actadekossuth.info@gmail.com
2012 óta
Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága
II/3. szám, 2013.11.29. A könyvtárban elérhető nyomtatott formában is!
Tartalom 1. Magyar karácsonyok: 2. old. 2. Fecskehét: 5. old. 3. Sport rovat (holland-magyar mérkőzés, NBA): 8. old. 4. Egy zseni portréja (Stanley Kubrick): 11. old. 5. Coco Chanel: 14. old 6. Igazi forró csokoládé: 20. old. 7. Hagyaték az utókornak: 21. old. 8. ARTzok: 23. old 9. Magunkról: 39. old 10. Irodalom: 40. oldaltól
Áldott Karácsonyt kívánunk!
Acta De Kossuth
Aktuális
Magyar karácsonyok Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezünk. A kereszténység sokáig csupán második legnagyobb ünnepét minden év december 25-én tartják világszerte (A középkorban és a kora újkorban is a húsvét nagyobb ünnepnek számított.)
Történelmileg ma már tudjuk, hogy Krisztus valószínűleg nem december 25-én született, csupán a IV. században az őskeresztény vezetők vissza akarták szorítani Róma addigi legnagyobb ünnepét a pogány „legyőzhetetlen nap születését” és így szándékosan erre a napra tették a megváltó születésének napját. I. Gyula pápa 350-ben hivatalosan is a Megváltó születésnapjává nyilvánította december 25-ét. A karácsonyfa állítás szokása nem kötődik a kereszténységhez, eredete csupán a 15-16. századra nyúlik vissza. A 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a karácsony ünnepét. Az addigi templomi liturgia kezdett beköltözni a házakba. Az emberek a Biblia otthoni forgatása révén a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezdték otthon is ünnepelni. Kialakult sok karácsonyi szokás, például a karácsonyfa-állítás is. Ennek hátterében egy középkori skandináv (és germán) szokás állt, mely szerint egy-egy fiatal fa kivágása az ifjú élet feláldozását jelképezte. 2.
Acta De Kossuth
Aktuális
A pogány – kereszténységhez nem kötődő – rítust a 16. századtól Jézusra is vonatkoztatni kezdték, hiszen ő is fiatalon áldozta fel életét. Mai tudásunk szerint a legelső karácsonyfákat Skandináviában, azon belül Svédországban kezdték állítani. Magyarországban csak a 19. század első felében érkezett meg a karácsonyfa-állítás szokása, eleinte csak az arisztokrácia és a városi polgárság körében terjedt el. Karácsony az I. világháborúban: 1914 decemberében úgy tűnt, hogy a front karácsonya olyan lesz, mint a világháború bármely másik napja, ugyanis a pápa fegyverszüneti felhívását a katonai tömbök egyhangúan utasították el. A katonai vezetők még december 24-én is ragaszkodtak a szigorú hadi fegyelem fenntartásához, a harcoló alakulatok azonban végül módot találtak az ünneplésre, ráadásul ezt közösen tették. A frontról küldött levelekből az derült ki, hogy a német katonák gyertyákat gyújtottak, karácsonyi dalokat énekeltek, néhol pedig még karácsonyfát is állítottak. Miután a „karácsonyi fegyverszünet” hivatalossá vált, a katonák megajándékozták egymást. A béke azonban nem tartott sokáig, másnap már folytatták a háborúzást. És sajnos, a háború során feltalált gyilkos eszközök egyre inkább kiölték az emberséget a szemben álló felekből. Karácsony a II. világháborúban: Márai Sándor, a naplójában leírja, hogy a második világháború alatt hogyan ünnepelték a karácsonyt: „Karácsony előtti délután. Az a bizonyos karácsony ez, melyről az angol rádió beszélője mint „a magyar történelem legtragikusabb karácsonyáról” emlékezett meg a délutáni híradásban. Igaza volt, csakugyan az. Mi itt a fronton éljük meg a karácsonyt, valamilyen valószínűtlen, álomszerű helyzetben.” Inkább ajándékozással ünnepelték Jézus Krisztus születését. „A szomszéd kertész spontán áthoz reggel egy liter tejet ajándékba; a felesége küldi, „ez az ő Jézuskájuk”. Borral és dohánnyal, mandulával és mazsolával viszonozom szívességét, mely jobban esik e karácsonyon, mint minden ajándék, amit a múltban hasonló alkalommal kaptam.” Ez fontos volt, mert ebben az időben a jegyrendszer uralkodott, amikor jegyért kaphattak naponta élelmiszert. Így az emberek egymás között cserélgették az ételt. 3.
Acta De Kossuth
Aktuális
1950 – 1960: A szocialista rendszer idején, az egyházellenes harc jegyében, azt a „tévhitet” próbálták kitörölni, mi szerint a Karácsony Jézus születésének a napja. Karácsony másnapját törölték a munkaszüneti napok sorából, a tél főünnepé Sztálin születésnapja vált, míg december 24.-e átalakult fenyőünneppé. A fenyőt a Télapó hozta, és Fagy Apó örvendeztette meg az ifjúságot. Karácsony napján házbizalmik látogatták a lakásokat, és ellenőrizték az ünneplési szokásokat. A tanárok pedig ártatlannak tűnő kérdésekkel mérték fel a diákok „karácsonyi beállítottságát.” Végül 1988-ban teljesen megszűnt a fenyőünnep, és újra a keresztény karácsony lett a tél legfőbb ünnepe. Karácsony napjainkban: December 24-ét a legnagyobb ünnepnek tartják szerte a világon. Intenzív készülődés, sokszor korlát nélküli bevásárlás, rohanás előzi meg ezt a napot. A legtöbb ember azzal van elfoglalva, kinek milyen ajándékot vegyen, mi kerüljön az ünnepi asztalra. Majd óhatatlanul belefárad az előkészületekbe, s legtöbbször összeroskad a „szeretet” ünnepén, legyen az akár nő, akár férfi. Sokan gondolják úgy, meg kell felelni az ilyenkor szokásos elvárásoknak, legalább ezt az ünnepet családi körben, kellő külsőségek között kell eltölteni.
Kazella Réka, 7.b Szabó Dóra, 7.b 4.
Acta De Kossuth
Aktuális
Fecskehét A fecskehét egy „beavatási szertartás” az elsőéveseknek az iskolában. Ezen a rendezvényen vicces feladatok által versenyeznek egymással a csapatok, melyeket a zsűri talál ki. A táncok
Elsőként a 7. a lépett fel. Kissé nehézkesen indult az előadás, de végül az is látványosra sikerült. Az is elnyerte a közönség tetszését, hogy egy kis poént is csempésztek a produkciójukba (PPTV - egy reklámot parodizálva).
A 7. b osztály nem bízta a véletlenre a dolgot. Pörgős táncukkal viharként söpörtek végig a „színpadon”, nem kellett FIN TOROGnunk. Már ekkor látszott, hogy izgalmas lesz a két osztály versenye.
A kilencedikesek közül legelőször a c lépett fel. Felkészült táncukkal magasra rakták a lécet a többi osztálynak.
5.
Acta De Kossuth
Aktuális
Utánuk következett a 9.d produkciója. Kidolgozott, magabiztos, bonyolult mozdulatokkal hívták fel magukra a figyelmet. Ez a tánc egyértelműen dominált.
Végül 9. ny adta elő egész hetes munkáját. El sem kezdték előadásukat, máris mindenki csodálkozott, mert az osztály három szőnyeget és egy csomó széket hozott be. Pörgős, meglepetésszerű produkciójukat. Méltó befejezése volt ennek a megmérettetésnek. Buri Tamás, 8.a A versenyek A táncok után következtek a sorversenyek, melyek eldöntötték a végeredményt. Az első feladat a futás volt (a versenyzők almával a szájukban sprinteltek). A hetedikeseknél párcentiméter döntött az első helyről. A kilencedikeseknél egyértelmű volt, hogy ki a győztes. 6.
Acta De Kossuth
Aktuális
Ezt követte a koktélivás. A nézők azért drukkoltak, hogy több hányást láthassanak. Ez nem volt esélytelen, mert az ital bébiételt, gyümölcslevet, paradicsomlevet, citromlevet és étolajat tartalmazott.
Ezután jött a narancsevés, tojásdobálás, kötél-akadálypálya és a lufi pukkasztás. Mindegyik osztály teljes erejével küzdött, hogy a végén ők diadalmaskodjanak. A nap utolsó száma a célba dobás volt. Colába Mentost kellett hajigálni. Egy kis botrányt kiküszöbölve végül sikerült befejezni ezt a megmérettetést. Külön említsük meg a 9. ny-es lányt, aki egy kivételével az összes Mentossal betalált. Ez bámulatos!
A rendezvény végén a 7.b és a 9.d ünnepelhetett állat módjára. Valastyán Marcell, 8.a
7.
Acta De Kossuth
Sport
Mohács Amszterdamban Hollandia-Magyarország 8:1 Fájó erről annak a fiatal szurkolónak írni, aki végignézte a románok és a hollandok elleni mérkőzéseket, és nagyot csalódott. Ez én volnék. S állítom, ez két hatalmas kudarc, mely megmutatja a magyar válogatott mentális alultápláltságát, a Haladás megfigyelőinek totális alkalmatlanságát, valamint Dzsudzsiék válogatottbeli erőtlenségét. Tudja meg Magyarország: nem jutunk ki VB-re, EB-re ezekkel a srácokkal, mert nem érdemlik meg. Ja, és hogy „mikor lesz itt futball”? Hát még egy jó tíz évig biztos nem. Az utánpótlást kellene fejleszteni, nem kellene minden meccsen úgy pályára lépni, hogy „ezt úgyis megnyerjük”. Tisztában kell lenni az erőviszonyokkal, ne tápláljunk hiú reményeket, a holland, a román és a török futball is előttünk jár, úgyhogy csoda a 3. hely is a csoportban. Attól, hogy a biztosítási ügynökökből és építészekből álló miniállam, Andorra válogatottját megvertük, még nem vagyunk világverő magyar csapat. Aranyköpések… … A magyar futball totális válságáról: „A szurkolókat hosszú évek óta átverjük.” (Szalai Ádám) „Sokszor gondolkodás nélkül tűzzük ki a célokat.” (Várhidi Péter) … Az öngólról: „Az a súlyos, dermesztő pillanat csontig lemeztelenített egy szinte minden elemében hamis, érdekeit arrogánsan védő belterjes világot… A magyar futballt.” (Vincze András) „Devecseri? Há’ jót akart ő!” (Trollfoci) „Amúgy jól játszottam” (Devecseri Szilárd) … és Egervári Sándorról: „Nem attól lesz valaki jó szakember, mert elvégzi a kéthetes edzőképzést.” (Szalai Ádám) 8.
Acta De Kossuth
Sport
„Ballag már a Sanyika… Kijártuk a 8 általánost.” (Trollfoci) Zárásként: mi a véleményem a magyar fociról? Nekem nyolc. Valastyán Marcell, 8.a NBA: Az erőviszonyok kérdése Nem csak a labdarúgás érdekli az embereket. Sokan figyelik más sportágak eseményeit is. A hónapban legtöbben az amerikai kosárlabda ligát várták. Röviden beszámolunk az eseményekről: A legnagyobb kérdés (mikor az ember ilyenkor feltesz): Hogyan kezdett a tavalyi bajnok? A 2010-es évek töretlen bajnoka a Miami Heat most nincs olyan jó helyen, hogy bizakodva nézzen a jövőbe, ugyanis a csapat kockáztatott, és ez még nem hozta meg a gyümölcsét. A Miami négy újonccal szállt be a küzdelembe. Az egyik felér a legendás LeBron James tehetségével is (Chris Bosh). Ám a nyolc meccsből hármat elvesztett a csapat. Az egyiket a Washington Wizardstól, a másikat a Brooklyn Netstől a harmadikat is a Brooklyntól szenvedte el. Így most „csak” az ötödikek a főcsoportban. Lássuk azt a két csapatot, kik a Miamit térdre kényszerítették. A Brooklyn (tavaly bejutott a rájátszásba, és egy mindent eldöntő meccsen búcsúzott el a Chicagótól) hét meccs alatt két vereséget szenvedtek el. A sokak által kedvelt Boston és a reménykedő Detroit győzte le a Brooklynt. Így harmadikok, de egy meccsel kevesebbet játszottak, mint a többiek. A másik „hős” csapat a Washington (tavaly siralmas szerepléssel nem jutottak a rájátszásba). Ők hozták tavalyi formájukat, és nagyon rosszul állnak. Hét meccsből kettőt tudtak nyerni. Az egyik a Miami, a másik a Cleveland Cavaliers ellen érték el. Így nem meglepő, hogy a továbbjutást sem érő kilencedik helyen vannak. A tavalyi döntős (San Antonio Spurs) sem kezdett jobban. Hat meccset játszottak, és mindössze kettőt nyertek. A „szerencsés” vesztesek közé tartozik az Orlando Magic és az Atlanta Hawks (akik az utolsók lettek a saját főcsoportjukban). Ezáltal a tizenharmadik helyet foglalják el a Denver Nuggets és az Utah Jazz előtt. Három csapatot fontos még kiemelni: az egyik a New Orleans Pelicans. Tavaly szóhoz sem tudtak jutni a továbbjutás kérdéséhez, 9.
Acta De Kossuth
Sport
de most mindenkit legyőzve (7/7 átlaggal) magabiztosan vezetnek. Számukra ez bíztató jövő. Másik csapat az ismert Chicago Bulls. Ők remek játékkal hívták magukra a figyelmet. A Chicago is 100%-os teljesítményt nyújtott ez lenyűgözve a nézőközönséget. Talán ők lesznek azok, akik legyőzik a Miamit? Ugyanis elszántan hajtanak a trónra. A harmadik csapat pedig a döbbenetes meglepetést nyújtó együttes: a Toronto Raptors. Az egyetlen kanadai csapat felhívta magukra a figyelmet. 1995-ös fennállása óta nem volt ilyen előkelő helyen. Hét meccsből mindössze egyet veszítettek (a Minnesota Timberwolves gyűrte le őket). Talán most le fognak tudni tenni az asztalra valami eredményt Ez (mi szurkolók) nem bánnánk. Ezektől a csapatoktól függően is voltak bravúros eredmények. Portland, Phoenix a harmadik, és ötödik helyen állnak. A másik főcsoportban a tavaly abszolút utolsó helyezett Charlotte Bobcats negyedikek lettek a Miamit megelőzve! A csapat 2004-ben alakult csapat soha meg sem közelítette ezt az eredményt! A legjobb helyezésük is a tízedik hely! Mindentől függetlenül ez csak az előszezon volt még nem vonhatunk le messze menő következtetéseket, mert még távol van a vége, viszont ezek az eredmények mutatják, hogy a tavalyi erőviszonyok felborultak. Buri Tamás, 8.a
10.
Acta De Kossuth
Kultúra
Stanley Kubrick Egy zseni portréja (USA, New York, Bronx, 1928. július 26. – 1999. március 7.) Hogyan lehet egy egyszerű bronxi egyetemistából a világ egyik legnagyobb hatású filmrendezője? Stanley Kubrick életútja erre a kérdésre ad választ. Nem túlzás azt mondani, hogy munkássága a mai fiatalság körében nem olyan ismert, mint amennyire a szakmai elismertségéből feltételezhetnénk. A filmgyártás korunk egyik legjövedelmezőbb iparága, ahol futószalagon készülnek az új filmek. Új arcokra és nagy durranásokra van szükség ahhoz, hogy kielégítsék a köz igényét. Talán ezzel a folyamattal magyarázható, hogy gyakran még az olyan klasszikusok, mint Stanley Kubrick is háttérbe szorulnak. Kubrick személyisége legalább olyan különleges volt, mint a filmjei. Különc volt, és a sajtótól távol tartotta magát, kerülte a hírességekre jellemző nyilvános szereplést. Ezért aztán - főleg a bulvársajtóban - sok téves híresztelés jelent meg róla. Például azt írták egy időben, hogy félt a nőktől és kerülte őket, holott családi élete ennek ellentmond. Valójában közvetlen környezetéből is kevesen ismerték valódi személyiségét.
11.
Acta De Kossuth
Kultúra
Olyan filmekkel gazdagította a filmművészetet, mint a Mechanikus narancs, Tágra zárt szemek, Acéllövedék, Lolita. Mivel ezek alapvetően nem „effekthajhász” művek, hanem inkább rétegfilmek nyilvánvalóan kisebb népszerűségnek örvendenek, mint a kor akciófilmjei. Kubrick soha nem készített olyan művet, amely valamiképpen ne adott volna számtalan vitára okot, A Mechanikus narancs azonban ellentmondásosabb volt, mint az összes korábbi alkotása együttvéve.
A film Anthony Burgess azonos című regénye alapján készült. Kubrick antiutópisztikus látomása pár intelligens fiatal bűnözőről szól, akik rabolnak, fosztogatnak a lehetséges büntetéssel mit sem törődve. A film főszereplője Alex DeLarge, aki a napi „ultra-erőszak” után barátaival egy tejbárban tengeti az időt, majd otthon az emberiség elpusztításáról fantáziál, és a jó öreg Ludwig Van Beethovent hallgatja. Egyik bűncselekménye során Alexet egy terápiára küldik, ahol „kiölik” belőle az erőszakot egy forradalmian új eljárással. Természetesen, ez nem megy olyan könnyen és Alex személyisége teljesen megváltozik, hogy jó vagy rossz irányba azt már a nézőre bízza Kubrick. A filmben gyakoriak az orosz kifejezések, de ezek gyakori előfordulása lehetőséget ad a jelentésük értelmezésére, így ez nem akadályozza a nézőt a szórakozásban. A 136 percen keresztül látható destruktív viselkedés és a bizarr képsorok gondoskodnak arról, hogy a néző sose felejtse el a filmet. Alapvetően azért az erőszak a filmben nem cél, hanem eszköz. Kubrick és a színészgárda zsenialítása biztosítja, hogy a film mondanivalója a társadalommal kapcsolatban manapság is éppen 12.
Acta De Kossuth
Kultúra
annyira érthető, mint akkoriban. A megjelenés után visszavonatták a filmet Nagy-Britanniában, ugyanis a kritikusok szerint a mű erőszakra motivál. A Mechanikus narancs egy igen komoly fricska a kormánynak, talán inkább ezzel magyarázható betiltása, nem pedig az erőszakos képsorokkal. Ennek ellenére Mechanikus narancs a fiatalok körében egy nagyon népszerű téma lett, és miután visszakerült a mozikba, elvont témája és szokatlan rendezése ellenére komoly pénzeket hozott a filmiparnak. Természetesen, a vádak nevetségesek, hiszen Kubrick annyira visszataszítóan ábrázolja az erőszakot, hogy a film inkább elborzaszt, mintsem motivál az ilyen tevékenységre.
Stílusos, elborzasztó, nagy hatású, brutális. Kevés olyan jelző van, amellyel az ember ne illethetné a Mechanikus narancsot. Minden kedves olvasónak ajánlom ezt a gyöngyszemet, ha igényes szórakozásra vágyik. Dávid Gergő, 11. a
13.
Acta De Kossuth
Divat
Coco Chanel Chanel lényege a titok. Nincs magyarázat arra, hogyan lesz valakiből a divattörténet meghatározó személyisége, miközben nem előkelő, még a tanulás terén is érintetlen felmenői voltak. Chanelt ez teszi izgalmassá, miközben erős, okos, határozott, öntörvényű és sebzett volt. Gabrielle Chanel 1833 nyarán látott napvilágot, szerény körülmények között nevelkedett testvéreivel. Édesanyja korai halála és apja felelőtlensége miatt 12 évesen aubazine-i árvaházba került. Nem viselte jól fiatalkori éveit, szerinte egy szabadságra született ember nehezen viseli az ilyesfajta szorítást. Viszont Gabrielle stílusán markáns nyomot hagytak a zárdában töltött kemény évek. 18 évesen a moulins-i Notre-Dame intézetbe került, ahol elsajátította a varrás művészetét. 5 évvel később letette a tűt és a cérnát, és szerencsét próbált Vichyben élő bácsikájánál. Úgy gondolta, hogy a színpadi szereplés sokkal szórakoztatóbb életforma, mint a varrónői állás, így háttérszerepet is vállalt a "La Rotonde" című, kávézókban előadott darabban. Pár hónappal később már énekelt is a színdarabokban. A hivatalnokokból álló közönség pedig csak rajongott érte. Leghíresebb színpadi száma a "Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro?" meghozta neki a sikert, és ettől fogva lett Coco a neve. Coco ki akar tűnni, sikerre vágyik, csak még nem tudja miben. Étienne Balsannal talákozgatott, a jómódú hivatalnokkal, neki köszönhetően ismerte meg Coco a felsőbb társadalmi réteg szokásait és etikettjét. Románcuk azonban néhány hónap után véget ért. Balsan baráti körében ismerkedett meg Arthur Capellel, egy gazdag angol bankár fiával, akit mindenki csak Boy-ként emleget. Ő Gabrielle életének első, egyetlen, igaz
14.
Acta De Kossuth
Divat
szerelme. 1909-ben Chanel otthagyta az énekesnői pályát, és Párizsba költözött szerelméhez. Az angol férfi érti és támogatja mindenben. Ő segíti hozzá, hogy megnyissa első igazi kalapszalonját a Cambon utcában. Kalapjai merészek, praktikusak és mások. Cambon tökéletes helyszínnek bizonyult, hiszen ezen a környéken élt az eleganciát kedvelő párizsi felső osztály, és mindössze pár lépésre volt a Vendôme tértől és a luxus francia fellegvárától. Az itteni sikereket követően két újabb üzletet nyitott: Deauville-ban és Biarritz-ban. Coco úgy döntött 1918-ban, hogy újabb üzletet nyit a Cambon utcában, a 31-es szám alatt. Ez az üzlet már a mai butik fogalmának felelt meg. Közben kitanulta az üzletvezetést és ruhákat is kitett a kirakatba. Ezek az öltözetek egészen mások. Chanel laza, hurkolt anyagokkal dolgozik, mindig a vonalakra koncentrál és nem a díszítésre. Ott dől el minden, vallja, és persze igaza van. Ruhái elegánsak és kényelmesek. Levágatja gyönyörű haját, és divatot is teremt ezzel a tettével. Ő kezd el napozni, szaténpizsamát hordani, sötét autóval járni és megérteni az avantgard művészetet. Már több száz alkalmazott dolgozik neki, a világháború sem rengeti meg a céget. Viszont Boy családot akar, olyan feleséget, aki segíti diplomáciai karrierjében, de Chanelnek nem lehet gyereke. A férfi megnősül, de a kapcsolat zavartalanul tart egészen 1919 karácsonyáig, amikor Boy autóbalesetben szörnyethal. Ez a legnagyobb vesztesége. 1921-ben egy vakációja során találkozott Ernest Beauxval, a híres parfümkészítővel. Arra kérte Ernest, hogy készítsen neki egyedi parfümöt. Coco kifejezetten különleges illatra vágyott, egy olyan összetételt szeretett volna, ami mesterséges. Ebben az időszakban minden illatszer alapanyagául virágok szolgáltak, s így természetesnek minősültek. A vegyész, már évek óta tanulmányozta az aldehideket. Egy erősödő természetes virágillatot állított elő szintetikus anyagokból. 15.
Acta De Kossuth
Divat
Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát. Coco a mintasorozatból szándékosan az 5. ampullát választotta, mert ez volt a szerencseszáma. A névválasztás, pedig tudatosan történt: " A kollekciómat az ötödik hónap, ötödik napján indítom el a piacon, így hagyjuk meg neki az ötös számot, amely majd szerencsét hoz neki is". Közben kapcsolatba került az Dmitrij Pavlovics Romanov orosz nagyherceggel. Ő rajzolta a Chanel N° 5 első flakonját, ami nem volt más, mint a cári testőrség vodkásüvege. A Chanel N°5 nem csak azért különleges, mert ez az első mesterségesen alkotott parfüm, hanem Coco ezzel a lépésével új tendenciát indított: innentől kezdve minden neves divatház saját parfümmel is rendelkezett. Chanel nyitott volt a környezetére. Család helyett művészek, írók, táncosok, koreográfusok vették körül. Hat éven át volt barátnője Hugh Grosvenornak, Westminster hercegének. 1928-ban Skóciában jártak, és onnan hozta haza a tweed kosztümök ötletét. Ő öltöztette mind az európai és amerikai nőket. Az amerikai hölgyek különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus öltözködést részesítették előnyben. Chanel teremtette meg az elegáns egyszerűség és kényelem definícióit. Elvetette az összetett elegancia kellékeit, és bemutatta a kényelmes és egyszerű elegancia új stílusát. Chanel hatása a divatvilágban akkora volt, hogy más tervezők - mint Dior, Givenchy és Lanvin - lecserélték a különc és extravagáns stílusú ruháikat egy egyszerűbb és meglehetősen alkalmi változatra. Vállalkozó szelleme és ruháinak egyszerűsége 16.
Acta De Kossuth
Divat
elsöprő sikert aratott és több millió dollárt hozott számára. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és eleganciáját. Divatlapok kezdtek rá felfigyelni. 1924-ben fantázia ékszereket kezdett tervezni és készíteni, Etienne de Beaumont, majd Fulco di Verdura ékszertervezőt is elhívta a divatházba. Chanel népszerűsítette a hosszú hamis gyöngyfüzér kosztümékszereket, továbbá a strasszból, gyémántból, rubinból készült karperecekkel és melltűkkel együtt. A 1926-ban rukkolt elő a "kis fekete ruhával", ami egyszerűségével hódított, annak ellenére, hogy a korszak divatja teljesen másról szólt. Elegáns darab, amit alkalomtól függően viselhetünk lezserebbül, vagy látványos kiegészítőkkel kombinálva. Lényege az egyszerűség, hiszen csak így mutathatja meg variálható, praktikus oldalát. A kis fekete ruha az egyik leguniverzálisabb ruhadarabbá vált közel kilencven éves pályafutása során, hiszen majdnem minden eseményre viselhető korosztálytól, testalkattól függetlenül. A Vogue divatkritikusait nyerte meg legelőször, akik a ruhában a modern nő egyenruháját látták. Kollekciójába felvette az esőkabátot és a blézert is aranyozott gombokkal. Női ruháihoz olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva. A kosztüm főleg az 1950-es években terjedt el, megszilárdítva Chanel hírnevét. Az egyenes, enyhén bővülő, térd körül végződő szoknyát dobozszerű, gallér nélküli kiskabát egészíti ki, szegélyeit bordűr díszíti, s aranygombokkal vagy láncokkal záródik. Legkedveltebb anyaga a sokféle, színes tweed szövet. 17.
Acta De Kossuth
Divat
Coco Chanel kardigánt és pulóvert is a nőkre adta, boldogan követték őt a kényelmes élet útján. A divattervezőnő az addig alsóruházat céljára használt jersey anyagot felsőruházati textilként kezdte használni. Merész húzással ő indította el az - elsősorban harangszárú - nadrág viseletét a hölgyek között. 1932-ben Chanel újra középpontba került. Gyémánt ékszereket tervezett, a gyémántokat platinára dolgozták rá. Ilyen extravagáns dolgokat csak ő engedhetett meg a gazdasági válság nehéz éveiben. 1935-re már 4000 alkalmazott dolgozott nála, a Cambonban 5 lakóháza volt, és évente kb. 28 000 modellt adott el. 1939-ben bezárt a varroda és a divatház. Chanel először vidékre ment. De mivel akkori szeretője, Hans Gunther von Dinklage német katonatiszt volt, kollaboránsnak számított, és 1944-ben Svájcba menekült. A parfüm bevételéből él, és szomorúan nézi, hogy a divatot már nem a nők diktálják és az új tervezők már férfiak. A háború utáni időszak döntő volt Chanel számára. Amikor visszatért Svájcból, Franciaország lelkesen ünnepelte Christian Dior új divattrendjét. 1954-ben megnyílt a rue Cambon-i műhely, új kollekció született, de a kritika hűvösen fogadta. 1955-ben megjelent a láncos steppelt táska végső formájában, 1957ben pedig a fekete orrú szandál. 1955-ben kreálták a divatház első férfi parfümjét, a Pour Monsieur-t. Még ugyanebben az évben Marilyn Monroe nyilvánosan kijelentette, hogy a Chanel N° 5 néhány cseppje nélkülözhetetlen az éjszakáihoz. Ez újabb ragyogó elismerést jelentett. 1957-ben Mademoiselle Chanelnek ítélték a Neiman Marcus Fashion-díjat Dallasban. Amerikában is népszerűek voltak 18.
Acta De Kossuth
Divat
modelljei, Jaqueline Kennedy rózsaszínű Chanel-kosztümöt viselt a merénylet idején. Honnan jön a dupla C logó? Állítólag a dupla C logóval szeretőjének állított emléket Chanel, a két betű a Chanel és Capel neveket takarta. Más források szerint viszont az összefonódó betűk a ciszterci rózsaablakokról valók, esetleg arra a kastélyra utalnak, a Château de Crémat-ra, melyben Chanel 1920ban nyaralt. Akárhogy is, a CC nem saját nevének kezdőbetűit fedi, az biztos. Biri Tímea 11.c Matkó Nikolett 11.c
19.
Acta De Kossuth
Recept
Igazi forró csokoládé Novemberrel együtt megérkezik az egyre hidegebb időjárás, sapkasál-kesztyű hármasa bekerül a mindennapi ruhatárunkba. A csípős szél és az esőcseppek nem csak a fák levelein, de az idegszálainkon is táncolnak. A hosszabbodó éjszakák bágyadtságot hoznak magukkal, ilyenkor legjobb leülni egy pillanatra és kipihenni a nap fáradalmait. Az ilyen nyugodt pillanatokhoz hoztam egy forró csokoládé receptet, ami garantáltan melegséget hoz a hideg estéken. Hozzávalók: (2 személyre) egy bögre tej egy bögre tejszín negyed bögre cukor (lehet ízlés szerint kevesebbet vagy többet) fél bögre kakaópor (nem instant) egy tábla (10 dkg) étcsokoládé Elkészítés: Egy lábasban a tejet, a tejszínt és a cukrot forraljuk fel, állandó keverés mellett, vigyázva nehogy odaégjen. A csokit törjük apró darabokra, adjuk hozzá a forró tejhez és kevergessük, amíg fel ne olvad a csoki. A kakaóport lassan szitáljuk a lábasba folyamatos keverés mellett (különben összecsomósodhat a kakaópor), majd újra forraljuk fel. Bögrékbe öntve azonnal fogyasztható. Aki a különlegesebb ízeket kedveli, nyugodtan keverhet hozzá chilit vagy narancs kifacsart levét, mindkettő remekül harmonizál a csokoládéval.
Gulyás Gréta, 11.a 20.
Acta De Kossuth
Hagyaték az utókornak
HAGYATÉK AZ UTÓKORNAK -avagyTanári aranyköpések kézikönyve
Érdekes hangok szűrődnek ki a szertárból, ami a diákoknak is feltűnik. „- Mi ez a hang? - Nem tudom… kintről jön. - Nem gyerekek, ezt Tanárnő csinálja itt a szomszédban.” Farkas Oszkár Tanár Úr „- Tanárnő! Felkapcsolhatjuk a lámpát? - Nem, mert le kell kapcsolni.” Dr. Futóné Monori Edit Tanárnő „- Na, akkor feleljen most egy lány. - Ne már! Vasárnap Anyák napja van Tanár úr. - Kinek van itt gyereke?” Dr. Krakomperger Zsolt Tanár Úr 10-esek puskáztak matek órán. Az utánuk következő osztály észrevette a padon lévő firkát és jelentették Tanár úrnak. „- Tanár úrnak itt volt órája a 10-esekkel és a négyzetgyökből írtak? - Igen, miért? - Mert itt a padon a puska. - Jó! Akkor a következő dolgozatra plusz 1 pontot kaptok, hogy erősítsük a besúgó rendszert.” Márkus Imre Tanár Úr „ A mai filmek már elég rosszak… Itt vannak ezek a vámpír-történetek. Teljesen hihetetlen számomra, hogy egy épeszű, egészséges, fiatal lány beleszeret egy élettelen, hideg, vértelen lénybe, aki mivel vértelen is biztos, hogy teljesen impotens...” Dr. Kiss Gabriella Tanárnő „- Tanár Úr! Az direkt van szaggatottal vagy csak megkülönböztetés? - Csak megkülönböztetés… Igazából lusta voltam elmenni színes krétáért… Az 3 lépés. Oda-vissza 6 fölösleges lépés az életemből!” Márkus Imre Tanár Úr 21.
Acta De Kossuth
Hagyaték az utókornak
A diákokAt sem kell félteni… - diák csemege Magyar órán a diákok Az ember tragédiáját veszik, ami színekből épül fel. „- Vannak benne bibliai színek, történeti színek, illetve utópisztikus színek is. Mondjon valaki egy utópisztikus színt! - Ööö… Piros?” „- Tanárnő! Mennyibe kerül most egy nyelvvizsga? - Olyan 30 ezer. - Ó, a józsefvárosi piacon csak 10 ezer.” Asztalos József Tanár úr a diákok kifogásainak felsorolása közben: „- Fáj a bokám, fáj a fejem, fáj a hasam… - Fáj a hajam… - Jól van, kösz szépen. Jó fej vagy.” „- Hogy érezted magad ebben a tanévben? Diák: - Jól. - Bővebben? Nagyon jól. Másik diák: - Én Tanárnő ebben az évben jól éreztem magam, de jövőre lesz biológia és akkor már nagyon-nagyon jól fogom érezni magam!” Balassi Bálint: Hogy Júliára talála című vers elemzése közben. „- Mi ebben a versben a petrarkizmus/idealizmus? Gondoljatok egy mai slágerre, aminek a szövegében egy lányról énekelnek. - Sexy B!tch.” Történelem felelés: „- Ki győzött? - Hát, Napóleon vesztett.” „- Meghalok, ha nem tudod a henger területének képletét! - Nem tudom, nem tudom, nem tudom.” Varga Dóra, 11.c Antal Sára, 11.c 22.
Acta De Kossuth
ARTzok
Időutazó a’70-es évekből - Interjú Goretity Franciskával Információs doboz Született: 1997. december 27. Melyik osztályba jársz? 9.E – nyelvi előkészítő (DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma) Ha megtehetnéd, milyen szupererőt választanál magadnak? Időutazást. Visszamennék az időben. Milyen színűre festenéd az eget? Jó úgy ahogy van, másképp természetellenes lenne. Továbbtanulási terv: Az Iparművészeti Egyetemen animáció szak.
K: Mi jut eszedbe elsőnek, ha megkérlek, hogy egy számodra kedvelt tulajdonságod vagy vágyad alapján röviden jellemezd magad? V: Mint említettem, szívesen visszamennék az időben. Úgy érzem, hogy a mai világ elértéktelenedett, és én szívesebben tartoznék a hetvenes évek világához. Az akkori értékeket próbálom a mostani korba belecsempészni. K: Mióta rajzolsz, és mit szeretsz benne? V: Mióta az eszemet tudom rajzolok, egészen kiskorom óta vonzanak a formák és a színek. Miközben rajzolok teremtek magamnak egy kis univerzumot, amiben el tudok veszni, ezt élvezem benne a legjobban. K: Mik a kedvenc témáid? V: Elsősorban a mitológia, különösen a magyar mitológia foglalkoztat. És az irodalom, minden mennyiségben. Ezért is döntöttem a rajzfilmkészítés mellett. Egy nap, nagyon szeretnék különböző irodalmi műveket megfilmesíteni. Úgy gondolom, hogy a rajzfilmes eszközök hozzá tudnak adni egy műhöz (pl. drámához) egy olyan pluszt, ami a filmes vagy színpadi világban nem feltétlen jelenik meg. 23.
Acta De Kossuth
ARTzok
K: Mi inspirál? V: Nagyon inspirál a beat és a hippi kultúra, a pszichedelikus forma- és színvilág. A zene is nagy hatással van rám, mind a könnyű- és a komolyzene. Például életem egyik meghatározó élménye egy LGT koncert volt. K: Kik a példaképeid? V: Mivel rajzfilmes szeretnék lenni, ezért leginkább ennek a műfajnak a nagy alkotóira nézek fel leginkább. Ilyen például Jankovics Marcell és Horváth Mária (ő is egy rendezője volt a Magyar népmeséknek). Képesek a rajzfilm kínálta lehetőségeket maximálisan kihasználni, ilyenek például a metamorfózisok (az egymásba átalakuló figurák- rajzfilmes eszköz) , amik szerintem az én elkövetkező munkásságomnak is egyik alappillérei lesznek. Fantasztikusan kezelik a különböző szimbólumokat és jelképeket, olyan mindent átfogó műveltségük és néprajzi tudással rendelkeznek, ami minden szakmabeli számára példaértékű. Horváth Máriával nemrég volt szerencsém találkozni a kecskeméti rajzfilmstúdióban és most már elmondhatom, hogy emberileg is felnézek rá. K: Mik a céljaid? V: Először is bekerülni az egyetemre. Elvégzése után szeretnék én is Kecskeméten elhelyezkedni és példaképeim nyomdokán valamicskét hozzátenni a rajfilmes kultúrához. Egyik nagy álmom a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. könyv (Déry Tibor) és musical (Presser GáborAdamis Anna) megfilmesítése, amely teljes mértékben össze tudná kapcsolni az irodalmat a zenével.
24.
Acta De Kossuth
ARTzok
K: Az utóbbi időben változott a rajstílusod? V: Régebben a rajzaim nonfiguratív jellegűek voltak, de mióta tanulok rajzolni, és megtanultam embert ábrázolni, a képeim kezdenek figurális irányba elmozdulni. K: Mesélj a rajzaidról, kérlek. Melyikkel akarod kezdeni? V: Elsőnek a mitológiai témájú rajzaimat szeretném bemutatni. K: Akkor, az első, „A törpe és a garabonciás sárkányon”. (Garabonciás: varázsigéket ismerő diák, aki a világfa ágai között a sárkányt meglovagolja.)
V: Különböző képek keretein belül meg szerettem volna tervezni a magyar mitológia figuráit, ez az alkotás is ezért készült. Erre a képre ezt a hármat rajzoltam. A garabonciás és a sárkány összekapcsolódik, a törpét meg hozzá tettem. A sárkány egy időjárás- démon volt, és a garabonciás őt meglovagolva hajtja el a rossz időt. Próbáltam rajzfilmes stílusban megcsinálni. K: Érdekes ez a talajminta, és ahogy látom, visszaköszön a többi képeden is. Te találtad ki? Honnan jött? V: Nemrég fejlesztettem ki, és nagyon megtetszett, a legtöbb képemen fellelhető ez a kacskaringós mintákra épülő motívum.
25.
Acta De Kossuth
ARTzok
K: A következő kép: „A farkas és a banya”.
V: Azért hoztam össze egy képre a két figurát, mert mindkettő a középső világrészhez tartozik, és többé-kevésbé negatív figurának számítanak – erre utalnak a borongós, sötét színek is a képen. A farkas lesoványodott alakjával, és a háttérben lévő teliholddal vészjósló, ijesztő hangulatot akartam kelteni. Eszköz: tus.
26.
Acta De Kossuth
ARTzok
K: „A szépasszony és a kutya”… Ismét egy boszorkány?
V: Igen, a szépasszony egy fiatal boszorkány, és ő is bővelkedik ártó szándékokban. Férfiakat csábít el és dönt romlásba, a bájital is ezt szolgálja. A kutyának halottkísérő szerepe van. A koponya a kutyával függ össze,és lámpás odavonja a tekintetet a 2 koponyára - egy emberire és egy lóéra. A ló koponya azért van ott, mert az ősmagyarok a lovakat is halottaik mellé temették.
27.
Acta De Kossuth
ARTzok
K: „Szélanya, vízi tündér, és az égitestfaló markoláb” a soron következő alkotás.
V: Itt a fő hangsúlyt a vízi tündér kapja. Ellentétbe állítható az előző képpel, a női alak megjelenése és testhelyzete is hasonló, de itt a rajz 28.
Acta De Kossuth
ARTzok
hangulata egyértelműen pozitív. A Szélanya éppen kiengedi a szeleket a barlangjából, ő is pozitív figura, a ’ jóságos öregasszony ’. A háttérben látható az égitestfaló „markoláb”, egy égi lény, a magyar hitvilág neki tulajdonította a nap –és holdfogyatkozást. A világfa pedig mindenhol jelen van, és a szélanya a fa ágai között lakik. K: „A sárkány és az ördög” … Ezen a képen a sárkány máshogy néz ki, mint ahogyan a garabonciással ábrázoltad. Gondolom, ennek célja van.
V: Igen, ezt a rajzot inkább humorosabb, jópofa képnek szántam. A középső világ és az alvilág határán ábrázoltam a sárkányt és az ördögöt, és a másodiknál érezhető egy kis kubista hatás. A lámpás pedig egy kis fényt hoz a sötétségbe, konkrét és átvitt értelemben is. 29.
Acta De Kossuth
ARTzok
K: Életfa. Ez a motívum szinte minden képeden megtalálható, és ezen a kettőn pedig a központi motívum.
V: Az első rajz pasztellel készült. Ezt a képet egy álmomban láttam,és mikor felébredtem úgy éreztem, le kell rajzolnom. Szerintem híven tükrözi azt, amit akkor láttam magam előtt. Az életfa a három szintet, világot köti össze. Középen ül a táltos, és alul a gonosz szellemek, felül pedig istenek világa található. A magasabb létszférákat az égitestek is szimbolizálják. A linómetszet ez alapján készült a zebegényi művésztelepen. Ez az első kép, amit ilyen technikával csináltam, és így elsőre nagyon nehéz volt. Nagyfába vágtam a fejszémet, mint általában, de meg vagyok elégedve a végeredménnyel.
30.
Acta De Kossuth
ARTzok
K: Az utolsó mitológiai témájú kép, ami bemutatásra kerül az „Öregisten”. Kérlek, mesélj róla pár dolgot.
V: Ez egy kollázs. Központi témája a mindent összefoglaló és teremtő erő, ami mindenhol jelen van, az Öregisten. A képen három szintet ábrázoltam – az első a levegő, amit a madár jelképez,és ez ugyanakkor a 31.
Acta De Kossuth
ARTzok
szabad szellemet is szimbolizálja. A fa, mint szárazföldi tényező, és mint világfa is jelen van. A halak pedig a vízi világot szimbolizálják. K: Kérlek mutasd be a többi alkotásod, amit elhoztál nekünk. V: Az első ezek közül a „Vízi világ”. Ez a kép tipikusan az az eset mikor csak úgy rajzolgatsz. Leültem rajzolni, és ez lett belőle. A második rajz a „A megsebzett galamb és a szökőkút”. Appollinaire képverse alapján készült. Metamorfózisokat jelenít meg, a fából lesz egy női alak, és madár, aztán belőlük egy szökőkút. A golyóstoll nem egy elfogadott technika, de számomra ez a kép így kifejezőbb lett.
32.
Acta De Kossuth
ARTzok
A következő az „Álom”. Ez a viszonylag nonfiguratív korszakomból van. Látható egy arc, azon egy könnycsepp, és abban még egy arc. A többi elem pedig látomás-szerű.
Ennek a képnek a párja a „Vihar”. Technikai gyakorlatnak szántam, kísérleteztem a tussal és a hígításokkal. Itt nem a téma a fontos, hanem a megvalósítás.
33.
Acta De Kossuth
ARTzok
Ennek a rajznak pedig a „Lendület” címet adtam. Különleges számomra, mert teljes egészében zenére rajzoltam. Feltettem egy lemezt (főleg lemezjátszón hallgatok zenét), és ráhangolódtam. Presser csinált még a 80-as években egy modern balettzenét, és az annyira lendületes, hogy tökéletesen lehet rá rajzolni. Mindig ezt hallgatom rajzolás közben, mert nagyon inspirál. Egy női és egy férfialak látható, és a madár motívum ami visszaköszön a Képzelt riportos rajzomon is.
Az „Örvény” pedig olyan embereket ábrázol, akiknek nincsen saját akaratuk, csak sodródnak az árral. Szintén az előző korszakomból való, stilizált emberalakokkal.
34.
Acta De Kossuth
ARTzok
Az utolsó bemutatásra kerülő rajzom pedig a „Gyöngyhajú lány”. Ezt is zene inspirálta, az Omega híres slágere. Szövege tökéletesen beleillik az én képi világomba és nagyon egybeesik vele. Láttam magam előtt egy képet, és csak ki kellett vetítenem a papírra- az így készült képeim sikerülnek a legjobban. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem is én rajzolok, hanem valaki vezeti a kezemet.
„A hajnal kelt, ő hazament Kék hegy mögé, virág közé Kis kék elefánt, mesét mesélt Szép gyöngyhaján alszik a fény”
K: Köszönöm szépen a beszélgetést, és kívánom, hogy érd el a céljaidat. Aranyi-Aszalós Vivien, 11.a
35.
Acta De Kossuth
ARTzok
ARTzok publikáció
Zizi születésnapi ajándéka (tanulmány) /szén, pasztell/ Aranyi-Aszalós Vivien
36.
Acta De Kossuth
ARTzok
Milyen csodálatos! Az idő telik, és ti nem változtok! /ceruza/ Aranyi-Aszalós Vivien
Kontraposzt tanulmány /tus/ Aranyi-Aszalós Vivien
37.
Acta De Kossuth
ARTzok
Kihalás szélén /kollázs/ Beke Zita
38.
Acta De Kossuth
Magunkról
Magunkról Valastyán Marcell Marci egy igazán különleges személyiség (a pozitív értelemben). Továbbá nyitott mindenre, mely az érdeklődési körébe esik. Mi is az ő fő elfoglaltsága? Szereti a történelmet, a nyelvtant, az irodalmat és az angolt. Ezekből a tantárgyakból versenyekre jár, és kifejezetten jó eredményeket ér el. Vajon egy ilyen tanuló mit csinál szabadidejében? Olvas, macskáját gondozza odaadóan és kiváló csocsójátékos. Mondanom sem kell, hogy kedvenc sportja a labdarúgás, melyet PC-n űz. Tervei a jövőre nézve az egyetem, és irodalmártanonc lesz. Ezért nem meglepő, hogy az újságírói gárdában köszönthetjük. Buri Tamás, 8.a
Buri Tamás Tomi igazi egyéniség, okos, vicces, izgága történelem- és matekzseni, nem sokat tanul, mert minden rögzül neki az órán. Szeret fizikával, kémiával és mitológiával is foglalkozni, emellett sportol, hiszen focizik és sakkozik. Matekversenyekre jár, szép eredményeket ér el. Kedvenc csapata az Olympique Marseille. Célja az, hogy ha felnő, egyetemen tanuljon és gimnáziumi tanár legyen (matek-töri szakon). Neki is van háziállata, méghozzá egy vörösfülű ékszerteknős. Nem is képzelhetnék nála jobb barátot. Valastyán Marcell, 8.a
39.
Acta De Kossuth
Irodalom
Kreatív Írók: Átiratok Örökség (Szabó T. Anna átirat) Tanulni kell. Tőlük tanultam nézni. Szemük az én szemem, világosan lát. Szívük az én szívem, könnyen megbocsát. Életük az enyém is, ambivalens. Meséjük az enyém is, különleges. Tanulni kell. Tőlük tanultam élni. A világban egyediként létezni. A jóból, s rosszból egyaránt okulni. A nap minden percét örömmel megélni, A végsőkig kitartani, remélni.
Fáradt vagyok, de nagyon. Tanulnék, de inkább hagyom. Ordít az ágy. És hív. Már teljesen kikészít. Fáradt vagyok, de tényleg. Hagyj már békén. Kérlek! Nem akarok semmit tenni, Csak éberebbnek lenni. Fáradt vagyok, de mindig, Most elrepülnék a fényig. Szabadulni a sötétből, Kibújni a bilincsből.
Tanulni kell. Tőlük tanultam írni, A múlt emlékeiből táplálkozni, Az érzéseimet megfogalmazni, Átadni azt, mit kaptam, s nem titkolni. Mert élnek ők: itt vannak mellettem. Ők azok, akik hisznek, bíznak bennem, Itt vannak: múltban, jelenben, s jövőben. A hibáimmal elfogadnak engem. Papp Gréta, 10.c
Ezt is el… (Erdős Virág átirat) viszem a régi fényképeimet viszem az emlékeim az elfeledt részem több millió szín közül az egyet viszem az én Lőrincz L. László könyveimet ott lesz az ágyam ahol álmodom 40.
Szalánszky Attila, 10.c
Acta De Kossuth
Irodalom
elviszem párnáimat ölelésbe zárom viszem a várost viszem az utcát viszem, ha nem túl káros számodra a futás viszem a szépet viszem a csúnyát viszem az igaz lényem ezt titkolom talán megannyi mélán átbúsult évet elviszem magammal az iskolai mérget viszem a tanárt viszem a banyát elviszem Fehértótól Debrecenig anyám kicsit a nyomort kicsit a gyönyört viszem a mindörökké ugyanolyan könyört nagymama szemét nagypapa haragját elviszem magammal a folyosójuk kanyarját viszem a bölcsőt viszem a koporsót viszem a rég elhamvadt óráimból utolsót viszek egy gonosz szenvedő földet viszem a jó nemzeti jelképet üvöltve elviszem ezt is elviszem azt is viszem az alázatot elviszem a bajt is viszem a jogom viszem a kátrányt 41.
Acta De Kossuth
Irodalom
elviszem minden ember eltemetett vágyát viszek egy romlott kukacos almát viszont az nem kérdés hogy lélek helyett fajtát viszek egy bőrszínt viszek egy vallást viszek egy kívül-belül rothadó entitást naná hogy úgy van ahogy azt sejted viszek egy lélektelen robotot, egy embert viszek egy eltört szép elképzelést viszem a legeslegeslegutolsó reményt ki tudja, lesz-e erőm kezdeni viszem a mottóimat hogy tudjam folytatni mit bánom úgyis elviszem gyáván de elviszem győztesen az irhám hiszen vár rám aki ma leír de holnap segít viszek egy újra s újra eldördülő lövést… Kiss-Batta Rozália, 8.a
42.
Acta De Kossuth
Irodalom
Boleró (Weöres Sándor átirat) Mind maradunk, hol szülőanyánk szoptatott mind maradunk, az ismerős földön mind maradunk, az ég sem csábít már az ismeretlen táj, ahányan honvágyók vagyunk, olyik még elmereng, milyen messzi tájon porrá lenni, végül mind maradunk, a jól ismert táj üdvözöl és végigfutunk életünk állomásain egyenként, víztükörbe, olyik még képzelt talány-jövőt lát, más sors várná új család, vagy egy foszlott kabát didergésben, utca szélén fagyva, de késő már, maradj, ahogyan langyos szellő fújdogál, mind maradunk mindig másként öreg tölgyfánk alatt, a puszta talajon, ahányan végre így együtt vagyunk, mind maradunk. Kiss-Batta Rozália, 8.a
Mikor (Erdős Virág átirat) Mikor lesz az iskola a második otthonunk? Ha majd úgy érezzük, mindent megkapunk, ha majd az csinálunk, amit akarunk, ha majd oda ülünk, ahová akarunk, ha majd az órák nem fertelmesek, ha majd nem alszom el a hétfő reggeleken, ha majd nem lélekszakadva várom a pénteket, ha majd nem keverem az A és B heteket, ha majd ásítozom minden nap után, ha majd kipihenem a nap fáradalmát, ha majd megszeretem az összes unalmas órát, ha majd vigyorogva mesélem: a suli király! ha majd 15 az óra és 30 perc a szünet, ha majd így sikerül mindent elintéznem, ha majd nem én vagyok a hetes, ha majd a házimat otthon írom meg, ha majd tudom azt az átkozott matekot, ha majd minden szót értek angolon, ha majd nem felelek magyaron, ha majd mindezt elmondhatom, ha majd meg nem cáfolom, akkor majd úgy gondolom, hogy az iskola a második otthonom.
Mikor Ha majd ingyenes WIFI-t vezetnek be a suliba Ha majd a tanárok lazára veszik a tanítást Ha majd minden diák minden nap kap egy csokoládét Ha majd péntekenként moziba menne az osztályom, Ha majd csak négy napot kellene iskolába járni, Ha majd minden órán filmet nézhetnénk a teremben Ha majd egy évre beszüntetik a tesiórákat Ha majd nem izgulunk a földrajzórák előtt Ha majd a sulibüfében árulnak lasagnét Ha majd állatbemutató lesz a tanítás helyett Ha majd a tantermekben lenne ágy az álmosoknak Ha majd matekórán keresztrejtvényt fejtenénk Ha majd pom-pom csapatot alakítana a suli Akkor. Dankó Dorottya, 8.a
Daróczi Gréta és Papp Gréta, 10.c 43.
Acta De Kossuth
Irodalom
Ezt is elviszem (Erdős Virág átirat) viszem a nyarat viszem a telet viszem a maciból kitépett szivacsbelet viszem a várost viszem a károst viszem a túróst meg a dióst meg a mákost ott lesz a kávém ahol a kekszem nem lopják majd ki a pénztárcámból a stekszem viszem az eurót viszem a nebulót viszem a Nescafér meg elviszem a Meribót viszem a Tiszát viszem a Marost viszem az el nem készülő kettes villamost viszem a babát elviszem Kabát viszem a szabványt, viszem a differenciát viszem az Atist viszem a Rozist viszem az opelest meg elviszem a trabist jöhet a klasszik jöhet az antik jöhet a reneszánsz meg még a romantik Aranykoporsót borral telt korsót legfelsőt, legalsót legutolsót viszem az ovit viszem a sulit viszem a Nagytemplo44.
Acta De Kossuth
Irodalom
mot meg viszem a trolit viszek egy búval bevetett földet viszem a katedrát meg a feleletemet viszem a karót viszem a barót viszem az osztályomat, mindegy, ha rossz, ha jó viszem a Grétist viszek egy fétist jöhet a Tóth Árpádkönyv, de William Blake is viszek espressót meg egy kis Tassót viszem az apuci kedvence sarki presszót viszek perecet virágcserepet elviszem gond nélkül a táskámban Debrecent aki ma gőte az holnap gekkó viszem az osztályomat, mindegy, ha rossz, ha jó! Kanalas Dominika, 10.c
(...) Örök hálám üldözzön titeket, És a püspök áldjon meg. Hófehér galambok röpüljenek el a házatok felett És minden gazszál rózsává váljon előtted. Pennámmal írom én érzelmeimet, Tengernyi gondolat árad most belőlem. Cseppnyi gondolat ez, De az óceánokat is cseppek építik fel. Röpke perc, míg rád gondolok, Röpke perc, míg elalszok. S mégis ez választ el a ténytől, hogy valójában megtörtént-e, vagy sem. Szalánszky Attila, 10.c 45.
Acta De Kossuth
Irodalom
Dankó Tímea művei Lépések Szürkület színű a szeme, alkonyi sínek sötétjének végtelenbe futó cirádáival. - Csak egy kicsit… ne félj, nem fog fájni… Ruhák szárnya, ahogy kirepülnek a száguldó vonat ablakain. - Ha nyugton maradsz, gyorsabban végzünk. Vér a karon. Vér a körmön. Vért hány az éj. Ujjai fehér kígyóként fonódnak a mosdókagyló szélére. Lassú mozdulatokkal törli meg a száját. Csuklóján úgy kéklenek a fel-lefutkározó vénák, mint napnyugtakor az eget birtokba vevő éjszakai sávok. Szétnyitja ajkait. A kétségbeesett sikoly elnyelődik a csontvelőig hatoló fémes füttyszóban. Pánikot visszhangzó léptek egyre gyorsuló dobbanása a talajon. Hiába. A cél távolodik, a föld közeledik. Csattanás. Csontropogás. Üvegszilánkok… Game over. Fájdalmas, rezignált sóhaj. Mély levegő. Víz. Szappan. Mély levegő. Víz. Mosás. Mély levegő. Víz… … pereg le a sóhajoktól párás kabinajtón. Hideg verejtékkel és izzadtsággal átitatott rongyok a klórszagú padlón, bőrülésbe nyomódott fekete körmök, az ajkakra szorosan préselődő tenyér. Ütemes kattogás. Ütemes mozgás. Ütemes lihegés. Kéjtől eltorzult és fájdalomtól megvonagló arcok árnyéka az ablaküvegen. Elfordultam a tükörtől. Egy vagyok. Egy a háromból, akivel megtörténik... Ott hagytak a nyitott ablakon bezúduló széltől átfagyva. Sokáig tartott, míg megtaláltak, míg visszatért belém a melegség. Kilépek a női mosdóból, egyenesen a peronra. Most jön. Belehasít a hajnali fénybe, izzóvörösen tör át a sárga sugárnyalábokon. 46.
Acta De Kossuth
Irodalom
Mégsem tudom gyűlölni. Elbűvöl az a kegyetlen gyönyörűség, ahogy száguld… Mikor észrevesz, lassít, megáll, majd egy csattanással kitárja ajtaját. Lüktető torokkal a keskeny lépcsőfokra helyezem a lábam. Egy. Többre még nem vagyok képes. Talán majd egyszer… Érzem. Most máshogy csillognak a sínek.
Tűnődés Lassan vánszorogtam hazafelé. Nem mintha nem örültem volna, hogy vége a napnak – épp ellenkezőleg. Csak hirtelen olyan elementáris erővel telepedett rám a fásultság hamuszürke szörnye, hogy legszívesebben ledobtam volna a Prada aktatáskámat a vékony víztükörrel bevont aszfaltra, hogy rátelepedve farkasszemet nézzek azzal az irritáló pocsolyával az út közepén, amely reggel óta bosszantott. De nem tettem. Nyilván. Csak magamban szitkozódtam. Azt is csak a bajszom alatt, merthogy monoton, tocsogó lépteket hallottam a hátam mögül. Kicsit meg is ijedtem, hogy túl hangosra sikerült a monológom, de felesleges volt aggódnom, mert hátra pillantva csak a stikkes férfit pillantottam meg. A Férfit, Aki A Macskákat Eteti. Reggelente. Csontokkal. Hogy az összes külvárosi macskát ő táplálja-e, azt nem tudom. Mindenesetre, reggel, mikor munkába menet befordulok a Mester utca sarkán, mindig vizenyős szemeit és jellegzetes fejfedőjét pillantom meg először. Jobb kezében a – mostanra már üres csontos szatyor, baljában vödör: benne gereblye és margaréta szálak. Vajon a temető felé tart? Míg némileg durcásan, egy kis darab kavicsot rugdosva vonszoltam magam hazafelé, elhaladt mellettem Egy Nő. Smaragdzöld kiskabát volt rajta, csillogó fekete nadrággal, mely kiemelte sötéten izzó haját. Fején bordó szalagos kalapot viselt, lábán ugyanolyan színű bokacsizmát, s bőrkesztyűbe bújtatott kezében sárga krizantémokat lóbált. Léptei nyomán jázmin-, pézsma-, és kámforillat áradt szét a levegőben. Határozottan kitűnt a csípős, szmogtól szürke, novemberi félhomályból. Tekintetét mereven a földre szegezve az út legvégében lévő vasúti töltés felé igyekezett. Az arcát nem sikerült megfigyelnem, de úgy sejtettem, húsz-huszonöt évesnél nem lehetett idősebb. Úgy döntöttem, teszek egy kitérőt, és követem a pézsmaillatot. Az ismeretlen szokatlanul gyors léptekkel haladt, de egyszer sem pillantott hátra. Ez így ment tíz percen keresztül, mikor a sárga csokor hirtelen, szemtelen gyorsasággal elterült a földön. A dolog érdekessége az volt, hogy hogyan került oda. A bőrkesztyűs ujjak egyik pillanatban még határozottan markolták a virágokat, a következő pillanatra pedig - anélkül, hogy a nő ujjai akár csak megmozdultak volna a csokor az aszfalton kötött ki. Nem esett le. Nem is volt a levegőben, sőt, egy századmásodpercnyi időre úgy tűnt; egyszerre volt a nő kezében és a földön. Egy pillanatig haboztam, majd lehajoltam érte, és felvettem. 47.
Acta De Kossuth
Irodalom
Nem fordult meg rögtön. Előbb tett öt lépést, majd megállt, s megvárta, míg közelebb érek hozzá. Ekkor fogcsikorgató lassúsággal megfordult, és felemelte a fejét. Abban a pillanatban teljesen elfeledkeztem a krizantémokról. Az arca közepén ülő boszorkányosan örvénylő szemek magukkal rántottak a pulzáló feketeségbe. Az arca többi részét nem tudtam megfigyelni, de az biztos, hogy sokkal fiatalabb volt, mint hittem, talán tizenhat. Nem tudom, meddig álltam elvarázsolva, mígnem egy halk „köszönöm” billentett ki a kábulatból. Nagy nehezen felidéztem, hogy egyszer, régen felvettem a kezemben lévő csokrot, hogy odaadjam neki. Szaggatott mozdulatokkal átnyújtottam, mire ő ismét megköszönte, de nem mozdult. Úgy állt ott még pár pillanatig, mint aki vár valamire, majd egészen halk sóhajtással megfordult. De az is lehet, hogy csak a selyemszalag súrolta az arcát. Megálltam ott, az út közepén, és figyeltem, ahogy közeledik a sínekhez. Fejét továbbra is makacsul a földre szegezve tette lábait egymás után, meg-meginogva a kovaköveken… Vajon mit akarhat a sínek túloldalán? Nincs ott más, csak egy gazzal benőtt mező, ameddig a szem ellát. „De mi közöm van hozzá? Így is túl sokáig követtem.” – gondoltam fejcsóválva. Kényszerítettem magam, hogy elinduljak az ellenkező irányba, de alig tettem meg az első lépést, amikor fülsiketítő robajra lettem figyelmes. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam: már késő. Az utolsó pillanatban, amit még sikerült elkapnom, a lány a sínen állt, ahogy elrobogott a vonat. Túl messze voltam, mégis rohantam. Mire odaértem, az utolsó teherkocsi is elhaladt, s a lányt sehol sem találtam. Sem a síneken, sem a mezőn. De akkor hová tűnt? Ilyen rövid idő alatt nem futhatott olyan messzire, hogy ne vegyem észre! Elbújt valahol? De nem… azt sem tehette, hisz nem volt más csak a zöld gyep, közel s távol! Talán felugrott a szerelvényre? De hogyan, ha a sínen állt… Ekkor lépteket hallottam, és megkönnyebbülve ismertem fel A Férfit, Aki A Macskákat Eteti. Tébolyodottan rohantam felé, és zihált hadoválásba kezdtem: - Hála az égnek!....Ugye maga is látta? Kérdésemre felkapta a fejét, és ködös tekintettel bámult vissza rám. - Ott – mutattam a sínek felé – állt a nő… vagyis a lány… és aztán… jött a vonat… ő meg… mire ideértem… eltűnt. - Hát aztán? – motyogta, és tovább indult. - Hát aztán?... Hát aztán???!!!! - ordibáltam még utána, de nem is hederített rám, csak folytatta az útját. Másnap reggel – vagy egy élettel később – újra láttam A Férfit. Jobb kezében a csontos szatyor, baljában vödör: benne gereblye és krizantém szálak.
48.
Acta De Kossuth
Irodalom
Talán ha aznap nem arra megyek haza… Vagy ha nem követem… Vagy ha megdicsérem a virágait… Igen… legközelebb azt fogom tenni.
Vonat Bágyadt, őszi, sárga szélbe fémcsikorgás zaja vegyül: jeges sikoly, hangja nyomán eloszlik az ezüst homály. Sínek felett vörös a köd, egy utolsó napsugártól. Összeborul két nagy faág, súrolja a mozdony talpát. Vérben ázik a vadszőlő, fák könnye is egyre hullik. Az alkonynak gránát fénye belekúszik a kék éjbe. Egy mozdulat. És a sínből sír, az ágból koszorú lesz, de a vonat… a vonat hajt tovább, és az ősz is csak ősz marad. Dankó Tímea, 12.a 49.
Acta De Kossuth
Irodalom
Simon Bálint: Alkalmi versek Októberi hajnal - első megrendelésre készült versem Októberi hajnal, ködös börtönudvar, Varjak a bitófán, az úton szenny és sár. Döcög már a szekér fekete lovakkal, Damjanich fölsóhajt: közel a kínhalál. Láhner György arcáról könnycseppek hullottak, Ennyi volt a lét, közel már az Isten Hitből küzdöttek, hazáért harcoltak, Damjanich kétkedett, véges az értelem. Leiningen még bízott, netalán fölbukkan, Rőt lankák mögül egy szabadító sereg, Reménye úgy fogyott, mint a menet haladt Damjanich dünnyögött, igásló prüsszentett. Tarka volt a határ, pipacsok nyílottak, Mereven álltak ott, akár a bitófák. A szöges póznákról tábornokok lógtak, Damjanich kiáltott: szabadság, szabadság! Szöszke osztrák tisztek sörrel koccintottak, A cseh bakó már a markát dörzsölgette, Kegyelemből lőttek, bátran akasztottak, Damjanich fölnyögött, száz csata mögötte. Debrecen, 2013.09.19.
50.
Acta De Kossuth
Irodalom
Téli hagyaték (részlet) I. Ha a Kagylósok borából Egy kortyot ihatnék, S az Argentin szivarjából Mélyet szippanthatnék, Látnám ezt a nagy kort, S érezném a lelket, A bérházak viaszfala mögött. "Fekete légy lepett elég, Belepnek most fehér legyek!" II. Már elfogytak emlékeim, Nagy játszmám volt elég, Vármegyék országútjain Ronggyá mállottak szét, S csak a sárba köptem, Hol patkánymód úsztak álarcaim. "Fekete légy lepett elég, Belepnek most fehér legyek!" III. Ezt tizenkettőben írom, Én a szegény deák, Bálint. Debreceni Simon, Várnád, de nincs tovább , Nevem így karcolom Lúdtollal a vízre, Hullámok árja sodorja messze! "Fekete légy lepett elég, Belepnek most fehér legyek!" IV. Addig várom a karácsonyt, Míg egyszer beköszönt, Dolgaimról adok számot, A megváltás előtt, Mert ezer vétek nyom, S itt az eljövetel. Fagyos volt a tavalyi december. "Fekete légy lepett elég, Belepnek most fehér legyek!" 51.
Acta De Kossuth
Irodalom
V. Lejegyzem hát hagyatékom, Ítéletre várva, Szánom földi javaimat, Sok árva barátra, S hogy nehogy fázzanak A csípős hidegben , Szétosztom sorosom a lézengők közt. "Fekete légy lepett elég, Belepnek most fehér legyek!" Zalaegerszeg-Debrecen, 2012 novembere
17 Csak nézem a felhőket Az ágyon hanyatt fekve Olyan szépen úsznak, Minden gondot feledtetve. A darvak meg csak szállnak Bátran Moszkva felé: Októberi forradalmak, Betonszobrai közé. Most nem vagy itt, és csönd van És terhes már a képzelet, Takarómba tekeredve Megfázik a szeretet És tél jön majd, és fázni fog Mindenki az ég alatt, Kavarogva hulló hó Fedi a csonka tornyokat. Tizenhét éves lettem ma, Tizenhét évem eladnám Álmos arccal kortyolom Zöld címkés fekete teám. Zalaegerszeg, 2013.10.25.
52.
Acta De Kossuth
Irodalom
Epigrammák a barlangból Hajléktalankérdés Bellman aznap nem volt a legjobb hangulatában, maga sem tudta megmondani, hogy miért. Fáradt volt, ideges, és feszült. Első osztályon utazott Budapestről, és az első osztályú vonat késett, igaz, csak tíz percet. Már a pályaudvaron lerohanták a kéregetők. Bellman mindig jól volt öltözve, most is selyemzakót viselt, bár alig kereste meg a havi kétszázezret (adóbevallása szerint) - nyilván ez okozta hirtelen jött népszerűségét, aminek csöppet sem örült. Elsőnek egy fogatlan cigányember támadta le azzal a kérdéssel, hogy "ki tudja-e segíteni pár forinttal", de ő egyszerűen csak rávágta, hogy "erre most nem ér rá, mert siet". Bellman mindig sietett, Bellman mindig jól volt öltözve. Amíg sikerült nagy nehezen kikecmeregnie a várócsarnokból, öt hajléktalan próbált tőle pénzt szerezni öt különböző történettel. Volt köztük mozgássérült, félvak, és teljesen részeg. Mindet lerázta. Amint kiért a csarnokból, hirtelen megeredt az eső. Bellmannál sosem volt esernyő, de odakint taxi várta. A taxival egy elegáns helyre hajtatott, ahol mindenki ellenzéki újságot olvasott, és félhangosan beszélt. A taxis ezerkétszázat kért, Bellman kétezret fizetett. Bellman teát rendelt, valami egészen egzotikusat. A pipa lassan járt körbe az asztalnál, a beszélgetés unalmas volt. Mindenki meg akarta váltani a világot. Mindenki üres szólamokat hajtogatott. Mindenki hülye volt, csak Bellman nem. Sietve távozott. Az utcára lépve föllélegzett, és mélyet szippantott a levegőből. Fölnézett az égre egy pillanatra. A zápor tovavonultával az égbolt gyönyörű tiszta volt, ragyogtak a csillagok. Elég volt csak egy pillanatra fölnéznie az égboltra, és azonnal ott termett mellette "valami csöves" a semmiből, aki gyűrött képeslapot próbált rásózni. Bellman nem durván, de határozottan elutasította. A képeslapos kifejezetten erőszakos volt, csak háromszori rábeszélés hatására somfordált odébb. Bellman ismét taxiba ült, és a sofőrnek bediktálta a szeretője lakásának a címét. A kaputelefon süket volt, a nő mobilját kétszer hívta, mindhiába. Ki volt kapcsolva. Bellman ekkor szólt egy cifrábbat, csak úgy magának, és úgy döntött, hogy már nagyon elege van mindenből, beül egy bárba, és jól leissza magát. Azt is eltervezte magában, hogy whiskyt fog inni, meg nyolc éves rumot. Gyalog indult el. A bártól vagy ötven méterre egy padon két szakadt viseletű hajléktalan ücsörgött, Bellman undorral az arcán haladt el előttük. - Kedves uram, tessék megállni egy pillanatra! Már fél órája azon vitatkozunk itt a barátommal, hogy mit jelent az, hogy periféria! - kiáltotta utána egyikük. Bellman szerint megérdemelt egy százast. Simon Bálint, Debrecen, 2013.11.09. 53.
Acta De Kossuth
Irodalom
Goethe és a magyar futball problémái Az elmúlt napokban Európa-szerte óriási botrányt kavart a keményvonalas Humbákfalva szurkolók fekete alapon fehér "Sturm und Drang" föliratú drapériája, melyet,- mint az ismeretes - a humbákfalvi huligánok a nagy rivális, a Máriakálnok SE elleni hétvégi Megye III-as bajnoki mérkőzésen lengettek. Különböző nemzetközi jogvédő szervezetek, és a FIFA tiltakozásának hatalmas nyomására a Magyar Labdarúgó Szövetség 2 millió forintra büntette az érintett klubcsapatot, ugyanakkor a humbákfalviak vezetősége azonnal föllebbezett a pénzbírság ellen. - Nem értem, miért büntetik csapatunkat azért, mert drukkereink a német felvilágosodás jelszavait emelték a magasba a hétvégén -, nyilatkozta az MTI győri tudósítójának Humbák Ferenc, a Humbákfalvi SE szövetségi kapitánya, Humbákfalva polgármestere, illetve a csapat szponzoraként is tevékenykedő Humbák Művek, és a Tátika borozó tulajdonosa. - Szurkolóink között rengeteg művelt, több diplomás ember is képviselteti magát, egyáltalán nem arról van szó, amilyen megvilágításba egyes nemzetközi jogvédő szervezetek, és a FIFA próbálják helyezni a dolgot. Humbák úr arra már nem tudott választ adni tudósítónknak, hogy a német felvilágosodás mottója mellett mit keresett egy közel két méter átmérőjű emberi koponya, azonban föltehetőleg ez esetben is pusztán az ártatlan anatómiai jellegű érdeklődésről beszélhetünk, amelynek mostanában nagy divatja van a humbákfalvi humanisták körében. A meccsen egyébként tizennégy humbákfalvi, és kilenc máriakálnoki szurkoló jelent meg, személyi sérülés, rongálás nem történt, bár a nézők eldobáltak pár sörösdobozt, és szétköpködték a szotyihéjat. A végeredmény gólnélküli döntetlen lett. Simon Bálint, Debrecen, 2013.11.23.
Dezső doktor Dezső orvos volt, kifejezetten jó orvos. Elvált és fokozott ütemben közeledett az ötvenhez. Soha nem volt tagja semelyik pártnak, templomba sem járt el hétvégenként, hálapénzt sem fogadott el. Röviden: a munkájához értett, az üzlethez nem. November vége felé a pulmonológusok kongresszust tartottak a Kölcsey Központban, és legnagyobb meglepetésére Dezsőt kérték fel üléselnöknek. Az orvosi kamara egy komplett operatársulatot utaztatott le a fővárosból, és kifizették a városi filharmonikusokat is a megnyitóra. Az ilyen rendezvényeknek mindig a legelemibb része volt a rongyrázás. Dezső kapott két tiszteletjegyet. Dezső boldog volt. Már a jeles nap reggelén azon gondolkodott, hogy milyen nyakkendőt vegyen föl aznap estére. A kórházban könnyű napja volt, minden gördülékenyen ment, nem operált. Déltájban a kórházi étkezdében megette a menüjét - a szokásos rántott húst 54.
Acta De Kossuth
Irodalom
krumplival és vegyes savanyúsággal -, négykor pedig elindult hazafelé, hogy az esti előadásra készülődjék. Jó hamar oda akart érni, legalább háromnegyed órával a kezdés előttre, hogy jó helye legyen. Már a nyakkendőjét kötötte, amikor megcsörrent a telefon: azonnal be kell mennie, sürgős műtét. Indulás előtt még fölhívta az idősebbik fiát, hogy ha teheti, ugorjon át a lakására. Van két jegy az operába a konyhaasztalon, vigye el a barátnőjét. A polcon a dúcos üvegben talál tízezer forintot. Menjen el a használt cipőboltba, és vegyen új ünneplőcipőt, mert a réginek a sarka már teljesen elkopott, és egy helyen talán még a talpa is lyukas. Ha sietnek, egyébként kezdésre még éppen odaérnek. Simon Bálint, Debrecen, 2013.11.09.
Pacalpörkölt ebédre Tirpák Gusztáv a Nyíregyháza melletti Gyuri csárda híres pacalpörköltjéből ebédelt pénteken délután 1 óra körül - tudta meg az MTI debreceni tudósítója. Tápis Béla üzletvezető vasárnap a helyszínen az MTI munkatársának elmondta: a Mezőgazdász Párt elnöke gyakran látott kedves vendég a csárdájukban. Tájékoztatása szerint általában gulyáslevest és túrós csuszát szokott enni, de többször fogyasztott már a csárda specialitásának számító pacalpörköltből, illetve kakastökepörköltből is. Pénteken Vásárosnaményba menet sofőrje és egy harmadik férfi társaságában állt meg Tirpák Gusztáv a Gyuri csárdában ebédelni, s ezúttal pacalt kért. A csárda konyhafőnöke dupla adag pacallal kedveskedett a vendégnek, akinek olyan jól esett az étel, hogy a végén kenyérrel tisztára törölte a tányért. A pörkölthöz két adag céklasalátát evett és három palacsintát is elfogyasztott a pártelnök, majd jó hangulatban távozott - mondta üzletvezető. Tápis Béla - akit láthatóan megviselt Tirpák Gusztáv rosszullétének a híre - azt is elmondta: a csárdájában készült pacalért az ország távol eső részeiből is eljönnek a vendégek. Ő maga 32 éve dolgozik a csárdában, még soha nem volt panasz a pacal minőségére - tette hozzá. Elmondta azt is, hogy október 25-én pénteken 30-40 adag friss pacalpörköltet főztek, amiből Tirpák Gusztáv és más vendégeken kívül a pincérek is ettek, de senki nem panaszkodott gyomorbántalmakra. Tápis Béla a híradásokból értesült róla, hogy Tirpákné Prenner Teréziának is voltak gyomorpanaszai, ő viszont pénteken nem is volt ott a Gyuri csárdában. Dr. Eiben P. György belgyógyász adjunktus, a debreceni Kenézy Gyula Kórház gasztroenterológusa az MTI munkatársának érdeklődésére elmondta: az ételek okozta enyhébb gyomorrontás a fogyasztást követően 1-3 óra múlva, egy komolyabb, például szalmonellás fertőzés az ételfogyasztást követő 12-24 óra múlva jelentkezik. A belgyógyász specialista szerint a túlfogyasztás is hasonló tünetekkel járhat mint egy enyhébb fertőzés, vagyis lehet minőségileg kifogástalan az étel, ha túl sokat fogyasztunk belőle okozhat gyomor bélhuruthoz hasonló panaszokat, tüneteket. Simon Bálint, Debrecen, 2013.11.09. 55.
Acta De Kossuth
Irodalom
Esküszöm, a kutyánk volt! Egy kecskeméti iskolás esküszik, hogy a kutyája ette meg a leckéjét - ha kell ezt röntgenfelvételekkel is igazolja, írja a Bács-Kiskun megyei Petőfi Népe. A 12 éves Józsika tudományos projektmunkán dolgozott: cukorkákból és rajzszögekből épített vulkánt földrajzórára. Arra azonban nem számított, hogyha a vulkánt az íróasztalán felejti, akkor másnap reggelre kutyájuk, Bundás - az öreg komondor - levadássza és megeszi. De mind az ötven rajzszöggel együtt. Bundást kórházba szállították, megműtötték és eltávolították gyomrából a rajzszögeket. Már jobban van, és föltehetőleg nem fog furcsa vulkánokat enni egy darabig Józsika újratervezte a vulkánját, de már ragasztóval, és Bundástól biztonságban. Ötöst kapott. Simon Bálint, Debrecen, 2013.11.24.
Gyászjelentés Meghalt egy magyar őrnagy Afganisztánban, erősítette meg a hírt a Heratban állomásozó NATO csapatok parancsnoka, Georg von Frundsberg alezredes. Drótos Károly rádiós tisztet álmában érte a halál. Az elhunyt katona hozzátartozóit a Magyar Honvédség értesítette, a honvédelmi miniszter, a HM Honvéd Vezérkar főnöke, valamint Szalonnás Nándor vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka részvétét fejezte ki a családnak. Az áldozat hazaszállításáról és temetéséről később intézkednek. Simon Bálint, Debrecen, 2013.11.24.
56.
Holly 1. Isten hozott Hollywoodban!
Szelke Blanka Zs贸fia
Holly 1.
Egy kis csoda és sok-sok mázli… A nevem Holly. Holly Winlix. És az egész azzal kezdődött, hogy unatkoztam. Nagyon unatkoztam. Ha valaki csatlakozik egy olyan színjátszó társulathoz, aminek a neve New York Princiss Színjátszó Társulat, akkor az ember elvárja, hogy valami történjen is. Mert egyelőre mind a tízen a színpad szélén ültünk és hallgattuk Essie MP4 lejátszóján a zenét. Őszintén szólva már mind untuk Round and roundot, pedig Selena Gomez szépen énekli. De ha egyszer ez volt a legjobb… Bizonyára felmerül ilyenkor a kérdés: miért nem a színpadon állunk és gyakorlunk? Hát megmondom: azért mert már fél éve ugyanazon a vacak 30 oldalas színdarabot tanuljuk. Hát ezért! Mert már mind tudjuk kívülről. És már nagyon unjuk. Mind. Hát ezen a napon éppen, hogy a szokásosnál is jobban untuk magunkat, meg még annál is jobban. - Essie, komolyan nincs semmi új zenéd? – néztem rá unott arccal. – Te vagy a zenefelelős. - Nincs, Holly, örülj, hogy így is behoztam. Tegnap Mr. Frankel eléggé kiakadt, hogy mindig a zenét hallgatjuk ahelyett, hogy próbálnánk – próbált mentegetőzni. Ám ekkor Amy is felkapta a fejét: - Tényleg hol van Mr. Frankel? Már háromnegyed órája itt kéne lennie! Én pedig csak mosolyogtam. - Nem tudom, de nagyon nem is érdekel… Unatkozooom. Már rég tudom kívülről a Round and roundot! Lizzy felém fordult arcán egy széles vigyorral. Olyannyira széles volt, hogy már szinte megijedtem tőle. - Miért nem énekled el nekünk akkor? – kérdezte. A rágógumi a torkomon akadt, és majdnem leestem a színpadról. - Mi?! Ez most komoly? – néztem rá megvetően, miközben a rózsaszín körmömet nézegettem. Sejtettem. Letört. Ám ekkor a zene megállt a fülhallgatóban. - Essie! Kapcsold vissza! – mondtam neki, de már az ő arcán is széles vigyor ült. - Rendben, visszakapcsolom. Miután elénekelted. - Nem! Felejtsétek el! Kizárt! – mondtam megállás nélkül. - Oké. Nincs ének, nincs zene – virított a vigyor szüntelen az arcán. - Felőlem… - mondtam neki - inkább nem hallgatok zenét, de akkor sem fogom elénekelni kilenc ember előtt a Round and roundot. Ám mire észrevettem, hogy mit csinálnak, már a színpadon álltam és, egy bekapcsolt mikrofont dugtak a kezembe. - Ne már csajok! – mondtam, de ők hajthatatlanok voltak.
És megmondjam a véleményemet? Megértem őket. Totálisan megértem őket. Végül is ők is unatkoztak. És be kell, hogy valljam, hogy hetek óta ez volt a legérdekesebb, ami csak történt a New York Princiss Színpadnál. Úgyhogy belementem. Már csak a kis érdekesség kedvéért is. Megfogtam a mikrofont és belekezdtem… Először irtó kínos volt. És arra gondoltam, hogy lerakom a mikrofont. Ám amikor közeledtem a dal feléhez teljesen belejöttem az éneklésbe. Közben bejártam az egész színpadot. Jobbról balra, balról jobbra. Gondoltam rá hogy a nagyobb hatás kedvéért éneklés közben lemegyek a színpadról a lépcsőn, de a függöny be volt húzva, úgyhogy nem tudtam. Csak énekeltem és énekeltem, és nagyon jó volt! És mikor befejeztem, akkor ért csak az igazi csoda. Mert mind a kilencen tapsoltak. Engem tapsoltak. Aztán amikor abbahagyták a tapsolást, akkor furcsa dolog történt. Mert még mindig hallottam a tapsot. Körülnéztem, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy kitől jött. Összenéztünk. Mind tudtuk, hogy honnan jön a taps. Amy ott állt a függönyhúzó mellett, úgyhogy gyorsan megrántotta. A színpad előtt Mr. Frankel állt, és mellette pedig Michael Limnive. Ja! Akkor nincs nagy gond. Mr. Frankel hallott már rengetegszer énekelni, Michael Limnive, hát ő meg… Michael Limnive? Jézusom, ez Michael Limnive!!! A híres forgatókönyv író. Nem, hiszem el. És Ő tapsolt. Limnive! Hát igen… Ez az én pechem. Már majdnem elsírtam magam, amikor Mr. Frankel belekezdett a mondókájába. - Lányok, had mutassam be nektek Michael Limnive-t. Jó vicc. Mintha bárkinek is be kéne mutatni… - Limnive úr azért jött ide, mert ez New York egyik legszínvonalasabb színpada. És most új színészeket keres egyik sorozatához, a Fealt kórházhoz. Holly, én téged ajánlottalak. A mikrofon szó szerint ki esett a kezemből. Nagyot puffant, majd legurult a színpadról, egészen Limnive lábáig. - Te énekeltél? – kérdezte Limnive tőlem. - Ööö… Igen – dadogtam. - Nagyon otthonosan mászkáltál a színpadon. Hány éve is jársz ide? - Hét – dadogtam még mindig. – De mégis honnan tetszett látni engem látni a színpadon, hiszen a függöny be volt húzva! Limnive elmosolyodott. - Tudod, ha a hátsó világítás be van kapcsolva, akkor eléggé átlátszik a függöny. Basszus. - Szóval? Elvállalnád? Eljönnél a meghallgatásra? – kérdezte. Basszus. Ez kérdés? A Fealt kórház kontinensek szerte a legnépszerűbb sorozat. Legvadabb álmaimban sem álmodtam volna arról, hogy benne szerepelhetnék. - Igen – nyögdécseltem. - Remek - mosolygott Limnive. – A meghallgatás március 13.-án lesz, Hollywoodban, a Hollywood Roosevelt hotelben lesz. El tudnak oda vinni?
-
Gondolom… - motyogtam. Remek – mondta, és a kezembe nyomott egy névjegykártyát. - Ha valami gond adódna. - Oké – motyogtam még mindig. Üde változás a dadogás után. - Várlak háromra – jelentette ki, majd kisétált Mr. Frankellel. Először a lányokra néztem. Ilyen sok kerek szemet egyszerre még sosem láttam. Azután a névjegykártyára. Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, gondoltam. Végül is ez csak egy meghallgatás. Ahol sok ezer ember van egy szerepre. Az hogy én leszek az az egy, aki megkapja a szerepet, annak egy a tízezerhez az esélye… Ugye? Basszus.
A regény folytatását a következő számunkban olvashatják!
Acta De Kossuth
Impresszum
Szerkesztők: Antal Sára Biri Tímea Buri Tamás Féki Zsuzsanna Garamvölgyi Ádám Gönczi Annamária Gyulyás Gréta Hacsi Ágnes Kerekes Regina Kovács Blanka Matkó Nikolett Mátrai Erika Nemes Barbara Papp Eszter Rosa Rubina Szabó Dóra Szentei Júlia Sziráczki Martin Tippan Elizabet Tóth Imola Új Eszter Dorottya Valastyán Marcell Varga Dóra Felelős szerkesztő: Dr. Kiss Gabriella Technikai szerkesztők: Pálinkás Dóra Grafikus: Aranyi-Aszalós Vivien Irodalmi szerkesztő: Simon Bálint 61.