I. évfolyam, 4. szám

Acta DE Kossuth „Ex oriente lux!”

2012. december 20.

I/4. szám

Tartalom 1. Beszámoló a Kossuthgáláról – 2. old.

2. Karácsonyi hagyományok – 4., 6., 12.old.

3. Interjú Boros Éva Tanárnővel – 16. old.

4. Így írtok ti – 19., 25. old.

5. Hagyaték az utókornak – 23. old.

6. DAB-gimi – 28. old.

7. Így csinálják a biológusok 30. old.

A könyvtárban elérhető nyomtatott formában is!

8. Meseolvasó kossuthosok – 31. old.

9. Így írunk mi – 33. old.

Mint tudjátok, a múlt hétvégén zajlott le a Kossuth-gála, amelyet mindenki nagy izgalommal várt.

A főpróba nagyon hamar elrepült. Nagy készülődés volt mindenütt: az öltözőkben, a folyósón és a színpadon is próbálták még tökéletesíteni a produkciójukat a fellépők.

Sokszor nem ment minden úgy a főpróbán, mint ahogy azt akartuk, ezért néha kicsit feszült volt a levegő. Ám próbáltuk higgadtan kezelni a helyzetet, ami meghozta a gyümölcsét és a közönség már csak a profi produkciókat láthatta a diákoktól. Öt órakor kezdetét vette a gála a Csokonai Színházban.

Először Tippan Elizabettől és Simon Bálinttól hallhattunk egy verset, ami megteremtette a Gála alaphangulatát. Utána a 12.c osztály egy bécsi keringőt adott elő, amit a közönség vastapssal fogadott. Ezt követően Igazgató Úr beszéde következett, köszöntötte a nézőket és megköszönte, hogy ilyen szép számban megjelentek ezen az iskola által szervezett rendezvényen. Sok tanulónk mutatta be zenei tehetségét, volt, aki zongorázott, többen pedig hangjukkal bűvölték el a nézőket. A gála második fele a modernebb produkciókról szólt: hip-hoposok, aerobicosok mutatták be tánctudásukat nagy átérzéssel. A Junk Foodból lett Get Real nevű kossuthos együttestől is különösen színvonalas előadást hallhattunk, miközben a zenekar első klipjét láthattuk a háttérben.

Majd a németes diákok

pantomim előadása következett, ami nem egy megszokott szám egy effajta rendezvényen. A műsor zárásaként az összes résztvevő a színpadon énekelve és a közönséggel együtt tapsolva zárta le az eredményes estét.

Ezúton is szeretnénk megköszönni minden, a gála szervezésében és lebonyolításában közreműködő tanár és diák segítségét. Végül pedig, hadd gratuláljak az összes fellépőnek, akik nem kevés munkával érték el, hogy egy ilyen színvonalas gálaműsort láthassunk.

Matkó Nikolett 10.c

Karácsony Az ünnep kivételes pillanat, amelyet mindig türelmetlenül várunk, s amely kicsit kívül esik mindennapi időszámításunkon. Mégis nagyon is erősen kötődik az időhöz, hiszen saját időszámítása van, ami függhet az évi kötelező munkától, a vallási előírásoktól, személyes évfordulóktól. Fontos eleme a másokkal való együttlét, az azokkal való találkozás.

Karácsony ünnepének története és szokásai: December 25-e „Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az öröm, a békesség, a család és gyermekség, az otthon és a szülőföld ünnepe.

A karácsony ünneplésekor egy több ezer éves hagyomány részesei vagyunk. A karácsony a tél végi ünnepek legrégibb hagyományaiba illeszkedik, s alapvetően az örömről, a felszabadultságról szól.

Az ősi népek számára a tél hideg, a sötétség uralmának eljövetelétől való félelemtől volt terhes. Attól tartottak, hogy az éltető meleg és fény örökre elhagyja világukat. A természet soha többé nem fordul termőre, az éhség, a halál uralja el a világukat. A téli napfordulót követően azonban a napok hosszabbodni kezdtek, s feltámadt az élet újjászületésének reménye. Ezt ünnepelték meg. Az észak-európai népek ősi ünnepei között a téli napforduló ünneplésének a neve Jul. A szót, és a hozzá kapcsolódó hiedelmeket és szokásokat számos nyelvben a mai karácsonyi ünnep megnevezésében és szokásaiban felismerni vélik.

Egy 12 napos ünnepi szakasz kezdetét is jelentette, s ezalatt általános volt a béke.

Ezeken a napokon az istenek bejárták a földet, beleavatkoztak a földi dolgokba és egy-egy kiválasztott halandóval személyesen is érintkeztek, de ezen az éjszakán a rossz szellemek is eljöttek s mindenkire veszélyt jelentettek. A rosszakat próbálták a tűzzel elűzni, ezért ennek fontos szerepe volt. A pogány

szokások továbbélésének tekinthető az európai hagyományokban a karácsonyi fatörzs házba vitele. Az ünnephez hozzátartozott az ajándékozás, ami a kiviruló tavaszt előlegezte meg.

Magyar hagyományok: A magyar hagyományokban elsősorban az egyházi ünnephez kapcsolódó események tartoznak a karácsonyi ünnepkör fogalmába, ám ezek, az ősi évkezdő és a téli napfordulóra visszavezethető ünnepi szokásokkal együtt egy nagyobb, télközépi ünnepi szakasz részét képezik.

A karácsonyi ünnepi szakasz nálunk is, ahogy Európa más kultúráiban egy hosszabb, megelőző, várakozó időszakból, az adventből és a december 25-ét követő, tizenkét napos, karácsonyi tizenkettednek nevezett időszakból áll.

Az éjféli miséről hazatérve karácsonyi gyertyát gyújtottak, melyek a mise fényét éltették tovább a házakban. A tűz éltető erejét jelenítik meg a karácsonyfa és az adventi koszorú gyertyái is.

Advent színei: A templomi gyertyák színében fontos jelzéseket találhatunk azzal kapcsolatban, hogy advent melyik hetében járunk, és mi ennek az adventi vasárnapnak a liturgikus tartalma.

A lila a vezeklés, a bűnbánat és a böjt színe. Fontos kapcsolatot jelent Jézus születése és a halál között. A rózsaszín az örömöt jelképezi. A protestánsegyház manapság a kéket használja. A királykék a királyságot jelképezi, míg a sötétkék az éjszakai eget, vagy a Genezis vizét szimbolizálja.

Az örökzöldeket ősidők óta használták a téli napforduló idején a házak díszítésére. Már a kereszténységet megelőző időkben kapcsolódtak hozzájuk mágikus hiedelmek, úgy gondolva, hogy jelenlétükkel biztosítják a természet megújulását. Először a magyal vált a természet újjáéledésének szimbólumává. A fagyöngyöt, az ősi időkben a béke és a barátság jelképének tartották.

Egész fák díszítése a 12. században vált szokássá.

Matkó Nikolett 10.c

Karácsonyi népszokások

A karácsony egy keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Időpontja állandó. Minden év december 25-én tartják világszerte.

Nem áll egymagában a téli ünnepek között, egész ünnepsor épül köré. A magyar karácsony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben szereplő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett.

Pásztorok karácsonyi vesszőhordása

A pásztorok karácsonyi vesszőhordása az egész Ipoly vidékén elterjedt szokás volt.

December 24-én a pásztorok nagy csomó vesszővel sorra járták a gazdák házait és jókívánságokat mondtak. A gazdasszony kötényével húzott a vesszőkből és azzal megveregette a teheneket. A varbói asszonyok megcsapkodták a disznópásztort, hogy egészségesek legyenek a disznók, de a tehénpásztort nem, mert akkor rúgós lett volna a tehén. A pásztorok a jókívánságokért ajándékot, pl. babot, pálinkát, pénzt kaptak.

A vesszőt a gazdasszony a sarokba tette, és tavasszal ezzel hajtották ki az állatokat illetve volt ahol a gazda az ekére tette, hogy jobban húzzanak az állatok. Hortobágy vidékén karácsony napján keresték fel a pásztorok a gazdát, aki aztán megvendégelte őket.

Karácsonyi kántálás

A karácsonyi énekes, esetleg verses köszöntőt általában kántálásnak nevezték, de néhol kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vigasság néven emlegették.

Karácsony vigíliáján vagy az előtte levő adventi időszakban házról házra járva énekeltek a kántálók. Az ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez gyakran kapcsolódtak köszöntők, jókívánságok, prózai szövegek is. A karácsonyi kántáló énekek közül a legrégebbi réteghez tartozik a "Csordapásztorok..." kezdetű ének. Ugyancsak ebben a gyűjteményben jelentek meg a "Mennyből jövök tihozzátok..." és a "Betlehem, Betlehem a te határidban..." kezdetűek is.

Kedveltek a "Mennyből az angyal..." és a "Pásztorok keljünk fel" kezdő sorú karácsonyi énekek, melyek már a XVIII. századi énekeskönyvekben is szerepelnek. Egy falun belül is eltérhetett a kántálók repertoárja.

Az engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban adtak elő egy vagy több éneket, vagy mondták el köszöntőjüket.

Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább.

Különböző korcsoportok jártak kántálni, általában délben kezdtek járni a gyerekek, majd délután a fiatalok és késő este a házas emberek.

A magyar nyelvterület egyes vidékein pl. Mezőség, Székelyföld, Moldva még élő szokás.

Betlehemezés

A betlehemezés több szereplős, dramatikus játék, a karácsonyi ünnepkör egyik legnépszerűbb misztériumjátéka. Hazánkban a középkorból magyar betlehemezés nem maradt fenn; az első magyar szövegek a XVII. századból származnak, és ezek iskolai előadás céljára készültek. A XIX–XX. századi paraszti betlehemezés középpontjában, hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekestáncos játéka áll. A betlehemezők házilag készített, jászol vagy templom alakú betlehemet hordoznak magukkal.

Két fő formáját ismerjük, az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) betlehemezést. Főbb jelenetei a következők lehetnek: a betlehemezés kezdődhet a szálláskereséssel: József és Mária szállást keresnek, de a király, gazdag ember, kovács stb. nem ad szállást s az istállóba utasítja őket. A következő jelenetben az angyal a mezőn alvó betlehemi pásztorokat az újszülött Jézushoz küldi. A pásztorok elmennek az újszülötthöz s ajándékokat adnak át neki. A játék részét képezheti a Heródesjáték is, ezt azonban néha külön, vízkeresztkor adják elő. A betlehemezők táncolnak, furulyáznak, énekelnek is.

A Magyar Népzene Tára a betlehemes játékokat négy fő típusba sorolta: I. erdélyi, II. alföldi és felső-tiszai, III. dunántúli, IV. felföldi. Az erdélyi típusban az angyalon, pásztorokon kívül szerepel Szűz Mária, Szent József, a király szolgája.

Ebben a változatban jellegzetes jelenet a szálláskeresés. Az alföldi és felső-tiszai típusban az angyalokon, pásztorokon kívül betyár vagy huszár szerepel.

Jellegzetes része a cselekménynek a perselyezés. A dunántúli változatokban a pásztorok jelenete a játék központi része. A felföldi típusban az angyalon, pásztorokon kívül a Gubónak, Jakabnak, Kecskésnek nevezett figura tűnik fel.

Regölés

A regölés a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke. A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása, fő időpontja december 26. Néhol újévig is jártak a legények, elsősorban a lányos házakhoz, illetve Erdélyben az újdonsült házasokhoz. (Egyes helyeken a vízkereszt utáni első hétfőt regélő hétfőnek is nevezték.)

A regölés hagyománya, szövege és dallama legtovább a Nyugat-Dunántúlon és a Székelyföldön maradt fent.

A hazai kutatás sokat foglalkozott a regölés kérdéseivel, mert abban finnugor kori réteget és a téli napforduló megünneplésének pogány nyomait vélte felfedezni. A regös (énekmondó) a nyelvészek és őstörténészek véleménye szerint a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A reg szó valószínűleg a sámán pap révületben mondott szövegére vonatkozhatott. Az első regöséneket 1838-ban közölték nyomtatásban.

Dunántúlon a legények köcsögdudákkal, láncos botokkal keresték fel az olyan házakat, ahol eladó lány volt, és elénekelték varázséneküket. A regösök öltözete: kifordított báránybőr kucsma és bunda.

Karácsonyfa-állítás A karácsonyfa egy karácsonykor felállított, választott fajtájú fenyőfa. Az örökzöldek tisztelete már régóta ismert volt, olykor

örökzöld ág, esetleg koszorú vagy fagyöngy formájában.

A karácsonyfa-állítás szokása Skandináviából származik, a harmincéves háború idején jutott el Németországba, a svédek európai hadjáratai során.

Később német közvetítéssel terjedt el Európa többi országában, így Magyarországon is. Ma már világszerte állítanak karácsonyfát. Ez a szokás Magyarországon a XIX. század második felében jelent meg, kezdetben csak a nemesi családoknál, később a módosabb polgároknál is elterjedt. Az első "magyar" karácsonyfát Brunszvik Teréz állította 1824-ben.

Szaloncukor eredete

Jókai Mórtól tudhatjuk, hogy családjában az 1870-es évektől vált rendszeressé a karácsonyfa "szalonczukkedlivel" való díszítése. A korabeli karácsonyfa állítók a gyümölcsök és szaloncukorkák mellett habcsókot és mézeskalácsot is akasztottak a fára.

A szaloncukor "ősének" tekinthető fondant cukorkáról már XIV. századi francia feljegyzések is említést tesznek. A XV. században az édes termékeket még gyógyszerészek állították elő. Ekkor még nádcukorból készítették, s meglehetősen drága csemegének számítottak. Hogy miként került Magyarországra, arról megoszlanak a vélemények: elképzelhető, hogy a XVII. században egy francia cukrász, Pierre Andre Manion vitte magával a fondant cukorka készítésének titkát Németországba, ahonnan az hazánkba jutott. Más források szerint török édességkészítők állítottak elő a fondant-szerű terméket Magyarországon, amelyet gyümölccsel ízesítettek. Az azonban bizonyos, hogy hazánkban a XIX. század elején már készítettek különböző fondant alapú cukorkákat. Szokás volt a szaloncukrot képekkel díszíteni, színes papírba csomagolni és a végét kirojtozni.

Karácsonyi étkezés

December 24-e a katolikus egyházban karácsony böjtje. A századfordulón voltak olyan falvak, ahol a katolikusok december 24-én nem ettek főtt ételt. Ilyenkor az éjféli miséről hazatérve ültek asztalhoz, s akkor tálalták fel a környező vidéknek a délutáni ünnepélyes vacsorán szokásos ételeit.

A karácsony a népi kultúrában olyan nagyünnep, amelynek ételeit a hagyomány igen pontosan előírta, s ez gyakran a protestáns településekre is kiterjedt. A nap fő étkezése, a karácsonyi vacsora, a parasztoknál délutánra esett.

Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. Az asztalra gabona magvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül előnyben részesítették azokat, amelyek bőséget, jó termést ígértek a háziaknak. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz az élet édességét jelképezte. A kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson. A vacsora fő fogásai a leves és a tésztaétel. A tészta főként a DélDunántúlon volt jellemző, másutt lepénykenyér, a reformátusoknál olykor zsíros pogácsa állt a helyében. Főtt vagy öntött tészta volt szokásos, elsősorban mákkal, ritkábban túróval fogyasztva. Északnyugat-Dunántúlon kukoricás cipót,

Délnyugat-Dunántúlon gyümölcskenyeret sütöttek. Ezen az estén a család halottaira nemcsak az asztalon hagyott ételekkel gondoltak, hanem a vacsora előtt a szoba négy sarkába dobott étellel is (dió, lencse „az angyaloknak”). A karácsonyi vacsora minden ételéhez kapcsolódott mágikus magyarázat.

A paraszti étkezési szokások alapjai ma is megtalálhatók a karácsonyi étrendünkben. Gyakoriak a halból készült ételek, de angolszász befolyásra elterjedt a pulyka is. A borleves egyértelműen a nagypolgári étkezési kultúra része, a mákos guba viszont a paraszti hagyományból ered, csakúgy, mint az elmaradhatatlan bejgli (a diós, mákos kalács).

Kerekes Regina 10.c Féki Zsuzsanna 10.c

Mert sütni jó! „sütihadjárat”, 2. rész Eljött a várva várt tél, leesett az első hó. A tökéletes fehérséghez, hóeséshez természetesen minden ünnepszerető ember a fehér karácsony képét is társítja. Remélhetőleg idén karácsonykor is élvezhetjük a finomabbnál finomabb sütik és más ételek ízeit. Az ezekkel járó plusz kilókhoz szeretnénk most hozzájárulni néhány karácsonyi recepttel, ismét Sipos Szandi (12.D) közreműködésével. A decemberi számunkban a bejgli és a mézeskalács ínycsiklandozó receptjét mutatjuk be nektek, és reméljük, hogy családjaitokkal, barátaitokkal sok-sok nevetgélés közepette el is készítitek őket. A siker természetesen garantált lesz. Íme, a diós-mákos bejgli:

http://sutni-jo.blogspot.hu/2011/12/dios-makos-bejgli.html

Mézeskalács:

Az ügyesebb sütizők figyelmébe ajánljuk a mézeskalács házikót is:

http://sutni-jo.blogspot.hu/2011/11/mezeskalacs.html

Az ügyesebb sütizők figyelmébe ajánljuk a mézeskalács házikót is:

http://sutni-jo.blogspot.hu/2012/12/mezeskalacs-haziko.html

Sipos Alexandra: „Még egyszer szeretném megköszönni a pozitív visszajelzéseket, nagyon jól estek.”  Pálinkás Dóra 10.a

INTERJÚ: ÚJ ANGOLTANÁR A KOSSUTHBAN!

-The new english teacher at the schoolIskolánkba idén több új tanár is érkezett, köztük Boros Éva Tanárnő, akit 5. óra utáni szünetben értünk el. Kérdéseinkre szívesen válaszolt.

Melyik iskolából jött át Tanárnő?

Az Ady Endre Gimnáziumból érkeztem, ahol 5 éven át angolt tanítottam.

Eddig milyen élményekkel (kellemes vagy kellemetlen) gazdagodott Tanárnő?

Nem volt kellemetlen élményben részem, sok kedves diákkal és kollégával ismerkedtem meg. Jól érzem itt magam.

Mi volt a legcikibb helyzet, amit eddig a tanári pályán tapasztalt? Volt esetleg olyan, ami ha eszébe jut, még mindig tud rajta röhögni?

Ez nehéz kérdés. Például puskázás az előfordult, hogy egy kislánynak tele volt írva az egész tenyere. Nem tudom, hogy gondolta, hogy nem veszem észre, mikor a keze tiszta kék volt, nem pedig a megszokott színű.

Nem nagyon voltak cikis helyzetek sem. A legelső évemben, amikor az Adyban tanítottam, akkor az egyik osztály azzal indított, hogy a véleményem az intimpiercingről… Kicsit meglepő volt, de utána megbeszéltük, hogy ez engem nem érdekel!

Megesett-e, hogy a diákok próbálták megúszni a dolgozatot?

Persze volt már ilyen, de nálam ez nem működik, mert ha egyszer elmondok valamit, akkor ahhoz ragaszkodom. Próbálkozni lehet, csak nem fog összejönni!

 ( …de azért mi próbálkozunk :D) Az angolon kívül tanult-e Tanárnő másik szakot? Ha igen, tanította-e a másikat?

Az angolon kívül magyar szakon végeztem, ezzel is kezdtem az egyetemet, aztán 1 év elteltével vettem fel mellé az angolt.

A másik tantárgyat pedig egyértelműen azért nem tanítom, mert eddig soha nem volt rá szükség.

Ha a Kossuthban most magyartanárt kerestek volna, akkor arra is jelentkezett volna Tanárnő?

Még az is meglehet, de nehezebb lenne, ugyanis abban még egyáltalán nincs tapasztalatom.

Feltételezzük, hogy Tanárnő szereti Angliát. Melyik a kedvenc városa?

Imádom Londont! Már kétszer is jártam ott. Van pár hely, amit különösen szeretek, például Greenwich, az a kedvencem és ott a csillagvizsgáló, illetve a tengerhajózási múzeum.

Sajnos kint még nem éltem, de nem is tervezem.

Mit szeret szabadidejében csinálni?

23 éve néptáncolok, ez sok időmet elveszi. E mellett szeretem a könyveket és a filmeket, de mostanában nincs rájuk sok időm. Kedvenc témáim például a vígjátékok és a romantikus történetek, de a horrort és a sci-fi-t nem szeretem, bár a Harry Potter c. filmsorozat elfogadható, azokat olvastam is.

Barátaimmal is szívesen járok el hétvégenként, de olyan nagy bulizás nincsen, csak jól érezzünk magunkat!

Fűzi valami a Kossuthhoz? Rokonai, barátai jártak-e ide?

Igen, járt ide pár barátom, tőlük sem hallottam rosszat a gimnáziumról, azonban a családomból nem járt ide senki sem.

Köszönjük a ránk szánt időt, reméljük továbbra is jól fogja itt magát érezni!

Kívánjuk a legjobbakat!

Igazán nincs mit. Máskor is szívesen segítek! „Egyébként Dóri! Nagyon tetszik a pólód!” 

Készítette: Biri Tímea, Varga Dóra és Antal Sára 10.c osztályos tanuló

Diákok munkái

Méhparadicsom: Földvári Nóra 9. b

Nem vagyok lusta...!: Földvári Nóra 9. b

Eső után: Földvári Nóra 9. b

József Attila : Kedves Jocónak (átírása) De szeretnék rapper lenni Jó strófáim eszegetni A szerelmet meglelni Az ágyából felkelni Mig a hip-hopot hallgatnám Az ütemet mellé adnám A kossuth 9. évadján Az órát inkább elhagynám És folytatnám a rappem Mert én erre születtem A szavaimban a lelkem Múltkor is ezért pereltem Szilágyi Gábor 9. c

Alkonyat: Földvári Nóra 9. b

Eiffel torony: Nagy Norbert 12. d Hárem a várromban Egy XVIII. századi török (f)eljegyzéseiből I. Három Párom Várom.

II. Bakkhia eljő? Há' remélem!

A boros Pohár, emberek, e nő Nélkül poros, Így a hőség rekkenő, S ez a bökkenő.

III. ÁlomBálom Hálom.

Tran Róbert 11. b

Merre? Meddig?

Nem tudom már, mi az irány, Mégis csak engem követnek.

Ifjúságom, te zöld virány, Hervadsz, míg főbe lövetnek.

Felettem az ég, Alattam a föld.

Előttem a vég, Mögöttem a zöld.

Tran Róbert 11. b

Isteni fény: Földvári Nóra 9.

HAGYATÉK AZ UTÓKORNAK -avagyTanári aranyköpések kézikönyve

„Nos kedves fiatalok…” (Sáriné dr. Gál Erzsébet Tanárnőtől) íme újabb válogatás, melyben újabb tanári aranyköpésekkel ismerkedhettek meg!:) „Na jó…mit mondasz egy jó kártyaparty előtt a partnerednek? – síri csend Há’ O(S)SZMÁN! Új Imre Tanár Úr kérdése, hogy milyen törökök foglalták el Budát.

- A csoport nem akar írni németből „Azt kell hogy mondjam, nem tetszett az előbbi parasztlázadás!”

Fazekasné Kovács Judit Tanárnő „ Én úgy sajnálom az olyan embereket, akik nem értik a matematikát. Milyen pocsék érzés lehet már az?! :S” (hát tanár úr nincs mit tennünk, együtt kell élnünk vele :D) Bíró Lajos Tanár Úr „Olyan is lehet, hogy minden megoldás A…Mondjuk akkor könnyű lenne javítanom. De olyan is lehet, hogy kirakunk olyanokat, hogy ABBA, EDDA, ACDC..”

Krakomperger Zsolt Tanár Úr -a tanári asztal felé esett egy toll„Lehet, hogy nincs benne a házirendben, de a tanárt nem dobáljuk órán!”

Fazekasné Kovács Judit Tanárnő „Nem megfújta….Hát a zsebébe nem fér bele!” (Búvár Kund a német-római hajókat) Új Imre Tanár Úr

„Aztán jön Shakespeare…Hát ez a disznó mindet tudott…40 ezer szót használt!

Maguk az angolok sem értik!”

Dr. Kiss Gabriella Tanárnő „Dózsa György parasztjai…Mármint nem ti!...”

Dr. Kiss Gabriella Tanárnő „- Tanárnő, mit jelent az, hogy Mau? ( már eleve nagy a hangzavar…)

- Pofa, az állatoknál. Ebből jön az, hogy Halts Mau! Vagyis Pofa be!” :D Fazekasné Kovács Judit Tanárnő „Hát ez nekünk már elég…(nagy megkönnyebbülés). Főleg, ha mi gyújtjuk meg.”

Szegedi László Tanár úr „A labdának van a legjobb kondíciója!”

Asbóth Endre Tanár úr

Készítette: Varga Dóra és Antal Sára 10.c osztályos tanuló

Matolcsy Kálmán Tanár Úr versei: tea körben forog örvény ködbe vesző csészeperem porcelán erezett erőtömb ujjaim kráterperem-tapadnak forrón-zöld nyugalommal telt édes örök hegyek hófödte fény-honán zöld tea köd ül

hamvas húsod remegő porcelán körben-edény benne hűvös-tüzes zöldes lé röppenő tenyerem nyugszik kézfejeden jázminszirmot simít csurranó zöld tea patakban szalad ujjaid közt ujjaim közt csuklódon cseppekben megül

Macskám szunnyad Bundája tűzbársony Ahogy hever szent bódulatban Gyilkos izmai rángnak Bőre alatt piskóta-gépek Nyüszítenek És darálnak be Vért és iszamós dögöket Lágyan sugárzik A délutáni nap

És egymást átfogva Világok határán Vöröslő haragként Táncolnak

Gátakat bont agyában S a szent őrület zsákmányként Röppen fel fejéből, E fekete dobozból, E nem-euklidészi Kockából. Lágyan Sugárzik a délutáni nap Fogakat mélyeszt szőrébe

Macskám Bájos lélekvezetőm Szunnyad Ő lesz tolmácsom Mikor lényegemet Magába veszi az Éj

Pirano Tartini, ördögfajzat Vagy te, Tartini!

Kristályvizeidről Fehér angyalok Zümmögve indulnak Kidobták a hálót Üveghalakat vásárolok

Az éjszaka polipkarjai vissza-visszanőnek Ott találkoztunk Ő szarkofágra simult A delfinen lovagló ifjú Elborít szeretetével Ott találkoztunk ŐVízigyermek szarkofágra simult Hínáros jár A delfinenösvényen lovagló ifjú

A téren már égnek a lámpák Elborít szeretetével Lépteinket lassan elnyeli a "Milyen lehet a hőmérséklete?" Vízigyermek víz Gondolom bűzös gondolatokkal Hínáros jár Hajunk ösvényen hullám-szerszám. És hátán az alkonynak Finom csíkok szaladnak Széttárt és égre fektetett Tenyeremnek Tengericsillag-ujjai felé Sóvárgás O choruscans lux stellarum Rád pillant az árva Fekete tornyok repedtek Kettőbe és szörnyű hajnalban A föld megrengett O splendidissima specialis forma Levetted a hályogot szememről A szennyes utcákon Térdig gázolt a Tél Legtisztább Fény fia!

O fulgens gemma Simára dörzsölt falakat Tapint vágyam Tenger moraján Vissza-kórusok zengenek O choruscans lux stellarum Tebeléd merész hullásom Mint sziklafalról az éj paplanjába

Lépteinket lassan elnyeli a víz Hajunk hullám-szerszám.

A tánc Lágy teste gyümölcsként simult Tenyerembe. Gyermekem Tanított táncolni.

Mint lüktetés a néma tengeren, Lépteink a szőnyegek szövetét Követék: én csusszantam, Ő libegett s lebegett Gondtalan rongybaba.

Belehelve szívdobbanást, Elektro-basszust, ambient-technót Képlékeny arpeggiók mezején Álmodó búzaszálként hajlott.

Aludj, Kedvesem, A földből vibráló szellemalakok, Oszlopok, asszonyok emelkednek -Ne félj! Édesanyád mosolya idézte meg Őket: Apró kezeid, lábaid, fejecskéd Tartják; most könnyű vagy; édes Gyümölcstested most ernyedten Az ingembe olvadt.

Könnyű a tánc Aludj, aludj…

Aludj, a tánc Könnyű, könnyű…

Ahogyan testedet Oroszlán-bölcsődbe, Ágyacskádba eresztem, Úgy fektesd föld-ágyacskába Bagolyszemű holnapunkban Édesanyád S engem.

DAB-Gimi

A Debreceni Akadémiai Bizottság iskolánkhoz közel álló tagjainak kezdeményezésére 2012 őszén indult útjára egy előadás-sorozat, melynek témája a tudomány különböző területei, előadói neves szakemberek és megcélzott közönsége a középiskolások generációja.

(Forrás: http://www.klte-gyakorlo.sulinet.hu)

December 4-én tartott előadást Maticsák Sándor: Sumérok, hunok és a halzsíros atyafiak címmel a magyar nyelv eredetéről. Mint ahogy az előadásból is kiderült a magyar nyelvet szinte a világ összes nyelvével rokonították már.

Ennek fő oka az, hogy szeretnénk, ha egy dicső, kiemelkedő nyelvet tekinthetnénk anyanyelvünk gyökerének. Emellett sok abszurd hipotézis is napvilágra jutott. Például, hogy valójában a Biblia is magyar nyelven íródott, hiszen a magyar nyelv volt az ősnyelv. Azonban valódi nyelvrokonainkat, a finneket nehezen fogadtuk el. Talán az éghajlat miatt (a Mikulás se véletlenül Lappföldön él) kialakult életmódjukat tekintve egy primitív népnek tűnhettek. A laikus hozzáállás: Ha értjük rokon. Ha nem értjük nem rokon. Valójában ez nem ilyen egyszerű. Itt hozta fel tanár úr azt a példát, hogy attól, hogy két fiúnak egyforma színű a haja, még nem biztos, hogy testvérek. Az adott esetben a rokonságot csak nyelvészeti módszerekkel lehet bizonyítani. Ha felkeltette a téma az érdeklődéseteket, akkor itt tudjátok a teljes előadás tartalmát megtekinteni: www.actadekossuth.blog.hu

A fizika szerelmeseiről sem feledkeztek meg, ugyanis ezt követően Beke Dezső tartott beszámolót a nanovilág meghódításáról, ami a fizikatudomány újdonsága és egyben nagy sikerága. Itt nyerhettek bővebb betekintést ebbe: www.actadekossuth.blog.hu A DAB-Gimi azonban nem merült ki ennyiben, folytatás természetesen várható, és még sok érdekes kutatás fejleményeibe kalauzolnak el minket az adott témák mesterei. Ezen tudományos együttműködés által személyes kapcsolatok szövődhetnek, és a jövő kutatói közé csatlakozhat néhány kossuthos diák is.

Mátrai Erika 10.c

Bényei Éva Bernadett és Bódi Kata Antónia Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma

A BIOLUMINESZCENCIA REJTELMEI: A LUX GÉNEK NYÚJTOTTA LEHETŐSÉGEK Motivációnk: Napjainkban egyre fontosabb szerepet tölt be a genetika és a szintetikus biológia, melynek segítségével a természetben megtalálható jelenségeket lehet új környezetben vizsgálni. A lehetőségek sokszínűsége minket is megfogott, így elkezdtünk kutakodni a témában.

Eddigi kísérleteink és eredményeink: Eljutottunk a biolumineszcens baktériumokhoz. A Photobacterium nemzetség tagjain belül a Vibrio fischeri keltette fel igazán az érdeklődésünket. Ebben a tengeri baktériumban az úgynevezett lux génekről átíródó enzimek eredményezik a fénykibocsátást.

Kísérleteink első részében a lux géneket tartalmazó, valamint kloramfenikol rezisztenciát biztosító plazmidot transzformáltunk E. coli baktériumba. Egy átlagos transzformáláshoz képest a legfontosabb különbség, hogy a fénykibocsájtásért felelős enzimek 30°C-nál magasabb hőmérsékleten denaturálódnak. Így nem 37°C-on, hanem 28-30°C közötti hőmérsékleten inkubáltuk a baktériumokat kloramfenikolt és L-arabinózt tartalmazó plateken.

Az utóbbira azért volt szükség, mert a lux gének arabinóz szabályozás alatt vannak az általunk használt plazmidban. 40 óra inkubálás után a baktériumok zöldeskék fénnyel világítottak a sötétben. Azért kellett ilyen hosszú inkubálás, mert csak akkor világítanak, ha nagy koncentrációban vannak jelen a kívánt plazmidot tartalmazó és így a kellő enzimeket termelő baktériumok.

Terveink a közeljövőre: A meglévő biolumineszcens egységünket szeretnénk optimalizálni eukarióta sejtekre, valamint a meg lévő tulajdonságokat módosítva új eszközöket, jelzőrendszereket létrehozni. Első kísérleteink biztatóak.

Mentor: Dr. Bálint Bálint László (Debreceni Egyetem Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet) Felkészítő tanárok: Dr. Futóné Monori Edit és Dr. Krakomperger Zsolt (Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma)

Meseolvasó kossuthosok Az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az önkéntességre, a jótékonykodásra. Mint azt tudjuk, 2016-tól az érettségi átvételéhez kötelező lesz 50 óra önkéntes munka elvégzése és annak leigazolása. Nekünk, kossuthosoknak is erős empatikus érzéseink vannak. Többek között bekapcsolódtunk a K&H gyógyvarázs által kezdeményezett és finanszírozott programba, melynek célja a betegek lelki felépülésének elősegítése. A banknak is fontos, hogy képviseljen egy olyan normát, mely az önkéntesség jelentősségét hirdeti. A program a „Meseolvasó kisdoktorok” elnevezést kapta, amelyet 2010-ben kezdeményeztek (1-2 teszt jellegű felolvasással), és mára már több mint 160 önkéntes gyerek látogatott meg gyermekosztályokat, hogy meseolvasással könnyebbé tegye a kórházban töltött időt. Erről beszámolt a Klinika magazin és a Csak csajok műsorában is hallhattatok róla 2011-ben (az interjút megtekinthetitek az alábbi linken: http://www.rtlklub.hu/musorok/csakcsajok/cikk/506245). Ennek mi is részesei lehettünk december 5-én, amikor Bartha Péterné tanárnő kíséretével és néhány kossuthos diákkal ellátogattunk a Gyermeksebészetre, ahol mesékkel szórakoztattuk a bent lévő beteg gyerekeket. A felolvasást Gönczi Annamária (10.c) kezdte, majd Ihonvien Sarah (11.b) folytatta.

Ezután a kórtermekben próbáltuk színesebbé tenni a kórházban töltött nehéz napokat. A kis betegek arcán látszott az öröm, és hogy szívesen hallgatják a meséinket, amelyek által szabadjára engedhették fantáziájukat a helyett, hogy az ő kis világukat megrázó jelenen tépelődjenek. Egy kis energiatöltetet adhattunk nekik a még előttük álló küzdelmes gyógyulás eléréséhez, amihez a lelki és testi egészség harmóniája nélkülözhetetlen.

A szeretet ünnepének közeledtével egyre inkább érezzük, hogy mennyit jelent önzetlenül adni. Rohanó világunkban egyre kevesebb időt szentelünk annak, hogy törődjünk egymással. Az önkéntesség a törődés egy magasabb szintű megnyilatkozása, de kezdetnek elég, ha egy kicsit nyitottabb szemmel járunk, és észrevesszük a körülöttünk lévők problémáit, valamint ahol tudunk, segítünk. Érdemes megpróbálni és az érzés, ami ilyenkor átjár, pótolhatatlan.

Az erre elszántaknak nem kell sokáig keresgélniük, hiszen „az önkéntesek mindenhol tudnak maguknak terepet találni”. Ha a jövőben lesz még lehetőség (már pedig valószínű), őszintén ajánlom mindenkinek, hogy éljen vele. Assisi Szent Ferenc soraival szeretnék zárni: „Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.”

Mátrai Erika 10.c

Gönczi Annamária: Fekete zászló 1.fejezet - Valami borzalmas látvány – morogta Teleki Flóra felpillantva az őszi szélben lustán lobogó gyászzászlóra –, mit kell állandóan emlékeztetni rá?...

Aztán azonnal megfeddte magát a gondolatért. Szerencsétlen lány, igazán megérdemli, hogy egy kicsit gondoljanak rá. Mérgezés. Az már biztos, de mi? Az étel (kellőképpen rossz hozzá, de azért még senkinek nem volt miatta baja), a víz (emiatt szerda óta kénytelenek zacskós vízzel fogat mosni, amíg kivizsgálják.), vagy valami más? (Kémia szakos volt. Ezer dolog lehet…)

- Gye – re – már! – a sürgető nyilván azt hitte, hogy szótagolva jobban terjed a térben a mondanivalója. Karba font kézzel állt hátát a falnak vetve, gondosan vigyázva, hogy göndör hajcsigái össze ne nyomódjanak.

Flóra szerint irigyrésre méltóan vékony volt, és különben szép lány , ha épp nem szegezte mérgesen égnek az orrát, mint most.

- Jövök – mondta Flóra engedelmesen. Tudta, hogy ezt jobb elviselni. Edina tavaly is folyton végig rohant a sétányon, ami a lakóépületeket és az iskolát összekötötte. Utána pedig őt sürgette. Flóra hiába magyarázta, hogy ő szereti nézegetni a fákat reggelente, amikor… Hogy mondatát egy szép költői képpel fejezze be, Edina sose hagyta neki, mindig leintette. Flóra inkább el se kezdte mondani. Átvágtak a „csarnokon”. Mindenki így nevezte, pedig méretével egyáltalán nem szolgált rá erre a névre. Rosszul megvilágított alacsony mennyezetű kis helyiség volt, épp csak a kétfelé futó lépcsőknek volt benne hely meg az aprócska büfének. A kis hely miatt Edina le is verte a büfé ablakából a kávéba „önkiszolgálással helyezendő” cukrot tartóstul.

Megtorpant. Félve pillantott be az ablakon. Nem volt rá oka. Ma a „királylány” volt a soron Nem a „Sárkány”. Mindenki (kivéve a nagyon – nagyon jólelkűeket) így hívta a két nővért, akik az iskola alkalmazásában álltak. Egyikőjük mindig a konyhán segédkezett, még a másik a büfében szolgált ki.

- Bocsánat – mondta Edina kicsit bűnbánóan. A mélységes bűnbánatot a Sárkánynak tartogatta. (meg a Boszorkánynak. Vele majd hamarosan találkozunk.)

- Semmi baj – lökte hátra kézfejével izzadó homlokára göndörödő szőke tincseit a Királylány. Kinyújtott egy ugyanolyan sótartót, amit a lány imént levert és egy zacskó cukrot. – Itt a párja… Megtennéd, hogy újra töltöd?

Edina átvett. A büféslány keze egyből eltűnt a fornettik és szendvicsek között, hogy aztán egy – egy pillanatra feltűnjön az ablakban.

- Segítenél? – szólt oda Flórának Edina. A lépcsőn ült két térde között fogva a kisüveget, de a zacskó sehogy se tudta biztonsággal felé tartani. Miután együttes erővel legyűrték a problémát, visszahelyezték – volna a cukortartót, de akkor előkerült az ok, amiért úgy siettek.

Edina „időtlen idők óta”, ahogy ő mondta (igazából csak tavaly március óta) szerelmes volt az egyik felsőbb évesbe, bizonyos Aladárba. Mindig az osztályterménél találkoztak össze „spontán”, és ezért előbb kellett odaérniük a teremhez…

A fiú láttán Edina elejtette a cukortartót, úgy sietett üdvözölni. A porcelánt csak Aladár barátja mentetett meg a biztos haláltól. Flóra egy pillanatig elcsodálkozott a fiú reflexén. Ő barátjánál vékonyabb, magasabb és lényegesen csendesebb volt, barna hajú, szürkés szemű. Rejtély volt a két fiú jó kapcsolata, mert még Aladár folyton vigyorgott, Feri borzalmasan komoly volt. Flóra háromszor, ha látta mosolyogni.

Feri visszarakta a helyére a tartót. Pillantása Flóra kezére esett.

Ha kíváncsi vagy a mű eddig elkészült részeire, itt megtalálod: www.actadekossuth.blog.hu

Simon Bálint: Történet a thulei királyról és a gesztenyésnénikéről Beesteledett. Szállingózott a hó, és ennek örömére az emberek ellepték a debreceni főteret. A villanyoszlopokra erősített hangszórókból karácsonyi zene hallatszott, és az adventi vásár árusai inkább kedves, mint rikácsoló hangon szüntelenül kínálgatták a portékáikat. A nagy zsivajt csak a megállóba begördülő villamos csörömpölése törte meg egy pillanatra. Az 1-es járatról mindenféle emberek szálltak le. Egy fizikatanár a feleségével, a postás, a jegyellenőr, egy csapat fáradt egyetemista, az eladónő, egy ügyvéd és a szeretője, a nyugalmazott főkertész, az idősödő órásmester, és még sokan mások. A sofőr már éppen zárta volna az ajtókat, amikor hirtelen fölpattant a helyéről a thulei király is, és még éppen le tudott ugrani a villamosról anélkül, hogy palástja sarkát a záródó ajtó becsípte volna. Aztán azzal a lendülettel el is vágódott a megálló burkolatára fagyott jégen.

Senki nem segítette föl. Amikor végre nagy nehezen föltápászkodott, lesöpörte magáról a ruhájára tapadt havat, és körbenézett. A sokszínű kavalkádban csak egy figyelmes arcot keresett, de ehelyett leszegett fejeket látott. Az emberek zsebre tett kézzel vonultak az árusok standjai között.

Kevesen voltak, akik vásároltak is valamit. A néptáncegylet oszlopos tagjai falatoztak a pecsenyesütőnél, és egy fiatal lány vett magának kesztyűt, valami furcsa fekete alakkal az oldalán. A király szeme hosszabb időre leragadt a páron, de aztán hirtelen megrázta a fejét. Föleszmélt, és eszébe jutott, hogy tulajdonképpen miért is jött a debreceni főtérre.

Istent kereste. A Megváltót. Egyszer régen olvasta egy fehér bőrkötéses könyvben a történetet a kisdedről, aki jászolban született, szalmán, barmok között. Csak szamarak és tevék lehelete melegítette. De mégis azt írták róla, hogy ő volt az, aki elvette a világ bűneit. Pásztorok hódoltak neki, és angyalok szálltak alá a mennyből. Az egyszerű emberek mind vittek neki valami apróságot. Az egyik juhász gyapjútakarót, a másik báránykát, de volt, aki egy darabka sajtot adott. Aztán napkeletről bölcs és gazdag királyok érkeztek, és velük, a szegény pásztorokkal együtt imádkoztak és estek térdre a kisded előtt, akiről az angyalok megénekelték, hogy ő az Isten Fia.

A mi pedig királyunk borzasztóan sajnálta, hogy akkor, sok-sok esztendővel ezelőtt nem lehetett ott abban a Betlehem nevű falvacskában, ahol megtörtént a csodák csodája. Teltek-múltak az évek, és bejárta az egész világot a kisdedet keresve, de sehol sem találta. Gyakran elbizonytalanodott, gyakran úgy érezte, hogy lehetetlen amit tenni akar. Viszont teljes szívében sóvárgott a gyermek után, aki elvette a világ bűneit. És hitt abban, hogy meg fogja találni. A hite vezette Debrecenbe is, ahol most éppen a villamosmegálló csúszós kövén állt.

Mélyet sóhajtott, majd fölnézett a hideg boltozatra, ahol nem látott vezérlő csillagot. Az adventi vásár neonfényei annál inkább villogtak, mindenféle egymáshoz nem illő színekben. A király megcsóválta, majd leszegte fejét.

"Talán megint rossz helyre jöttem. Sosem fogom megtalálni... sosem lesz vége a vándorutamnak. Pedig tudom, hogy létezik. És nagyon szeretem...

Nagyon szeretem, pedig még nem is láttam. Meg kell találnom! Tudom, hogy itt van valahol... De mit is adhatnék neki?"

Aztán elmosolyodott. Mélyet szippantott a levegőbe. Érezte a kürtőskalács, a forraltbor, és a karácsonyi nyalánkságok illatát. Elindult hosszában a főtéren, az árusok bódéi között.

Vele szemben emberek jöttek, lehajtott fejjel, és zsebre tett kézzel.

Sokan még az arcukat is sállal fedték el. Nem is nagyon beszéltek egymással, csak egyhangúan, haragosan lépdeltek a Nagytemplom irányába. A király szomorúan nézett végig a gyászos meneten. Ő maga is nagyon fázott, és el is fáradt a hosszú vándorlásban, de mindenkire barátságosan tudott mosolyogni, és mindenkihez lett volna egy kedves szava.

- Elnézést uram, meg tudná mondani, hogy miért ilyen elkeseredettek az emberek? - lépett oda az egyik jól öltözött, nagykabátos járókelőhöz.

Az úr megállt egy pillanatra, és a királyra szegezte a tekintetét. Látszott rajta, hogy mennyire megdöbbent. Aztán kifejezéstelenül megrándult a szája.

Nem tudta visszafojtani, és cinikusan elvigyorodott. Újra leszegte a fejét, és szó nélkül ment tovább.

A király utána nézett. Nem értette, hogy miért nem válaszoltak a kérdésére, hogy miért hagyták faképnél, amikor ő olyan jó szándékú volt. Egy darabig még állt ott, majd folytatta az útját.Sokan jöttek még vele szemben, és ő többeknek is föltette a kérdést, de ugyanúgy nem kapott választ, ugyanúgy

mindenki ott hagyta. Még a nagyon kedvesnek látszó nagymama is, aki az unokáját tologatta babakocsiban, szó nélkül ment tovább, bepárásodott szódásüveggel a szemén.

Nem volt mit tenni. Sötét volt és hideg, az emberek pedig közönyösen ballagtak az immáron szinte szakadó hóban. Királyunk csalódottan torpant meg, és könnybe lábadó szemekkel tekintett föl az égre.

"Sehol az Isten... Uram, miért!? Merre vagy?"

Ekkor a vásár szélén, az utolsó standnál egy gesztenyés nénikén akadt meg a szeme. Az anyóka régi, rossz rongyokba csavarva üldögélt, mellette régi, sötétszürke pléhkályhában ropogott a tűz. Előtte, a rozoga pulton papírtölcsérek feküdtek, és egy kicsike fatábla "Sült gesztenye, 720 Ft/ 10 dkg" fölirattal. A néni csak ült és mosolygott, a járókelők pedig szótlanul mentek el a gesztenyésbódé előtt, kevesen voltak, akik csak a fejüket is odafordították volna.

"Köszönöm Uram. Ezt az arcot kerestem. Hát van még remény..."

A király hirtelen a szeméhez kapott, és megindult a nénike felé. Megállt a pult előtt, és végigpásztázta az ócska bádogszerkezetet, melyből a kevéske meleg áradt. Majd a piruló, kerek gesztenyékre nézett, melyeknek a széle már egészen meg volt feketedve.

- Hétszázhúsz forint tíz dekagramm - szólalt meg szinte könyörögve egy kedves hang.

Szerkesztők: Aranyi-Aszalós Vivien Batta Dóra Bujdosó Réka Gulyás Gréta Hacsi Ágnes Kovács Stefánia Nagy Zsófia Pálinkás Dóra Rácz Benedek Simon Bálint Tóth Imola Új Eszter Dorottya Antal Sára Biri Tímea Féki Zsuzsanna Gönczi Annamária Kerekes Regina Nagy Fruzsina Nemes Barbara Papp Eszter Varga Dóra Mátrai Erika

Felelős szerkesztő: Dr Kiss Gabriella

Technikai szerkesztők: Tippan Elizabet Grafikus: Mezei Sándor

Irodalmi szerkesztő: Simon Bálint