III. évfolyam, 4. szám

Acta DE Kossuth A Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának iskolaújsága

Tartalom 1. Küzdelem és remény: 2. old 2. Interjú Dr. Perneczkyné Bujdosó Tündével: 7. old.

3. Interjú Serényi Zoltánnal: 9. old.

4. Irodalmi workshop: 12. old.

5. Konferenciaélmény és gondolatfolyam: 17. old 6. Interjú Boldogh Bencével: 30. old.

7. Interjú Kozma Lucával: 32. old.

8. Szalagtűző a 12.A és 12. B osztállyal: 36. old.

9. Karácsonyi szösszenet: 43. old.

10. Mézes puszedli: 46. old.

11. Irodalom: 47. oldaltól

Sikerekben gazdag új évet kívánunk olvasóinknak!

Radnóti Miklós halálának hetvenedik évfordulójára

Szőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fű van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porzik a lábanyomán.

(Pirul a naptól már az őszi bogyó részlet)

Acta De Kossuth

Aktuális

Küzdelem és remény Radnóti Miklós halálának hetvenedik évfordulójára Mikor kicsi voltam, édesapám sokszor énekelte nekem Radnóti Miklós Éjszaka című versét. Szerettem hallgatni, majd olvasni a műveit, s így Radnóti egyik kedvenc költőmmé lett.

1909. május 5-én jött világra két halott mellől Budapesten, mert születésekor anyja és ikertestvére meghalt. Ez a kettős tragédia hatással volt későbbi költészetére és létszemléletére.

12 éves volt, mikor apja is meghalt, ezért nagybátyja, egy textil-nagykereskedő lett gyámja, aki üzletembert kívánt faragni unokaöccséből, így a Markó utcai főreáliskolában kezdte meg középiskolai tanulmányait, érettségi bizonyítványt pedig az Izabella utcai felső kereskedelmi gimnáziumban szerzett.

Középiskolás korában ismerkedett meg Gyarmati Fannival, s a diákszerelemből bontakozott ki a nagy szerelem, ami meghatározta Radnóti hitvesi líráját.

Fanni akkor és halála előtt…

2.

Acta De Kossuth

Aktuális

Két évig dolgozott nagybátyja üzletében gyakornokként, ám az irodalom és a költészet érdekelte igazán. 1929-ben szerezte meg az érettségit, ami feltétele volt az egyetemi továbbtanulásnak.

Ugyanakkor a numerus clausus miatt nem mehetett a pesti egyetemre, ebből kifolyólag a szegedi egyetemre iratkozott magyarfrancia tanári szakra 1930 őszén. Ez év tavaszán jelent meg első verseskötete, a Pogány köszöntő. Szegeden barátokra lelt, és 1931 őszén megalakították a baloldali szellemiségű Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát. 1931 tavaszán napvilágot látott második verskötete, az Újmódi pásztorok éneke. 1933-ban már harmadik könyve hagyta el a sajtót, mégpedig a Lábadozó szél. 1935-ben tanári oklevelet szerzett, ám zsidó származása miatt nem kaphatott állást, így írói tiszteletdíjakból és magánórák adásából élt. 1935. augusztus 11-én összeházasodott Gyarmati Fannival. Ebben az évben jelent meg az Újhold című kötete, a huszonhatodik születésnapján.

Az új háború közeledte miatt sorsa egyre inkább megpecsételődött, ám ő mégsem keseredett el véglegesen. A szerelem és az otthoni idill táplálták benne az élet reményét. A haláltudat, a remény és az életöröm egyszerre van jelen utolsó éveinek költészetében. 1936-ban adta ki Járkálj csak, halálraítélt! című verskötetét. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, majd 1938-ban jelent meg életében utolsó könyve, a Meredek út.

Radnóti szenvedéstörténete a háború éveiben kezdődött el a munkaszolgálattal. 1940. szeptember 5-én kapta az első behívó parancsot, s decemberig dolgozott. 1942 nyarától 1943 májusáig újra munkaszolgálatos volt.

3.

Acta De Kossuth

Aktuális

1944. május 18-án kapta az utolsó behívót. Vasúton szállították őt és társait a szerbiai Bor bányavárosba, s innen került a Lager Heidenauba. A magyar raboknak a vasúti pálya alapozásán kellett dolgozniuk. Mikor a németek a szovjet csapatok balkáni közeledésére felszámolták táboraikat, a Lager Heidenau foglyai augusztus 29-én indultak „erőltetett menetben” a Borban lévő központi lágerbe. Ennek kapcsán írta Radnóti az Erőltetett menet című versét (1944. szeptember 15.). A munkatáborban szenvedő foglyok a kétségbeesés és a remény végletei között hányódtak. A vers 1314 szótagos ún. nibelungizált alexandrinokból áll. A mű formája, a szünettel kettétört sorok az el-elbukó, összeeső, majd feltápászkodó foglyok vánszorgását érzékeltetik. A költeményben megfigyelhető egy belső vita, hiszen a költő két énje kerül szembe egymással. Az egyik én még reménykedik, „fölkél és újra lépked”, míg a másik legszívesebben meghalna, mert a halál a szenvedésektől való megváltást jelentené.

A versszöveg négy mondatból áll. Az elsőben a józan bölcsesség és a pesszimizmus szólal meg, a másodikban pedig a végletes kétségbeesés szétzúzza a reménykedés érveit. A harmadik szerkezeti egység (mondat) a vers érzelmi-hangulati fordulópontja. A realitást felváltja az ábrándozás és az irreális remény. A záró egységben egy felkiáltásszerű kérdő mondat jelzi a csüggedésen diadalmaskodó elszántságot; az utolsó sor már a túlélés határozott szándékát sugallja.

A Borban összegyűjtött munkaszolgálatosok közt az a rémhír terjedt el, hogy akiket a második csoportba osztottak be, azokat a németek kivégzik.

Bár Radnóti a második csoportba került, sikerült az első lépcső soraiba jutnia. Ez vezetett el a tragédiához, mert a második csoport tagjait a szerb partizánok kiszabadították.

Radnótit háromezer társával együtt szeptember 17-én indították el gyalogmenetben Borból a magyar határ felé. Ekkor születtek a Razglednicák. A költő a heteken át tartó kínlódás során teljesen legyengült. November 6-án Győrszentmártonnál huszonkét járóképtelen beteget kocsira raktak, hogy kórházba vigyék őket. Ám a győri kórház túlzsúfoltságra hivatkozva nem tudta fogadni őket. Magyar kísérőik Abda határában agyonlőtték az elgyötört embereket – köztük Radnótit is – 1944. november 9-én. Mikor 1946 tavaszán Tajtékos ég című posztumusz kötete megjelent, még senki nem tudott Radnóti haláláról, hozzátartozói reménykedtek abban, hogy életben van és hazatérhet.

4.

Acta De Kossuth

Aktuális

Emlékezzünk meg az egyik legnagyobb magyar költőről! Gondoljunk bele, hogy milyen szenvedéseket élt át pusztán faji indokok miatt. Talán még ma is élhetne. Felesége, Gyarmati Fanni („Fifi”) ebben az évben halt meg 101 évesen, akinek naplója most jelent meg, s kapható a könyvesboltokban.

Éjszaka Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

1942. június 1.

5.

Acta De Kossuth

Aktuális

Radnóti Miklós: Erőltetett menet Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassu délelőtt, de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Valastyán Marcell, 9.a

6.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Új matematika tanár a Kossuthban interjú Dr. Perneczkyné Bujdosó Tündével

Iskolánkba több új tanár is érkezett, köztük Dr. Perneczkyné Bujdosó Tünde is, aki matematikát tanít. Pénteken, a 7. órában beszélgettem vele.

Honnan érkezett Tanárnő?

Debrecenben születtem, itt jártam általános iskolába és középiskolába is. A Debreceni Egyetem elvégzése után először a pest megyei Abonyi Gimnáziumban dolgoztam, azután Szolnokon, Karcagon tanítottam, majd Debrecenbe kerültem vissza. Alapvetően többféle intézményben, sokféle réteget tanítottam, szakközépiskolában, szakiskolában és gimnáziumban egyaránt. A felnőttképzésben is részt vettem mint oktató.

Milyen tantárgyakat tanít Tanárnő?

Jelenleg itt a gimnáziumban matematikát tanítok. Matematika, informatika és könyvtár szakos tanárként végeztem. A matematikát azért választottam, mert alapvetően reál beállítottságú vagyok. Emellé választottam az informatikát (ami a könyvtár szakkal volt párosítva).

Mit csinál Tanárnő szabadidejében?

Nincs olyan sok szabadidőm. Jelenleg matematika szakon szakvizsgázom a Debreceni Egyetemen, illetve keleti kultúrfilozófiát tanulok Budapesten. Idén pedig törökül kezdtem el tanulni a Debreceni Nyári Egyetemen. Emellett a Hajdúböszörményi Városi és Pedagóguskórus tagja vagyok.

Nagyon sokszínű Tanárnő. Korábban mivel foglalkozott még?

Korábban - ha időm engedte - József Attila után kutattam. Egyes helyeken 2-3 napot töltöttem el, ahol József Attila is járt, élt. Főképp könyvtárakban és múzeumokban kutattam a költő életét és munkásságát, illetve az általa és róla írott tanulmányokkal is foglalkoztam. Ezeket az élményeket jelenleg is megosztom ismerősökkel, barátokkal. Egy éve vezetésemmel létrehoztunk egy József Attila Kört is, amelynek tagjai 7.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

hozzám hasonlóan különösen nagyra értékelik a költő életművét - nem csak költőként.

Miért épp török nyelvet tanul Tanárnő?

Ez a keleti filozófiának köszönhető, ugyanis úgy éreztem, hogy nemcsak a gondolkodásmóddal, hanem a nyelvvel is nyitni szeretnék kelet felé.

Ezért úgy döntöttem, közelebbről megismerkedek valamelyik keleti nyelvvel. Nem volt nehéz dolgom a választásban, ugyanis a Nyári Egyetem török nyelvi kurzust hirdetett meg, így ezt választottam.

Hogyan egyeztethető össze ez a sok irány? Van bennük valami közös?

Tulajdonképpen igen. Én mindenben a matematikát, a logikát, az összefüggéseket keresem és látom. Mindezeket nemcsak a reáltudományokban találom meg, hanem a filozófiában, a zenében, a nyelvekben és a költészetben egyaránt.

Van-e példaképe Tanárnőnek?

Nekem az egyik legnagyobb példaképem édesapám. Tőle örököltem azt a tulajdonságot, hogy bármit is elkezdek, mindent végigcsinálok.

Szerencsésnek tartom magam, mert voltak matematika tanár példaképeim az iskolai tanulmányaim során.

Ezek szerint a matematika a legfontosabb. Mi alapján döntötte el Tanárnő, hogy matematikát tanítson?

A logikus, problémamegoldó gondolkodásmód gyermekkorom óta fontos volt számomra. De azt, hogy én matematikatanár szeretnék lenni, 11. osztály elején döntöttem el, majd egyre inkább biztosabb voltam ebben a döntésemben.

Vannak tervei Tanárnőnek a jövőre nézve?

Igen, természetesen. Többféle tervem van, még gondolkozom, mitől lesz teljes a kör.

Köszönöm! További sok sikert kívánok! Én is köszönöm a beszélgetést.

Papp Gréta, 11.c 8.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Egykori kossuthos diák, avagy szerepcsere Interjú Serényi Zoltánnal, az új fizika-kémia szakos tanár úrral Először is, hogy érzi magát Tanár úr itt, a hosszú évek során megújult Kossuth Gimnázium falai között?

Függetlenül attól, hogy kossuthos diák voltam mondhatom, hogy igen kellemes élmény itt tanítani. Vannak olyan dolgok, amelyek nem mindig dobják fel az embert, de összességében igen.

Tudna mondani bármilyen különösebb változást a Kossuth régi és jelenlegi szellemiségével kapcsolatban?

Sok idő eltelt az óta, mióta én ide jártam. Közel harminc év. Radikálisan szerintem nem változott semmi. Továbbra is úgy gondolom, hogy a város, meg az ország egyik legjobb iskolája ez a gimnázium. Emellett harminc év nagy idő, én még a rendszerváltás előtt jártam ide. A társadalom sokat változott, ám ez az iskola a szellemiségét illetően, megítélésem szerintakkor diák szemmel néztem az iskolát, most pedig tanárként - tartja a formáját, és őrzi a színvonalat.

Köszönöm. Most arra szeretnék kitérni, hogy mit gondol az egyre korszerűsödő technikai felszereltségről, és hogy ez mennyiben lendíti előre, forradalmasítja-e a tanítást? Szeret ilyeneket használni az órák során?

Az a véleményem, hogy mi olyan technikai eszközök jelenlétében kezdtünk tanítani, amelyek azóta elavultak. Tehát írás- vagy diavetítő nincs. Az tény, hogy még fejlődhetek az elektronikus tanítás tekintetében, szeretnék is. Például a digitális tábla, projektor alkalmazása mindenképpen szükséges. Valamint annyit még hozzátennék, hogy több munkával, több rákészüléssel jár az, ha órára egy PowerPoint-ot állít össze az ember. Tehát, egyelőre nem alkalmazom őket.

9.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Mi volt az, ami a fizika, kémia tudományok felé sodorta? Volte bármi más elképzelése életútjával kapcsolatban?

Visszautalva az előző kérdésre, szerintem nem csak az dönt, hogy milyen korszerű eszközöket használ a tanár, hanem sok más megfelelő módszerrel le lehet kötni a diákot az adott tantárgy tanításában. A matematikát szerettem legjobban, aztán általános iskolában társult hozzá a fizika. Itt a középiskolában Vályi-Nagy Józsefné komolyabban foglalkozott velem kémiából, akkor azt olyan jól megértettem, hogy az iskola befejezése után vegyésznek jelentkeztem. Oda nem sikerült bejutnom. Ehelyett kémia-fizika szakot végeztem.

Ehhez kapcsolódik a következő kérdésem. Mi a legnagyobb különbség fizikus és fizika tanár között tanár úr szerint?

Egyikük inkább magával a tudományág kutatásával foglalkozik, a tanárok esetében pedig az a cél, hogy az adott tudományterületen felmerülő vagy már megismert dolgokat továbbadják a tanuló ifjúságnak.

Mit jelent önnek tanárként dolgozni? Mi a tapasztalata a gyerekek hozzáállásával kapcsolatban? Elvégre nem kimondottan magyarról, matematikáról vagy történelemről van szó…

Azzal egyet értek, tudomásom van róla, hogy két olyan tantárgyról beszélünk, amelyeknek a kedveltsége talán a legalacsonyabb. Általában az utolsó helyre szokott kerülni a skálán. Emiatt aztán nehéz is tanítani.

Olyan módszereket kell találni, amikkel a diákok érdeklődését efelé lehet fordítani. Ellenállást a diákság részéről fizikában a bonyolultabb, matematikát igénylő dolgok miatt érzek, kémia esetében pedig a bonyolult képletek rettentik el sokszor őket.

Mindennek ellenére, volt esetleg olyan diákja, aki Tanár úr hatására választott volna hasonló irányt?

Korábbi munkahelyeimről azt tudom mondani, hogy annak a néhány diáknak is örültem, akik a fizikát választották érettségi tantárgyként.

Aztán volt olyan diákom is, aki úgy megszerette, hogy műszaki pályára lépett.

10.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Épp erről szerettem volna még kérdezni, hogy korábban hol dolgozott, és hogy mondana-e pár szót az eddigi munkahelyeiről, munkásságáról, illetve hogy mióta tanít?

1994 óta dolgozom, több munkahelyem volt, köztük középiskola, általános iskola, valamint kollégium. Tanítottam már budapesti, várkerületi 8 osztályos gimnáziumban, de például a Beregszászi Pál Szakközépiskolában is, konkrétan itt Debrecenben. Onnan egyébként több érdeklődő diákot hoztam már a Kossuthba versenyezni, és akkor adódott először alkalmam megismerkedni az új tanári karral és az intézmény új arcával. A munkahelyváltásokban eddig mindig a családdal való költözködés játszott szerepet, de a legutóbbi helyemen is 8 évig dolgoztam, tehát nem vagyok kimondottan vándorló típus. Meglátásom szerint, ez akár nyugdíjas állásom is lehet, de az még elég messze van.

Hogy sodorta épp ide az élet? Pont diákéveinek egykori, bár földrajzilag nem egyező színhelyére?

Nemrégiben hirdettek meg egy pályázatot, fizika-kémia tanár pozícióra.

Viszonylag szerencsés ilyen szempontból, hogy mind a két tantárgyat tanítom. Aztán többen is javasolták, hogy jelentkezzem, melyet szívesen elfogadtak, tehát sikerült.

Utolsó kérdés, egy kicsit eltérve a tárgytól; hogyan várja a téli szünetet, készül-e az ünnepekre?

Mindig úgy alakult, hogy az utolsó napig, körülbelül december 20-ig dolgozni kellett, így van ez most is, addig leginkább a munkára koncentrálok. Én is nagyon várom már a szünetet, akárcsak, gondolom a diákok, az egész két hónapos fáradtságot szeretném kipihenni és jól érezni magam a karácsony, illetve a többi ünnep hangulatában.

Nagyon szépen köszönöm, kellemes pihenést kívánok, illetve boldog karácsonyt! Én is boldog karácsonyt és boldog új évet kívánok minden olvasónak, illetve eredményekben sikeres második félévet a diákoknak!

Turchányi Zsófia, 10.c

11.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Irodalmi workshop Egy novemberi péntek délután, még az iskolában ülve, egy irodalmi rendezvény megkezdésére várva tudatosul igazán a diákban, hogy a tanárok élete sokkal színesebb és nehezebb, mint azt bármikor gondolta.

Nem elég a diákok kitanításán, segítésén fáradozniuk, nekik is vannak vizsgáik, továbbképzéseik, nehéz kötelességeik. Módszerük hatékonyabbá tételével, ezzel kapcsolatban eddigi nézőpontjuk újragondolásával is rengeteget foglalkoznak. Mintha ez nem lenne elég, panaszkodás nélkül folytatják a csatát a tanítás mezején – úgy, hogy a diákok sokáig észre sem veszik azt a sok dolgot, amivel nekik is harcolniuk kell.

2014. november 28-án, a H14-es teremben sok izgatott hallgató és magyar tanár várta velem együtt a rendezvény kezdetét. A tanulságos előadások és érdekes feladatmegoldások után, az egyik előadó és szervező magyartanárnőnket, Dr. Kovács Szilviát kértem fel, meséljen újságunknak erről a továbbképzésről.

Először is, ez a rendezvény egy tanári továbbképzés volt?

Továbbképzésnek is lehet tekinteni, de valójában ez egy módszertani workshop volt.

Az egyetem szervezésében valósult meg, ez egy hosszabb távú projekt része. Minden tantárgyhoz kapcsolódik egy ilyen „műhely” az iskolánkban, a miénket megelőzően volt már egy németes, volt egy úgynevezett vezetőtanári továbbképzésnek számító rendezvény. Ezeken a 12.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

workshopokon, rövid kis előadások formájában a tanárok prezentálnak olyan feladatokat, amelyeket az adott szaktárgyuk módszertani kultúrájával kapcsolatban elvégeztek, és hasznosnak, sikeresnek bizonyultak az eredmények alapján. Ezután lehetőség nyílik a jelen levő vendégtanárokkal egy kis megbeszélésre, szakmai vitára, tapasztalatcserére.

Az a célja ennek az egész rendezvénysorozatnak, hogy a szakma - tehát nem csak a pedagógus személyisége, hanem módszertani kultúrája is megújulhasson.

Ez a workshop témával?

rendelkezett

egy

előre

meghatározott

Előre megterveztük a workshop témáját, a cím egy sokkal korábban kigondolt témamegjelölés volt: „Az irodalomtanítás új útjain”. Igazából ezen belül mindenki a saját tapasztalatainak megfelelő előadással készült, illetve saját szakmai gyakorlatából próbált a sikeresen elvégzett feladatokból egy kis összefoglalót készíteni, valamint interaktív feladatokat kitalálni a résztvevőknek.

Az egészet Czimer Györgyi tanárnő kezdte, ő prezentálta a kreatív írás irodalomórákon alkalmazható feladattípusait. Azután kis feladatokat adott a résztvevőknek, akik gyakorlatban próbálhatták ki mindazt, amiről egy nagyon rövid elméleti áttekintést kaptak, és igazából a saját tapasztalataikon keresztül megtanulhatták, hogyan tudják alkalmazni ezt a kreatív írásgyakorlatot és az ún. kooperatív tanulási technikákat.

13.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Miklósvölgyi Miklós tanár úr a lírapoétikai ismeretek interaktív-reflektív technikákkal történő tanítását mutatta be. Szenzációs és nagyon sikeres előadás volt. Ő Petőfi Sándor Felhők című versciklusának tanítási folyamatát dokumentálta, illetve értelmezte módszertani reflexiókkal.

Egy kilencedikes nyelvi előkészítős osztályban végezték el ezt a feladatot, de úgy, hogy bevonták a munkába az egyik közösségi oldalt, a Facebookot. Természetesen nem úgy használták, hogy akinek nincs fiókja, az kizáródjon ebből az egészből, valamint megoldották a titkosítást, a névrejtést és a személyiségi jogok védelmét is. Ahhoz, hogy valódi interakció alakuljon ki tanár és diák között, rengeteg energia kell, tehát az, hogy tanár úr és a diákok órák után otthon még más feladataik mellett like-olnak irodalmi szövegeket és ahhoz olyan fajta kommenteket írnak, amelyek valójában értelmező reflexiói egy irodalmi műalkotásnak, rengeteg időt vesz igénybe. Ugyanakkor nagy motiváló erő volt a diákoknak és tanár úrnak is, szinte egymást gerjesztette ez a két munkafolyamat – kiadni a feladatot, nyomon követni, figyelemmel kísérni, bekapcsolódni a feladatmegoldásba – és alapvetően jó tapasztalatai voltak ennek a kísérletnek. Mindenki számára olyan volt ez, mint a friss levegő, meglepődtek, hogy ilyet is lehet csinálni órákon. De természetesen csak szekvenciaszerűen alkalmazták ezt a módszert, nem így történik az irodalomtanítás. Ez három tanóra idejét vette igénybe, és utána természetesen következett egy olyan fajta tanári összegző munka, és a tanulók részéről is egy olyan együtt gondolkodó jegyzetelés, ami aztán majd az érettségin kell. Valószínűleg az is támogathatta ezt a fajta tanulási folyamatot, hogy ők öt évfolyamos képzésbe járó diákok. A nyelvi előkészítő évfolyamban csak jövőre fog elkezdődni a szisztematikus, kompetencia alapú irodalomtanítás, ami az érettségihez vezet. Habár ez a kompetencia fejlesztés teljes mértékben elkezdődik itt, a kilencedikben – egy biztos: ezek a gyerekek nagyon sokat profitálnak ebből a plusz egy évi szövegolvasásból is.

Volt nekem is egy előadásom – azt a témát választottam, hogy: „Kortárs novella az irodalomórán”. Nagyon kevés idő jut a kortárs szövegek olvasására, hogyha ragaszkodunk ahhoz – márpedig ragaszkodnunk kell, hogy irodalomtörténetet tanítunk (hiszen ebből érettségiznek a diákok).

A szóbeli érettségin egy tétel erejéig kell, hogy megjelenjen a kortárs irodalom. Azt próbáltam megnézni, hogyan lehet szűkebb időkeretek 14.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

között, mégis motiválóan és célirányosan –akár az írásbeli novellaelemzésre is készülve- elhelyezni az órák rendjében egy-egy kortárs novellát. Tóth Krisztina Dőlni fog a pénz című írását választottam, amely valójában az Akvárium című regényéből vett részlet, amely külön novellaként is megjelent még a regény publikálása előtt.

Szintén interaktív, reflektív technikákkal, prózapoétikai ismereteket tanító feladatlappal dolgoztam fel. Valójában egy feladatlapot kaptak a jelen lévő kollégák és együtt tekintettük végig a feladatok megoldásának menetét. Ez nem azt jelenti, hogy kikérdeztem az irodalmat a kollégáktól, hanem végignéztük módszertani reflexiók jegyében, hogy milyen válaszokat várhatunk a diákoktól, hogyan kell segítenünk a diákokat az esetleges válaszkeresésben, milyen módon dolgozható fel egy ilyen novella csoportmunkában úgy, hogy megnőjön az egy tanulóra jutó munkaidő, aktivitási idő az irodalom órán, ugyanakkor mégis egy nagyon szoros szövegolvasást végezzünk, egy nagyon alapos poétikai elemzési szempontrendszer és értelmező technikák elsajátításával együtt.

Tanárnő szerint ez a workshop elérte a kitűzött célokat? Úgy gondolom, igen, és mindannyian, akik előadtunk, úgy láttuk a visszajelzésekből, hogy a résztvevők jól érezték magukat, nem unatkoztak, nem érezték azt, hogy kötelező továbbképzésen vannak.

Valamint, ami nagy örömünkre szolgált - és ez egy igazán pozitív visszajelzés - megkérdezték, mikor lesz a következő workshopunk.

Lesz következő, márciusban, akkor egy 30 órás tanári továbbképzést rendezünk. Egyfajta tudásátadási folyamatot próbálunk megszervezni, 15.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

hogy ezzel valamiféle módszertani megújulást is próbáljunk ösztönözni az irodalomtanításban. Nehéz munka, de az írott szövegekhez visszavezetni a diákokat nem könnyű, ugyanakkor ezt úgy próbáljuk megtenni, hogy ne csak a kötelező jellegét érezzék a gyerekek az olvasásnak. A módszerek nem fognak egyik pillanatról a másikra megújulni, de ezek a programok azt a célt szolgálják, hogy mindenkinek legyen még elég energiája, ötlete ennek a megújulásnak a kivitelezéséhez.

Nem csak tanárok, hanem egyetemi hallgatók is szép számmal ellátogattak erre a rendezvényre. Milyen céllal voltak hivatalosak erre a workshopra?

Az egyetemen mesterképzésben részt vevő magyartanár szakos hallgatók is részt vettek ezen a workshopon. Ők előadás keretében, tőlem az őszi félévben, a tavaszi félévben pedig szemináriumok keretében Czmier Györgyi tanárnőtől tanulják az irdalomtanítás módszertanát.

Tulajdonképpen hasonló témákkal foglalkozunk ott is, de nagyon kevés ez az egyetemi alkalom- az a dupla előadás, és a tavaszi félévben az a dupla szeminárium hetente -, ezért próbálunk minél több lehetőséget megragadni a hallgatók bevonására a tanári munkába, illetve alkalmat teremteni, hogy ne akkor találkozzanak elsőnek az iskolával, mikor tanárjelöltként idejönnek, hanem már legyen valamiféle rálátásuk arra, hogy mi az a pálya, amit választottak.

Köszönöm szépen a válaszokat! További sikereket kívánok! Én köszönöm, hogy megkérdezett bennünket az iskolaújság szerkesztősége, és remélem, hogy izgalmas lesz majd olvasni az interjút.

Aranyi-Aszalós Vivien, 12.a

16.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

A szabadság fantomja

Konferenciaélmény és gondolatfolyam Hajnalban, amikor fél ötkor felkeltem, az volt az első gondolatom, hogy ébredtem már jobban is. Sietve felöltöztem, megittam egy kávét, kibattyogtam az esőn és a sáron keresztül a megállóba, éppen, hogy nem késtem le az 5-ös trolit. Pár perccel később már a vonaton ültem, útban Budapest felé. Útitársaim Csákó Juliánna tanárnő, Cseke Lilla, Kozma Luca és Ternován Bernadett 12.B osztályos évfolyamtársaim, illetve Kanalas Dominika és Radványi Dóra iskolatársaim voltak. A Goethe Intézet meghívásában a "Fiatalok. Társadalom. Részvétel." című konferenciára tartottunk, mely a "HOME. Demokrácia Oktatás" projekt keretében, a Krétakör Alapítvány gondozásával és a berlini Theater an der Parkaue és az Interrobang Performance művészcsoport közreműködésével tette föl legfontosabb kérdéseit: Mit jelent a demokrácia a fiatalok számára Németországban és Magyarországon?

Melyek azok az információk, melyeket feltétlenül szükséges tudnunk a demokráciáról? Hogyan tanulhatja meg egy korosztály, vagy akár egy egész társadalom a demokratikus értékrendet, a demokrácia intézményét?

Ezek fontos, nagy és megosztó kérdések. Jóllehet, a vonatúton, miközben a Lillától kapott péksüteményt rágcsáltam, inkább az ügyes-bajos iskolai történésekről beszélgettünk, de ahogy közeledtünk a Nyugati pályaudvarhoz és ahogy mindenki teljesen fölébredt a kevés alvás után, egyre inkább átterelődött a szó a konferencia által fölvetett problémákra, mi pedig értelmeztünk, találgattunk. Kevés csendes pillanatomban Budapestre gondoltam, mindenkori csodálatom, félelmeim, vágyaim és irigységem tárgyára. Emlékszem, gyermekkoromban volt, hogy egész évben arra vártam, hogy nyáron a nagymamámmal elmehessek az állatkertbe. Az aluljárókban és a metrón viszont mindig féltem. Nem értettem, miért kéregetnek szakállas, szakadt külsejű emberek, és sosem jutottam el odáig, hogy ezt megkérdezzem valamelyik felnőtt családtagomtól. Elégséges választ úgysem kaptam volna. Most, hogy megkaptam a szalagot, és "előttem az élet", vonz a főváros pezsgő kulturális és éjszakai élete. Ugyanakkor, amikor konferenciára, vagy tanulmányi versenyre megyek, rettentően irigy tudok lenni hasonló korú pesti társaimra, hogy ők mindig, mindent első kézből megkapnak, míg 17.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

nekem mindig, mindenért küzdenem és pályáznom kell. Amikor én hajnalok hajnalán felkelek, és a visszatérítés reményében számlát kérek a teljes árú vonatjegyre, vagy napokkal előtte mindenféle igazolások és ajánlólevelek után rohangálok, ők órákkal később fölkelnek, küldenek egy SMS-t vagy Facebook üzenetet a megfelelő ismerősüknek, majd pedig a BKV bérletükkel a zsebükben elegánsan besétálnak a megjelölt helyszínre, miután a barátaikkal együtt megittak egy lattét a Starbucksban. Így megy ez.

- Nyugati pályaudvar, nyugati pályaudvar. Köszöntjük kedves utasainkat - szólt az ismerős géphang a hangosban, és a szerelvény lassan begördült a 13-as vágányra. Kivilágosodott, eltelt három óra.

Leléptem a peronra, és mint már ezelőtt sokszor, most is úgy éreztem, hogy egy másik Magyarország földjére lépek. A távolban ott húzódott a nyolcmilliós, sokat tűrt, rengeteget hallgatott, gyakran mellőzve vagy lenézve érzett, fontolva haladó ország, én pedig most itt álltam, egy gyönyörű üvegcsarnokban, és hallgattam a kopogó esőcseppek hangját a másik egyötöd fellegvárában, ahol a polgárok nem féltek panaszkodni, vagy harsányan hangot adni nemtetszésüknek, "vigyázó szemüket Párizsra vetették", és mindig, ha nem is eléggé átgondoltan, de eredendően tiszta szándékból "rohantak a forradalomba". Ami száz évvel ezelőtt Adynak az Érmellékről az Új Babilont jelentette, az volt most számomra a Válicka- és a Tócó-partról a Lebegő Város a maga álomvilágával, a parfümillatú, gyrosgőzös és csatornaszagú kipárolgásával.

Kilenc óra harminc perckor megérkeztünk a konferencia helyszínére, a ferencvárosi Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium Lónyay utcai épületébe, nem messze a Dunától. Kávé és pogácsa után, pontban tíz órakor már a megnyitó beszédeket hallgattuk. A Goethe Intézet nevében az intézmény budapesti vezetője, Jutta Gehring beszélt, Juhász Bálint a Szabadiskola nevében köszöntötte a megjelenteket, Fundelius Anna, a Szent-Györgyi Gimnázium diákja és a program résztvevője pedig egy diák szemszögéből mondta el, láthatóan kissé izgulva, de nagyon kedvesen és megnyerően, hogy miért fontos neki és a korosztályának ez a kezdeményezés.

Fél tizenegytől fél egyig csoportbontás történt. Mi az első napon, december 6-án ebben az időpontban a "Hallgatás HOME Alumni" programon vettünk részt. A Szabadiskola első évfolyama egy közösség, 18.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

egy társadalom passzivitásának okait vizsgálta, és az ennek megtörésére irányuló kísérletek lehetséges alakulását értékelte. Hamar kiderült, hogy a magyar nyelvterület minden tájáról érkezett házigazdáink szépen felkészültek, és többen közülük rendkívül széles látókörrel rendelkeznek a legégetőbb közéleti kérdésekre. A többségében hozzám hasonló korú diákok először egy nagy körbe ültek velünk, és föltették a kérdést: Melyek azok a problémák, melyekről mindannyian szívesebben hallgatunk?

Halál, alkoholizmus, családon belüli erőszak, nemi erőszak, tekintélyelvűség, szóltak a válaszok, melyek azonnal fel is kerültek egy táblára. Röviden értékeltük a hallgatás okait, komoly beszélgetések, viták bontakoztak ki. Nagyon örültem neki, hogy ilyen környezetbe kerültem, és igazán élveztem a beszélgetéseket, melyekről elmondhatom, hogy többünket is inspiráltak. Örültem, hiszen hogyha csak rövid időre is, de lehetőséget kaptam elmondani a véleményemet ezekről a kérdésekről, és kitörni az otthon, a haverokkal újra és újra átbeszélt szórakozás - csajok tömegkultúra háromszögből. Ugyanis az ember a barátainak többségével nem igazán beszél ilyen "komoly" dolgokról, vagy ha meg is teszi, könnyen lehet, hogy a többiek furán néznek rá.

A szabadiskolások ezt követően jelenetenként levetítettek egy általuk forgatott kisfilmet, melyek témája az iskolai erőszak, és annak kezelése volt. A jelenetek között vagy tükröt tartva előadtak egy újabb epizódot vagy pedig mi kaptunk valamilyen interaktív feladatot a témával kapcsolatban. A cselekmény roppant jellemző és általános volt: egy iskola diákjai az osztálykiránduláson lerészegednek, és súlyosan megalázzák egyik osztálytársukat. Az osztályfőnök az események alakulásakor nincsen jelen, de értesül a történtekről, és másnap az osztály hallgatását kéri "mindenki érdekében." Az osztály hazatérve az iskolába hosszú ideig úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, azonban az erőszak egyik szemlélőjében bűntudat ébred és úgy érzi, cselekednie kell. Sem a tanáraitól, sem a szüleitől nem kap érdemi segítséget, azonban birtokában van az osztálykiránduláson készült osztályvideó, beleértve az erőszak felvételeit is. Mit tegyen? Juttassa el az iskola igazgatójához, vagy szerezzen nagyobb nyilvánosságot? Válasszon más megoldást? Létezik-e egyáltalán más megoldás? Hallgasson mégis? Ha cselekszik, akkor azt név nélkül tegye, vagy tegye céltáblává saját személyét is? A kérdésekre nem kaptunk általános választ, a szerintünk optimális megoldást kisebb csoportokban kellett megbeszélnünk. Azontúl, hogy az interaktív előadás 19.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

gondolatébresztő volt, azt is megmutatta, hogy mennyi nehézséggel szembesülhetünk, hogyha egy ilyen jelentőségű probléma megoldására teszünk kísérletet.

Fél egykor elfogyasztottuk a szendvicsekből, süteményből, pogácsából és kávéból álló ebédünket. Először volt alkalmunk rövidebb, kötetlen beszélgetésekre a konferencia többi résztvevőjével. Ebéd után a HOME Berlin Választási utópia interaktív színházi játékát tekintettük meg német nyelven. A nyelvet nem ismerő jelenlévők szinkrontolmács segítségével hallgathatták az előadást, fejhallgatót és egy speciális készüléket viselve.

A berlini diákok három pártot alakítottak, melyeknek véleményét egy moderátor hét általános közéleti kérdésről kérte ki. Minden kérdés után a hallgatóság szavazhatott, és amelyik párt a legtöbb kérdésben tudta elérni a legmagasabb szavazatszámot, az lett a választás győztese. A pártok arculata a fontosabb nyugati politikai tényezők mintájára lett kidolgozva, a diákok által alakított pártok ezek retorikáját követték, bár a hasonlóságok nem lettek nyíltan kimondva. A három utópikus párt közül a SAVE-párt leginkább az amerikai republikánusokhoz vagy a német CDU-hoz, a Szuperpárt az USA demokratáihoz vagy a német SDP-hez, a Világoszöldek pedig - mint ahogy azt a névadás is mutatja - bármelyik európai zöldpárthoz voltak hasonlíthatók. A diákok a legfontosabb közéleti kérdésekre humoros, ámde mégis az általuk eljátszott politikai tényező eszköztárához és eszmevilágához köthető válaszokat adtak. Egy végignevetett óra után dőlt el a választás eredménye: a Világoszöldek szoros versenyben győzték le a Szuperpártot, míg a harmadik helyezést komoly támogatást nem kapva a SAVE-párt érte el. Pedig én többször is rájuk szavaztam.

Fél három és fél négy között a HOME - Budapest plakátkampányának ismertetését és alkotófolyamatát követhettük végig. Mostanában a hírekben állandóan szereplő Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott programban résztvevő budapesti diákok a hajléktalanság és a lakhatási szegénység kérdéskörével foglalkoztak. Tiszteletre méltónak találtam azon szándékukat, hogy bár saját elmondásuk szerint ők maguk döntően jó körülmények között élnek, mégis tenni szeretnének a szerencsétlenebb sorsú hajléktalan emberek körülményeinek javításáért.

Rengeteget próbáltak tenni a hajléktalanokkal szemben megfogalmazott előítéletek leépítéséért és a velük szemben is teljességgel elvárható emberséges bánásmód kivívásáért. Kiváló minőségű, komoly, és e 20.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

kérdéskörben elvárhatóan provokatív társadalmi üzenetet hordozó plakátokat terveztek, rengeteg munkát belefektetve. Már nagyon fiatalon is aktívan részt vesznek a társadalmi szerepvállalásban. Ez mind szuper, és dicsérni való. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az általuk alkalmazott eszköztár, így a bevallottan részben félillegális és gerilla módszerek a magyar társadalom döntő többségében, így a nyolcmilliós, másik Magyarországban (vagy ahogy gyakrabban hallottuk, a "vidékiek"ben) is visszatetszést keltenek.

Fél négykor lehetőséget kaptunk egy kávé mellett megbeszélni az eddigieket, kicsit felüdülhettünk az előadások szünetében. Az esti két óra alvás ellenére egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, az érdekes előadások egyáltalán nem untattak, sőt, állandóan ébren tartották figyelmemet, bár ehhez a szokottnál nagyobb dózisban bevitt koffein is hozzájárult. A nap utolsó előadása négytől ötig tartott, a HOME - Miskolc Fiatalok társadalmi egyenlőtlenségei prezentációját tekintettük meg.

Nekem a legnagyobb élményt talán ez az előadás jelentette. Hátrányos helyzetű miskolci magyar és roma származású fiatalok beszéltek nehézségeikről, érvényülési lehetőségeikről, boldogulásukról. Központi téma volt a miskolci számozott utcák néven elhíresült nyomortelep kirekesztőnek ítélt, a problémákat nem megoldó, csak tovább súlyosbító felszámolása, ennek visszásságai, és az ezzel kapcsolatos, véleményem szerint alapvetően jogos aggályok. A rokoni szálakon keresztül gyakran érintett fiatalok beszéltek az érintettekkel, a roma és nem roma származású aktivistákkal, valamint egy kisebb tiltakozó akciót is szerveztek a telep felszámolása ellen, tapasztalataikról pedig egy figyelemfelkeltő kisfilmet készítettek. Előadásukat egy rövid szimulációs játék követte, mely a szegregációt próbálta bemutatni. Tapasztalatom az, és ezt a roma fiatalokkal folytatott magánbeszélgetések a későbbiekben igazolták, hogy nem a többségi magyar társadalom kisebbségi romákkal szembeni zsigeri elutasítása a probléma, hanem a romák és nem romák, vagy ahogy a miskolci előadás jól bemutatta, a probléma szempontjából helyesebben - mélyszegénységben élő hátrányos helyzetűek és kevésbé szegény, a létminimum fölött élő, minimálisan jobb helyzetüket féltő emberek közötti pozitív tapasztalatok, áthidaló kezdeményezések hiánya.

Azt, hogy igenis létezik az elfogadás, és létezik mindenki számára előnyös megoldás, jól mutatja az egyik előadó, Galamb Alex példája. Alex a miskolci Gyermekváros lakója, önként kérte felvételét a gyermekvédelmi 21.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

programba. Mielőtt a Gyermekvárosba került volna, öt tantárgyból bukott. Azóta, kevesebb mint egy év alatt fölküzdötte magát a 4,5-ös átlagra, sikereire joggal lehet büszke. Társai példaképként tekintenek rá, az intézmény diákközgyűlésének vezetője, a miskolci diákparlamentbe delegált tag. Problémásabb lakótársait próbálja jó példával, szép szóval vagy adminisztratív eszközökkel a helyes útra terelni. Péknek tanul, de a szakma elsajátítása után érettségizni szeretne, ugyanis politikai ambíciókat dédelget: később majd a Roma Önkormányzat képviselője kíván lenni, és tudja, hogy komolyabb támogatást érezhet maga mögött, ha tanul. Még Budapestről sem várhatják el, hogy a roma-magyar együttélés problémája, mely elsősorban nem a főváros boldogabb kerületeire, hanem a szegényebb északkelet-magyarországi régiókra jellemző, egyik pillanatról a másikra magától megoldódjon, azonban sok ilyen kezdeményezésben való aktív részvétellel elősegíthetik, hogy az integrációnak évtizedeken belül látható eredményei legyenek, ehhez azonban kölcsönös toleranciára, és bizonyos rétegek hibáztatásának mielőbbi felhagyására volna szükség. Szegény embert nem szabad azért hibáztatni, mert erőszakra erőszakkal felel, minimálisan jobb körülményeinek védelme érdekében pedig politikailag kevésbé korrekt alternatívákat támogat. Az írástudók felelőssége egy társadalom helyes megoldás mellé állítása.

Az utolsó előadás után zárásként sor került a HOME Caféra, ahol a résztvevők kisebb csoportokban, hat asztalnál reflektálhattak a nap különböző programjaira. Nagyon sok pozitív tapasztalattal gazdagodtam, ezeket pedig megosztottam a rendezőkkel, akiktől válaszokat kaptam a még megválaszolatlan kérdéseimre. Elsősorban a vezetőségnek, a HOME - Miskolc és a HOME - Berlin társaságnak tettem föl kérdéseim. Este hatkor végeztünk, ezt a vacsora követte. Fél nyolckor már a szállásunkon voltunk, a Budapest Boulevard Guesthouse nyolcadik emeletén.

Már a vonaton, a konferencia programfüzetét olvasva is tudtam, hogy két nagyszerű nap áll előttem, ugyanakkor azt is éreztem, hogy talán a legjobban a kettő közti éjszakát várom. Budapest és én magam, hogyha csak rövid időre is, de a sötét órákban kölcsönös nézeteltéréseinket félretéve egymásra találtunk, egymáséi lettünk. Tudtam, hogy minden másodperc értékes, így hát igyekeztem rohamosan fogyó időmet tartalommal megtölteni. Valamikor éjfél után, amikor visszaértem a szállásra, még kiléptem az erkélyre, hogy nyolc emelet magasságból 22.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

vessek néhány vágyakozó pillantást a fényárban úszó Lebegő Városra, mielőtt végleg nyugovóra térnék. És akkor észrevettem, hogy a Dunán átellenben, fönn a Gellért-hegy ormán egy gyönyörű, de nagyon drága nő áll éppen velem szemben. Nem viselt koronát, s nem viselt jakobinussapkát sem, nem nézett hátra, nem nézett lefelé, hanem arcát kissé az éjszakai égboltnak szegezve előre tekintett, és hajába beleszőtték fényük a csillagok. Én rögtön beleszerettem, de éreztem azt is, hogy még távol, rettentő távol van. Percekkel később, a puha pesti ágyban elterülve még mindig azon gondolkodtam, hogy föl lesz-e képes menni az én generációm arra a hegyre, mely alatt minden előttünk lévő letáborozott.

December 7-e szürke, ködös reggel volt, esős háztetőkkel és omladozó eklektikus homlokzatokkal. 10 óra felé érkeztünk ismét a Szent-Györgyi Gimnázium épületébe, ahol, miután a szokásos duplakávémat legurítottam, a HOME - Budapest csoport utcai hajléktalankampány plakátjait megtekintő sétára indultunk a IX. kerület belsejébe.

Idegenvezetőink - elkötelezett budai fiatalok és lelkes pesti srácok vegyesen - már az első lépések megtétele után tapasztalataik átfogó, személyes hangvételű megközelítésbe helyezett ismertetésébe kezdtek.

Persze repültek a problémával kapcsolatos, naponta a hírekben olvasott szavak: hajléktalankriminalizáció, hajléktalankriminalizáció, hajléktalankriminalizáció. Szó esett a legfrissebb statisztikai adatokról, a rászorulók jogi, lakhatási és munkavállalási lehetőségeiről vagy ezek hiányáról szintén naprakész beszámolókat hallhattunk, de számomra ezeknél sokkal többet jelentett a rengeteg személyes tapasztalat és történet, melyet kisebb csoportokban hallhattunk a HOME - Budapest egyes résztvevőitől.

- Nézd, hogy egyszerűen szemléltessem a problémát, hogyha te így, ahogy most vagy felöltözve leülsz egy padra valamelyik parkban, és elszundítasz egy fél órára, mert mondjuk nagyon fáradt vagy, nem zavarsz senkit. Ha mindez éjszaka történik, és arra jár egy rendőr, akkor is legfeljebb csak felébreszt, és megkérdezi, nem ittál-e túl sokat, nem kell-e mentőt hívnia, minden rendben van-e. Azonban ha egy hajléktalan ember ugyanígy cselekszik, rögtön rendőri zaklatásnak van kitéve. Most nem az a fő probléma, hogy indokolatlanul sokszor igazoltatják őket, hanem hogy zaklatják, letegezik a fedél nélkülieket, durván szólnak hozzájuk - felel nagyon készségesen a létező összes kérdésemre a radnótis Kasza Árpási Miksa, csoportvezetőnk.

23.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Ahogy elhaladunk a már előző nap ismertetett plakátok mellett, most is meg kell jegyezzem, hogy mindez igen profi munka. Miksa és társai nem csak a kivitelezésnél, hanem már az alapötleteknél is nagyon kreatívak voltak.

- Hogyha a hajléktalanokról, korrektebben mondva hajléktalan emberekről beszélgetünk, a többségnek egy szakadt külsejű, ötvenes éveiben lévő, szakállas alkoholista férfi ugrik be. Hogy mindegyikük ilyen lenne, az nagyon durva általánosítás. Éppen ezért a plakátjainkon a ténylegesen hajléktalan embereket egy egyszerű fehér háttér előtt ábrázoltuk, melyen vörös betűkkel valamilyen társadalmi üzenetet fogalmaztunk meg. Abban reménykedtünk, hogy az egyszerű háttér kiemeli, megmutatja, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint te, én, vagy akárki más. Azokon a helyszíneken, ahol pedig hajléktalan emberek életvitelszerűen tartózkodnak, saját magunkat fotóztuk le. Így próbáltunk a szemlélődőkben empátiát ébreszteni. A fő célunk az volt, hogy megtörjük a társadalom passzivitását, és ráébresszük az embereket arra, hogy ez nem egy olyan helyzet, melyet el kell fogadni, vagy mely fölött egy "mindig lesznek szegények" mondattal át szabad siklani.

Elkezdett cseperegni az eső, és lassan elindultunk visszafelé, a SzentGyörgyi gimnázium épületébe. A visszaúton vegyes érzések ragadtak meg: egyfelől nagyra értékeltem a HOME - Budapest szándékait, és sűrűn tettem magamnak a szemrehányásokat, hogy igen, ők legalább foglalkoznak a témával és igyekeznek valami egyértelműen szép és hasznos dolgot cselekedni, másfelől őszintén szólva szélmalomharcnak éreztem az egészet, nem találtam az egyenletet, ami a probléma megoldására vezetett volna. Integrációs programok? Karitatív tevékenység? Erős szociális háló? Szerintem a hiba ott kezdődik, amikor valakinek azért engedjük el a kezét, hogy nekünk egyszerűbb vagy kényelmesebb legyen.

Ebéd után Diana Föls vagy Kóbor Andrea és Takács Viktória előadása között választhattunk. Mindkét előadás a 18 éves kor alatti önrendelkezés kérdését vetette föl, ám egészen más megközelítésből vizsgálva a tárgyat.

Az előbbi az U18-as német választásokról szólt, melynek tetőpontja a gyerekeknek és fiataloknak szervezett választási nap, amelyet mindig kilenc nappal a valódi választások előtt tartanak, így egy olyan országban, ahol velünk ellenben társadalmi elvárásra politikaoktatás történik iskolai falak között, ez a projekt a legnagyobb iskolán kívüli oktatási 24.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

kezdeményezések egyike. Utóbbi a Hello90 kezdeményezést ismertette, mely pályázati forrásból egy olyan online médiafelületet hozott létre, ami keverte a közéleti témákat a kommerszebb és populárisabb internetes tartalmakkal, így kísérletet tett a 17-25 éves fiatalok nagyobb politikai érdeklődésének kivívására. Újságíróként és '96-osként nem volt kérdéses, hogy az utóbbi előadást, a Hello90-t válasszam.

Az osztálytársaim többségével együtt az Indexet és jónéhány másik nagy online újságot olvasom, és egyre inkább osztom a korosztályomnak azon véleményét, hogy a nyomtatott sajtó valami idejétmúlt, huszadik századi dolog, melynek egyetlen nagy mai erénye a Napló utolsó oldalán található Garfield képregény és az "olyan rossz, hogy már jó" kategóriájú vicc. A Hello90 számára éppen ezért nem volt kétséges, hogy online felületként indul, több anyagukkal én is a napi internetezés közben találkoztam.

Fiatalos arculatot próbáltak kialakítani. A szerkesztőbizottság minden tagja a '90-es években született, de a 15 fős csapat minden tagja a magyar nyelvterület más pontjáról származott, másban volt jó és más érdekelte.

Saját értékelésük szerint leginkább a gimnazista korosztályt tudták megszólítani, annak ellenére, hogy a választások lezárulta utáni eredményváró bulijukon többnyire egyetemisták jelentek meg. A választások előtt szavazásra buzdító kampányt szerveztek, támogatásukkal a teljes magyar politikai palettát lefedő fiatalokat szólítottak meg. Az online felületükön az erről írt cikkeiket társadalmilag megosztó témákkal, mémekkel, interaktív játékokkal, és a jellemző netes humorral keverték. A '90-esek megszólítása azonban több nehézségbe is ütközött: gyakran különböző volt az évtized első és második felében születettek elvárása, identitása. Hogy csak egy példát hozzak: az idősebbek, akik több komolyságot szerettek volna látni, még ismerték a ceruza és a walkman közti mágikus kapcsolatot, és az első mobiljuk még egy elpusztíthatatlan tégla-Nokia volt, míg a fiatalabbak vevők lettek volna több poénra, és gyakran nem voltak még gimnazisták sem, amikor megkapták az első okostelefonjukat.

A nap harmadik előadását Thomas Krüger, a Német Szövetségi Központ a Politikai Tudósításért, illetve a Német Gyermeksegélyezési Szövetség elnöke, az NDK szociáldemokrata pártjának alapító tagja, Berlin volt szenátora és a Bundestag korábbi SDP-s képviselője tartotta. Talán ez volt a konferencia leghagyományosabb prezentációja, zakóval és nyakkendővel, diavetítéssel és grafikonokkal. Herr Krüger az előadása 25.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

során végig a legfrissebb német politikatudományi kutatásokra támaszkodott, a hallgatóság előtt pedig lassan kibontakozott, hogy mégis milyen problémákkal szembesülhet az Európai Unió legfejlettebb gazdaságával rendelkező, közel kilencvenmillió fő lakta országa, hogyha polgárainak a demokráciáról alkotott véleményével foglalkozik. Herr Krüger szerint különösen fontos egy demokráciában, hogy a mindenkori országgyűlés ne csak az anyagilag tehetősebb kétharmad reprezentációja legyen, és ne szoruljanak ki az alsóbb társadalmi osztályok jellemző passzivitásuk miatt teljesen a képviseletből. Az erre szakosodott német intézmények ezért olcsó politikai ismeretterjesztő és filozófiai kiadványokat állítanak elő az érdeklődők számára, illetve kétnyelvű ismeretterjesztő füzeteket osztanak a bevándorlóknak. A kereskedelmi televíziókon főműsoridőben sugároznak társadalmi üzenetet megfogalmazó reklámokat, a legnépszerűbb szappanoperák cselekményébe beépített üzeneteket, és a radikalizmus veszélyeire felszólító figyelmeztetéseket. Németországban mindemellett különösen fontos az iskolai keretek között történő részrehajlásmentes politikaoktatás, ami véleményem szerint minden uniós tagállamban - így Magyarországon is -, ahol elméletben felelősségteljes uniós- és állampolgárokat nevelnek, megkövetelhető lenne. Herr Krüger előadása végén részletesen válaszolt kérdéseinkre, és nagy tapssal hagyta el a színpadot. Újfent megerősödött az a nyáron, a németországi ösztöndíjam során már kialakult pozitív tapasztalatom, miszerint a német politikusok igen közvetlenek, egyáltalán nem leereszkedők, észrevehetően érdekli őket a fiatalabb uniós- és állampolgárok véleménye, továbbá a fiatalok problémáira egy fölemlegetett Bibó István idézetet nem tekintenek elégséges válasznak, hanem átgondolt, pragmatikus alternatívákkal rendelkeznek. E tekintetben úgy gondolom, van még mit tanulnunk.

Egy rövid kávészünet után elérkezett a kétnapos konferencia záróprogramja, egy több mint két órán keresztül tartó közös vitaszínház.

A Krétakör művészeti vezetője, Schilling Árpád rendezte, Bethlenfalvy Ádám, Gulyás Márton, Juhász Bálint és dr. Mészáros György koncepciója alapján megvalósuló előadás a szociális aktivitást kötötte össze a jelen közéleti helyzet hétköznapi életéből merített problémáinak színpadi szemléltetésével. A finálé elején rövid ismertetésre kerültek a hatályos köznevelési törvény alappillérei, az új törvény okozta változások, esetleges kétségek és aggályok. Ezt követően Dohy Balázs, Fundelius 26.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Anna, Kasza Árpási Miksa és Oláh Edina diákszereplők rövid jeleneteket adtak elő az iskolai kontextusban is megjelenhető társadalmi krízishelyzetekről. Hogy konkrét legyek: mit tennénk, hogyha az iskolánk egyik elismert tanárát mindenféle indoklás nélkül elbocsájtanák?

Spontán tüntetést kezdeményeznénk az intézkedés ellen, vagy tárgyalóasztalhoz ülnénk, és minél nagyobb társadalmi támogatottságot igyekeznénk szerezni követeléseinknek? Ha egy tanárnak elsősorban szakmai aggályai vannak az új, központosított tankönyvekkel szemben, akkor írja alá az új típusú tankönyvellátás ellen tiltakozó petíciót, vagy minden egyéb mögöttes indokok miatt inkább ne tegye? Ha iskolánk diákjai egy őket érintő kérdésben tüntetni terveznek, akkor nekik, vagy a körülmények miatt őket erről lebeszélni szándékozó tanárnak adjunk igazat? Ha fiatalok részt vesznek egy sikeres civil akcióban, és ezután egy politikus meghívja őket pártjának egy nyilvános fórumára, akkor tegyenek eleget a meghívásnak, vagy inkább tartsák távol magukat ettől, hiszen korábban nem kaptak semmilyen támogatást? Ilyen gyakorlati kérdésekben kellett érvelnünk. Az ellentétes véleményt megfogalmazó frakciók két nagy székoszlopban, egymással szemben ültek, mint például az angol képviselőházban, vagy a niceai zsinaton. A gyakorlati kérdésfeltevést mindig egy hozzá szorosan kapcsolódó elméleti kérdéspár követte, mely nagyobb teret engedett a személyes elveknek és nézőpontoknak, hiszen itt semmilyen praktika nem követelte az elképzelések gyakorlati körülményekhez történő igazítását, a stratégiát. A vitát természetesen a vendégszervezetek szakértői moderálták, de nem volt sem központi értékelő figura, s a konszenzus után sem szavaztunk, nem kellett egységes álláspontra jutnunk. Hogy milyen elméleti kérdések merültek föl? Ha sérelem ér minket egyből cselekedni kell-e, vagy a nagy tettek inkább tervezést igényelnek? Következetesen tartanunk kell-e magunkat az eredetileg megfogalmazott álláspontunkhoz vagy az előrehaladás érdekében szükségünk van-e ésszerű kompromisszumokra?

Mindig hangoztatnunk kell-e saját igazunkat vagy vannak-e olyan helyzetek, melyek megkövetelik a hallgatást? Lehetnek-e fontosabbak átmenetileg élvezett kiváltságaink vagy vannak-e olyan krízisek, amikor ezeket kockára téve ki kell állnunk egy nagyobb vagy elnyomott közösség jogaiért, körülményeinek jobbításáért? Szent-e a törvény, vagy ha meggyőződésünk szerint rossz, inkább ne tartsuk be?

27.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Főként tetszett, hogy a moderátorok az összes véleménynek teret adtak, nem próbálták semelyik hozzászólást eredendően rossznak vagy eleve jónak beállítani, csak azért, mert ilyen vagy olyan politikai gondolatkörből következtek. Különösen az utolsó kérdésnél, a törvény kérdésénél bontakozott ki komolyabb vita, ahol óriási többséggel szemben a törvények következetes betartását támogató oldalon találtam magam. Furcsa érzés, amikor az ember húsz százalékos kisebbségben, óriási embertömeggel szemben ül, és képvisel egy teljesen ellentétes véleményt, sokkal higgadtabb érvrendszerben, néha eléggé vehemensnek érzett fölvetésekkel szemben. Ez volt eddigi életem első olyan pillanata, ahol ezt kellett tapasztalnom. Persze érdemes feszegetni, hogyha a vita nem a fővárosban, hanem Debrecenben, Szegeden, Miskolcon, Pécsett, Győrben vagy akármelyik másik megyeszékhelyen, kisebb-nagyobb városban, faluban, a másik nyolcmillió oldalán történik, nem lett-e volna fordított, vagy legalábbis középre tartó ez az arány. Mindenesetre meggyőződésem, hogy a demokrácia Hobbes-zal, Locke-kal, Montesquieu-vel és Mirabeau-val, nem pedig Cromwellel vagy Robespierre-el kezdődött, és semmiképpen sem Marcuse-ék '68-as balhéjában csúcsosodott ki, tehát a delegált hatalmat, a képviseleti demokráciát, és az annak váltógazdasága útján megvalósuló innovációt és reformokat sokkal inkább üdvözlendőnek tartom, mint a közvetlen véleménynyilvánítást, ha tetszik, anarchiát vagy polgári engedetlenséget, mely a kontrollálhatatlan tömeg erőszakcselekményeit és szabadrablását, a guillotine által intézményesített terror lehetőségét hordozza magában.

Véleményem szerint egy igazi demokrata a tárgyalóasztalnál és lehetőleg nem az utcán, a barikádon képviseli közösségének érdekeit, mindvégig tekintettel van a nemzeti hagyományokra és rendszere jogfolytonosságára, épít és továbbgondol, nem pedig rombol és eltöröl.

Csak ez az, ami legitimmé teheti elképzeléseit, kérdéseit, szándékait.

A hazaúton egyszerűen annyi információ és friss gondolat kavargott a fejemben, hogy szinte részegnek éreztem tőlük magam. Igyekeztem tapasztalataimat összegezni: mi volt az, ami tetszett, pozitív élmény volt számomra, és ezért követendő példának találom, valamint melyek azok az új tapasztalatok, melyeket életidegennek vagy veszélyesnek tartok, és ezért elvetem őket. Természetesen túlsúlyban voltak a pozitív élmények: a fiatalok kezdeményezései, közéleti érdeklődése, társadalmi elkötelezettsége, jobbító szándéka. Minden tiszteletem azoké a 28.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

szervezeteké, melyek lehetőséget, támogatást adtak ahhoz, hogy az elképzeléseiket megvalósíthassák, jobban elmélyülhessenek a szívügyüknek tekintett közéleti kérdésekben. Tisztában vagyok azzal, hogy Magyarország jelenlegi állapotában fiatal demokrácia komoly parlamentáris hagyományokkal. Egy 22 évvel ezelőtt még idegen megszállás alatt álló társadalomnak rengeteget kell tanulnia, időre van szüksége ahhoz, hogy hagyományaihoz visszatérve újra elsajátítsa és vállalni merje azt az értékrendet, melyet a történelemben már többször zászlajára tűzött, és mely ott lebeg az európai integráció lobogóján. Addig is rengeteg építő munka áll előttünk, melyben örülnék, ha mi, a másik nyolcmilliós Magyarország fiataljai is jobban kivennénk részünket.

Hiszen csak ez vezethet az elképzelések arányosításához, az általam is gyakran ostorozott Budapest-centrizmus és elméleti monopolhelyzet megtöréséhez. Persze ehhez először is ki kell lépnünk a félelem, a kényelem vagy az élvezetek alkotta pocsolyából, többet kell foglalkoznunk a közéleti kérdésekkel, véleményt kell formálnunk, a sarkunkra kell állnunk és mernünk kell kinyitni a szánkat.

Hiszen ez a mi generációnk, országunk és közös jövőnk is.

Simon Bálint, 12.a

29.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Interjú Boldogh Bencével Iskolánk diákjai ismét remekeltek. Vilmos Fruzsina, Kocsor Tamás és Boldogh Bence a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar II. tanulmányi csapatversenyén I. helyezést értek el.

Kérlek, mesélj a versenyről röviden!

Ez egy biológia és kémia orientált verseny volt, amit a Debreceni Agrártudományi Egyetem szervezett és Dr. Futóné Monori Edit tanárnő ajánlott a figyelmünkbe. Négy írásbeli fordulón kellett 3-3 feladatsort megoldanunk biológia, kémia és mezőgazdaság témakörökből ahhoz, hogy december 5-én részt vehessünk a szóbeli fordulón.

Hogyan zajlott a felkészülésetek?

Az írásbeli fordulók előtt megpróbáltunk minél jobban elmélyülni az adott témákban. Az egyes részeket felosztottuk egymás között, így sokkal több ismeretanyagot tudtunk megszerezni.

Milyen volt maga a verseny?

Szerintem meglehetősen nehéz volt. Ezt azért mondom, mert mi ugyan a biosz és a kémia miatt jelentkeztünk rá, a szóbelin szinte csak mezőgazdasághoz tartozó kérdéseket tettek fel nekünk. Összesen 25 30.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

percünk volt a feladatok megoldására az egyes témakörökben. Annak ellenére, hogy az ellenfeleink viszonylag erősnek tűntek, mi szereztük meg a legtöbb pontot az írásbelin és nagy biztatással vágtunk neki a szóbeli résznek.

Mennyire vagy elégedett az eredménnyel?

Jó volt, hogy kipróbálhattuk magunkat egy ilyen jellegű megmérettetésen. Bár nem ez volt életem versenye, remekül éreztük magunkat és a végeredménynek is nagyon örülök.

Mik a jövőbeli céljaid?

Mindenképpen biológia-kémia irányban szeretnék továbbtanulni, jelenleg az orvosi egyetem a cél.

Major Aliz, 12.c Féki Zsuzsanna, 12.c 31.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Interjú Kozma Lucával Hajdú Kristóf, Kozma Luca, Fazekas Gergely, iskolánk tanulói ismét a tudományos dobogó élére jutottak a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdálodástudományi Centrum által meghirdetett IKTVn (Ihrig Károly Tanulmányi Verseny), Szabó Ádám Tanár úr felkészítésével.

Milyen témában hirdették meg a versenyt?

Idén a versenyt turizmus és vendéglátás témában hirdették meg. A korábbi versenyekkel ellentétben azonban az első fordulóban a beadandóhoz több, választható téma helyett most csak egyet adtak meg.

Szerencsére, mi ebben a témában is tudtunk specializálódni.

Milyen feladatokat kaptatok az egyes fordulókban?

Az első forduló egy internetes totó és egy 6-10 oldalas beadandó, amit a megadott témára készítettük el. A totót egy előre megadott szakirodalomból kérdezik. Ezt az interneten, a honlapon meg lehet 32.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

találni. Általában könyveket és szakdolgozatokat adnak meg. Persze ilyenkor segít a Google is, hiszen van rá idő.

A második fordulóban ez alapján hívják be a legjobb 6 csapatot. Ezt már nevezhetjük döntőnek is. Itt minden csapat 5 percben mutatja be pályaművét. Ez lehet PowerPoint bemutató, kisfilm, Prezi bemutató vagy akár szerepjáték is. Mi a Prezinél maradtunk, mivel komolyabb témát választottunk. Átlátható és látványos is volt. A többi csoport kisfilmet csinált, ami látványos, de nem informatív. Az idei téma az országimázs volt, be kellett mutatni az országunkat, egy tájegységet vagy egy várost kreatív módon. Ezt minden csapat másképp értelmezte. Voltak, akik kitaláltak egy filmstúdiót, és ott vezették körbe a kitalált látogatókat. Mi úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el a fantázia felé. Ősszel Egerben voltunk osztálykiránduláson, és ott találkoztunk egy érdekes technikai eszközzel, ami úgy működik, hogy felül egy apró lyuk összegyűjti a fényt és egy nagyítólencse segítségével kivetíti az asztalra. Ez az egri líceum kupolájában található, és Eger látképe 360°-ban megtekinthető a segítségével.

Mi ehhez kapcsolódóan találtunk ki egy városismereti vetélkedőt, ami arról szólt, hogy az embereknek fel kell fedezni egyházi épületeket, a második fordulóban pedig a konkrét nevezetességeket, pl.: a Bazilika, Gárdonyi Géza színház. Mindehhez kapcsolódóan osztottunk ki ajándéktárgyakat. A kitalált vetélkedőnknek az a lényege, hogy miután a látogató nagyjából megismerkedik felülről Eger látképével, megkérdezheti, hogyan látogatható meg a hely. Ez volt a mi projektünk.

Képillusztrációval, viszonylag hagyományos módon adtuk elő, aminek az lett a következménye, hogy a középmezőnyben végeztünk, mert informatív és összetett volt az előadás, de kevésbé kreatív. Körülbelül 22,5 órás a verseny, villámkérdésekre, vagy egyéb izgalmasabb kérdésekre kellett válaszolni. Ezt egy táblára kellett felírni úgy, hogy a többi csoport ne lássa. Majd ezt ott, rögtön le is ellenőrizték. A pontokat mindig kivetítették, így tudtuk, hogyan alakult, változott az eredmény. Jó volt a szervezés is. Minden csapat külön asztalnál ült, kapott egy mikrofont, hogy mindenki mindent hallhasson, mivel nagy volt a terem. Emellett volt minden csapatnak egy-egy táblája filctollakkal, három kivetítő: egy, ami a kérdéseket vetítette ki, egy másik, amelyen azon pályamunkák voltak láthatóak, amit épp előadtunk. Egy harmadik kivetítőn pedig 33.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

konkrétan csak a verseny állása volt látható. Rengeteg támogatója van a versenynek, a jutalmazásnál különdíjat kapunk, ami mindig tematikus.

Az első évben a Decathlon támogatta, második évben az OTP bank és a Hajdú Takarék, idén pedig a Divinus Hotel.

Miért jelentkeztetek idén is?

Az első évben nagyon érdekelt minket az akkori téma, a sport és a marketing, főleg a fiúkat. A második már kevésbé, akkor ugyanis a pénzügy került terítékre, de úgy gondoltuk, ha egyszer sikerült, miért ne sikerülhetne még egyszer? Kipróbáljuk, mit tudunk. Sok mindent könnyű volt megtanulni, a töri és földrajz miatt. Ez köszönhető az iskolánknak, volt mire alapozni. Egyébként pedig hobbiból, buliból indultunk, mivel utolsó évesek vagyunk, miért ne próbálnánk meg még utoljára? A turizmushoz és a vendéglátáshoz végképp semmi közünk, egyszerűen csak kipróbáltuk. Megint csak azt láttuk, hogy ez nem is olyan bonyolult.

Ebben is tudunk eredményesek lenni.

Hogyan zajlott az eredményhirdetés?

Ahogy lezajlott a verseny, volt egy ebéd, külön a felkészítő tanároknak, külön a diákoknak.

A tanárokat étterembe hívták meg, nekünk pedig pizzát kínáltak fel. Majd ezután jött az eredményhirdetés, kiszólították a csapatokat, ők oklevelet, ajándékokat kaptak. Az első helyezettek, mi, egy 10 napos körutat, a második helyezett csapat Campus bérletet kapott, a 3. helyezett pedig tárgyjutalmat, amely szintén tematikus.

Ez a 10 napos nyugat-európai út az elsőéves, mesterképzésen részvevő agrárosoknak van meghirdetve, ez körülbelül 50 főt jelent. Nekik és nekünk is ingyen van az ellátás, szállás, csak költőpénzt kell vinni. A tavalyi kirándulás nagyon jól sikerült. Éjszaka átutaztunk Ausztrián, voltunk Németországban, Luxemburgban, Franciaországban és Belgiumban is. Az út során voltak különböző szórakoztató programok, például vidámpark, vagy autókiállítás, a hét közepén pedig szakmai programok, amit az agrárosoknak terveztek. Többek között az EU intézményeiből látogattunk el néhányba, de pl.: Brüsszelben a NATO-nak a központjába is eljutottunk. Ezt 10.-ben nyertük és maga az utazás 11. év elején volt. Idén valószínűleg hasonló helyszínek lesznek, de ígérték 34.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

nekünk Párizst is, mivel az kimaradt tavaly. Az időpont marad a szeptember.

Gratulálunk a csapatnak a szép eredményért és további sok sikert kívánunk nekik!

Papp Gréta, 11.c

35.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Szalagtűző a 12.A osztállyal

Idén a Kossuth Gimnázium szalagtűző ünnepségére november 8-án került sor. Az eseményre minden végzős lázasan készült – köztük én is -, ezért kérdezem most a 12.a osztályt és osztályfőnöküket szalagtűzős élményeikről.

Hogy érezte magát Tanár úr a szalagtűzőn?

Kovács Gábor: Csodálatosan éreztem magam, és nagyon büszke voltam az osztályra. Jó érzés volt az osztály és persze az iskola tagjának tudni magam, illetve ünnepeltnek lenni.

Sokat foglalkozott az osztály az előkészületekkel? Mennyire vonta el a diákok figyelmét az iskolai feladatoktól?

Kovács Gábor: Elég sokat foglalkozott az osztály az előkészületekkel, és ez némileg elvonta őket az iskolai feladatoktól, de én azt láttam, hogy a közös cél érdekében egy jobb közösség kovácsolódott belőlük, ahová tényleg jó tartozni. Nagy szívfájdalmam, hogy az osztály jó részével csak osztályfőnöki órán találkozok, de ez az időszak arra is jó volt, hogy több időt tölthettem az osztály társaságában.

36.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Hogy érezted magad a tűzés és a tánc közben?

Bálint: Tűzés előtt kissé izgultam, hogy mi lesz, ha elesek, de szerencsére hamar rám került a sor, és fölkerült a szalag. Nagyon jó érzés volt megkapni a szalagot, emlékszem, még el is mosolyodtam, és nem a kamera kedvéért. Utólag el kell ismernem, a táncnál a rengeteg próbának kamatozott a haszna, rutinból ment az egész. Igyekeztem kikapcsolni a tudatom, tartani az alakzatot. Egyébként is, a palotás eléggé menetelős jellegű, nem kell az embernek túljátszania a szerepét. A meghajlásnál rettentően örültem a tapsnak, ugyanakkor hirtelen föl sem akartam fogni, hogy vége a ragyogásnak, ennyi volt az egész. Abszurd volt belegondolni, hogy hónapok munkáját tudtuk magunk mögött ezért a pár percért, és most mindennek vége.

Ugyanakkor úgy gondolom, mindent összevetve megérte belefektetni a rengeteg időt, pénzt és gyakorlást. Néha ragyogni is kell.

Réka: A szalagtűző előtt nagyon izgultam. Az járt végig a fejemben, hogy nehogy elrontsak egy lépést a táncban vagy nehogy hasra essek több száz ember előtt, miközben kimegyek a szalagomért. De így utólag visszagondolva bármikor újra csinálnám, mert nagyon élveztem és tényleg maradandó élmény maradt számomra.

Mi a családod véleménye?

Imola: A családnak nagyon tetszett a tánc, sőt ismeretlen emberek is gratuláltak a szalagtűző után az osztálynak.

Réka: A családom természetesen nagyon büszke volt rám. Anyáék azóta is előszeretettel mutogatják mindenkinek a szalagtűzős videónkat.

37.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Milyen érzés hordani a szalagot? Mit jelent ez számodra?

Bálint: Számomra „csak” egy újabb tégla a falban. Persze lehetne a kérdésre válaszolva áradozni, hogy kossuthosnak lenni mekkora büszkeség, mennyire hatalmas megtiszteltetés, meg dobálni a többi közhelyt, de úgy gondolom, hogy sem a túlmisztifikálás, sem az elbagatellizálás nem helyes ilyenkor. Minden nap a kabátomon viselem a kék szalagot, mert úgy érzem, megdolgoztam érte. Számomra az összetartozást fejezi ki, és a közösen eltöltött éveknek állít emléket. Nem több egy jelképnél: nem a két évszám a fontos, ami rajta van, vagy a kossuthos kitűző, ami rögzíti, hanem a mögöttes tartalom. Ezt pedig úgy gondolom, jobb szervesen megélni, mint harsányan, külsőségek között bizonygatni másoknak. Az ilyen viselkedés mögött éppen az ember hiányzik, nincs más ott, csak a nagy üresség, a nyárspolgár önreflexív apológiája.

Miért pont a palotást választottátok? Volt más elképzelés is?

Imola: Nagyon megoszló volt az osztály véleménye arról, hogy mit táncoljunk. Sokan keringőzni szerettek volna, a többiek pedig inkább a modernebb és gyorsabb táncokat részesítették előnyben. Végül a francia négyest szavazták meg a legtöbben, de a palotás is szóba jött. A tánctanár végül is az osztály kételkedő felét is meggyőzte a palotásról, így figyelembe véve a táncok stílusát és nehézségét végül a palotás mellett döntöttünk.

38.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Ki tanította be a táncot? Milyen hangulatban teltek a próbák?

Imola: A táncot Szilágyi Gábor tanította be, aki nem először dolgozott együtt kossuthos tanulókkal. A próbák alapvetően jó hangulatban teltek, persze akadtak mélypontok, a diákokon egyre jobban erőt vevő fáradtság és izgalom miatt a szalagtűző közeledtével. Már tizenegyedik májusában elkezdtük a próbákat, így mindennel időben készen lettünk, szerencsére.

Heti több alkalommal próbáltunk, hála a testnevelő tanároknak, akik engedélyezték egy-egy tesi óra átalakítását táncórává. Úgy gondolom, hogy az osztály kedvenc mondata ellenére („A tánc elmarad!”) mindenki élvezte az egész folyamatot és a tény, hogy jól sikerült a tánc bemutatása élesben, az emlékeket még szebbé teszi.

Koncz Csilla, 12.a

39.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Szalagavató a 12.B osztállyal A szalagavató szépségeiről, nehézségeiről és élményeiről kérdeztem az osztály tagjait. Elmesélték az egész folyamatot, hogy mi alapján választották ki a megfelelő táncstílust, a ruhát, és hogyan érezték magukat ebben az időszakban.

Legelőször a táncot kellett kiválasztanunk. Minden felvetődő ötletet felírtunk a táblára, és szavaztunk. Azokat, amelyek tíznél kevesebb szavazatot kaptak elvetettük, majd ezt a sémát folytatva, csak a bécsi keringő, a spanyol tánc, a jive és a charleston maradt. A másodikat és az utolsót végül a fiúk leszavazták, főleg a ruha miatt. A megmaradt táncok között kellett döntsünk, amikre fele-fele arányban érkeztek voksok, ezért felvetődött, hogy vegyítsük őket. A lányok közül páran elkezdtek ötletelni, hogy milyen módon lehetne megoldani a ruha kérdését. Megszületett a terv, és körülbelül két nap leforgása alatt már a végső öltözék látképe is kitisztult. Már csak a színen hezitáltunk, illetve azon, hogy mi lehetne a kapcsolat a fiúk és lányok viselete között. Erre nyújtott megoldást a nadrágtartó. Ezenkívül a kosztümök és öltönyök külcsínére is kellettek további javaslatok. Több szabót és varrónőt is meghallgattunk, majd kiválasztottuk a legmegfelelőbbet. A hölgyeknél a méretvétel is megtörtént még a tavasz folyamán, nem úgy a srácoknál, akik azt mondták, nekik egyelőre korai lenne, hisz a nyáron úgy is edzenek majd.

A lányoknak időközben viszont elkészült az első próbaöltözete.

40.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Ez a verzió borzalmas volt, senkinek sem tetszett. Legalább négy alkalommal változtattunk rajta… A fiúk öltönyéhez a méreteket körülbelül egy hónappal a szalagtűző előtt vették le, és a nagy nap előtti időszakban, kedden vagy szerdán kapták kézhez. A hölgyeknek is ekkor tájt lett készen, de azokat mind vissza kellett küldeni, mert a szoknya nem felelt meg az elvárásoknak. Az előző tanév utolsó pár hetében, osztályfőnöki órákon elkezdtük gyakorolni a táncot, azonban még csak az alaplépéseket tanultuk meg. A nyár folyamán semmi érdemleges nem történt, csak augusztus elején volt a lányoknak egy kosztümpróba, de ekkor még csak egy-egy kiszabott anyagdarabnak látszott, amit rájuk igazítottak. Szeptembertől kezdve minden felgyorsult. Hetente másfél órát táncoltunk, októbertől pedig vasárnaponként is két órát, majd az utolsó napokban minden este, így a végére elég kimerültekké váltunk. A fotózás napján végre viselhettük az elkészült öltözékünket. Csütörtökön volt a fotózás, ami olyan sokáig tartott, hogy a legtöbben csak este tíz óra körül értek haza. Másnap este kilencig főpróba volt, szombaton pedig már kora délután ott voltunk a helyszínen.

Szerencsénkre az ünnepség alatt minden a terv szerint ment és nagyon jól sikerült. Mikor véget ért, elmentünk vacsorázni az osztállyal, este pedig szórakozni… Így utólag, a legtöbben hiányoljuk az egészet. Eszünkbe jutott, hogy ezek után is kellene táncolnunk, de végül is rájöttünk, hogy nem az számított, hanem az együtt töltött idő.

41.

Acta De Kossuth

Iskolai hírek

Teljesen megszoktuk egymást és összerázódtunk. Azokkal az osztálytársakkal is jóval többet társalogtunk, akikkel eddig nem tettük.

Természetesen a zene, tánc, ruha kérdése mind hatalmas veszekedéseket okozott, de ezeken most, utólag csak kacagunk. Többségünkben remek emlékeket hagyott és szívesen emlékszünk majd vissza…

Sok sikert kívánok a továbbiakban, és eredményes érettségit!

Sárkány Balázs, 11. c

42.

Acta De Kossuth

Kultúra

Karácsonyi szösszenet A karácsony egy kettős – inkább sokszoros hangulatú ünnep. Benne van a boldogság, a család együttléte és a kölcsönös megajándékozás öröme, és ezzel az örömmel vegyül az a felismerés is, mely a segítséget, az emberi jóságot előtérbe helyezve (de mégis szembesülve a sok szörnyűséggel) adakozásra bírja az embereket. Viszont nem ejtett-e a mi fogyasztói társadalmunk valami nehezen gyógyuló sebet ezen a szép ünnepen? Az ajándékok szerepének túlnövekedése, a „vegyél, vegyél, VEGYÉL!” suttogás a médiából nem vált-e ki megrettenést, szorongást?

Ki lehet-e védeni? Fontos-e még egyáltalán a karácsony? Ezekre a kérdésekre választ keresve kérdezgettem iskolánk tanulóit.

Minden megkérdezett egyhangúan azt felelte, hogy nagyon fontos a karácsony. Sok megkérdezett családja csak ekkor ül össze az évben, a távolságok áthidalására ekkor kerül sor. Tipikus diákválasz is született, miszerint a téli szünet sem elhanyagolható szempont a karácsony értékelésében.

A legtöbben örömmel adnak, és kíváncsiak, találó-e a megszerzett ajándékok hada. Hetedik évfolyamos fiú válaszadóink szerint azonban mindenki főleg az ajándékok miatt várja a Szentestét, aki mást mond, az csak letagadja. A legtöbben elmondhatjuk magunkról, saját tapasztalataim alapján, hogy mindannyian éreztünk egy kicsit így – még ha évekkel ezelőtt is volt.

Az ajándékok esetleges problémáit áthidalva egy tizenkettedik évfolyamos tanulónk családja nem tart ajándékozást, csak összeül az egész családjuk és egy kellemes estét eltöltenek együtt, finom étkek mellett.

Ugyancsak tizenkettedik évfolyamos lány tanulóink nem csak a fent említettekért szeretik a karácsonyt, tapasztalataik szerint kihozza az emberekből a legjobbat. Ebben az időszakban, a boltok rengetegében elhagytak értékes tárgyakat, amiket egytől-egyig visszakaptak.

A készülődés szinte mindenkinél sütés-főzést, ajándékbeszerzést, a környezetük kidíszítését jelentette. Vannak, akiknél -különleges családi 43.

Acta De Kossuth

Kultúra

hagyományok alapján – nagy szerepet kap a sütés (például Turchányi Zsófi cikkében erről olvashattok).

Voltak, akik nem szerettek volna válaszolni, sokan nevük elhallgatását kérték, de a kapott válaszokból következtetve a karácsony mindenkinek egy fontos kincs, amin nincs seb, és amit mindenki nagyon vár.

Van, aki az eszmei értékeit becsüli, a szeretetet, van, aki a hangulatot imádja és van, aki átadja magát a „VEGYÉL!” suttogásnak. De mindenki szeme felcsillan, ha a karácsonyról van szó, és egy örömteli időszakot jelöl az összes megkérdezett számára.

Válaszadóink:

44.

Acta De Kossuth

Kultúra

A kis beszámolóm végére már csak egy mondat maradt: Boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!

Aranyi-Aszalós Vivien, 12.a

45.

Acta De Kossuth

Recept

Mézespuszedli Hozzávalók:         

25 dkg méz 50 dkg liszt 12 dkg sütőmargarin 10 dkg cukor 1 egész tojás és 2 tojás sárgája 1 kávéskanál szódabikarbóna 1 kávéskanál fahéj 1 kávéskanál őrölt szegfűszeg reszelt narancshéj vagy citromhéj

Elkészítés: A megmelegített mézbe belekeverjük a margarint, hozzáadjuk a többi alapanyagot és simára gyúrjuk. 5 percre betesszük a hűtőbe. Ha lehűlt, könnyen formázhatóvá válik. 1/2 cm vastagra kinyújtjuk, formákat szaggatunk belőle. 170-180 fokon 12 percig sütjük.

A tetejét díszíteni lehet ízlés szerint pl.: olvasztott csokiba mártjuk, stb.

Megjegyzés: Nagyon gyorsan elkészül, és nem keményedik meg. Dobozban vagy zacskóban tároljuk.

Készítette: Nemes Anna Boglárka, 12.c

46.

Acta De Kossuth

Irodalom

Szakály Bence: Slam poetry 1.

Kamaszodom Nem vagyok hérosz, nem szólnak rólam regék, dalok De életem végén legalább hősi halált halok Nem állítanak szobrot, és utcát sem neveznek el rólam Mert nem rímel a nevemre egy rohadt lírai szólam!?

Nem tudom, ki vagyok, a választ keresem Ám, hiába kutatom hevesen Még mindig magamat keresem Kamaszodom Ki vagyok én?

Egy forrófejű szerelmes?

Talán egy harcos, ki egy pillanatig sem kegyelmes?

Egy esztelen halandó, Ki nem tudja, hogy élete múlandó Ki vagyok én?

Kamaszodom

47.

Acta De Kossuth

Irodalom

2.

Vannak érzéseim, gondolatom mindig elkalandozik az egekbe, Maradjak a földön, vagy szálljak a legekbe?

Kamaszodom Bánat mely engem gyötör Még a föld színéről is eltöröl És ez rosszabb, mint mikor gyomrodba csapódik az ököl De mit lehetne tenni, ha egy lelki kór gyötör Csak egy dolog szívemnek láza Az biztos nem a Debrecen pláza S miközben zavaros gondolataimat bogarászom Leforog az életem egy rongyos mozivásznon A fenti állítások közül igaz a legtöbb mondatszörnyeteg Amit fáradhatatlanul magam előtt görgetek Néha kicsit kelekótya vagyok Ugyanakkor szememben elszántság ragyog Kamaszodom

48.

Acta De Kossuth

Irodalom

3.

Nehéz a suli, főleg földrajzból az a sok kőzet És, hogy teljesen őszinte legyek kamaszodom, Fáradt és kimerült vagyok, ezt nem tagadom Ám a reményt fel nem adom Lehet, hogy az életben még sok ismeretlen vár A fejemben annyi minden motoszkál Csak bírnám megjegyezni, lejegyezni?

Kamaszodom Legtöbbször nem beszélek ilyen pergő mondatokban Sem gépiesen, sem vontatottan És egyszer beszéd közben a jó hangulat megszűnt S azon kapjuk magunkat, hogy már rég hevesen veszekszünk Te úgy érzed, hogy neked esek Pedig csak a vita-stílusom az, ami az átlagosnál kicsit hevesebb Mindig mindenkinek van elég mentsége így a vitának vége van szerencsére Kamaszodom

49.

Acta De Kossuth

Irodalom

4.

Az tévedés kérem, hogy az internet káros Mikor a facebookot gyúrom nem magamnak ártok Hanem közösösségi identitásom Mibenlétét konstatálom Kamaszodom

50.

Acta De Kossuth

Irodalom

Kretív Írók munkái Aktuális hírek: József Attila 77. évfordulójára az FMK Országos Irodalmi Pályázaton Kanalas Dominika: Üres című versével 2. helyezést ért el, Csirmaz Laura: Ékszerem című művével különdíjas lett. Gratulálunk nekik!

Kanalas Dominika: Üres Mióta elmentél, itt hűvösebb a füzet, a szék, a toll nyele, Nehezen zuhan a szó veleje, S szárad áttetszőn, mint üvegmecset.

A tompa földön öltözik a szél, Betonsivatagon zúg keresztbe, Szaggat, üt, tép, örökkön űzetve, S groteszk álmokat rajzol, mint ki él. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, Hajad vad erdei elrejtenek, Mint cukrot a víz, felold két szemed, S tenyered közepén elbújhatok!...

Soványan ülök, nézem, hogy virítsz, Orchidea, nem élsz meg te nálam, Mindkettőnket tönkretesz a vágyam, Hiányod fogaskerékbe szorít.

Csirmaz Laura: Ékszerem Klárisok a nyakamon, tündérrózsa a tavon Kavicsgyöngy, Kavicsgyöngy a parton.

Rózsa a holdudvaron Selyemöv derekamon Selyemsál, Selyemsál a nyakadon.

Szoknyás lábam mozgása Bokaláncom ingása Folyóvízben Jegenyék összeborulása.

Szoknyás lábam mozgása Szorgos méhek zsongása Folyóvízben A jegenyék összefonódása.

51.

Acta De Kossuth

Irodalom

Egy fenyő ünnepe Minden évben egyszer favágók jönnek. Ilyenkor sokunkat elvisznek. Akiket kiválasztanak, nem láthatjuk többé. Néha kíváncsi vagyok, hová kerülnek.

Ebben az évben én következtem. Naivan vártam a következményeket, azt hittem, valami csodálatos dolog vár rám. De nem egészen így történt. Az éles fejszéik minden csapása nagyon fájt. Végül kidőltem én is, mint annyi társam ezelőtt, és azt kívánom bár sose lettem volna kíváncsi.

Egymás mellé raktak minket, majd sorra jöttek, és válogattak közülünk az emberek. Idősebbek, fiatalabbak egyaránt mosolyogva keresték a tökéletest.

Egyszer csak egy kisfiú állt meg előttem. Nézegetett-nézegetett, majd hirtelen elszaladt. Percek múlva édesanyjával rohantak vissza hozzám: - Anya, anya, őt vigyük! Ő is megnézett, végül megvett.

Hazavittek és a kandalló mellé állítottak. A törzsemet egy fenyőtalpba helyezték és csavarokkal rögzítették, melyek szorosan fogtak közre. Dobozokat hoztak, benne sok színben tündöklő karácsonyi dísszel. Gömbök, csillagok, angyalok, gyöngysorok, szaloncukrok, mézesek, habcsók és fényfűzér, mik engem ékesítenek ezen az ünnepen. (Vigyázva, ne húzza le ágaim a milliónyi ragyogó ék.) A házat is boák díszítették, égők csüngtek rajta. Büszkeséget éreztem, mert én voltam a ház gyönyörűsége. Az est leszálltával szépen megvilágítottak, majd alám díszes dobozok kerültek, melyek titkokat rejtenek.

Másnap gyerekzsivaj vett körül. Boldogan bontogatták körülöttem ajándékaikat. Melegséget éreztem, mikor a vendégek engem dicsértek.

Ahogy lassan teltek a napok, lassan feledésbe merültem. A kandalló mellett nagyon meleg volt, én egyre több levelet hullattam. Szomjaztam. A gyökereim nélkül vizet sem szívhattam magamba. Majd egy nap megfosztottak díszeimtől, s engem is a hideg utcára tettek.

Ez történik hát velünk. Kivágnak, feldíszítenek, pár napig gyönyörködnek bennünk, majd eldobnak, ha vége az ünnepnek. Nem érdekli őket, hogy már sosem mehetünk vissza az erdőbe.

Vannak társaink, akiket kiültetnek a kertben. Ők nem vesztették el gyökereiket. Lám, az ünnepek múltával a mi időnk lejárt s a feledés homályába veszünk csupán.

Tomkó Alexandra, 11.d

52.

Acta De Kossuth

Irodalom

Én vagyok Ér vagyok, ér vagyok, egy tó mellett vízcseppsor. Árny vagyok, árny vagyok, két fényjáték közrefog.

Múlt vagyok, múlt vagyok, három szajha, cár, kalóz.

Rém vagyok, rém vagyok, négy pillangó közt a moly.

Jég vagyok, jég vagyok, öt ég, fényes csillagpont.

Bűn vagyok, bűn vagyok, hat vágy közt a vad, mély, holt.

Más vagyok, más vagyok, hét kereszt közt fordított. Őr vagyok, őr vagyok, nyolc palackon ülő por. Él vagyok, él vagyok, kilenc késből vérsarok.

Még vagyok, még vagyok, tíz fasír közt márványos. Ál vagyok, ál vagyok, maszkban forgó szemgolyó.

Báb vagyok, báb vagyok, bőröv, kesztyű, fémdoboz. Én vagyok, én vagyok, labirintus, elnagyolt.

Kiss-Batta Rozália, 9.a

53.

Acta De Kossuth

Szerkesztők: Antal Sára Biri Tímea Féki Zsuzsanna Garamvölgyi Ádám Gönczi Annamária Gulyás Gréta Kálmánczhelyi Anna Koncz Csilla Matkó Nikolett Nemes Anna Boglárka Papp Gréta Szakály Bence Sziráczki Martin Tippan Elizabet Valastyán Marcell Varga Dóra

Felelős szerkesztő: Dr. Kiss Gabriella

Főszerkesztők: Simon Bálint Sárkány Balázs

Technikai szerkesztő: Pálinkás Dóra

Grafikus:

Aranyi-Aszalós Vivien

54.

Impresszum