II. évfolyam, 5. szám

Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága

Tartalom 1.

2.

3.

4.

5.

6.

Farsang: 2. old.

Balázsolás: 5. old.

Busójárás: 7. old.

Farsangi receptek: 13. old.

Iskolai hírek: 15. old.

Felvételi a Kossuthban: 21. old.

7. Modern karácsonyi szokásaink: 22. old.

8. Christian Dior: 26. old.

9. Hagyaték az utókornak: 29. old.

10. Irodalom: 32. oldaltól

II/5. szám, 2014.01.30.

Kossuth

A farsang A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz "húshagyó keddig", vagy "hamvazószerdáig".

Magyar elnevezése egyes kutatók szerint a német "faseln": fecsegni, fantáziálni, pajkosságot űzni szóból ered.

Rajzolta: Kovács Réka, 7.B Régen erre az időszakra minden népnek más szokása volt. Például a középkori keresztény Európában azt hitték az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban (amikor rövidek a nappalok és hosszabbak az éjszakák) a Nap elgyengül, és a szellemek életre kelnek.

Vigalommal, jelmezes farsangi felvonulással, boszorkánybábu elégetésével akarták elűzni ezeket.

Eleinte azért öltöztek ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a halált, a rosszat és a hideget.

A farsang őshazája Olaszország, eredte pedig a római Saturnália ünnepére vezethető vissza, amely pogány ünnep volt. Ezzel az ünneppel az egyház nem tudta felvenni a versenyt, ezért inkább összevonta a keresztény hagyományokkal.

2.

Acta De Kossuth

Kultúra

Olaszországban régóta megrendezésre kerül a Velencei karnevál, amely az ősi hagyományokra támaszkodik. Velence a 18. században elnyerte a karneválok városa címet, és már ekkoriban is százával özönlöttek Európa nemesei, hogy kimulassák magukat a város terein, színházaiban. A karnevál szó egyesek szerint a latin ’’carneval’’ szóból ered, melynek jelentése: a hús elhagyása. Mások szerint viszont a ’’carrus navalis’’ kifejezésből származik, amely azt a díszes római szekeret jelentette, melyet az egykori jelmezes fesztiválozók toltak végig Róma utcáin.

A farsangi szokások főleg február végére összpontosulnak; farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. Az előkészületek azonban már farsangvasárnapot megelőző csütörtökön elkezdődnek. Ezt a napot kövércsütörtöknek másképpen zabálócsütörtöknek nevezték. Ezen a napon Szeged környékén zsíros ételeket főztek, és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók. A Mura-vidéki falvakban a megmaradt ételeket porrá törték, és a beteg állatokat gyógyították vele. A Szerémségben az első napon fánkot sütöttek, hogy ne vigye el a vihar a háztetőt.

Jellegzetes farsangi étel a farsangi fánk, melyet a Tápió menti falvakban pampuskának neveznek. Emellett népszerű még a forgácsfánk más néven herőce, és a kocsonya is, amely sertésből készül.

A Bács megyei Topolyán a rétest figyelték; ha jól nyúlt azt vélték, hogy a család szerencséje biztosítva van a következő esztendőre. Fekete tyúkot is vágtak abban a hitben, hogy a mája szerencsét hoz.

Más farsangi ételeknek is különleges jelentőséget tulajdonítottak.

Berettyóújfaluban így nyilatkozott egy asszony: „Húshagyókor nagymamám laskatisztát főzött tyúkhússal. Vékonyra vágta a laskát, hogy hosszú legyík a kender. Ha főzte óvatosan rázta, hogy össze ne szakaggyík.”

3.

Acta De Kossuth

Kultúra

Mindenütt arra törekedtek, hogy hamvazószerdáig elfogyasszák az ételeket, mert akkor kezdődött a böjt. A szlavóniai Kórógyon azt mondják: „Inkább a has fakaggyon, mincsen az a kicsi étel megmaraggyon.”

Hamvazószerdán, más néven szárazszerdán vagy böjtfogadószerdán néhol csak krumplilevest és bodagot (lepényfélét) készítettek. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtöknek nevezik. Ilyenkor lehetett elfogyasztani a farsangi ételek maradékát. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig (kivéve csonkacsütörtököt) a katolikusok sokfelé nem ettek húst és zsíros ételeket.

Szentei Júlia, 7.B

4.

Acta De Kossuth

Kultúra

Balázsolás A balázsolás az egyik legősibb népszokás. A pap a szentmise után két keresztbe tett gyertyát tart a hívők álla alá, miközben ezeket a szavakat mormolja: Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Amen.

Szent Balázs (ikon és metszet) De a balázsolásnak van (egy mára szinte elfeledett) szokása. Ilyenkor a jelmezes gyerekek csákóval vagy süveggel járták a falut és diákokat toboroztak, meg adományt gyűjtöttek (az iskola, a tanítók jövedelmének kiegészítésére). Továbbá balázsolásnak hívják azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett almahéjjel füstölik, hogy a betegséget okozó gonosz szellemeket elűzzék.

5.

Acta De Kossuth

Kultúra

De mi a történelmi háttere ennek a szokásnak? Ezt a szertartást február 3-án vagy az azt követő vasárnapon tartja a katolikus egyház Szent Balázs (püspök és vértanú) tiszteletére, aki a két római császár – Diocletianus és Licinius – idején élt. A legenda szerint szerette az állatokat, akik a barlangja előtt az áldását várták, továbbá védték, őrizték.

Ez egy mondából származik, miszerint egy asszony malacát elvitte a farkas, de az ő imádságára vissza is hozta. Az asszony hálából gyertyát és ételt vitt (a már börtönben lévő) püspöknek. Szent Balázs gyógyított is.

Egyszer egy keresztbe font gyertyával mentett meg, egy szálkától fuldokló gyereket. Ez a jelképe lett, mert a VI. században, mikor valakinek szálka akadt a torkára, ezt kellet mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl”. Később nyugaton is elterjedt, majd a XIII. században általánossá vált. Akár ember, akár állat megbetegedett gyertyát áldoztak a „gyógyító” Szent Balázsnak. Szent Balázs napján a templom elé hajtott állatokat vízzel megszenteltek, és ezt hívják vízszentelésnek.

A szokásról Babits Mihály is írt, még a gégeműtétje előtt.

Buri Tamás, 8.A

6.

Acta De Kossuth

Kultúra

Busójárás Mohácsi népszokás. Farsangkor a busók a hagyománynak megfelelően öltöznek fel. A legnagyobb mulatság farsangvasárnap van. A „műsor” fő elemei:

 a partraszállás, melynek során a túlparti „Szigetből”- ahogyan a helybeliek mondják (s nem helytelenül elterjedt információ szerint Kismohácsról, mely Mohács város déli, belterületi része) -eveznek át ladikokon a busók  jelmezes busófelvonulás a Kóló térről a főtérre  farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása  sötétedéskor az egybegyűltek elégetik a telet máglyagyújtással és a főtéren körtáncokat járnak.

De nem csak Mohácson tartják meg a busójárást. A busójárást sokác eredete miatt nem csak a városban, de a környékbeli sokác falvakban is megtartották. Az utóbbi években Eszék-Baranya megyében található néhány faluban is újjáélesztették ezt a népszokást.

7.

Acta De Kossuth

Kultúra

Mohácson számos más jelmezes csapat vesz részt a mulatságban, Szerbiából és Lengyelországból. Bulgáriában évszázados hagyományai vannak a busójárásnak. Kárlovóban található a világon az egyetlen busójárási hagyományokat bemutató múzeum. Hasonló karneváli maszkok léteznek még Svájcban a wallisi Lötschentalban Tschäggättéknek hívják őket. Olaszországban és Szardínián. Az olasz mamutones-nek hívják, fekete fából készült maszkokat viselnek és bundát. Hasonló rituálé létezik még Spanyolországban is az úgynevezett, la Vijanera.

A spanyol busókat zarramacosnak hívják.

Fontos megemlíteni, hogy 2009-ben Abu-Dhabiban – az Egyesült Arab Emírségek fővárosában – rendezett kormányközi bizottság ülésén felvették a szellemi örökség listájára.

Buri Tamás, 8.A 8.

Acta De Kossuth

Kultúra

A busójárás és a jankelék „Jankelegri, kell-e nokedli?”

A mohácsi sokácok (horvát népcsoport Magyarország déli részén, főleg Mohács környékén) messze földön ismert népszokása, a busójárás. Idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg.

Régen farsangvasárnap reggelétől húshagyó kedd estéjéig tartott a mulatság. A farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák.

A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.

A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.

A busó legenda a mohácsi csatát követő időszakra tehető, mikor a mohácsi sokácok a mocsaras szigetre voltak kénytelenek menekülni, ahová a törökök nem merték betenni a lábukat. Egy öreg megjósolta nekik, hogy egy viharban meg fog jelenni előttük egy aranyruhás lovas, addigra faragjanak ijesztő álarcokat és fegyvereket. Sok évvel ezután így is történt, az álarcosok áthajóztak a szigetről Mohácsra, halálra rémisztve 9.

Acta De KossuthActa De

KultúraKultúra

ezzel a törököket. Az évente megtartott busójárás erre a legendára emlékezik.

A másik elmélet szerint pedig a telet űzik el a rémisztő alakok, hiszen a rendezvény általában február utolsó hetére esik (illetve húshagyó kedd előtti 6 nappal kezdődik). Ezért a busójárást a sokácok a horvát „Poklade” (átváltozás, átalakulás) szóval is szokták illetni, mely a karnevál kibővített megfelelője: a tél búcsúztatása és a tavasz köszöntése.

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot.

Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól.

Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat.

10.

Acta De Kossuth

Kultúra

Mata

Mata a Jankele vezér A jankele eredete az 1890-es évekre nyúlik vissza.

Ebben az időben egy Jankele Grün nevű handlé használt ruhákat árult zsákokból. A gyerekek elkezdték csúfolni: "Jankelegri, kell-e nokedli?" Az öregúrnak ez természetesen nem tetszett és gyerekekhez vágta a zsákjait.

Ez viszont úgy megtetszett egy mohácsi atyafinak, hogy busójáráskor beöltözött rongyokba és dobálta a zsákját.

„Jankele hadak”

Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat.

A kisfarsang legjellegzetesebb figurái a Jankelék. A Jankelék mondhatnánk "busónövendékek", fiatalok, akik maskarába öltözve járják a várost, riogatják az embereket, barátságosan meghúzgálják a lányok, asszonyok haját, olyakor lisztet szórva teremtenek riadalmat a szebbik nem körében, de már ezekben a napokban is egyre gyakrabban tűnnek fel maguk a busók is a városban. Egyben jelölik az „ördögöt”, aki zsákjában elviszi a telet.

11.

Acta De Kossuth

Kultúra

Busók és jankelék

Az UNESCO 2009 szeptemberében, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, Abu-Dzabiban rendezett kormányközi bizottsági ülésén felvette a szellemi örökség reprezentatív listájára a mohácsi busójárás jelölését.

Kazella Réka, 7.B

12.

Acta De Kossuth

Recept

Farsangi szelet Hozzávalók: A tésztához:     

30 dkg finomliszt 25 dkg vaj vagy margarin 1 csomag sütőpor 1 db tojás 2 evőkanál cukor

A töltelékhez:     

25 dkg porcukor 25 dkg darált mandula vagy dió 1 teáskanál őrölt fahéj 1 db citrom 5 dkg mazsola

Elkészítés:

Először jól eldolgozzuk a vajat a liszttel, sütőporral, tojással és cukorral. A tésztát két egyenlő részre osztjuk, majd tepsi (kb.

21x31 cm-es) nagyságú lapokat nyújtunk belőlük, és az egyiket kikent, lisztezett a tepsibe tesszük.

A cukorból és a citrom levéből sűrű szirupot főzünk, majd a kész sziruphoz hozzáadjuk a darált mandulát, az őrölt fahéjat és a citrom reszelt héját. Ízlés szerint akár mazsolával is ízesíthetjük.

Ezt a tölteléket a tepsiben lévő tésztalapon eloszlatjuk, majd befedjük a másik kinyújtott lappal. Megkenhetjük a tetejét tojással, majd miután villával megszurkáltuk, előmelegített sütőben 180°C-on, 35-40 perc alatt készre sütjük.

A kész sütit vaníliás porcukorral bőven megszórjuk, és tetszés szerint felszeleteljük.

13.

Acta De Kossuth

Recept

Csöröge Hozzávalók:     

    

85 dkg liszt 20 dkg margarin 1 dl tejföl 3 dl tej 3 evőkanál cukor (akár vaníliacukrot is adhatunk hozzá) 3 dkg élesztő 3 darab tojássárgája 1 darab tojás 1 kávéskanál só kb. fél citrom héja

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot, majd felfuttatjuk benne az élesztőt.

A margarint megolvasztjuk, elmorzsoljuk a liszttel és a csipetnyi sóval. A többi hozzávalót a liszt közepébe készített mélyedésbe rakjuk, ráöntjük az élesztős tejet és megdagasztjuk. Kb. egy óra alatt a duplájára kelesztjük.

A kelt tésztát egy lisztezett deszkára borítjuk és kb. 1 cm vastagságúra kinyújtjuk. Ferdén, körülbelül 3 ujjnyi széles csíkokra szétvágjuk, majd a másik irányban is megismételjük (tetszőleges hosszúságúra vágjuk).

Az így kapott paralelogramma alakú tésztacsíkok közepét bemetsszük, és a keletkezett résen az egyik csúcsot áthúzzuk. (Átfordíthatjuk, és a másik felét is áthúzhatjuk.)

Forró olajban aranybarnára sütjük a tésztácskák mindkét oldalát.

Tálalás előtt megszórjuk (vaníliás) porcukorral. Ízlés szerint különböző lekvárokkal fogyaszthatjuk.

Jó étvágyat kívánok!

Pálinkás Dóra,11.A 14.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Iskolai hírek Február 03.: A 45 illetve 60 órás gyakorlatukat nálunk teljesítő tanárjelöltek fogadása. A második félévben érkező tanárjelöltek már januárban vagy február elején kezdenek, és április végéig maradnak.

Február 15.: A jelentkezési határidő a továbbtanulásra a végzősöknek.

Február 18., osztályozóvizsgák: Az idén februárban is mód van arra, hogy azok a 10-11.-es (öt évfolyamos képzés esetén 11-12.-es) diákok, akik 2014 május-júniusában idegen nyelvből, ill. informatikából előrehozott érettségit kívánnak tenni, osztályozóvizsgát tegyenek.

A vizsgák időpontja az idén 2014. február A jelentkezési határidő: 2014. február 7. (péntek).

18.

(kedd)

14:30.

Jelentkezni a honlapon is megtalálható űrlap beadásával lehet az igazgatóságon (A ép.). A vizsga szabályairól és anyagáról feltétlenül érdeklődjetek a szaktanáraitoktól (ezzel egyúttal jelezve vizsgázási szándékotokat is!), illetve olvassátok el alaposan az iskolai vizsgaszabályzatot!

Február 19-25.: Szóbeli felvételi elbeszélgetés a 8. osztályosok részére.

Felelős: Kovács István 2014. február 14.: Jelentkezési határidő az iskolánkba.

SZÓBELI FELVÉTELI VIZSGA: 2014. február 19. – február 25.

Minden vizsga helyszíne az iskola D-épülete Ideiglenes felvételi jegyzék nyilvánossá tétele: 2014. március 12. Értesítés a döntésről írásban: 2014. április 25.

TAGOZATAINKRÓL 5 ÉVFOLYAMOS, IDEGEN NYELVI ALAPOZÁSÚ, TEHETSÉGGONDOZÓ TAGOZAT 15.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Ezt az osztályt azoknak a nyolcadikos diákoknak ajánljuk, akik készek egy évvel meghosszabbítani középiskolai tanulmányaikat a ma már nélkülözhetetlen nyelvtudás biztos megalapozása érdekében. A kilencedik, nyelvi előkészítő osztály óráinak több mint fele ezt a célt szolgálja.

Olyan tanulók jelentkezését várjuk, akik angol nyelvből jó előképzettségre tettek szert az általános iskolában. Vállalják, hogy több éven keresztül emelt óraszámban tanulják az angolt, és végig hangsúlyt helyeznek annak elsajátítására. Cél, és a többséggel szemben elvárás is, hogy akár már 9. osztály után angolból, majd választott nyelvükből is képesek legyenek akkreditált nyelvvizsgához jutni középfokon vagy akár felsőfokon is, (előrehozott) érettségit, illetve emelt szintű érettségit tenni. A program azt is elősegíti, hogy a tanulók intenzíven tájékozódjanak a nyelvterület történelméről, kultúrájáról.

A nyelvi előkészítős tehetséggondozó osztály (kódszám: 03) órahálója megtalálható az iskola honlapján: http://www.klte-gyakorlo.sulinet.hu/files/N%C3%A9gy%C3%B6t%20%C3%A9vfolyamos%20felv%C3%A9teli%20t%C3%A1j%C 3%A9koztat%C3%B3%20honlapra.pdf 4 ÉVFOLYAMOS, GAZDASÁGI, JOGI - KOMMUNIKÁCIÓS TAGOZAT Az osztályba a bölcsészet, a nyelvek, a média és a gazdaság iránt érdeklődő tehetséges tanulók jelentkezését várjuk.

A gazdasági csoport matematikából és történelemből, a jogikommunikációs csoport magyarból és történelemből már az alapozó alapozó 9-10. évfolyamokon emeltebb óraszámú képzésben részesül, mely a befejező két évben hangsúlyosabbá válik. Ezzel biztosítható a csoportok jellegének megfelelő továbbtanuláshoz szükséges érettségi eredmény, egy vagy két tantárgyból emelt szinten is.

16.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Minden olyan egyetem és főiskola megcélozható az osztályba járók számára, amelynek felvételi tantárgyai a magyar, a történelem és a matematika tárgyakból kerülnek ki.

Ajánljuk ezt az osztályt azoknak, akik már döntöttek a középiskola utáni folytatásról. Az osztály jellegével rokonszenvező bizonytalanoknak pedig különösen javasoljuk, hogy a jelentkezési lapon mindkét csoportot jelöljék meg, hiszen a 10. évfolyam után még a csoportok közötti váltás is megoldható bizonyos feltételek mellett.

A gazdasági csoport (kódszám: 04) és a jogi – kommunikációs csoport (kódszám: 05) órahálója megtalálható az iskola honlapján: http://www.klte-gyakorlo.sulinet.hu/files/N%C3%A9gy%C3%B6t%20%C3%A9vfolyamos%20felv%C3%A9teli%20t%C3%A1j%C 3%A9koztat%C3%B3%20honlapra.pdf 4 ÉVFOLYAMOS, MŰSZAKI - EGÉSZSÉGÜGYI TAGOZAT Az osztályba a matematika és a természettudományok iránt érdeklődő tehetséges tanulók jelentkezését várjuk.

A műszaki csoport matematikából és fizikából, az egészségügyi csoport biológiából és kémiából már az alapozó 9-10. évfolyamon emeltebb óraszámú képzésben részesül, mely a befejező két évben hangsúlyosabbá válik. Ezzel biztosítható a csoportok jellegének megfelelő továbbtanuláshoz szükséges érettségi eredmény, egy vagy két tantárgyból emelt szinten is. Így minden olyan felsőoktatási intézménybe jó eséllyel pályázhatnak tanulóink, amelynek két felvételi tantárgya a matematika, a fizika, a biológia és a kémia négyesből kerül ki.

Ajánljuk ezt az osztályt azoknak, akik már határozott érdeklődéssel, továbbtanulási szándékkal rendelkeznek, de azoknak is, akik még csak keresik a konkrét irányt. Főleg utóbbiaknak érdemes a felvételi jelentkezési lapon mindkét csoportot megjelölni. Biztonságot adhat az is, hogy a 10. osztály végeztével a specializációk közötti váltás is megoldható bizonyos feltételek mellett.

17.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

A műszaki csoport (kódszám: 06) és az egészségügyi csoport (kódszám: 07) órahálója megtalálható az iskola honlapján: http://www.klte-gyakorlo.sulinet.hu/files/N%C3%A9gy%C3%B6t%20%C3%A9vfolyamos%20felv%C3%A9teli%20t%C3%A1j%C 3%A9koztat%C3%B3%20honlapra.pdf A képzések felvételi eljárásáról, a felvételi pontok számításáról, valamint a felvételi vizsgákról bővebb tájékoztatás olvasható iskolánk honlapján.

Megtalálható a szóbeli vizsgák elvárásai részletesen tantárgyanként.

Kérjük, hogy a választást jelöljék meg a jelentkezési lap megjegyzés rovatában.

Háziversenyek: Folyamatosan zajlanak a háziversenyek tantárgyanként.

Az illetékes szaktanárok hirdetik, náluk lehet érdeklődni, valamint jelentkezni. A részleteket ők mondják el.

OKTV: Az OKTV-n továbbjutóknak a második forduló következik.

Az érintett tanulók és felkészítő tanáraik a következők: Továbbjutók az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen (OKTV) név

tantárgy

szaktanára/felkészítő tanára

1.

Menyhárt Zalán 12. angol I. E

dr. Matolcsi Kálmán

2.

Tran Róbert Péter 12.B

angol I.

dr. Kozárné Fazekas Anna

3.

Balogh Enikő 12.E

biológia I.

dr. Ölveti Klára, dr. Futóné Monori Edit

4.

Simon Bálint 11.A

biológia I.

dr. Ölveti Klára, dr. Krakomperger Zsolt

5.

Tóth Imola 11.A

biológia I.

dr. Ölveti Klára, dr. Krakomperger Zsolt

18.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

6.

Kothalawala William 12. B

biológia II.

dr. Krakomperger Zsolt, dr. Futóné Monori Edit

7.

Kujbus Marcell 11.C

fizika I.

Farkas Oszkár, dr. Kirsch Éva

8.

Konyári András 12.B

fizika II.

dr. Szegediné Nagy Judit

9.

Kothalawala William 12. B

fizika II.

dr. Szegediné Nagy Judit, dr. Kirsch Éva

10.

Oláh Edina 12.E

francia nyelv I.

Aleva Tünde

11.

Biri Gergely 12.E

informatika I. Bécsi Zoltán

12.

Boros Csaba 12.C

informatika I. Bécsi Zoltán

13.

Hudák Anikó 12.E

informatika I. Bécsi Zoltán

14.

Villás János 12.D

informatika I. Kelemenné Nagy Anikó

15.

Csík Noémi 11. B

kémia I.

Kovácsné Malatinszky Márta

16.

Tran Róbert 12.B

magyar irodalom

Szakály Árpád

17.

Hagymássy Gábor 12.D

matematika II.

Kovács Gábor

18.

Herendi Zsolt 11. B

matematika II.

Bíró Erzsébet

19.

Károlyi Kristóf 10.

B

német I.

Csákó Juliánna

20.

Hacsi Ágnes Dalma orosz nyelv 11.A

Becs Katalin

21.

Tran Róbert Péter 12.B

orosz nyelv

Becs Katalin

22.

Gönczi Annamária 11.C

történelem

Új Imre

23.

Tran Róbert Péter 12.B

történelem

dr. Pankotai László

19.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Február 25. Megemlékezés az iskolarádióban a kommunista diktatúra áldozatairól Felelős: angol nyelvi munkaközösség

Garamvölgyi Ádám, 11.C Sziráczki Martin, 11.C

20.

Acta De Kossuth

Aktuális

Felvételi a Kossuthban 2014.01.18-án lezajlott iskolánkban az írásbeli felvételi dolgozatok kitöltése mind a hat-, mind a négy-, illetve öt évfolyamos képzésre jelentkező diákok tekintetében.

Ahogy azt igazgató úr kérdésünkre válaszolta, idén is, a hagyományoknak megfelelően rengeteg "ismerős arc", - volt kossuthos diákok gyermekei, vagy jelenlegi kossuthos tanulók testvérei, rokonai sürögtek a D épület folyosóin és izgultak a feladatlapok kitöltése előtt, után.

Kormos tanár úr és Bécsi tanár úr, akik a felvételi dolgozatok megírása közben teremfelügyeletet láttak el, kiemelték, hogy minden gördülékenyen, a legnagyobb rendben történt.

Szerkesztőségünk érdeklődött a Kossuthba jelentkező diákok, és a szüleik körében is.

Sokakat csábított az iskola hírneve, rengetegen emelték ki a Kossuthnak a középiskolák rangsorában elért komoly helyezését. „Vagy a Kossuth, vagy semmi. A fiamat a legjobb iskolába szánom, ha nem most, majd a nyolcadik osztály után.”

Többen jegyezték meg, hogy a nyíltnap előtt még bizonytalanak voltak, hiszen annyi iskola közül kellett volna választaniuk - , de a nyíltnapon iskolánk diákjai, illetve a különböző képzésekről szerzett ismeretek hatására mellettünk döntöttek, hiszen a Kossuth kitűnő közösség, és biztos alapokat ad a felsőoktatási tanulmányokhoz. „Az Igazgató Úr nyílt és egyenes beszéde meggyőzött minket az iskola komolyságáról. A hely szelleme, az épületek, a sportpályák és parkok egyedivé teszik az iskolát. Még én is szívesen járnék ide.” Általános tapasztalat, hogy egyre több szülőt és diákot érdekel a nyelvi képzés, ami az egységesülő Európában egyáltalán nem meglepő dolog. Azonban kissé meglepetten tapasztaltuk, hogy szép számmal voltak olyanok, akik iskolánk sportsikereit tartották a legfontosabbnak.

A felvételiző diákok nagy többsége szerint a matematika dolgozat eléggé nehéz, a magyar pedig közepes nehézségű volt.

Kívánunk minden leendő Kossuthosnak sok sikert a szóbeli vizsgához!

A Szerkesztőség 21.

Acta De Kossuth

Kultúra

Modern karácsonyi szokásaink A karácsony Jézus Krisztus születésének az ünnepe. Nincs egyedül a téli ünnepek között, egy egész ünnepsor fonódik köré.

A karácsonyi hagyományok közül vannak, amiket átalakítottunk, mások azonban a feledés homályába vesztek. Tradícióink általában egyházi kötődésűek, vagy a termés bőségéhez és az állatok egészségéhez kapcsolhatók.

Az ünnepkört az advent kezdi, ami a karácsonyra való felkészülés időszaka. Az advent karácsony előtti negyedik vasárnappal kezdődik és összesen 4 hétig tart. Régen a keresztények ekkor szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig misére jártak. Tiltva voltak a zajos ünnepségek és a lakodalmak is. Manapság advent időszakában a hívő emberek vasárnaponként templomba mennek és bűnbánattal várják a karácsony ünnepét.

Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba és a mai napig életben van. A hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor az emberek örökzöld ágakkal, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőséget.

Hagyomány szerint a koszorún levő négy gyertya színei sajátos jelentéssel bírnak.

A három lila gyertya a bűnbánat színe, míg a fehér az örömé. Napjainkban azonban szinte mindenféle színű gyertyával találkozhatunk rajta.

22.

Acta De Kossuth

Kultúra

Régen karácsonykor a tágabb család egybegyűlt és együtt ünnepeltek. Az asztal díszítésének és az étkezésnek is szigorú rendje volt.

A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Az asztal alá szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá helyezték, hogy egészséges legyen. Szokás volt emellett az is, hogy gazdasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. Az ételek közül a jó termést, bőséget ígérőket részesítették előnyben. Innen a bab, borsó, lencse, mák, dió, hal megjelenése a karácsonyi asztalon. A fokhagyma az egészséget, a méz pedig az élet édességét jelképezte. Az almából az első falatokat szétosztották egymás között, hogy a család mindig összetartson.

Napjainkban a karácsonyt a szeretet ünnepeként is nevezik, ugyanis ekkor mindenki a családjával ünnepel. A karácsonyi ebédet vagy vacsorát szintén együtt fogyasztja el a család. Az ételek többsége a hagyományokhoz híven megmaradt, így szinte minden háznál terítéken van a halászlé, töltött káposzta, libasült és desszertnek a mákos vagy diós bejgli.

Manapság rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk az ajándékozásnak.

Az üzletek már novemberben karácsonyi pompában úsznak és kínálják a különböző karácsonyi dekorációkat, égősorokat, az ételekhez szükséges alapanyagokat és természetesen az ajándékokat. Az emberek többsége az ünnep előtti utolsó napokra hagyja a bevásárlást akciókat remélve és gyakran feleslegesebbnél feleslegesebb ajándékokat vásárolnak egymásnak.

23.

Acta De Kossuth

Kultúra

A karácsonyfa a XIX. század második felétől lett népszerű, először a jómódú nemesi családoknál, majd szélesebb körben is elterjedt.

Régebben fa és textil díszeket használtak a fa feldíszítéséhez, és ha volt cukor, akkor a szaloncukrot is házilag készítették el. Még ma is szimbolikus jelentése van azoknak a díszeknek, amiket fenyőfánk ágaira akasztunk. Kevesen tudják, hogy az angyalhaj és a fémgyöngy a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből valamint a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsére utal. A karácsonyfára aggatott gyümölcs a következő évi gazdag termés ígéretét jelentette.

A díszítés rengeteget változott az idők folyamán. A karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósor került, és az üzletek a szaloncukrok színes és bőséges választékát kínálják nekünk. Egyre inkább divattá vált a karácsonyfa színeinek megválasztása. Manapság általában egy vagy kétszínű fákat láthatunk.

Különböző gömbökből, csillogóbbnál csillogóbb díszekből válogathatunk kedvünkre.

A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítőelemek.

Bár nem elterjedt szokás, de meg kell említeni, hogy egyesek az otthonuktól távol töktik a karácsonyt. Ugyanis ma már a dolgozó családanyák is pihenni szeretnének az ünnepek alatt, így wellness szállodákba utaznak, ahol nem kell takarítani, sütni-főzni vagy vendéget fogadni. Ehelyett pihenhet, kikapcsolódhat a család. A hotelek vonzó ünnepi ajánlatokkal csábítják magukhoz a vendégeket, amelyekben a gyertyafényes karácsonyi vacsorától a csillagszórós, nyugtató fürdőn át a nagymamáink karácsonyát felidőző nosztalgia-programokig szinte minden megtalálható.

24.

Acta De Kossuth

Kultúra

Ma már szinte teljesen kihalt hagyománynak számítanak a különböző dramatikus játékok, például a regölés, kántálás, betlehemezés, amelyeket házról-házra járva adták elő a gyerekek. Miután elmondták jókívánságaikat a háziak megvendégelték őket. Régen a karácsony napi népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése volt, amit általában zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek viselésével próbáltak meg elérni.

Féki Zsuzsanna, 11.C

25.

Acta De Kossuth

Divat

Christian Dior „Az asszonyok áldani fogják, maga pedig általuk fog boldogulni.”- ezt jövendölte számára egy tenyérjós kamaszkorában.

Christian Dior 1905-ben született a franciaországi Granville-ben egy jómódú iparos család gyermekeként. Gyerekkorától rajzolt, alkotott és kapcsolatba került különböző művészetekkel. A szülők úgy határoztak, hogy a fiukhoz leginkább a diplomata pálya illik, így 1926-ban beiratkozott az Ecole des Sciences Politiquesra. Christian azonban 1928-ban megszakította tanulmányait, és elhatározta, hogy az álmainak fog élni, így az apja pénzügyi támogatását élvezve egy kisebb galériát nyitott, ahol olyan festők műveit állította ki, mint Pablo Picasso vagy Salvador Dalí. Édesanyja és bátyja halála után, a gazdasági világválság idején Dior apja tönkrement. Christiannak betegség miatt be kellett zárnia galériáját.

A vállalkozás megszűnésével a kezdetektől rajzolgató Dior sapkavázlatokat készített, amelyek egy csapásra igen népszerűek lettek.

Figaro Illustré illusztrátora lett. Vázlatai hamarosan Nina Ricci, Balenciaga és Claude Saint-Cyr divatházaihoz kerültek, 1938-ban pedig a svájci Robert Piguet divatházhoz szerződött, ahol már mint tervező, első sikereit készítette. Ez sem tartott sokáig, mert karrierjét és életét félbeszakította a katonai szolgálat. A leszerelést követően családjához költözött. A francia fővárosba csak 1941-ben tért vissza, de ettől az évtől kezdve egészen 1946-ig Pierre Balmain-nal együtt Dior volt a Lucien Lelong divatház vezető tervezője.

26.

Acta De Kossuth

Divat

A Lucien Lelong ház a húszas és a negyvenes évek között meglehetősen felkapott és neves márkának számított. A háború ideje alatt azt tartotta szem előtt, hogy ekkor is megőrizze a francia divatipar gazdasági és művészi oldalát.

Mialatt Christian szebbnél szebb ruhakölteményeket tervezett, addig húgát, Catherine-t, a francia ellenállás tagjaként elfogták és csak 1945 májusában távozhatott fogságából.

A Dior-divatházat maga Christian alapította meg 1946ban, Párizsban. Első kollekciója, a Corolle 1947-ben debütált. Ez volt a New Look irányzat előhírnöke. Az új irányzat stílusjegyei a karcsú, testvonalakat követő szabás volt: a felsőtest vonalait követő felsőrész és a lebegő, lengő szabású szoknyák. Christian sajátosan alakította ki márkájának szín- és sziluettvilágát, mely jól felismerhetővé tette a márkát. Halála után a fiatal Yves Saint-Laurent vette át a divatcég művészeti vezetését, ám útjaik 1961-ben elváltak Sain-Laurent merész stílusának köszönhetően.

1984-ben vette át Louis Vuitton és Moët Henessy parfümmárkáit, ennek ellenére a divatrészleg a Diornál maradt. A divatcég jelenlegi vezetője Sidney Toledano.

A Dior népszerűségét mutatja, miszerint napjainkban körülbelül 200 Dior divatház működik világszerte, az éves bevételek pedig 400-500 millió euró között mozognak.

27.

Acta De Kossuth

Divat

Dior ismertebb márkái közé tartoznak többek között a Miss Dior, a Dolce Vita, a Poison, a Dioressence, a Diorella és a Diorissimo.

A Dior márka 1947-ben tört be Amerikába, két évvel később pedig már a legnagyobb sztárok viselték a tervező ruhakölteményeit. 1957-ben – halálának évében már körülbelül 15 országban volt jelen a Dior cég, mely megközelítőleg kétezer embert foglalkoztatott akkor.

Halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok. A fantasztikus tervező 1957. október 23-án montecatini nyaralása során szívinfarktusban vesztette életét. Egyes állítások szerint egy halszálkától fulladt meg, mások úgy vélik, hogy kártyázás közben kapott infarktust.

Biri Tímea 11.C Matkó Nikolett 11.C

28.

Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

HAGYATÉK AZ UTÓKORNAK -avagyTanári aranyköpések kézikönyve

„- Mi az a guillotine?

- Ilyen lefejező eszköz, nem is lehet érezni. Azt mondják, nem fáj.

- Hú! Akkor már engem is érdekel!” Új Imre Tanár Úr Fizika órán a hullámtalálkozás vizsgálata: „- Mi a hullámtalálkozás feltétele?

- Két hullám kell hozzá!

- Hát nyilván… Én sem találkozom magammal, sőt még beszélni sem beszélek magammal… Bár mire az osztály leérettségizik már az is menni fog!”

Dr. Szegediné Nagy Judit Tanárnő „- Mikor idejöttem, abban a sztereotípiában hittem, hogy a lányok szorgalmasabbak, mint a fiúk. Ez így is volt… az első pár hétben.”

Márkus Imre Tanár Úr Töri órán felelünk: „- Miben jelent meg Kossuth Lajos radikális politikája a Pesti Hírlap előtt?

- Ööö… Vezércikk?

- Az a Pesti Hírlapban volt.

- Nem. - De!!!” Új Imre Tanár Úr

29.

Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

Matek órán dolgozat előtt: „- Itt vannak a lapok, diktálom a feladatokat.”

A feladatok lediktálása után: „- Tanár úr! Ki lehet menni?

- Ki, persze!

- És tetszik adni egyest vagy igazolatlant?

- Mindkettőt! :D” Márkus Imre Tanár Úr „Angliából három dolog a lényeg, amiből most hirtelen csak kettő jutott eszembe…” Új Imre Tanár Úr „És lőn csend, mint szokott az vész előtt!”

(A dolgozat írásának kezdetekor) Dr. Kiss Gabriella Tanárnő

30.

Acta De Kossuth

Hagyaték az utókornak

A diákokAt sem kell félteni… - diák csemege

-

„- Egyébként tudja valaki, hogy hányan laknak Londonban?

Diák 1:- 9 millióan.

Diák2:- De ebből 500.000-en magyarok!

Diák 3:- London elnyerte a második legnépesebb magyar város címet!

„- Ha leérettségizel, elmondom!

- Úgy érzem, hogy a hangsúly azon van, hogy HA!”

„Diák 1:- Tanárnő! Tetszett már menyasszonyi ruhát választani?

- Igen, már majdnem minden megvan.

Diák 2:- Tényleg? És hogy néz ki?

Diák 3 (fiú):- Fehér…”

„- Egy feltétel van! Olyan filmet keressetek, ami belefér kettő tanórába!

- Legyen a Vasas- Siófok meccs! Az pont annyi.”

„- Ki tudja, miért rágja el az egér a zsinórt?

- Talán mert ideges?”

„- Mi történik a vízzel, ha bekerül a szervezetünkbe?

- Sárga lesz a pisi.” 

Varga Dóra,11.C Antal Sára, 11.C 31.

Acta De Kossuth

Irodalom

Kreatív Írók munkái …hát virággal menj el!

Emlékezz, mert holnap talán késő lesz ha lelépsz, vagy ha a járdáról lépsz le, vagy ha azon kapod magad, hogy nézed a csillagokat, síneket, elsuhanó vonatokat… mihez kezdesz, ha elér, ha utánad nyúl e nyél, a kapa, vagy a kasza nyele: mihez kezdesz vele? küzdesz? és ha nincsen kardod? kézzel vívod a harcot? vagy vagdalkozol, vádolsz mindent, mindenkit ott fent, s itt, lent? vagy mosolyogsz, de nem bután, s míg állsz ott, nagy kukán, egyszerre látsz mindent: az idő, s a tér, no meg te, eggyé lesztek, el nem vesztek, s több minek? mire fel? csak egy másodpercre kell feleszmélni néha, hébe, vagy a hóba, sárba vagy a nyárba, kis koktélruhába, narancsfényű lámpa gyors villogására, esőcseppek pocsolyába hullására, egy idegent megölelni, egy szép napon útra kelni, látni mind a színeket, inteni, ha intenek, szemek legmélyére nézni, suttogó szavakkal kérni, végtelen türelemmel keresni, és „fáradhatatlanul szeretni” hisz az Egész ennyi végre, s már van, amiért megérte.

Dankó Tímea,12.A 32.

Acta De Kossuth

Irodalom

Csak a szádat tátsd ki!

Dióbél bácsi arra vár, kopognak-e majd ajtaján?

Betévednek-e a várba, elefántcsont toronyába?

- hajjaj, jajajaj, jajajaj Hogyha nem, hát zörgetik-e, csontkapuját betörik-e? És átlátnak-e bűvkörén, valóságnak hitt börtönén?

- dirr-durr, dirr-durr-durr, kong-kong-kong Dióbél bácsi meglátja, beteljesül majd a vágya ha elrakják és megőrzik, s egy század múlva feltörik.

- kopp-kopp, kopp-kopp-kopp, reccs-reccs-reccs Megtalálják még friss belét, posztkultúra eledelét; költők, írók elnyammogják morzsáit is elkapkodják.

- cserebere, csoóri-csóri – Dankó Tímea, 12.A

Élet ez?

Sárga napfény simogat, ujjaimon virágpor.

Az ősz illata átjár, narancsszín a világom.

Csöndes erdőben járok, zöld kígyó csüng egy tölgyfán.

Kerek tóban úszkálok, sötétkék ég borul rám. Élénk lila lepkeszárny, öntudatlan bódulat.

Csillogó arany nyakék, ünnepélyes ámulat.

Kopasz a karácsonyfa, barna földbe temetem.

Vörös rózsán vér folyik, dühöm mély, és elveszel Mindazt, ami szép és jó, a tiszta fehérséget.

A gyász legyőz, beborít, hamu marad, fekete.

Majd rám dől a szürkeség, nedves, bizonytalan köd.

Egy maradt, mi színtelen, csak a csüggedt, komor könny.

Kiss-Batta Rozália, 8.A 33.

Acta De Kossuth

Irodalom

Színek (Tél) Hófehér takaró borítja a tájat, kinn az udvaron gyerekek csatáznak.

Szobában színesbe öltözött a fenyő, Piros masnis ajándékot rejlő.

(Tavasz) Elment a mikulás, elment az angyalka, piros, sárga, lila virágok kinyílva.

Világoskék ég, sárga napsugarak, színezik a szürke hétköznapokat.

(Nyár) Vitamin, egészség és ásványi anyag, szaladj a bokorhoz, ott megtalálhatod.

Mellette vöröslik vígan az áfonya, vár majd a nyaralás vidám hangulata. (Ősz) Lehullott falevél borítja a tájat, lépj ki a szabadba, minden csupa sárga.

Fehér szőlő érik a kertek alatt, sárgarigó énekel az ablak alatt.

Papp Gréta, 10.C

Őszi kép Szeptember tarka-barka Immáron piros a szél Nagy mackónak kék a baja, Erzsi néni zöldet beszél.

Sírok mellett sok a virág, Eltemetjük rózsa szirmát.

Sirály repül fehéren – Ezt én most már nem értem.

Régi róka vörös, sunyi, Nyeli el a kerti buli. Ősznek vége, jön a tél, Megeszi a feketét.

Gyapjas István és Kun Szabolcs, 11.B 34.

Acta De Kossuth

Irodalom

Búcsúzás Piros arcú kisbaba, Pofiján a pír basa, Ha nem porcelánból volna, A versem is szebben szólna.

Ruhája kis szivárvány, Ha nem vetül rá egy árny, Karmazsin a cipellője, Azúrkék a keszkenője.

Bámuld csak meg, minden pötty Ragyog, mint egy zöld kis gyöngy, Folyton figyel sárga szeme – Bárcsak egyszer összetörne!

Kanalas Dominika, 10.C

35.

Acta De Kossuth

Lackfi János: TÉLENKEDÉS Télen A fagylaltos nyaral délen.

Télen Legjobb napjaimat élem.

Télen Siklunk, mint madár az égen.

Télen Jégből van az ezüstérem.

Télen Kocsonyává fagy a vérem.

Télen Halak néznek ki a léken.

Télen Azt a teát gyorsan kérem.

Lackfi János: ŐSSZEL Ősszel találkozhatsz egy őzzel, Ősszel éldegélünk félgőzzel, Ősszel már túl hideg a Gösser, Ősszel életünk sok bús közhely, Ősszel pulcsi kell puha szösszel, Ősszel reméltem, látlak egyszer, Ősszel beérném kósza KÖSSZel, Ősszel esőben várlak, Eszter, Ősszel ázom, és sose jössz el!

Irodalom

Télenkedés Télen Forró tea a kézben.

Télen Jó könyvvel a tűz mellett.

Télen Együtt a család végre.

Télen Harmónia és béke.

Papp Gréta, 10.C

Őszelkedés Ősszel az ember tócsákban lépdel, ősszel avarban gázolunk éppen, ősszel esernyőt tartok félkézzel, ősszel harcolok a hideg széllel, ősszel gonosz mókus dobál képen, ősszel a Glamour-napok eljönnek, ősszel elszórtam az összes pénzem.

Dankó Dorka és KissBatta Rozália, 8.A

Őszönködés Ősszel sulitáskát cipelünk Ősszel gesztenyét gyűjtögetünk Ősszel töklámpásra nevetünk Ősszel hideg szelet kergetünk Ősszel meleg teát szürcsölünk Ősszel pocsolya a tengerünk Kanalas Dominika, 10.C

36.

Acta De Kossuth

Irodalom

Simon Bálint: Voltak erényei Már egy fél órával az indulás előtt bent ült az első osztályú kocsijában. A szerelvény a Nyugati pályaudvar kívül esőverte, belül oszló csarnokában várakozott. A helyzetet egy csöppet sem bánta: szeretett egyedül maradni a gondolataival, szerette egy védett, félreeső helyről szemlélni az embereket - pszichiáter volt, vérbeli megfigyelő, az igazi elemző elme.

Az ilyen helyeket kedvelte. Ócskáspiac, lepukkant kocsma, orvosi rendelő a szegényebb kerületekben, röviden minden olyan hely, ahol nem a kiművelt emberfők sokasága folytatja az éjszakába nyúló vitáit a rendszerváltozás visszás filozófiai kérdéseiről, hanem a nép, az istenadta nép - vagy ahogy kimondani csak ritkán szokta -, a prolik élnek, mozognak, bonyolítják le a felületes szemlélő számára egyszerű, mindennaposnak tűnő tevékenységüket.

A pályaudvar ilyen szempontból maga volt a Kánaán, a magyar szociológia bibliájának féltve őrzött, titkos oldala, melyet a beavatottak nem fordítottak le a köz nyelvére, gondolván, hogy az nem lenne érthető számára, és - tisztázzuk - irigységből, nehogy már holmi félművelt laikusok azt higgyék, értenek valami nyúlfarknyit is a tudomány eme összetett szegmenséhez.

A perontól nem messze ilyen helyek sorakoztak: Megálló, Betérő, Sánta Bakter.

A peron mellett kéregetők, zsebesek, tántorgó rétegek, kuncsaftra vadászó taxisok, láthatósági mellényes, gumibottal fölfegyverkezett úgynevezett vasútőrök, a frissen fölállított készenléti rendőrség tagjai zubbonyukon a bíbor jelzéssel, két népes, rivalizáló cigánydinasztia, egy kisebb banda fehér fűzős bakancsokkal, szerencsésebb honpolgárok a bőröndjeikkel és a gyerekeikkel, rohangáló menedzser egyik kezében aktatáskával, a másikban a legújabb, legdrágább, legmenőbb és legegyedibb okostelefonnal, - megjegyzendő - a lábán fehér sportzoknival és lila mokaszinnal, külföldi egyetemisták - arabok vagy perzsák -, fiatal férfi vörös rózsával, föltehetőleg a párjára vár. Foghíjak és fehér tömések, ránc és smink, istállószag és parfümillat.

Ahol a peronoknak vége, ott átléphetetlen, rothadó falak. Mögöttük a város, ahonnan a sínek pókhálószerűen indulnak, hogy behálózzák az országot, KözépKelet-Európát, a Balkánt.

A szemeit újra és újra végigvezette a tömegen, úgy, ahogy az orvos ujjai tapogatják végig a beteg hátát. Hamar megállapította a diagnózist: a Harmadik Köztársaság fekélyektől gennyes. Történelmi távlatokból nézve szinte tegnap kiáltották ki, és máris rothad. A Harmadik Köztársaság beteg, a kórokozó ismeretlen.

A vonat elindult Debrecen felé. Előadást fog tartani az ottani orvosi egyetemen.

Nem számolta, de ebben a témában körülbelül ez lesz a negyvenedik előadása, de az is lehet, elhagyta már az ötvenet: A weimarizáció tipikus karakterei és általános személyiségbeli torzulásuk.

Kívülről tudja a mondókát, nincs min finomítani. A laptopját bedughatná tölteni, de minek. Huszonöt éves koráig elolvasta az összes jó könyvet, ami azóta a kezébe került, az mind csalódást okozott neki. Erdős Virág lenne a XXI. század nagy 37.

Acta De Kossuth

Irodalom

költője? TGM korunk meghatározó filozófusa? Ugyan... Harminc éve legalább ott volt nekünk a komplett Lukács-óvoda, Bibó, és Tőkés szavai is tömegeket mozgattak meg.

Hagyjuk, hagyjuk... Ebben a harminc évben az jelentette a legnagyobb újítást, a leginkább eget rengető polgárpukkasztást kultúránkban, hogy Váci Mihály vasbeton szobrait fölváltották Nyírő József faszobrai, a Kassák Lajos Középiskolai Kollégiumok sorra bezártak, eu-s pénzekből pedig itt-ott nyílt egy Wass Albert Általános Művelődési Központ. Szánalmas. Arról inkább ne is beszéljünk, hogy a társadalom kilencven százalékának Berényi Miklós nyolcszori föltámadása jelenti a klasszikus állandóságot az RTL Klubon.

Olvassunk valami szakmai, vagy gazdasági lapot? Ugyan már... A szakmai anyagokat már fél évvel korábban letöltöttük a netről, a gazdasági lapok meg pártállástól függően egyre csak ugyanazt szajkózzák. Már a politikusokon sem lehet röhögni. El kell ismerni, hogy amit Torgyán Józsi művelt annak idején, az a maga műfajában kész művészet, kitűnő kabaré volt. Bezzeg most... Egy büdös bunkó bemutat egy másiknak az országgyűlésben? Hová jutottunk...

Ideges lett. Nagyon ideges. Kedve lett volna rágyújtani, de már vagy két éve leszokott, és körülbelül ugyanennyi ideje tilos volt a vonatokon a dohányzás. Kiment a WC-re, kinyílt az automata ajtó, megmosta az arcát egymás után többször, bő vízzel.

Bár a piktogram jelezte, hogy nem ivóvíz, ivott belőle.

Visszament a helyére. Az egész vagonban rajta kívül összesen hárman ültek, ebből kettő hozzá hasonló korú, egy valamivel idősebb férfi. Ha valami bántotta, mindig szeretett nála hülyébb emberekkel számára teljesen érdektelen dolgokról beszélgetni, de csak úgy odaülni valaki mellé, és belekezdeni valami önös históriába, manapság egyáltalán nem volt szokás.

Bezzeg azok a régi fekete vonatok... Hányszor ment velük haza abba a kicsi, szabolcsi faluba, még az egyetemi években. Ott aztán folyt az élet, és rengeteg jó történetet lehetett hallani. Az volt az igazi, szociológiai terep. Amikor a vonat végre beért a faluba, egy másik, iszonyatosan mély szociológiai közegben találta magát. A bakák röppentek szét leghamarabb. A feleségek volt, hogy talicskával várták a lerészegedett ipari munkásokat. Mindenki más szépen, komótosan eredt a dolgára, még volt, hogy a megállóban kezdtek neki az utolsó előtti történetnek.

Egyszerre szerette és gyűlölte ezt a gondolkodásában feudálisnak maradt terepet, ami teljesen más volt, mint az itt élők számára szinte teljesen ismeretlen, igazi város. Mert az ittenieknek Mátészalka már város volt, Nyíregyházára fölvonatozni pedig eseményt jelentett.

Nagyapja parasztember volt, aki a nevét le tudta írni. Négy fivérét hagyta a Don-kanyarban. Keveset ivott, akkor is csak egy korsó Szalon sört. Ünnepnapokon megborotválkozott, megmosdott, fölvette az ünneplőjét, és elment focimeccsre. A maga egyszerűségében mindenki szerette az öreg Baloghot. Aztán nekiállt remegni a keze. Harmincöt éve, hogy reszkető ujjakkal a felhőkre írja ákombákom betűit.

Nagybátyja idősebb korára pocakot eresztett, de hallotta róla, hogy az alacsony, de jóképű féri legénykorában havonta összevérezte a díszegyenruhájához járó fehér nadrágot. Amikor teherbe ejtett egy fiatal özvegyasszonyt, megnősült.

38.

Acta De Kossuth

Irodalom

Egyik napról a másikra véresszájú kommunista lett belőle, fél évre rá tűzoltóparancsnok. Mindenki tudta, hogy csak a szája nagy, egyébként a légynek se tudna ártani. Inkább szerették, minthogy félték volna a faluban, de az egyenruhájához járó tiszteletet mindenkitől megkapta. Tüzet kéthavonta egyszer látott, olyan igazi, rendes tüzet csak életében egyszer - amikor leégett a szalkai gépgyár raktára, azóta is minden este emlegette -, leginkább csak ült az irodájában az asztalánál, szívta az illatos cigarettákat, és napi háromszor tisztára törölte a tányérját fehér kenyérrel, a legtöbbször pacalpörkölt és céklasaláta után. Öt éve halott.

Apja vasutas volt, erőszakos, nagydarab ember. Az összes kocsmai verekedésnél az első sorban állt, így volt ez '56-ban is. Gyakran látott vendég volt az őrsön. Egyszer összeszólalkozott a párttitkárral és a TSZ elnökkel három kommersz után valami nagy lenyúlás miatt, majd kiverte a párttitkár három fogát, és akkor a tűzoltóparancsnoki egyenruhának még a közelébe sem kerülő öccse nem tudta megakadályozni, hogy ne vigyék el. Egy-két levelet még írt, híreket lehetett hallani felőle, de nem sokkal később hivatalosan is eltűntnek nyilvánították.

Ez volna a falu egy nagyon kicsiny része. Olyan mély, hogy az alját nem is látni.

Az ember nem mehet úgy végig a református templomtól a temetőig vezető kanyargós úton, hogy a kerítések mögül ne meredjenek rá, ne köszönjenek vissza sóbálvánnyá dermedt emberi sorsok, majd az út végén a fejfáik.

Hát igen. Ő meg volt az okos gyerek, akire már kisiskolás korától úgy néztek a parasztok, mint a lelkészre, és akit úgy vertek az idősebb fiúk, mint ahogyan a lelkész a feleségét.

Ki a faluból. Ki ebből az alkoholizmusba és kálvinizmusba temetkezett árokból, be a fényes városba. De nagyon büszke volt magára, amikor fölvették az egyetemre. Ő, akinek mindig meg kellett húznia magát, most úgy érezte, hogy a templom tornya csak a tizenkét ágú buzogánnyal magasabb nála. És hirtelen elkezdték támogatni a módosabb rokonok, fölfigyeltek rá a lányok. De ő akkor már nem érte be holmi falusi libákkal. Egy olyan közösségben lett húszéves kora előtt valaki, ahol csak a szemfödél után szokás annyit mondani, hogy igen, a Jani azért jó ember volt.

A fényes város képzetéből megérkezése után pár nappal a bűnös város, az Új Babilon emésztő valósága lett. A csoporttársai átnéztek fölötte, látszott az arcukon, hogy büdös tirpáknak gondolják. Míg őket minden héten egy piros százas várta az apjuk íróasztalán, addig a büdös tirpák foltos nadrágban járt, kiflin, tejen és, disznósajton élt. Szórakozni csak ritkán volt pénze, a keménymagnak, a nagymenőknek még akkor sem mehetett még csak a közelébe sem. Csakhogy a büdös tirpák sorra érte el a jobbnál jobb eredményeket, ami természetesen a díszes kompánia még nagyobb gyűlöletét váltotta ki.

Nagyon nehéz volt túlélnie. A tehetősebbje ekkor már rockkoncertre járt, ahol hemzsegtek a beépített emberek. Ő szeretett elvonulni, filozofálni, igazi lírai egyéniség volt. Ekkortájt alakította ki magában azt a tévképzetet, hogy ő a világproletár, és állt neki Váci Mihályt és József Attilát olvasni. Azok a tanárai, akiket érdekelt a sorsa, látták mindezt, és szerették volna, hogy vigye valamire, ami ugye a mi hosszúsági körünkön megfelelő hátszél nélkül bizony-bizony lehetetlen.

39.

Acta De Kossuth

Irodalom

Folyamatos unszolásukra, majd a nagybátyja közvetlen beavatkozására belépett a Pártba. És nagyon rövid idő alatt minden megváltozott, bár a Párt ellen a lelke mélyén mindvégig gyűlöletet érzett. A népszámlálásokon azóta is mindig kihúzta a "Volt-e az állampárt tagja?" rubrikát.

Kapott a KISZ-ben egy jelentékeny pozíciót és végre érezhette valakinek magát.

Megtűrték a fölső körökben, lassan olyan ember lett, akivel jó volt jóban lenni. Egyre többet járt szórakozni, a koncerteken az első sorban tombolt, beszerezte az összes tiltólistás albumot bakeliten. Az ideológiai kérdések azonban sosem érdekelték, bár a rendszer összeomlásához közeledve fölvette az értelmiségi körökben akkor divatos ellenzéki stílust. Ettől mindenki igazi, megfontolt úriembernek hitte. Közben az álarc és a sablonok mögött nem volt semmi.

Aztán hirtelen azon kapta magát, hogy a tömeggel együtt ujjong és hajítja el a tagsági könyvét amikor Iván kifelé menet átlépi a keleti határt, és a tömeggel együtt izzad, amikor az infláció miatt a hónap végén tejre és kenyérre a dúcos üveg aljáról kell összekaparnia a pénzt, mint az egyetemi évek elején.

Katonaság. Jön a parancs: mától Farkas elvtárs helyett Farkas bajtárs.

Vörösdiploma. A diplomaosztón a rektor beszédében egységesülő Európa, és nem testvéri szocialista országok. Minden kártyavárként omlik össze. Nagy szólamok egy megváltó, új világrendről. Utána csalódott, a térről lakásaikba kilátástalanul visszakullogó tömegek. Emberek, akik hónapokkal korábban még vadul kiabálták, hogy lámpavasra a párttitkárokat, most a régi párt titkáraira szavaznak a régi párt alig halványodó vörös színében, a szabad választásokon.

Tüntetések. Agyrém. Mikrohullámú sütő aus Österreich. Házasság.

Mézeshetek. Gyerek. Gyerekek. Hároméves gyerek Puma cipővel a lábán. Válás.

Tízéves gyerek a bátyja Puma cipőjével a lábán. Új feleség. Lízingelt Audi. Világválság.

Tüntetések. Nagyon drága lízingelt Audi. Agyrém. Választások. Hálás barátok.

Akadémia tagság, egyetemi katedra. Pénz, európai utazgatások.

Szabolcs, Budapest, Sopron, Budapest, Straßburg, Sopron, Budapest, Szabolcs. És telik egy férfi élete. Gyorsan és pontosan, mert a vonatok végre gyorsan és pontosan haladnak, ha az ember a Nyugati és Debrecen között vált IC jegyet.

Persze most sem lehetetlen boldogulni. A tehetségek egy része most is érvényesül, a tömegek azonban nem. Négyen ülünk az első osztályú kocsiban, egymásról nem veszünk tudomást, borzasztóan egyedül, szörnyen rosszul érezzük magunkat.

A dühét csalódottság váltotta föl. Mély önsajnálatot érzett, amelytől valahogy nagyon undorodott. Már megint az életén gondolkodik. Nem szabad. Nem szabad megpróbálni a saját életünket két lépés távolságról szemlélni. Mert nem tudjuk. Még nekünk sem sikerül.

Fölállt a székből, aztán eszébe jutott, nem tudja miért. Ki kell mennie a mosdóba, mert különben furcsának tűnik az egész. Minek? Nem látta senki. A másik három a laptopját bújja. Visszaült.

Gyökértelenség. Gyökértelenség. Gyökértelenség. Abszurd módon minden problémája ebből fakad. Hagyjuk a picsába. Túl sokat agyalunk ezen. Nem vezet 40.

Acta De Kossuth

Irodalom

sehová. Nem vezet sehová.

Bedugta a töltőt a konnektorba, és bekapcsolta a laptopját. Elkezdte olvasni az előadásának a jegyzeteit negyvenegyedik, vagy lehet, hogy több mint ötvenedik alkalommal is. Igen jó jegyzetek voltak, és egy alig észrevehető mosollyal nyugtázta a tényt, hogy büszke magára. Ha másban nem is, ebben a kérdésben alkalmasnak találtatott életében. Lejjebb görgetett, és a közepébe kezdett bele magában.

Országunk weimarizációjának legjellegzetesebb karaktere a lesüllyedt közalkalmazott. A lesüllyedt közalkalmazott világéletében, már akár több generációra visszamenően az államot szolgálta. A lesüllyedt közalkalmazott elvesztette legbiztosabb támaszát, az államot. Indoklás nélkül, vagy ürüggyel közölték vele, hogy holnaptól nincs rá szükség. Óriási sokk. Munkanélküliség, alkoholizmus, sikertelen öngyilkossági kísérlet, majd a korábbi egzisztenciával összeférhetetlen, számára megalázó állás. Középiskolai tanárnőből óvodai dadus. Államkincstárnokból áruföltöltő egy multinacionális cégnél. Postai hivatalnokból szociális munkás egy katolikus szeretetotthonban. Senki sem akarja azok után hároméves gyerekek fenekét törölni, hogy tizenöt éves gyerekeket buktathatott meg. Senki nem akar éjszakába nyúlóan egy olyan áruházláncnál mirelit pizzákat pakolgatni, melynek korábban ő ellenőrizte az adóhátralékait. Senki sem akarja annak a vénasszonynak a TV-t kapcsolgatni, akivel két évvel azelőtt ordibált, és verte neki az asztalt, hogy a csekket a másik ablaknál kell befizetni, főleg nem apácák vizsgáztató tekintete előtt. Ezektől az emberektől megvonták azt a minimális hatalmat, amelyben kiélhették a stressz, a túlórák, illetve az elromlott légkondi által a harminc fokos hőségben okozott traumát.

Ezeket az embereket megfosztották a szinte előjoguknak tekintett kafetériától, ruhautalványtól, attól a pénztől, amiből meg tudtak venni egy színházbérletet, vagy el tudtak menni egy jobb fodrászhoz, attól az örömtől, hogy elbüszkélkedhetnek a főnöknek azzal, hogy tegnap este az asszonnyal ők is páholyból nézték A padlást a városi színházban, vagy eldicsekedhetnek a szomszédasszonynak, hogy igen, azért ilyen jó a hajuk, mert a Teca melírozta. Ezek az emberek mindent elvesztettek.

Magasabb végzettségük ellenére kénytelenek olyanokkal együtt robotolni, akiknek lehet, hogy még a nyolc általánosuk sincs meg. Nincs abban semmi meglepő, hogy radikális megoldásokat keresnek, és olyan jelszavakat skandálnak, melyekről kezdetben maguk is tudják, hogy nem hozzájuk méltó. Aztán a kétszázadik ilyen megnyilvánulás után elkezdenek hinni is benne. Közösségre találnak, és dühüket olyan gazdasági-társadalmi csoportok ellen irányítják, akikről úgy gondolják, hogy okozói vagy élvezői a számukra hátrányos gazdasági-politikai helyzetnek. Kell nekik egy Vezér. Kell nekik egy erős állam, melyet méltóképp szolgálhatnak, s mely szolgálataikat kafetériával, ruhautalvánnyal, az átlagosnál egy picivel magasabb fizetéssel honorálja.

Itt megállt, és végiggondolta, hogy hány ilyen embert ismer, hány ilyen embert látott ma az utcán. Túl sokat.

Igen, ilyen ez a kor. Ember és ember között körülbelül ötven fokozat különbség is lehet az anyagiakat tekintve ma Magyarországon. Az az átkos, régi rendszer, ami orvost csinált belőle ezt a szakadékot öt egységre redukálta magyar és magyar között.

41.

Acta De Kossuth

Irodalom

Mert mi volt előtte? Földnélküli napszámosok, párholdas parasztok, urasági cselédek, egy vékony középbirtokos réteg, afölött egy még szűkebb elit, melybe a középkorból maradt grófok és a zsidó nagypolgárok tartoztak. És mi lett utána? Panelproletárok, munkanélküli vasmunkások hada, modernkori rabszolgák, akik három műszakban dolgoznak a minimálbérért valamelyik multinacionális cégnél, jogászok és orvosok, akik vagy árulják magukat, vagy valamelyik állami intézménynél teszik zsebre a borítékokat, ilyen-olyan vállalkozók külföldi rendszámú, sötétített üveges luxusautókkal a mozgássérült parkolókban, megélhetési politikusok, akiknek az apja az államvagyon privatizációjakor földet és bársonyszéket szerzett, és akkor ezek még csak a törvényileg megtűrt kategóriák. Létbizonytalanság. Gyökértelenség. Foghíjak és fehér tömések, ránc és smink, istállószag és parfümillat.

Sokat mocskos kommunistázunk mostanában. Érthető. Szabad. Végső soron az apánkat a kommunisták hurcolták el '56 miatt. '56 is a kommunisták miatt volt. Az a rendszer nem volt jó. De aztán orvost csináltak belőlünk. Előtte ingyen úttörőtáborok tábortűzzel, Bambival, balatoni naplementével. Az első csók egy dunántúli lánnyal Zamárdiban. Varsói jutalomkirándulás, három gombócos citromfagyi fillérekért. Édes-savanyú. Létbiztonság. Kiszámíthatóság. Szolgálati lakás. Nem, nem. Az a rendszer nem is volt rossz.

A rendszerváltozás után soha nem szavazott baloldali pártra. Nem politizált, de innen is, onnan is akadtak befolyásosnak mondható barátai. A kapcsolatait nem túl gyakran, és akkor sem szemtelenül használta. Adót csak mértékkel csalt, és kerített erkölcsi alapot neki. Ha kikérték a véleményét, általában jobbra húzott, de nem szerette nagy dobra verni. Még az egyetem után be akarták szervezni a titkosszolgálathoz. Akkor először határozottan nemet mondott, pedig ő lehetett volna a magyar James Bond. '89 után az egyik jobboldali párt jól fizető közgyűlési pozíciót ajánlott neki egy kisvárosban. Udvariasan visszautasította valami nevetséges indokkal, akárhányszor megkeresték. Pedig sokan hívták telefonon. Túl sokra így sosem vitte, de a nagy átlagnál többre jutott. Sosem mert az első sorba állni, mert mint a munkájában, úgy az életében is szerette egy védett, félreeső helyről szemlélni a világ dolgainak alakulását.

Akkor, amikor a vonat lassan begördült a szolnoki pályaudvarra, hosszas kínlódás után arra a végső következtetésre jutott, hogy az a rendszer szükségszerű volt. Szükségszerű és elkerülhetetlen, bár jobb, ha az unokáknak még közvetett tapasztalatuk sem lesz róla. Persze mindezt csak teoretikusan.

Simon Bálint, Zalaegerszeg-Budapest-Debrecen, 2013.12.30.

42.

Holly 1.

Isten hozott Hollywoodban!

Szelke Blanka Zs贸fia

Holly 1.

…Folytatása következik…

Igazgatói iroda Az igazgatóiban ültem.

Nem hiszem el, hogy lehet Rhea ilyen gyerekes. Meg Jemina is. De főleg Rhea. Ő szaladt el egy tanárért.

-

Holly Winlix. Nagyot csalódtam benned – szólt Mrs. Boomla. Én nem – mormogta Jemina. És benned is Jemina Joystor.

De hisz igazgatónő. Nem én tehetek róla, hogy ez a lány egyszer csak fogta magát, odajött hozzám és megütött.

- Mi?! Ez nem igaz! – védekeztem.

- Winlix kisasszony, kérem, maradjon csöndbe! – intett le az igazgatónő.

- De… - Nincs de.

- Jemina, kérlek, meséld el, mi történt.

- Oh, Mrs. Boomla, én tényleg nem akartam, hogy ekkora balhé legyen belőle – csicseregte Jemina mézes-mázos hangon. – Csupán békében szerettem volna enni e remeke iskola remek ebédjét. A barátnőimmel ettem az ebédemet. „Barátnőimmel”? Hiszen csak egy barátnője van, Rhea. Akkor miért beszél többes számban?

-

És gondolta, hogy mikor vissza viszem a tálcámat akkor odamegyek Hollyhoz, hogy részvétet nyilvánítsak neki azért, amiért a szülei nem engedték el Los Angelesbe.

- Los Angelesbe? – nézett most rám az igazgatónő. – Mégis miért ment volna Los Angelesbe Holly?

Bár erre talán a legjobb választ én adhattam volna, és boldogan válaszoltam is volna, de valahogy éreztem, hogy a kérdés nem nekem lett feltéve.

-

Nos Holly kapott egy ajánlást egy válogatásba, ami Los Angeles mellett tartottak volna meg…

- Válogatás? Ó! Ó! Ó! Mrs. Boomla, könyörgöm, ne tessék már ilyen értetlen lenni.

-

Tetszik tudni, színjátszó körbe járok immár – gyors számolás – hét éve.

Aha! Szóval – követelte vissza a szót Jemina – Los Angeles mellett tartották volna meg, csakhogy Holly nem hisz az anyukájának, hogy egy ilyen veszélyes, és ezért most ki van rá borulva.

Az igazgatónő rám nézett.

- Ezért pofoztad meg Jeminát?

- Csak egy tasli volt, nem pofon.

Oké. Ez pedig rossz válasz – gondoltam magamban.

-

És egyébként sem ezért. Elmondhatom esetleg én is az én szemszögemből?

Oh, Mrs. Boomla, erre szerintem igazán nincs szükség. Én már elmondtam, hogy mi történt.

Egy pillanatra azt hittem, hogy az igazgatónő ennyivel tényleg letudta, és Jeminának ad igazat. Hogy az én sztorim nem is érdekli, úgyhogy nagyon megijedtem.

-

Szerintem úgy lenne igazságos, ha meghallgatnánk Hollyt is.

Igazgató nő! Az egész úgy történt, hogy a barátnőimmel ettem. És Jemina odajött, hogy – most mondjam meg neki, hogy szekálni ment oda? – hogy mindezt a részvétet iróniával és szarkazmussal fűszerezze meg.

Azta! Micsoda költői kifejezés. Irodalomból elkönyvelek magamnak egy ötöst. De legalábbis egy jó pontot. Egy pirosat!

-

-

És nem tagadom, tényleg kiborított. Megkértem, hogy távozzon, hogy hagyjon békén.

De ő csak tovább piszkált, így hát… szóval… igen. Akkor történt meg.

Igen? – az igazgatónőt nem igazán sikerült meggyőznöm a hangja alapján. Jaj, ne nem hihet Jeminának! A kétségbeesés hangja vette át rajtam az irányítást.

Mrs. Boomla, lehet, sőt biztosan nem kellet volna, hogy megtörténjen, de én tényleg nem akartam ezt. Én csak azt akartam, hogy békén hagyjon, nem bírtam tovább már tűrni. Nem tudtam egyszerűen tovább már tűrni. Értem. Két különböző sztori. Honnan tudjam melyik az igaz?

Elsie, Cora és Janet bizonyítani tudják az én történetemet.

Rhea is ott volt. Ő az én igazamat tudja bizonyítani.

Egy negyed órával később előkerítettük tanúinkat. Elsie és Cora nyelvórán voltak, Janet földrajzon Rheának pedig – a kis mázlista – lyukas órája volt. Mrs. Boomla elkérte őket óráról, mert már pontot akart tenni az i tetejére. Bár egyikük sem tudta pontosan, hogy miért kérik ki őket óráikról, mind sejtették, hogy az ebéddel kapcsolatos dolgokról kéne beszélniük. Az iroda előtt vártam három barátnőmet, míg Jemina a folyosó sarkán leskelődött Rhea után. Amikor megérkeztek rögtön kérdezősködni kezdtek.

- Mi az, mi történt? Miért kellett eljöjjünk?

- Hát őszintén szólva… szóval az igazamat majd alá kéne támasztanotok.

- Tanúskodjunk Jemina ellen? – nézett rám Elsie.

- Mondjuk inkább úgy, hogy tanúskodjatok mellettem.

A mindezidáig csendben lévő Janet megszólalt.

-

Én nem.

MI?!

Nem akarok össze veszni az osztálytársaimmal. És most ezért nem segítesz nekem.

Hogyha nem pofozkodtál volna, akkor most nem kéne segítsek neked.

Hé! Csak egy tasli volt!

Van különbség?

A pofon megalázó, a tasli csak intelem.

Pha…

- Szóval akkor nem segítesz?

- Értsd meg, hogy nem szeretnék összeveszni az osztálytársaimmal.

Nagy sóhaj. Komolyan ez a lány az én legjobb barátnőm? Elsie és Cora összenéztek. Én is rájuk néztem. Aztán megint nagyot sóhajtottam.

- Ez esetben vár a földrajz óra.

Janetben nagyot csalódtam. Egy álomvilágban él? De most komolyan. Igen idegesítő volt ez a naiv hozzáállás a dolgokhoz. Lehet, hogy ő tiszteli az osztálytársait, de ők nem tisztelték őt.

Csak egy vak nem veszi észre!

Janet elköszönt tőlünk. Elindult a földrajz előadóterem felé. Ez aranyos volt – jelentette ki El. Én pedig heves bólogatások közepette egyet értettem vele. Láttuk, ahogy a sarkon befordul, rámosolyog Jeminára, aki Rheával csicsergett, odaköszön nekik és eltűnik a folyosón.

Hát igen. Ez az én legjobb barátnőm..?

Az igazgatói irodában ültünk. Megint. Még mázli, hogy két kanapé is van itt. Az egyiken ültünk mi, Cora, mellette Elsie, és mellette én. A másikon Jemina terpeszkedett el, Rhea pedig mellette szorongott.

- Szóval? – kérdezte Boomla.

Szóval mi? Egyszerűen nem hiszem el, hogy itt tartunk. És az egész gyakorlatilag csak azért van, mert nem mehettem el arra a nyavalyás válogatásra? Na ne már! Jemina keresztbe tett lábbal ült és széles vigyorokat küldött Rhea felé. Rhea pedig Jemina új műkörmét csodálta. El karjait összefonta, én a körmömet rágtam, Cora pedig…

Mi? De hát a körmömet nem rágtam harmadikos korom óta. Tényleg. És most pedig recés és rövid volt jobb kezem hüvelyk ujján a köröm. Szívás. Pedig a többi szép volt. És hosszú. És rózsaszín. És…

Ez most nem számít. A lényeg az, hogy ott ültünk két különböző, de mégis megerősített sztorival. Ott voltunk ahol elkezdtük. A legelején. Úgyhogy már csak egy dolog maradt. Egy féle képen tudtam az igazamat bebizonyítani. Persze Jemina is helyeselte, csakhogy ő úgy hiszi, hogy ezzel az ő igazát fogjuk megerősíteni. Nem számít. Hiszen nekem van igazam.

Ugye?

Oké, tényleg én ütöttem meg, de hát…

-

Várjatok itt, keresünk néhány diákot, akik még ott voltak az ebédlőben – szólt Boomla.

Persze. Itt várunk. Ugyan, mit is csinálnánk? Hova is mennénk? Aztán meg mi leszünk a hibásak, amiért nincs lejegyzetelve az anyag.

Nem tudom honnan és hogyan gyűjtötte össze Boomla ezeket a diákokat. Sorra bekopogott, és kihívott találomra embereket?

Most komolyan mi ez a nagy cirkusz? Rendben, tényleg hibás vagyok. De csak egy kicsit!

Felfogtuk. De Jemina is! Ő is hibás!

Lényegében megint (vagy még mindig) ott ültünk az irodában. Csak most még három ismeretlen diák is volt.

-

Ed. Te mit hallottál, vagy láttál? – Kérdezte egy barna hajú sráctól az igazgatónő.

Nos, én lényegében a terem túlsó végében ültem, és mindössze annyit láttam, hogy veszekednek, aztán az a lány – itt most rám mutatott – pofon ütötte.

Csak. Egy. Tasli. Volt. HÁNYSZOR MONDJAM EL?!

-

Abigail? – most a fekete hajú lányon volt a sor.

Nos, gyakorlatilag én is csak annyit tudok mondani, mint Ed. Azt láttam, hogy Jemina oda megy a lányhoz, – hé, hé hé! Az én nevemet miért nem tudja senki sem? – és elég furcsa volt, szóval szerintem szekálta.

Szerva itt, csere ott, és gól!

-

Tulajdonképpen a lány türelmesnek látszott, ha jól láttam, akkor elküldte, de Jemina nem ment el. Akkor ütötte meg.

- Elize?

- Nekem órám volt.

- Hamarabb is szólhattál volna – háborodott fel Boomla.

Elize vállat vont.

Megint az elején vagyunk. Abigail mellettem. Ed ellenem.

Ekkor szólalt meg Elsie. Elsie-nek a tudásán kívül volt még valamije, amiért csodálni lehetett.

Bár lehet, hogy ez a tudással jár. Elsie-nek remek retorikai képességei vannak. Ezt meg lehet, hogy nyelvtanon tanulta.

Nem tehetek róla, hogy nem bírtam megjegyezni azt a sok mindent, amit leírtunk hozzá.

Hogy is volt? Rémlik valami dispocitio. Mi is az? Á! Elrendezés. Mi volt még, mi volt még?

Most igazán jól jönne. Tudom, tudom, tudom! Exorium. Azt hiszem. A bevezetés. Ja, meg a narratio. az a tárgyalás. Több nem jut eszembe. Komolyan, olyan rég volt. Tanév elején vettük. Igaz a puska még mindig ott van a tolltartómban. Biztos, ami biztos alapon.

-

Mrs. Boomla – kezdte El. – Holly tényleg nem akart rosszat. Mindig is egy békés ember volt, a légynek sem tudna ártani. Hiszem, hogy nem az ő hibája, volt csupán a pillanatnyi feszültség, hiszen valóban Jemina jött oda, hogy piszkálja őt. Jemina szeretettel piszkálja ugyanis Hollyt. Szóval Jemina az egésznek az indítója. Hollyt ismerem egy ideje, és van az már annyi ideje, hogy meg tudjam állapítani róla, hogy ilyet ő nem tesz. Ez most egy kivételes alkalom volt, hiszen Jemina tényleg nagyon gonosz módon dühítette.

Könny szökött a szemembe. Ez tényleg megható volt. De komolyan! Ha Elsie szónoklatot mond, akkor már nyert ügyünk van már csak azért is, mert az igazgató jól ismeri Elsie-t. A sok megnyert verseny miatt.

-

Elsie – mondta Boomla. – Hogy az igazat megvalljam, valóban meggyőztél. Ed, lehet, hogy távolról csak az az ütés látszódott, de te nem hallhattad a piszkálódást. Holly, nem bánom, elmehetsz. Ti is lányok – nézett Corára és Elsie-re. – Jemina. Te a büntetésedet szerintem megkaptad – mutatott piros arcára. – Menjetek ti is.

Kiérve az irodából, amikor már Jemináék eltüntet majdnem El nyakába ugrottam.

-

Köszi! Köszi! Köszi! Megmentetted az életemet.

Hát erre mit mondjak? Nem szívesen tettem.

Mi? Az a Holly, akit mi ismerünk – vette át a szót Cora – soha nem tett volna ilyet.

Igen. Úgy tűnik ez a válogatás túl magasba lendítette az egódat.

De hát…

Holly, te csak maradj csöndbe – nézett rám lesújtóan El. Utálom, ha ezt csinálja. – Most nem volt igazad.

Istenem, mi jöhet még?

Allison!

Anyunak nem kell tudnia. De komolyan. Most mit mondhattam volna neki? Mert nekem fogalmam sincs. Egy kis félreértés adódott. Semmi említésre méltó. Jeminának ebből a szempontból lehet, hogy igaza volt, el kell kezdenem önállóan élni az életemet. És eldöntöttem, hogy ezzel fogom kezdeni. Miért is ne?

Amikor hazaértem, oda mondtam egy sziát. Aztán gyorsan felmentem. Fel egyenesen a szobámba! Elő a házi feladatokkal! Úgy sincs jobb dolgom.

Így telt el a délutánom. Egész nap unatkoztam. Aztán este öt óra körül megszólalt a kaputelefon. Ki lehet az? – tűnődtem, amikor megláttam az ajtóban…

- Allison! – sikítottam.

- Holly! – sikított ő is.

- Allison!

- Holly!

- Alli…

Anyu megelégelte.

- Elég legyen!

Karon ragadtam Allisont, és felvoncoltam a szobámba.

- Na mesélj – mondtam neki.

- Mit? - Akármit. Mi történt veled mostanában?

- Semmi.

- Jó. Akkor én mesélek neked.

Allison tekintete egyértelműen azt sugározta, hogy: „hallgatlak”. Szeretek Allisonnak mesélni. Mindig meghallgat. Olyan jó társaság. Megért, és a legtöbbször igaz is ad nekem.

-

Múltkor a színjátszó körben megjelent Limnive.

A… a… a… az a Limnive?

Michael Limnive. Bejött. Csak hogy a színpad függönye be volt húzva. Én meg nem láttam, és éppen a BEKAPCSOLT mikrofonba énekeltem…

- Júúúj, de ciki.

- Az nem kifejezés. Gondoltam akkor még én is. Csak hogy közölte vele, hogy a Fealthez keresnek új szereplőket. És Mr. Frankel engem ajánlott. Hogy menjek el a meghallgatásra, majd tesz arról, hogy jók legyenek az esélyeim. Mert szerinte tényleg nagyon jó színész lennék. Hollywoodban lesz a meghallgatás, szóval már éreztem körülöttem a rózsaszín felhőt amikor…

Allison kérdő pillantást küldött felém. Én pedig úgy döntöttem, hogy megviccelem.

- Áh, mindegy, semmi.

- Ne csináld már!!!

- … amikor anyu úgy döntött, hogy nem enged el.

- Jézusom! És akkor most nem fogsz menni?

- Nagyon úgy tűnik.

Ezután még sokáig beszélgettünk. Végigmutattam neki, legújabb ruháimat. Sokat nevettünk, igen, mert Allisonnal jókat lehet nevetni.

Aztán lementünk vacsorázni. Veronica néni, Allison anyukája lent volt, és igen belemélyülten beszélgettek valamiről anyuval. Vacsora után segítettünk felcuccolni Allisonéknak a táskáikat, és ágyat vetettünk nekik. Aztán elmentem zuhanyozni.

Este Allisonnal sokat beszéltünk. Fiukról, filmekről, ruhákról, iskoláról, mindenről.

Aztán elmeséltem neki az ebédet Jeminával.

- Te komolyan pofon vágtad? – kiáltott föl.

- Ilyen nincs! Nem pofon volt, csupán egy tasli.

- Miért, van különbség?

Uram atyám.

Este volt már késő este. Oké. Hajnali kettő. De én nem tudtam aludni még. Allison meg már húzta a lóbőrt. Irigylem azokat, akik egy-kettőre el tudnak aludni. Én mindenesetre úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába egy kicsit inni. Úton a lépcső felé egyszer csak suttogást – legalábbis halk beszélgetést – hallottam. Oké, tudom, hogy nem az én dolgom, de elindultam anyu szobája felé.

Szépen, csendben, lábujjhegyen mentem. Kíváncsi voltam, hogy vajon miről beszélnek.

- Nem vagy túl szigorú ebben az ügyben? – hallottam Veronica néni hangját.

- Úgy gondolod? – kérdezte anyu.

- Allison szerint nagyon kiborult.

Ezek meg miről beszélnek?

- Még csak gyerek. Én meg az anyja.

Jaj, ne! Jaj, ne! JAJ, NE! Anyu csupán egy valaminek az anyja. Az pedig én vagyok. Rólam beszélgetnek. Utálom, ha a hátam mögött rólam beszélgetnek. Egyszerűen idegesít.

-

De akkor is. Lehet, hogy tényleg kevés az esélye, de ha egyszer tényleg M. Limnive volt ott… Végül is hány éve is jár színjátszó körbe?

Hét.

-

Esélye van rá. Minden színész így kezdi. Lehet, hogy lenne egy nagyon nagy lehetősége. Csak te nem engeded el, mert félted… mert ugye ezért nem engeded el?

– kérdezte félénken Veronica néni. – Nem azért mert…

- Igenis féltem! – aztán halkan, alig hallhatóan folytatta. – Félek, hogy az belesodródik abba a világba.

- Ne féltsd! Egyszer el kell engedni őket. Egyszer mindegyik kirepül a fészekből.

Az ajtón át is láttam, hogy Veronica néni mosolyog. Éreztem, hogy anyu is mosolyog.

Uram atyám csak ezt ne! Ne! Ne! Ne! Tüsszenteni fogok!

A nap fényesen sütött. Rá egyenesen rá az arcomra, bele a szemembe… Nyűgösen ásítottam egyet, és a hasamra fordultam. Tegnap este sikerült még visszarohannom, mielőtt eltüsszentettem volna magamat. ciki is lett volna.

- Jó reggelt, álomszuszék!

- Hagyjál, Allis.

- Ó, ne csináld már. Kelj föl.

Visszafordultam a hátamra, és csak egy kicsit, egy ici-picit kinyitottam a szememet. Jézusom!

Allison már fel is öltözött. Hogy lehet ilyen fitt.

- Egy újabb pocsék nap… Hagyj aludni.

De ő csak vidáman széthúzta a függönyt.

- Lehet, hogy nem is lesz olyan pocsék az a nap.

Optimizmus. A köbön. Minimum!

De meggyőzött. Oké, nem meggyőzött, de rávett, hogy kikeljek az ágyból. Bár semmi kedvem nem volt hozzá. Az égvilágon semmi. Miután felöltöztem Allisont kerestem. Lent találtam meg már reggelizet, mint ahogy Veronica néni és anyu is.

Miért nem vár meg senki sem?

-

Jó reggelt – mondtam, és tekintetemmel, éreztetni akartam Allissel, hogy rosszul esett, hogy nem várt meg.

- Holly! – szólt anyu. Ó! Ugye nem most jön a szent beszéd? Hogy azért nem enged el, mert félt, és a többi, és a többi.

Mi?

Tegnap este rájöttem, hogy hülyeséget csináltam.

- Szóval… arról van szó, hogy mikorra kell megvenni azt a repülőjegyet Los Angelesbe? ÁÁÁ!

IGEEEN!

Köszönömköszönömköszönöm!

- Mire fel gondoltad meg magad? – kérdeztem anyutól két nagy ölelés közben.

- Hát tudod, Veronica beszélt a fejemmel.

Pont egy nagy köszönömöt akartam Veronica néninek mondani, de anyu hozzá tette: - Mert Allison megkérte rá.

Szerintem kiszorítottam Allisből a szuszt is. És legalább kétmilliószor mondtam neki köszönömöt. Egy köszi anyunak, egy Allisonnak, egy Veronica néninek, egy anyunak, egy Allisonnak…

Na, szóval értitek.

Nagyon boldog voltam. Életem legszebb pillanata. Komolyan. Anyu olyan aranyos. Meg Veronica néni is. De legfőképpen Allison. Ezért szeretek én Allisnek mesélni. Mert olyankor az ember nem a falnak beszél.

- Óh, Allis, hogyan köszönhetném meg neked?

- Mondjuk úgy, hogy hagysz… hagysz levegőt kapni… – nyögte szorításom közben.

- Bocsi.

Aztán Veronica nénihez fordultam.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy rábeszélte anyut.

Veronica néni mosolygott.

-

Szóval anyu… mikor indulunk? – kérdeztem.

Hát mikor szeretnéd?

Szinte szétpukkantam az örömtől. Fel-alá járkáltam.

Mindenféle gondoltok cikáztak bennem. Például, hogy mit fogok fölvenni. Aztán karon ragadtam jótevőmet, és felráncigáltam a szobámba.

- Segítened kell!

Szemei elkerekedtek. Szerintem megijedt, hogy rosszat csinált azzal, hogy elintézte a válogatót.

-

Ó, igazán? Miért szerinted mit tettem az elmúlt két napban? Csak nem lehet, hogy… segítettem neked?

- De, de csak hogy most jön az igazi kihívás!

- Igen?

- Mit vegyek fel?!

Síri csönd.

Miért nem vesz komolyan?

Aztán hirtelen felpattant. Odarohant a szekrényemhez, kinyitotta egy hirtelen mozdulattal, és végigkutatott benne. Mintha csak egy nagy könyv lenne! Végiglapozta a ruhákat; először a felsőket, majd a nadrágokat, végül a szoknyáimat. Ugye nem gondolja, hogy szoknyát fogok fölvenni?

Aztán amikor úgy döntött, hogy nincs normális ruhám, – vagyis csak gondoltam, az arcáról olvastam, mert nem beszélt semmit – odarohant az akasztós szekrényemhez. Csak pár pillantást vetett rá, és bejelentette: - Most azonnal elmegyünk bevásárolni neked.

Vállat vontam. Azért ennyire nem fontos. Nem akartam új ruhákat venni. Az olyan… plázacicás. Én nem akarok plázacica lenni, soha nem is voltam. Se én, se a barátnőim.

Jézusom! A barátnőimnek még nem is mondtam, hogy bejutottam! És pláne mit szólnának, ha megtudnák, hogy plázacica lesz belőlem. Teljesen kiakadnának. Juj! - Ahogy gondod – mondtam neki.

Ahogy gondolja? Mégis mi beszél belőlem? Én mindig is kiálltam az igazamért. Mindig.

Mindig, mindig, mindig.

Meg a más igazáért is, és ha most nem szeretnék elmenni vásárolni új göncöket, akkor miért nem szólok Allisonnak?

Bár hogy megvalljam az igazat… lehet, hogy jól jönnének azok a cuccok.

Bevásárló körút A telefonomért szaladtam.

Mindenképpen fel kell hívnom Elsie-t és Corát. Meg talán Janettet is. Kezdjük Elsie-vel.

Kicsöng. Tipkus. Négyünk közül neki van a legjobb telefonja, mégis ő az egyetlen, aki nem veszi fel soha. Oké, akkor hívjuk fel Corát. Semmi. Mi van ezekkel?

Janettet felhívjam? Végül is elég undok volt hozzám a délután… De mindegy akkor is a barátnőm. Fel kell hívjam.

Allis az ágyamon ült. Engem nézett, ahogy kínlódtam a telefonommal.

Kicsöng… Csörög, csörög, csörög. Aztán meg…

- Ó, helló Janet!

- Szia.

- Képzeld, mégis mehetek a válogatóra.

- Jól van, ügyes vagy. Mennem kell tanulni. Szia.

Pí, pí, pí, pí.

Oké. Ez most tényleg… Mégis hogy képzeli? De tényleg. Tudja nagyon jól, hogy ez után epekedtem és…

- Na, mehetünk?

- Persze Allis.

Lementünk. Anyut a konyhában találtuk.

- Elviszel?

Anyu zavartan pillantott rám.

- Hova?

Ja, persze. Elfelejtettem.

- Hát Allisonnal elmegyünk venni pár jó ruhát. Ó, kicsim, az autó a szervizben van. Tehát akkor marad a…

- Busz – mondtam Allisnek.

- Pompás – válaszolta.

Mindketten tudtuk mit jelent ez. Húsz perc várakozást! Felkaptuk a dzsekinket és kisiettünk a buszmegállóba.

Csúcs. Pont 3 perce ment el az a nyavalyás busz. Ami azt jelenti, hogy unalmas tizenhét percet kell végig állnunk itt. Annyira szeretem New York buszközlekedését.

De aztán eszembe jutott valami.

-

Minek állunk itt, amikor állhatnánk a föld alatt is? – nevettem. Remélem fogta az adást.

- Metróra gondolsz?

- Arra.

Rohantunk a metrómegállóba, de evidens, hogy előttünk ment el. De nem sokat kellet várnunk, ugyanis jött hamar.

Nem csak a közlekedési eszköz elkapása volt nehéz ügy.

Jött attól még rosszabb is!

Hamar odaértünk. Mármint a bevásárlóközpontba.

Első utunk a Beuties boltba vitt.

- És mégis mit vegyek föl? Farmert? Vagy ruhát? Elegáns legyek, vagy inkább sportos?

Allison elgondolkodott. Igazán válaszolni sem tudott.

-

Az sok mindentől függ. Milyen lesz a karaktered? Ha egy jó kislányt fogsz alakítani, akkor talán valami elegáns göncöt, vagy ruhát. De ha egy bajkeverő leszel, akkor mindenképpen farmert. Valami sportosat. Semmit nem tudsz a karakterről, amelyiknek a szerepét meg fogod kapni?

- Hé, hé, hé! Egyáltalán nem biztos, hogy bejutok! Ne legyél ilyen naiv.

- Dehogynem. Hiszen Michael Limnive ment oda, személyesen, hozzád!

- Naná.

Az még semmit sem jelent!

-

Javaslom, álljunk tovább - mondtam, miután körülnéztem a boltban, de semmit sem találtam.

Allison heves bólogatások közepette egyet értett velem.

Pont a Luni bolt mellett haladtunk el, amikor megállt, és a kirakatot bámulta. Vagyis elsőnek úgy tűnt, hogy a kirakatot bámulja, de aztán észrevettem, hogy át néz rajta, pont vizslatta a…

- Mobildíszek?!

Allison rám csillogtatta szemeit.

- Mindenképpen szükséged van egyre.

Szerintem észrevette kérdő és értetlen tekintetemet, (persze majdnem mindig kérdő, és értetlen a tekintetem, de ez most nem számít) és gyors magyarázkodásba kezdett.

-

Láttam a telefonod, amikor a barátaidat próbáltad felhívni.

Próbáltam?! Hé, egyet fel is hívtam!

-

Szóval láttam, hogy a telefond ősrégi.

Nem tehetek róla – vontam meg a vállam. – A szuper, rózsaszín telefonomat féléve elhagytam, amikor busz után futottam. És ez volt otthon egy tartalék készüléknek. A feketém meg kontakthibás.

Allison lemondóan sóhajtott. Most meg mi baja van?

- Minden telefont széppé, és különlegessé lehet varázsolni, egy aranyos mobildísszel.

Most én sóhajtottam nagyot. Miért, mobildísz nélkül már nem is telefon a telefon, vagy mi?

Pont a ragasztható kövek között kutattunk, amikor meglátott Allis egy szép mintát.

- Kék virágok? – kérdeztem tőle. – Nem szeretnék kék virágokat a telefonomra.

Visszanéztem a díszkő halmazra, amikor megláttam egy csodás mintát. Igen, gondoltam magamban. Ez kell nekem, egy ilyen különleges, ami nincs senkinek sem. Egy denevér (Vagy vámpír volt? Mindegy.) volt kirakva. A fekete különböző árnyalataiból. Szolid volt, mégis különleges. Ilyet tuti nem venne senki. Habááár… már csak ez az egy volt belőle. Lehet, hogy elkapkodták? Na, mindegy.

Pont meg akartam mutatni Allisonnak, amikor egy csüngő figurát mutatott nekem.

-

Denevér? – nevettem, és megmutattam neki a vámpír alakzatot kirakó köveket. – Már csak ez az egy van belőle.

- Ebből is – mutatott a kis denevér alakzatra.

Mindketten tudtuk mi lesz a vége. Pont fizetni akartam, amikor a kasszás néni rá nézett a két denevérre.

- Ezekből csak ez az egy jött egész Manhattanbe. Nagyon ritka, szinte senki sem veszi.

- Aszta, Allis, hallod? – böktem oldalba a könyökömmel. – Különleges az ízlésünk.

- Az bizony – bólogatott a kasszás néni.

Tíz perccel később egy kis denevér lógott a telefonomon, amit egy denevér alakba kirakott minta díszített. Duplán különleges volt! Annyira tetszet.

Aztán benéztünk Sphinne boltba. Végig kutattunk a ruhák között. Még egyikőnk sem tudta, hogy mit szeretnénk. Vártuk, hogy velünk szembe jöjjön, az, amire szükségünk van, reméltük, hogy majd felismerjük. És akkor megláttam. Ő maga volt a csoda.

- Allis… - suttogtam, és megragadtam a karját. – Ezt nézd meg.

A kirakatbabán egy szürke farmer volt. Felette egy kékeszöld háromnegyedes póló. Bő ujja volt, kicsit olyan ’80-as évek érzése volt az embernek. Kékeszöld, hosszú nyaklánc lógott a nyakában, amely körülbelül a próbababa mellkasának az aljáig ért. Egy farmer táska volt a kezére akasztva, ami pont olyan színű volt, mint a nadrág. A pólón strassz kövek voltak.

-

Holly… - neki is elakadt a szava. – Pontosan ez az, ami nekünk kell. Elegáns, és sportos. Próbáld föl – és ezzel kezembe nyomott minden ruhadarabból egy nekem való méretet.

Bevonultam a próbafülkébe. Szerencsémre a gyors öltözködést/vetkőzést a tökélyre fejlesztettem; minden tűz, - és bomba próbariadókor testnevelésünk van. Úgyhogy mindig gyorsan öltözünk és vetkőzünk.

-

Na hogy nézek ki? – kérdeztem kijőve a próbafülkéből.

Mesésen. De ebből a farmerből nem kéne egy számmal nagyobb? Kicsit kicsinek tűnik a fenekednél. Hozok egy nagyobbat.

Jaj, istenem! Nagy a fenekem, vagy mi? Hogyha sok rajtam a fölösleg, akkor soha nem fogom megkapni a szerepet. Ki látott már elhízott színészt? Mármint nyilván láttam már én is, de azok soha sem sikeresek! Lehet, hogy le kéne, hogy fogyjak? Kevesebb csoki, több sport…

- Tessék, találtam egyet – jött vissza Allison.

- Kösz – mosolyogtam rá.

De hülyeség lenne megvenni a nagyobbat, mikor nemsokára az már úgyis túl nagy lesz rám.

Persze csak ha sikerül addigra kellő képen lefogynom. Tényleg sok rajtam a felesleg, ahhoz képest, hogy 163 cm vagyok, 51 kilót nyomok! Ez rengeteg! Ó, tudom már, hogy mit mondok.

- Nos, Allison, ez szerintem túl nagy. Az előző jobb volt.

- Hát jó. Akkor vegyük meg.

Kifizettük a ruhát, és már indultunk. Alig hogy kiértünk a boltból beleütköztem valakibe. Ő is, és én is elestünk. Az én szatyromnak szerencsére nem lett semmi baja, de a másikból kigurult egy szájfény. De egyébként a másik szatyor tartalma is épp maradt.

-

Jaj, nagyon sajnálom, jól van…? JEMINA?! Ó, jézusom, Holly! Nem látsz a szemedtől? – kiabált Jemina.

Hát igen, Holly, te mindig bántod az embert. Fizikailag! – csicseregte egy másik hang.

Hát, persze Rhea. Mellette pedig…

- Ó, Janet, te meg mit keres itt?

- Ismered őket? – nézett rám Allis.

- Hát ami azt illeti… - kezdtem volna.

- Jaj, tudom már – örvendezett Allison. – Ő az aki ebédnél beszólt neked?

- Holly, miért, nem lehetek itt? – szólalt meg Janet is. – Tudtommal ez egy szabad ország.

- Szóval, már árulkodtál is? – nézett rám Jemina, miközben fölállt, és megigazította ruháját.

- Nem, én csak… - beszéltem volna, de nem lehetett.

Jemina arról beszélt, hogy hogyan lehet ilyen ügyetlen, Rhea éppen Allison ösztönözte arra, hogy ne legyen a barátom, hiszen Jemina és Janet is hogy megjárták, Míg az utóbbi a szabad ország jogairól mesélt, és nem értette, hogy miért baj az, hogy Jeminával barátkozik.

Mindeközben Allison próbált megvédeni ellenük. Mindenki mondta a magáét, és teljes volt a zűrzavar.

- CSÖND! – ordítottam el magam.

Mindenki megrezzent, de szerintem leesett nekik, hogy mindenki minket figyelt.

- Gyere, Allis – mondtam. – Jó vásárlást Jemina, és neked is Rhea. Janet!

- Igen?

- Jó tanulást!

- Mi? – nézett rám értetlenül.

Mi Allisonnal elindultunk. Hátrapillantottam, csak hogy lássam őket. Láttam Janet szemében azt a gyakori jaj-a-csudába-lebuktam-mert-rajtakapott-hogy-mégsem-tanultam pillantást.

Bizony, ám, lebukott. Mert nekem azt mondta, hogy tanulnia kell, azért nem tud velem beszélni. De most rajtakaptam, hogy mégsem tanult. Kicsit büszke vagyok magamra. De ugyanakkor szomorú vagyok, mert éreztem, hogy Janet átpártolt. Bevette Jemina nyávogását. De hiszen ez egy szabad ország, nem? Azt csinál, amit akar! Én ugyan nem szólok bele!

Amikor már jócskán elhagytuk Jeminát, és csapatát, (két ember már egy csapatnak számít, nem?) Allison megállított.

Gondoltam most jön a fejmosás Jmináért, vagy ilyesmi. De nem. Mintha semmi sem történt volna.

- Akkor most jöhet a szokásos?

- Mire gondolsz?

- Fagyizás!

Nagyszerű ötlet! – mondtam majdnem. De aztán eszembe jutott, hogy soha nem fogok beleférni a nadrágba, hogyha teletömöm magamat fagyival.

- Nem, kösz.

- De hiszen vásárlás után mindig fagyizunk.

Hát ez az. Ezért van rajtam annyi plusz!

- Te egyél, ha szeretnél. Nekem most nincs kedvem.

- Oké… - mondta zavartan.

Elsétáltunk a fagyis pulthoz.

-

Csokis kekszet kérek.

A bevásárló központban ültünk egy padon. Vártuk, hogy Allis megegye a fagyit.

-

De nem a legjobb barátnőd volt?

Ki? – néztem rá. Kiről van szó?

Janet. Most mégis úgy tűnt, hogy ellened van. Régen nem voltak ilyen konfliktusaid a barátaiddal. Régen velem fagyiztál, nem csak néztél. Mi történt?

- Semmi.

Oké, ez nem volt túl nagy válasz, de mégis mi a csudát mondhattam volna? Megvan!

- Allis! – kiáltottam föl.

- Mi van?

- Nem vettünk cipőt!

A harmadik cipős boltban találtunk egy csodás kékeszöld cipőt.

Nagyjából három centi magas sarka volt, tompa orra, és egy csattal ellátott pántja volt.

Csodaszép volt! És ötven százalékkal olcsóbb, le volt ráadásul értékelve. Tavaszi kiárusítás.

Mindketten imádjuk a tavaszi kiárusítást.

A tavaszi kiárusítás jó dolog, nemde?

A regény folytatását a következő számunkban olvashatják!

Acta De Kossuth

Szerkesztők: Antal Sára Biri Tímea Buri Tamás Féki Zsuzsanna Garamvölgyi Ádám Gönczi Annamária Gyulyás Gréta Hacsi Ágnes Kerekes Regina Kovács Blanka Matkó Nikolett Mátrai Erika Nemes Barbara Papp Eszter Rosa Rubina Szabó Dóra Szentei Júlia Sziráczki Martin Tippan Elizabet Tóth Imola Új Eszter Dorottya Varga Dóra

Felelős szerkesztő: Dr. Kiss Gabriella

Főszerkesztők: Simon Bálint Valastyán Marcell

Technikai szerkesztő: Pálinkás Dóra

Grafikus: Aranyi-Aszalós Vivien

62.

Impresszum

Acta De Kossuth

Források

Forrásaink: http://www.busójárás.hu/index.php?page=tortenet&cont=tortenet&subcont=vikar http://www.nosalty.hu/recept/farsangi-szelet http://www.nosalty.hu/recept/csoroge http://www.balaton.hu/?page=hirek&hir_akthely=70&hir_rovatid=250&hir_hirid= 71188 http://www.unnep.mentha.hu/advent1.htm http://www.fertopart.hu/rovataink/unnepek,_unnepnapok/213karacsonyi_hagyomanyok,_nepszokasok.html http://www.magyarvagyok.com/kultura/hungarikum/hagyomanyokunnepek/Kar%C3%A1csonyi%20szok%C3%A1sok/4306-Karacsonyfa-tortenete.html http://www.hirek.sk/szabadido/20121224120510/valtozo-szokasok-hodit-a-modernkaracsony.html http://mesikaracsonya.blogspot.hu/2012/12/karacsonyi-szokasok.html http://hu.wikipedia.org/wiki/Christian_Dior A címlapunkon látható képet Michael Whelan alkotta.

A címlapunkon látható fényképet Szabó Zsófia (11.A) készítette.

63.