. Azért jelentkezett az újságba, mert úgy gondolta, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy új dolgokkal ismerkedjen meg, és szerinte nagyon fontos, hogy a Kossuth diákjainak életét valahol rögzítsük, hiszen ez egy nagyon jó nevű iskola, megérdemli, hogy legyen egy iskolaújsága. Szabadidejében szeret kikapcsolódni egy jó könyv társaságában, vagy szívesen van kint a szabadban, lovagol, vagy a barátaival focizik. Igazi „tökös” csaj :P. Szereti a zenét, a jó filmeket, nagy Dr. House sorozat- függő, és persze úgy, mint én, imád nevetni, viccelődni. Nem riad vissza a kihívásoktól, kiáll igazáért, barátaiért. Dórit a gondolkodása és a humora (még ha néha fa is :P) szeretem. Már 9. osztály eleje óta jóban vagyunk. Bármiben segít, ha megkérem rá, legyen szó tanulásról, leckéről, vagy ha a véleményét szeretném kikérni valamiről. Van, hogy 1 órát is elbeszélgetünk telefonon egy – egy délután! :) Ha ti is jobban megismeritek, nem bánjátok meg.

Antal Sára 10. c

Szerkesztők: Aranyi-Aszalós Vivien Batta Dóra Bujdosó Réka Gulyás Gréta Hacsi Ágnes Kovács Stefánia Nagy Zsófia Pálinkás Dóra Rácz Benedek Simon Bálint Tóth Imola Új Eszter Dorottya Antal Sára Biri Tímea Féki Zsuzsanna Gönczi Annamária Kerekes Regina Nagy Fruzsina Nemes Barbara Papp Eszter Varga Dóra

Felelős szerkesztő: Dr Kiss Gabriella

Technikai szerkesztők: Tippan Elizabet Tóth Marcell

Grafikus: Mezei Sándor

Irodalmi szerkesztő: Simon Bálint