actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
Acta De DEKossuth Kossuth Acta Acta DE Kossuth
A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága
Irodalmi különszám, 2014.06.10.
Tartalom 2. oldal: Előszó 3. oldal: Válogatás a Kreatív Írók munkáiból 16. oldal: Simon Bálint versei 39. oldal: Alkotóink 40. oldal: Impresszum
A könyvtárban elérhető nyomtatott formában is!
.
1
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
Invocatio A
pollón, aki az ókori Hellászban a fény, a világosság, és a tisztánlátás jelképe lett, aki képviselte és megkövetelte a görög embertípus, a gondolkodás és a művészet antik mértékeit, egy egyszerű kis-ázsiai egéristenként, Szmintheuszként kezdte pályafutását. Hosszú út, és kétségkívül óriási karrier állhatott előtte, hiszen később már magával a Nappal lett azonossá. Iskolaújságunk, mely ebben a tanévben zárta második, sikeres évfolyamát, hasonlóképpen reménytelen vállalkozásnak tűnhetett a kezdetek kezdetén, de sikerült elérnünk célunkat, és szerves részévé váltunk a Kossuth mindennapjainak. Szerkesztőink és a Kreatív Írók a korábbiakhoz hasonlóan idén is bőséges irodalmi anyaggal látták el az olvasóközönséget, ez a szám az ő eddig meg nem jelent, illetve az országos Babitspályázaton díjazott alkotásainak gyűjteménye. Kétségkívül sokat fejlődtünk az elmúlt két év folyamán. Bizonyítják ezt az egyre hosszabbá váló számok, az egyre népesebbé bővülő szerkesztőgárda, a kiépült szerkesztőség, a nagyobb figyelem. Ugyanakkor ez volt az utolsó évfolyam, melyet munkájukkal az alapító tagok a teljes tanév során végig tudtak vinni, hiszen ők azok, akik jövőre elballagnak. Nincs persze ebben semmi szomorú, ez a dolgok rendje. Bízunk abban, hogy az utánunk következők folytatni fogják az általunk megkezdett hagyományokat, és nem engedik át az elmúlt évek egyik, talán legjelentősebb kossuthos termékét a hanyatlásnak. Annak, hogy az elmúlt évek munkájának lesz-e eredménye, csak az idő a megmondhatója. Megtettük, amit úgy éreztünk, hogy meg kell tennünk, és nem maradt más hátra, mint remélni a legjobbakat. Simon Bálint, főszerkesztő
2
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
VÁLOGATÁS A KREATÍV ÍRÓK MUNKÁIBÓL Titkos érzés Mi lenne, ha mindez eltűnne? Bolyonganék valamerre? Semmi sem lenne ugyanaz. Minden elveszett. Ki maradt velem? Nem érzem kezem, Már látom tettem. Magamat magányba sodrom, Nem hallom többé hangom. Sodor ez a sebes ár, már nincs előttem határ. Várok, mint egy kiválasztott, tervem tovaúszott. Változás kell erre, már támad az ellenfelem. Kitartóan harcolok, Miért nem vagy már halott? A csata még tartott... Dankó Dorottya 8.a Megint Amerika Mert Amerikában tényleg minden van, Nagyvárosok százak, Sztárok, énekesek, színészek mindenütt, díjkiosztóikkal együtt. Angyalok városa Los Angeles, Sok divat márkának helye. Kaszinók hazája Las Vegas, ahol elvered pénzed. New York, New York várva vár, Szabadság-szobra áll. Nagy-nagy szállodák tenger közelben,
3
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Csakis a Miami Beachről beszélek. Sok nép otthona e föld, Amerikaiak, brazilok, mexikói iparosok, Irigyelhetjük őket nagyságuk miatt. De vigyázz, ha ott jársz! Sötét utcák véget nem érő sorain, Verekedésbe könnyen bekerülhetsz, Ne bámészkodj, fuss el! Viszont nappal megy az élet, Fontos emberek ülnek taxikba, Sietnek munkájukba. Ez mind szép és jó, De mi van a nyomornegyedben? Szegénység, nincstelenség, Munkanélküliség. Akinek van munkája, Jól csinálja! Modellek, újságírók jól keresnek, Mind az Upper East Side felé sietnek. Amerika, átsétálnék hozzád, mint a Skywalk-on keresztül. Dankó Dorottya 8.a Dalom-bánatom… Dalom-bánatom, keserű énekem Elpattant a rekedt húrom nekem. Ez világ sem jelent már semmit sem, Nem kel dalra többet az én szívem. Egykor csengőn szóló hangszerem Fuss!... Ne törődj te énvelem! Nem maradt már semmim se Összedől a hit fala körülöttem. Sivatagi szél fújdogál bennem, Nem gondol az agy, nem sír a lélek. Lassan már el is felejt téged, Hamvas gondolat parázzsá ég. Messzi tájakra hantolta rég a szél. Szalánszky Attila 10.c Ki vagy te?
4
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Ki vagy te, lelkem ifjúsága, Életemnek pusztasága? Hová lettél,oh gyermekkor, Ki mindig vidám volt egykor? Ki vagy te, lelkem ifjúsága, Életemnek pusztasága? Létezésem szabadsága, Birodalmam koronája. Ki vagy te, lelkem ifjúsága, Életemnek pusztasága? Örök lustasága, Tengernyi mulatsága. Ki vagy te, lelkem jelenje, Az idő végtelenje, Ismertnek idegenje Nyugodtságnak elevenje? Szalánszky Attila 10.c Kórkép a kálvinista Rómából Állva a sárga mocsokban Tudja az ész a körítést, Vagy romlott a dobozban Konzervált konzervativizmus? Dankó Tímea 12.a Zavar Délutáni önkívületben a lépcsőn, cigarettafüstös gondolatok között áztat a nap, de csak kívül melegít, mert reggel óta félholdak kísértenek; téged látlak már minden kék cipőben, elszáguldó ezüst autók ablakában, folyton beléd botlom, néha beléd esem, de nem segít ki senki a némaságból,
5
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
kimondatlan „sziá”-k közé szorul az életem, már-már azt hiszem, minden szavakon múlik, betűt keresek, de csak hurkot találok, érzem, hogy szorul, de még nem ölel Dankó Tímea 12.a Csend Még nincs sötét, épp csak a nap tért nyugovóra. Az idő kellemes, a tavaszi szellő simogat és madárcsiripelés kényeztet. Csak ülök, és élvezem, ahogy a fák susogása lenyugtat. Az ég most más. Különlegesebb, talán még sosem láttam ilyennek. Mintha szabályos volna, egyszerű, minden pontján ugyanolyan színűnek látom. Gyönyörködöm benne, de valami hiányzik. Oh, már tudom! A felhők, melyek felett gyermekkoromban a Mennyországot hittem. Körülnézek: csend, nyugalom van. Elkápráztat a látvány. Előttem a vörös rózsa már lehajtotta fejét, pihenni tért, hiszen este van. Megnyugtatnak a fák, bokrok, virágok levelei, amik a zöld ezernyi árnyalatát tükrözik. Az udvar közepén lévő tó mellé ülök. Látom magamat a vízben. Én vagyok, de mégis egy ismeretlen van ott. A kép hirtelen eltűnik előlem, egy rózsaszín tavirózsa kúszik felém, s pihen a víz felszínén. Csendben, ahogyan a kisgyermek a bölcsőben. Itt érzem otthon magam. Én és a természet. Az élet apró gyöngyszemei, melyeket napról napra csak fűzögetek, s talán egyszer elérem, hogy a lánc végre teljes legyen. Papp Gréta 10.c Perszephoné Virágos kikelettel közeledik a tavasz, és lassan minden romantikus közhely felébred, mert mindjárt itt a nyár, és mindenki zsong, az a verselős, napozós,záporos, nektáros,aranyos, és zsongok én is egyre jobban,
6
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
mert nemsokára 17-szer is megszületsz hogy 17.-jére is beragyogd a világot. Kanalas Dominika 10. c A magánytalan tölgy Volt egy öreg tölgyfa. Ötven öles volt a törzse, öt favágó, ötven fejsze édeskevés volna. Tölgyfának a lombja sötétzöld és jó hatalmas, csak a létre nem alkalmas, mókusoknak gondja. Gyökere és „talpa” terebélyes, nagyon széles, néhány helyen már fekélyes löszös föld takarja. Ez az öreg tölgyfa mégis-mégis nagyon kedves, mindenkinek emlékletes a tanító volta. Herendi Zsolt 11.b Dobókocka Öt kudarc, egy siker. Már csak egy dobásod maradt. Minden szerencse kérdése. Sikeres leszel, vagy örök vesztes, Ez még a jövő kérdése. Egy lehetőséged van, Hogy te kezdhesd a játékot. Dobj hatost! Ha nem sikerül, vesztes vagy! Hiszen a második mindig az első, aki mindent elveszít. Elindultál. Túl vagy a nehezén. Előtted az első akadály. Szerencsekártya. „Erről a mezőről csak hatos dobással haladhatsz tovább.”
7
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Telnek, múlnak a körök, te még mindig egyhelyben. Nem tanultad meg a leckéd. Hogy nyugodtan, átgondoltan játssz. Különben sosem juthatsz egyről a kettőre. Lassan letisztul előtted a lényeg, Kimászva a gödörből útra kelsz. Hogy gyorsabban haladj, „Lépj előre 3 mezőt”. Mikor úgy érzed, a parázs újra lángra kapott, Újra meg kell állnod, mert „Egy körből kimaradsz”. Megint van egy kis időd a pihenésre. Használd ki,s gondold át újra a taktikád. Menj tovább, játssz tovább! Tovább… Egyszer úgyis célba érsz. Már közeledsz álmaid kapujához. Merj álmodni! Merd hinni, hogy ez a kapu előtted mindig nyitva áll, s tárt karokkal vár. Már nincs messze! Látod az alagút végét! Bátran kövesd a fényt! Már nincs sok lépés. Utolsó dobás. A mindent eldöntő pillanat előtt állsz. Rajtad a világ szeme. Veled együtt mindenki hiszi, hogy sikerülni fog. Eldobtad a kockát…. Négy… kettő… egy… hat… a kocka megáll. Célba értél. De ez már a múlt. Mert kezdhetsz, mindent elölről…. Papp Gréta 10.c
8
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
Képek a Tükörtánc kötetünk bemutatójáról (2014. május 23-án) Csak a szádat tátsd ki! Dióbél bácsi arra vár, kopognak-e majd ajtaján? Betévednek-e a várba, elefántcsont toronyába? - hajjaj, jajajaj, jajajaj Hogyha nem, hát zörgetik-e, csontkapuját betörik-e? És átlátnak-e bűvkörén, valóságnak hitt börtönén?
Dankó Tímea 12. A osztályos tanuló egyik versével búcsúzik a szakkörtől
- dirr-durr, dirr-durr-durr, kong-kong-kong Dióbél bácsi meglátja, beteljesül majd a vágya ha elrakják és megőrzik, s egy század múlva feltörik. - kopp-kopp, kopp-kopp-kopp, reccs-reccs-reccs Megtalálják még friss belét, posztkultúra eledelét; költők, írók elnyammogják morzsáit is elkapkodják.
A közönség és Ferenczi Fruzsina ( az elmúlt tanévben megjelent kötetünk szerkesztője, idén már a DE Egyetem hallagtója) büszkén tartja új kötetünket.
- cserebere, csoóri-csóri Dankó Tímea
9
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
Szétpörögve Budapest. Tornyok, fellegek. Országházban nagy emberek. Hidak, terek, nyüzsgés, tömeg, Utcákon csöves kéreget. Gyöngyös. Hegyek és patakok. Borok és barokk templomok. Könyvtár meg Ferences-kolostor. Ösvények, parkok, kirándulók.
A Babits Mihály országos versíró pályázaton 3. helyezett Kovács Dóra 11. B. osztályos tanuló lett, Én hiszek a harcban illetve Szétpörögve verseivel.
Tihany. Apátság és visszhang, Fény, félsziget, szín és hang. Nézd a rétet, minden lila, Virágzik a levendula! Eger. Bikavér és Dobó, Gárdonyi és sok naplopó. Múzeumok, parkok várromok – Amott minaret, palota szobor. Debrecen. Vasút és villamos. Karnevál, vásárok, templomok. Egyetem, Fórum, Főnix Csarnok, Borvirágzás a sétányon.
Én hiszek a harcban Küzdelem. Fájó, végtelen. Támadni, harcolni. Elvérezni. A vad erőt lehetetlen megfékezni.
Sopron a nyugat kapuja. Hűség, szabadság városa. Boltívek, utak csavarodnak, Műemlékek meg városfalak.
Kovács Dóra A múzeumi bíráló bizottság külön értékelte a Babits-versekkel folytatott párbeszédek eredetiségét.
Pécs művelődés városa. Porcelán, főtér, Baranya. Épület falán színes fény, Sopianae örökké él. Kecskemét? Cifrapalota! Fürdők híres városa – Egyetem és főiskola, Reptér, színház, zsinagóga. Szeged: szalámi, paprika. Dóm, Acapella cukrászda. Juhász Gyula, meg Attila, Szőke Tisza, Nap városa. Ó mennyi város, mennyi nép, Kirakós-játék. Együtt szép a kép. Mégis széthullani látszik – A bolond szél vele játszik. Kovács Dóra
10
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
2. helyezett: Kovács Zsófia 10.C osztályos tanuló lett Csigalét kreatív alkotásával
Zsófi osztálytársai elégedetten nézték, olvasták a díjazott művet.
11
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
1. helyezett: Kun Szabolcs 11. B osztályos tanuló lett Én hiszek című versével Én hiszek Én hiszek a harcban, S vele a kudarcban. Van homok a kvarcban, Ahogy ész a harcban. Én hiszek a végben, Hol tengernyi réten Messze látni télen A végtelen szélben.
Szabolcs (balról a 2. fiú, mellette Zalán olvassa fel versét) a 11. B-s fiúk körében Hiszek a semmiben Ember vagyok, s hiszek az emberben. Az emberben, mely hatalmas, mégis csekély. Az emberben, mely gondolkodik, alkot, és feltalál. Az emberben, mert ember vagyok. Ember vagyok, mert nem lehetek más. Hiszek a lélekben, De nem az emberében. Nem az emberében, mely alkot, mégis pusztít. Az ember a tudás, ki lelkét már rég eladta. Az ős lélek már nem az ember tulajdona. Menyhárt Zalán
12
Én hiszek az életben, A szárnyaló lélekben, A lehet, hogy véletlen Értelmetlen életben. Kun Szabolcs
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
A többi vers felolvasását a szövegektől függően hol mosolyogva, hol komolyan, de érdeklődően hallgatták a résztvevők
Radnóti Miklós: Tétova óda
Kovács Zsófia 10.c
13
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
Idézzük a bíráló bizottság véleményét: „Nagy örömmel fogadtuk a beérkező pályaműveiket! Minden írás és kreatív alkotás hatalmas népszerűségre tett szert a múzeumi bíráló bizottság előtt. Gratulálunk, minden pályázónak a kreativitásukért és a tehetségükért! Külön öröm számunkra, hogy a pályázat kiírást komolyan véve, egyedi gondolatokkal találkozhattunk a művekben! Országszerte több helyről érkeztek különféle pályázatok és a zsűrinek igazán nehéz dolga volt kiválasztani a legjobb három művet. 1. helyezett: Kun Szabolcs 11. B. Én hiszek című versével 2. helyezett: Kovács Zsófia 10. C. Csiga- lét kreatív alkotásával 3. helyezett: Kovács Dóra 11. B. Én hiszek a harcban illetve Szétpörögve verseivel Ez úton is had gratuláljak, mert a Kreatív írók csapatából került ki az első, második és a harmadik helyezett! A pályaművekből kiderült, hogy szépirodalmat kedvelő, olvasó, értelmes diákok a szerzők, és további kitartó alkotó munkára ösztönözzük őket! Olvasni kell, olvasni jó, és bízunk abban, hogy ez az alkotó kedvük életük során tovább kíséri őket! Számunkra fontos az üzenetük, ezért a műveiket szeretnénk 3 hónapra kiállítani az esztergomi Babits Mihály Emlékházban, hogy a látogatók is láthassák és elolvashassák a fiatalság gondolatait, üzeneteit.”
Kérünk benneteket, ha nyáron Esztergomban jártok, látogassátok meg a Babits Emlékházat! Verseinket ebben az évben a Tükörtánc című kötetben gyűjtöttük össze. A cím kifejezi azt a játékos törekvésünket, ami az összeállítás kompozícióját is szervezi: szövegközti párbeszédeket létesítettünk klasszikus és kortárs költők írásaival. A hagyománnyal folytatott dialógusok feltárják érzéseinket, gondolatainkat, a nyelvi világok megidézésével és újraírásával. A kötetben megjelent verseket több pályázatra is elküldtük, több diákunk ért el különböző helyezéseket. (Itt csak a Babits pályázatot emeltük ki.) A könyvtárban megtaláljátok a kötetet, olvassátok nyitottan, el- és befogadóan!
14
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
2012 óta
Sok segítséget kaptunk Czimer Györgyi tanárnőtől, aki hétről hétre különböző témájú, stílusú versekkel tette színesebbé a szakkört. Ezúton is szeretnénk neki megköszönni a kitartását, a munkáját, amit az év során kaptunk, hiszen mindez nélküle nem sikerült volna! Papp Gréta a Tükörtánc kötet diákszerkesztője
15
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
SIMON BÁLINT /Vogelfrei/ "Tudtam, hogyha elszakadunk a földtől, Fenn minden sokkal kegyetlenebb lesz. Mint vérszerinti utód és királyfi, Trónra törtem, a sors rendelte ezt." (Viszockij: Az én Hamletem) [Török karaván] Kavarj föl karaván, kavarj föl szél! Tépj ki a pusztából, ragyogj rám fény! Isztambul, fürdőház, gályarabok, Bíborban úszó tenger-városok. Délibáb kerget egy vérző lovast, Reszket a bokor, zörög a haraszt. Gémeskút. Füstfelhő. Legyilkolt nyáj Meghalt a király, éljen a király! Debrecen, 2014.05.29.
Jövetelemre Mint megtért pogány, vad fejedelmet Fogadott Debrecen, Rideg pompájával. Nyugatról jöttem, keletnek mentem, Hol nincsen kegyelem, Hol hideg a hajnal. Mogorva hajdúk, büszke cívisek Engem méregettek Sárga irigységgel.
16
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Kezet nyújtottam, de csak röhögtek, Rázták a fejüket Zord egykedvűséggel. Reménnyel jöttem, dermedten néztem, Hogy itt nincsen miért, Hogy itt nincsen holnap. Haraggal léptek, nem is beszéltek, Csak mondták hogy ezért, Csak mondták, hogy tegnap. Strázsát állt a Nagytemplom két tornya, Villamos vonaglott A Nagyerdőalján. Vonat érkezett a Nagyállomásra, Keresztülrobogott A 'kálvinista Rómán'. Más a nagyzolás, és más a nagyság, De ezek itt ketten Karöltve sétáltak. Más a büszkeség, és más a vakság, De ők Debrecenben Cinkostársak voltak. Ez itt nem Róma, hanem Vadkelet, Zavaros mennyország, Idegen, torz világ. Más szokások, másmilyen emberek, Kegyetlen igazság: Kietlen pusztaság. Bocsásd meg nagy, büszke cívisváros Őszinte szavamat, Egyenes versemet! Nem próféta, csak bujdosó vagyok, Elhagytam hazámat, Keresem helyemet!
17
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Zalaegerszeg, 2011.12.25. Úton Tornyokat látok. Ismeretlen jelképek Tartják az eget. Tartunk valamerre. Mögöttem a porban lovak, népek, gépek, Előttem az út. Bizonytalan léptek A jövőbe: a semmibe, mely sajátom Nem kell a múlt. Debrecen, 2013.06.03. Café in Debrecen Pilzeni sör. Talpaspohár. Koccanások. Karcsú zöld üvegek az asztallapon, Félhomályos, tompa mennyország. Angyalok Jönnek. Keskeny szájak. Hűs szellő oson Lopva végig a viaszbábok közt. Kék füst... Három korty után közelebb az ég is, Itt minden céltalan. Összefolyt színezüst Maszlag a valóság, s az admirális Egy sárga címkéről unottam rám kacsint. Időtlenség utáni bál, huszadik Századi arcok a falon s a falak közt. Mindenki fáradt, csak a kalóz vigyorog: Ő a díszvendég, karibi nagykövet. Csak még egy korty. A tengerszint a horog Alá süllyed - ily szép fehér üveget Bárki láthatott már nagy ünnepnapokon. Kedd van. Nincs mit ünnepelni. Röhögök. Unom az egészet. Röhögök és iszom. Nem értem. Senki sem érti. Szegény kölyök... Byron áll a téren. Ja nem. Csokonai. Mindegy. A szürke talapzatról néz le
18
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Ő is értetlenül a néma tornyokra. HERCEG(NŐ): Kegyes jóságod lássa meg, Unom az egészet, És elfogyott a bor Nem megy. Nem kattog az óra tovább! Debrecen, 2013.05.30.
A fölkelő nap háza Állt egy ház a dombon, A nap mögötte kelt, Bíborködbe fojtott Megtört árnyakra lelt. Fázott fönn az Isten, Az aranyszín ködben, Fáztam itt lent én is A rideg sötétben. Ordítottam érted, Nem hallottam szavad, Megrengett az ég is Vad vagyok és szabad. A nap fia vagyok. Tudom, enyém a föld, Rajta ami terem: A kalász és a zöld. Állt egy ház a dombon, A nap mögötte kelt... Hanyatlott a csillag, Halvány csókot lehelt.
19
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Debrecen, 2013.05.28. Szemtől szemben Hát birokra keltünk ismét, Én az úr, és az én Uram, Néztem szent, faragott arcát, Hallgatta vitázó szavam. "Én voltam az, ki teremtett, És én vagyok az, aki van." Mondtuk ezt egymásnak büszkén, Beletörődve, nyugodtan. "Én adtam neked e képmást, E törvényt, és áldozatot, Háborút, templomot, oltárt, Hajlongó nyájat, halk papot!" A semmiben hideg lehet, Roppant erő, és sötétség, Erő, nem ember vagy Krisztus, Erő, és semmi szelídség. Debrecen, 2014.06.07.
Madáremberek Láttatok már madárembert Szombaton a szélben szállni, Szegett szárnyon, szalmaszálon Új delet, új napot látni? Hulló fecske, barna kánya Kereng fönt az üres légben, Keselyűhadak köröznek Sűrű, végtelen örvényben.
20
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Madárember, veled szállunk Túl a szavannán, a délen, Túl az ősi, szép folyókon, Túl feketén, túl fehéren. Lehullunk, amikor szárnyunk Szent tűz, éltető fény éri, Húsunkba mar a mély tenger, Tollruhánk a víz letépi. Debrecen, 2014.05.20. Mákos vers Vádolom a hűtlen anyát, Mert eldobta gyermekét, Vádolom a testet, Mert lent rohad a föld alatt. Vádolom a nyugati szelet Az árbocot, a vitorlát, Vádolom a tengeri kígyót, Mert megszült, és elfelejtett. Sós levegő szárítja bőrömet Sós víz marja szét torkomat. Péntek volt, amikor A bölcs kádi összehívta A tanácsot Esztergomban, Miután az ájtatos képű Gyermekangyalok fejét Kalapáccsal zúzta be Allah nevében. Hetvenkét szüzet ígértem nektek, De megtagadtam a szőlőtő kelyhét, Tőletek, kutyák.
21
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Nem én akartam a Püspök palotáját, A püspök palotája Akart engem. Bíborbanszületett Köptem az egészre. A turbános fejek A vízipipa kék füstjét Szívták a hóban, És elmerengtek Az élet nagy Kérdésein. "Élt Esztergomban egykor Egy szép barna boszorka A férfiak mind meghaltak Epedve érte sorba'." Mákgubók ringanak Kék füstben, arany mezőn, A karaván messze röpít, Messze a csontoktól, És messze a keselyűktől. Túl a sziklákon, Ahol átkelt egykor Geb el-Tarik, És túl a koronákon, Mit a gyaurok hordanak. Mákgubók, ismeritek a csillagokat? Tudjátok, ki gyújtja a pontokat Az égen? Tudjátok, van e vers Az utolsó sóhaj után? Fűzzük selyemzsinórt A próféták nyakába, És írjuk újra a Korán minden sorát
22
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Higanyból, vérből, és Sárból készült keverékkel. Én - a tengeri kígyó fia. Én - aki legyőztem a Napot. Én - aki ítéletet hirdetek. Én - az elefántcsont aranyház. Mágusok esdekeltek Jisza előtt Akit egy örömlány szült Részeges római százados Ágyékából erre a világra. (Már ha van másik). Unom már a fátyolos arcokat, A bazár hosszú csarnokában. Megerőszakolt nők sikolyát Akarom hallani. Nincs más, Mi fölizgatna. Vegyük el a hitetlenektől A bosszúállás gúnyát. Csak lebegünk a tengerszoros fölött Hánynom kell, hogyha erre gondolok. Hánynom kell, amikor a minaretből Kiabál este egy rekedt hang. Talán az én véremet köhögi föl, Talán az enyémre áhítozik. Halászhajó ring az öbölben, Furcsa, vad szél lökdösi A naplementében. Seregélyek repülnek felém Egy káprázó szivárvány hídon A csőrükben borostyán nyakékkel, A lábaik közt Ali kardjával.
23
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Eltűnnek a ködben, Talán örökre, amikor A füst a fürdő mennyezetéig Emelkedik, majd a csempékig olvad. Debrecen, 2014.02.11. A sirály és a tó Sirály köröz vak tó fölött, Partján dermedt, csöndes nádas: Évezredes méltósággal Alszik ott a csodaszarvas. Mi csak állunk, elmerengve A fagyott, alvó tó partján, Jégbe öntött magunk látjuk Létezésünk néma hantján. Véres kristálymagyarságunk Haláltáncát korcsolyázza Nagyapáink, dédapáink Süvöltő kuruc siralma. Dolmányok, fakutyák, maszkok, Királyválasztó-karnevál, Fagyos tó és néma nádas, Röhög rajtunk a nagy Halál. Debrecen, 2014.05.22. Saga a Fejedelemhez Imígyen szóla Zarathusztra: Viseld igádat aljanép, Építs piramist az ember-isteneknek.
24
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
A te sóhajod maga az élet! Nyögsz, mikor szeretsz, nyögsz mikor szülsz, Nyögsz ha fizetsz, és hörögsz halálodban. Helytálltál a pajzsviadalban Fejedelem! Barna volt a dögmadarak prédája, Az eget nézted, a csontokra tapostál. Mi a sárkány karma a holló szárnyához? Mi a hatalom? Te magad Te, és amit a folyón túlról hoztál. Honnan folyik a vér, mely fölszántja a földet, Merre a víz, mely a rögöt táplálja Honnan a rög, honnan a szabály? Glória és matéria, eszköz és elvek, Elvek és eszköz, anyag és dicsfény Kipányvázott armageddon lovak. Hány hajó kell fölhajózni a tudat csatornáin? Hány fejsze, hogy alkoss, és ne formálj, Ne anyag légy, ne is aprítsanak? Debrecen, 2014.03.28. Emberáldozat Táltos-lovon vágtatok Birodalmak szélén. Kaszás üget mögöttem, Korona a fején. Hegyoldalban tiszafa Leszáradt az ága, Mondd még egyszer te ki vagy? Nem megyek világra.
25
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Katedrális a völgyben, Nem ég ott benn gyertya. Föláldoztuk az embert, Ezüstre, harmincra. A kapuban kőangyal, Lemállott a szárnya Hol a pokol, hol a menny? Boncolásra vár ma. Mákgubó a földeken, Ring az esti szélben. Rég kimondott nagy szavak, Írásban, beszédben. Mórok laknak odaát, Délre, napnyugatra, Megváltjuk a Prófétát, Kenyérre és vasra. Láttuk Rómát, s Bizáncot, Iszonyú város volt Ezredévnyi márványért Egy nemzedék lakolt. Láttunk sok száz csatornát Vértől vörösleni, Hajnali nap fényénél Romlást tündökölni. Szeretem a véres húst Büntetlenül nyelni, A hitványok imáját, Orgonán kísérni Akkor vagyok csak szabad, Hogyha vandál vagyok, Összetört a tükörkép, Kegyelmet nem adok. Holtak, táncra titeket Ma éjszaka hívlak.
26
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Vicsorít a holdsarló, Pogány tüzek gyúlnak. Ezt a szép új világot Ne hagyjuk nyugodni, Az örök szabadságot Lássuk bujálkodni. Debrecen, 2014.04.11. 17 Csak nézem a felhőket Az ágyon hanyatt fekve Olyan szépen úsznak, Minden gondot feledtetve. A darvak meg csak szállnak Bátran Moszkva felé: Októberi forradalmak, Betonszobrai közé. Most nem vagy itt, és csönd van És terhes már a képzelet, Takarómba tekeredve Megfázik a szeretet És tél jön majd, és fázni fog Mindenki az ég alatt, Kavarogva hulló hó Fedi a csonka tornyokat. Tizenhét éves lettem ma, Tizenhét évem eladnám Álmos arccal kortyolom Zöld címkés fekete teám. Zalaegerszeg, 2013.10.25.
27
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Az eltévedt Herceg Én hittem bennetek, sárga házfalak, Ferde kémények, kis sikátorok, Fekete szemek, nyári fehér ruhák, Elfátyolozott, törött ablakok. Átrepültem a nagy teret éjszaka, Mint csapongó, kaján, beteg holló, A templomtornyon éjfélt ütött az óra, És előttem állt palástban Apolló. Nézd, embertestvér, a sors akarta így, Látom eltévedtünk az erdőben Hercegem, te csak maradj meg Hercegnek, Hosszú múltban, s hosszabb jövendőben. Látod a Fekete Macskát a tetőn? Szívedbe karmol és lelkedbe mar, Kibelez. Kibelez téged Hercegem, Eljár a hold is fölötted hamar. Debrecen, 2014.06.03. 4D blues Lobog a víz a fazékban, És tépettek a pálmafák, Árnyékot vetnek a romok, Mer' Bacchus elitta agyát. Engem megcsap a tél szaga, Mikor olvad végre a hó Meg a dér meg a vezeték, A negyedik dimenzió. Forogjon a ventillátor, Dobogjon a szívlapát is, A rabszolga és a robot Ősidőktől ideális.
28
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Az a zsidó a kereszten Föltámadott harmadnapra, Azóta röhög rám, a bíbor Poncius Pilátusra. Kakasszó a sivatagban, Olszlopcsarnok a hegy alatt, Megtört idegpályák között Zakatol egy sebesvonat. Kaktuszon lóg a kísértet Júdás vagy a szamara, Hintalóval játszik a szél Megcsap hideg parazsa. Debrecen, 2014.02.03. Melkart zsoltára Ember, állj meg, és térdelj le egy pillanatra. Honnan jöttél? Ki vagy? Merre tartasz? Párducos fejedelmek vezettek ki Végtelen pusztákból és letűnt városokból. Láttuk a Bikát. Nappal a szarvai közt Hanyatlott a porba, amikor Ledöfte a Tengeri Kígyó Fia. Mondd, állatok vagyunk? Fajok karavánját Látom kavarogni, amikor föltámad A Déli Szél. És nem értem. És félek. Ahogy a dög rohad az árokparton, Úgy oszlanak a királyok is Bársonyba és tömjénfüstbe burkolózva? Ne zárkózzunk el az élvezetektől. Ivadékai vagyunk a vérnek és a sárnak, Minden váladéknak, melytől irtóznak, Ők, a szakállas, aranyszájú szentek. Szemléljük dombokról a naplementét,
29
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Vagy emeljünk tornyot a pusztulásnak, Ahová a földön vonagló, levágott idegenek Nyögései még éjszaka sem hallatszanak föl. Kapaszkodjunk a Déli Szélbe, Mert hőseink elhervadnak a Nyárban. Hétfő volt, amikor a Város Királya, Ő, a Bíborbanszületett, Ő, a Négy Égtáj Ura, Úgy döntött, hogy fürdőt vesz. A kíséret fölsorakozott a Palota teraszán, És a mágusok kara követte Az Elefántcsont Fürdőházba. Mondd: mit ér egy séta a folyó partján? Mondd: mi a föláldozott csecsemők sikolya? Mondd: rettegett-e a Bikaölő? Mondd: pompás az áldozat? A legidősebb mágus helyeslően bólogatott, Igen, az istenek elrejtik haragjukat. Majd amikor a nép éljenzésbe kezdett A Palota udvarán, a Város Királya, Ő, a Bíborbanszületett, ő, a Négy Égtáj Ura, Csak intett a jobb kezével. És a mamelukok áldozati állatokat, És legyőzött városok foglyait vezették elő. Nagy mészárlás volt a csata. Az elöljárók röhögve küldték A szegényeket kardok csapásai És keselyűk csőre alá. Remegett a férfi, mint Ősszel az olajfák levele. Mily értelmetlen a vég. Nem lehet jóllakatni a csillagokat.
30
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Gondolkodtál már azon, Hogy mennyire üres az egész? Eljutottál oda, hogy nem tudsz Már betelni? Ha igen, az rosszat jelent, Minden bizonnyal gőgös vagy, Pedig lehetnél jelentéktelen is. Este, amikor tücskök ciripelnek, És gyerekek játszanak az ablakod Alatt, és egy teljesen értelmetlen, Mi több - üres - szerelemtől Verítékes a lepedőd, hiába vagy A Négy Égtáj Ura. Nincs többé hódítás. Ó, Halál Angyala, néha, amikor üres, Szeretném, ha magad alá gyűrnél, És a képemet egy obeliszkre faragnák, Ahogy harci szekéren állok. Ó, Halál Angyala, jöjj, és játssz velem. Az áldozat befejeződött! - szólt a torok nélküli hang, és az előkelők trónszékekbe ültek a Palota teraszán, ahol nagyon meleg volt. Enyém a föld, övék a hatalom. Mi marad nekem? Ha leszáll az éj, aranyba Öntött közösülések között Folyik majd a bor, És minden bizonnyal Énekeket is zengnek rólam. Tudod, néha szeretném, Ha levetnéd csíkos köntösöm, És elfeledtetnéd velem Megörökölt világomat.
31
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Hirtelen szólásra emelkedtek a Város Istenei: Kelj föl, Tengeri Kígyó, ébredj, rázd a vizet, Fiút szülsz, aki legyőzi a napot, És elhozza a hetvenhét évig tartó éjszakát. Sós vízből és szárított húsból Teremtünk neked embernemet, Légiókat, akik pajzsokon Hordozzák Fiad, és szajhákat, Akik elnyomják benne a pusztítás géniuszát. Állj meg, állj meg, ne szaladj, ne szaladj. Tudod, te teremtetted az isteneket, Csak nem mersz emlékezni rá. Ne feledd, ha a zászlód leng a falakon, Emlékezz, ha vér folyik a Palota lépcsőin. Pálmaágat lengettek, ők, a szenvedők, Amikor végigvonult az úton, Ahol végig szokás vonulni, És gyerekek sipítoztak a szökőkútnál, De nem félelemből vagy örömből, Hanem mert gyerekek. Az öklüket rázták, ők, a hitszegők, Amikor a város fölött állt a hegyen, Ahová föl szokás mászni, És gyerekek sipítoztak a lábainál, De nem félelemből vagy örömből, Hanem mert gyerekek. Debrecen, 2014.05.12. Nyári szonett
Tudod kedves, én mindig télen jövök, Mikor a csöndes éjjel hó szakad, Most vörös fény dereng a dombok mögött Nyár van, s az éj oly búsan hallgatag.
32
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Csak bennem zsong mélyen mégis valami: Tán az élet, talán maga a nyár Jó volna majd egyszer feléd tartani, Nem messze, nem el, hol vár a halál. Mint festett üveg, olyan a boltozat, Összefolyt színek, a hold tisztán halad, Talán feléd, a vágyaim felé. Az út szélén ferde gyümölcsfák állnak, Fekete koronájuk lassan hajlong Az érzéki, titkos éjszakának. Zalaegerszeg, 2013.06.16. Az éj sötét asszonya Az ördög ezüstvillára Tekerte pókháló-sorsom, S torkomon durván lenyomta Pompás, ingatag mivoltom. Vértköhögő reggeleken Az erkélyről, szelíd szemmel Nézem, ahogy kintornát tol A dalos Fekete Ember. Fölveszem az éj palástját, S hold-tükrében nézem arcom, Hőst látok, avagy gazembert Valahányszor magam adom. Tudod, hogyha úgy szeretnél, Mint a rideg, sötét éjjel Megcsókolnám fehér lábad Minden kéjem szerelmével.
33
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Debrecen, 2014.05.19. A lázadás kék köde A mi lázadásunk nem volt nagy harc, Csak spleen volt, test és sóhajok, Csak kék köd és selyem-árnyak, Megtaposott pillanatok. Egy fán lóg velünk a század, Mellettünk az ó és az új, Alattunk hazugság-beton: Kiszólása bennünk szorul. Csonka a hold, mert elvesztünk, Fentről várjuk a kiutat, Fényt, repülőt, csillagokat, Csonka a hold, mert elvesztünk. Hamlet vagyunk, iszonyodunk Az apák rock and rolljától, A gépek új, vad zörgésétől, Az ódon, az új zajától. Az időn túl nem lesz semmi, A nem, a sem, a sivatag, A spleen, a test, a lázadás Mind megmaradnak hallgatag. Debrecen, 2014.06.01.
Végszó a végtelennek Az Úrban kételkedtem, Hisz elküldött a Földre, A Vádló cinizmusát Láttam csak belőle.
34
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Kérdeztem, kétkedtem, Rögtön, mikor föltört Az akarat belőlem, S éreztem hatalmam, De azt is, törékeny vagyok. Szabad-e hinni A Kárpátok alatt, Égni a rónán, Vagy Rouen piacán? Hiába hiú a dicső lét És hiába fogan balga félelem Lenni vagy nem lenni Nem kérdés többé, Csillag vagyok, vagy oszló föveny? Másnapos szombati hajnalon A puritán ösztön böfögött Maró lényem bugyraiból És láttam folyni a lefolyóban Az este apró darabkáit. Kézcsók, parfüm, kétes illat, Ilyen hát a Toscana bár, Pillanat, mikor lényem elillant, S pillanattá lettem öntudat nélkül. Ez volna hát a Nagybetűs Ember? Cáfolata vagyok összes Ádámoknak, Vérem nem méltó, hogy Tankréd kardját fesse, S testem sem áldozom Oltáron vagy ágyban, Istennőknek tiszta gyönyörére, Hisz nincs kinek és miért, Csak önnön élvezetnek, No de hol a tavalyi hó... Kérdi ő, a herceg?
35
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Venus márványszobra, Mediolanumban Bár inkább volt Diána, Mint a boldog gyönyör, Akár egy vödör Színezüst, öntöttem rá mindazt, Mint látni és láttatni Sosem akartam Törékeny alakján. Mert kegyes jósága meglátta, A kor helyes, csak én volnék finnyás Tarisznyámban semmivel érkeztem, Állandó vagyok, nem a változás. Halandó a test, De lelkem halhatatlan, Hisz föloldódtam minden utcakőben, A sok kacér mosolyban, Vetette rám akár Lisette asszony, Vagy Ulla a Mälar zajló jegén, Rokokó szalonban, hol Gusztáv Adolf Olajban a vásznon, Kezében acéllal, vágtató paripán, Lützen mezején feledte mindazt, Mire én szerény szobámban, Hiába leltem volna Ulla, Lisette, s a feszület alatt. Az előszobában Voltaire-bolondok Vitáztak a füst ködében, Az ágyon elterülve ábrándoztam Nagyságról elszenderedve, Mint szentkép, úgy feküdtem ott, Vagy mint a haldokló, sárga bőrű Marat Nem izgatott sem a voltaireizmus Sem más kicsinység, Csak a pillanat.
36
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Pillanat. Diadal. Beteljesülés. Elégedettség. Mindig csak habzsoltam, S harácsolva nehéz Békére lelni, Főleg, hogy nyugvó pont Nincs ezen világon. Repedések a padlón, A plafonon, Agytekervényeimben. Nevet akartam, méltóságot De nem leltem mást, Csak szilánkjait egy katedrális Rózsaablakának, Rongyfoszlányokat, és almacsutkát Az undorító, bűzös csatornákban, S végül remegő testem, Utánuk vetettem Csaló ideáljaimnak, Hogy félig lerágott almacsutka módján Ússzon lefelé A dekadenciában. Ez volnék. Ki vagyok? Álarcom mennyit takar, S gőg-e álszemérmem, Mit gyakran váltogatok? Láttam már úszni, Akár patkányhadat, Át a Weseren És keresztül a Dunán, Vagy buján ringani Szajna habjain, Hevesen siklani talján gondolán.
37
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Villon, Barry Lyndon, S mind ti gazemberek, Társaim voltatok, S mind ott végeztük Az asztal zöld bársonyán, Csonka lábbal és megtört hittel, Vagy lábunk közt játszó Széllel egy szilvafán. Bár utálom a kártyát, S a négy királyt megvetem A dámák azért szeretnek - Egyelőre Engem, s hogy melyik maszkom Mögött csillan hamis szempár Magam sem tudom, De találkozunk, Találkozunk mi még Egyszer talán, Egy könnyed táncban, Vagy vad orgiában, S látjuk még egymást Az esthajnalcsillagon. Debrecen, 2013.09.07.
38
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Alkotóink listája Acta De Kossuth
Kreatív Írás szakkör
Simon Bálint, 11.A
Berdó Dániel 11.b Csete Péter 11b Dankó Dorottya 8.a Dankó Tímea 12.a Daróczi Gréta 10.c Fazeka Gergely 11.b Gyapjas István 11.b Herendi Zsolt 11.b Iltyu Emese 9.c Kanalas Dominika 10.c Kiss-Batta Rozália 8.a Kovács Dóra 11.b Kovács Zsófia 10.c Kozma Luca 11.b Kun Szabolcs 11.b Menyhárt Zalán 11.b Nádasdi Panna 11.b Papp Gréta 10.c Szalánszky Attila 10.c Tomkó Alexandra 10.d Főszerkesztő: Papp Gréta Fölkészítő tanár: Czimer Györgyi
Fölkészítő tanár: Dr. Kiss Gabriella PhD
39
2012 óta
actadekossuth.info@gmail.com
Irodalmi különszám
Impresszum Sajtó alá rendezte: Pálinkás Dóra, technikai szerkesztő Simon Bálint, főszerkesztő Felelős kiadó: Dr. Kiss Gabriella PhD
"És én kerestem egyre-egyre Valami nagy Harmóniát." (Ady)
40
2012 óta